Polihisztor Műhely és Hajnal Műterem

Két cég egyben: Polihisztor műhely(alsó szint, hátul 2 garázsbejáróval)


Ez a hely még nagyon régen épült. Már többször váltott tulajdonost és többször korszerűsítette az előző tulajdonos. Két oldalán két különböző cég, bár azonos a tulajdonos, kinek ez a hely a saját kis birodalma.
Itt meg tudjuk a javítani az elektromos vagy közlekedési eszközeidet. A jelenlegi tulajdonos egy fiatal nő: Kira Sign

Akiről első látásra nem is néznéd ki, hogy ide egyáltalán betenné a lábát. Itt dolgozik még két másik szerelő is, egy ikerpár, kik a Gabriella és Peter Smite névre hallgatnak.
Nyugodtam térj be hozzánk, hisz ismered a szlogenünket: Ha valamid elromlott, mi megjavítjuk.

Az épület másik oldalán pedig egy lépcső vezet az emeletre,(rögtön a bejárat után találod) ahonnan egy művészterembe jutsz, ahonnan külön kulccsal juthatsz csak tovább a tulajdonos lakásába.

A művészterem művészteremben hetente tartanak kiállításokat:
Már a fal elvarázsol amikor belépsz ugyanis azt is a művész festette ki szabad idejében:

A terem másik oldala pedig roskadozik az alkotásoktól, melyeket Kira saját kezűleg festett.

Ha a tulajt nem találod akkor Gabriellát kell keresned, ha látni szeretnéd a műveket.

A lakás: külön kulccsal juthatsz csak be ide, de ezt még nem érdemelte ki eddig senki. Kira otthona nem a legnagyobb, de azért elég otthonos. van benne egy dolgozó és egyben hálószoba, melybe a fürdőszoba nyílik. ezen felül még egy konyha és egy kis vendégszoba csatlakozik a helyhez, melyben eredetileg Tina lakott volna.

Kira a traumát túlélve a barátainál pihen az emeleten ameddig a testvérek a megszokott hétköznapi munkát végzik a műhelyben. Az M sebhelyes lány tegnap érkezett szinte élőholtként, alig tudott mozogni és majdnem két liter vizet ivott meg. Mindenféle zavaros dolgot mondott. Egy angyalról, fénykarokról, lángoló szörnyről és majdnem elalvásig ismételgette a nevet: Zarathos. Mikor elaludt a tesók visszamentek dolgozni. Mostanság jól ment az üzlet bár több helyre pofozás volt, mint művész munka, de ezek legalább jól fizettek. Ekkor érkezett emg valaki a kapu elé.

/Várd meg Jester reagját, hogy leírja mi van rajta és mivel érkezett./
Jester első célpontja. Az adatokból ismeri a lányt, aki elvileg telenetikus erőkkel rendelkezik és a két ember barátját, akik fedezik. Jester ajkai elkezdenek cserepesedni.

A móka és kacagás csak most veszi kezdetét. Első utas a halál hullámvasútján és a vidámpark nem áll le! A hét minden napján huszonnégy órában, minden évszakban, minden évben, minden cseszett évtizedben nyitva áll a kedves látogatók előtt. Udvariasan kiöltöztem az első kis cafkának. Vérrel festett fekete póló, felette egy öltönyzakó tépett darabja, alul a szokásos viselet néhány lánccal. A kaput hangosan belököm, lehajítom a deszkát a betonra és gurulok is rajta végig az ajtóig. Gurulás, élvezet, már érzem a számban a vér ízét. Öt tabletta csúszik le, már száradnak az ajkaim. Deszkáról le, egy dobbantás és kezemben van a kicsike, kopogok vele az ajtón. Zsebemből előkeverem a kis ajándékomat. Vörössel becsomagolt kis doboz, rajta egy rózsaszín masni, Kira az édes felirattal. Oh igen és a legjobb részt nem is mondtam, egy szál dibamit van benne ééés nálam a pirosgomb.
- Kip-kop kikopog?
Ha nem nyit ajtót, hm öt percen belül rárúgom a házát. A szórakozást nem lehet elkerülni!

Kissé megviseltek az elmúlt hónap eseményei. Nem is csodálkoztam rajta, hogy úgy kiütöttem magam. Miután felébredtem rögtön a fürdőbe mentem, hogy kissé felfrissítsem magam. Léc csattanását hallom kintről, ezért az alakhoz lépek, hogy megnézzem mi az. Utcai ruhában voltam, meg amúgy sem nagyon látszottam onnan így nem zavart, hogy oda kellett állnom. Egy férfit pillantottam meg, aki végigbukfencezett a kidöntött kerítés lécén, az ajtóhoz sétált, letett az ajtó elé egy dobozt, majd bekopogott.
~ Mi a fene. Az öltözéke is furcsa és minek döntötte ki a kerítést, ha van kapucsengő is. Rossz előérzetem van ezzel a dobozzal kapcsolatban.
Mielőtt bárki más ajtót nyithatott volna telekinetikus erőmmel gyorsan az égbe röpítettem a dobozt, eltartva a háztól messzebb, de még látható távolságban. A kék fürdőben amúgy sem tűnt volna fel senkinek az, hogy kék a körvonalam jelene pillanatban.
A levegőben nyitottam ki a dobozt, majd döbbentem láttam meg a doboz tartalmát.
~ B@zdmeg. De jó volt a megérzésem. Ha ezt más nyitja ki még belehal!
A dinamittal teli dobozt, ha eddig még nem robbant fel a levegőben, akkor visszadobom arra a csávóra aki az ajtó elé tette azt korábban.

Kiindulva az elmúlt pár napból Kira érthető okokból bizalmatlanságból elreptette a dobozt a háztól és ki Jester kezeiből. Az égben kinyitotta, de látva a robbanószert azonnal visszadobta Jester felé. Közben Az ajtó kitárult a bérgyilkos előtt. A kisírt szemű Gabriella nem is figyelte ki kopogott csak ment, mint egy élőholt. Kira szavaiból összerakta, hogy elvesztette a testvérét és nem bírta feldolgozni. Egy világ veszett el benne. Az ajtóban állva még fel se nézett csak a zsebkendővel törölte ki friss könnycseppeket a szeméből miközben a bomba zuhant eléjük, aminek az élesítője Jester kezében volt.

A paranoia mégsem volt alaptalan ezúttal.
- Egy bomba.
Amint megláttam a szerkezetet visszahajítottam azt az őrültnek, aki hozta azt, de hamar meg is bántam a dolgot, mivel megláttam Gabit kilépni az ajtón. Nem is figyelte kinek nyit ajtót, csak ment, mint egy zombi.
Azonnal megragadtam telekinetikus erőimmel ismét a dobozt és a levegőbe azt minél távolabbra és magasabbra igyekeztem felemelni az égbe, hogyha szükségem lenne ismét a képességemre el bírja engedni a dobozt, hogy segítsek Gabin.
Az ablak nyitva volt, így kikiabáltam rajta, amit Gabinak hallania kellett.
- Gabi, azonnal menj vissza a házba!
Mondom, majd ha az az eszement aki a bombát hozta neki akarna támadni, akkor elengedem erőmmel a dobozt, behúzom Gabit a lakásba, becsapom az ajtót a fickó előtt és ismét "megragadom" a dobozt, ha az eddig még nem robbant volna fel.
- Nem veszíthetek el mindenkit. Nem bírnám ki.
Mondom már rendes hangerővel, ami kintről már nem hallatszott.

A móka és kacagás világa vár rám. Ez az álom meló az amerikai álomban. A kiscsaj jobban csinálja mint képzeltem, nem elsőre akarják megnyúzni az éles pofikáját ha ennyire készült rám vagy csak gyanús a halloweenes szerelés ebben az időpontban. Na mindegy. A szép kis csomagom máris esik vissza hozzám, mielőtt a kis ribanc tovább játszana vele egy határozott mozdulattal meglendítem befelé a házba. Ó még egy csinos hölgy és pontosan az ajtóban vár engem.
~ Rossz időzítés.
Ha már a bomba is megy be egész az ajtóig én is utána, egy fél kanyarral lemaradva. Az ajtó kilincsét elkapom és magam felé rántom egyenesen bele a keretébe, had kattanjon a zár.
- Csokit vagy csalok!
Üvöltöm ahogy csak bírom. Nem olyan rossz dolog ha a megütött éles bomba és az ember között van egy ajtó, de ha már nem robban akkor a piros gomb az izzadó hüvelykem alatt segíthet. Nem szórakozok az egész alsó szintet a levegőbe repítem a kis picsával együtt! Ami nekem kell az úgyis fent van és meg kell törnöm. Áh, annyira kár hogy nem ölhetem meg!

Jester könnyedén beugrik az ajtón pont mielőtt a lány elhátrálva bezárhatná maga előtt. A jelmezes őrült ráugrik és becsapja az ajtót, ami ezer darabra törik a bomba robbanásáról. Hála Jester őrült szerencséjének a repeszek egyike sem találja őt el, de sajna... így a lányt sem, akin fekszik. Kira hallja a robbanást, de utána még semmit. Szinte érzi, hogy a barátnője még él. Ekkor Jester gyomra forogni kezd és kicsit szédelegni kezd majd akaratlanul is arcon hányja szerencsétlen lányt, ahogy mázlijára pont felöklendezi a félig megemésztett drogok nagy részét, hisz maga Hellstorm is mondta, hogy már három képes lenne megölni őt és ő helyből ötöt bevett be. Szerencséjére pont emlékszik erre mikor befejezte szerencsétlen lány arcon okádását.

A hullám vasút megindul és a lelkes szórakozni vágyók repülnek is vele a vidámpark fényében. A veszélyeket kedvelőknek külön extrém effektek is vannak, robbanás meg fény, hű és ha. Anyu mindig mondta hogy ilyen szarokra ne üljek fel mert nem bírja a pocim, hát most is rókázok egyet, egyesen az előttem lévő arcába. Legalább ne csak én szívjak. Hát ezért volt a reklámban, hogy olvassa el a betegtájékoztatót. Nem hittem volna, hogy az ilyesmit komolyan kell venni. Ne igyunk rá a tablettára... bla.. bla... bla...
Ha már ilyen kellemes helyzetben vagyunk hármasban a padlón a csajjal és a rókámmal, ideje megvadítani a dolgokat. Előkapom az egyik pengét és megmerítem a lányban, hatszor-hétszer. Ki kell próbálni mennyit bír és mennyitől sikít!
- SIKÍTS!
Egy kis nyál is kerül a hányásra az üvöltés nyomán. Lefogom a lányt, megtépem a haját és oldalra fordítom a fejét. Egy mozdulattal lemetszem a fülét és a kezembe kapom. Lustán felállok és elsétálok a konyháig. A falat kedvesen kocogtatom a késsel kat-kat. A fület bevágom a mikróba, had süljön. Ideje előhúznom és élesítenem a pisztolyom. Lassan ide kell hogy érjen a préda a csalira. Ha meglátom rálövök hármat-négyet, ahogy kedvem tartja éppen.

~Gabi~
Könnyeim felszárítva próbáltam ajtót nyitni, míg még csak magamnak motyogtam. Alig láttam át a könnyek maradványain,  párás volt a tekintetem, de azt felfogtam, hogy egy férfi áll az ajtó előtt. Ekkor Kira hangját hallottam az emeletről, Ahogy letöröltem a könnyekett, a férfi vérfagyasztó látványa és a barátnőm kiabálása visszarepített a valóságba én pedig igyekeztem becsapni az ajtót, amilyen gyorsan csak tudtam.
Nem voltam elég gyors. Nem tudtam idejében bezárni az ajtót, így az őrült rám ugrott és a földre estem miatta. Az ajtót megannyi repeszre törte a robbanás, de valószínű csak azért nem sérültem meg, mert a férfi rajtam pajzsként állt köztem és a robbanás között. Azonban ami ezután jött arra nem számítottam az őrült szabályosan leokádott, egyenesen képembe, bár fél kezem az arcom elé próbáltam emelni, de még így is tiszta dzsuva voltam.
~ Jeeeeeek. Ez annyira undorítóóó!
Fut végig az agyamon, míg próbálok erőt venni magamon, hogy ne nyissam ki a számat, hogy a róka maradványai ne ingereljenek engem is hányásra. Persze reflexből kapott tőlem az ipse a golyóira a lábam jóvoltából, majd próbáltam lerúgni magamról az örültet. Ha ez nem ment, mert túl közel állt hozzám, akkor amikor meglátom a fém csillanását, mire felsikítottam. A következő pillanatban pedig Kira kiáltását hallottam és a férfit egy kék fény veszi körbe, majd a falhoz szegezi. Ekkor már szabályosan ziláltam a félelemtől. megláttam Kirát aki egyre közelebb ért, a szeme szinte szikrákat szórt és gyűlölet csillant meg benne, a teste pedig ugyanabban a kék árnyalatban izzott, mint  az ipse, és a karját előre emelte. Ez jelezte, hogy ő irányít. A dolog egyszerre rémített meg és töltött el bámulattal.
- Te... mégsem a fáradtságtól hantáztál Kira. Tényleg te is egy vagy közülük.
Alig mondom ki a szavakat két lélegzetvétel között, miután letöröltem magamról a róka maradványait.

~ Kira~

- Nee!
kiáltom amint meglátom mi történik. Érzem, ahogy az épület megremeg, de szerencsére nem omlik be, túl stabil és régi tervezésű volt az épület ehhez. Nem gondolkoztam azonnal ahogy a rengés abbamaradt futni kezdtem lefelé. Ha a lépcső nem maradt meg, akkor lerepülök mit sem törődve a romokkal, amiket eldobálok az útból, ha nem tudok átszállni rajtuk. Sietek a bejárati folyosóhoz, hogy lássam Gabit. Valami erő azt súgta, hoyg még él, de hatalmas veszélyben van és nem is tévedtem.
Ahogy odaértem láttam a fém csillanását és halottam a sikolyt, nem gondolkoztam csak cselekedtem.
- Azt már nem, te rohadék!
Az erőmmel azonnal ledobtam Gabiról az őrültet és az egyik üres falra szegeztem az erőmmel egy méterre a földtől, a tárgyat pedig kitépem az erőm segítségével a kezéből és kicsit távolabb mint kartávolságban szembe megállítom vele azt a levegőben.
Az elmém ködös, dühös, és a szemem szikrát szór, hisz a műtermem romokban,  lehet Gabit megsérült és ez még meg is akarja késelni, na azt már nem. Itt gurult el a nemlétező gyógyszerem. Határozott léptekkel haladtam az őrült felé, majd megálltam előtte, de még mindig kellő távolságban voltam tőle. Ekkor ordítottam a képébe.
- Mégis mi a fenét képzelsz te barom?! Ki bérelt fel? Mit ártott neked ez az ártatlan lány he? Vagy én? Ki akarja az ő vesztét, vagy az enyémet? Vagy te akarod? Ki akar holtan látni minket és miért?! Válaszolj bohóc, vagy a saját késeddel foglak szétvagdosni te rohadék! Mit ártottam én neked, vagy a megbízódnak?! Válaszolj, vagy nem állok jót magamért!
Ordítom a képébe. Teljesen felforrt az agyvizem, ahogy a szavak elhangzottak, még mindig fújtattam a dühtől, mint egy vörös köpenyt bámuló bika a torreádor mellett.
Bár az elmém elöntötte a düh attól még arra tudtam figyelni, hogy az őrültet a falhoz szegezve tartsam és a kését is a levegőben kellő távolságra.

~ Gabi~

Kira már megrémisztett a szavaival, de azok után amiken keresztül ment a motyogásai alapján, jogosan kattanhatott be. Vagy én már nem is tudom mi van vele. Egyenlőre csak rettegve próbálok hátrébb húzódni és figyelni, hogy nem -e túl veszélyes bent maradni, vagy annyira nem nagy a kár, hogy életveszélyes legyen itt.

Jesternek mázlija van és pont nem tudja eltalálni a rúgásával az érzékenyebb szerveit a lány. A késsel megdöfi egyszer a lányt mire leér Kira és egy telenetikus csapással a falhoz szorítja. A bérgyilkos kékes derengéssel lebeg miközben Gabi a vágását érinti, amiből a vér ömlik ki. A bal oldalát szórta meg a bordája alatt öt centivel. Jester elé lebeg a saját kése kékes fényben miközben arról még hullik le a lány vére. A férfi ekkor megérez valamit: a fal mögötte recseg. Mázlija van és a fal, amihez szorítják kezd megtörni így ki fog tudni szabadulni a fogságból. Még nagyobb mázli, hogy két lány ezt még nem is látja.

~Gabi~

- Ááá.
Kiáltom ahogy megérzem a fém hideg érintését a testemben. Ahogy kirántja a pengét ösztönösen a sebre szorítom a kezem, amiből ömlik a vér. A testem kissé remeg a fájdalomtól, de mivel Kira a falhoz passzírozta az őrültet, így már foglalkozhattam asaját sebemmel.
- Ez fáj...
Sziszegem a fogaim között, míg a sebem szorítom, majd egyszer csak valami furcsára leszek figyelmes. Valami fehér jelenik meg előttem, ami hasonló kékes derengéssel világít, mint most a férfi és Kira is. Ahogy a főnökömre és barátnőmre nézek látom, hogy ő az erejét kézmozdulatokkal irányítja. Épp körbe fogatja a felém mutató ujját, mire a fehér fásli, amit fogalmam sincs honnan szervált elő, most mint egy kígyó tekeredett rám magától, és ott kötözte le a sebem és olyan erővel, akárcsak egy nővér tenné ezt a kórházban.
Csak bambán figyeltem, míg alíg bírtam felfogni az események gyors menetét körülöttem.

