Kastély

by **Thorhalla** Kedd 17 Ápr. 2012, 15:18

Blastaar kastélya, aki Annihilus legyőzése után vette át a Negatív zóna felett az uralmat.

Kastély 819572-compromised

Kastély 662750-negative_zone_prison_alpha

by **Thorhalla** Kedd 17 Ápr. 2012, 15:45

2046. november 16. – A kastélyhoz közel, Negatív zóna
Résztvevők: Yusuf Azeem Omni, Ethan Jackson, Daniel Hamilton, Andrew Ramirez, Rachel Wilcox, Lorna Howlett és Hjuchia Algernon

A csapat végre valahára elindulhatott az affér után. Együtt indultak el, kiértek a sziklák mögül, a közelükbe eső őrök csak felnéztek rájuk, de egyelőre nem szóltak a társasághoz és nem is mozdultak fenyegetően. Úgy tűnt, hogy nem foglalkoznak velük, lehetséges, hogy megszokott volt erre az, hogy idegenek közlekednek errefelé. Úgy tűnt, hogy Yusuf jól döntött a sétáljunk nyugodtan végig az evnyú módszerrel. Egészen addig működött is, amíg tényleg oda nem ért a társaság meglehetősen közel az egyik csoporthoz. Ez úgy negyven méter távolságot jelentett. Arra mindenki rájöhet, ha le akarták volna őket lőni, vagy meg akarták volna őket támadni, bőven lett volna idejük és lehetőségük erre. Amikor megérkeztek ilyen távolságba állták el a katonák csak a csapat útját, majd egy teljesen páncélban levő alak lépett előrébb.
- Kik vagytok és mi járatban? – kérdezte.

Kastély 00120

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: David Ethan, Grigorij Taylor és Zen Aian Khalil

A két fiú kénytelen volt őrizni az alvó Grigorij-t és a rejtekhelyéről figyelemmel kísérhette a másik csapatot is úgy, hogy kettejük kilétét nem fedezték fel.

Kastély 00120

2046. november 16. – ??, Negatív zóna
Résztvevők: Freyr Johnson

A fiú lassan ébredt fel, mindene sajogott és fázott. Fogalma sem volt róla, hogy hol lehet, vagy kicsoda ő valójában. Nem emlékezett semmire, tényleg semmire. A bőrére nézett fekete színű volt, a haja rasztában lógott a szeme elé. Ruha nem volt rajta, csak egyetlen ágyékkötőben volt. A kezein és a lábain láncok és bilincsek, amik egy falhoz láncolták. A földön feküdt, felállni nem volt képes a láncok miatt. étel és ital, száraz kenyér és víz volt tőle úgy öt méterre, de nem érte el, ha kinyúlt érte centikkel a tárgyak előtt megállt a keze, nem ért tovább. Éhes is volt, és szomjas, de azokat nem érhette el.

by **Albert Shear** Kedd 17 Ápr. 2012, 16:50

A kezdeti lépések meglehetősen nehezen mentek Yusuf számára. Aztán ahogy egyre jobban megközelítették a kastélyt, léptei is könnyebbekké váltak. Végül teljes magabiztossággal haladt a kis csapat élén. Nem zavarta Grigorij kirohanása. Eredetileg sem tervezett vele, hiszen csak a többieket ismerte. Nagyrészt. Ezért csak bennük bízhatott...legalábbis annyira, amennyire megbízott bárkiben is. Utólag az is megfordult a fejében, hogy egyszerűen haza kellett volna küldenie az orosszerű férfit, de nem tudta, hogy Aian ereje nem merült volna le túlságosan egy térkapu megnyitásától.
Ahogy egyre közelebb értek az egyik csoporthoz, a nézésük és a kisugárzásuk zavarba ejtette Yusufot. Beindult a hatodik ösztöne, de megpróbált természetesen viselkedni. Azon egyébként egy pillanatra sem lepődött meg, hogy megszólítja valaki. Inkább mélyen a férfi szemébe néz, s nyugodt hangon, barátságosan válaszol.
- Én Yusuf Azeem Omni vagyok. - itt kissé meghajol. - A vár urához, Blastaarhoz és vendégeihez jöttünk, egy nagyon fontos ügyből kifolyólag.

by **Sarah** Kedd 17 Ápr. 2012, 18:24

Rachelnek még biccentek elismerően, helyesen cselekedett, ideje volt hogy valaki kifektesse ezt a... Na most nincs kedvem káromkodni, de mindenki tudja hogy mit mondtam volna... Pszichopata pöcs...
- Igen, ráfért már ez. - Helyeselek a lány szavaira, majd igazából hagyom had menjenek, nincs most kedvem poénkodni, alapból lenne de valaki tuti nekem támadna, hogy mit képzelek magamról hogy ilyet merek mondani, legalább is az alapján ahogy eddig ezt a társaságot megismertem, ó és még ama Ramireznek is legyintek egyet, nem találom fenyegetőnek, eddig úgy igazából beszélni se nagyon hallottam, s talán meg kéne lepődnöm hogy nem néma, de köhögni, vagy tüsszenteni már biztosan hallottam korábban, szóval nem kerekednek el a szemeim. Úgy esik a nagy helyzet hogy nekünk kettőnknek, kik így hátra maradtunk, nekünk kell vigyázni az eszméletlenre, nem örülök neki, hátráltathat még minket, de amíg nem csal ide mindenféle óriás robot kukacot, meg csápos dinoszaurusz mit tudom én micsodát, addig azt hiszem rendben leszek vele. Ama bizonyos rejtekhelyünkről végig a csapatot figyelem, akik úgy tűnik hogy jól haladnak, azok az izék nem tűnnek ellenségesnek, így hát amíg megtehetem próbálok kommunikálni ezzel a nem valami átlagosnak nevezhető sráccal aki mellé beosztottak, csak hogy gyorsabban teljen az idő, aztán majd kiderül hogy mennyire fogékony a társaságra.
- Szóval.... Van valamiféle hobbid? - Kérdem érdeklődve miközben végig esetleges veszélyforrások után kutatok, s meg is állítják a többieket, de úgy tűnik hogy nincsen probléma, de azért a kezemet a fegyveremen tartom, csak a biztonság kedvéért.

by **Tyler** Kedd 17 Ápr. 2012, 18:37

Yusuf-ra csak vetek egy pillantást, és egy váll vonással elintézem a dolgot. Egyáltalán nem zaklatott fel a beszólása. Egyrészt ő a csapat vezére, ha tetszik ha nem. Másrészt meg nem érdekel. Ha érdekel, hogy még életben vannak, egyáltalán a többiek, semmiféle joga nem lesz az utamba állni, vagy megkérdőjelezni hogy jogosan használom-e a rádiót.
A kis csetepaté után, kissé megfogyatkozva a kastélyhoz sétálunk, lebegünk. Mindegy. Senki nem áll az utunkba, ami kissé furcsa, vagy azt jelenti, hogy már tudnak az itt létünkről. Igaz eddig egyik sem túlzottan veszélyes ránk nézve. Most még.
Egy páncélos alak toppan elénk, s hőn szeretett vezérünk máris kézbe veszi az irányítást. Érdeklődve és barátságosan végigmérem a páncélost, de nem szólalok meg. Majd a Vezérünk csinálja a dolgát, vagy jól, vagy rosszul, majd kiderül. Addig csendben szemlélődök.

by **Ammon Einarson** Kedd 17 Ápr. 2012, 18:43

Csendben hallgatom végig ahogy egymást talán szidalmazzák? Megkérdőjelezését sem helyileg sem időileg nem tartom elfogadhatónak. Amit a parancsnok mond az szentírás. Legalábbis nálunk így volt, és ha valaki úgy gondolta, hogy okosabb. Nos annak két vége lehetett. Nem terepen eldönthették, terepen viszont súlyos következményeket vont maga után a megkérdőjelezés. Volt olyan aki lelőtte ott helyben azt a katonát de volt aki visszahozta és utána lett ítélet róva rá. Most viszont egy altatással lett a vita lezárva. Viszont azon részében nem vagyok bizonyos, hogy jó-e az ha itt marad ilyen állapotban. Nem tudnánk reagálni 100%-an ha vinnünk kéne magunkkal vagy egyikünknek itt kéne maradnia vele ha hívás érkezik.
- Uram, ha nem bánja akkor visszaküldeném az önök világába. Hátráltatná az esetleges mozgásunkat vagy szétválásra kényszerülnénk ha maradna.
Komoly gondot jelenthet ha marad. Kételkedem bár, hogy bekövetkezne is a gond de nem akarok esélyt adni a dolognak.
Mikor jelzi, mondja, hogy visszaküldhetem akkor elfordulok a többiektől, hogy ne mindenki közé nyissam meg az átjárót aztán erre koncentrálva nyitom meg azt. Próbálok arra gondolni, hogy a földi bázishoz nyíljon meg a kapu mert így bizonyosan biztonságban lesz. Mikor megnyílik felemelem az alvó Grigorij-t és átteszem a kapun. Ez után már csak a kaput zárom be és visszafordulok. Mostanra már a többiek elindultak így ketten maradtunk ahogy az tervezve is volt. Ethan kérdésén kicsit elgondolkodok válasz előtt.
- A munkám volt a hobbim. -Kicsit szomorúbbra sikerül megnyomni a mondat hangvételét de nem hiszem, hogy mentenem kéne miatta.
- Neked?
Annyira nem szeretek csevegni, főleg nem mikor bevetésen vagyok de ha már megkérdezte én is így teszek. Ez még nem vonja el a figyelmem, hogy ne tudjam a környezetet figyelni.

Nem teszi le a fegyvereit így nem is állok meg megmotozni. Amit mond nem érdekel viszont az a vigyor az arcán zavar ezért szimplán csak elfordulok és nem nézem a fejét. Legyen magára büszke a kis különc szövegével. Nem vagy annyira különleges a felkéréseddel mint hiszed egyébként sem. Nem is értem igazán, hogy mi a fenének kapnak össze. Eddig minden teljesen jól működött. Máskor, mostanra már valakinek a kezét keresnénk valamilyen szörny gyomrában.
Rachel viszont rövidre fogja és Grigorij már alszik is. Talán így a legjobb és a kastély felé tudjuk venni az irányunk. Aian-nak még lett egy gyors javaslata az alvó Grigirj-al kapcsolatban. Biztonságosabb lenne igen ha vissza küldenénk mert így ha mi bajba kerülünk bent vagy bármilyen segítségre szorulunk akkor csak egyikőjük tudna jönni, hogy a másik addig vigyázzon az alvóra.
Bárhogy is lesz haladunk utána a kastélyhoz. Nincs semmi gond mikor meglátnak minket. Mikor pedig közel érünk leszünk csak megszólítva. Olyan mintha hétköznapi lenne, hogy jönnek erre. Viszont a kérdésre majd Yusufnak kell válaszolni. Amit meg is tesz illedelmesen. Remélem beengednek minket ha nem is rögtön az uralkodó elé de legalább beljebb akivel majd tudunk beszélni ittlétünk okain.

by **Bishop** Kedd 17 Ápr. 2012, 21:17

Yusuf parancsol, fegyvert le, én elteszem a cuccaim, nem kellenek már, és igen, most már tényleg le tudják rendezni normál módon is. Elmondják szépen, hogy majd amikor visszaérünk, írásban bejelentik mi volt, mi nem volt, itt és majd döntenek. Most már kezd rendbe jönni a dolog, majd Rachel valamit csinál Gorgoval, kiüti vagy ilyesmi. Gondolom valami rosszat akart csinálni, nem tudom mit várjak egy pszichopatától.
~ Ez hirtelen érte gondolom. Nem volt hozzá szokva, hogy kutassanak a fejében. Ez egy jó kis fegyver lehet.
Követem a többieket, könnyen haladunk most már, úgy tűnik a sereg nem támad nekünk. De végül is miért tennék? Egy idegen csapat, egy hadseregnek semmi, úgy, hogy logikus, hogy most beszélni fogunk. Maradok kicsit hátul, szokásomhoz híven, közben nézem a kastélyt, tetszik ez a nagy építmény egy hatalmas sziklára rárakva.

by **Quentine Constantine** Szer. 18 Ápr. 2012, 12:38

A séta tényleg egészen kezsuöl, senki nem kötekedik, olyan, mint az a nő volt, valószínűleg, ha megszólítanánk őket, még segítőkészen útba is igazítanának. Különös ez a negatív zóna, itt mindenki olyan... Pozitív?
Na jó, hagyjuk a szóvicceket, haladjunk, végül valakinek csak feltűnik, hogy más alomból származunk, és megkérdezi, hogy mit csinálunk errefelé. Yusuf vezetőként rögtön be is mutatkozik, helyes, majd ő végzi a beszélgetős részt, nekem más dolgom van. Végignézek ezen a hatalmas kastélyon, vagy inkább erődítményen, úgy néz ki, mint egy középkori vár, csak éppen kő helyett fémből van. Felületesen bár, de megpróbálom kiterjeszteni a tudatomat, így képtelen lennék kommunikálni, de arra éppen elég, hogy végigpásztázzam a helyet. A célom, hogy emberi tudatokat találjak, valószínűleg az F4-en kívül nem sok olyan elme van itt, amit még ismernék szerkezetében, szóval ha hatókörön belül vannak, akkor kiszúrom őket - remélem.

by **Serena Davidson** Szer. 18 Ápr. 2012, 13:10

//Előzmény: Az űr//

Végül csak elindultunk és hamarosan meg is érkeztünk az idegen fajhoz. Azok egyelőre nem is igen foglalkoztak velünk, hanem csak engedtek minket haladni. Az eddigi életem alapján ez igencsak furcsa és szokatlan volt, nem voltam ehhez hozzászokva, hogy ennyire könnyen menjen valami. Túl nagy téren voltunk ahhoz, hogy megpróbáljam kiszagolni, mennyire lehetnek ellenséges szándékúak, vagy agresszívek. Így ezzel nem foglalkoztam, csak figyeltem a lényeket, a mozdulataikat, tetteiket, és hasonlókat. Próbáltam bennük felfedezni a támadást és az ellenséges lépéseket. Főleg, amikor megálltak előttünk, a torkomból önkéntelenül is morgás tört elő. Csak az akaraterőmmel voltam képes arra, hogy visszafogjam magam és ne pattanjanak a karmaim elő ösztönösen. Kellett néhány mély levegő is, de még időben sikerült. Nem támadtak, csak kérdezősködtek, nem szóltam, Yusuf-ra hagytam, hogy majd ő beszél. De nem vettem le a szemem a lényekről, és ha szükségessé vált volna, akkor még védekezni is fogok velük szemben.

by **Henry White** Szer. 18 Ápr. 2012, 20:17

Furcsán, kóvályogva ébredek fel. Fázok kissé....Ahogy kinyitom a szemeim, belém hasít a felismerés, nem tudom ki vagyok....
Bilincseket érzek magamon, ahogy a kezeimre pillantok barna bőrt látok, hosszú hajam a szemembe lóg. Ezekre sem emlékszek....így nézek ki. Megpróbálok fel állni de a bilincsek megakadályoznak benne. Ahogy körbe nézek a víz és élelemre összeszorul a gyomrom, mohón nyúlnék utánuk, de nem érem el őket. Többször is megpróbálom, mire rájövök hogy valószínűleg direkt így tervezték. Kínzásként....
Felhagyok a próbálkozással és inkább próbálok emlékezni, miért kerültem ide, falhoz láncolva....de nem megy. Azt sem tudom hogy ki vagyok.
-Van itt valaki?-
Kiáltozok hangosan, vagyis próbálok, a torkom ki van száradva. Önkéntelenül is a víz felé nyúlnék, de ismét hiába való a próbálkozásom. Elkeseredetten rázom a láncokat, de ezt is hiába valóan....
Körül nézek, majd újra megismétlem a kiabálást, hátha meg hallja valaki.

by **Steven** Szer. 18 Ápr. 2012, 21:55

Miközben közeledtünk a várhoz egyre jobban kilehetett venni, hogy pontosan hogyan is néz ki és meg kell hagyni, elégé monumentális és modernnek tűnt, bár azt hiszem ez nem is csoda azok után, hogy az űrben vagyunk, ahol hatalmas polipszauruszok, meg lézert lövellő robot bogarak voltak. Az őrség észrevehetően nem törődött velünk. Csak akkor állták el az utunkat, amikor elég közel kerültünk a várhoz. Kíváncsiak voltak, hogy miért vagyunk itt, amire természetesen Yusuf válaszolt is. A többiek az őröket figyelték, én viszont inkább a többieket. Érdekes volt egyesek reakciója, leginkább Lorna-é. Rajta látszódtak azok a vonások, amiket már megtanultam leolvasni más lényekről. A többségnél nehéz volt megmondani, hogy mit forgatnak a fejükben, vagy épp mire gondoltak, de Lorna ösztöneire hagyatkozik leginkább, és ezért a gyakorlatokon mindig az ő viselkedését tudtam leginkább megérteni. Valószínűleg én is hasonlókép reagáltam volna, ha nem tudom azt, amiket Rachel mondott az F4 és az itteni uralkodó kapcsolatáról, így viszont bizalmat szavaztam meg az itteni lényeknek.

by **Thorhalla** Csüt. 19 Ápr. 2012, 11:09

2046. november 16. – A kastélyhoz közel, Negatív zóna
Résztvevők: Yusuf Azeem Omni, Ethan Jackson, Daniel Hamilton, Andrew Ramirez, Rachel Wilcox, Lorna Howlett és Hjuchia Algernon

Az őr biccentett Yusuf szavaira és intett a társainak. Azok leengedték a fegyvereket. Rachel csak saját magukat észleli, a kastély még túlságosan is távol volt ahhoz, hogy bármit megérezhessen abból az irányból.
- Kövessenek, hogy odabent bejelenthessék önöket Lord Blastaar-nak – mondta.
Igazából olyan messzire nem kellett menni, csak két aszteroidával odébb, mert ott egy nyitott fedelű szállítóeszköz várta a csapatot, leginkább a repülő autókra hasonlított, azzal a mássággal, hogy nem voltak kerekei és lebegett. Mindenki kényelmesen elfért benne, az ülőhelyek nagyok is voltak, nagyobbak, mint a csapat tagjai által megszökött ülések. A „kocsi” pedig végül megemelkedett és elindult a kastély felé.
- Maguk nem erre a világra valók, igaz? – kérdezte haladás közben a férfi.

Kastély 00120

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: David Ethan és Zen Aian Khalil

Aian kérését jóváhagyta Yusuf – msn-en lett rákérdezve. – Így a bandázsokkal nyitott egy átjárót a Kék Körzetbe, amin az alvó Grigorij-t tessékelte át. A fiú órák múlva kipihenten fog a Kék Körzet egyik szobájában felébredni.
A két itt maradt fiú halkan beszélgetett és továbbra is látják a másik csoportot, ahogyan most már a helyi őrség kíséri őket a kastély felé.

