Új Camelot

Svarog lesütötte a szemét.
"Kössz békafej."
Neki bizony annyi, ahogy az újonnan feltámadott angol királynak is. Felsóhajtott, majd azon volt, hogy felemelje a gépfegyverét, amikor egy fehér villanás.
A következő pillanatban egy Amerika Kapitányhoz hasonló fickó jelent meg, csak rajta az angol zászló volt.
Britannia Kapitány.
"Ha ez bunyózna Amerika Kapitányal, na akkor újrajátszhatnák a Függetlenségi Háborút"
Nem gondolkodhatott tovább.
A harcosok Arthur felé iramodtak. Svarog felsóhajt.
A vállához emelte a gépfegyverét, és tüzelni kezd.
- Királyom, fedezze a hátam...

Adam mielőtt még bármit is tehetett volna elhajították. Legalább 3 embert letarolt. A földet érés ennek köszönhetően egészen puhára sikerült. Villámgyorsan talpra szökken és fegyver után néz. Lehetőleg valami hajítható fegyvert keres. Ha talál ilyesmit azonnal a nagydarab köpenyes felé dobja, majd egy kardot felkapva elindul felé. Nem üvölt csak csöndesen halad a földön fekvő vagy álló ellenfeleket akik nem figyelnek kegyetlenül levágja. Ha a férfi közelébe ér megidézi a kígyókat és a férfi fedetlen fejét támadja velük miközben a kardjával is támad. Most kifejezetten örül neki, hogy kiképzése során mindenféle fegyverrel megtanították bánni. Ha teheti hátulról akarja elkapni a szörnyet.

Adam próbálkozott ám túl sokan voltak. Nem volt ideje elkapni a rohadékot. Aztán már a nyakán is voltak. Hárman jöttek nagyjából egyszerre támadtak. Adam nem volt tanult vívó, de kiképzésén a gyorsaság mindennél fontosabb volt. Egyetlen villámgyors és erős mozdulattal megpróbálja félresöpörni a két egymáshoz közli kardot, majd ha ez sikerül akkor egyik ellenfele hasába talpal. Már régen sem nagyon találkozott olyan átlagemberrel aki meg tudta őt állítani ha rohamozott. Reméli mostani testével ez a szám még tovább csökkent. Ha ez megvan megpróbálja újra megidézni a kígyókat mik szertefoszlottak a támadások hatására. Közben a támadókat figyeli, ha a legkisebb rést is látja a védelmükön azonnal támad. Esetleg próbál még egy fegyvert szerezni.

~ Gyertek szemetek! ~ gondolja amikor megindulnak felé hárman is. Szinte meg sem lepődik azon, hogy a támadója járásából ki tudja következtetni az általa indított támadás irányát. Már suhint is...amikor meglepődik. Nem csak kardjának erején, de saját adottságain is. Hiszen oly könnyedén söpörte el a rá támadót, mintha az csak holmi tollpihe volna. Viszont szusszanni se volt ideje...
Meglepettsége miatt hosszabbra sikerült a vágása, mint eredetileg tervezte. De tovább engedte testét a lendületnek és megpördült saját tengelye körül. Így a következő ellenfelét röptében vágta mellkason, azzal az erre a célra kialakított "gombbal", amiben kardja markolata végződik. A földre hullót még félre löki lábával, miközben jobbjában, vertikális kört ír le a penge. A mozdulatsor végén, baljával nyomatékosítva a csapását, végez a harmadik rá támadóval is. ~ De jó vagyok... ~ Lepődik meg maga is egy kissé. Lábával kicsit rásegít, hogy utolsó áldozata lecsusszanhasson kardjának pengéjéről, majd visszatér ugyanabba az állásba, amiből kiindult.
A szinte semmiből feltűnő robusztus alak egy fél pillanatra elbizonytalanítja. Nem csak azért, mert erős és tapasztalt harcosnak tűnik. Hanem a páncélja is sokkal ellenállóbbnak látszik, mint amivel a korábbi ellenfelei rendelkeznek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a súlya. Ez utóbbi pedig láthatóan komoly nyomot hagyott.
- Hívd vissza harcosaidat, tedd le a fegyvert és hajolj meg Arthur királyod előtt. Akkor talán tovább élhetsz! - Egyelőre kitartja a kardot, de ha úgy érzi, hogy fárad a karja, akkor alacsonyabb pozícióban várja a támadást. Stratégiája továbbra is az, hogy először védekezik, aztán támad. A páncélos ellen azonban úgy érzi, hogy nem lesz elég a kardja. Úgy tervezi, hogy megakasztja a csatabárdot és amíg a két fegyver a levegőben van, rúg és taszít ha kell. Szeretné a földre kényszeríteni az ellenfelét.

