Melissa McKenzie
1 / 1 oldal • Megosztás
Melissa McKenzie
by Ko-Rel Kedd 29 Nov. 2011, 20:15
Név: Dr. Melissa McKenzie
Egyéb név(i): Mel, Halacska, dr. Melissa Bolt-Agon
Faj: mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: jó, álmodozó
Személyazonosság: közismert (mutáns kilétéről nem tudnak)
Születési helye és idő: 1990. augusztus 2., Anchorage (Alaszka, USA)
Kor: 21 év
Családi állapot: özvegy
- Dr. Leonard McKenzie – férj, eltűnt, halottnak nyilvánították (eredeti név Lyron McKenzie)
- Korath Bolt - apja, él
- Milena Agon - anyja, él
- George „Gorgon” Bolt-Agon – bátyja, él
- Dr. Leopold McKenzie – após, él
- Dr. Dora McKenzie – anyós él
Foglalkozás: molekuláris biológus (ebből van a PhD-je), genetikus, manapság tengerbiológiát tanul, kutató
Testmagassága: 182 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: vörös
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: földet söprő vörös haj
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: depresszióval kezelik
Előtörténet:
1990. nyara, egy igen meleg és kellemes nyár volt a messzi északon, Alaszka déli részén. Ezen a kellemes nyáron születtem meg a város legnevesebb építészének és a helyi egyetemi levéltárat vezető levéltáros második gyermekeként, Melissa Bolt-Agon néven nevezve. Kislányként és gyermekként igazából semmiben sem különböztem a családom többi tagjától, hacsak nem abban, hogy okosabbnak s értelmesebben bizonyultam, mint a velem egykorúak. Nagyon korán kezdtem beszélni s járni, arról nem is beszélve, hogy mennyire hamar megtanultam írni és olvasni, már négy éves koromban mindezeken jócskán túl voltam. Ha ezeket az apró furcsaságokat nem számolom, egyébként teljesen ugyanúgy éltem, mint mindenki más ezen a környéken. Annak köszönhetően, hogy a tenger ott volt a közelben, így Alaszkához képest is igencsak meleg volt, nyáron az átlaghőmérséklet 13 és 23 fok között van, télen pedig -7 és -15 fok között az enyhe téli időjárás a tenger közelségének köszönhetően, így egy gyermeknek ideális hely volt, nem volt soha sem túl hideg, sem pedig túl meleg. A város, ahol születtem nem csak a tenger mellett volt található, de a közvetlen közelében még egy nagyobb hegység a Chugach-hegység is ott emelkedett. A családunk telente feljárt a hegyekbe évente 2-2 hétre, ahol már kislányként síelni tanultam. Igencsak tehetségesnek voltam mondható ebben, szinte még járni sem tudtam, s nem tudott az utcán esés nélkül közlekedni, de a síelés remekül ment. Talán később ez nem volt olyan nagy meglepetésnek mondható, hiszen mindig is kicsit ügyetlen voltam s a gyalogos közlekedés nem volt olyan könnyű számomra. A síelés más, ott nem tudtam semmiben sem orra bukni sem pedig a saját lábamban megbotlani. Mint mások is, én is jártam óvodába a városban, a bátyámmal pedig már ekkor igen szoros kapcsolat kötött össze minket, s ez mind a mai napig így is maradt. A bátyám szinte kötelességének érezte mindig is, hogy engem, a húgát mindentől megvédje. Életem elején a város még nem volt túlságosan zsúfolt, hiszen alig 300.000 lakosa volt a helynek, csak az 1990es évek közepétől lett a turizmus középpontja. Miután ez megtörtént és főleg telente érkeztek nagyon sokan a környékre az egyik télen még úgy négy éves korom környékén ismerkedtem meg egy kisfiúval, a későbbi férjemmel. A fiú és a szülei, a McKenzie család eredetileg csak telelni érkeztek, de annyira megkedvelték a helyet és a törvények, maga a környék is olyan remek helynek bizonyult a házaspár kutatásaihoz, hogy ide költöztek a következő nyáron. Mint utólag megtudtam nem csak ez volt az oka annak, hogy ide költöztek, hanem az is, hogy itt remekül el tudtak rejtőzni.
Mivel a család ismert már minket és a fiúk pedig a bátyámmal volt egy idős, így gyakran jártak át hozzánk, hogy segítsünk a beilleszkedésükben s ennek köszönhetően a családjaink igen hamar jó barátságba kerültek. A későbbi apósom genetikusként dolgozott, míg az anyósom tengerbiológusként, mindkét foglalkozást lehetett is a közelben űzni. Vettek maguknak egy saját labort, ahol emlékszem nagyon sok időt töltöttünk mind a hárman. Mikor általános iskolába mentem már eltökélt szándékom volt, hogy magam is biológiával szeretnék foglalkozni. Az iskolában unatkoztam, már régen tudtam azokat a dolgokat, amiket itt tanítottak, a legjobban azt szerettem, amikor péntekenként az egyik tanárnővel mindig elmentünk a helyi üvegházba, itt szerettem meg a kertészkedést. Furcsa volt a suliban, a többiek még csak a betűvetést tanulták, de én már vastag könyveket olvastam, amiknek az iskolai dolgokhoz köze sem volt. A tanárok emiatt többször beszéltek a szüleimmel a jegyeim mindig is kitűnőek voltak, mindig csöndben voltam az órákon, figyeltem is fél füllel, csak egyszerűen unatkoztam. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy osztályokat ugorhatok, ha sikeresen levizsgázom a tárgyakból. Nem igen voltak barátaim, így nem bántam ezt a döntést, az okos tojás lánnyal senki sem akart beszélgetni. Igazából, nem mintha közös témánk lett volna, egyedüli barátom Lyron s a bátyám volt. Mint kiderült nem én voltam az egyetlen személy, aki hasonló gondokkal küszködött, Lyron, vagyis ahogyan az iskolában ismerték Leonard is így volt vele, az eredeti neve túl egyedi volt, s csak a szülei hívták így, kik hozzá hasonlóak voltak. Így mind a ketten több osztályt léptünk előre egyszerre. Ő tizenkettő én tíz éves voltam, amikor befejeztük az általános iskolát. A családjaink továbbra is jó barátságban voltak, továbbra is minden télen síelni jártunk, együtt most már, nyaranta pedig a McKenzie család nyaralójában az egyik Alaszkai tó partján töltöttük a szabadidőnket. A 2003-es év pedig igazából sorsfordító lett mindannyiunk életében. Anyáék hazautaztak és csak a gyerekek maradunk a későbbi férjem szüleivel a nyaralónál, úgy volt, hogy még maradunk itt úgy két hétig. Pihentünk, ebben az évben tettük le mind a ketten az érettségit végre s Kanadába vettek fel minket, hiszen mind a ketten ugyanoda készültünk menni. Igaz ő tengerbiológiát készült tanulni, engem pedig molekuláris biológiára és genetikára vettek fel. Egyikünk sem választott könnyű pályát. Visszatérve arra, hogy megváltozott az életünk, a bátyám s ő az erdőbe szöktek ki, hogy ott keressenek valamit, sosem tudtak értelmes magyarázatot adni rá. Összefutottak egy medvével az erődben, ami rájuk támadt. Aznap beazonosíthatatlan epicentrumú földrengés volt a környéken és egy halott medvét találtak a vadászok. Valaki kitörte a nyakát. Ők ketten némileg sokkos állapotban kerültek meg, Lyron vérzett a bátyámat pedig annyira rémültnek soha sem láttam még. Ez volt az a nap, mikor kiderült, hogy a bátyám mutáns, földrengéseket volt képes okozni, a legjobb barátunk pedig akárcsak a szülei ők is mutánsok.
Ekkor tudtam meg az igazi nevét is, mit otthon használt, úgy hiszem megkönnyebbült, hogy beszélhetett erről s nem kellett tovább titkolnia a kilétét s úgy emlékszem, hogy ez volt az a nap, mikor még gyermekként beleszerettem. Mikor kiderült, hogy a bátyám mutáns a szülei tőlem is vettek vért, bennem is megtalálható volt az X gén, én is mutáns voltam. Lyronnal a kapcsolatunk ezek után vált komolyabbá s sokkal bensőségesebbé, hiszen nem kellett tovább titkolóznunk egymás előtt. A nyárnak vége volt s kettőnknek el kellett utaznia Torontóba, ahol a helyi egyetemre vettek fel minket. Itt már tényleg csak magunkra számíthattunk, családom ismerősei vigyáztak ránk s tartottak minket szemmel, hiszen ő tizenöt volt ekkor én még csak tizenhárom. Itt sem volt könnyű életünk, egyrészt az ő kilétét titkolni kellett, másrészt nem sok olyan fiatal került be az egyetemre, mint amilyenek mi voltunk. Igaz a többi tanuló közül sikerült megtalálni egy klub keretében azokat, kik olyanok voltak, mint mi, olyan fiatalok, s idősebb diákok is sokat segítettek beilleszkedni nekünk. Eleinte nehéz volt a francia nyelvet megtanulni s megszokni, hiszen sok órát így tartottak itt, de megkönnyebbülés volt, hogy az angol nyelv sem került háttérbe. Szerettem oda járni, nagyon élveztem az előadásokat, s az órákat, a kísérletekért pedig egyenesen odavoltam. Az első sikeres és kiváló félévem után felvettem minor képzésnek a molekuláris biológia mellé a genetikát is, mert úgy éreztem, hogy meg fogok tudni mindkettővel birkózni, csak lehetséges, hogy picit tovább elhúzódik annak a letétele. Iskola után, ha volt egy kis időnk s nem kellett tanulni, sokat sétáltunk együtt Lyronnal. Szerettük volna a nagyon nagy feltűnést elkerülni, mi picit nehézkes volt, amikor tizennégy éves korom körül a hajam iszonyúan gyorsan kezdett nőni. A vörös hajam amúgy is feltűnő volt, s az külön azzá tette, hogy mikor nyár elején hazautaztunk Alaszkába majd szeptemberben vissza Torontóba a hátam közepéig érő hajam helyett a földet söpörte a hajkoronám. S nem tudtam mit tenni vele, levágtam visszanőtt. Így az egyetemen kénytelen voltam azt mondani, amikor rákérdeztek, hogy műhajjal toldattam meg a nyáron, hogy hosszabb legyen. Testnevelés óra keretében Lyron búvártanfolyamra vitt, hiszen régi álmom volt már, hogy vele tarthassak a víz alá is, mi nekem nem adatott meg, ő pedig órákig szeretett a víz alatt úszkálni, így hát befizettünk erre a tanfolyamra. Nem volt túl könnyű, úgy főleg nem, hogy akkora hajam volt, amekkora. Ezen az őszön 2004-ben az őszi szünetben nem mentünk haza, hiszen a szünet alig pár napos volt, az egyetem kiürült, a legtöbben elutaztak, bulizni, vagy haza. Miután mind a ketten végeztünk a laboros feladatokkal s a házi feladatokkal késő délután elindultunk a város közelében levő erdőbe sétálni. Míg még világos volt s szerettünk volna időben hazaérni, de túlságosan hamar sötétedett, mi pedig elkeveredtünk.
