A Kyln

Tudomásul véve a fordítóról kapott információkat követem tovább csöndesen a csapatot kicsit lemaradva. Így egy fél perccel később én is belépek a Kree Kocsmába és keresek helyet egy hozzájuk közeli asztalnál. Nem ringatom magam abba a hitbe, hogy tökéletesen fedem a kötődésem vagy, hogy teljesen helyinek tűnhetek a szereplésemmel, pont ezért inkább lapulok sem mint ripacskodásra vetemednék. Csöndben ülve várom, majd a pincérnőt, de addig is:
Körbe nézek a teremben, megvizsgálom a be és ki járatokat, a konyhába vezető utat, megpróbálom valamihez igazítani a terjengő illatokat és az eszembe vésni az itt használatos fizető eszközöket, kinézetük és az ár-érték arányt a környező asztaloknál, miközben megpróbálom kiszűrni ki, mit eszik erre felé.
< Üdvözlöm! > Nyitok a pincérnőnél ha hozzám is elér. Majd a rendelkezésemre álló embertelen szókincsből megpróbálom kirakni, hogy valami távoli helyről érkező gyomornak is emészthetőt szeretnék:
< Valami könnyűt a gyomornak > Rakom össze változó magabiztossággal. Majd mosolygok hozzá.

Kree kocsma... Csak a kocsmáros és a pincérlány kree, a többi pedig olyan lények, amiknek a létezését eddig Jelly el sem tudta képzelni. Amikor beléptek helységbe, mindenki elhallgatott, és feléjük nézett.
~Nem láttatok még fehér embert? Ja, embert nem láttatok. Bocs.~
Gondolta és követte a többieket, majd leül Tyra mellé. Az egyik felszolgáló lány odalépett hozzájuk, és érdeklődött arról, hogy mit kérnek.
Jelly felsóhajtott. Éhes volt, utoljára a Thanoson evett, de annak volt négy órája is. Megnézi ő is az étlapot.
Persze a másik emberi lény udvariaskodik.
Ja igen, ilyen kaját evett ő is amikor megjött a Fellegvárban. Egy rántotta féleség, rajta valami túrószerű feltéttel. A többi étellel nem mert próbálkozni.
- Egy ilyen lesz - bökött rá az étel nevére.

~ Ez már hiányzott. Otthon érzem magam, rengeteg faj egy helyen, kicsit a Fellegvárra emlékeztet. ~
Amint az asztalunkhoz tartunk, felmérem a szóba jövő nőket. Amint meglátom a két pincérnőt, már nem keresgélek tovább. Az asztalnál megvárom, míg leülnek a nők, és csak utána foglalok helyet én.
- Öröm ilyen kiszolgálásban részesülni, ilyen hosszú út után. - mondom nekik - Egyelőre enni nem kérnék, csak valami ütős piát, és a számlámra igyanak a hölgyek is amit szeretnének. - mosolygok rájuk. - Ohh de faragatlan vagyok, a nevem Syr-Tox. - majd felállok és kree szokás szerint üdvözlöm őket. - Szabadna a becses nevüket? - megvárom míg válaszolnak aztán visszaülök.

Bent csak csendesen sétálok a többiekkel, mindenki bámul minket, és kissé meghal tőlünk a hangulat, de személy szerint ez engem iszonyatosan de nem zavar, s valóban nem. Leülünk egy asztalhoz, s jön is egy csinos pincérnő, méghozzá felvenni a rendelést... Én pedig szívesen rendelek is, csak megvárom amíg sorra kerülök. Az étlap egy pozitív csalódás, beindul tőle a nyálelválasztásom, ám ez most a ruháim miatt nem látszódik, és úgy tűnik hogy eléggé nedvszívó anyagból van. Amint ideért...
- Egy ilyet kérek. - Bökök rá az egyik ( valami sajtos rántotthús szerű ) kajára. - Meg egy kis vizet, ha lehet. - Majd hagyom had menjen a többiekhez. Nyugodtan nézelődök körbe, s közben a farkam feltekerem a székem köré, nehogy valaki véletlenül rálépjen, vagy útban legyek vele, meg így kényelmesebb is. Miután a pincérnő elment végig nézek a társaságon.
- Amúgy hoztunk pénzt?... - Kérdem halkan, hogy rajtunk kívül senki se hallhassa.... Ez hamarabb is eszembe juthatott volna.

