Colorado Springs

Már lassan csak a csikk marad a szálból, egészen helyreállított ez az egy isteni ajándék, már tisztábban tudok gondolkodni, jobban meg tudom tervezni hogyan fogom azt a vadállatot vízbe ölni. Hirtelen valaki vállon ütöget, hogy figyeljek rá, mikor utoljára ilyen volt, nagyon régen lendületből fordultam és ütöttem képen az alakot, igaz lány volt és sz.rul jött ki, de nem is csesztettek utána soha. Most viszont csak egy laza "mi az anyád retkes f.sza van veled?" stílusú pillantást ejtek meg. Majd látom az illető egy szobába akar lenni velem. Hát jóóó, remélem nem lesz vele gond. Felé nyújtom a kinyitott dobozt, hátha kér egy szálat.
- Tessék. Remélem te azért normális vagy és nem olyan pöcs mint mások. Egyébként Tony, csak látásból ismerlek bocs nem vágom a neved.
Meglátom mit reagál. Itt az ideje, hogy imádkozzak. Csak legyen normális.

Nem kér egy szálat sem, hát jó, akkor én se szívok többet. Várom a választ, de valamit matatni kezd a szuper modern... azta rohadt! Szóval nem tud beszélni és a gép beszél helyette, egy szerencsétlen nyomorult.
~ Ez egyre rosszabb, először az idióta most meg a nyomorék hát ma g.cire nincs szerencsém... Ajaj vagy mégis? Átok helyett áldás, hiszen néma a srác, nem tud baromságokat pofázni és felk.rni az idegeim a p.csába. Remek. Megvan. Ennyi.
Hirtelen váltok át idegesből felszabadultba. Éljen végre megtaláltam a megoldást, nem beszél nincs baj, ennyi. És talán még azt is megtudhatom mennyire érzi magát rohadtrosszul amiatt mert néma.
- Persze menjünk. -mondom a kézfogás után. Amint bent vagyunk keresek egy szobát ami még üres, vagy ha csak egy ember van benne akkor az is jó, majd kihajítom én ez ne legyen probléma lesz Lexnek is hely. Ledobom a táskám az ágy szélére majd úgy ahogy vagyok végignyúlok az ágyon. Oh yeah, nem is olyan rossz ez a kirándulás. Még.
- Van valami ötleted, vagy csak délig rakjuk az ágyat?

Miközben végigénekeltem a cheyenne-dalt, Peter becsukta az ajtót, hogy ne zengjen tőlem a folyosó. Rendes gyerek ez a Peter Calm!
- Beugrottam a medencébe, mert Nonoma megint kiengedte a szeleket a helyükről. - mondtam a viharistenre utalva. - Annyira jó volt a gőzölgő víz, neked is ki kéne próbálnod!
Gyorsan levettem a vizes ruháimat és előástam a táskából a váltóruhákat. Egy sárgásbarna pólót vettem fel, fölé zöld pulóvert és kék farmernadrágot.
Nem hoztam váltócipőt! Tudtam, hogy otthon hagyok valamit! Illetve az iskolában, ami nem az otthonom, de mostanában ott vagyok legtöbbet. Kénytelen voltam felvenni a majomfejes papucsomat, és hogy ne fázzak meg, hozzá egy vastag, csíkos zoknit.

- Lehet ez az én szekrényem, Peter? - mutattam a bal oldalt álló gardróbra, ahogy szedtem ki a többi ruhát a táskából. A lejátszómat is előveszem. Még jó, hogy a buszról leszállva véletlenül beraktam a táskába! Nem jutott volna eszembe az ugrás előtt.
Mindjárt ebéd. Ideje, mert éhes vagyok, akár egy vándorló bölény! Közben kinézek az ablakon és elgyönyörködök a hegyekben. Itt állnak évszázadok, évezredek óta, mint az idő tanúi, megélve számos változást és eseményt, amit mi csak hallomásból ismerünk vagy úgy sem.
- Peter, ebéd után van kedved teniszezni egyet?

