Olympia (Antarktisz)

by **Tyranis** Szer. 14 Márc. 2012, 14:00

A földi örökkévalók lakhelye a Déli-sarkon.

Olympia (Antarktisz) Olympiaq

by **Tyranis** Csüt. 15 Márc. 2012, 13:45

//Előzmény: Lemuria, Csendes-óceán//

Itt elég volt csupán a hely közelébe érnie, hogy lássa, igen, itt már többről van szó, mintsem remélni merte. Hiába voltak levédve a sugárzástól és hiába volt árnyékolva a hely, egy hasonló szintű technológia képes volt arra, hogy mindezt felfedje. Hamarosan pedig végre valahára meg is pillantotta az óceán felett repülve azt, amit akart. Olympia-t. Az örökkévalók földi városát. Eddig még teljes valójában nem látott örökkévaló várost, otthon, vagyis a Csatabolygón az apja minimálisan alakította át ilyenre a dolgokat, csak a holoképeken és szimulációkban látott, de az nem fedte a valóságot. Ez az építészeti stílus és a város nagysága még Tyranis-t is lenyűgözte, igaz külsőre semmilyen érzés nem látszott a lányon, de tetszett neki, amit látott. Persze, ennek is pusztulnia kell, így nem törődött azzal, hogy sok időt veszteget azzal, hogy elképzeli milyen élet is lehet ott. Vagy milyen lenne egy olyan örökkévalónak lenni, akit nem ölnének meg azért, ami. Nem csak a létrehozása miatt, hanem, mert az apja a legerősebb örökkévaló, akiben még a deviánsok DNS-e is megtalálható volt, és minden bizonnyal a lányába is öröklődött mindez. Logikusan nézve, erre a helyre nem fog tudni csak úgy bejutni, mint korábban, csak bízhatott, hogy nem figyelik a környéket és nem fogják egyből megtudni azt, hogy megérkezett. Ha beteleportál, az logikátlan lett volna, azt minden bizonnyal észreveszik. Így nem maradt más lehetősége, mintsem berepülni. Elég sokan éltek erre, így még az sem biztos, hogy felismerik, akkor pedig teljesen elvegyülhetett volna a környéken. De ezek majd csak akkor nyernek bizonyosságot, ha egyszer eljutott oda. Így repülve közeledett továbbra is, és ha odatudott érni a városhoz, akkor egyszerűen leszáll annak a határában, hogy gyalog indulhasson tovább.

by **Tyranis** Pént. 16 Márc. 2012, 10:50

Egyelőre nem keltett feltűnést, és sikerült teljesen elkerülnie mindazt, legalább is a látottak alapján, mert még senki sem jelent meg mellette, hogy kérdőre vonja miként érkezett meg, és honnan került ide. A magabiztosságát persze ez sem növelte tovább, ugyanolyan óvatos szándékozott maradni, mint eddig is volt. Logikusan ez volt a legcélravezetőbb, ha így tesz továbbra is. A lehető legtermészetesebben próbált az épületek között sétálni és elvegyülni az ott élők és sétálók között. Még soha sem találkozott más örökkévalóval az apján kívül, így most diszkréten, de a lehető legalaposabban mérte fel őket, hogy meglássa milyenek is. Ami furcsa volt számára, hogy gyereket is látott, bár logikus, ha családok is élnek erre. Csak tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mennyire nehezen szaporodnak, így ezért volt meglepő a számára. Tudta, hogy itt a legtöbb örökkévalóval szemben még gyermeknek számítana, hiszen alig volt huszonöt éves és messze volt az, hogy évszázadokat, vagy esetlegesen évezredeket leéljen, mint az apja, és a többi rokona. Illetve a harmadik generációs örökkévaló. De még a negyedik generációsok is közel kétezer évesek voltak, saját maga pedig azt sem tudta, hogy meddig fog elélni úgy, ahogyan most van. Évszázadokig ő is, esetleg évezredek? Nem számított, előbb vagy utóbb úgyis a Halálhoz kerül, őt imádta vallási tisztelettel és a tetteivel neki adózik. Az, hogy mikor kerül a színe elé, igazán nem számított neki. Inkább figyelte és tanult ezen a helyen, a technológia pedig egyszerűen lenyűgöző volt. Kis mennyiségben persze látott már korábban örökkévaló technológiát, de ilyen nagyban, ekkora helyen, még soha sem. Bízott benne, hogy lesz annyi ideje, hogy a teljes várost alaposan átkutassa és átvizsgálhassa. Ez a gondolat teljesen igaz volt a még nem látott számítógépes adatbázisra is. Körbenézett és haladás közben igyekezett egy kevéssé feltűnő helyen levő terminált keresni, amivel hozzáférhet a rendszerekhez.

by **Tyranis** Szomb. 17 Márc. 2012, 12:57

Hamarosan meg is találta, amit keresett, egy terminál, nem a főutcán, hanem egy kisebb sikátor szerűségben. Nem találta valószínűnek, hogy errefelé bűnözés lenne, így ezzel nem is foglalta le magát. Azonban a terminál annál inkább lekötötte a figyelmét. Végre valahára normális örökkévaló nyelvű leírást talált, a város alaprajzától kezdve az összes megfigyelésen át, amit a városból végeztek. A város alaprajzával kezdte, amivel sikerült is kiderítenie, hogy a város nem csak itt a felszínen van, hanem a föld alatt is, benyúlik a közelben levő hegybe és még a tengerig is elér, hogy a tengeri élőlényeket tudják figyelni. Talált különböző pontokat, hogy merre is figyelik a deviánsokat. Aminek igazán örült, hogy a legtöbb földön található faj tudományosan szerepelt az adatbázisban, köztük az örökkévalók, deviánsok, asgardiak, atlantisziak, embertelenek, emberek, mutánsok. DNS mintákkal és mindennel, ami csak elképzelhető volt. Anatómiai vizsgálatokhoz kiválóak lettek volna, főleg, mert nem csak az értelmes élőlények voltak itt megtalálhatóak, hanem az állatok is. Igaz azok éppen érdekelték Tyranist, nem volt jelentőségük különösebben. Őket nem kellett leigázni és uralom alá hajtani, a lelkük nem volt fontos. De mindenki más, igen! Főleg, hogy ezen adatokkal tovább kísérletezhet és vizsgálódhat, új tapasztalatokra tehet majd szert és felhasználhatja őket a későbbiekben. Nekiállt ezeket lementeni, majd eközben újra a város térképére nézett és azt igyekezett a lehető leggyorsabban memorizálni. A lakónegyedeket, a kulturális központokat, parkokat, laborokat, megfigyelőállomásokat. Mindent, aminek hasznát veszi, hogy később tájékozódni tudjon ezen a helyen és ne tűnjön úgy, mint aki most volt itt először. A holoképeken nagyjából azonosítani tudta az épületeket, hogy mi micsoda és így már később is fel fogja ismerni őket. Megvoltak azok a pontok is, ahol a deviánsok előfordulhattak. Ez volt az, ami miatt tényleg érkezett. Amint a másolás megvolt kikapcsolta a terminált és el is indult tovább.

