Re: Új Camelot

by **Mich** Csüt. 01 Dec. 2011, 12:10

~ Huhh nem semmi a kondíciójuk ezeknek az embereknek. Hát igen régen sokkal keményebbek voltak a harcedzett katonák, mint a mi időnkben. ~ gondolom magamban, miután Horatio segítségével sikerül legyőzni őket.
- Horatio! Használd a vérted! próbáld fedezni Adam testét. - szólok felé a nyílzápor láttán.
Eközben én Adam teste elé térdelek, és magam elé tartom a pajzsomat, remélem így magamat és Adamet is meg tudom védeni. A nyílzápor után ha nincs vészes sebem, akkor gyorsan felkapok egy kardot, majd a pajzsot magam elé tartva feléjük repülök. A legnagyobb íjászcsoportot nézem ki és közjük repülök, miközben ahogy megérkezem lendületből már az egyiket a pajzsommal kiütöm. Majd suhintok egyet a karddal, egy jó félkörívest hogy minél többet találjon el, és a lábammal lerugdosom a többit a tetőről ha még maradt fent. Ha végeztem velük, ismét fedezékbe bújok, lehasalok a tetőre vagy a pajzsommal védekezek amelyik jobbnak tűnik. Majd amikor újratöltenek azok, ismét megismétlem az előbbi akciómat, persze ha nem sérülök meg komolyabban.

by **Horatio Millvier** Csüt. 01 Dec. 2011, 19:58

Horatio-nak sikerül időben odaérnie, hogy segíthessen társainak. A földön lévő férfit eltalálja a tűzlabda, és holtan marad a talajon, míg a másikat sikerül leszúrnia, mielőtt az Mich-et intézte volna el. Ekkor nyílzápor indult el feléjük, amelyet Mich is megerősített.
- Meglesz - válaszolta.
Lévén, hogy pajzs nem volt Millviernél, a mutáns képességét használva próbálta takarni Adamet, és így védeni a nyilaktól. Ha nem kapott nagyobb sérülést, akkor két tűzlabdát hozott létre a kezében, és az egyik tetőn lévő íjászcsapat felé dobta őket. Figyelve arra, hogy a gömbök még véletlenül se találják el Mich-t. Ha sikerült a támadás, akkor újabb célpontot keresett és megismételte a tűzlabdák kilövését. Nem mozdult Adam mellől, nehogy még nagyobb baja essen.

Aktív képességek: Páncélforma/Megkeményített állapot(még 4 körig aktív).
Aktív mágiák: Tűzmágia > Tűzlabda.

by **Albert Shear** Csüt. 01 Dec. 2011, 21:17

Albert a levegőbe emelkedve gyorsan körbepillantott. Meglátta királyát, ahogy önmagát sem kímélve aprítja az ellenségeiket. Az Albert körül lelassuló idő azonban egy szempillantásnyi idővel később újra felgyorsul. Miután teste eléri az ugrási ívének tetőpontját, a tervének megfelelően kezd zuhanni. Kardja pedig lendül és ellenfele felé csap. Még látja a sunyi, győzedelmi diadalmenetet vízionizáló villanást a páncélos tekintetében. Azonban Albert szerencséjére újdonsült képességei az ellenfeléénél nagyobb erővel ruházták fel. Szinte könnyű szerrel teríti le a páncélos alakot, akinek a szemében maximum a trauma okozta sokk szellemét fedezheti fel ezentúl az, aki a kíváncsi a holtra.
Albert megenged magának néhány másodpercet, hogy kifújja magát, miközben felméri a terepet. Amikor észleli a további veszélyt, elgondolkozik néhány másodpercig, hogy miért nem lőttek eddig az íjászok...de inkább megindul Roma felé. Lassú és kimért léptekkel. Izmai azonban feszülnek. Az első nyílvessző észlelésére meg fogja próbálni az ájult nő fölé vetni magát és testével védelmezni. Addig is megszólítja a tetőn állókat.
- Íjjászok! Halljátok szavam! Vezetőtök halott! Királyotok viszont visszatért! Tegyétek le a fegyvert és tán engedékeny lesz!

