Tárgyalók és eligazítók

A Helicarrier tárgyalói és eligazítói.

- Na ezt megkapjátok rondaságok - morrant a Furyt támadó sárkányok felé, a szemét démonok miatt került hónapokra kórházba valamint pszichológushoz. Svarog ekkor üzent nekik háborút, nem annak idején New Yorkban, hanem most, amikor tényleg kihúzták a gyufát.
Amikor leülnek a nő elújságolja nekik a hír,t mi szerint a dögök befészkelték magukat a város központba és valami erőforrásuk van. Svarog most legszívesebben rágyújtott volna egy szivarra, de inkább nem tette.
- Nos, én mindig benne vagyok egy jó kis démonaprításba. Mondja meg hol vannak, és én megyek... Éhes vagyok egy kis démon aprításra. Terv van?

- Nem vagyok az a repülő erődös típus. És egyelőre nem szeretnék az energiaiparba fektetni. - Jegyezte meg barátságos mosollyal az arcán Albert, majd a felhívásra, a táskájával együtt elindul az eligazító felé, ahol leül egy székbe. Csendben hallgatja a rövid és információkban nem bővelkedő eligazítást. Majd Svarogra tekint, akin meg sem lepődik. Nem az a tervezgetős fajta, inkább feladatot hajt végre. Így ismerte meg Avalonban is, s meglátása szerint azóta sem változott sokat. Bár erre rájöhetett volna a sivatagi kalandjukból is, bár ott már a gondolkodás jeleit mutatta....
Némi gondolkodás és hümmögés után, a két fős "szakértői" gárdából, Victor szólal meg először.
- Adott hatvan négyzetkilométernyi szárazföld. Plusz a csatorna és egyéb alagút rendszerek, nem is beszélve a még egyben lévő épületek alapterületéről. És keresünk...teszem azt egy személyt...rosszabb esetben egy kavicsot? Mit tudunk még? Hány ember lehet még életben? Hogy jutunk be?

Bár beletelt egy kis időbe, végül rá tudtam magamat venni, hogy elinduljak valamerre, nem sokkal később pedig találtam is valamiféle térképet, bár őszintén szólva a térképolvasás sosem volt az erősségem, főleg azért, mert nem nagyon van erre szükség, úgy értem az összes térkép, amivel eddigi életemben találkoztam, plusz azok nagy része, amiket mostanában mindenki használ... Nos azok eléggé részletesen ki vannak dolgozva, az ember csak akkor tud velük eltévedni, ha rossz irányba indult el, de akkor viszont nagyon, erre viszont kevés esély van. Jelen helyzetben eltartana pár percig talán, mire rájövök, mert számomra ez egy teljesen új fajta, de mégis valahogy egyszerűbb, mint amilyennek elsőre tűnik, így maximum egy percet töltök csak előtte, majd pedig elindulok és innentől már az összes többire, ami az utamba esik csak egy pillantást vetek, hogy biztosan jó felé megyek-e. Mindenesetre is az ablakon kilesve egészen jó a kilátás, nem igazán tudnak mit tenni ez ellen a hajó ellen, de ez most pont nem egy olyan dolog, aminek érdekelnie kellene, így hát nem is sokáig nézelődök, bár minden kanyart kissé nehéz bevenni, mert sosem tudhatom, hogy melyik mögött fog ott állni az a bizonyos rémkép.... Bár végül kiderül, hogy sehol sincs ilyesmi, mivel sikerül elérnem a kijelölt helyet és csak néha jött szembe néhány személy.

Nyitom az ajtót, majd pedig abban megtorpanva végig nézek az egész termen, biztos ai biztos alapon. Kissé talán megkésve értem be az eligazítóba, nem vagyok benne biztos egy darabig, de végül is beszélni kezd, így pedig úgy veszem, hogy pont időben vagyok. Közben végig nézek társaságon és... Nem örülök nekik, amit tudok róluk hogy mind süket, főleg a sárkánygyík és nem mellesleg egy idióta is egyben, de legalább nincs itt a társaság irritálóbb fele, vagyis azon fele, akikkel több időt töltöttem, még ha csak valamiféle vízióban is volt az. Mindenesetre is megvan, hogy mit kéne csinálni, különösebb eligazítást pedig nem kapunk hozzá, van, na meg persze van, aki egyből el is vállalná és olyan is, aki inkább kérdez, hogy biztosra menjen a dologban, én pedig... Engem nem érdekel annyira, hogy bármit is hozzáfűzzek, mostanában ezen kívül úgysincs más dolgom, nekem teljesen mindegy, hogy most munka miatt, vagy pedig "mindennapos" ténykedésemből esek neki egy csapatnyi démonnak, mert tulajdonképpen ugyan az, csupán az a különbség, hogy itt megkérnek, legalább is eddig úgy néz ki. Mindenesetre is bólintok, bár idővel ez úgyis le lenne tudva, de így legalább akkor vehetem úgy, hogy egy fokkal kevesebb dolgom lesz, ha sikerrel járunk legalább is.

Végre elkezdődött a megbeszélés és mindenki akinek kellet be is fáradt a terembe. Nekem úgy tűnt nagyon kevesen vagyunk, de ez nem feltétlen hátrány, hisz kisebb csapatban könnyebb mozogni. A nő elhintett néhány információmorzsát a feladatról, de ezzel sokkal okosabbak nem lettünk. Érdekes dolog, hogy ugyanaz a helyzet, mint három hónapja.
- Ha ez olyan mint a legutóbbi, akkor gondolom nem ez az utolsó. Ha ez tényleg így van akkor érdekelne, hogy lesznek-e más csapatok leküldve? Illetve érdekelne, hogy mi a tartalék terv arra az esetre ha a küldetés sikertelen lenne? - Remélem, hogy vannak más csapatok illetve B terv is. Ez egy elég nagy szervezet nem hiszem, hogy ilyen felkészületlenül kezdenének bele egy ilyen nagy tervbe. Persze megértem, hogy szorít az idő és hamar kell lecsapni, de nem túl célravezető ha elhamarkodjuk a dolgokat. Időközben Svarogra néztem aki egy kicsit túl lelkes volt a harc miatt. Én személy szerint ne élvezem a harcokat. Jó ez így teljesen nem igaz, hiszen szeretem kipróbálni élesben a képességeimet, de nem lelek semmi örömöt abba, hogy bármilyen teremtményt megöljek legyen az jó vagy gonosz.

Svarog megnézi a képernyőn Dormannu hadnagyainak az adatait, majd felvonja a szemöldökét, mikor meglátja Shyrokot.
- Elég ronda szegény, és ez a rondaság ahogy látom azzal is párosult, hogy képes manipulálni az időt. Ilyennel se volt még dolgom, úgy érzem szembe kerülünk vele, na és az nem lesz leányálom. Sárkányok a Sötét Dimenzióból, Sárkányok Avalonban, Sárkányok Asgardról. Egy kérdés, most én vonzom ezeket a dögöket?
Tovább hallgatja a nőt, majd csak ennyit mondd.
- Érzem ez egy csapda, ha az a csómópont olyan fontos, akkor miért nem őrzik néhány nagyobb erejű döggel? Ha kevés démon is lesz ott, meg fogjuk szenvedni, mire elintézzük őket. És a mágiahasználó jöhet, ha tudni fogjuk pontosan, hogy hol van az erőforrás, akkor gyorsabban elpusztíthatjuk, ha egyáltalán tudjuk, hogy mi is ez az energiaforrás. Mostanában azon sem lepődnék meg ha egy személy lenne vagy egy Hello Kitty-s bögre.

Ha rajtam múlik valószínűleg már nem lennék itt, legalább is nem ebben a teremben, már rég elindultam volna, mivel nincs sok kedvem sok időt a társaságukban tölteni, de persze voltak kérdések és azokat sajnos meg is válaszolják, ami nem lep meg, de nekem csak az idegeimet húzza a helyzet, bár előkerül némi hasznos információ is, amit... nos nem vagyok benne biztos, hogy attól a Miss Morsustól szerezték-e, amelyre én gondolok, de tulajdonképpen nem is számít, tényleg nem, hiszen mégis miért számítana? Csak egy mellékes adat a fontosabbak mellett. Ahogyan nézegetem az adatokat, csak egy gyors átfutás erejéig, a gyíkember beszélni kezd, már megint és túlzottan sokat és túlzottan idegesítően, de nem szólnám meg alapjáraton, rá jöttem már hogy az efféle idiótákkal fölösleges foglalkozni, de arra hogy " mehetek "... Nos erőteljesen kezd betelni a pohár és valószínűleg még az elején vagyunk ennek az egésznek.
- Mintha tőled függene, hogy mehetek-e vagy sem... - Mondom érezhetően undorodva, gyűlölöm az ilyen fajta embereket, meg úgy tulajdonképpen átlagban az összeset, ez alól pedig csak nagyon kevés kivétel van, néhányan nem is tudom, hogy miért azok, de nem is lényeges ez most. Beszéd közben még rá is tekintek a sárkánygyíkra, vagy gyíkemberre, vagy bármi is ő éppenséggel, a tekintetem pedig... Nos finoman, nagyon finoman fogalmazva hideg.

Albert a képeket meglátva meg sem lepődött.Victor viszont kicsit hátrahőkölt. Bár ő maga pakolt, most főnöke felé fordult és csak szájának mozgásával, hang nélkül kérdezte "Urán magos lőszereket hoztunk?" Albert egy félmosollyal az orcáján bólintott. Majd némán hallgatták tovább a többieket. Aztán végigsimított kopasz fejbőrén és a lovasra tekint. Hosszan elidőzik rajta, majd Dallas ügynökre néz.
- Küldjünk minden démonfajzatot...egy más dimenzióba. De én, az önök helyében átfésülném Staten Islanded. Nem kell komoly keresést végezni. Ha vigyáznak rá, vigyék a WREC helikopterét, meg néhány mérőműszert. Az a gyanús, hogy nem gyanús. Legalábbis szerintem. - rövid szünetet tart, nézi még egy darabig a kivetített képeket.- Alsó Manhattan veszélyes. Szűk utcák, sok épület. Ósdi csatorna rendszer. Necces.
- Tudom, hogy vendégek vagyunk ezen a hajón...repülőn. De feltennék egy nagyon buta kérdést. Kezükben van az amerikai hadsereg, légierő, egy rakat high-tech kütyü. Miért nem bombázzák le a Soho-t? - tette fel nemes egyszerűséggel az egyik legkézenfekvőbb kérdést Victor. Albert pedig kénytelen volt elismerni, hogy a támadó játékosa jelenleg rátapintott egy érzékeny pontra. Valamire amit meg kell tudniuk, de eddig mintha leplezték volna...de ha téved, akkor bizony egy hellyel-közzel öngyilkos küldetésbe készülnek, erre pedig Svarog világított rá.

- Rendben, bocsánat - fordult oda a Szellemlovashoz. Azért ő tud komoly is lenne, majd a démonok megtudják, hogy mennyire komolyan veszi ezt az egész háborúsdit velük. Majd ha újra szembekerül a pokolbeli fajzatokkal, akkor megcsillantja legendás humorát, addig viszont vár.
Ekkor jött a hír, hogy Manhattanban felrobbant valami, egy hatalmas krátert hagyva maga után. Svarog kezei ökölbe szorultak, ki tudja hogy mennyien haltak meg. Ezért lépett be a SHIELD-be, hogy több olyan pusztítást ne lásson mint ami a Harmadik Világháború volt. A társaira pillant.
- Én készen állok.
Felállt, majd elindult volna az eligazító kijárata felé, de még megvárta a társait.

Albert kopasz fejbőrét ráncolta, ahogy magasra húzta szemöldökét és még tágabbra nyitotta szemeit. Régóta tudta, hogy a SHIELD a kormánytól függetlenül működő szervezet. Azt azonban nem gondolta volna, hogy a kormány hajlamos kiadni a kezéből az erőszak monopóliumot. Legalábbis ilyen szinten. ~ Tehát nem taktikai megfontolásból maradtak a városon kívül a fegyveres szervek. Osborn elnök nem akarta megmenteni New Yorkot...~ vonta le a végkövetkeztetést, miközben a táskájából, a mellényébe pakolta a felszerelési tárgyait. Victor is így tesz. Ő azonban nem lepődik meg semmin. Rég megtanulta már, hogy a kormányzati szektor nem csak lassan, de rosszul is működik. Bár nem a "rosszul" kifejezést használná. Inkább a "szarul"-t tartja helyénvalóbbnak. Gyakran hiúsult meg akciójuk, hivatalnokok alkalmatlansága vagy a bürokrácia rögös útvesztői miatt. Olykor emberéletekbe is került a hivatalok alkalmatlansága. Ahogy látja, ez Amerikában sincs másképp.
- Mi is készen állunk az indulásra.

2 hónap telt el. 2 nyamvadt hónap, amióta a SHIELD fogja vagyok. Bár jelen pillanatban nem börtönében ülök, hanem valami repülő gépezet fedélzetén. A gyengélkedőn feküdtem eddig, és reménykedtem, hogy nem fogok gyorsan gyógyulni, azonban sajnálatos módon eljött az idő, hogy túlessünk a tárgyaláson. A termemben álltam, hogy vajon mi a fene fog történni.
~ Remélem nem fognak turkálni az agyamban... Nem örülnék neki az hét szentség.
Izgatottan nyeltem egyet, és vártam, majd vártam. Igazság szerint legszívesebben ismét lesérültem volna, csakhogy ne itt legyek.  Kérdeztek tőlem pár dolgot miközben gyengélkedtem de csak azt mondtam el ismételten, mint amit a kórházban mondtam az ügynöknek, és próbáltam minél udvariasabb lenni.

Feszültségemben a fejem is majd beleszakadt. Igazság szerint nem tudtam, hogy mit mondjak. Csak tátogni tudtam, és szememből a meglepetettség fénye tűnt elő.
- Hogy... mikor... - hebegtem.
Fogalmam sincs mikor tapogathatták le elmémet, de biztosan profik lehettek, mert semmit sem éreztem, pedig az én adottságaim is agyhullámaim segítségével működnek... vagy az teljesen más? Azt hittem eddig, hogy meg tudnám védeni magam egy telepatával szemben, de úgy tűnik tévedtem. Dallas kérdésére ekképpen feleltem, mikor végre összeszedtem magam.
- Hát... hogy őszinte legyek... Megbántam, hogy azokkal a bűnözőkkel szövetkeztem. Tényleg. De... ez mit változtatna? Ugyanúgy bűnös vagyok... Majdnem a gonoszok dolgát segítettem... hogy tudnám ezt jóvá tenni? - kérdeztem.

A nő nem nagyon válaszolt nekem elsőre, de miután elővett két vallomást egy aktából. Elméletben mindegyik az enyém, az egyik a nem egészen igaz, a másik pedig a valóban úgy történt. Bár kissé összegabalyodtam, hogy melyik melyik, de a nő kisegített. Elmagyarázta a helyzetet. Amint tisztázta a dolgokat fogtam a hamisat, és széttéptem, míg a másikat aláírtam. Miután megszabadítottak a láncaimtól felajánlott egy hivagató dolgot. Nem sokáig gondolkoztam.
- Rendben van Dallas őrnagy. Viszont... lenne egy kérésem... ha megengedné, hogy majd bosszút álljak azon a két személyen aki ezt tette velem... nagyon hálás lennék. Gondolom már tudtak meg pár dolgot az emlékeimből a személyek kilétéről... mert sajnos én semmit sem tudok róluk szinte.

Sajnos a bosszúm nem irányult olyan ívben, ahogy én akartam, de végül is ez is elég örömet szolgálna nekem. Remélem ha elkapják őket a pusztulásig fognak ott rohadni. A Hydrával kapcsolatban az összes tagjukat rács mögött akarom tudni, és kész, viszont előbb csatlakoznom kéne ehhez a szervezethez. Egy nagy mosolyt elengedve szólok a nőhöz.
- Rendben van hadnagy asszony. Örömmel csatlakoznék a SHIELD-hez.
Kissé kellemetlenül éreztem azonban magam, mert valami rosszat éreztem a levegőben, de hogy mit azt nem tudom, ám egyszer csak ráébredtem mire.
- A fegyvereim.... ugye nem dobták ki... nagyon hozzánőttem azokhoz... Lehetne róla szó, hogy visszakaphatnám őket? És mikor kezdhetném el azt aaa...kiképzést, amiről beszélt?

//Igazat megvallva a karakterem már dolgozott egyedül egy ügyön. Bár nem lett végigmesélve, de Nefi megengedte, hogy bővítmény formájában befejezhessem.//

Mikor üzenetet kaptam az új megbízásról még semmit sem sejtettem, hogy mire is számíthatok. Eddig egyszerű küldetéseim voltak. Főleg rajtaütések, helyszínek biztosítása volt a feladatom és általában csapatban dolgoztam. Leszámítva a legutóbbi ügyemet, de az sem volt túl komoly dolog. Amikor beléptem az eligazítóba már rosszat sejtettem. Arthur McDain állt csak egyedül a tárgyalóba. Belépve bólintottam neki és le ültem az egyik székbe. Ismertem a férfit már pár küldetés alkalmával volt szerencsém vele dolgozni. Nem is várt sokat rögtön a közepébe vágott. A kivetítőn egy nő képe jelent meg miközben Arthur a küldetésemet ismertette. Egy cseppet sem tetszett nekem a helyzet. Nem elég, hogy egyedül kell elmennem oda, de ténylegesen a küldetésem nem is létezik. Az ilyen dolgok nem szoktak jól végződni. A nő akit el kell kapnom ráadásul ex SHIELD ügynök, ami azt jelenti, hogy ő is jó kiképzést kapott ezen felül a hírszerzés tagja volt. Gondolom, hogy nem buta. Nem lesz egyszerű nyomára akadni és elfogni sem. Rengeteg gondolat keringet a fejembe miközben a képeket néztem.
- Szóval az akció nem létezik sehol? Ez azt jelenti, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok akkor semmiféle erősítésre nem számíthatok igaz? - tettem fel neki rögtön az első kérdésemet. Mivel a nő általában terroristák közelében jelent meg, így van okom azt gyanítani, hogy most is valami ilyen helyen lehet. Egyedül egy csapat terrorista ellen nem lenne túl jó dolog.
- Ha sikerül elfogni milyen módon tudok kapcsolatot teremteni a SHIELD-el? Ha nincs semmilyen feljegyzés az akcióról miként hoznak ki onnan minket?
Nem vagyok elég régóta tagja ennek a szervezetnek ahhoz, hogy komolyabban véleményt tudja formálni a módszereikről, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt jól átgondolták.