Antarktisz

Kree Invázió 11. – A Sötétség mélyén – A jég emlékezete





Roncsok, Antarktisz

---

Prológus:
A Földön az utóbbi hónapokban viszonylagosan békésebb átmenet volt, a Kree-k most is támadtak, de ez valahogy más volt. A hadseregek és a SHIELD is könnyedén visszaverte ezeket. Néhány támadás volt csak sikeres, ezek főleg erőművek ellen mentek, hol fizikai támadások, hol pedig hackertámadás. Semmi sem volt katasztrofális, de azért voltak gondok.

Az első járvány, ami a nyár folyamán volt leült, eltűnt, nem volt sok halálos áldozat, így nagyon sokan valami rosszabbtól tartottak, hogy valaminek csak az előjele volt. Részben tényleg így volt. A nagyobb gond az volt, hogy nem csak az embereket fertőzték meg a kree-k, hanem az élelmiszereket és a vizeket is, amik bár az emberekre nem volt hatással, de az élelmiszerekre igen.

Hatalmas ültetvények mentek tönkre, mezőgazdasági területek a terménnyel együtt, ahogyan a föld is évekre használhatatlan lett. Ez több helyen olyan szintű volt, hogy több kisebb országban már bejelentették az ENSZ-ben, hogy éhezéssel fognak szembenézni a 2031-es esztendőben. Más helyek azt jelezték, hogy náluk is valószínűleg ez fog fenn állni.

A rossz víz és fertőzött takarmány miatt állatok millióit, ha nem milliárdjait kellett levágni és megsemmisíteni. Az élelmiszerek ára a világ minden részén a csillagos égig szökött. Sok helyen lázadások voltak, kormányok kerültek a bedőlés szélére. A feketepiac felerősödött, de ugye a világ nagy részén ez is az Orgyilkosok Ligája kezén volt, akik iszonyúan megerősödtek ennek köszönhetően.

Ami még egyre feltűnőbb volt, hogy az emberek egyre gyakrabban vesztették el a türelmüket, estek indokolatlanul egymásnak szerte a világon. Egyre több volt a brutális gyilkosság, mészárlás, lövöldözés. A frusztrációból adódóan a balestek száma is megnőtt, amin az sem segített, hogy a folyamatos rémálmok már a világ teljes egészére kiterjedtek. Az emberek olyanok voltak, mintha lőporos hordó tetején ültek volna.

A korábban egymással jóban levő országok között is feszültség kezdett kialakulni a helyzet miatt. Bármire is játszott a Kree Birodalom, láthatóan, láthatóan működött. Ezek az állapotok uralták a Földet 2030. novemberének vége felé. Hosszú idő után ez volt azaz év, amikor a Fekete Péntek minden negatív rekordot megdöntött, a hálaadás sem volt boldog ünnep. És a kree-k pont Fekete Péntek napján léptek.

Ezen a napon a kree-k feltörtek minden létező médiát, internetes holnapot, streamet, podcastot, mindent, amin csak el lehet érni az embereket. Hol kép is volt, egy nő képe jelent meg, ahol csak hang, ott csak a női hangot lehetett hallani, aki tökéletes angolsággal szólított meg az emberiséget.
- Emberiség, a nevem Lady Gaia-Vell, én vagyok a Föld inváziójának főparancsnoka. Néhány hónappal ezelőtt egy újfajta vírussal fertőztük meg a bolygót, aminek mostanra már látható tünetei, jegyei is vannak. Mindez csak tovább fog terjedni, a végén az emberiség saját magát fogja kiirtani és eltűntetni bolygóról, nem fogja tovább fertőzni a planétát.

- Ha a bolygó kapitulál, akkor gyors és fájdalommentes halállal nézhet szembe az emberiség. Ha nem, akkor lassan, fájdalmak között, éhezve fogja egymást kivégezni. Nekünk van időnk, kivárhatjuk, de maguk tényleg ezt akarják? Az ENSZ 24 órát kap dönteni ebben a kérdésben, utána várom a válaszukat.

