Jedi templom

//Előzmény: Dathomir – Dzsingelek//

Több, mint nyolc és fél hónap telt el azóta, hogy Dendarid apja meghalt a Nar Shaddaa-n, a padawan pedig azóta sem talált vissza teljesen a Fény útjára. Nem is nagyon engedték emiatt a küldetésekre és jellemzően mindig egy-egy tanács tag felügyelte a tanulmányait, meditációit. Noha még nem mondták neki, hogyha nem sikerül magában lezárnia és elengedni a múltat, ha tovább ragaszkodik a családjához, akkor ki is zárhatják, de azért valószínűleg ott lebegett a levegőben mindez. Az utolsó meditációs órán T’Rani mestertől azt a feladatot kapta, hogy gondolkodjon azon, hogy miért nem képes elengedni a múltat, miért jár a fejében folyton a testvére, a családja. Erre próbáljon valamilyen választ találni, ahogyan akár csak gondolatban is, hogy mit tud tenni azért, hogy ezt elengedje. Az idős jedi mester hozzá tette, hogy azt nem fogják elfogadni válasznak, hogy mert túlkorosan került ide, így más választ kell adnia.
Dendarid-nak egy hete volt arra, hogy választ találjon minderre. Meglehetősen kissé szokatlan módon egy esszét kellett írnia és abban kellett kifejtenie és azt odaadni a következő meditációs órán, ami most kezdődött.  Ezúttal Morwen Avenay mesteren volt a sor, hogy ő felügyelje a padawan óráját és kérje számon a leckét, amit kapott. A beérkezéskor meghajlással köszöntötte a padawant, ahogyan az a rendben szokás volt, majd intett a fiúnak, hogy üljön le, vagy a földre, vagy pedig valamilyen hatalmas párnaszerűségre. Ha Dendarid helyet foglalt, akkor a nő is megtette törökülésben.
- T'Rani mester mesélt a házi feladatodról – kezdte. – Tudom, hogy esszét kértek, de én most elsősorban szóban szeretném hallani, hogy mire jutottál. Szóval, ha úgy érzed, hogy felkészültél, akkor nyugodtan kezdd el.

felszerelés/egyebek:

Miután mind a ketten helyet foglaltak Morwen megkért a fiút, hogy beszéljen a feladatáról, aki elsőként azonban másról akart.
- Rendben van, hallgatom – mondta.
Figyelmesen hallgatta végig, hogy mit mondott a másik, még jó, hogy mindezt pont nála hozta fel a padawan, hiszen neki is volt ilyennel tapasztalata sajnos, ami miatt az önbizalma is megingott korábban. Így remélte, hogy ebben tud segíteni a padawannak, hogy visszataláljon a helyes ösvényre.
- Ezen is remekül látszik, amit te magad is tudsz, hogy miért nem szeretnek a jedik túlságosan idős gyerekeket, kamaszokat képezni. Nekik sokkal nehezebb elengedni az előző életüket. Mindenki a saját sorsáért felelős, ugyanazon választási lehetőségetek volt mind a kettőtöknek a múltban. Ő azt választotta, nem pedig azt, amit te. Gyermek voltál, semmit sem tudtál tenni. Tudom, hogy mit érzel, volt padawanom korábban, aki már azóta lovag lett és ő is átbukott lovagként a sötét oldalra, azóta is a Birodalmat szolgálja.
Mivel biztos volt benne, hogy most a fiú rákérdez, hogy mi történt, vagy hogyan tett ellene, így folytatta.
- Bennem is gyakorta megfordult az, ami most benned, hogy mit rontottam el, mit tehettem volna, hogy ez ne történjen meg. De bármennyire is szeretnénk nem vigyázhatunk mindenkire, nem vehetjük a vállunkra mások terheit. Ha megtennénk ők maradnának gyengék, a fejükre nőnénk és mire észrevennénk a szabad akaratuk tűnne el. Bármilyen nehéz is, sokszor végiggondoltam, de most sem tanítanám máshogy őt. Az életünk során gyakran találkozunk csábítással a Sötét oldalhoz, nem csak attól függ az ellenállás, hogy mennyire vagyunk erősek, hanem a jellemtől. Bizonyára van olyan helyzet, amikor kénytelen lennél fejet hajtani neki, hogy másoknak segíthess, másokat megóvhass. De a te eseted nem ilyen most…
Néhány pillanatra elhallgatott, hogy a padwan feldolgozhassa mindezt, utána folytatta.
- A legfontosabb dolog az lenne elsőként, hogy belásd, hogy az húz téged a sötétség felé, hogy ennyire érdekel a fivéred. Olyanokért szenvedsz, amiért nem vagy felelős. Te nem vagy felelős az ő sorsáért, nem neked kell őt megmentened, hanem önmagának kell ezen túljutnia. Neked jelenleg önmagadat kell megóvnod a helytelen úttól. Az apád halott, mégis életben tartod őt. Hiába próbálod tagadni, gyűlölöd őt, úgy vélem, hogy arra számítottál, hogy megnyugvást hoz az, hogy meghal, de csak még jobban szenvedsz tőle, nem igaz? – érdeklődött. – Próbáld most nyugodtan végiggondolni, hogy mi volt a helyzet akkor, hogy milyen voltál, majd képzeld jelenkori magadat bele ugyanabba a helyzetbe, hogy most tudtál volna-e dacolni egy sith lovaggal. Be fogod látni, hogy még most sem tehetnél semmit. Próbáld az önmarcangolásodat elengedni, inkább inspiráljon, fogd fel leckének, egy fájdalmas leckének és a hibáidat próbáld elkerülni, hogy az alapján, amit ez tanított jobb legyél, mint most.

felszerelés/egyebek:

Morwen bólintott arra, hogy hasonló a két eset egymáshoz. Tudta, hogy így van, éppen ezért hozta fel mindezt és választotta az időt, hogy most ő legyen az, aki felügyeli a padawan óráját. Úgy vélte, hogy ezzel talán tényleg sikerül megbékíteni a másik lelkét, hogy abbahagyja a vívódást és visszataláljon teljesen a fény útjára.
- Igen, valóban így van. Senkinek sem mondhatjuk meg, hogy mit tegyen, maximum tanácsot adhatunk, ha kér. Fontos, hogy ne korlátozzuk őket, mert azzal, ha megpróbáljuk visszafogni még nagyobb kárt okozhatunk a jellemében, személyiségében – magyarázta.
Mindezt nem csak erőhasználókra, de mindenki másra is értette, teljesen általánosan. A további szavai után végighallgatta, hogy milyen következetést von le a padawan és örömmel látta, hogy nagyon helyesen ítélte meg a helyzetet. Viszont megtudta, hogy a tanács tényleg nem tévedett, amikor érezték, hogy gyűlölte az apját Dendarid, ami nagyon sajnálatos volt. Már régen meg kellett volna tanulnia, hogy kordában tartsa az érzelmeit, pont azok a fiatal évek estek ki neki a renden kívül, amikor az ifjoncok ezt tanulták. De a másik része a dolognak örömteli volt és reményteljes.
- Helyes gondolat és következtetés – dicsérte meg a fiatalt. – Senki sem érdemel halált, bármit is követett el. Ezért tanítjuk a Renden belül, hogy lehetőleg igyekezzünk megkímélni bárki életét, akivel harcolunk és csak a legvégső esetben öljük meg, ha nincs más lehetőségünk.
Azonban volt egy fontos kérdés, amit nem is akart húzni, hanem inkább feltette a másiknak.
- Miből gondoltad, hogy a halála megnyugvást hoz számodra? Hiszen erőhasználóként egyé vált az Erővel, igazából nem halt meg, hanem így nyerte el az örök halhatatlanságot, most még inkább veled van, mint előtte – érdeklődött.
Ha választ kapott, akkor folytatta tovább a kérdezősködést és remélte, hogy választ tud adni Dendarid minderre.
- Még egy kérdés, őt gyűlölöd, vagy igazából magadat, hogy alul maradtál a fivéreddel szemben és őt választotta tanítványául és mutatott ezáltal valószínűleg nagyobb szeretetet és törődést irányába, mint feléd? – érdeklődött.
Érdekelte a válasz, mert ez is sok mindenre adhat magyarázatot és talán segíthet a padwannak abban, hogy feldolgozza az eseményeket.

felszerelés/egyebek:

Morwen, mint eddig is figyelmesen hallgatta végig, hogy mit is mondott a padawan és bólintott is rá.
- A teljes csillagköd tele van veszélyekkel. Ebben a percben is veszélyben vagyunk, nem csak mi, de mindenki. Olyan erők lehetnek odakint, amikről nincs elképzelésünk. Az aggodalom elvonja a figyelmedet a jelenről, arról, ami veled van. Sebezhetővé tesz. Az egyik idős mester mondta, hogy önként kell elengedni azt, aminek fájna az elvesztése. Azzal, hogy vele foglalkozol és őt próbálod kifürkészni, téged gyengít.
Néhány pillanatra itt elgondolkodott és várta, hogy esetleg mondjon erre valamit, majd hirtelen megváltozott az arckifejezése, mintha eszébe jutott volna valami, amire eddig nem is gondolt. Valóban nem, már csak a fiatal férfi testvérének erőhöz való kapcsolata miatt sem.
- Ezzel a legkönnyebb talán valakit megosztani. Mond csak, van kettőtök között életkötelék? – kérdezte hirtelen. – Ha nem tudod, hogy mindez mit jelent, akkor kifejtem és elmagyarázom, mert ha van, akkor lehet, hogy a fivéred szándékosan fog vissza téged és zavar össze.
Kíváncsi volt, hogy minderről mennyit tudott a padawan, vagy éppen mennyit nem. valószínűleg nem volt senkivel sem olyan közeli kapcsolatban még, hogy hallott volna erről. Bár természetesen nem tartotta azt sem kizártnak, hogy téved a fiatal férfi tudásának mibenlétében és ismeri ezen erőalkalmazást. Itt, ha kell, akkor tényleg elmagyarázza majd a dolgokat és közben még egy másik kérdés is az eszébe jutott, főleg, hogy a padawan a testvérét is jedinek képzelte, hogy remek jedi lehetett volna belőle.
- Lehet, hogy furcsán fog hangozni a kérdés, de bizonyára hallottál már te is az Erő Adeptusokról, és, vagy Szürke Jedikről. Közöttük is nagyon sok olyan iskola, akadémia van, ahol nem csak olyanokat képzenek, akik az Erő mindkét oldalát járják, hanem vagy az egyiket, vagy a másikat. Miért nem az egyik ilyenhez menekültél és miért a Rendhez?
Dendarid érezhette, hogy nem bántásból, vagy támadásból kérdezte, csak kíváncsi volt, hogy miért a legnehezebb utat választotta magának, ahol nagy esély volt arra is, hogy elutasítsák, míg máshol örömmel fogadták volna őt.

felszerelés/egyebek:

Ahogyan Dendarid a gondolataiban eldöntötte, hogy figyelmen kívül hagyja azt, amit a nő mondott, mert eleget hallotta már mindenkitől, akkor láthatta, hogy a nő eddig kedves, megértő és barátságos arca komorabb és sokkal szigorúbb lesz.
- Ügyelj az érzelmeidre és gondolataidra! – figyelmeztette szigorú hangnemben. – Ha nem érdekel a mondanivalóm, akkor ott az ajtó és távozhatsz!
A kezével az ajtó felé mutatott nem egy pillanatra, hanem végig a levegőben tartva a kezét, egészen addig, amíg a padawan el nem dönti, hogy akkor most itt marad-e, vagy távozik. Abban az esetben, ha úgy dönt, hogy távozik, akkor nem akadályozza meg, de ha marad, akkor folytatják tovább a beszélgetést. A szavakra rosszallóan csóválta meg a nő a fejét, de hagyta, hogy látszódjon, hogy most már kezdi sejteni, hogy mi is van a háttérben.
- Most kimondtad, hogy miért mondják olyan sokan, hogy nem vagy jedinek való – mondta. – Ő nem jelképezi a múltadat, sem a jelenedet, sem a jövődet. Soha sem tette. Lehet, hogy vérszerinti rokonod, de az Erőben mi mind egy nagycsalád vagyunk. Ez mindig jusson eszedbe.
A feltett kérdésére el kellett magyaráznia, hogy mi is az Életkötelék, de mivel ilyesmi nem volt, így bólintott, hogy nem erről van szó. Azonban volt valami még, amit meg kellett magyarázni, hogy mindez nem függ attól, hogy ki mennyire jártas az Erőben, legalább is a legtöbb esetben.
- Nem kell hozzá képzettnek lenni, Rix mester és a későbbi tanítványa között, aki mára már lovag például akkor alakult ki mindez, amikor Rix mester tizenhárom éves padawan volt, Ayehe lovag pedig alig kettő. Az első találkozásukkor néhány perc alatt. Minden a Coruscanti templomban nevelkedett jedinek is van T’Rani mester irányába, mert ő foglalkozik itt velünk a legtöbbet – magyarázta. – Mielőtt felmerülne a kérdés, nekem soha sem alakult ki a mesterem, vagy a padawanom irányába ilyen.
Tette hozzá, viszont az, ami korábban az eszébe jutott, azt igyekezett most elmondani.
- Akkor azt hiszem, hogy tudom, hogy mi is állhat a háttérben. A mesterek, akik foglalkoztak veled mondták, hogy mintha kissé lassan reagálnál dolgokra, nehezebben érnéd el az Erőt, nehezebben menne a meditálás is. Azt hiszem, hogy anélkül, hogy tudnál róla folyamatosan fenntartasz egy szálat, hogy kutasd a fivéredet, hogy mi van vele. ez is lehet az oka annak, hogy nehezebben megy más, mert ez foglalja le az erőd nagy részét. Ellenőriznéd kérlek, hogy most kinyúlsz-e az Erőbe, vagy sem?*
Kérte a padawant, hogy tegye meg mindezt neki. A következőkre bólintott, hogy miért is kötött ki, minderre is volt hozzáfűznivalója.
- Vannak szürke jedik és rendek, akik teljesen elvetik a sötét oldalt és ugyanúgy csak a világos oldallal foglalkoznak, mint mi. Az egyik ilyen egy volt Jedi mester, aki a Tanács tagja volt, akinek a helyét megörököltem a Tanácsban. De a Nagoon tanítványai is ilyenek a Tundon – mosolyodott el. – Nem ellenzem a létüket és működésüket, vannak, akik sokkal jobban tudnak ilyen helyen érvényesülni és ez így teljesen rendjén is van. De ez is lehet ok mindenre, hogy lázadás miatt döntöttél így, dacból, önző érdekből és nem azért, mert a Köztársaságot akarod megvédeni, hanem dacolni mással. Nekünk nem az a feladatunk, hogy mással dacoljunk. Kész lennél a Köztársaságért akár az életedet is feláldozni, vagy van fontosabb neked ennél? – kérdezte komolyan.

*itt rád bízom, hogy mit is döntesz, az ösztönösen/tudat alatt fenntartott életészlelés miatt kérdezi

felszerelés/egyebek:

Morwen ismét bólintott mindarra, amikor a padawan megjegyezte, hogy lehetséges, hogy fenntart egy kapcsolatot, amiről nem tud. Sajnos már saját maga is kezdett kifogyni az ötletekből, hogy mi más lehet az oka annak, hogy nem képes elengedni a múltat, se a családját. Azon felül persze, hogy esze ágában sincs megtenni, de a jedi mester szeretette a legjobbat gondolni másról, így remélte, hogy nem erről van szó. Éppen ezért nem is nagyon feltételezte mindezt, hanem maradt az erőalkalmazásnál. De előtte még érezte, hogy a fiatal férfi magára vette azt, amit mondott, vagy épp „feltételezett”.
- Nem kérdőjelezem meg az elhivatottságodat padawan, csak bizonyosan te is tudod, hogy vannak, akiknek nem a köztársaság lenne a legfontosabb, hanem az, hogy egyéneken segítsenek – kezdte. – Vannak, akik nem tudnák tétlenül nézni, hogy azért, hogy milliárdok túléljenek kénytelenek vagyunk milliókat veszni hagyni, bármennyire is fájdalmas mindez. A háború során is volt olyan, hogy megingott, mert egy teljes bolygót fel kellett adni a birodalomnak azért, hogy másik három-négy megmeneküljön. Így remélem érted, hogy miért kérdezem. Mint mondtam még tanácstag is volt, aki kiábrándult az egészből és itt hagyta a rendet.
Szándékosan most nem rejtette el az érzelmeit, így az Erőn át is érezhető volt, de a szavai hangsúlyán is, meg a testbeszédéből, ha ezekben tudott olvasni Dendarid, hogy nem őt akarta megsérteni, vagy megbántani, de ez is egy olyan dolog volt, amire muszáj volt rákérdeznie, még akkor is, hogyha kellemetlen az egész. És végül megkapta a kérdésére a választ, hogy valóban tart fenn egy kapcsolatot a padawan, bár a válasz alapján egyelőre nem tudta, hogy mifélét. Itt volt az ideje annak, hogy megtudják, hogy micsoda is lehet mindez valójában.
- Nagyszerű! – mondta. – Akkor próbálj erre a fenntartott alkalmazásra koncentrálni, teljesen és próbáld feltérképezni a miben létét, hogy mit teszel vele. Hogy az Erő szálai hova vezetnek. Valószínűleg, ha igazak a feltételezéseink messzire, így lehet, hogy időbe fog telni. Ha azt érzed, hogy valami nincs rendben, akkor fejezd be azonnal és segítek majd én is, de bízom benne, hogy egyedül is menni fog.
A végén még bátorítóan rámosolygott Dendarid-ra és utána hagyta, hogy a fiatalember próbálkozzon.

felszerelés/egyebek:

- Nem mindenkinek az a sorsa, hogy jedi legyen – mosolyodott el. – Még akkor sem, hogyha eljut addig, hogy padawan legyen. És ez így van rendjén, mindenki máshogyan gondolkodik. Ezért nem szabad lenéznünk őket, vagy úgy gondolni, hogy helytelenül látják a világot. Ez így agymosásnak hangzik, azt tanítjuk, hogy miként tudja valaki uralni az érzelmeit, megtanulni azt, hogy azok ne uralkodhassanak el rajtunk és objektívan tudjuk a világ történéseit szemlélni.
Egy pillanatra sem hibáztatott senkit azok közül, akik végül is nem ezt az utat választották. Lehet, hogy a rend nélkül több mindent tudnak majd tenni. A háború és sok egyéb törést okozhatott másoknak és a legjobb inkább az volt, hogy ne bukjon át valaki a sötét oldalra, még akkor is, ha emiatt távozik. Azonban akkor is átbukhat valaki, ha a renden belül marad… bonyolult volt. Hagyta, hogy a padawan belekezdjen abba, amit mondott neki. Ha nem merült volna fel mindaz, hogy segítenie kell a padawannak, akkor ő maga is meditációba mélyedt volna. Így azonban nem tette meg, csak figyelt és várakozott. Annyit tehetett, hogy az Erőn keresztül figyeli a fiút és ha gond van, akkor megszakítja annak meditációját „erőszakkal”. Noha érezte, hogy mit érez a másik, így még mielőtt befejezpdött volna a meditáció már tudta, hogy tényleg a testvére felé tart a másik kapcsolatot. Szerencsére. Ez volt a lehető legkönnyebb és legegyszerűbb tekintetbe véve, hogy mivel állhattak volna még szembe. Mikor Dendarid meditációja megszakadt és utána a fiatal férfi elmondta, hogy mit is élt meg.
- Igen, szerencsére „csak” ennyi a gond – mondta. - Ezek az érzések eddig is mérgezték az elméd, ez lehetett az oka annak, hogy úgy reagáltál a történésekre, ahogyan. Ha ez megszűnik, akkor megtalálod a belső békédet. Azt, hogy miként leszel képes arra, hogy ezt a kinyúlást megszüntesd magadnak kell rájönnöd, hiszen te ismered saját magad. Ha kifújtad magad, akkor próbáld meg.
Mindez nem parancs volt a részéről, csak egy kérés, hogy tegyen így. Ha van kérdése a padawannak, akkor arra persze igyekszik felelni, de egyébként most még nem szándékozik beleavatkozni a fiú terveibe, csak akkor, hogyha azok kezdenének nagyon félresiklani. Ha nem kezd neki Dendarid az újbóli meditálásnak, ha már felkészült, akkor bátorítóan biccent neki, hogy kezdheti.

felszerelés/egyebek:

Morwen már csak egy bólintással felelt arra, amit Dendarid mondott neki és hagyta, hogy a fiatalember nekilásson, annak, amit szeretne. Mivel a padwan most már tudta, hogy mit keressen valóban nem volt túl bonyolult a megtalálása. Ami pedig a megszakítást illette, az sem volt túlságosan az, csak annyit kellette tennie, mint amikor befejez egy erőalkalmazást, mint a telekinetikát, vagy épp a meditációt, vagy a telepátiát, esetleg annak érzékelését, ami a közelében van. Ha valaki szemléltetni szerette volna, hogy miként néz ez ki egy olyannak, aki nem erőhasználó, akkor olyannak lehetett volna elmondani ezt, mintha elengedi valaki valakinek a kezét, vagy épp a lufinak a szárát, esetleg elvágja a cérnát és ezáltal már nincs a másikkal, vagy éppen egy tárggyal kapcsolatban.
Dendarid e szerint meg tudta csinálni és hirtelen egészen máshogy kezdte érezni magát, amint a valószínűleg élete jelenetős részében fenntartott erőalkalmazás megszakadt. Egyrészt valahogyan picit üresebbnek érezte magát, ahogyan nem érzékeli az Erőn át a testvérét, de emellett felszabadultabb is volt. Olyan érzés lehetett, mint amikor a megfázott ember orra kidugul és hirtelen teljesen máshogyan látja, érzékeli a valóságot. Vagy éppen, ha valaki levesz a lábáról súlyokat és olyan, mintha centikkel a talaj felett lebegne. Noha ott volt az üresség érzet, de mellette minden kiteljesedett. Sokkal jobban érzékelt mindent, az Erőt is sokkal jobban érzékelte magában és maguk körül áramolni. Ha próbálkozott, akkor sokkalta könnyedebben sikerült kinyúlnia az Erőbe és megtenni bármit, amit akart, az érzelmeit is könnyebb volt kordában tartani, vagy épp visszaterelni azokat a megfelelő kerékvágásba. Az egész olyan volt, mintha egy teljesen új világ nyílt volna meg Dendarid számára.
- Érzel valamilyen változást padawan? - kérdezte végül.

felszerelés/egyebek: