A jövő bűnei (X diák alter kaland)

by **Thorhalla** Szomb. 16 Jún. 2012, 18:05

A régi játékosoktól elnézést, tudom, hogy már volt egy ilyen című kaland (egyik alter Reneszánsz története, abból a világból való Zaphire, Amelia, Doria és Kis Morsus is), de most ide ez illett a legjobban.
Egy kárpótló kaland, révén a diákoknak az invázió/és a tanár realitáson kívül való tartózkodás miatt épp nem tudok tanórát mesélni

A kalandra csak X diákok jelentkezhetnek, vagyis azoknak is a jövőbeli énjük. A jövőben járunk, egészen pontosan 2044-ben, azaz 21 évvel a mostani időhöz képest. A csapat tagjai 2 szekció közül választhatnak, X-men, vagy Testvériség. Természetesen mindezen felül, akinek befér, az űzhet még más foglalkozást is, ha a karaktere olyan, de ezen 2 csapat tagjai mindenképp legyetek. De a legfontosabb, hogy a más foglalkozás csak másodlagos lehet, semmiképp sem az határozza meg a karaktert, hanem az, hogy X-men, vagy Testvériség tag.
Képességeket 2x fejleszthettek, ebből az első fejlesztés olyan, mintha első szintre hoznátok fel a képességet, mivel ugyebár az X diákok gyengébbnek indultak, mint az első szintű karakterek. Azonban ha valaki másodlagos mutációt szeretne, akkor csupán 1x fejleszthet és a másodlagos is csak alap képesség.
A jelentőzők közül én választom majd ki az X-ek és a Tesók vezetőjét és helyettesét, igaz a Tesókét felajánlom már most Mugurama-nak, a játéktéren eddig mutatott játéka alapján mindenki szerint testvériség tagnak illik be és ennyi idő után ez a poszt illik neki.

Akkor a világról, hogy miként is változott:
A mostani pontig, azaz a démonok eljöveteléig minden teljesen egyezik. A démonokat körülbelül egy év alatt sikerült legyőzni. Nem sikerült nekik kijutni New Yorkból, így áldozatok csak itt voltak és azok is jellemzően csak akkor haltak meg, amikor a démonok megérkeztek. Az iskola hála Zack-nek és az X-eknek menedék hely volt, soha sem esett el.
A városban a másik nagy pusztítást a Sötét világból érkezett Angyalok végezték, de őket végül a démonok gyűrték maguk alá, azonban itt szomorú tény volt, de az eltűnt hat angyal soha sem tért vissza a Sötét világból.
1 évvel később 2025. elején a korábban feltűntetett veszélyforrás, azaz a Kree invázió megkezdődött. Talán még lett is volna esélye a mutánsoknak, a Földnek, ha a kree-k nem felkészülten jönnek, de úgy tették. Közel egymillió őrszemet hoztak magukkal, a saját embereiket Unspoken nem kockáztatta, a gépekkel egyszerűbb volt. Esélye nem volt senkinek. Attilan is elesett, az angyalok is ott haltak meg az utolsó frontvonalon. A korábbi X-men csapat minden tagja az életét adta azért, hogy a diákok (a JK-k, akik jönnek) elmenekülhessenek onnan. bár néhányan nem voltak ilyen szerencsések, Namor-t, mivel az Örök birodalom hercege volt gyermekként ölték meg és ő sem jutott ki. Később persze már kree katonák is voltak itt a Földön, akik felügyelték a bolygót.
Évek teltek el bujkálással, Unspokenék persze eddigre kiderítették, hogy kik is vannak az X-menben és noha a csapat többségével mit sem törődtek annak ellenére, hogy menteni próbálták a menthetőt, megtudták, hogy két shi’ar is van ott közöttük. Az egyik ráadásul a volt shi’ar császárnő klónja. Őt vadásztatták le, mire a Galaxis Védelmezői megtudták és megérkeztek Lilandra-nak csak a tetemét találták meg.
A csapatban az évek alatt kisebb szakadék keletkezett, voltak olyanok, akik úgy gondolták, hogy drasztikusabb módon kellene fellépni a kree megszállást és meg kell ölni a kree-ket, voltak, akik ellenezték is. Az első igazi konfliktus volt ez. Mivel szert a Földön előfordult, hogy szuperhumánok támadtak a kree katonákra és minden megölt kree után százzal fizetett a császári pár.
Tizenöt év megszállás után nagyjából az erőszak csíráját is sikerült kiölni a szuperhumánokból, nem mertek támadni sem, az X-men pedig ekkor döntött úgy, hogy végső lépésre szánja el magát, az egyetlen személyhez mentek, aki segíthetett nekik. Apokalipszis. Sikerült a mutáns istent meggyőzni, hogy segítsen nekik, így egy újabb háború kezdődött, nem számított, hogy ki mutáns és ki nem, mindenkire szükség volt. Egy év igencsak véres küzdelem után az X-men és Apokalipszis a lovasaival megérkezett Attilan-ra és a végső csata vette kezdetét. A lovasok közül csak Sakura maradt életben, aki később az új Apokalipszis lett, miután a szeretője és ura, En Sabah Nur elhunyt az Unspokennel folytatott harca közben, de a küzdelemben Kree császár is elhunyt.
Az életben maradt császárnő pedig jobbnak látta a visszavonulást és a kree hadsereg, illetve Attilan elhagyta a Földet az irányítása alatt. A Föld szabad volt és felszabadult. Újra kellett a társadalmat és a gazdaságot alkotni. Még ebben az évben 2040-ben Jonah Wright indult az elnökválasztáson és magasan nyerte meg azt. Az első mutáns elnöke az USA-nak.
A következő 4 év úgymond aranykor volt az USA számára, az ő vezetésükkel a Föld többi kormánya is helyre állt és gyors ütemben fejlődni kezdett. Azonban, mint mindennek, ennek is megvolt az árnyoldala. Noha az elnök maga is X-men volt a megválasztásáig, soha sem volt híve a szuperhumán csapatoknak és mindig is ellenezte őket. A megválasztása után azonnal drasztikus lépéseket hozatott életbe a szuperhumánokat illetően, visszautalva arra, hogy milyen az, ha ezek a lények felelőtlenül használják a késségeiket, okulva a 2023 elején történt eseményekre, amikor Tyler Jackson ügye elhíresült, a Mutáns gimi igazgatóhelyettese és az X-men értékes tagja meggondolatlanul használva az erejét 12 civilt ölt meg életfogytiglanra ítélték emiatt. Ezen okból hozta meg Wright a következő törvényeket:
- Egyetlen szuperlény sem használhatja az erejét az utcákon, hacsak nem regisztráltatták magukat
- Az önbíráskodást és öntörvénykezést, ami a korai szuperhős csapatok sajátja volt szigorúan büntetve van
- Egyetlen szuperhős csapat sem létezhet, hacsak nem regisztráltatták magukat
- Ha valaki nincs regisztrálva és úgy okoz a képességeivel sérülést, vagy halált, vagy azoknak használata nyomán kialakult következményképpen, azt tárgyalás nélkül életfogytiglanra ítélik
Ezek miatt vissza lett vezetve a regisztráció, ami ezúttal csak annyival járt, hogy be kellett egy nyomtatvány kitöltésével jelenteni, hogy milyen képessége van az illetőnek és ezt egy adatbázisban bárki megnézhette és megtudhatta ki milyen képességgel rendelkezik. Akik ezt megtették alakíthattak csapatot, amit úgyszintén be kellett jelenteni, de ezek a csapatok rendelkeztek ettől kezdve olyan jogokkal, mint a rendőrök és letartóztathattak bűnelkövetőket, stb.
Ez a rendelkezés adta meg végül az X-menben a szétszakadást és a társaság egy része kivált, hogy ők nem regisztrálnak és újra megalapították a Testvériséget. Ők most törvényen kívülieknek vannak kikiáltva és körözés alatt állnak, a legfontosabb feladatuk aktuálisan, hogy egykori társukat, az aktuális elnököt megöljék, hogy a törvénye is megbukhasson.

Minden létező szervezet megvan, ami most is él. SHIELD, rendőrség, AIMville, X-men, Mutáns suli, amit az X-men vezet mind a mai napig. A Testvériség is él és virul, bázist nem jelölök ki neki, majd ők döntenek, a világon bárhol lehet.
Ami más viszont, Asgard már nem szól bele az ügyekbe attól kezdve, hogy Einar a sötét világban ragadt. Atlantisz és Lemúria nincs többé a lakosait, mint a barokkon Unspoken és Nepthtys most is kiirtatta, ahogyan egyetlen embertelen sem él már a bolygón, a császárnő magával vitte őket. És most már tudni, hogy az Olimposz kaszinó tulajdonosai valóban a görög istenek, illetve Nagy-Britannia és Avalon felett Britannia Kapitány aka Albert Shear uralkodik királyként és Roma a felesége lett.

Akkor most már tényleg ennyi. Bővítésnek nem kell sok, 10-15 mondat és jellemőzen, hogy ki miként állt a megszálláshoz, majd az Aranykorhoz, ami most van, illetve mivel foglalkozik, ha nem főállásban X-men, vagy Testvériség tag.

Kezdés, amint leszünk elegen.

A jövő bűnei (X diák alter kaland) 00120

A jövő bűnei (X diák alter kaland) 00120

Karakterim:
- Jonah Wright – elnök (nem valószínű, hogy játszik, hacsak nem keresi fel valaki), feleségi poszt nála kiadó, ha valaki gondolja, hogy szeretne First Lady lenni
- Farahnaz Soraya Mazandarani al-Semnani – Pegazusnál kutató, jellemzően csak technikai tudással segíti a csapatot, soha sem vált harcossá
- Lilandra Neramani (halott, a kree-k megölték azért, aki)
- Beatrice Mortimer (ő maradt X-men)

by **Zed is dead** Szomb. 16 Jún. 2012, 18:56

Alexel jelentkezek, ha tudom még este hozzácsapom a bővítést. Mellesleg testvériség párt:)

by **Teddy** Szomb. 16 Jún. 2012, 19:23

Jelentkezek! Alicia, persze, x-men és ha elfogadható akkor First Lady.

