Madison Square Garden

Hatalmas aréna Sport eseményekre és koncertekre. 25 ezer férő helyes a stadion.


Az eredeti topic.

A stadion és fél mérföldes körzete megsemmisült a Svarog és Árny okozta robbanásban, a környékét, a hatalmas krátert lezárták.

Sajnos a társaság elég ellenséges, nem értem miért, hisz elvileg most egy csapat vagyunk. Max tempózik, én pedig próbálom vele tartani az iramot, bár megvallom őszintén nem tudom mire ez a nagy sietség, hisz előttünk az egész este, de inkább nem szólok. Oda érvén a stadionhoz az első reakcióm.
- Hű... - Majd kis bámészkodás után elkezdem keresni a tömegben a célpontokat. Max kis instant szitkozódására oda kapom a fejem, majd megvakarom a tarkóm, sóhajtok és kissé lankadtan...
-Mi a baj? Még mindig fáj?- Kérdem torz hangon, majd a válaszával nem nagyon törődve keresek tovább. Ha látok egy célpontot, vagy ha esetleg "bandáznak " és ott van vele az összes akkor szólok a többieknek és megindulok feléjük.

*korábban sikátorok, üres utcák*
Keményen kopog a bakancsom az aszfalton. Fehér ruhámon megszáradt vér. Mintha bárkit is érdekelne ebben a városban. Senkit sem érdekel semmi. Egy hete felégettek egy házat, s benne egy halálra vert nő teste feküdt. Anyám teste. A rendőrség állítólag keresi a tetteseket. Lóf*szt keresnek ők nem tetteseket. Figyeltem őket napokig. Reggel kávé fánk, és újság. Délben hamburger kóla és újság. Este sör tészta és híradó. Nyomozás, minek? Kezembe kell vennem a dolgokat. Van amit egyszerűen nem lehet elviselni. Elkezdem a bűn elleni harcomat. De ehhez pénz kell. Kegyetlen világban élünk, és sajnos ezt a világot egy dolog mozgatja. Zöld mosolygós papírdarabkák, számokkal. Minél nagyobb a szám annál jobban mosolyog. Üres a zsebem...
Találkoztam egy alakkal. Munkát adott. Behajtás. Egyszerű fenyegetés, néhány pofon. (vissza kell fogjam magam. Utóbbi időben hihetetlenül megerősödtem. Talán tovább erősödhetek) nem a legmegfelelőbb munka, de mint említettem pénz kell...

*megérkezve*
Az alak négy másik érkezőt mondott... Vagy velem együtt négy? Mindegy is. Nekünk kell elvégezni a munkát. Csuklyámon keresztül végignézek a tömegen. Nem tudom kit keressek, de magam is elég feltűnő személyiség vagyok, majd megtalálnak. Néhányan talán megismernek, vagy eszükbe jut valami újságcikk pár héttel ezelőttről. Igen én vagyok. Vállalom. Én legalább küzdök a bűn és a mocsok terjedése ellen, ami minden alsóbbrendű fajra kihat. Nem is emberek. Mindegy. Csak végezzük el a munkát, kapjam meg a pénzt, és már el is megyek innen. Nem szívesen csinálom ezt. De aki rossz emberektől kér kölcsönt, az így jár...

Hamar kiértünk a megadott helyre, bár a srác aki a lánnyal harcolt elég gyors tempóban haladt. Úgy néz ki nagyon izgatott volt, amiért végre verőemberként alkalmazták. Sarah után szinte közvetlenül én is megérkeztem, valószínűnek tartottam hogy a kiscserkész már itt lehet valahol, így őt nem is vártam be. Amíg ide jöttem memorizáltam a célszemélyek képeit. Bár ha Sam itt lett volna egy pillantás is elég lett volna, de ő most nem segített.
- Sarah.. Ha egyáltalán ez a neved. Hívd elő az ikreket, úgy gyorsabban megtalálhatjuk őket. Ha valaki megtalálta az szóljon a többieknek. Lehet hogy van erősebb testőrségük és ha elmenekülnek, akkor mindannyian bukhatjuk a fizetést. – A meccs végén láttam, hogy a lány magába olvasztja két hasonmását, ezért tudtam hogy képes létrehozni őket. A tömegben elkezdtem keresni a célpontokat és ha megtaláltam őket akkor szólok a többieknek.

Pár perc kutatás, de semmi, csak a többieket találtam meg ismét, bár eddig is tudtam hol vannak.
~ Peh. ~ Suhan át a fejemen ez a meglehetősen rövid gondolat, majd Steven szavai jutnak eszembe. Legugolok a földre, össze húzom magam hogy ne legyek túl feltűnő, majd, a mai nap során másodjára, ismét bőrös bűvészkedésembe kezdek, s létre is hozom a két húsbábot, akik ezúttal régi alakomat kapják meg, csak hogy ne legyen annyira feltűnő hogy harmadmagammal állok fel. Miután elkészültek végignézek rajtuk, s érzem ahogy a két tudat elhaggya a testem, s átköltözik a bábokba.
- Tudjátok kiket keresünk, ha látjátok valameiket szóljatok, és most oszolj!. - Osztja ki a parancsot tőle szokatlanul komolyan.- Igenis!- -Értettem.- Jöttek a rövid válaszok, majd megindultak, az egyik jobbra, a másik balra, én magam pedig elindultam a csapatom legközelebb lévő tagja felé, és próbáltam a közelében maradva nézelődni. A két báb ha bármit talál tudat alatt jelez, és így hogy közel vagyok, egyből képes leszek riasztani valakit ha szükséges.

A tömegben ahogy a célpontokat kerestem, egy idő után a többiekbe botlottam.
- Találtattok valamit? – Kérdeztem és közben a környezetett néztem, hogy van-e valahol valamilyen magaslat ahonnét átláthatnánk az emberi tömeg felett.
– Nem lehet olyan nehéz megtalálni őket, kevés punk jönne el egy ilyen koncertre. – Mutattam közben az egyik plakát felé. Sajnos a látásom még nem volt feljavítva, de a szükséges megtervezendő kiegészítő programok listáján volt már az is. Folytattam az emberi tömegben a keresést. Közben füleltem, hogy valahol nincs-e valami botrány vagy megbotránkozás, hát ha azok környékén találhatóak meg.

Körülöttem tömeg van, öltönyös férfiak, estélyis nők. Szórakozni jöttek ide, valami komolyzenei koncertre. A megadott személyleírások szerint az áldozatok ruhái szerencsére elütnek az ilyen eseményeken elvárt öltözködéstől, így nem lesz nehéz dolgom a megtalálásukkal. Szememmel tovább kutatom a tömeget, és közben azon morfondírozok mit gondolhatnak rólam az emberek... Egy Hős vagyok, de ezt még nem tudják, részben mert vannak egy páran, részben meg még nem terjedt el a hírem ebben a mocsokban. Ruhám szerint leginkább egy Klántag lehetnék. Talán azt hiszik, hogy ez egy művészet. Ezek a gazdagok (biztos nagy részük zsidó...) mindenre azt hiszik művészet. "Utcai Performansz" "Tiltakozás a fasizmus ellen" ilyen címkékkel aggatnának tele. Nem tudják, hogy ez komoly, nem tudják, hogy a katasztrófa ami ellen küzdök itt van a küszöbön. Kinéznek az utcán és látják maguk előtt hova került ez az ország a feketék miatt, de nem veszik észre. Megoldás kell. Gyors és hatásos. Még nem tudják milyen dolgokat fogok letenni az asztalra, de egy szép napon megköszönik majd. Erőt kaptam. Erőt amivel élni fogok, és mindent megteszek majd azért, hogy változtassak a dolgokon. Csak előbb szükségem van egy kis indulótőkére, s ilyenkor az ember nem válogathat eszközökben. Mindegy is...
Végre megtaláltam a társaimat, elindulok feléjük. Odamegyek és bemutatkozom mint Fehér Amerika Kapitány.

Mikor az új tag bemutatkozott nem igazán törődtem vele. Nem akartam az időmet fecsérelni egy ilyen kis mitugrásszal, aki szuperhősnek képzeli magát. A bemutatkozást annyival letudtam, hogy csak annyit mondtam neki, hogy Steven, jelzés kép, hogy ez a nevem és ezzel mentem is tovább keresgélni a tömegben. Végül Sarah egyik ikrével együtt találtam meg a célpontokat.
- Szólj a többieknek. Addig én szemmel tartom őket. – Mondtam Sarah hasonmásnak és ezután elkezdtem figyelni a punkokat. Nem állandóan néztem őket gyakran egy közeli plakátot olvastam és csak néha-néha tekintettem feléjük, hogy ne legyen feltűnő, hogy őket nézem. Közben egyik szememmel hő látásra kapcsoltam, hogy meglássam, a sikátoron belül vannak-e még alakok, akiket nem láttunk a sötét miatt.

Oda jön egy fehér ruhás alak és bemutatkozik, őszintén szólva a keresés jobban lefoglal és alapjáraton nem tűnne fel, de azt vallja magáról hogy Amerika Kapitány, s ezen megakadok. Lassan rátekintek majd közelebb lépek hozzá, ha engedi megérintem az arcát, csak finoman.
- Tényleg te lennél az? - Nézek rá kérdőn, majd jobban végig mérem. - Mégis mit keresel itt?- Kicsit gyanakodva. - Te is munka miatt jöttél? - Utolsó kérdésem, bár tennék fel még többet de nem tehetem, hiszen jön a jelzés Janetől, miszerint megvannak a célpontok. Mivel nem tudhatom biztosra hogy ő miért van itt, még megvárom a válaszát, s amint pozitív választ ad, szólok neki hogy megvannak a célpontok és hogy kövessen. Eztán Fox és Jane felkeresik a többieket, majd hozzám terelik őket, természetesen csak ha jönnek, ha nem akkor csak tudni fognak róla hogy megvannak akiket keresünk. Függetlenül attól hogy ki keres meg ki nem, közelebb megyek a célpontokhoz, de csak úgy hogy a tömegen belül maradjak, nem akarok semmit se elhamarkodni.

A hozzám lépő lánnyal nem foglalkozok, ugyanis egyik társam felhívta figyelmünket a srácokra ahogy éppen bagóznak, és be be szólnak az ide igyekvő burzsoá népségnek. Valamennyire talán még egyet is értettem velük, de ez nem igazán érdekelt jelen pillanatban. Társaim nem cselekedtek, csak nézelődtek, a lány valahogy lemásolta saját magát, majd szétküldte klónjait a világnak. Egyértelműen nekem kell cselekedjek ha haladást akarok az ügyben. Megfigyeltem a környezetüket, a sikátort, a kukákat stb, majd nekivágtam a tömegen keresztül. Az öltönyös testeket félrelöktem, megállíthatatlanul indultam meg feléjük. Maszkom alatt elszántság volt az arcomon. Sietni akartam a pénz miatt. Mocskosnak érzem magam amiért ilyen eszközökhöz folyamodok, így akartam gyorsan túl lenni a dolgon.
Mikor kiérek a tömegből, megtorpanok. Kihívóan állok előttük, majd ismét megindulok. Egészen eléjük lépek majd kihasználva remélhető meghökkenésüket, egy gyors mozdulattal igyekszek kettő nyakát hátulról elkapni, majd behajítani őket a sikátor sötétebb részeibe, majd a harmadikkal hasonlókép elbánni. Ezek után, hagyom hogy a többiek megjelenjenek, és tegyék a dolguk. A továbbiakban a sikátor hátsó részét állom el őrként, hogy ne tudjanak menekülni.

~ Mi a... ~ Nézek Jeff után ahogy átront a tömegen. ~ Nem... Ne csináld, ne szúrd el lécives ne.... ~ De igen, hála neki most futhatunk utánuk.
- Pics@ba! - Trappolok egyet. - Utánuk gyerünk! - Adom még parancsba a többieknek, bár valszeg enélkül is mennek de jól esik valamiért, majd megindulok sprintelve utánuk a két klónommal együtt. Amint közelebb kerülök Jeffhez még megjegyzem neki hogy... - IDIÓTA! - Majd sprint tovább, egy kecses ugrás a kukák felett, és lehetőleg nem pofára esés mint ma már kétszer. Logikusan véve, minden klón, s jómagam is, más-más célpont után megyünk, így követni is tudjuk őket, meg lassítani is, legalábbis ha beérjük őket, mert ha ez megvan akkor ugyan az a taktika mindenkinél, alkart megragadni, vagy pólót vagy amit ér, kicsit visszarántani rajtuk és csúszásból kirúgni a lábakat, ha nem is esnek tőle hanyatt, lelassulni tuti lelassulnak.

Mikor már megláttam, hogy Jeff mire készül túl késő volt, hogy megállítsam. Bár feltűntünk nekik, de addig nem tartottak tőlünk, amíg ez a fehér majom nekik nem rohant és, természetesen mint minden épp eszű ember, ők menekülőre is fogták. ~Idióta barom.~ Jegyeztem meg magamban, miközben elkezdtem rohanni az ellenség irányába. A nanitokkal próbáltam megnövelni a lábizmaim erejét, hogy gyorsabban tudjak futni, de nem igazán erre vannak kitalálva, így csak kicsit lehetek gyorsabb tőlük. Mindenesetre nagyon apró tüskéket létrehoztam a lábamon, hogy véletlenül se csússzak el valamin.
- Zöldfülű idióta! – Kiáltottam Fehérkének, amikor beértem majd meg próbáltam a felborított kukákat és egyéb tereptárgyakat kikerülve vagy átugorva tovább haladni. Reméltem hogy Sarah és az ikrei beérik a célpontokat, ők elégé gyorsak és atlétikusak ehhez. Amikor már elégé közel van hozzám a legközelebbik Sarah, oda kiállt neki.
- Ismered a területet? Mert ha igen akkor megpróbálhatnál elé kerülni, amíg én üldözöm őket. – Reméltem, hogy a kiscserkész, akivel az arénában harcoltam az eléjük portálja majd magát, hogy így megfékezze őket.

Számíthattam volna rá, hogy a srácok futni fognak, de azért egy kicsit meglepett... na mindegy. Miután ideiglenes társaim mindegyike beszólt, majd rohanni kezdtek a punkok után, én is futni kezdtem. Lábizmaim, mint az összes többi izmom is, jóval emberfeletti erővel rendelkeztek, így az átlagosnál jóval erősebben rúgom el magam a betontól, aminek hála kicsit ügyetlenül, de nagyon gyorsan tudok futni... Hiába nem szoktam még meg ezt a hihetetlen erőt, ami az elmúlt napokban tovább erősödött, így inkább nem is szabályosan futok, csak szökkenek, és közbe koncentrálok, nehogy pofára essek.
Hála pár hetes igazságosztó tevékenységemnek, eléggé ismertem a környéket. Sok itt a mocsok Bronxban, s elvégre itt is nőttem fel, így talán sejthetem merre igyekeznek a punkok. Néhányszor láttam ilyen fiúkat az utcán éjszaka, csak pár helyen szoktak gyülekezni. Ha netalán meglógnának előlünk, szólok a többieknek, hogy merre lehetnek, és el is indulnék egy ilyen irányba.
De ha utol érjük őket, ami valószínű, hisz a vékony kis csaj(ok) eléggé fittnek tűnnek, akkor ahogy az előbb is terveztem, csak beállok az útba és akadályozom, hogy elfussanak. Nem szívesen kalapálnék szét néhány srácot, mert nem volt pénzük fűre, de ha így alakul, megbirkózok az üggyel.

Egyik pillanatban még a sikátorban álltam, és vártam hogy társaim szétrúgjanak pár segget, amikor hirtelen kiszaladt valami a számon:
-Miaf@sz?- mondom mikor elvakít a fényesség és ahogy körbenézek egy jövőbe illő várost látok a jól ismert mocskos sikátorok helyett. Repülő járművek, hatalmas tornyok, cirádás épületek jellemezték ezt a helyet, ami még be nem fejezett földrajzi tanulmányaim ellenére is gyanúsan nem földi, vagy jelenkori volt. A fehér és kék színek uralkodtak a városban, amit néha élő növények fűszereztek, itt ott lelógva az épületek erkélyeiről.
Megszeppent társaimmal együtt egy kis erkélyen voltunk, mögöttünk egy lakás, szépen berendezett, és kényelmes így első blikkre , körülöttünk növények. Az egyikünk dobálni kezd valamit arra helyre amerre az előbb még a fiatalok voltak, a többiek egyenlőre csak néznek bután. Meg én is. Ami azt illeti nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel, s csak nézek magam elé, várom, hogy valami történjen. Egyszerűen felfogni nem tudom, hogy hol vagyok, egyáltalán valóságos-e amit látok, vagy csak illúzió, estleg valami más.
Pár másodperc után azonban egyszerűen elfogadom a tényt, hogy a leghalványabb gőzöm sincs, hogy hol a retekben vagyok, s próbálok alkalmazkodni a helyzethez. Kezdésként megkérdezem társaimat:
-Ti is ezt a csilivili várost látjátok?
Majd a választól függetlenül elkezdem átfürkészni a környéket esetleges támadás, vagy egyéb atrocitás jeleit kutatva.

Jól alakulnak a dolgok, beszorulnak egy sikátorba, már rohannék is nekik amikor.
- Mi a szent lószar? - Nézek körbe ezen a kicsit nagyon bizar helyen. - Lenyűgöző, de kicsit túlságosan... Futurisztikus ahoz hogy azt mondjam hogy a Földön vagyunk.-~Legalább is New Yorkból kiindulva, ott nem látni repkedő... Autók? Olyasmik. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, de nagyon nem tetszik, valahogy túl bizar hogy egyik pillanatról a másikra ilyen helyen vagyunk, és megfordul a fejemben hogy lehet csak egy trükk. Megérzésből ütök párat a levegőbe, különböző irányokba, aztán ha esetleg mellettünk próbálnak kisutyizni akkor csak elkapja őket nem? Nos messze nem biztos de mit bánom én, úgyse futhatnak örökké és nekem csak a pénz kell.

A hirtelen környezetváltozáson elégé meglepődtem egy pillanatra. Furcsa az egész. Talán ismét változott volna a világ, mint nem rég? Bár nem zárhattam ki ezt a lehetőséget, legutóbb emlékeim szerint, elégé a halál szélén álltam, szóval valószínűleg meg is haltam és úgy kerültem át. Ráadásul egyedül. Most meg a többiek is itt voltak. Teleportot mindenféle jel nélkül még nem láttam, így elégé kételkedtem ebben a lehetőségben, szóval a legesélyesebb talán az illúzió. A bal szememmel ismét hő látásra kapcsoltam, hogy az is ugyan azt látja-e, mint amit a másik szemem. Nanitok segítségével 2 Tonnásra növeltem az erőmet és felemeltem azt, akivel a ringben voltam. Ő tudott teleportálni.
- Csak 2-3 m után portálj vissza. – Kiáltottam neki, miközben kidobtam az erkélyről. Ha ez illúzió, akkor földre kell esnie, még ha mi nem is látjuk majd, de legalább ő kisszabadul, elvégre érezni fogja azonnal, hogy földre eset, miközben még zuhannia kellett volna. Ha viszont valóság, akkor sem lesz semmi baja.

Nos, elég valóságosnak tűnik.
- Francba, vagy valamelyik nagyon tehetséges, vagy elvesztettük őket. - Jegyzem meg kissé zabosan, de legalább biztosnak érzem a helyzetet. Végignézek az erkélyen, immáron alaposabban szemügyre véve a dolgokat, Carl repül és Nyekken.
- Aucs... - Jegyzem meg rá, majd a lakás felé fordulok, közeleb megyek, és ha semmi túlságosan gyanús nincs, bár ez az egész az, szóval ha semmi túlságosan nagyon gyanús nincs akkor bemegyek és körül nézek, valami jel után hogy hol lehetünk, vagy egyéb érdekességek után, nem nagyon számítok támadásra a semmiből, de végül is ki tudja, biztonsági okokból mind a két bábom követ.