2011 – Hajnal fénye (Pályázat)

2011 – Hajnal fénye

„Vannak akik mindent elkövetnek, hogy hősök legyenek, s mégse sikerül nekik, de vannak azok akik semmit nem tesznek érte... mégis... azzá válnak... csak egy nemes tett... csak ennyi kell... s semmi más... De hogy mi is tesz valakit igazán hőssé, az egyénenként igen változatos lehet...”

Egy sötét barlangban tűz lobog, s az árnyak közt egy személy üldögél... testét fekete köpeny fedi, mely eltakarja testét, s nagy csuklya alól csak a hosszú pofából előbújó szemfogak látszanak... Karmos mancsaiban tekercset olvasgat, míg nem a barlang bejárata felé fordítja csuklyás fejét.
- Hát megjöttél barátom? Már azt hittem nem tudsz jönni... - csendül fel nyugodt és mély hangja ahogy meglátja az érkező sárkányt.
- Jöttem, mert hívtál, hisz a rang... - kezd bele a sárkány, de csendre inti a másik.
- Nem a rangom miatt vagy itt és nem is parancsnak szántam... barátságod hozott ide, s az, hogy te is tudod itt az idő... újjá kell építenünk a világot... és itt az ideje, hogy fajaink vezetők alá tartozzanak, szabadon és ne igát nyögve.
- Igen a barátság hozott ide Fekete Hold... és igen... eme vágy engem is hajt... de kik méltók erre? Kikben maradt annyi, hogy képesek legyenek vinni ezt a terhet? - pillant a sárkány a csuklyásra miközben leül a tűz mellé.
- Talán ők – mutat a csuklyás egy tekercsre teli nevekkel – Sárkányok, Macskák, Farkasok... Talán köztük van... talán nincs... De csak egy módon derülhet ki... Ha találkozunk velük. - lerakja a csuklyás maga mellé a tekercset amit a mancsában tartott és figyeli ahogy a sárkány a tekercshez lép és végig nézi.
- Ha el mer jönni már akkor is lesz kikből válogatni.... ha csak töredéke marad már tudunk mit kezdeni... De még akkor is kevesen leszünk...
- Türelem barátom... ahol egy akad ott lesz több is... csak kellenek olyanok akikben reményt látnak a többiek. - kel fel a csuklyás és mancsát barátja vállára teszi. - Következő teliholdkor minden kiderül... - hangja csendes ahogy a barlang szájához lép és kinéz rajta...

Morkan és Dronar területére is egy-egy idegen érkezik... Egy-egy sok csatát megélt nőstény farkas... Testüket fekete csuklyás köpeny borítja, melyen nem más mint a régi klán címer díszeleg... veszélyes ezt tenni, de látszik, hogy ez csöppet sem zavarja a farkasokat... tekintély parancsolóan lépkednek, akár a harcosok, ki nem hunyászkodott meg. Oldalukon egy kis táska lóg, míg hátuk mögött ki-ki kandikál egy kard és a másik oldalt egy rövidre vágott csövű puska markolata... A nőstényektől kérdeznek, ha szóba állnak velük, ha nem, akkor is tudtukra adják, hogy Morkan-t keresi, míg a másik hasonlóan Dronar után érdeklődik, de hogy milyen ügyben azt nem. Talán mert nem tartozik rájuk... előfordulhat. De az biztos, hogy nem fognak a farkasok távozni egyik hím területéről se, anélkül, hogy beszélnek velük.

Adun területére egy fiatal nőstény sárkány érkezik... Ruházata egyszerű, s több helyen a hajdani sárkány klán címere látható. Az ében fekete nőstény testén nincsenek harcra utaló nyomok, sérülések... Teste érintetlen... talán még sosem harcolt, vagy csak nem volt ki megsebezze... jó kérdés. Nyakában egy nyakörv pihen, míg mellei felett és alatt egy-egy szíj, melyek egyszerű szövet ruháját tartják és lánccal vannak összekötve, így biztosítva, hogy a ruhadarab tagjai ne válhassanak el egymástól. A derekán és combjai felső részén szintén szíjak vannak és köztük szövet takarja a nőstény testét, míg az övről lelóg egyik oldalt egy kis táska, másikon egy kulacs. Ő se mond sokat senki másnak, csak, hogy Adunt keresi, de az okát nem árulja el.

