II/1. New York

- A francba, valaki megelőzőtt minket - mondta Svarog, miután meghallotta a robbanást. A konvoj felrobbant. A sárkányszerű mutáns harcrakészen megállt, amikor meglátta a lepotyogó raptorokat.
~Mi a franc történhetett itt.~ kérdezte magától, de a jó hír az volt, hogy már csak a gyémántokat kellett kicsinálni. A rossz hír pedig, hogy egy Raptor talpon maradt. Hát persze. Tao.
~Nehogy már könnyű legyen.~
- Cső Tao. Csini páncél, szívesen elfogadnék egy ilyet. Ja, hogy egy Raptorrá változnék, vagy is egy olyan öntelt seggfejé, mint te?
Hirtelen felröppent a levegőbe, majd James felé dobott egy élesítésre plasztikbombát. Ha nem jön közbe semmi, akkor Taot veszi célba egy tűzgolyóval.
Reméli, hogy James érti a célzást, és elindul felrobbantani a gyémántokat, amíg azok egy helyen lesznek.

Indulnánk is kifele, de meglepő dolog történik, bár nagy bumm, és a raptorok elkezdenek dőlni, mintha csak holmi dominók lennének. Ez eléggé megkönnyíti a dolgunkat, láthatólag csak egy maradt talpon, aki viszont nem más mint Tao ( mert gondolom felismerjük ), tőle viszont kicsit tartok, nem véletlenül van ám ő olyan pozícióban amilyenben. Még füttyentek egyet elégedetten amikor kimászok a felszínre, miközben egy gránátot szorongatok a kezemben.
- Hehe. - Nevetek egy kicsit Svarog szavain.
-Valaki szeret minket. - Mondom kedvesen elmosolyodva, miközben kihúzom a biztosító pecket vagy mi az istent a gránátból. Tudom hogy ezek az izék nagyon veszélyesek, sőt! Ha sokáig szorongatja őket az ember akkor nagyon szépen elintézi magát, de én mégis megteszem, mármint próbálok időzíteni, azt hiszem három másodperc amíg felrobban, de nem kockáztatom meg, maximum másfél másodperc hezitálás után megpróbálom Taohoz vágni a drágaságot, kihasználván hogy most még gyenge, és talán még sebzi is, vagy ha mégsem akkor remélem tovább gyengíti, mert reménykedni lehet.

Még szinte ki se érünk máris félig végzünk a feladatunkkal, ugyan nem tudom mi történt, de a területet több nagy robbanás rázza meg, ami amiben több jármű is felrobban. A raptorok pedig szépen dőltek ki egymás után, míg csak egy maradt talpon, de egyértelmű, hogy ő sokkal veszélyesebb, mint a többi együttvéve. Tao az, aki az egész városban a legnagyobb hatalmú raptor, és nem mellesleg, mostani küldetésünkben a legnagyobb veszélyforrás is. Fegyvereimet szépen felemelem és becélzom vele a férfit, közben hallom Svarog gúnyolódását is, bár ezzel nem nagyon értek egyet. Hiába alávaló féreg az ellenfél, a tisztelet még eben az esetben is kijár neki. Aztán elkezdődik az akció, Sarah egy kézigránátot kap elő, Svarog pedig felrepül. Valószínűleg fentről való támadást tervez. Én még várok egy rövid ideig, hogy kettejük támadását véletlenül se keresztezzem, majd miután támadtak becélzom Taot és lőni kezdek rá, a lőszerrel kicsit se takarékoskodok, hiszen van bőven, a lehető leggyorsabban ürítem ki a tárakat. Amint ezzel megvagyok, gyorsan kicserélem őket, majd ugyanezzel a sebességgel a tokjaikba csúsztatom fegyvereim. Mivel mindenki az utolsó raptort kezdte el támadni a gyémántokkal jelenleg senki sem foglalkozik. Ez egy tökéletes esélynek tűnik számomra a küldetés végrehajtásához. A lehető leggyorsabban szeretném a levegőbe repíteni az egyik szállítmányt, így a legközelebbi jármű felé veszem az irányt, ha 30 méternél közelebb van, akkor a gyorsaság képességemet is használom. Ha pedig nincs akkor futok a jármű felé és amint tudom bevetem a képességet. Így szinte azonnal a jármű mellett teremhetek, amint odaérek előveszem a C4-est és rögzítem. Majd távolodok a robbanóanyagtól, ismét a gyorsaságot alkalmazva, amint úgy ítélem meg, hogy a robbanás nem veszélyeztet se engem, se a társaimat a távirányítóval aktiválom a szerkezetet. Amíg bárki a hatósugarában van nem fogok robbantani.

