Times Square (Manhattan)

A Times Square New York egyik jelképe, a Broadway és a 7th Ave. kereszteződésénél fekszik. Mivel a Broadway átlós irányú, az ilyen kereszteződések hosszúak, a tér a 42.-től a 47. utcáig tart.

A terület eredeti neve Long Acre volt, majd a XIX. század közepétől Longacre Square-nek kezdték nevezni. Ekkortájt nem volt valami jó környék, a korábban délebbre lévő Tenderloin vöröslámpás negyed fokozatosan errefelé húzódott. 1904-ben Adolph S. Ochs, a The New York Times kiadója kezdett itt új irodát építtetni az újságnak, ami 120 méteres magasságával elkészültekor a világ második legmagasabb épülete volt. 1904. április 8-án a teret az újság után Times Square-re keresztelték át, a másik New York-i újság, az akkor nagyobb és sikeresebb New York Herald pedig a nyolc utcával délebbre, a 34. utcánál lévő térnek lett a névadója. (Itt van most a Penn Station és a Madison Sq. Garden) Az újság hamar kinőtte az épületet és 1913-ban már el is költözött onnan, de azóta is mindig valahol a közelben volt az irodájuk.

Az első színház 1895-ben épült itt, az első világháború idejére pedig már ez volt a város színházi negyede, ahol olyan sztárok léptek fel, mint Fred és Adele Astaire vagy Charlie Chaplin. A 30-as években a nagy gazdasági válság idején sokat ezek közül mozivá alakítottak, mert az embereknek nem volt pénzük a drágább színházi jegyekre. Az elegáns éttermeket és klubokat is olcsóbb kifőzdék kezdték felváltani, majd a második világháború után egyre több félig meddig elrejtett peep-show, szexmozi és éjszakai klub jelent meg, de ekkor még viszonylag biztonságos környék volt.

A 60-as évek szabadosságával a szexipar sokkal láthatóbbá vált, már nem kellett rejtőzködnie. Ezzel egyidőben a drogok is megjelentek az utcákon ami magával hozta a prostitúciót és a bűnözést. A 70-es évekre a város legveszélyesebb része, a bűnözés szimbóluma lett, a turisták elkerülték. Ezt a sötét időszakot mutatja be a Éjféli cowboy vagy a Taxisofőr. A 80-as években a nyugati 40. és 50. utca környékén egyre több irodaépület épült a városvezetés fejlesztési tervének eredményként. Aztán a 90-es években Rudy Giuliani polgármester megtisztította a területet a bűnözéstől, a szexboltok és peep-show-k helyén folyamatosan turistabarát, "rendes" üzletek nyíltak, mára pedig biztonságos turistalátványosság lett.

A hely a fényes reklámoknak is köszönheti ismertségét. Ezek már a századforduló után megjelentek, az első óriás a Wrigley's rágógumi reklámja volt 1917-ben. A híresebbek közé tartoztak a Bond ruhaáruház szobrai és vízesése az 50-es évekből, majd később a Pepsi kupak és szintén vízesés, ill. a füstöt pöfékelő Camel cigarettareklám.
Hogy fent maradjon a csillogás, egy helyi rendelet szerint a házakra kötelező kitenni valamilyen hirdetést. Persze valószínűleg amúgy is kitennének, hiszen nem rossz üzlet az.

-Jelentkezzen aki meg akar sülni!-
Vicsorgok fenyegetően Magneto talpnyalóira, akik körbe vettek. Túl erőben vannak, ráadásul a csapat elég ramaty állapotban van. Zyro elment - mellesleg rohadtul haragszok rá emiatt, ezt meg is mondtam neki - Lorna még mindig tök furcsa velem. A narancs srácról nem sokat tudok, Rachel változatlanul harapós. Freyr lelécelt, mellesleg jól tette, mert előbb-utóbb kifilézték volna. A többiekről meg ne is beszéljünk. Szóval hiányosak vagyunk, ramaty helyzetben, ramatyul, ráadásul rengeteg a civil áldozat is. Emiatt pedig mocskosul pipa vagyok.
-Hé te zombi fejű! Ha már kinyírtok minket, legalább nézz a szemembe! Magneto legalább egy kis tartásra megtaníthatta volna a talpnyalóit.-
Próbálom felvenni az egyik velem szemben állóval a szemkontaktust, hátha ki tudom őt így ütni a bűnei felidézésével. Ha nem megy akkor megvárom, míg támadnak, és egy lánccal próbálom elkapni az egyiket és a többi közé vágni. Hátha tudok vágni egy kis menekülési utat legalább.

//Jogos Nefi, igazad van. Próbálok arra törekedni, de azért mostanában nem igazán tudtam koncentrálni a reag írásra. Meló meg egyéb gondok mellett. Mostantól jobban figyelek, és bocs:)//

Yusuf felpattintja bicskáját, miközben baljával kinyúl a mellette fekvő test felé. Megragadja a halott férfi pólójának a nyakát és kifeszíti a ruhadarabot. Laza mozdulattal vágja körbe az egyébként V nyakú póló, belebújós részét, közel egy arasznyi szélességben. Ezt a rögtönzött anyagcsövet, most átbújtatja a néhai tulajdonosának fején. Majd a saját, már koszos arca előtt húzza el újra. De az anyag felső széle nem jut lejjebb, mint az orra. S nem is szeretné ha lecsúszna, ezért a tarkójánál csavar egyet az anyagon és önmagába gyűri vissza egy laza kézmozdulattal úgy, hogy az kibírjon egy hosszabb Slipknot koncertet, amin végig headbangel. Egyelőre csak ennyivel védekezik a békésen gomolygó füst ellen.
A néhány másodpernyi leállását követően, amíg kiegészítette ruházatát, újra felméri a terepet. Kocsikból, kukákból...és ahogy elnézi néhány telefonfülkéből áll a fedezékük. Ahogy észreveszi szépen alkalmazzák a "körkörös védelem" technikáját. Azt viszont hibaként jegyzi meg, hogy a legrosszabbkor. Komoly túlerővel állnak szemben s látszólag nincs kiút. A földön most csatornafedelet, szerelő- vagy szellőzőfedelet keres. Manhattent behálózzák a föld alatti járatok. Ott ahol nem a csatornahálózat fut, ott a metró alagutak tekeregnek a sziget alatt. Nincs szükségük nagy, csupán egy egészen apró kis szerencsére van szükségük ahhoz, hogy kijussanak a szorult helyzetükből.
Miközben kiutat keres, szemével új csapatfőnöküket, Victoriát keresi. Ha megtalálja, elrugaszkodik a kukától, aminek eddig a hátát vetette és elindul a nő felé úgy, hogy lehetőleg ne találják el. Görnyedve közlekedik, most már nem a késével, hanem az íjával a kezében.
- Lefelé kéne eltűnnünk. - kezdi minden kertelés nélkül. - Vagy nagyon gyorsan ki kéne törnünk, mielőtt mind itt veszünk...a megadás szerintem nem jöhet szóba, de rosszul állunk.
Nem valószínű, hogy bármi újat mondana Vicnek. Viszont a "több szem többet lát" alapon elismeri, hogy működhet a "több agy, gyorsabban gondolkodik" elmélet is.

Nem áll már egy jó ideje túl jól a szénánk, most nem csak erre a csatára értem, ami időközbe átment egy kisebb háborúba. Úgy általában, szépen csúszunk lefelé a lejtőn, szövetséges elvesztése, Magneto, ahogy hallottam valami világvége szörnyet akar elszabadítani, csak úgy viccből. Most ennek az egésznek a tetejébe jön, hogy én speciel több sebből vérzek, elvérezni pedig nem szeretnék, ehhez képest rendesen bekerítettek minket.
~ Én komolyan nem szoktam túl nagy érzelmi kilengéseket produkálni, de közel kezdek lenni az ideges kategória határához, az meg nem jó.
A lényeg, hogy kitalálták, hogy meneküljünk a csatornán keresztül, jó ötlet. Ha ez a húzás bejön, akkor én hátul maradok kicsit, lehetőleg megpróbálom elterelni az ellenség figyelmét, amíg a többiek lemennek és ha minden jól alakul akkor még én is beférek és szépen visszahelyezem magam felé a csatorna fedelet.

Mióta a város függetlenné vált a város a bűnözés valóságos virágzásnak indult itt. De nem panaszkodom, én épp azért élek, hogy megszüntessem. Ha pedig nem lenne, akkor kissé unatkoznék otthon. De ma sem nosztalgiázni jöttem ki a toronyból, most is éppen küldetésben vagyok, egy illegális autóversenyt jöttem kivizsgálni.
A versenyzőket, már lefényképeztem a mobilommal, bár ők azt hitték, hogy én végig a sminktükrömben bámultam magam. Jó dolog ez a megtévesztés. Mivel már megvan a kellő fényképes bizonyíték, ezért most inkább áttértem az információszerzésre. A tömeget figyeltem és fél füllel a beszélgetéseket is, hogy hátha meghallok valami fontos infót, esetleg arról, hogy ki is szervezi ezeket a versenyeket.
Miközben a fülemmel a beszélgetéseket figyeltem, közben a tömeget néztem, hogy ne tűnjön fel a hallgatózásom. A tömegben egyszer csak kiszúrok egy eléggé magas idegent. Szegény, ha akarta volna se tudta volna eltakarni ezt a magasságot, mondjuk én beszélek, aki olyan mint egy démon.
Egy kis ideig még figyelem a nőt, de amikor észreveszi, hogy figyelem, visszafordulok az autók felé, nem érdekel, ha észrevette, hogy figyelem, mert elvégre nekem most ez a feladatom: a megfigyelés.

//Írtam, hogy a telefon sminktükörnek volt álcázva, így senki sem láthatta, és mikor a magas nőt vizsgáltam, már el volt rakva.//

Mikor visszafordulok, hogy nézzem a versenyt, egyszer csak egy kamaszfiú csapódik nekem, mire a földre estünk.
- Nem tudsz vigyázni?
Kérdem, mire a srác bocsánatot kér, majd eltűnik egy pukkanás kíséretében. Ekkor veszem csak észre, hogy a telefonomat és az irataimat  köztük 5 dollárral megfújta a kis srác.
Ha meglátom a távolban akkor utána futok, hátha nyakon tudom csípni és nem teleportál tovább. Próbálok kijutni a tömegből és ha ez sikerül, akkor kitárom a szárnyaim, ami nem roncsolja szét a ruhámat, mivel mágnespántos viselek, mint általában és utána repülök. Ha pedig békésen sétálgat, akkor lecsapok rá a magasból.
Ha pedig nem látom merre ugrott, akkor csak puffogok a méregtől.
~ Még jó hogy csak rongyos 5 dollár volt az irataim mellett.

//Nefi, amúgy hány km-el tudok repülni? Az élőtőriben írtam, hogy van szárnya, de azt nem bíráltad el, milyen gyorsan tud?//

A srác túl gyors volt, a tömeg pedig nagy. Hiába akartam volna utána menni, ha nem is tudom kit is kell kergetnem.
~ Legyen boldog azzal az 5 dollárral. Bár az iratok beszerzésével járó macerát bánom. Nincs sok kedvem a hivatalokban poshadni fél nap.
A környezetemben többen is zsebükhöz kapnak és szörnyülködnek.
~ A kis zsebtolvaj ma buzgó volt, jó sok embert kizsebelt ma. Ha a közelemben újra felbukkanna, akkor pedig elkapom a kis nyavalyást.
(Elvégre ha valaki a közelbe teleportál azt csak kiszúrom.)
~ Ha már a kiszúrásnál tartunk, mit akar az a magas nő a versenyzőktől.
Közelebb megyek a nőhöz, hogy hallótávba érjek, majd megfordulok, hogy a tömeget figyeljem. Engem mér ha akarna se tudna kizsebelni.

Érdeklődve hallgattam ki a két idegen beszélgetését. Aminek részletei egyenlőre még homályosak voltak előttem.
~ A csajszinak nemcsak a magassága nagy, de az arca is.
Jegyzem meg mosolyogva. Majd amikor a srác besértődik és el akar húzni, akkor megfordulok, így megláthatom az arcát, vagyis, hogy a nő eddig kivel beszélgetett. A srác helyes, de hirtelen nem ismerős az arca. Töröm még egy kicsit a fejem, hátha beugrik valami a férfival kapcsolatban, de jelen pillanatban semmi.
A nő megpróbálja visszatartani, de még így is baromi nagy pofával teszi ezt. Szerintem nem ez a legjobb taktika, ha valakit marasztalnék.
Jegyzem meg magamban.

Az események felgyorsulnak, az egyik pillanatban még a férfi úgy tűnik távozik, a következőben pedig ártalmatlanítja a magas nőt és megbilincseli.
~ Érdekes egy este ez.
Persze a következő pillanatban a nő könyörgőre fogja a dolgot, de ekkor már persze bánhatja, hogy ilyen bunkó volt.
~ Ezt elszúrtad csajszi.
Miközben nézem őket, látom, hogy a nő hirtelen meglepődik, mintha kiszúrt volna valakit a tömegből. megpróbálok abba az irányba nézni és észrevenni kit is néz annyira. Ha sikerül meglátnom, akkor a személy közelébe sétálok, mikor elég közel vagyok de még ő nem láthat, akkor megpróbálom megfigyelni a nő reakcióját, majd "véletlenül nekimenni és ha van nála valami ami ettől a mozdulattól leesett, akkor érte nyúlok, majd visszaadom neki.
- Bocsánat. Olyan figyelmetlen vagyok... Ön is a versenyre jött?
Kérdem.
Ha nem szúrom ki, akkor csak figyelem tovább az eseményeket.