Vadmacska klub

Amint megszólítottam a biztonsági őrök, ők nem túl barátságos módon válaszoltak számomra. Nem úgy tűnik, hogy szívesen látnak itt, bár ezt már kezdtem megszokni. Rögtön fel is mutatom az igazolványomat. Ezek után megkértek hogy adjam le a fegyvereimet. Ennek már nem annyira örültem. Sokkal nyugodtabb vagyok, ha magamnál tarthatom a dolgaimat, de úgy tűnik nincs túl sok választásom. Bólintok, majd hagyom, hogy a férfi megmotozzon. Elég alaposan végig is nézz, majd kiszúrja az összes fegyvert, ami nálam van. Odaadom a társának őket és remélem, hogy távozáskor tényleg visszakapom őket. Végül a vékonyabb ajtót nyit nekem.
- Remélem tényleg olyan nyugodt hely, mint ahogy mondják - mondtam, ahogy beléptem az ajtón.
Odabent nagyjából az fogadott, mint amire számítottam. Félmeztelen nők táncoltak a színpadon, illetve néhány pincérlány italokat szolgál fel az asztaloknál ülő embereknek. A hely nem volt túlzottan tele, ami nem is gond. Rögtön a bár felé veszem az irány, majd az ott dolgozóhoz szólok.
- Hello, Shima ügynök vagyok a SHIELD-től.
Rögtön fel is mutatom az igazolványomat.
- A napokban járt itt egy férfi, aki utána eltűnt. Ebben az ügyben nyomozok és feltennék pár kérdést.
Ahogy beszéltem, telefonomat elővettem és egy képet mutattam Zachariasról. Remélhetőleg felismeri, ha nem akkor valaki mást kell keresnem, aki tud segíteni nekem.

Elég jól látható, hogy nem igazán látnak itt szívesen. Ez alapvetően nem meglepő. Sose tesz jót az üzletnek ha egy rendőr vagy SHIELD ügynök éppen nyomozást folytat. Mikor a bárpulthoz léptem a pultos épp a vendégeket szolgálta ki. Láthatóan nem igazán izgatta a jelenlétem és nem siette el a dolgot. Már ahogy hozzám fordult látszott rajta, hogy örül nekem túlzottan. A kérdésemre épp csak rápillant a telefonra majd hanyag módon válaszol. Könnyen lehet, hogy a férfi aznap nem dolgozott, így tényleg nem találkozott vele. Alapvetően ha egy egyszerű vendégről lett volna szó, akkor még azt is megérteném, ha tényleg nem emlékezne rá. Azonban a beszámolók alapján Zacharias a SHIELD-es igazolványát is felmutatta itt. Az pedig egy olyan dolog, ami elég jól megmarad az emberek emlékezetében. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem akar válaszolni nekem. Mindenesetre nem éreztem úgy, hogy erőltetnem kéne a vele való kommunikációt. Talán jobb lenne a pincérnőkkel vagy a táncosokkal beszélgetni. Ahogy ez a gondolat átfutott a fejembe, rögtön az egyik pincérnő érkezett meg mellém, majd kezében lévő tálcát átadva a pultosnak, leadta az egyik vendég rendelését. Amíg a férfi dolgozott, ő felém fordult, majd ajánlatot tett.
- Attól tartok az nem lehetséges. Jelenleg szolgálatba vagyok. Azonban ha már itt tartunk, akkor talán tudna segíteni nekem. Felismeri ezt a férfit? - tettem fel a kérdést, miközben a telefonomat felé fordítottam.
- Elvileg néhány napja járt itt, de aztán nyoma veszett. Az ő ügyében nyomozok.
Nem gondolom, hogy ostoba lenne a nő. Valószínűleg már az elején kiszúrta az egyenruhámat és tudhatta, hogy nem szórakozni jöttem ide. Kérdéses, hogy esetleg felkeltettem-e valamivel az érdeklődését, vagy csak úgy gondolja, hogy egy jó kihívás lenne engem rávenni arra, hogy a pénzemet költsem ezen a helyen.

Már az elején éreztem, hogy nem lesz egyszerű a dolgom itt. Az emberek nem éppen segítőkészek. Hihetetlen mennyire senkit se érdekel, hogy egy ember eltűnt, ráadásul itt látták utoljára. Ráadásul eszükbe se jut, hogy a helyzet akár rosszat is tehet a bizniszüknek, hisz ha nyilvánosságra kerül az eset, akkor valószínűleg nem egy olyan újságíró lesz, aki azt fogja megállapítani, hogy a férfi innen tűnt el, még akkor is ha ez nem feltétlenül igaz. A nő szavaira csak hitetlenül csóválom a fejemet, de mégis benyúlok a ruhám zsebébe és átadom neki a pénzt. Ekkor végül jobban megnézi a képet, majd egy elég gyenge választ ad. Tehát látta itt. Ez jó hír, hisz talán akkor többet is tud. Egy pillanatra elgondolkozok, majd visszaveszem a telefonomat.
- Áll még az ajánlatod arra a privát táncra? - tettem fel a kérdést, miközben egy mosolyt erőltettem az arcomra.
Természetesen nem érdekelt a tánc, vagy a lány maga. Azonban ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy kicsit többet tudhassak meg. Ha beleegyezik, akkor követem őt. Amint megérkezünk rögtön a tárgyra térek.
- Lehet sejti, de engem nem igazán érdekel a tánc most. Vonzó hölgy, de sajnos most munka miatt vagyok itt. Nem kell aggódnia, fizetek a táncért, de szeretném, ha cserébe egy kicsit jobban felidézné az emlékeit. Tudja esetleg, hogy mit keresett itt, vagy esetleg, hogy kikkel beszélt? Illetve azt, hogy nagyjából mikor távozott?
Reméltem, hogy vevő lesz az ajánlatra és egy kicsit több információt tudok szerezni. Ezen felül remélem, hogy a SHIELD állja a nyomozási költségeket is.

Szerencsére a lány továbbra is vevő volt az ötletre, így rögtön az egyik szobába vezet. Rögtön elő is állok az ötletemmel. Láthatóan ő is számított erre, de úgy tűnik, hogy a tánc részét nem úszhatom meg. Bólintottam, majd a kezébe nyomtam a pénzt, amit rögtön el is tett a melltartójába. Én leültem a kényelmes fotelba. Elsősorban munka miatt vagyok itt, amit komolyan is veszek, de ha már így alakult a helyzet, akkor talán megengedhetem magamnak, hogy kicsit élvezzem is. Amint elkezdett táncolni én feltettem a kérdéseimet neki. Sok mindenre választ kaptam. Láthatóan a pultosnak nem csak velem van problémája, hanem úgy általánosságban bárkivel, aki egyenruhás. Van egy sejtésem, hogy itt többről van szó, mint egyszerű ellenérzés, de bizonyítékok nélkül nem akarok senkire ujjal mutogatni. Végül a lány egy másik nevet is elmond. Dex. Maga a név nem mond sokat, de az biztos, hogy ő itt valami fontosabb ember lehet.
- Ki is pontosan ez a Dex? Ő a hely vezetője, esetleg? - kérdeztem tőle, miközben az erotikus táncát néztem.
Láthatóan igazán sokat nem tud, bár nem is számítottam rá, hogy igazán komoly információkat tudjon megosztani velem. Azonban már ez is nagy segítség volt. Amint végzett a tánccal, fel álltam majd megköszöntem neki és távoztam a szobából. Amint kiléptem, körülnéztem a helyen, kicsit felmértem, hogy mennyit változott mióta bementem a szobába. Főként az új arcokat kerestem, esetleg olyanokat, akik nagyon engem figyelnek. Nevezhetjük ezt szakmai ártalomnak is, de az ember soha nem lehet elég óvatos, mikor ezt a munkát csinálja. Amennyiben semmi érdekeset nem látok, elindulok vissza a bárhoz.

A lány rögtön válaszolt is a kérdésemre. Ezek szerint a műszakvezető. Kíváncsi vagyok, hogy Zach-nek mi dolga lehetett vele. Jó öltet lenne elbeszélgetni vele, bár eddigi tapasztalatomból kiindulva erről a helyről az a véleményem, hogy nem lesz túl segítőkész ő sem. Amint vége lett a táncnak elhagyom a szobát. Odakint még mindig elég kevés ember volt jelen, ami nem csoda, hisz még korán van, azonban így legalább könnyebb megfigyelni az embereket. Szerencsémre a paranoiám alaptalan volt. Alig pár ember vetett rám néhány pillantást és ők is nagy eséllyel csak az egyenruhám miatt. Ahogy a bárpult felé sétáltam, azt vettem észre, hogy a férfi, aki eddig kiszolgálta a vendégeket most nincs jelen. Páran már kissé türelmetlenül vártak a kiszolgálásra. Kissé fura, hisz egy ilyen helyen azért szokott lenni legalább két pultos, hogy ha az egyiknek mondjuk mosdóba kell mennie vagy ilyenek. Lehet most is ez történt. Mindenféleképpen szerettem volna beszélni vele, mielőtt meglátogatom ezt a műszakvezetőt. Leginkább csak azért, mert elég fura lenne, ha csak úgy betoppannék az irodájába és könnyen következtetni lehetne, hogy valaki beszélt. Nem akarom feleslegesen bajba keverni a lányt ha nem muszáj. Mivel nem volt túl sok kedvem ott várakozni a pult mellett elhatároztam, hogy kicsit körbenézek. Legjobb tippem, hogy hol lehet a pultos a mosdó, illetve a raktár volt. Ez utóbbi nem tudom, hogy hol lehet, így inkább a másik lehetőséget választottam és elindultam a mosdók felé remélve, hogy megtalálom a férfit.

