Templom

Egy gótikus templom.

Az eredeti topic.

Előzmény Ötödik kerületi börtön
Az utolsó pár méteren már futottam egy jégesernyővel a fejem felett. Hihetetlen ez az idő. Rengett a föld, vörös az ég és az eső meg rohadtul éget. Franc egye meg. Mindenki már bemenekült valahova és elbújt mert még ocsmány szörnyek, démonok is érkeztek a viharral. Mondhatom remek. Ennyit a kövi pár napról. A kóválygásomnak hála pedig az egyik templomnál kötöttem ki. Igazából most bármi megteszi és ez is bármi. Az ajtóhoz érve még tartom a jeget a fejem felett, a levegő is lehűlt már körülöttem így nem is igazán okoz gondot. Erőseket ütve az ajtóra kopogok párat a zárt ajtón.
- Hé! Engedjenek be kérem!
Most a modort meg ezeket a vackokat el lehet hagyni. Nem most fogom jellemi pontjaim büszkeségével bekéredzkedni mert odabenn jobb mint idekint. De hatásos is és gondolom, hogy hangom miatt engedtek be és nem azért mert dörömböltem az ajtón. Minden esetre mikor kinyílik az ajtó a jégesernyőt hátra dobom és bemegyek az épületbe. Megköszönöm az atyának aki beengedett miközben ő csukja vissza az ajtót. Visszautasítom mikor megkérdezi, hogy imádkozom-e velük. Félek, hogy a végén még isten haragja sújt le rám azok után amit életemben műveltem. De nem mintha vallásos lennék vagy valami de jobb félni mint megijedni. De amíg ők imádkoznak én az egyik padsorhoz beülök és előveszem a laptopomat. Egy két dolog után még talán utána is tudok nézni itt. Bár ki tudja, remélem, hogy itt biztonságos lesz és nem fog semmi sem betörni ide. Mondjuk jobban körbe nézve vannak itt mások is. Gondolom ugyan úgy ide menekültek be, bár elnézve pár embert tuti, hogy a vallási fanatizmusa hozta ide be.

Néhány órával ezelőtt egy sikátorban ébredtem. Különös volt az egész. Azt hittem, hogy csak álmodtam. Mikor megláttam a kezemet rögtön tudatosult bennem, hogy ez nem álom volt. Ez nem az én kezem volt. Vagyis már az, de nem a régi önmagam vagyok. Egy teljesen új testet kaptam. Elindultam, hogy elkezdhessem a küldetésemet, de hirtelen valami fura dolog történt. Az ég vörösbe borult és az eső elkezdett esni. Nem egyszerű eső volt. Ahogy a bőrömhöz ért olyan volt, mintha megégetett volna. Szerencsémre sikerült gyorsan fedezékbe vonulnom. Hamarosan elállt és útnak indultam. Nem tudtam hova kell mennem, de úgy éreztem tudom kik azok akik tudják hol találhatom meg azt akit keresek. Új képességemet használva házról házra ugráltam. Fura volt. Egész hamar hozzászoktam. A mutáns képességemet évekig kellet tökéletesítenem, hogy mindig működjön amikor kell. Hamarosan viszont újra esni kezdett és fedezékbe kellet mennem. Ekkor láttam meg egy templomot. Oda is mentem gyorsan és bekopogtam
- Van itt valaki? Engedjenek be kérem - kiállottam be. Hamarosan az ajtó kinyílt és egy pap nyit ajtót. Nem tudom mi másra számíthattam volna egy templomban. Beléptem és megköszöntem neki. Leültem az egyik padra. A terembe meglepően Hüvös van ahhoz képest, hogy kint milyen nagy a hőség, de biztos csak valami építészeti dolog miatt ilyen. Körbenézve láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen aki csak az eső elől menekült be ide. Viszont a sok ember közül egy nőn akadt meg leginkább a szemem. A laptopját használta éppen. Ha fel tud csatlakozni az internetre vele akkor talán többet is megtudhatunk, hogy mi a helyzet itt. Oda mentem hozzá.
- Üdv, Rayn vagyok - mutatkozok be neki. - Működik az internet rajta? Esetleg meg tudnánk nézni, hogy mi folyik itt?. - Tettem fel a kérdést neki

Mikor oda megyek a nőhöz ijedten lecsapja a laptopját. Fura volt, de biztos valami olyat csinál amit nem szabad vagy esetleg szégyell. Aztán elé szarkasztikusan válaszol nekem.
- Érdekes. Nem kedvelem az ilyen helyzeteket. Azt hiszik az ilyenek, hogy bárkit is megnyugtatnak néhány biztató szóval amit közölnek az egyszerű emberekkel. Szerintem viszont gyakran sokkal jobb lenne ha a nyers igazságot közölnék. Sokan a bizonytalanságtól jobban be pánikolnak, mint magától a helyzettől - mondom neki. Nagyot sóhajtok. Nem tudom mitévő legyek. Aztán a szemem újra a laptopjára irányul.
- Esetleg ha nem bánja talán tudnék szerezni néhány információt. - Közelebb hajolok a nőhzö, hogy csak ő hallja. - Bár tény, hogy ez nem lenne túl legális, már ha nem bánja a dolgot - mondom neki. Ahogy közelebb hajoltam éreztem, hogy a nő közelében egyre hidegebb van. Ezek szerint mégsem az épület teszi. Lehet, hogy van valami különleges képessége vagy ilyesmi. Mindenesetre jobb óvatosnak lennem.

A nő láthatóan egy kicsit undok. Mikor közel hajoltam hozzá akkor ellökött egy nem túl kedves megjegyzéssel, majd ülőhelyet ajánlott maga mellet elég sajátos módon. Letettem magamat a padra. Sajnos igaza volt. Egyszerű hírportálok feltörésével nem megyünk sokra. Annál többre viszont nem nagyon megyek. Ehhez legalább a Rendőrség adatbázisába kéne bejut vagy ami még jobb lenne a SHIELD-ébe.
-Nem tényleg nem fog menni. - Nagyon hideg volt a közelében mindkettőn lehelete látszott.
- Valami különleges képesség? Netán te is mutáns vagy? - kérdeztem tőle. Nem csodálkozok ha nem válaszol. Sokan nem szeretnek erről beszélni. Bár nekem személy szerint nincs ezzel problémám hisz én is az voltam valaha.

A humora legalább jó, de a modora lehetne jobb is. Jegyzem meg magamba mikor választ ad a kérdésemre azzal kapcsolatban, hogy mutáns-e. Aztán visszakérdez, hogy én mi vagyok. Egy pilanatra elgondolkozok ezen. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne itt a templomba hangosan kimondani, hogy egy démon vagyok, bár kétlem, hogy ezen a nőn kívül bárki is komoly gondot okozna ha harcolni kéne.
- Démon vagyok - mondom nagy mosollyal az arcomon. - Persze nem olyan mint amilyenek kint tombolnak. Halálom után feltámasztottak és elküldte egy küldetésre. - Az arcom teljesen komoly volt. A kezemet felemeltem, majd két ujjamat összeérintettem és széthúztam egymástól. Egy kis vörös szikra vágott vágott át a két ujjam között.
- Úgy is mondhatnám, hogy nekem meg teljes elektromos művek vannak a kezeimbe - nevetem el magamat ahogy ezt mondom. Remélem ő is vevő valamennyire a humoromra.

A nő reakcióján egy kicsit meglepődök. Hangosan felnevet. Az imádkozó sáskák nem nagyon örülnek, de nem szólnak semmit. Szerencsére nem hallották meg amit mondtam.
- Teljesem komolyan beszélek - mondtam neki. Az arcom is komolyságot sugárzott.
- Hát úgy tűnik nem. Bár én még csak néhány órája vagyok ami vagyok. Jelenleg épp küldetés miatt tértem vissza. Ha esetleg érdekel szívesen látnálak társnak. Ha kell fel tudok ajánlani pénzt vagy egyéb más dolgokat. - Egy segítőtárs mindig jól jön. Már a pokolba tudtam, hogy ezt egyedül nem fogom tudni véghezvinni. Tehát minél előbb társakra lesz szükségem a földön. Kíváncsi vagyok, hogy a nőt mivel lehetne rávenni.

A nő csak úgy megbökött. Érdekes volt, de nem törődtem vele. Aztán hirtelen faggatózni kezdett. A pénzel jó helyre nyúltam. Láthatóan szüksége van rá, vagy csak mániákusan szeretne gazdag lenni.
- A halálom pontos körülményeiről nem szeretnék beszélni. Elég legyen annyi, hogy megöltek. Halálom után a pokolba kerültem, mert rossz fiú voltam - mosolyodok el, majd folytatom. - Ott egy fura árny szerű lény elmondta a feladatom és különleges erőkkel ruházott fel. Aztán visszaküldött ide. A küldetésem nem egyszerű. Ezért keresek társakat. A feladatom egy angyal megtalálása. Ez eddig még a könnyebbik rész. Meg kell törnöm és át kell állítanom a démonok oldalára. Szóval? Mit mondasz? - kérdezem tőle. Remélem, hogy érdekli a dolog. Bár azon se csodálkoznék, ha egy kicsit sok lenne neki ez a dolog. Démonok, angyalok meg hasonlók. Én is kicsit össze voltam zavarodva.

// Bocsi a helyesírásom miatt, de telefonról elég nehéz írni.//

A nő olyan fejet vágott mint akit érdekel, de lehet, hogy nem is érdekli túlságosan. Aztán újra a halálomról kérdezett.
-Mint ahogy már mondtam nem akarok beszélni a halálomról. Az amúgy sem tartozik most ide. - A nő hirtelen felpattant és elindult a kijárat felé. Aztán végül mégsem ki ment hanem csak a termet hagyta el. Az adományos ládánál állt meg, majd két fura vasdarabot vett elő. Elkezdte a zárat piszkálni.
- Vicces, lopsz isten házából? - Kacagok fel. Érdekes látni valakit aki nem tisztel senkit és semmit és csak a saját érdekeit nézi. Pont ez teszi olyan veszélyessé és emiatt érdekel annyira. Megvárom míg feltöri a zárat, majd megnézem, hogy mennyit sikerült szereznie.
- Ha segítesz nekem akkor én is segítek neked, hogy ennek a pénznek a sokszorosát szerezhesd meg. Nekem nincs szükségem pénzre így ha valami nagyszabású balhét csinálunk nem kell osztozkodnod - mondtam neki. Remélem, hogy meg tudom győzni ezzel kapcsolatban. Érzem még, hogy nagy hasznomra lehet.

A nőt nem nagyon érdekli az ajánlatom. Pedig azt hittem, hogy sikerül majd rávenni erre. Nem tudom mi az amit még ajánlani tudok. A ládát kinyitva nem szerzett túl sok pénzt. lmosolyodok a dolgon.
- Hát ennyiből nem fogsz megélni. Érzem, hogy kell neked a pénz. Én tudok segíteni bármibe, de neked is segítened kell nekem. Nem tudok rólad sokat, de tudom, hogy rossz ember vagy. Nekem pont ilyen rossz emberek kellenek. Tudom nem bizol bennem és meg is értem, hogy miért. Viszont mi lenne ha először én segítenék neked. Ha ez megvan akkor te jössz. - Remélem, hogy meggondolja majd magát. Jó társ lenne belőle és nem akarom, hogy elusszon ez a lehetőség. Visszamegyünk a padokhoz majd újra leülünk oda. Nem tudom, hogy mi miatt aggódik, de remélem hamar sikerül eloszlatnom a kételyeit.

Láthatóan nem bízik bennem, bár nem hibáztatom emiatt. Én sem bíznék egy vadidegenben akit ma látok először. Úgy néz ki, hogy be kell bizonyítanom az igazamat. Bár démon vagyok, de nincsen semmilyen különleges formám. A képességemet viszont bemutathatom neki.
- Bizonyíték kell? Megkapod. Viszont utána szeretnék egy kis ízelítőt a te erődből is - mondom neki, majd felállok. Elkezdtem gyűjteni az erőmet. A nő annyit láthatott ebből, hogy vörös villámok cikáznak körülöttem és az arcomon lévő sebhely us felizzik ugyanebben a színben. A bal kezemet kitartom és egy villám csapás hagyja el azt. A villám egyenes a terem másik végébe lévő Jézus szoborba csap bele ami rögtön szét is törik. Néhányan hangosan felsikítanak, de én csak mosolyogva állok a nő előtt.
- Remélem nem kell több bizonyíték. -

Miután bemutattam a képességeimet rögtön mindenki menekülőre fogta. Pánik volt. Az emberek bemenkültek egy másik terembe.majd a zárak kattanását és valami nehéz tárgy vonszolását lehetett hallani. Mintha megvédhetné őket az a gyenge fa ajtó. Nevetséges, de ugysem érdekelnek. Bújkáljanak csak nyugodtan. Hirtelen a nőre nézek aki baj szagról beszél. Mit gondolt ha démon vagyok akkor az nem veszélyes dolog? Aztán bemutatta az erejét. A terem még a szokásosnál is jobban lehült. Nő keze teljesen lefagyott, de tökéletesen tudja mozgatni. Jég manipuláció. A hidegből sejtettem, de most már biztos. A kezét a földre teszi, majd a jég a földön kezd el kúszni. Végül egy jég farkas tűnik elő a földből. A farkas felém fordulva vicsorog. Bátor nő. Egy pillanatig azt hittem harcolni akar. A kezén lévő jeget leverte és azzal a farkas is eltűnt.
- És még te mondod nekem, hogy baj szagom van. Nagyon jó képességed van. Ha jól használod egy nap magasra fogsz jutni - mondom neki komolyan.
- Azzal kapcsolatban, hogy aki nagy balhét csinál nagyot eshet ez igaz, de aki meg sem próbálja az gyáva. Én évekig voltam bérgyilkos. Engem nem érdekelt a pénz és nem is azért csináltam, mert szeretek öldökölni. Azért tettem hogy el tudjam tartani a húgomat. Nem féltem bevállalni a nagyot. Azt tettem amit a legjobbnak láttam. Neked is ezt kéne csinálnod.- Az arckifejezésem nagyon komoly lett. Nem viccnek szántam ezt, de van egy olyan érzésem, hogy nem fog komolyan venni.

Láthatóan meglepődött azon amit mondtam. Gondolom, hogy főként a bérgyilkos részen. Aztán a következő mondata amikorba hugomról volt szó, má nemigazán tetszett. A hangját egy kicsit gúnyosnak éreztem, de nem törődtem vele.
- Miért érnéd be a kicsivel. A képességeidnél fogva sokkal többre lennél hivatott annál, hogy tempolmokból és egyébb más kisebb helyekről lopjál. Ezeknek is megvan a kockázata. Ha nem fugyelsz eléggé itt is elkaphatnak és lecsukhatnak. Egy bankot sem nehezebb kirabolni mint egy templomot ha megvan a megfelelő terved és összeköttetésed. Én mindkettőt meg tudnám neked szerezni, de mindeg - mondom neki. Végül úgy dönt, hogy le kéne lépnünk innen. Gondolom tart attól, hogy kihívják a zsarukat. Bár én nem tartanék ettől. Valószínüleg a démonok miatt az összes vonal túl van terhelve és a rendörségnek is van jobb dolga most, de azért követem a nőt.
- Hát a közelbe nekem sincs semmi helyem, de hamar odaérhetünk ha bízol bennem. - A válaszát már meg sem várom. Megfogom a nőt és felemelem. Az egyik kezem a térdei alatt tartja a másik pedig a hátát fogja. Hirtelen elrugaszkodok a földtől és egy szempillantás alatt már a legközelebbi 30 méteres ház tetején vagyunk. Onnan tovább uggrok és megyek a célom fele.