Kastély 00120

2046. november 16. – ??, Negatív zóna
Résztvevők: Freyr Johnson

A fiú továbbra sem éri el a tálat, a torka is fáj, ki van száradva a torka. A kiabálási szándékára senki sem felelt, továbbra sem lehetett semmit sem hallani, hogy meghallotta volna-e valaki ezt, vagy foglalkozott volna valami. Az egyetlen változás pedig az volt, hogy a testében a fájdalom pillanatról pillanatra csak erősödött, mintha a bőre alatt izzott volna valami, ami elő akar törni. Forróság és mégis jeges fájdalom egyszerre. Percek telnek el így, mire végre halk lépteket hall a fiú.

by **Quentine Constantine** Pént. 20 Ápr. 2012, 12:47

Már megint mindenki olyan barátságos, hogy elolvadok, még fuvart is kapunk a kastélyhoz, hogy - na és ez az - bejelentsenek minket! Nem elfognak, és jelentik a fickónak, hogy külső világbeli kémek vannak itt! Nem leütnek, és elé hurcolnak! Bejelentenek minket, mint valami báli esélyen! Szebb ruhát kellett volna hoznom, vagy inkább egy bőröndöt, basszus, ide kéne költözni, és itt élni. Ez a hely tökéletes!
A kocsiba beülve kényelmesen elhelyezkedem, és a kérdésre Yusufra nézek. Végülis ez csak egy barátságos beszélgetés, nem hiszem, hogy csak a szóvivőnk szólalhatna meg.
-Igen, a másik Zónából jöttünk. Mondja, mi az a Helix? Így nevezik a mi zónánkat? - Kérdem a fickótól kíváncsian, mert emlékszem, a szárnyas nő mondta, hogy messze kerültem a Helixtől.
Út közben nézelődök a távolba, hátha kíváncsi lettem, hogy mi minden van még ezen a helyen.

by **Steven** Szomb. 21 Ápr. 2012, 10:35

Örömmel fogadom a hírt, hogy nem akarnak letartóztatni minket. Régebben mindig is így képzeltem el egy civilizált társadalmat, nem úgy mint ahogy a Földön megismertem. Bár lehet, hogy csak azért, mert épp egy zsarnok van hatalmon, én meg a lázadók oldalán állok, de még is jó lenne, ha ott is hasonlóan jobbak lennének a viszonyok. Most hogy van időnk jobban megfigyelem a tájat, elgyönyörködöm a kilátásban. Tudom hogy nagy valószínűséggel ez az egyetlen alkalom, hogy ilyen tájat lássak, ezért próbálok mindent alaposan megfigyelni, és mindent az emlékeimbe vésni. Közben hallgatom a beszélgetés menetét is. Mindazonáltal ez az egész helyzet felvett egy számomra érdekes kérdést.
~Miért vannak itt ezek a katonák és a vár az űr közepén, egy kopár aszteroida mező belsejében. Mert oké hogy lehet itt lélegezni, de hát valamit enni és inni is kell. Mielőtt meg lett volna a szükséges technológiájuk ahhoz, hogy itt előállítsák a vizet és az ételt honnét szerezték be? Vajon melyik bolygóról származnak és miért hagyták el?~ Nem éreztem még alkalmasnak ezeket a kérdéseket feltenni, de idővel remélem, hogy lesz rá lehetőségem.

by **Albert Shear** Szomb. 21 Ápr. 2012, 12:02

- Köszönjük. - válaszolt Yusuf az invitálásra, majd a csapattal együtt követte a férfit. Sőt. Szó nélkül szállt be a szállító járműbe. Akkor sem hallatta hangját, amikor Rachel megszólalt. Hiába érezte úgy, hogy a lány túl sok információt oszt meg az idegennel. De ráhagyja. Had csevegjen. Ugyanakkor neki gondolnia kell a hátramaradottakra is. Ez okból aktiválja a kommunikátorát.
- Köszönjük a szívélyes üdvözlést és a segítséget. Mi végre ez a nagy tömeg, ha szabad kérdeznem? - mondja, majd deaktiválja az adót. Nagyon reméli, hogy a hátramaradottak békésen fognak továbbra is várni s nem kezdenek magán akcióba. Igaz, amióta Grigorij nem aktív, kevésbé kell ilyen dolgok miatt aggódnia. A többiek türelmében bízik. Ha nem így lenne, nem hagyta volna őket hátra.