- GYERTEK CSAK ANYASZOMORÍTÓK! - rikkantotta Svarog, miközben szorgosan eresztette bele a sorozatokat az ellenséges harcosokba, de a tár egyszer csak üresen kattant.
Dragunov felsóhajtott, ekkor meglátta Unkát, egy olyan dologgal a kezében, amire Svarognak nagyon is szüksége volt.
Egy kard.
Unka felé bicentett.
A békaszerű mutáns egyből megértette, ahogy csak tudta feldobta a kardot. Svarog pedig felugrott érte.
Ha sikerült elkapnia, akkor az első fickó nyaka felé suhínt, remélve, hogy lefejezi, vagy ilyesmi.
Soha nem harcolt még kardal, de látott pár történelmi filmet, amiből elleshetett pár trükköt.

Káosszerű állapotok vannak, gyorsan fölröppenek és körülnézek, ki az aki nagy bajban van. Látom Adam a földön, hárman körülötte, látszólag teljesen tehetetlen Adam és már csak egy kegyelemdöfésre van a haláltól. A többiek nagyjából tartják magukat. Nincs idő gondolkozni.
- Horatio! Vidd Arthurnak az Excaliburt! - szólok le neki.
Pajzsomat a fejem fölé emelve repülve elindulok Adam felé, teljes sebességgel. Mindegy kit találok el, a lényeg, hogy az ütés után továbbrepülök, hacsak nem állít meg a becsapódás. Utána megfordulok és ismét nekivágódok valamelyiknek, ezt addig folytatom amíg nem történik valami extra esemény ami miatt nem tudom folytatni.

Horatio megkapta a kardot, majd mélyen meghajolt. Ekkor hirtelen fehér fény villant, és megjelentek a harcterületén. Mich jelezte, hogy vigye Arthurnak a kardot.
- Meglesz - mondta, és szellemformáját felvéve elindult, hogy megkeresse Arthur királyt.
Hála a szellemformának elvileg mindentől védve volt, a karddal együtt. Ha megtalálta a királyt, akkor futni kezdett felé, és ha odaért fejet hajtott, majd átnyújtotta neki a kardot.
- Íme a kardja, királyom - mondta, majd ha Arthur elvette az Excaliburt, akkor körbe nézve felmérte a terepet.

Aktív képesség: Szellemforma/anyagtalan állapot.

Adam lendülete ismét megtörik. Fizikai ereje elegendő valószínűleg még a régi teste is elég lett volna. Viszont az új teste lassú és esetlen. Az első ellenfél kardját könnyűszerrel félresöpri. A második viszont levágja a kézfejét. A fájdalomhoz ő már hozzászokott ez a test viszont nem reagál jól. Amikor letalpalja a harmadik támadót a mozdulat meglepően gyors, de mégsem eléggé. A régi sebességének fele talán harmada. Ezért könnyedén kilökik alóla a talajt. Hirtelen rajta is vannak. Legalább 3 ember tartja sakkban.
"Még hogy a régihez hasonló test. Ez egy rohadt romhalmaz. Lassú és esetlen. A francba is, hogyan harcoljak ezzel? Mégis mit képzeltek amikor visszaküldtek?"

- Óóóóó.... - Mondom kissé sértődötten mert nem vihetem a kardot, ám annyira nem lep meg a dolog, dehát azért reménykedtem, és aztán elejtem és valakinek beleáll a lábába és én olyan jót nevethettem volna... Ám úgysem tehetek semmi így jelen esetben, szóval csak ülök továbbra is James vállán és... Teleport.

Megérkezünk végül valami havas placcra, ahol csetapaté van éppen. Érdeklődve nézek körül, nagyrészt ismerős arcok, kivéve az egyiket, aki nem az, jah meg persze sok kardos hapek is van itt, ám annyira nem érdekelnek. Mosolyogva nézek körbe, itt-ott vér is folyik, valaki elvesztette a karját, amin kicsit kuncogok.
- Vicces! - Jelentem ki, és valóban úgy is vélem hogy az, és nem szarkazmusból vagy hasonló negatív dologból mondtam. Ülök továbbra is és várok, és ha valami nagyon csúnya jönne felém ami nem akarom hogy megérintsen... Nos akkor is csak ülök tovább, végül is mi bajom lehetne? Annyiszor marcangoltak már szét kutyák hogy hajjaj, és azt is túléltem.