A Fellegváron megszoktam, hogy mindig legyen nálam pénz. Hosszú évek a FBSZ-ban megtanított, hogy jó ha van nálad pénz. Gyakran meg kellett fizetni az információkat, ugyanis mindenki pénzből él, és ha valaki a bőrét viszi vásárra amiért köp, hát egye fene ennyit megér. Kenőpénzek is mentek szépen, bár az utóbbi időben engem már nem lehetett lekenyerezni pénzzel. Ha egy nagyobb galibát meg tudunk akadályozni azzal, hogy egy kisebbnél félrenézünk, nos miért ne tegyük meg? Szóval a pénz. Megtapintom a zsebem, igen van nálam, nem lesz gond ebből.
Amint az egyik elmegy az italokért, és a másik sem figyel, Nestor halkan egy fogadási ajánlatot tesz.
- Állom. - nézek rá mosolyogva.
- Szóval La és Sy-Renn. Azt gondoltam csak külsőre vagytok ennyire lenyűgözőek, de a neveitek is nagyon szépek. Úgy látom nem sok itt a kree, főleg a jó képű. Nem így van? - kérdezem tőlük mosolyogva.
Felhajtom az italom, majd vágok egy kis fintort, amint az ital végigmarja a torkom.
~ De régen ittam már. Még egy szivar* is jólesne most (*hasonló űrbéli megfelelője) ~ gondolom miközben végig a lányt nézem. Az idősebbiket.
- Egy hajót kísértünk el, és úgy gondoltunk körbenézünk kicsit. Életem legjobb ötlete volt, mivel ha nem tesszük, soha nem látom meg a Kree Sztelláris Birodalom legszebb testvérpárát. - mondom nekik mosolyogva. Természetesen ők sem fogják elhinni, de a nők szeretik ha ilyeneket hallanak.
Ezután felállok és a pulthoz megyek, és kikérek még egy piát, most valami hosszút kérek, amit tovább kell inni. Amint arra járnak a pincérlányok, amikor éppen arra van dolguk, megszólítom őket, bókolok nekik, egy-egy kérdést teszek fel nekik általános témákban. Az idősebbikre mindig 'úgy' nézek, félreérthetetlenül. Valamint többször is meginvitálom italra, és megkérdezem tőle, munka után nincs e kedve beszélgetni kicsit.

"Mosolyogva" nézem ahogy Syr próbálkozik a lányoknál, legalább is az idősebbiknél.
- Hehe, milyen undorító. - Jelentem ki csendesen, és megvakarom az államat, így belegondolva, lehet hogy nekem is ezt kéne csinálni, de nem hiszem hogy én le tudnék süllyedni erre a szintre, mindig "tisztességesnek" neveltek, és ez a fajta viselkedés igencsak ellentmond mindannak amire tanítottak. Bár kezdek igencsak magányos lenni, és sokáig nem biztos hogy jó lesz ez így, de vajon megérné az a sok szenvedés ami egy komoly nőhöz kell, és nem olyan könnyűvérű bártündérkékhez mint ez a kettő? Rendben lehet hogy most túl gyorsan ítélek, de nem nézem ki egy olyan nőből aki ilyen helyen dolgozik, és így, hogy esetleg bármi komolyban is benne lenne.
- Ha így folytatja kikapsz, bár ki tudja, valószínűleg csak a pénzéért szórakoznak vele, minél több italt rendel, annál több pénzét hagyja itt... Ügyes. - Mondom Nestornak amikor egészen biztos hogy az egyik hölgyemény sem hallja a mieinken kívül, Syr pedig biztos hogy nem fogja hallani mert már itt hagyott minket, ez pedig már az ő problémája. Karmos ujjaimmal megragadom a poharam, és egy lágy mozdulattal kortyolok belőle egy kicsit, igazán jöhetne az étel, bár elismerem idő amíg elkészítik, talán kicsit túl türelmetlen vagyok.

Jelly unottan figyeli Syr-Tox hódítási kísérletét, és magában egyet ért Tirsusz szavaival. Hát igen, érdekes megfigyelni a kree udvarlási szokásokat, körülbelül olyanok mint a Földön.
- Jézus - szól oda Nestornak és Tirszusnak. - Beszállok én is, ha nem baj a hölgyek méltatásába. Egy messzi bolygóról jöttem, aminek a neve Föld, de az összes csodája eltörpül a szépségetek mellett. De tényleg, sok szép dolgot láttam már.

Kicsit meglep az emberünk reakciója, hogy leáll itt nőket hajtani, de végül is mit vártam?
- Ne aggódjon, pár száz évig nem is valószínű hogy hallani fog róla. - Jegyzem meg a pincérnőnek Jelly helyett, majd Nestort hallgatom, és mivel mást amúgy sem tudnék csinálni, csak bólogatok. Eztán jön végre amire eddig vártam, a kaja! Meglehetősen ínycsiklandónak néz ki, és az illata is igen csábító, neki is kezdenék enni, valóban, konkrétan szét cincálni az ételt, kulturált üzemmódban természetesen, de ekkor jön az ötlet, hogy nézzünk át az Omega magba.
- Te csak italt rendeltél, nekem ezt itt valahogy le kéne küzdenem előbb... Megoldom nyugi. - Majd ezen kijelentésem után, mivel úgyis valami rántotthús féleségről van szó, megfogom a kezemmel, magam felé emelem kissé, és 3-4nagy harapással leküldöm, nem illedelmes dolog, de most ha jól értem sietnem kéne.
- Már most érzem hogy emiatt a tettem miatt problémáim lesznek. - Jegyzem meg csendesen neki, majd lehajtom a vizet, és ami a húshoz volt köret, nos azt kénytelen vagyok itt hagyni.
- Veled tartok, azt hiszem jobb lesz tiplizni még mielőtt kérnék a pénzt... Hehe... Azt hiszem feliratom számlára, ha lehet. - Mondom nagyon halkan, s vakargatom az állam, és ha lehet akkor valóban így is teszek, mert akkor biztosra vehetik hogy később vissza jövök, ha nem lehet... Akkor ha Nestor is megindul, vele egy ütemben igyekszem én is elhagyni a helységet. Kellemetlen belegondolni hogy ezt csinálom, de most meggondolatlan voltam, végül is nem sejtettem hogy én itt bármit is enni vagy inni fogok, csak hirtelen annyira ellenállhatatlan volt...

