Royal Hotel

Tizenegy emeletes hotel, ami saját étteremmel rendelkezik.

Az eredeti topic.

Unalmas egy nap a mai. Semmi meló, semmi érdekesség. Kivételesen egy luxus szállodában szálltunk meg. Ashley az ágyon fekszik és a tv-t néz. Én a fotelben ülök és az újságot lapozgatom. Semmi érdekes nem töténik a városban. Hát ez is ritka itt. Hát mindegy. Nagyot sóhajtottam majd összehajtogattam az újságot és letettem az asztalra. Odaültem Ashley mellé. A tv-ben valami főzős műsort néz. Ez jellemző rá. Havonta ha egyszer valami jobb szállodába képesek vagyunk megszállni ahol tv is van, ő ilyen főzős műsorokat néz. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára híreket vagy valami jó filmet a tv-ben. Felálltam és kisétáltam az erkélyre. A hetedik emeleten volt a szobánk és tökéletes kilátás nyílt a városra. Teljesen más volt mint mikor még itt éltünk. Persze azóta volt az a nagy katasztrófa, de akkor is teljesen más az egész. Néhány épület romos, de vannak amik már fel vannak újítva. Hát a városon jól rajtahagyta a kézjelét a természet. Unalmas egy nap a mai, de érzem, hogy valami történni fog, csak azt nem tudom, hogy mi és, hogy mikor és ez engem megőrjít.

//hát ez most elég szánalmas lett bocsi//

Ashley visszaérve a hotel szobába bezárta az ajtót és leült a kanapéra. Raynnek még mindig semmi nyoma nem volt és már kezdett rossz érzése lenni ezzel kapcsolatban. Voltak napok mikor eltűnt, de ilyen hosszú időre még sosem veszett nyoma. A legaggasztóbb mégis az volt, hogy semmi üzenetet nem hagyott. Egyszerűen csak eltűnt. Nem hívta nem írt neki. Ashleynek már kezdett az az érzése lenni, hogy valami történt vele, de próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, bár belül tudta, hogy ez a legjobb magyarázat az egészre. Már napok óta annak az embernek a nyomába volt, de még semmit sem tett. Megfigyelte a napi rutinját, de Rayn nélkül nem akart beavatkozni, de kezdte úgy érezni, hogy hamarosan muszáj lesz. Hiába volt egyedül kevés volt már a pénz és kéne az a nagy jutalom. Nagyot sóhajtott és bekapcsolta a tv-t. Kapcsolgatott a csatornák között, de semmi érdekfeszítőt nem talált. Az utóbbi időben, már a főzőcsatornákat sem volt hangulata nézni. Egyedül nem ugyanaz. Gondolta magában. Odasétált az ablakhoz és kinézett az ablakon, közben azon gondolkozott, hogy vajon hol lehet most.

//Elnézést most csak ennyi jött//

Ashley még mindig az ablaknál áll és bámul kifele. Nézi a nyüzsgő várost. bal karját az üvegnek támasztja és fejét közelebb viszi az üveghez. Remélte, hogy megpillantja Raynt aki épp az épületbe sétál be, de sehol semmi. Ez nagyon elkeserítő volt számára. A lány lassan már olyan állapotba volt, hogy azt is elviselné ha meghalt, de legalább tudna róla bármit is. Így viszont már csak a remény maradt számára, hogy valahol ott van él és virul. Ellöki magát az ablaktól és újra a kanapé felé veszi az irányt, de mikor leülni készül kopogást hall az ajtón. Odasétál és kinyitja. Két ember áll ott. Egy férfi és egy nő. Aztán a férfi hirtelen egy furcsa kérdést tesz fel. Ez már most nem tetszik neki. Talán katonák csak civilben vagy SHIELD ügynökök. Az még rosszabb. Ashleynek nem voltak jó tapasztalatai a SHIELD-el kapcsolatban az utóbbi időben. Kicsit ellép balra az ajtótól és kezét kinyújtja a fal mögött úgy, hogy ne lássák egyáltalán azt sem, hogy kinyújtotta a kezét. Erejével a közeli konyhából egy kést röpít magához. Ha bármi probléma adódik akkor legalább ennyi fegyvere legyen.
- Nem nincs itt - mondta teljesen közönyösen.
- Mi ügyben keresik? - kérdezett vissza. Kíváncsi volt, hogy valójában ezeknek az idegeneknek mi céljuk van itt. Vajon tényleg Raynt keresik vagy esetleg őt szemelték ki célpontnak? Ezt nem tudja, de rászorít a késre, hogy ha bármi történik ő reagálni tudjon rá.

Ashley még egy kicsit méregeti a két idegent. A kést erejével visszaröpíti a tartóba úgy, hogy a két ember észre se vegye. Viszont még mindig nem bízott bennük. Lehet, hogy egyáltalán nem azok mint akiknek mondják magukat.
- Miféle üzlet? - kérdezett vissza gyorsan. Ash úgy gondolta, hogy ha tényleg azok mint akiknek mondják magukat akkor ezt tudniuk kell és nem is próbálják visszatartani az információt tőle, hiszen tudniuk kell, hogy ő is ugyanúgy benne van az üzletben. Ha válaszolnak a kérdésre és az a megfelelő válasz, akkor beengedi őket a lakásba.
-Egész pontosan mi az amit meg akarnak beszélni vele? - kérdezte őket. Még mindig gyanakvó és nagyon figyel. Legutóbb amikor nem volt elég körültekintő akkor elkapták. Nem engedheti meg magának, hogy újra ilyen legyen.

A két ember bejön és a nő is bemutatkozik. Ashley még midig figyel. A férfi telefonja megcsörren és kiment az ajtón, hogy felvegye. Legalább eggyel kevesebb emberre kell figyelnie, gondolta Ashley. Ekkor a nő felé fordul és elkezd mesélni. Nem tetszik neki a dolog. Nem volt sok lehetősége. Ha igazat mond akkor bármelyik pillanatban rosszra fordulhat a dolog. Meg kellet bíznia benne.
- Jól van. Hiszek magának, de egy pillanatra se gondolja, hogy megbízok magában. Előremegy és én követem magát, de egy gyanús mozdulat és megölöm - mondta teljesen hidegen. Ha a nő elfogadja ezt elindul utána. Kimennek a folyosóra. Ha ott van valahol a férfi Ahsley megfogja támadni. Megpróbálja az erejével eltörni a nyakát. Egyszerű és gyors módja annak, hogy valakit megöljük és nincs túl sok esélye arra, hogy elkerülje. Ha nincs ott akkor tovább követi a nőt, de folyamatosan résen van.

Az első ugrástól kezdve a nő erősen kapaszkodott belém. Úgy néz ki kicsit gyors volt neki a tempó. Lehet, hogy nem ártott volna szólnom előtte, de most már mindegy. Egy ideje megyünk. Kezdtem fáradni, devszerencsére már pont ott voltunk. Egy negyven emeletes házról leugorva egy sikátorba landoltam. Gondoltam még így utoljára rá ijesztek. Miután földet értünk letettem a nőt. Egy kis ideig fogtam még, mer gondoltam remegni fog a lába vagy ilyesmi és hogy ne essen el. Aztán kisétáltunk a sikátorból és rögtön a hotel felé mentünk.
- Nem épp az enyém, de hosszú időre vettük ki a szobát és biztos hely - mondtam neki. Besétáltunk, majd a liftel felmentünk az 5.-re. A mi ajtónk volt az utolsó a sorban. Oda álltam elé. Az ajtótól balra belerugtam a falba ahol egy.kis rejett rekesz nyílt ki. Még Bobbal csináltuk ezt közösen. A rekeszből kivettem a kulcsot, majd visszacsuktam azt. Kinyitottam az ajtót és beengedtem a nőt.
- Na mostmár nyugodtan beszélhetünk

Most hogy biztos helyen voltunk nyugodtabban beszélhetek a dolgokról.
- A halálom előtt a mutáns istent Apokalioszist szolgáltam. Az egyik küldetésem során vesztettem az életemet. A részletekre nemigazán emlékszem, de ez itt most nem is lényeg. A lényeg az, hogy egy küldetés miatt tértem vissza. Egy Balthazar Millvier nevű angyalt keresek. A feladatom annyi, hogy állítsam át vagy öljem meg. Azt hiszem ennyi elég is magyarázatnak. Érdekel a dolog? - Teszem fel neki a kérdést

Láthatóan sokkal jobban kezdte érdekelni a dolog. Nem tudom, hogy csak a pénz miatt-e vagy más oka is van rá, de nem is érdekel. A lényeg az, hogy ne próbáljon átverni.
- Na ez a már sokkal jobban tetszik nekem. Hmm... - gondolkozok el egy pillanatra.
- Egy átlagos bankba biztos van úgy 10-20 millió dollár vagy több is. Remélem ennyi elég lenne fizetség képpen. Ha akarod még mielőtt el indulnánk keresni ezt az alakot megejthetnénk a dolgot. - Nem tudom mennyire édekelt a témában, de remélem elfogadja az ajánlatomat. Ha esetleg valami másra vágyik akkor remélem azt is közli velem

Hmm úgy néz ki érdekli a üzlet, de bankot rabolni nem szándékozik. Nem probléma, hisz ennyi pénzt az alvilágban nem nehéz megszerezni. Viszont a legnagyobb problémám az idő lesz majd. Nem tudom, hogy mennyi időm van a feladatomra.
- Akkor megegyeztünk. Viszont mint látod jelenleg semmi pénzem nincs, de tudok egy dolgot amiből lesz majd. Ha ez sikerül meglesz a fizetséged egy része. Ezt megkapod és a többit a munka után. Szerintem ez egy elfogadható dolog. Benne vagy? - kérdeztem tőle. Kicsit tartok attól, hogy nem fog tetszeni neki az ötlet, hogy a pénz csak egy részét kapja meg, de én sem bízok meg benne. Ha odaadnám neki egyben a pénzt lehet, hogy eltűnne vele. Ezzel biztos fenntartom az érdeklődését és velem fog tartani. Nem szeretem ha átvernek és ezért mindig megteszek mindet, hogy ez ne történjen meg.

Úgy néz ki annyira nem örül a dolognak, de végül beleegyezik, majd valami piát kér. Kinyitom a szekrényt és egy üveg whiskeyt vettem elő és két poharat. Letettem elé az asztalra és töltöttem mindkettőnknek.
- Vannak kapcsolataim amin elindulhatunk, de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Ha angyal vagy mi a fene, akkor valószínűleg ő is a túlvilágról jött vissza, mint én. Ha ez így van akkor nem lesz egyszerű megtalálnunk. Minden tőlem telhetőt megteszek majd a dolog érdekében. Ha esetleg te ismersz valakit aki segíthet nekünk akkor beszélhetnél vele - mondom neki, közben az italomat kortyolgatom. Kicsit rossz érzésem van a dologgal kapcsolatban, de muszáj megtennem.
- Ha megvan a fickó, akkor először beszélni próbálunk vele. Amennyiben lehet elkerülném a felesleges harcot. Gondolom ezzel te is így vagy. Ha már semmi más módon nem lehet, akkor megöljük, de ez tényleg csak a végső megoldás. - Remélem a tervem neki is megfelel.

Mióta megjelentek a démonok New Yorkban és mióta megkaptam a kinevezést nagyon keveset voltam terepen, egyszerűen túl keveset. Kicsit már kellemetlennek is éreztem, hogy a SHIELD teljes bevethető állománya bevetésen van, harcolnak a démonok ellen, én pedig az esetleges másik dimenziókból érkező támadásokra figyelek és papírokat töltök ki. Pontosan ezért vagyok most itt Queensben, az utcákat járom és figyelem a környezetet, felszerelésem is nálam van ha feltűnne egy-két démon akkor tudjak valamit tenni.
~ Nem tudom minek van szükség annyi adminisztrációra, felesleges, máskor más helyzetek is megoldódtak már, pedig ott nem voltak akták...
Egész jót tesz ez a járőrözés, megint teljesen átlagos ügynöknek érzem magam, most egy időre nincsenek mindenféle megszólítások sem. Körbenézek, látom azért elég sok SHIELDes van az utcákon, ez jó.

Sötétség és tűz kora: A pokol tornácán prológus
Résztvevők: Pokol dimenziók urai, úrnői bizalmasukkal, az asgardi káosz és halálistennő, Avalon védelmezője és a görög halálisten
Helyszín és idő: időn és helyen kívüli dimenzió

Egy villanás töltötte be az üres helyet, ami leginkább egy űrben lebegő aszteroidának tűnt. Ahogyan a fény eloszlott megannyi furcsa lényt lehetett meglátni itt. jelen voltak a legfőbb pokoli dimenziók urai és úrnői egy-egy magukkal hozott bizalmassal, illetve négy isteni származású személy, Hela, Thorhalla, Hádész és Roma is.

- Ahogyan látom a menny küldöttei nem vették a fáradtságot, hogy megjelenjenek a hívásunkra – mondta az egyik démon.
- Még mindig vezekelnek azért, amit korábban tettek, nem érezték jogszerűnek a beavatkozást azok után, hogy utoljára majdnem nagyobb pusztítást okoztak, mint most Dormmamu – felelte az egyik nő. – Dormammu szerintük senki ügye, a gyíkok pedig az Asgardiak felelőssége.
- Senki ügye, persze – mondta Mephisto. – De ha bevakoznánk, akkor hátba döfnének minket az öntelt képmutató tollas és szárnyas lények.
- Nem mintha nem tetted volna meg drágám – felelte gúnyosan Thorhalla. – Legjobb tudomásunk szerint – pillantott Hela-ra a szeme sarkából – te voltál, ki nem engedte a lelket semerre a haláluk után, s avatkozott közbe, hogy szolgád tette ne járjon Bronx pusztulásával.
- Az avatár megmentéséhez nem volt közöm, sem pedig ahhoz, hogy egy másik avatár megszületett azon az estén.
- Britannia kapitány az én felelősségem volt és az én védelmem alatt állt, áll s állni is fog mindig – szólalt fel Roma is. – Jól véssétek az elmétek, sosem fog a karmaitok közé kerülni.
- Arról, hogy a görögök istenek kineveznek-e avatárt maguknak, vagy sem nem tartozik ezen tanácskozásra – szólt közbe mély hangján Hádész is. – Az asgardiaktól nem kéritek ezt számon.
- Thamuz-nak hála nem rendelkezünk eggyel sem – felelte Thorhalla. – Remekül ért azok eltulajdonításához.
- Nem vesztettél vele sokat, már halott a lánya – vigyorodott el Mephisto.
Thamuz már éppen szólalt volna fel, amikor Hela emelte fel a karját és hallgatatta el a démont.
- Ez nem a mai tanácskozás tárgya – jelentette ki túlvilági hangján. – A fivérünkről gondoskodni fogunk, mi Asgardiak, miként eddig is tettük a másik öt fattyúval. A kérdés jelenleg, hogy miként érjük el, hogy Dormammu elpusztuljon, vagy távozzon Midgardról.
- Abban egyetértünk, hogy nyílt beavatkozásról szó sem lehet – mondta ismét a női démon. – A halandók megtették a dolgukat, Dormammu-nak nem marad ideje, sem esélye arra, hogy az igazi terveit végrehajtsa.
- A mágikus gócpontjai miatt a védőpajzsa meggyengült, nem tudja sokáig fenntartani a pajzsot az Astoria között. Bármennyire is nem tetszik sem nekem, sem a jelenlevőknek, időlegesen fel kell a halandókat ruházni olyan erővel, amivel képesek arra, hogy megtegyék, amit mi nem tehetünk.
Az arcokon határozottan látszott, hogy igazából egyiknek sem fűlött a foga ahhoz, hogy mindezt megtegye, de végül bólintottak egyetértően. Más út nem volt ahhoz, hogy megállítsák Dormammu-t.



Sötétség és tűz kora: A pokol tornácán
Résztvevők: Maximillian Evans / Axe, Danny Long és Makarov Vlagyimir Riez / Bishop
Következő körváltás: 2013. február 25. (hétfő)

Queens, New York egyetlen olyan része még, ami démoni uralmon volt. Sehol máshol nem voltak már a városban, Dormmamu minden előretolt helyőrsége megszűnt létezni, a civilek, önjelölt hősök, akik véletlenül, vagy épp szándékosan kerültek arra a helyre elpusztították őket. A démonúr és hordája visszaszorult az Astoria negyedébe, amit most már szinte folyamatos tűz alatt tartott a SHIELD helicarriere a Fury, a támadásokkal is végig gyengítve a pajzsot. Úgy két hete foglalkoztak ezzel, ennek köszönhetően a városban a Nemzeti Gárda tartott rendet, mert az összes SHIELD ügynök ki volt rendelve Queensbe, hogyha a pajzs megtörik, akkor kezdjék meg a környék kitakarítását és biztosítását.
Végül február vége felé sikerült elérniük egy eredményt, ez mind a földről, mind pedig a levegőből tisztán látható és érezhető volt. Egy sorozat ekkor törte át a pajzsot először és csapódott be a földbe a pajzs túloldalán. Az eredménye az lett, hogy egy erős lökéshullám következtében omlott össze a mágikus védőpajzs. A lökéshullám az egy tonna súly alatt mindent ideiglenesen a földre kényszerített, ami a levegőben volt, de még a vadászgépeket is nehéz volt egyvonalban tartani, hogy ne legyen belőle katasztrófa. A földön levőket a lökéshullám a földre lökte, az épületek ablakai betörtek és az üvegszilánkok esőként hullottak az utcákra.
A robbanás után végre mindenki szemtanúja lehetett annak, ami odabent zajlott az Astoria negyedében, a pokol tornácán.

Egyik pillanatban még minden rendben van, a másikban pedig egy elég erős lökéshullám érkezik, leterít. Volt már részem egy-két közeli robbanásban, de ez akkor is necces volt. Feltápászkodok, ahogy tudok, ellenőrzöm a felszerelésem, majd magam is, minden rendben van-e velem. Amint felálltam szemem elé tárul a látvány, az Astoria körüli pajzs leomlott, a Fury folyamatos bombázása eredménnyel jár.
~A démonok utolsó mentsvára, jól beehették magukat oda, keményen menet lesz, meg fogják védeni magukat. Szükség lesz minden erőre.
Rögtön nyúlok is a kommunikátorhoz. Nem lenne okos dolog információ hiányában elindulni, előtte érdemes beszélni a SHIELD-el.
- Itt Riez ügynök. Tervben van egy szervezett támadás az Astoria ellen? Ha igen akkor tájékoztatást kérek, hol tudnék segíteni. Illetve szükség van-e segítségre a civilek biztonságos helyre terelésével.
Közben elindulok az Astoria felé.

//Ha Danny és Axe is velem van akkor intek nekik is, hogy jöjjenek//