by **Svarog** Szomb. 03 Dec. 2011, 11:22

- Békapofa - fordult oda Unkához a sárkányszerű mutáns. - Segíts a királynak.
Svarog ránézz a két katonára, majd elvigyorodik.
- Na mi van. Kértek cukorkát? Van málna, epres, citrom - hirtelen előreugrik, a feje felé emeli a kardot. A bal oldali harcos feje felé csap, majd elugrik, hogy ezzel kitérjen a jobb oldali esetleges támadásától. - Ja és van fájdalom és betört orr ízű.
Ha ez a terv sikerült, akkor egy újabb tűzgolyót vág az ellenfelei lábai elé.
- Na jösztök még ti Conan szökevények?
Megpörgeti a kardot, majd vízszintes irányba tartotta a pengét.
- Svarog papa még akar játszani.
Unka megpróbálja kihasználni a Svarog által keltett felfordulást. Közelebb lopakodik Arthur királyhoz, na nagy biztonsággal oda ér, akkor a király mellé áll, aztán csak ennyit mond.
- Svarog küldött, hogy védjem meg...
A kardjával beszáll a csatába, rúgásokkal próbálva távol tartani a katonákat.

by **Thorhalla** Szomb. 03 Dec. 2011, 11:52

Résztvevők: Mich Howard, Horatio Millvier, James L. Tengam (Tao), Teddy, Adam Taylor, Albert Shear, Steven Penicott (Unka), Svarog, Gabrielle Zielinska és Jason Mandrake

Az íjászok szétszórva álltak a tetőn, így csoportokról nem igazán lehetett beszélni. Az nyilakat még sikeresen kikerülte a páros, majd egy-egy ellenfelet sikerült is leszedni az akciójukkal. Ekkor hangzott fel Albert parancsa, hogy adják meg magukat az ellenfél oldalán levők. Így már nem volt arra sem szükség, hogy Unka és Svarog harcba bocsátkozzon, mert a felszólításra mindenki egyszerre torpant meg és dobták el a fegyvereiket. A harcosok odalent az kardokat, és egyéb fegyvereiket, amivel közelharcban ölni lehetne. Odafent pedig az íjászok az íjakat dobták el, mindenki, ezt Mich láthatta. A rejtekhelyen James is látja, hogy az ellenség megadta magát.
Mikor a fegyverek a földön voltak az ellenfél harcosai kezüket a magasba tartva térdeltek le, a megadás teljes jeleként. A küzdelemnek vége volt, a vérzőkarú Adam pedig kezdett végre magához térni hasogató fejfájással és a kezében is éles fájdalommal.

//Elnézést a csúszásért, csak kisebb technikai malőr jött közbe//

by **Mich** Szomb. 03 Dec. 2011, 13:36

~ A britt szuperhős, (aki most már szinte biztos, hogy a körszakállas fickó) felszólítására megadják magukat a katonák, és az íjászok is. Örültem ennek, mivel amikor már elindultam akkor vettem csak észre, hogy eléggé szét vannak szóródva a tetőkön, így nehezebb dolgom lett volna. ~ gondolom magamban.
Kicsit följebb repülök, hogy rálássak az összes íjászra.
- Lefelé a tetőkről! - szólok nekik - Nem esik bántódásotok, Arthur király visszatért! - eközben figyelem őket, bármelyik is valami gyanúsat tesz, azonnal lecsapok rá.
A magasból intek Horatio felé, megköszönve neki a segítséget. Roma kiszabadítva, azonban eszméletlen, remélem csak az, és nem halott.
- Új ruha? - nevetek a szuperhős felé, akit a körszakállas fickónak tartok - Azt hiszem akkor mostmár kollégák vagyunk - ismét nevetek, és ezzel jelzem, hogy sejtem ki van az álarc mögött, bár a nevét nem tudom. Ekkor ugrik be a Britannia Kapitány nevű szuperhős, akiről olvastam nem is keveset. Fantasztikus szupererővel rendelkezik, kevés lény mondhat magáénak olyan erőt, mint amit a Britannia kapátány kap, ezzel a címmel.
~ Adam nincs túl jó bőrben, most veszem észre hogy egyik keze hiányzik. Gondolom majd valaki segít neki, én nem értek a gyógyításhoz, de biztosan van itt olyan aki igen. Merlin is betoppanhatna végre, ő tudna segíteni biztosan. ~ gondolom miközben diadalittasan repkedek a levegőben, azonban az íjászokat szemmel tartom.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 03 Dec. 2011, 15:55

Kibújok a fedezékből, mikor látom, hogy vége a harcnak.
-Gyere, azt hiszem, győztünk - szólok Teddynek, és a többiek felé indulok. A vállamba hasító fájdalom elég erős, a dárda, ami átszúrta, túl vastag, hogy kitépjem.
Kiderül, hogy a maskarás alak, akit nem ismertem fel, pont az, akit eddig nem láttam a harcban, aki autóval jött még az elején. Szóval mindenki megvan. A négykarú fickó mellé sétálok, és úgy összességében szólok a társaimhoz, na meg elsősorban a királyhoz.
-Attól tartok, van néhány sérültünk, királyom - ezzel jelzem, hogy nem csak egy csuklónak vagyunk híján, de a vállam sincs épp remekül. A elejtett fegyvereken nézek közben végig, és azon gondolkodom, vajon lenne-e értelme, hogy felvegyek egyet, és próbáljak meg harcolni... Hát ilyen vállal semmiképp sem, meg sem bírnék lendíteni egy kardot, vagy felhúzni egy íjat.