by **Tyranis** Pént. 23 Márc. 2012, 14:18

Hamarosan egy kiugró párkányra ért, ahonnan belátta az egész várost. Mindenhol nyüzsgő és sétáló örökkévalókat látott, a város egyértelműen élt. Megvolt a kolónia, most már teljesen biztos lehetett benne. Lenézett rájuk, egy erős és büszke faj tagjai, akik az emberiséget voltak hivatott védeni. Mégsem voltak képesek arra, hogy megtegyék, amikor mutánsokká váltak. Logikusan nézve nem kerültek bajba, de logikusabban igen. Most már könnyebb volt őket megölni, mint korábban.
Olympia (Antarktisz) Olympiaeternal

Egy, a mutáns génre specifikus méreg, vírus. Könnyedén, hónapok, de akár hetek, vagy napok alatt is végezhetne a fajjal. Csak elég lenne a légkörbe küldeni a világ több pontján. Attól a perctől kezdve egyik élőlény a másiknak adná át mindezt és hamarosan mindannyian meghalnának. Csak még ez is túlságosan is korai lenne, akkor azok is hamar meghalnának, akiknek látniuk kellene, hogy a korábbi tettük mit okozott. Hogy lássák miként lesz a Halálé minden. Nem érzett különösebben gyűlöletet, ennek így kellett lennie és így is lesz. Ennyire egyszerű volt a számára az egész történet. Más fajnak nem kellett úgy és olyan hamar bevégeznie, mint az emberiségnek. Először ők lesznek, akik elhullnak, az egyetlen faj, akiknek így kellett járniuk. Túlságosan is nagy kárt okoztak már és talán ők voltak az egyetlenek, akik az isteneik terén beképzeltebbek voltak mindenki másnál. A legtöbben úgy hitték, hogy isteneik elpusztíthatatlanok. Már Tyranis apja is bebizonyította, hogy nem így van, mert ölt Asgardiakat, de ez nem volt elég. Még Mephisto, és akit Istennek neveznek ott volt. De ahhoz majd az örökkévalókat is félre kell állítania. Ha feltűnik nekik, hogy mi készül a végén még összeállnak az egyetlen eggyé és akkor róla is tudomást szereznek. Ami pedig teljeséggel elfogadhatatlan lett volna.

by **Tyranis** Szomb. 24 Márc. 2012, 11:30

Ahogyan a városban levőket figyelte, ami nagyon szemet szúrt neki, hogy gyerekek alig vannak. Azt nem várta, hogy idős személyeket fog látni, végül is bármeddig elélhetett egy örökkévaló és nem nagyon öregedtek. Azonban a gyerekek hiánya feltűnő volt. Tudta, hogy nehezen szaporodnak az örökkévalók, de ez azért enyhén túlzás volt. Ahogyan innen fentről lenézett nagyon sok mindenkit látott, de gyerek tényleg nem. Vajon mennyi idő kellett még, hogy ezt a fajt meddőnek és kihalás szélére sodródott fajnak tekintsék? Illetve mikor születhettek utoljára utódok. Úgy érezte, hogy saját magát mondhatta volna az egyik utolsónak. Megnézve az apja is majdnem hatezer éves volt, és azt nézve Tyranis volt az egyetlen gyermeke. Valószínűleg ebben közrejátszott az is, hogy a Halálba volt szerelmes, de ha nem ez lett volna sem nagyon hitte volna a lány, hogy több gyereke legyen. Az, hogy Űrróka a nagybátyja volt és a nagyszüleinek két gyermeke is volt annak idején hatalmas dolognak számított. A celestial DNS amiatt volt mindez. Meglepő és logikus is egyben, hogy egy isteni faj az, ami szinte képtelen a szaporodásra. Így nem fordulhat elő, hogy túl sokan legyenek. És ritkán következhet be az, ami az apjával is volt, hogy a faja és az univerzum ellen fordul. Vajon mi lenne, ha mindezt egy celestial tette volna meg. Igazán érdekes dolgok következtek volna belőle. A legjobb tudomása szerint a ccelestialok igencsak régen avatkoztak be a dolgokba utoljára, vajon ekkor megtennék újra? Logikusan nézve igen, és próbálnák megakadályozni azt, hogy a társuk pusztítson és öljön. Esetleg saját kísérletekbe fogjon bele. Egyszer érdemes lett volna egy ilyen lénnyel elbeszélgetni, már csak egy egyszerű mezeivel is. Elfordult a párkánytól és immáron nem figyelte a várost, a szemeivel azt a helyet kutatta, ami meg volt a térképen jelölve, mint a deviánsok megfigyelő helye. Ezt kereste. Lassú, de határozott léptekkel indult el abba az irányba. Végtére is, ezért érkezett.

by **Tyranis** Vas. 25 Márc. 2012, 11:24

Miközben haladt a letöltött információkat olvasta a deviáns fajról. Egy félresikerült kísérlet a celestialok részéről. Meglepő volt, hogy azok az istenszerű lények képesek valamit ilyen szinten elrontani. Úgy, hogy azt helyre sem képesek hozni később. Ahogyan kissé távolabb ért egy nyugodt helyre, ahol nem látszott ott állt neki a tényleges olvasásnak és nem csak annak, hogy bele-bele kukkantson az adatokba. Folyamatos harc ment évezredek óta a fajjal, voltak évtizedek is, hogy nem volt semmilyen kitörés, de olyanok is, hogy folyamatosak. A deviánsok nagy része az adatok szerint meglehetősen humanoidnak tűnt, legalább is az adatbázis adatai között. Ami igencsak megkönnyítené a helyzetét. Sokkal könnyebb lenne elvegyülni közöttük.
Olympia (Antarktisz) Deviants_(Encyclopedia_Mythologica)

Olympia (Antarktisz) Deviants_(Encyclopedia_Mythologica)

Persze igencsak sok volt olyan is, ami ténylegesen szörnyetegnek is néztek ki. A képességeikről korábban is olvasott, így ezekkel nagyjából tisztában volt. Ahogyan a lakhelyükkel is, hogy jellemzően a föld alatt voltak. így most már csak le kellett oda jutnia észreveetlenül. Az egyik holoképre nézett, ami láthatóan a föld alatt készült. A környéket megnézve, felfogja ismerni, ha meglátja ezt a helyet.
Olympia (Antarktisz) Deviants_%28Earth-8101%29

Olympia (Antarktisz) Deviants_%28Earth-8101%29

Egyelőre még mindig nem ment utána senki és végre elérte azt a helyet, ami meg volt jelölve, akkor nem maradt más dolga, mintsem lemenni végre a föld alá és megkeresse őket. mikor elindult volna a barlangba zajt hallott, valami elsuhant előtte támadásszerűen. Tyranis ösztönösen hátrébb ugrott elkerülve a találatot, és azonnal kardot rántott. A félhomályban pedig már meg is látta, hogy ki áll vele szemben.
Olympia (Antarktisz) Ereshkigal_(Deviant)_(Earth-616)_0001