- A koréliánál menj balra, majd térj le jobbra a Bajornál - mondja a srác, amikor kijött a rendelt kajája, azonnal hozzálátott enni. - Hát beégtem.
Ekkor derült ki, hogy semmi pénzük nincs. Carl gyorsan belapátolja az ételt, majd amikor Nestor önként jelenkezőket keres, hogy kísérjék el az Omega magba, a srác jelentkezik.
- Én is mennék ha nem gond.
Régen amikor még céltalanul vándorolt a Földön, előfordult, hogy menekülnie kellett azokról a helyekről, ahonnan fizetett.
Nem gondolta volna, hogy pont most tér vissza a régi jó szokása.

Nyugodtan iszogatok a pultnál, amikor eszembe jut megnézni, hogy mégis mennyi pénz van nálam. A szokott helyen megtapintom a ruhámat, ahova a pénzt szoktam tenni, majd elkerekedik a szemem.
~ O-ó! Nincs nálam egy peták sem. Rég nem kellett pénzt használnom, így el is felejtettem, hogy nincs nálam semmi pénz. ~ ekkor látom, hogy a többiek szivárognak kifelé, fizetés nélkül ~ Na szép banda mondhatom. Simán itt hagynak a szószban. Talán Kallark tud segíteni. ~ ezzel kicsit félre vonulok, majd hívom is őt a kommunikátoron.
Ha válaszol elmondom neki, hogy hol vagyok, és hogy pénzre lenne szükségem, amit természetesen majd megadok, csak most elfelejtettem hozni.
Ezek után visszamegyek a pulthoz, és magabiztosan iszogatom tovább, és flörtölök a lányokkal. Majd lesz valami.

Bár a csapat nagyon igyekszik távozni én kényelmesen falatozom és csak fél szemmel figyelem őket. Nem hallom ugyan, hogy mit beszélnek, de tudom mit gondolnak. Látom az arcukon. Enyhe mosolyt csal a magaméra amikor megbizonyosodok felőle. Ők sem ismerik pontosan az itteni fizető eszközt, de legalábbis nincs nekik belőle.
Részemről, ha sikerült már kiszúrnom az itteni fizető eszközöket, akkor az étel mennyisége szerint amiért fizettek az enyémhez viszonyítva megtippelem mennyibe kerülhet az enyém és pár kacatot a ruhám zsebébe nyúlva olyanná változtatok.
Bár látszatra a pontos tapintását nem tudhatom, de megpróbálom megsaccolni, hogy milyen általam ismert anyagból lehet, ezért figyelem meg azt is ahogy kézben tartják az említett fizető eszközt, remélem van időm tanulmányozni eléggé ehhez. Majd ismét magam elé mormogva megsimogatom a tárgyakat, majd a kezemben rejtem őket, amint kész vagyok a kényelmes evéssel. Közben a többieken a szemem. Kezd fokozódni a hangulat. Lassan lehet elkel majd a csapatnak egy diplomata. A gondolatra ismét egy önelégült mosoly, amíg megtörölgetem a számat, lehetőleg elhagyva az elegáns mozdulatokat, csak az álruha ujjába.

Figyelve az eseményeket, muszáj lesz közbe lépnem, mielőtt kitör a balhé.
- Uram, csak nem gondolja, hogy nem fizetünk? - fordulok a pultos felé mosolyogva. - Nem megyünk el mindnyájan, én itt maradok amíg visszaérnek, de most gyorsan el kell menniük értse meg. - a csapatra nézek, arcom elárulja, hogy nálam sincs pénz, és ha kiengedik őket, valahonnan szerezniük kell különben engem zárnak börtönbe.
- Szóval ne aggódjon kezességet vállalok értük, és ha mégsem jönnének vissza, amit kétlek, akkor is én itt maradok és kiegyenlítem a számlát. - mondom neki ismét.
~ Elég kellemetlen, valószínű így bukó a lányokkal is. Ekkora égést. ~ eközben továbbra is nyugodtan iszom tovább az italom magabiztos arccal, remélem beveszi a tulaj és kiengedi őket. Ha nem, akkor be kell vallanunk, hogy nincs nálunk pénz, az lenne aztán a megsemmisülés szociálisan.