Tiltott Varázs - (Pályázat)

Sietve lépdelek. Jobb a bal után. Szorongatom az övtáskám az oldalamon, abban van a kesztyűm meg a bicskám is eltéve, jó ha kéz alatt van mert ki tudja, hogy mikor kell, főleg késő este. Sokáig elhúzódott ez, nem hittem volna, hogy képes ilyen sokáig tartani. Na mindegy most már sötét van. Sietek haza, hogy apám is felhívjam mert akart valamiről beszélni velem. Miért nem mondott legalább egy témát? Vagy rájött, hogy? Áh kizárt dolog.
Már csak pár sarok van hátra mikor az egyik után oldalról az egyik konténertől kiszűrődő hangoktól megfagy a vér bennem. Lassan arra emelem a tekintetemet és akkor látom, hogy a konténer mögül épp kijön valaki. Alacsony talán mint én annyira és nyúl felém motyogva. Na ez már több mint rémisztő.
- Öhh....j-Jól van?
Hogy lenne jól? Ó istenem add, hogy egy részeg törpenövésű fazon legyen...

Kellemes az idő. Nem mintha jégből lenne a vére, de már hozzászokott a hideg időhöz, pláne nem megfelelő öltözékben. Ám jelenleg nem ilyen szűkös a helyzet. Térdig érő szövetkabátban van, bal alkarja befáslizva, kezein kesztyű, fején a pulcsijának kapucnija. Bár a szövetkabát már nem tartozik a divatos öltözék közé, mégis szereti hordani, amikor hűvösebb már az idő, és nem esik az eső. Talán azért ragaszkodik hozzá, mert nem könnyedén fizette ki. Talán mert a pénz szerzés is nehéz feladat. Talán mert megszokta a nagy ruhadarabokat, amik nem sok mindent hagynak kiolvasni a testéről, így a gyenge pontjai is rejtve maradnak. Rengeteg talán, mégis, talán csak egy nevetséges érzelmi kötődés egy ruhadarabhoz, ami már nincs meg, és ezzel pótolja.
~Nem hagy nyugodni. Nem vall ez a Mesterre. Mégis mióta hagy ilyen kapkodva írt üzeneteket? A legmeghökkentőbb, hogy mióta ír fontos információt is az üzenetbe? Soha nem szokott, hisz ha máshoz kerülne a levél, nem lenne gyanús, hisz csak egy találkozóhelyet és időt vél felfedezni benne. De ez a mostani kivétel. Miért? Annyi kérdés, és semmi válasz.~
Már egy órája álldogál a viszonylag barátságos környezetben. Hiába a sok talány, és a kétségeket keltő szituáció, éjszaka mindig nyugodtabb, hisz ha támadó akarna belé kötni, nem lenne nagy erőfeszítés erejét kibocsátani, hisz alig van fény éjszaka, mit el kell szívni. Nem meríti ki annyira, mint a nappali eshetőségekkor. Pásztázza végig a környezetét, hátha valamelyik irányból megpillantja Mestere sziluettjét legalább. Hiába keresi, már túl sokáig várt. Nem jó tartalmas ideig egy helyen maradni, tanította még neki. Erre egy erős fénycsóva vakítja el. Nem számított rá, így hiába kapta kezét szeme elé, a fény pillanatnyilag elvakította. Mire tisztult a látása, és újra visszaszokott a csípős éjszaka színeihez, már hallotta is a mondatot, amit már évek óta hall rémálmaiban. Nem akarta elfogadni, hogy végül mégis bekövetkezett az, amitől annyira tartott, hogy rátalálnak. Kiderül a titok. Pillanatnyi sokk éri, nem gondolkodik tisztán, a szokásos talányokon se lépcsőzik végig, hanem csak bámulja a felé lépő nőt. A következő mondat kizökkentette ebből az állapotból, ahogy meghallotta Mestere nevét. Minimális fáziskéséssel ráismert, hogy sértőnek volt mondható a felé dobott mondat. Elengedte a füle mellett inkább, és csak a fontosabb részre koncentrált.
- Merkohl? - Fordítja arcát a nő felé, enyhe mosoly kíséretében, amit az éjszakai Hold fényei a fa lombkoronákon átjutva még tisztán kivehetővé tesznek.
- Tán ismernem kellene e nevet? - Kérdez újra némi töprengés után, meglepően nyugodt hangon.
~Körülvettek. De túl közel jöttek. Már hatótávon belül vannak. Hiába a megfelelő felkészültség, a nem természetes sötétségben ők se látnak. De ne siesd el, nem szabad kapkodni, maradj nyugodt. Egy rossz mozdulat, és most tényleg vége a játéknak. Derítsük ki, mi az amit tud, és hajlandó is elárulni.~
Nem készül menekülni, viszont tartózkodik a fizikai kontaktustól. Ha kartávolságon belülre jön valamelyik, azonnal kibocsátja erejét maga köré, és teljesen megfosztana minden támadót a szeme fényétől..