Olympia (Antarktisz) Ereshkigal_(Deviant)_(Earth-616)_0001

by **Tyranis** Hétf. 26 Márc. 2012, 10:54

Tyranis megérezte a nő támadásának szelét, így bizonyosra vehette, hogy erősebb, mint az átlag és nem lenne túlságosan logikus, sem pedig szerencsés alábecsülni őt. A támadásból máris le tudta szűrni, hogy emberfeletti gyorsasággal, erővel rendelkezik ellenfele, a szárnyakkal minden bizonyosan képes arra is, hogy repüljön. Egyetlen vágás már ennyire árulkodó volt számára. Hiszen meg kellett tanulnia ezeket, ha nem tette volna a neveltetése és képzése közben, akkor mostanra már halott lenne. Az apja megölte volna, vagy ha nem is ő, akkor valamelyik igencsak élethű szimulációba halt volna bele. A legjobbnak kellett lennie, mert hatalmas tervekre született, amiket végre kell hajtania. A deviáns nőt figyelte és a vonásait, a mozdulatait, ahogyan levegőt vesz, ahogyan figyel. Minden apró mozdulatot és rezzenést. Ahogyan ezzel foglalkozott kellett észrevennie, hogy a másik is pontosan ugyanezt tette vele. Akkor ez egy igencsak érdekes párharc lesz, ha úgy dönt az ellenfele, hogy megtámadja. A logikus lépés az lenne, hogy igen, mert minden bizonnyal egyszerű örökkévalónak fogja nézni Tyranis-t. nem örökölte az apja lila bőrét, sem pedig az anyja kékjét. És az apja durva deviáns vonásait sem, hanem csak az örökkévalókat. Innen volt a fehér bőre is, ami egy generációt ugrott a nagyszüleitől, a haja színe az anyjáé, akárcsak a szemei. De a bőre a nagyszülőké, amit az apjának a deviáns gén rondított el. Senki meg nem mondaná ránézésre, hogy melyik fajba tartozik, vagyis fajokba. Itt örökkévalónak fogják nézni, a kree-k között kree-nek tennék. Az emberek között valószínűleg embernek. A shi’arok, skrullok és a többi kozmikus faj is kree-nek. Ezek pedig itt pontosan a legnagyobb ellenségüknek, az örökkévalóknak. Logikus volt, csak éppen csalódniuk kell majd, részben. Továbbra sem támadott, türelemjáték volt. Amit pedig valószínűleg meg fog nyerni, mert türelme volt. És valóban így is lett, a szárnyas deviáns támadott először megtörve a tűzszünetet.

by **Tyranis** Szomb. 31 Márc. 2012, 15:39

A támadással újra megállapíthatta, hogy ellenfele gyors, valóban gyors. Közel annyira, mint saját maga, amire pedig nem ártott figyelni. Ritkán találkozott efféle ellenféllel, de fel volt rájuk készülve, élete majdnem negyed évszázada alatt volt erre ideje felkészülni. Nem csak a szimulációkban, de a valós életben is, amíg leigázott néhány bolygót odakint az univerzumban. Hátrébb perdült, de a deviáns támadása még így is elérte az arcánál és megérezte a fájdalmat ott, ahogyan a nő körme felsebezte a bőrét. Igencsak régen volt, hogy Tyranis vére kiserkent volna, legalább is ilyen formában, de ez több okfejtésre is adott okot. Vagy több hangsúlyt fektet a védekezésre és jobban koncentrál a saját pajzsára, vagy pedig inkább a többi képességére teszi ugyanezt és így feltesz mindent egy lapra. Egy támadás alatt juttatja le a földre az ellenfelét, vagy pedig ő maga is súlyosabb sérüléseket szerezhet, amik logikusan egyre jobban rontják az esélyeit, és a végén belehalhat. De, ahogyan nézte a nő sem azzal foglalkozott, hogy védekezzen, az első, aki komolyabb támadást lesz képes bevinni, az fog nyerni. Így logikusan ő is felhagyott a védekezéssel és azonnal támadásba ment át. A gondolatok egy pillanat alatt száguldottak végig a fejében, így azonnal kinyúlt a nő keze felé és rántotta meg a csuklónál a saját maga irányába, a következő mozdulattal a könyökét emelte és teljes erőből könyökölte arcon az ellenfelét, majd rúgás gyomorba. Az arctalálatnál hallotta, ahogyan csont repedt és az orrból vérpermet került az ő arcára is. A rúgás után pedig ellenfele métereket repült hátra és a falba érkezett meg. A hegy megremegett a becsapódástól és a plafonból is por kezdett aláhullni. Érdekes és nem várt eredménye lenne, ha az egész hegy rájuk omlana. Logikusan nézve egy ilyen balesetet még ő maga sem élne túl így jó lett volna hamar túlesni a harcon. Ezúttal pedig a nő riposztolt újra energiacsapással támadott Tyranis felé.

by **Tyranis** Vas. 01 Ápr. 2012, 13:12

A támadás a barlang miatt volt igencsak kellemetlen, mert nem igen volt hova kitérni. A járat nem volt elég tágas ahhoz, hogy félre lehessen ugrani előle, sem pedig kellően magas, hogy fel lehessen röppenni. A lefekvés pedig ki volt zárva, mert oda is leért a támadás. A hátrafelé elrugaszkodás pedig azért volt hozzávetőlegesen kizárva, mert a támadás gyorsabban jött, mintsem Tyranis kiért volna a barlangból és ott próbálkozhatott volna a kitéréssel. Ez itt most a tényleges csapda volt számára is. Ha saját maga is kozmikus csapással csap oda, akkor pedig a két erő találkozik és a hegy robbant volna fel tőle, más esetben talán megpróbálta volna, de most logikusan nézve nem azért jött, hogy egy fajt irtson ki, ez nem az a nap volt. Mindezek után egyetlen egy dolgot tehetett csak a kardját emelte maga elé és a penge részt is megfogta a szabad kezével, minden erejével pedig a saját védelmére összpontosított. Amikor az energia eltalálta érezte, hogy métereket csúszik hátra ennek hála, a ruhája több helyen megég és leszakad róla, akárcsak a bőre és húsa is így járt több helyen. Hangot nem adott a fájdalmának és a szemét is csak akkor nyitotta ki, amikor már a támadás fényessége eltűnt a szemei elől. A szárnyas deviáns még mindig ott állt, ahol hagyta, látta utoljára és annak arcán döbbenet, hogy ellenfele még mindig talpon van. Igaz a pajzs fenntartásától egy kissé kimerült, de még mindig igencsak sokáig bírta volna a küzdelmet, ha úgy alakult volna. A csuklya rész is lekerült róla a másik támadása nyomán és most újra az ő sora jött. A kezei felizzottak, akárcsak az arcán levő csík aranyfényben, és ezúttal ő küldött kozmikus sugarakat ellenfele felé. Az ellenfele azonban annyira sem tudott kitérni, mint ő tette volna, így hamarosan meghallott a fájdalmas sikolyt is, ami bizonyította, hogy komolyabb sérüléseket sikerült okoznia. A támadással ekkora hagyott fel és indult meg a másik felé, hogy ellenőrizze milyen kárt okozott benne.