Gyorsan megindultam a mosdó felé remélve, hogy megtalálom a pultost és tudok beszélni. Nem gondoltam, hogy túl készséges lesz. Útközben azonban egy olyan személyt pillantottam meg, aki nem illett túlzottan a vendégkörbe. A férfi haja kócos volt, a ruhája véres és a fején nagy seb volt látható. Ha ez nem lenne elég akkor erős alkoholszag áradt belőle. Ettől függetlenül sikerült felismernem. Zacharias volt, pont akit kerestem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű dolgom lesz ezzel kapcsolatban, bár pár dolog elég furának tűnt. Elsősorban, ha itt volt akkor miért tartották ennyire vissza az információt? Ezen felül az állapota is elég kifogásolható volt. Ha tényleg valami nyomozás miatt jött ide, akkor kétlem, hogy csak úgy itt éjszakázott volna, azt pedig még kevésbé hinném el, hogy alkoholt is fogyasszon. Arról már ne is beszéljünk, hogy hivatalosan ki se szolgálhatnák. Tekintetünk találkozott. Még mielőtt bármit is mondhattam volna jelzett számomra, hogy maradjak csendbe és a kijárati ajtó felé mutatott. Mindenféle reakció nélkül fordultam meg és arra vettem az irányt. Érezhetően valami baj volt. Nem tudom mibe keveredhetett, de jobbnak láttam azt tenni, amit kér. Emiatt szándékosan nem néztem hátra miközben az ajtó felé mentem. Nem akartam nagy feltűnést kelteni. Azonban folyamatosan hallgatóztam, illetve a vendégeket figyeltem ahogy sétáltam. Ha nem történik semmi akkor kinyitom az ajtót és kilépek. Mivel nem tudom, hogy mi lehet Zacharias terve, így jobbnak láttam, ha kicsit elterelem a biztonságiak figyelmét.
- Végeztem itt. Megtennék, hogy a felszerelésemet visszaadják?
Remélhetőleg minden probléma nélkül az egyik elmegy és kihozza a dolgaimat. Közben a másik felé fordultam.
- Mondja, mindig ennyire csendes ez a környék? Már mikor megérkeztem akkor is észrevettem, hogy szinte egy lélek se járt erre.
Ez a beszélgetés inkább csak elterelést szolgálta, különösebben nem izgatott a válasz. A férfinak ez úgy tűnhetett, hogy amíg a társa visszaadja a dolgaimat, addig unaloműzésként kezdek beszélgetni vele. Remélhetőleg nemsokára Zach is elhagyja az épületet. Ekkor igyekszek az őrök számára nem észlelhető jelzést küldeni neki, hogy várjon az autómnál, ami innen nem messze állt és szinte eltéveszthetetlen volt, hisz egy nagy SHIELD logó volt rajta.

Ahogy elindultunk kifele a többi vendég párbeszédéből elkaptam néhány mondatot. Elég rendesen félreértették a helyzetet, de ez most nem számított. A legfontosabb az volt, hogy kijussunk. Nem tudom pontosan mi történhetett itt, de Zach viselkedése arra engedett következtetni, hogy közel se jó a helyzet. Hirtelen a táncosok melletti ajtó hangosan csapódik ki és dühös kiabálás ütötte meg a fülemet. Ahogy odanéztem egy nagy darab fickó lépett ki. Láthatóan közel se volt boldog és volt egy érzésem, hogy tudom mi okozta a rossz kedvét. Sajnos mielőtt még elhagyhattuk volna az épületett észrevett minket. A mögötte kijövő csapos is és elég ijedt ábrázatot vett fel, ahogy meglátott minket. Ezzel egy időben, mintha megérezték volna az akció szagát, a két biztonsági őr is belépett. Feltehetőleg nem kikísérni akartak minket. Hirtelen Zach szólalt fel. Eléggé meglepődtem azon amit mondott, de úgy véltem, hogy jobb ha nem szólalok most meg. Nem sok esélyét látom annak, hogy szépen lehessen ezekkel az emberekkel beszélni. Egy próbát megért, de legrosszabb esetben erővel kell kitörnünk innen. Szerencsére én fegyver nélkül is elég jól tudok harcolni, illetve tudtommal Zachnek is volt harcművészeti kiképzése, bár kérdés, hogy azzal a fejsérüléssel mennyire tudna harcolni. Ha nem hallgatnak a szép szóra és Zach belekezd a saját kis tervébe, akkor megyek utána. Nem tudom, hogy pontosan mit tervezhet, de reméltem működik. Ha nem jön össze, akkor kénytelenek leszünk harcolni, ami nem a legjobb opció, de talán az egyetlen.