Az erdőben még korábban letértünk az ösvényről, így nem tudtuk, hogy merre lehetünk, csak a telefonjaink fénye világított, de azoknak nem volt térereje. Kövesebb részen próbáltunk átmászni, mikor a föld megindult alattam az egyik léptem után s zuhanni kezdtem. Sikoltva kaptam Lyron keze után, de ő sem ért el engem. Próbáltam fogódzkodót találni, de nem volt, pillanatokkal később csak egy rántást éreztem s a barátom hangját hallottam, ahogyan meglepetten kiált fel s kissé fájdalmasan. A levegőben lógtam, csak a hajam volt az, mi megtartott, az egyik fele kiálló fára tekeredett rá, míg jó pár tincs Lyron karjára. Nem emlékszem már, hogy miként jutottam fel, csak arra, hogy ő tartott a karjaiban, sírtam s reszkettem, s nem akartam, hogy elengedjen. Neki tűnt fel először, hogy a hajam őt is körbetekerte s ott tartotta velem, igaz nem is akart elengedni, szorított magához s próbált csitítani. Mikor sikerült megnyugtatnia s már nem sírtam még mondott valamit, mire nem emlékszem a sokktól s megcsókolt. Életünk első csókja egy ilyen nonszensz helyzetben történt meg, nem sokkal később talált meg minket egy vadász, ki végül visszavitt minket az egyetemre. A következő hetekben együtt jöttünk rá s fejtettük meg, hogy mi is a képességem s lassanként arra is rájöttem, hogy miként tudom használni. Igaz eleinte nagyon-nagyon nehezen ment, de hónapok alatt végül sikerült valamelyest megtanulni használni. A képességemet titkolni kellett, otthon anyának és apának nem mondhattam el, csak Lyron szüleinek és a bátyámnak. A bátyám, ő hiányzott nagyon, főleg, hogy majdnem fél kontinens választott el minket, s alig láthattam. Az iskola remekül ment még mindig, lassanként letettem a búvárvizsgámat is s télen pedig végre mehettünk újra síelni is, ami nagyon hamar véget ért, úgy főleg, hogy tudtam, hogy legközelebb csak nyáron láthatom. S végül el is jött, a nyáron találták ki ketten, hogy révén mind a ketten űznek valamilyen küzdősportot nekem is tanítanak ebből valamit. Soha sem voltam erős sem pedig túl tehetséges ebben, de arra hamar rájöttünk, hogy én nem is, de a hajam úgy-ahogyan igen. Így hát a gyakorlat az volt, hogy a hajammal tanuljak meg harcolni, mit meg kellett hagyni jobban ment, mintha nekem kellett volna. Erősebb volt, ellenállóbb s gyorsabb is nálam.
Nyár után visszatértünk az egyetemre s most már hivatalosan is mindenki előtt felvállaltuk, hogy egy pár vagyunk. mit odahaza a törvények tiltottak volna, vagy bajba kerültünk volna miatta itt nem. A feltűnés elkerülése egyre nehezebb volt, kamaszodtam, hatalmasat nyúltam a nyáron s elkezdtem nőiesedni is, igaz szerencsére az egyetemisták kellően idősek voltak s én 15 évesen még kellően fiatal ahhoz, hogy az ő figyelmüket felkeltsem, de a Torontói középiskolások annál inkább észrevettek, mikor a városban jártunk. A következő három év gyorsan, túlságosan is gyorsan elszállt, így utólag nézve különösen. Szerettük egymást, soha sem volt más az életünkben s tudtuk, ha egyszer befejezzük az egyetemet s nagykorúak leszünk, akkor össze fogunk házasodni. 17 és fél éves voltam, mikor megkérte a kezemet, gondolkodnom sem kellett, igent mondtam. Azon a nyáron szereztük meg mind a ketten a diplománkat s felvettek mindkettőnket PhD. képzésre is. Így most már a doktori képzésünk útjába sem állt semmi sem. Nyáron hazautazzunk, eddigre a bátyámból hivatásos katona lett, otthon nagy sürgés forgás volt, különösen miattam, már úgy szerettem volna visszatérni Torontóba, hogy házasok vagyunk. A szüleim nem értették, hogy hova ez a nagy sietség, hiszen fiatalok vagyunk, de Lyron szülei nem akadékoskodtak. Mintha megéreztem volna már ekkor, hogy mi lesz évekkel később. A saját szüleimet nyugtatgatnom kellett, hogy a választottam igazi lovagias úriember és hagyományőrző, még leány voltam s nem asszony, mivel ő is az esküvőre várt. Szüleim katolikus esküvőt szerettek volna, amit Lyron származása s vallása miatt nem igen lehetett volna megvalósítani, így az egyszerű polgári esküvő mellett döntöttünk. S azért is, mert eddigre úgy-ahogyan átvettem Neptun vallását én is. Terveztük azt, hogy az esküvő után egy második szertartásra megyünk, mi a népe kultúrája szerint fog lezajlani s az édesapja ad majd minket össze. 2008. augusztus 4. és 6. a két esküvőm dátuma. Az első a polgárié, a második, mikor Lyron apja adott minket össze Neptun színe előtt. Ekkor tölthettük az első éjszakáinkat is együtt, másnap még egy gyors utunk volt az okmányirodába, hogy felveszem a férjem nevét, majd Görögországba repültünk Európába egy búvárparadicsomba, hogy végre én is búvárkodhassam. Ősszel egyből az egyetemen kezdtünk, mind a ketten kaptunk az egyik helyi cégnél munkát, így már nem a kollégiumban laktunk, hanem összeköltöztünk. Életünk legszebb két éve következett, jól kereső munkahelyünk volt, és sikerült a doktori disszertációnkat is megírni és leadni, amit elfogadtak. Még 2010 elején megkaptuk a doktori címünket mind a ketten, ekkor vettük meg Lockjaw-t is, a bulldogunkat, korábban soha sem lehetett állatunk, de most igen. A karrierjeink is remekül alakultak, neves újságokban tudtunk cikkeket publikálni, még az is előfordult, hogy egy-egy konferencián is előadóként szerepeltünk. Noha más-más ágat tanultunk mindig elkísértük egymást a konferenciákra, közben befejeztem a másoddiplomámat is a genetikát. Itt nem terveztem se doktorit, se ilyen munkát, maradtam volna kutató molekuláris biológia terén.
Hiába a földöntúli boldogság s a sikerek, semmi sem tarthat örökké. Magneto és a mutánsok támadtak s a Kipusztulás minket sem kímélt. Noha mi s a családjaink megmenekültek, de a mutánsokat üldözni kezdték s így mi is, akárcsak a bátyám veszélybe kerültünk. Mivel a munkahelyeink tönkrementek hazatértünk Alaszkába, hol Lyron szüleinek cégénél helyezkedtünk el. Újra otthon a békés s nyugodt környezetben, míg a teljes USA területén a mutánsokra vadásztak. Itthon mindketten tudtuk folytatni a munkánkat s a legnagyobb titokban gyakoroltam tovább a képességem használatát is. Közben olvastam egy csapatról, kiket a SHIELD maga közé fogadott s mutánsként ott éltek, jó volt nekik. Igaz én is közismert személy voltam, de a mutánsságom titkos, de róluk mindenki tudta. Nem kellett rejtőzniük, mi egyre nyomasztóbb volt mindhármunk számára. Ekkoriban készítettük el a biztonság kedvéért azt a speciális ruhát, mi igaz a golyóktól nem biztos, hogy megvéd, de kések és nagyobb ütésektől védene, kellett hiszen mi lesz, ha kiderül, hogy én is mutáns vagyok? A bátyám mindezek ellenére New Yorkba költözött, mert a katonaság oda szólította így ő ismét elszakadt tőlünk s Lyronnal ismét ketten maradtunk. Újabb hónapok teltek el beadtam a felvételimet távoktatásra, hogy én is tengerbiológiát tanuljak, hogy tudjak a férjemnek segíteni a munkájában. Eközben mi is hallottunk a 2010. november végén történt eseményekről, amik miatt különösen féltettem Lyron-t, kit egy expedícióba hívtak meg az óceánra 2011 elejére. Aggódtam s féltettem, nem tudom, hogy miért, egy megérzés, ő csak a megszokott mosolyogásával válaszolt minderre. Emlékszem az utolsó együtt töltött estére, március végén, a lementő nap fényében sétáltunk a várostól távolabb levő tengerparton kéz a kézben. Ígérte, hogy siet haza s nem maradnak sokáig odakint az óceánon. A hajammal öleltem körbe s húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam, az utolsó éjszaka, mikor az érintését magamon érezhettem, a lélegzetét, a biztonságot jelentő ölelése. Másnap reggel kikísértem a kikötőbe, hol még csókkal váltunk el, Lockjaw mellettem morgott, nyugtalan volt, nem csak ő. Két nap volt hátra áprilisig s én figyeltem a távolban eltűnő hajót. Április elsején a laborban dolgoztam az anyósommal, mikor a haditengerészet tisztjei jöttek be hozzánk. Azt hittem, hogy a nap miatt csak viccelnek, támadás érte a kutatóhajót, aktivisták, terroristák, ezt mondták. A hajó felrobbant, ketten élték túl a húszfős csoportból, az egyik túlélő azt mondta, hogy látta a vízbe esni a férjemet, de a holttestét nem találták meg. Vártam, hogy hazajöjjön, de nem tette meg, teltek s múltak a napok, de nem. Nem tudtam feladni a reményt, hogy él, élnie kellett, hiszen Lyron nem fulladhat meg, hiszen a mutációja miatt kétéltű. Két héttel később halottnak nyilvánították s egy üres koporsót kellett a földbe engednünk. Az utolsó mire emlékszem, hogy a bátyám döbbent szavát hallom s minden sötét lett. A pszichiátrián tértem magamhoz, két hosszú hónapot kellett ott töltenem, mire végül elfogadtatták velem, hogy meghalt.
Nem, én még mindig szentül hittem, hogy Neptun megmentette, s ő visszafog térni hozzám. A szülei sem hagytak fel a reménnyel, mikor kiengedtek a kórházból szinte mindennap a tengert néztem s vártam, hogy visszajöjjön. Anyáék vittek el New Yorkba, hogy legyek egy kicsit távol az otthonomtól. Közben állásajánlatot kaptam a Torontói egyetemtől is, de még nem mondtam igent nekik. Egyelőre még mindig pszichiáterhez járok, szedem a gyógyszereket, amiket felírtak. Még itt vagyok a bátyámmal és Lokcjaw-val, próbálok erős lenni s rendbe szedni magam, ahogyan ő is kérné tőlem… s várom a napot, mikor előkerül s az életünk újra visszazökken a régi kerékvágásba.
Szakértelmek:
Szakértelmei elsősorban tudományos szakterületen vannak, ismert molekuláris biológus és genetikus, aki már több cikket is publikált ilyen témájú újságokban. A tanulmányainak hála kémiából, genetikából és biológiából nagyon magasan képzett. Alig egy éve kezdte el újra az egyetemet, ahol tengerbiológiát tanul, hogy a halott férje munkáját is tovább tudja folytatni. Egyelőre ezekből is kiváló eredményei vannak. Ezenfelül ért a kertészethez, hobbi szinten műveli gyerekkora óta.
Sportos alkat, korábban letette a búvárkodási vizsgáját is, így ebben is járatos, akárcsak síelésben, hiszen pici korától tanulta ezt telente. Tanult önvédelmet, a volt férje és a bátyja tanították az évek során, így minimális önvédelmi ismeretei vannak, noha ott nem az erejére alapozik, hanem a hajára. Így a szakértelme is leginkább a hajával való harcban és pusztakezes harcokban van – lőfegyverrel bánni sem képes.
Az angol nyelv mellett a franciát, illetve a latint is kiválóan beszéli.
Képességek:
Melissa-nak a képessége tulajdonképpen a hajában rejlik. A haja alapállapotban semmiben sem különbözik az emberi hajtól, ami kb. 190 cm-es hosszúsággal rendelkezik, ami tapintásra és állagra is ugyanolyan, mint másoké, egyetlen különlegessége, hogy majdnem tízszer olyan gyorsan nő, mint másoké. Azonban, ha a képességét használja, akkor a haja acélkeménységű lesz, minden egyes szálra igaz lesz és ezt a pszichokinetikus erejével képes mozgatni és megannyi dologra felhasználni.
Ilyenkor a haja elég ellenálló és kemény ahhoz, hogy körülbelül 200-250kg súlyt meg tudjon vele emelni. Ekkora súlyhoz a teljes haja kell, de szálanként körülbelül 15-20 dkg súlyt képes megtartani. Képes a haját legvégső esetben a kétszeresére megnyújtani, de ilyenkor szinte biztosan el fog szakadni, legyen az akár acélkemény állapotban is.
A hajának maximális gyorsasága az Melissa gondolataival megfelelő, de minél gyorsabban mozog a haja, annál pontatlanabb egyelőre. Mivel élete során nem sokat használta, így a nagyon finom mozgásokra maximális figyelmet kell fordítania, mit például a kártyalapok osztása, vagy gépelés a billentyűzeten és ez igen lassan megy. Azonban, ha pajzsot kell a hajából készítenie, vagy egy ütést kivédenie, az ő reakciójának gyorsaságával megvan.
Mivel a haja kellően erős és ellenálló, így képes vele ütéseket felfogni, vagy akár lándzsaként használni ezt is, de itt is előjön, hogy minél több felé kell koncentrálnia, annál nagyobb valószínűséggel fog hibázni és a képességének hatékonysága is így csökken.
Megjegyzések:
Van egy Lockjaw nevű bulldogja. – 2 kredit
Speciálisan kezelt ruha (késeket még képes kivédeni, egész testet befedi a fejet kivéve) – 2 kredit
Az apósa, anyósa és a férje nem emberek, Atlantisziak (a korábban megbeszéltek alapján lehúzva, hogy ő nem tud róla), de Melissa csupán mutánsnak hiszi őket és egyelőre nem tudja róluk az igazat.
Külső:
Egyéb név(i): Mel, Halacska, dr. Melissa Bolt-Agon
Faj: mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: jó, álmodozó
Személyazonosság: közismert (mutáns kilétéről nem tudnak)
Születési helye és idő: 1990. augusztus 2., Anchorage (Alaszka, USA)
Kor: 21 év
Családi állapot: özvegy
- Dr. Leonard McKenzie – férj, eltűnt, halottnak nyilvánították (eredeti név Lyron McKenzie)
- Korath Bolt - apja, él
- Milena Agon - anyja, él
- George „Gorgon” Bolt-Agon – bátyja, él
- Dr. Leopold McKenzie – após, él
- Dr. Dora McKenzie – anyós él
Foglalkozás: molekuláris biológus (ebből van a PhD-je), genetikus, manapság tengerbiológiát tanul, kutató
Testmagassága: 182 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: vörös
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: földet söprő vörös haj
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: depresszióval kezelik
Előtörténet:
1990. nyara, egy igen meleg és kellemes nyár volt a messzi északon, Alaszka déli részén. Ezen a kellemes nyáron születtem meg a város legnevesebb építészének és a helyi egyetemi levéltárat vezető levéltáros második gyermekeként, Melissa Bolt-Agon néven nevezve. Kislányként és gyermekként igazából semmiben sem különböztem a családom többi tagjától, hacsak nem abban, hogy okosabbnak s értelmesebben bizonyultam, mint a velem egykorúak. Nagyon korán kezdtem beszélni s járni, arról nem is beszélve, hogy mennyire hamar megtanultam írni és olvasni, már négy éves koromban mindezeken jócskán túl voltam. Ha ezeket az apró furcsaságokat nem számolom, egyébként teljesen ugyanúgy éltem, mint mindenki más ezen a környéken. Annak köszönhetően, hogy a tenger ott volt a közelben, így Alaszkához képest is igencsak meleg volt, nyáron az átlaghőmérséklet 13 és 23 fok között van, télen pedig -7 és -15 fok között az enyhe téli időjárás a tenger közelségének köszönhetően, így egy gyermeknek ideális hely volt, nem volt soha sem túl hideg, sem pedig túl meleg. A város, ahol születtem nem csak a tenger mellett volt található, de a közvetlen közelében még egy nagyobb hegység a Chugach-hegység is ott emelkedett. A családunk telente feljárt a hegyekbe évente 2-2 hétre, ahol már kislányként síelni tanultam. Igencsak tehetségesnek voltam mondható ebben, szinte még járni sem tudtam, s nem tudott az utcán esés nélkül közlekedni, de a síelés remekül ment. Talán később ez nem volt olyan nagy meglepetésnek mondható, hiszen mindig is kicsit ügyetlen voltam s a gyalogos közlekedés nem volt olyan könnyű számomra. A síelés más, ott nem tudtam semmiben sem orra bukni sem pedig a saját lábamban megbotlani. Mint mások is, én is jártam óvodába a városban, a bátyámmal pedig már ekkor igen szoros kapcsolat kötött össze minket, s ez mind a mai napig így is maradt. A bátyám szinte kötelességének érezte mindig is, hogy engem, a húgát mindentől megvédje. Életem elején a város még nem volt túlságosan zsúfolt, hiszen alig 300.000 lakosa volt a helynek, csak az 1990es évek közepétől lett a turizmus középpontja. Miután ez megtörtént és főleg telente érkeztek nagyon sokan a környékre az egyik télen még úgy négy éves korom környékén ismerkedtem meg egy kisfiúval, a későbbi férjemmel. A fiú és a szülei, a McKenzie család eredetileg csak telelni érkeztek, de annyira megkedvelték a helyet és a törvények, maga a környék is olyan remek helynek bizonyult a házaspár kutatásaihoz, hogy ide költöztek a következő nyáron. Mint utólag megtudtam nem csak ez volt az oka annak, hogy ide költöztek, hanem az is, hogy itt remekül el tudtak rejtőzni.
Mivel a család ismert már minket és a fiúk pedig a bátyámmal volt egy idős, így gyakran jártak át hozzánk, hogy segítsünk a beilleszkedésükben s ennek köszönhetően a családjaink igen hamar jó barátságba kerültek. A későbbi apósom genetikusként dolgozott, míg az anyósom tengerbiológusként, mindkét foglalkozást lehetett is a közelben űzni. Vettek maguknak egy saját labort, ahol emlékszem nagyon sok időt töltöttünk mind a hárman. Mikor általános iskolába mentem már eltökélt szándékom volt, hogy magam is biológiával szeretnék foglalkozni. Az iskolában unatkoztam, már régen tudtam azokat a dolgokat, amiket itt tanítottak, a legjobban azt szerettem, amikor péntekenként az egyik tanárnővel mindig elmentünk a helyi üvegházba, itt szerettem meg a kertészkedést. Furcsa volt a suliban, a többiek még csak a betűvetést tanulták, de én már vastag könyveket olvastam, amiknek az iskolai dolgokhoz köze sem volt. A tanárok emiatt többször beszéltek a szüleimmel a jegyeim mindig is kitűnőek voltak, mindig csöndben voltam az órákon, figyeltem is fél füllel, csak egyszerűen unatkoztam. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy osztályokat ugorhatok, ha sikeresen levizsgázom a tárgyakból. Nem igen voltak barátaim, így nem bántam ezt a döntést, az okos tojás lánnyal senki sem akart beszélgetni. Igazából, nem mintha közös témánk lett volna, egyedüli barátom Lyron s a bátyám volt. Mint kiderült nem én voltam az egyetlen személy, aki hasonló gondokkal küszködött, Lyron, vagyis ahogyan az iskolában ismerték Leonard is így volt vele, az eredeti neve túl egyedi volt, s csak a szülei hívták így, kik hozzá hasonlóak voltak. Így mind a ketten több osztályt léptünk előre egyszerre. Ő tizenkettő én tíz éves voltam, amikor befejeztük az általános iskolát. A családjaink továbbra is jó barátságban voltak, továbbra is minden télen síelni jártunk, együtt most már, nyaranta pedig a McKenzie család nyaralójában az egyik Alaszkai tó partján töltöttük a szabadidőnket. A 2003-es év pedig igazából sorsfordító lett mindannyiunk életében. Anyáék hazautaztak és csak a gyerekek maradunk a későbbi férjem szüleivel a nyaralónál, úgy volt, hogy még maradunk itt úgy két hétig. Pihentünk, ebben az évben tettük le mind a ketten az érettségit végre s Kanadába vettek fel minket, hiszen mind a ketten ugyanoda készültünk menni. Igaz ő tengerbiológiát készült tanulni, engem pedig molekuláris biológiára és genetikára vettek fel. Egyikünk sem választott könnyű pályát. Visszatérve arra, hogy megváltozott az életünk, a bátyám s ő az erdőbe szöktek ki, hogy ott keressenek valamit, sosem tudtak értelmes magyarázatot adni rá. Összefutottak egy medvével az erődben, ami rájuk támadt. Aznap beazonosíthatatlan epicentrumú földrengés volt a környéken és egy halott medvét találtak a vadászok. Valaki kitörte a nyakát. Ők ketten némileg sokkos állapotban kerültek meg, Lyron vérzett a bátyámat pedig annyira rémültnek soha sem láttam még. Ez volt az a nap, mikor kiderült, hogy a bátyám mutáns, földrengéseket volt képes okozni, a legjobb barátunk pedig akárcsak a szülei ők is mutánsok.
Ekkor tudtam meg az igazi nevét is, mit otthon használt, úgy hiszem megkönnyebbült, hogy beszélhetett erről s nem kellett tovább titkolnia a kilétét s úgy emlékszem, hogy ez volt az a nap, mikor még gyermekként beleszerettem. Mikor kiderült, hogy a bátyám mutáns a szülei tőlem is vettek vért, bennem is megtalálható volt az X gén, én is mutáns voltam. Lyronnal a kapcsolatunk ezek után vált komolyabbá s sokkal bensőségesebbé, hiszen nem kellett tovább titkolóznunk egymás előtt. A nyárnak vége volt s kettőnknek el kellett utaznia Torontóba, ahol a helyi egyetemre vettek fel minket. Itt már tényleg csak magunkra számíthattunk, családom ismerősei vigyáztak ránk s tartottak minket szemmel, hiszen ő tizenöt volt ekkor én még csak tizenhárom. Itt sem volt könnyű életünk, egyrészt az ő kilétét titkolni kellett, másrészt nem sok olyan fiatal került be az egyetemre, mint amilyenek mi voltunk. Igaz a többi tanuló közül sikerült megtalálni egy klub keretében azokat, kik olyanok voltak, mint mi, olyan fiatalok, s idősebb diákok is sokat segítettek beilleszkedni nekünk. Eleinte nehéz volt a francia nyelvet megtanulni s megszokni, hiszen sok órát így tartottak itt, de megkönnyebbülés volt, hogy az angol nyelv sem került háttérbe. Szerettem oda járni, nagyon élveztem az előadásokat, s az órákat, a kísérletekért pedig egyenesen odavoltam. Az első sikeres és kiváló félévem után felvettem minor képzésnek a molekuláris biológia mellé a genetikát is, mert úgy éreztem, hogy meg fogok tudni mindkettővel birkózni, csak lehetséges, hogy picit tovább elhúzódik annak a letétele. Iskola után, ha volt egy kis időnk s nem kellett tanulni, sokat sétáltunk együtt Lyronnal. Szerettük volna a nagyon nagy feltűnést elkerülni, mi picit nehézkes volt, amikor tizennégy éves korom körül a hajam iszonyúan gyorsan kezdett nőni. A vörös hajam amúgy is feltűnő volt, s az külön azzá tette, hogy mikor nyár elején hazautaztunk Alaszkába majd szeptemberben vissza Torontóba a hátam közepéig érő hajam helyett a földet söpörte a hajkoronám. S nem tudtam mit tenni vele, levágtam visszanőtt. Így az egyetemen kénytelen voltam azt mondani, amikor rákérdeztek, hogy műhajjal toldattam meg a nyáron, hogy hosszabb legyen. Testnevelés óra keretében Lyron búvártanfolyamra vitt, hiszen régi álmom volt már, hogy vele tarthassak a víz alá is, mi nekem nem adatott meg, ő pedig órákig szeretett a víz alatt úszkálni, így hát befizettünk erre a tanfolyamra. Nem volt túl könnyű, úgy főleg nem, hogy akkora hajam volt, amekkora. Ezen az őszön 2004-ben az őszi szünetben nem mentünk haza, hiszen a szünet alig pár napos volt, az egyetem kiürült, a legtöbben elutaztak, bulizni, vagy haza. Miután mind a ketten végeztünk a laboros feladatokkal s a házi feladatokkal késő délután elindultunk a város közelében levő erdőbe sétálni. Míg még világos volt s szerettünk volna időben hazaérni, de túlságosan hamar sötétedett, mi pedig elkeveredtünk.
Az erdőben még korábban letértünk az ösvényről, így nem tudtuk, hogy merre lehetünk, csak a telefonjaink fénye világított, de azoknak nem volt térereje. Kövesebb részen próbáltunk átmászni, mikor a föld megindult alattam az egyik léptem után s zuhanni kezdtem. Sikoltva kaptam Lyron keze után, de ő sem ért el engem. Próbáltam fogódzkodót találni, de nem volt, pillanatokkal később csak egy rántást éreztem s a barátom hangját hallottam, ahogyan meglepetten kiált fel s kissé fájdalmasan. A levegőben lógtam, csak a hajam volt az, mi megtartott, az egyik fele kiálló fára tekeredett rá, míg jó pár tincs Lyron karjára. Nem emlékszem már, hogy miként jutottam fel, csak arra, hogy ő tartott a karjaiban, sírtam s reszkettem, s nem akartam, hogy elengedjen. Neki tűnt fel először, hogy a hajam őt is körbetekerte s ott tartotta velem, igaz nem is akart elengedni, szorított magához s próbált csitítani. Mikor sikerült megnyugtatnia s már nem sírtam még mondott valamit, mire nem emlékszem a sokktól s megcsókolt. Életünk első csókja egy ilyen nonszensz helyzetben történt meg, nem sokkal később talált meg minket egy vadász, ki végül visszavitt minket az egyetemre. A következő hetekben együtt jöttünk rá s fejtettük meg, hogy mi is a képességem s lassanként arra is rájöttem, hogy miként tudom használni. Igaz eleinte nagyon-nagyon nehezen ment, de hónapok alatt végül sikerült valamelyest megtanulni használni. A képességemet titkolni kellett, otthon anyának és apának nem mondhattam el, csak Lyron szüleinek és a bátyámnak. A bátyám, ő hiányzott nagyon, főleg, hogy majdnem fél kontinens választott el minket, s alig láthattam. Az iskola remekül ment még mindig, lassanként letettem a búvárvizsgámat is s télen pedig végre mehettünk újra síelni is, ami nagyon hamar véget ért, úgy főleg, hogy tudtam, hogy legközelebb csak nyáron láthatom. S végül el is jött, a nyáron találták ki ketten, hogy révén mind a ketten űznek valamilyen küzdősportot nekem is tanítanak ebből valamit. Soha sem voltam erős sem pedig túl tehetséges ebben, de arra hamar rájöttünk, hogy én nem is, de a hajam úgy-ahogyan igen. Így hát a gyakorlat az volt, hogy a hajammal tanuljak meg harcolni, mit meg kellett hagyni jobban ment, mintha nekem kellett volna. Erősebb volt, ellenállóbb s gyorsabb is nálam.
Nyár után visszatértünk az egyetemre s most már hivatalosan is mindenki előtt felvállaltuk, hogy egy pár vagyunk. mit odahaza a törvények tiltottak volna, vagy bajba kerültünk volna miatta itt nem. A feltűnés elkerülése egyre nehezebb volt, kamaszodtam, hatalmasat nyúltam a nyáron s elkezdtem nőiesedni is, igaz szerencsére az egyetemisták kellően idősek voltak s én 15 évesen még kellően fiatal ahhoz, hogy az ő figyelmüket felkeltsem, de a Torontói középiskolások annál inkább észrevettek, mikor a városban jártunk. A következő három év gyorsan, túlságosan is gyorsan elszállt, így utólag nézve különösen. Szerettük egymást, soha sem volt más az életünkben s tudtuk, ha egyszer befejezzük az egyetemet s nagykorúak leszünk, akkor össze fogunk házasodni. 17 és fél éves voltam, mikor megkérte a kezemet, gondolkodnom sem kellett, igent mondtam. Azon a nyáron szereztük meg mind a ketten a diplománkat s felvettek mindkettőnket PhD. képzésre is. Így most már a doktori képzésünk útjába sem állt semmi sem. Nyáron hazautazzunk, eddigre a bátyámból hivatásos katona lett, otthon nagy sürgés forgás volt, különösen miattam, már úgy szerettem volna visszatérni Torontóba, hogy házasok vagyunk. A szüleim nem értették, hogy hova ez a nagy sietség, hiszen fiatalok vagyunk, de Lyron szülei nem akadékoskodtak. Mintha megéreztem volna már ekkor, hogy mi lesz évekkel később. A saját szüleimet nyugtatgatnom kellett, hogy a választottam igazi lovagias úriember és hagyományőrző, még leány voltam s nem asszony, mivel ő is az esküvőre várt. Szüleim katolikus esküvőt szerettek volna, amit Lyron származása s vallása miatt nem igen lehetett volna megvalósítani, így az egyszerű polgári esküvő mellett döntöttünk. S azért is, mert eddigre úgy-ahogyan átvettem Neptun vallását én is. Terveztük azt, hogy az esküvő után egy második szertartásra megyünk, mi a népe kultúrája szerint fog lezajlani s az édesapja ad majd minket össze. 2008. augusztus 4. és 6. a két esküvőm dátuma. Az első a polgárié, a második, mikor Lyron apja adott minket össze Neptun színe előtt. Ekkor tölthettük az első éjszakáinkat is együtt, másnap még egy gyors utunk volt az okmányirodába, hogy felveszem a férjem nevét, majd Görögországba repültünk Európába egy búvárparadicsomba, hogy végre én is búvárkodhassam. Ősszel egyből az egyetemen kezdtünk, mind a ketten kaptunk az egyik helyi cégnél munkát, így már nem a kollégiumban laktunk, hanem összeköltöztünk. Életünk legszebb két éve következett, jól kereső munkahelyünk volt, és sikerült a doktori disszertációnkat is megírni és leadni, amit elfogadtak. Még 2010 elején megkaptuk a doktori címünket mind a ketten, ekkor vettük meg Lockjaw-t is, a bulldogunkat, korábban soha sem lehetett állatunk, de most igen. A karrierjeink is remekül alakultak, neves újságokban tudtunk cikkeket publikálni, még az is előfordult, hogy egy-egy konferencián is előadóként szerepeltünk. Noha más-más ágat tanultunk mindig elkísértük egymást a konferenciákra, közben befejeztem a másoddiplomámat is a genetikát. Itt nem terveztem se doktorit, se ilyen munkát, maradtam volna kutató molekuláris biológia terén.
Hiába a földöntúli boldogság s a sikerek, semmi sem tarthat örökké. Magneto és a mutánsok támadtak s a Kipusztulás minket sem kímélt. Noha mi s a családjaink megmenekültek, de a mutánsokat üldözni kezdték s így mi is, akárcsak a bátyám veszélybe kerültünk. Mivel a munkahelyeink tönkrementek hazatértünk Alaszkába, hol Lyron szüleinek cégénél helyezkedtünk el. Újra otthon a békés s nyugodt környezetben, míg a teljes USA területén a mutánsokra vadásztak. Itthon mindketten tudtuk folytatni a munkánkat s a legnagyobb titokban gyakoroltam tovább a képességem használatát is. Közben olvastam egy csapatról, kiket a SHIELD maga közé fogadott s mutánsként ott éltek, jó volt nekik. Igaz én is közismert személy voltam, de a mutánsságom titkos, de róluk mindenki tudta. Nem kellett rejtőzniük, mi egyre nyomasztóbb volt mindhármunk számára. Ekkoriban készítettük el a biztonság kedvéért azt a speciális ruhát, mi igaz a golyóktól nem biztos, hogy megvéd, de kések és nagyobb ütésektől védene, kellett hiszen mi lesz, ha kiderül, hogy én is mutáns vagyok? A bátyám mindezek ellenére New Yorkba költözött, mert a katonaság oda szólította így ő ismét elszakadt tőlünk s Lyronnal ismét ketten maradtunk. Újabb hónapok teltek el beadtam a felvételimet távoktatásra, hogy én is tengerbiológiát tanuljak, hogy tudjak a férjemnek segíteni a munkájában. Eközben mi is hallottunk a 2010. november végén történt eseményekről, amik miatt különösen féltettem Lyron-t, kit egy expedícióba hívtak meg az óceánra 2011 elejére. Aggódtam s féltettem, nem tudom, hogy miért, egy megérzés, ő csak a megszokott mosolyogásával válaszolt minderre. Emlékszem az utolsó együtt töltött estére, március végén, a lementő nap fényében sétáltunk a várostól távolabb levő tengerparton kéz a kézben. Ígérte, hogy siet haza s nem maradnak sokáig odakint az óceánon. A hajammal öleltem körbe s húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam, az utolsó éjszaka, mikor az érintését magamon érezhettem, a lélegzetét, a biztonságot jelentő ölelése. Másnap reggel kikísértem a kikötőbe, hol még csókkal váltunk el, Lockjaw mellettem morgott, nyugtalan volt, nem csak ő. Két nap volt hátra áprilisig s én figyeltem a távolban eltűnő hajót. Április elsején a laborban dolgoztam az anyósommal, mikor a haditengerészet tisztjei jöttek be hozzánk. Azt hittem, hogy a nap miatt csak viccelnek, támadás érte a kutatóhajót, aktivisták, terroristák, ezt mondták. A hajó felrobbant, ketten élték túl a húszfős csoportból, az egyik túlélő azt mondta, hogy látta a vízbe esni a férjemet, de a holttestét nem találták meg. Vártam, hogy hazajöjjön, de nem tette meg, teltek s múltak a napok, de nem. Nem tudtam feladni a reményt, hogy él, élnie kellett, hiszen Lyron nem fulladhat meg, hiszen a mutációja miatt kétéltű. Két héttel később halottnak nyilvánították s egy üres koporsót kellett a földbe engednünk. Az utolsó mire emlékszem, hogy a bátyám döbbent szavát hallom s minden sötét lett. A pszichiátrián tértem magamhoz, két hosszú hónapot kellett ott töltenem, mire végül elfogadtatták velem, hogy meghalt.
