Új Camelot

Új Camelot városa és vára, amit a régi pusztulása után építettek.

- Nevezzen Svarognak - mondja, miután leszállt.
Persze kitört a veszekedés, a démonok kiszenvedtek. Arthur teszi a szépet a Svarog számára ismerős nőnek. Na a vén kecske is megnyalja a sót. Svarog már épp feltett volna egy kérdést, amikor a király teljes erőből a földre csap a kardjával.
Egy villanás.
Svarog pedig érzi, hogy fázik.
Egy havas hegyoldalon vannak.
- Itt fogunk megfagyni! - kiáltott fel Unka.
Svarog az ég felé nézett, majd felsóhajtott.
- Szép kis kégli - mondja Arthurnak, majd a vár felé int.

Gabe lehunyja szemét és felsóhajt, amikor a király, egy ismerős jelzővel illeti. Na igen, annak idején is nemes hölgynek nevezte őt egy múltból maradt fickó, aztán megnézhették magukat, hogy mibe keveredtek. Pedig egyszerű gyilkossági önjelölt nyomozásnak kezdődött.
~ Ez meg egyszerű tanulmányi munkával kezdődött. ~
Kinyitja szemeit és egy villanás után már egészen más helyen vannak. Néhány pillanatig még érzi a magával hozott meleget a sírbolt környékéről, de a hideg eluralkodik bőrén és fázni kezd.
- Igaza van, innen gyorsan be kell mennünk.
Leheletét hosszú párakígyóként elhordja a szél.

Albert már válaszra nyitná a száját, amikor villámok csapnak le és újra, egy teljesen más helyszínen találja magát. Vagy kezdi megszokni ezt a fajta utazást, vagy Artúr finomabban használja a teleportáció ezen módját, mint Merlin. Persze mielőtt körülnézne, magában válaszol. ~ Brit vagyok, de szerintem nem beszélek máshogy, mint az amerikaiak. ~ Majd elgondolkodik a másodperc tört részéig. ~ Talán van egy kis akcentusom. ~ De hűvös levegő hamar visszarántja a "valóságba". Ekkor veszi szemügyre az új helyet.
A hőmérsékletet megérzi, ellenben nem fázik még. Nem az a fázós típus. Amíg nem marad tartósan 10 Celsius fok alatt körülötte a levegő, egy szál rövid ujjú pólóban is ellenne. Bár a hó azt mutatja, hogy ez alatt vannak, a pólója felett még egy inget is visel. Nem is beszélve a remek bőrkabátjáról. Óvatosan a földre helyezi a géppisztolyát és a kardját. Majd kabátját lekanyarítja a hátáról. Egy óvatos lépéssel Gabe mögé próbál kerülni s ráteríti a meleget adó bőrt. Ezt követően visszalép a fegyvereihez és magához veszi őket. Felméri, hogy kiket hoztak magukkal. Nem sok reményt fűz a túlélésükhöz. Több harcosuk is kiesett, ráadásul Adam még nem győzte meg vezetői képességeiről. Ugyanakkor Artúr királyba valami miatt sokkal inkább belefektetné a bizalmát. Ez még önmagát is meglepei...
A hideg viszont kezdi lekötni. Nem is a hőmérséklet zavarja hanem, hogy a cipője hosszú távon nem bírja a vizet, így valószínűleg a havat sem. Valójában a bőr jól szigetelne, de mivel egy félcipőről van szó, felülről simán behatolhat a latyakos hólé.

A fegyverek jó állapotban vannak. Viszont harcolni egyik sebesült sem tud. Ennek nem örül. Amikor Arthúr azt mondja, hogy az öreg asgardi volt ért mindent.
- Miért nem változott át az az ökör. Akkor puszta kézzel gyűrhette volna össze a dögöket. - morogja dühösen. Sejti, hogy az ő gyógyításánál nem lesz minden rendben.
Adam nézi a királyt, aki elmondja máshogy utaznak. Ezen csak elmosolyodik.
- Gondolhattam volna. Így nem kell a csalit játszanunk. Számokat osztani. Rendben de inkább osszunk színeket azt könnyebb megjegyezni. Én fekete vagyok. Arthur kódneve legyen király. A többiek gyorsan mondjanak valami egyszerű kódnevet színt vagy számot. - mondja hangosan. Nem mondta ki de igazat adott Albertnek. Nem a tökéletes taktikát kereste maguknak. Hanem a legjobb esélyt a sebesülteknek.
Hirtelen átkerültek máshova. A maga részéről a hideg nem volt kellemes ám kiképzésén megtanulta, hogy ki kell bírnia. Maga is átadná a kabátját a hölgynek, de Albert megelőzi. A bakancsa legalább a víztől megóvja egy ideig. Gabe-re néz látja, hogy lazán van öltözve. Nem akarja, hogy a lány megbetegedjen ezért megszólal.
- Kislány. - lép mögé meglepően halkan. - Azt hiszem jobb ötlet volna ha egy ideig a vállamon utazol. Mert ha megbetegedsz a vizes fagyott lábad miatt az nem volna jó. - mondja mosolyogva. Albertet figyeli aki lemondott a kabátjáról. A férfi Brit ezt egyértelműen hallotta. Mindegy mindenkinek kell majd téli ruházat ha ilyen környezetben akarnak harcolni. A katonák egészségi állapota mindig az első. Nem véletlenül tanították őket erre.

A havas táj nem épp volt kedvemre való, öltözékem sem erre a terepre termett ,de mikor már a völgybe értünk nem kellett a hóra és a hidegre gondolnom. A hőmérséklet tűrhetőbb odalent.

Hát ez lenne Új Camelot, csak a régi Camaletról olvastam tekercseken. Az új már más irányítása alatt volt, katonák járőröztek körülöttünk. Jobbnak gondoltam meghúzni magam és kerülni a feltűnést. Később megpillantottunk egy gyönyörű nőt a főtéren egy varázsbörtönbe zárva. Roma volt az, Merlyn lány. Ki kell szabadítanunk, Artúr kiadta a parancsot,hogy mi tegyük azt ő addig feltartja a katonákat. Csak feljegyzéseken olvastam ilyen börtönökről, talán képes vagyok kiiktatni. Ha nem őrzi senki akkor megpróbálom a börtönre bocsájtani a kárhozatot, most nem élő emberre szabadítom rá e képességem hanem az eleven mágiát célzom meg, lehetőség szerint kiüti a varázst és semlegesíti a börtönt.

~ Asgardi volt? De olyan átlagosnak látszott. Hogy lehetett akkor, hogy legyőzték? ~ - gondolja szomorúan.
Nem sokat tud arról a népről, csak hallomás alapján tájékozódik, és a viking mítoszokban nem jártas.
Gabe amint egyik lábáról a másikra állva tipródik a hóban, egy előre melegített kabátot kap a hátára. Meglepődve megfordul. Alberttől kapta a figyelmes gesztust, jutalma egy illedelmes köszönöm, és egy elbűvölő mosoly.
Kényelmesen befészkeli magát a több számmal nagyobb ruhadarabba, és már lelkiekben felkészül a menetelésre a hóban, amikor újabb felajánlást kap, most a katonás férfitól, aki nemrég még élénken kakaskodott a kabát tulajával.
Majd megfagy, semmi kedve a havat gyúrni, ha ennyi lelkes jelentkező veszi körül, akik segítenek neki, akkor él vele. Adam is kap egy sugárzó mosolyt, mint Albert, és megpróbál úgy felkapaszkodni, hogy lehetőleg ne rúgja le a férfi veséjét és a bordái is egyben maradjanak.
- Rendes magától, köszönöm. – búgja a fülébe.
Aztán elindulnak, és nem is kell sokáig cipelni őt, mert ha végre melegebb égövre érkeznek, leszállási engedélyt kér Adamtől, és onnantól a tulajdon lábán megy tovább. A kabát is visszatér a gazdájához és újra megköszöni a szívességet.
Furcsa, hogy errefelé mennyire változik a hőmérséklet, ez is talán valami mágia lenne? Ki tudja, ő mindenesetre nem. Az is érdekes, hogy miért settenkednek, ha velük a király?
Camelot láttán erős izgalom uralkodik el rajta, még az eddigi „megpróbáltatásokat” is elfelejti.
- Ez nekem a hetedik mennyország! Ez hihetetlen! – mondogatja, amikor beérnek a várba és a nép forog körülöttük.
Nemsoká kiderül, miért kellett osonniuk a kertek alatt. Roma, akit keresnek, fogságban van, és még csak nem is titkolják. Pellengérre állították, mint egy újévi malacot az asztalon. Arthur király nem szándékozik tétlenkedni, bedobja magát a partiba, őket meg kurta paranccsal otthagyja. Gabe arckifejezése most egy-két másodpercre egy megdöbbent maszkká formálódik.
- De… Hogyan?

~A srác Asgardi volt?~
Svarog elgondolkodik azon, hogy talán Arthur is ennek a népnek a tagja lehetett. Az előbb teleportált, a fegyveréhez kötődik a hatalma, valamint azután lett király, hogy kihúzta a kardot a kőből.
A sárkánymutáns elgondolkodva nézi a királyt.
Belopakodtak Új Avalonba.
Svarog döbbenten látta, hogy az utcákon katonák járőröztek, a főtéren pedig egy különös erőtérrel bebörtönzött nőt állítottak ki.
Svarog felsóhajt, ahogy a király elindul, hogy elterelje a harcosok figyelmét. Svarog felsóhajt.
- Tuti, hogy Asgardi - morogja.
Van is egy terve. Elméletileg a középkorba vagy hol a francba vannak, vagy egy középkorhoz nagyon hasonló helyen. Dragunov pedig szerencsés módon épp egy sárkányszerű lény.
~De fogom ezt élvezni.~
Svarog ránézz Unkára.
- Csinálj egy kis zavart. A békaszerű mutáns csak pislog.
- Mégis, hogy?
Svarog felhúzza a szemöldökét.
- A szokásos módon, a lényeg, hogy a király megmeneküljön. Csak ő juttathat haza.
Unka elvegyül a tömegbe, és megpróbál észrevétlenül elcsenni valami értékeset néhány polgártól, remélve, hogy azok látva, hogy nincsenek meg az értékeik, egymásnak esnek.
Svarog ekkor csak ennyit mondd.
- Csinálok egy kis ijedelmet - rákacsint a társaira. - Addig szabadítsátok ki.
Felröppen a levegőbe, és néhány tűzgolyót dob a téren lévők lába elé.
- GRRROOOWWWWWW, GOOODDDDDDDDD - üvölti. - ÉN VAGYOK GODZILLA, A VÉGÍTÉLET SÁRKÁNYA! HRRAAAWWWWWWWW!

Gabe elfogadja a segítséget.
- Szívesen. - válaszolja a férfi.
Adam viszi egészen addig míg meg nem változik az időjárás. Akkor leengedi a lányt a földre. A puskát veszi ismét a kezébe és követi Artúrt. Az utcákon látja az őröket. Már éppen elgondolkodik, hogy egyet kettőt el kéne tenni láb alól. Aztán a király kiadja a parancsot.
- Sárkányhaver. Csak a katonákat gyújtogasd, és óvatosan nem akarunk bent égni jó? - ordítja Svarog után.
- Albert fedezzük őfelségét mondja. Majd a legközelebbi ellenfelébe lő. Ismét érzi, hogy a tetoválásai mozognak az alsó kezén. Ahogy az egyik őr felé tart aki túl közel van a puskához a kígyók elindulnak. Adam meglepve veszi tudomásul, hogy ő irányítja a bestiákat amik megpróbálják megmarni a katonát.

