Vadmacska klub

Egyenes beszéd, ezt már szeretem. Az információ után pár pillanatig csak hallgatok és mozdulatlanul állok. Emésztem a hallottakat, ha úgy tetszik, majd elengedem a férget. Körbe nézek a klubban. Maszkot hord. Gondolom nem egy egyszerű farsangi sallangot, hanem magasabb színvonal fedi a csótány arcát. Mivel így nem lesz könnyű megtalálnom, a következő lépésem, hogy inkább a kutyáit kapom el. A korábbi három fickót kutatom tekintetemmel, majd az "informátoromra" nézek ismét.

-Segíteni fogsz! Ha megpróbálsz elárulni, vagy kijátszani, véged.

Nyomatékosítom benne a dolgot ismét.

-Hol van az a három bérenc?

Kérdem, gondolkodva hangosan, ezzel is sarkalva a társamat -a kutyámat- hogy szaglásszon. Amint kiszúrom őket utánuk eredek. Ha pedig elsőre nem látom egyiket se akkor neki állok pásztázni a klubban, persze úgy, hogy a segédemet rövid pórázon tartom és végig magam mellett tartom. Nem engedem elkóborolni. Vagy megszökne, vagy esetleg elárulna. Egyik sem jó opció.

Egyből kiszúr az egyikőjük, hiába van elfoglalva egy nővel. Annyi baj legyen. Nem vagyok jó zsebtolvaj, sose szereztem benne tapasztalatot, és az adottságaim sincsenek meg hozzá. Erősek a kezeim, vastagak az ujjaim... de ennyit rólam. Még mielőtt oda érnék halló távolságra a "társamra" nézek.

-Nem lesz semmi balhé, ha ellopod a telefonját, ameddig lefoglalom.

Közlöm vele eléggé utasítóan. Ha sikerült rám csempésznie egy poloskát, rám... egy katonára... akkor nem lesz nehézség ellopni egy telefont. Elméletileg. Ha viszont a mobil nálunk, már csak a hívást kell várni. Sparks hívását. Vagy épp az előzményekben kikeresni. Telefon könyv, stb. Onnantól nem lehet probléma. A smasszerhez érve nekilátok a figyelem elterelésnek.

-De. Semmit sem tudtok, és nem is ezért jöttem. Más ügy. Messze Sparkstól. Kisebb munka. Csak egy csomagot kéne elszállítani, ,,A"-ból ,,B"-be. Amatőr meló nem amatőr pénzért.

Teljesen komoly hangsúly és tárgyilagos, üzleti szándék. Remélem kap a lehetőségen, (vagy ha nem is, kialakul egy beszélgetés) mi közbe egy mogorva tekintet a nőre, amiből csak annyi látható továbbra is, hogy koponya formájú sisakom felé összpontosul, majd vissza Sparks ölebére.

-Rendben. Öreg hiba... Pénzből sosem elég. De ahogy gondolod. Akkor keresek mást.

Mondom, és ezzel lezártnak tekintem a dolgot. Amatőr vagyok a szemében. Egy flepnis... nah igen! Hatalmas tévedés, és ezt tapasztalni fogja. De addigra valószínűleg már messze leszek. Kollégám megszerezte amit kellett, így ideje távozni. Elhaladok a kutya mellett, és a kijárat felé veszem az irányt. A főbejárat a cél, ahol bejöttem, és ahol letetették velem a fegyvereimet. Ha minden igaz gond nélkül visszakapom minden eszközömet. Lépteim közbe a nyurga fickó felé nézek, és kinyújtom kezem, majd intek vele egyet a testem mellett.

-Kérem a telefont! ... mellesleg szép munka.

Jegyzem meg neki elismerően, de ugyan olyan hangnemben, mint amilyen parancsoló módon elkérem tőle a lopott holmit.

Fegyvereimmel ismét felszerelkezve màr nyugodtabb vagyok. A klubb egyik sikátoràba húzódok ahol a telefon helyett más kerül a kezembe. De nem ezt kértem! Kikapom a férfi kezéből, majd ràförmedek. Akàr annak idején a szakaszomra a seregben, vagy az ujjoncokra.

-Nem ezt kértem! Idióta barom!

Rivallok rà és abban a pillanatban egy mozdulattal előkapom a CZ-et és a homlokának tartom a falhoz lökve. Remélem vagyok olyan gyors, hogy a mozdulatsoromat kivitelezzem. De amilyen forró fejűen cselekszem, úgy le is higgadok, majd tanulmànyozni kezdem az eszközt. Hívàs lista, meg a telefonkönyv érdekel elsőként. Bàrmi ami Sparkshoz köthető.

A kis gép hasznos, és valóban praktikusabb. Azonban nàlam a parancs megtagadàs hiba. Végzetes. Kutakodva egyetlen esélyes szàm jelenthet valami féle Sparkshoz köthető nyomot, de az sem feltétlen hozzà vezethet. Azonban csak ezen a szàlon indulhatok tovàbb. Ennél fogva úgy döntök üzenetet írok neki;
Sürgősen talàlkoznunk kell. Egy őrűlt ki akar csinálni. Mikor és hol beszéljuünk.
A postàzás utàn már csak várnom kell. Addig is van néhàny tisztázni valóm. A mellettem lévőre nézek és kikérdezem, akàr egy kínvallatò.

-Név, foglalkozàs, felszerelés leltàr, faj. Tudni akarom ki vagy és hog miként szàmolhatok el veled. Mik ezek a szerkezetek amiket hasznàlsz?

A tàrsam posztjàt betöltő férfinak, màr neve is van. Egy amatőr maga malmàt hajtó aranyàsó. Nem igen bízok benne. A fegyverem marad a kezemben, eszem àgàban sincs eltenni, még akkor sem amikor csörögni kezd a gép. A hang nem ismerős de szavaiból és a koràbban hallotakból erős a gyanúm, hogy Sparks aza vonal tulsó végén. De ez mindjàrt kiderül.

-New Jerseyben valami feladatod volt... Megöltél kb. 1 éve egy leszerelt katonàt meg a csalàdjàt...

Mondom némileg eltorzított hanggal, ésenyhe izgatottsàggal a hangomban. Majd Jamesre nézek és a mikrofont letakarva hozzà szólok, de mind azt úgy, hogy a vonal végén ne halljàk.

-Nyomozd le a hivàst Thompson! Mutasd meg mennyire vagy hasznos!

Egyfajta katonai parancs, amiben ott van most az alig-alig, de kivehető bizalom irànyàba. Ezutàn ismét vissza a telefon beszélgetéshez.

-... a katona túl élte

Ezzel elhalkulok, amolyan dràmai hatàst keltve, és vàrom a vàlaszt.

Úgy tűnik Thompson hasznàlhatò lesz. Legalàbbis muszàly benne most bíznom, így nem avatkozok bele, miko a tàbla gépen nyomkod egy sort. Majd a történtek utàn a hallottaknak hàla elégedett mosoly kanyarodik arcomra. Egyre inkàbb elmerem hinni, hogy annyikeresés utàn meg vanez a Sparks. Tudja mi történt... Emlékszik a mészàrlásra. Ott volt... Ö volt az egyik gyilkos aki megölte a csalàdom és vele együtt az akkori énem. A vonal megint nyitott, majd folytatom kicsot bizalmatlanul és ingerülten.

-Ugye tényleg biztonsàgos a vonal?

Kérdem a szerep megtartàsa miatt, de a vàlaszra nem igen várok.

-Tyson Chandlernek hívjàk az ipsét. Egy egész fegyver arzenàlja van, és nem csak megölni akar. Azt mondta kínozni meg udni akarja kinek dolgozol. Miért... Meg válaszokat. Eléggé őrült egy pasasnak tűnt. Annyit tudok még, hogy ő volt az a Patriot vagy ki... Pàncélos. Nem volt nàla a pàncél de fogalmam sincs hogy rajta lesz-e . Vagy.... mi...

Mondom eléggé zavarosan. Persze csak azért mert az àlcàmat, a harmadik személy képét, igyekszem fent tartani. Mint Sparks, mint Thompson előtt. Aki ha egy kicsit is körmön font, talàn kezdhet leesni neki az igazsàg.

Hízelgő... bóknak veszem a szavait, hogy tankként jellemez. De nem hat meg. Ha meglátom, és a kezeim közé kerül... vége lesz. A gépnek feltételezem kell még egy kis idő, hogy bemérje a vonal túlsó felén lévő hollétét, ezért még húzom a dolgot egy kicsit.

-Igen, minden világos. Esetleg ami még fontos lehet...

Csak hogy érdekesebb legyen a játék saját magam ellen beszélek egy kicsit.

-... egyenesen a McCarthy sugárút felé vette az irányt. Volt vele valaki. Egy nő. Bőrszínéből ítélve mutáns.

Mondom, majd ezzel felfedem bizonyos szintig Thompson kilétét is. Bár nem nő, és elméletben nem mutáns, még is Sparks számolhat egy másik féllel is, aki esetlegesen megfélemlítő lehet. Na meg persze ha nincs tovább egyértelműen a McCarthy sugárút felé veszem az irányt.

Sparks elintézve. A Vonal megszakítva, de a műszer nem dob ki semmiféle találatot, hogy merre lehet. Pillanatig lelombozva ugyan, de hamar tovább lépek. Személyesen akar elintézni, és ő is ott lesz, ahol én. A sugárúton remélem véget ér egy fejezet. Thompson már most menti az irháját. Nem ártana egy kis támasz majd, ha oda kerül a sor. Most nem parancsolok. Most nem katona vagyok. Hanem az érzelmeit próbálom megragadni, és hatni rá.

-Azt mondtam nővel leszek. Nem férfit fog keresni, és azt sem tudja, én hogy nézek ki. Neked is a bögyödben van, és nekem is. Itt az ideje, hogy lezárjuk a történetet. Nem kérek nagy dolgot. Csak hogy fedezz, és Sparksnak esélye sem lesz.

Mondom, remélvén, hogy hatnak valamennyit a szavaim. Ballonkabátommal betakarom a fegyverek tucatjait, így valamelyest elrejtve azokat. Legalábbis nem egyből kiszúrhatóak. BÁr maszkom miatt nem látni, sokat mondóan nézem Thompsont. Bár nem bízok meg benne maradéktalanul, de ha beütne a krakk, jól jöhet. Várom a választ, és közben elteszem a fegyveremet, ami eddig ott pihent a kezembe, ezzel is megszüntetve az esetleges parancs/ fenyegető titulusomat.

Fegyvert kell a kezébe adnom, ami kicsit idegen. Nem bízom benne ennyire. Túl veszélyes, és túl nagyot hibàzhatok. Viszont szükségem lehet rà. Hamar kell döntenem... pàr màsodperc utàn sóhajtok egyet, és az eltett CZ-et a kabàtom alol, némi kutakodás utàn a kezébe nyomom. Kicsit tovàbb időzik a kezem a rejtekben, de mind ezt a nehéz döntésemnek tudatom be Thompsonnal. Persze nem egéazen így van. Milliò meg ehyszer volt màr stukker nàlam, így pàr pillanat alatt kiveszem a tárat az eszközből, és egy üresre cserélem. Ezek utàn a markolatat a kezébe teszem Thompsonnak majd rà nézek.

-Nem jàték! Akkor hasznàlod, mikor parancsba adom. Nem előbb, nem is később. Volt màr ilyesmi a kezedbe?

Kérdem, kissé apàskodva de ismét vissza-vissza köszön a katonai stílusom. Jelenleg üres a tàr és fülelek, hogy esetleg meghalljam a kattanàst, mikor megprobàlna megölni. Ha bekövetkezne amitől tartok, drasztikus lépéseim lesznek. Ha nem, akkor a sugàrúton kénytepen leszek adni neki egy teli tàrat. Miutàn vàlaszt kapok... ha nincs semmi gond, akkor elindulunk a célàllomàs felé, és ott meghúzva magunkat tovàbbi megbeszélésre fog kerülni a sor részemről.

Mindössze pár nap telt el azóta, hogy a bronxi állatkert és ékszer bolt ügy lezáródott. Most újabb feladatot kaptam, ez alkalommal azonban már első ránézésre láttam, hogy komolyabb az ügy. Zacharias Waver-Davidson, egy SHIELD ügynök eltűnésével kapcsolatban kellett nyomoznom. Szemtanúk utoljára az X-kerületben lévő Vadmacska Klubban látták, ahol állítólag jelvényét mutogatva ténykedett valamin. Az aktája szerint nem volt aktív ügye, így valószínűleg nem hivatalos ügyben járt el, vagy csak nem akarják, hogy tudjak róla. Mindenesetre ez a hely az egyetlen kiindulópontom. Az eligazítás után rögtön összeszedtem a felszerelésemet és autóba szálltam. Útközbe azon gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett pontosan. Él-e még egyáltalán? Nem lennék meglepődve, ha valaki megpróbálta volna megtámadni. A SHIELD ügynököket nem mindenki szereti túlzottan és ha valami nyomozást folytatott, akkor könnyen lehet, hogy rossz ember lábára lépett. Mindenesetre remélem, hogy inkább valamelyik közeli sikátorba találok rá, baromi másnaposan és összehányt ingbe, mint, hogy holtan. Miután megérkeztem és leparkoltam az autómat, rögtön az említett sztriptíz bár felé vettem at irányt. Már messziről ki lehetett szúrni, hogy kinek dolgozok. Ha a fekete autó a nagy SHIELD felirattal nem lenne elég árulkodó, akkor még az egyenruhám is segíthet. Sokat gondolkoztam azon, hogy nem lenne-e jobb megpróbálni civilbe bemenni és úgy kutatni, de az volt az érzésem, hogy azzal is sok feltűnést keltenék, így talán a legjobb ha már az elején egy nagy céltáblát festek a hátamra. Az ajtóban két biztonsági őr állt, sokkolópisztollyal az oldalukon. Elég kemény a védelem erre fele. Ami feltűnt a nagy csend. Szinte semmi zaj nem volt az utcán, illetve a klubból is csak kis mértékben szűrődött ki a zene. Kissé zavarónak éreztem, de nem foglalkoztam vele túl sokáig. Az autóból kiszállva rögtön a bejárathoz mentem, majd megálltam az őrök előtt.
- Üdv! Shima ügynök vagyok. Egy eltűnt személy ügyében nyomozok, akit pár napja itt láttak utoljára. Szeretnék bemenni és körbekérdezni, hátha tud valaki valamit.
Volt egy olyan érzésem, hogy nem fognak túlzottan örülni. Mondjuk sose örülnek, ha olyanok, mint én jönnek kérdezősködni.

//Felszerelés: 9mm pisztoly+2tár, láncfegyver (Bal karjára tekerve a ruha alatt), Shield egyenruha, Telefon, Iratok//