Robertson társaival együtt felment a felszínre. Alighogy kiértek robbanások rázták meg a területet, és a szállítmány felrobbant. A raptorok szépen sorjában dőltek ki. Egyetlen raptor maradt talpon, Tao. Bár a küldetés valamilyen szinten sikeresen haladt, a számításuk, hogy Tao-val is meg kell küzdeniük beigazolódott.
~ Mi az őrdög folyik itt ~ kérdezte magában a hadnagy, majd a Sarah által eldobott gránátra lett figyelmes.
Meg nem várta, amíg célba talált. Azonnal tűzet nyitott az M4A1-es gépfegyverrel az utolsó mozgó raptorra. Folyamatosan tüzelt. Próbált úgy célozni, hogy a kristály is sérülhessen. Remélte, hogy a nagy erejű támadások sikeresek lesznek. Közben Sam-re lett figyelmes, aki egy raptor szállítmányt készült felrobbantani. Robertson úgy döntött, hogy ezt a részét a gyors mozgás miatt rá hagyja, inkább Tao kiiktatását tűzte ki maga elé, mint célt.

Felszerelései:
- M4A1 + lőszer, lézerirányzék, lámpa, távcső, tartószíj
- Springfield XD-M 45 ACP pisztoly + lőszer
- O Tanto tőr + övre csatolható tőrtok
- Katana kard + hátra tehető kardhüvely
- C4-es robbanószer + időzítő és távirányító.
- 1 pisztolytáska
- 15 dobócsillag
- Gerber Suspension Multi Plier
- elsősegélycsomag
- távcső
- elemlámpa
- éjjellátó készülék (még a saját valóságából)
- taktikai mellény (még a saját valóságából)

Felértünk a felszínre, de rögtön robbanás rázott meg minket. Előhúztam pár dobótőrt, amikre egy kevés időzített robbanóanyag van felszerelve. Ez a kis játékszer amint betalál valakibe, a tőr miatt benne marad, majd utána egy szép kis bummot végrehajtva az ellenfélnek károkat okoz - Akali nyelvén megfogalmazva.
~Úgy tűnik szerencsés napunk van~
Majd míg a többiek is dobálóznak, ugrálnak, futnak, lőnek, én előkapok pár tőrt és az alig fél lábon álló raptort veszem célba. Amint Sikerült 3-mat eldobnom elő is húzom az íjamat, amivel a fejére célozva próbálom semmivé tenni a piszkot, fedezék mögül.
~Túl könnyű...~

- Hupsz... Rossz ötlet volt. - Mondom ki a nyilvánvalót, ami miatt kissé kellemetlenül érzem magam, hiszen valószínűleg a többieknek is feltűnt, akinek nem az vak, vagy a szállítmánnyal foglalkozik, bár szerintem az rá érne miután leszereltük ezt a mocskot, de hát kinek mi a legfontosabb nem igaz?
- Mostantól hívjatok megmondó kapitánynak. - Tettem még hozzá poénkodva, ha meghalunk akkor már úgy sem lesz értelme, és senki sem fogja tartani magát hozzá, illetve nem hiszem hogy a síromon díszelegni fog ez a felirat, már ha lesz sírom, amit erősen kétlek. Miért állok hozzá ennyire negatívan? Mert csak így lehet hozzáállni, nézzünk szembe a tényekkel, gyönyörű bolygónk tele van ezekkel a raptorokkal, és erősen fogyóban vagyunk, innen nem sok remény van, oké lehet hogy most azzal amit itt művelünk segítjük a túlélésünket egy hatalmas lépéssel, de akkor sem lesz sokkal több pozitívum, legalább is nekem nem. Esetleges támadások elől megpróbálok fedezékbe ugrani, lehetőleg valami olyan mögé ami valóban meg tud védeni, és nem egy kartondoboz, s ha ez megvan akkor végig nézem a felszerelésem.
- Mi lehet olyan... Ó.. Aaaaha! - Nézek boldogan a sokkolóra, nem tudom hogy működik-e ellene, de ha ezzel sikerül meglőni akkor már a miénk, ha nincsen túl messze akkor megpróbálom felé elsütni, de ha hatótávolságon kívül van akkor egyenlőre maradok a fedezék mögött, boldogan mosolyogva.

