Az Olympia társaság főépülete

Az Olympia társaság főépülete Észak Bronxban, az Olimposz kaszinó is ehhez a céghez tartozik, ami a Pokol Konyhája területén található.
Az épület kívülről gyönyörű és modern épület, egy magas "üvegépület". Egyedül a bejárati oszlopok árulkodnak kint, hogy milyen is lehet az épület. Belül hatalmas terek és csarnokok vannak, amik mesterien és művészien adjákv vissza az ókori Görögország hangulatát.

Talán a nemrég végetért démoninvázió volt az oka, de komolyan úgy éreztem, hogy ideje kicsit kimozdulnom. Az újjáépítések még mindig a szomorú eseményre emlékeztetett, míg az Olimposz rendezvénye valami újat, valami pezsgőt ígért. Mivel más dolgom éppen nem akadt, nem kellett figyelnem gyanúsan viselkedő férjeket, vagy titkos moteltalálkozókra igyekvő feleségeket, így az otthoni lazulás helyett inkább a korábban beharangozott rendezvényt választottam.
Tehát az alkalomhoz illően kicsíptem magam – nem tógába, de azért elég tiszteségesen – inkább beolvadni, szemlélődni volt szándékomban, nem kitűnni, és magam felé fordítani a figyelmet. Átöltözve még vetettem magamra egy pillantást a tükörben, aztán úgy döntöttem, hogy mint farkasember és kezdő magánnyomozó úgysem fogok sokat divatozni. Persze csak remélhettem, hogy senki sem kér majd fel a távozásra, de nem várhatják, hogy mindenki egy lepedőbe tekerve jelenjen meg.


Szóval végeztem önmagam stírölésével, majd leintettem az első taxit, és megadtam a sofőrnek az Olimpia székházat, mint uticélt. Valószínűleg nem én voltam az első, akit a sofőr ma errefelé vitt, így egy gyors igennel tudomásul vette, aztán úgy gondolhatta, hogy lesz nekem elég szórakozásban részem, és csendben maradt egész út alatt.
Nos az Olimpia vaban kitett magáért és az egész utcát valamint a parkot lefoglalták maguknak. Hét után pár perccel, és néhány száz méterrel a társaság épületétől ki is szálltam, majd a fuvardíj kifizetése után – bánhatja, hogy nem is próbált beszélgetni, mert ilyenkor smucig vagyok, és csak minimum borravalót adok – elindultam, hogy belevessem magam a tömegbe.
Élveztem a különböző illatok keveredését az orromban, sülő marha szagától összefutott a számban a nyál, de illetlen volna rögtön megrohamozni, különösen miután csak félig lehetett kész – pont ahogy én szeretem, de mindegy. Nem volt különösebb célom, kivéve talán a szórakozást; egy ilyen rendezvényen mindig történik valami érdekesség, vagy ha más nem legalább érdekes emberek bukkannak fel. Egyelőre tehát csak sodródtam az eseménnyel, minden különleges megfontolás nélkül, és figyeltem, hátha felbukkan egy – két ismerős vagy legalábbis érdekes figura...

//Remélem, hogy jól értelmeztem, és ez nem tóga parti , mert valószínűleg nem fogok tógás képet szerkeszteni //

Dr. Zield Jones erre a napra egy kis esti programot beszélt meg barátnőjével. Hanna odaszólt, hogy ma később végez és csak körülbelül fél óra múlva érkezik a találkozóra.
A doki úgy gondolta, addig körülnéz, hogy mik vannak itt. A központi épület, a kaszinó nem volt igazán hagyományőrző. Abszolút modern épület volt, csak a bejárata idézte a görögországi tájak ókori templomait. Zield már volt egy párszor nyaralni a mediterrán országban és szerette is a kultúrát, ahogy Hanna is.
Ez a nyárbúcsúztató igazán különleges volt. Korabeli öltözetű emberek, kentaurok, tradicionális görög zene, amire néhányan már járták is a táncot, amit illik. Zield őket nézte egy darabig, aztán a sportolók felé vette az útját. Apja erőemelő volt és ő is sokáig űzte ezt a sportot, amiben nem csak a bicepsz számít. Az egész testet megerősíti és a doki a fiatalkori edzéseknek köszönheti az alkatát. Nem magas ember, de nagyon zömök és erős. A mai napig végez gyakorlatokat, így nem esett ki a kondiból.
A szokásos fegyverei ma is nála voltak, mert úgy gondolta, a világ nem lett kevésbé veszélyes hely. Történtek változások, például a polgármester lemondott, a tikkasztó hőség elmúlt, de a Hydra még mindig a fejében járt. Hol lehetnek most és mikor bukkannak fel legközelebb? Igyekezett elűzni ezeket a gondolatokat, amik időről időre rátörtek. Ma szórakozni jött és kikapcsolódni. A sportrendezvények mellett állapodott meg és nézte, hogy versenyeznek az indulók.