Nem, én még mindig szentül hittem, hogy Neptun megmentette, s ő visszafog térni hozzám. A szülei sem hagytak fel a reménnyel, mikor kiengedtek a kórházból szinte mindennap a tengert néztem s vártam, hogy visszajöjjön. Anyáék vittek el New Yorkba, hogy legyek egy kicsit távol az otthonomtól. Közben állásajánlatot kaptam a Torontói egyetemtől is, de még nem mondtam igent nekik. Egyelőre még mindig pszichiáterhez járok, szedem a gyógyszereket, amiket felírtak. Még itt vagyok a bátyámmal és Lokcjaw-val, próbálok erős lenni s rendbe szedni magam, ahogyan ő is kérné tőlem… s várom a napot, mikor előkerül s az életünk újra visszazökken a régi kerékvágásba.
Szakértelmek:
Szakértelmei elsősorban tudományos szakterületen vannak, ismert molekuláris biológus és genetikus, aki már több cikket is publikált ilyen témájú újságokban. A tanulmányainak hála kémiából, genetikából és biológiából nagyon magasan képzett. Alig egy éve kezdte el újra az egyetemet, ahol tengerbiológiát tanul, hogy a halott férje munkáját is tovább tudja folytatni. Egyelőre ezekből is kiváló eredményei vannak. Ezenfelül ért a kertészethez, hobbi szinten műveli gyerekkora óta.
Sportos alkat, korábban letette a búvárkodási vizsgáját is, így ebben is járatos, akárcsak síelésben, hiszen pici korától tanulta ezt telente. Tanult önvédelmet, a volt férje és a bátyja tanították az évek során, így minimális önvédelmi ismeretei vannak, noha ott nem az erejére alapozik, hanem a hajára. Így a szakértelme is leginkább a hajával való harcban és pusztakezes harcokban van – lőfegyverrel bánni sem képes.
Az angol nyelv mellett a franciát, illetve a latint is kiválóan beszéli.
Képességek:
Melissa-nak a képessége tulajdonképpen a hajában rejlik. A haja alapállapotban semmiben sem különbözik az emberi hajtól, ami kb. 190 cm-es hosszúsággal rendelkezik, ami tapintásra és állagra is ugyanolyan, mint másoké, egyetlen különlegessége, hogy majdnem tízszer olyan gyorsan nő, mint másoké. Azonban, ha a képességét használja, akkor a haja acélkeménységű lesz, minden egyes szálra igaz lesz és ezt a pszichokinetikus erejével képes mozgatni és megannyi dologra felhasználni.
Ilyenkor a haja elég ellenálló és kemény ahhoz, hogy körülbelül 200-250kg súlyt meg tudjon vele emelni. Ekkora súlyhoz a teljes haja kell, de szálanként körülbelül 15-20 dkg súlyt képes megtartani. Képes a haját legvégső esetben a kétszeresére megnyújtani, de ilyenkor szinte biztosan el fog szakadni, legyen az akár acélkemény állapotban is.
A hajának maximális gyorsasága az Melissa gondolataival megfelelő, de minél gyorsabban mozog a haja, annál pontatlanabb egyelőre. Mivel élete során nem sokat használta, így a nagyon finom mozgásokra maximális figyelmet kell fordítania, mit például a kártyalapok osztása, vagy gépelés a billentyűzeten és ez igen lassan megy. Azonban, ha pajzsot kell a hajából készítenie, vagy egy ütést kivédenie, az ő reakciójának gyorsaságával megvan.
Mivel a haja kellően erős és ellenálló, így képes vele ütéseket felfogni, vagy akár lándzsaként használni ezt is, de itt is előjön, hogy minél több felé kell koncentrálnia, annál nagyobb valószínűséggel fog hibázni és a képességének hatékonysága is így csökken.
Megjegyzések:
Van egy Lockjaw nevű bulldogja. – 2 kredit
Speciálisan kezelt ruha (késeket még képes kivédeni, egész testet befedi a fejet kivéve) – 2 kredit
Az apósa, anyósa és a férje nem emberek, Atlantisziak (a korábban megbeszéltek alapján lehúzva, hogy ő nem tud róla), de Melissa csupán mutánsnak hiszi őket és egyelőre nem tudja róluk az igazat.
Külső:
A hozzászólást Ko-Rel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 03 Dec. 2011, 12:49-kor.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Kedd 29 Nov. 2011, 20:16
Név: Dr. Melissa McKenzie
Lakás/Létesítmény: bátyja lakása New Yorkban
Foglalkozás: kutató, molekuláris biológus és tanuló
Munkahely: épp nincs
Eszközök: laptop, telefon
Felszerelés: laptop, telefon, kutatási anyagai, mikroszkóp
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely: otthon
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Összes kredit: 33
Elköltött kredit: 4
- Lockjaw nevű bulldog. – 2 kredit
- Speciálisan kezelt ruha (késeket még képes kivédeni, egész testet befedi a fejet kivéve) – 2 kredit
Maradék kredit: 29
Lakás/Létesítmény: bátyja lakása New Yorkban
Foglalkozás: kutató, molekuláris biológus és tanuló
Munkahely: épp nincs
Eszközök: laptop, telefon
Felszerelés: laptop, telefon, kutatási anyagai, mikroszkóp
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely: otthon
Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -
Összes kredit: 33
Elköltött kredit: 4
- Lockjaw nevű bulldog. – 2 kredit
- Speciálisan kezelt ruha (késeket még képes kivédeni, egész testet befedi a fejet kivéve) – 2 kredit
Maradék kredit: 29
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ultimate Guru Pént. 02 Dec. 2011, 22:32
Wow, ez egy kisebb novella!
Amúgy tetszik a dolog, de Atlantiszt és Lemúriát nem szeretném még behozni az Újvilágba, amíg még Asgard sem bontakozott ki igazán… Atlantisz majd idővel lesz, akár már a II. korszakban is lehet, ha szeretnétek, de Lemúria egyelőre biztosan nem. Namor pedig még ebben az Újvilágban nem volt, ezt nem tudhattad.
Amúgy tetszik a dolog, de Atlantiszt és Lemúriát nem szeretném még behozni az Újvilágba, amíg még Asgard sem bontakozott ki igazán… Atlantisz majd idővel lesz, akár már a II. korszakban is lehet, ha szeretnétek, de Lemúria egyelőre biztosan nem. Namor pedig még ebben az Újvilágban nem volt, ezt nem tudhattad.
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Pént. 02 Dec. 2011, 23:23
Hmm, direkt utána olvastam, ultin egyszerre említik a kettőt, hogy elpusztult ugyanúgy, azért is írtam bele, mert kb jelentősége nincs 10 ezer éve volt mindkét esemény.
Hmm, de az, hogy Namor mégcsak említés szintjén sem, azt nem tudtam, révén a képregények szerint haladunk, anno meg volt Namor az F4-nek egészen az elején.
Amúgy nem kell behozni, azért írtam direkt úgy, hogy eltűnt/meghalt, hogy ne kelljen megtenni mm a behozást... hmm, ha úgy írom, hogy após és anyós is eltűnt/meghalt és Namor-t kihúzom úgy elfogadható lenne?
Csak a 2 kari miatt örültem volna ennek a koncepciónak, ha már Reneszánszon is együtt voltak, akkor szép lett volna, ha itt is.
Hmm, de az, hogy Namor mégcsak említés szintjén sem, azt nem tudtam, révén a képregények szerint haladunk, anno meg volt Namor az F4-nek egészen az elején.
Amúgy nem kell behozni, azért írtam direkt úgy, hogy eltűnt/meghalt, hogy ne kelljen megtenni mm a behozást... hmm, ha úgy írom, hogy após és anyós is eltűnt/meghalt és Namor-t kihúzom úgy elfogadható lenne?
Csak a 2 kari miatt örültem volna ennek a koncepciónak, ha már Reneszánszon is együtt voltak, akkor szép lett volna, ha itt is.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ultimate Guru Szomb. 03 Dec. 2011, 11:59
Namort tényleg nem tudhattad, mint írtam, valóban nem említettem, hogy őt külön szeretném behozni, és még nem volt a mi kronológiánkban, ezért bocsesz.
Atlantisz talán Wyomingban szerepelt említés szintjén, de még csak elméleti síkon, senki sem bizonyította a létezését, legendaként van még elkönyvelve, és ez szeretném, ha még így is maradna, és nem nagyon foglalkoznánk vele, amíg konkrétan meg nem jelenik Namor. Ha ez megtörténik, akkor már tőlem kiderülhet, hogy Melissának és a rokonainak milyen kapcsolata volt Atlantisszal, addig meg legyen rejtély, vagy nem tudom. Lemúriát viszont még nem erőltetném.
Atlantisz talán Wyomingban szerepelt említés szintjén, de még csak elméleti síkon, senki sem bizonyította a létezését, legendaként van még elkönyvelve, és ez szeretném, ha még így is maradna, és nem nagyon foglalkoznánk vele, amíg konkrétan meg nem jelenik Namor. Ha ez megtörténik, akkor már tőlem kiderülhet, hogy Melissának és a rokonainak milyen kapcsolata volt Atlantisszal, addig meg legyen rejtély, vagy nem tudom. Lemúriát viszont még nem erőltetném.
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Szomb. 03 Dec. 2011, 12:06
Rendben, akkor Namor-t lehúzom, Lemúriát is kihagyom teljesen és akkor úgy írom, hogy mutánsnak hiszi az anyóst, apóst és a férjét és az atlantiszi képességeket is mutációnak (erő, ellenállás és kétéltűség) és akkor nem tud róla miközben azok és akkor mint említetted majd akkor derül ki, amikor bemeséled valamikor.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Szomb. 03 Dec. 2011, 12:49
Javítva, minden atlantiszi és lemúr vonatkozás lehúzva és átírva úgy, hogy ő mutánsnak ismeri őket.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Szer. 04 Jan. 2012, 10:56
Egy kérdés, ha úgyis ilyen lassan haladunk a kalanddal, hogy heti 1 kör, nem lehetne mégis, hogy a megbeszéltekkel ellentétben most csatlakozzam be? 
