Szent Caedmon Templom

A következő templom Nyugat-Európa legnépszerűbb keresztényi ágazatának, a katolikusnak a képviselője. Ez a keresztényi ágazat amerikában csak a "második helyezett" tudott lenni, csak a protestáns előzte meg. Maga az épület Queensben található, a Roosevelt sugárúton. Vasárnap egész nap misék folynak, ilyenkor mindig hatalmas a tömeg minden létező járművel. A katolikus egyház nem ítéli el a mutánsokat, elvégre ők is Isten teremtményei, de súlyosan elítéli az összecsapásokat, illetve a muténs erővel való visszaélést. A templom gótikus stílusban épült jóval a gótikus korszak után: a katolikusok akarták hogy ilyen stílus legyen, mert milyen az hogy csak Amerikában nem épült ebben s szép stílusban templom.

Az eredeti topic.

Lassú léptekkel lépek be a templom , majd haladok egészen a padsorok végéig, ahonnét végig nézek a helyen. Szememről leveszem a napszemüveget, majd vörös tekintetem újra végig járatom az épületen és a bent lévőkön, mielőtt megindulnék a gyóntatófülke felé. Lépteim lassúak, kicsit se sietek, majd mikor oda érek, akkor benyitok, s leülök.
- Hallgatlak lányom – szólal meg a túloldalról a pap, mire elmosolyodok.
- Inkább én hallgatnálak téged, hogy hallottál e mostanában valamit. – suttogom csendesen, mire a pap félrehúzza az elválasztó ablakot és döbbenten néz rám.
- Te itt? Isten nevére! Hogyan? – fojtott hangjában ott a döbbenet, ahogy vörös lélektükreimbe néz.
- Hosszú történet, de a lényegen semmit se változtat. Ugyan azt teszem mint eddig, csak most a démoni horda nehezíti a dolgomat. Ezért vagyok most is itt atyám. Tudom, hogy ide jár több vadász is. Esetleg nem hallott valamit? – kérdezem nyugodt hangon, majd kedvesen rámosolygok a még mindig teljesen ledöbbent papra.
- őőő…. öm… rendben… Mint te is tudod a vápírok egy része az ő oldalukon áll, mások nem, de most akkora gondot jelentenek a démonok, hogy nem igazán foglalkoznak külön csak a vámpír problémával, főleg, míg a kinti helyzet jobban kedvez a fajtádnak. – a pap hangja érezhetően remeg, mire csak bólintok.
- Köszönöm… és már csak részben a fajtám. – ezzel felállok és kilépek a fülkéből, s teszek néhány lépést, mire hallom, hogy nyílik a másik ajtó is és megérzem a vállamon a pap kezét.
- Mi történt veled gyermek? Tényleg más lettél. – hátra nézek rá a szavai után.
- Kaptam még egy esélyt. Imádkozzon értem atyám… - ezzel megindulok kifelé - …szükség lesz rá.

Kint várakozok, míg Nyko bent van a templomban majd mikor kiér akkor rámosolygok.
- Akkor most merre tovább?
- Nagyon jó kérdés… Annyi biztos, hogy jó eséllyel megint csak démonok lesznek a terítéken… Azok a régi szép idők… - morgom magam elé, de nem fejezem be a mondatot, csak körbe nézek.

Sötétség és tűz kora: A pokol tornácán prológus
Résztvevők: Pokol dimenziók urai, úrnői bizalmasukkal, az asgardi káosz és halálistennő, Avalon védelmezője és a görög halálisten
Helyszín és idő: időn és helyen kívüli dimenzió

Egy villanás töltötte be az üres helyet, ami leginkább egy űrben lebegő aszteroidának tűnt. Ahogyan a fény eloszlott megannyi furcsa lényt lehetett meglátni itt. jelen voltak a legfőbb pokoli dimenziók urai és úrnői egy-egy magukkal hozott bizalmassal, illetve négy isteni származású személy, Hela, Thorhalla, Hádész és Roma is.

- Ahogyan látom a menny küldöttei nem vették a fáradtságot, hogy megjelenjenek a hívásunkra – mondta az egyik démon.
- Még mindig vezekelnek azért, amit korábban tettek, nem érezték jogszerűnek a beavatkozást azok után, hogy utoljára majdnem nagyobb pusztítást okoztak, mint most Dormmamu – felelte az egyik nő. – Dormammu szerintük senki ügye, a gyíkok pedig az Asgardiak felelőssége.
- Senki ügye, persze – mondta Mephisto. – De ha bevakoznánk, akkor hátba döfnének minket az öntelt képmutató tollas és szárnyas lények.
- Nem mintha nem tetted volna meg drágám – felelte gúnyosan Thorhalla. – Legjobb tudomásunk szerint – pillantott Hela-ra a szeme sarkából – te voltál, ki nem engedte a lelket semerre a haláluk után, s avatkozott közbe, hogy szolgád tette ne járjon Bronx pusztulásával.
- Az avatár megmentéséhez nem volt közöm, sem pedig ahhoz, hogy egy másik avatár megszületett azon az estén.
- Britannia kapitány az én felelősségem volt és az én védelmem alatt állt, áll s állni is fog mindig – szólalt fel Roma is. – Jól véssétek az elmétek, sosem fog a karmaitok közé kerülni.
- Arról, hogy a görögök istenek kineveznek-e avatárt maguknak, vagy sem nem tartozik ezen tanácskozásra – szólt közbe mély hangján Hádész is. – Az asgardiaktól nem kéritek ezt számon.
- Thamuz-nak hála nem rendelkezünk eggyel sem – felelte Thorhalla. – Remekül ért azok eltulajdonításához.
- Nem vesztettél vele sokat, már halott a lánya – vigyorodott el Mephisto.
Thamuz már éppen szólalt volna fel, amikor Hela emelte fel a karját és hallgatatta el a démont.
- Ez nem a mai tanácskozás tárgya – jelentette ki túlvilági hangján. – A fivérünkről gondoskodni fogunk, mi Asgardiak, miként eddig is tettük a másik öt fattyúval. A kérdés jelenleg, hogy miként érjük el, hogy Dormammu elpusztuljon, vagy távozzon Midgardról.
- Abban egyetértünk, hogy nyílt beavatkozásról szó sem lehet – mondta ismét a női démon. – A halandók megtették a dolgukat, Dormammu-nak nem marad ideje, sem esélye arra, hogy az igazi terveit végrehajtsa.
- A mágikus gócpontjai miatt a védőpajzsa meggyengült, nem tudja sokáig fenntartani a pajzsot az Astoria között. Bármennyire is nem tetszik sem nekem, sem a jelenlevőknek, időlegesen fel kell a halandókat ruházni olyan erővel, amivel képesek arra, hogy megtegyék, amit mi nem tehetünk.
Az arcokon határozottan látszott, hogy igazából egyiknek sem fűlött a foga ahhoz, hogy mindezt megtegye, de végül bólintottak egyetértően. Más út nem volt ahhoz, hogy megállítsák Dormammu-t.



Sötétség és tűz kora: A pokol tornácán
Résztvevők: Kita Horigome, Shynomy Rokana és Edward Richard MacAevus
Következő körváltás: 2013. február 25. (hétfő)

Queens, New York egyetlen olyan része még, ami démoni uralmon volt. Sehol máshol nem voltak már a városban, Dormmamu minden előretolt helyőrsége megszűnt létezni, a civilek, önjelölt hősök, akik véletlenül, vagy épp szándékosan kerültek arra a helyre elpusztították őket. A démonúr és hordája visszaszorult az Astoria negyedébe, amit most már szinte folyamatos tűz alatt tartott a SHIELD helicarriere a Fury, a támadásokkal is végig gyengítve a pajzsot. Úgy két hete foglalkoztak ezzel, ennek köszönhetően a városban a Nemzeti Gárda tartott rendet, mert az összes SHIELD ügynök ki volt rendelve Queensbe, hogyha a pajzs megtörik, akkor kezdjék meg a környék kitakarítását és biztosítását.
Végül február vége felé sikerült elérniük egy eredményt, ez mind a földről, mind pedig a levegőből tisztán látható és érezhető volt. Egy sorozat ekkor törte át a pajzsot először és csapódott be a földbe a pajzs túloldalán. Az eredménye az lett, hogy egy erős lökéshullám következtében omlott össze a mágikus védőpajzs. A lökéshullám az egy tonna súly alatt mindent ideiglenesen a földre kényszerített, ami a levegőben volt, de még a vadászgépeket is nehéz volt egyvonalban tartani, hogy ne legyen belőle katasztrófa. A földön levőket a lökéshullám a földre lökte, az épületek ablakai betörtek és az üvegszilánkok esőként hullottak az utcákra.
A robbanás után végre mindenki szemtanúja lehetett annak, ami odabent zajlott az Astoria negyedében, a pokol tornácán.

Eljött a pillanat, amire minden bizonnyal már mindenki várt, amitől esetleg mindenki félt is. A pajzsnak vége és most kiderül, hogy mi is van mögötte. Bár az biztos, hogy semmi jó. Shynomyra nézek, majd arra amerre a pajzs volt és azokra a dögökre, amik még innen is látszanak.
- Hát ide lehet némileg nagyobb tűzerő kéne. – jegyzem meg miközben előhúzom az egyik pisztolyom és ellenőrzöm a tárat, kibiztosítom, majd a másikat is, s veszek egy mély levegőt.
- Fejjel a falnak? – teszem fel az egyszerű kérdést Kitanak, miközben látom, hogy készülődök, d enem igazán várok rá választ, csak folytatom – Mégis mit akarsz tenni? hm? Már élsz ezt ne feledd el, és örülnék, ha ez így is maradna. – hangom csendes és némileg aggódó is.
- Nyugodj meg, Shyrok. Nem terveztem fűbe harapni, ezen a napon. – próbálom nyugtatni Shynomyt, aki csak az égre néz.
- Senki se tervezi, mégis megtörténik… - veszek egy mély levegőt és lehunyom a szemeim egy pillanatra, hogy többi érzékszervemre hagyatkozva észrevegyem, ha valaki zajt csap, vagy, esetleg ismerős szagot hagy maga után.
A templom mögöttem, a pokol előttem, akár egy rossz film… Egy út van: Előre. Nem futok el, érzem, hogy eme nap fontos lehet. Nyugodt arccal nézek magam elé, s a levegőbe szagolok.