Baxter Ház

~Fabeszla, Pókerterem~

Feszült játék volt, a végére ketten maradtunk egy ügynökkel. Nekem egy drillem volt, a kezemben egy dáma, és egy hetes. Lent két dáma, egy ász, és egy király feküdt, tízessel együtt. A picsába! Ez túl sok lehetőséget adott az ellenfelemnek. Nem csak jobb drillje, esetleg fullja lehetett, de akár még sora is. Komoly matematikai képletekbe helyettesítettem be a helyzet adta kártyalapokat, és számoltam. Nem álltam jól, ráadásul a kis szemét ugyan olyan olvashatatlan volt, mint én. Egy jó pókeres nem megy bele szerencsejátékba, a biztosra törekedik, és a legjobb lehetőségre megy. Be kellene dobjam? De mi van ha blöfföl a rohadék? Fenébe! Fáradt voltam, nehezen járt az agyam. Lenyúltam, és egy kupac zsetont toltam középre.
- Ezerig emelek.  - mondtam érzelemmentes hangon, mire a férfi is megadott. Vártam, hogy milyen lapja lehet. Ez az este a legnagyobb kaszálás lesz valamelyikünk számára, csak azt nem tudtam, hogy kinek. Ideje teríteni. Felfordítom a lapjaim, és várom, hogy ő is így tegyen. Lehet, hogy all in-t kellett volna mondjak, de pár pillanat és úgyis kiderül. Átkozni fogom magam, vagy a férfit az asztal túloldalán? Fenébe, hogy ilyen barátságos vagyok. Egy füstös kocsmában elég lenne csúnyán nézzek az asztal körül, eldobnának egy Royal Flush-t is, de ezek tudják, hogy nem bántom őket. Rohadt Reed, kellett nekünk bemutatkozni, és játszani a jófiút. Ha elhíresülünk, akkor sehol nem játszhatok többé, mert mindenki tudni fogja, hogy nem tekerem ki a nyakát ha jobb lapja van? Vagy csak meg kell tanuljak megfélemlítés nélkül játszani. Tehát oda a póker adta örömöm. Köszönöm, Reed, nagyon szépen köszönöm, hogy másznál vissza anyád méhébe.

Mielőtt válaszolhatnék Suenak, megjelenik hű kutyája, az emlegetett fiatal, aki olyan szinten védelmezi nővérét, mintha legalább a fele királyságot érné szemérme. Mármint Sueé.  Minek pontosítottam? Johhnynak nincs. Fáradok, úgy tűnik egyre inkább. Persze a srác nem köszön egyikünknek sem, micsoda „lázadó jellem”, oda ne rohanjak. Tiszta kamasz, azt hittem már kinőtte.
- Neked is jó reggelt. – vetem oda, miközben a házi telefonba pofázik.
- Johhny, tudod mi a különbség egy SHIELD ügynök, és egy cseléd között? – teszem fel a kérdést utána, el is feledkezve Sueról. Fáradt vagyok, lehet, hogy ettől ingerült is, ami miatt a drága öcsikét támadom, és minden hülyesége zavar most reggel. Közben a kávé már kezd hatni, érzem, ahogy lassan beindulnak takarékra állított agysejtjeim. Valószínűleg az is segített, hogy felhúztam magam, a kávé által alapból megnövelt vérnyomás még feljebb tornázta az ifjabbik Storm. Ehhez mindig is értett, meg a nőzéshez. Komolyan, a hivatásos sármőr és nőcsábász akar lekoptatni a húgáról? Mintha egy volt alkalmi barátnőjének se lenne bátyja. Ráadásul én jobb party vagyok, mint ő valaha lesz. Van karrierem, annyi diplomám amennyit csak akarok, a világ legokosabb emberének tartanak, és egy olyan tudóscsapat dolgozik alattam, amiről minden feltaláló csak álmodik. Ha pedig a dimenziókapu is kész lesz, akkor igazán komoly hírnévre fogok szert tenni, miután alapvetően rengetem meg a tudományos világot.

Épp elmerültem volna a falnézegetésben, csak akkor vettem észre az öcsémet amikor Reed "kedvesen" rá köszönt, azért adhatott volna valami életjelet de csak mosolyog mint a vad alma, fél szemöldököm felvonva nézek rá, több oka is lehet ennek a mosolynak.
-Fel csaptál szellemnek hogy ilyen észrevehetetlenül mozogsz? Egyébként reggelt!
Már karba teszem a kezem amikor látom hogy a telefont emeli a falról, tuti hogy valami értelmeset fog mondani mint mindig, sóhaj, mindegy is ő ilyen, nem fog változni és attól még az öcsém. Mielőtt megjegyezhetném hogy nem valami hősies dolog embereket ugráltatni, Reed szólja le, érzem az élességet a hangjában, az előbb még nyugodtabb volt, jóval. Kialakult egy bizonyos feszültség a fiúk között ami szerintem totál felesleges, de hiába mondanék bármit is, érdekes hogy egy nagy tudóst 2 másodperc alatt így át tud fordítani egy ilyen ember mint Johnny, és tudom hogy most következik majd a beszólogatás, alig várom. Azt hiszem meg kell várjam a csata végét, különben ha ez elkezdődik és kimegyek innen, attól félek nem fogják tartani ezt a távot, talán el fog tartani egy ideig úgyhogy vissza ülök az asztalhoz, a fejemet támasztva nézek egyikről a másikra.

/Darren eltűnése miatt én leszek a főgonoszotok... legalább is az első kalandon/

A termekben fények kezdenek el villogni A vörös lámpák azonnali parancsok, hogy mindenki menjen a tárgyalóba, mert a shield hívja őket. Mire mindenki hajlandó megkérdezni eltelik pár perc, de utána a monitor bekapcsol és megjelenik Shan King, a shield igazgatónője.
- Hölgyem és uraim - köszönti őket. - Sajnálom, hogy megzavarom önöket, de azonnal szükség van a Fantasztikus Négyesre. Ma hatszáz órakor egy mélytengeri kutatóbázisunk területén ismeretlen eredetű földmozgásokat jeleztek. Elsőre nem tűnt fontosnak, de utána ismétlődtek és mivel a szeizmikus jelzők nem mutattak semmit így azonnal azt hittük, hogy megint Atlantiszi terror támadásokról van szó, de kiderült ez sem lehetséges. Ellenben azóta a bázis egyre nagyobb veszélyben van. Van öt percük jelmezben a tetőn lévő helikopterre és utána indulnak az óceán mélyére. Önök menteni mennek és ha lehetséges megfejteni mi is okozza mindezt. Remélem megértik, hogy minden perc életekbe kerülhet.

Mielőtt kibontakozott volna a vita felvillant egy riasztás, hál istennek sose jobbkor, elsőre így gondoltam de még is csak baj van ha mindenkit a tárgyalóba rendeltek. A fiúkkal haladtam a megjelölt szoba felé, nem állom meg hogy ne tegyem föl a kérdést amire úgy is válaszolnak ha oda értünk.
-Valami sejtés valaki?
Majd hanyagul rendeződtünk a teremben és rövid időn belül aktivál a monitor, az igazgatónő az, figyelmesen hallgatom végig, tényleg nagy a gond és úgy fest kaptunk 5 percet, valahol azért örülök hogy van valami dolgunk és egy kis rejtély. Elegánsan loholok is a szobámba és öltözök majd indulás fel a tetőre a parancs szerint, azt hiszem első vagyok a csapatból és még azt mondják a lányok készülnek sokáig, türelmetlenül várok, összefont karokkal.

//úr isten, nem is tudom mit mondjak eddigi inaktivitásomra, szerintem nincs szavak amikkel kifejezhetném, hogy mennyire egy undorító féreg vagyok, hogy ennyi ideig nem írtam//

~Fabeszla, pókerterem~

Épp besöpörném a nyereményem, amikor hirtelen vörös fények kezdenek el villogni mindenhol. Riasztás, a picsába! Az egy dolog, hogy nem aludtam semmit, de így a nyereményem se... vagyis de, amíg az ügynök nem figyel, addig szépen lerámolom az asztalról a pénzt, és elindulok a tárgyaló felé. Végül is, felállt az asztaltól, úgyhogy csak én maradtam játékban - én nyertem. Tehát, a tárgyalók felé igyekszem, amennyire csak tudok, miközben megpróbálom a pénztárcámba gyömöszölni a papírokat - nem könnyű loholás közben. A tárgyalókba érve a többiek már várnak, ők hamarabb ideértek, ettől függetlenül nem maradtam le semmiről - azért annyit nem késtem.
Shan King ismerteti a helyzetet, és kéri, hogy azonnal induljunk, Ez nem tréfa, tényleg szükség van ránk, de azért a k-rva bázis várhatott volna még egy pár órát, amíg tényleg eléggé megszedem magam. Na mindegy, gondolom nem teljesülhet minden kívánságom. Ahogy elindul az öt perc, a pénztárcámat kiteszem az egyik asztalra - úgyse meri ellopni senki - majd elindulok a tetőre, különösebb előkészületekre nincs szükségem. Odafent megvárom a többieket, úgy tűnik Sue ér ide elsőként, mire biccentek felé.
- Jól indul a nap, mi? - kérdezem csevegő hangon, próbálom oldani a feszültséget. Közben megjön Reed is, látom rajta, hogy ő se aludt sokat. Neki is köszönök, aki egy bögre kávét nyújt át - figyelmes tőle, néha tud ő normális is lenni, és nem csak egy seggfej.

//ismét itt az undorító féreg, hogy rohadnék meg. Ezzel az accounttal is elnézést kérek mind Z-től, mind Jennától, amiért eddig vártak rám//

Mielőtt az ifjabbik Storm válaszolhatna, megszólalnak a vészjelzők. Ó a fenébe, de jókor... Az ember egyszer akar csajozni, akkor is minden összejön - előbb a nő öccse, aztán a világnak is segítségre van szüksége... komolyan, mint egy összeesküvés ellenem. Azonnal a tárgyaló felé indulok, miközben Sue szólal meg, amire megvonom a vállam.
- Hamarosan megtudjuk. - felelem, majd belépek a terembe, ahol kisvártatva, miután mindenki jelen van, Shan King virtuális képe ismerteti velünk egy monitoron keresztül a helyzetet. Ez után öt percünk van, de ezt jó lenne minél kevesebbre redukálni, ezért azonnal sietni kezdek. Először a szobámba megyek a ruhámért, majd útba ejtem a konyhát. Bár ez feleslegesnek tűnik, szükségem lesz egy újabb adag kávéra, és úgy tudom Fabeszla se aludt. Nem tudom, hogy ő iszik-e még kávét, de ha igen, akkor neki is jót fog tenni, hogy felfrissüljön. Ez után a lehető leggyorsabban közelítem meg a tetőt, ahol csatlakozok a csapathoz, és odaadom a kőszörnynek a kávéját.
- Ha jól tudom te se aludtál. - magyarázom a dolgot, majd beszállok a helikopterbe. Indulni akarok, minél gyorsabban.

A csapat a kérés szerint helikopterre szál, amiben Ben megtudja inni a kávéját miközben a gép megindul kifelé a városból. Egy monitoron megjelenik Shan:
- Szóval a helyzet egyre furcsább. A bázist mintha maga a föld támadná meg. Az üvegek repedeznek, bizonyos részeket le kellett zárni, mert a falak megtörtek és víz áradt be. Már próbáljuk kimenteni az embereket, de nem szeretnék leküldeni ilyesfajta mentő akcióra alkalmatlan személyeket.
Mondja a nő.

Folytatás:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2463-eszaki-atlanti-ocean#47637