Persze, csak ha megoldható, ha nem, kivárom türelmesen a kaland végét.
Persze, csak ha megoldható, ha nem, kivárom türelmesen a kaland végét._________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ultimate Guru Pént. 06 Jan. 2012, 17:03
Annyian eltűntek mostanság, azt szeretném, ha mindenki írna, azért lassítottam be, de úgy látom, ez hiú remény. Megpróbálom.
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Pént. 06 Jan. 2012, 17:14
Köszönöm!
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ultimate Guru Szomb. 16 Márc. 2013, 16:37
Újra átfutottam az előtörit, itt nem is kell változtatás már, rendben lesz az új infók fényében is. De azért még egyszer:
– Attilan és Atlantisz létezéséről Melissa nem tud – illetve annyit, amennyit a víziókban látott. Mivel benne is van X-gén valamilyen formában, ezért ő is látta azokat a látomásokat, amelyeket sokan mások is A második csapás alatt. Nem kizárt, hogy idővel megoldom, hogy attilani felmenői legyenek.
– Sue asszisztenseként fog majd kezdeni az új kalandban a Triskelionban.
– Lockjaw egyelőre legyen átlagos kinézetű buldog, ha kérhetem.
– Ja, és még annyit, hogy majd írd meg, mit gondol Melissa a 4. fejezet végén kiderült igazságról.
Ennyi lenne, köszi!
– Attilan és Atlantisz létezéséről Melissa nem tud – illetve annyit, amennyit a víziókban látott. Mivel benne is van X-gén valamilyen formában, ezért ő is látta azokat a látomásokat, amelyeket sokan mások is A második csapás alatt. Nem kizárt, hogy idővel megoldom, hogy attilani felmenői legyenek.
– Sue asszisztenseként fog majd kezdeni az új kalandban a Triskelionban.
– Lockjaw egyelőre legyen átlagos kinézetű buldog, ha kérhetem.
– Ja, és még annyit, hogy majd írd meg, mit gondol Melissa a 4. fejezet végén kiderült igazságról.
Ennyi lenne, köszi!
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Hétf. 18 Márc. 2013, 13:34
Kiegészítés:
Név: Dr. Melissa McKenzie
Egyéb név(i): Mel, Halacska, dr. Melissa Bolt-Agon
Faj: mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: jó, álmodozó
Személyazonosság: közismert (mutáns kilétéről nem tudnak)
Születési helye és idő: 1990. augusztus 2., Anchorage (Alaszka, USA)
Kor: 22 év
Családi állapot: özvegy
- Dr. Leonard McKenzie – férj, eltűnt, halottnak nyilvánították (eredeti név Lyron McKenzie)
- Korath Bolt - apja, él
- Milena Agon - anyja, él
- George „Gorgon” Bolt-Agon – bátyja, él
- Dr. Leopold McKenzie – após, él
- Dr. Dora McKenzie – anyós él
Foglalkozás: molekuláris biológus, genetikus (ebből a kettőből van a PhD-je már), manapság tengerbiológiát tanul, kutató
Egészségi állapot/ betegségek: depresszióval kezelik
Bővítés:
Naplóbejegyzés, 364. nap:
Drága Lyron,
Nyolc hónap telt el, azaz számomra pontosan egy év már azóta, hogy semmit sem tudok rólad s eltűntél. Még mindig képtelen voltam feladni a reményt, hogy életben vagy, hiszen tudom s hiszem, hogy nem fulladhattál meg az óceánban. Mivel oly sok minden történt s oly sok mindent írtam korábban összefüggéstelenül, így összefoglalom számodra az elmúlt időszakot, hogy mikor újra itt leszel velem könnyebben megérthesd azt, mi történt velem. Nyolc hónapja igencsak furcsa dolgok derültek ki, Te is tudod, hogy ki volt Walter Kovacs, ki a mutánsok kérdésében felszólalt még New Yorkban s megölték, mint kiderült nem halt meg, hanem újraalapította az X-ment s olyan igazságokat hozott nyilvánosságra, mi mint te is biztosan látod, vagy hallod megváltoztatta a világot. Hogy mik is vagyunk valójában s mi a valós természete a mutációnknak. Nem mutáció ez, hanem két idegen faj DNS-e, a genomja beépült az emberi DNS-be s kitöltötte azt. Mintha csak fognánk egy siRNA-t s azzal írtunk volna felül egy meglévő DNS szekvenciát. A téma roppant érdekes csatolok ezen bejegyzéshez egy hosszabb tanulmányt mi a genetikai s molekuláris biológiai tényekkel magyarázza az egészet. Tudom, hogy élvezettel fogod olvasni, hisz én írtam. Úgy vélem, hogy a SHIELD-nek igaza volt, hogy elhallgatta mindezt a nyilvánosság elől, hiszen ez kellően nagy dolog ahhoz, hogy mindenki tudhasson róla. Az egyetlen mit nyertünk, hogy nem kell aggódnunk a mutáns gyűlölet ellen sem nekem, sem a bátyámnak. Okkal tették s én pártolom ebben őket, még ha te nem is biztos, hogy egyetértenél velem ebben. Csak azt sajnálom, hogy oly sokáig nem tudtam erről, így a kutatásaimat csak késve tudtam megkezdeni ebben a témában. Beszéltem a szüleiddel, ők sem tudták korábban, s így ennek fényében ők is máshogy folytatják a kutatásaikat.
Te magad is mutáns vagy, így bizonyára látod a víziókat s te sem értesz belőle semmit, Neptun nevére, az egész oly zavaros s kétségbeejtő. Annyit már tudni, hogy valószínűleg a bennünk található gének miatt látjuk mindezt, a mágiában nem igen vagyok járatos, csak a tudományban s tudományos úton genetikai emlékezetnek tudnám mindezt magyarázni, hogy a felmenőink emlékeit látjuk. Utána olvastam okkultista s mágikus írásokban, ennyi humbug dolgot oly ritkán látok… e szerint Odin a mindenek atyja volt s mindenkiben ott él jelenleg. Ez alátámasztja a genetikai emlékezettel kapcsolatos teóriámat, csak még nem tudtam tudományos alapokon bizonyítani, hisz mindenki egyszerre látja őket. Nem is ez a lényeg most, csak oly különös volt az egyik utolsóban az a tény, hogy említettek egy Attilan nevű várost s ott egy királyi párt, ahol a férfit Agon-nak hívták. Ez eléggé különleges név s tudod, hogy apa családi neve is ez, s ez kissé furcsa volt számomra. Még az Atlantisziakat is említették, erről Te jutottál eszembe, hisz ti tisztelitek oly nagyon a szüleiddel ezt s Neptun is ide köthető. Ebből is láthatod, hogy mindenből Te jutsz az eszembe.
Mint szeretted volna még mindig iskolába járok s lelkesen végzem a tengerbiológus szakot is, ilyenkor talán még közelebb érezlek magamhoz s ez enyhít a hiányod okozta fájdalmon. A bátyám minden héten visz orvoshoz, a depresszióm nem akar múlni s az orvosok szerint hiába telt el egy év még mindig idegösszeroppanás szélén állok s legalább három fajta antidepresszánst kell szednem minden nap, hogy képes legyek a munkámat elvégezni s ne hagyjam, hogy a melankólia s az rólad való ábrándozásom elvonja a figyelmem a munkámtól. Minden nap imádkozom Neptunhoz, hogy visszahozzon téged, vagy akár csak egy apró jelet küldjön, hogy élsz s ez is enyhítse lelkem fájdalmát. Nem fogod elhinni, de a Torontói egyetem visszahívott s vendégelőadóként szerepelem s tartottam órát a hallgatóknak. Érdekes volt s bizonyára mókásan hangzik, hogy a velem egyidős hallgatóknak én tartok előadást. Belevágtam a genetikai PhD-be is, hogy eltereljem a gondolataimat s a mutánsgén, azaz az asgardi s skrull témában írtam meg a doktori disszertációmat, s ezt később publikáltam is, mit a többi tudós is elfogadott s nem volt belőle viszály s nem is hibáztam a feladat közben. Így már végre két doktori címmel büszkélkedhetem, ebben a témában volt az előadásom is s emiatt még munkát is ajánlottak, de nem sietek ennyire előre még. Ha már úgyis írtam egy tanulmányt ebből s minden időm erre ment, akkor beadtam a bizottságnak mindezt s elfogadták.
Gyakorta ingázom New York s Anchorage között. Otthon a szüleiddel együtt dolgozom, örülnek nekem s én is nekik, Lockjaw is szeret velük lenni, nekik s a kutyánknak is nagyon hiányzol, nehezen viseli a hiányodat. A szüleid is, s ők is ugyanúgy remélik visszatértedet, mint én magam. Mikor nem ott vagyok, s nem a Torontói egyetemen tartottam órát, akkor New Yorkban a SHIELD-nél laktam, laktunk a bátyámnál, tudod, hogy mindig velem jön Lockjaw is, bárhova megyek. A bátyámmal mindig közel álltunk egymáshoz, de most még jobban, ennyire soha sem féltett s soha sem vigyázott rám. Mikor itt voltam korábban, akkor még magánnyomozókhoz is elmentem, lehet, hogy ezt már betegesnek fogod tartani, de a fizetésemből magánnyomozót is béreltem, hogy a nyomodra akadjanak, bízom benne, hogy sikerrel fognak járni, vagy ők, vagy az imáim. Nem igen mertem kijárni a városba egyébként, túlságosan sok volt az anarchista mindenfelé, az elnök elfordult a SHIELD-től pedig mindig oly sok mindent tettek. S ekkor, mikor szerettem volna hazautazni kaptam egy állásajánlatot. Dr. Susan Storm keresett meg s ajánlott egy asszisztensi állást, tudom, hogy úgy gondolod többre vagyok képes s hivatott, de ez mégiscsak a SHIELD, a legjobb s legmodernebb körülmények között folytathatom a kutatást s a vizsgálatokat az „X-gént” illetően s talán további eredményt elérek, mint a publikációmban s a doktori disszertációmban. S nem tagadom, hogy a bátyám közelsége is döntő volt számomra, hogy elfogadtam az ajánlatot. Holnap lesz az első napom s igencsak izgulok emiatt. Röviden ez volt minden mi velünk történt. Most mennem kell Lockjaw türelmetlen az esti sétáltatás miatt. holnap az első napom miatt valószínűleg hosszú lesz a bejegyzésem.
Gondolatban ölellek s csókollak, hiányzol Leonard.
Szerető feleséged,
Melissa.
Képességek: Változatlanok.
Szakértelmek:
Változatlanok, hacsak nem annyi, hogy komolyabban kezdett foglalkozni az X gén eredetével és az ehhez tartozó anyagok vizsgálatával, így amit lehet tudni erről azzal már tisztában van. És letette genetiákból is a doktori címet az elmúlt 8 hónap alatt. Aminek a témája értelemszerűen az X gén volt.
Kapcsolatok:
Még nem ismer senkit egyelőre.
Megjegyezések:
1. Okés, és előre is köszönöm.
2. Rendben, ez benne a bővítésben.
3. Sima buldog külsejű jószág, rajtad áll, hogy mi lesz/lehet belőle később.
4. Bővítésben benne.
Képek a szobájából fényképek a férjével közösen.
Név: Dr. Melissa McKenzie
Egyéb név(i): Mel, Halacska, dr. Melissa Bolt-Agon
Faj: mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: jó, álmodozó
Személyazonosság: közismert (mutáns kilétéről nem tudnak)
Születési helye és idő: 1990. augusztus 2., Anchorage (Alaszka, USA)
Kor: 22 év
Családi állapot: özvegy
- Dr. Leonard McKenzie – férj, eltűnt, halottnak nyilvánították (eredeti név Lyron McKenzie)
- Korath Bolt - apja, él
- Milena Agon - anyja, él
- George „Gorgon” Bolt-Agon – bátyja, él
- Dr. Leopold McKenzie – após, él
- Dr. Dora McKenzie – anyós él
Foglalkozás: molekuláris biológus, genetikus (ebből a kettőből van a PhD-je már), manapság tengerbiológiát tanul, kutató
Egészségi állapot/ betegségek: depresszióval kezelik
Bővítés:
Naplóbejegyzés, 364. nap:
Drága Lyron,
Nyolc hónap telt el, azaz számomra pontosan egy év már azóta, hogy semmit sem tudok rólad s eltűntél. Még mindig képtelen voltam feladni a reményt, hogy életben vagy, hiszen tudom s hiszem, hogy nem fulladhattál meg az óceánban. Mivel oly sok minden történt s oly sok mindent írtam korábban összefüggéstelenül, így összefoglalom számodra az elmúlt időszakot, hogy mikor újra itt leszel velem könnyebben megérthesd azt, mi történt velem. Nyolc hónapja igencsak furcsa dolgok derültek ki, Te is tudod, hogy ki volt Walter Kovacs, ki a mutánsok kérdésében felszólalt még New Yorkban s megölték, mint kiderült nem halt meg, hanem újraalapította az X-ment s olyan igazságokat hozott nyilvánosságra, mi mint te is biztosan látod, vagy hallod megváltoztatta a világot. Hogy mik is vagyunk valójában s mi a valós természete a mutációnknak. Nem mutáció ez, hanem két idegen faj DNS-e, a genomja beépült az emberi DNS-be s kitöltötte azt. Mintha csak fognánk egy siRNA-t s azzal írtunk volna felül egy meglévő DNS szekvenciát. A téma roppant érdekes csatolok ezen bejegyzéshez egy hosszabb tanulmányt mi a genetikai s molekuláris biológiai tényekkel magyarázza az egészet. Tudom, hogy élvezettel fogod olvasni, hisz én írtam. Úgy vélem, hogy a SHIELD-nek igaza volt, hogy elhallgatta mindezt a nyilvánosság elől, hiszen ez kellően nagy dolog ahhoz, hogy mindenki tudhasson róla. Az egyetlen mit nyertünk, hogy nem kell aggódnunk a mutáns gyűlölet ellen sem nekem, sem a bátyámnak. Okkal tették s én pártolom ebben őket, még ha te nem is biztos, hogy egyetértenél velem ebben. Csak azt sajnálom, hogy oly sokáig nem tudtam erről, így a kutatásaimat csak késve tudtam megkezdeni ebben a témában. Beszéltem a szüleiddel, ők sem tudták korábban, s így ennek fényében ők is máshogy folytatják a kutatásaikat.
Te magad is mutáns vagy, így bizonyára látod a víziókat s te sem értesz belőle semmit, Neptun nevére, az egész oly zavaros s kétségbeejtő. Annyit már tudni, hogy valószínűleg a bennünk található gének miatt látjuk mindezt, a mágiában nem igen vagyok járatos, csak a tudományban s tudományos úton genetikai emlékezetnek tudnám mindezt magyarázni, hogy a felmenőink emlékeit látjuk. Utána olvastam okkultista s mágikus írásokban, ennyi humbug dolgot oly ritkán látok… e szerint Odin a mindenek atyja volt s mindenkiben ott él jelenleg. Ez alátámasztja a genetikai emlékezettel kapcsolatos teóriámat, csak még nem tudtam tudományos alapokon bizonyítani, hisz mindenki egyszerre látja őket. Nem is ez a lényeg most, csak oly különös volt az egyik utolsóban az a tény, hogy említettek egy Attilan nevű várost s ott egy királyi párt, ahol a férfit Agon-nak hívták. Ez eléggé különleges név s tudod, hogy apa családi neve is ez, s ez kissé furcsa volt számomra. Még az Atlantisziakat is említették, erről Te jutottál eszembe, hisz ti tisztelitek oly nagyon a szüleiddel ezt s Neptun is ide köthető. Ebből is láthatod, hogy mindenből Te jutsz az eszembe.
Mint szeretted volna még mindig iskolába járok s lelkesen végzem a tengerbiológus szakot is, ilyenkor talán még közelebb érezlek magamhoz s ez enyhít a hiányod okozta fájdalmon. A bátyám minden héten visz orvoshoz, a depresszióm nem akar múlni s az orvosok szerint hiába telt el egy év még mindig idegösszeroppanás szélén állok s legalább három fajta antidepresszánst kell szednem minden nap, hogy képes legyek a munkámat elvégezni s ne hagyjam, hogy a melankólia s az rólad való ábrándozásom elvonja a figyelmem a munkámtól. Minden nap imádkozom Neptunhoz, hogy visszahozzon téged, vagy akár csak egy apró jelet küldjön, hogy élsz s ez is enyhítse lelkem fájdalmát. Nem fogod elhinni, de a Torontói egyetem visszahívott s vendégelőadóként szerepelem s tartottam órát a hallgatóknak. Érdekes volt s bizonyára mókásan hangzik, hogy a velem egyidős hallgatóknak én tartok előadást. Belevágtam a genetikai PhD-be is, hogy eltereljem a gondolataimat s a mutánsgén, azaz az asgardi s skrull témában írtam meg a doktori disszertációmat, s ezt később publikáltam is, mit a többi tudós is elfogadott s nem volt belőle viszály s nem is hibáztam a feladat közben. Így már végre két doktori címmel büszkélkedhetem, ebben a témában volt az előadásom is s emiatt még munkát is ajánlottak, de nem sietek ennyire előre még. Ha már úgyis írtam egy tanulmányt ebből s minden időm erre ment, akkor beadtam a bizottságnak mindezt s elfogadták.
Gyakorta ingázom New York s Anchorage között. Otthon a szüleiddel együtt dolgozom, örülnek nekem s én is nekik, Lockjaw is szeret velük lenni, nekik s a kutyánknak is nagyon hiányzol, nehezen viseli a hiányodat. A szüleid is, s ők is ugyanúgy remélik visszatértedet, mint én magam. Mikor nem ott vagyok, s nem a Torontói egyetemen tartottam órát, akkor New Yorkban a SHIELD-nél laktam, laktunk a bátyámnál, tudod, hogy mindig velem jön Lockjaw is, bárhova megyek. A bátyámmal mindig közel álltunk egymáshoz, de most még jobban, ennyire soha sem féltett s soha sem vigyázott rám. Mikor itt voltam korábban, akkor még magánnyomozókhoz is elmentem, lehet, hogy ezt már betegesnek fogod tartani, de a fizetésemből magánnyomozót is béreltem, hogy a nyomodra akadjanak, bízom benne, hogy sikerrel fognak járni, vagy ők, vagy az imáim. Nem igen mertem kijárni a városba egyébként, túlságosan sok volt az anarchista mindenfelé, az elnök elfordult a SHIELD-től pedig mindig oly sok mindent tettek. S ekkor, mikor szerettem volna hazautazni kaptam egy állásajánlatot. Dr. Susan Storm keresett meg s ajánlott egy asszisztensi állást, tudom, hogy úgy gondolod többre vagyok képes s hivatott, de ez mégiscsak a SHIELD, a legjobb s legmodernebb körülmények között folytathatom a kutatást s a vizsgálatokat az „X-gént” illetően s talán további eredményt elérek, mint a publikációmban s a doktori disszertációmban. S nem tagadom, hogy a bátyám közelsége is döntő volt számomra, hogy elfogadtam az ajánlatot. Holnap lesz az első napom s igencsak izgulok emiatt. Röviden ez volt minden mi velünk történt. Most mennem kell Lockjaw türelmetlen az esti sétáltatás miatt. holnap az első napom miatt valószínűleg hosszú lesz a bejegyzésem.
Gondolatban ölellek s csókollak, hiányzol Leonard.
Szerető feleséged,
Melissa.
Képességek: Változatlanok.
Szakértelmek:
Változatlanok, hacsak nem annyi, hogy komolyabban kezdett foglalkozni az X gén eredetével és az ehhez tartozó anyagok vizsgálatával, így amit lehet tudni erről azzal már tisztában van. És letette genetiákból is a doktori címet az elmúlt 8 hónap alatt. Aminek a témája értelemszerűen az X gén volt.
Kapcsolatok:
Még nem ismer senkit egyelőre.
Megjegyezések:
1. Okés, és előre is köszönöm.
2. Rendben, ez benne a bővítésben.
3. Sima buldog külsejű jószág, rajtad áll, hogy mi lesz/lehet belőle később.
4. Bővítésben benne.
Képek a szobájából fényképek a férjével közösen.
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ultimate Guru Szomb. 30 Márc. 2013, 18:25
A 6. fejezet Melissa számára kezdetét vette!
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t699p125-a-triskelion-manhattan#27988
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t699p125-a-triskelion-manhattan#27988
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Re: Melissa McKenzie
by Ko-Rel Kedd 15 Szept. 2015, 21:59
Kiegészítés:
Név: Dr. Melissa McKenzie
Egyéb név(i): Mel, Halacska, dr. Melissa Bolt-Agon
Faj: mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: jó, álmodozó
Személyazonosság: közismert (mutáns kilétéről nem tudnak)
Születési helye és idő: 1990. augusztus 2., Anchorage (Alaszka, USA)
Kor: 22 év
Családi állapot: özvegy
- Dr. Leonard McKenzie – férj, eltűnt, halottnak nyilvánították (eredeti név Lyron McKenzie)
- Korath Bolt - apja, él
- Milena Agon - anyja, él
- George „Gorgon” Bolt-Agon – bátyja, él
- Dr. Leopold McKenzie – após, él
- Dr. Dora McKenzie – anyós él
Foglalkozás: molekuláris biológus, genetikus (ebből a kettőből van a PhD-je már), manapság tengerbiológiát tanul, kutató
Egészségi állapot/ betegségek: még mindig depresszióval kezelik
Bővítés:
Naplóbejegyzés, 546. nap:
Drága Lyron,
Ismét eltelt fél év a korábbi naplómat arról a bizonyos eseményről a lehető legnagyobb titokban tartom, hisz semmi sem derülhet ki. Az elmúlt félév még idegőrlőbb volt, s nem tagadhatom, hogy többször már kételkedtem abban, hogy visszatérsz, hisz oly sok idő telt el. A korábban említett látomások szépen lassan megszűntek, így most már teljesen biztos, hogy nem genetikai emlékezet okozta ezeket. Pedig akár még egy Nobel díjat is remélhettem volna emiatt. Az elmúlt fél évben próbákat tettem arra, hogy valahogyan Namor közelébe jussak, egyelőre nem tudom, hogy mekkora sikerrel fog mindez zárulni. Tudni szerettem volna, hogy emlékszik-e, talán vele sikerülhetne kideríteni, hogy milyen közöm lehet nekem s a bátyámnak a Boltagonokhoz, ha már an év egyezett. Az otthon levő holmikból sikerült tőled is DNS mintát szerezni, a hajadból s a fogkeféden még volt efféle. Így ezeket is megvizsgáltam, hátha jutok valamire. Elfogadtam a SHIELD munkaszerződését, hála annak, hogy most már nem akarják őket megszüntetni, így volt pénzük is arra, hogy alkalmazzanak. Örültem, hogy olyan neves tudósokkal dolgozhatom együtt, mint dr. Storm, dr. Stark s dr. Osterman. Jómagam tudtam a választ a kérdésre, mire ők nem találtak, de nem mondhattam el, hiszen Lady Hela ezt az utasítást adta. Mivel kizártnak tartottam, hogy minderre rájönnek szépen lassan felvetettem, hogy nem-e tud valamit a SHIELD az Atlantisziakról, hiszen olyan sokat láttak belük a látomások során. S, ha tudnak, akkor szeretném az ő génállományukat is megvizsgálni, ha volt ilyen mintájuk. Mivel ők a tenger alatt élnek s nekem a genetika mellett még a tengerbiológia a szakterületem hála neked, s most kezdem majd a harmadévemet s idén diplomázom, így szívesen tettem volna kísérletet, hiszen talán én voltam a legkompetensebb ezen feladatban. Nem erőltettem, nem szerettem volna, ha gyanakodni kezdenek, de reméltem, hogy ezáltal eljuthatok valamikor Namor-hoz.
Amikor éppen nem a Triskelion laborjaiban voltam s nem vizsgáztam júniusban, akkor a bátyámmal voltam, aki megmutatta New Yorkot, a nevezetességeket, mik engem is érdekelhetnek. Továbbra is jártam a pszichológushoz, de ott nem mondhattam már el mindent a korábbi események miatt, így maradt az, hogy naplót írok, de mindez sem sokat javított a depressziómon. Talán valamiféle remény lett volna, mi jobbá teszi, ezért is reméltem, hogy egyszer eljutok Namor-hoz, hiszen ő tudott volna még abban is segíteni, hogy téged megkeressünk. Talán ő tudott volna valamit tenni, tengeri élőlényként. Bárcsak kaptam volna valami jelet, Lockjaw is hiányol, bár remekül érzi magát itt a Triseklionban, hogy a bátyám is foglalkozik vele.
Fél év… nagyon remélem, hogy most már napokon belül kapok rólad hírt, s végre valami jóval is megtölthetem a naplómat.
Szerető feleséged,
Melissa
Képességek: Változatlanok.
Szakértelmek:
Ha tudott, akkor az X-génen felül elkezdett foglalkozni az Atlantiszi génállománnyal is.
A saját, illetve a fivére DNS-ét is vizsgálta, hogy ugyanolyan-e mint más X-génnel rendelkezőké, illetve a Lyron-ét is. (a Boltagon névhasonlóság miatt is, Lyronét a Namor által mondottak miatt)
Név: Dr. Melissa McKenzie
Egyéb név(i): Mel, Halacska, dr. Melissa Bolt-Agon
Faj: mutáns, zseni
Nem: nő
Jellem: jó, álmodozó
Személyazonosság: közismert (mutáns kilétéről nem tudnak)
Születési helye és idő: 1990. augusztus 2., Anchorage (Alaszka, USA)
Kor: 22 év
Családi állapot: özvegy
- Dr. Leonard McKenzie – férj, eltűnt, halottnak nyilvánították (eredeti név Lyron McKenzie)
- Korath Bolt - apja, él
- Milena Agon - anyja, él
- George „Gorgon” Bolt-Agon – bátyja, él
- Dr. Leopold McKenzie – após, él
- Dr. Dora McKenzie – anyós él
Foglalkozás: molekuláris biológus, genetikus (ebből a kettőből van a PhD-je már), manapság tengerbiológiát tanul, kutató
Egészségi állapot/ betegségek: még mindig depresszióval kezelik
Bővítés:
Naplóbejegyzés, 546. nap:
Drága Lyron,
Ismét eltelt fél év a korábbi naplómat arról a bizonyos eseményről a lehető legnagyobb titokban tartom, hisz semmi sem derülhet ki. Az elmúlt félév még idegőrlőbb volt, s nem tagadhatom, hogy többször már kételkedtem abban, hogy visszatérsz, hisz oly sok idő telt el. A korábban említett látomások szépen lassan megszűntek, így most már teljesen biztos, hogy nem genetikai emlékezet okozta ezeket. Pedig akár még egy Nobel díjat is remélhettem volna emiatt. Az elmúlt fél évben próbákat tettem arra, hogy valahogyan Namor közelébe jussak, egyelőre nem tudom, hogy mekkora sikerrel fog mindez zárulni. Tudni szerettem volna, hogy emlékszik-e, talán vele sikerülhetne kideríteni, hogy milyen közöm lehet nekem s a bátyámnak a Boltagonokhoz, ha már an év egyezett. Az otthon levő holmikból sikerült tőled is DNS mintát szerezni, a hajadból s a fogkeféden még volt efféle. Így ezeket is megvizsgáltam, hátha jutok valamire. Elfogadtam a SHIELD munkaszerződését, hála annak, hogy most már nem akarják őket megszüntetni, így volt pénzük is arra, hogy alkalmazzanak. Örültem, hogy olyan neves tudósokkal dolgozhatom együtt, mint dr. Storm, dr. Stark s dr. Osterman. Jómagam tudtam a választ a kérdésre, mire ők nem találtak, de nem mondhattam el, hiszen Lady Hela ezt az utasítást adta. Mivel kizártnak tartottam, hogy minderre rájönnek szépen lassan felvetettem, hogy nem-e tud valamit a SHIELD az Atlantisziakról, hiszen olyan sokat láttak belük a látomások során. S, ha tudnak, akkor szeretném az ő génállományukat is megvizsgálni, ha volt ilyen mintájuk. Mivel ők a tenger alatt élnek s nekem a genetika mellett még a tengerbiológia a szakterületem hála neked, s most kezdem majd a harmadévemet s idén diplomázom, így szívesen tettem volna kísérletet, hiszen talán én voltam a legkompetensebb ezen feladatban. Nem erőltettem, nem szerettem volna, ha gyanakodni kezdenek, de reméltem, hogy ezáltal eljuthatok valamikor Namor-hoz.
Amikor éppen nem a Triskelion laborjaiban voltam s nem vizsgáztam júniusban, akkor a bátyámmal voltam, aki megmutatta New Yorkot, a nevezetességeket, mik engem is érdekelhetnek. Továbbra is jártam a pszichológushoz, de ott nem mondhattam már el mindent a korábbi események miatt, így maradt az, hogy naplót írok, de mindez sem sokat javított a depressziómon. Talán valamiféle remény lett volna, mi jobbá teszi, ezért is reméltem, hogy egyszer eljutok Namor-hoz, hiszen ő tudott volna még abban is segíteni, hogy téged megkeressünk. Talán ő tudott volna valamit tenni, tengeri élőlényként. Bárcsak kaptam volna valami jelet, Lockjaw is hiányol, bár remekül érzi magát itt a Triseklionban, hogy a bátyám is foglalkozik vele.
Fél év… nagyon remélem, hogy most már napokon belül kapok rólad hírt, s végre valami jóval is megtölthetem a naplómat.
Szerető feleséged,
Melissa
Képességek: Változatlanok.
Szakértelmek:
Ha tudott, akkor az X-génen felül elkezdett foglalkozni az Atlantiszi génállománnyal is.
A saját, illetve a fivére DNS-ét is vizsgálta, hogy ugyanolyan-e mint más X-génnel rendelkezőké, illetve a Lyron-ét is. (a Boltagon névhasonlóság miatt is, Lyronét a Namor által mondottak miatt)
_________________
Reneszánsz/Outsiders: Ko-Rel, Zam-Rel, Nephthys Boltagon, Doria McKenzie-Boltagon, Melissa Boltagon/Medúza
Shi'ar kalandjutalom: Kallark (Gladiátor); 2210ből: Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon; X-diák: Lilandra Neramani
Végtelen Háború: Zam-Rel, Namor McKenzie, Melissa Boltagon; Ultimate: Dr. Melissa McKenzie; AoA: Doria McKenzie-Boltagon
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Ko-Rel- 11. szint - 25 kredit
- Hozzászólások száma : 1284
Hozzászólások régi : 804
Korábbi szint/kredit : 9. szint - 20 kredit
Aktuális szint/kredit : 13. szint - 35 kredit
Reputation : 0
Join date : 2011. Feb. 26.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: -
Re: Melissa McKenzie
by Ultimate Guru Szer. 16 Szept. 2015, 11:14
És ezt is köszi!
Namor: Semmiképpen sem juthatott a közelébe, Danvers ezzel kapcsolatban rettentő szigorú a Sydney-ben történtek miatt (amiről Melissa hivatalosan nem is tudhat). Ellenben egy kis DNS-mintát kaphatott az atlantisziból, amelyből egyértelműen kiderült, hogy Namor félig ember, tehát valamelyik szülője biztosan 100%-osan ember volt. A DNS-e másik fele viszont teljesen idegen, nyilván az az atlantiszi része. Lyron DNS-e nem egyezik az atlantiszi DNS-sel, ahogy Melissa sajátja sem, ez bizonyos, de tény, hogy nem a szokványos X-gént találta egyikükben sem.
Namor: Semmiképpen sem juthatott a közelébe, Danvers ezzel kapcsolatban rettentő szigorú a Sydney-ben történtek miatt (amiről Melissa hivatalosan nem is tudhat). Ellenben egy kis DNS-mintát kaphatott az atlantisziból, amelyből egyértelműen kiderült, hogy Namor félig ember, tehát valamelyik szülője biztosan 100%-osan ember volt. A DNS-e másik fele viszont teljesen idegen, nyilván az az atlantiszi része. Lyron DNS-e nem egyezik az atlantiszi DNS-sel, ahogy Melissa sajátja sem, ez bizonyos, de tény, hogy nem a szokványos X-gént találta egyikükben sem.
_________________
Ultimate Guru- Moderátor
- Hozzászólások száma : 4462
Hozzászólások régi : 8282
Korábbi szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Aktuális szint/kredit : 19. szint - 65 kredit
Reputation : 1
Join date : 2011. Aug. 04.
Age : 40
Tartózkodási hely : Budapest
Karakteradatok
Főkarakter: Ultimate Guru
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Ultimate / Újvilág
Similar topics» Melissa Boltagon és Lyron McKenzie lakosztálya
» Melissa Boltagon
» Medúza (Melissa Boltagon)
» John Marrow Scot - Melissa York - Kathren Quien
» Lyron McKenzie
» Melissa Boltagon
» Medúza (Melissa Boltagon)
» John Marrow Scot - Melissa York - Kathren Quien
» Lyron McKenzie
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|