~ Kira~

~ Elkéstem.
Futott végig az agyamon, amint meghallom a sikítást és meglátom a csapást, azonnal elrántottam onnan a férfit és a tőrt amiről még most is csurgott le Gabi vére.
Üvöltve tettem fel annak az eszelősnek a kérdéseimet, melyre eddig nem is válaszolt. Hallva Gabi kínlódását. Maradék, még felhasználatlan erőmmel kinyitottam a szekrényben lévő elsősegélydobozt és a fáslit Gabi felé röptettem, majd ujjforgatás közepette láttam el vele a barátnőm sebét, de fél szemmel végig a férfit figyeltem.
Mikor az azonban nem felelt, előrébb húztam a faltól és már a levegőben tartottam, hogy csak kapálózni tudjon, de ne érjen el semmit, se a tőrt, se engem, se Gabit, se semmit, amivel ártani tudna nekünk.
- Gyerünk, most légy olyan nagy legény te mocsok!
Mondom ingerülten, kissé lihegve a dühtől, amit próbálok feloszlatni az elmémről, hogy ismét tiszta fejjel tudjak gondolkodni.

Az idő mint silány fecni száll tova az őrült elméjének tengerén. Ó még költő is lehettem volna, ha nem mészároltam volna le a tanáraimat, de annyira édes volt a vérük, már a számban akartam érezni. A múlton való merengést szakítja meg a gondolat amelyet az egész megmagyarázására szántam. Elszámoltam magam, nem volt elég időm a kis mutatványra, éppen csak egyszer tudom megmeríteni a pengét a csajban, máris odatoppan a másik strici, hogy elrontson mindent. Hiába, a legjobbak tervében is lehet hiba. A kis csaj nagyon felhúzta magát, szinte felrobbant a dühtől és a tehetetlenségtől. A fal kevésbé keménynek bizonyul mint a csajszi, szóval nem is kell sokat törnöm a fejem a kijutáson. A hátammal ránehezedek a falra, dörömbölni mégsem dörömbölhetek rajta. A sírás leginkább egy kínos nevetést ér csak meg.
- Hehe.
Nem fárasztom magam holmi szökési kísérletekkel, amikor a szerencsém velem van. Mindenféle jedi-trükk mentesen a pisztolyért nyúlok, hogy megkínálhassam a leányzót egy kis ólommal, csak és kizárólag az udvariasság nevében.

Jestert elhúzz a a faltól Kira és közben lassan telenetikusan beköti a barátnőjét is. A férfi szerencséjére a lány nem tud ennyire koncentrálni így a szavaira egy kacaj utána mutáns elégé kiszabadul a telenetikus fogásból, hogy elkapja a fegyverét és rálőjön Kirára. Még ha nem is találja el a férfi megszabadul a telenetikus fogásból és persze eszébe jut, hogy nem szabad megölni a lányt, mert a küldetése az elfogás. Élve.
Gabi szédeleg. Szerencsére gyorsan vették észre a sebet, de a kötés kevés és nagyon vérzik. érzi, hogy ez túl sok vér. A fájdalmat gyengeség és szédelgés váltja fel miközben előtte sosem látott erejű lények harcolnak.

~ Kira~

Próbáltam ellátni barátnőm sebét, míg az örültet próbáltam a levegőben lefogni. Sajnos úgy tűnt, hogy a megosztott figyelmem rontott az erőm mértékén is, ugyanis hallottam, ahogy a férfi nevet. Erre persze jobban rá figyeltem, és ekkor tűnt csak fel, hogy a keze kikerült a kinetikus szorításomból és a fegyvere felé nyúl.
~ A fenébe.
Még végig se futott az agyamon a gondolatsor, már repült is felém a golyó. Még mázlim volt, hogy én is elmozdultam, mert lehet ha nem tettem volna, most valahol eléggé szép lyuk éktelenkedne a testemen.
Ezzel most nem tudtam törődni. Gabi túlságosan is vérzett és úgy tűnt a kötésem nem lesz elég. valamit ki kell találnom ez ellen a jelmezes őrült ellen és ki kell juttatnom Gabit egy orvoshoz.
Bár a férfi kiesett  a lefogásomból én nem sokáig hagytam neki szabad mozgást. Ahogy újra stabilan álltam ismét, azonnal elrántottam tőle a fegyvert az erőmmel és elhajítottam, majd a férfit ismét teljes figyelemmel kaptam el és emeletem fel tőlem kellő távolságra.
Amikor pedig meggyőződtem róla, hogy nem tud semmi újabb őrültséget csinálni, akkor hátráltam pár lépést, de közben végig a tagot néztem. Majd ahogy Gabi mellé értem fél kézzel kivettem a mobilom és odanyújtottam neki. A másik kezemet végig a férfi felé tartottam a levegőben, ahogy a tekintetem sem mozdítottam el róla.
- Nagyon súlyos a sebed Gabi, hívj egy mentőt. Meg kérethetnél egy egységet a diliházból is. Ez a tag szerintem onnan szökött meg. Én nem tudom meddig bírok a lefogására koncentrálni, remélem elég lesz, míg kitalálom mivel tartom féken ezt az őrültet.
Mondtam és Gabi kissé bágyadt volt a vérveszteségtől, de meg tudta tenni amit kértem tőle.

Kis virágszálam, méhecském úgy szeret el sem akar engem engedni. Én sem akarom őt, soha. A fegyverem elveszi és én is lógok még a falvédőn, de amikor a sérült kis barátnőcskén akar segíteni, már tudom, hogy újra játszhatok. Mozgolódni kezdek, ficánkolok mint egy űrhajós, a levegőben lebegve. A pisztolyt elengedem, had szálljon, had repüljön, járja csak a saját útját. Máris váltok pörgősebb tempóra, megpróbálok a levegőben a saját tengelyem körül megfordulni, a kezeim, lábaim dobálva. Ha nem sikerül, akkor hát úgy, ha igen, akkor fejjel lefelé nyúlok a bakancsomhoz. A bakancsomnál kell lennie egy késnek, előkapom és dobásra irányzom. Cél a kislány combja, szépen belehajítom és máris megtöröm a koncentrációját. Hamarosan fordul majd a kocka, érzem én.
- Psszt
Szisszenek oda neki és ha felém néz már repül is a kés a lába felé. Na nem a legjobb tervem, de most azzal kell kezdeni valamit, ami van. Ha kés az nincs, akkor egy vízibombáért nyúlok és azt törlöm az arcába. Kétlem, hogy sokáig tudna még koncentrálni az engem éltető káosz közepette, megpróbálok fölé kerekedni.

Kira az aggodalomtól megvadulva egy heves tk lökéssel kicsapja a pisztolyt a férfi kezéből majd ahogy emelné fel Jestert az kacarászva még pont kidob egy kés a csizmájából pontosan a bal combba belső felébe landol mikor a telefont nyújtotta volna Gabinak. Nem tudja már kimondani. A barátnője elé koppan a mobil. Kirát akaratlanul is felsikolt a fájdalomtól, azonnal leejti Jester a földre, aki ütközik is a padlón egyet, mintha egy nagyobb pofont kapott volna. A kés tövig beleállt a lábába és a fájdalom leírhatatlanul nagy.
Gabinak kettős látása van nehéz megtalálnia telefont pontosan tőle fél méterre.

A meglepetés ereje és a szerencse most is velem van, csak egy jó fordul, egy kés és máris hallom az édes sikolyokat, ahogy kényeztetik a dobhártyámat. Tökéletes dobás, százpontos. Csak egy kis káosz kellett és az hogy azt higgye lefogott és lefegyverzett, hát tévedett. Arcom egyre gyorsuló mozgással közelít a padlóhoz, amíg el nem éri azt és egy hatalmas pofont nem ad a padló. Érzem, ahogy az arcom eltorzul és rázkódik minden. Fájó arccal, zúgó fejjel, szédülve kelek fel. Felugrok, ha már van valamennyi egyensúlyom. Végignézek a két madárkán és kihasználom a lehetőséget. A pisztolyt azonnal magamhoz veszem, élesítem és rájuk fogom, a telefonra rátaposok és félrerúgom, úgy helyezkedek el, hogy a mutánsk*rvához közel legyek, de a társa ne érhessen el sehogy.
- Egyikőtök sem mozdul. Oda a kezeket ahova látom. Fel szépen a magasba. Te meg főleg nem mozdulsz, hacsak nem akarod, hogy az a penge kicsússzon onnan és elvérezz. Mire kiér a mentő már saját véredbe fagytál, de nekem élve kellesz és a mentőt is elfelejtheted. Ráadás! Ha ügyeskedsz a kis képességeddel szétloccsantom a barátnőd agyát!
Megvárom, amíg felfogják a helyzetet és csinálják, amit mondok. Ha kell arrébb ugrok, elhátrálok, elhajolok, bármivel is ügyeskednek, de akkor Gabi is elbúcsúzhat a szürkeállományától. Nézegetve a szétrombolt házat kezdek gondolkodni egy terven.

~Gabi~

Láttam ahogy Kira felém nyújtja a telefont én kissé bágyadtan és kettős látásommal küszködve próbáltam meg elvenni azt tőle. Kira mégse tudja átadni az, mert az eszelős megint támad.
- Kira vigyázz!
Mondom neki de már későn a tőr a lábába fúródott, ő elesett, én pedig homályos látással próbáltam meg elérni a mobilt. Ám hiába sikerülhetett ez, az őrültnél megint fegyver volt és biztos voltam hogy dobjam el a telefont így mikor arra kért megtettem, miközben patakzottak a könnyeim. Főleg ahogy halottam az őrült szavait.
~ Engem is meg akarnak ölni. Szipp Szipp. Valaki mentsen meg! Kira mi folyik itt?
Tettem fel magamban a kérdéseket mert mukkanni se mertem. A kezeim feltartottam ahogy kérte, szipogtam, reszkettem a félelemtől, a fájdalomtól és küszködtem a könnyeimmel, amik erőszakkal törtek maguknak utat a külvilág felé.

~Kira~
Hiba figyelmeztetett Gabi a kés betalált én pedig üvöltve estem el. A fájdalom lebénította az imént megsérült lábamat és hátamra estem. Ösztönösen a lábamhoz kaptam káromkodások sorozata közepette, mikor pedig ismét az őrültre néztem az már fegyverrel a kezében állt veszélyesen közel hozzám.
Én csak fortyogtam és fújtattam tehetetlenségemben, és próbáltam nem hülyeséget csinálni. Nem akartam elveszíteni a másik legjobb barátomat is.
- Kinek kellek én élve? Biztosan nem neked. Kinek dolgozol mondd?! És mit akartok tőlem?
Kérdeztem határozottan fogaimat összeszorítva a fájdalomtól, miközben felemeltem a kezeim és igyekeztem visszafogni magam, hogy ne próbáljam meg az erőmmel föld körüli pályára állítani a bohócot. Közben pedig annak ellenére, hogy nem voltam túl vallásos magamban imádkoztam, hogy túléljük ezt az egészet Gabival.

Jester kihasználva a két lány gyengeségét könnyedén megszerezte a fegyverét a lassan szürkén látó Gabihoz sétált, aki már alig tud beszélni. Egyszerűen túl gyenge és fáradt, a szavait. A kezeit is remegve tartja fent. Mikor rászólt Kirára, hogy ne trükközzön meg a barátnője meghal a mutáns lány azonnal megadta magát, ahogy a barátnője is. Kira lába hihetetlenül lángolt a combja feszülten megmerevedett a késtől és látta a barátján, hogy mennyire elfehéredett. A lány nem tudhatta azt, amire Jester már kezdett rájönni: Gabi nem sokáig lesz túsz alapanyag, mivel nem sokára kivérzik.

~Kira~

A fájdalomtól lángolt a combom, és a tehetetlenség keserű ízét éreztem a számban, miközben összeszorított fogaim közt sziszegtem.
Egyrészt a dühtől, másrészt a fájdalomtól, harmadrészt pedig azért, hogy ne káromkodjak jó 5 mondaton keresztül. Így csak a gondolataimban jártak sorra az obszcén szavak, javarészt "q*va *nyád" és "a rohadt életbe" különböző verzió hangzottak el ott is. Miközben próbáltam elterelni a figyelmem a fájdalomról.
Az eszelős odalépett a barátnőmhöz, ami nem nyugtatott meg egy cseppet sem. Végül csak ki bírtam valamit nyögni,/ordítani felé.
- Mi a ménkűt akarsz te vagy a megbízód tőlem?
Sziszegem a kérdést a fogaim közt miközben, a fájdalomtól a lábam enyhén remegett, ahogy a kezeim is a levegőben, a légzésem, pedig hoszabb és kimértebb lett mivel a nagy levegővételekkel igyekeztem gyengíteni a fájdalmamon.

A dolgos munkás csak elvégzi a munkájának felét és máris kritizálják az alsó meg középvezetők. Na ezért tart itt az amerikai álom ahol ma. Mutánsok sem kellenek, hogy felborítsák a rendet. A pisztoly és a vezetés nálam, két kacsám végre kezdi megérteni, hogy jobb ha azt teszik amit az ijesztő alak pisztollyal a kezében mond nekik. Jaj, hát kérem meg lehet feledkezni az ilyesmiről, mint a délutáni teáról. Ujjam továbbra is a ravaszon.
- Az neked nem fontos. Csak az, hogy élve és egészségesen kellesz. Elviszlek, ott majd összevarrnak.
Pisztoly a fejnek, hercegnő a vállra, meg is vagyunk. A kés maradjon a helyén és semmi ne vérezzen el, ennyi a lényeg. Mire a másik csaj észbe kap már a hetedik királyságon is túl leszek. Választhat hogy a telefonnal a rendőrséget vagy a mentőket hívja. Hát nem lennék a helyében az biztos. Utcán egyenesen egy kocsihoz megyek, feltöröm és irány a naplemente. Na persze ha nincs semmilyen húsvéti meglepetés.

Kira eltűri az egészet. Jester a vállára veszi és kiviszi a lányt. A kocsiba bevágja az anyós ülésre. Kira nincs jól. A mutáns erejét nem bírja már rendesen használni. Mire elhagyják az utcát lassan eszméletét veszti. Gabi még képes felébredni amikor Jester kicipeli a barátnőjét és lassan szenvedve egy ujjal maga felé húzni a telefont, hogy segítséget hívjon minél hamarább.

Kira ezek után már csak foltokat lát. Pillanatokra látja a dokikat. Egy vörös hajú és szakállas férfit, ahogy mosolyog. Drótokat, amiket a karjába kötnek. Egy másik gépekre kötött alakot maga mellett.
/Kirát elfogták ameddig valaki nem szabadítja ki ő és az én karakterem Zack is kiestek a játékból és a Hellstorm toronyban fekszenek mesterséges kómában./

Jester megérkezése után kap egy kis rendbe kalapálást. ha bármi sebe vagy komolyabb sérülése van azt ellátják miközben Hellstorm besétál mosolyogva. A férfit nem érdekli ha éppen varrják Jestert vagy meztelenül fekszik.
- Nem rossz. Picit hangos voltál, de majd megoldjuk. Hallom sikeresen lenyelted az össze bogyót egyszerre. Mázlid volt. ismételten egyszerre max egyet különben megöl.
Majd véres eszközökkel teli kis asztalkára vág egy aktát és egy zacskót még öt mhn szemmel.
- Az új célpontodat senki se fogja hiányolni és még vissza se kell fognod magadat vele.
A barna akta tetején egy név: Edward Knight

~Gabi~

A látásom homályos volt a könnyeimtől és a fájdalomtól az ájulás szélén voltam. Mégis felébresztett a látvány ahogy láttam, hogy barátnőmet és a főnökömet kicipeli az az őrült.
~ Kira.
Hangra már nem volt erőm, de éreztem tennem kell valamit, különben itt pusztulok.
Nagy nehezen egy ujjal elértem a telefont, tárcsáztam a mentőket és kihangosítottam, mert nem bírtam tartani sem.
- Itt Gabi Smite, a Polihisztor Műhely és Hajnal műteremben vagyok. Súlyosan megsérültem vérzek. Mindjárt elájulok.
Mondom kissé erőtlenül miközben sebemre szorítottam a kezemet. És csak reménykedtem, hogy túlélem míg kiérnek a mentők és segítenek. Ha van erőm ez után akkor értesítem a rendőröket is, de jelenleg az a fontosabb, hogy életben maradjak.

kira folytatás itt: manhattan

A hívás után a lány elájult és csak napokkal később egy kórházi ágyban tárt magához. Még egy napba tellett mire képes volt beszélni. A vérvesztesség szinte kiszipolyozta a testét. Ha csak egy perccel később érkezik a mentő akkor már halott lenne. A barátnőjéről viszont nem tudtak sok jót mondani, semmi nyomát nem találták és látszólag nem is erőltették magukat túlságosan. Állítólag van nyom, amit követnek, de az ügy "nagyon bonyolult". Még egy hétig tartották bent a kórházban majd kikerülése után harcolhatott a biztosítóval is, hogy megszerezze a pénzét. Ez eddig sikertelen mivel elvileg betörésre volt biztosítva, de robbantásra nem és szeretnék az alá vonni a témát az ügynökök. Gabinak még kb egy évi fájni fog a seb helye és minden mozdulatnál érezni fogja.