A válasz nemsokára érkezik, semmi program, semmi elfoglaltság várjuk meg az ebédet, ahha, ahha, na pont az ami nem fog menni. Rohadt jó, csak fekszek az ágyon nézem a plafont, néha gondolkozom vagy képzelgek, de igazából ez így unalmas, nagyon unalmas. Mi a francot lehetne itt csinálni ebédig, minimum valamit ami hangos. És már meg is van a nagy ötlet! Be kell b.szni egy jó kis számot és olyan hangosra tekerni, hogy kiessen a ház oldala. Ennyi.
- Berakok egy kis zenét, ha nem gond. Szólj ha zavar. ~ Nem tekerem lejjebb de azért szólj...
Gyorsan felkelek elmegyek a táskámig, kihalászok belőle két kisebb vezeték nélküli hangfalat, keresek egy konnektort a szobában rádugom, majd előveszem a telefonom egy perc és máris csatlakoztatva. Legjobb. Feltekerem a hangerőt az egekbe, máris indulhat a szám. Na így már mindjárt más.

- Ki engedte ki a szeleket? Annyira büdös volt, hogy fürdeni kellett?
Néztem kérdőn Medvére, majd viccelődtem kicsit, de ez érezhető is volt a hangsúlyon, mármint, hogy csak viccelődöm.
~ Biztos valami indián dolog. Nem is baj ha nem értem.
- Majd kipróbálom, de én azért nem ugrom be ruhástul a vízbe.
Mondtam miközben nem tudtam megállni, hogy nem mosolyogjak, mivel eszembe jutott megint, hogy ruhástul beleugrott a vízbe.
Közben Rejtőző medve átöltözött és mivel nem hozott váltócipőt. Valami mamuszt és zoknit húzott fel. Ami a szerkójával együtt marha "jól" nézett ki. Alíg bírtam megállni, hogy ne röhögjem el magam.
- Szép mamuszok, bár a gombszemek miatt inkább vudu babákra emlékeztetnek.
Jegyeztem meg miközben a mosolyt próbáltam levakarni az arcomról, de a röhögési inger miatt erre képtelen voltam.
- Persze pakolj bele nyugodtan.
- A tenisz is jól hangzik.

Megszoktam, hogy nem ismerik a cheyenne isteneket és ilyenkor mindig el szoktam magyarázni, kikről is van szó. Mert lehet, hogy ők rá se hederítenek, de számunkra ez valóság, hiszen a sámánjaink közeli kapcsolatban is vannak velük.
- Nonoma egy óriási madár, de nem büdös. Ő a vihar és a szél ura, mikor szárnyaival csapkod, feltámad a szél. Ebben a hideg időben ez elég kellemetlen és én egyből a meleg vízbe rohantam. Ahogy Goethe mondja: "A szél fú! Előre! Már semmi se tart. Feszűl a vitorla"
Peter megengedte, hogy enyém legyen a bal oldali szekrény és megdícsérte a papucsomat. Tényleg rendes gyerek ez a Peter Calm! Egyből el is kezdtem bepakolni a ruháimat, a tisztálkodó szereket és a könyveket. Tenisz után majd olvasok, jól fog esni!
Odamentem az ablakhoz, hogy felakasszam a vizes ruháimat. A napfény majd megszárítja őket. Ki is nyitom az ablakot, hogy jobban érje a ruhákat. Így egy kicsit hideg lett, de úgyis mindjárt megyünk ebédelni.
A cipőmet majdnem elfelejtettem kirakni száradni. Kicsit letisztogatom, majd az ablakpárkányra teszem a mokasszinjaimat. Ezek hamar megszáradnak.

A kérdéseimre, nem kaptam választ, mert egyből fel bukkantak a vigyázók, hogy lehet menni ebédelni. Én is csat lakoztam a többiekhez. Ha Vaszilij is, jön mellé lépek, és meg kérdem tőle halkan.
- Ebédnél, nem szeretnél mellém ülni? - Kérdezem, és aztán várom a válaszát. Magam elé nézek, és közben az agyam ki kapcsolt állapotban van. Minden esetre, probálok oda figyelni, ha mond valamit.
~ Egy hét, és megint ott leszünk. És, akkor a család is tud telefonálni, mert most ott hagytam a telefont, minek az? Keresni, úgy sem keres senki. És különben is, minek az ide? csak a figyelmet tereli el a fontosabb dolgokról. ~ Gondoltam magamban, de remélem még nem mondot, semmi fontosat.