A Szürke Eminenciásnak muszáj volt elmennie erre a rendezvényre. A képzőművészet nagy kedvelőjeként eleve érdekelték a régebbi korok és itt egy kicsit jobban is érezte magát, mint a mágneskártyák és pénztárgépek világában. Szüleinek ékszerkereskedése volt, amit örökölt ugyan, de jó pénzért egy ismerőse kezelésébe adta.
A klasszikus görög kultúrát is szereti, bár a legközelebb India és a Távol-Kelet művészete áll hozzá. Alkalomhoz illő ruházatban érkezett, ami most kivételesen nem öltöny volt, hanem egy egyszerű, görög mintával futtatott ing[/url]. Itt egyáltalán nem volt feltűnő és Philippe örömmel viselte.
A mitológiai lényeket figyelte. A küklopsz, akinek egy szeme elég a tájékozódáshoz és rettenesen erős. A szélsebes kentaur, a nagyerejű minotaurusz és még sok más lény. A Társaságtól kapott véradagból sokat fogyasztott, úgyhogy itt nem áldozatot keresett. Nem enni jött. Egyszerűen csak jól akarta érezni magát a gazdag kultúrájukkal Európára nagy hatást gyakorló görögökről megemlékező rendezvényen. A vallon elindult a történelmi játékok felé. Ha színházjeleneteket, esetleg csatákat mutatnak itt be vagy csak egy görög piaci napot, az mind érdekes lehet. Akár a római hódoltság korából, akár a régi görög időkből vesznek ki életképeket, egyaránt érdekelte a vámpírt.

előzmény itt: [url=https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1924-eligazito#31962]erőművek[/url]

Az erőművek bázisán gyorsan telt az idő, már egy jó ideje a Hydra után nyomoztunk, de újabb tényekre nem igazán sikerült szert tennünk. Egyik délután úgy döntöttem, hogy ideje kimozdulni. Bár nem sikerült az összes társamat meggyőzni, hogy mozduljunk ki, de már az is nagy előrelépés volt, hogy egyáltalán valaki kimozdult velem. A célállomásunk az olimpiai társaság főépülete volt. Azért is javasoltam ezt a helyet, mert itt mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot.
Engem nem igazán vonzott az ötlet, hogy tógában rohangáljak, de azért nem is a Shield egyenruhában jöttem, épp elég meleg volt az elmúlt hónapokban. Végre kicsit kellemesebb a hőmérséklet.
Nem öltöztem ki túlzottan, főleg, mivel engem a versenyek vonzottak ide. mindig is imádtam próbára tenni az ügyességemet. Az erőmet csak azért nem teszem próbára, mert sok férfit megszégyenítene ha elkezdenék súlyt emelni. Meg mellesleg csalás is lenne.
Végül Svarog felé fordulok.
- Téged mi érdekel? Én megnézem magamnak azokat a versenyeket. Jössz te is?
Kérdem, majd a válasz alapján vagy vele vagy nélküle mentem jelentkezni a különböző versenysportágakhoz.

Liza Makarovval tervezett közös programot erre az estére, de mivel a férfinek az ARMOR hatásköre alá tartozó esetek miatt most is dolgoznia kell, és fiát már korábban egy ismerősnél hagyta, ezért ő úgy döntött, hogy mégis elmegy kikapcsolódni az este. Mivel csak nemrég tudta, meg, hogy élettársa nem fog ráérni, ezért már egész csinosan felöltözve és enyhén kisminkelve indult el. Az antik kultúra mindig is érdekelte, főleg a mítoszok és mitikus lények miatt is.
Egyelőre csak sétálgat a tömegben, néha jobban szemügyre vesz egy-egy furcsa lényt, kentaur vagy küklopszot. Annyira furcsának tűnik most neki, hogy ilyen lények járnak köztük, még mindig nem sikerült megszoknia ezt a világot, a Nexus más volt, sötétebb, hidegebb, tele kilátástalansággal. Ahhoz képest a Reneszánsz világ csodái valamilyen varázslatos univerzumnak tűnnek számára.
Végül az olimpiai játékok közelében áll és figyeli a számokat, közben néha oldalra is pillant hátha meglát egy érdekes figurát a tömegben. Eddig egész hangulatosnak tűnik az este.

Raten unottan intett le egy taxit a Club előtt. Amióta Amerikába került így járkált, és kezdte idegesítőnek, ráadásul lealacsonyítónak érezni a dolgot. Ezért ahogy beszállt a járműbe, egyből a legközelebbi autókereskedésbe vitette magát, és boldogsággal töltötte el a tudat, hogy ez az utolsó alkalom, amikor koszos taxiban kell ülnie – ezért egész úton mosolygott, sőt, bőséges borravalót hagyott a jármű vezetőjének, amikor megérkeztek. A kereskedés tele volt járművekkel, de valahogy egyik se tetszett a férfinak, ahogy járkált a sorok között. Egy-egy darab megragadta a tekintetét egy pillanatra, de közelebbről megnézve, sőt, volt olyan amibe csak beleülve jött rá, hogy nem neki való. Végül a kereskedés hátuljában meglátta a kislányt, ahogy magányosan állt, mintha a többi autó kiközösítette volna. De Ratennak más érzése volt, ő úgy érezte hogy inkább azok nem méltóak a jelenlétéhez. Gyönyörűen lefestett, felújított darab volt, sütött róla Amerika, és a régi idők szabadsága. Egyből beleszeretett a Chevrolet Impalába, és ott helyben meg is vásárolta.

Valahogy annyira feldobta a vásárlás, hogy úgy döntött nem megy vissza egyből a Klubba – bár úgy tervezte, hogy ott tölti az estét – inkább az olimposzi rendezvény felé vette az irányt, amiről annyit hallott a héten. Mivel tele volt az életet adó vörös nedűvel, úgy érezte nem jelenthet problémát egy kis szocializálódás, kikapcsolódás. Sőt, az se gond, ha látják valahol máshol is, nem csak a ’Supban, illetve a házánál – ami kezdte úgy érezni, hogy egyesekben akár gyanút is kelthet. Leparkolta hát a kocsit a közelben, és gyalog közelítette meg az utcát, ahol már javában folyt a mulatság. Természetesen az is közrejátszott, hogy európaiként boldogan szívott magába egy kis tengeren túli kultúrát és emléket. Hiányzott neki a szülőföldje, és remélte egy kis történelmi- és kulturális felidézés majd megnyugtatja az érzéseit.
Ahogy sétálgatott, és a versenyzőket figyelte, egyre inkább nőtt benne a kísértés, hogy egy-egy versenyszámban próbára tegye magát. Tudta, hogy könnyedén legyőzné az embereket, de nem akart felesleges feltűnést. Ha most leleplezné magát, azzal mindent tönkretenne, amin mostanáig dolgozott. Inkább az ókori görög lényeget figyelte, és azon gondolkodott, hogy milyen bátrak is, és mennyire egyszerű lehet nekik, hogy felvállalhatják igaz valójukat. Vágyott rá, hogy ő is így tegyen, unta, utálta a bujkálást, a rejtőzést, leplezni azt, ami ő volt, de nem tehetett már. Kicsit le is hangolta ez az egész, ezért inkább tovább indult, hogy vidámabb gondolatokkal traktálja elméjét.

Jókedvűen hajtottam át az utcákon a robogómmal. A napi kötelességemet el láttam, Tobiast haza küldtem, a boltot bezártam (ilyen rendezvény mellett  úgyse jön senki) és a mutáns erőmet is a normális keretek közé szorítottam. Bár ennek nem sok köze volt a kedély állapotomhoz. Az a görög témájú esemény miatt volt magas. Az ilyenek után mindig megnőtt a kereslet a boltban és most, ellentétben az eddigi rendezvényekkel, felkészültem. Bár nincs ebből a korból származó eredeti tárgyunk, van pár remek replikánk. Például díszes tógák amikből párat el is adtunk azzal a szöveggel hogy eredeti görög gyártmány. Természetesen nem az, de ezt nem kell tudniuk a kedves vevőknek. Volt még pár autentikus lándzsánk, pajzsunk meg kardunk. Hátha lesz rá holnap vevő. Addig is ideje szórakozni egy kicsit.
A szakmámból és neveltetésemből adódóan is imádom az ókori kultúrát. Apám rengeteg görög és római irodalmi művet olvastatott el velem, egy részét azóta meg is szerettem. Ezek a történetek tükröződtek vissza, amint odaértem a megadott épülethez. A robogót már korábban leparkoltam, így gyalog kellett megtennem a maradék távot. Ezt nem nem bántam, így legalább körülnézhettem. Ekkor láttam meg a mitológiai lényeket, legelőször egy küklopszot. Rögtön Odüsszeusz története jutott eszembe, ettől elmosolyodtam. Remélem nem látta, egy küklopsz mégis csak egy küklopsz. Miután megcsodáltam a lényeket (távolról), egy jelmezes  felvonuláshoz sétáltam és a jelmezek részletességét csodáltam.

Ulysses leeresztett ablakkal vágott át a városon, dár a hipermodern luxusautóban felesleges volt de élvezte az őszi levegőt és hogy végre nem akar lerohadni róla az öltöny a melegben. Látszólag a kellemes idő sokakat a szabadba csalt ezért nem volt meglepő, hogy az Olympia társaság rendezvénye is tömegesen vonzotta az embereket, köztük őt is. A kocsi csomagtartójába ugyan bepakolta a páncélját, de nem hitte hogy szüksége lesz rá, de jobb félni mint megijedni.
Kisseb csodának hála sikerült a társaság épületének oldalánál parkolót találnia. Amint kilépett a kocsiból azonnal megcsapta a sülő hús illata, amitől összefutott a nyál a szájában. A szokásosnál némileg lazábban öltözött fel, világos színű sportzakó hozzáillő nadrággal és inggel nyakkendő nélül.
~ Szépen kitettek magukért ezzel az utcabállal, még ingyen rémshowt is csináltak a vendégek kedvéért. ~ Gondolja ahogy elment néhány mitikus lény mellett. Mivel ebédelni sem volt ideje és a marhasültnek is túl jó illata volt ahhoz, hogy ne ott kezdje ezért úgy döntött ott kezdi el az estét némi sülttel és egy pohár vörösborral.

//Srácok, szabad körök vannak, szóval nyugodtan lehet többet is írni, megismerkedni egymással stb //

Dr. Zield Jones nézte, ahogy a különböző versenyszámokban indulók összemérik az erejüket. Az olimpiákat a görögök terjesztették el és itt is volt nagyjából minden versenyszám, amit egy város közepén meg lehet rendezni. Nézte a súlyemelőket, a távolbaugrókat és a futókat. Egy-két pillantást vetett a jelentkezőkre is és magában tippelt, hogy melyikük milyen teljesítményt fog nyújtani. Biokémikus szemmel is nagyon izgalmasak voltak ezek a versenyek, hiszen az idegösszehúzódás és az izommunka mind visszavezethetőek a sejtszintű folyamatokig, de a doktor most csak sportkedvelőként volt jelen.
Kapott egy üzenetet Hanna-tól, hogy mégsem fog jönni, mert az utolsó pillanatban kiderült, hogy még egy csomó tennivaló van. Megpróbálta barátnőjét elérni telefonon és kiderült, hogy Hanna késő estig ezt fogja csinálni. Már otthon van, de a számítógép előtt ül és próbálja megoldani a problémákat. Környezetvédelemmel foglalkozott és most egy rendezvényt szerveztek, amihez még össze kell állítani az anyagokat. Aki csinálta volna, az lebetegedett, a határidő pedig sürgette őket. A doki megértette, de nem volt ettől túl boldog. Úgy döntött, hogy ha már itt van, akkor ezeket a versenyszámokat meg fogja nézni.
Épp a tornászokat nézte és a jelentkezők között látott egy ismerős arcot. Nem tudta a nő nevét, de emlékezett rá, hogy ő is ott volt S.H.I.E.L.D. tárgyalójában és talán épp a szervezethez tartozik. Gondolt egyet magában és megszólította a nőt.
- Jó estét kívánok! Dr. Zield Jones a nevem. Már találkoztunk, tudja, a tárgyalóban.
Nem akart többet mondani, mert titoktartási papírt írtak alá. Egy ügynöknek jó memóriával kell rendelkeznie és nem is voltak olyan rettenetesen sokan abban a teremben. Ha esetleg mégsem emlékezne, akkor a doki majd megmagyarázza a dolgot. Minden hátsó szándék nélkül, pusztán kíváncsiságból folytatta:
- Ön is a tornát műveli? Azt én is nagyon szeretem.

Nem mondom, hogy nincsenek kiváló éttermek New Yorkban, de egy ilyen kvázi szabadtéri sütögetésnek egész más hangulata van. Például, külön kihívás, hogy az ember ne egye le magát, miközben egy papírtányéron egyensúlyozza az étkeket, és ugyanakkor igyekszik mindent megnézni.
Látnivaló pedig volt éppen elég. Mitikus szörnyek, tógás emberek, pár olyan, aki szemlátomást máris túlságosan élvezte a showt. Mutatványosok szórakoztatták a kisebb - nagyobb tömegbe verődött közönséget, mielőtt azok tovább álltak volna. Különböző zenék keveredtek össze más kulturális programok hangjaival, itt egy színház a felnőtteknek, ott egy bábszínház meg egy kézműves műhely a kicsiknek. A marhahúst közben lecseréltem egy pohár sörre, amikor egy nagyobb tömegbe csöppentem. Nem messze egy tábla hírdette, hogy itt különböző ókori sportágakban próbálhatták ki magukat a vállalkozó kedvűek.
Bármennyire is buli lett volna benevezni, nem tehettem meg, hiszen nem lett volna tiszteséges. Esetleg a hozzám hasonlók ellen lenne valami értelme a versenynek, de emberek ellen semmi kép. Ez egy pillanatra elszomorított, hiszen annyi konfliktushoz vezet az ilyesmi.
Bár rengeteg különféle illat kevergett a levegőben, mégis vannak olyanok, amiket kiszúr egy olyasvalaki, mint én. Egy vad illat, más mint a sajátom, mégis hasonló, és tisztán kivehető a sülő hús és a hideg sör alkotta egyvelegből. Mivel a tömeg elég nagy volt, így nem szúrhattam ki rögtön az illetőt, de azért nem is adtam fel egykönnyen...

// ha bátortalanul is de igyekszek belebotlani Laura Slyenbe és Svarogba, természetesen csak ha egyiküknek sincs ellene kifogása  //

~ Laura, Zield, később Damien is~

Mivel Svarog nem mutatja semmi jelét annak, hogy velem tart, ezért én elindulok, hogy feliratkozzam a versenyekre. persze az olyanokra, amikre inkább ügyességre van szükség, mert az emberekkel nem lenne fer, ha erőnléti versenyre jelentkeznék, meg persze gyanús is lenne, hogy egy nő akár egy kocsit is felemel.
Egyszer csak valaki megszólított a tömegben. Ismerős volt -a hang, de először nem tudtam honnan. De aztán mikor a hanghoz arc s párosult, akkor már sejtettem hl láttam a férfit. A szavaiból pedig meg is bizonyosodhattam róla. A férfi neve nem jutott eszembe hirtelen, de mivel bemutatkozott ezzel nem kellett törődnöm.
- Üdvözlet Dr, Johns, persze emlékszem.
Nem akartam többet mondani a témáról, főleg a titoktartási végzés miatt. A férfi újabb kérdésére pedig válaszolok is.
- Igen. Benevezek a versenyre is. kell egy kis egészséges versengés.
Mondom, majd mikor mondja, hogy ő is szereti a sportot, felteszek neki egy újabb kérdést.
- Ön is jelentkezik?
Kérdem, miközben valami ismerős illat csapja meg az orromat. olyan amit az Asztórián is éreztem. Egy bundás jellegzetes illata. Bár még messze volt a forrása, de aztán az illat erősödött. tudtam, hogy közeledik felém.
Igyekeztem nem pofákat vágni, meg  úgy szippantani a levegőből, mint egy macska, így nem is tűnhetett fel Zieldnek, hogy a válasza közben én másra is figyeltem. pontosabban másvalakire, és arra, hogy már egészen közel érzem őt.

A nő nem mutatkozott be. Zield furcsállta ezt, nem gondolná, hogy egy ügynöknek ennyire titkolóznia kellene. Talán csak zavarban van. A doki szereti tudni annak a nevét, akivel beszél, de van, aki nem törődik ilyen aprósággal. Mindegy is. A lány fiatalabb, mint ő és a jelek szerint hamarosan mindenki előtt megmutatja, mit tud a tornán.

A doki gyerekkorában indult többször az erőemelő versenyeken. Megfordul a fejében, hogy itt is benevez. Tornagyakorlatokat a mai napig végez. Ha már Hanna úgysem jön el, lehet, hogy itt az ideje egy kis "egészséges versengésnek", ahogy az ügynöklány mondja.
- Jó ötlet, úgyis rég versenyeztem. Igazából társasprogramnak szántam az idelátogatást, de egyedül maradtam. 
A doki nézi, hogy a holmijait le tudja-e tenni valahol. Tornászni nem lehet annyi cuccal, mint amennyivel ő járkál mostanában.

~ Laura, Zield, később Damien is~

Zield is valószínű fel fog iratkozni, legalábbis a szavai ere utalnak. Csak fél füllel figyelek arra amit mond, mert közben néha oldalra pillantok, abba az irányba, amerről erősebben érzem a bundás illatot.
- Hogyhogy egyedül maradt? Persze ha nem rám tartozik, akkor nem kell válaszolnia.
Mondom, majd eszembe jut, hogy elfelejtettem bemutatkozni, mert megzavart az ismerős szag.
- Milyen modortalan is vagyok. A neven Laura Slyen.
Ha válaszolt és elindul helyet keresni a cuccainak, akkor még utána szólok.
- Jobbra láttam valami érték megőrzőt.
Mondom Jonsnak, majd míg ő távol van visszatérek a keresésre, de egyelőre nem mozdulok a helyemről, ha meg akar találni az illat tulajdonosa úgyis megtalál majd.

Laura, Zield, Damien

Egy ideje kavarogtam már a tömeggel, de még nem sikerült kiszúrnom azt, aki azt a vad illatot árasztotta magából, hiába, még nekem sem megy az ilyesmi könnyen, főleg, hogy nem szaglászhatok végig ismeretleneket, mivel az hát modjuk csak úgy, hogy félreérthető lett volna.
- Milyen számban szeretne nevezni?
Puff, túlságosan a keresésre koncentráltam, és túl közel kerültem az egyik tógás hölgyhöz, aki a nevezőknek osztogatott nyomtatványokat.
- Nem, köszönöm – fordultam felé mosolyogva – én nem versenyeznék!
- Miért – kérdezte mosolyogva – nem vérre megy, próbálja ki!
- Szégyenlős vagyok – sütöttem le a szememet.
- Nem kéne – kacsintott a lány. – Ha meggondolja magát, csak jöjjön ide vissza!
Megígértem, hogy így lesz, majd tovább sétáltam. Az jutott eszembe, hogy tényleg jó lenne egy kis mozgás, de nem úgy, hogy vissza kell fognom magam. Tartsam be egy emberi átlag sebességet, amikor sokkal gyorsabban is tudok futni, és még csak alakot sem kell váltanom? Emeljek súlyt? Ugyanaz. Ökölvívás? Nem akartam vért ontani. Birkózás? Egy mozdulattal kihajítanám a ringből az ellenfelem...
Eddig jutottam a gondolatokkal, amikor egy beszélgető pár mellett haladtam el, a férfi valamivel idősebb lehetett mint én, és alacsonyabb, ugyanakkor jó kondinak örvendett, mellette pedig egy karcsú, barna hajú, atletikus kinézetű lány.
Vigyázva, nehogy az italom rájuk fröccsenjen elléptem a hátuk mögött, amikor a korábban követett illat mindennél erősebben kúszott be az orromba. Egyikük sem tűnt mutánsnak...de én talán annak tűnök?
Pár lépésnyire megáltam és megfordultam. Ha az illető olyan kíváncsi, mint én, akkor talán utánam néz. Fene esne a kiváncsi természetembe...

- A barátnőmmel jöttünk volna ide, de a munkája miatt ő végül nem tudott időt szakítani.
Ha esetleg a nőben felmerült volna a gondolat, hogy a doki azért szólította meg, mert flörtölni akar, akkor ezzel eloszlik a gyanú. Aki csajozik, az nem a barátnőjét emlegeti. Zield pedig tényleg csak azért ment oda, mert egy ismerős arcot látott, aki ráadásul szintén érdeklődik a sport iránt. Egy kicsit kíváncsi is volt, hogy milyen S.H.I.E.L.D. ügynök élete, de ezt még nem forszírozta.
A nő végül észbekap és bemutatkozik. Tényleg csak megzavarhatta valami. Zield egy mosollyal és biccentéssel veszi a bemutatkozást.
- Ugyan, semmi baj, nem történt. Laura, megkérhetem, hogy foglalja a helyemet a sorban, amíg leteszem a holmimat?
A doki el is indul, a lány még utánaszól, hogy látott egy értékmegőrzőt. Zield arra veszi az irányt és ha megtalálja a széfeket, akkor az egyikbe berakja a fegyvereit és a mellényt. Talán erre a rövid időre nem lesz szükség rájuk. Nagyon reméli, hogy nem most jön el az a pillanat, amikor kellenének. Mindig ezekkel járkál, amióta tud a Hydra-ról.
Mikor visszatér, Laura még ott van a sorban, ahogy kérte.
- Ez is megvolt. Maga milyen tornában van otthon? Én erőemelő voltam, de nem csak súlyt emeltünk. Sőt inkább saját testsúllyal dolgoztunk, és azóta is ilyen gyakorlatokat végzek.
Laura láthatja is a dokin, hogy alacsony, zömök ember. Nincs rajta sok felesleg, izom annál több. A lányon is látszik, hogy jó kondiban van, bár ő láthatóan kisebb testsúllyal bír.