Morkan vagy egy hete hallott először az idegen nőstényfarkas jöttéről. Először nem foglalkozott vele. Az elmúlt hónapokban egyre több különös átutazó látogatta meg a vidéket. Olykor hosszabb, máskor pedig rövidebb ideig maradtak. Ami felkeltette az érdeklődését, hogy a "kutyaképű" felőle érdeklődik. A második ilyen jelentést követően kezdte követni az anakronisztikus megjelenésű nőstény nyomát. Szerencséjére szisztematikusan haladt. Így sikerült Morkannak elé vágnia és bevárnia.
Morkan az egyik falkától éppen távozó farkast nézi. ~ Ilyen az agyunk...mindenkié! Ha ösvényt látunk, elindulunk rajta. Nem mellette tíz méterrel vagy csak egy sornyi fával. Pontosan az ösvényen... ~ gondolja miközben a harcos, mert abban egészen biztos, hogy harcossal van dolga , kimért és pontos mozdulatait figyeli. Majd megindul ő is az ösvény felé. Puha tappancsai és harcedzett izmainak összjátéka valódi ragadozóvá teszi. A magányos vadász, most becserkészné az áldozatát. Ellenben a kíváncsi filozófus most gátat tud szabni a vadon hívó szavának. Az ösvényre kiérve s lassan a farkas után indulva, a földön ágat keres. Amint meglát egyet, rálép s a gally hangos reccsenéssel törik ketté. Morkan meg sem várja, hogy a nőstény megforduljon...
- Már hallasz? Esetleg mérföldekről kiszagoltál már? - bár ha ez utóbbi kérdésre a válasz igen lenne, Morkan komolyan meglepődne. - Én hallottalak. Egy ideje járod az erdőt s engem keresel. Hát eléd jöttem, itt vagyok...

Ismét elérkezett az idő, egy újabb betolakodóról érkeznek folyamatosan a hírek. Nem meglepő, a környék macskái szinte mind egy harcosról beszélnek. Egy farkasról, kin a régi címer díszeleg. Folyamatosan kérdezősködik, az én hollétem után. Nem szeretem a betolakodókat, egy ideig tűrtem, hisz nőstény lévén nem fenyegeti territoriális hatalmam. De az itt élőket kezdi zavarni az állandó faggatás. Elérkezett a pillanat, hogy megtegyem a szükséges lépéseket és felkeressem. Nem volt nehéz megtalálni, eléggé feltűnő jelenség és nem rejti el a nyomait. Nem telik el sok idő és rá is bukkanok, most azonnal elé állhatnák, de szándékai ismerete nélkül ez eléggé veszélyes lehet. Követni kezdem egy bizonyos távolságból, és néhány napig megfigyelem mozdulatait. Értékes információ lehet a mozgása, ha harcra kerülne a sor. Elérkezik a pillanat, a fák ágai közt manőverezve közelítem meg a behatolót. Tökéletes ügyességgel, kecses mozdulatsorral kerülök mögé. Mielőtt még észrevenné jelenlétem halkan, de érthetően megszólalok.
- A nevem Droner. Hallottam, hogy egy vándor engem keresve, járja területeim. Eljöttem hát, hogy találkozzam veled. Mond mi okból zavarod meg nyugalmam? –
Miután elmondtam amit szeretnék, várom a reakcióját, nem hinném hogy rossz szándék vezéreli, hisz eddig nem ártott senkinek. De kitudja mit várhatok egy kutyától… jobb mindenre felkészültnek lenni…

