Laura Orrin

Név: Laura Orrin
Egyéb név(i): Nova
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Jellem: Gonosznak mondható - Magnetó oldalán.
Születési helye és idő: 2024. Április 6.
Kor: 22 év
Család: Egyedülálló
- Apja: Lex Orrin
- Anyja: Rebecca Osheen
- Féltestvér: Nathaniel Orrin
Foglalkozás: Testvériség tag
Testmagassága: 175 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: Fehér
Haja színe: Fehér - Töltött állapotban inkább valamiféle furcsa, lobogó "kisüléshez" hasonlít.
Bőre színe: Fehér - Töltött állapotban kékes.
Különleges ismertetőjel: Kötés a szemén + páncélzatban eléggé feltűnő.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: Vak, de ezt leszámítva rendben van.

Életrajz:
Nos… Az életem története őszintén szólva nem valami érdekes, tényleg nem az, ahhoz képest igazából, hogy milyen világba születtem, vagy pontosabban születtünk bele, valahogy a dolgok nagy részéből, úgy az igazán érdekes pillanatokból valahogy mégiscsak sikerült kimaradni… Na jó belátom, talán ez az életem későbbi szakaszára nem teljesen igaz, inkább csak úgy az első… Háromnegyedére? Valami olyasmi. Kezdjük az elején, húsz évvel ezelőtt születtem egy New Yorki kórházban, mint ahogyan meglehetősen sokan, semmi érdekes, vagy említésre méltó, bár elvileg a szülési folyamat nehéz volt, olyan nehéz, hogy anyám belehalt, én pedig „ cserébe „ vakon jöttem a világra. Nem egy túlzottan jó kezdet, de végül is ez semmit sem befolyásolt a későbbi életemen, vagyis nem nagyon, ugyanis apám pár év után, miután sikerült magát túltennie a dolgon… Nos nem tartott neki túlzottan sokba, szóval ismételten férj lett, én pedig kaptam magam mellé egy amolyan mostoha anyát, bár őszintén szólva őt annyira sosem szerettem, nem volt vele különösebb probléma, nem azért, csak valahogy… Nem ő az anyám, ezt akkor is tudtam és ez így valahogy nem ugyan az, bár talán ez furcsa lehet, mert persze gondolom vannak mások akik ezt így el tudják fogadni, vagy meg tudnak barátkozni a helyzettel, de én nem tartozok közéjük. Nem sokkal ezután született egy öcsém, na őt már szerettem, persze meg kellett szokni őt is, eleinte meglehetősen irritáló volt, és persze jelen volt az irígység is, de ez ahogyan nőttem, vagyis nőttünk, úgy szép fokozatosan eltűnt. Teltek és múltak az évek, unalmasan, számomra nagyrészt elzárkózva a külvilágtól, kiskoromban meglehetősen szégyenlős voltam, persze aztán ahogyan kamasz lettem ez gyökeresen megváltozott, de ne rohanjunk ennyire előre. Az első, amit fontos megemlítenem, hogy apám kierőszakolta nálam is, és az öcsémnél is, hogy naponta, vagy maximum két naponta amolyan edzésen vegyünk részt, amit ő tartott. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem örültem a dolognak, sokkal inkább lustálkodtam volna egész naphosszakat, de ő ezt amolyan családi örökségnek mondta, arról magyarázott, hogy ez a hagyaték, ez a bizonyos stílus, min pusztakézzel illetve fegyverrel.. Valami botfélével, vagy botfélékkel. Annyira nem emlékszem már hogy pontosan miként magyarázta, de végül is rá tudott venni minket, bár gondolom nem meglepő, hogy engem volt a nehezebb meggyőzni. Eleinte nem