- Tudom, hogy maguk vallásosak… imádkozzanak, hogy a kapitulálás mellett döntsenek, a saját maguk érdekében…

---

Aina és Unka nagyjából egy hete érkeztek meg az Akkaba Metropoliszba a Déli sarkra egy teleportálni tudó mutáns révén, aki a világ nagyvárosaiban gyűjti az elégedetlenkedő mutánsokat. Márpedig volt belőlük éppen elég, főleg a mostani időkben. Mindkettejüket hamar befogadták, munkát is kaptak, szállást, kicsi, de takaros lakást a városban, ami a föld alatt volt és nem volt egyáltalán hideg.

A hely napi rutinját még nem lehetett ennyi idő alatt kiismerni, mert hatalmas volt a város és legalább ötven-hatvanezer fő élt itt. A Fekete pénteken levő üzenetet ők maguk is látták és az a mutáns hívta őket magához, aki idehozta őket. Egy feladata volt a páros részére, amolyan beavatás, hogy felmérjék azt, hogy mire is képesek. Ha nem akarták, nem kellett vállalni, de örültek volna.

Pár napja valami becsapódott pár száz kilométerre ide, furcsa mód a szenzorok sem látják rendesen és a műholdak is zavaros, hibás képeket adnak ki. Ezt a dolgot kellene megvizsgálni. Ha a páros elvállalta, akkor miután összeszedték a felszerelésüket a mutáns, egy fiatal lány kiteleportálta nem sokkal a helytől őket egy hó dűne mögé, ahonnan csak pár percnyi sétára volt az a hely, ahova az a valami becsapódott.

---

Ami a másik csapatot illette őket azonnal riasztották, amint a becsapódás megtörtént, bár itt is a még meglévő pocsék műholdak miatt napokig tartott mire sikerült behatárolni, hogy a dolog hol lehet, mert furcsa mód a szenzorok sem látják rendesen és a műholdak is zavaros, hibás képeket adnak ki. De végül sikerült behatárolni, hogy hol is lehet ez a valami. Bár azt nem tudták, hogy micsoda, de éppen ezért küldenek ki csapatot.

A kormány és az X-men megint együtt ment a küldetésre. A négyes, akik mentek azok már ismerték egymást a hónapokkal korábbi Tabula Rasa küldetésről. A kree most nem jött a csapattal, de ha kellett, akkor rádión mind Serena Davidson, mind pedig Dr. Lea Sally elérhető volt és végig vonalban is volt, hogyha kellene a segítségük. Mivel a Déli-sarkra kellett menniük, ahol mindig nagyon hideg van, így külön Layla miatt felhívták a figyelmet, hogy öltözzön melegen.

Ezúttal mindenki a saját felszerelését vihette, de a korábbiakból okulva még az indulás előtt Lea felajánlott négy tár mágikus lőszert Theonnak és Mallory-nak, amit Mrs. Miller küldött nekik, ha szükségük lenne rá. És Theon kapott egy készüléket, ami helyhez kötött teleportációra képes. Azaz a SHIELD bázis és a lezuhant dolog között tudnak teleportálni. Kétszer. Ezeken felül két kisebb szavakkal is irányítható kézilabda nagyságú drone-t kaptak, ami felderítésre és adatok rögzítésére alkalmas.

A teleportálás után egy hódűne mögé érkeztek, az adatok szerint pedig annak a túloldalán volt az, ami lezuhant. Az idejük a 24 órás határidő miatt meg sietős, mert remélték a fejesek, hogy itt talán találhat a csapat valamit, ami hasznukra lehet a kree-kkel szemben…

Felszereléslistát írjatok

Kree Invázió 11. – A Sötétség mélyén – A jég emlékezete





Roncsok, Antarktisz

---

Az X-men tagjai semmilyen felszerelést nem hoztak egy elsősegélycsomagon felül, pedig az X-men elég sok mindent tud biztosítani a csapata tagjainak, részben shi’ar, részben embertelen és atlantiszi technológiát is, amik a földi felett állnak. De így csak az volt náluk, amit Theon és Mallory hozott, illetve a két drone.

Vaszilij és Layla már mondtak is ötletet, amit a férfi alapvetően jó ötletnek tartott, de mivel úgy vélte, hogy nincs idejük, így nem élt ezzel, hanem közölte a csapattal, hogy induljanak. Mallory ment elől, aztán a 2 X-men és végül pedig Theon zárta a sort. Az előttük levő dűne hatalmas volt, így jó néhány percbe tellett mire megkerülték azt. Utána pedig eléggé hihetetlen látvány tárult eléjük.

A másik csapat is megérkezett, itt Unka nem hozott semmilyen felszerelést magával, csak Aina, aki elég moderneket kapott. Ezt már mindkét fél tapasztalta, hogy az Akkaba Metropoliszban minden sokkal fejlettebb volt, mint a világon máshol, pár helyet leszámítva. A páros óvatosan haladt, főleg Unka akart nagyon óvatos lenni. A dűne pedig igencsak nagy volt és nekik is jó pár perc volt, mire megkerülték.

Ekkora hajót maximum scifikben láthattak, a lezuhant hajó eléggé ramaty állapotban volt és legalább két kilométer hosszú volt és elég erősen valamilyen bogárszerű dologra hasonlított. Egy valami biztos volt, hogy ez a valami nem most zuhant le, mégsem hallott, vagy tudott róla senki semmit. Ami viszont látszott, hogy a vége felé egy nagyobb lyuk tátongott rajta, körülötte a jég is frissen fagyott volt és egy mélyebb kráter is meg volt itt található.

Ami becsapódott, az ebbe a lezuhant idegen űrhajóba zuhant bele és a végét részben megsemmisítette. A csapat pedig jelenleg nagyjából egy kilométerre lehetett a hatalmas roncstól. A hátsó, újonnan sérült részhez az X-ek voltak közelebb, Unak és Aina pedig a hajó sértetlenebb elejéhez voltak közelebb. A két csapatot pedig nagyjából két, két és fél kilométer választotta el távolságban egymástól.

Kree Invázió 11. – A Sötétség mélyén – A jég emlékezete





Roncsok, Antarktisz

---

Vaszilij történelemből tudhatta, hogy az Örökkévalók alsó hangon is 65 millió éve vannak a bolygón, ez a hajó határozottan nem tűnt olyan idősnek és akkor biztosan a jég felszínén sem lenne, hiszen elég sok olyan időszak volt, amikor nem volt jég a déli-sarkon. Meg mindent összevetve is eléggé jó állapotban volt mindez. És nem hasonlított semmire, amit az idegen fajokról tanult a suliban.

A drónt nem kellett egyébként elővenni, azok ott repkedtek alapból a csapat körül attól kezdve, hogy megkapták őket. Hangutasítással bárki irányíthatta őket, de Theon minden parancsot felülbírálhatott, hiszen ő volt az akció parancsnoka, neki volt a legmagasabb rangja itt. Ez gyakorlatban úgy nézett ki, hogy bárki utasította a drónokat azt a férfinak engednie kellett.

Ő pedig jelenleg nem tartotta jó ötletnek, hogy előre küldjék bármelyiket is, hanem a haladásra adta ki a parancsot. Vaszilij pedig elő akarta venni a telefonját, vagy képrögzítő eszközét, amikor is realizálnia kellett, hogy nem hozta el. Ott maradt a táskája a SHIELD épületében, semmilyen felszerelés nem volt nála, amivel mindezt, vagy bármi mást ki tudott volna eszközölni bármit is.

A csapat pedig elindult és amint Layla feltette a kérdést, hogy mennyi az esélye annak, hogy kiszúrják őket a csapat a hajó másik oldalánál levő nagyobb hóbuckánál észrevehetett két másik mozgó alakot, akik úgyszintén éppen kiszúrták őket… Ennyit az esélyekről.

---

A másik oldalon Unka csodálkozott jobban a látványon, hiszen azért már ekkora méretű hajót, vagy nagyobbat Aina látott, amikor Kang épp a kree-ket verte szét a Föld felett, a nem is olyan távoli jövőben, bár ez a hajó nem hasonlított egyik kree hajóra sem, amit ott látott korábban. Végül megegyeztek abban, hogy megnézik a helyet.

Amint elindultak, még a távcső sem kellett hamar kiszúrták ők is a hajó másik oldalán – a végén – a hajó felé haladó négyes csoportot. Aina, ha távcsővel nézi meg őket – amennyiben innen kölcsön vett távcső volt – akkor egészen rájuk tudott zoomolni, ha saját, akkor csak négy alakot vehet ki és két drone-t, ami ott körözött körülöttük.

A hajónál nem látott semmilyen feliratot, jelzést, ami utalna arra, hogy kié lehet. Mozgás azonban ott nem volt, ami legalább jó hír lehetett. Aina sem tudta megmondani, hogy milyen hajó lehet, nem látott ilyet korábban. A haladás közben pedig próbált emberi kommunikációt is kialakítani Unkával.

---

Mindkét csapat számára nagyjából fél óra volt letudni a távot, sima terepen valószínűleg könnyben lett volna, de ott legalább tér, de inkább comb közép és derék magasságú hóban kellett utat vágniuk maguknak, ami azért nem a legkellemesebb és leggyorsabb. Azonban szerencsére mindenkinek olyan ruházata volt, ami nem ázott át és nem érződött a hideg sem át rajta. Így nem fagytak át.

A megérkezés után az Akkaba csapata végre megláthatta az elülső részt, ahol több nagyobb és kisebb hasadék is volt a hajó szerkezetén, amin keresztül kényelmesen befértek, hogyha be akartak menni ide. Ezek láthatóan a becsapódáskor keletkeztek, vagy még valamilyen űrbéli harc során, de határozottan nem mostanság, hanem nagyon-nagyon régen.

Az USA csapata pedig ahhoz a részhez ért, amit láttak. Az, hogy valaki robbantotta nem volt igaz. A hajó oldalán végi látszott a súrlódás, ami azt okozta, hogy ami a robbanást okozta felülről érkezett és végig súrlódott az egész oldalán, majd itt lent robbant fel. Itt már megannyi törmelék is látszódott szanaszét, elég nagy területen szóródott szét a törmelék, amiről látszott, hogy nem bomba volt, valami más lehetett.

Azonban bármi is volt szép nagy lyukat ütött a hajó oldalán, amin kényelmesen beférhet akár egyszerre is mindenki.

Mivel Svarog az első két körben sem írt felszerelés listát, így nincs egyik karakterénél sem semmi, csak a ruházatuk, se fegyver, se telefon se semmi.

Kree Invázió 11. – A Sötétség mélyén – A jég emlékezete





Roncsok, Antarktisz

---

Theon rá tudott zoomolni a másik oldalon levő két személyre, azonnal látta, hogy mind a ketten mutánsok, az egyiknek szürke bőre volt és a homlokán egy harmadik szem volt, ez egy nő volt, a másik pedig egy zöldbőrű férfi, őt talán meg is ismerhette a körözési listákról, ahol félmillió dollár volt a férfi fején. A ruhákon nem látott semmilyen címert, vagy azt, hogy hova tartoznának, fegyver pedig egyiknél sem volt látható.

