Czerka-teszttelep (Ilum)

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

” - Megketőzzük a tempót!
- Remélem is, parancsnok, az Ön érdekében. Az Uralkodó ugyanis nem oly elnéző mint én”
- Moff Jerjerrod és Darth Vader



Zerae az egész végén még le is fejezte a lényt, majd unottan a másik párbajt figyelte. Siqsa-nak valóban fájdalommal járt a mozdulata, de könnyedén hátrafelé tudott új hajolni, hogy a lény pontosan felette ugorjon el, saját maga pedig feltartotta a vibropengét, ami lényegében kettőbe vágta a kutyaszerű lényt, majd szétnyílva, majdnem két darabban egyszerűen a másik nő lábai elé érkezett meg. ebből a helyzetből Siqsa könnyed, ruganyos mozdulattal tudott felállni két lábra. Az oldalán a seb lüktetett, de szerencsére nem vérzett túlságosan. Hamar el fog állni már csak a hideg miatt is. De a későbbiekben ha hirtelen mozdulatot tesz feszülni és fájni fog. Tormen érezte, hogy pillanatokon belül mindhárom lény életét vesztett, már nem voltak jelen az Erőben. Aktivált fénykarddal csatlakozni tudott a két nőhöz, most láthatta, hogy Siqsa sérült volt, de a dögök halottak, egyet végeztek ki csak fénykarddal, Zerae szó szerint vagdaltot készített a saját lényéből a másik kettőt a vibropenge végezte ki.
A csarnokra csönd ereszkedett, az Erő némileg megnyugodott, mindenki eléggé biztos lehetett abban, hogy nincs több lény már itt. Innen most mehettek tovább balra, ahol két oldalon is voltak turbóliftek, amik a még lejjebb levő részre vittek. Ha pedig egyenesen haladtak tovább, akkor a másodlagos hangárokhoz lehetett eljutni, illetve arra a folyosóra, amin át átlehet jutni a komplexum épületeibe.
Már csak a társaságon múlt, hogy merre is mennek tovább.

//Bocsánat a rövid reagokért, csak ma is egész nap lázas vagyok és pocsékul érzem magam //

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

” A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz. Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt. A szeretet pedig több egy magányos gyertyánál. A szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat.”
- Csillagok háborúja



Az, hogy Zerae a fél szemét rajta tartja Tormen-en még valós is lehetett, hiszen hiába volt a háta mögött a fiatal férfi az Erőn át tudta figyelni őt. A trió végül is elindult, ők abba az irányba, ahonnan el lehet jutni a komplexum másik részeihez. Az Erőn keresztül senki sem érzett semmit sem, minden nyugodt volt, egészen addig a pontig, amíg be nem fordultak a főcsarnok végén levő sarkon. Amint befordultak meg is értették, hogy miért. Az egész folyosó megfagyott vérrel volt tele. A nyomok pedig határozottan a másik dokkba vezettek. Ha a trió arrafelé megy, akkor a hangárban meg is láthatták, hogy mi okozta a rengeteg vért. A csarnok közepén egy hatalmas halom félig megégett, teljesen lerágott csontú csontvázat pillanthattak meg, amit egymáshoz hordott valaki, egy tömegsír.

Ahogy a helység közelébe érnek – be sem kell lépni a hangárba – máris érezhették a rettenetes zavar az Erőben, amit a tömeggyilkosság szokott okozni. Az árnyak mozogtak, mintha a hely tele lett volna szellemekkel, amik itt ragadtak és nem tudtak továbblépni. Mind a hárman fájdalmas és kínszenvedésekkel teli sikolyokat hallottak a fejükben és mintha sokkal hidegebb is lett volna itt, mint eddig. Annak ellenére, hogy mennyire zavart volt itt az Erő és átjárta a sötét oldal, valami miatt mégis roppant kellemetlen érzés járta hát mindhárom tanítványt.

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

”Semmi. A műszerfalamon több élet van, mint ezen az istenverte helyen.”
- Han Solo, A Birodalom Visszavág



Zerae-nek amennyire rémlik falkában voltak Korribanon a pusztaságban és a régi temetkezési helyeken. A megérkezés után átvizsgálta a helyet az Erőn keresztül, a zavart érezte és emellett még valamit, olyan volt, mintha tompult volna a kapcsolat az Erővel. A helység egyébként belátható volt, a csontvázakon kívül semmi sem volt odabent, legalább is látható,. Ahogyan koncentrált, az Erőn át érezte, hallotta a sikolyokat, a szenvedést és kínt, amit az áldozatok szenvedtek el, de élőlényt nem érzett, semmi olyat, mint ami a főcsarnoknál a kutyáknál volt. Mindezt a következő zavarta meg…
Siqsa sem váratott sokáig azzal, hogy reagáljon. Próbált ugyan óvatos lenni, de erős fájdalom hasított az oldalába és ismét megrepedtek a sebek, ahogyan egyszerűen hátba rúgta Torment. Ő a lendülettől, amit ennek „hála” nyert jó pár lépést ment előre mire megtalálta az egyensúlyát. Bent volt a csarnokban. Siqsa ebben a pillanatban próbálta volna telekinetikusan elvenni a fegyvert Tormen-től, de ekkor érezhette meg azt, amit a társnője a koncentráció közben már megérzett. Mintha megfosztották volna az Erőtől, alig tudta használni, tompult az egész.
Ebben a pillanatban úgy háromlépésnyire Tormen előtt egy áttetsző – még ha a kép nem is – leginkább Erőszellemre hasonlító valami ocsmányság jelent meg. Hangosan felsikoltott, mindenkinek sértette a fülét, olyan éles és magas hang volt, majd egy pillanat alatt áthaladt Tormen-en, aki felemelkedett a földtől és métereket repült hátra, olyan érzés volt, mintha mellkason rúgta volna valaki. A két nő sem járt jobban, mind a ketten érezték és látták magukon áthaladni ezt a valamit és a falon nyekkentek, bár nekik az ütés minimális volt csak. Amint feltudtak tápászkodni és körbenézni, láthatták, hogy Tormen hajában több ősz csík is volt, bár a férfi semmit sem érzett ebből, a kicsit szorító mellkasán kívül ugyanúgy volt.

Az a valami:

Tétlenül várakoztam, és próbáltam nem magamra vonni a társaim figyelmét. Úgy éreztem, hogy felfokozott érzelmi állapotokban lehetnek a harc után, épp ezért nem akartam, hogy ketten együtt vezessék le rajtam a dolgot. Viszont a nagy várakozásban lankadt a figyelmem, és sikerült hátba rúgjon. Nem igazán érdekelt a dolog, elég pitiáner és felesleges támadás, amivel csak önmagát gyengíti, feleslegesen pocsékolja az erejét. Ha a közelben lévő bérgyilkos lennék, most csaptam volna le rá, amikor a legkevésbé számít rá. Szánalmas, hogy ilyen módon próbál visszavágni a korábbiért. Nulla kecsesség, ravaszság, vagy bármi a sithekre jellemző érdem. Egyszerűen gyerekes. Persze ha gyilkos szándéka lett volna, azt valószínűleg megérzem az erőn keresztül, és nem hagyom hogy lecsapjon. Ezért még jól is jött ki, hogy megrúgott, talán elbízza magát, és legközelebb egy komolyabb támadásba lendül, egy olyanba, ami már elég provokáció arra, hogy egyszerűen levágjam mint egy szexrabszolgát aminek való. Nagyjából ennyi suhan át az agyamon, miközben odébb rúg, és épp mosolyogva fordulnék, amikor megjelenik előttem egy retek undorító lény. Valamiért egy anyós vicc jut az eszembe, amit az egyik korribani bárban hallottam. Abban nézhetett ki így a bestia. Hirtelen mintha mellkason rúgtak volna, igazán élvezem ezt a Tormen-labdát, és repülök hátra, ekkor jobban megnézhetem a lényt. Erőszellemre hasonlít, ami nem jó jel. Nem tudok sokat az erőszellemekről, de mintha közel sebezhetetlenek lennének. Lázasan kutatok az elmémben, hogy a mesterem mit mondott ezekről. Említette, hogy ha találkozok egy ilyennel, akkor az első dolgom az legyen, hogy menekülök, mert csekély az esélyem a túlélésre. De mondott valamit, hogy ha nem tudok menekülni, akkor azt próbáljam meg... a picsába Tormen, miért nem figyeltél oda jobban. Közben természetesen felkelek a földről, és ismét bekapcsolom a fénykardom, amit repülés közben deaktiváltam. Nem tudtam, hogy társaim merre helyezkednek el tőlem, és nem akartam őket ilyen módon megsebezni. Elég ciki lett volna, ha rendes, ravasz gyilkosság helyett véletlenül ölöm meg például az idegesítő kis csitrit. Inkább összpontosítok, utasítom az erőt, hogy áramoljon belém, gyűjtöm, raktározom. Felkészülök rá, hogy újra megjelenik ez az izé, és akkor kikerülök az útjából. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a küzdőstílusom erre épít. Az ataru lényege a mozgékonyság, a fürgeség, ez pedig megkönnyíti a dolgomat, hogy elkerülhessem, hogy még egyszer áthaladjon rajtam. Természetesen támadni nem fogok rá ez esetben, maximum egyszer, hogy megnézzem ahogy átsuhan rajta a kardom, amúgy csak felesleges erőpazarlás. Kivéve, ha reagál rá, ha úgy tűnik hogy sebzi. Ez esetben hárítások közben támadni is próbálom.  

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

” Keresni valamit nem más mint hinni a létezésében.”
- Clone Wars animációs sorozat



A társaság nekilátott annak, hogy a felállás után megpróbálja összeszedni azt, hogy mit is tudnak az Erőszellemekről. Azt érzik ugyan – már aki találkozott effélével – hogy ez kicsit más, mint az, amivel már találkozott, Zerae esetében ősatyjánál. Amit tudnak, hogy két fél Erőszellem létezik, az egyik tárgyakhoz van kötve, ezek a gyengébb szellemek, az erősebbek azok, amik úgy is képesek létezni, hogy nem kell valami e világi tárgyból erőt szerezniük a manifesztációhoz. Ezekből volt értelemszerűen kevesebb. Ami az elpusztításukat illeti, arról nem igen volt fogalmuk, maximum annyi, hogy a tárgyat, amihez hozzá vannak kötve kell elpusztítani.
Tormen és Zerae figyelni kezdték a dolgokat odabent, itt-ott látszottak ezek a furcsa szellemszerű dolgok, de a fény, ami minimálisan bevilágított láthatóan nem zavarta őket, valamiért azonban a bejáraton kívülre mégsem akaródzott nekik jönni. De most a nyugiban a hangár jelentős része végignézhető volt. Itt bent egyetlen egy jármű sem látszott, dobozok sem voltak, néhány szerszámosláda volt szanaszét, ruhafoszlányok és persze a tetemek. Ezek a furcsa szellemszerű lények is időnként láthatóak lettek a fényben, de teljesen semlegesen viselkedtek. Ami talán rosszabb volt, hogy amíg ezt nézegette a társaság a testük több helyen először viszketni kezdett, majd olyan félig fájdalmas, félig viszkető érzés tört rájuk, mintha bőrük alatt mászna valami. Ha megnézik az adott részt – karon pl. – akkor tényleg egy kisebb pukli mászott a bőrük alatt.
Siqsa pedig úgy döntött, hogy elindul befelé, bár a lángoló csontvázakat maximum ő képzelte, mert ilyenek nem voltak bent. Ahogyan ezt tette sé közeledett a bejárat felé a viszkető, fájó érzésen felül a benti lények az ajtó felé kezdtek gyűlni, láthatóan azért, hogy a nőre „vessék” magukat. Mire odaért a bejárathoz – még belépnie sem kellett – azt érezte, hogy minden ereje elfogyott és mintha napok óta nem aludt volna.
A lassulást és azt, hogy szinte összeesett Siqsa teste azt Tormen és Zerae is láthatta hátrébbról.

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

”C'baoth: "Have a care, Grand Admiral Thrawn. I rule the Empire, not you."
Thrawn: "Do you really?"”
- Joruus C'baoth and Grand Admiral Thrawn



Zerae és Tormen nem siettek Siqsa segítségére, helyette a mind a ketten mást tettek.
Tormen elgondolkodott azon, hogy megölje-e Siqsa-t, de végül is a fájdalom és a bőre alatti mozgás elvonta erről a figyelmét. Sikeresen tudott magának fémdarabot szerezni, a padló, a plafon és a falak is fémből voltak, a fénykarddal könnyedén ki tudott onnan vágni magának egy vágóeszközt. A hidegben szerencsére gyorsan le is hűlt, előtte a forróságtól pedig még steril is lett. Sikerült azt a valamit pont úgy megvágni, ahogyan akarta, de nem sikerült végigvágni, az első kis vágás után több száz, vagy több ezer apró hangya áradt ki a vérző sebből és kezdte teljesen beteríteni Tormen-t.
Zerae némileg hátrébb húzódott, bár ennek, mert alapból is messzebb volt a hangár bejáratától nem sok érdembeli haszna volt. Nekilátott annak, hogy meditációs szerű állapotba kerüljön és érezze magában mindenhol az Erőt. A viszketés és a fájdalom egyre erősebb voltak, a próbálkozás közben érezte, hogy egyre nehezebb koncentrálnia és elérnie az Erőt, de azt még érezte, hogy semmi oda nem illő nincs a szervezetében, se organikus, se gépi.
Siqsa nem esett még össze, a litániával és az életösztönével sikerült kihátrálnia a hangárból. A szellemszerű lények most sem követték, és itt kint valamelyest enyhült a fáradtsága is, de a sokktól és az előzőek után a remegő lábai már nem tartották meg és összeesett.
Ám ebben a pillanatban, mind mindkét nő, mind pedig Tormen érezhették, hogy szinte minden kapcsolatuk megszakadt az Erővel, szédülni kezdtek, hányingerük lett, a fájdalom pedig szinte a teljes testükre kezdett kihatni és újra nevetést, sikolyokat kezdtek hallani. A hangyák pedig teljesen belepték a férfit, már az orrában, fülében és szájában is másztak. Azonban most egyedül voltak a folyosón, legalább is láthatóan, de az előző hangokon felül még fémszerű kopogás is hallatszott, mintha valami közeledett volna. Nem sokkal később a hátuk mögül a folyosó kanyaránál – ahol a kutyás csarnokból jött a társaság – nevetést lehetett hallani.
- HA, HA, HA, HAHAHAHAHA! – hallatszott.
Az egész mintha csontig hatolt volna, ha a hang irányába néztek, akkor még mintha az árnyakból állt volna össze valami, vagy valaki és a nevetés az ő irányából, vagy pont tőle jött.

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

”Once more the Sith will rule the galaxy, and we shall have peace.”
- Supreme Chancellor Palpatine, to Darth Vader



Mindenki továbbra is szédült és homályosan látott, a harag és a gyűlölet most nem segített semmit, nem tudott senki sem erőt nyerni belőle, hiszen továbbra sem volt kapcsolatuk az Erővel. Az egész olyan érzést keltett a hármasban, mintha védtelenek és kiszolgáltatottak lennének. És mivel nem volt kapcsolatuk az Erővel tudták, hogy a fénykarddal hadonászni sem túl biztonságos így, hiszen nincs meg az extra érzékük, a biztonságot és támogatást adó Erő, ami vezeti őket, amikor a fegyverükkel bánnak. Valószínűleg megalázható is lehetett, hogy ők, akiknek a Csillagködöt kellene uralniuk, mindenkinek meg kéne hajolnia előttük most esendő gyerekek. Ezt érezte Zerae is, amikor aktiválta a fénykardot, most olyan furcsa és idegen volt forgatni a fegyvert, nem volt magabiztos, a suhintása sem volt túl meggyőző, a mestere sírvafakadt volna, ha látja, vagy megkínálja egy Erővillámmal a lányt. Amint így ez a gondolatmenet közben akárcsak végigfutott a lány elméjében rögtön olyan érzés rázta meg a testét, mintha tényleg Erővillámmal csapták volna meg. Ha nem jut ide a gondolatok közben, akkor nem.
Tormen próbálta kitisztítani a fejét, hogy a hangyák nem valódiak, csak képzeli, de nem volt eredménye, az orra, szája és füle is viszketni kezdett, a szeme elhomályosulni, ahogyan a hangyák ott elmászkáltak a szeme előtt. Minden teljesen valós volt.
A fémes kopogás sokkal inkább valamilyen aprócska lábak okozta dolog volt, fém a fémen. A pókdroidok szoktak ilyen hangot kiadni.* A parancs mit sem ért, további sikolyok és hangok hallatszottak.
Az alak közelebb jött, a homályos alak, amint közelebb ért már tisztán kivehető volt, mindenki a saját mesterét látta benne.
- Csalódást okoztál tanítvány! – mondta.
A következő pillanatban mindenki érezhette, hogy láthatatlan ujjak, kéz fonódik a torkára és kezdi fojtogatni.

*Pókdroid, amik az EP3-ban próbálják az elején Anakin és Obi hajóját szétszedni.

Hidegháború – A Czerka Részvénytársaság





Ilum – Czerka-bázis

”Chopper a shopper”
- Zeb (Rebels)



A hangyák továbbra sem tűntek el Tormenről, aki a fojtogatás ellenére is próbált felállni és nekirohanni a másiknak. Most, hogy nem volt vele az Erő érezte, hogy míg az erővel fel sem tűnt, hogy a fémpadlón a jég csúszik, mert annyira természetes volt, hogy az Erő megléte is segíti a mozgását most csúszkált. Úgy öt-hat lépést tett meg rohanva, fuldokolva, amikor elcsúszott és elvágódott a földön, beverve az arcát, az orrával landolt a fémen, ami vérezni is kezdett. A hangyák ekkor tűntek el róla, ahol voltak égető, fájó érzést érzett, ahogyan a hangyák helyén maradt valami foltok elkezdték a húsába marni magukat.
Siqsa és Zerae sis azt tette, amit a legtöbben tesznek ilyenkor, próbáltak odakapni, ahol a láthatatlan kéz volt és igyekezett lefejteni, de mint ilyenkor nem volt ott semmi. Siqsa még kapkodott, ütött rúgott, de nem sok sikere volt, egyre jobban fulladt, míg a másik lány fejben igyekezett legyűrni ezt.
Néhány pillanattal később a láthatatlan kéz eltűnt a torkukról és újra levegőt kaptak, bár Tormen számára nehezebb volt a vér miatt. A mesterük újra felnevetett és ezúttal erővillámok csaptak a három fiatal tanítványba, a testüket egy pillanat alatt járta végig a fájdalom, az összes izmuk begörcsölt és átvett mindent a feketeség…

… ők úgy érezték mintha pár pillanat telt volna csak el kezdtek ébredezni egy Birodalmi hadihajó hídján. Körülöttük tisztek, rohamosztagosok, taktikai egységek mászkáltak, időnként megvetően néztek rájuk, de a többség nem törődött velük, bár egy-két ember volt, aki le is köpte őket, ahogyan elhaladt mellettük, vagy fizikailag rúgott feléjük, beléjük.

A híd: