Madripoor (Távol-Kelet, SEAR)

Átnézve a holttesteket semmi érdekeset nem találok rajtuk, valóban mind férfiak, bár ez egyértelmű volt már távolabbról is és a vonásaikat elnézve mind helyiek, egyik sem tűnik érdekesnek, vagy eltérőnek a többitől, ezért inkább azzal kezdek foglalkozni, hogy hova tűntek a falusiak, már akiket nem láttam a távolból halászni, tehát úgy a népesség nagyobbnak mondható része, hamarosan pedig beszédre leszek figyelmes, de meglepő módon ez... Angol. Furcsa, s mivel eddig nem buktam le és úgy ítélem, hogy megéri megnézni, a hangok irányába lopózom egy épület mögött, hamarosan pedig meg is tekintem a felfegyverzett alakokat és a bezárt civileket. Van egy olyan érzésem, hogy dönthetnék úgy, hogy egyszerűen itt hagyom őket és ügyet sem vetve az egészre megpróbálok más módon haladni tovább, ugyanakkor ott van a lehetősége annak, hogy talán ezek a bizonyosok tudnak valamit amin haladhatnék tovább, ez esetben pedig nem hagyhatom ilyen helyzetben az embereket... Ha nem tudnának semmit sem tenném meg, tehát maradok és megpróbálok valamit kihozni a helyzetből. Fegyvereik vannak, nekem nincs, tehát a legtanácsosabb az lenne, ha egyesével tudnám őket kiiktatni, az a kérdés, hogy miként akarom elcsalni őket, vagy... Talán van más mód is, ha eléggé gyorsan csinálom akkor talán el tudom intézni, hogy egy nekifutásból mind a háromnak vége legyen, de ez csak akkor működhet ha nincs rajtuk páncélzat, így most próbálom azt megfigyelni. Különben közben a megfelelő alkalomra várok, amíg remélhetőleg mindegyik hátat fordít, akkor próbálom majd meg azt az egy különállót, amely remélhetőleg közelebb van hozzám egy jól irányzott tarkóra vitt ütéssel kiütni és elkapni a fegyverét, meg magát a testet is, hogy azt halkan tehessem le a földre mielőtt a másik kettőnél próbálnék valamit, hogy azoknak mégse tűnjön fel semmi.

Kénytelen vagyok várni, bár erre számítottam, de nem ilyen mértékben, mindenesetre is türelmes vagyok, hiszen eddig semmi sem fenyeget lebukással, szóval úgy veszem, hogy időm mint a tenger, maximum megéhezem, amit erősen kétlek. Kezdem latolgatni, hogy egyszerűen csak kitámadok, de végül nem kell ezt tennem, mert valamiféle csoda folytán sötétebb lesz, félhomály, ami meglepő, mert amennyit tapasztaltam eddig a felszínből, ilyesminek nem szabadna történnie, legalább is nem most és nem ennyire hirtelen, plusz az a három ők is térdre esik és keresztet is vetnek mellé, szóval… Megerőltetve magam felnézek az égre, mert én is kíváncsi vagyok, ott pedig a Földet tekintem meg, amire egy értetlen nézésnél és fejvakarásnál többet nem is igazán tudok nyilatkozni mert nem lehet igaz… Igen, lehetséges, hogy az egész csak egy trükk, hogy eltereljék vele a figyelmem, bár erre kevés esélyt látok, legalább is arra, hogy pont engem célozna valaki ezzel, de benne lehet a pakliban. Valószínűbbnek látom, hogy egy globális trükk… Vagy valóban az aminek kinéz, de ezt nem akarom elhinni amíg nincs valamiféle biztos alapja a látványt leszámítva, bár pont most ecsetelem, hogy nem biztos hogy hihetek a szemeimnek… Mindenesetre is most itt van a lehetőség hogy cselekedjek, én pedig élek is vele. Próbálok a lehető leggyorsabban kifordulni az épület takarásából és eljutni a legközelebbi őrhöz, lendületesen természetesen és nemes egyszerűséggel, kihasználva hogy alacsonyabban van, megpróbálom egyszerűen fejbe rúgni, amivel valószínűleg ki is ütöm, majd pedig a lendületet maradékát kihasználva megkísérlem megragadni a következőt és a legközelebbi kemény objektumhoz vágni, lehetőleg fejjel. Itt már eléggé esélyes, hogy megsérülök, de kivételesen nem érdekel, talán túl sokat foglalkoztam eddig is ezzel, hiszen regenerálom a sérüléseimet… Mindenesetre is ha eddig nem szereltek le, akkor megkísérlem még a harmadikat földre vinni és mozgásképtelenné tenni, de nem kiütni, hátha megütöm vele a jackpotot információk terén.

Probléma nélkül sikerül leszerelnem az itt lévő őröket és őszintén szólva okoz ez nekem valamiféle megmagyarázhatatlan " bűnös " élvezetet, ismételten erősebb voltam pár férfinál, mindig örömmel tölt el az ilyesmi, persze ismerve a szerencsémet ez hamarosan fordítva fog elsülni.... Mindenesetre is kellett ez a kicsi, s most jönne az a rész, hogy megkeresem valamelyik őrnél a ketrec kulcsát, vagy kártyáját amivel nyitni tudnám, de úgy tűnik hogy az akciózásom túlzottan hangosnak bizonyul és felkelti a távolabb lévő őrök figyelmét is, akiket eddig valahogyan nem nagyon vettem észre, azok viszont furcsa módon nem a megszokott fegyvertípussal lőnek rám, vagyis de, a típus megszokott, csak a fajta nem, lézer helyett régies lövedékek közelednek, én pedig meg vagyok lepve hogy ezt le tudom reagálni... Reakcióként a legutoljára legyűrt őr testét próbálom magam elé rántani mint rögtönzött fedezék, nem igazán törődve azzal, hogy belehalhat a lövésekbe, úgy vagyok vele, hogy akik védtelen civileket bántanak azoknak én sem adhatok könyörületet, plusz harcos vagyok, beletartozik az életemben, hogy szükség esetén ölök és volt már re példa, így nem igazán érint meg, hogy a kezeim között hal esetleg meg az illető. Megpróbálok óvatos lenni, már amennyire óvatos lehetek ebből a helyzetből, ha nincs több mint három maradék őr akkor nincs nagy gáz, főleg ha egy helyen vannak, szóval ezt próbálom gyorsan felmérni, majd pedig egy épület mögé menekülni az emberi pajzsommal, s ha ez sikerül akkor megkísérlek felmászni az épületek tetejére, vagy éppen ott beleolvadni a környezetebe ( amennyiben a karakternél van a kaméleon ruha... Igazából fogalmam sincs ). Egyenlőre jobbnak látom kivárni, hátha ide sétál egy vagy kettő és kihasználva azt, hogy nem számítanak a közelségemre kiüthetem őket is... Szóval megfeszített izmokkal állok és várok, ugrásra készen, ha esetleg baj lenne akkor gyorsan tudjak reagálni, a civilek megmentése pedig ráér addig amíg ez a veszély fenyeget. Nem értem, hogy miként tudtam átsiklani a távoli őrökön.

A pajzsommal, amit azért sajnálok, de más mód nem volt rá... Sikerül meglógnom, viszonylag sértetlenül, de még így is kapok pár karcolást mivel pár lövedék képes volt átfúrni magát a testen. Apró mértékű fájdalom, a helyzet hevében nem is igazán veszem észre, inkább kihasználva egy kevés időt amíg újratöltenek könnyűszerrel jutok fel az egyik épülethez és mászok fel annak a tetejére, majd pedig olvadok bele abba, úgymond. Amikor lőni kezdenek kevésen műlik, hogy nem kezdek ismételten mozogni, de képes vagyok megállni, mivel arra nem számítottam, hogy csak így vakon ide fognak lőni, de ezt a kört sikeresen megúsztam és már nem is maradtak sokan, ellenben elkezdték a csónakok felé terelni a civileket, amit továbbra sem nézek jó szemmel és még mindig ott van bennem a késztetés, hogy ne hagyjam annyiban... És nem is fogom és ez vagy ostobaság, vagy jószívűség, nem tudom melyik a részemről, a kettő sokszor eléggé közel áll egymáshoz, vagy magával vonja a másikat is, de ez nem számít. Feltételezem, hogy nem igazán számítottak ellenállásra, így valószínűleg már sok lőszer sem igazán lehet náluk, mert kilőttek már rám is egy csomót, plusz kivégezték az emberek egy részét, de biztosra veszem, hogy még van náluk, csupán csak kevés... De hogy valami hülyeséget is szóljak hozzá, mindenképpen kevesebb mint pár perccel ezelőtt volt. Az megint más kérdés, hogy most őket hogyan is akarom megközelíteni, igaz eléggé a civilek terelésével vannak elfoglalva, a fegyvereiket is inkább rájuk szegezik, bár felkészültebbek mint az előbb, de ez akkor is egy olyan nyitás amit kihasználhatok és ha gyors vagyok legalább kettőt el tudok ismételten intézni. Az lenne a legegyszerűbb, ha kettőt valahogy le tudnék lőni, de ezzel két probléma van, egyrészt nem tudok lőni, másrészt pedig ha már eddig azon voltam, hogy inkább kiüssem őket, akkor ezzel szeretnék próbálkozni ezután is, de vajon meg tudnám csinálni? Őszintén szólva kétlem, így kénytelen leszek öléssel próbálkozni, ehhez pedig meg is van a megfelelő eszköz. Megpróbálok csendesen két kisebb éles darabot kitépni a tetőből amin vagyok, vagy úgy törni az anyag sarkából amivel burkolva van, majd pedig egy nagyobb ugrással próbálok két őr között landolni és egyszerűen belevágni azokat a torkukba, lehetőleg minél erősebben. A harmadikat, ha ezt megúszom ép bőrrel, akkor megpróbálom kiütni a kezéből a fegyvert és leteríteni a földre, ezúttal pedig tényleg remélem hogy nem jön már közbe semmi és megtudhatom hogy miért is történik itt éppen az, ami.

Egy rövid átvizsgálás után arra az eredményre jutok, hogy sajnos nincs mit felhasználnom mint fegyvert, vagyis lenne, mert továbbra is itt van a lehetőség, hogy letörjek egy darabot a tetőből ami éles, de olyan az anyaga, hogy ez egyszerűen nem lenne lehetséges, legalább is nem valószínű, hogy akár súlyos sérülést tudnék vele okozni. Ami kellemetlenebb az egészben, hogy közben az első adagnyi civilt beszállítják egy motorcsónakba és lelépnek velük, egy távolban horgonyzó hajó felé, ez pedig jó is meg rossz is egyben, mert így már csak két őr marad, akikkel sokkal könnyebb lesz leszámolni. Nem is igazán kéne tovább húzni az időt, mert itt nem fogok tudni semmi érdemlegeset alkotni már, így marad a támadás, kihasználva azt, hogy nem tudhatják biztosan, hogy merről fogok jönni… Szóval… Igen, nagyjából ugyan azzal fogok próbálkozni mint amit az előbb is próbáltam volna, csupán frissen szerzett fegyverek helyett a karmaimat fogom használni, méghozzá a következő formában: Egy nagyobb ugrással megpróbálok rávetődni a közelebb lévő őrre és lényegében így lendületből belemélyeszteni a karmaimat a nyakcsigolyái közé. Ha mellé megy is halálos sérülés és ha túl távol van akkor az esésemet tompítván gurulok egyet a padlón majd pedig lényegében nekivetődök és úgy próbálkozom ugyan ezzel. A második alaknál már problémásabb lesz, de a sebességemre támaszkodva megpróbálom kiütni a kezéből a fegyvert, majd pedig egy dobással földhöz vágni és felé térdelve, a karjaira nehezedve a padlóhoz szögezni, hogy aztán feltehessek neki pár kérdést, amik így szólnak:
- Ki küldött? Miért és minek kellenek a falusiak? – Remélem, nagyon remélem, hogy nem fog egyből megeredni a nyelve és erőszakosan húzhatom ki belőle a válaszokat, hogy legalább egy kicsit szórakozhassak én is.

Igaz át kell ugranom egyik tetőről a másikra, de ez nem probléma, s kihasználva ismételten a meglepetés erejét, sikerül kivégeznem a kinézett őrt, majd pedig a földre vinnem a másikat, igaz az bármiféle harc nélkül megadja magát, ami egy kicsit elvesz az egész élvezetből, vagy talán éppen hozzáad? Ezt majd még eldöntöm. Mindenesetre is megengedek magamnak egy elégedett mosolyt, igaz sajnálom, hogy nem a karmaimmal kellett kihúznom belőle az információkat, de a körülményeknek hála így is tökéletes.
- Ki a " főnök " ész miféle egyéb használatra? Vagy egyáltalán kinek? - A "kinek?" kérdésre valószínűleg nem fogok választ kapni, hiszen egy hátköznapi katona ugyan honnan tudná, főleg ilyen körökben, hogy a főnöke kivel üzletel, bár a hajót elnézve kinézem belőle, hogy oda szoktak csónakázni, ott bonyolítják le az üzletet és így esetleg tudhat pár nevet, ha pedig köztük van akit keresek akkor már legalább biztosan tudhatom, hogy hova kell majd mennem ahhoz, hogy tovább indulhassak. Még így is eléggé ingatag lábakon áll ez az egész és a végén lehetséges, hogy nem ott fogok kikötni mint ahol kéne, avagy elmegyek teljesen másfelé. Mindenesetre is ha nem mond semmi érdekeset, akkor kénytelen leszek leütni, bár valószínűleg meg fog eredni a nyelve és ki fog tálalni mindent amit tud, ha pedig valami gyíkszerű alakot emleget, vagy hogy a főnök ilyen, akkor nem kell majd tovább aggódnom olyasmi miatt, hogy rossz irányba mentem... Az már megint más kérdés, hogy a népünkből mégis hogyan szerezhetett volna magának embereket és hajót, de sosem lehet tudni.

A sejtésem beigazolódik, az egyszerű agyatlan "begyűjtő" nem ismeri a főnökét, csupán annyit tud hogy valaki a vonal másik végéről... Legalább ontja az információt magából amennyire csak tudja, az már más kérdés, hogy az első körben nem megyek vele semmire. Csendesen hallgatom végig a második kérdésemre feltett válaszát amivel meg is vagyok elégedve meg nem is. Egyrészt azért vagyok vele megelégedve, mert legalább biztossá válik, hogy nem szükséges eljutnom a hajóra, hogy ott folytassam a kutatást, bár egy picit még mindig benne van a pakliban, de nem jelentősen már. Másrészt viszont így újra találnom kell valamit ami tovább vezethet, ez pedig lehet hogy egy falusi lesz, aki esetleg látott valami hozzám hasonló alakot, így egy próbát majd még ez is megér. Szóval úgy összességében örülök is meg nem is.
- Amiért jófiú voltál moszt az egyszer ész utoljára életben hagylak, de ha még egyszer meglátlak a falu köszelében akkor búcút mondhatsz az életednek, megértetted? - Hirtelen inkább hangzik ez úgy mintha egy kutyát fenyegetnék, mintsem egy embert, bár ez is eléggé nemleges választ nem tűrő hangnemben hangzik el, közben pedig végigsimítok az arcán a karmaimmal, kissé felkarcolva azt, csak hogy éreztessem: eléggé komolyan gondolom amit mondtam... Na meg persze egy kevés plusz élvezetért a magam részére, amint pedig látom rajta, vagy esetleg hangot is ad neki, hogy megértette, egyszerűen tarkón csapom, hogy elájuljon, majd pedig egyszerűen ott hagyom a földön. Amennyiben lehetséges úgy ezután az egyik falusihoz, korombeli vagy idősebb nőszemélyhez veszem az irányt, amennyiben pedig idősebb egy kisebb meghajlással köszöntöm, csak hogy ne tűnjek túlzottan ellenségesnek.
<- Elnészészt a szavarászért... Nem látott eszetleg a napokban egy... Hosszám haszonló személyt vagy lényt a falu köszelében?- > Mivel nem beszélem tökéletesen a nyelvet, kell beszéd közben néhány másodpercnyi szüneteket tartanom, hogy normálisan összeszedhessem a gondolataimat és ki tudjam normálisan fejezni magam, hogy véletlenül se lehessen félreértés.

Leütöm az utolsó magánál vagy éppen életben lévő információforrásomat... Mármint úgy értve hogy a fegyveresek közül, a civilek az egy más kategória, de ez lényegtelen, ahogyan mondtam ott is hagyom az eszméletlen alakot és egy nagyjából korombeli nőtől próbálok szert tenni egy kevés információra a keresett célpontommal kapcsolatban, de helyette egy öregebb személy válaszol, aki úgy tűnik hogy nem először élhetett meg ilyesmit, mert egészen nyugodtan kezeli a helyzetet, vagy talán csak bátrabb lehet az átlagnál, ki tudja. Mindenesetre is van egy irány amerre elindulhatok, szóval nem is igazán húznám tovább az időt.
<- Köszönöm. -> Jegyzem meg hálásan, majd pedig a megfelelő, az idősebbeknek járó formalitások letudása után távozok, már ha szükséges ezeket letudni, igazából még nem figyeltem meg, hogy az általam tanultakhoz képest mennyit változhatott a kultúra, mivel rendszerint a felszínen a barátaimmal és inkább korombeliekkel szoktam keveredni, nem pedig öregekkel. Akárhogyan is, távozásomat a megadott irányba az erdő felé teszem meg, ahol remélhetőleg csak arra kell majd ügyelnem, hogy egyenesen előre tudjak haladni, illetve ha szerencsém van akkor találhatok magamnak egy kitaposott ösvényt ami elvezethet a megfelelő helyre, de erre, mint ma már annyi egyéb dologra is, minimális esélyt látok, ezért nem fűzök hozzá bármiféle különösebb reményt. Legalább úgy tűnik, hogy valóban volt értelme segíteni a falusiaknak, amúgy is lett volna értelme mert alapvetően jobban éreztem volna magamat tőle, de így, hogy irányba is lettem állítva, nos, nem lehet okom panaszra, mondjuk így. Próbálok természetesen óvatosan haladni, nem túlzottan gyorsan, hogy ne sétáljak csak úgy bele valamilyen csapdába, ha nem muszáj.