Végül Theon azt a parancsot adta, hogy menjenek be, így mindenki elindult. Ahogyan a bejárathoz értek szerencsére egy kellően erős fuvallat haladt itt végig és a vékony, törékeny jégről elfújta a havat. Így a becsapódás korábbi helye is látszott, hogy kisebb krátert vágott ide, hogy mi volt az, amit ki kellett kerülni, ha nem akartak a több méter mély jéggödörbe esni, de ezt könnyű volt kikerülni.

Belépve a hajóba mintha máris jó néhány fokkal melegebb lett volna, bár ez csak amiatt volt, hogy itt bent nem fújt a szél és azért nem érződött hűvösnek. Ahogyan beléptek a drone-k azonnal világítani kezdtek, hogy kellően sok fényforrást biztosítsanak a bentieknek, akik nem látnak a sötétben, de lehet, hogy jobb lett volna a jótékony sötétség. Ugyanis a csapat úgy érezhette, mintha a Starcraft Zerg hajóinak egyikébe csöppent volna.

A folyosó falai ugyanis fémből és élő szövetből voltak, bár az már megfagyott. Ilyen csápos, gigantikus polipkarokra emlékeztető nyúlványok alkották a falakat végig, több helyen belenőtt a fém is ezekbe. Mintha az egész ennek a kettőséből és így haladt az egész jobbra és balra is. Mivel kree-ket már mindenki látott évekkel korábban is, plusz vannak jófiúk is belőlük a Földön, ez határozottan nem kree hajó volt.

Bal oldali irányba nem volt túl sok már a folyosóból mielőtt a hajó végére értek volna, azonban jobb oldalra nagyon sokáig lehetett menni és innen élből három leágazás is volt belőle értelemszerűen csak baloldalra, hiszen jobbra már csak a külvilág lett volna.

---

Unka továbbra sem válaszolt Aina-nak, így csak a nő beszélt és így valószínűleg kellemetlen csöndben érkeznek meg ők is a hajóhoz, ahol továbbra is a lány osztogatta a „parancsokat”, javaslatokat. Mivel nem akart itt kinn maradni, így Aina úgy döntött, hogy menjenek be, és ehhez talált, találtak is egy megfelelő bejáratot, amin be is tudtak menni a folyosóra. Mivel nekik nem igen volt lámpájuk, vagy fényforrásuk, így csak félhomályos állapot volt itt hirtelen.

Ettől függetlenül ők is ugyanazt tapasztalták, mint a másik csapat, mintha melegebb lett volna. Ezeken felül Aina is Unka is úgy érezhette, mintha a Starcraft Zerg hajóinak egyikébe csöppent volna. A folyosó falai ugyanis fémből és élő szövetből voltak, bár az már megfagyott. Ilyen csápos, gigantikus polipkarokra emlékeztető nyúlványok alkották a falakat végig, több helyen belenőtt a fém is ezekbe. Mintha az egész ennek a kettőséből és így haladt az egész jobbra és balra is.

Mivel kree-ket már mindenki látott évekkel korábban is, plusz vannak jófiúk is belőlük a Földön, ez határozottan nem kree hajó volt. Jobb oldali irányba nem volt túl sok már a folyosóból mielőtt feltehetőleg a hídhoz értek volna, azonban baloldalra nagyon sokáig lehetett menni és innen élből egy leágazás is volt belőle értelemszerűen csak jobb oldalra, hiszen jobbra már csak a külvilág lett volna.

Mást ők fényforrás nélkül nem igen láttak…

Kree Invázió 11. – A Sötétség mélyén – A jég emlékezete





Roncsok, Antarktisz

---

Theon kiosztotta a parancsokat, a drónok lámpái lekapcsoltak, ő és Mallory pedig aktiválni tudták a hőérzékelőt, amin egyelőre csak a társaság látszott, a csapatból pedig Vaszilij volt a leghidegebb, ami talán a hüllőszerű mivolta miatt annyira nem is volt meglepő. Minden más azonban teljes mértékben fagyos, fagyott és halott a környéken. Theon még két irányba osztotta a csapatot, hogy ki-ki a maga útján menjen, a hölgyek és az urak külön.

A lányokat küldte a férfi balra, ahol alapvetően a hajó vége volt nagyon hamar. Így Layla és Mallory arra indultak el. Mivel nagyjából látszott a hely vége, így egy-két perc alatt el is értek a hajó legvégéhez. Itt szerencséjükre volt egy lépcsőház szerűség, amin keresztül lejjebb és feljebb lehetett menni. Lépcső sajnos nem volt, egy liftakna szerűség fogadta a két nőt, aminek a közepén egy elég vastag és vaskos félig fémből, félig pedig abból, amiből a falak is álltak élőszerű anyagból állt.

Maga a lift – hacsak nem kapcsolnak fényt – nem látszott, ha megtették, akkor legalul állt. Maga az akna legalább négy méter széles volt, azaz úgy nagyjából két méterre volt a kábel a két nőtől. Semmilyen más utat nem látott a két nő itt, így vagy ezen mennek fel, vagy le, vagy pedig ők is kénytelenek lesznek keleti irányba menni és ott keresni valami más utat, amin eltudnak indulni felfelé.

Theon igyekezett rávenni Vaszilijt, hogy kapaszkodjon meg benne és menjen utána, de a fiú nagyon nem akart mozdulni, csak állt és bámult ki a fejéből, mint aki lefagyott. Végül egy-két perc noszogatás után sikerült rávenni, hogy haladjon, de akkor is teljesen rezignáltan, lassan, egyáltalán nem vette fel Theon tempóját, így nagyon lassan haladtak. Azonban szerencsésebbek voltak, mint a hölgyek.

Hő jelet egyébként nem lehetett látni, nem úgy tűnt, mintha bárki haladt volna előttük, de végül egy központibb teremszerűségbe értek jó pár perc séta után. Innen több ajtó is vezetett mindenfelé, azonban a jackpot a terem közepén levő széles, legalább három méter széles csigalépcső volt, ami felfelé és lefelé is vezetett. Amennyire ki lehetett venni, nagyon nagy mélységbe vezetett. Azonban, amikor Theon itt indult volna, Vaszilij nem tette…

---

Ezen idő alatt a hajó másik felén Aina továbbra is szótlan társával együtt igyekezett valamit tenni. még mindig nem tudta, hogy mire képes a másik, vagy számíthat-e rá, ami így tényleg elég nyomasztó lehetett az ifjú hölgy számára. Ez az állapot pedig odabent sem változott, mert Unka továbbra sem volt épp a legjobb, vagy legbeszédesebb társaság.

Odabent azonban szerencsére egyelőre semmilyen gondtól nem kellett Aina-nak tartania, a falak ugyan ijesztőek voltak, de szerencsére teljesen halottnak tűntek. Ekkor mondta, hogy induljanak a hídra, amire a társa ismételten nem felelt, de azért a lány eltudott indulni és a társa nagyon lassan követte, mintha lélekben itt sem lett volna. A lámpa fényének hála nem kellett az eleséstől, vagy effélétől tartani.

Néhány perc múlva meg is érkezett a páros a hídhoz, vagyis ahhoz, aminek annak kellett lennie. Itt az ajtó ugyan zárva volt, ami oda vezetett, de szerencsére a belső falon volt egy nagy sérülés, ami kellően nagy volt ahhoz, hogy beférjen rajta a páros. Odabent pedig a híd olyan volt, amire valószínűleg sem a férfi, sem pedig a fiatal nő nem számított.

A híd maga hatalmas volt, itt nem voltak azok a csápos dolgok, az egész teljesen üres volt, mindent fémfelület tarkított. Itt bent pedig volt még volt valami más is, ami miatt fények is voltak, a falakon és a plafonon valamiért nem a fém falat, hanem bolygókat és csillagokat láthattak (mint a képen).