A rövid útjuk zavartalan volt, de zavarba ejtő. Olybá tűnt, hogy Arthur nem is a saját királyságában, hanem saját rémálmában halad lefelé a hegyről. Ezen gondolkozva rakja össze az agya a korábbi eseményeket. ~ Arthur halott volt...lehet, hogy a szakállas, magát Merlinnek nevező alak tényleg varázsló... ~ összevonja szemöldökét és a lovag széles vállára mered...meredne. De Adam-ék mögött halad és hát a négykezű pankrátor testfelépítésen nem lát át. Egyébként is elkalandozik a tekintete a kis hölgy hátsójára. Ez után elmosolyodik és ha nem lenne tele a keze, legyintene. ~ Mutánsok. Varázslók? Csak nagyobb hatalmú mutánsok... ~ Gondolja mindezt úgy, hogy látott már "furcsaságokat" az afrikai sámánoktól.
A városban Albert szeme ide-oda jár. Egyszer csak észrevesz egy kötőféken vezetett ló hátán, hanyagon átvetett úti köpenyt. Gyors mozdulattal lerántja a lószagú szövetet az állat hátára és magára kanyarítja. A szaga borzasztó, de legalább kevésbé tűnik ki a tömegből.

A főtér szélén Albert is közelebb húzódott Arthurhoz, aki nem vitte túlzásba az eligazítást. Néhány elvakkantott utasítás után máris a "barbárok" ellen fordul. Albert fejében már pörögnek is a forgatókönyvek...a sárkányképű ekkor a levegőbe emelkedik és sipítozás közepette tűzlabdákat köpköd. Albert ekkor magához rántja Gabe-t és megpróbálja kitakarni minden más nézelődő elől.
- Búj el, olvadj be. És találkozzunk... - körülbelül ekkor kezd el Adam is kiabálni, majd lövöldözni. - ...próbálj meg nem nagyon elszakadni. Itt mindenki megőrült.
Nem hallgat Adamre, inkább utat keres, hogy ő maga is eltűnhessen az emberek és őrök tekintete elől. Elsődleges célja mégis az, hogy valahogy megközelítse és jobban szemügyre vegye a téren álló "energia börtönt" és foglyát. Figyel arra, hogy ha támadás éri, akkor egyből védekezhessen. Először a karjával, de ha minden kötél szakad akkor a géppisztolyával.

Ha Jasonnek sikerül kikapcsolnia az energiamezőt, akkor Albert megpróbál Roma-hoz jutni, hogy a vállára kapva távozzon vele a térről. Ha szerencséje van, nem kell sokat verekednie az őrökkel. Viszont egyik fegyverétől meg kell szabadulnia, hogy felszabadítsa egyik kezét. Így ha nőhöz csak harc árán tud eljutni, akkor a kardját használja, amit majd el is dob. Esetleg egy őrben felejti, miután leszúrta azt. Sőt, ha még nagyobb szerencséje van, akkor Roma nem ellenkezik nagyon a szöktetés módja ellen és Merlin lánya, aki valószínűleg maga is mutáns, nem végez Alberttel.

- Auuu!
Kiáltotta, ahogy a nyílvesszők átlőtték a szárnyát. Svarog földet ért, a következő pillanatban, hogy még nagyobb legyen az öröme egy kardpenge kezdett el a feje felé zuhanni.
Svarog egy gurulással kitér a kardpenge elől, majd megpróbálja az ellenfelét egy söprő rúgással kibillenteni az egyensúlyából.
Ha ez sikerült, akkor beleereszt pár golyót.

Adam elkap két embert aztán ledönti a lábáról egy pajzs az arcába. Nem kellemes, de ez van. A biztos jókedv érdekében valaki még fölé is áll és megpróbálja még kicsit alacsonyabbá is tenni. Akármi az az jó nagy talpig vasban van és marha nagy fejszét lóbál. Adam reflexeinek és tapasztalatának köszönhetően tudja mit tegyen. A férfi felé gurul minél közelebb. Aztán a kígyók a férfi belső combjaiba marnak lebénítva annak lábait. Azonnal kirántja a férfi alól lábát és közben feláll. Az egyik kígyóval megmarja a torkát közben pedig a másikkal megtámadja a lehetséges támadókat. Eközben a csatabárdot vagy bármi más földön heverő fegyvert keres.

Nem kell sokat várni rá, hogy a feje tetejére álljon a helyzet, és kitörjön a káosz. Gabe csak kapkodja a fejét, akkora lett körülötte hirtelen a forgás. A király jól tartja magát, de a többiek cefetül állnak. Elkeserítő a helyzet, ha így folytatják, nem húzzák sokáig. Ezt a szituációt gyorsan le kell zárni.
- Ebben a hacukában vegyüljek el? – néz megrökönyödve Albertre. – Nem, nem várom ölbe tett kézzel, hogy mikor hal meg más is a csapatból, nem ezért jöttem ide – jelenti ki szikla szilárdan.
Ezzel újra felszívja magát és elindul vele kiszabadítani Roma-t. A kertek alatt szépek sikerül elsunnyogniuk a „ketrecig”, amiben Csipkerózsika éledezni kezd. Valószínűleg Jason-nek köszönhetően meggyengült a pajzs.
- Ez az, csak így tovább – bíztatja Jason-t. – Már majdnem, csak egy kevés kell neki, de mi mit csináljunk?
Ő személy szerint nem ért a mágiához, a börtönt valószínűleg felesleges bármiféle tárgyal ütni, mert az hatástalan lenne rá.

Albert meg sem várta Gabe válaszát, viszont a "börtönbe" zárt nőt tisztán érti. Sajnos azonban nem érti. ~ Kinek kéne segítenem?! ~ fut át a kérdés egyből az agyán. Óvatosan kidugja a fejét a fedezékéből, miközben kezei azt a hideg vasat és a kemény fát markolják, amiből a fegyvere készült. A sárkányszerű lényt sehol sem látja. Az is átfut az agyán, hogy elmenekült. Gabe és Jason jelenleg kiesett a látóteréből. Remélte, hogy a lánynak sikerült valahogy elrejtőznie vagy elmenekülnie. Nagyon sajnálná, ha nem láthatná a hölgy csinos hátsóját.
Felelőtlen kalandozásra, még ha csak gondolatai is kapnak szárnyra, nincs ideje. Szemével Arthurt és Adamet keresi. A király kardját látja itt-ott megvillanni. Adamet azonban szem elől tévesztette. Bár felfedezni vélt némi dulakodást, egyelőre nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget. Szemlélgetés közben azonban mindig ügyel arra, hogy rejtve maradjon. Ugyanakkor, ha megtámadnák védekezne. Első próbálkozásra csendben és feltűnésmentesen próbálná földre juttatni támadóját, hogy végezzen vele. Csak akkor kezdene lőni, ha minden kötél szabad.
A raboskodó nő kérése avagy utasítása azonban nem hagyja nyugodni. ~ Segítsetek neki... ~ visszhangzik a fejében. Albert azonban nem tudja, hogy kinek és hogyan. ~ Meggyengült a börtön. Valaki varázslatot használ. ~ Kissé csücsörít és megerőlteti magát. Nem hisz a hókuszpókuszban, az "elme mindenható" erejében, de úgy véli, hogy egy próbát megérhet. Ha senki sem zavarja meg, akkor erősen koncentrálni kezd arra, hogy Roma börtöne kinyíljon.

Úgy tűnik amíg a többiek eszetlenül nekilódulnak harcolni szinte alig maradt valaki a tényleges kiszabadításra. Nyilvánvaló volt,hogy Artur elbánik a katonákkal és felesleges neki segíteni. Persze nem rossz ötlet ha segítenek neki, de inkább akkor kellett volna harcba rohanniuk mikor már Roma szabad. A célnak kellene a szemük előtt lebegnie nem pedig annak,hogy minél több ellenfelet végezzenek ki. Tekintetem a harcolókról újfent a varázsbörtönre szegezem, érzem,hogy gyengül a varázs.

Ismét megpróbálkozok energizálással a börtönre célzottan. Majd odaszólok a körülöttem lévőknek.
-"Albert, Gabe...amitek van használjátok a börtön ellen......a varázs gyengül de egyedül nem vagyok rá képes,hogy megszüntessem."

Bármennyire is koncentrált, Albert abban egészen biztos, hogy nem az ő érdeme a börtön kinyílása. Látható ugyanis, hogy a szinte semmiből érkező csatabárd az, ami megtörte a varázst. Albert kénytelen bevallani, hogy eszébe se jutott, hogy fizikai eszközökkel támadja a nőt fogva tartó erőt. Viszont örül a fejleményeknek, mert így már csak egy karnyújtásnyira van a megmentendő személytől, ami igen hasznos tény, figyelembe véve, hogy az imént látottak alapján nem túl rózsás a helyzetük.
Albertnek viszont nincs ideje kirontani a fedezékéből és felkapnia Romat. Ugyanis megdermeszti a nő erőtlen érintésével járó telepatikus kapcsolat és a kérdések, amelyeket neki szegez.

~ Mi? Miért? Persze! Ki akarok jutni! A királyért? Jó vezető és nélküle nehezen élnénk túl! Társainkért? Nélkülük csökken a túlélés esélye! Országunkért? Újra? ~ rohannak elméjében a gondolatok, gyakorlatilag a másodperc tört része alatt. Végül önmagához híven Albert gyors döntésre jut. ~ Történjék bármi, itt és most készen állok mindenre! ~ Nem is a tudata, hanem személyiségének tudatalattija válaszol, mintegy ösztönszerűen.

Adam ellenfele könnyedén visszafogja a hatalmas fegyvert. A férfi viszont tudja, hogy ez még kevés ahhoz, hogy a dög túlélje.A kígyók megelevenednek, de hirtelen elveszíti felettük az irányítást. A kígyók a nő börtönét támadják. A fájdalom nem zavarja annyira azt már megszokta. A lény a nyakánál fogva felemeli. Ereje minden bizonnyal messze emberfeletti. Megpróbálja a kiképzésen tanultakat kamatoztatni. Ezt úgy teszi, hogy megragadja ellenfelének kezét és elkezdi magát felfele húzni majd páros lábbal mellkason rúgni a szörnyet. Lehetőleg úgy rúgja meg, hogy hátra szaltót tudjon csinálni a lény mellkasáról. A legtöbb átlagosan emberfeletti erővel rendelkező lény ellen ez a taktika beválik. Ha ez a valami messze emberfeletti erővel rendelkezik akkor a rúgás Adam-ben is súlyos kárt tehet. Ha a mozdulat sikerül megszólal.
- Démon és kommandós szarházi. - üvölti közben próbálja visszavenni az irányítást a kígyók felett, és valami fegyver után néz. Ha sikerül ha nem megpróbálja ellenfeleit távol tartani. Nem célja, hogy mindet megölje, de nem akarja őket túl közel engedni. Ehhez köríves vágásokat és a kígyókat használja.
"Most jön a neheze. Jussunk ki."

A börtönbe kígyók és egy csatabárd is beleáll, ezek újból gyöngítik a pajzsot. A bárd elég közel volt, Gabe agresszív arccal perdül a vélt kiindulási irányba, hogy megtudja, ki dobta oda a fegyvert, ami ennyire közel húzott el mellettük. Egyelőre senkit nem lát, lehet csak véletlenül repült oda, valakinek kicsúszott a kezéből. Esetleg egy lelkes ellenálló?
- Bármennyire is szeretnék, én nem értek ehhez – felel Jason-nek.
Aztán a börtön végre megadja magát a nyomásnak és megszűnik létezni.
- Szép volt! – kurjant.
Roma kidől, eléggé gyengécske, jó ég tudja miken ment át, vagy mit tett vele az a pajzs. Fedezékben marad. Jobb, ha hátvéd szerepét tölti be és figyeli a tömeget, ki akar a boszorkány életére törni. ha van ilyen, arra felhívja a többiek figyelmét.

- A francba már!
Svarog már kezdett örülni, hogy kiütötte az egyik fickót a képletből, de egy másik csak úgy felkapja és neki vágja a királynak. Svarog felpattan, majd felsegíti a királyt a következő pillanatban pedig harcosok sereglenek köré.
- Elnézést felség, hogy így leteremtettem, meg minden - mondja, ahogy végigméri a harcosokat, akiktől bizony semmi jóra nem számíthat.
- Nyugalom királyom, van nekünk még egy utolsó reményünk - ekkor eszébe jutott, hogy kibe fektet reményt. - Nincs a közelben egy pap, aki feladná nekünk az utolsó kenetet?
~Ohh jaj.~
- Auuu...auuu....auuu...
Unka meglátja, hogy Svarogot és a királyt pár rossz arcú körbeállja. Felsóhajt.
Svarog zabos lenne, hogy ha ezek ezer darabba aprítanák. Unka gyorsan cselekszik.
Felkap egy kardot.
Majd innentől jön a tervezés része.
Leguggol, közel lopakodik az egyik harcoshoz.
Ha ez sikerül, akkor felemeli a kardot és a fickó hátába döfi.
Majd innentől minden Svarogon múlik.

A többiek még mindig harcoltak ahelyett,hogy segítettek volna kiszabadítani Roma-t. A varázslat megfogant és a páncél gyengülni kezdett mikor egy csatabárd találta el a börtönt. A varázslatommal kiegészülve a börtön megtörik és Roma szabad. Teste a földre puffan, még annyi ereje van,hogy megfogja Albert kezét. Bár nincs épp a legjobb állapotban legalább szabad.
-"Artur........Roma szabad!!!!!!"
Kiáltom a harcos uralkodónak.

Albert nem igazán értette a fejében lezajló röpke párbeszédet. Fel sem fogta igazán az események sodrát, még akkor sem amikor melegség futott végig a testén. Úgy érezte, hogy nem fér a bőrébe. A hatást csak fokozta, hogy érzete szerint áram csipkedte az izmait. Amikor azonban a vakító fény elmúlt és kitisztult előtte a világ, mindent megértett. Legalábbis ezt hiszi. Végignéz magán és egy pillanatra lebiggyed a szája. ~ Pizsamás hős lettem ~ konstatálta egykedvűen. A dagadó izmai viszont tetszenek neki. Talán sosem volt ilyen jó formában. ~ Valószínűleg kaptam némi mutáns fertőzést...vagy valami ilyesmit ~ gondolja, mivel agya még mindig elutasítja a varázs lehetőségét. Ellenben nincs sok ideje elmélkedésre és önmaga csodálatára. Ugyanis hirtelen felfigyeltek rá és közellenséggé vált.
- Próbáljátok meg! - Szűri ki a fogai között és az eszméletlen Roma fölé tornyosul. Miközben a háta mögé is sandít, feje fölé emeli kardját és felvesz egy stabil alap lábállást. Felkészül minden egyes támadásra, amit lehetőleg egy azonnali ellencsapással fogad. Nem szúr, egyelőre csak vágásokkal operál. Egyelőre úgy véli, hogy túl sok az ellenfél és túl nagy a tömeg ahhoz, hogy menekülni tudjanak. Meg egymaga nem tud menekülni és harcolni is. Emiatt reméli, hogy a többiek valahogy elősegítik az életben maradásukat.