by **Tyranis** Hétf. 02 Ápr. 2012, 13:39

Az ellenfele füstölögve és nyögve próbált felkelni a földről, úgy látszott, hogy mind a ketten hasonló sérüléseket szenvedtek és logikusan nézve a sérülések mértékéből valószínűleg egyikőjük sem bírna a másikkal, hanem döntetlen lenne a végeredmény. Ha támadna, a másik védekezne és megint mind a ketten sérüléseket szenvednének. Ha nem adják fel a harcot, akkor a következtetéséből adódóan az egésznek a vége az lenne, hogy mind a ketten belehalnak. Azzal pedig egyikőjük sem kerülne közelebb a céljaihoz, tehát elvetendő ötlet volt teljes mértékben. Legalább is az ő részéről és úgy számolt, hogy ellenfele van olyan értelmes és intelligens, hogy az is belássa, hogy ez a leglogikusabb lépés. Néhány méternyire megállt a lénytől majd a kardját egyszerűen a hátára tette, jelezve, hogy nem kíván harcolni tovább. Nem tudta, hogy beszélik-e az örökkévaló nyelvet a deviánsok, bár abból kiindulva, hogy évezredek óta egy helyen élnek és harcoltak egymással logikusan érteniük kellett volna.
- Beszélni fogok a vezetőtökkel – jelentette ki érzelemmentesen a lány.
A deviáns kacagni kezdett, majd a sérülései miatt mindez köhögésbe fulladt. Láthatóan nagyon jól szórakozott a megjegyzésen. Végül vért köpött Tyranis lábai elé.
- Nem érdekelnek minket az örökkévalók szavai! – vicsorgott.
- Nem tartozom közéjük, még csak nem is erről a bolygóról származom.
A nő feltápászkodott és felvonta a szemöldökét. Látta a lány képességeit és azok pontosan olyanok voltak, mint egy örökkévalóé, és arról jött, ahol azok vannak. Nem hitte volna, hogy miként lehetséges az, hogy átjutott rajuk.
- Akkor mégis mi vagy? – kérdezte.
A kérdés, amire várt Tyranis, legalább is logikus volt, hogy a deviáns felteszi. Azonban arra már nem tudott következtetést adni, hogy a válaszra miként is fog az ellenfele reagálni.

by **Tyranis** Kedd 03 Ápr. 2012, 13:48

A lány néhány pillanatig még kivárt mielőtt választ adott volna a kérdésre, hogy kicsoda is ő valójában.
- Egy hibrid, kree és örökkévaló, és a véremben némi deviáns DNS-sel.
A deviáns néhány pillanatig úgy nézett a lányra, mintha az valami olyan hatalmas őrültséget mondott volna, ami nem is lehetséges. Végül a helyzet abszurduma ellenére hangosan kezdett nevetni, majd az egész a repedt bordák miatt köhögésbe fulladt.
- Igen… én meg a legfőbb örökkévaló vagyok! – vágott vissza.
Tyranis pontosan tudta, hogy miről beszél, ha egy Örökkévaló Fő Örökkévalóvá válik képes lesz megteremteni az „Egy Agyat”, ez egy rituálészerű meditáció, ami során a Fő örökkévaló kék lángba borul, ami nem éget, de még nem is okoz kárt fizikailag. Ilyenkor az örökkévaló létre hozza az „Egy Agyat” és képes megkeresni vagy összekapcsolni egy planétán (erősebbek akár galaxisban) lévő örökkévalókat egy mentális egységbe. Ilyenkor az „Egy Agyban” lévő Örökkévalók megszerzik egymás tudását és képesek azt fel is használni a közös hasznukra. A másik minden bizonnyal viccelt, vagy ironizált, de ezek az érzések, megnyilvánulások teljesen idegenek voltak a lány számára.
- Mond az a név számodra valamit, hogy Thanos?
Tette fel a kérdést. A köhögésben megakadt a deviáns nő és már-már rettegve nézett fel a lányra. Tyranis csak érzéketlenül nézett rá, de már biztos volt benne, hogy a másik tudta, hogy kiről beszél. Thanos nevét mindenki ismerte és elég sokan tudták azt is, hogy születési rendellenesség miatt volt olyan a külseje, mint amilyen és azt pedig genetikai mutáció okozta és így került a deviáns DNS belé. És ezt Tyranis is örökölte, bár számára nem volt külső jegye ennek.
- Ő az apám, és akkor… beszélni fogok a vezetőitekkel. – jelentette ki újra.

by **Tyranis** Vas. 08 Ápr. 2012, 13:08

Továbbra is ridegen, rezzenéstelen arccal nézett a deviánsra és várt arra, hogy az a nő végre elinduljon. Volt idejük, nem sietett Tyranis sehova, csak előbb vagy utóbb úgyis megjelennek itt az örökkévalók. Azt az előbbi földrengést minden bizonnyal meg fogják érezni, a műszereik túlságosan is jók voltak ahhoz, hogy egy ekkora rengést ne vegyenek észre. Tudni fogják, hogy a mozgolódnak a deviánsok és a kötelességükhöz mérten megfogják, vagyis meg akarják majd akadályozni, hogy bármit is tehessenek. Emiatt kellett igazából sietniük, hogy mindez ne történhessen meg. Láthatóan a nő is így vélte, mert nem egyszer nézett a barlang bejárata felé. Kettejük közül valószínűleg neki volt több veszteni valója és nem pedig az örökkévalónak. Őt még kihallgatnák és meg akarnák tudni, hogy kicsoda és hogyan került ide, hiszen a logika ezt diktálta, de a deviánsnak valószínűleg pusztulnia kellene. Hiszen ezért voltak itt az örökkévalók, hogy őket irtsák ki. Tudta, hogy ezek a lények torz szörnyetegek, hihetetlen erőkkel és vonásokkal, akiket a dinoszauruszok kihalása és az emberiség felemelkedése közben teremtettek a celestialok kísérleteikkel. Ezeket a szörnyeket sikertelen projektekként elpusztították, de mégis elég megmaradt ahhoz, hogy az évmilliók során vissza-visszatérjenek, és ilyenkor az örökkévalók küldetése megállítani őket. Ezért volt kellemetlen a nőnek is itt maradnia a szükségesnél tovább. És ezért logikus következtetések mellett nem volt sok idejük, vagyis annak. Nincsen egységes vonása a deviánsoknak mind teljesen más és más hatalommal rendelkezik lehet olyan, ami az első kísérletekből született és olyan is, aki csak pár éve és több ezer generációval ezelőtt élt az első deviáns felmenője. A deviánsok egyetlen egységes vonása a kegyetlenség, brutalitás és pusztításra való hajlam. Ez volt az a vonás, amit Thanos és Tyranis is örökölt tőlük, és ami miatt az összes örökkévaló között félelmetesnek számítottak.