by **Horatio Millvier** Vas. 04 Dec. 2011, 12:17

Az íjakat sikerült kivédenie a keményített burokkal, így gond nélkül ki tudta lőni a tűzlabdát. Horationak hamar feltűnt, hogy a tetőn lévő íjászok eléggé szétszórt alakzatban voltak, így csak az egyik tűzgömb talált be. Ekkor egy maszkos fickó szólt az ellenséges katonákhoz és íjászokhoz. Horatio elgondolkozott rajta, hogy ki lehet, és Britannia Kapitány ugrott be neki. Brit apjától jó sokat hallott az Amerika Kapitányhoz hasonlító szuperhősről. A terv sikeres volt. Az ellenség erői letették a fegyvereket és az íjakat, és megadóan, kezüket a magasba emelve térdeltek le. Arthur király és segítő megnyerték a csatát.
~ Hála az égnek. Sikerrel jártunk, és a király újra átveheti a trónt ~ gondolta a mágus és letérdelt az ébredező Adam mellé és közben visszahívta a képességét, így a testét már nem védte a vörös burok.
- Hogy érzi magát? Rendbe fog jönni. Sajnos nem értek a gyógyításhoz, de valaki biztosan. Fel tud állni? - kérdezte Horatio, és ha Adam igent mondott akkor segített neki.

by **Adam Taylor** Vas. 04 Dec. 2011, 12:57

Adam a földön fekve tért magához méterekre onnét ahol eddig volt. Ez csak a kisebbik gond volt. A probléma ott kezdődött, hogy a kezéből dőlt a vér. Jelenleg ez volt a legégetőbb problémája. Kótyagos fejjel csak mordul egyet Horatio kérdésére, majd megpróbál feltápászkodni. Ha sikerül elszorítja az eret a könyökénél.
- Valaki szerezhetne némi kötszert. - morogja hangosan. Horatio is kap egy hálás mosolyt a segítségért. A britannia kapitányra csak egy pillantást vet. Leveszi az övét majd rászorítja a sérült kezére. Ezután odamegy James-hez.
- Ember valami mered a hátadból. - jegyzi meg mosolyogva. - Ha valaki ad végre kötszert összefoltoznám magunkat. Időlegesen. Bár lehet, hogy az ős sebét varrni kell. Ami ilyen vérszegényen nem biztos, hogy menne nekem. - fejezi be humorosan. A csatát megnyerték, de volt ára. Ekkor veszi csak észre a királyt.
- Asszem őfelségét is meg kéne foltozni mielőtt elvérzik itt nekem. - a mondat végén felmordul mert valami hozzáért a sérült kézcsonkjához.

by **Svarog** Hétf. 05 Dec. 2011, 20:02

Svarog már fogadni akarta a csapásokat, de a következő pillanatban a Conan szökevények megadták magukat. Svarog tanácstalanul nézz Arthura, majd Unkára.
A békaszerű mutáns megvonja a vállát.
Svarog ekkor meglátta Britannia kapitányt, a lábánál a széthasított fejű ellenséges vezért.
Már értette.
Odabiccentett a pizsamásnak.
- Unka, szedd össze a fegyvereket, valamint figyeld őket. - Végigsétál a téren, megnézi a legyőzötteket. - Jó van, a repülő fickó elmondta a lényeget. Új góré van.
Odabiccent Horationak. A srác ismerte egy másik világból. Svarog odalép Arthurhoz.
- Most először harcoltam kardal a kezembe, hát inkább maradok a jóféle gépfegyvernél. Bár elég érdekes lehetett a magamfajta oldalán harcolni, hisz általában harcolni szoktak velünk.
Céloz itt a kinézetére, majd megszólalt.
- Nos főnök, elvileg pár derék fickó hozott magának egy fura nevű kardot. E-vel kezdődik a neve, xcalibural folytatódik.
Mondja hangosan.

by **Albert Shear** Kedd 06 Dec. 2011, 01:05

Albert maga is meglepődött a hatáson. Eszébe sem jutott volna felszólítani a megmaradt harcosokat a megadásra, ha nem akart volna időt nyerni. ~ Így még jobb... ~ futott át az agyán, miközben tovább lépdelt Roma felé. Közben feltekint a röpködő Michre és kissé elmosolyodik.
- Kolléga?! - tekint végig önmagán. - Akkor kedves kolléga, legyen szíves felügyelje a katonák fegyverletételét és ide, a térre vezetését. Térdeltesse le őket. - Amikor odaér Romahoz még visszafordul az ég felé. - És csapjon oda annak, aki ügyeskedni próbál!
Albert hüvelyébe csúsztatja kardját, majd felveszi Romat és vele együtt indul meg Arthur felé. Tempósan, de méltóságteljesen halad a király felé. Átlép repedésen, halotton és romokon. Bármin ami az útjába áll. Ha eléri Arthurt óvatosan féltérdre ereszkedik és lehajtja a fejét.
- Uram, királyom! A feladatot teljesítettük. Az ellenség a földön vagy fegyvertelenül. A fogoly fáradtan, de életben van. Rendelkezz velem!

by **Thorhalla** Kedd 06 Dec. 2011, 10:43

Résztvevők: Mich Howard, Horatio Millvier, James L. Tengam (Tao), Teddy, Adam Taylor, Albert Shear, Steven Penicott (Unka), Svarog, Gabrielle Zielinska és Jason Mandrake

Mich parancsára lassanként leszállingóznak a tetőről az íjászok is, akik ekkor már jócskán nem mertek ellenkezni. Közben, ahogyan mindenki előmerészkedett a helyéről a sérülteket illetően a köznép is lassanként elődugta az orrát a fedezékéből. Néhányan örömujjongásba is kezdtek, amikor a királyt meglátták, de szerencsére jó pár személy felfogta azt is, hogy súlyos sérültek is vannak ezen a helyen, mert a javasasszonyért kiabáltak és gyógyítóért. Pillanatokkal később egy idős hölgy meg is jelent, aki először a földön fekvőkhöz ment oda, Gabe-hez és Jasonhoz, abból kiindulva, hogy ők lehetnek a legrosszabb állapotban, mert nem képesek járni. Utánuk a nő a többi sérültet látja el, noha a dárdákat ő maga egyelőre nem merte kivenni a vállakból és inkább Merlyn-ra és Roma-ra bízta őket, ha az egyik előkerül a másik meg magához tér végre. Közben három markos legény is megjelent és üstöt cipeltek két vastag ágra erősítve. Ők Adam-hez mentek oda.
- Mindjárt rendben lesz a keze! – mondta az egyik.
Ketten lefogták a három ép kezet és a férfit is, majd a harmadik ebbe az üstbe nyomta bele Adam karját, amiben izzó kövek voltak, így égették ki Adam ereit a kezében, hogy ne vérezzen el.
Arthur először Svarogra nézett, amikor a kardról kérdezett, a király a saját kardjára nézett, mit a csata hevében Horatio adott át neki.
- Eme penge a híres, melyet Excaliburként ismernek – felelte.
Végül az elé letérdelő Kapitányára nézett.
- Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy nagy dolgokra vagy hivatott – mondta. – Jer, a kastély a mienk, kísérd fel a sérülteket oda, Merlyn is hamarosan visszatér közénk.
Ellépett Albert mellett és felemelte gyengéden a földről Roma-t, mintha a férfin egy seb sem lett volna, a fájdalomnak jelét sem mutatta. Majd intett a társaságnak, hogy kövessék a palotába. Eközben katonák is jelentek meg, akiken a Pendragon ház jele volt és ők a foglyokat kezdték megkötözni és elvezetni valahova.

by **Adam Taylor** Kedd 06 Dec. 2011, 13:27

Adam nem jut el odáig, hogy segítsen a társainak mert javasasszonyokért és gyógyítókért kiabálnak. Pár férfi egy üstöt hoz.
- Nem olaj ugye? - teszi fel az alapvető kérdést. Aztán látja, hogy csak kövek. Izzó kövek. A tűz valóban jó módszer egyenlőre. Nem ellenkezik csak lerántja az övét összehajtja és a szájába fogja.
- Mehet. - morogja majd saját maga nyomja bele kezét az izzó kövek közé. Erősen ráharap a bőr övre, de egyetlen hang sem hagyja el az ajkait. Amint végeznek megnézi a társait. Ha lennének eszközei akkor ki tudná venni a dárdákat és bevarrná a sebeket így viszont ennek nem mer nekiállni. Viszont a vajákosok dolgait átnézi. Ha talál forró bort és tiszta kötszert vagy bármi hasonló fertőtlenítőszert azt magához veszi.
- A király ellátásához kelleni fog. - mondja majd még enyhén kóválygó fejjel elindul a király után.

by **Horatio Millvier** Szer. 07 Dec. 2011, 21:25

Horatio segített a felkelő Adam-nek, majd az előkerülő nép felé nézett. Látta, hogy sokan öröm ujjongásba törtek ki a király láttán, majd javasasszonyok és segítőik indulnak meg a harctéren lévők felé, hogy ellássák őket. Szerencsére Millvier épp bőrrel megúszta, így miután Adam-et kezelésbe vették, elindult Arthur felé. Haladás közben a felé biccentő Svarogot látta meg, akinek viszonozta a biccentést, majd tovább haladt.
~ Úgy hiszem Ő semmit sem változott ~ elemezte a helyzetet.
Mikor oda ért a királyhoz, térdre ereszkedett.
- Rendelkezz velem, felség - mondta.
Miután a király a kastélyba invitálta őket, felkelt és elindult a Roma-t kezében cipelő király után. Közben az érkező katonákat figyelte, akik a foglyokkal kezdtek foglalkozni. Az égen repkedő Mich-re nézett.
~ Úgy tűnik élvezi az erejét, és hogy jóra használhatja. Elkélne egy ilyen ember az X-Menben. Legalábbis az én világomban nem ártana, itt nem tudom, hogy mi a helyzet, de gondolom itt sem ártana meg ~ töprengett Horatio.
Ekkor eszébe jutott régi élete. Felvillant a szemei előtt apja arca és ahogy együtt álltak a Kúria bejáratánál.
~ Vajon itt is olyan kapcsolat van apám és köztem, mint otthon, vagy ebben a realitásban másképp alakult az életem. Remélem, ha van is különbség, nem túl nagy, vagy legalábbis nem túl negatív. Minden esetre, ha visszatérek New Yorkba, első dolgom lesz, hogy meglátogassam a Kúriát. Remélhetőleg sikerül beszélnem apámmal. De ha nem is találom ott, legalább a többiekkel beszélhetek, és talán menedéket nyújtanak, és engedik, hogy itt is az X-ek közé tartozzak ~ gondolta a fiatal Millvier, miközben a király után haladt.

by **Albert Shear** Szer. 07 Dec. 2011, 22:51

Albert felemelkedik és körbetekint. ~ Vajon hol voltak eddig?! ~ fut végig az agyán a gondolat, de inkább nem átkozódik. Inkább az egyik katonához lép és megszólítja.
- Vitéz úr. Ne csak vasra verjék őket, de vezetőszárra is kötözzék. De külön utasításig nem eshet bajuk. - Nem nyomatékosít, nem használ kemény hangsúlyokat. Egyszerűen csak kér. Aztán körbenéz. Látja a vajákosokat, a társaságot összenyaláboló alakokat. Nem foglalkozik túlzottan a többiekkel. Úgy gondolja, hogy a helyiek majd ellátják őket. Inkább a király után indul s addig követi amíg az engedi, vagy meg nem érkeznek....

by **Godlaw / Tao** Csüt. 08 Dec. 2011, 21:15

A sebemet nem nagyon tudják ellátni a javasasszonyok sem, letörölgetik a vért, meg rákötnek valamit, de a dárdát nem húzhatják ki, én meg kezdek rosszul lenni, és ezen a három és félkezű fickó poénja sem sokat segít.
-Remek, mindenki boldog, hogy nyertünk. Elvérzek - jegyzem meg, és a gondtalanul sétáló Horatiora dőlök félig, akár tetszik, akár nem, különben lassacskán elájulok. Rátámaszkodva sétálok a király után, és igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy épp most égették szét a fekete férfi kezét. A mai világban bárkinek lehet művégtagja, de azért aú!
A saját sebemre gondolok, remélem azért azzal nem kell így elbánni, de ahogy elhangzott, összevarrni biztos kell. Kivéve, ha Merlyn vagy egy másik varázsló csinálja, akkor valószínűleg gond nélkül begyógyul. Kérdés, hogy vajon egy csukló is visszanöveszthető-e a mágiával - miért ne?
-Teddy? Teddy, hol vagy? Ne maradj le! - Szólongatom szórakozottan, kissé már a vérveszteségtől kótyagosan.