Hmm, még mindig emlékszem, hogy mennyire "rettegtem", amikor megkezdődött a démonok inváziója, jó azt nem mondanám, hogy tényleges rettegés volt, bevallom hogy egy kissé féltem persze, mert hát ki nem? De végül is ahogyan szép lassan telt az idő, ez a félelem úgy hagyott alább, főleg azért, mert egy idő után ( bár ez számomra nem volt kevés idő, mert hát mégis csak egy év környékéről beszélünk ) vissza verték őket, és hát ennél többet igazából nem tudok, úgy értem hogy honnan jöttek, vagy hogy hova tűnhettek, de azt tudom hogy New Yorkból nem jutottak ki, így hát végül is eléggé sikertelennek könyvelhették el magukat. Ezalatt az idő alatt így belegondolva, jómagam nem is igazán csináltam semmit, csak úgy ott elvoltam, mint egy növény végül is, ha úgy alakult hogy volt óra, akkor bementem persze, már amelyikre jelentkeztem, de azon kívül semmit sem, mivel nem volt sok kedvem úgy kimozdulni az épületből, hogy olyan izék rohangásztak mindenfelé, bár nem egyből a közvetlen közelben, de azért mégiscsak zavart. A démonok távozása után egészen okésnak tűntek a dolgok, New York végül is nem veszített sokat, és hát így egészen pozitív vége lett a dolognak, legalább is ezen a téren. Teltek a napok, a hetek, a hónapok, egy rövidke békés szakasz volt ez az egész nagy képben, de sajnos az ilyen szakaszok ugyebár sosem tartanak eléggé sokáig, körülbelül egy évvel a démonok távozása után, idegenek jelentek meg, és hát se szó, se beszéd kezdtek el mészárolni mindenkit, és igazából lövésem sincs, hogy miért. Sajnos az invázió meglehetősen gyors volt, és bár reménykedtem benne hogy tudnak ezekkel is kezdeni valamit, sajnos nem így alakult. Szép fokozatosan, vagyis nem, meglehetősen gyorsan bukott el az egész emberiség, és valószínűleg mi is hamar elpatkoltunk volna, ha az x-ek akkor nem áldozzák az életüket azért, hogy mi elmenekülhessünk a harcoktól. Azt hiszem ez volt az a pont az életemben, ahol eléggé gyökeres fordulatot vettek a dolgok, sokáig meglehetősen ideges voltam, és kissé beszámíthatatlan, ez egyrészt az elvonási tünetek megjelenése volt, hiszen a menekülés közben nem volt időm magammal hozni azt a pár magot, ami még nálam volt, másrészt pedig az a bizonyos alap rettegés, ami a bújkálókat szokta jellemezni, hogy vajon mikor találnak meg minket, és lőnek le? Vagy mi van ha nem is ölnek meg minket, hanem valami rosszabb? Idővel, és némi váratlan segítséggel végül sikerült ezt az igencsak megterhelő, személyes problémát megoldani, túllépni a dolgokon, és végre "tiszta" tefjű csapattagnak lenni. A tudat, hogy mások az életüket adták azért, hogy most itt lehessek, még ha nyakig szarban is, nos ez pedig eléggé megkomolyított ahhoz, hogy felnőttként kezeljem a problémákat, bár a csapat talán első, nagyobb vitájában, miszerint agresszívabban kénefellépnünk a megszállókkal szemben, továbbra is passzív voltam, nem akartam ilyen téren az egyik félhez sem tartozni, és az sem tetszett hogy emiatt széthúz a csapat, de mit tehettem volna? A szavaim úgyis csak süket fülekre találtak volna. Sok év telt el azután, igazából ugyan így, a Kreek nem terveztek távozni, bár nem értem igazából, hogy miért, mint ahogyan azt sem, hogy miért jöttek egyáltalán, hogy mi hasznuk volt nekik abból, hogy megtámadtak minket, de már nem is számított ez, ami viszont sokkal lényegesebb az... Nos, talán kissé furcsán hangozhat ez, de meglehetősen magányosnak éreztem magam, és bár addig nem igazán érdekeltek ilyen téren a dolgok, úgy értem nem csak azért, mert voltak fontosabb dolgok is azelőtt is meg közben is, mint a saját magán életem, de mint mondtam, gyökeresen megváltoztak a dolgok, és ahogyan a szer teljesen eltűnt az életemből, valahogy több figyelmet tudtam szentelni másokra is, akik a közvetlen közelemben voltak, és bármilyen furcsán is hangzik, és meglepett talán egy kissé engem is, Jonah volt az, akiben a legjobban megfogott valami, nem is tudom mi, talán az a beszélőke amivel meg volt áldva. Mindeneseter is elkezdtem " legyeskedni " körülötte, igyekeztem nem zavarni, csak úgy szép finoman, aztán ahogyan teltek az évek, úgy szép lassan kialakult valami, nem igazán azon a sietős módon, lévén eléggé bizonytalan volt a helyzet, de azt hiszem hogy sikerült egy erős " kapocst " létrehozni, mely ahogyan az idő telt, úgy tovább erősödött. Végül, mivel már más reményt nem láttunk a győzelemre, hosszas mérlegelés után, ami valószínűleg csak nekem tűnt hosszúnak, Apokalipszishez fordultunk, hogy segítsen visszaverni a Kreeket, akit végül is sikerült is meggyőzni, és mint ahogyan később kiderült, meglehetősen hasznos segítségnek bizonyult, és nem is értem hogy ő maga miért nem avatkozott közbe a dolgoknak, úgy értem hogy tényleg, őt is fenyegette a veszély, de mégsem igazán csinált semmit, és nem értem miért, de ezt a témát nem feszegetem, ahogyan akkor sem tettem, hiszen fölösleges lett volna, a mai korban pedig már nem számít. A lényeg az, hogy vele meglepően rövid idő alatt sikerült visszaverni az idegeneket, pár abban az időben voltak igazán elfajulva a dolgok, sok halál, vér, de végül nyertünk, igaz hogy Apokalipszis az életét árdozta a célért, amiért megmondom őszintén tiszetelem is, mert nem néztem volna ki belőle, és így a Kree uralkodó is meghalt, nem sokkal ezután pedig távoztak, végre. Hatalmas fénypont volt ez az életemben, egyrészt azért, mert végre megszabadultunk ettől a hatalmas "nyomástól", másrészt pedig azért, mert nem sokkal a távozásuk után, ahogyan felengedett a helyzet, és valóban nem volt már ok aggodalomra, eljött az-az idő, amit magamban már meglehetősen régóta vártam, s reméltem hogy így alakulnak majd a dolgok. Összeházasodtunk Jonahval, és hivatalosan is Ms Wright lettem, és azóta sem bántam meg a dolgot. Ő politikai pájára lépett, én pedig természetesen mindenben támogattam, amiben csak tudtam, nem csak a választások alatt, hanem azután is, hogy megválasztották, hiszen az, hogy boldog, hogy eléri a céljait, engem is boldoggá tett. Miután bevezetésre került jópár meglehetősen necces törvény, például visszajött a regisztrálás, nos tartottam a következményeitől, tudtam hogy lesznek jópáran, akik nem tudják majd ezt elfogadni, jómagam regisztráltattam magam, habár nekem sem tetszett túlságosan az, hogy az emberek nyíltan tudhatják, hogy mire vagyok képes, de úgy éreztem hogy ebben is mindenképpen támogatnom kell Jonaht, és valószínűleg más esetben is megtettem volna. Az x-men azonban... Sajnos ennek hatására felbomlott, és azóta megint létezik testvériség, ami egy eléggé negatív dolog, de remélem hogy nem fognak oly ostobaságot művelni, amitől tartok, mert bár elvileg az ellenségeink, mint bűnözők, mégis olyan személyek vannak ott, kiket régóta ismerek, és azért valamilyen szinten kedvelek is. Jelenleg főállásban x-men tag vagyok, és igazából ott szoktam kertészkedni, ügyelni a növényekre, tehetnék mást is, de falak közé zárva nem érzem túlságosan jól magam.

Képessége:
- Képes akaratával megnöveszteni, vagy megfiatalítani a növényeket, egy apró csemetéből pár perc alatt képes egy kifejlett fát csinálni, csak példaként, persze minél több növényről van szó, annál lassabban megy a folyamat, de a környezeti viszonyoktól függetlenül életkéképes növényt tud létrehozni ( mely aztán elpusztulhat persze, pl sivatagban csak nem fog megélni egy tölgyfa... ). Valamint képes még manipulálni is a növényeket, ezt növénytől függetlenül, indákat növeszteni belőlük, melyekkel képes fogni, vagy nagyobb virágokat, amiket "börtönként" tud használni, ennek felhasználásának kb csak a fantáziája szab határt, meg a rendelkezésre álló nyersanyag, és persze ez már nem megy oly könnyedén neki sem, ha túlzásba viszi, meglehetősen hamar belefárad, és ha tovább erőlteti, valószínűleg eszméletét veszti.

by **Thorhalla** Szomb. 16 Jún. 2012, 20:33

Okés, akkor fogalmazok szebben, nem kötelező a gyilkosság, attól, hogy tesós valaki,nem feltétélen kell gyilkolnia és hasonlók, csak nem ért egyet a regisztrációval stb.
És a gyilkosság sem kötelező, a lényeg h megszabadulni az elnöktől, bármi áron, ez lehet alakváltóval csere, agymossuk, megöljük stb... legyetek fantáziadúsak.

by **Steven** Szomb. 16 Jún. 2012, 21:37

A Démonok korát Jake elégé nehezen élte meg. Sokat hiányzott arról a kevés óráról is, ami meg volt tartva és valószínűleg ha épp nem menedékszállás lett volna a hely, akkor ki is rúgták volna. Azonban nem sokkal azután hogy a Démonok elmentek, Jake-nek is sikerül leküzdenie a depresszióját és ismét rendszeresen járt az órákra, egészen addig amíg az idegenek inváziója el nem kezdődött.
Itt ismét egy újabb érzelmi problémával kellett megküzdenie, a tanárai halála miatt, és a tehetetlensége miatt, de ezúttal már sokkal jobban bírta már a megpróbáltatásokat. Az ez utáni évek fő motívuma a bujkálás, tanulás és az edzés volt. Jake soha nem kereste a harcot. A bosszúvágya hamar elmúlt és azt is gyorsan realizálta, hogy egyelőre nem szabad a megszállókkal konfliktusba kerülni, de megtanulta hogyan védje meg magát és a barátait. Ezen évek alatt az Írók is felkeresték, hogy próbára tegyék ám ezt a lehetőséget Jake elutasította. Nem tudta elfoglalni Raziel-é válásának egyik fő feltételét, mi szerint többé nem szabad állást foglalnia a halandó lények közötti konfliktusokban. Várt a megfelelő alkalomra vagy személyre, akinek oldalán már lesz esélyük a győzelemre. Aztán végül megtalálták azt a személyt, akinek lehet esélye a megszállókkal szemben, és bár Jake támogatta az ötletet, mivel tudta hogy más lehetőségük már tényleg nincs de, magába megjegyezte, hogy Apokalipszis nem az a személy, akiért imádkozott az istenekhez. Az újabb háborúban Jake amennyire csak tudta kivette belőle a részét, de rá kellet jönnie, hogy magukban a harcokban nem tud segíteni, ugyanis képtelen volt rávenni magát, hogy megöljön bárkit is, még ha az nem is evilág szülötte. Így hát inkább a felderítések és az információgyűjtésekben segített, valamint biztonságos utánpótlás szállítására.
Miután Apokalipszis meghalt, a megszállók pedig elmentek, Jake azt hitte, hogy végre béke lesz és ha a nagyképet nézzük, akkor igaza is volt, de mikor Jonah az új elnökként kiadta az új törvényeket, Jake képtelen volt azokat elfogadni. Bár mindig is azok pártját fogta az X-men-en belüli vitákban, akik a békés megoldások hívei voltak, ezúttal kénytelen volt a másik oldalt támogatni, és végül kénytelen volt ő is elhagyni a korábbi csapatát, majd utána csatlakozott a Testvériséghez. Ez alatt a 4 év alatt a Testvériségnek segített kémkedéssel, ám tudta hogy a nyomait el kell tűntetnie, elvégre korábbi társai nagyon jól tudják mire képes és mik a gyengéi.

Képességei:
Képes átutazni az Elődök Földjére félhomályban minden probléma nélkül. Maximum 100 kg súlyt vagy egy személyt tud magával vinni és így a maximális teherrel, pihenő nélkül, csak 4 ugrást képes végrehajtani (kisebb teherrel többre is képes)
Ezen kívül az Írókhoz hasonló képességre is szert tett, melynek köszönhetőn mind két világból képes egy 2 másodperces időre kiiktatni minden természetes vagy mesterséges fényforrást 4 m-es sugarú körzetben. Egymás után két egymást követő használathoz kis szünetet kell hagynia (1 kör)

by **Thorhalla** Szomb. 16 Jún. 2012, 21:45

Az Mrs. Wright, nem Ms. Smile

És akkor First Lady szerepe is elkelt.
Elfogadva mindkettő.

X-men:
Alicia Havana Wright (gondolom a saját nevedet is megtartod, ahogyan amcsiknál gyakorta szokás)

Testvériség:
Jake Hamilton

by **Warmaster** Szomb. 16 Jún. 2012, 21:47

A jövő bűnei (X diák alter kaland) Herbert_Wyndham_%28Earth-616%29

Név: Dr. Adam Drake Rose
Egyéb név: Génmester
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: 2016. 12. 21
Kor: 27 éves
Család: George Phillip Drake (Apja), Gina Kitty (Mostoha anyja) Lia Rose Drake (Anyja Elhunyt),Adam Phillip Drake (Nagyapja Elhunyt), Agnes Hillar, (Nagyanyja Elhunyt) Robert Benjamin Rose (Nagyapja, elhunyt) , Androméda Apollone Rose, (Nagymama, Elhunyt.)
Foglalkozás: Üzletember, politikus, orvos, kutató.
Testmagassága: 198 cm.
Testsúlya: 100 kg
Szeme színe: Vörös
Bőre színe: Narancs vörös.
Különleges ismertetőjel: A bőre narancs-vörös színbe pompázik, a feje legalább kétszer akkora mint az átlagembernek, és nem nő rajta haj.
Repülési sebesség: nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: Külseje eltorzult a képessége miatt genetikai instabilitástól, valamint enyhén autista és alvászavaros.

Átírás folyamatban....

by **Thorhalla** Szomb. 16 Jún. 2012, 21:57

Öööö... valamit kegyetlenül félreértettél.
Nem voltak iskolák, nem volt gazdaság, se semmi. A karaktered nem tanulhatott sehol, semmit, révén kb állatként tartják a kree-k az embereket és itt is ez volt. Nem hiába írtam, hogy az X-eket is megölték, mindenkit, népírtások voltak stb.
A karid, mint a többiek örülhetett, hogy élt és volt ereje harcolni.

Ezenfelül a képességnél is írtam vmit... ennyire nem voltam szerintem érthetetlen. Szóval nem fogladlak el, majd ha azok alapján írtad át, amit leírtam.

by **Zed is dead** Vas. 17 Jún. 2012, 12:02

A jövő bűnei (X diák alter kaland) 1210701-big_t.1

Mikor beiratkoztam az X-suliba még fogalmam sem volt róla. Nem hittem volna, hogy utoljára látom a házat egyben ahol felnőttem. Pár nap telhetett el a suliban mire megjött a démon invázió első hulláma. De mire én megtudtam, hogy mi történik a katasztrófa nagy része lezajlott. De még egy évig voltam a négy fal között míg a környezetünkön a természet feletti bevándorlók uralkodtak. De nem is tudom, az egész olyan volt mintha csak hetek teltek volna el a kollégiumban. Megpróbáltuk a lehető legjobb kedvben eltölteni. Persze féltünk, sokáig semmit nem tudtunk, aki elég erős volt a X-mennel tartott. Ők harcoltak értünk az utcákon. De nem sokat gondoltam rájuk, a világ nagyobb katasztrófát is élt túl, ha még én kicsi is voltam az utolsó nagynál.

A lélegzet vételnyi szünet megpróbáltuk kihasználni, noha enm tudtuk, hogy most szükségünk van egy mély levegőre. Összekovácsolódtam társaimmal az iskolában, a pokoli év megtette a hatását és jobbá tette a következőt. De mégis váratlanul ért a tényleges kree támadás. Hogy pontos legyek én észre se vettem mi történik, láttam az elsötétülő eget, a pánikot. Csak sodródtam az árral, csak reméltük, hogy nem találnak meg minket. Közben kintről hallottuk a híreket a szuperhumán partizánokról, akik minden cselekedte csak több földi életet hajt be a lakosságon. De amikor halottam a számokat, csak sorolták a halottakat. Mindenki azt remélte, hogy nem lesz köztük ismerős. De én csak szégyent éreztem. Amiatt, hogy róluk ítélnek meg bennünket, dühös idiótákról akik Rambot játszanak és, hogy nem tehetek semmit. Gyenge vagyok hozzá, szép lassan bennem is meghalt a szellem és megtanultam ezt elfogadni, ahogy a többiek. Csöndesebb lettem, mikor úgy tűnt nincs miért élni, nem érdemes szót emelni elcsendesedtem. Megtartottam a mondani valómat egy olyan kornak ahol majd látom értelmét.

Még néha mindig hallom a fülemben, bár lehet csak kósza ismétlés a rádióban, a győzelmi harsogást, a gyász zenét. Nem volt köztük nagy szünet, nem tudtunk sokat a veszteségekről amíg meg nem nyertük a végső összecsapást. Ma is meglepődöm, hogy az X-men szövetkezett az egykori Apokalipszissel. Ahogy a tudat sem könnyű, hogy én is hozzájárultam, hozzájárultam, hogy Jonah Wright legyen az elnök. Bár tekintve, hogy az évek alatt nem halottam a többi jelöltről csak róla, hiszen együtt bujkáltunk az évek alatt, mégis néha hibásnak érzem magam. Felengedtem a trónra ezt a tenyérbemászó kis s.ggdugaszt. Sokat tanultam az azután következő pár hónapban. De főleg azt, hogy az X-men eszméi már rég gyengék, impotensek ehhez az új világhoz. Nem akarnak tenni, várják a változást és főleg remélnek. Ők reformátorok egy olyan világban ami forradalmárt kíván.

Amikor elhagytam az X-ment elmentem a családi házhoz, a kertváros volt elpusztítva nem a ház, valószínű kree demonstráció útján, de ez akkor már nem számított. Testvéreimmel több kisebb bázist alapítottunk, hogy majd az első tanács alkalmával válasszunk. Most újra egy otthon felé tartok, talán az utolsó. De még csak annyit tudok, hogy onnan építjük fel az új világot ahol a szuperhumánok egyenlőek és nem megtűrt vadállatok, mindük nevéhez egy csatolt fájllal, hogy miként a legegyszerűbb kinyírni.

Képessége: Mindenféle megerőltetés nélkül tud kapcsolatot létesíteni a legmodernebb és legprimitívebb gépekkel is. Az információs szupersztrádán, mint egy könyvtáros könnyedén áthalad és nagyjából azt tud meg amit akar. Mint egy vezeték nélküli vevő rákapcsolódhat az internetre, hogy akár a világ másik végén törjön fel rendszereket. De ehhez a gépnek is kapcsolódnia kell a hálózathoz ahova kapcsolódott. A nagykutyák rendszereivel viszont még nehezen birkózik meg. Egyszerre több egyszerűbb kapcsolatot is fent tud tartani, de a közvetlen elérési távja száz méter.

by **Thorhalla** Vas. 17 Jún. 2012, 12:10

Elfogadva. Jó lett a kép hozzá Smile

X-men:
Alicia Havana Wright (gondolom a saját nevedet is megtartod, ahogyan amcsiknál gyakorta szokás)

Testvériség:
Jake Hamilton
Alex Wilder

by **Reptile** Vas. 17 Jún. 2012, 14:09

Lex Orrin ( Avagy Ragnarök ), testvériség - másodállásban önjelölt, tapasztalt igazságosztó.

A jövő bűnei (X diák alter kaland) Arkham-city-robin2

A démonok támadását Lex eléggé nehezen élte meg, lévén hogy bár nem tartott oly sokáig, a szíve szerint többször is kiment volna, hogy jómaga is részt vegyen a harcokban, de sosem engedték neki, ami meglehetősen idegesítette, de természetesen nem feszegette ezt a témát. Ez még nem is egy oly hatalmas dolog, az már inkább idegesítette, hogy nem tudta, mi van az apjával, bár nem kételkedett benne, hogy meg tudja védeni magát, de azért mégis ott volt az aggodalom, hogy mi van akkor, ha mégis oly hirtelen érte a dolog? Mindenesetre is, a felgyülemlett feszültséget tanulással, és persze edzéssel igyekezett levezetni, ahogy azt mindig is tette, így hát ama démoni évben meglehetősen sokat volt elzárkózva a többiektől, s mivel akkor már tudta, hogy mi az életének a nagy célja, hogy ő mire rendeltetett ezen a földön, célirányosan elektronikát, informatikát, és gépészetet tanult, hiszen a kép, mely a fejében élt, eléggé épült ezen háromra. Teltek a vészterhes hónapok, s lassanként a démonok kezdtek eltűnni, ahogyan az emberek végül erősebbnek bizonyultak, s leverték a támadókat, mit egy hatalmas bukásnak könyvelhettek el maguknak, hiszen New Yorkból sem tudtak kijutni, és végül is így is volt ez rendjén, ki tudja, hogy mi történhetett volna, ha a város, és a benne élő összes hős elesik. Egy csendesebb év következett, Lex, bár megnyugodott hiszen apjának sikerült átvészelnie ezt a korszakot, nem hagyott alább a tanulással és az edzéssel, csupán ismét nyitottabb lett a társaság felé, s többet lehetett látni a szobáján és az edzőtermen kívül, és nem csak akkor, amikor éppen kötelező órája van, ami meg is van tartva. Ez az időszak azonban nem tartott valami sokáig, mint derült égből villámcsapás, úgy kezdődött meg egy meglehetősen sötét korszak, a Kree invázió korszaka. Szinte egyik napról a másikra történtek a dolgok, oly gyorsan, hogy még neki sem volt ideje egyszerűen rendesen felfogni a dolgokat, egyszerűen olyan gyorsan bukott el az emberiség, melynek esélye sem volt az idegen haderővel szemben. Végül nekik is menekülniük kellett, mely nem volt meglepő, ám mégis meglehetősen szomorú tényező az, s ez Lex életében is meghatározó dolog volt, hogy a tanáraik az életüket adták azért, hogy ők menthessék a bőrüket. Ez mélyen megérintette a lelkét, hiszen a legtöbb tanárt, bár néha idegesítették, persze, de kedvelte őket, hiszen azért mégiscsak egy eléggé pozitív, jó közösség voltak, s ez a veszteség volt az, mely végleg megerősítette benne a célt, melyet már régen kitűzött maga elé. Hosszú évek következtek, bujkálással teli évek, melyek alatt teljesen el volt vágva a családjától, mint ahogyan valószínűleg mindenki más is, nem tudta hogy miért jöttek a Kreek, hogy mi jó volt nekik abban, hogy megszállták a bolygót, hiszen fényévekkel fejlettebbek voltak náluk, ez pedig csak egy bolygó, mi lehetett oly fontos itt, hogy amiatt le kellett támadni, és alapjaiban megtépázni egy egész népet? Számára erre azóta sincsen válasz, s ezt az időt is, mint azelőtt is, amikor tudta edzéssel, és több, néha túlságosan is erőltetett tanulással igyekezte átvészelni. Felmerült, talán az első nagy kérdés a csapatban, melyben dönteni kellett, illetve nem is kérdés volt ez, inkább nézőpont, mely végül megosztotta a csapatot, voltak, akik úgy vélték hogy tovább kéne bujkálni, csendben tűrni ami itt folyik, és volt az a fél, melybe Lex is tartozott, akik szerint agresszív lépéseket kéne tenni, hogy elűzzék az idegeneket a bolygóról, bár mindkét fél tudta, hogy mivel jár akár csak egy Kree katona megölése. Hosszas idő után végül teljesen megszűnt az ellenállás, a csapat pedig úgy döntött, hogy az utolsó személyhez fordul, aki esetleg segíthet, Apokalipszishez. Nem igazán támogatta az ötletet, de Lexnek is be kellett látnia, hogy más esélyük már egyszerűen nincs. Végül sikerült meggyőzniük valahogy az önjelölt istent, nem is igazán emlékszik már hogy miként, Apokalipszis beváltotta a reményeiket, vele az oldalukon körülbelül egy év alatt sikerült visszaverni a Kreeket, habár a harcok meglehetősen véresek voltak, és Apokalipszis a halálát lelte a végén, mint ahogyan a Kree uralkodó is, de a lényeg az, hogy távoztak, és így végül hősként könyvelhettek el egy amúgy olyan személyt, kiről addig közellenség képe élt a társadalomban. Eztán következett az emberiség egy újabb felvirágzása, Jonah, miközben indult a választásokon Lex inkább próbált új, hasznos kapcsolatokat kiépíteni, hiszen így, hogy már rendesen tudott koncentrálni a céljaira, és nem tűnt úgy, hogy van bármiféle akadályozó tényező az útjában, úgy vélte, hogy ideje valóban tenni valamit, hogy meglegyenek az esetleges szükséges jó minőségű nyersanyagok. Hosszas próbálkozások után végül sikerült szert tennie mindarra, amire szüksége volt ahhoz, hogy létrehozhassa azt, melyet már kiskora óta tervezett, a szaktudás, elektronika, informatika, és gépészet terén, és a megfelelő nyersanyagok. Azonban mielőtt még megalkothatta volna a szimbólumot, mely mindig is lenni akart, új törvények kerültek behozatalra, olyanok, melyeket egyszerűen nem volt képes elfogadni, mert bár ismerte Jonaht, tudta, hogy nem az a fajta, legalább is nagyon remélte, de még egy régi, nagyon régi és mély seb, mely a lelkét kissé azóta is nyomta, nem hagyta neki egyszerűen, hogy elfogadja a dolgot. Ez volt az, ami végleg széthúzta a csapatot, néhányan leváltak, például jómaga is, és újra alapították a testvériséget, majd pedig bűnözőkké lettek nyilvánítva, nem meglepő módon. Később, miután tudtak maguknak találni egy fix pontot, ahol bázist hozhattak létre, a fiú nekiállt, hogy megalkossa végre azt, amire oly sokat várt eddig, hosszú hónapok teltek el kemény munkával, és végül sikerült is megalkotnia a számára tökéletes felszerelést, mely segítségével arc nélküli igazságosztóvá válhat, és csak kevesen tudhatják, hogy ki is ő valójában, s már csak egy jó nevet kellett találnia magának, melyet végül a mitológiában talált meg.

