A Kyln

S már megyünk is, suhanunk az ajtó felé... HIBA! Túl sokan akartunk lelépni egyszerre, persze hogy egyből kiszúrtak minket, lehetett volna annyi trükk a dologban hogy egyszerre csak egy személy fárad ki az ajtón, vagy max kettő, és tisztes időközönként, de most már végül is nem számít. Az ajtót elállja egy böhöm gépezet, meglepő, nem számítottam itt ilyen felszerelésre, mégsem lehet annyira letűnt csöves porfészek ez az egész hely, mint amilyennek elsőre látszik, igaz ez már az ételnél is bebizonyosodott, de így valahogy jobban érezhető. Többen is próbálnak kimagyarázni minket a dologból, én... Csak hallgatok, szégyen, mi vagyunk a nagy galaxis védelmezői, és próbálunk fizetés nélkül meglépni egy étteremből, több mint durva.. De mit lehet tenni? Most már ez van, és ezt kell szeretni, attól függetlenül hogy egyáltalán nem tetszik. Miután mindenki befejezte a beszédet...
- De nézd a jó oldalát, Syr ezután biztos hogy nem fog becsajozni, de nem csak itt, az egész városban sehol... - Mondom halkan mormogva, hogy csak Nestor hallhassa, számomra ez egy rettentően poénos dolog, mert nincs jobb öröm mint a káröröm, főleg ha éppen szorult helyzetben vagy és nem tudod hogy mitévő legyél, sőt nem is az hogy nem tudod, hanem tisztában vagy vele, ha agresszívan lépsz fel és túlságosan is halál komolyan veszed a dolgot, akkor csak problémáid lesznek. A csuklyámmal egyenlőre nem tudom hog ymit kezdjek, ha most itt elkezdi mindenki szép sorban lehajtani a fejéről akkor természetesen követem a példájukat.. Ha nem akkor pedig nem.

- Miért Tirszusz, amúgy becsajozott volna? - kérdezte halkan a hüllőszerű embertelent, végigmérte a hatalmas robotot. Igen, ez olyan mint a Földön, de ott a fél étterem nem fogott rá fegyvert.
Jelly megpróbálja kihúzni a csapatot a szutyokból.
- Pénz, mi az a pénz? - kérdezi értetlenül. - Mi dolgokat adunk dolgokért, halat adtam volna az ebédért, de sajna sehol nem találtam. Én álltam volna nekik a kört, de ha kell dolgot adni a dologért, akkor szívesen adok... Három tevét adok a kajáért.

//Innen, ha eddig olvastátok, kéretik nem, mert spoileres.//

Spoiler:

Nincs értelme tovább játszani a nagymenőt, ez bukó. Ezt nem lehet kimagyarázni, ráadásul a pultos nem egy zöldfülű kezdő, innen tuti nem megy el senki sem fizetés nélkül.
- Uram igaza van! Be kell vallanunk egyiküknél sincs pénz, mert nem erre készültünk, aztán a városnézésben belefeledkeztünk a dolgokba, majd most jutott el a tudatunkig, hogy semmi pénz nincs nálunk. Tegye amit jónak lát, de egyben biztos lehet, kiegyenlítjük a számlát, erre szavamat adom.
Aztán megérkeznek a biztonságiak, hát nem a legjobb a másik oldalon lenni. Több évtized szolgálat után, most bűnözőnek érzem magam. Szégyen.
- Természetesen, mi nem akarunk semmi bajt, csupán tényleg elfelejtettünk pénzt hozni. - mondom nekik, teljesen komolyan, nem akarom elbagatellizálni a dolgot, elvégre ők is a munkájukat végzik.
Mindenben együttműködök a biztonságiakkal, aztán valami megoldást keresünk, hogy tisztázzuk magunkat.
A lányokkal már nem foglalkozom, nem is nézek rájuk, valószínűleg ők sem. ~ Ekkora égést! ~ gondolom magamban, de ezen már csak nevetni tudok, hogy lehetünk ennyire bénák.

- Hát ez nem jó... - Mormogom magamban, majd Jellyre nézek a szavai után, kellemetlen, és átlátszó, valljuk be: Rosszul adja a hülyét, és nem is igazán áll jól neki, és látszólag ez nem csak nekem tűnt fel, hanem a tulajnak is, ami még rosszabb.
- Most inkább... Maradj csendben. - Mondom kissé óvóan, tőle kevesebbet fognak elfogadni mint például tőlem, és nem kéne hogy bármi is történjen vele, vagy velünk akár miatta, szóval jobb ha hallgat. Végül pár nem túl szimpatikus alak lép be, úgy tűnik errefelé ők a rendőrség, vagy inkább a biztonsági személyzet, kíváncsi vagyok hogy vajon mennyire végzik jól a dolgukat, de inkább nem kötekedek, nem akarom hogy bármi is ennél rosszabbul üssön ki.
- Persze-persze, itt vannak. - Pakolom le az irataimat az asztalra a többiekéhez, mivel fegyver nincs nálam csak amit annak idején kaptam úgymond adottságnak, így az marad, mivel leszedni nem tudom, vagyis lehet hogy éppen nagy fájdalom és nehézség árán ki tudnák tépkedni ezt-azt, de azt hiszem azt inkább kihagyom. Már most érzem hogy ez lesz életem legmegalázóbb pár perce, bár remélem hogy nem kezdik el itt reklámozni a dolgot, és azért csak imádkozok hogy ennek a híre sehogy sem jut el az otthonorma, mert annál nem lenne nagyobb szégyen, bár jelen helyzetben ettől nem kell tartanom, amíg az üzenetek tiltva vannak... De mi lesz aztán?

Carl inkább elkussolt Tirzusz javaslatára, pedig most jött volna az a terv, hogy rosszullétet tettet. Inkább tétlenül tűrte, hogy elvigyék az Omega mag főhadiszállására. Olyan volt mint ha egy western film díszleteiben lettek volna. Zárkába rakták őket, Jelly leült, és nézni kezdte a falat. Vajon lesz mivel rovátkákat rajzolnia?
Majd az irodát kezdte el figyelni. Ha tudna üzeni a Thanosra valahogy... Ha találna egy kommunikátort vagy valami ilyesmit.
Á inkább nem szökik meg, és közmunkát sem akar végezni. Ha a Földön nem fizetett egy étteremben, akkor mosogatni kellett... Itt valószínűleg nem mosogatás várt volna rá.
- Küldjék el a személyleírásunkat a shi'aroknak vagy a kreeknek. Ők felfognak minket ismerni, na! Mi vagyunk azok!

Végül mégis hozzánk vágják hogy kik s mik vagyunk, de legalább tahóságnak tudják be, és nem ostobaságnak, így talán egy fokkal kellemesebb, mintha szimplán lehülyéztek volna bennünket. Bekísérnek minket egy amolyan börtönbe, és be is zárnak, ahogy az várható volt, nincs kivételezés, bár azt hiszem ezt senki sem várta közülünk, mármint hogy bárki is kivételezzen velünk csak azért mert azok vagyunk amik, és valóban nem.
- Meddig is terveznek minket itt bezárva tartani? - Érdeklődök a nőtől udvariasan, s ha a válasz kellemetlenül sok idő, akkor a kommunikátoromra nézek ( ha nálam hagyták ), megköszönöm az információt s még Jellyre reagálva kénytelen vagyok hozzáfűzni az egészhez hogy:
- Ne küldjenek semmit sehova. - S remélem hogy felfogják amit mondok és tényleg nem teszik, már ez is elég lealacsonyító, hogy ide kerültünk, nem kéne elkürtölni több birodalomnak is, elég ha a helyiek tudnak a dologról.
- Hidd el, jobb ha ez nem derül ki, és reménykedjünk hogy ténylegesen nem lesz nagy híre. - Jegyzem még meg az embernek halkan, majd arrébb állok és elkezdtem támasztani a falat, és persze ha a kommunikátorom nálam van akkor megpróbálom felhívni kallarkot, van egy olyan érzésem hogy ő tudna innen a leggyorsabban kihúzni minket...

Részemről nem zavar annyira a dolog, a többiek valami számomra érthetetlen nyelven vakerálnak, az arcukból, a hangsúlyokból utalva alkudoznak. Különösebben nem izgatom magam, ha olyan sokáig maradunk a kapitányunk csak megkeres. Addig is felmérem a terepet, megvizsgálom, hogy milyen anyagból épülhetett fel az épület, elemzem az elrendezést vagy éppen az esetleges fedő mocskot a környezetemben. Ha nem túl elharapódzott még neki is dőlök a falnak vagy egy esetleges tiszta padot foglalok el. Noha onnan kényelmesen fel is tápászkodok mikor azt hiszem, hogy kiengednek minket. Majd megvonva a vállam visszahuppanok. Ha nincs mit elemezgetnem rá is fanyalodok az egyetlen társaságra akinek értem a nyelvét.
- Miként került a védelmezőkhöz, Jelly? Ha nem veszi tolakodásnak. - A hangomból egyszerű kíváncsiság hallatszik csupán, egy csepp ellenszenv se érezhető.

Lar'syeet kikísérik, én, és feltételezem hogy nem csak én hanem az egész csapat pedig kap tőle egy üzenetet, amit valamilyen szinten meg is értek, de nem értem hogy miért lenne feltűnő, ha már az nem feltűnő hogy őt csak úgy kiengedik annak ellenére hogy meg se mukkant egész eddigi ittléte alatt, de nem kötekedek, ő valószínűleg jobban ismeri a " határait ", mert ezt annak tudnám így őszintén betudni.
- Heh, elég kellemetlen, senkinek sem jutott eszébe időben hogy nincs nála fizetőezköz. - Mondom a nőnek miközben megvakargatom az államat, amiből egy kissé kiserken a vér, erősre sikeredett, de nagyon viszketett, most meg egy kicsit csíp, de még mindig jobb.
- Ha jól értem, amennyiben valaki nem fizet, életünk végéig itt ülhetünk? - Kérdem, majd a többiek felé fordulok, vagyis egészen pontosabban Tyrara, de ennél jobban valahogy nem tudott érdekelni a dolog, nála van a kommunikátor, és már beszélni is kezdett, majd ő letudja a dolgot. Vissza nézek a nőre.
- Mi tartozik a közmunkába, hogy annyira szörnyű? Puszta kíváncsiság. - Kérdem érdeklődve.

- Ohh szóval a skrullok utálnak minket, hát ez jó hír - mondta Carl, majd elkezdett fel alá járkálni. Tyra már intézi az ügyet. Carl semmit sem ért a nagy eszével ebben a helyzetben, ezen a bolygón.
Áhhh....
Utálta az ilyet, nagyon utálta. Egy hülye kis strébernek képzelte magát, egy ostoba majomnak.
Legszívesebben beleöklözött volna a falba.
Tirzusz véletlenül úgy megvakarta az állát, hogy a vér is kiserkent. Jelly csak legyintett magában.
- Rossz helyen voltam, rossz időben. Kellett valaki aki képviseli a Földet a csapatban vagy nem tudom. Amikor kitört a káosz a fellegvárban, rám is szükség volt. Előtte az X-Men tagja voltam.