Apám rég nem jelentkezett, kezdek nagyon aggódni. Anyám halála óta aktív mágus és ezt az MFI is tudhatja. Nem kell nagy erőfeszítés,hogy az MFI felfigyeljen rá. Bár eleve megfigyelés alatt tarthatták, ugyan is mágusok voltak már eleve szóval a nyugalmi idő amíg nem folyamodott mágiához a megfigyelés ideje lehetett.

Ameddig fel alá járkálok és ezen gondolkodom hirtelen hatalmas zajra leszek figyelmes. A hátsó bejárati ajtó beszakad, két alak jelenik meg és le akarnak tartóztatni, meglátásom szerint mágusok mivel az egyik ahhoz folyamodik.
-"Mi a vád és kik maguk?"- kérdem lépve egyet hátrébb és előkészítek egy esetleges telekinetikus lökést feléjük a légnyomás hirtelen változásával amely sújtólég effektust váltana ki ha szükséges.

Ahogy közelebb ér a kis alak kibontakozik és egy kislány az, rettenetes állapotban. Odafutok hozzá rögvest és letérdelek mellé, a kabátom leveszem és ráterítem. Csoszogó léptek közelednek felénk. Benyúlok a táskámba és előhúzom a nyúzott kesztyűmet és felkapom a kezemre. Megpróbálom felsegíteni vagy felvenni a kislányt. Nem vagyok nagy vagy erős de talán sikerül legalább felsegítenem, hogy el tudjunk menni innen.
- Gyorsan, menjünk el innen. Orvos kell neked.
Ha sikerül felsegíteni akkor meg is indulok vele.
- A nevem Annie, hogy hívnak kislány, merre laksz?
Kérdezem a kislányt közben lesek hátra, hogy a csoszogó hang forrása mennyire közeledik és hogy meglátom, hogy esetleg hogy néz ki.