William David Robertson hamar rájött, hogy félelmei beigazolni látszódtak. A füst és por eloszlása után meglátta a sértetlen, és harcra készen álló Tao-t. Az újabb megdöbbentő dolog az volt, amikor a rá kilőtt lövedékek, és eldobott tőrök nem érték el a raptort, hanem pár milliméterrel előtte megálltak, és a földre hulltak. A raptor ekkor a levegőbe emelkedett és Sam-et vette célba.
- Sam fedezékbe - kiáltotta, majd beugrott valami stabilabbnak tűnő dolog mögé, amely talán elég erős lehet, hogy védelmet adjon neki.
Gyorsan elkezdte átnézni a felszerelését, hátha talál valami használhatót a készletében, de csak a C4-est találta ami hasznos lehetett volna. Azonban félt, hogy talán nem a kellő hatást éri el vele, és még nagyobb bajba kerülnek. Tekintetével a társait kereste. Ha látta Sarah-t, akkor figyelte, hogy mit tesz.
~ Remélem neked van valami jó ötleted ~ gondolta, és remélte, hogy valamelyiküknek lesz valami használható eszköze.

Felszerelései:
- M4A1 + lőszer, lézerirányzék, lámpa, távcső, tartószíj
- Springfield XD-M 45 ACP pisztoly + lőszer
- O Tanto tőr + övre csatolható tőrtok
- Katana kard + hátra tehető kardhüvely
- C4-es robbanószer + időzítő és távirányító.
- 1 pisztolytáska
- 15 dobócsillag
- Gerber Suspension Multi Plier
- elsősegélycsomag
- távcső
- elemlámpa
- éjjellátó készülék (még a saját valóságából)
- taktikai mellény (még a saját valóságából)

A fegyverek hatástalanok, sőt a kézigránát és a tűzlabda se sebzi, ez a fickó keményebb, mint az összes többi együtt… Szóval ilyen nagy erővel rendelkezik Tao. A szóbeszéd nem volt alaptalan. De biztosan van neki is gyengepontja, lehetetlen, hogy ne legyen. A morfondírozás közben sikeresen elérem a gyémántszállítmányt, de a C4-est nem volt se időm se lehetőségem felszerelni. Mivel a társaim helyzete nem megfelelő a szerkezet felrobbantásához. Sőt valószínű, hogy a robbanás keltette lökéshullám mindegyikőjüket elsodorná. Egyértelmű, hogy a küldetés elé kell helyezni a férfi likvidálását, akkor már nyugodt körülmények között robbanthatóak lesznek a gyémántok. Eközben észreveszem azt is, hogy az ellenséges raptor a levegőbe emelkedik, nem kell nagy zsenialitás ahhoz, hogy rájöjjek, most az ő köre következik. Ha logikusan gondolkodunk elég könnyű rájönni, hogy én, a gyémántok mellett álló ellenség, C4-el a kezében elsődleges célpont lehetek. Ezt a rám való célzással elég gyorsan meg is erősítette, illetve Robertson kiáltása is erre utalt. Ha elég gyors és szerencsés vagyok, akkor a 'gyorsaság' képességem használva fedezék mögé tudok kerülni, ha erre nincs is idő, akkor csak a támadást kerülöm ki vele, oly módon hogy néhány méterrel az eredeti helyem mellé kerülök, mielőtt a támadása elérhetne. Utóbbi gyorsabb, hisz nem kell fedezéket vadásznom, csupán valamelyik irányba elmozdulni. Ha sikerül fedezék mögé kerülnöm akkor várok, hátha az egyik társamnak eszébe jut valami jó ötlet. Ha nem sikerül eljutnom fedezék mögé, de a sérülést elkerülöm, akkor mielőbb fedezéket keresek, s gondolkozom mivel lehetne elintézni az ellent, ha esetleg eltalálna szintén mielőbb fedezéket keresek magamnak.

//Gyorsaság képesség második használata a lehetséges ötből.//

- Nehogy már egyszerű legyen - morogta Svarog, majd Robertson mellé vetődött. - A szokásos duma - morogta Svarog, amikor a főraptor feléjük repült. Időt kell nyernie a többieknek, míg azok felrobbantják a szállítmányt. Robertson felé fordult, majd csak ennyit mondott.
- Haver. Mi kiütjük a főszemétládát, te csak a gyémántokkal foglalkozz - majd ezzel a lendülettel felreppent, és egy tűzgolyóval Taot vette célba, majd ha kilőtte, akkor élesen jobbra fordult...

Egyenlőre jól néz ki a helyzet, hiszen sikeresen el is találom és el is kezdem sokkolni, aminek hála lezuhan, és a páncélja is visszább húzódik, ami jó hír, nagyon jó, szóval amíg lehet így sokkon tartom, és persze...
- Tudtok valamit baszni vele vagy csak nekem van sokkolóm? - Nézek végig kérdőn a csapaton, de fél szemmel állandóan igyekszem Taot figyelni, hiszen mégiscsak raptor, és nagyon csúnya dolgokra képesek ezek a madáremberek, de tényleg nagyon, és a meglepetéseik is kellemetlenek, szóval nem nagyon szeretnék egy olyan rész lenni. Ha valamilyen úton módon kezd gyengülni a töltés, vagy bármilyen más okból mozogni kezd, akkor függetlenül attól hogy mit csinál, elkezdek hátrafelé futni, szökkenni, satöbbi, szóval hátrafelé haladni mindenféle változatos módszerrel, és azt csak remélem hogy nincs mögöttem semmi. Menet közben megpróbálom lecserélni a tárat, minél gyorsabban, közben néha a madárra figyelni, hogy lássam mit csinál, és remélem hogy nem velem foglalkozik, és próbálok azért lő távon belül maradni. Ha sikerült rendesen kicserélni a tárat akkor megkísérlem bele lőni a következő töltetet, és egy újabb adag kiadós sokkban részesíteni a bestiát mielőtt ő tenne valami felettébb kellemetlent. Mindezt csak akkor próbálom megtenni ha a töltet merül vagy valahogy ellen tud állni az előző töltetnek... És nagyon remélem hogy a többiek valami okosat tesznek, és nem kezdenek el rá lövöldözni, mint ahogy nemrégiben tettük mindnyájan.

Robertson-t hirtelen érte a Sam-re kilőtt lövés, és semmit nem tudott tenni. Ezután nem sokkal lökéshullám taszította a földre. Szerencsére Tao nem tudta elintézni őket, mert Sarah belelőtt a Taser-el. Robertson felkászálódott, és a pillanatokra újra emberi tudatát birtokló Tao-ra nézett. Azonban a siker hamar elmúlt, ugyanis a raptor visszavette az irányítást és Sarah felé indult.
- Tao. Gondoljon a feleségére, a családjára. Emlékezzen a valójára. Küzdjön a raptor ellen - kiáltott oda Robertson, remélve, hogy sikerül magára vonnia a figyelmet, és ezzel megmentenie Sarah életét.
A figyelemelterelésen kívül az is a terve volt, hogy ezzel próbálja a gazdatestet erősebbé tenni, hogy hátha felül tudna kerekedni a raptor akaratán.
~ Fenébe, hogy nem hoztam magammal Taser-t ~ gondolta mérgesen William.

Felszerelései:
- M4A1 + lőszer, lézerirányzék, lámpa, távcső, tartószíj
- Springfield XD-M 45 ACP pisztoly + lőszer
- O Tanto tőr + övre csatolható tőrtok
- Katana kard + hátra tehető kardhüvely
- C4-es robbanószer + időzítő és távirányító.
- 1 pisztolytáska
- 15 dobócsillag
- Gerber Suspension Multi Plier
- elsősegélycsomag
- távcső
- elemlámpa
- éjjellátó készülék (még a saját valóságából)
- taktikai mellény (még a saját valóságából)

Svarog terve nem jött össze. Lassan feltápászkodott a földről, balra köpött. Robertson diplomáciai kísérlete nem jött be, sőt olyan dolgokról beszélt, amik nem is lehetnek igaziak. Sarah inkább tudott elérni valamit, a sokkolójával meggyengítette Taot. A Raptor páncél bizonyos részei visszahúzódtak, sőt a főraptor emberi tudata került előtérbe, és a legmeglepőbb az volt, hogy saját maga ajánlkozott arra, hogy felrobbantja a bombát. Svarog nem tehettett mást, előkapta a gépfegyvert, majd odaintett Saráhnak.
- Ha visszajönne a páncél, akkor sokkold meg, mi addig fedezük - mondta, majd követte Taot. - Haver, ez a mi akciónk, ne hogy már kimaradjunk belőle.

Miközben a rakomány mellett múlatom az időt, teljes figyelmem a robbanószerkezetre összpontosul, így társaim és a raptor közt folyó történéseket nem nagyon követtem nyomon. Ennek meg is lett az eredménye a rám leadott lövés teljesen váratlanul ér, hisz reméltem, hogy a társaimnak sikerül elvonnia a férfi figyelmét rólam, amíg rögzítem a szerkezetet, de ez nem így történt. Valószínűleg Tao elsődleges célpontként tekintett rám, hisz a számára értékes rakomány körül babráltam és lássuk be, nem egy kicsit figyeltem rá. A lövés hatására a bombát elejtve a törmelékek mögé zuhanok. Itt némileg biztonságban vagyok, hisz a raptor nem lát rám, így további támadásokat sem intéz ellenem. Persze a nagy hátránya, hogy nem is nagyon látom mi történik, míg én itt heverészek. Gyorsan felmérem a lövés okozta sérülések súlyosságát, és kissé megkönnyebbülve tapasztalom, hogy maximum másodfokú égési sérüléseket szenvedtem. Egy embernek ez sokkal több kárt okozhatott volna, de számomra csupán kissé lassabb mozgást eredményez.
Amint mindent tisztáztam magamban óvatosan kimászok a törmelékek mögül és felérem a terep jelenlegi helyzetét. Meglepetten tapasztalom, hogy a raptor Sarah előtt térdepel, ekkor észreveszem a sokkolót is, nem gondoltam volna, hogy a hatalmas raptor fajnak ez a gyenge pontja. Mindig van valami új megtanulandó dolog… Miközben ezen morfondírozok odaérek a robbanószerkezethez és ismét nekiállok a felerősítésének. Miközben ezzel foglalatoskodom, valószínűleg meghallom Tao szavait, így némiképp tudomást szerezhetek róla, hogy valami nem ugyanaz. Ha meghallom, ha nem folytatom a műveletet, hogy mielőbb felrobbanthassuk azokat az átkozott gyémántokat.

Megindul felém a műmadár, aminek így tár csere közben nem nagyon örülök, mert így kezdhetek kapkodni, vagy legalább reménykedni hogy legalább egy aprócskával gyorsabb vagyok nála. Nagy igyekezetem pedig úgy tűnik hogy valamiféle szerencsés módon bevált, úgy értem itt jön felém, és már mindjárt leüt, vagy ketté vág...? Képes ilyesmire? Nem lényeges, nem akarom megtudni, legalább is úgy hogy saját magamon tapasztalom, na úgy nem, a lényeg hogy már majdnem üt amikor végre sikerül kicserélni a töltetet és ismételten bele lőni, minek hatására kénytelen letérdelni. Egy darabig nem bírom felfogni hogy mi történt, nem agyi lassúság, csak kis híján összecsináltam magam, mert lássuk be, elég ijesztő helyzet volt, és nem kevésbé necces, és igazából még most is az, de így már annyira nem tűnik szörnyűnek. Mikor teljesen eljut a tudatomig hogy most éppen itt térdel előttem, akaratom ellenére is egy kaján vigyor húzódik a képemre, egyrészt mert még soha sem térdeltek előttem, másrészt meg mert sikerült! De ez a vigyorgás nem tart sokáig, mert úgy tűnik... Legalább is tűnik, hogy a szinte folyamatos sokkolással el tudtam érni nála valamit agyi szinten, de nem tudom hogy mi folyik itt, lehet hogy csak trükközik mert a halálán van, de a szavai viszont igazaknak tűnnek... De ő akkor is egy raptor! Ha kell akkor tárat cserélek, ami valószínűleg kell, és ha összejön akkor így az utolsó töltetet helyezem be a sokkolóba, majd egyenesen Taora tartom a szerkezetet, de nem lövök, csak ha valamivel próbálkozik. Ha mozog valamerre követem, és végig rá célzok, nem bízhatunk meg csak úgy benne, lehet így is képen kéne térdelnem amíg ő térdel... Bár valószínűleg pár centire tőle megállna a lábam.. Igen, hiszen a lövések se érték el pár perccel ezelőtt, és így ebből egy felettébb kellemetlen helyzet alakulhatna ki, amit meg nem akarok, legalább is ha jó sejtem az alakulna ki belőle. A sárkány ( Svarog ) szavaira kissé kénytelen vagyok elnevetni magam, majd egy pillanatra rá nézni ha van erre időm, egy ilyen tipikus " na ne mond! " tekintettel, ami a sokkolós részre szól. Jelenleg pedig nem vagyok túlságosan beszélős hangulatomban, tehát úgy különösebben senkinek se mondok semmit semmire, de úgy érzem hogy amíg a rakomány meg nem semmisül, addig nem megyünk sehova.

Pedig már azt hitte, hogy olyan jaj de könnyű lesz, pedig nem. Kiderült, hogy a kristályok csak műanyagok voltak, valamint az egész akció egy rohadt illuzió volt. Egy rohadt csapda. Hat raptor vette körül őket, és Taot is megfosztották az erejétől.
- Átvertetek minket - morogta Svarog. A kezeit ökölbe szorította, határtalan pokoli tűz izzott benne. - De tudjátok ebből is csak tanultunk. Gyáva szarháziak vagytok mindannyian, ha ti olyan kemény legények vagytok, akkor miért bújtok páncél mögé, és a fő Raptor ribanc miért szól hozzánk, miközben bujkál valahol? - Köpött egyet. - Tudjátok mit, dögöljetek meg.
Egy tűzgolyót dob az előtte álló raptor képébe, majd felröppen, és újabb tűzgolyókkal szórja meg a többi dögöt. Reméli, hogy a társai tovább folytatják a harcot, és lefoglalják őket, ha nem akkor hősi halált hal...

Éppen elkezdtem élesíteni a robbanó szerkezetet, amikor odaérnek a többiek is és segítő kezeket nyújtanak az élesítés folyamatában, amikor egy kattanást hallok. A következő másodpercben a konténerek kinyílnak és raptorkristályok hullnak a földre, azaz ennek kellett volna történnie, ha minden úgy megy, ahogy kellett volna, de sajnos nem így lett. A tárolókban csupán egyszerű műanyag kristálymásolatok voltak. Ekkor tekintetem a mellettem álló, Taora összpontosul, de rajta is főleg a mellkasán lévő eléggé nagy lyukra, ahol eddig a kristálya foglalt helyet. Ha azt vesszük, ez egyszerre jó és rossz is, hisz most már biztos, hogy velünk van, de ereje így nem nagyon lesz. Ez a nap tele van fordulatokkal… és ez nekem nagyon nem tetszik. Az idő telésével a túlélési esélyeink rohamosan közeledni látszanak az abszolút nullához, ez pedig nem a legbiztatóbb. Ha szükséges támogatom a mellettem álló új csapattársunk, nehogy összeessen. Egy gonosz női kacaj, aztán néhány mondat. Ezután a helyszín változni kezd, a roncsok eltűntek, a kiterült raptorok pedig eléggé megelevenedtek és már körbe is vettek minket. Az egész küldetés egy jól megtervezett forgatókönyv alatt lejátszódó csapda volt egész végig. Most pedig, hát eléggé nagy gáz van… Ha épp nem támogatom a sérültet, akkor előcsúsztatom fegyverem, hogyha szükséges, akkor használhassam azt.