Albert egy percig sem hitte, hogy ellenfele le fogja tenni a fegyvert. Viszont időt akart nyerni a többieknek, hátha meg tudnak menekülni. Nem látta tervének ilyen irányú eredményét. Ennek oka, hogy a nagydarab páncélos inkább a támadást választotta. A gyors pengepárbajt végül Albert szakítja meg a rúgással, ami után kissé megtántorodik. Megmozgatja a sajgó lábát, de úgy érzi nem okozott saját magának maradandó sérüléseket. Nem is tudna sokat a saját bajával foglalkozni, hiszen olybá tűnik, hogy ellenfele megnyitotta a földet. Nem maradt igazán ideje mérlegelni a lehetőségeit. Száznyolcvan fokos fordulatot vesz, majd azzal a lendülettel iramodik meg Roma felé.
- Vigyázz! - kiálltja oda az addig mögötte védve lévő Jasonnak és Gabe-nek. Eközben ha eléri Romat a bal karjával felkapja és megpróbál kitérni a képződő hasadék elől.

Bazd.
Svarog megszédült, majd egy reccsenést hallatszott, hamarosan megindult a vér törött orrából. Svarog felnézz a támadójára, majd köp egyet.
- Figyelj, megadom magam - felemeli a kezét. - Te vagy a keményebb. - Közelebb kúszik, majd sírós hangon megszólal. - De kérlek ne bánts, mit fog szólni az anyukám? Nekem gyerekeim vannak, sőt feleségem.
Itt már úgy bőg mint egy gyerek.
- CSAK NE BÁNTS, KÖNYÖRGÖM!!!!
Svarog meglátja Unkát. A békaszerű mutánson ronda zúzodások vannak, jelezve, hogy elég csúnyán megtaposták, de egyben van ahhoz képest.
~A patkányok mindent túlélnek.~
- KÉRLEK NE!!!!!
Tele szájból ordít.
Unka tudja a dolgát, felkap egy nehéz követ a porból és ha Svarog elterelte a támadója figyelmét, akkor felemeli, és keményen lesújt vele.

Egymást követnek az események. Roma szabad, Alber pedig átváltozik, egy számomra megmagyarázhatatlan alakká. A csatározás a közelünkben nem ért még véget és ekkor lettem figyelmes a remegő földre. Egyfajta repedés húzódhatott végig rajta, mikor Alber felkapta Roma-t. A föld felszakadt egy robbanásban és a repeszek beterítettek minket. Nem csupán földdarabok voltak hanem dárdák amelyek telibe találtak minket.

Eltöltötte testemet a fájdalom, kínomban felordítottam. Elviselhetetlen volt az érzés,de közel sem olyan volt mint a kínzás a Fekete Tűz földjén. Ez a fájdalom a húsé volt, odaát a lélek is szenvedett. Se varázsolni nem tudnék ilyen állapotban sem pedig fegyvert fogni, teljes mértékben használhatatlan lettem. Egyre nőtt bennem a félelem,hogy a Fekete Tűz magával ragad és nem lesz lehetőségem visszatérni. Mesterem létsíkjára kerülök halálomkor és csak ú adhat esélyt arra,hogy visszajöjjek. A gondolataimat ismét a fájdalom zavarja meg.
-"Ááááááááá!"

Pörögnek az események, mi próbálunk menekülni, ám elég kevés sikerrel, és az eredményeként egy számomra jókora, mindent tönkretevő gigantikus lövedék üti át a hasamat.
- Oh... Áh... A fájdalom, oh végem, oh istenem miért, mond miért kell így végeznem, szörnyű áh!... - Dőlöngélek is kissé mint aki haldoklik, majd miután kiszórakoztam magam egy kis nevetéssel megfűszerezve egyenesbe hozom magam James vállán.
- Mindig jó ezen szórakozni, nemde? - Kérdem tőle kedvesen, majd a sebére nézek.
- Szerintem, hagyd benne... Vagy kiszedhetem ha tudom és felszívhatom a vért mint valami vatta, ha akarod.- Ajánlom fel neki, s a válaszától függően cselekszem is, ha nem akkor ülök tovább és nézek mint a moziban, ha igen akkor meg kiszedem ha tudom, vagy ő kiszedi, én meg rátapadok a sebre. De egyáltalán miért is ajánlom én fel a segítséget pont neki? Van aki rosszabbul járt.... Ja de ők pont nem érdekelnek, igen-igen.

~ Na erre nem számítottam, nyílzápor érkezik a tetőröl ~ szerencsére megúszom sérülés nélkül, de újra töltenek az íjászok.
Leereszkedem a levegőből a talajra és elkezdek rohanni Adam irányába. A pajzsommal fedezem magam az esetleges támadások elől és ahogy rohanok kiosztok egy-két pofont is az ellenséges katonáknak. Remélem nem állja el semmi komolyabb ellenfél az utamat és utol tudom érni őket. Ha ez megvan, a két harcost akik Adamot cipelik, megpróbálom a pajzsommal félrelökni annyira, hogy megragadjam őt és felröppenve odébb vigyem a testét. A taktikám az, hogy védekezem a pajzsommal és azzal próbálom őket odébb lökdösni, de fő szempont a védekezés, és hogy időt nyerjek hátha addig segít majd valaki. Ha sikerül odébb vinnem, akkor leteszem a estét és védem őt.

Albert agyában megfordul, hogy itt a vég. Miközben az arasznyi karók ostromolták széles hátát, másra sem gondolt, csak a halálra. Maga is meglepődik, amikor fájdalom helyett csak kopogtatást érez. Az sem megszokott számára, hogy testközelből másokat védjen, amikor ilyen közelről osztják a halált. A menekülési ösztöne megmentette egyszer már Belgrádban. Egy kocsiban robbant a bomba, Albert pedig a védendő személlyel ellenkező irányba vetette magát. Így lehet most itt...
...de képességeivel és felszereléseivel nincs tisztában. Mégis a nőt tekintette elsődlegesen védendő személynek. Bár megfordul a fejében, hogy az amulett vagy a páncél változtatta meg, nincs ideje. Amint abba marad a tüskezápor, óvatosan a földre helyezi az eszméletlen nőt. Ezt követően feláll. Óvatosan megforgatja a kardját, majd elindul a csatabárdos ellenfele felé. Van egy olyan rossz érzése, hogy csak hátráltathatja az eseményeket addig, amíg Arthur aktív szereplővé nem válik. ~ Hol lehet Arthur?! ~ Teszi fel magában a kérdést, amikor éppen elrugaszkodik. Magasba emeli a kardját és figyelve arra, nehogy sunyi támadás érje, fölülről vág ellenfele felé.

~Ez sikerült.~
Svarog visszaszerezte a kardját, majd kihasználva a támadóinak a meglepettségét...
A jobbján lévő fegyveres nyaka felé vágott a kardjával, majd a támadói felé fordult, aztán harcra készen maga elé emelte a kardot.
Persze senki más nem segített neki, de nekik is megvolt a saját bajuk.
Az a repedés, ami szép nagy dárdákat lövöldözik.
Ismerős volt, valahonnan.
Ohh igen egy másik élet...
Arra csak úgy gondolt mint egy rossz álom.
Úgy dönt, hogy kihátrál a támadói köréből, majd ha ez sikerül, akkor kettő-három tűzgolyót küld közéjük.
Unka felkap egy kardot, majd beáll Svarog mellé, hogy fedezze régi haverját.
- Vívtál már ilyennel?
Unka elmosolyodott.
- Egyszer. Elloptam egy régi kardot egy régiségkereskedésből, páran kergettek, valahogy megkellett védenem magamatt.

Horatio felvette a szellemalakot, de az Excalibur túl nehézzé vált. Úgy tűnt mágikus tárgy lévén ellenállt a mutáns képességnek. Hirtelen a király tűnt fel, ahogy kaszabolta az útjába kerülőket. Mikor oda ért kikapta Horatio kezéből a kardot.
~ Hála az égnek, hogy megszerezte ~ gondolta Millvier, majd hirtelen arra lett figyelmes, hogy az eszméletlen Adam-t két fickó próbálja elvinni.
Közben pedig Mich próbált segíteni rajta. Horatio gyorsan futni kezdett Adam-ék felé. Mikor már elég közel volt, szellem alakból páncél alakba váltott át, és egyik kezében kardjával, másikban egy tűzgömbbel indult meg a két ellenség felé. Az egyikre a tűzgömböt dobta rá, míg a másikat megpróbálta leszúrni.

Aktív képesség: Szellemforma/Anyagtalan állapot majd Páncélforma/Megkeményített állapot
Aktív mágiák: Tűzmágia > Tűzgömb.

Örömmel látom hogy pozitív behatással vagyok a férfira, ám valami annyira nem stimmel vele, kicsit lazán viselkedik ahhoz képest hogy milyen helyzetben vagyunk, vagy van, mert velem mi történhetne? kétlem hogy itt bárki is felgyújthatna, ezen a hideg helyen. Végül behúzódunk valamiféle fedezék mögé, én pedig, nos mi mást tehetnék, egy ideig nézek és hallgatózok, hogy vajon mi történhet a másik oldalon.
- Hát, ahogy gondolod. - Jegyzem meg még neki a vattás felvetésem elvetésére.
- Nos akkor most mit csinálunk? Itt fogunk kucorogni amíg vége a csetapaténak? Minden rendben van amúgy?... Láttad azt a levágott kezű hapsit? - A kérdések hangsúlya változó, van amely aggódással egy kicsit, kedvelem ezt a hapsit is, bár nem olyan vicces mint Merlin. Az utolsó kérdés azonban meglehetősen vidám és érezhető rajta hogy számomra ez igencsak vicces. A kihúzott dárda helyére tekintek.
- Ó amúgy van nálad esetleg tű és cérna? - Nézek még rá kérdőn.