Képességei:
- Egy 10 méteres körben képes érzékelni mások mozgását, igazából bármifélét, és azok alapján meghatározni kisebb dolgokat, sietnek-e vagy sem, bár ezek még okozhatnak számára kisebb problémát, továbbra is főleg amolyan veszélyérzetként funkcionál, lényegében annyit erősödött, hogy a támadásról pontosabb " információt " szolgáltat, de nem sokkal, csak az irányon belüli pontos helyzetet ( magasan, alacsonyan ).

Felszerelés:
- Egy rendes (3-as szintű, több nyelven beszélő ( Német, Svéd és Dán), írással kommunikáló) programmal ( E.V.E. ) ellátott speciális ruha, golyóálló, képes levédeni pár közelről leadott sörétes lövést, a kisebb kaliberű fegyverek pedig nem viszik át. Mindkét alkaron van két szerkezet, melyekben egy-egy 25 méteres, könnyű, speciális kampóval ellátott drót van, melyek segítségével képes könnyedén megmászni dolgokat, vagy épületek között ( pókember stílusban ) közlekedni. A jobb alkarján van még egy beépített, hosszú távra tervezett fegyver, mely 300 m-re képes pontosan lőni, 10 darab altatóval ellátott dárda található a hosszá kapcsolt tárban, a bal alkaron pedig egy amolyan lezárható fedelű, billentyűs kommunikátor, két üzemmóddal, az egyik állítható hangerővel, hogy másokkal is tudjon beszélni, a másik üzemmód pedig magának a programnak címezi az írt dolgokat, ez nem jár hanggal. A páncélhoz tartozik egy tűzálló köpeny, és egy amolyan "szemüveg", mely rendelkezik egy célzást segítő rendszerrel az altató puskához, hőlátással, és kutatólátással is, melynek a segítségével képes nyomot olvasni, messziről lehallgatni egy beszélgetést.. Rendelkezik egy övvel, melyben három darab füstbombát tárol, és néhány bumeránghoz hasonlító dobófegyvert. Felszerelésének az utolsó pontja, egy tömör acél bot, mely mondhatni kompakt, könnyűnek mondható, gombnyomásra szétpattan, így elnyerve rendes méretét, vagy éppen "összecsomagolja" magát, valamint ha nyitott módban van, szét lehet kapcsolni, hogy két külön, közepes hosszúságú bot legyen belőle.

Szakértelmei:
- Magas szinten ért az informatikához, így képes viszonylag bonyolultabb rendszereket feltörni, vagy haladó szintű programokat írni.
- Gépészeti ismereteinek hála sok dolgot képes összerakni, ha megvan hozzá a megfelelő nyersanyag, és a hozzá tartozó elektronikának hála akár viszonylag "értelmes" gépeket is.
- A hosszú gyakorlásoknak hála magas fokú, tapasztalt harcművész, a mozdulatai ösztönösek és már inkább egyediek, mintsem tanultak, és hatásosak.

by **Danny Long** Vas. 17 Jún. 2012, 17:32

A jövő bűnei (X diák alter kaland) Tonyjv

Alig néhány napja jártam az X-suliba, még túl sem voltam az eufórián, amit az új lehetőségek okoztak, amikor a démoni invázió elkezdődött. Szinte gyerek voltam még, nem sokat tehettem ellene, csak reménykedhettem, hogy minden rendben lesz. A felnőttek harcoltak értünk, míg mi csak ülünk a kúria biztonságában és vártunk. Igyekeztem optimistán tekinteni a jövőre, és próbáltam másokban is tartani a lelket. Nem voltam elég erős a harchoz, de amit tehettem, azt megtettem. Végül át is vészeltük, rengeteg szenvedés és áldozat árán, de megmaradtunk. A nyugalom azonban nem tartott sokáig. Még ki se hevertük a démonok támadását, máris ellenünk vonultak a kree-k. A túlerő hatalmas volt, egy pillanatig sem volt esélye az emberiségnek. A régi Xek életük árán mentettek meg minket, a következő generációt. Éveken át bujkáltunk, miközben a kree-k letörtek minden ellenállást. Minden ellenük irányuló tettet példátlan kegyetlenséggel toroltak meg. Voltak ugyan, akik próbálkoztak, de miután minden halott kree-re száz ártatlan ember jutott, hamar feladták. Igyekeztem megőrizni a derűmet ebben az időszakban is, de én is sokszor közel voltam ahhoz, hogy elveszítsem a reményt. Úgy tűnt, nincs esélye az emberiségnek. Ekkor kezdődött el a széthúzás a csapatban, de ekkor még sikerült közösen dűlőre jutnunk, talán azért, mert nem volt más lehetőségünk. Végül kétségbeesésünkben Apokalipszishez fordultunk. Nem hittem volna, hogy valaha is ehhez folyamodunk, de be kellett ismernünk, hogy nincs más választás. Az ő segítségével, véres harcok árán sikerült elűzni a megszállókat, és látszólag helyreállítani a békét. Ismét rengeteg volt az áldozat, de az emberiség újra szabaddá vált. Elkezdődött az "aranykor", amiben most is élünk. Az újraépítést Jonah Wright, csapatunk egyik tagja vette a kezébe. Azt gondoltam, hogy mint az USA első mutáns elnöke, tiszteletben tartja majd a hozzá hasonlók jogait, de nem így történt. A regisztrációs törvény mindennek a meggyalázása, amiért az X-men eddig küzdött. Őszinte megdöbbenésemre sokan másképp gondolták. A csapat nagy része hajlandó volt feladni az egyenjogúságát, és megbélyegezve élni. Erre én nem voltam képes. Nem voltam hajlandó elfogadni, hogy minden mutánsnak kötelessége a mindenkori kormány kezébe adni elpusztítása kulcsát. Néhány társammal úgy döntöttünk, hogy kilépünk az X-menből és egy új Testvériséget alapítunk. Rögtön bűnözőkké nyilvánítottak bennünket, és egykori barátaink ellenünk fordultak. Most az a legfőbb célunk, hogy kiharcoljuk a törvény visszavonását, ha nincs más lehetőség, az elnök kiiktatása által. Lételemem a feltűnés (ezt hivatott az álnevemhez illő öltözék is fokozni), ez a legfontosabb eszközöm a küzdelemmel, mivel képességem nem igazán harci jellegű, ám például a figyelem elterelésére, zavarkeltésre és megfélemlítésre remekül alkalmas. Az igazat megvallva nagyon szórakoztató is, semmi pénzért nem cserélném el lézerszemekre vagy testi erőre. Fantáziadús módon röhöghetek ellenfeleim képébe, azt amire nem vagyok képes, pedig elvégzik a Testvéreim. Mivel nem vagyok harcos, nagyon jól tudom, hogy szükségem van rájuk, és remélem, hogy a magam módján viszonozni tudom, amit kapok tőlük.

Képesség: Már nem csak a kezében levő tárgyakat képes illúzióval megváltoztatni, hanem 10 méter sugarú körben gyakorlatilag bármilyen illúziót képes létrehozni. Ezt 5, míg a kezében tartott tárgyak átváltoztatását 10 körig tudja fenntartani. A teremtett dolgok mozoghatnak is, és ha elhagyják a 10 méteres zónát, 1 körig maradnak meg. A becsapott érzékek ugyanazok, mint kezdetben (látás, hallás, szaglás). A létrehozott látvány minősége nagyon sokat fejlődött, már lehetetlen szabad szemmel észrevenni, hogy nem valóságosak.

by **Cassandra Kerst** Vas. 17 Jún. 2012, 22:49

A jövő bűnei (X diák alter kaland) Del-1

Emlékszem a Kúriában töltött első szülinapomra. 15 éves lettem, és a démoninvázió kicsit több mint egy hónapja tartott. Ragaszkodtam hozzá, hogy megünnepeljük a szülinapokat. Reméltem, hogy egy kis vidámság mindenkinek jót tesz, de még az én hangulatom is eléggé nyomott volt, tudatában annak, hogy a tanáraink és a többi X épp az életük kockáztatásával küzd a megmentésünkért... És én nem tehetek semmit, hogy segítségükre legyek. Az invázió egy évig tartott, addigra a démonok áradatát megfékezték és elűzték őket New Yorkból, ahonnan szerencsére ez idő alatt nem terjeszkedtek tovább.

Mikor a démonok eltűntek, a jókedvem kezdett visszatérni. Reménykedtem, hogy most már jobb lesz, és egy ideig tényleg béke volt, ám aztán a kree-k, egy földönkívüli faj, ellenünk vonult. A támadást őrszemekkel végezték, nem kree katonákkal, és ezek ellen senkinek se volt esélye. Az X-ek az életük árán biztosították a menekülésünket a Kúriából és ezt követően bujkálnunk kellett, remélnünk, és terveznünk, hiszen most már mi váltunk X-menné, mi voltunk a Föld reménysége...

Miután a kree-k magukénak tudhatták a bolygót, a katonáikat küldték a lakosságot felügyelni, és ezek a nitrogén maszkos rémek nem tűrtek ellenkezést. Bármilyen ellenük tervezett akciót vagy csírájában elfojtottak, vagy véresen megtoroltak. Félelemben éltünk, a gyűlölet adott erőt a túlélésre, és a remény, hogy egyszer visszavágunk és felszabadítjuk a Földet. Persze nem mindenki gondolkodott így. Voltak, akik azt mondták meg kell húzzuk magunkat, nem szabad rátámadnunk a kree katonákra, hogy elkerüljük a megtorlást. Ezzel sose értettem egyet, ha semmit se teszünk, soha nem szerezzük vissza a szabadságunkat… és a kree-knek amúgy se volt mindig szükségük nyomós indokra, hogy népirtást rendezzenek. Ez a nézeteltérés volt az első szakadás a csapatunkban. Voltak, akik már ekkor elhagyták az X-ment és saját akciókat szerveztek civilek bevonásával, bár mondanom se kell, ezek közül szinte egy sem ért jó véget.

Én maradtam, és belülről próbáltam változást hozni. Minden nap edzettem, a rugalmasságom és mozgékonyságom mindig is megvolt, de tudtam, hogy ha gyenge a fizikumom, csak kolonc vagyok a társaim nyakán, azzal együtt, hogy ide-oda tudok lebegni...tudtam, hogy ennél többre lesz szükségem. A képességemmel amennyire csak tudtam próbáltam gyakorolni, leginkább használaton kívüli metróalagutakban gyakoroltam a manőverezést. De mindig úgy éreztem, még mindig nem vagyok elég erős. Harcban leginkább elterelést szolgáltattam, illetve terveket szőttem, nem én voltam az izom a csapatban. Persze éreztem, van még valami, amit tehetek a többiekért: próbáltam tartani bennük a lelket. Nem voltam már olyan vidám kis pattogó valami, mint fiatalabb koromban, de apróságokkal, például egy-egy jó szóval, biztatással, öleléssel, illetve akkoriban nagy kincsnek számító, saját készítésű édességekkel próbáltam a barátaim kedvét felderíteni, amennyire csak tőlem tellett, elleplezve a szívemet szorongató kétségbeesést.

15 évig éltünk elnyomás alatt, 15 évig nem szántuk el magunkat, de végül végső elkeseredésünkben Apokalipszishez fordultunk. Ekkorra már sokkal harcképesebb voltam mint régen, fizikailag is (bár nem lettem olyan kigyúrt állat, mint pár barátom), és a képességem miatt is. Rájöttem, hogy a képességem igazából telekinézis; a gondolataimmal, érzelmeimmel vagyok hatással a testemre, és így vagyok képes levegőbe emelkedni. Miután erre ráébredtem, már könnyű volt azt a gondolati ugrást megtenni, hogy lehet, hogy másokra, illetve tárgyakra is hatást tudok gyakorolni.

Végül sok áldozat árán, Apokalipszis segítségével győzedelmeskedtünk. Ez volt 4 évvel ezelőtt. Elkezdtük az újjáépítést, és a világon szerte a túlélők munkájával az emberiség gyors fejlődésnek indult. Az első utam, miután véget ért a harc, haza vezetett, de amit találtam, csak keserűséget szült. Némi nyomozás, kérdezősködés, és tetőről lelebegtetés után kiderült, hogy a szüleim 2038-ban haltak meg, mint a legutolsó brit ellenállás tagjai. A saját embertársaik adták fel őket, és sok másik tagot, hogy a kree katonák kegyét elnyerjék. Amikor erre gondolok, máig felfordul a gyomrom.

Most hogy miénk lett a győzelem, ismét azt vártuk, hogy végre elérkezik a kor, melyben békében és boldogságban élhetünk...ám rám, és számos társamra láthatólag nem ez várt.
Jonah lett az USA elnöke, egy mutáns! Persze azt reméltük, hogy kedvezni fog nekünk, hiszen a fajtársunk, de nem így történt. Olyan rendelkezéseket hozott, amelyeket egyesek egyenesen mutánsellenesnek tartanak. Én nem tudom, mit gondoljak... Nem értem Jonah miért döntött így, bár tudtam, hogy nem kedveli az öntörvényű, felelőtlen szuperhumán bandákat, de nem hittem volna, hogy mindannyiunkat alávetne ilyen korlátozásoknak.

Mivel én nem voltam hajlandó alávetni magam a regisztrációnak, el kellett hagynom az X-men kötelékeit. Ezzel nem voltam egyedül. Számos barátom döntött úgy, hogy az újraalakult Testvériség oldalán küzd Jonah és a törvényei ellen, bármilyen eszközzel. Persze én hiszem, hogy nem csak erőszakkal lehet megoldani a problémát, de nem vagyok hajlandó csendben várni, hogy a helyzet megoldódjon magától. 15 év várakozás nem kergette el a kree csapatokat, ha most mindannyian regisztrálunk, hiába várhatjuk, hogy ne kezeljenek úgy minket, mint holmi bűnözőket, és ne vegyék el a jogaink. Cselekednünk kell, nem ölbe tett kézzel várnunk!

Képesség: Delyth telekinézissel képes magára és a 20 méteres körben őt körülvevő tárgyakra és személyekre hatást gyakorolni. Magára sokkal könnyebben van hatással. Repülési sebessége 100 km/h. Maximum 200 kg súlyt képes lebegtetni. Ha képességével valamit elmozgat, a tárgy/test sebessége függ annak súlyától, és hogy Del egyszerre egy vagy több dolgot próbál elmozdítani. Ez a sebesség általában megegyezik egy kézzel történő hajítás sebességével.
Mutáns képességén kívül jó a fizikuma, és sok növényt ismer, mi mire jó, mi ehető.

Egyéb változások: Már nem festi a haját, inkább kerüli a feltűnést. Természetes barna hajába ősz szálak vegyülnek 35 éves létére, a sok stressztől amiben eddig része volt. Átlagos, kényelmes ruhákban jár, sok évig abbahagyta a kis ékszerek készítését, de a főzési tehetségét fejlesztette, leginkább olyan szempontból, hogy szinte mindig feltalálja magát, hogy összedobjon valami ehető fogást. Még mindig viszonylag pacifista, hisz abban, hogy 'meg lehet beszélni a dolgokat', de már nem adná fel akkor, ha békés eszközökkel nem tudná megoldani a problémát. Mutáns-barát (regisztráció-ellenes mutánsok), ember-semleges, és az állatokat továbbra is imádja, a növényeket meg most már sokkal jobban ismeri, leginkább kellemetlen tapasztalatok árán.

by **Árny** Hétf. 18 Jún. 2012, 01:54

Nos, kezdjük az elején, a démonok korszaka, hát... Igen, számomra az egy eléggé nehéz kor volt, habár nem azért, mert féltettem volna az életemet, nem, igazából ténylegesen egy percig sem, úgy értem már eg jó ideje ott éltem a kúriában, tudtam hogy kikkel vagyok körülvéve, és hogy miféle épületben, szóval ilyen téren nem aggódtam, viszont én bármilyen biztonságban is voltam akkor, a családom nem volt ott, ők kint voltak New Yorkban, és azt hiszem, nem csak én féltettem őket, úgy értem tényleg, akinek a családja ott élt a közelben, az biztos, hogy osztozott az idegességen, mert hát azért mégiscsak a mit tudom én honnan szökött, kegyetlen teremtményekről beszélünk, melyekkel ezelőtt gondolom azért annyira nem sokan találkoztak. Néha voltak amolyan saccolgatások, végül is arról, hogy meddig tarthat még ez az egész, jómagam ilyen téren mindig egy évtizedet mondtam, nem voltam túlságosan derűlátó, de mint később kiderült, tévedtem, és hát szerencsére meglehetősen nagyot, ugyanis a démoni invázió nem tartott tovább egy évnél, vagyis valahol annak a környékén lehetett, és szerencsére nem jutottak ki New Yorkból sem, így a Földön máshol nem kellett úgy azokat a dolgokat átélniük az embereknek, mint amiket itt kellett egyeseknek. Egy csendesebb békeidő következett, fellélegezhettünk, a családom még egyben volt, hála a jó égnek, bár votl aki megsérült persze, de az sem volt súlyosnak mondható, így pedig nagy kő esett le a szívemről. Ezt a rövidke időt, igazából eléggé hasztalanul töltöttem, éltem a mindennapi életemet és nem csináltam semmi olyat, ami egy kicsit is eltért volna tőle, úgy értem persze, gyakoroltam, meg tanultam, de nem igazán mentem semerre, meg hát bár volt már akkor is a suliban, aki érdekelt, csinos lányka, még mind a mai napig, de bárhogy is erőltettem magam, akkor sem tudtam neki bevallani, és sajnos azóta sem megy, pedig nagyon sok év telt el azóta, és végül is átkűzdöttük magunkat az idegen poklon. Ez a rövid, csendes időszak aztán végül is nem tartott valami sokáig, addig volt életképes kb., mint a démonok megszállása, utánna pedig... Nos korábban azt hittem hogy a démonok kora volt az életem legmélyebb szakasza, de ezután beláttam, hogy tévedtem. Idegenek támadták meg a földet, tudtuk hogy léteznek, persze, hiszen még a nyelvüket is lehetett tanulni, de arra szerintem senki sem gondolt, hogy csak így, egyszer a semmiből felbukkanva meg fognak támadni minket. Az egész egyszerűen... Nagyon gyorsan történt, én pedig, mivel tehetetlen voltam, nos, csak sodródtam az árral, bármilyen rosszul is esett ez akkor. A dolgok hirtelen fajultak el, és nem is kicsit, a suli is elbukott, és sok jó ember halt meg akkor, amikor minket kimenekítettek abból az épületből, erre azóta is igyekszem nem gondolni, hiszen hatalmas veszteség ez az emberiségnek, a legtöbbjüket kedveltem, volt, akire úgy tekintettem, mint egy példaképre, még akkor is ha néha jól esett idegesíteni az ottaniakat, de sokak még mind a mai napig hiányoznak, persze azóta már sikerült túllépni a dolgon, de a múlt sötét árnyai sokáig kísértik az embert, akár tudomást vesz róluk, akár nem. 15 év bujkálás következett, és persze felmerült köztünk az első olyan nagyob kérdés, mely kissé széthúzta a csapatot, a Kreek támadása, vagyis az ellenük való fellépések " agresszivitása " volt ez a dolog, én ilyen téren mindig is a türelmesebbek közé tartoztam, sosem voltam az erőszak híve, és mind tudhattuk, hogy mivel jár akár egyetlen Kree katona megölése. Ezen hosszú évek alatt tudtam meg a velem született áldásról, egy meglehetősen fájdalmas, akaratom ellenére történő átalakulás után, hogy a bennem lévő gének, bármennyire is hangozzon ez furán, rendelkeznek egy saját, kollektív tudattal. Kissé sokkolt a dolog, s ez megmagyarázta, hogy miért történtek furcsa dolgok néha velem, úgy értem azok a mozgások, melyek ott voltak, mégsem emlékeztem rá hogy akartam volna bármi iylesmit, persze mindig betudtam valami véletlennek, de mint kiderült, nem volt az. Miután átléptem a meglepettségen, úgy döntöttem, hogy ha már van, akkor legyen neve is, mert hát mindenkinek kell egy, ugyebár, de mire ezen elgondolkodtam, igazából már megelőztek, elnevezték magukat Ascensionnek, vagyis felemelkedésnek, bár amúgy lövésem sincs hogy miért, szerintem egy Daniel, vagy egy Bob jobban hangzott volna, de nem volt kedvem erről vitába szállni... Magammal... Ahogy telt az idő, végül mindenki megtört, a támadások, melyek általában meglehetősen rosszul végződtek, teljesen alábbhagytak, mi pedig, mivel már más reményt nem láttunk, egy kis latolgatás után végül Apokalipszishez fordultunk segítségért, aki végül is akármilyen meglepő is volt ez számomra, bele egyezett a dologba. Nem sokkal később, legalább is az eltelt 15 évhez képest nem sokkal, Apokalipszis leszámolt a Kree uralkodóval, igaz, az életével fizetett ő is, de az idegenek legalább visszavonultak, maguk mögött hagyva a bolygót. Elkezdtük újraépíteni az otthonunkat, a társadalmat, igazából mindent, hiszen minden tönkrement az elmúlt időben, és hát a munkálatok meglehetősen jól haladtak, az emberek örültek az életüknek, és hasznosak akartak lenni, végül is ez most a jelenlegi aranykor, bár ennek is megvan a maga sötét oldala, Jonah elnök lett, és kissé zavarbaejtő törvényeket vezetett be, regisztráció, nem kellemes kiejteni, de viszont mégsem arról beszélünk, mint ami még nagyon régen, az AIM korában volt. Én nem láttam ezt valami hatalmas problémának, azonban másoknak nagyon nem tetszett a dolog, és így a csapat végleg ketté szakadt, amit azóta is eléggé sajnálok, ami pedig nekem sem tetszett annyira, hogy bűnözőknek nyilvánították őket, pedig szerintem nem követtek el oly bűnöket, melyekért valóban annak lehetne mondani a társaságukat. Jómagam elfogadtam a dolgot, és még azóta is az x-men tagja vagyok, jelenleg mint tesitanár, és hát végül is ennyi.