by **Tyranis** Vas. 08 Ápr. 2012, 13:19

A deviáns ránézett végül az örökkévalóra, és ahogyan meglátta annak az arcát, hogy még mindig nem rezzent egyetlen arcizma sem feladta. Már arra várt, hogy a másik dühös lesz, elkezdi ütlegelni, türelmetlenül viselkedik, ahogyan elvárható lett volna. De még mindig semmi, semmilyen érzelmi reakciót nem sikerült a másikból kiváltania. Számíthatott rá, hogy Tyranis elpusztítja őt is, vagyis megpróbálja, ha nem teszi, amit mond és a nő is rájött, hogy túlságosan is egy szinten vannak ahhoz, hogy érdemleges eredményt kapjanak. Ha sokáig harcolnak nemcsak, hogy mind a ketten belehalhatnak, de még a többi örökkévaló is megérkezhet. Bólintott megadóan, mire a lány intett a kezével, hogy ideje lenne indulni. Tyranis továbbra sem nyúlt a fegyveréért, így mutatva, hogy nem akar ellenségesen fellépni, mintha szüksége lett volna, de most tényleg nem harcolni érkezett. Mindennek megvolt a maga ideje, de a mai nap nem a harcról szólt. Legalább is nem a deviánsokkal szemben. Egy barlangjáraton haladtak, ami egyre és egyre mélyebben vezetett a hegy belsejébe. Ahogyan közeledtek a mélye felé a forróság is egyre erősebb lett, mígnem egy hatalmas szakadékhoz nem értek. Odalentről halványan a láva látszott meg, irdatlan mélyen folydogált. Ahogyan a lány végigmérte a helyet szerte mindenfelé még több járatot látott belevésve a falakba. Szóval erre laktak mindenfelé. Érdekelte volna, hogy a többi örökkévaló miért is nem merészkedett ide és miért nem füstölte még ki az egész helyet. Lehet, hogy kerülni akarták a harcokat és nem tekintettek fenyegetésként a deviáns közösségre.
- Remélem tudsz repülni – mondta a nő.
A választ meg sem várva elrugaszkodott a sziklapárkánytól és lefelé kezdett zuhanni, hogy majd ötven méterrel lejjebb álljon meg lebegve. Tyranis még egyszer körbenézett csapdákat keresve a falakon, majd szótlanul követte a deviánst.

by **Tyranis** Hétf. 09 Ápr. 2012, 13:39

Amennyire látta nem volt itt egyetlen csapda sem, csak a forróság volt egyre és egyre elviselhetetlenebb, ahogyan a lávához közeledtek és a bolygó belseje felé. Miközben ereszkedett lefelé alaposan szemügyre vette a járatokat, hogy miket lehet odabent látni, esetleg meglát-e még más deviánsokat, vagy bármilyen épületet, amivel rendelkezhetnek azok. A legtöbb barlang azonban sötét volt, főleg, mert árnyék vetült rájuk annak köszönhetően, hogy az egyetlen látható igazi fényforrás alulról érkezett. Így a szélek árnyékot vetettek a nyílások belsejére és még a remek szemeivel sem láthatta, hogy mi is van odabent. Ha lettek volna érzései, akkor Tyranis most nyugtalanságot érzett volna, de így jobb híján egyszerűen elfogadta a dolgokat, hogy így van és jelen helyzetben nem tehet sokkal többet annál, mintsem ügyel arra, nehogy hátba tudják támadni. Ahogyan odalent a deviáns nő leszállt a földre az egyik kiugró párkányon Tyranis követte. Ahogyan beleszagolt a levegőbe, a kénes bűzön kívül mást is érzett. Olyan szagokat, amik határozottan azt mutatták, hogy értelmes élet van idelent. A huzat fújta erre ezt, és ekkor érezte meg a huzatot is. tehát nem csak járatok voltak ezek a barlangok és járatok, hanem volt a másik oldalán kijárat is. Legalább is egynek még biztosan azon felül amelyiken bejött. Felnézett a magasba, de a hegynek a teteje be volt fedve, ezt már odakint is látta, a hó fedte be és minden bizonnyal a megkövült vulkáni kőzet. Ami dugóként zárta el ezt a belső kamrát a kinti résztől. Legalább is valami ilyesmi rémlett neki geológiából és abból, amit az apja tanított neki. A deviáns nő belépett a barlangnyílásba, így a lánynak sem volt több ideje arra, hogy felmérje a helyet és gyenge pontokat keressen, pedig még jó lett volna, ha kapott volna néhány percet erre. Azonban majd máskor. Most továbbra is szótlanul követte a másikat a folyosón a föld alatt egyre mélyebben a hegy belsejébe.

by **Tyranis** Hétf. 09 Ápr. 2012, 13:58

Itt bent már gépek zajait is lehetett hallani, illetve néhány patkány is elfutott a lány lábainál. Nem figyelt arra, hogy elkerülje ezeket, érzéketlenül lépett rá arra, amelyik véletlenül a lába alá ment. A falaknál néhány fáklya is égett mutatva az utat és teljesen biztossá téve, hogy idelent értelmes élet van. A falakról hirtelen ránézésre nem tudta megmondani, hogy természetes képződmények-e, vagy pedig valaki kivájta őket. Ahhoz kicsivel több vizsgálat kellett volna, de tudta, hogy bármelyik előfordulhatott volna. A láva is megteremthette ezt az idő folyamán és logikus lett volna a megannyi járat létrehozása az örökkévalók figyelmének elterelése miatt. nem mintha a gépekkel nem lehetett volna megmondani, hogy melyik rejt energiát és hol vannak életjelek, de nem számított. Árnyékolásra a deviánsok is képesek lehettek. Egy hatalmas faragott kőkapun haladtak át, erről üvöltött, hogy mesterséges és itt ezek után a járat is igencsak meredeken kezdett lejteni, de valami furcsa volt az egészben. Ahogyan haladtak lefelé nem emelkedett a hőmérséklet, sőt még némileg hűlt is. Tyranis tudta, hogy határozottan beavatkoztak a dolgokba, hogy mindezt elérjék. Logikusan következtetve pedig hamarosan meg kellett érkezniük valamilyen településre, vagy olyan helyre, ahol gépeket tartottak. Egy igencsak éles kanyar következett úgy öt perc séta múlva és ahogyan itt bekanyarodtak hűvös szél csapta meg az örökkévaló arcát. Egy pillanatra le kellett a huzat miatt csuknia a szemét, míg végül a lány meglátta a romos várost az egyik nagy csarnokban.
Olympia (Antarktisz) Thorthedeviantssaga1002

Olympia (Antarktisz) Thorthedeviantssaga1002

Felvonta a szemöldökét. Igencsak érdekes volt ez a hely, modern, örökkévaló jegyekkel ellátva. Lehetséges, hogy egy korábbi városuk, amit elhagytak az évmilliók során és a deviánsok vettek birtokba azóta.

by **Tyranis** Kedd 10 Ápr. 2012, 11:07

Itt már látta az árnyak mozgását, és érezte a figyelmet, ahogyan a szinte láthatatlan szempárok kitűntették vele. Itt volt a deviánsok egyik városa, elég sokat és elég messzire jöttek, így csak nagyjából tudta volna belőni, hogy merre is lehetnek egészen pontosan az eredeti kiindulási helyüktől. Pontosan ismerte az örökkévalók dolgát és nem értette. Kevés dolog volt, amit nem értett és ez ilyen volt. Nem tudta, hogy miért nem tesznek meg mindent az örökkévalók annak érdekében, hogy kiirtsanak mindenkit. Persze nem az volt a dolguk, hogy mászárosok legyenek, de ez a kötelességük volt, hogy minden deviánst elintézzenek és megvédjék az embereket. Mégis évmilliók óta ment ez a játék egymás között. Miért nem készítettek egyszerűen egy vírust, ami elsöpri őket? nem volt logikus, még a celestialok is azt akarták, hogy a deviánsok kihaljanak, de nem sikerült nekik sem és azóta sem az örökkévalóknak. Valahogyan mindig túlélték, az emberektől hallotta a jó hasonlatot, hogy csótány. Valamilyen bogár, ami szinte mindent képes túlélni, fejetlenül is még vagy tíz napot kihúz, és csak utána pusztul el, de nem a fejetlenség miatt, hanem, mert egyszerűen éhen hal. Teljesen logikusnak találta, hogy a deviánsok is ilyenek lehetnek. Ahogyan a szeme kissé hozzászokott a sötéthez már látta az árnyak között meghúzódó lényeket is. Az örökkévalók teljesen humanoidok voltak, szinte meg sem lehetet tőket az emberektől különböztetni, az apja persze kivétel volt, de az is csak a deviáns DNS-nek köszönhetően, addig a deviánsok mind-mind szörnyetegek. Amiket most látott szinte semennyire sem hasonlítottak az emberekre és az örökkévalókra, mindösszesen annyiban, hogy két karjuk és két lábuk volt. Azaz humanoidnak tűntek. Tudta, érezte, hogy figyelik és valószínűleg arra várnak, hogy nekiugorhassanak, így minden erejét a saját pajzsára koncentrálta, hogy védekezhessen, ha szükségessé válik mindez.

by **Tyranis** Kedd 10 Ápr. 2012, 11:26

A nagy hatalom nagy felelősséggel is jár, mindez az első leckék között volt, amit az apja tanított neki. És mégis… érdekes eshetőség volt, hogy pont a celestialok nem rendelkeztek ezzel a tudattal. Ők kísérleteztek mindenfélével és buktak el igencsak sokat. A kree-k pedig követték a példájukat a Legfelsőbb Intelligenciának hála. Igazán érdekes és lenyűgöző tényeket volt képes ez a realitás produkálni. Néhányszor felmerült benne, hogy vajon máshol is így van-e a multiverzumban. Tudott a létezéséről és tökéletesen elfogadta mindazt, mindig is érdekelte ez a tudás és szívesen felfedezte volna a többi helyet is. végül egy hatalmas csarnokba értek be a fém épületen belül. A kivitelezést még felismerte, annak ellenére is, hogy mennyire archaikus volt, egy igencsak masszív épületnek felépített lakóhely volt, benne laborokkal és megfigyelőállomásokkal. Az idők végezetéig készült, így sokáig meg kellett maradnia. Azonban az idő és az, hogy a föld alá került, illetve a deviáns használat igencsak sokat rontott benne és már-már vészesen rossz állapotban volt. Az Tyranis megtudta állapítani, hogy összedőlni nem fog a következő egy-kétszáz évben, de mielőtt ez megtörténne, a helyiek biztosan fognak ellene tenni valamit, hogy ne történjék meg mindez. A séta után beértek egy csarnokba, egykor is tanácsterem lehetett és most sem használták másnak. Itt már tucatjával voltak a deviánsok, többen székeken ültek félkör alakban, ami a bejáratra nézett a legtöbb azonban beleveszett az árnyakba. Körbefutatta a tekintetét a helységen, és logikusan nézve ezt a szituációt hívták úgy, hogy belesétált a csapdába. Nem nézett hátra, de hallotta, hogy többen a bejárat felé léptek, hogy elzárják a kijáratot előle. Ha lettek volna érzései, talán elkezd félni, de ezek híján mindez nem történt meg. A léptei ugyanolyan határozottak voltak, mint korábban, amikor odasétált az ülőktől néhány méternyire és rájuk nézett.
- Egy örökkévaló, aki házhoz jön… Öljétek meg! – szólalt fel az egyik.

by **Tyranis** Szer. 11 Ápr. 2012, 12:03

A parancs kiadása után a deviáns nőre nézett, hogy majd az kezdjen el helyette beszélni és ne neki kelljen. Neki úgysem hinnének, de ha az egyik fajtársuk teszi, logikusan nézve, akkor hinni fognak neki.
- Ne támadjatok, ő közénk tartozik…
A deviáns intett a közeledőknek, hogy egyelőre mégse támadjanak.
- Közénk? – kérdezte.
- Némileg… ő… nem teljesen örökkévaló, csak félig és nem az itteniekhez tartozik.
- Akkor?! – a kérdés már idegesen és türelmetlenül hangzott el.
A deviáns nő arcán továbbra is félelem látszott. Tyranis arcán továbbra sem látszott semmilyen érzelem, ahogyan a vezetőket, vagy a nőt figyelte. Arra sem reagált sehogyan sem, hogy a többi közelebb lépett hozzá, majd távolabb. Türelmesen várakozott anélkül, hogy bármilyen jelét adta volna igazából bármilyen érzelemnek.
- Félig örökkévaló valóban, félig kree… jelentsen az bármit, de az apja… az apja Thanos! Így deviáns DNS is van benne.
- Szóval ő, noha nem élt a Földön, de hallottunk róla. A Halál Avatarja és szerelme, az egyik legnagyobb hódító, akit azért fél a népe, mert több jellemvonásunkat örökölte a DNS-nek hála. Miben hasonlítasz rá leány? És mit keresel itt?
A kezével ezúttal határozottabban intett, hogy mindenki húzódjon hátra és az összes lény újra a háttérbe került, az árnyak közé. Tyranis egyelőre nem felelt, csak felmérte, hogy a lehetséges ellenfelei merre helyezkedhetnek el és mennyire lehetnek ugrásra készek. Noha biztosra vette, hogy teljesen, és csak egy rossz szó, vagy mozdulat és az összes deviáns nekiugrik.

