Hala

Csendesen szenvedve hallgatom hogy mit beszélgetnek, az egyetlen ami meglep hogy Kallark felvesz a földről, igazából nem számítottam rá hogy bárki is próbál majd segíteni rajtam, még ilyen szinte se hogy csak kicipelni innen. Próbálom elengedni magam, úgy nem olyan pocsék az érzés mintha feszengenék, bár elég nehezen megy. A kitűntetéses dologra sem igazán reagálok semmit, nincs szükségem ilyesmire, nem fogom alá adni ezzel a lovat, és tőle igazából más helyzetben sem fogadnám el. Szóval mivel nem tehetek mást, várom hogy mikor távozunk már erről a helyről. Igazából sokkal többet tenni nem igazán tudok, szóval élvezem a fuvart amennyire lehet, már amennyire ebben a helyzetben lehet.

Tyra hátra fordulására Unspoken keze rászorul a jogarára. Arca komor lesz, de inkább megrázza a fejét.
- Szomorú. Ilyen népek Védelmezik a Galaxist - morogja megvetően és halkan majd a csapatra néz. - Mind kapnak egy lakosztályt vacsorát közösen ülhetik meg egy nagyobb étkezőben, sérüléseiket ellátják, de sajnos otthonaikkal nem érintkezhetnek. A Hibából érkezett sereg minden adást lehallgat. Holnap ceremónia keretében Actil Vádló adja át a kitüntetéseiket.
Ezzel Unspoken megfordul és kézen fogva kíséri el a feleségét.
- Neked van még egy ajándékom.
Súgja neki halkan miközben az ajtók záródnak.
/Ezt megtudjátok majd a Bosszú Epilógusában. A mesélést ezennel vissza adom Nefinek /

Mikor Tyra hátat fordított már Nebo vesztette el a türelmét. Eddig is elég sok mindent eltűrt a lánytól, de a szemtelensége és pofátlansága ezen a ponton haladt túl mindenen. Attól, hogy egy félvér volt még nem jelentette, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok és az etikett. Látta, hogy a férje keze idegesen a jogarra szorul és a szavait is hallotta. De vele ellentétben most már ő volt az, aki nem bírta szótlanul ezt. A Legfelsőbb Intelligencia előtt bőven elég volt.
- Pedig tudhatna valamit már az illemből Tyr-Xor, azok után, hogy jó fél évig az unokafivérem kapcája volt – mondta a nő sértetten és némi bánattal. – De maga soha sem tanul… Az uralkodó nem engedte, hogy távozzon! Addig pedig itt marad, amíg a távozást nem engedik!
A férje szavai után sem kapták meg a távozást a többiek, meg kellett várniuk, hogy ők távozzanak, persze azok, akik az illemet sem ismerik még hírből sem, azoktól nem tudta, hogy mit is várt. Pedig Tyra is az elmúlt jó nyolc hónapot az Embertelen királyi udvarban töltötte, de semmi sem ragadt rá. Nebo végül elfogadta a férje kezét és a férfira mosolygott. Vele együtt fordított hátat a többieknek és indult el kifelé a teremből. A nő felvonta a szemöldökét a férje suttogására és halkan nevetett fel.
- Elkényeztetsz nagyuram – mondta kedvesen.
Miközben a folyosókon haladtak kíváncsian várta, hogy mi lehet egy teljes birodalmon felül a következő ajándék.

//Folytatás: Ovar//

Kallark az illem miatt nem lépett csak ki a helységből. Továbbra is mozdulatlanul várta, hogy a pár végre kimenjen a helységből, csak utána szólalt meg a korábban hozzá Tyra-nak.
- Örülhet, hogy nem a shi’ar udvarban van, vagy azért, hogy éppen most mentette meg az új királynét – mondta most is megszokott ridegségével. – A szemtelenségéért már régen kivégezték volna, Chandilar-on talán én magam a császárnőmet ért sértésért.
Nem szemrehányóan mondta, csak figyelmeztetően, ő csupán azért tette, amit tett, mert hidegen hagyta, hogy mit tesznek vele, már úgysem számított. De abban kételkedett, hogy a lány csak úgy eldobná az életét.

//Folytatás: Kallark szobája//



Ha valaki Nebo-hoz akar véletlen visszajönni a szabadjáték alatt, nyugodtan megteheti, és az ide írjon.