Kopogtak az ajtón és mikor kikiabáltam, hogy szabad, az ikrek néztek be. Mondták, hogy irány az ebédlő, ami az alagsorban van. Furcsa egy páros, nem igazán láttam őket beszélni az úton sem, de mégis van bennük valami szimpatikus. Talán valami művészi hajlam rejlik bennük is. És a lány egészen csinos. Mi is a neve, Andrea vagy Anna vagy valami ilyesmi.
- Peter, most szóltak Johnsonék, hogy az asztalhoz járulhatunk. Nekem már kopognak a szemeim, szinte úgy érzem magam, mint Heathcliff az Üvöltő szelekből!
Ha lakótársam is jön, megvárom, míg bezárja az ajtót. Ahogy az alagsorba mentem az ikrek után, megnéztem a folyosót. Szép virágokkal díszítették, bár a képek kicsit giccsesen hatottak mellettük. Inkább oda is virágokat kellett volna tenni!
Az étkező egy szép nagy terem, hosszú asztallal. Szépen van parkettázva, de a majomfejes papucsomban egy kicsit csúszós. Le is ülök gyorsan, közel a bejárathoz.
- Három fogás, ez igen! Nekem egy hideg gyümölcsleves fog kelleni először.
Merek magamnak levest. Hmmm, kitűnő! Ráadásul magozatlan gyümölccsel, pont ahogy szeretem! Repetázok is belőle, még a rántott hal előtt. Aztán pedig következik a madártej. Kéne szerezni abból a pudingból is! Megpróbálkozom vele, hátha nem veszik észre.

Rejtőző medve szólt, hogy ebéd van. Ami engem illet már úgyis éhes voltam. A szobatársam hasonlatán pedig csak mosolyogtam, bár fogalmam sem volt kiről beszélt épp.
- Már én is éhes vagyok, menjünk.
Mondom, majd ha medve kilép az ajtón, akkor azt bezárom magunk mögött. Követtem a kísérőket az ebédlőbe, ami az alaksorban volt. Nem is érdekelt igazán, hogy miért ott van, csak mentem céltudatosan, mert már kopogott a szemem az éhségtől. Mikor megláttam a bőséget az asztalon, csak egy elismerő füttyentéssel tudtam reagálni.
leültem az egyik székre, nem messze Medvétől, aki a mamuszban még mindig viccesen festett.
Szemügyre vettem a választékot és rögtön szedtem magamnak a húslevesből. Jóízűen kezdtem el kanalazni azt, miközben már azon filóztam, mit egyek utána.
~ Szerintem a leves után sült csirkét eszem majd krumplival és a végén zárom az étkezést egy jó kis madártejjel.
Amikor Veronika szólt, hogy maradjunk, mert programismertetés lesz, Rejtőző medve felé fordultam.
- Szerinted mi lesz a mai program?

A kellemes zenehallgatást megzavarja az egyik kísérő, ebéd, okééé, már éhes vagyok. Leállítom a zenét, zsebre vágom a telefonom majd megindulok, még hátra intek Lexnek, hogy jöjjön, pöcsét várassa ne engem. Valahogy, ki tudja, hogy de megtalálom az étkezőt, ami a föld alatt van, végre egy jó ötlet, nem szokványos helyen van, ennyiből legalább nem dög unalmas az egész. Leérve kinézek magamnak egy jó helyet, vagy Lex vagy Csilla mellett, vagy szabadon a töbségtől kicsit messzebb. Végignézek a választékon, nem tudom mi ez a sz.r, lehetne mondjuk valami jobb kaja is, minimum egy kaviár az elején vagy ilyesmi, de nem, mindegy, jó lesz az a gyümölcs leves is. Szedek magamnak a tányérba és elkezdek enni.
~ Ajánlom, hogy az a programismertető értelmes legyen. Nem leszek hajlandó elviselni, ha sz.rakodnak velem. De eddig jó, nincs para.
Nem vagyok igazából annyira éhes, még várok a második fogással, főleg, hogy azt se tudom mit kellene választani.

Az egyik tanár jelzi, hogy ideje ebédelni menni, így kis négyfős csoporttal együtt megindultam lefelé az étkezőbe, közben pedig Mattel beszélgettem.
- Pedig egész jól ment, legalábbis amennyit láttalak ott, mindig nagyon belemélyedtél a tevékenységbe, ami nem is baj.
Mikor mondta, hogy kár, hogy nem látott a szakkörön, csak mosolyogtam válaszként, elvégre mit reagálhattam volna. Tovább mentünk az alagsorba, ahol az étkező is volt.
~ Érdekes helyen rendezték be.
Ahogy meglátom a rengeteg finomságot, nagyon megörülök, rég nem láttam már ilyen svédasztalt. Bár jó volt a kaja a kollégiumban, de az itteni még jobbnak tűnt.
Leültem az egyik székre, nem túl messze Évától. Mikor Matt mellém szeretne ülni, rámosolygok és intek, hogy üljön csak le nyugodtan. Majd ezek után, végignézek a sok finomságon és már össze is állítom magamban a menüt.
~ Hmm. Gyümölcsleves, csirke rizzsel és desszertnek madártej. De jó.
Miután kiszedem magamnak a gyümölcslevest, Mattre nézek.
- Te is gyümölcslevest kérsz? Vagy inkább valami mást?
Teszem fel a kérdést és ha igennel felel, akkor neki is szedek, persze csak ha engedi.
Mikor már majdnem mindenki végzett az étellel Veronika szólt, hogy maradjunk az eligazítás miatt.
- A jelek szerint a paintballnak egyenlőre lőttek, de biztosan jók lesznek a programok, remélem ott is velünk tartasz majd.
Mondom a srácnak mosolyogva.

Úgy látszik, Peternek is tetszik a menü, mert jóízűen füttyent, ahogy meglátja. Látom, ő a húslevessel kezdte. Én imádom az édességet, de nem vagyok ezzel egyedül, fogy a gyümölcsleves rendesen, ahogy jönnek a többiek. Van egy kis szőke lány, aki miután mert magának, másokat is kínál a levessel. Hozzászólok:
- Magos gyümölcs van benne, a legjobb!
Nem messze ül egy mogorva srác valami fura szerzettel, egyik sem túl szimpatikus. A többieket se ismerem nagyon, de hátha van köztük, akivel majd jóban leszek. Vagy ha nem, akkor is elfoglalom magam. Hoztam zenét, könyveket, a sportpályán meg úgyis akad társ. Peterhez fordulok és válaszolok:
- Nem tudom, Peter. Gondolom, megnézzük a sportpályákat a szálloda körül. Jól fog esni egy kis mozgás, miután itt jóllaktunk.
Kiszúrok egy magányos pudingot és gyorsan elcsenem. Azt hiszem, senki nem látta meg, hogy én két desszertet is vettem.

nem volt semmi amiben így most tudtam volna segíteni.
- Rendben akkor én is elmentem lepakolni.
Válaszoltam még majd megigazítom a vállamon a táskát és a szobákhoz indultam. Mindenki hamar megoldotta a párba állást és szoba választást is. Én csak bemegyek az első szobába ami üres volt és ott leteszem a táskámat az egyik ágy mellé és nekiláttam kipakolni a cuccaimat a szekrénybe. A táskát pedig beteszem az aljába és elfekszem az ágyon amíg nem szolnak, hogy evéshez lehet menni.
Fel is kelek az ágyról és elindulok lefelé. Helyet foglalok az asztalnál. Végig hallgatom még amit Veronica mond és utána kezdek bele a szedésbe. Enni húslevest szedtem, másodiknak meg csirkét rizzsel. Leveszem a sapkámat és a szék háttámlájára akasztom és utána kezdek neki az evésnek. Csendben meg is eszek mindent majd miután befejeztem az evést hátra dőlök a széken. Ha majd mindenki befejezte jön majd az eligazítás a programokkal kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek, én se tudok sokkal többet minta diákok de biztos lesz egy-két óra szabad foglalkozás is.

Szedtem Mattnek is a levesből, majd hallom, hogy egy másik srác is kér belőle. Mivel túl messze lenn, hogy neki is szedjek, ezért csak közelebb adom hozzá a levese tálat, ügyelve arra, hogy annak tartalmát ki ne lötyögtessem.
Miután ezt megtettem neki is látok a menüsornak, amit az imént már összeállítottam a fejemben.
Miután végeztem az ebéddel, és Veronika bejelentése után beszélgetésbe elegyedtem Mattel. A kérdésére szinte rögtön felelek is.
- Még nem. Csak jövőre leszek az. Csak januárban töltöm majd a 18-at. Te már végzős vagy?
Kérdezem a sráctól. Majd ha válaszolt próbálom tovább vinni a beszélgetést.
- Amúgy hogy is volt az a veszélytermes sztori? Szívesen meghallgatnám a teljes történetet.
Mondom miközben a mosoly továbbra is ott ül az arcomon.

Lex leül mellém majd enni kezd, nem zavar sok vizet, sőt semmit nem zavar, és ennyi, legjobb, tökéletes forma ide mellém. Majd még később Csilla is bevágja ide magát. Egész jó kis társaság ez így, a többiek beszélgetéséből csak foszlányokat sikerül elkapnom, de rögtön leesik, ezek nagyon szerencsétlenek, nagyon nagyon. Ez a negyed itt jó, nem vagyok nagyon éhes nem zabálok össze vissza, csak egy tányér leves na meg egy halat elveszek ha van.
- Neked is -válaszolok, röviden, majd valahogy még éhesebb leszek attól, hogy eszek? Ahha, mi a halál f.sza van most? De azért rájövök attól leszek éhes, hogy most is a kajálásra gondolok, kezd sok lenni ebből. Ezt az egészet valahogy le kellene zárni, jaja. Valahogy.
- Csilla, nem lenne kedved egyszer elmenni valahova kajálni? -óó bazdmeg, ez k.rva félreérthető volt, pedig én tényleg kajálásra gondoltam. Már mindegy, úgyis lesz.rom ha b.szakszik ezen, ennyire ismerem magam.

Nem egy "Cribs", de azért csapatos belülről is a hely. Shannel nem is vacakolunk sokat, első megálló valami kényelmes heverő alkalmatosság. Még a számban van a cigi, a lábam pedig még le sem ért az ágyra a vetődésből mikor észreveszem a tűzjelzőt. Bent most nem tudok rágyújtani, de egyből feldob a srác lelkes felkiáltása.
- A szexi és a kaja ritkán jó kombó. Kegyetlen döntések elé állítanak... - Jegyzem csak meg félvállról, mint aki tele van tapasztalatokkal és mindent tud a szexi felszolgálólányokról. Én még ha lehet kényelmesebben láttam neki a kipakolásnak és még be is villant egy kép Shane fejére nézve, mintha csak azt a meme-t láttam volna. Lajhár napszemüvegben és az egész lassított felvételként pergett le előttem. Csak egy kis kreatív kisiklás nem igazán halu. De nem osztom meg a sráccal mert beszólnak a tanárok, hogy kaja van.

Az étkezőben a húsleves mellé egy jóféle spagettit vágok a tálcára és magabiztosan vezetem ír barátunkat Alicehoz és csodás barátaihoz. Legyenek azok akárkik megpróbálok azokhoz az arcokhoz ragaszkodni akit ismerek. Így most Alice és Shane, méghozzá Alicet taktikusan a baloldalamra próbálom intézni. Barátunk első megjegyzésére pedig csak könnyed kuncogás böffen ki belőlem, de gyorsan hozzá teszem a megjegyzésemet.
- Nem idevalósi a srác... - Majd továbbra is a félmosollyal az arcomon bekanalazok egy kis levest. nagy hangsúlyt fektetve a tészta lapátolására.