by **Tyranis** Szer. 11 Ápr. 2012, 12:29

A lány még néhány másodpercig várt a válasszal, közben a férfit figyelte, hogy az mennyire veszti el a türelmét ezen idő alatt. Nagyon sok mindent árult el magáról a deviáns ezalatt a néhány pillanat alatt is, amiket az örökkévaló később még felhasználhat ellene, ha úgy hozza a szükség.
- Az apám halott, én vagyok a Halál új avatárja. Átvettem a helyét és munkásságát aszerint, ahogyan nevelt. Tudom mire vagy kíváncsi, igen. Örököltem a deviáns DNS-t és így a titeket jellemző hajlamokat is.
Ami pedig ugyanabban merült ki, mint az apjánál. A deviánsok, Thanos és Tyranis egyetlen egységes vonása a kegyetlenség, brutalitás és pusztításra való hajlam. És ez számukra tökéletes volt ahhoz, hogy a Halált szolgálják. Noha nem kínzott senkit Tyranis, de az élveboncolások ahhoz, hogy a halál tudományát megértse mindenki szemében kegyetlennek és brutálisnak számított. De mindez csak nézőpont kérdése volt. Nem árult el sok mindent, az eszét, ami páratlan volt, nem hozta fel, ahogyan azt sem, hogy miféle erőket birtokol. Látta, hogy a férfi elégedetten bólint, mintha meggyőzte volna némileg afelől, hogy valamilyen szinten ide tartozik. Logikusan következtetve most kellett annak jönnie, hogy miért is van itt. És valóban ez jött, a logika most is verhetetlen volt és valamennyire ez a deviáns logikus volt szerencsére.
- Mindez dicséretes, de még mindig nem értem, hogy mit keresel itt és mit akarsz tőlünk.
- Úgymond szövetséget veletek. Segítséget és technológiát nyújtanék azért, hogy elpusztítsátok az ellenségeiteket. Az örökkévalókat, akik itt élnek a Földön.
A férfi felvonta a szemöldökét és az alig-alig létező homlokát ráncolta össze.
- Ebből te mit nyersz és hol a buktató? Hol akarsz átverni?

by **Tyranis** Pént. 13 Ápr. 2012, 11:50

A lány a kérdés után is kifejezéstelen arccal nézett a férfira, csak a szemöldökét vonta fel. Tudta, hogy mire értette a másik a kérdést, de nem volt logikus, hogy ezt tegye. Tanulmányai és megfigyelései alapján ismerte az intrika fogalmát és azt, hogy mit is jelent, de az ő jellemétől az efféle dolog végtelenül távol állt. Látta az asgardi nőnél, hogy mit jelent és tökéletesen tisztában volt minden ilyesmivel. De neki nem volt szüksége arra, hogy ezt tegye. Ahhoz a „játékhoz” érzelmek is kellettek volna, hogy teljesen megértse azokat és azokkal játszhasson, de empátiával nem rendelkezett, ő olvasni szokott másokban nem pedig megérteni és felfogni azoknak az érzéseit. Még a gyászt sem érezte át, csak elfogadta, hogy az apja halott és majd valamikor visszatér.
- Nem jöhet itt létre a Földön az Agy. Ha tudnák ki és mi vagyok elpusztítanának. Nyíltan nem viselhetek hadat az összes örökkévalóval szemben. Ezért van szükségem a segítségetekre. Nincs benne átverés, nincsenek érzelmeim, így erre sem vagyok képes. A részemről minden elhangzott.
Neki csak ennyi kellett semennyivel sem több az egészből. Amíg a két fél egymásnak esik, addig ő megtudja a legfontosabb dolgokat tenni, legalább is így számolt vele. A végén pedig valószínűleg a kiegyenlített mezőnyben a két fél teljesen elpusztítja egymást. A számításai, a szimulációk erre utaltak. Főleg, mert reálisnak tartotta és logikusnak, hogy az örökkévalók inkább felrobbantják és megsemmisítik az egész helyet magukkal és a deviánsokkal együtt, mintsem az emberiségre veszélyt jelenthettek volna. Igaz mindez nem számított a végső célja a lánynak úgyis a halál volt, más nem is lehetett volna.
- Milyen technológiára gondoltál?

by **Tyranis** Pént. 13 Ápr. 2012, 12:32

Ez már igencsak jó kérdés volt és logikusan nézve közelebb kerültek a megállapodáshoz is mindezzel. Mi másért kérdezett volna hasonlót a deviáns, ha nem így gondolta volna. Tyranis tökéletesen tisztában volt vele, hogy ezek a lények megvetik és gyűlölik az örökkévalókat és minden bizonnyal bármit elfogadnának csak azért, hogy végre föléjük kerekedhessenek és elpusztíthassák őket. Tyranis pedig pontosan erre épített, mert ez volt a logikus, hogy így tegyen és így is tett. Az pedig, hogy milyen technológia az már nem volt kétséges, révén, hogy egy örökkévalóval álltak szemben.
- Örökkévaló technológiát. Amire szükségetek van.
A deviánsok összehajoltak és egymás között kezdtek sustorogni valamit. Nem értette egyelőre a nyelvüket, de logikusan kikövetkeztetve voltak ötletei, hogy miről is beszélhetnek. Úgy érezte, hogy nem tévedne sokat, ha azt feltételezné, hogy az ajánlatról beszélnek. Még az is lehetséges volt, hogy túlságosan is jó ajánlatnák tartják, vagy nem. Egyelőre nem volt olyan sok lehetősége arra, hogy tanulmányozza ezt a fajt, hogy megérthesse a gondolatmenetüket és hosszú távú következtetéseket vonhasson le. mindent a maga idejében, ezekre a vizsgálatokra úgyis lesz lehetősége, ha most elfogadják az ajánlatát. Ha nem, akkor harcolnia kell és így is-úgyis sikerül majd elfognia néhány egyedet, amikkel át teleportál a Csatabolygóra. Ott pedig majd addig vizsgálhatja őket, amíg el nem pusztulnak a kísérletei során.
- Ezt meg kell tárgyalnunk, addig maradhatsz, amíg nem jutunk egyezségre. Szabadon járhatsz a városban.
Ezzel már egy kézintéssel szabadon is bocsátotta Tyranis-t. Az örökkévaló egy rövidke meghajlás után hátrébb lépett néhányat, majd megfordult és kilépett a csarnokból, ahol eddig volt.

by **Tyranis** Szomb. 14 Ápr. 2012, 15:59

A távozás után egy békés és nyugodtabb helyet keresett magának, valami olyat, ahol egyelőre senki sem zavarja és teljesen egyedül lehet. Nem akart magának társaságot, miközben éppen a sérüléseit gyógyítja vissza, mert ez szinte minden erejét kiveszi. Legalább annyira, mintha teleportálna, igaz arra a kardja nélkül képtelen volt, így a gyógyulás volt a leginkább kimerítő mutatvány és képesség számára. Miközben a térdein ült és koncentrált a gyógyulásra gondolkodott. Hogy mennyivel könnyebb lett volna minden, az élete, ha a végtelen gyémántok még léteztek volna. De itt megszűntek, nem talált semmilyen információt, bizonyítékot arra, hogy miután a Túlontúli elvette az apjától visszakerültek volna ide. Eltűntek, valószínűleg megsemmisültek.. Ami pedig igazán elszomorító tény volt, ugyanis nem készítette ezeket senki sem, hanem egy igencsak nagyhatalmú lény maradványi voltak az ékkövek. Egy lényé, ami egyszerre uralta az összes realitást és univerzumot. Igen csak hatalmas entitás, de egyedül volt. Megkísérelt életet teremteni, de ezek a létformák koncepció nélküliek voltak. Hiányzott belőlük a jó, vagy a gonosz, a szeretet, vagy a démoniasság. Amikor az entitás rájött, hogy mennyire elhibázta mindezt minden teremtményét elpusztította. Amikor ismét egyedül maradt rá kellett jönnie, hogy képtelen újra elviselni a végeláthatatlana magányt és öngyilkosságot követett el. De mivel egy ekkora hatalmat nem lehet csak úgy eltűntetni azok összeálltak a gyémántokká, ezeknek pedig már volt célja. Mind talált magának tudatot és célt, azokban formázódtak meg és képesek voltak egymáshoz is kapcsolódni. A kutatások szerint a kövekkel lehetséges a többit is megtalálni, vagyis lehetett, de most már lehetetlen volt. Nem léteztek többé, micsoda veszteség volt ez a realitás számára. Kinyitotta a szemét, amikor zajokat hallott, szóval mégsem lehetett teljesen nyugodtan, mert kíváncsiskodó szemek kutattak utána. Mindez annyira kiszámítható volt.

by **Tyranis** Vas. 15 Ápr. 2012, 14:07

A bejárat felé nézett, ahonnan azt érezte, hogy figyelik őt. Fiatal deviánsokat látott meg, amik valószínűleg még csak örökkévalót sem láttak korábban, azért lehetett ilyen érdekes a számukra. Nem igazán foglalkozott velük, nem okozhattak volna neki gondot, ha úgy vélik, hogy meg akarják támadni. Úgy számolt vele, hogy a legtöbb idelent élő akár évszázadokkal is idősebb lehet nála, ennek ellenére már az is nagy szó lehetett, hogy egy számukra gyerek képes volt arra, hogy lejusson ide élve. Egy egyszerű örökkévalónak minden bizonnyal, logikusan nézve nem sikerült volna. Hacsak nem valamilyen játékszernek hozzák le, de azért pedig a többiek lehetséges, sőt biztosan utána jöttek volna, nehogy a halálát lelje. Minden örökkévaló halála súlyos dolog volt, mindez annak is köszönhető volt, hogy csak négy generáció létezett a fajukból. A Celestial DNS hátránya, hogy ennyire nehezen tudtak az örökkévalók szaporodni. Azt tudta, hogy az első generáció már nagyon régen kihalt. A nagyapja második generációs volt, ő még életben volt, a nagyanyja nem, ő már régen meghalt, akkor még az apja is a Titánon élt. A nagybátyja és az apja is harmadik generációsak, és a sors kegyetlen fintora, hogy a legerősebb örökkévalónak az apja számított hála a deviáns DNS-nek. Ennek hála saját maga is negyedik generációsnak minősült és amennyire tudta ő volt a faja legfiatalabb tagja. Igaz az apja adatai sem éppen voltak frissek még a földi időszámítás szerinti 2018-ban készültek. Azóta pedig eltelt 28 év és ezalatt születhettek még negyedik, vagy akár ötödik generációs örökkévalók is, bár nem találta logikusnak, hogy így lett volna. Szóval így még mindig maradt a feltevés, hogy ő a legfiatalabb, és ha ezt nézte, akkor lehetséges, hogy a deviánsok könnyű ellenfélnek gondolták volna. De itt a deviánsok között pedig nagyon sok volt a fiatal. Érdekesnek találta, de logikusnak is, nekik fenn kellett maradniuk.

by **Tyranis** Vas. 15 Ápr. 2012, 14:08

Visszatérve ahhoz a ponthoz, hogy ő volt a legfiatalabb és erről mit gondolhatnak. Logikusan nézve egy gyenge örökkévalónak kellett volna lennie, akinek csak szerencséje volt abban, hogy a fenti őrt legyőzte és bejutott ide le. Már várta, hogy mikor állnak elő azzal, hogy bizonyítsa a valódi erejét, és persze a deviánsok szemével el kellett volna, hogy hulljon. Csakhogy a „vendéglátói” nem tudták, hogy Tyranis nem volt annyira gyenge és törékeny, mint aminek látszott. Lehetséges, hogy korban igencsak fiatalnak volt mondható, de az elméjében mintegy hatezer évnyi tudás volt felhalmozva, amiket az apja feltöltött a tudatába. Nagyjából mindent tudott, amit az apja is és ezenfelül mesteri harcosnak is kiképezte. De ezt nem igen tudta senki sem, csak az apja és a Halál. Aki pedig erre rájött, vagy csak a megoldás közelébe is került, az halottként végezte és soha sem beszélhetett erről senkinek sem. Vett egy mélyebb levegőt, ahogyan a fájdalom az oldalába hasított. A törött, vagy csak repedt bordája éppen most ugrott vissza a helyére olyan helyzetbe, hogy folytathassa a gyógyulást. Hamarosan teljesen rendben lesz és utána már bármelyik deviánsnak méltó ellenfele lehetne. Azt tudta, hogy fizikálisan elmaradt némileg a megszokott örökkévalóktól, mármint gyengébb volt a félvérsége ellenére, de mindezt a tudásával és az eszével ellensúlyozta. Így volt könnyű legyőzni mindenkit a Csatabolygón is, amikor a városban lemészárolta az ottaniakat. Sokaknak volt erejük is, de nem okoztak gondot. Az évek alatt felkészült és mindent kitanult. Az apja büszke lett volna rá, vagyis egészen pontosan elismerően szólt volna róla, mivel a büszkeséget sem ismerte a lány így kifejezetten. Hallott egy földi mondást, „Egy személy halála tragédia, ezreké statisztika.”. Nos ez az ő esetében is igaz volt, bár elfogadta azt, hogy meghalt, de azért megöl mindenkit, aki ott élt a bolygón, hogy bevégezze a feladatát. Ahogyan egyszer az apja mondta, nem kegyelmezhet senkinek.

by Ajánlott tartalom

Olympia (Antarktisz)

Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)

Re: Olympia (Antarktisz)