Ovar

A Galaktikus Tanács helyszíne. Ez a bolygó vette át ezen funkciót, miután a Fellegvár elpusztult. A helyszín továbbra is semleges zóna még most is a háború kellős közepén is.




Az ismert birodalmakat a következő személyek képviselik/képviselhetik az egyes üléseken a tanácsadókon felül:
Shi'ar Impérium: D'ken Neramani, a Shi'ar Impérium Majestora (császára); Cal'syee Neremani (Deathbird), a Shi'ar Impérium Majestrix-e (császárnője) (egymással is háborúzó felek)
Skrull birodalom: Veranke császárnő
Kree Sztelláris Birodalom: Nephthsy Boltagon császárnő
Embertelen Birodalom (Örök birodalom): Melissa Boltagon királynő, vagy Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon hercegnő (a Kree Sztelláris Birodalom vérszerinti trónörökősnője)

Szokatlan még, hogy megszokott az érzés, a poszt, a Galaxis Védelmezői között. Pár hete csak egy újabb turista útra indultam. Már az is felülmúlta minden képzeletemet. Nincs sok hasonszőrű alak a shi'ar csillagokon. De most a tágas űr védelmezői mellett ballagtam be a csarnokba ahol most állunk. Kedvem támad egy pillanatra, miszerint megörökíteném ezt a látványt, a létesítményt a jövőnek vagy éppen a közel jövőben meglátogatandó hallgatóságomnak.
De mire eszembe jut, hogy nincs a megfelelő felszerelésem már el is veszi a varázsát. Hiszen velem vannak a szavaim, a memóriám, hogy magam oszthassam meg őket, igazán. Így csak most is vizsgálódva pásztázgatom a környéket. De főleg a járókelőket veszem szemügyre. Kevesen vannak és inkább fegyveresek, mint nem. A híres Nova hadtest tagjait látni csak a környéken, kivéve pár helyi őrt.
Kényelmetlenül kihalt a környék, de a kedves hölgy azt mondja, hogy itt kell várnunk. Ennyit már értek fordító nélkül is. Be sem kapcsolom ha nem muszáj, a szerkezet megöli a tanulmányaimat. Csak a fontos esetekben kapcsolom be, addig megvagyunk nélküle is. Soha nem bíztam a gépi fordítókban, ha valamit jól akarok csinálni, akkor magam erejéből csinálom.

Az utóbbi pár hét elég laza volt Jelly számára. Egy shi'arokkal szövetséges világ hercegnőjét kellett kísérniük, üzenetet kellett vinni két támaszpont között ilyesmik. Sok időt töltött mostanában a laborban, és próbálta kerülni Gladiátort, aki elég szúrós volt mindenkivel, Logan hozzá képest angol úriember volt, lett három új tagjuk a shi'ar, Holmes és az Ezüst Utazó, Galactus régi szolgája, persze most már az ő oldalukon.
Iderendelték őket a tanács ideiglenes bolygójára, és egy üres csarnokban ácsorognak, rajtuk kívül néhány nova vagy kree katona. A biztonság kedvéért azért hozott magával pénzt.
Odalépett Tyra mellé.
- Na igen, nagy és üres. Kíváncsi vagyok, hogy ki rendelt ide minket, ja és mi a feladat. Hogy ha a nagykutyák adják, akkor csak fontos lehet.

Ez elmúlt pár hetet, nos igazából nagyrészt edzéssel töltöttem, csak hogy véletlenül, egy kicsit se kophasson el a harc terén eddig szerzett magas tudásom, vagy hogy esetleg tanuljak valami újat, bár az ilyen téren már igencsak nehéz számomra, bár biztosan lenne még mit fejlesztenem, hiszen akármilyen jó lehet az ember... Vagyis embertelen, valamiből, tökéletes, na az nincs, szóval valami újat biztos hogy tudna nekem mutatni valaki, csak igazából én se kérdezősködöm körbe, és más csak úgy szimplán nem fogja felajánlani... A szimulációk amelyeken gyakorlok, nos hogy őszinte legyek kegyetlenül élethűek, még a sérülések is és a fájdalom, és amellett hogy azzal karban tudom tartani magam, a biológiai tudásom is fejleszthető a segítségével, vagy inkább az is csak szinten tartható, bár vannak benne olyan... Állatfajok például, amiket felboncolni igencsak érdekes volt, és át tanulmányozni a szerveit, hiszen úgy igazából a Földön kívüli állatokról, illetve értelmes élőlényekről sokat nem nagyon tudok, max amit otthon megtanítottak nekem, vagy megtanultam önkényesen. Szóval igyekeztem bővíteni a tudásomat, ahogyan csak lehetett. Most ide rendeltek minket erre a bolygóra, Ovarra, ahol még sosem jártam, bár mivel nem tartózkodom olyan tyű de régóta az űrben így ez azt hiszem érthető, s meg kell valljam, van pár gyönyörű pontja ennek a helynek, vagyis egy egészen biztosan, legalább is amit látni belőle a siklóból. Én személy szerint szívesen megnézném alaposabban is, mármint közelebbről, de ez valószínűleg nem lesz itt és most lehetséges, talán majd valamikor máskor. Landolás után bekísérnek minket egy hatalmas terembe, ami egészen üresnek tűnik, leszámítva pár alakot, akik viszont nem sok vizet zavarnak. Mindeddig a tőlem nem meglepő módon, iszonyatosan csendesen sétáltam a csapattal, senkinek sincsen mondandóm, vagy ha van is akkor se elegyedek beszélgetésbe, nem is tudom miért, hiszen nincsen problémám a csapattal, sőt igazán kedvelem a társaságukat. Tényleg ha már a társaságnál járunk, meg kell említenem hogy Kallar meglehetősen... Idegesítő lett mostanában, de úgy vélem ez csak idő kérdése volt, mármint hogy ilyen legyen, és valamiért még, talán kissé... Kedvelem is érte, mátmint emlékeztet az otthoni dolgokra, ott is elvárt dolog a fegyelem, főleg egy olyan alaktól mint én, és emlékeztet rá. Nem mellesleg a Kallarkozásról nehéz volt leszokni, hiszen egy jó ideig semmi problémája nem volt ezzel, vagyis lehet volt de nem említette... Mindenesetreis a tiszteletet kölcsönösen elvárom tőle, ha már én is szó nélkül megadom neki amit elvár tőlem. A távozó, és nem mellesleg hajlongó nő felé meglepetten néznék ha tudnék, és reflexerűen viszonoznám a búcsúzását, de mire oda érnék már távozott, s ezúttal lassúnak bizonyultam... Talán pár percet kell várni, amíg végül újabb alakok érkeznek, s egy pillanatra már felgyullad bennem a remény hogy pusztán csak eddig kellett várni, de nem! Ezek pusztán csak felszolgálók, akik ételt hoztak... Várjunk csak! KAJA! Bizony, kevés jobb dolog van ennél az életben, hiszen egy kiadós lakomázás, ráadásul finom ételből a legtöbb problémát, mint például a leggyakoribban felmerülő éhséget, és a ritkábban oda kerülő erős, múlni nem akaró bánatot is megszünteti, legalább is egy időre. Le ülök az asztal mellé, erősen csorgó nyállal, arra persze ügyelek hogy lehetőleg az ételt ne nyálazzam össze, hiszen másnak is kell, valószínűleg. Egy jó ideig zavartalanul megy az evés-ivás, legalább is részemről, bár igyekszem csak mértékkel, csipegetni, és nem falni mint holmi disznó, de ellentétben mindent, ismétlem MINDENT elfogyasztok, mármint úgy értve hogy ami a kezembe kerül, és ezalatt most főleg a csontokra kell gondolni, amik néha kissé túlságosan... Ropogósak, de nem okoznak annyira nagyon problémát. Végül lépteket lehet hallani, és bejelentik hogy valami nagyon fontos személy érkezik, akiről már sejteni lehet hogy kicsoda, vagyis pontosabban fogalmazva, ha csak fel nem dobta a talpát az előző, ami kizárt mert tudnánk róla valószínűleg... Ó a lényeg hogy egyértelműen kitalálható hogy ki érkezik hozzánk! Szerencsémre, az éppen kezemben lévő csontból nem sok maradt, így nem túl feltűnő hogy igazából ott hagyom... Vagyis... Jó hát egy csonttal amúgy sem tudnának mást kezdeni azok akik nem hajlandóak megenni, és csak nem tűnik fel senkinek, még... Helyet foglalok, úgymond, a többiek mellett, majd térdre ereszkedem, és lehajtom a tekintetemet, továbbá így várom Nebot, hiszen így illik, valamint miután megérkezett is így maradok, és amíg engedélyt nem ad rá, addig igazából meg se moccanok.

Megvárom míg a felszolgálok befejezik a pakolást és mikor minden elül én is oda lépdelek az asztalhoz, lefejtegetem a kezeimről a kesztyűket, majd azokat zsebre téve nassolni kezdek. Belekóstolok minden új és könnyű kajába ami esztétikusan elém van terítve, de csak csipegetek, nem akarok jól lakni, sem úgy kinézni, mint egy konyhamalac.
Fél órával később, mikor rápillantok az zsebórámra hirtelen belépdel pár kree katona, majd a vezetőjük rögtön bejelenti a császárnőt. Ugyan halottam már róla, de elkerültem. Azután érkeztem Attilanra, hogy ő már távozott onnan, bár határozottan rémlik, hogy akkor még nem volt császárnő. Most sebtiben, még érkezése előtt megtörlöm a kezemet egy gyorsan előkapott pamutzsebkendővel, majd azt visszacsúsztatom a zubbonyom alá, hogy térdere is ereszkedhessek az érkező előtt.
Ha véletlen külön szentelne időt az emberekre és előttem várakozóan állna meg mindenképp megeresztek egy " Megtiszteltetés császárnő! "-t és alkalom adtán kezet csókolok. De ezeket mindenképp megelőzi az elváró gesztus a kedves császárnőtől.

//Ugyan a fejmosás előttig nem olvastam el a tájékoztatót szerintem kisebb eltéréssel elfogadható a külföldi diplomatám belépője szóval én így is hagynám:D//

Nem ezért írtam 5 oldalt az etikettről és szokásokról, hogy mindenki annyit írjon egyszerűen kikerülve mindent, hogy a szokásos etikett szerint. Tudod, vagy nem tudod... tessék leírni, hiogy mi mit csinál... Ugyanez a köszönésre, elvileg mindenki ismeri, mégis mindenki eltolta és nem jól köszön, és még Nestor is meghajol a térdelés helyett. Tényleg ezért dolgozom bármit is?
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1156-az-vilag-nemessege-birodalmak-etikett - még be is linkelem, hogy mi a szokás, szóval tessék javítani, akire értendő köszönés és egyéb téren! Hacsak nem akarjátok, hogy ez a kaland is átkozottul hamar végetérjen, mint az előző.

Jelly épp egy kolbászra emlékeztető ételt evett, amit egy sárga szószba mártogatott, mellé valami tejszerű, szénsavas italt ivott, ami enyhén szeszes volt. Éhes volt, és most már volt mit enni, ráadásul nem kellett fizetni érte. Ekkor lépett be Nebo a terembe. A kinézete még mindig felséges volt, és az a ruha rajta...
Jellynek szerencsére hamar eszébe jutottak a kree etikett szabályai, a nyelvleckék mellett ezeket is átolvasta.
- Ő császári felsége - majd letérdelt. Addig nem állt fel, vagy nem szólalt meg, míg erre parancsot nem adott. A földet kezdte el nézni, mert ha felnézett volna meglátta volna a császárnő dekoltázsát.
"Ha a férje kinyír minket, akkor miért öltözik így, hogy megbámuljuk." gondolta, majd várja, hogy szólítsák.

Némi falatozás után, vègre megjelenik akire eddig vártunk. Nebo szebb, mint valaha. Ingerülten lesöpröm Kallark kezét magamról és én is üdvözlöm Nebot, letérdelve, a megfelelő megszólítással egyetemben. Lehet, hogy makacs vagyok, de azért tudok tanulni a hibáimból, és nem kell, hogy ez az önfejű rángasson, amikor úgy tartja kedve. Szóval igazam volt és a Földre kell mennünk, azért a személyért aki az egész hiba dologért felelős.
-Felség, megkérdezhettem esetleg derült-e fény a Bandázs hordozójának személyére?-
Kérdezem érdeklődve na és persze tiszteletteljes hangon. Mert azért jó lenne tudni, pontosan. Hisz nem mindegy, hogy kit próbálunk majd ide citálni, a földről. Na és persze milyen eszközökkel.

//Nos én nem írtam üdvözlést mert Kallark meg Nebo reagja után hülyén vette volna ki magát.//

Jelly felemelte a fejét, miután megcsókolta Nebo kezét. Nem hitte el, visszamenni a Földre? Jó látta, ahogy a Fellegvárt lassan elnyeli a fekete lyuk, de nem akart a saját fajtájára támadni, hogy arra került a sor. Ahogy látta a többiek csak egy földit tűrnek meg maguk mellett: Jellyt.
Megszédült, amikor ezt meghallotta, nem tudta, hogy mit kellene mondani.
- Arra gondoltam, hogy együtt működhetnénk néhány földi szervezettel, hogy elkapjuk. Van sok barátom az X-Menben, esetleg ők segíthetnének a nyomozásban.

Hamar elmúlik a bizsergés amit az az egyszerű tény idéz meg, hogy most egy a földön már régen értékét vesztett rendszer szerint élnek itt az emberek, illetve kreek és egyéb galaktikus fajok képviselői. Tisztaságot érzek egy pillanatra magamban, mintha ez valami mássá emelne, többé, mint egy szerű ember. Noha nem jellemző rám a saját fajom utálata vagy a vágy, hogy más legyek, ebben a pillanatban viszont eltudtam volna képzelni magam, mint szorgoskodó apród az udvarban.
Rövid pillanat volt, a kéz nyújtása és a csók között, még halványan él bennem, mikor engedélyt kapunk, hogy felálljunk. El is mosolyodnék rajta de nem akarok rossz benyomást tenni, így elfojtom ezt az érzelem kitörést. Jelly meg is könnyíti, mikor felhozza a tanácsát. De egyenlőre nem szólok, nem kérték ki a tanácsomat, csak a srác vállára teszem a kezem, hogy kicsit lenyugodjon, kívülről is látszik, hogy nincs teljesen magánál, meglepődhetett a feladattól. ~Vagy, hogy pontosabb legyen az irányától. Hamarabb hazalátogatunk, mint hittük volna, de az x-men... nem erre a feladatra való szövetségesek. Inkább a S.H.I.E.L.D.hez kopognék be ilyen természetű segítségért, talán a jó kapcsolat reményében még ők kérik, majd, hogy had segíthessenek a császárnő ügyében. De a legjobb lenne talán csöndben eljárni, a média hamar felkapná a világpusztítónak titulált földi dolgát, ha igaz, ha nem.
Még jobban kihúzom magam amikor előttem halad el a császárnő és ha nem intéz hozzám szavakat kerülöm a tekintetét, nem akarok szemtelennek tűnni, az ötletelést kénytelen vagyok a katonákra hagyni, ha már belekezdtek a méltó felvezetésem nélkül...

Nebo elvárja a kézcsókot, ami természetesen nem lep meg, s meg is adom, bár tőlem ilyen téren sajnos nem telik sokra, de úgy vélem hogy elfogadható, mivel jobbat ha beledöglök sem tudnék kivitelezni ilyen fejjel... Az engedély után kényelmesen ismételten két lábra állok, majd aztán csak figyelek ahogy kiosztják nekünk a feladatot. Ez most nagy falatnak tűnik, úgy értem ha minden információ helyes, akkor egy galaktikus " méretű " szuperbűnözőt keresünk, s ez egy olyan dologgá teszi az egészet, hogy az már egyszerűen tetszik. Továbbá Nebot követem a tekintetemmel, illetve pontosabban a sarkait igyekszem figyelni, no nem azért mert nem merek rá nézni.. Ó nem... Pusztán csak még mindig kissé... Ostobának tartom, azért hogy képes azt szeretni, akit, ámbár lehet nem szereti, s csak érdekből játsza a szerepét... De természetesen ezen magán gondolataimnak egyáltalán nem adok hangot, csak egy csalódás a megannyi közül, de ugyebár egyes uralkodók már csak ilyenek. Örülök hogy az Embertelen Birodalomnak nem átlagos úrnője van, be kell hogy valljam, sokkal szimpatikusabb egy karizmatikus vezér, mintsem egy uralkodási mániás egoista. Továbbá semmi hozzáfűznivalóm sincsen a szituációhoz, ha tudnak valamit, amiről nekünk is tudni kell, azt úgyis megosztják velünk, vagy a többiek kikérdezgetik, én pedig inkább meghúzom magam és csinálom amit eddig is, hallgatok és figyelek.