by **Mich** Csüt. 08 Dec. 2011, 21:50

Az égből figyelem az eseményeket, jókedvűen röpködök és pásztázom a területet. Szerencsére most nem én húztam a rövidebbet, szinte sértetlen vagyok, kisebb karcolások, de semmi komoly. A Tó Hölgyénél tett látogatásunk óta, teljesen kicsattanok, erőm teljében érzem magam, ennyire fittnek és erősnek, már régen éreztem magam, ráadásul a diadal íze csak fokozza ezt az érzést. Valamiért úgy érzem, hogy a képességem fejlődésnek indult, erősebbnek érzem magam valamelyest.
A négykarú fickónak elégetik az ereket a levágott kezénél, az hihetetlen módon egy hangot sem ad ki. Sokkot kaphatott, ezt senki nem bírná ki szótlanul, utána a vajákosok holmiját nézi át, mintha mi sem történt volna.
- Fektessék le Adamet egy hordágyra, zavart, sokkot kapott valószínűleg. Nehogy komolyabb baja legyen - szólok le.
Meggyőződésem, hogy nemsokára ájultan fog összeesni a férfi, bár ki tudja milyen fából faragták, de ez a legtöbb embernek már régen sok lenne. Az is fura, hogy amikor először találkoztunk, egy vágás volt a kezén, amihez csak hozzáért és ordított a fájdalomtól, szóval elég érdekes ez a fickó.
A kard a jogos tulajdonosánál, Arthurnál. Roma rendben van, csak kimerült. Már csak Merlin hiányzik, de biztosan itt lesz majd amikor szükség lesz rá. Továbbra is a levegőből követem a társaságot, többen letérdelnek Arthur elé, én nem érzem úgy, hogy ezt nekem is meg kéne tennem. Nekem nem királyom egy mesebeli világban élő valaki. Persze ha elbukunk, az kihat majd a való világra is, de egyelőre nem érzem, hogy akkora súlya lenne a dolognak. A mi világunkban hihetetlen erejű lények élnek, annyira nem tartok attól, hogy ők majd ne tudnák Morgant kezelni.
Egy apró mosoly jelenik meg a számon miközben a kastély felé tartunk.

by **Teddy** Pént. 09 Dec. 2011, 00:23

A harcoknak vége, az ellenség elég gyorsan megadta magát. Kár, azt hittem sokáig fogunk itt ücsörögni és beszélgetni, forró csokit szürcsölgetni és talán nevetgélni a halálon. Kicsit eltűnődök magamban a dolgon, s mire meghallom hogy James keres, addigra már elég messze jutott és alaposabban megnézve, nem néz ki valami jól. Felpattanok és kissé szökellve oda pattogok hozzá.
- Itt vagyok, bocsánat kissé lemaradtam. Mi a baj? Rosszul nézel ki. - A hangomban most igencsak megtalálható az aggódás, és ezúttal komolyan így is vagyok a dologgal, egészen megkedveltem, pont úgy mint Merlint de őt már régóta nem láttam és nagyrészt már el is felejtettem ebben a nagy kavalkádban. A lényeg hogy rosszul van, és nem tudok mit csinálni azért hogy egy kicsit jobban érezze magát.

by **Svarog** Pént. 09 Dec. 2011, 12:29

Svarog követte a többieket. Ekkor szúrja ki.
Kicsi, bolyhos, olyan mint egy...
- NA NE!!!!!
Megnézi jobban azt a kis életre kelt Teddy maci, majd megrázza a fejét, már azon se lepődne meg, hogy ha a Kengyelfutó Gyalogkakukkal akadna össze.
Unka azonban sokkal beszédesebb az aprósággal.
- Szevasz, Unka vagyok. Ne ijedj meg Svarogtól, hidd el kedves arc - mondja Teddynek.
Svarog felzárkózik Horatio mellé.
- Amúgy honnan ismersz? Vagy honnan jöttél, és ahonnan te jöttél, ott én ki vagyok?

by **Thorhalla** Pént. 09 Dec. 2011, 13:23

Résztvevők: Mich Howard, Horatio Millvier, James L. Tengam (Tao), Teddy, Adam Taylor, Albert Shear, Steven Penicott (Unka), Svarog, Gabrielle Zielinska és Jason Mandrake

A parancsokat teljesítették, és aki nem tudott járni, azokat valóban hordágyon cipelték fel a kastélyig. Ott mindenki kapott külön szobát magának, Teddy James-sel került egy helyre, révén vele beszélgetett utoljára. Pár órával később Merlin is előkerült, akárcsak a mostanra kipihent Roma is. Addig a sebeket mindenkinél ellátták és a vérzéseket is elállították. Roma volt az, aki sebeket mágiával gyógyította be, nem tudta tökéletesen mindenkinek megmaradnak a hegek ott, ahol a sebet kapták és a levágott kézfejet sem tudta rendbehozni. Merlyn talán képes lett volna, de a szenilis öregembert a leánya nem engedte a betegek közelébe. Teddy-t pedig egy szabónő varrta össze, hogy a benne levő szivacsokat ne hagyja el teljesen. A következő pár napban, pedig mindenki visszaszerezhette a korábbi erejét is…

Pár nappal később:
Mindenki tökéletesen jól volt mostanra, az elmúlt pár nap során Albert számára elmondták, hogy milyen új erőkkel rendelkezik, és ezeket edzések keretében ki is tapasztalhatta, ha akarta. Kapott még egy kristályt is Roma-tól, aminek segítségével kapcsolatba tud lépni vele a későbbiekben, mint egy kommunikátor gyanánt és ezzel képes lesz később is ide Új Camelotba vissza teleportálni, ha szükséges.
A többiek körbejárhatták a környéket, ami igazán szép volt, az újjáépítések megkezdődtek, hogy mindent rendbe hozzanak. Tökéletesen ki tudta magát mindenki pihenni és újult erőre szert tenni. Igazából bárki azt tehetett és csinálhatott, amit csak akart, modern ruhákat hoztak a csapatnak, rendes ételt kaptak, fürdővíz volt. Szóval egy kellemes nyaralásban volt része a csapat tagjainak. A negyedik nap reggel mindenkihez egy szolgáló érkezett, hogy a király és Roma látni akarja őket a trónteremben.

by **Horatio Millvier** Pént. 09 Dec. 2011, 15:05

Horatio a király után haladt, és egyszer csak azt vette észre, hogy Svarog felzárkózott mellé. A sárkányember kérdésére elmosolyodott.
- Egy másik realitásból jöttem. Ott már évek óta mind a ketten az X-Men tagjaként tevékenykedünk. A Kúriában találkoztunk, és azóta nagyon jó haverok lettünk. Az évek során jó néhányszor megmentettük egymást. Testvéreknek tekintettük egymást a másik világban - magyarázta. - Hogy ki vagy. Egy kitűnő harcos, és segítő, aki az életét áldozná a barátaiért. Aki bármit megtenne, hogy ez a világ jobb legyen. Kicsit nagyszájú, de hatalmas szívű mutáns. Sokat lógtunk együtt, és rengeteget segítettük a másikat a képességei és az ereje jobb megismerésében - válaszolta Millvier.
- Ha vége ennek az egésznek, akkor szívesen mesélek még. De előbb jussunk haza - mondta.

A kastélyban mindenkit elláttak, és szállást adtak nekik. Merlin előkerült, Roma pedig rendbe jött. Horatio egy darabig a szobájában volt. Pihent, mutáns erejének gyakorlásával foglalkozott, és meditált. Miután úgy érezte, hogy eléggé kipihente magát, és rendezte gondolatait, sétákra indult a kastélyban, és annak környékén. A táj gyönyörű volt, a látvány megnyugtatta a mágust, mondhatni úgy érezte, hogy teljesen felfrissült. A napok teltek, ő pedig egyre inkább úgy érezte, hogy már rég óta szükséges volt ez a kis pihenés. Egyik nap egy szolgáló kopogtatott a szobája ajtaján, és mondta, hogy a trónteremben várja a király és Roma.
- Máris megyek. Köszönöm - mondta, és elindult a trónterembe.

by **Jason Mandrake** Pént. 09 Dec. 2011, 19:21

Jó ideje nem követtem az eseményeket, a sebeimmel voltam elfoglalva és a fájdalom eltompított szinte minden külső inget. Majd észrevettem,hogy a testem regenerálódik és a fájdalom tompul majd eltűnik. Valamelyest jobban éreztem magam, mikor erre ráébredtem már a harcok véget értek.

Később a várban kaptunk szobát, az időm nagy részét pihenéssel töltöttem. Éhes voltam így ettem pár falatot mikor egy szolgáló érkezett és közölte,hogy látni akarnak a trónteremben,de nem csak engem hanem az egész csapatot.
-"Rendben, egy pillanat és elindulok."
Mondtam és pillanatokkal később át is öltöztem, sétapálcámat nem hagytam hátra. Nem vagyok nemes vagy nagyúr,de a védjegyemként tartom számon a sétapálcát. Majd egy kis igazítás és elindulok a trónterembe.

by **Adam Taylor** Pént. 09 Dec. 2011, 19:51

Adam remélhetőleg a saját lábán jut fel a kastélyba. A csata szerencsésen alakult. Attól eltekintve, hogy egy kézfejet elhagyott. Mások szerencsésebbek voltak az Albert nevű férfi szuper erős lett. Roma ápolja őket. Fel is tűnik nekik, hogy a nő Merlint nem engedi a közelükbe. Amint elég jól van megkeresi a királyt.
- Arthúr király. - szólítja meg. - Remélem nem zavarlak valami fontos dologban, de lenne egy kérésem. Taníts kicsit a kardforgatásra vagy kérj meg rá valakit. - kéri a királyt. Ha lehet akkor ezután minden napját edzéssel tölti. Meg kell szoknia az új testét és fel kell készülnie bármire.

Az egyik napon a kastély egyik külső udvarán érte jönnek. Azt mondják a nő és a király látni akarja őket.
- Megyek. - mordul fel. Leteszi a gyakorlókardot és elindul a trónterembe. Ahogy odaér biccent a többieknek és királyhoz szól.
- Arthúr király köszönöm a segítséget. - mondja udvariasan.

by **Svarog** Pént. 09 Dec. 2011, 19:57

Svarog szárnyai újra száz százalékosak voltak, kapott tiszta ruhát, kaját és fürdővizet. Persze a ruhák kellően modernek voltak, úgy látszott, hogy Camelot mégsem a középkor, hanem valami bizarr párhuzamos valóság.
Svarog ezeket roppantul nem szerette.
Valamint volt egy olyan érzése, hogy még maradniuk kell. Ha már itt mindent elvégeztek volna, akkor már otthon lettek volna, nem pedig elfekvőben.
A neheze még hátra volt.
Arthur és Roma hívatta, hát persze.
Valamit még tenniük kell.
Svarog ekkor látta meg Horatiot, ahogy kilép az ajtón.
- Egyszer voltam egy ilyen helyen. Egy középkori várjátékon - szólítja meg a srácot. - A csajommal. Lianna vagy Daniella? Olasz volt, passz. Volt egy várjáték, a lovag ennyit mondott, hogy kiment egy úrhölgyet a gaz sárkány karmai közül. Hát kicsit pipa lettem. A ti világotokba is csináltam cifra dolgokat mi?
- És ekkor Svarogra rávetette magát az egyik páncélos, de én ott voltam a kardommal, majd kivédtem a neki szánt csapást... - Unka ekkor fordult be a folyosón az oldalán pár udvarhölgyel.
-UNKA!
- Ja tényleg hívatnak.
Svarog maga mellé biccent, mire a békaszerű mutáns odaáll a haverja mellé.
- A ti világotokban is ilyen tökfej?

by **Mich** Pént. 09 Dec. 2011, 22:49

~ Brirannia kapitány. A fickónak fogalma sem lehet mekkora erőt kapott. Egy igazi bajnok lett belőle. Valószínűleg eddig is benne lakozott a bajnok, másképp nem ő kapta volna ezt a csodás erőt. Azt hiszem a lehető legjobb embert választotta ki Roma. ~
Mindenkinek ellátják a sebét, és Merlin is előkerül. A csata után a kastélyba megyünk, ahol kapunk szállást is. Végre kipihenhetem magam normálisan, alszom is egyhuzamban vagy 12 órát. Ezután a többi napot hasznosan próbálom eltölteni.
~ Már értem Amerika kapitány miért maradt az egyszerű pajzsnál, mindenféle fegyver helyett ~ nekem is megtetszett ez a harcmodor, és innentől kezdve a pajzsharcot gyakorlom, egy megfelelő kiképzővel.
A királytól kérek egy pajzsot, ami nem túl nehéz, de viszont elég erős az anyaga.
Napközben többször is repkedek a helyszínen, körbejárva mindent. Integetek az embereknek, mosolygok rájuk, kiélvezem a sikert.
~ Az Angyal programnak valószínűleg lőttek. Nem kerülnék Ben elé, miután lényegében felültettem. Már a második napon felszívódni nem túl szerencsés. ~
Az itt töltött napok után, már annyira nem is érdekel az Angyal program, biztosan lesz még számtalan lehetőségem tanulni. Van egyfajta fura érzésem az erőmmel, valami változásnak indult, de egyelőre nem érzem hatását. Lehet csak az ittlét miatt bolydult fel kicsit, ki tudja. Mindenesetre amíg nem kezdek gyengülni addig nagy probléma nem lesz.
A gyakorlatozás, és a repkedés mellett sokat pihenek, kihasználom az alkalmat, mert tudom ezután nem lesz majd rá alkalom. A negyedik napon hívat a király. Kissé feszülten indulok a trónterembe, tudom, hogy véget ér a "nyaralás".

by Ajánlott tartalom