Képességei:
- Ha aktiválja az erejét, a teste egy viszonylag gyorsnak mondható, fájdalmas formálódásba kezd ( 1 körig tart ), a testében egyszerűen eltörnek a csontok, megnőnek, majd ismételten összeforrnak, az izomzat átrendeződik és a bőrszövetek megkeményednek valamint színileg is megváltoznak. A változás végesztével egy 362 cm magas monstrum válik belőle, és a test felett átveszi az irányítást a gének által létrehozott tudat ( avagy Ascension ). Ilyen formában négy lézzel rendelkezik, két belső, melyek meglehetősen torzultak, és mozgatni se nagyon képes őket, valamint két külsővel, ezek közül a jobboldalin hatalmas karmok sorakoznak, vlamint a jobb vállán található egy harmadik szem, melyet képes eltakarni amolyan szemhéjak segítségével, ezen kersztül képes Matt szemlélni a dolgokat, ha átalakult, és amit lát, természetesen a kollektív tudat is észlel. 30 tonnát képes kinyomni, eldobni, összehajtogatni, stb, és a bőre ellenáll néhány nagyobb kaliberű, közelről leadott fegyver sorozatának, és ilyen formában 1-1,5 tonnás súllyal rendelkezik.
A jövő bűnei (X diák alter kaland) Birkin_form_2

A jövő bűnei (X diák alter kaland) Birkin_form_2

by **Thorhalla** Hétf. 18 Jún. 2012, 10:22

Okés my bad, elfelejtettem, hogy nagyon sokan újak vagytok és így nem tudhatjátok, mert nem hiszem, hogy utána lett volna olvasni. Megvan az oka annak, hogy a kree-k jöttek. A Barokk alatt az emberek kiirtották Attilan-t, amikor Unspoken és Nebo voltak az uralkodók és itt Unspoken megígérte a feleségének, hogy nem marad emberiség azért, amit tettek. Mind2-en emlékeztek erre miután a Reneszánsz helyre állt (itt költöztünk erre az oldalra), később Unspoken és Nebo elfoglalták a kree trónt és akkor üzentek hadat a Földnek és Attilan-nak (ez tényleg megtörtént november körül), szóval lényegében bosszú miatt támadtak.

Lex: Okééés, akkor megkérlek, hogy vagy a képességedet vedd gyengébbre jócskán, vagy a páncélt húzd le, mert ez a kettő így baromi sok együtt. Ezenfelül: "vagy pedig kémiai nyomok alapján ( vér vagy pl szervezetbe jutott alkohol ) lekövetni egy személyt." - ezt mindenképp. Kétlem, hogy hozzáfértek bármilyen módszerrel is a kormány adatbázisához, hogy ilyesmit megszerezzetek (Farahnaz írta a tűzfalat/programot és lássuk be messze ő a legjobb infós a csapatban), illetve a műholdakhoz sem fértek hozzá, lásd előző okok.

Antoine: elfogadva, de azért maradjunk annyiban, hogy az erős telepata/mentális védelemmel ellátott személy még mindig átlát rajta, bár ilyen úgysincs egyik csapatban sem. Smile

Delyth: elfogadva és hmm, okés rájöttem, hogy keveset mondtam írd át a 100kg-ot 200-ra.

Matt: hmm egyfajta Hulk, elfogadva

X-men:
Alicia Havana Wright
Matt Lawson

Testvériség:
Jake Hamilton
Alex Wilder
Antoine Alanian
Delyth Lloyd-Ellis

Hmm a végén azt hiszem, hogy engednem kell majd másokat is, akik hasonló korú diákot hozhatnak, de csak X-mennek, ha így marad. Meglepő, hogy mennyi Testvériséges lett. Smile

by **Thorhalla** Hétf. 18 Jún. 2012, 12:32

Lex így okés.

X-men:
Alicia Havana Wright
Matt Lawson

Testvériség:
Jake Hamilton
Alex Wilder
Antoine Alanian
Delyth Lloyd-Ellis
Lex Orrin

És mivel Steven kérte, hogy írjam le a saját karijaimat is, így megejtem, nem írok bővítést, bocsi érte, de úgysem lesznek a kalandon.
- Farahnaz - a korábbi 160as iq-ja csak picit emelkedett kb 200-ra. Ő főleg tanult, így lényegében szuperzseninek minősül, programozóként/informatikusként, elektronika és fizika (asztrofizika) terén. SHIELD + kormány tűzfalait ő írta, átprogramozta az őrszemeket is.
- Beatrice - korábbi képessége változatlan, emellé lett egy másodlagos mutáció, hogy érintéssel képes képességet másolni, ő nem szívja el, csak lemásolja ezt. maximum 3-at képes tárolni, ezeket fele erőséggel, mint a tulajé volt. Azonban ha csak 1et másol le az ugyanolyan erejű. 1 kör szükséges a másoláshoz és egyszerre csak egyet képes
- Jonah - A képessége realitásmanipuláció, igaz egyelőre csak nagyon alap mértékben képes használni. Leggyakrabban úgy mutatkozik meg, mintha szerencséje lenne, vagy éppen a balszerencse elkerüli. Ez passzívan működik nála, nem tudja befolyásolni, még ha szeretné sem. Ez az úgymond szerencsefaktora olyan 75%os hatékonysággal működik, pl. ha rálőnek, az 75%os eséllyel nem fogja eltalálni, hanem valamiért elkerüli. Ezenfelül az aktív része a képességének, képes változtatni a dolgok alakulásán koncentrálással. Csakis olyan dolgot tud változtatni, aminek van esélye. Azaz olyat nem, hogy az soha sem történhetne meg. 30 méteres körzetben képes a realitás manipulációt végrehajtani és befolyásolni a világot.

by **Thorhalla** Szer. 20 Jún. 2012, 14:41

Jövő hétvégén kezdünk majd 29-30, legkésőbb júli 1.
Addig még várok jelentkezőket.

És mivel kevés az X-men, ezért lehet hozni olyan személyeket, akik igaz nem X diákok (njk-ként), de vegyük úgy, hogy ők is odajártak a suliba és ők is olyan korban vannak, azaz egykori fiktív diákokat, X-men oldalra. Hozzátenném, nem PVP (játékos játékos elleni) kaland lesz, így hátha valaki kap kedvet ehhez.

by **Sarah** Szomb. 23 Jún. 2012, 05:15

Ömm… Igazából, már nem igazán emlékszem rá, hogy miként is lettem az, aki… Vagyis, de persze, nagyon csúnya dolgokra emlékszem, de az a közelmúlt, de most így belegondolni tényleg a kezdetekbe… Úgy értem azok nem is igazán a kezdetek ,voltak, de úgy onnantól volt „ érdekesebbnek „ mondható a kúriában töltött időm többsége… S most hogy így többet beszélek róla, már kezd rémleni, démonok voltak, igen… Igen! Hogy is felejthettem el? Eléggé negatív oldala volt ez az életemnek, bár nem annyira, mint egyeseknek, mert bár sok dologtól lehetett volna tartani, a család vagy közeli barátok elvesztése, de én igazából, nos inkább féltettem a bőrömet, persze, féltem hogy mi történik, ha egy olyan izé, vagy több olyan izé beszabadul a suliba, és nem tudja senki sem megállítani? Természetesen azóta tudjuk, hogy nem történt ilyen, és egy idő után, ahogyan a démonok kezdtek visszaszorulni, nos a félelmeim úgy váltak egyre jobban köddé, s itt most felmerülhet a kérdés: Nem féltettem a családomat? Hiszen ők is New Yorkban élnek. A válasz erre meglehetősen egyszerű, és igazából adott is, bár ezt nem tudhatja mindenki, ők a démoni megszállás alatt nem voltak New Yorkban, haza utaztak Magyarországra, s úgy volt, hogy hoznak is nekem valamit, amit igazából azóta sem tudom hogy mi lett volna, hiszen bár lett volna időm megkérdezni, egyszerűen mire oda jutottam, mindig elfelejtettem, hogy mit is akartam, vagy csak egyszerűen a megfelelő pillanatban nem jutott eszembe a dolog, a lényeg hogy őket biztonságban tudhattam, bár persze ez nem így lett volna, ha a démonok kijutnak a városból, de igazából ezt nem voltak képesek véghez vinni, szóval azt hiszem hogy eléggé hamar elbuktak, ha csak nem az volt a céljuk, hogy lentebb faragjanak kicsit New York lakosainak a számából, nagy veszteségek árán, ezt pedig erősen kétlem, hiszen ki lenne oly botor, ki egy démoni hadsereget azért vonultat fel kb. egy éven keresztül, hogy a lakosság egy szerencsétlen, kisebb százalékát eltegye láb alól? Szóval igen, nagy pofára esés lehetett ez, én pedig okultam is az esetből, addig nem igazán voltam hívő, egyedül a sorshoz imádkoztam néha, ha nagyon muszáj volt, és általában nem is hagyott cserben, de ezután az eset után, nos eléggé nyilvánvalónak tűnt számomra, hogy létezik pokol, hiszen honnan máshonnan jöhettek volna olyan förtelmes teremtmények, S ha már pokol létezik, kell hogy legyen egy ellentéte, hiszen logikusan következtetve, nem kerülhet minden ember lelke a pokolba, esetleg csak a nagy többségé. No de, mint említettem, a démonok vissza lettek verve, és ahogy annak lennie kellett, következett egy csendesebb korszak, itt kezdtem igazából élni, az a bizonyos veszélytermi óra, ami a raftra repített el, nos megmutatta nekem hogy túlságosan sokat adok a szabályokra, és félelemből visszafogom magam, mert nem akarom hogy kirúgjanak, ebből tovább következtetve pedig arra jutottam, hogy elcseszem a fiatalságomat, az életem azon szakaszát, amiben többnyire nagyobb következmények nélkül csinálhatok bármit, és ahol élnem kell a felsorakoztatott lehetőségekkel, és az adottságommal amivel születtem, hiszen ki tudja, hogy mikor jön valaki, vagy valami, ami megfoszt tőle? Így hát ami azt illeti, már a démonok támadása alatt is megfordult, hogy megsértettem a házirendet, kellett néha valaki, akin kiélhettem a „ vadságomat „, általában ez volt az, amit elkövettem, s úgy, hogy távoztak, és így már el is lehetett hagyni az épületet, nos ha hasonlítanom kéne magamat valamihez, akkor talán olyan voltam, mint egy időzített bomba, hirtelen, nagy erejű, és „ oda csaptam „. Amilyen lassan jött meg ez a béke, egy év alatt, nos messzemenően nem olyan lassan szűnt meg, úgy értem kb. az egész pár nap alatt történhetett, konkrétan nem is tudom, nem számoltam, meg voltam rémülve, és csak sodródtam az árral, mert mégis mit tehettem volna? Iszonyatosan maró érzés tud ez lenni, amikor csak ott állsz, nézed a harcot ami előtted van, amit mások vívnak olyan ellenségek ellen, akikkel szemben valószínűleg esélyük sincs, és ahogyan elestek, úgy éreztem mintha milliónyi embert látnék, milliónyi arcot, amit mind felismerek valamiképpen, s ahogyan elesnek, csak számok maradnak utánuk, nyomukban pedig sötét „jelek” a padlón, jelek, melyek sötét vörös árnyalattal itatják át azt. Iszonyatos ez egyszerűen, máshogy jellemezni sem lehetne talán, s csodának mondhatom azt is, hogy én egyáltalán most itt vagyok, ahol éppen, s természetesen köszönhetem ezt egy csapat embernek is, akik feláldozták magukat azért, hogy néhányan elmenekülhessünk a kúriából, és még ha nehezen is, de élhessünk, és biztosíthassuk az emberiség jövőjét. Engem személy szerint, eléggé sokkolt az x-men halála, szerettem őket, többekre is úgy tekintettem, mint közeli barátra, még ha voltak nézeteltérések, akkor is, Steph, Hank, még Logan is hiányzik, mert bár megesett hogy a frász kerülgetett tőle, mégiscsak egy jó, és szerethető személy volt ő, Serena - Igen, még az idősebb is, s ő főleg, néha, talán a viselkedése miatt, már-már úgy tekintettem rá, mint amolyan anyára, hiszen ő volt az, aki az életemben először a szemembe mondta a nyers, hideg, negatív véleményét, és talán ezért is kezdtem el őt különösebben tisztelni, s a későbbiekben is mondott, vagy néha talán „ vágott „ a fejemhez olyanokat, melyekről bár akkor még nem tudtam, de később rájöttem, hogy igenis sokat befolyásoltak az életemen, s még ha néha fájt is, akkor is olyan tanácsok voltak ezek, melyekre fel tudtam építeni egy rendes életet. Egy nagyon borús évtized következett, bujkálásra kényszerültünk, és sajnos finoman szólva tehetetlenek voltunk a megszálló Kreek ellen, s talán ezért voltak néha nagyobb viták a csapaton belül, amik kezdtek minket széthúzni, hiszen voltak akik úgy vélték, hogy agresszívabban kéne fellépnünk ellenük, s ott voltunk mi, a másik fél, akik szembenézve a tényekkel, s talán néhányan azon indokból is, mint én, a további fölösleges „agresszió” elkerülése érdekében inkább azt láttuk jobb ötletnek, ha megmaradunk csendben, s reménykedünk. Ezen hosszú évek alatt, nos, próbáltam önkéntesen képezni magam, végül is azt mondják, hogy abban lehetsz a legjobb, amit teljesen magadtól tanulsz meg, s így belegondolva valóban így lehet. Ruhákon, és a gitáromon kívül nem igazán menekítettem ki mást a kúriából, s mivel az elektromos volt, így azon nem tudtam gyakorolni, ám valamiféle csodának köszönhetően, találtam egy egészen épnek tűnő gitárt néhány rom között, egy bátrabb megmozdulás után, s mint mondtam, tényleg csoda lehet ez, vagy a korábban említett sors ajándéka talán, amiért oly sokszor szólottam hozzá életem során, mert bár a korábbi esetnek hála volt sejtésem pokol és mennyország létezéséről, mégis maradtam a sorsnál, mint azon erőnél, kihez fordulhatok, s ki hatalmasabb lehet bármiféle emberfeletti teremtménynél, hiszen azok jövőjét is az írja meg a maga csavaros, s kiszámíthatatlan módján. Miután a gitár megvolt, csak egy kis hangolás kellett, s onnantól kezdve tudtam vele gyakorolni, és volt is rá időm bőven, hiszen mégiscsak 15 év volt az, s persze így próbáltam néha kellemesebbé tenni mások életét is, hogy ha már más nincs, legalább valami kellemes zenét had hallgathassanak, már amikor voltak olyan állapotban, hogy nem idegesítette őket. Egy másik dolog, amit ezen idő alatt megtanultam, az egy amolyan… Nos, egyedi stílusú gyógyítási technikák, mert igaz, sosem tanultam orvostudományt, nem ismerek fel betegségeket, s igazából azóta sem, de az ember korábban hallott dolgok alapján képes működő képeset alkotni, hogy így fogalmazzak, s nekem sem kellett sok, hogy az eszembe jusson, hogy az alkohol jól használható fertőtlenítésre, bár igaz, csíp, és nagy mennyiségben többet árt, mintsem amennyit használ. Ahogyan telt az idő, úgy egyre több tapasztalatot gyűjtöttem össze ilyen téren, úgy váltam szép fokozatosan a csapat orvosává, szerencsére olyan sokszor nem volt rám szükség, vagy legalább is nem a többiek részéről, de ha sérülteket találtunk, jó volt rajtuk segíteni, még ha mások számára gyógyszer vagy ilyesmi gyógyításra használatos szerek pazarlásának is tűnhetett, hiszen nem tudtuk hogy kik ők, de én úgy éreztem, hogy kötelességem, s tényleg, egyszerűen jó érzés volt, azok után, hogy mennyi embert láttam meghalni, egyszerűen nem tudtam volna azzal a tudattal élni, hogy nem tettem meg mindent, ami tőlem telik, s az előző generáció, az előző x-men? Ők sem hagyták volna ott a szerencsétleneket, s ha mi otthagytuk volna őket, akkor mit mondtak volna? Sajnálkozva csóválták volna a fejüket a mennyországban, ahogyan elnéztek volna minket onnan a felhők felettről, hiszen ők sem hagytak minket meghalni, s ezzel azt is megtanították nekünk, hogy törődnünk kell az embertársainkkal, és vigyázni egymásra, még ha nehéz is. Teltek az évek, s végül a remény minden szikrája elveszett, vagyis nem, még egy maradt, egy végső megoldás, a mutáns isten, apokalipszis, kinek addig mellőztük a segítségét, talán hibásan. Végül sikerült is meggyőzni, s a segítségével, a dolgok meglepően gyors fordulatot vettek, bár ennek nagy ára volt, véres ára, sokak meghaltak az ezután fellépő harcokban, s végül apokalipszis is meghalt, távozott a túlvilágra, mint egy hős, hiszen az élete feláldozásával megmentette az egész földet, ugyanis magával vitte a Kree birodalom vezérét is, s így végül ők is elhagyták a földet, végre valahára. Azóta négy év telt el, viszonylag problémamentesen, bár miután Jonah elnök lett, és bevezetett pár eléggé kényes törvényt, nos voltak akik eléggé rosszul reagáltak, s ez az x-men teljes szétszakadásához vezetett, hiszen miután nem tudták elfogadni, távozniuk kellett. Egy ideig nekem is gondolkodnom kellett, hiszen mégiscsak az lenne ennek a lényege, hogy szétkürtölöm az egész világnak, hogy mire vagyok képes… Végül pedig úgy döntöttem, hogy igen, regisztráltatom magam, hiszen x-men vagyok, azon csapat tagja, akiknek a sötét időkben fényt kell biztosítani a Föld népének, és példát mutatni, hogy mi a helyes döntés egy mindenkit érintő nehéz kérdésben. A többiek azóta is hiányoznak… Még ha voltak is olyanok, akiket annyira nem kedveltem, bár az ilyen személyek száma nagyon, nagyon alacsony. Számomra, miután ezt a döntést meghoztam, az életem, csak mint kb. húsz évvel korábban, egy hirtelen fordulatot vett a pozitív irányba, sikerült végre beváltanom egy régi álmomat, és bekerültem egy olyan bandába, melyben hozzáértő emberek vannak, egy ügyes, tapasztalt dobos, jó basszusgitáros, s egy jó hangú énekes, ezen bandában pedig azóta is benne vagyok, mint gitáros, és néha énekes, vagy kísérő énekes, s az eltelt pár év alatt úgy híresültünk el, mint a „ Blacklight „. Egy másik pozitív dolog, nos az egyik koncert után, felkeresett egy alak, és felajánlott egy amolyan próba fotózást, melyből ha jól sikerül, keresetem is lesz, és beválthatom egy másik régi álmomat. Nagyon sok, hosszú óra telt el fotók készítésével, de végül meglett az eredménye, s azóta többször is megesett, hogy újságokban szerepelhettem, és hogy megbántam-e bármelyiket is? Nem, egyáltalán nem, s igazából hála ezen tényezőknek, úgy érzem hogy most élem az életem valódi aranykorát, azt, ami az invázió miatt elmaradt korábban.

Képessége:
- Képes egy változtatható méretű aurát létrehozni maga körül ( max 5 méter minden irányba ), melyben az azon belül tartózkodó élőlények ( emberek vagy állatok, rovarok, stb ), akaratuk ellenére is kedvelni, vagy vonzódni kezdenek hozzá, az erejét képes befolyásolni. "Gyengébb", avagy átlagos személyeket könnyedén képes rávenni ilyen módon szinte bármire, aki pedig erősebb tudattal, vagy akarattal rendelkezik, arra átlagos hatással van, kellemes érzések kerítik az illetőt, vagy illetőket hatalmukba, és könnyebben megbarátkoznak, vagy megbocsájtanak neki. Az "időbeli" hatása a felére csökkent, immáron elég fél óra ( avagy ha jól tudom, 5-6 kör ) folyamatos adagolás az aurából ahhoz, hogy az illető, vagy illetők 24 órán keresztül folyamatosan a hatása alatt legyenek, akkor is, ha a képessége használaton kívül van, s ekkor már egy átlagon felüli elmére is képes erősebb hatást gyakorolni. Telepaták képesek védekezni ellene.

Változások:
--Tudás terén:
- Az évek alatt megtanult gitározni, magát képezte, és meglepően jó lett ilyen téren.
- Ért valamennyit az orvosláshoz, habár nincs olyan szinten mint egy valódi orvos, képes könnyebb sérüléseket kezelni, olyasmiket, amik nem tűrnek halasztást.

--Fizikailag:
Megöregedett természetesen, az évek felette is eljártak, de rendszeres tornával igyekszik formában tartani magát.

by **Thorhalla** Szomb. 23 Jún. 2012, 13:58

Elfogadva.
Még mindig várok X-meneket, hogy ne csak Sarah legyen már ott Smile

X-men:
Alicia Havana Wright
Matt Lawson
Gulyás Csilla

Testvériség:
Jake Hamilton
Alex Wilder
Antoine Alanian
Delyth Lloyd-Ellis
Lex Orrin

by **Steven** Vas. 24 Jún. 2012, 09:38

Steven-t akkor hozhatom x-men oldalra mint 17 éves fiatal mondhatni normál körülményekben felnőtt fiú aki a démonok eljövetele alatt került be az iskolához? (ha igen akkor természetesen csinálok hozzá rendes leírást Razz

)

by **Thorhalla** Vas. 24 Jún. 2012, 09:47

Aham, csak azért azt a +20 évet add hozzá, ami azóta eltelt Smile

by **Steven** Vas. 24 Jún. 2012, 15:03

Név: Steven Storm
Becenév: Storm
Faj: Mutáns
Nem: Férfi
Kor: 38 év
Jellem: Harcias de nem kenyere az erőszak
Személyazonossága: Nyílt

Előtörténet:

New York-ban született és élt 17 éves koráig. Átlagos gyerek kora volt. Társaihoz képest intelligensebbnek számított, de így is még az átlagos kategóriába lehetet besorolni. Jobban kedvelte a reál tantárgyakat, mint a humán-okat és ez a jegyein is megmutatkozott. A 4-es átlagot viszont mindig tudta hozni. Természete miatt nem volt sok barátja, de akik jobban megismerték, mind nagyon ragaszkodtak hozzá. Egészen addig míg a képessége meg nem jelent, nem is tudta hogy ez mennyire sokat segített neki. A képessége első megnyilvánulása középiskolás korában történt, amikor is egy incidens során egy számítógép terem mellett összeverekedet egy felsőbb évessel. A felsőbb éves túlzásba esett és eltörte a karját. Steven ekkor fájdalmában felkiáltott, azonban a kiáltás elnyomta az elektromos szikrák jellegzetes hangja, amik kicsapódtak a testéből. Szerencsére csak kisebb égési sérülést szenvedett el a felsőbb éves és bár nagy anyagi kárt kellett kezet (A szomszédos gépteremben 7 számítógép is teljesen kiégett) Steven szülei kitudták fizetni az iskolának és megkötésekkel, de Steven tovább folytathatta a sulit. Azonban a diákok innentől kezdve megtartották tőle a távolságot. A korábbi barátai közül is voltak néhányan, akik utána már nem voltak olyan közvetlenek vele mint korábban, de olyanok is előfordultak akik továbbra is ugyan úgy viszonyultak hozzá mint eddig. Akkor még elégé rosszul érezte magát a történtek miatt, de később már úgy gondolt vissza erre az időre, mint arra amikor megtudta hogy kik is az igazi barátai. Bár többé személyi vagy komolyabb vagyon sérülést nem okozott Steven képessége, még is láthatóvá vált, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül az adottságát, mert az érzelmei miatt túl gyakran jelennek meg szikrák a testén vagy körülötte. Valahogy meg kell tanulnia vagy valakinek meg kell tanítania neki, hogy hogyan is használja az adottságát, még mielőtt valaki komolyabban is megsérülne. Volt rá lehetőség, hogy magániskolába kerüljön, de nem akarta elhagyni családját és barátait, így egy elhagyatott telepen kezdett el gyakorolni. Sikerült valamelyest irányítása alá vonni a képességét, de még mindig heti rendszerességgel jelent meg körülötte egy-két szikra, és ezek egyre gyakrabban testesültek meg már nagyobb és erősebb elektromos csapások ként is.
A Kúriába akkor került be mikor a Démonok megszállták a várost. A menekültekkel együtt jött ő is. Sajnálatos módon a Démonok első hullámában a szülei oda vesztek és az elkövetkezendő egy év alatt a régi barátai közül is nagyon sokan elestek. Steven mindannyiukat megsiratta, de nem tört össze. Új barátokat szerezet, ezúttal már a kúriából és miután a démonokat visszaűzték, kereszt szüleit megkérte, hogy írassák be őt is az X-suliba. A Kree megszállásig itt tanult és tanárainak hála, sikerült elérnie azt a szintet, hogy ha nyugodt volt, akkor teljes mértékben képes volt uralni adottságát. Talán meglepő módon, de az iskola diákjai közül legjobban Farahnaz-zel szeretett lenni. Bár a lánnyal személyisége miatt, igazán egyedi kihívás volt eleinte sikeres beszélgetést folytatni, Steven-t még is lenyűgözte a rendkívüli intelligenciája, így aztán idővel megszokta a lány „stílusát”. Bár már korábban is mutatkozott jel arra, hogy Steven-t érdekli az elektronika és az informatika, valószínűleg az utolsó lökést végül a Farahnaz-zal eltöltött idő adta meg, így Informatikai karra jelentkezett egyetemen. Sajnos azonban a már említett Kree invázió miatt, odáig nem jutott el hogy megtudja, vajon felvették volna-e vagy sem.
A megszállás alatt Steven ismét nagyon sok ismerősét, tanárát és barátját vesztette el. Folyamatosan menekülnie és bujkálnia kellett az idegen haderő elől, mely rövid időn belül legyőzött minden komolyabb haderőt a bolygón. Természetesen ellenállás mindig volt, de csak rontottak a helyzeten. Senki nem volt képes szembeszállni a hatalmas túlerővel. Ez idő alatt tanultam meg igazán használni a képességemet és azt harcban is alkalmazni. Gyakran előfordult, hogy a többieknek kellett visszatartaniuk, mivel bár beláttam, hogy csak rontunk a helyzeten ha neki támadunk egy Kree őrüknek, még sem tudtam csak tétlenül nézni, ahogy az emberekkel bánnak. Részben emiatt is támogattam az ötletet, miszerint Apokalipszis segítségére lesz szükségünk.
A mutáns isten vezetésével alig egy év alatt sikerült elűznünk az ellenséget. Persze ez az egy év maga volt a pokol, de még is én örültem, hogy végre a 15 év alatt összegyűjtött sérelmet, mind megtorolhattam az ellenségen. Miután a megszállók elhagyták a Földet, Steven azt hitte hogy ünnepelni fog. De Apokalipszis oda veszett a harcban. Tisztában volt vele hogy valójában legalább olyan rossz volt, mint azok akik ellen harcoltak, de még is Steven csak annyit tudott róla, hogy segített nekik és végül az életét is feláldozta ezért. Egy ilyen tett, ha nem is istenítést, de minimum is tiszteletet érdemel. Miután ismét beköszöntött a béke és egy korábbi csapat társa került az elnöki székbe, Steven alávetette magát a törvénynek. Regisztrált mivel nem látta, hogy most mi ebben olyan nagy ügy, X-men ként amúgy is elégé publikus hogy mire képes, és mire nem. Még is voltak a csapatban még hozzá elég sokan, akik megtagadták a regisztrációt és vállalva a következményeket, törvényen kívüliek lettek. Azóta Steven ismét neki kezdett informatikai tanulmányainak, de végül ahelyett, hogy civil cégeknél kezdet volna el dolgozni, inkább az X-sulit segítette ismét működő képes állapotba hozni, és ott dolgozott egyfajta rendszergazdaként, valamint szükség esetén beugró tanárként elektronikát és informatikát tanított.

Szakértelmei:
- Ért az elektronikához és informatikához.
- A háború miatt sok közel és távolsági fegyvert tanult meg használni, még is leginkább ökölharcra és képességére támaszkodik.
- Mivel szeret közelharcban harcolni, sok sérülést túlélt már, ami miatt magas a fájdalom küszöbe.

Képessége:
- Elektromos kisüléseket tud generálni, ami villámok képében jelenik meg. Ha csak egy villámot idéz meg akkor azzal rendkívül pontosan képes célozni, vagy akár testén is tudja vezetni.
- Képes 5 m-es sugarú körben elektromos vihart generálni, mikor is több villám is cikázik körülötte. Ekkor viszont nem képes irányítani, hogy mibe csapnak bele és mibe nem, valamint ez rendkívül ki is fárasztja. Nyugodt érzelmi állapotban nem is képes ezt létrehozni, csak akkor amikor felidegesítik vagy erőteljes fájdalmat okoznak neki.

by **Thorhalla** Vas. 24 Jún. 2012, 16:20

Steven elfogadva, fura volt az előtöriben, hogy egy részen E/1-ben írtál, míg az összes többi része E/3.

X-men:
Alicia Havana Wright
Matt Lawson
Gulyás Csilla
Steven Storm

Testvériség:
Jake Hamilton
Alex Wilder
Antoine Alanian
Delyth Lloyd-Ellis
Lex Orrin

by **Mich** Szomb. 30 Jún. 2012, 02:03

Sidonie jönne mint x-men.

Sidonie nehezen illeszkedett be az iskolába, de szeretett órákra járni, főleg azokra amelyeken a képességét is fejlesztették. Komolyabb barátság senkivel nem alakult ki az iskolában, amit nagyon nehezen viselt. A démonok megszállása tette be nála a kaput, baja nem lett végülis mert az iskola végig biztonságban volt hála az x-eknek. Miután sikerült legyőzni a démonokat, otthagyta az iskolát, és visszautazott CSehországba a szüleihez. Nem sok ideig volt nyugalom az életében, ugyanis egy évvel később elkezdődött a kree invázió. Sidonie hallott az x-ek hőstettéről, hogy életüket adták azért hogy a diákok elmenekülhessenek. Kicsit megnyugodott, hogy jó döntést hozott amikor otthagyta az iskolát. de ez nem volt így sokáig. A kree invázió az egész Földre kiterjedt. A megszállást követően valamilyen okból kifolyólag őrszemek támadták meg a családi házukat, és végeztek mindenkivel aki ott volt. Sidonie is otthon volt éppen, de a halálos lövés valahogy elkerülte és csak megsebesítette. Egy ismeretlen brazil származású mutáns segítségével sikerült elmenekülnie. A férfival ezután megismerkedett, és szerelmesek lettek egymásba. Sidonie-nak megkönnyítette a gyászt, hogy van kire támaszkodnia. Nem sokkal később a férfi Braziliába hívta Sidonie-t, hogy éljenek ott tovább. Sidonie elfogadta az ajánlatot, és elköltözött a férfival Brazíliába, ahol egy év múlva feleségül vette. A világ elől elbújva éltek egy kis faluban. Sidonie megtanulta értékelni az élet igazi szépségeit, és hogy nem minden a pénz és a csillogás. Sidonie-t a férje folyamatosan edzette, főleg pusztakezes harcra, mivel ő számos harcmodor mestere volt és ezzel is kereste a kenyerét, illegális verekedéseken vett részt. A Föld ezen területén viszonylag nyugodtan lehetett élni a kree megszállás ellenére is.
Öt év kemény edzések után Sidonie szerette volna kipróbálni magát, ezért férje elvitte egy ilyen verekedésre, ahol mindenféle szerzetek próbáltak pénzt keresni adottságaikkal. Sidonie meglepően jól szerepelt, és meg is tetszett neki ez a világ, így jó pár alkalommal elkísérte férjét és részt vett ő is egy-két bunyóban.
A megszállás azonban nem tűrte az erőszakos viselkedést, főleg ha mutánsokról vagy szuperhumánokról volt szó. Nekik is menekülniük kellett, különben megőlték volna őket, ezért el kellett hagyniuk Brazíliát. Nyolc év után először ismét New York-ba mentek, ahol jobb volt a helyzet valamivel, mivel nagyváros lévén könnyebb volt titkos bunyókat rendezni. A megszállás szép lassan elnyomott mindenféle erőszakot, egyre nehezebb volt megszervezni egy-egy bunyót. Lassan be kellett fejezniük végleg ezt a dolgot, mivel már teljesen lehetetlen volt összehozni verekedéseket. Sidonie férje nem tudott e nélkül élni, és ez is lett a veszte. Tudta, hogy veszélyes és meg is halhat, de mégis összehozott egy kisebb "összejövetelt" amiT a kree-k lefüleltek, és kíméletlenül kivégezték az ott tartózkodókat. Sidonie teljesen összeomlott, nem tudta mihez is kezdjen most magával. Egy lehetőséget látott, felkeresni az x-eket. Miután rendbejött a történtek után, aktív tagja lett az x-mennek. Férje halála egy újabb törést okozott az életében, amit soha nem fog tudni kiheverni. Gyakran kereste a veszélyt, mintha csak meg akart volna ő is halni. Sidonie mérhetetlen haragot érzett a kree-k iránt ugyanis az összes szerettét ők vették el tőle. Miután Apokalipszis segítségével sikerült kiűzni a kreeket a Földről, kicsit megnyugodott, de a veszély az élete részévé vált, mint egy drog. Az új elnök és az új törvények hatására, kicsit muszáj volt visszafognia magát, ugyanis nem értett egyet teljesen ezekkel a törvényekkel, de ha x-men akart maradni akkor muszáj volt neki. Sokat gondolkodott, hogy ismét elhagyja az x-ment, de végül úgy döntött, hogy marad a csapat tagja, mivel ez volt az egyetlen biztos pont az életében, minden mást elvesztett. Sosem sikerült igazán beilleszkednie az x-ek közé, mindig is egy kicsit kivülálló maradt.

Képesség:
Valószínűség befolyásolás. Enyhe koncentrációval képes a történések kimenetelét befolyásolni mind pozitív, mind negatív irányba. Egyszerre nem tud befolyásolni negatív és pozitív irányba is, csak az egyiket tudja alkalmazni amit ő dönt el melyik irányba legyen. Ezek a véletlenek szerencsés, vagy éppen szerencsétlen kimenetelei, amik sokszor mentették már meg az életét, vagy éppen okozta vesztét ellenfelének.
Másodlagos mutációként kialakult nála egyfajta hatodik érzék, ami figyelmezteti őt a közelgő veszélyre. Ez egy kűzdelemben annyit tesz, hogy Sidonie mindig egy lépéssel ellenfele előtt fog járni, mivel az utolsó pillanatban mindig figyelmezteti őt.

Szakértelmek:
Egész jó színésznő, és majdnem profi modell. Átfogó pénzügyi ismerettel, és jó üzleti érzékkel rendelkezik. A pusztakezes harc számos vállfajában magas szinte járatos. Legjobban a capoeirában járatos. Ami még fontosabb, hogy nagyon nagy harci tapasztalata van, mivel számtalan éles verekedésben vett már részt.

A jövő bűnei (X diák alter kaland) 2332817-tumblr_m3hc1fxgas1qgu2vjo1_500_www.kepfeltoltes.hu_

A jövő bűnei (X diák alter kaland) 2332817-tumblr_m3hc1fxgas1qgu2vjo1_500_www.kepfeltoltes.hu_

by **Thorhalla** Szomb. 30 Jún. 2012, 09:05

Passzol hozzá Black Canary képe Smile

Elfogadva.

X-men:
Alicia Havana Wright
Matt Lawson
Gulyás Csilla
Steven Storm
Sidonie Svehlová

Testvériség:
Jake Hamilton
Alex Wilder
Antoine Alanian
Delyth Lloyd-Ellis
Lex Orrin

Akkor még vasárnap estig lehet jelentkezni, hétfőn kezdünk!

by Ajánlott tartalom

A jövő bűnei (X diák alter kaland)

A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)

Re: A jövő bűnei (X diák alter kaland)