~Laura, Zield, Damien~

- Mivel foglalkozik?
Kérdem, majd mikor megkér, hogy tartsam a helyét a sorban én beállok. A doki visszajön és megkérdezi, hogy milyen sportban vagyok otthon én válaszolok is, annak ellenére, hogy még mindig idegesít kicsit a másik bundás illatának erősödése.
- Régebben artistaként dolgoztam ezért elég jó vagyok a legtöbb sportban. Na meg a mostani munkám is eléggé jó kondiban tart.
Válaszolom, majd hallgatom az erőemelésről szóló rövid beszámolót, mikor hirtelen az illat amit eddig éreztem olyan közel ér, mintha már a hátam mögött lenne.
- Egy pillanat doktor.
Mondom, majd megfordulok, hogy lássam ki is volt a szag tulajdonosa. Látok egy férfit aki engem néz.
~ A francba, ezek szerint nemcsak én szúrtam ki.
Mikor már kezd kínossá válni a csönd végül felteszek egy rövid kérdést a férfinak.
- Minden rendben uram?
Kérdem és közben figyelek az elkövetkezendő válaszára, mert hangjából rájöhetek, hogy ő -e a másik bundás.

- A barátnőm? Környezetvédő, most éppen egy rendezvényt szerveznek. Hetek óta ezen dolgozik. Én pedig kutató genetikus vagyok, ha erre gondolt.
A doki meghallgatja Laura-t, majd elmosolyodik a megjegyzésre, hogy a munkája kondiban tartja. Artista volt, ügynök lett. Ez ám a karrier! Gyerekkoromban csodálta az artistákat, hogy mit tudnak a testükkel. 
- Ó! Tehát már akkor is védőháló nélkül dolgozott.
A tréfás megjegyzésen elvigyorogja magát. nő egy kis türelmet kér és megfordul. Ott áll valaki, aki őt nézi. A dokit persze nem zavarja, ha a nő esetleg most is dolgozni kényszerülne. Azt viszont reméli, hogy nem lesz itt balhé. Laura biztos rövid úton elintézné, de a tömeg... Ha pánik lesz és megindulnak, elsöprik az egész olimpiát. A csordaszellem még nem veszett ki az emberből. Mikor Zield olyan híreket hall, amikben a tömgehisztéria okozta balesetekről és halálesetekről van szó, mindig megfordul a fejében, hogy a Szakadék-oldat megoldás lehetne. Lemmingeknek dolgozta ki, lehet, hogy az emberre nem hatna. Vagy nem várt mellékhatásai lehetnének. Embereken pedig nem szabad kísérletezni. Talán sosem fogja megtudni, hogy lehetséges-e a csoportban haladás magassabb szintű gondolkodást is legyűrni képes ösztönszerű tevékenységét megfékezni. Sok mindent megoldana vele, csak nyerhetne az emberiség, ha ez sikerülne.

Laura, Zield és Damien

Hopp, na ennyit a fesztelen, és barátságos közeledésről másokhoz. Komolyan egyszer keresni fogok valami mutáns alakváltó illemtanárt, aki kiokosíthatna arról, hogy mit lehet, és mit nem, ha valami hozzám hasonlóval találkozok. Most akkor vagy nagyon sokáig bámultam, vagy a hölgy türelmetlenebb a kelleténél, vagy csak nem szereti, ha szemeznek vele. Ez utóbbit már megtanultam Annenél...
Mielőtt még hosszúra nyúlt volna a csönd és a pillanat, nyitottam volna a számat, de a hölgy megelőzött.
- Minden rendben uram?
Kicsi vészcsengő szólalt meg, ilyen kérdést hatósági személyek, vagy velük szorosan együttműködők tesznek általában fel. Egy szemlátomást velem egykorú máshogy kérdezne (szerintem, de ki tudja, hogy van ez más alakváltóknál). Igyekeztem fesztelenül viselni magamat, semmi kedvem nem volt balhét kezdeményezni. Egy kicsit elmosolyodtam, nem bizalmaskodóan, nem flörtölően, csak úgy... jókedvűen, barátságosan.
- Elnézést, ha tolakodónak tűntem, de azt hittem ismerőst látok.
Ejha, állati jó szöveg, mielőtt még azt hinné, hogy ilyen nyitómondattal próbálnám felszedni, gyorsan folytatom.
- Igazából - léptem egyet közelebb, de megálltam ütés távolságon kívül - azon gondolkodtam - igen, biztosan ő az, fordítottam le az orrom által küldött jeleket, és tuti, hogy nem farkas - hogy beneveznék egy versenyre, de nem tudom, hogy ki ellen lehetne fair a küzdelem.
Ha ezt más hallja, akkor biztos felkapja a nehézvizet a nagyképűségem hallatán, de ha az előttem álló az, akinek/aminek gondolom, akkor nyílván benne is felmerült a gondolat.
- Megkérdezhetem, hogy milyen számban indul?
A kartávolságnál nem lépek közelebb, mivel egyrészt nem tudom, hogy mekkora a személyes tere a hölgynek, másrészt meg nem tudom, mire képes, és nem szeretném, ha kikaparná a szememet egy hirtelen mozdulattal. Hirtelen nagyon bántam, hogy annak idején annyi minden kimaradt az életemből, és a hiányzó részt démonok és vámpírok vadászó csapatai töltötték ki. De ez van, bár nem kell szeretni...

~Laura, Zield, Damien~

~ Ezt megcsináltad Laura, már megint úgy köszöntöttél valakit, mint egy SHIELD ügynök. Ennyi erővel akár az egyenruhádban is jöhettél volna a tógás bulira.
Nem akartam balhét kezdeményezni, bár ha egy ingerült lupinnal állok szemben, akkor ez a mondat lehetett volna kellő érv neki. A szagáról nem tudtam beazonosítani milyen is lehet pontosan, de az biztos, hogy nem macska, mert nem olyan a szaga.
A férfi a kérdésemre megszólal, és a hangjáról, már biztosra vehetem, hogy ő a másik bundás. De ha a hangja alapján nem is tudnám felismerni, akkor a beszédtéma alapján biztosan rájönnék.
- Hogy ki ellen lenne fair, azt meghatározzák az ellenfeleid is.
Mikor megkérdezi, milyen számban indulok, szinte azonnal mondom is a választ.
- Futásban, elvégre ahhoz nem kell ügyesség se erő, csak kitartás és megfelelő állóképesség. Meg a távolugrásra is jelentkeztem, mert annál is hasonló a helyzet. Bár abban a tárgyban egy dolog miatt kell az ügyesség, hogy az ugrás végén ne ess hasra.
Válaszolom, majd a tekintetemmel a bódékat fürkészem, majd visszanézek az idegen férfira.
- Volt még egy versenyszám amiben szívesen indulnék, de nem tudom, hogy egyáltalán rendeznek -e olyat. Bár ahogy elnézem a tógapartit és a mitikus ruhás embereket szerintem lehet, hogy lesz. Ez pedig nem más mint a fogathajtó verseny, elvégre ott mindenki egyenlő esélyekkel indul.
Mondom, majd eszembe, jut, hogy a Dr épp mögöttem áll és rám vár, ezért megkérdezek még valamit az idegentől.
- Nem csatlakozik hozzánk a sorban?
Kérdem, majd ha igent mond, akkor bemutatom a Dr-nak.
- Dr. Zield Jons ő itt mr...
És itt hagytam egy kis szünetet, hogy a férfi válaszolhasson.
Ha pedig nemet mond, akkor csak simán elköszönök és visszaállok a sorba.
Akármi is lesz a továbbiakban elkezdem figyelni a standokat, hogy hátha valamelyik hirdet fogathajtó versenyt, mert akkor benevezek rá.

Úgy látszik szerencsém volt, és sikerült baj nélkül átvészelni a kezdeti kis botladozásokat. És a lány sem volt olyan ellenséges már az első kérdése után. Ahogy láttam valóban meg volt az alkata az említett két sporthoz. Elég nyulánk, hosszú lábak, szálkás izomzat, gondolom a kitartással sem állhatott hadilábon. Vagy a munkája követeli meg, hogy karban tartsa magát, vagy csak van elég ideje a munka mellett. Ráadásul ahogy a fairségről meg a két sportról beszélt, gondoltam hogy többet versenyzet, mint csak kiskorában az iskolaudvaron.
- Hát egy kocsiversenyhez elég nagy térre lenne szükség, de ahogy látom a mai napon minden lehetséges.
- Nem csatlakozik hozzánk a sorban?
- Szívesen – lépek eggyel közelebb, mire a hölgy a mellette álló tömzsibb fiatalemberhez fordult. – Damien Knight – fejezem be saját magam bemutatását, kinyújtva jobbomat a férfi felé.
Bár természetesen tévedhetek, de Zield nem tűnt mutánsnak. Mégis valami volt kettejük között, talán egy helyen dolgoztak vagy hasonló, mert nem úgy álltak egymás mellett a sorban, mint akik igazán összetartoznának.
- Egyébként köszönöm a tanácsot a sprtágakkal kapcsolatban Ms... – hátha ki tudom húzni a nevét