Re: Templom

by **Godlaw / Tao** Vas. 02 Márc. 2014, 14:42

A pénz kérdése sosem foglalkoztatott, amíg éltem, nem volt vele gondom, halálomban pedig nem szorultam rá. De mióta New Yorkban a halandók között járok, sokszor botlom bele a problémába, és előbb-utóbb kénytelen voltam belátni, hogy szükség van pénzre. Persze némi nehézségem adódott, mikor elgondolkodtam, milyen módon juthatnék hozzá, de végülis nem jelentett gondot, amikor bejelentettem magam munkanélküliként, így hozzájutottam a segélyhez. Persze néhány adatomat meg kellett másítanom, de ez nem jelentett nehézséget a számítógépes ismereteimnek hála. Akár kiemelt, korai nyugdíjat is elintézhettem volna, de nincs ilyesmire szükségem.
-Isten áldja - köszönök el a taxistól, mikor kifizetem neki az összeget, aztán néhány sietős lépéssel beérem Johanne-t.
Idefelé jövet már láttam az embereket, akiket korábban is megfigyeltem, de ha ez lehetséges, most még kétségbe ejtőbb külsejük volt, mint legutóbbi látogatásomkor.
-Akármi is történik, a templom a központja, és egyre jobban kiterjeszti a hatását. Mintha valami az emberek lelkéből táplálkozna, az életerejükből... A boldogságukból. Legyünk óvatosak! - Figyelmeztetem a nővért, aki elég céltudatosan hatol be a templomba. Mellette haladok, és igyekszem gyorsan felmérni a helyet, megtalálni a veszély forrását, ha van ilyen. Elsődlegesen magát a helyi papot próbálom megtalálni, egyértelműen az ő személye köthető leginkább a templomhoz.

by **dr. Erwin Vayne** Szer. 05 Márc. 2014, 22:54

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

Jeanne nem tudta rendesen beazonosítani a démonokat, csak pár régi, pontatlan leírás jutott eszébe, olyan démonokról, akik az emberek nyomorúságából táplálkoznak. Az ilyesmi démonok a modern korra eléggé megfogyatkozott, hiszen az emberiség sokat fejlődött és ezzel együtt nagyban javult az életminősége.
A templomban nem volt semmilyen veszély forrás nem volt, William spirálja meg sem mozdult. Ami viszont volt bent, az még több élőhalottként sétáló ember. Közelebbről megvizsgálva egy nagy különbség volt köztük. Az egyes arcokon más-más szenvedély betegség tünete tükröződött. Volt itt tipikus meth head, alkoholista és narkós is. Egyesek még a karjukat fogták, ahová a tűket szúrták. Mindegyikük arcán kétségbeesett, szomorú, nyomorúságos arc kifejezés. Első pillantásra a papot nem lehetett látni, de a gyóntató fülke előtt állt egy kisebb sor és a függönyök be voltak húzva, agy a mennyei párosnak volt pár perce körülnézni vagy esetleg beszélgetni az emberekkel, ha akarnak.

by **Thorhalla** Csüt. 06 Márc. 2014, 10:05

Jó pár perc után sikerült az emlékeiből előszedni valamit, hogy mik is lehettek. Az eredmény talán még saját maga számára is meglepő volt.. Nagyon régen volt és már így is talán századok teltek el amióta nem hallott efféle lényekről. Hogy kerültek ide nyomorúságból táplálkozó démonok? Azzal nem tudott vitatkozni, hogy akármilyen jó lét volt manapság a világon mindig voltak olyanok, akiknek nyomorúsága volt. Talán több is, mint annak idején, csak éppen a város nem volt olyan jó. Megannyi más helyen jobb soruk lett volna, mint itt. Bár, ha az angyal azt vette alapul, hogy itt jól lehetett rejtőzködni és könnyebb volt megtalálni az ilyen személyeket a nagy számok törvénye miatt. Végignézett az embereken odabent a templomban, itt sem volt jobb a helyzet, mint odakint. És pont Manhattanben, pedig ha már ez a város, Bronx lett volna a legjobb erre, hogy ott legyenek, rejtőzzenek ezek. A papot kereste, de nem találta, azonban ki is szúrta, hogy miért, gyóntatott. Egy ideje itt volt már a városban és a Michael templomban, de ennyi embert egyszerre nem látott soha sem gyónni, vagy arra várakozni, tényleg komoly bajok lehettek errefelé. Tao-ra nézett, majd a fejével bökött, hogy kezdjen nyugodtan hozzá ahhoz, hogy kikérdezi az embereket. Ő inkább egyelőre hátra marad egy látható helyen, az apáca álcájának úgyis megvolt az előnye, főleg egy ilyen helyen. Neki nem kellett odamennie másokhoz, azok fogják megkeresni őt útmutatásért és segítségért a lelki üdvükért, legalább is az eddigi tapasztalatok alapján Jeanne ezt így látta.

by **Godlaw / Tao** Vas. 09 Márc. 2014, 12:03

A látvány sokkoló, a rengeteg szenvedő ember, akik láthatóan addiktív szerek hatalmába kerültek, úgy bolyonganak itt, mint a legyek a holttest körül. Az első gondolatom, hogy az atya egy drogdíler, aki osztogatja a nyájnak a szereket. De drogdílerek máshol is vannak, mégsem lesz egy egész városrész drogos. Ennél több van a dologban, az biztos. A gyóntató fülke felé pillantok, aztán bólintok.
-Tartsd szemmel a fülkét, lehet, hogy kereket old, ha észrevesz minket - súgom még neki, aztán elindulok.
A padsorok között haladok, és keresek egy viszonylag egyedül üldögélő embert, aki talán imádkozik, vagy csak delíriumos állapotban üldögél, ez nagyjából mindegy. A mögötte lévő padsorba ülök, fejemen továbbra is kapucni van, nem akarom, hogy bárki is felismerjen. Néhány másodpercig előrehajolva hallgatom, hátha imádkozik az illető, aztán megszólítom.
-Sokan vannak itt... - Kezdek bele, és némi szégyenlős félénkséget viszek a hangomba. - É-én csak most költöztem a környékre, és azon gondolkodtam, hogy ez jó templom-e. Biztos jó, mert sokan vannak itt. Bocsánat, ha t-túl sokat beszélek, nem akarom zavarni, csak nem ismerek itt senkit, és nem tudom, mi itt a szokás. Kisvárosból jöttem, ahol a templomban mindenki ismer mindenki - kis szünetet tartok. - Maga mit gondol a templomról és a papról?
Remélem, hogy csevegős hangulatban van, és ez a félénk, vidéki személyiség előhozza belőle a segítőkészséget, hogy elhalmozzon kétes igazságtartalmú információkkal.

by **dr. Erwin Vayne** Vas. 09 Márc. 2014, 22:22

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

Jeanne sejtése bevált és pár pillanat múlva már három - négy ember állt körülötte. Folyamatosan kérdezgették, hogy tud-e segíteni, ismeri-e a papot és hogy van-e megváltás számukra. A hangos kérdésekre még páran elindultak fele. Az arcokon kétségbeesést lehetett látni, megfűszerezve nyomorúsággal, ez nem változott. Taohoz legközelebb egy fehér nő ült, mélyen magába hajolva. Ahogy megszólította és felnézett rögtön üvöltött róla, hogy meth függő volt, mégpedig az egyik legdurvább eset. Még olyannak is nyilvánvaló volt ez, aki sosem látott meth függőt. A válaszra várni kellett egy-két percet, amíg látszott, hogy a nő gondolkodik.
- Én... nem is tudom. - kezd bele.- Nem... nem voltam sok templomban. Gondolom elmegy, de nem érdekel. Csak kell valami. Valaki. Hogy tudjam, nem vagyok egyedül. Érti? Sosem szerettem a templomokat. Pár hete még... pár hete még nem is használtam semmit. Nem tudom... Hol vagyok? Ki ma...ki maga?- ezzel elalszik, csak így hirtelen. Látszott rajta, hogy nagyon gyenge volt. Ha több emberrel is beszél hasonló dolgokat hall. Nem voltak hívők, keresnek valamit és csak pár hete kezdték, még úgyis, hogy több éves függőkre hasonlítanak.

by **Thorhalla** Hétf. 10 Márc. 2014, 10:27

Ahogyan Tao kiadta a parancsait Jeanne-nak látta a nő szemeiben a gyilkos lángokat, hogy jelenleg csak az mentette meg az életét, hogy egy templomban vannak és az angyal ilyen helyen nem fog vért ontani. Nem csak a szemei, de a tekintete is elárulta, hogy nem fog soha sem elfogadni tőle egyetlen egy parancsot sem, a nő szemében Tao egy semmi volt, valami, amit el kellett pusztítani, mert elbukott a feladatával és eléggé egyenértékű volt a démonokkal a nőnek. Semmivel sem tartotta jobbra náluk, elfordult a gyóntató fülkétől, jelezve, hogy csak azért sem fogja azt tenni, amit akart a másik. A következtetése pedig helyes volt, ahogyan meglátták az emberek máris oda tolongtak a közelébe és kérdezgetni kezdték. Látta az arcokon ugyanazokat az érzéseket, amiket már korábban is mindenkin. Meglepőnek találta, hogy ennyire befészkelhette a gonosz magát ide még azelőtt, hogy tényleg felfedezhette volna bárki az ittlétüket. A szavakra némileg tudott megnyugtató szavakat is mondani és nem csak letörni őket eltereléssel, mert még csak kegyes hazugságot sem nagyon szeretett volna mondani.
- Az atyhát nem ismehem egyehlőhe – kezdte. – De hallhottham, hogyh gondhok vahnnak ehhefelhé, ezéht is éhkezthem. Nyugodhjanakh megh, az Úh mindhenkinekh meghbocsáth, imádhkozzhanak hozzáh.
Még annak a bukott angyalnak is megbocsátott, aggódott Jeanne, hogy az Úrnak egyszer ez lesz a veszte, hogy mindenkinek elnézte a bűneit, szerette őt feltétlenül, ahogyan mindig is teljes életében. Pontosan ez volt az oka a féltésnek is.
- Ehl tudhnák mondhani, hogyh mi a gondh, mitől félhnek, mi a bajh? Azéht jötthem önökhöz, hogy segíthsek.
Kedvesen mosolygott az emberekre remélve, hogy egy apácának megnyílnak és elmondják lelki tanácsért cserébe a gondjaikat neki, amiből hátha megtud valamit, amin elindulhatnak.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 13 Márc. 2014, 11:20

Az asszony szavai és külseje egyértelműen erős drogfüggésre utalnak, de az alapján, amit mond, csak rövid ideje használja a szereket. Egyértelmű, hogy valaki manipulálta, azt sem tudja, miért csinálja ezt. Csak bejött a templomba, és azóta drogozik. Nem lehet máshoz köze, mint a paphoz, bár több templom közelében is láttam hasonló embereket. Ez azt jelenti, hogy több pap is hasonló dolgot művel... Vagy maga a templom a probléma? Ha több pap is ugyan ezt csinálja, az kizárja a mutáns képesség használatát, ez valami természetfeletti erő lehet.
A nő válaszai után hagyom, hogy aludjon, egyelőre nem tudok rajta segíteni. Felállok a sorból, a széléhez sétálok, és a gyóntatófülke felé nézek. Jeanne nem figyeli a helyet, mert túlságosan lefoglalják az őt faggató emberek, és mert úgy gondolja, hogy amit én tanácsolok, az csak rossz lehet. Nehéz így együttműködni, de nem várhatom el tőle, hogy megértse a helyzetemet. Még én sem értem egészen, hiszen olyan hibát követtem el, aminek a következménye borzasztó volt. Mégis itt vagyok, természetfeletti erőim nem vesztek el, és én nem haltam meg, így az Úr minden bizonnyal megbocsátott.
Akárhogy is, a saját kezembe kell vennem ezt a dolgot, ha Jeanne nem segít. A gyóntatófülkéhez megyek, és beállok a sor végére, hogy kiderítsem, mi is történik ezekkel az emberekkel. Elképzelhető, hogy veszélybe kerülök odabenn, de ha valóban valamilyen természetfeletti erővel akarja rávenni az embereket a drogozásra, az rajtam nem nagyon fog hatni. Nem azért, mert a természetfeletti erőknek tudok ellenállni, hanem mert a drogok hatásához legalábbis élnem kéne. A testem egyszerű porhüvely, egy halott test, ami nem öregszik, és nem történnek benne biológiai folyamatok, hacsak nincs szüksége regenerálódásra. Így valószínűleg az élettani folyamatok, amik végbemennek ezeken az embereken, rajtam nem fognak végbemenni.
Türelmesen várom a soromat, egy kis sor van előttem, valószínűleg gyorsan haladnak.

by **dr. Erwin Vayne** Vas. 16 Márc. 2014, 10:46

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

Elsőre meglepetten nézett a Jeanne francia akcentusára a tömeg, ám ahogy pár másodperc alatt feldolgozták az apáca szavait, rögtön elkezdték egyszerre. Ha az angyal szól, hogy egyszerre csak egy, akkor egy fekete férfi lép előrébb. Vérző orrából és az itt szokásos nyomorult arckifejezésből valószínűleg vagy kokaint vagy cracket használhat.
- Én-én nem tudom, hogy kerültem ide. Két hete még... uram isten, nem is tudom hol dolgoztam. Ezután elmentem valamilyen sikátor mellett. Azután egyedül éreztem magam. Olyan egyedül. Elhagyottan. Mintha nem törődve velem senki. Ezért jöttem ide. De... semmivel sem lett jobb.
A többiek is egyetértően bólogatnak.
Eközben William beállt a sorba. Nem kellett sokat várnia, hamarosan ki is jött az ugyan olyan nyomorulttól festő templom látogató. Ám a következő nem bent be, mert a pap is kijött. Neki is elgyötört arca volt, de nem drogoktól vagy alkoholtól, hanem fáradtságtól. Hatalmas karikák voltak a szeme alatt és folyamatosan ásítozott. Mármint akkor amikor hagyták. Megpróbálta elhessegetni a tömeget és a templom hátsófele felé tartott.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 22 Márc. 2014, 10:11

A sorban állva azon tűnődöm, hogy vajon mennyire nyílnak meg Jeanne-nak, ahogy elnézem, elég sokan állják körül. Innen nem hallom, hogy miről beszélgetnek, de ha ők is annyira szétszórtak, mint az az ember, akivel én próbáltam beszélni, akkor sok összefüggő tartalom az ő szájukat sem hagyja majd el. Remélhetőleg a sok mesélésből össze lehet tenni legalább egy épkézláb nyomot, amin elindulhatunk, de addig is, nekem itt van a pap esete.
Mikor a pap elhagyja a gyóntató fülkét, nem sietősen távozik, sőt, a jelenlétemről tudomást sem vesz. A templom hátsó része felé indul, de nem menekül, egyszerűen csak pihenni akar, legalábbis abból ítélve, hogy milyen álmosnak tűnik.
A többi híven keresztültolakodva, és néhány futólépéssel próbálom beérni a papot.
-Atyám, lenne egy perce? Nem gyónni jöttem, csak beszélgetni szeretnék - szólok a pap után. Remélhetőleg a hangom tisztaságából és a külsőmről egyből leesik neki, hogy nem a többiekhez hasonló okokból kerestem fel. - Esetleg lenne egy perce? Arra próbálok rájönni, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Beszélhetnénk... Hátul? - Kérdem elgondolkodva, mert itt biztosan nem lesz nyugtunk a sok emberi roncs között.
Nem szívesen erőltetem a dolgot, de ha elsőre nemet mond, nem adom fel, követem tovább, hogy meggyőzhessem arról, fontos, amiért idejöttem.

by **Thorhalla** Szomb. 22 Márc. 2014, 11:07

Látta, hogy az emberek furcsán néznek rá az erős francia akcentusa miatt, amivel beszélt. Ha nagyon megerőltette volna magát, akkor az akcentusa nélkül is tudott volna beszélni, de ő büszke volt arra, hogy honnan származik és arra, hogy francia volt, a vérét áldozta, az életét adta a szeretett országáért, így soha sem nyomta el az akcentusát, ahogyan most sem tette. Együtt érző és megértő arckifejezés tűnt fel az arcán, amikor mindenki egyszerre kezdett el beszélni a kérdése után. Néhány pillanatig próbált figyelni mindenkire, de be kellett látnia, hogy ez így nem fog működni, nem volt olyan angyali képessége, amivel mindezt megtudta volna tenni, hogy mindenkiét egyszerre fogja fel.
- Egyhesévhel, ha kéhetem – mondta kedvesen.
És végül elő is lépett egy fekete férfi, a beszédének eleje nem mondott sokat és átlagos volt. Az egész kezdett értelmet nyerni és érdekesség válni, amikor végre kimondta, hogy mikor történt az egész, két hete. És azt, hogy egy sikátor előtt ment el és akkor tört rá mindez. Ez volt a kulcspont, ami miatt máris értelme is lett a kérdezősködésnek. Ha a férfi engedte, akkor a vállára tette a kezét.
- Mindhen hendbeh fogh jöhnni, ígéhem – ígérte. – Megh tudhná mondhani, hogy melyhik sikhátohnál töhtént mindhez? – kérdezte.
Ha a férfi megmondja, akkor hol is, akkor próbálja beazonosítani a helyet, hogy nem-e ő is annak a környékén látta azokat a fura személyeket odakint a taxiból. Ha a férfi válaszolt, akkor barátságosan a többiekre nézett, hogy egyesével ők is kezdjék mondani, hogy velük mi történt. Remélte, hogy még több hasznos információmorzsát sikerül szereznie a szavaikból.

//Elnézést a késői reagért, nem vettem észre, hogy írtál…//

by **dr. Erwin Vayne** Hétf. 24 Márc. 2014, 09:38

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

A pap visszafordul amikor Tao megszólítja. Így közelről látszik, hogy egyáltalán nem öreg, sőt meglehetősen fiatal férfi. Fáradt arc kifejezéssel méri végig Taot.
- Elnézést, de ön nem tűnik súlyos esetnek. Bár templomunk nem tagadja meg senkitől sem az imádkozást és feloldozást, de sajnos vannak önnél sürgősebb esetek is. És most ha megbocsájt. - válaszolja, majd tovább indul hátra.
Jeanna kérdésére a férfi csak bambán nézett. Szemmel láthatólag megpróbálta feldolgozni a nő szavait, de nem nagyon ment neki.
- Sikátor? Én...nem is tudom. Milyen sikátor? Hol vagyok? - ahogy ezt mondja szépen lassan elindul, kifelé a templomból. Ekkor Jeanne elé lép egy nő, aki egy kicsit jobb bőrben van.
- Tud segíteni? Olyan elveszett vagyok. Múlthéten még rendes munkám volt, de tegnap kirúgtak birtoklásért. Nincs semmim. Kérem, segítsen!- fogta meg Jeanne kezét kezét kétségbe esetten.

by **Thorhalla** Hétf. 24 Márc. 2014, 17:40

Jeanne-nak hamar rá kellett jönnie, hogy túlságosan is össze van zavarodva a férfi ahhoz, hogy értelmes válaszokat kaphasson tőle. Már a sikátorra sem kapott választ, pedig az nagyban megkönnyítette volna a dolgukat a további nyomozásban. De így most a nélkül kellett boldogulnia. Ahogyan a férfi végül távozott a közeléből még keresztet vetett maga előtt, de ezt a másik már nem láthatta. Akkor mégis az maradt majd első pontnak, amit a taxiból látott. A nőre nézett, aki megérintette a kezét, már életében is hozzá volt szokva, hogy gyakran áldás miatt megérintették, így „apácaként” sem tagadhatta meg mindezt, de azt nem értette, hogy miről is beszélhet a nő. Mindössze a teljesen átlagos dolgokban volt járatos és még ott sem mindig értett meg mindent, az pedig, hogy valakit elbocsátanak valami miatt szinte felfoghatatlan volt számára. Emiatt nem is igen tudta, hogy mit kellene mondania.
- Az Úh mindhig önhel van – mondta. – Mondhja elh, hogyh mi töhténth. Segíthet meghtalálhni a békhéjét. Ne hagyha, hogyh a kétséghbe eshés eluhalkodjhon maghán. Öhn ehősebb annhál.
Bíztatás képen megszorított a nő kezét és bátorítólag mosolygott rá. Egy pillanatra átnézett felette, hogy Tao-t keresse a tekintetével, hogy a bukott angyal, a jelenlegi társa éppen mit is csinál és lássa mennyire alkalmatlan a feladatra, amit el kéne végeznie.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 24 Márc. 2014, 21:58

Ahogy sejtettem, a fáradt pap nem szívesen szakít rám időt, de egy ilyen egyszerű visszautasítás még nem fogja a lelkesedésemet szegni. Csak egy pillanatra nézek hátra, hogy megnézzem, Jeanne mit művel. Láthatóan el van foglalva a rengeteg problémás emberrel, akik különböző okok miatt jöttek ide. Ez érdekes lehet, eszembe jut egy lehetőség, és rögtön a pap után szegődöm. Megpróbálom beérni, mielőtt még bemenne a hátsó helyiségbe, de ha nem sikerül, különösebb felhajtás nélkül oda is követem.
-Atyám, én valóban nem vagyok súlyos eset, de éppen a súlyos esetek miatt vagyok itt. Nézze, hoztam magammal egy apácát, aki segít önnek a hívekkel, levesz az ön válláról némi terhet. Mindössze annyit kérek, hogy szánjon rám néhány percet, nem fogom fárasztani, csak néhány kérdést szeretnék feltenni, és azok sem lesznek tolakodóak. Megtenné, hogy fontolóra veszi ezt?
Beszéd közben igyekszem szemkontaktust teremteni a pappal, és ha nem tűnik feldúltnak vagy ellenségesnek, a vállára teszem a kezemet, hogy ezáltal is biztosítsam szándékaim tisztasága felől, és némileg megnyugtassam.
-Nagyon fontos lenne, csak pár perc, és aztán már itt sem vagyok.
Felmerül bennem a lehetőség, hogy felismer majd a szoborról, amely a Szabadság-szobor helyén díszelgett hosszú ideig, és egyből rájön ki vagyok. Valószínűleg annyira fáradt, hogy első pillantásra nem jött rá, ki vagyok, de ha hosszabban látná az arcomat, idővel talán rájönne. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz lenne számomra, a "bukott angyal" első vagy második szava ragadná meg jobban.

by **dr. Erwin Vayne** Csüt. 27 Márc. 2014, 12:02

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

Miközben Tao beszél, a pap Jeanne felé néz és megkönnyebbülve nyugtázza, hogy az apáca foglalkozik a látogatókkal. Megmasszírozza a szemeit és vissza fordul Taohoz.
- Rendben. Kövessen hátra. De siessünk nem akarom sokáig az apácát terhelni a rengeteg emberrel. - Ezzel elindul a hátsó szoba felé.
- Egyik este egyedül sétáltam haza. Minden lépéssel egyre inkább szomjasabb lettem, szinte embertelen mértékig. Mire hazaértem már olyan érzésem volt, mintha a Szaharából jöttem volna. Rögtön inni kezdtem, ám a szomjúságom nem csillapodott. Majdnem beleőrültem, amikor észre vettem az egyik ajándékba boromat. Egyszerre megittam. Ez bár csillapította a szomjamat, de nem volt elég. Innen már a lejtőn voltam és most itt vagyok.- válaszolta Jeanne kérdésére a nő. Jeanne látta, hogy a nő szemében, hogy mintha nyugodtabb, békésebb lett volna.

by **Thorhalla** Pént. 28 Márc. 2014, 09:47

A következő nő szavai ismét megerősítették azt, amit már sikerült kitalálnia, hogy ezek a démonok az emberek nyomorúságán élősködnek és abból tartják fent magukat. Próbálta az emlékeiből előhalászni valamilyen módon, hogy lehet-e ellenük védekezni valahogyan, mentális erényekre gondolt, leginkább akaraterőre jelenleg, amivel az olyan egyszerű hívek is rendelkezhetnek, mint ezek az emberek. Azt mégsem tanácsolhatta nekik, hogy menjenek és „öljék” meg a démonokat és így jutassák vissza a lelkeiket a saját pokoli dimenziójukba. Ez az ő dolga volt. A mértéktelen ivászat is bűnt volt, az pedig főleg, hogy csak az alkohol mulasztotta némileg és ettől nagyon hamar ide jutott a nő. Amennyire tudta az ilyen mennyiségű alkohol ivása súlyos gondokat is okozhat a szervezetnek, arról nem is beszélve, hogy függő lesz az illető, szóval mindenképpen tönkreteszi saját magát vele.
- Önhben és mindhenkhiben meghvan a kellhő akahatehő ahhoz, hogyh szhembeszálljhon azzhal, mi önhöket gyöthi. Az Úh is ehőt ad, ehővel és imádhságghal mindhen jobbha fohdulh. Bízzhanak önhmagukban és ígyh képhesek leszhnek újha meghtalálhni önhmagukhat.
Szívesen hozzátette volna, hogy az atya is segít ebben, de ő messze volt és nem tudta, hogy beleegyezne-e ebbe és ígérgetni helyette nem akart főleg olyat, amit nem tudott, hogy valós lenne-e. Nem akart hazudni még így sem, ami csak egy jótékony hazugság lett volna, semmi több.

by **Godlaw / Tao** Vas. 30 Márc. 2014, 14:13

A pap beadja a derekát, láthatóan jól jött Jeanne jelenléte, ráadásul amíg beszélek a pappal, ő többet megtud a hívektől, neki nyilván jobban megnyílnak, és talán rájön a problémájuk nyitjára, valami ismétlődő mintára.
Követem a hátsó szobába a papot, és becsukom magunk után az ajtót.
-Nem tudom, mennyit tud a helyzetről, de nem csak ebben a templomban van probléma. Szinte az egész városrészben ugyan ez a jelenség ütötte fel a fejét. Az utcán az emberek zombikként sétálnak, és mindenki a templomokat keresi. Egyértelműek a drogfüggésre utaló nyomok, de ezek az emberek nem úgy néznek ki, mint akik rászorulnak erre, ráadásul túl gyorsan alakulnak ki a hosszú idő óta fennálló függőség jelei. Szeretném, ha elmesélné, hogyan kezdődött az egész. Arra is kíváncsi lennék, hogy van-e valami elképzelése arról, hogy mi állhat e mögött. Esetleg valaki, aki így akarja elérni, hogy az emberek templomba járjanak? Különös mutánsképesség, vagy valami más?
A találgatásokat a végén azért mondom ki hangosan is, hátha beindítom az ő képzelőerejét is, vagy esetleg valamelyiknél árulkodó jelét adja, hogy pontosan tudja, miről van szó. Ha van a helyiségben szék, akkor leülök, és úgy hallgatom, máskülönben állva a falnak támaszkodom. Körülnézek közben a helyiségben, hogy felmérjem, mennyire lett szétszórt maga a pap is az elmúlt napok hatására.

by **dr. Erwin Vayne** Vas. 06 Ápr. 2014, 15:45

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

A pap végig hallgatja Taot, majd egy percre elmélyed a gondolataiban, miközben előkészíti a teáját. Láthatóan fontolóra veszi a mutáns képességet is.
- Elég limitált képesség nem igaz?-mondja mosolyogva, de aztán az arca komolyságba fordul. - Nem régen kezdődött, ha nem csal az emlékezetem, akkor a Vízmű dolgozóinak tömege volt az első aki ide jött. Napról napra többen jöttek és hamarosan már máshonnan, közel és távolról is ide jöttek, nem tudom mért. - beleszürcsöl a frissen elkészített teába. - Oh, bocsássa meg a gorombaságomat, ön is kér Teát Mr...?

A nő szemmel láthatóan megnyugszik Jeanne szavaira. Eközben az angyalnak eszébe jut, hogy igen, akaraterővel lehet ezek a démonok ellen védekezni, de nem könnyű. Jeannek ezzel együtt eszébe jut, hogy a szesz és egyéb káros anyagok is megtörhetik az ember akaraterejét.
Hirtelen egy új férfi lép be a templomba, és egy kis keresgélés után ő is az apáca körüli csoporthoz siet. Ahogy odaért, rögtön a Jeanne-nel szemben álló nőhöz furakodik.
-- Linda? Linda, végre megtaláltalak! A kölyök meg én is halálra aggóutuk magunkat!- A nő szinte rögtön hátrálni kezd a férfi elől.- Linda! Nem ismersz meg?? Én vagyok, Richard, a férjed! Kérem segítsen neki megérteni!-- Ezt a mondatot már Jeanne felé mondta.

//bocsánat a hosszú várakozás miatt.//

by **Thorhalla** Vas. 06 Ápr. 2014, 17:44

Ahogyan belegondolt abba, hogy mivel is lehet védekezni a démonok ellen, valóban eszébe jutott mindaz, hogy az akaraterő tényleg hatásos módszer ellenük. Csak éppen emiatt nehezebb dolga is lesz, hiszen a tudatmosósító szerek éppen arra jók, hogy az akaraterőt csökkentsék és itt mindenki láthatóan valamilyennel élt és használta ezeket. A démonok remekül kihasználták mindazt, hogy az egyszerű emberek ezekhez nyúljanak és így csökkentsék azt, hogy még jobban nyomorba dönthessék őket. Már csak akkor, hogy most rajtuk lehessen segíteni, ahhoz kellett volna valamilyen módot találnia, hogy ismét magukra találjanak és ismét megtalálják az akaraterejüket is. Jeanne kicsit megkönnyebbült, ahogyan a nő megnyugodott a szavaira, ez is nagy haladás volt, hogy a szavai hatottak a nőre. Kíváncsi lett volna, hogy a bukott angyal meddig jutott azzal, amit elkezdett, mivel önmaga már elég sok mindent tudott ahhoz, hogy utána indulhassanak a démonoknak. Már csak a társára várt, az emberek az ő dolgai közé tartoztak, nem Jeanne-hoz. A férfira pillantott, aki bejött a templomba, majd oda hozzájuk. Érdeklődve figyelte, hogy mi is történik, az meglepte, hogy nem emlékszik a nő a férjére, így nekiállt gondolkodni ezekkel a démonokkal kapcsolatban, hogy mi is juthat még eszébe róluk. Ez viszont jó kiindulási pont lehet, hogy azért vannak templomban, mert nem emlékeznek másra, csak erre.
- Kéhem uham ön ish nyugodhjon megh – kérte a férfit. – A feleshége nincsh jóh állapothban.
Az említett Lindára nézett.
- Tényhleg nehm emlékszhik ehhe a féfiha? – kérdezte. – Nyughodtan nézzhe meg őth, láthathjah, hogyh agghódik önéht. Nem kellh félhnie, bizthonsághban van.

by **Godlaw / Tao** Vas. 06 Ápr. 2014, 18:54

Ahogy teázás közben látom, hogy a pap eltöpreng a szavaimon, tudom, hogy most már jó úton vagyok. Igaz, hogy ez a képesség elég speciális, de lehetséges, hogy esetleg több mutáns közösen váltja ezt ki, talán telepátiával, vagy valamiféle mérgezéssel. Más eshetőségre nem szívesen gondolnék, mert csak egyre több problémát okozna.
-Nem, köszönöm - utasítom vissza a teát, és mivel félő, hogy kialakulna némi kellemetlen csend a nevem elhallgatása miatt, rögtön folytatom is. - Szóval akármi is volt ez, a vízműből indult. Lehet, hogy mutáns, de lehet, hogy valamiféle mérgezés a vízből... A vízhálózaton át terjesztették, és ezért kötődik a jelenség egy-egy területhez, mert más kerületek külön vízművel rendelkeznek. Ha viszont ez a helyzet, akkor máris több tízezer embert fertőzhettek meg, ráadásul gyerekeket is.
Egy rövid időre eltöprengek azon, hogy hogyan tudnánk a lehető leggyorsabban kimutatni a vízben lévő mérgező anyag jelenlétét, a legegyszerűbb valószínűleg leadni a fülest egy tévének vagy újságnak. Pillanatok alatt elterjedne a hír, elzárnák a vizet, és megsürgetnék az ellenőrzést. De nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban mérgezésről van szó, amíg nem mentünk el a forráshoz.
-Rengeteget segített, atyám - mosolygok rá bíztatóan. Van esetleg még valami, amit esetleg fontosnak tart? Egy konkrét személy, aki mondjuk a vízműtől jött, és különösen viselkedett? Mármint a többiekhez képest...

by **dr. Erwin Vayne** Csüt. 10 Ápr. 2014, 12:03

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

A pap bólint, jelezve, hogy hallotta Tao válaszát. A férfi kérdésén elgondolkodott, látszott, hogy próbál felidézni valamit. Egy perc töprengés után néz fel.
- Csak azok, akik az esetlegesen munkából kimaradott ismerősöket keresték. Közülük egy-ketten maguk is ide jutottak. Jöttek még családtagok, de szinte senki sem emlékezett rájuk... Most így belegondolva... Elég fura, nem?- itt tart egy kis szünetet tart - várjunk csak... Én ismerem magát. Maga miatt voltak itt a démonok! Mennyjen innen! Biztos maga okozza!- ezzel üvöltözni kezd és neki megy Taonak, hogy kilökdösse.

- Nyugodjak meg? NYUGODJAK MEG?!- kezd üvöltözni a férfi. Láthatóan ijedt és feldúlt. - A FELESÉGEM NEM ISMER MEG!- eközben a nő csak a fejét rázza és próbál Jeannehez közelebb húzódni. Rajta látszik, hogy nagyon fél a férfitől és éppen olyan feldúlt mint ő. Eközben Jeannenak rengeteg démon jut az eszébe, aki vagy alakváltó vagy telepata, esetleg embereket megszálló. Persze az sem ritka, aki félelmet gerjeszt. Hirtelen meghall egy férfi hangot, ahogy üvöltözik a hátsó szobából, ahova Tao és a pap visszavonult. Isten káromlónak és démonok kutyájának nevezz valakit és hallhatóan igen dühös.

by **Thorhalla** Pént. 11 Ápr. 2014, 08:02

Arra, hogy a férfi üvöltözni kezdett csak felsóhajtott, nem igazán volt érzéke az emberekhez soha sem. Ő mindig is vallási fanatista volt, aki Isten akaratát képviselte és továbbította, hajtotta végre. Még Franciaország királyával is tiszteletlenül viselkedett az etikett híján és követelt tőle hadsereget. A régi szép idők, amikor még minden sokkalta könnyebb volt és könnyebb volt tudni, hogy ki az ellenség és ki nem. próbált továbbra is nyugalmat sugározni a férfi és az ott levők felé. Óvóan lépett a nő elé, hogy ezáltal a férje és ő közé kerüljön.
- Uham, nhem láthja, hogyh a felheséghe félh? – kérdezte. – Ezzhel a vishelkedhéssel nemh seghít, csakh nehezhebbé teszhi a dolghokat.
Remélte, hogy sikerül elérnie ezzel valamit és valamivel jobban megnyugszik a környék. Túlságosan is sok démon jutott eszébe, amikor próbálta lefedni azt, hogy mik okozhatják ezeket a dolgokat. Szóval ezzel nem igen jutott előrébb, főleg amiatt sem, mert a gondolkodást és a békítést valami sokkalta rosszabb dolog szakította félbe. Ezúttal lesújtóan és lemondóan sóhajtott fel, már várta mindazt, ami most következett. A kiabálás pedig teljesen egyértelmű volt, hogy ki és mi okozta. A papnak végre valahára leesett, hogy a bukott angyallal van dolga és Jeanne egyáltalán nem találta furcsának a reakciót. Ő is így reagált, hogy az a szentségtelen alak az ő templomába belépett. Még visszafordult a házaspárhoz.
- Phóbáljanhak megnyhugodni kéhem – mondta. – Nyughodtan beszhéljen velhe, phóbálja feldizéhni a legszhebb és leghboldoghabb khözös emlékheiket uham. Hölgyhem kéhem adjhon enhek a féhfinak egyh esélyht. Ehnézést.
Ezzel, ha engedik, akkor elindult hátra oda, ahol a pap és Tao is volt, hogy hátha a jelenlétével sikerül valamilyen javulást elérnie és legalább elvonja a pap figyelmét a bukott angyalról, amíg az észrevétlenül távozni is tud a templomból. Vagyis a nő remélte, hogy így lesz.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 21 Ápr. 2014, 11:34

A pap minden választ megad, amire szükségem van, aztán viszont már nem tudom tovább húzni a dolgot, felismer engem. Megpróbálok értetlen képet vágni, és az ajtó felé indulok, amikor felszólít rá.
-Bizonyára összetéveszt valakivel, de már megyek is, ha ezt szeretné - válaszolom értetlenkedve, miközben ajtót nyitok, és sietős léptekkel elhagyom a szobát. Ahogy visszafelé igyekszem a bejárat felé, látom, hogy Jeanne is kezdi elveszíteni a kontrollt a tömeg felett, többen már kiabálnak vele, ő pedig elindul felém. Intek az ajtó felé, és sietős lépteimet tovább gyorsítom, hogy gond nélkül átjuthassak a tömegen. Mikor mellé érek, halkan elejtek néhány szót.
-A háztöm déli-nyugati sarkán találkozunk - súgom oda, majd haladok is tovább.
Nem lenne okos ötlet rögtön itt az épület előtt taxira várakozni, mert könnyen lehet, hogy a pap tüzes hangulata és a sok zavarodott hívő együtt okoznának némi kellemetlenséget. Így inkább az épülettől kicsit távolabb, a sarkon várom majd be Jeanne-t, és amint odaérek, próbálok taxit fogni.
A következő állomás a vízmű lesz, onnan érkeztek az első betegek, így a legvalószínűbb, hogy ott indult az egész fertőzés, vagy akármi is ez.

by **dr. Erwin Vayne** Hétf. 21 Ápr. 2014, 16:29

Résztvevők: Jeanne D'Arc (Thorhalla) & William Tao (Tao)

Ahogy Tao menekülőre fogta, a pap üldözni kezdi, miközben Jeanne feléjük megy. Ahogy a pap meglátja az apácát egy pillanatra mintha lenyugodna, de aztán újra feltámadt a szemébe a felháborodottság és gyűlölet.
- Nővér, hogy hozhatta ide?! Ne tán maga is az ördög szolgája? Maga is eretnek?- ekkor megáll a nővér előtt és dühösen és kérdőn néz rá.
Tao, miután odasúgott Jeannenek, gyorsan kifelé indult a templomból. Lassan td csak átjutni a tömegen, akik útjában állnák. Nem aktívan próbálják feltartani, csak egy helyen összegyűlésük miatt egy fajta emberi falat formáztak. Csak egy férfi vált ki belőlük és megpróbálta megszólítani az angyalt.
- Segítene? A feleségem nem ismer fel engem!- ez ugyan az a férfi akivel Jeanne beszélt. Ha Tao kimegy a templomból, akkor is követi, akár ki az utcára is, továbbra is segítségért esedezve.

by **Thorhalla** Kedd 22 Ápr. 2014, 09:51

Egy pillantást sem vetett Tao-ra, amikor elhaladt mellette a bukott angyal, és nem is látszott meg Jeanne arcán, hogy egyáltalán meghallotta volna azt, amit mondott neki az éppen aktuális társa. Éppen ezért nézett meglepetten a papra, őszinte meglepettség volt, semmit sem kellett megjátszania ezzel kapcsolatban. Révén, tényleg nem ő hozta ide azt az alakot és nem is pártolta, hogy bemerészelt jönni a templomba.
- Nehm éhn voltham atyhám – mondta. – Én máh a „sajáth” templhomomhból is elzavhahtam. Ezéht jöhetteth idhe.
Ha a férfi rákérdez, hogy honnan érkezett, akkor megmondja, hogy a Mihály templomból érkezett az Astoria-ról. Remélte, hogy erről eszébe jut a papnak, ha néz és olvas médiát, hogy Jeanne így apácaként szerepelt benne, hogy megtámadta őt is nem is olyan régen egy démon, ahol súlyos sérüléseket szerzett és a nő szerint egy angyal mentette meg. Más kérdés, hogy az angyal ő maga volt és ő tisztította meg azt a részt a démonoktól, de mégsem fedhette fel magát. Így ez is alátámaszthatja, hogy ő biztosan nem hozta el ide a bukott angyalt és teljesen hívő mind a mai napig.
- Jólh éhzi maghát atyhám? – érdeklődött kissé aggódva. – Olyhan kimehültnek ésh elgyöthöhtnek tűnhik.
Tényleg aggódott, hogy lehet, hogy a démonok felbátorodnak és őt fogják megtámadni és hasonló szörnyűségeket művelni vele, mint itt mindenkivel.

by **Godlaw / Tao** Kedd 22 Ápr. 2014, 18:00

Szerencsémre Jeanne sikeresen leszedi a hátamról a papot, így gond nélkül tudok kifelé haladni. Bár az emberek tömege megnehezíti a dolgomat, azért végül kiérek az a bejárathoz, ekkor tűnik fel, hogy a tömegből valaki igazából hozzám beszélt. Korábban nem figyeltem fel a kérésére, csak egy hang volt a sok közül, azonban a kapun kiérve, még az utcára is követ, és újra meg újra elmondja a kérését. Néhány lépés után megtorpanok, és visszafordulok felé. Alaposan végigmérem, kétségbeesettnek tűnik, ezen kívül nem tudom, megállapíthatok-e a külsejéről valamit. A felesége nem ismeri fel... Valószínűleg igen komoly befolyása lehet már a szernek a feleségén, ő viszont a félelmet leszámítva egészségesnek tűnik a viselkedése alapján.
-Öhm, sétáljon velem - szólok a férfinek, és ha beér, haladok tovább a Jeanne-nak megadott irányba. - Szerintem az emberek különös viselkedésének a vízhálózathoz van köze, van valami a vízzel... Mondja, a felesége és ön sok vizet isznak? Csapvízre gondolok, nem üvegesre.
Valószínűleg a férfi eléggé különösnek tartja majd, hogy egyáltalán foglalkozom vele, pláne hogy ilyen különös kérdést teszek fel neki, de akár be is igazolódhat az elképzelésem, már ha a férfi válaszai egybevágnak az elméletemmel. Út közben hátratekintgetek, hogy Jeanne jön-e már utánam a sarok felé, ahol majd terveim szerint taxiba ülünk.

by Ajánlott tartalom