Ahogy lassan közelebb lép, már éledt is a remény, hogy bejött a csel, pár infót elárul, mielőtt történne is valami. Talán még a szája széle is meggörbült, hogy ilyen simán megy a dolog, ám amennyire nem számított most már arra, hogy valami történik, olyan gyorsan érte a meglepetés, mikor arcon vágta. Még az egyensúlyából is kimozdította, és a földre került. Ott egyik kezével, mellyel az esést tompította az arcához nyúlt, és vette tudomásul, hogy a vére is eleredt. Lassan felkászálódott, ám ekkor valaki megragadja hátulról és valamiféle fém eszköz csörgését hallja.
~Ennek annyi, ideje ellenállni.~
Ezzel a jobb karját a nagy erőlködés közepette remélhetőleg ki tudta szabadítani és a nő felé tartotta tenyerét. Másik karját nem akarta, hisz az elég, ha maga mellett van, úgy is csak a kézfejének van fontosabb szerepe annál. A jobb kézfejével kitakarja a nő arcát, és ebbe a pillanatban a lába alól mintha fekete folyadék kezdene folyni. Mire jobban megfigyelnék, mi is az pontosan, már mindenkit beterít a homály, nem lát semmit, nem tudja ki van mellette, előtte, mögötte, és merre van a kijárat. Ha esetleg valaki nem került volna bele (7-8 méter nem olyan nagy azért), csak egy eddig nem látott ködöt lát, amin belül nem tud mit felfedezni, csak sötétséget. Ekkor olyan hallokat lehet hallani, melyek mintha földmozgást sugallnának. Nem látják mi történik, csak érzik, hogy valamiféle kéz megfogja a fejüket szemből, és előre rántja őket a földnek. Mielőtt viszont teljesen elesnének, a kéz eltűnik, és orral előre érkeznek le. Kezükkel alig tudják tompítani, hisz olyan gyorsan játszódik le, hogy az átlag ember nem tud időben reagálni. Az elkapottak hangját lehet hallani csak, illetve aki nem ájul el a földre csapódáskor, arra érkezik még egy pár lesújtó ököl. Miután végzett, egy ember áll csak a ködben rajta kívül, a nő. Azt az egyik idézett kar gyomron vágja, de csak annyira, hogy ne tudjon tovább ellenállni. Ezután Krisztián megkeresi azt a bilincset, amit rá akartak tenni, és annak érdekében, nehogy ellent tudjon állni, és esetleg újra megütni, újra a megidézett karokkal a nő csuklóját bilincseli meg hátulról. Ezután keres valamiféle fegyvert a rátámadóktól, majd a nőt úgy löki fel, hogy a hátán feküdjön, és a talált fegyverrel sakkban tartja. A karok eltűnésével bal karját használni tudja, csupán jobb karjával kell fenntartani a homályt, nehogy meglepetés érje.
- Most pedig beszélgessünk úgy, ahogy én szeretném. - Mondja csendesen a nőnek, akit ő lát, de az csak a hangját hallja. - Mit akarnak a mesteremtől?

MFI ügynökök és azzal vádolnak,hogy gyilkosok lennénk apámmal .Kizárt dolog, soha nem öltem....apám sem. Még ,hogy nekromancia pártolása, bahh megvetem azt a mágia fajtát.
-"Hazugság, soha nem tettünk ilyet."

Ekkor elsütöm a légnyomás kontrollálásának varázslatát. Ha sikerrel járok a két alakot hátravágja a kinetikus lökés. Valahogy ha lehetségesnek tűnik akkor megpróbálom elhagyni a házat és menekülni. Minél messzebb, de előbb apám szobájába szaladnék és felkapnám az iratait és bepakolnám azokat egy válltáskába ,hogy támpontot találjak hollétére. Ha mind ez sikerül akkor elhagyom végre a házat. Kezembe veszem a sokkolóm és ha a két fazon még az utamba állna felerősítem a készülék rezgéseit és kiütöm őket, nem akarok ölni....nem az én műfajom. Ráadás képen ha vádolnak is gyilkossággal nem akarok a kedvükre tenni és megtenni.

[elnézést a késésért,de sok volta dolog ami közbejött]

A lány nem válaszol csak mereven néz a léptek irányába. Közel ér a hang tulajdonosa és... Ez mi~hi?! A rohadt életbe... miért kellett egy zombi filmbe csöppennem? Jesszus...jesszus...Kesztyű! ... A kezemen van már... ne pánikolj... gyerünk... gyerünk...
Felkapom a kislányt és hátrébb lépek, hátrálok el a csontváz-foszlóhúllától és a föld felé irányítom a kezemet ahova lép és a földre koncentrálva folyékonnyá alakítom, hogy belesüllyedjen a lába és utána vissza, hogy oda szoruljon az az izé. Remélem bokáig belesüllyed az már elég lesz, hogy hátat merjek neki fordítanii. Ha sikerül is amit kiterveltem akkor a kislánnyal a karomban hátrálok el tőle jó messze, hogy legyen időm a következő támadásra és ne a nyakamba lihegjen.