by **Sarah** Szomb. 21 Ápr. 2012, 18:21

Oké, sok dologra számítottam válaszként, de a munkára nem, úgy nem igazán vagyok tisztában vele hogy honnan is jött ez az alak, még ha elmagyarázták is elfelejtettem már, de akkor is... Kell valami a munkán kívül, ha az ember csak annak él akkor egy idő után belerokkan, tudom, ezt még az apám magyarázta el nekem, nem mintha ő egy olyan hatalmas tanár lenne aki egyengeti az életbeli utamat, de azért elég sok dologra ő tanított meg, és nem az anyám, talán ezért követtem inkább őt... Bár... Nem, nem ezért, csak jobban érdekelt a szervezett bűnüldözés mint az alvilágbeli szerveszkedős bérgyilkososdi, bár valószínűleg mindkettőt bírnám csinálni ugyan úgy, csak ugye az egyik üti a másikat.
- Jó kérdés, ezelőtt úgy gondoltam hogy ritka dolgokat fogok gyűjtögetni, ha az utamba akad egy, de nem nagyon jött össze, és amikor ide kerültem úgy gondoltam hogy végleg felhagyok vele. - Beszéd közben érezhető hogy a figyelmemet kissé más köti le, a többiek, akik úgy tűnik hogy egészen jól haladnak, és nem agresszívak velük szemben, s emiatt a figyelés miatt eléggé egyhangúan sikerül a beszéd. Yusuf szövege után kénytelen vagyok elmsolyodni, természetesen ettől függetlenül nem engedek a figyelmemből, de kénytelen vagyok megjegyezni hogy:
- Egészen jól haladnak. - Nem tudom miért kell ezt közzé tennem, de ennek most el kellett hangoznia, talán csak azért hogy én is hozzá tudjak valamit fűzni a helyzethez, és természetesen ez semmiképp sem válaszként megy, csupán csak így magunknak akik itt vagyunk most, aztán... Valószínűleg itt hagynak minket, aminek annyira már nem örülök, ha jól értem most az következik hogy ők bemennek a kastélyba és szétnéznek, mi pedig majd itt... Mit is fogunk csinálni? Lehet hogy tábortüzet rakunk, ha mi tudunk lélegezni akkor talán az is égni fog, igaz ahhoz kéne fa, meg tűz, de megoldható, és akkor ez hirtelen annyira tűnik értelmesnek mint a " tábortűz a víz alatt ".. Vagy éppen a " mélytengeri gyújtogató ", de legalább eltelne az idő a keresgéléssel.

by **Bishop** Szomb. 21 Ápr. 2012, 18:27

Éreztem én, hogy olyan nagy gond nem lehet, ha békésen közeledünk, csak az emberek olyanok, hogy "ott egy idegen, gyorsan lőjük le és boncoljuk fel..." egyszóval semmi baj nincs. Utolsónak én is beszállok a járműbe, kényelmes egy darab az biztos.
~ Békés, nyugodt ez a hely, egyedül a lebegő kövek és egyéb zavar, és idegesít, de tűrhető... Kíváncsi vagyok mit fog szólni az F4 ha beállítunk és elmondjuk, amit el kell mondanunk.
Ezután nézelődök szépen minden felé, első sorban az épületet csodálom, valahogy, tetszik, nem tudom miért, megfog. Nekem nincs kérdésem, inkább próbálom megérteni, hogy Gorgonak mi járhatott a fejébe, mert biztos vagyok benne, hogy nem véletlen lett leállítva, de teljesen mindegy, ha őrült nem racionálisan gondolkodik, tehát veszélyes.

by **Ammon Einarson** Vas. 22 Ápr. 2012, 03:57

Kellemesen halandnak a dolgok. Nincs baj, nincs veszély, az uralkodó elé vezetnek minket és úgy fest a dolog tényleg meg fogjuk tudni beszélni ezt az egészet és nem kell valakinek a szájából kirágni miközben megakarnak ölni minket.
A fuvar igazán jól jön. Kezd azért idegesíteni a folytonos "úszás". Annyira nem kényelmesedem el, de hallgatom a többiek és az idevalósi beszélgetését, hosszá fűzni valóm viszont nem hiszem, hogy lesz. Igazából rossz érzés tölt el. Olyan jó, hogy ilyen egyszerűen mennek a dolgok, hogy már ez frusztrál és minden rezzenésre oda kapom a fejem.

Nincs igazán hobbija, illetve próbálkozik. A gyűjtögetés furcsa, inkább úgy látok egy hobbit mint egy munka, egy második amit te magadnak választhatsz. Bár igaz voltak a katonák között akik egy-egy sikeres küldetésről trófeával tértek vissza mindig. De az már más mint egy hobbi.
A parancsnoktól érkezik egy üzenet is. A látottakat alátámasztva, hogy minden rendben van. Ethan szavaira biccentek neki. Régen mindig ez volt az idegtépő része a küldetéseknek. Csendben várni és figyelni de most valahogy jobban élvezem ezt a szituációt mint az otthoniakat szoktam. A sziklába kapaszkodva, mozdulatlan fekszem takarásában. Nézem ahogy kísérik őket a kastélyhoz majd a környezetet pásztázom. Remélem egyik bogár sem fogja úgy ítélni, hogy vissza kell ide térnie. Felesleges gőg lenne mivel akkor álcázva kellene gubbasztanunk itt mivel a harcba kerülés nem lenne jó most.

by **Serena Davidson** Hétf. 23 Ápr. 2012, 09:26

Egyelőre semmilyen ellenségeskedés nem fogadott minket. Komolyan alig akartam elhinni, hogy nem. Ez most valamilyen teszt volt csak megint, vagy éppen illúzió? Mert lassan kezdtem abban kételkedni, hogy valóság volt. Ilyen dolog velünk tuti, hogy nem történhet meg. Soha sem szokott. Emlékeim szerint még a boltba sem tudtunk volna úgy lemenni, hogy ne essenek nekünk. Micsoda megkönnyebbülés volt, hogy kaptunk fuvart, így legalább könnyebben és gyorsabban tudunk haladni. A kastélyra néztem, ahogyan közeledtünk. A többiek pedig kérdésekkel bombázták a kísérőnket. Nem szólaltam meg, csak figyeltem az alakot és megpróbáltam azt, hogyha hazudik arra rájöjjek. Bár ezek idegenek voltak, így nem biztos, hogy olyan könnyen ki tudom szagolni, hogyha ezt teszi. Egy embernél, vagy mutánsnál és hála az otthoni környéknek egy kree-nél és talán az asgardiaknál ment, de ilyen lényt még soha sem láttam korábban, így nem biztos, hogy sikerül most is.

by **Tyler** Kedd 24 Ápr. 2012, 12:25

Nah ilyen barátságosan sem fogadtak még minket eddig. Ha igen ott előbb utóbb ki tört a csetepaté. Igaz kicsit meg is könnyebbültem, ettől, hogy ilyen könnyen bejutunk. Bár az más kérdés, az F4-t, hogy győzzük majd meg....
De ez legyen a jövő zenéje. Kényelmesen elhelyezkedek a kocsiszerűségben. Képtelen vagyok megállni és a fickó felé fordulva beszélni kezdek.
-Elnézést a kérdésért, de minden idegent ilyen barátságosan fogadnak?-
Közben a környezetet szemléltem, majd még egy kérdés fogalmazódik bennem meg.
-Idefelé jövet összefutottunk egy polip szerű lénnyel és egy bogárral ami félig gép volt? Ezek őslakók vagy miféle lények?-
Érdekel a dolog, meg ne üljünk olyan kukán, ha már olyan barátságos. S nagyon nem érdekel, hogy Yusuf mit fog erre reagálni.
~Rachel, nem tudnád elhitetni a főnökünkkel, hogy ő tulajdonképpen egy kutya? Poén lenne, na de csak akkor ha nem vagyunk küldetésen....~
Küldöm gondolatban az üzenetet Rachelnek, persze ha ép figyeli a gondolatainkat. Ha nem az sem baj, így is elszórakoztat a gondolat, hogy kutyának képzeli magát.

by **Henry White** Kedd 24 Ápr. 2012, 12:53

Feladtam a tál és a víz elérésére tett próbálkozásomat. Elég kegyetlen kínzás, csak tudnám, mivel érdemeltem ki. Hogy kerültem börtönbe, ki vagyok én egyáltalán.
Próbálom, úgy fordítani a fejem, hogy ne is lássam a vizet. Többször próbálok kiabálni, rázni a láncokat, de senki sem jön. Kezdek félni, és reszketni. Ráz a hideg és egyszerre bizsereg a bőröm a forróságtól, mintha valami előakarna törni a testemből. Elkezdek vonaglani, hogy ahol elérjem megvakarjam a viszkető egyszerre forró és hideg bőrömet.
A fájdalom egyre erősödik, mikor lépteket hallok. Megmerevedek és a hang irányába fordítom a fejem.
-Van ott valaki? Kérem...van ott valaki? Miért kerültem ide?-

by **Thorhalla** Kedd 24 Ápr. 2012, 13:32

2046. november 16. – A kastélyhoz közel, Negatív zóna
Résztvevők: Yusuf Azeem Omni, Ethan Jackson, Daniel Hamilton, Andrew Ramirez, Rachel Wilcox, Lorna Howlett és Hjuchia Algernon

A katona a csapatra nézett és igencsak végigmérte őket. Néhány kérdésnél igencsak furcsán és meglepetten ráncolta a homlokát.
- A Helix az egyik bolygó két naprendszerrel odébb – mondta. – Angyalszerű lények lakják, amiket nemrég igázott le urunk, Blastaar. Maguk nem a Negatív zóna lakói, itt nincsenek olyan furcsa lények, mint maguk, a legjobban a Helix-i szárnyasok hasonlítanak magukra.
Ezek után válaszolt Yusuf kérdésére és közben ránézett.
- Még mindig háborúban állunk Annihilus seregének maradékával, azért a nagy védelem, igen azok a „bogárszerű” lények tartoznak Annihilus-hoz. Ő volt a Negatív zóna előző uralkodója, amíg nem arattunk győzelmet felette. És igen, ők is ebben a világban élnek.
A jármű végül megállt a gigantikus nagyságú palota előtt. Itt a lábainál a méreteket nézve sokkal hatalmasabb volt az egész, mint hitte volna bárki. A katona bekísérte a csapatot egy hatalmas csarnokig az épületen belül, aminek a másik oldalán a következő kép tárult a csapat elé:
Kastély 799658-king_blastaar001

2046. november 16. – Az űr, Negatív zóna
Résztvevők: David Ethan és Zen Aian Khalil

A páros tovább beszélget és a többiek pedig eltűntek a szemük elől, mert megérkeztek a kastélyhoz.

Kastély 00120

2046. november 16. – ??, Negatív zóna
Résztvevők: Freyr Johnson

A léptek után még a fiú a fájdalmon át is lánccsörgéseket hall. Ha felnéz először egy pillanatra egy fekete hajú lányt pillant meg, majd éles vakító lila fény miatt kénytelen arra, hogy becsukja a szemét, mert a villanás igencsak zavaró volt. Másodpercek múlva lesz csak képes bármit is meglátni, és akkor már kiveheti a lilás fényt árasztó lányt is a fiú.
Kastély 971906-alyce_grimm_003

- Neked… neked halottnak kéne lenned! – mondta. – Tomek, hogy lehetsz életben?

by **Albert Shear** Kedd 24 Ápr. 2012, 21:49

Yusuf kezdett elkényelmesedni. Nyugodt volt a szívverése, s a légzésszáma sem haladta meg a normálisat. Ez elkezdte aggasztani. Előre dőlt egy kissé és újra elkezdte figyelni a környezetüket. Összehúzta szemeit és körbe-körbe járatta. De sehol egy komoly fenyegetés vagy egy gyanúsan megvillanó alabárd. ~ Egyszerűen túl könnyű. Én meg paranoiás vagyok. ~ A gyanúja egészen addig tart, amíg el nem érik a termetes és nagy hatalmú királyt. Ekkor megértette, hogy ha ez csapda is, teljesen fölösleges váratlanul rájuk támadni. Besétáltak az oroszlán barlangjába. Most kiderül, hogy jó helyen járnak-e. Ha nem, akkor halottak...is lehetnek.
Yusuf nem csak meghajol. Kilép társai közül. Majd lehajtott fejjel tesz előre még egy lépést s féltérdre ereszkedik.
- Ó fenséges Blastaar király! A nevem Yusuf Azeem Omni. Véremben harcos földi királyok ereje csörgedezik. Távolról jöttünk ebbe a világba, ahol négy harcost keresünk. Két férfit és egy nőt. Az egyik férfi nyúlánk, a másik tüzes. A harmadik szikla szerű és sárga. A nő képes eltűnni és valószínűleg terhes volt. A Fantasztikus négyesnek hívják magukat.

by **Tyler** Szer. 25 Ápr. 2012, 15:11

Nem is vagyunk furcsa lények, számunkra ők a furcsák. Bár annyira nem, láttunk mi már mindenfajta lényt. De jobb ha nem megyek, most bele ebbe a vitába. A szavaiból kiderül még mindig háborúban állnak, pedig annak már jó ideje, hogy az F4 idejött. Még mindig nem tudtak teljes győzelmet aratni. Ez azért sejtetheti annak az Anihil akárkinek az erejét.
Bevezetnek minket a trónterembe, vagy valami hasonlóba - lehet itt nem így hívják. Ez a Blastaar jókora egy megtermett alak, körülötte gondolom az ágyasai, vagy feleségek. Ki tudja.
Anyám hát ennél nyalósabb már nem is lehetne. Megadhatjuk a tiszteletet anélkül is hogy tövig benyalnánk, plusz még halálra magasztalja is. Mindenesetre én is meghajlok előtte, ha nagyon nagyon szükséges még le is térdelnék előtte. Végül is ártani nem árthat.

by **Bishop** Szer. 25 Ápr. 2012, 20:11

Kellemes az utazás a látvány lenyűgöző, főleg az épület, szívesen laknék benne, ha úgy hozza a sors, de egyenlőre ilyen nincs tervben. Lenyűgöznek a hatalmas építmények ez tény, hát még az óriási terek. Haladok utolsóként be a trónterembe is, érdekes nekem, hogy csak így beállíthatunk a királyhoz teljesen elfog a középkor érzés. Bár igazán megvallva nem szeretem én az ilyen királyokat. Egyeduralkodók, ok nélkül vérre öröklik az egész birodalmat, gyakran eléggé kihasználják a népet a saját kényelmük érdekében, ráadásul nem is mindig egészen erkölcsös és elegáns dolgok történnek egy ilyen királyi udvarban. Persze én az előítéletesség megtestesítője vagyok, mentségemre legyen mondva, hogy a második esély mániákusa is.
Megvárom amíg Yusuf elmondja a mondandóját, olyan kifejezéseket használ amilyeneket én még soha nem hallottam környezetemben, könyvben olvastam vagy filmen láttam. Nekem elég az, hogy meghajolok és körülnézek.

by Ajánlott tartalom

Kastély

Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély