A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Utolsó határidő, Sam-et megvárjuk, hogy megcsinálja a 2 kariját, 1-2 napon belül.
Elnézést, hogy most én húzom a kezdést, csak ebben a melegben élni sincs kedvem, nemhogy reagokat írni...

Akkor kezdek, Sam majd becsatlakozik az első körben, ha megírta a bővítéseket.

X-men vezető: Gulyás Csilla
Testvériség: Alex Wilder

X-men: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1487-xavier-iskola-new-york-jovo-bunei#17853
Testvériség: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1486-utopia-san-francisco-jovo-bunei#17854

Ingemar Fagerholm

Rengeteg szőrnyű dolog történt az utóbbi időkben. Először csak a démonok jöttek. Sok pusztulást hagytak maguk után. Azt a dolog egyre rosszabb lett. A Kree-k megtámadták a földet. Eleinte csak gépeket küldetek le. Megpróbáltunk szembeszállni velük, de nem tudtunk semmit tenni. Kénytelenek voltunk menekül, bujkálni, miközben láttuk, hogy miként bánnak az emberekkel. Szörnyű érzés volt, de nem tehettünk semmit. Én is azokkal menekültem akik nemrég még az akadémián tanultak. A barátaim, de bizonytalan voltam. Úgy éreztem, hogy nekünk is harcolnunk kéne, mint ahogy a többiek is tették. Rossz érzés volt, hogy az X-men tagjai, a tanáraink azért haltak meg, hogy minket védjenek. Hosszú évek teltek el mióta a Kree megszállta a földet. Végül utolsó kétségbeesésünkben a mutáns istenhez Apokalipszishez fordultunk. Összegyűjtöttünk annyi embert amennyit csak lehetséges volt és támadtunk. Véres csata volt. Rengeteg ember halt meg. Végül eljutottunk Attilan-ra és ott harcoltunk. Végül sikerült győznünk és a Kree-k elhagyták a bolygónkat. Lassacskán minden kezdett olyan lenni mint régen. Jonah Wright lett az elnök és egy olyan törvényt vezetett be amire senki sem számított. A mutánsoknak regisztrálniuk kellet magukat mint a régi időkben. Bár nem tetszett túlságosan ez a törvény, de én is regisztráltam magamat, mint a x-men tagok jó része. Viszont voltak tőlünk olyanok akiknek annyira nem tetszett ez a törvény, hogy inkább kiváltak az x-menből és most keresett bűnözőként élnek.

Képesség
A befolyásoló képessége nem fejlődött az évek alatt. Sokkal inkább azt a képességét fejlesztette amivel harcolni tud. A hang támadásokból már többfajtára is képes és azokat el is nevezte.

Irányítás: Képes a hangokat egy pontba összpontosítani. Ha például körülötte áll 10 ember, de ő csak azt akarja, hogy egy ember hallja akkor képes úgy irányítani a hangját, hogy csak az az egy ember hallja. Illetve képes hogy a hangját messzire sugározza úgy, hogy egy 50m-re lévő ember meghallhatja ahogy suttog.

Lökéshullám: Egy átlag embert képes akár 50 méter távolra repíteni egy nagy lökéshullámmal.

Őrület hangja: Képes olyan hangokat játszani amitől az ellenfélnek erős fejfájásai lesznek.

Hang penge: Ez a lökéshullámnak egy átalakított változata. Ha nagyon magas hangokat játszik akkor képes olyan láthatatlan pengéket létrehozni a hangból amik az ellenfél felé suhannak elég nagy sebességgel. Ezek mély vágásokat képesek ejteni az ellenfelén.

Jobban örültem volna, ha írsz, hogy hány kör alatt, de elfogadva. Írj az X-ekhez Te is.

Charles Anthony Hawkeye

A nagy változásokat követően, kissé furcsa, új élete még épp, hogy elkezdődött. A beilleszkedése nagyban tartott és eléggé lassú folyamatnak ígérkezett. A tanulmányok terén azonban továbbra is jeleskedett. Mivel az oka, hogy ide került az emlékezetének eltűnése rövidesen kísérleteknek tette ki magát. Persze csak szolidan, olyanoknak, melyeket egymaga végre tudott hajtani. Megfigyelte, hogy tudása nem hanyatlott, mindenre, amit eddig megtanult pontosan emlékezett. Csupán azt nem tudta felidézni, hogy mikor és hol sajátította el azt. Gyors elméletekkel állt elő, s tesztelte is azokat. Minden, ami egy éven belül megesett vele, legyen az bármi, tökéletesen felidézhető volt számára. Azonban minden régebbi eseményt képtelen volt előtérbe rántani. Már csak az volt hátra számára, hogy megállapítsa a memóriavesztés sebességét. Milyen időközönként mennyi emlékkép veszik el, a folyamat lassul, állandó, vagy esetlen gyorsul. Remélte ugyan az előbbit, de egy egyszerű tesztel kiderítette, hogy a folyamat állandó. Leírta a legrégebbi napján történt eseményeket, mindent, amit csak feltudott idézni, majd pontosan tizenkét óra elteltével elolvasta a jegyzeteket. A leírtak felére emlékezett, a többi azonban olyan volt, mintha sosem történt volna meg. Tapasztalatait megosztotta a tanárokkal is. Már éppen belekezdett volna a képességének pontos kiismerésébe, és annak hátrányának kiküszöbölésének lehetőségeinek vizsgálatába, amikor a démonok megszállása kezdetét vette. Szerencsére ez rá nem volt sok negatív hatással. Az iskola teljes védelmét élvezte, akárcsak húga. Apja, pedig messze a bajtól, az ország egy távoli és ezért biztonságos pontján töltötte idejét. Egyedül kevés itt élő barátja volt veszélyben, de azok biztonsága valószínűleg röviddel az esemény kezdete után már biztosítva is volt. Hiszen az apjához hasonlóan nekik is befolyásos és gazdag szüleik voltak. Az idő lassan telt, miközben fejlesztette tudását, csiszolta a meglévőt, s kibővítette azt, főleg számtani és informatikai ismereteket szerzett, mivel ezeket könnyű szerrel sajátíthatta el. Napjait pedig a legrégebbi emlékfoszlánytól jegyezni kezdte, s leírt mindent, amit csak tudott magáról. Képessége ez idő tájt fejlődött először. Egy reggelen hasító fájdalom vette ostrom alá teljes testét, ébredését követően annyi ereje maradt csupán, hogy egy ordítással jelezze testét uraló hatalmas fájdalmát, majd elájult. Szerencsére jelzése eléggé hatásos volt, így néhány tanár felügyelete alatt ébredt néhány órával később. Amint magához tért egyből felismerte a változást. Emlékképek ezrei jelentek meg elméjében, mind ismerős, de mégis ismeretlen. Memóriájának kapacitása erőteljesen kibővült, mintegy két és félszer annyi felidézhető emlékkép tárolására lett képes, mint amennyit eddig lehetséges volt. Azonban ekkor megkezdődött a kree invázió, s ezáltal az eddigi békésnek mondható önfejlesztést egy ideig parkoló pályára kényszerült terelni, ebből az eseményből már senki sem maradhatott ki… S habár kifejezetten utálta a harcot, és az egészről megvolt az egyszavas véleménye: „felesleges”. Most mégis rákényszerült arra, hogy foglalkozzon a dologgal. A Földnek ezúttal semmi esélye sem volt. Idejük sem volt arra, hogy bármilyen ellenlépést tegyenek. Az életét is csupán annak köszönhette, hogy az X-menek életük feláldozásával biztosították a menekülő utat számukra. S ezáltal ha akaratlanul is, de minden előjel nélkül hirtelen kikerült az óvó karok alól, s X-menné vált. Ezt követően csak menekülhettek és bujkálhattak. Eléggé kemény évek következtek, s bár Tony végig higgadtan és megfontoltan szemlélte az eseményeket, nem volt mindenki ilyen nyugodt. Többen szakadár támadásokkal próbálták a kree-ket visszább szorítani, persze ez hiú ábránd volt, minden támadást durva megtorlás követett, az évek teltek, s lassacskán elméje még jobban megerősödött, s ismét bekövetkezett egy roham. Testvére végig felügyelte az eszméletlen fiút, s csakhamar, akárcsak legutóbb ismét probléma nélkül felébredt. De a változás ezúttal jóval nagyobb nyomott hagyott a tudatában. Melyet még az ébredését követő órákban is nehezen volt képes teljesen átlátni. A már megszokott két és fél évnyi memória tovább bővült, s ezúttal nyolc évet volt képes tudatosan felidézni és használni. Ekkor született meg a döntés, miszerint Apokalipszishez fordulnak segítségért. A harcokból kénytelen volt ő is kivenni a részét, azonban ő soha sem ártotta bele magát a fizikai harcba, számára túlságosan kiszámíthatatlannak és brutálisnak tűnt. Ehelyett inkább a tudásával segítette társait, s kamatoztatta mentális képességeit. Lényegében ezzel segítette a siker felé terelni az eseményeket. A győzelmet követően végre fellélegezhettek, azonban a dolgok nem kedveztek teljes mértékben a mutánsok számára, az új elnök törvénybe iktatta a regisztrációt. Mely csupán egy formális nyomtatvány kitöltéséből állt, ezt rövid úton meg is tette, hiszen képességét nem szégyellte, sőt, hátrányának ellenére is büszkén vállalta azt. Bár a véleményét ismét nem osztotta minden társa, sokan ellenálltak a regisztrációnak, bár ezt felesleges és értelmetlen cselekedetnek tartotta, hiszen csak az erejük mibenlétét kellett volna publikussá tenniük. De nem sokat törődött ezzel, folytatta a szellemi képességeinek fejlesztését, hogy egy nap, végül teljes emlékezetét és tudását korlátok nélkül birtokolhassa, bár ez a nap még messze van. Jelenleg a férfi az X-men tagja, és az iskolai oktatásban segédkezik több tantárgy oktatásával.

Képessége lényegében nem változott, csupán az egy éves korlát nyolc évre bővült. Tudása pedig sokat bővült. Magas fokú informatika, matematika és fizika tudással rendelkezik, illetve a biológiában is magas szinten jártas, a kémiában ezeknél kissé alacsonyabb fokon van, de folyamatosan fejleszti ismereteit.

Emily Theodora Hawkeye

A költözést és az iskolaváltást eleinte ismét nehezebben viselte mint bátyja, de ez természetes is, hiszen ő társasági lény, testvére viszont egyértelműen a magának valók közé csoportosítható. Igazából az iskolai életének első heteiben szinte alig látta testvérét, az folyton a szobájába „rejtőzve” kísérletezgetett, akár egy őrült tudós. A lány azonban minél több időt szeretett volna az új társai körében tölteni, s fejleszteni erejét, hogy megvédhesse a számára fontos személyeket. Itt főleg bátyját tartotta fő célpontként, mivel habár ő a kisebb, s a lány is a duóból, mégis ő az, aki fizikailag képes fellépni a problémákkal szemben. Azonban hírtelen kezdetét vette a démoni megszállás, az iskola rejtekében ő biztonságban volt, apja pedig innen távol dolgozott. Viszont a barátai miatt nagyon aggódott, remélte, hogy mindegyikőjük megmenekült. Harcművészeti képességeit tovább csiszolta, s eközben próbált rájönni, hogy mik is a képességei határai. Nem egyszer igen nagy veszélynek sikerült kitennie magát azáltal, hogy olyan mozdulatokkal próbálkozott, melyet teste még nem volt képes végrehajtani, azonban ezt kiküszöbölendő edzette izmait, hogy még mozgékonyabbá, s még rugalmasabbá váljanak. Szinte majdnem testvérével egy időben lépett fel az ő erejében is a kis ugrás, bár nála nem olyan feltűnő, s nem is olyan nagy különbség, mégis nagyban segítette a tanulását. Még ideje sem volt örülni a sikereiknek, mert ezt meghiúsította a kree invázió kezdete. Végig testvére mellett maradt, egyrészt, hogy védhesse, ha valami probléma merülne fel, másrészt, mert ő is rászorult valamire, amit csak a bátyja tudott nyújtani számára, ez pedig az a végtelen nyugalom, mely a fiút a nap huszonnégy órájában végig jellemezte, s egyfajta nyugtató auraként hatott a lányra. Azonban gyermekien egyszerű személyisége ellenére is gyorsan felismerte a tényt, miszerint a Föld védelmének esélye sincs az idegen hódítókkal szemben. Ellenlépésekről pedig még csak beszélni sem volt idejük. Életüket is csak megannyi oktatójuk áldozatai árán voltak képesek megtartani. Akik félelem nélkül adták életüket az ifjakért, az ő menekülő újukért. S ezáltal egyszersmind a jövő reményét adták kezükbe. De nem csak ez járt, hanem maga a nemes rang is, immáron teljes jogú X-menekké váltak, az utolsókká. Nem volt többé védő kar, ami mindentől megóvhatja őket. Nehéz évek következtek, meneküléssel, félelemmel és halállal kikövezett sötét évek. A lány nehezen viselte a társak hullását, s ha testvére nem lett volna mellette, hogy nyugtassa, akkor valószínűleg bele is őrül, ebbe a lehetetlen helyzetbe. Amikor felvetült az ötlet, miszerint támadjanak rá a megszállókra, ő azonnal ellenezte, nem lett volna értelme, s nem akart még több barátot megsiratni. Főleg úgy, hogy minden elesett kree-t megtorlás gyanánt több százan követték a halálba. Edzéseit azonban mindvégig folytatta, s remélte, hogy ezzel majd a többiek javát szolgálhatja, ha esetleg valami balul sülne el. Képessége is ismét a fejlődés útjára lépett, de ismét nem volt egyedül. Testvére ereje ismét kimutatta, hogy van még hova fejlődni. A lány rendületlenül őrizte testvére eszméletlen testét, s egy pillanatra sem tévesztette szem elől. Az ébredést követően is végig segítette még „kába” testvérét. S ezt követően született meg a döntés, miszerint Apokalipszishez fordulnak segítségért, hogy kiűzzék a kree-ket. Egyrészt örült, hogy tapasztalatait végre éles helyzetben is kamatoztathatja, azonban ez nem így lett, bátyja nem engedte a harcmezőre, tisztában volt a lány mentalitásával, s így azzal is, hogy nem lenne képes se ölni, se elviselni a társai halálát. Ezáltal pedig tökéletesen alkalmatlan harcosnak. Így egyfajta testőri szerepkörbe osztotta be, oda, ahonnan az események koordinálása folyt, így maga mellett tudhatta, ám végül csak nem sikerült a lányt megkímélni az elkerülhetetlentől, s megízlelte a halál közelségét. Ugyan ő maga nem ölt, de néhány társát elvesztette, s segédkezett is a gyilkolásban. A győzelem ellenére a lány szemlélete egy ideig ugyanolyan komor volt, nehezen viselte a harcokkal teli időket. S most, hogy végre nyugalom telepedett köré, kissé nehéz volt megszoknia, de végül sikerült. Az új elnök törvénybe iktatta a regisztrációt, így a lány testvérével együtt beadta a nyomtatványt. Habár nem mindenki értett egyet ezzel, neki nem volt ellenvetése a dolog ellen. A dolgokon továbblépve, folytatta teste edzését, fejlesztette erejét. Jelenleg az X-men tagja, több harcművészeti ágazatot oktat a diákoknak. S a mai napig idejének nagy részét testvérével tölti.

Képessége alapjaiban véve csak fejlődött, az egyszerűbb mozdulatokat akár egy kör alatt, a nehezebb kombinált mozdulatokat pedig 2-3 kör alatt képes kielemezni. Reflexei ugyanolyan élesek maradtak, amilyenek voltak. Izomzata tovább fejlődött, de nem számottevően, azonban hajlékonysága, s rugalmassága a sok gyakorlásnak hála sokat fejlődött. Emellett több harcművészetben is nagy gyakorlatot szerzett, így nem csupán a védelemben jó, hanem a támadásban is.

Elfogadva mindkettő, írj te is az X-ek helyére

Lehet még jelentkezin? Vagy már nem? Ha lehet én meg tenném.

Hát már nem igen, bocsi. Ahogy nézem a kaland így is meghalt, akik ott vannak sem különösebben írnak.