A reccsenésre Morkan előtt sétáló nőstény megáll, majd a kérdésre lassan megfordul.
- Igen, már hallak... és nem éreztem szagod... nem is kerestem. Még reméltem, hogy ha csak faggatom azokat kik itt élnek előbb utóbb elcsal hozzám a kíváncsiságod... Morkan... - a nőstény nyugodt hangon beszél, s testbeszéde se árulkodik ennek ellenkezőjéről. Hirtelen mozdulatot se tesz. - Üzenetet hoztam neked, egy meghívást, melyről tied a döntés, hogy elfogadod, vagy sem. - ezzel lassan a kis táskához nyúl s egy tekercset húz elő belőle, majd nyújtja Morkan felé. Régies kinézet, és azon is a régi kláncímer díszeleg.
- Azon kevesek közé tartozol akik valami okból kiérdemelték, hogy meghívást kapjanak. De én nem ismerem eme okot, s nem is tartozik rám. Az én dolgom, hogy biztosan megkapd ezt a meghívást. Volt idő, mikor egy utat jártak a klánok, s talán most újra eljön eme nap. - nőstény töretlen nyugalommal beszél és a csuklya takarásából egyenesen Morkan szemébe néz, miközben szabad mancsa lassan a csuklya felé indul és lehúzza fejéről, hogy a macska jól lássa szemét, arcát...

Dronar szavaira hátrapillant a nőstény, majd teljesen felé fordul. Ábrázata nyugalmat sugároz, ahogy hangja is ahogy megszólal.
- A jövőnk, talán elég indok erre Dronar, hogy keresselek – ezzel a táskájához nyúl lassú mozdulattal és előhúz belőle egy tekercset, amin a régi kláncímer díszeleg és Dronar felé nyújtja.
- Másik indokom, hogy üzenetet hoztam neked, mint kevés másik kiválasztottnak, pontosabban inkább egy meghívást, melyet el is utasíthatsz... csak tőled függ. Nem tudom miért választott ki téged is és nem tartozik rám, csak az, hogy megkapd és dönthess róla. Fajaink egy időben egy utat jártak, lehet ismét eljöhet egy ilyen nap. - csuklyát lassú mozdulattal húzza le a fejéről és néz bele egyenesen a macska szemébe. Nem tesz hirtelen mozdulatot és nem mutatja jelét támadási szándéknak se.

Az ébenfekete fiatal nőstény hátrapillant a válla felett a nála nagyobb hímre, majd megfordul.
- Csupán egy fiatal nőstény vagyok Adun, ki üzenetet hozott neked. Egy azon kevesek közül, kiket Klán rendeletre elrejtettek és akaratuk ellenére tartottak távol a harcoktól, bezárva, hogy fajunk fent maradhasson. - a nőstény hangja nyugodt, bár érezhetően zavarja, hogy sokan bámulják sértetlen testét, s hangjából azért érezhető, hogy jobban örült volna, ha engedik harcolni fajáért. Hisz látszólag könnyű élete volt biztonságban, de minden bizonnyal nem véletlen az erős nyakörv a nyakában és ha Adun közelebb megy hozzá, akkor azért felfedezhet a nőstény nyakán kisebb hegeket, ahogy minden bizonnyal megpróbált szabadulni, de azok is alig látszanak. Közben a nőstény lassú mozdulattal húz elő egy tekercset a kis táskájából, melyen ott a régi klán címer, majd Adun felé nyújtja. Ha Adun jobban körbeakarja nézni a nőstényt, az ellen se ellenkezik, sőt befont fekete haját is félrehúzza, de nincs nála semmilyen fegyver leszámítva karmait, fogait és szarvait, melyeket a természet adott neki.
- Egy meghívást hoztam számodra, amit visszautasíthatsz... Azon kevesek közt vagy akiket kiválasztottak, hogy érdemes erre a találkozóra. Nem tudom mi a pontos ok, ezt ne is kérdezd tőlem. Nem tartozik rám, így nem mondták és nem kérdeztem. Csak annyi a feladatom, hogy ezt átadjam, hogy mit teszel vele és velem ez tőled függ. - hangja nyugodt és nem tesz hirtelen mozdulatot. Bár az is igaz, hogy egyedül nem tehetne sok mindent az itt lévők ellen.

Morkan hosszan vizslatja a vele szemben álló farkast. Amíg beszél a szemeit figyeli. Aztán tekintete a nőstény testére vándorol. Megtekinti izmait, lesi a mozdulatait. Úgy véli, hogy felfedezte benne a harcost. Már tudja, hogy a nőstény nem csak magára aggatta a jelképeket és a fegyvereket, hanem kiérdemelten, jogosan viseli felszerelése minden egyes darabját.
A mustra után sem múlik el a vizsgálat. Bár égett a vágytól, hogy lecsapjon az üzenetre, csak most fordul kíváncsiságának tárgya felé. ~ Bizony, ez az önuralom! ~ Emlékezteti magát gyorsan. Megvizsgálja távolról, majd közelebb lépdel, végül átveszi a papírt. Nem nézi tovább, nem bontja ki, nem kíváncsiskodik. Tekintetét újra a nőstény tekintetébe fúrja.
- Van még valami? Mert különben útjaink elválnak. A vendégem vagy. A territóriumom állandó lakói tudják ezt. De vigyázz! Ne árts a helyieknek s ne vadássz többet, mint amire szükséged van.
Ha a nőstény valamit még hozzátenne, azt Morkan meghallgatná, majd elindulna a kunyhója felé. Ugyanígy tenne, ha nem lenne több mondanivalója a postás szerepét magára vállaló harcosnak. Azonban nem egyenes úton halad a menedéke felé. Nagy köröket, önmagukba érő ösvényeken halad. Még egy kisebb patakban is gázol úgy negyed mérföldre, hogy a szagát is elveszítse az, aki esetleg követné. Többször tart ellenőrzéseket. Ilyenkor árnyékba húzódik, elrejtőzik és vár.

Az üzenetet csak azt követően bontja fel s olvassa el, miután visszatért a kunyhójába.

Szavaim hallatára a farkas felém fordul, nem látszik sem fenyegetőnek, sem idegesnek. Így gyorsan leszűröm, hogy nincs mitől tartanom, harcra nem fog sor kerülni. Mondandója kissé ködös, de nem úgy tűnik, mintha nem tudná mit beszél. A jövőnk a tét? Csak nem, az emberek ismét az irtásunkba kezdtek volna? A nő egy tekercset előhúzva folytatja. Szavait hallva egyre jobban tisztul a kép, de még nem tudhatom, hogy jó gondolatok kavarognak-e elmémben. Közelebb lépek a nőstényhez, hogy elvegyem az üzenetet. Felé nyújtom mancsom, majd amint átadta a tekercset hozzákezdek az olvasásához. Amint végzek az üzenet elolvasásával a nő felé fordulok., majd a következő szavakat intézem felé:
- Köszönöm, hogy ezt átadtad. Most távozhatsz, majd később válaszolok. –
Ezzel megfordulok és visszaindulok az otthonomba. Gyorsan mozgok szabálytalanul, több ösvényen áthaladva. Amint a kunyhómba érek ismét előveszem a tekercset, majd újra elolvasom. Ezután átgondolom a válaszom.

Átvettem a tekercset tőle, de nem olvastam ott el. Nem akartam levenni a szememet a nőstényről. Bár vonzó volt, de nem ez volt az oka a folyamatos megfigyelésnek, hanem a tény, hogy egy kívülálló, akin egy nyakörv van. Lehet hogy igazat mond, de most olyan idők járnak, amikor a bizalmat ki kell érdemelni.
- Átgondolom, hogy elmenjek-e rá. Mindazonáltal az itt lévőkkel addig beszélnem kellesz. Amíg ez eltart, két bestia fog követni téged mindenhova és nem hagynak egyedül egy pillanatra se. Ne tévesszen meg az, hogy nem sárkányok. Elég jó harcosok ahhoz, hogy bárkit legyőzzenek. Ha tényleg igaz az amit mondasz, akkor javaslom hogy látogasd meg a kovácsunkat. Ő majd leszedi azt a nyakörvet. Az ittlévők mind az emberek rabszolgái voltak. Egyikük sem fog szívesen látni, ha közben a szolgaság egyik jelét hordod. 5 óra múlva ugyan itt találkozunk. – Miután a két harcost kirendeltem mellé, elmegyek a nősténytől akár akar még velem beszélni akár nem. A kezemben a tekerccsel felszállok a levegőbe és mikor már elég magasan vagyok ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam, valamint jól körbe is néztem, hogy nincs-e valaki a közelben, előveszem és elolvasom, hogy megtudjam igazat mondott-e a nő.


//Bocs a késésért.. húzós hét :/ //

//ezer bocsi, vizsgák, suli, való élet nyűgjei miatt nem nagyon voltam//

Morkanra néz a nőstény, majd kérdésére elmosolyodik.
- Csak a válaszodra van szükségem amit várni fogok... - mondja csendesen és mikor Morkan megindul akkor ő is, csak a másik irányba, s nem követi a nagymacskát, ahogy más se.
Az üzenet maga nem annyira hosszú, de a lényeget tartalmazza. Egy meghívás az tényleg mely egy fennsíkra szól, melyhez az odajutás nem egyszerű és nagyon jól védhető is. Az írás elég régies, így jó eséllyel nem egy fiatal írta, hanem valaki még a régi rendszerből. Az üzenet kitér a kézbesítőre is, hogy nem csak kézbesítő, hanem testőr is az úton, aki elvezeti a pontos helyre. Továbbá kitér arra is, hogy amennyiben nem akar elmenni akkor küldje vissza a tekercset.

Droner szavai után a nőstény megrázza a fejét.
- Várni fogom a válaszodat és addig nem hagyom el a területed, így megtalálsz elég hamar – szól a távozó után a nőstény, majd mire visszanézne Droner márt hűlt helyét találja a harcosnak, aki jó eséllyel olyan helyet ment keresni ahol a macska megtalálja, de más nem akad rá egykönnyen. Droner tekercse is tartalmazza azt, amit Morkan is kapott. Droner nyugalmát azonban egy nőstény szakítja meg aki olyan híreket hoz hogy egy nagy csapat ember érkezik a városból és mindenkit begyűjtenek akik nem hajtanak fejet előttük vagy megölik. Nem tudni mikor jutnak el addig de nincs túl sok idejük, mivel több irányból is érkeznek.

A nőstény bólint a Adun szavaira és nem tesz semmi meggondolatlan mozdulatot.
- Várom a válaszod Adun és ne aggódj, ha nem támadnak rám úgy nekem sincs okom védeni magam, de ne tévesszen meg téged se, hogy nem vettem részt háborúban, én is megtanultam harcolni – lágy, kedves hangon mondja a nőstény, majd megérinti a nyakörvét. - Már kijelölték a személyt, aki jogosult levenni rólam – többet nem mond, csak a két bestiára néz, majd megindul a tábor széle felé, hogy a két bestiát leszámítva más ne nagyon egyen a közelében, s ott egy sziklán vagy hasonló kiemelkedésen foglal helyet. Szemeit lehunyva ül ott teljes nyugalomban.
Adun tekercse másabb, hiszen a tekercsbe még egy másik is bele lett tekerve, s ahogy szétnyitja Adun egy kulcsot talál, mely a tekercs merev részéhez lett kötve. A fő levél szintén egy meghívás mit mindenki megkapott, míg a másik inkább magán levél, mely a nőstényről szól. A levélből kitűnik, hogy az írta, aki nevelte, képezte, óvta, a kulcs pedig a nőstény jutalma, ha ezt a feladatot is kiállja, azaz a teljes szabadságát nyeri el. Bár az is kitűnik a levélből, hogy bár harcra is tanították, de gyógyításhoz ért jobban a fiatal nőstény. Továbbá azzal zár a levél, hogy ha eljön a találkozóra Adun, akkor addig is figyelje a lányt, s ha kérdezik számoljon be arról, hogy milyennek ítéli a viselkedését, felkészültségét.

Morkan néhány napra visszavonul a szállására. Két napot tölt elmélkedéssel a levél felett, majd kimegy az erdő egy olyan pontjára, ahol még nappal is sötét van. Egy ásóval mély gödröt kezd ásni amíg fás koppanást nem hall. Ekkor mancsával kezdi kaparni a földet. Egy perccel később már láthatóvá vált egy fa doboz s egy lakat. Ekkor a zsebébe túr és elővesz egy régi kulcsot, azzal nyitja ki a lakatot. A láda fedele alatt egy harci színekben pompázó tabard, egy gladius típusú tőr és pisztoly lapult. Évek óta. Az összes felszerelést az általa hozott bőrtáskába csúsztatja és elindul visszafelé.
Egy napot azzal tölt, hogy precízen kitisztítja a pisztolyait, megtölti és lő velük párat. Állít kicsit az irányzékon, majd felöltözik. Aztán magához veszi minden félretett élelmét és a kevés ingóságát. Ezt követően újra felkeresi a küldöncöt.

Amint visszaérek szállásomra ismét átolvasom a tekercset. Régies, tömör, jól megfogalmazott üzenet. Egy egyszerű meghívás, nehéz, veszélyekkel teli út. Összegzem a dolgokat, majd gondolkodóba esem. Hagyjam itt az aránylag békén életem, azért, hogy ismét a hadak útjára lépjek…? Már épp döntésre jutnék, amikor egy a területemen élő nőstény ront rám. Egy csapat emberről számol be, akik a városból érkeztek és egyértelműen nem békés szándékkal. A döntés azonnal megfogalmazódik, egy ilyen világban a magamfajta macskák számára nincs nyugalom. Odalépek a szobám falához, majd egy rejtett tárolót tárok fel, a régi, már beragadt rekesz ajtaja nehezen, nyikorogva nyílik ki. Régóta nem volt szükségem a tartalmára, manapság sosem voltak problémás ellenfeleim, mindet puszta manccsal és karmokkal intéztem el, eléggé könnyű szerrel. De most, most szükségem lesz a régi háborús fegyvereimre és az úton nem mutatkozatom efféle rongyokban sem. Egy mellényt, és egy köpenyt veszek fel a tároló alján lévő kisebb dobozból, majd felöltöm azokat. Mindkettőn a régi klán címere díszeleg, ezután egy szintén ezzel a mintával ellátott bőrből készült válltáskát akasztok le a rekesz akasztójáról. Intek a nősténynek, aki belekészít több napra elég élelmet és vizet. Miközben ő ezzel foglalatoskodik, egy bőrövet erősítek a derekamra, és annak bal oldalára két rövid kétélű vadásztört helyezek, az erre kialakított tokokba. Ezt követően egy kardot erősítek hátamra, és egy kisebb pisztolyt csúsztatok az övem jobb oldalába, az ezt szolgáló pisztolytáskába. Majd a nőstény átadja a táskát és azt is felveszem, ebbe csúsztatom a meghívót is.
- Felkészültem. – mondtam csendesen magam elé a levegőbe. Majd a nőstényre tekintek. - Szólj a többieknek, hogy készüljenek fel, gyorsan, mert a menedékhelyre megyünk. - A menedék egy régi hegyoldalba épített macska őrtorony volt. Mára lepusztult, de elég jó állapotban megmaradt ahhoz, hogy ilyen esetekre rejtekként szolgáljon. Az út emberek számára szinte lehetetlen. De egy macska számára még fiatalkorban is könnyű az odajutás. Mivel az emberek nem rendelkeznek akkora egyensúlyérzékkel és nem képesek akkorákat ugrani biztosra veszem, hogy nem képesek követni minket. Ha útközben belefutnánk egy csapatba természetesen megvédem a nőstényeket és a kölykeiket, de azért az efféle összetűzéseket próbálom elkerülni, a helyismeret számomra kedvez. Reménykedem benne, hogy az újdonsült farkas testőrnőmmel útközben összefutunk. Sőt, szinte biztosra veszem, hogy össze fogunk futni vele…

Morkan elég könnyen megtalálja a farkas nőstényt, aki úgy fest már várta. A nőstény elmosolyodik, majd bólint.
- Látom döntöttél... induljunk – mondja nyugodt hangon és megindul az egyik ösvényen. - Ha kérdésed van még, akkor hallgatlak, s ha tudok akkor válaszolok is rá – Egyenletes tempóban halad az ösvényen, mely a hegyek felé vezet, s elkerüli az emberek településeit. Hányszor Morkan szeretne annyiszor áll meg pihenni, de különben csak rövid étkezésre és alvásra áll meg. De különben jó három napi járás az út, mire elérnek egy fennsíkra egy hegyi szakasz után. Egyre több és több arra haladóval találkoznak. A közös bennük, hogy mindenkit egy olyan kísér, akin a klán címere szerepel.

Adun érkezésére a nőstény nem mozdul meg, ahogy a szavaira se elsőre, csak elmosolyodik.
- Siren a nevem és örülök, hogy így döntöttél. - feleli csendesen, majd kinyitva szemeit feláll és közel lép Adunhoz. - kövess kérlek és bízz bennem... utunk repülve nem lesz túl hosszú – kitárja a szárnyait és felröppen, megvárva Adunt, majd meg is indul. Célja egy nem is oly távoli hegyekkel körül ölelt fennsík, mely felé többen is tartanak földön gyalogosan és néhány sárkány repülve is. Minden bizonnyal mind egy céllal gyűlnek eme helyre

Droner miközben próbálja menteni a hozzá tartozókat a farkas nőstény is felbukkan és minden kérés nélkül segít a menekülőknek, hogy nagyobb eséllyel ússzák meg a támadást. Mikor biztonságba érte a romok közé, akkor szollal csak meg.
- Amin elmennek indulnunk kell... A tekercset keresik, hogy eljussanak a találkozóra... Ha nem találják tovább állnak – hangja nyugodt és csendes, miközben a rejtekhelyről kilesve nézi, hogy közeledik e valaki, de úgy fest, hogy ide nem jön senki... jó eséllyel tényleg elmennek az emberek.

Amint mindenki elkészült elindítottam a csapatot az őrtoronyba, szerencsére nem egy hosszú veszélyekkel övezett útról van szó. Csupán egy rövid körülbelül fél órás menetről. Az út kezdete óta folyamatosan figyelemmel kísérem a hozzánk közel járó emberi csapatokat, hogy minél messzebb tudhassam tőlük a családot. Jól gondoltam, hogy a farkas csatlakozni fog hozzám és segíteni fog célom elérésében, hiszen az ő célja, hogy a lehető leghamarabb elinduljunk. S tudja, hogy míg veszély fenyegeti a hozzám közelállókat nem fogom itt hagyni otthonom. Kisvártatva megérkezünk a menedékhez, bár az út a kerülők miatt kicsit hosszabbra sikerült. Amint megérkezünk a nőstény megszólít. Ugyan sejtettem, hogy az ő érkezése miatt jöttek az emberek is, de azt nem sejtettem, hogy a tekercsnek ekkora a jelentősége.
- Ebben az esetben mielőbb indulnunk kell. – jegyzem meg válaszként - A hegyi utakon gyorsan el tudjuk hagyni a romokat, és az embereket is elkerülhetjük azokon keresztül. – teszem hozzá csendesen.
Majd a családomhoz fordulok.
- Most el kell mennem, egy időre. Maradjatok az erőd környékén, és vigyázzatok magatokra. Az itt lévő készletek biztosan kitartanak addig, míg az emberek itt vannak. – mondom, amolyan nyugtatás gyanánt nekik.
Ezután kilesek egy pillanatra, hogy szabad-e az út, amint lehetőséget látok az indulásra intek a farkasnak és indulunk.