Már épp belelendült volna, ám pont, mikor a támadást szerette volna idézni, megállították, és egy férfi hangot hallott, de nem attól aki a nyakánál fogta.
~Ez meg? Pont mikor támadtam volna? Ez lehetetlen. Nem láthatta, mit akartam csinálni, és nem is tudhatta. Mesteren és rajtam kívül más nem tudja mi történik a sötétben. Csupán véletlen egybeesés lehet. Igen. Puszta elővigyázatosságból tették meg ezt a lépést. Hisz azt se látja, hogy hol vagyok, legyen rajta bármilyen szerkezet, vagy legyen bármiféle képessége. Hát persze, én voltam a hibás, hogy ugyanott maradtam miután már nem látták a pontos helyzetem.~
- Had kérdezzem meg. Honnan gondolja, hogy a homályban nem csak menekülni akartam? Tehát mit is nem tenne, ha a helyemben lenne? - Teszi fel a kérdést az ismeretlen hangnak. Kissé feszült, ám mégis kíváncsi, miért feltételezi a legrosszabbat, amikor még semmi se történt.
- Ön akar nekem segíteni? - Folytatja a kérdésére adott válasz után. - Tudom, hogy nem látja, de valami épp a torkomat szorítja, ami egy pillanat alatt elveheti az életet belőlem. Én nem akartam ellenállni, mégis le lett nyomva a torkomon az, amit mondtam. Most pedig segíteni akar szövegeléssel? Tán nem tudják eldönteni, hogy mit akarnak pontosan? - A kérdések tömkelege végére már eléggé felemelte a hangját, hogy a kéz, ami fogja nyakát, és egyben az életét már fojtogatónak hasson. Ezt érezve a kérdéseket befejezte, és higgadtabb hangon szólalt meg ismét.
- Nehéz a döntést meghozni. Mi biztosítja azt, hogy ha együttműködök, és nem állok ellent, nem kapok újabb testi sértést, esetleg nem e hurcolnak el valahova? - Ezen kérdés válaszától függ a döntése, hogy inkább ellenáll, veszélyeztetve életét, amikor a még mindig fenntartott homályban a földből előtörő karok egyszerre támadnának rá az épp sakkban tartóra, vagy inkább együttműködik, és halandó meghallgatni, mit is akarnak tőle.

Annie Umpire

A varázslat létre jön, és a két lábon járó hulla egyenesen belelép a megpuhított talajba, s oda is szorul. Mivel nem érzékeli ezt, a lendület tovább viszi és hangos puffanással orra esik.
Ahogy hátrálnak, mögöttük fékezés hangja hallatszik, majd két alak rohan el mellettük, majd egy vakító villanás után, már csak a darabokra hulló lényt, és a két MFI egyenruhás alakot pillantja meg.
-Jól van, hölgyem? Egy újabb támadás.....-
Morogja miközben újabb és újabb autók érkeznek, míg a másik átveszi a kislányt, és az autó felé indul.
-Jöjjön kérem velünk, vallomást kell tennie....-
Szólal meg az aki az előbb is és máris az autó felé vezeti, sürgetve, takargatva a hullát, és a kiérkező kollégáit.

Krisztián Karijzav

-Igazán megfelelő kérdések....Ha nem akart ellenállni, miért teremtett sötétséget és miért kezdett újabb varázslatba? Ugyan ne titkolja, a jelenlévők közt van mágiaérzékelő kollégánk is, aki a mágia típusát is képes megállapítani. De ebbe most ne menjünk bele....-
Beszéd közben érezhetően gyengül a lény szorítása.
-A hölgy elvetette a sulykot, de csak azért kerestük meg magát, mert a mestere életveszélyes állapotban van, és ez az állapot összefügg a gyilkosság sorozattal, amiről már biztosan halott. De erről többet itt nem szerencsés mondanom....Elengedem magát, és ha segíteni szeretne a mesterének, kérem működjön együtt velünk...velem.
A kéz elengedi a torkát, és ha megszünteti a sötétséget, a szőke nővel találja szemben magát, aki csalódottan és dühösen int, az épp érkező autó felé, s visszahívja az embereit is.

//Jason neked az előző reag él, és jobb lenne ha jeleznél ha nem tudsz írni minimum 3 naponta.//

Sikerül a varázslatom és bele szorítom az izét a földbe amitől elesik. Aztán fékcsikorgások mögülünk és két alak rohan el mellettem. Vakító fény és a támadó kinyírva mire újra látok. Elsőnek megkönnyebbülve nézek fel a két alakra, hogy elintézték a foszló hullát majd felismerem az MFI egyenruhát. Ajjaj. Az egyik fel is kapja a kislányt tőlem majd a másik velem foglalkozik.
- F...fizikailag..
Nyögöm ki nagy nehezen a választ a jól vagyok-e kérdésre. De jött rá a következő kérdés is. Inkább parancs ahogy terelgetni is kezdett a kocsi felé.
- Mi? De itt nincs semmi amit el kéne mondanom. Én csak...engedjen haza! Nem is akarok belefolyni mit művelnek, ez az önök dolga, ne vigyenek bele!
Próbálok ellenkezni a terelgetésre szavakkal meg némi ellentartással a haladással szemben de nem viszem túlzásba mert azt se akarom, hogy a kedves fellépésük átváltson agresszívba. Meg nem is hiszem, hogy az alacsony termetem meg a még kisebb súlyom olyan nagy akadályt jelentene a fazonnak felemelni és arrébb rakni.
- Nem beszélhetnénk itt meg?

-"Megadom magam, vigyenek be.....de ártatlan vagyok."
Ordítom a földön görnyedve, nem jött be a terv miszerint megmenekülök és viszem apám terveit. Sajnos a varázslat eltalált és lelassulok, mintha csak az életerőmet csapolták volna meg. Hirtelen csak egy dolog kavargott elmémben, apám hogyléte. Nem érdekelt,hogy velem mi lesz csak az,hogy apám életben van e még. Talán az MFI rátalált és bevitték őt is, nem tudhatom.

[elnézést mindenkitől, a jövőben jelzem mikor tudok aktív lenni. Sajna a munkám miatt nem tudok olykor szólni sem.]

- Én kérek elnézést, hogy egy agresszív viselkedésre ilyen a reakcióm... - Teszi még hozzá a már lezárt témához.
~Tehát van mágiaérzékelő is. Remek, szépen felkészülten jöttek, szép oktatásokon vehettek részt. Kár, hogy a kommunikációt nem tanították meg nekik...~
Ahogy a kéz szorítása engedett, és meggyőzően jelezték, hogy nem akarnak ártani neki, lassan a fekete ködöt is feloldotta, hogy a látási viszonyok ismét visszatérjenek, habár az átlag embernek ez még mindig csak félhomály. Hallgatva a továbbiakat a hölgy viselkedésének magyarázatára csak vág egy grimaszt, de mikor a mestere is szóba kerül, fennakad a hallottakon.
- Az lehetetlen, hogy őt elkapják... AZ LEHETETLEN! - Fordul az utolsó mondatnál az ismeretlen hang felé eléggé agresszívan, amit ha balszerencséje van, esetleges veszélyeztetésnek is vehetnek. A mondottak inkább magának mondja, sem mint a beszélgetőtársának.
~Az nem lehet, hogy csak úgy áldozat legyen.~
- Igen, hallottam a gyilkosság sorozatról. - Erősíti meg a feltételezést, most már kicsit nyugodtabban, ám még mindig feszülten. - Ezek szerint nem engem akarnak elkapni. - Vonja le a következtetést, remélhetőleg helyesen. Majd lassan elindul a mutatott jármű irányába.
- Meg se merem kérdezni, miért írtak hamis levelet, ahelyett, hogy szimplán informáltak, avagy egy kényelmes beszélgetésbe invitáltak volna. - Teszi fel a költői kérdést, hogy a jelen lévők mind érthetően hallják. - Helyesen feltételeztem, hogy magukra férne még egy képzés kommunikációból, hisz láthatóan annak teljes hiányával bírnak.
Ha a társalgást tovább tudja folytatni, tehát a beszélgetőpartnere is csatlakozik hozzá az autóba, még hozzáteszi:
- Úgy látom kicsit megártott maguknak a sok bevetés. Remélem munkán kívül azért nem ennyire nyersek. Szóval, amíg oda érünk... ahogy érünk, mondhatna még egy-két szót erről az esetről.
~Nagyon ajánlom, ne csapda felé tartsunk, mert nem fognak belőlem semmit se kiszedni, viszont pár emberáldozattal számolniuk kell.~

Nincs menekvés, nyelek egy nagyot és beülök a kocsiba. Amit mond a fazon csak feszültebbé tesz. Idegesen, kicsit dobogok a lábammal, kezeim az ölemben ökölbe szorítva. De a stresszes autózgatás viszont hamar átvált pánikkal öntözött veszett sikításba mikor a kislány groteszkül lehetetlen módon nyúlik meg az állkapcsa és meg akarja harapni a sofőrt. Befeszülök a kocsi hátuljába mint pók a sarokba. A sofőr érthetően nem bírja a kocsit vezetni normálisan. Két éles sikítás között levegővételképp szólalok meg.
- Ez meg mi a franc?! Csináljon valamit!

Körbevettek az MFI erősítése igen erőteljesen rugdosni kezdtek. Csak mikor az ügynökök kiket a földre löktem magukhoz tértek és elsült avörös villám csak akkor láttam,hogy ők nem lehetnek MFI ügynökök. Egyre erősödött az érzés bennem,hogy ők inkább holtak sem mint élő emberek. Animált holtak akikről olvastam apám könyvtárában, elméleti szinten a nekromancia képes erre.....de nem tehetem azt,hogy feltételezésekből éljek.

Amint abbahagyják a támadást megpróbálok felkelni. Majd ha erőmből engedi akkor az öngyújtó lángját felerősítem,hogy elhamvasszam ezeket a járkáló holtakat vigyázva azért persze arra is ,hogy az MFI ügynököket nem érje sérülés.

Csöndre intették, aminek elfogadása egyenlő a büszkeség csorbulásával, de ugyanúgy egyenlő a fegyelmezettséggel is. Ki merné kijelenteni, melyik az elfogadott, és melyik a téves? Rég ült személyi gépjárműben, élvezte a kényelmét. A hangot tovább hallotta, de nem lepődött meg túlságosan attól, hogy mágia formájában adják tudtára a távolban mondottakat. Már rég felfedezte, kik ezek az emberek, kiknek a társaságát élvezi.
~Később.. Ha ennyire sietős, ne pazaroljuk egymás idejét.~
Dúlt még kicsit magában, talán a nemrég lejátszódott események hatására. Az úton már lenyugodott, így figyelmesen tekintett ki az ablakon, merre is mennek. Látta, ahogy az MFI központi épülete felé tartanak.
~Hát végül bevégeztetik a rémálom, mi évek óta nem hagy nyugodni.~
Elfogadta az együttműködést, nem állt már ellen, mikor kiszállt az autóból. Gyors tempót diktálnak, ezzel is azt sugallják akarva, akaratlanul, hogy komoly a dolog, ami ellen tenni kell, ám előtte még csak beszélni. Hagyja, had mutassák neki az utat, ő pedig kicsit se lemaradva követi őket. Mikor egy irodába érnek, várja, kivel kell beszélnie, ám magára hagyják. Körbenéz, hátha valami árulkodik esetleg arról, mi is történik. Nem látta esélyét, hogy talál is valamit, de a remény hal meg utoljára. Az asztalon néhány akta, azokat veszi szemügyre, amíg egyedül van. Nem alaposan, pusztán átlapozva, hátha megakad valamin a szeme. Kintről ingerült beszédet hall, feltételezi, hogy hamarosan megjön a beszélgető partnere, ám nem próbál óvatosságot szimulálni, hogy ha belépnek, ne vegyék észre, mik között kutakodott. Ha már ő nyílt lapokkal játszik, elvárja a bár kényszerhelyzetű, de mégis valós társától is.

És én még odaadtam a kabátom neki...A sofőr megadja magát a kocsi vezetésével kapcsolatban, hogy a kislányt tartsa magától távol. Nem is sokat maradunk még az úton és ütközünk. Keményen odaverem a fejem ami nagyon fáj és duplán látok mindent ennek ellenére elkezdek mosolyogni és teljesen feldobódok. Mondhatni erőre kapok ettől az ütéstől. Aki mellettem ült hátul kántálás után megint az a fény és megkötözi a kislányt és felszólít, hogy száljak ki a kocsiból és szerezzek segítséget.
- Nem hagylak itt! Már megkedveltem a fejed.
Feltérdelek a kocsiban és az anyós ülésnek esek és nyomom magamat, mágiámat felhasználva meghajlítom a háttámlát megpuhítva azt kicsit, hogy egyszerűen a lányra tudjam hajtani az ülést őt az ülés és a háttámla közé szorítva. A fájdalom segít, a kesztyű is itt van menni fog ez. Csak ne tévesszem el az ülést a kettős látástól. Nem akarok bevetődni a lányka mellé.

Ha sikerül ez az egész mutatványom és a lánykát sikerül mozgásképtelenné tenni ezzel akkor odafordulok a két emberke felé aki mellettem ült és mosolyogva vidáman szólalok meg.
- Mi a neved? Az enyém Annie.

Ha nem sikerülne mert elvétem a széket vagy más jönne közbe akkor lelankad a hangulatom a fájdalom ide vagy oda és megpróbálok egy olyan pózba kecmeregni a kocsiban amiben nem rögtön tudja a lány rám vetni magát.

A támadók kiiktatva, a villámok és a tűz együttesen kiütötte őket. Az MFI ügynökök pedig megköszönik a segítséget, hát ezt is megértem.
-"Rendben, menjünk viszont apám iratait és feljegyzéseit is magammal viszem."
Bepakolok mindent amit magamhoz vehetek és ha elindulnak az ügynökök akkor követem őket. A felszereléseimet is magammal viszem, sohasem tudhatom,hogy mikor akadok össze újfent hasonló alakokkal.
-"Amúgy mik voltak ezek ha szabad kérdeznem?"
Kérdezem az ügynököket miközben követem őket.

Mivel a rejtegetés most amúgy se lenne előnyös, bátran bújja az aktákat. Hihetetlennek tűnik, de azok, akiktől a legjobban tartott, akiket azóta, hogy az élete valósággá vált, és nem álom világban tengődött, próbált elkerülni, azok vezetőinek adatai most a kezében vannak. Már egy karnyújtásnyira se. De most mi tévő legyen, hisz nem az volt sose a célja, hogy likvidálja, pusztán elkerülni őket. Nem is vallana rá, ha gyilkolásba kezdene. Egyáltalán mi az, amit elérne vele. Lassan feltűnik a kiemelt részletek közti kapocs is, még pedig egy ország. Nem is igazán mélyült bele a vacillálgatásba, mi is ennek az oka, egy csattanás zökkenti ki elmélkedéséből. Az ablakon kitekintve látja a zaj forrását is. Csak bámulja, mi is történt odakint, nem néz, és nem figyel. Talán a hirtelen zaj ahogy kizökkentette pillanatnyi sokkot okozott? No nem olyant, ami lebénulást okozna, pusztán enyhe fáziskésést. Egy hang rendíti meg mögüle.
- Azon kívül, hogy a kiemelt részek Németországhoz kapcsolódnak, mit is kellene kiderítenem? - Fordul hátra, és teszi fel a kérdést, mindkettőt leplezetlen kíváncsisággal a szemében. - De sose szerettem in medias res kezdeni bármit is, inkább ab ovo, szóval miért nem világosít fel arról, miért is vagyok itt?
~Tán az ő hangját hallottam ezidáig? Nem lepne meg, de mióta képes valaki ekkora távolságban kiterjeszteni, és sikeresen használni erejét? Vagy tán közvetítették? Lehetséges lenne? De miért is lepődnék meg, ha igen...?~
Az épp kezében tartott aktára továbbra is rápillant, hátha a magyarázatok között észrevenne valamit, amit feltételeztek, hogy megtalál.

Szemügyre véve azt az illetőt, akihez vendégségbe jött, bizonyos szempontból lerí róla, hogy jómódúan kiöltözve fogadja vendégeit. Na de a túlzásba vitt következtetést persze nem osztotta meg vele, szimplán egy enyhe félmosollyal jelezte, ami egyben azt is jelenthette, hogy végre nem egyedül kell várakoznia. Az ékszereken megakad a szeme ahogy közelebb lép, de nem vesz róla különösebben tudomást. A hangja most már teljesen egyértelműen sugallja, hogy ővele beszélgetett eddig is, tehát mágiahasználó, így nem is meglepő, ha valamiféle fókuszáló tárgyat visel, ami feltehetőleg az egyik ékszere, avagy mindegyik együtt, de az is lehet, hogy csak dísz, mert Krisztián vendégeskedik nála.
Figyelmesen hallgatja a rövid, összefoglaló történetet. Nem szakítja félbe. Nem is akar megszólalni, de könnyedén fel tudja idézni azokat a tényeket, melyeket Mestere mondott el neki. Ahogy rágondol, ismét fellángol benne a hiány, az űr, melyet azóta érez, mióta egyedül járja útjait. Csak félig odafigyelve néz rá az aktákra, tudomásul véve, mit is ábrázolnak, ám az utolsó képre mintha megállt volna számára az idő. Egy rövid ideig még csak nem is gondolt semmire, úgy lesokkolta a kép. Majd lassan a férfira emeli tekintetét.
- Rendben, elmondott mindent, amiről úgy gondolta tudnom kell. Ahogy látja a Mesterem is áldozatául esett ennek az esetnek. Én mégis mit tennék? - Kezdett el végül beszélni kissé ingerülten, és enyhén hadarva, miközben fel se tűnik neki, hogy már nem csak ketten vannak a teremben. - Engem úgy se fog kiküldeni ezek ellen, hisz ha jól hozom le szavaiból, azt se tudják pontosan kik is ők. És ha tudnák is, engem minek kevernének bele? Kiküldenének ellenük? Ugyan már, Mesterem sikerült elkapniuk, egyedül esélyem se lenne, így jó néhány emberével együtt kellene mennem, de én nem bízom meg eléggé magukban ahhoz, hogy a harctéren segítséget nyújtsak. Felteszem ezt a következtetést már levonta, amikor és ahogyan üdvözöltek. Ha pedig nem is ilyen szándéka lenne, hanem csak "segítsek", mit érnek azzal, ha plusz egy embernek fő a feje a bajuktól? - Fejezte be végre monológját. Elfordul attól, kit kérdéseivel és feltételezéseivel bombázott, hogy lenyugtassa kissé feltüzelt idegeit. Ekkor észrevette, hogy új emberek állnak az ajtóban. Feltételezte csak valamiféle információt hoztak főnökükhöz, így csak bólintott feléjük.
- A Mesterem még mindig életben van. - Fordult újra előre, és szólalt meg, most már csöndesebben és nyugodtabban. - Köszönöm, hogy megmentették. Ennyit mondhatok, segíteni pedig aligha tudok. Köszöntem a felvilágosítást Mr... Jah igen, a bemutatkozása mintha lemaradt volna.

//Ha már írtad a nevét, akkor bocs érte, és ne vedd figyelembe az utolsó mondatot, de én nem találtam ill emlékeztem a nevére //