voltak egyszerűek, de ahogyan hozzászoktam és erősödtem, úgy lett egyre könnyebb, na meg persze az akaraterő is jelen volt, és van, bár apámnak sok bonyodalmat okoztam így is, főleg azért, mert külön kellett begyakoroltatnia velem az alapokat és minden mást is, mivel látni nem láttam. Visszatérve egy másik témára, kisiskolás koromban, a korábban említett szégyenlősségnek köszönhetően nem volt sok barátom, csak nagyon kevesen, de azok viszont valóban olyan személyek voltak, akikben bízhattam, vagy legalább is akikről feltételeztem, és a legtöbben nem is kellett csalódnom, sőt, igazán hosszú életű barátságok lettek azok, a legtöbb még a mai napig is él, persze már kissé másként. A tanulmányi átlagom ingadozó volt, mindig is, és ez sosem változott, a matekból mindig is gyenge voltam, csak úgy mint fizikából és kémiából, a képletekkel volt a baj, az elméleti része ment, az mindig is ment, de a számolás… Valahogy nem, és e miatt voltam egy furcsa vizsgálaton is, ami valami nem is tudom milyen betegségre vonatkozott, ami a számolást, vagy a számolási készséget…. Nos… Roncsolja, fogalmazzunk így, de nem találtak semmit, szóval onnantól egyértelműen csak simán túl hülye voltam a számoláshoz, vagy legalább is a nehezebbekhez, persze ahogyan idősödtem, úgy voltak a megtanult dolgok egyre könnyebbek, és mire elértem a középsulit, addigra azért az alap követelmény nekem is normálisan megvolt, de onnantól kezdve meg külön pokoli lett a matek része, hiszen bejött egy csomó, bonyolultabbnál bonyolult egyenlet, ezt viszont kiegyensúlyozta, hogy a nyelvérzékem iszonyatosan jó volt, és az is maradt szerencsére… Ha már pedig így belerohantam a középsuliba, eddigre sikerült felbátorodnom és a barátaim listája is robbanásszerűen megugrott, ahogyan új osztályt kaptam, persze ott sem voltam mindenkivel jóban, de azért mégsem az-az állapot volt, mint ami kiskoromban, bár az sem nevezhető igazából vészesnek, mert lássuk be, nem volt vészes, csak nagyon csendes. Voltam bulikban de… Sosem voltam az a táncos fajta ugyebár, inkább csak ücsörögtem és beszélgettem a többiekkel, meg ismerkedtem persze, mert igen, képes voltam felismerni azt, hogy ha idegennel futottam össze, vagy ismertettek meg és talán ez most kicsit fura lehet, de mivel én a látás nélkül nőttem fel, az egyéb érzékeim lettek inkább élesebbek, a hallás, a tapintás, szaglás egy nagyon picit és az ízlelésem és az ember nem is gondolná, hogy egy olyan embernek, mint amilyen én vagyok az emberek hangja, még ha csak egy nagyon kicsi eltérés is van kettő között, mennyire jól megkülönböztethető. Azért is fontosak még számomra ezek az évek, mert mint a legtöbbeknél, ebben az időben jelentkezett nálam először a képességem, ami nem volt túlzottan kellemes… Egy felelés alkalmával, ahogyan magyaráztam, nos ideges voltam kissé, kissé nagyon, és egy csapásszerű mozdulatnál… Nos melegséget éreztem a kezemben, meg valami kellemetlen csattanáshoz hasonlító hangot, aztán meg sikoltozást hallottam, amolyan fájdalmas, és rémült sikoltozást, a hangot pedig felismertem, a padtársamé volt. Eleinte azt hittem, hogy talán véletlenül felpofozhattam, de végül később közölték velem, hogy nem, ahogyan mutogattam, annál bizonyos mozdulattal valamiféle… Fény tört elő a kezemből, ami felborította a mellettem ülő lányt, akinek viszont szerencsére semmiféle komolyabb baja nem lett… És hát így derült ki, hogy mutáns vagyok, innentől pedig kissé máshogy szemléltem a dolgokat. Kezdett benőni a fejem lágya, gondolkodni kezdtem a világ dolgain, jobban utána néztem a dolgoknak és… Kezdtem úgy érezni, hogy feljebb való vagyok, hogy nem tartozom abba az átlagba, amit az emberek képviselnek, és ez egy idő után kezdett érződni a viselkedésemben is. Apám volt az, akinek ez nagyon nem tetszett, és „ hangot „ is adott ennek, de… Nos itt kénytelen vagyok belátni, hogy sosem voltam egy könnyen nevelhető gyermek, bár rossz nem voltam, de akkor is sokszor még direkt rá tettem a dolgokra egy „ lapáttal „, és ez most sem volt másként. Az iskola elvégzése után ismerkedtem meg nem sokkal a testvériséggel, igazából véletlenül, mert bár addig is érdeklődtem utánuk, sosem volt még alkalmam bármely tagjával találkozni, és tulajdonképpen itt sem taggal találkoztam, csupán amolyan képviselővel, az a bizonyos „ noname „ tag egy szervezetben, akiről nem nagyon tudnak, mégis foglal egy egységnyi teret a világból és ténykedik. Rajta keresztül, valamilyen szinten csak apám idegesítése érdekében, bár főleg inkább kíváncsiságból, szerencsém volt alaposabban is megismerkedni a szervezettel és szabad akaratomból csatlakoztam, a testvéremmel együtt, aki pedig… Nos nem az én dolgom elregélni, hogy miért jött velem, a lényeg, hogy ezzel hátra hagytuk a családot. Az a tudás, amit apámnak köszönhetően kaptam harc terén, nos elég volt ahhoz, hogy egy jó darabig felküzdjem magam a ranglétrán, úgymond ranglétrán, egy idő után már nem érintett, mármint nem bántotta a lelkemet az, hogy ártok másoknak, de… Nos, van egy eset, amire ha vissza gondolok, még mindig megráz kissé a dolog, kissé, az első gyilkosság. Iszonyatos érzés volt, de muszály voltam megtenni, bár sokat haboztam, túlzottan sokat és talán teljesen más lenne most a felfogásom, ha az a nap egy kicsit máshogy alakul, ha a célpont bele egyezik az ajánlatba, és nem kell tőle megszabadulni… Azóta volt még néhány példa ilyesmire, és az ember minél többet csinálja, annál egyszerűbben megy, erre pedig nem vagyok büszke, de hűséget fogadtam, s itt mindenki elfogad, nincs olyan személy, akivel haragban lennék, már-már olyanok mint egy második család, az ember nem is gondolná, hogy létezhet a földön ilyen közösség. Nem sokkal később „ beütött „ az a bizonyos vírus és a világban minden meglehetősen gyökeresen megváltozott, Magnetó került hatalomra és így a problémák nagy része is megszűnt, a baj csak az, hogy helyette adódtak újak, az ellenállók képében, de csak idő kérdése, hogy elbukjanak, legalább is valószínűleg, hiszen az egész világ ellenük van, világ alatt pedig a Földet értem, vagyis annak nagy részét. Az elmúlt időben ismerkedtem még az emberi test felépítésével, fontosnak találtam ahhoz, hogy az apám örökségét tovább fejlesszem, bár a tudásom még nem tökéletes… Jobban kellett volna figyelni biológia órán.

Szaktudás:
- Harctudásilag magasan képzett, egyedi stílussal rendelkezik, amolyan vakharc, bár nem egészen vak, az erejének köszönhetően, pusztakézzel, bottal és késekkel képes bánni.
- Angol mellett beszél Spanyolul, Németül, Dánul, Svédül és valamilyen szinten az Asgardi is megy neki, bár abból a szókincse még igencsak hiányos.
- Valamilyen szinten tisztában van az emberi anatómiával.
- apja némaságának köszönhetően ismeri a jelbeszédet.

Képessége:
Az erejének két része van, egy passzív és egy aktív, a passzív része a vaksága miatt alakult ki, segít neki tájékozódni a világban magabiztosan, bot vagy kutya nélkül. Tulajdonképpen érzékeli azt az energiát, ami körülötte van, mivel valamilyen szinten mindenben van energia és azok sokszor nem egyformák, így képes megkülönböztetni egy útjába eső embert távolabbról is mondjuk egy… Géptől, vagy egy faltól….
Az aktív része, hogy képes energiát elnyelni ( szigorúan csak elektromos energiát és fokozatosan, teljes töltéshez 3 környi „parazitáskodás” kell valamilyen elektromos rendszeren ) és azt raktározni egy bizonyos mértékig a szervezetében, s képes „ csapások „ formájában kiadni magából a kezein keresztül több formában is, kisebb „ütések” formájában, illetve nagyobbakban, amikhez koncentrálnia kell az energiát ( ilyenkor minél koncentráltabb, annál fényesebben izzik fel a keze előtte ). Minél több energiát nyel el, annál jobban változik meg a teste, amit pedig visszaad, az nem elektromos energia, inkább amolyan telekinetikus energiához hasonlít, amik a legtöbb anyagon - könnyű anyagon - képesek áthaladni, így pedig képes velük könnyebb belső sérüléseket okozni, vagy taszítani, mind attól függ, hogy mekkora löketet ereszt el és hogy milyen távolságból találják el a célt, vagy célszemélyt ( közelről sérülést okoz, távolabbról pedig lökés )

A gyengébb csapások egy átlagos ütés erejével érnek fel, és maximum hatot képes ellőni belőlük, a nagyobb csapások… Nos mintha valakinek egy kismotorral mentek volna neki, és maximum hármat képes elsütni belőle teljes töltésen. Ha túl sokat használja az erejét, legyen akármennyire is töltött, lefárad, rosszabb esetben 18 óra alvásra van szüksége ahhoz, hogy kipihenje magát, még rosszabb esetben pedig a helyszínen az eszméletét veszti ( ha a fáradtság ellenére is próbálkozik ).

A kisülések fényhatással is járnak, leginkább szétmosódott villámokhoz hasonlítanak, és maximum 1 méteres távra „nyúlhatnak” el.

Rendelkezik egy páncéllal is, de ez egyenlőre nem szolgál különösebb célt, az ellenállása alacsony, tulajdonképpen ez csak bevetési ruha, ha olyan helyre kell menni.

Kép ( teljesen töltve ):

Ő is elfogadva.
És eh most látom h rossz karival vagyok bent, már nem logolok át...

Laura kapott egy adag génmódosítást, aminek hála gyík formája lett és külseje lett. Emiatt a korábbi emlékeit elvesztette, a tudása megmaradt csak még ösztönszerűen jön elő, visszanyerte a látását és a következő képességekre tett szert:
- Képes feromont kibocsátani (egyelőre nem uralja ezt) és ezzel kommunikálni a fajtársaival. Illetve majd ha rájön, akkor ellenkező neműekben vágyat/undort kelteni.
- 400kg súly emelésére képes, a reflexei, kitartása és gyorsasága emberi maximumon van
- ellenállása is nagyobb, a tőrök, és kis kaliberű fegyverek lepattannak a bőréről
- minimális regenerációval rendelkezik, ami neki gyík mivoltából végtagújranövesztéssel is jár

Oké, oké-oké, szóval, hol is kezdjem? Tanácsos lenne az elejéről és úgy sorban haladni, vagy hát legalább valami ilyesmivel próbálkozni, aztán majd kiderül hogy összekuszálom-e a sorrendet, vagy az számítani fog-e bármit is. Na de kezdjünk neki. Szóval az elődök földje... Háááát Nem vagyok benne biztos, hogy mit gondoljak róla, csak a kezemen lévő jelből, amit csak pár percig láttam, na, csak abból vagyok benne biztos, hogy megtörtént ami megtörtént, egyebekben meg egy súlyos kudarcnak érzem, mert mégiscsak olyan, mintha nem is csináltunk volna semmit, úgy értem tényleg, oda vittek minket és az a valami velünk próbálta kijuttatni magát, ergo ha nem lett volna ott senki akkor ilyesmi nem történik meg és ezért nem értem hogy mi értelme volt és nem bízom azokban az író vagy költő micsodákban többet, nem-nem. Egyebekben az egész csak néhány ködös részletben van meg, rémlik valami egy furcsa sráccal hogy mondott valamit de őszintén szólva arra már nem emlékszem, hogy mit, szóval biztosan nem lehetett oly annyira fontos. Számomra tehát ez az egész nem sokat változtatott, elkerültünk valami nagyon csúnyát de nem miattunk és utána még valahogy Tankot sem volt erőm megtalálni a tömegben, vagy talán inkább kedvem és így hagytam elúszni egy jó lehetőséget, felettébb kellemetlen.

Ezután egy darabig csend honolt az életemben és ami azt illeti még mindig csönd honol. A lényeg az, hogy próbáltam kitapasztalni, hogy pontosan mire is vagyok képes és igyekeztem megtanulni, hogy miként is működik pontosan ez a szavak nélküli kommunikáció. Ami azt illeti, főleg ezzel a részével volt probléma, mert ötletem sem volt, hogy miként működhet, aztán idővel szépen lassan sikerült hozzászoknom és megértenem a saját esetemen keresztül, hogy visszafele számukra hogyan működik és talán véletlenszerűen azt is sikerült realizálnom, hogy képes vagyok olyan... Mit is magyaráztak? Feromon? Valami ilyesmit tudok terjengetni ami hatással van másokra, méghozzá számomra igencsak kellemes hatással, de ezt majd még egy picivel később, ami nem is sokkal később lesz, de így akkor máris nem haladok sorban, na nem baj.

Igyekeztem formában tartani magam, sokat edzettem, gyakoroltam a többiekkel... Vagy éppen játszottam, mikor hogy volt kedv, de még ha játszottunk is megcsináltam egy napi átlag gyakorlatot, biztos ami biztos ne puhuljak el módon, mert szeretnék a legjobb lenni, a legjobb és mindent megteszek hogy a ranglétra legfelső fokán lehessek, vagy egy fokkal alatta, Barnabast nehéz lesz leszárnyalni ezzel a növényes bolygó helyretevős húzásával, nagyon nehéz, de igyekezni fogok, avagy igyekszem már most is, mint mondtam, edzek és igyekszem a legjobb lenni, s ha bármi feladat van akkor kiemelkedően teljesíteni, persze nem versengés szerűen s ha valóban sikerül is, nem viselkedem és nem is viselkedtem eddig sem büszkén, vagy lenézően másokkal, csupán csak a dokitól szeretném az elismerést, mindig, ilyen téren talán ez hajt előre, s nem is igazán tudom, hogy miért, de olyan titokzatos néha, s szeretnék a bizalmába férkőzni, mindent megtettem ennek érdekében is, még az is leköt amikor olyasmit mond, aminek a felét sem értem. Hatalmas motiváció számomra ha munkáról van szó, de őszintén szólva más téren nem ösztönös.

Azon ritka alkalmakkor, amikor fel lettünk engedve a felszínre szórakozni, vagy csak fellógtunk, ami már annyira nem volt ritka, nos, kihasználtam a már korábban említett adottságomat, s itt térnék vissza erre, rengeteg férfit, és egy baleset után nőt.... Ami először meglepett, de felettébb kellemes volt, bár nem néztem volna ki magamból, valószínűleg azért mert lényegében nem emlékszem magamra, de kellemes meglepetés, szóval azóta ez sem ritka és szeretek élni ezzel a hatalmammal. Ami még kiderült az ilyesfajta.. Nevezzük kalandoknak, nos, a kalandjaimból, hogy vannak eléggé durva, bár oké, ezt eddig is sejtettem, valahol mélyen mindig is éreztem hogy ott lappang és végül is már tudtam, de nem ilyen szinten.... De mint kiderült eléggé szadista tudok lenni, nagyon is, olyan szinten hogy először magam is megijedtem, furcsa volt. Érdekes, hogy a legtöbb dologra magamról az tanított meg, amikor tilosban jártam a felszínen, vagy csak úgy... " simán ". Az egyik alkalommal összefutottam valami hatkarú sráccal, benne is megfogott valami, habár nem tudom megmagyarázni, hogy mi, de valahogy olyan különlegesnek tűnt, egzotikusnak és kicsit ismerősnek, de nem jutottam vele sokra, heh, férfiak.

Mindenesetre is ennél érdekesebb dolgokat nem tudok említeni, Tankot azóta sem láttam, neki talán szerencséjére, bár ő úgyis kibírta volna ájulás nélkül, egy robbanást is túlélt velem együtt. Akkor is kár, de itt vannak a barátaim legalább akikkel aktívan ápolom a kapcsolatot, érdekes személyiségek és rengeteg dolgot mutattak nekem, melyekre másképpen sehogyan sem tudtam volna visszaemlékezni, egyértelműen, áh, bírom a búrájukat és remélem, hogy a profnak legalább sikerült valamennyire beférkőzni a bizalmába, még mindig nem tudom, hogy miért jelent ennyire sokat.

Változások:
- Mint számára frissen kiderült erősen szadista hajlamai vannak, helyzetfüggően. Biszexuális.
- Megtanulta kezelni a feromonokat és probléma nélkül megy a szavak nélküli beszéd értelmezése és produkálása.
- Csiszolgatta a harci tudását és próbál minél magasabb pozícióba kerülni, lényegében alfává válni akire hallgat a többi, még ha kedvesen is viselkedik.
- Igyekszik Woods bizalmát elnyerni, minél jobban mivel szinte apjaként tekint rá a viselkedésének köszönhetően.

Elfogadva, mehetsz jelentkezni

Laura-nak az AIM szérumának hála tovább fejlődött, előjött egy másodlagos mutáció is.
Most már képes a napenergiát is elnyelni, minél jobban fel van töltődve annál ságább fényben világít, minél jobban le van merülve, annál inkább kék, mint az eredeti színe, ami állandó maradt, már soha sincs emberi külseje.

Képes elnyelni a napenergiát, fotoszintetikushoz hasonló folyamatot végezni. Ezzel nem csak a táplálék igénye csökkent, de a fizikai ereje is hatalmasra tud nőni. Igazából képességének nincs határa, de ugye nem tud folyamatosan napon tartózkodni. Általában igyekszik minnél többet napon maradni, ennek köszönhetően ereje 10-15ös erőkategórián belül mozog. Ha az 5ös erőkategóriát átlépi, akkor arany színnel kezd el ragyogni. Ha a 6-7-es erőkategóriát átlépi, akkor képes a gravitációs energiát is magába szívni, és különleges módon leadni, ezáltal képes repülni, de minnél több napenergiát szívott magába ez annál gyorsabb. A maximum sebessége 300km/óra, de általában ezt a szintet nem tudja megközelíteni, csak ha teljesen fel van töltve. Fogalmazhatunk úgy, hogy tartósan a 150 km/h-t tudja tartani. Harmadik képessége, hogy képes egyfajta erőteret, vagy aurát generálni maga körül, amely lehet golyóálló, vagy akár szinte sérthetetlen, de mivel minen képessége közös energiaforrásból fdolgozik, ezért minnél erősebb a pajzs, annál kevésésbé működnek az extra képességei. A tűz, és a hő ellen igencsak védett, azokkal nehéz neki ártani. A három képessége nem mehet egyszerre erős szinten, de mondjuk képes lebegni egy 3 tonnás súllyal golyóálló pajzsal, viszont erősen nem mehet egyszerre a három, kettő képesség erősen is csak megfelelő körülmények között működik. (Mondjuk negyven fokban)

Gyengesége ugyanezen képesség miatt van: a napenergiához kötött az élete. Ha 6-8 órán keresztül nem kap napenergia utánpótlást (alvás ebbe nem számít bele, mert olyankor nem használódik), akkor képességei szép lassan eltűnnek, ragyogása leáll, és elkezd gyengülni. Ha ez a naptól megvonás tartós, másfél-két hét, akkor akár bele is halhat. A napfény szinte nem pótolható mesterséges fénnyel, azért szinte, mert ha halálközeli állapotban van, akkor nagyon erős, több 10ezer voltos lámpával életben tartható.

Az IQ-ja neki is, mint Eva-nak olyan 135-140-re ment fel a szérumnak hála.

A képességnek hála az új külső, ha fel van töltve: