Times Square

A régi topic

A Times Square New York egyik jelképe, a Broadway és a 7th Ave. kereszteződésénél fekszik. Mivel a Broadway átlós irányú, az ilyen kereszteződések hosszúak, a tér a 42.-től a 47. utcáig tart.

A terület eredeti neve Long Acre volt, majd a XIX. század közepétől Longacre Square-nek kezdték nevezni. Ekkortájt nem volt valami jó környék, a korábban délebbre lévő Tenderloin vöröslámpás negyed fokozatosan errefelé húzódott. 1904-ben Adolph S. Ochs, a The New York Times kiadója kezdett itt új irodát építtetni az újságnak, ami 120 méteres magasságával elkészültekor a világ második legmagasabb épülete volt. 1904. április 8-án a teret az újság után Times Square-re keresztelték át, a másik New York-i újság, az akkor nagyobb és sikeresebb New York Herald pedig a nyolc utcával délebbre, a 34. utcánál lévő térnek lett a névadója. (Itt van most a Penn Station és a Madison Sq. Garden) Az újság hamar kinőtte az épületet és 1913-ban már el is költözött onnan, de azóta is mindig valahol a közelben volt az irodájuk.

Az első színház 1895-ben épült itt, az első világháború idejére pedig már ez volt a város színházi negyede, ahol olyan sztárok léptek fel, mint Fred és Adele Astaire vagy Charlie Chaplin. A 30-as években a nagy gazdasági válság idején sokat ezek közül mozivá alakítottak, mert az embereknek nem volt pénzük a drágább színházi jegyekre. Az elegáns éttermeket és klubokat is olcsóbb kifőzdék kezdték felváltani, majd a második világháború után egyre több félig meddig elrejtett peep-show, szexmozi és éjszakai klub jelent meg, de ekkor még viszonylag biztonságos környék volt.

A 60-as évek szabadosságával a szexipar sokkal láthatóbbá vált, már nem kellett rejtőzködnie. Ezzel egyidőben a drogok is megjelentek az utcákon ami magával hozta a prostitúciót és a bűnözést. A 70-es évekre a város legveszélyesebb része, a bűnözés szimbóluma lett, a turisták elkerülték. Ezt a sötét időszakot mutatja be a Éjféli cowboy vagy a Taxisofőr. A 80-as években a nyugati 40. és 50. utca környékén egyre több irodaépület épült a városvezetés fejlesztési tervének eredményként. Aztán a 90-es években Rudy Giuliani polgármester megtisztította a területet a bűnözéstől, a szexboltok és peep-show-k helyén folyamatosan turistabarát, "rendes" üzletek nyíltak, mára pedig biztonságos turistalátványosság lett.

A hely a fényes reklámoknak is köszönheti ismertségét. Ezek már a századforduló után megjelentek, az első óriás a Wrigley's rágógumi reklámja volt 1917-ben. A híresebbek közé tartoztak a Bond ruhaáruház szobrai és vízesése az 50-es évekből, majd később a Pepsi kupak és szintén vízesés, ill. a füstöt pöfékelő Camel cigarettareklám.
Hogy fent maradjon a csillogás, egy helyi rendelet szerint a házakra kötelező kitenni valamilyen hirdetést. Persze valószínűleg amúgy is kitennének, hiszen nem rossz üzlet az.


A régi topic

#2 2009-07-27 16:31:13
Morsus
/Outsiders kaland: A Világnapja Incidens/

A falakon lufik, szalagok és szép képek vannak. Az utat lezárták így csak gyalog lehet járni. Az utcákon emberek sétálnak családokkal. Ajándékos, hot-dogos, hamburgeres és egyéb kocsik vannak mindenhol. Mindent be lehet szerezni,a mire nincs szükséges az embernek. A kávézók extra székekkel vannak kirakva, hogy mindenki le tudjon ülni. Egy nagy színpad van a járdaszigeten,a mi a két út között helyezkedik el, itt ismert énekesek és humoristák adnak elő a tömegnek. Fölötte az óriási kivetítőn pedig kamera képeken mutatják az előadókat, hogy azok is lássák, akik nem tudnak a színpad közelébe kerülni.


#3 2009-07-27 17:02:54
Walter
Egy kis pihenés… rám fér.

A legutóbbi ügy, amit Rorschach megoldott, meglehetősen komor és véres volt, így Rorschach mára adott nekem egy kis pihenőt. Azt mondta, még Isten szolgáira is ráfér néha az ilyesmi, bár nem helyesli, hogy ennyire igénylem ezt…

De én gyenge vagyok. Szükségem van egy kis vidámságra is, mert… nem bírom azt a rengeteg erőszakot, ami behálózza Rorschach világát.

Egyszerű ruházatban, kissé csapzott hajjal és borostával sétálok a tömegben. Semmi különös, a szokásos megjelenésem. A kivetítőtől nem messze megállok, és nézem az előadókat.

Heh, igazán tehetségesek… és mennyire gondtalanok. De az én utam… nem olyan egyszerű, mint az övék.

A biztonság kedvéért Rorschach felszerelését és ruházatot egy hátizsákba pakolva magammal hoztam… Istenem, add, hogy ne legyen rá szükségem!




#4 2009-07-27 18:41:44
Thorhalla
Egy kellemes nap volt ez a mai, noha nem sok kedvem volt bármit is csinálni, de Olaf végül elzavart a saját megszokott modorában otthonról, ha már egyszer a múzeumban szabadnapom volt, akkor ne otthon kuksoljak a könyvem írásával, hanem menjek egy kicsit lazítani is. Úgysem tettem meg szerinte, amióta Jon-t otthagytam. Vettem egy mély levegőt, most mondtam volna meg neki, hogy csak azért tettem, mert nem akartam, hogy bármi baja is legyen? Mert igen is féltettem Thorhallától, hogy megöli, ha velem marad. Amennyire gyűlölte a halandókat, vagyis minket embereket nem kockáztathattam, annál sokkal jobban együtt éreztem és féltettem őt. Még mindig nem találtam arra sem választ, hogy miért pont én lettem, aki annak a nőnek a másik énje. Hiszen annyira különböztünk, szinte semmilyen közös nem volt bennünk, ő egy gyilkos volt, én szinte a vér látványától is elájultam, az egy dolog, hogy írtam véres csatákat, de ott legalább nem kellett látnom azokat. És most a fejem szinte szétment annyi emlék, kép és érzés kavargott bennem.
Tudom, hogy több hónapja történt, hogy leírtam azokat a sorokat és minden megváltozott, de akkor sem tudtam még mindig az egészet feldolgozni és nem beszélhettem erről senkinek sem. Kiírtam csupán a fájdalmakat és bánatomat, előbb vagy utóbb, ha hazajut, akkor én szinte meghalok, amit nem akartam. De nem voltam egyedül és valakinek engednie kellett, aki pedig értelemszerűen, hogy nekem kellett lennem, hiszen én nem voltam irányító, sem domináns túlságosan, míg Thorhalla… Loki egyik híve, egy megátalkodott boszorkány, ezzel nem tudtam mit kezdeni, túl erős volt, és túl akaratos, szinte maga a káosz, ami berobbant az én rendembe. És mindent felforgatott, egyetlen pillanat alatt vált a megszokott életem kész katasztrófává, és nem hiszem, hogy valaha is rendbe jönne ez. Vettem egy mély levegőt és sétáltam az utcán tovább.
Igaz pihenni jöttem le a vigadalomra, de nem tudtam nem elhozni a jegyzeteimet sem, amin éppen dolgoztam. Vagyis a leendő könyvemen, a kiadó is már a nyakamra jár, hogy miért nem vagyok készen vele, és akkor még Olaf is folyton nyaggat, hogy mit hogyan és miért. Rosszabb, mintha az apám lenne. De rá legalább számíthattam nem úgy, mint a nevelőszüleimre, vagyis Olaf mindig mellettem volt, ráadásul ő is svéd, mint én, ha hinni lehet a régi papíroknak. Ha más nem is, legalább is mi észak európaiak tartsunk össze. Leértem a házból és kiléptem az utcára, már itt is nagyban fojt a vigadalom. Gyerekek rohangásztak mindenfelé… mi is szerettünk volna annak idején Jon-nal, de ezzel sem foglalkozhattam jelenleg. Próbáljunk szórakozni és pihenni egy kicsit.
Vattacukrot vettem az egyik árusnál, majd pedig tovább sétáltam a sorok között és nézelődtem.

Nem lelkesedett azért, hogy beteg szabadságra küldték a legutóbbi incidens után. Még kész szerencse volt, hogy néhány elmebeteg miatt nem lett több sérültje és hallottja az egész dolognak, a betegek így is halálra voltak ítélve, velük semmit sem tudott tenni, de legalább a riportert, Ms. Sakurát és Ms. Shadow-t a nem létező személyt sikerült megmentenie és már mind a ketten elhagyták a kórházat. Már amúgy vissza kellett volna térnie Washingtonban, de még ez a hét szabadság volt. A karja hála annak, hogy golyóálló mellény volt rajta, amikor meglőtték már egészen jól használható volt, de még mindig érezte a fájdalmat. A biztonság kedvéért az iratai, a jelvénye és még a szolgálati fegyvere két póttárral is nála volt, hogyha valami balul sülne el, akkor meg tudja védeni magát. Bár egy ünnepségen miféle gondok alakulhatnának? Eredetileg úgy volt, hogy Stephanie-val fognak eljönni, de nem ment el a lányhoz, hogy lehívja, pedig itt volt most tőle alig öt-tíz perc sétányira.
Így most egyedül próbált meg ellazulni egy kicsit itt kinn a mulatságokon. Igazából már régen munkába temetkezett volna, de felettesi parancs volt, hogy pihenjen és szórakozzon egy kicsit. A régi főnökei sem repestek az örömtől, hogy Shadow katasztrófát okozott és csak a szerencsén múlott, hogy Kevin Morrison-ra rá tudták húzni a vizes lepedőt, hogy miatta voltak halottak és a Seals épülete is miatta omlott össze, bár ez tény és igaz is volt, hogy ő robbantotta fel az épületet a hat darab gránáttal egyetemben. Körbenézett és vett egy hotdogot az egyik árustól, mellé egy dobozos üdítőitalt. Estére ki is nézett magának valamilyen koncertet, az idejét nem tudta, hogy mikor volt ilyen helyen utoljára. Így igyekezett szórakozni és pihenni ezen a helyen, már amennyire a személyiségétől ez kitelt.


#5 2009-07-27 21:24:17
Peter Castle
Bronxból kikellett menekülnöm. Ez egyértelmű. Még köhögök a könnygázfelhő miatt,de a szememet már nem nagyon csípi a gáz...
Az hogy most már sokan ismernek Bronxban az tény...az Anarchistáknak ellensége lettem a rendőrök számára garázda, a Klu Klux Klán tagjai számára pedig...talán ők már el is felejtettek. Kitudja hány alakkal találkoznak nap mint nap aki csatlakozni szándékozik hozzájuk aztán nem lesz belőle semmi sem. Jómagam is egy ilyen lettem inkább egy békésebb helyre jövök, lazítani kell és erre igen a Times Square és környéke lesz a legjobb hely.
Hamar veszek si egy Hot-Dogot és egy nagy pohár sört majd helyet próbálok keresni magamanak ,mivel a színpad közelébe akarok jutni. Hosszas: -Elnézést,kérem...-ekkel eljutok a színpad közelébe, egészen pontosan a legszélére ahol csak jobban hallom a zenét ,de már nem látom olyan jól. A kivetítőkből nem kértem itt van ez. Bronxból kijőve bementem a borbélyhoz és lekéstem a koncertet hát így jártam. A Hot-Dogomat már megettem a sörrel próbálom szomjamat oltani.
-ÁÁÁhh...ez igen!
Csodálatos amikor ennyi ember összegyűlik ismerkedésnek is jó és elűzi az unalmat. Néha néha az előadók egy-egy jó számán tombolok,de amúgy csak a kordonra támaszkodva nézek magam elé...valami bűzlik...
Nem...nem a lehelletemmel van itt a gond. Talán csak lelkiismeret furdalásom van azmiatt, hogy bajuszt növesztettem és néhány órával ezelőtt már le is nyirattam. Igen, és most mindenfélét beképzelek, hallottam már ilyenről. Még jó ,hogy alkoholista nem vagyok mert akkor meg mindenféle elvonási tüneteim lennének...még jó....


#6 2009-07-28 01:03:40
Taikuri
Élvezettel sétálok a Time Square-n és nézem a hatalmas emberi forgatagot, amely körül vesz minket. Régen volt alkalmam kiszabadulni otthonról és messzire menni a munka mellől. Az pedig külön öröm a számomra hogy végre azzal az emberrel lehetek, akit talán legjobban szeretek ezen a nyomorúságos világon ő pedig a fiam Antony. Igaz kicsit undorítónak tartom színek és boldogság ilyen méretű kavalkádját, de hát ez van. Az utcán sétálva gyorsan megigazítom az öltözékemet, ami méreg drága kék farmerből, fekete ingből és olasz bőrcipőből áll. Hosszú szőkés barna hajam szintén elegáns lófarokban van kötve szeretek jól és elegánsan kinézni. Szemmel már is a legközelebbi hot-dog árust keresem, alig várom, hogy végre bekapjak valamit, hiszen ma még nem is reggeliztem. Fogadott fiam szokás szerint elég szótlan ezért nem is várom el, hogy beszélgetést kezdeményezzen.
- Hogy megy az iskola fiam? Gyere együnk valamit amilyen gebe vagy rád férne egy nagy adag hot-dog.
Mondom neki majd elindulok a legközelebbi étel árus felé ahol alaposan bevásárolok. Két nagydarab hot dog sült krumpli és kóla. Ráadásnak megfejelem az egészet egy méretes szelet álmás pitével, ami a kedvencem. Remélem, hogy jól fog alakulni a délután akár mit is mond a fiúnak is szüksége van a kimozdulásra otthonról.

Tömeg. Undorító boldog nevető lények halmaza, akik azért az évezredes csorda ösztönnek engedelmeskedve tömörülnek össze. Hogy pontosan miért nem igazán bírom megérteni, talán mert tömegben nem kell gondolkodniuk, nincsen felelősség. Soha nem bírtam ezt az emberi viselkedést pedig azt hiszem, többet tudok az emberi lélekről, mint sokan mások. Arcom azonban nem mutatja ki mély megvetésemet annál is, inkább mert nézelődés helyett kénytelen vagyok arra figyelni, hogy kizárjam azt a rengeteg tudatot, ami körül vesz. Magamtól, alig ha jöttem volna ide, de régen láttam Eric-t, vagy ha úgy neki jobban tetszik aput. Igaz szó szoros értelemben nem tekintem annak, de tény hogy régen is jobban kötődtem hozzá, mint saját apámhoz, aki nem bírt olyanak elfogadni, mint amilyen vagyok bármennyire is szeretett. Ő, azonban ha nem is ért meg, de elfogad igaz azért zavar, hogy ennyire közeledni akar hozzá. Nem tudom, hogy miért nem bírtam magam megnyitni előtte igaz a képességemet se használtam még vele szemben nem tudom hogy valamiért viszolygok a fejébe nézni. Talán túlzottan félek a csalódástól. Végig mérem elegáns drága ruháit és tekintélyes izmait én bezzeg vékony gyenge alkatommal, fehér mankómmal és egy szín fekete öltözékemmel egészen eltörpülök mellette. Soha nem törődtem öltözékemmel mindig az egyszerű kényelmes ruha sötétszínű ruhadarabokat helyeztem előtérbe. Megfelelő cipővel így bárhol megjelenhetek, legyen szótemetésről vagy egy egyetemi óráról. Szórakozó helyekre meg bulikra amúgy se járok. A hajamat se bírnám olyan hosszúra meghagyni az apától örököt rövid szőkés barna hajamat mindig rövidre vágatom. Persze apám egyből megtalálja az ételes standot, amit kivételesen én is örömmel fogadok, a megfelelő táplálkozásra soha sem fordítok kellő figyelmet így bár egyszerre sokat eszem meglehetősen sovány vagyok a magasságomhoz és a testalkatomhoz képest.
- Köszönöm jól megy az iskola! Rendben együnk!
Mondom kurtán majd én is rendelek egy dupla húsos hamburgert salátával. Almás pite helyett azonban a túrós sütemény mellett döntök. Egyelőre nincsen nagy kedvem beszélgetni és nem is lesz könnyű belerángatni semmi ilyesmibe. Ennek ellenére viszont nagyon örülök, hogy itt van, és hogy végre megint láthatom őt.


#7 2009-07-28 13:06:52
Morsus
/Szabad kör, ameddig nincs harc többször is írhattok./


#8 2009-07-28 14:03:08
Peter Castle
A demográfiai adatok gyorsan megugorhattak, ugyanis egyre nagyobb a tömeg és lassan össze is szorítanak. Kellene nézni valami bizsut mert nem tölthetem ezt a jó programmal megáldott napot hot-dog evéssel és ivással. A lehető legmesszebb van valami és ott nincs is olyan embertömeg. Hosszas utamat megkezdem szerencsére az egyik őr kinyitja nekem a kordon kapuját és kienged onnan már könnyebben eljuthatok az Ajándékkuckóshoz. Ott is van a parkoló kocsikat kikerülve már előttem is van. Huhh itt már mindjárt másabb. Sokkal jobb itt a levegő istentudja miért ,de itt nincs annyi ember mint odakint pedig máskor mindig megtellenek ezek a helyek is ha van valami a közelben. Az eladónővel hosszasan beszélgetek az élet értelméről végül csak egy képeslapot veszek a Times Squareről és kész. A választék nagy volt, de én csak ezt választottam olyan egyszerű, olyan szép, és olyan olcsó


#9 2009-07-28 16:12:42
Thorhalla
Haladtam, egyszerűen semmi sem történt, nem nagyon kötöttek le a dolgok, a vattacukor is elfogyott, így aztán ki is dobtam a pálcikát a lehető legközelebbi szemetesbe. Körbenéztem, régen láttam ennyi embert egy helyen, igaz ezen a helyen mindig sokan vannak, de ennyien nem szoktak mégsem. Nem hittem volna, hogy ez a parádé ennyi embert megmozgat. Megcsóváltam a fejemet, hiszen hozzá voltam szokva, neki lett volna furcsa, hogy ennyien vannak itt, főleg ilyen békés és kellemes körülmények között. Lehet, hogy neki kellett volna látnom meginni egy sört, hogy feloldódjam egy picit, de ezt sem mertem megtenni. Egyszerűen én is kezdtem viszolyogni az emberek közelségétől, ez nem az én gondom volt, de mégis lassanként rám ragadt. Ő gyűlölte őket, én pedig szerettem emberek közé járni és mégis, hogyan néztem a gyomrom görcsbe rándult, hogy ne kelljen közéjük mennem. Lesz ez valaha jobb valamikor? Kezdtem félni az egész helyzettől, tudtam, éreztem a gyűlöletét, hogy mennyire megveti őket, de nem árthatott senkinek, amíg el nem mondom a verset. Nem akartam megtenni máskor sem, de a bűntudat, hogy így ezzel elnyomom. Szinte megőrjített, hogy nem beszélhettem erről senkinek, azok az emlékek, azok az érzések, hogyan képes ennyi mindent elviselni? Én már réges-régen beleroppantam volna. Mintha én hallottam volna Loki szavait, ahogyan kedvesemnek, vagy kedveskémnek nevez. Azok a zöld szemek, az őrült kacaj, Thor, mindenki más, akikkel életében találkozott, az a férfi, Einar… amit iránta érzett és mégis megölte. Az utolsó pillanatok, mikor Laufeyson kiadta a parancsot, hogy ölje meg, a kard lendül és… és…
Összerezzentem, ahogyan egy kéz ért a vállamhoz és rémülten fordultam hátra, de közben már hallottam is a hangját, ami fájdalmasan ismerős volt. Hogyan került ide? Hiszen ő volt az, akivel nem akartam találkozni, már csak azért sem, hogy ne legyen baja, Thorhalla gondolkodás nélkül ölné meg őt, ha lenne rá lehetősége. Nem hiába szakítottam vele és bontottam fel az eljegyzésünket. Félve pillantottam fel Jon-ra.
– Jól vagy Steph? – kérdezte Miller. – Már legalább fél perce szólítgatlak.

Ő maga is haladt, az üdítő és a hotdog elfogyott, ekkor tűnt fel neki egy szőke hajú nagyon alacsony lány a tömegben. Elmosolyodott, szóval Olaf megtartotta az ígéretét és tényleg lezavarta a lányt, hogy végre pihenjen és szórakozzon egy kicsit. Egyelőre nem mozdult, csak állt és nézte hátulról. Beszélniük kellett volna, már csak azért is, hogy azt a korábbi ügyet rendezzék, mert egyszer sem volt megbeszélve, csak annyi a lány részéről, hogy soha többé nem akarja látni őt. És nem ilyennek ismerte meg őt, nagyon nem. Így azóta is próbált vele beszélni, nem azért, mert szakítottak, azt elfogadta, hanem tudni akarta, hogy mitől változott meg ennyire gyorsan ilyen radikálisa. Azon a napon még együtt vacsoráztak, majd pedig éjjel azzal hívta fel hajnalban, hogy soha többé nem akarja látni és beszélni sem akar vele. Ennyi. Semmi más. Sem Olaf, sem pedig ő nem talált erre a kérdésre azóta sem magyarázatot, pedig igazán érdekelte volna mind a két férfit, hogy mi lehet a dolog mögött.
Új baráti társaság egészen biztosan nem, mert szinte azóta senkivel sem tartott kapcsolatot, teljesen magába fordult, mintha valami nagy trauma érte volna. Mi történt azalatt a pár óra alatt, amíg nem látta? Nem tudott rá választ találni. Látta, hogy a lány meg sem mozdult, amikor nekiment valaki, valami nagyon nem lehetett rendben, így odament hozzá és megszólította. Semmilyen választ nem kapott, újra megszólította, még mindig semmi. Végül a lány vállára tette a kezét és ismét megszólalt ezúttal kissé hangosabban.
- Jól vagy Steph? – kérdezte Miller. – Már legalább fél perce szólítgatlak.
– Jon! – mondtam zavartan. – Igen jól, csak elkalandoztak a gondolataim. Mit keresel New Yorkban? Nem Washingtonban kellene lenned?
– Éppen betegszabadságon vagyok, aztán gondoltam kinézek. Megint a zöld kontaktlencse van rajtad, pedig nem is kellene – mosolyodott el a férfi.
– Megsérültél? – kérdeztem aggódva, próbáltam kerülni a tekintetét, mert az egész helyzet rémesen zavarba hozott.
– Nem vészes, jól vagyok – védekezett. – Csak a golyóálló mellényemet lőtték meg vállnál. De jól vagyok. Beszélnünk kellene Stephanie.
– Tudom – mondtam. – De… de… erről nem olyan könnyű beszélni. Ne nézz így rám – háborodtam fel, ennek a nézésnek soha sem tudtam nemet mondani. – Rendben, úgysincsen semmilyen dolgom mára…
Haladtunk tovább a tömegben beszélgetve. Szerintem ő maga is ugyanolyan kényelmetlenül érezte magát, mint én, bár néhány perc kínos beszélgetés után végre kezdtünk mind a ketten egy kicsit oldódni. De vajon, ha odajutunk hogyan fogom a valóságot elmondani neki? féltem, hogy sehogyan sem fog ez megtörténni, csakis az ő érdekében…


#10 2009-07-28 22:31:40
Shadow
//előzmény: Manhattan. Sakura lakása//

- Hmm remekül hangzik – mondom mosolyogva, majd érdekesen pislogok, miután Sakuta eltűnik, s egy-két cuccal tér vissza.
- Izéééé... köszi... pisztollyal és puskával tudok bánni, akkor ezzel se lehet sokkal nehezebb... hiszen a lényeg ugyan az... célozni, stabilan tartani, s had szóljon. Bár itt a célpont túléli. - egyenlőre az övtáskámba rakom a Sajtó kártyát, majd a kis táskát is rögzítem. Ezután megindulok lefelé, s figyelem, ahogy a konyhaszekrényből kikerül a motoros cucc.
- Ehh... na itt nem kerestem volna ilyet az tuti... - jegyzem meg, majd felveszem a sisakot, amint kiértünk. Ezután egyszerűen felpattanok hátra, amint felszállt a riporter lányka. - Ha lehet, akkor egy darabban szeretnék megérkezni. - teszem hozzá még indulás előtt.

Egy idő elteltével – melyre később lehet kitérek, de lehet nem – megérkeztünk a buli helyszínére. Hát van egy nyüzsgés, s lekapom a bukósisakot amint megálltunk. Az övtáskából előkotorom a sajtó kártyát, s kirakom az övtáskám szíjára, majd Sakurára nézek.
- Akkor együtt maradunk, vagy szétválunk, esetleg keresünk ismerős arcokat? Bár itt úgy sincs senki olyan, akit ismernék – tekintetem csak átfut a tömegen, majd az égre nézek. - Tévedtem. - Ezzel Sakurának jól látható módon a tömegbe bökök az egyik irányba, ahol az új főnökünk sétálgat...
- Kemény buli lesz ez már érzem... - suttogom halkan.


#11 2009-07-28 22:48:00
Hjuchia Sakura
Szépen megérkezünk a Timse Square re. Laza 5 perc alatt átértünk. A motort egy szép felfestett parkolóba letámasztom majd miután Shadow is leszált letámasztom. A sisakot felakasztom a kormányra, kulcs a zsebbe. A táskából pedig előkerül egy merészen brutális fotoaparat.
-Nini tényleg. De ha bármit elkezd nekünk papolni akkor megkapja a magáét. Kivakuzom a szemét. Viszont nekem most dolgoznom kell egy kicsit. Ha gondolod gyere, lesz ingyen kaja meg pia is egy kevés. Aztán mehetünk is kedvencünket buzerálni... Nekünk is kijár az élvezkedés.
Vigyorgok miközben egy próbafotózást végzek. Pár beállítás után a nyakamba akasztom ala pántjával majd visszafordulok Shadow felé.
-Nos? Jó a sorrend vagy inkább vegyünk el 10 évet Millertől ahogy a frászt hozzuk rá és utánna menjünk kajálni a riportersátorba?


#12 2009-07-28 23:13:56
Shadow
Hallgatom Sakurát, miközben elővadászom a gépet, s nézegetem, hogy mennyire éled a kép, s vizsgálom a funkciókat, hogyan lehet rajta kicsit állítgatni... nehogy már egy ilyen civil kütyü fogjon ki rajtam. Na de az autómata beállítás megtalálása után már annyi gond csak nem lesz vele, bár kitudja. A nyakamba akasztom és kicsit elgondolkozó képet vágot.
- Szerintem duplázzunk és vegyünk el rögtön 20 évet, s akkor szépen filmre vehetjük, ahogy megőszül teljesen – kacsintok – És jah utána egy kis ingyen kaja jó is lesz... Na de akkor csapjunk le a főnök úrra és a kis lánykára. - ezzel meg is indulok csőröteltve a gépet, s a tömegben eléjük kerülve ugrok eléjük. Egy sor vaku villanás, majd egy kedves ártatlan mosoly.
- Szép napot! - köszönök vidáman, majd közelebb lépek a párocskához. A gépet leereszve. - Hogy telik a pihenője Mr. Miller? - kérdezem egy vidám mosollyal, majd a lány felé fordulok. - Üdvözlöm Syn Lora Black vagyok. - mutatkozok be, majd Millerre nézek, s azt vizsgálom mennyire nyugodt még, hogy ha kell időben félre húzhassam onnét Sakurát, mielőtt felrobbanna a dühtől a főnök, de közben persze a lányra is figyelek.
- Különben hogy tetszik eddig eme fesztivál, ha megkérdezhetem. - kedves mosoly nem tűnik el az arcomról, de a gépért nem nyúlok egyenlőre. - esetleg van valami extra érdekesség, amit érdemes megnézni és nagyon tudnak ajánlani? - a lányra, majd Millerre pillantok. Ha van valami meló, akkor remélem, hogy burkoltan kinyögi, s esetleg köddéválok a tömegben Sakuraval együtt...


#13 2009-07-28 23:53:49
Thorhalla
Hosszú ideje sétáltunk már és beszélgettünk, már tudtam, hogy miért is akartam távol maradni tőle, mert tudtam, hogy milyen vagyok a közelében. Így annyira nehéz volt bármire is nemet mondani, vagyis nem sikerült. Pedig a saját érdekében akartam megtenni, hogy nem látom többé. Annyira féltettem és nem mondhattam el az igazat neki. bármilyen másik esetben megtettem volna, de Thorhalla, Thorhalla volt és ez az egész annyira komplikálttá tette a dolgokat. Az idő telését nem is figyeltem, jó társaságban minden annyira gyorsan telik és vele mindig így volt. Fáradtan vettem egy mély levegőt, valamit ki kellett találnom, az egészet pedig még az is bonyolította, ha el is mondhatnám, akkor pedig ott lenne a másik bökkenő, hogy FBI ügynök volt és kormánynak dolgozott, a másik énem pedig nem volt ember. Most tűnt csak fel, ahogyan egy pillanatra lemaradtam, hogy kéz a kézben sétáltunk. Mióta? Rémesen fáradt lehetek és szörnyen ki lehetek készülve, ha ez nem tűnt fel eddig. Ennek ellenére jól éreztem magam túlságosan is, még mindig szerettem és nem lett volna szabad. Csak egy egyszerű skandinivisztika szakot végzet múzeulógus és írónő. Semmi egyéb, ő volt tűzistennő nem pedig én. Bár én igazából az emlékei alapján a káoszt is oda soroltam volna, de ha ennek tartották számon, nem vitatkoztam vele.
Mire feleszméltem már messze jártam a házunktól, vagyis a lakásomtól. De szépen lassan megtudtam a nem titkos részeket Jon-tól, hogy miért is volt most jelenleg itt, és mivel is foglalkozott, amióta nem beszéltünk. Majd pedig én következtem, persze egyes részeket kényetlen voltam kihagyni, de elmeséltem, hogy mennyire jól állok a leendő könyvemmel, amit igazság szerint a kiadóm már hetekkel ezelőtt követelt rajtam, de egyszerűen nem tudtam haladni a munkák miatt. Az orvosom szerint lelki kimerültség, ha tudta volna az igazat szerintem őt vitték volna zárt osztályra. De még Olaf sem hagyott egy percnyi nyugtot sem nekem, a nevelőszüleimről nem is beszélve.
– Szóval akkor így kerültem ide, és mivel most itt volt ez az felvonulás, tegnap még Olaf-fal is összefutottam és említettem, hogy eljövök… - mondta Miller
– Ah értem, szóval akkor ezért ragaszkodott hozzá, hogy mindenképp eljöjjek – háborodtam fel megint nevetve. – Tudtam én, hogy összebeszéltek egymással Jon.
– Talán megbántad? – kérdezte a férfi elmosolyodva.
Nem remélte, hogy ennyire jól fog alakulni a nap, noha nem tudta kiszedni a lányból, hogy mi történt aznap éjjel, de legalább látta nevetni, ugyanis Olaf elmondása alapján igen feszült volt az utóbbi időben. Előbb vagy utóbb rá fog jönni arra, hogy mi okozta ezt és az is egyértelmű volt, hogy valamit titkol előle, de nem kérdezett rá, noha gyanakvó maradt. Nem akarta ezt a kellemes napot elrontani, amit végre azzal tölthetett, akit szeretett. Mind a ketten roppant zavarban voltak a beszélgetés elején, de mostanra már kellően feloldódtak és ugyanúgy társalogtak, mint hónapokkal korábban. De akkor is volt még valamire, amire nem talált magyarázatot. Vajon ha rákérdezne a lány elmondaná, vagy pedig elterelné a szót az egészről. Majd beszél erről is Olaffal valamikor, ha lesz rá lehetősége. Talán azért volt ennyire gyanakvó, mert olyan munkát végzett, amit. Elhessegette a rossz gondolatokat, nem akart velük különösebben foglalkozni. Elengedte Stephanie kezét és átkarolta a lányt, majd pedig magához húzta. Lehajolt hozzá, majd pedig lágy csókot lehet párja ajkaira, amikor valaki beugrott eléjük és egy vakut sütött el.
Ösztönösen engedte el Steph-et és ütött a képükbe fényképező személy fényképezőgépe felé, hogy kiverje a kezéből. Majd pedig meglátta a nő ártatlan vigyorát.
- Soha sem szabadulok meg magától? – kérdezet Miller.
A szívem a torkomban kalapált, amikor magához húzott és megcsókolt, nem is tudom, hogy milyen régóta vágytam erre, amikor valami kattant és villant mellettünk. A következő pillanatban Jon már el is engedett és arra ütött, ahonnan jött a villanás. Döbbenten néztem a nőre, aki úgy tűnt, hogy ismeri Jon-t, és viszont is. Fényképezőgép, akkor ő most vagy egy újságíró, vagy pedig az egyik munkatársa. A kérdése után riporternek tűnt, akkor most Jon miatt vagy miattam jöttek ide? Szerencsére eddig nem sokan rohantak le, hogy én én vagyok, ami miatt roppant hálás voltam mindenkinek.
- Örvendek – mondtam. – Stephanie Smith vagyok, nem tudom, nem igazán a fesztiválra figyeltünk eddig… - mondtam kissé elpirulva. – Ön újságíró, vagy pedig Jon egyik kolléganője?
Teljesen nyugodtan figyelte a nőt, bár nem örült, hogy itt látta, főleg nem fényképezőgéppel a kezében. Körbepillantott és sikerült a közelben még Sakura-t is észrevennie, valahogy volt egy ilyen érzése az utolsó látogatás alkalmával a kórházban, hogy ezek roppant jól összebarátkoztak a kórházban, amíg ki nem engedték őket.
- Inkább dolgoznék, ha lehetne Ms. Black – mondta. – Ahogyan látom a társa, Ms. Sakura is itt van, minek köszönhetjük ezen látogatásukat? Csaknem máris újabb munkát szeretnének, mert ha így van megoldhatom, hogy egy hasonló ügyhöz vezényeljék ki önöket mint a két héttel ezelőtti. Csak egye telefonomba kerül Ms. Black. Egyéb kérdése is van? Mert ha nem látná kisasszony, de társaságban vagyok és nincsen kedvem kollégákkal társalogni, ha már akaratom ellenére küldtek szabadságra.
Szigorú arccal nézett a nőre, majd pedig a fényképezőgépre és kinyújtotta a kezét.
- Kérem a felvételeket Ms. Black – mondta még mindig nyugodtan.
– Ugyan már Jon – mosolyogtam rá. – Nem kell mindent ennyire komolyan venni, szabadságon vagy…


#14 2009-07-29 00:38:54
Hjuchia Sakura
Nah csodaszép akció. Lassú sétával énis odaérkezem a trióhoz. Pont végszóra. Miller-re nézek majd a mellette álló hölgyre.
-Na jó, a kamera az enyém és ha hozzányulsz eltöröm a karodat. Kettő, mi dolgod van egy nem csak , hogy bályos teremtéssel de még nem is utolsó sorban Íróval. A végén még elemésztődik szegény. De mien bunkó volnék. A nevem Hjuchia Sakura, szabadúszó fotoriporter vagyok.
Shadow felé tekintek és az eddigi kedves mosoj eltünik és egy unott arc jelenik meg.
-Ez az éhenkórász meg a nyakamon ragadt...Ez is hosszú történet. De minek hazudsz sose lennék a munkatársad. Hajcsár vagy öreg... Na mindegy...nyeh...
befurakodok közéjük és Stephanie hátára teszem a kezemet majd a Sajtó büfé feliratú sátorra mutatok.
-Gyere együnk valamit. Itt ingyen van. - elnézek Shadowra és csúnyán nézek - te is itt zabáld tele magad mert nincs otthon kaja...
Visszafordulok Stephanie felé és ha jön akkor megirányzékolom a büfés sátrat.
Fura de üres. Ennyire szar nem lehet a kaja. De mindegy. Fogok egy szendvicset és leülök az egyik székre.
-Nyugi nem lesz letámadós riport. Én lesifotós vagyok inkább mint fotoriporter. Inkább mesélj, hogy mi dolga egy írónőnek egy ilyen alakkal mint Miller? Ja egyépként bocsi de szerintem minusz 10-20 évet vesztett Black'y akciója miatt. Ne is törődj vele.
-Szerintem már évek óta festi a haját...
jegyzem még meg halkan


#15 2009-07-29 04:55:03
Taikuri
A fiam persze nem beszél túlzottan sokat, ami várható is volt tőle az én lelkesedésem azonban a legkevésbé sem tőrt meg. Igaz a jó kedvemet általában kevés dolog van, ami ki kezdheti. Az életben a legnagyobb ellenség nem más emberekben kel keresni, ha nem saját magunkban. Aki megküzdött saját magával és legyőzte az arra máskor is képes lesz így egyre nagyobb teljesítményt érhet el, és ha az egyszer le is győzik, legközelebb ugyan úgy nem fogják. Élvezettel majszolom a hot dogjaimat és kortyolok a szénszavas üdítőből a gyomromban pedig kellemes melegség árad szét. Az étkezésnek azonban hamarosan vége Antony-tól alig ha remélek, tartalmas beszélgetést keresni kell valami érdekeset. Persze szigorúan nevelő célzattal valami kisebb csínybe is bele lehetne vinni a telepatikus képességei nagy hasznunkra, lehetnek ebben. Mindig is lenyűgözött, hogy mire is képes az én kis fiam bár valahogy eszembe se jutott, hogy akár őt akár nővérét felhasználjam a céljaim érdekében. Akárki másnál ez nem jelentett volna problémát de mióta szüleik meghaltak vagy ha úgy tetszik a másik énem ébredése végzett velük én nem nevelem őket és meglehetősen a szívemhez nőttek. Talán bárki mást képes lennék akár emberként is puszta kézzel megfojtani többször követtem el gyilkosságot vagy használtam ki másokat. Érdekes hogy annak ellenére, hogy a bennem lakozó másik énem csak részben vagyok, én valójában mennyire hasonlítunk, sőt szinte nem is érzem a különbséget csak mások az adottságaim és felszabadultabb vagyok harcközben. Vajon ez más hozzám hasonlónál is így van? Nem tudom, talán ha látok megkérdezem, tőle bár a fene, se tudja, hogy ki az ellenség vagy a barát lehet, hogy báj csevej helyet harc lenne a dologból. Miközben eszem meglátom, hogy néhány csinos lány sündörög a sajtó sátor körül, ami remek alkalom egy kis ismerkedésre. Bár kétséges hogy minket is oda engednek-e de reméljük Antony hajlandó lesz egy kis segítséget nyújtani a dologban állítólag képeket is elbír helyezni mások fejében.
- Antonyi gyere, menjünk, keresünk valami izgalmasat! Ezektől a másod osztályú humoristáktól szétunhatjuk magunkat.
Mondom, neki finn nyelven, majd az utamat egyenesen arra veszem amerre a két csinos nő ment. Sajnos azonban időközben beszélgetni kezdtek egy elég különös párossal, akiket ráadásnak épp meglehetősen intim helyzetben kaptak el. Azonban én sem vagyok szívbajos a tömegen átvágva egyenesen az érdekesnek tűnő beszélgetők felé veszem az irányt. Remélhetőleg ki fognak szúrni, mert elég célirányosan megyek feléjük. a tömegből pedig elégé kimagasodok a méreteimmel.

Békésen eszem és már lassan elfogy az étel, amikor észreveszem, hogy drága mosta apám bámul valamit. A tekintettem nekem is megakad az egyik közeli büfé környékén csókolózó páron majd a két csinos nőn, akik feléjük tartanak. Engem ez a jelenség különösebben nem nyűgöz le annyira nem értem, hogy mi keltette fel ennyire, Eric érdeklődődését. Persze sejtéseim azért vannak, de nem nagyon láttam, még hogy nők után koslatott és nem is igen halottam ilyenről. Általában csak a munkájának élt nem is nagyon láttam, hogy velünk töltött időn és a sporton kívül mást is élvezett volna. A fejébe soha sem olvastam még nem tudom hogy miért bár néha elkaptam egy –egy kósza gondolat foszlányt valami miatt nem hatoltam bele olyan könnyedén mint másoknál megfigyeltem. Amúgy is megbízom, benne általában teljes őszinteséggel felvállalja egyéniségének nem éppen pozitív vonásait is. Most sem kell tudni, hogy rosszba, sántikál vagy legalábbis én egy újabb megalázó élménnyel leszek gazdagabb. Ennek ellenére hamar elfelejtem a dolgot ugyan is az egyik megfigyelt nőnél egy fényképező gépet látok. Ez a gondolat felvillanyoz engem is hiszen mint mindig most is nálam van a gépem. A kezembe veszem tokot, de egyelőre nem bontom, ki ha nem elindulok az apám által vágott csapáson át a tömegen. A tervének problémásságát már abból is sejthetem, hogy finnül szólt hozzám, ami azt jelenti, hogy lehet szükség lesz szuper erőmre is. A gondolaton egy pillanatra elborzadok, utálom a képességemet szükség helyzeten kívül használni szórakozásra pedig még annyira se igaz néha kivételt tettem a kedvéért, de én nem apuci pici fia vagyok. Szilárd elveim meggyőződésem és véleményem van, ami mellett kitartok, kerül, amibe kerül. Sem ő sem más nem fog dróton rángatni, ahogyan én sem rángatok, másokat pedig még könnyebben megtehetném mit ő. A dolgoknak azonban meg van természetes rendje az pedig nem természetes, hogy csak úgy betolakodok valaki fejébe az pedig még annyira, se hogy valaki elméjét irányításom alá vonjam pedig teljesen abszurd. Számtalanszor használtam így is úgy a képességemet, hogy komoly kárt okoztam vele. Neki nem kell, ilyen erővel együtt élnie fogalma sincs mekkora felelősség ez nekem. Komolyan mondom, néha úgy érzem, hogy kettőnk között én vagyok az érettebb amúgy maximum tíz talán tizenöt évvel idősebb, mint én. Vér szerint még apám sem lehetne, bár kétség kívül jól megfelel a feladatnak. Gondolkodok, magamban miközben lassan elérjük apám kiszemeltjeit. Nem tudom, hogy ő mit tervez, de én végre előveszem, a gépem elvégzem a beállításokat majd miután felmértem a terepet hozzá látok a fotózáshoz. Persze ez nem pénzért megy csupán szórakozásból csinálom, csak nagyon ritkán adok el képeket lapoknak akkor is elsősorban fotós újságoknak. Beszélgetni nagyon nincs kedvem bár végül azért felzárkózom apa mellé nehogy bajba kerüljön. Az ügyvédei gondolom, öt perc alatt elintézik, mint mindig, de lehet hogy az erőm nélkül is tudok neki segíteni ha megint valami ostobaságot csinált


#16 2009-07-29 10:46:03
Thorhalla
Kezdtem egyre inkább zavarba jönni, főleg, hogy most már egy másik nő is csatlakozott hozzánk. Zavartan néztem körbe, szerintem kezdtünk egyre nagyobb feltűnést kelteni főleg azzal, hogy ketten kamerával voltak éppen előttünk, miközben annyira nem is voltunk feltűnő páros, sőt a saját megítélésem szerint semennyire sem voltunk azok. Szóval tényleg ismerték egymást, vagyis dolgoztak együtt. Hogyan került két riporter egy FBI-os ügy közelébe? Nem, inkább nem is akartam tudni. Szóval már tudtam a másik nő nevét is, azonban mielőtt bármit is tehettem volna, már ott volt Jon és közöttem és beszélt tovább, miközben a sátor felé kezdett noszogatni. Mosolyogva csóváltam meg a fejemet, újságírók, soha sem fogom őket megszokni, nem értem, hogy mire jó ez a folyamatos felhajtás, egy FBI ügynök és egy írónő, ezen most miért kellett ennyire fennakadni?
- Stephanie Smith – mutatkoztam be a nőnek, bár felismert így felesleges volt.
– A feletteseim bizonyára odalennének ezért a mondatáért Ms. Sakura – mondta Miller. – Ezenfelül, ha nem látták volna társaságban vagyok és a hölgy is…
Megadóan pillantottam Jon-ra, ezek nem fognak elmenni addig, amíg legalább néhány szót nem mondok az újságnak, így megadóan követtem a nőt a sátorig. Odabenn leültem az ajtóval szemben, hogy azért lássam, hogy mi zajlik kinn. Felvontam a szemöldökömet és kérdőn pillantottam odabenn a nőre, amikor odabenn végighadarta a mondani valóját. „Blacky akció”? Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, ezért próbáltam okosan mosolyogni rá és bólogatni, hogy igen értem és minden rendben van. Amúgy semmivel sem tűnt öregebbnek, mint amikor legutóbb láttam, így nem tudom, hogy mire célozhatott, nem is akartam tudni szerintem. A „Blacky” ismerős volt, szóval tudhatta, hogy Black Jack volt Jon hívókódja a légierőnél. Furcsa, de igazából még mind a mai napig van jó pár barátja, aki Jack-nek hívja, így biztosan ez lehet az oka. Vagy, ha más, az sem érdekelt volna különösebben.
- Szerintem egyértelmű volt, hogy mit csinálok vele – mosolyodtam el. – Több, mint négy éve vagyunk együtt Jon-nal, a többi részletet pedig szerintem maga is kitalálja.
Megcsóváltam a fejemet, úgy tűnt, hogy nagyon nincsenek jó véleménnyel róla, vagy legalább is a munkavezetési stílusáért nem volt oda a riporter. Most már kezdett érdekelni egy kicsit, hogy miért is. Döbbenten néztem a nőre, amikor azt mondta, hogy szerinte festi a haját Jon. Asgardra! Mit műveltek ezek ketten szerencsétlen idegeivel?
- Csak huszonnyolc éves, nem festi a haját – nevettem fel. – De mi dolga volt maguknak vele? Biztosan valami munkával kapcsolatos, mert csak velük szokott magázódva beszélni, ha nincsenek közelebbi kapcsolatban, az idegeneket nem számítva, de magukat láthatólag ismerik, és önön is őt.
Kipillantottam a sátorból ekkor tűnt fel, hogy még ketten közelednek Jon és Ms. Black felé, két férfi, ahogyan közelebb értek hozzánk, különös érzés kerített hatalmába. Éreztem már korábban is, vagyis nem én, hanem Thorhalla, amikor Asgardiak vannak a közelben, semmivel sem összetéveszthető érzés. Döbbenten néztem kifele Ms. Sakura mellett, majd pedig felpattantam és kisiettem a sátorból és a közeledő párosra néztem szinte halálra várt arccal. Melyik lehetett az és milyen párti legfőképp? Ha Thor pártiak és felismernének ebben a testben, akkor egészen biztosan végezhetnének velem Thorhalla miatt, hiszen azt még én is tudtam, hogy a bűneiért nagyon enyhe büntetést kapott, ki kellett volna végezniük. Egyelőre nem mozdultam, csak a közeledő párost figyeltem… és féltem.

Miller még mindig várta, hogy Shadow odaadja neki a fényképeket, miközben végül Sakura is megérkezett oda hozzájuk a férfi legnagyobb örömére. És máris kezdett beszélni, valahogyan jobb volt ez a nő, amíg félt. Addig is csöndben volt és nem karattyolt és rikácsolt mindenféle ostobaságot hangosan egy fesztivál kellős közepén. Nem válaszolt a nőnek, amikor az éppen firtatni kezdte, hogy mit csinál ezen a helyen a barátnőjével. Szigorúan nézett a nőre végül, amikor végül megszólalt, hogy nem a főnöke és Stephanie-t elkezdte terelgetni a közelben levő sátor felé. Csak megcsóválta a fejét, amikor Steph szólt vissza neki, hogy hamar végezni fog. Pedig mennyire reménykedett abban, hogy végre egy kicsit nyugodt napja lesz és ez egy kellően nagy hely ahhoz, hogy olyan személyekbe fussanak bele, akik zavaró tényezők voltak. És mégis sikerült, ráadásul pont abba a kettőbe, akiket a Seals gyógyszergyáras akció után nem is akart volna viszontlátni soha sem.
Lehet, hogy meg kellett volna tennie, amit Shadow készítői mondtak, nem megszegni a parancsot és kivégezni a nőt, amint megvolt a parancs. Igaz szint egy időben jött a másik is, hogy ne tegye és nyerje meg magának, és ő ezt tette. A főnökei nem tudták, hogy mire adtak parancsot, ez a nő kész katasztrófa volt. igazság szerint, ha akarta volna most is elintézhette volna az ügyet, lehet, hogy szabadságon volt, de ettől függetlenül bedugni valamelyik titkos kormánybörtönbe úgy, hogy onnan többé elő se kerüljön egyszerű lett volna. Mit kerestek itt amúgy? Abban biztos volt, hogy a másik tényleg azért volt itt, hogy pénzt keressen, de egy olyan személy, aki nem ért semmihez sem a gyilkoláson kívül nem tudott rájönni. Talán domesztikálódni próbált? Steph után pillantott, amikor az belépett a sátorba, majd pedig újra kinyújtotta a kezét Shadow felé.
Nem is telt el sok idő, amikor a lány kijött a sátorból, arca sápadt, bepillantott mögötte Sakura felé, de semmi sem történt, végül arra nézett, merre Stehp is, csak egy közeledő párost látott meg. Mitől rémült meg ennyire? A közeledő párosra emelte a tekintetét és végignézett rajtuk, semmilyen gyanúsat nem látott rajtuk. Ellépett Shadow mellett és odament a lányhoz. Már csak megszokásból is végignézte a tömeget, hogy merről jöhet bármilyen fenyegetés, a berögzült viselkedés, amit sehogyan sem tudott az ember levetkőzni magáról. A kiképzésen az „élete” függött ettől, meg később a bevetések során is. de most még mindig semmi sem volt. Túlságosan feszült volt, vajon a két nő miatt, vagy csak azért, mert végre megint együtt lehetett a lánnyal?
- Minden rendben? – érdeklődött.
– Igen persze, csak valami furcsát éreztem, de rendben vagyok – mondtam kellően hangosan, hogy a közeledők is meghallhassák, hátra reagál rá valamit, az akit éreztem, majd Jon-ra pillantottam. – Tényleg.


#17 2009-07-29 12:07:16
Shadow
Csak pislogok egy sort Hjuchia reakciójára, majd Millerre nézek.
- Lazítson már végre. Én is próbálok. Képeket meg majd kap, a negatívval együtt, de nem most. Inkább örüljön, hogy kivételesen olyat csinálok amivel nem keveredek bajba, vagy hagyok pusztulást magam után. És azt a telefont tartogassa későbbre, mert kell majd pénz. - majd a sátor felé nézek, s vissza Millerre. - Megyek enni valamit, ha van valami, akkor hívjon és megyek. - ezzel a sátor felé indulék, de ekkor jön ki a lány elég sápadtan, így körbenézek, hogy miért, főleg arra, amerre ő is nézett, majd a két felénk tartón akad meg a tekintetem, s megindulok feléjük, ahogy kikerülöm a párt, majd a sátorba sétálok, s Sakurára nézek.
- Két fickó tart nagyon felénk. Most vajon csajozni akarnak, vagy megint balhé? - kérdem halkan, s felkapok egy szendvicset. - ha az utóbbi, akkor lesznek jó képeid, ha meg csajozni, akkor kicsit másabb a szitu... - a szendvicset eszegetni kezdem, s közben ki pillantok a főnök és a párja felé. Ha bármi gond lenne, akkor gyorsan közbe tudjak avatkozi a lehető legkisebb feltűnéssel.


#18 2009-07-29 14:11:06
Morsus

Walter előtt egy szőke fiatal fiú sétál el, aki tini kora végét járja, haja mosdatlan, hosszú és a fiú kinőtt ruhákat hord. Morog az orra alá és mindenkire mond valamit majd megáll Walterrel szemben és ránéz.
- Jó lesz... erősnek tűnik... talán jó lesz...
Majd a fiú eltűnik és Walter megremeg egy pillanatra.
- Igen. - mondja Walter. - Tényleg elég erős, de fegyvertelen.
Majd ellenőrzi a ruháját és táskáját mire megtalálja a pisztolyt.
- Tökéletes...
Mondja a férfi és elindul a tömegbe.

A színpadon lassan elköszönnek az előadók és egy tucatnyi ügynök érkezik, hogy biztosítsák a helyett a polgármesternek. A zene eltűnése mindenki figyelmét kicsit oda csalja.


#19 2009-07-29 21:16:13
Tyler
Gőze sincs miért jött el egyáltalán erre az össznépi banzájra. Nem mintha nem élvezte volna bámulni a lepukkant lakásában a csótányokat. De egy idő után már eléggé unalmasakká válnak, és még beszélni sem tudnak. Elég uncsi egy társaság.
Bár egyáltalán nem vágyik senki társaságára, a lakást el lepő bogarakkal beszélgetni mégis csak túlzás lenne. Úgy hogy fogta magát, a tömegközlekedést igénybe véve, leruccant ide. Hogy elfelejtse milyen szánalmas élete van, bár arra jó lenne az alkohol is, csak hogy momentán le van égve. Utolsó cigijeinek egyikére rágyújtva, a színpad felé pillant. Ahol öltönyös testőrök gyülekeznek, hírül adva hogy valami segg fog beszélni egy órán keresztül. Döglesztően unalmasan.
-Akkor inkább a csótányok....-
Dörmögi az orra alatt mire a közelben álló fiatal nő enyhén furcsán tekint rá. Erre a képébe fújja a füstöt, és arébb araszol a tömegben.


#20 2009-07-29 23:25:55
Walter
Kíváncsian és jókedvűen nézelődök mindenfelé. Rorschach gyűlöli a tömeget és a zsivajt, de én kedvelem. Már ha épp nem nyomoznunk kell… Kikapcsolódás céljából tökéletes ez a hely és ez a sokaság.

Egy fiatal fiút pillantok meg a rengeteg ember között. Szőke, talán 18-19 lehet, haja meglehetősen ápolatlan, akár az enyém, de egyben hosszú is. Rég nem járhatott fodrásznál. A ruhái is meglehetősen különösek, egyik sem az ő mérete… Talán meginvitálhatnám az üzletembe, és méretre varrhatnám őket neki.

Nocsak… Addig bambultam, hogy hirtelen elém került, és megszólított. „Jó lesz”? Mi lesz jó?

- Öhm, elnézést, fiam, de te--

A következő percekben nem értek semmit. Mi történik? A fiú… eltűnt. Mutáns? Teleportáló? Furcsa módon remeg meg a testem… majd…

- Igen. Tényleg jó lesz.

Ellenőrzöm a ruhámat és a táskámat, amiben persze ott a pisztolyom is.

- Tökéletes…

Megindulok a tömegbe…


#21 2009-07-30 10:54:58
Thorhalla
– Higgye el megtettem, amíg maguk meg nem jelentek Ms. Shadow, hogy tönkretegyék a betegszabadságomat – mondta még mindig nyugodtan a férfi.
Még mindig figyelte a férfit, akiket Steph is, de úgy tűnt, hogy egyelőre nem akarnak rájuk reagálni és nem szólítják meg őket. Visszanézett Sakura-ra és Shadow-ra, kezdett aggódni, hogy addig egyetlen szabad pillanatuk sem lesz, amíg ez a két nő itt marad. Persze, hiszen semmi sem lehetett tökéletes ebben semmilyen helyzetben. Egy pillanatig tényleg felmerült benne, hogy felhívja a főnökeit, hogy hívják el ezt a két nőt innen valamilyen ügyhöz. Esetleg újabb vallomást kell tenniük a korábbiban, vagy bármi hasonló. A színpad felé figyelt, amikor a zene csöndben maradt. Ügynökök, rendőrök, akkor most jöhet a polgármester beszéde, remélhetőleg azt a múltkori Seals-es akciót nem fogja megemlíteni és továbbra is a mutánsokra kenni, amikor nekik igazából semmilyen közük nem volt a halálestekhez. Az pedig roppant jó kérdés volt, hogy a kormány mennyit mondott erről a helyi polgármesternek.
- Menjünk egy kicsit közelebb – ajánlotta Stephnek.
Egyik sem reagált a kicsit túl hangos mondatomra, noha még mindig éreztem egy másiknak a jelenlétét és be kellett vallanom, hogy én ettől igenis féltem. Lehet, hogy Thorhalla nem tette volna, sőt talán még örült is volna, hogy végre valakit talál a saját fajtájából, de nekem nagyon nem tetszett az egész. Sajnos el is szóltam magam, így ha akartam volna sem tudtam volna már felszívódni a tömegben ahhoz, hogy véglegesen elveszítsem az alakot. Bár ki tudja lehet, hogy sikerült volna. De legalább a másik riporter is csatlakozott a másikhoz, és így nem minket boldogítanak. Nem volt türelmem újságírókhoz, főleg ebben a helyzetben és állapotban nem. meg kellett volna nyugodnom már csak azért is, hogy Jon-nak ne tűnjön fel, hogy idegesebb lettem a szokásosnál. A színpad felé figyeltem egy pillanatra, akkor most jöhetett a nappal fénypontja. Vajon mi olyat mondhat, amit még mi nem tudunk? Kötelessége megtenni, hogy beszél és biztosan örömmel is teszi. Jon-ra pillantottam és rámosolyogtam. Legalább a két nő nem lesz a közelben úgy fél percig.
- Mehetünk – mosolyogtam.
Ezzel mindketten kicsit közelebb indultunk a színpadhoz.


#22 2009-07-30 15:17:49
Morsus
A polgármester megáll a pódiumon és lassan torkát köszörülve kezdi pakolni a papírjait.

Walter a tömegben halladva sikeresen fellöki Tylert pont neki Titanisznak, de mire Tyler utána nézhetne vagy nyúlhatna a férfi eltűnik a tömegben. Valamiért a legfőbb vágya az, hogy eljusson a polgármester közelébe és lelője. Mikor elmegy Millerék mellett az láthatja, hogy a kezében egy pisztoly van és épen kiélesíti ahogy a színpad felé közelít.
- Megérdemled...
Mondja Walter miközben megy előre, de Walter és Rorschach számára ez egész olyan, mint egy álom. Mintha az egészet álmodnák és nem is róluk lenne szó. Nem is ők csinálnák az egészet. Mintha egy harmadik személy uralná őket.


#23 2009-07-30 15:32:06
Walter
A tömegben haladva sikeresen fellökök egy férfit, pont neki egy ismerős nőnek, de mire a férfi utánam nézhetne vagy nyúlhatna, eltűnök a tömegben.

Valamiért a legfőbb vágyam most az… hogy eljussak a polgármester közelébe… és lelőjem!

Mikor elmegyek egy másik ismerős férfi mellett… talán Miller ügynök?… az talán észreveszi, hogy a kezemben egy pisztoly van, és éppen kiélesítem, ahogy a színpad felé közelítek.

- Megérdemled…

De miért is mondtam ezt? Miközben megyek előre, úgy érzem magam, mint egy álomban. Mintha az egészet álmodnám, és nem is én tenném ezt. Rorschach is teljesen néma, és mintha egy harmadik személy uralna éppen…


#24 2009-07-30 20:05:54
Tyler
A tömegnyomorban álldogál egykedvűen. A cigit már rég elszívta és épp egy másikra gyújtana, mikor valaki
alaposan meglöki hátulról. aminek következménye képen ő is alaposan legázol valaki mást.

-Hé nézzen már a lába elé jó ember!-

Kiabálja dühösen amire meg is van az oka. A gyújtójával alaposan megpörkölte a mutató ujját az ütközés eredménye képen.
A szitkai azonban már nem éri el a lökdösődőt. Mintha ott sem lett volna senki. Azt sem látta hogy ki volt az illető. Pedig szívesen kiabált volna vele egy sort, már csak azért is hogy a tömeg okozta dühöt és frusztráltságot levezesse valakin.

-Jobb lett volna ha maradok otthon...-

Ismét a színpad felé fordul ahol a polgármester a papírjait rendezgeti az unalmas beszédéhez.


#25 2009-07-30 21:33:53
Thorhalla
Időközben felért a polgármester a pódiumra, vajon mit fog éppen mondani? Gondoltam a szokásos beszéde lesz. Jonnal egy kicsit közelebb mentünk, a jobban látás, vagyis esetemben a hallás miatt, hiszen az egy méter hatvan centis magasságommal nem voltam az, aki túl sok mindent láthatna. Nyűgösen pillantottam az előttünk állók hátába, és próbáltam úgy állni, hogy lássak is valakit, de nem sikerült. Így csak türelmetlenül toporogtam, amíg meg nem szólal. Igaz láttam kedves polgármesterünket mindenhonnan visszaköszönni az évek során, talán még személyesen is találkoztam vele valami partin, de erre nem mertem volna megesküdni, így aztán, mint jó New Yorki érdeklődve várom a fejleményeket. Lehet, hogy el kellett volna mennünk és hozzám felugrani egy italra, vagy valahol messze ettől a helytől, ahol nem voltak ennyien és mi ketten is sokkal nyugodtabban lehettünk volna. Körbepillantottam, csak emberek és emberek, de legalább Jon itt volt mellettem és jelen pillanatban ez is bőven elegendő volt számomra.
Vajon hogyan alakult volna a napom, ha nem futok bele? Lehetséges, hogy már régen hazamentem volna, hogy ne kelljen ennyi ember között lennem. A kezemet Jonéba fűztem és közelebb bújtam hozzá, legalább vele biztonságban éreztem magam. Kattanást hallottam a viszonylagos csöndben, ami nem arról jött, ahol a hangfalak voltak, hogy a polgármester beszédét kihangosítsák. Még szinte fel sem eszméltem megláttam egy férfi kezében egy pisztolyt, ahogyan a színpad felé tart. Jon-ra néztem ugye nem kezd el most hőst játszani? Ismertem annyira, hogy megtegye, de… de jelenleg még csak golyóálló mellény sem volt rajta.
- Ne! – suttogtam.
Miller egy kicsit megkönnyebbült, hogy egyik nő sem követte, hanem maradtak a helyükön és így megint kettesben tudott lenni vele. Átkarolta a lányt, amikor az hozzábújt és figyelni próbált arra, hogy mi készül a pódiumon. Nem tudta elkerülni a figyelmét, ami máskor sem, hogy Steph-et mennyire zavarta, hogy nem lát semmit. Azt pedig tudta, hogy úgysem engedte volna, hogy felkapja, mert ismerte egyszerűen. Oldalra kapta a fejét, amikor egy feltűnően ismerős férfi ment el mellettük, majd pedig hallotta a fegyver kibiztosítását. A francba! Ez volt az a férfi a gyógyszergyártó cégnél, és még emlékezett rá, persze, hiszen feltűnt, majd eltűnt és a maszkos alakkal teljesen megegyezett a ruházata is. Nem kellett volna egyiket sem elengednie, most már rájött, hogy hibázott.
- Menj oda és szólj nekik, hogy vigyék el a polgármestert! – nézett a lányra. – Siess Steph!
Elővette a fegyverét és kibiztosította ő is, a jelvénye a farzsebében maradt arra egyelőre nem volt szüksége. Hallotta a férfi szavait, és még golyóállómellény sem volt rajta, azonban nem tehetett mást, egyelőre lőni sem lőhetett, mert jogai voltak a férfinak is. Igaz más rendőrök, ügynökök már régen lőttek volna, azonban ő maga higgadtabb volt ennél. A férfira szegezte fegyvert és elindult, hogy az oldalába legyen, majd pedig elé kerülhessen. Pánik fog kitűrni, ebben biztos volt, mindig az lesz. a szeme sarkából látta, hogy Steph elindul futva, csak időben érjen oda.
- Mr. McFallen! – kiáltott rá Miller miközben rá szegezve tartotta a fegyverét. – Brian! Jonathan Miller, FBI különleges ügynök vagyok! Tegye le azt a fegyvert most, utána kulcsolja össze a tarkóján a kezét és térdeljen le, le van tartóztatva! Ne kényszerítsen arra, hogy lőjek!
Döbbenten néztem rá, majd pedig a tömegben futva indultam a pódium felé, hogy figyelmeztessem az ottani ügynököket. Elég sokan voltak előttem, de viszonylag talán csönd a beszéd kezdete miatt. Nem volt más választásom…
- Vigyék a polgármestert biztonságban! – kiáltottam, ahogyan csak tudtam a pódium felé. – Fegyveres van a tömegben!
Ekkor hallottam meg Jon felszólítását is, hogy adja meg magát a férfi, reméltem, hogy megteszi, ennek ellenére még mindig rohantam, próbáltam átjutni, hátha nem hallották meg, amit kiáltottam. Figyelmeztetnem kellett őket mindenképp és add uram, hogy ne legyen Jonnak semmilyen baja…

#26 2009-07-30 22:03:10
Shadow
Miután betömtem a szendvicset valahogy ismerős zajok ütik a meg a fülemet, s veszek egy mély levegőt.
- Maradj itt, vagy ha felvételt készítesz, akkor úgy, hogy ne búkj le, s megtarthasd... - ezzel a nálam lévő gépet lerakom az asztalra Sakura elé, s ezzel megindulok kifelé, hogy kilessek, majd a színpad felé nézek. Valahogy úgy érzem, hogy arra lesz valami, csak tudnám, hogy ki az a balfék, aki a tömegből nyír ki egy politikust... - nagyot sóhajtok,s körbenézek, magas házak, s egy emlék jut az eszemben, bár akkor a szenátor aki célkeresztbe került nem élte túl. Egy mesterlövész puska egy tár lőszer és egy kis robbanó anyag. Ez volt az össz felszerelésem. Fent voltam a tetőn mint egy karbantartó aki ellenőrzi annak az állapotát, s így szemmeltarthattam az eseményet előpakoltam a fegyvert, összeraktam, céloztam, majd a beszéd alatt keresztól lőttem a számításait, s az esélyeit a győzelemre. Ezután a fegyvert szétkaptam, élesítettema robbanóanyagot, s egy kis robbanás elvitte magával a bizonyítékokat, míg én, mint egy kis madár egyszerűen elrepültem. Az profi munka volt, de ez... hát elég ramaty és kapkodva megtervezett mutatvány...
Megindulok a tömegben arra, s tolom félre magam elől az embereket, majd meglátom Millert... na ez már rosszul kezdődik, főleg, hogy fegyver is van nála. Közelebb megyek, hogy azt is jól lássam akire a fegyvert fogja, majd pedig próbálok az elsősorba jutni, hogy lássa, hogy ott vagyok. Bár nálam nincs fegyver, se semmi, így még nem akarok beavatkozni a dolgokba, csak, ha nagyon muszáj. Tekintetem a színpadra siklik, majd vissza a merénylőre, akinél pisztoly is van. Furcsa az egész, hogy egyedül van. Az ilyen akcióhoz kevés egy ember, ha ilyen nyíltan csinálja, kell, hogy legyen még valaki, s ennek csak figyelem elterelésnek kell lennie. De ha ez az, s lelép a polgármester, akkor nem ér sokat az egész, ha csak nem más a cél, de vajon mi? Gondolkozva pillantok körbe.


#27 2009-07-31 13:48:57
Morsus
Miller kiáltása miatta tömeg pánikba esik és a menekülésükkel lelassítják Stephaniet a haladásban, így a színpad széléig jut el, de a felszólítása alatt páran már vetik magukat a polgármesterre. Walter Millerre néz nyugodtan.
- Igaz, te hasznosabb leszel.
Ekkor Walter magához tér és Jonathan megfordulva tüzelni kezd a pódium felé. Stephanie csak azt veszi észre, hogy lövések dördülnek el mögüle mikor megfordul láthatja, hogy a Miller tüzel a polgármester felé. A káosztól senki se látja mi történik a polgármesterrel.


#28 2009-07-31 15:31:54
Walter
A tömeg nyugtalanná vált… sőt, pánikba estek. A polgármestert pedig védik, többen is. Óriási káosz lehet ebből…

De engem nem érdekel, csak a férfira, aki most már biztosan Miller ügynök, tekintek nyugodtan.

- Igaz, te hasznosabb leszel.

Miért is… mondtam ezt? Mit is… akarok én itt? Ez…

- Uhhh… Mi a…?

Zavarodottan tekintek körbe. Tudom, mit tettem az elmúlt percekben, de fogalmam sincs, miért…

WALTER!!! Végre! Nem jutott el hozzád valamiért a hangom!

Mi…? Rorschach? De mi történt…?

Nincs időnk a kérdésekre, Walter! Ezt nekem kell megoldanom! Gyorsan, öltözz át! MOST!!!

Jó, jó… A nagy zűrzavarban nem nehéz elfutnom egy üres sikátorba, ahol átadom a helyemet Rorschachnak… A ballonkabát, a kalap… és az arc. Mind rám kerülnek…


#29 2009-07-31 19:02:24
Thorhalla
Jon kiáltása után kitört a pánik, úgy tűnt, hogy az én kiáltásomat is meghallották, mert egyből a polgármesterre vetették magukat néhányan. Még mindig próbáltam odajutni igaz remegő lábakkal, de végül odaértem a pódiumhoz. Vettem néhány mély levegőt, mire ideértem az kihívás volt. Nem könnyű vasággyal negyven kilós személyként. Kissé lihegve pillantottam hátra, mindenki sikoltozva menekült, nem ilyen alkalomra számítottam. Csak remélni tudtam, hogy Jon megoldja a helyzetet és nem kerül semmilyen bajba, azaz nem fogja az a férfi lelőni. Felpillantottam a pódiumra, hogy minden rendben van-e a polgármesterrel, most már úgysem fogom megúszni azt sem, hogy a rendőrségre vagy az FBI-hoz menjek tanúvallomást tenni, így akár meg is állhattam, és próbáltam itt maradni, hogy a tömeg ne sodorjon magával. Félve néztem Jon és a másik irányába, amikor meghallottam a lövéseket, de a legnagyobb megdöbbenésemre nem Jon-t lőtték le, hanem ő lőtt a pódium felé. A földbegyökerezett a lábam és döbbenten néztem arra. De-de mégis hogyan és miért? Hiszen ő küldött ide, hogy szóljak a polgármester miatt, hogy ne lehessen baja, le akarta tartóztatni a férfit, aki fegyverrel tartott ide. Valami nagyon nincs rendben…
Egyelőre semmit sem csinált a másik férfi miután felszólította, hogy adja meg magát. Hallotta Steph hangját, ahogyan a pódium felé kiáltott, legalább a polgármestert biztonságba fogják helyezni és nem lesz semmilyen gond. Még mindig a férfin tartotta a fegyvert, amikor az furcsán nyugodtan ránézett. Miller-nek nagyon nem tetszett ez a nézés, és az pedig főleg nem, hogy mit mondott. Közben szépen lassan ürülni kezdett a hely is, bízott benne, hogy Stephanie nyugton marad és nem fog előjönni egy olyan helyre, ahol bármi baja eshet. Ám ettől a pillanattól kezdve, mintha külső szemlélőként viselkedett volna, a pódium felé fordult és azonnal tüzet nyitott a színpad felé, mintha ez lett volna a feladata, azt pedig már nem is látta, hogy akire eddig fegyvert fogott kereket oldott…


#30 2009-07-31 19:24:44
Shadow
Tekintetem körbe siklik újra a helyszínen, s hűvös nyugalommal mérem fel a helyzetet. Hallom az elhangzottakat, s látom, hogy Miller furán kezd viselkedni, míg a másik elmenekül, de nem érdekel most. A polgármesterre lőt a főnököm, s kétlem, hogy önszántából, így hamar előre lendülök, s próbálom leütni a lehető leggyorsabban, mielőtt valaki leszedné. Élve kéne Miller több okból is. Az egyik, hogy érdekel, hogy miért tett, a másik, hogy annak a lánynak szüksége lehet a rá, a harmadik, hogy néküle Sakura és én min börtönbe végezzük Seals miatt, azaz életben kell maradnia. Ha sikerül leütnöm, akkor ellenőrzöm a pulzusát, hogy minden rendben van e vele. Csak remélni tudom, hogy ha a helyzet rosszabbodik, akkor köddétudok válni még időben, vagy legalábbis Sakura nem jön ide közel, vagy nem buktatja le magát.
Mi a fene történhet itt? Egy férfi le akarja lőni a Polgármestert, akit láttam már korábban, aztán Miller akarja ugyan ezt megtenni, míg a másik elrohan. Tágranyílnak a szemeim, s keresni kezdek olyat aki nagyon figyel erre. Lehet egy mutáns irányítja őket távolról, hogy végezzék el a piszkosmunkát, de vajon ki és honnan?


#31 2009-08-01 04:34:54
Taikuri
A nyugodt békés és szórakozással teli délutánból úgy látszik nem lesz semmi. Épp kidüllesztett mellkassal vágom az utat a tömegen keresztül, amikor egyszer csak lökdösődésre leszek figyelmes nem sokkal előttem. Gyorsan arra fele veszem az irányt, hogy felsegítsem a nőt, amikor mint ha tömeg megzavarodna. A másik kiszelt szépség elkezd a fickó után rohanni és nem sokkal a szöszi pasija is követi nem volt alkalmam alaposan végig mérni a fickót, de úgy látszik itt valami nincsen rendben. Gondolom ezek valami testőr félék és a polgármester életét féltik. Lehet, hogy túlreagálják a dolgot bár attól, hogy nekem nem úgy tűnt a férfi igenis nagyon veszélyes lehet. Talán jobb lenne a hátérbe húzódni és kivárni az egész incidens végét ebben a formában, alig ha harcolhatok. Persze ha nagyon szorul a hurok, akkor ott van az óriássá alakulás lehetősége. Na, mindegy ezen most felesleges pörgetni az agyam nem valószínű, hogy bármi is történi fog. Gondolkodok, magamban miközben megpróbálok, egy nyugodt helyet találni ahonnan szemmel tudom tartani az eseményeket. Bár nem igazán hiszek, neki valami hang belülről azt súgja itt nem sokára balhé lesz. Számtalan merényletet láttam már igaz ott általában orvul támadtak minden elő jel nélkül néha maffiák szoktak látványos támadást intézni egy más ellen. Úgy látszik, hogy végül is igazam lett az említett férfi nem csinál semmit. Egyelőre tehát maradok a hátérben és Antony fiamat próbálom a szememmel megkeresni. Nem volna jó, ha bármi baja essen bár okos fiú meg van a magához való esze a mutáns képességeiről nem is beszélve. Most legokosabb, amit tehetek, hogy várok, ha pedig valami probléma lesz, akkor lehet, hogy közbe fogok avatkozni persze csak is óriásformába. Sajnos azt az esetet sem zárhatjuk ki, hogy én vagyok a célpont, hiszen számtalan ellenséget szereztem magamnak és nem csak a földön. Szerencsére, azonban alig ha én vagyok a célpont. Amennyiben engem akart volna akkor simán lelőhetett bármikor, hiszen ott volt a közelemben.

Készítek néhány képet a pódiumról majd a közeli házakról, amikor egyszer csak lökdösődés zaját halom a közelemből. Fényképezőgépet le se veszem, a szemem elől azon keresztül tekintek a meglehetősen bunkó módon viselkedő férfira. Gyorsan megnyomom a fényképező gépem gombját és bizony észreveszem, hogy fegyver van a kezében. Első gondolatom hogy elkiáltom magam, de ez végül is nem okos ötlet, hiszen lehet, hogy egy ámokfutóval van dolgom. Megpróbálok a tömegben ráfókuszálni a férfira, erre, azonban alig ha van időm, hiszen a környezet túlzottan zajos, amiben nem lehet összpontosítani. Nehezen tudom kontrolálni az erőmet amúgy is tömegbe, hiszen ha megnyitom, az elmém ügyelnem kell, hogy tömeg gondolatait kizárjam magamból. Amikor végre sikerül pedig egy szokottnál jóval bonyolultabb elmébe botlok, így meg sem kísérelem a behatolást ilyen körülmények között. Persze ha valaki hátra néz, akkor egyből észreveheti, hogy feszülten koncentrálok. Végül is azonban a férfi zavarodott képet vált és fel hagy a merénykési kísérlettel, már ha annak szánta egyáltalán. Tekintetemmel megkeresem apámat, aki okosan félre húzódott egyelőre nem követem a figyelmemet leköti, hogy minél több képet készítsek. Valahogy érzem, hogy hamarosan nagy balhé lesz, ezért próbálom figyelni tömeget fotózás közbe. Néha amikor úgy érzem, jobban tudok koncentrálni a telapatikus úton is megpróbálok keresgélni hát ha találok valami érdekeset vagy netalán veszélyeset.


#32 2009-08-01 17:39:20
Tyler
Annyit hall hogy valaki kiabál valami fegyverről, majd lövések dördülnek. A tömeg pánikba esik és eszetlen menekülésbe kezd. Mire megmozdulna az ember áradat magával sodorja.
Nagy nehezen kikeveredik a tömegből, egy sikátor elején találja magát. A színpad felé bámul de az emberektől nem látja tisztán hogy mi történik éppen.
A polgármestert vették célba ez nyilván való, talán segíthet anélkül hogy észrevennék őt. Gyorsan körbepillant majd a mutáns erejét használva közelebb próbál jutni a színpadhoz.
Nem lesz jó vége ha a testőrök viszonozzák a tüzet, bárkit eltalálhatnak a tömegből. Az lesz a legjobb ha minél előbb leállítják a lövöldözőt, mielőtt valaki komolyan megsérül. Hacsak ez meg nem történt már.


#33 2009-08-02 13:36:08
Morsus
Miller látva, hogy nem tudja eltalálni a polgármester elindul felfelé, az ügynökök fegyverért nyúlnak, de ő már a pódiumra ugrik és szabad kezével leüti a közelben állót miközben tüzel újra a polgármesterre. Azt eltudják húzni és hárman megindulnak a katona felé.
- Ez a mutánsok napja! Pusztulj csökött!
Üvölti idegesen Miller kissé szokatlan hangon.
A tömeg egyre vadabb sokan menekülnek, sokan térdre esnek és páran egyszerűen nézik. A káosz a tetőfokára hág és a rendőrök nem tudnak közelebb jutni emiatt így erre a hat öltönyös ügynökre van bízva a város vezetőjének a sorsa.


#34 2009-08-02 14:53:41
Walter
Itt az időm. Isten egyetlen szabadnapot sem enged szolgájának, és ez így van rendjén. Túl sok a mocsok, a szenny ebben a városban. Nem pihenhetek.

Azonnal megindulok a polgármester felé, ami nem megy könnyen a nagy tömegben.

- EL AZ UTAMBÓL, SÖPREDÉK! TAKARODJANAK! ARGH!!!

Nem lesz elég időm… Már az első találkozásunkkor sejtettem, hogy ez a Miller gondot fog nekem okozni, ha életben hagyom, és tessék… Ki kell köszörülnöm ezt a csorbát. Azonnal.

Előveszem a fegyverem, és célba veszem Miller fejét, amikor lőtávolba érek… de a nagy tömegben többen is lökdösnek, így amikor meghúzom a ravaszt, könnyen lehet, hogy a golyó máshol fogja eltalálni, már ha eltalálja.


#35 2009-08-02 16:58:17
Peter Castle
Épp az árut nézegetem amikor meghallom ,hogy kitört a pánik. Hátrafordulok, és bár eléggé veszélyesnek tűnik most Manhattan mégis kimegyek a szabadba. Nem nagyon értem, hogy mi a franc van itt mintha valami merénylet kísérlet lenne...megakarják ölni a polgármestert? Vagy mi ez? A kivetítőkön tisztán látható, hogy igen valami eszeveszett gyilkos vagy terrorista próbálkozik. A fenébe már! Mi a francnak kellett elrontani az ünnepélyt? Csak a fegyverek elsülését hallom és a sikoltozásokat...biztonságos helyen vagyok a tömeg legszélén bár miért is lenne biztonságos hiszen egy fiatal gyerek össze-vissza lövöldözik. Visszamennék a kis boltba amikor azonban látom, hogy lehúzzák a rolót nincs mit tennem.


#36 2009-08-02 18:45:39
Hjuchia Sakura
(bocsát de 4 napra nem voltam itthon. vagyis LARP-on voltam.)
Épp valamiért húsos szendvicset veszek el a vega helyett mikor fanyarodva tőle beleharapva kiköpöm. A szendvics hátra repül majd megfordulok. Kezdődik valami. Úgytűnik nagy buli. Fas...om, nemigaz már. Nemérdekel mostmár nem!
Kattintok a sorozatlövős fotoaparatommal egyet ahogy az akció zajlik így pár képen éppen ki lő egy másikra. De ennyi elég is volt. Elrakom a cuccom, amit Shadow lerakott azt is és elsétálok gondtalanul a motoromhoz. Felkapom a hátizsákom majd a sisakomat. Felülök a motorra és elhajtok a helyszínről egyenesen haza és semmi sem érdekel.
-Tökön bökném saját magam ha egyszer egy nyugis rendezvény nyugisan le is zajlana. Áhhh....
...


#37 2009-08-02 18:48:12
Taikuri
Harc, a polgármestert meg akarják ölni nem csoda hogy nem, figyelek fel arra a különös érzése, amit már annyira régen éreztem. Ez semmivel sem összetéveszthető bizsergés, ami jelzi, hogy asgardi van a közelben. Vajon barát vagy ellenség? Mindegy ezzel most nem nagyon van időm törődni, mert tömeg elkezdett kifele menekülni. Tekintetemmel megkeresem Antony-t de sajnos már nem találom így egy befordulva a sarkon ahol állok, megpróbálom megkerülni az épülettömböt majd visszajutni a főutcára. Remélem, hogy drága fiam nem csinál semmi ostobaságot semmi kedvem utána takarítani. Amúgy is olyan nyugis jó fiú volt eddig nem kéne, hogy bajba keveredjen. Jó volna átalakulni? Lehet, hogy talán még tenni is tudnék valamit? Nem –nem vagyok, hős csak feleslegesen kockáztatom a lelepleződést és amúgy is kit érdekel, ha meghall a polgármester? Nekem sem jobb sem rosszabb nem lesz tőle. Az egyedüli, ami számít, hogy ne legyen a családomból senkinek se semmilyen problémája.

A zűrzavar teljes egy fegyveres férfi lép a pódiumra hogy megölje a polgármestert. Cselekednem kell most azonnal bármennyire is nem szeretem így használni az erőmet, de muszáj lesz át vennem felette az irányítást. Behátrálok, egy kapualjba ahol jól szemmel tudom tartani a célpontot és összpontosítok. Igyekszem kizárni a zajt és káoszt ami körülöttem tombol próbálok nem gondol semmire és senkire teljes erőmet az ismeretlen férfire fókuszálom. Megpróbálom vele felvenni telepatikus kapcsolatot majd az irányításom alá vonni igyekszem minden erőmet beleadni. *
- Elég legyen! Tegye le a fegyvert és dobja el jó messzire! Nem kell megölnie a polgármestert Szépen nyugodtan, hagyja el a pódiumot. Nem gondolta komolyan csak hírtelen elborult az elméje. Maga nagyon utálja azt a fegyvert. -
Hallatszik egy újabb hanga fejében és megpróbálok egy képet is küldeni, amiben a fegyver lángol és forró. Amennyiben érzem, hogy egy másik telepata irányítása alatt áll akkor igyekszem feltartani és megpróbálom megkeresni közbe hát, ha le, lehet más módon is leállítani. Megpróbálok még több erőt adni és kilökni a fejből, ami remélhetőleg meglepetésként éri, hiszen alig ha készült fel egy hozzá hasonlóra. Ha nem akkor valószínűleg nagy meglepetések érnek, majd de mindent megteszek hogy a merénylő semmilyen körülmények között ne érhessen célt. Persze nem biztos hogy ilyen körülmények között teljesen átbírom venni a férfi felett az irányítást de talán nyerek annyi haladékot hogy megmentsék a polgármester életét vagy ha megtalálom a férfit akkor még időben leállíthassák.


#38 2009-08-02 21:28:45
Thorhalla
Nem tudta innen lelőni a polgármestert, Shadow feltehetőleg elcsapott mellette, mert nem érte el, még mindig mintha második személyként figyelte volna az eseményeket, teljesen tisztában volt azzal, hogy mit lát és mi történik, csak éppen nem tudott beleavatkozni a történésekbe. Ahogyan felugrott a pódiumra egyből csapott le valakit mielőtt az lőhetett volna, majd újra a polgármesterre próbált lőni.
- Ez a mutánsok napja! Pusztulj csökött! – üvöltötte furcsa hangon, ami nem a sajátja volt.
Ami már csak azért is furcsa volt, ugyanis a férfi nem mutáns és még csak mutáns barát sem volt a munkája miatt. Hatan voltak jelenleg vele szemben és ő pedig egyedül, hogy megtehesse, amit az őt irányító személy akar… hallotta a fejében a hangot, ő megtette volna, amit mondott, de nem volt ura a cselekedeteinek.
Döbbenten néztem az eseményeket, egyszerűen nem akartam elhinni, amit láttam. Ez nem lehetett ő, ő ilyet bizonyosan nem tett volna soha sem. Thorhalla igen, de neki meg nem voltak ilyen képességei és rajtam keresztül pedig főleg nem lett volna képes. Körbekaptam a fejemet, hogy hátha sikerül valakit meglátnom, mert abban biztos voltam, hogy nem saját maga tette ezt. Nem volt ilyen, ismertem eléggé jól, hogy tudjam, hogy ő maga ilyet soha sem tenne. Csakha parancsot kap rá, de akkor sem ilyen módszerekkel tette volna. Megfagyott az ereimben a vér, amikor meghallottam a hangját, ez egészen biztos volt már, hogy nem ő. És, hogy nem ura a tetteinek.
- Jon! – sikítottam. – Nem saját maga, valaki tett vele valamit! Csináljanak már valamit, hogy ne essen baja, és ne tehessen kárt senkiben!
Képtelen voltam mozdulni a pódium szélétől, onnan néztem, hogy mit is próbál tenni. Leütött egy embert, mégis mi folyik itt? Csak döbbenten néztem és állta, hogy mi is folyik. Egyszerűen képtelen voltam elhinni és ezt teszi, de mégis ki és miért? Egy kiáltó hangot is hallottam a távolból, arra kaptam a fejemet, elrettenve láttam, hogy egy maszkos alak fegyvert emel Jon-ra, majd pedig elsütötte a pisztolyt, hallottam a dördülést, de már késő lett volna mozdulni, hogy megvédhessem…
- JON! – sikoltottam megint.


#39 2009-08-03 08:18:23
Tyler
Nem okozott különösebb feltűnést azzal hogy beleolvadt az utca anyagába, mint amekkora már így is volt. Közelebb "suhan" a színpadhoz, de megtorpan mikor észrevesz egy maszkos alakot, aki pisztollyal hadonászik a tömeg szélén. Látszik hogy a színpadot vette célba. De annyian mozognak, menekülnek és lökdösik hogy kétséges hogy eltalál-e a színpadig.

~Ez a szemét képes és ártatlanokat is lelő...nem fogom hagyni~

Rorschach alatt elkezd fodrozódni az utca és két vékony csáp kúszik elő, hogy rátekeredjen a kezére és kicsapja a pisztolyt mielőtt elsüthetné vagy megpróbálja olyan irányba fordítani ahol semmi kárt nem okoz a lövés.



#40 2009-08-03 22:21:07
Shadow
Nem sikerül elkapnom Millert, mert alugrik előlem, de én se vagyok az aki ilyen könnyen feladja, így utána mászok fel, amint elérem, s rávetem magam, hogy a talajra kényszerítsem, s azon vagyok, hogy megpróbáljam lefogni. Ha ez sikerül, akkor nyertügyem van, mert csak erősítésre kell várnom, ha nem, akkor kezdetét veszi a bírkózás, hogy a földre kerüljön, s most a katonai kiképzésem nagyon is jól fog jönni. Amennyiben megint távolodni akar azonnal utána vetem magam. Nem engedem, hogy lelépjen, meneküljön, vagy bárkit megsebesítsen. Nagyon nem önmaga ez biztos.
- Fenébe is vigyék már el innen a polgármestert! - kiáltok az öltönyösökre, vagy már Millert lefogva, vagy még hadakozva vele, vagy kergetve. De ha a fegyvert sikerül elvennem tőle, akkor az ügynökök felé próbálom rúgni. Miller ártalmatlanná tevése, s az alakom fentartása a két dolog ami leköti a figyelmemet most a legjobban, hiszen lebukni nem akarok, épp ezért nem válthatok alakot, ha nem muszáj, s ki se üthet Miller, mert az szintén az emberi formám elvesztésével járna. Ráadásul vigyáznom is kell a Főnökömre, mert ha meghal, akkor tuti igen rosszra forul a sorsom, bár ezek után, hogy ilyet tett, tuti, hogy az alátartozókat is előveszik, így engem is előbb vagy utóbb.
~ Térj már magadhoz az istenit... remélem, legalább harcolsz belül az irányításért... ~ gondolom magamban.


#41 2009-08-04 19:43:10
Morsus
Tyler csápjai elkapják Rorschachot, akit így hátra rántanak miközben tüzelhetne.
Shadow Millerre ugrik, de az ránézve csak mosolyog és a következő pillanatban Millert szabad, de Shadowt valami erő átalakulásra kényszeríti. Farkarként landol Miller mellett majd fordulva ugrik a zakósok fölé. Rorschach golyója ekkor száguld el és végig vágja Miller homlokát bal oldalt. Shadow fenevadként morogva zuhan az ügynökök közé ellökve őket és a polgármester karjába harapva annak vérét ontja.

Antony egy idegen tudatott érzékel, ami őrjöng és olyan vad érzelmekkel van teli, hogy nem tudja megragadni vagy vezérelni, de mire kicsit többet is megtudhatna róla akkor az eltűnik és "csak" Miller tudatát kezdi el érzékelni.


#42 2009-08-04 20:24:24
Walter
Mielőtt tüzelhetnék, valaki hátrarántja a kezemet, és a golyó mellémegy… Mi ez?

- Ki… Ki merészeli?!

Nem látom a tömegben a tettest, csak az alattam fodrozódó, természetellenes anyagot és csápokat. A pisztolyommal megpróbálok lefelé célozni, és párat belelőni ebbe a démoni valamibe.

- ALJAS SÁTÁNFATTYA!!! Hát nem mered megmutatni magad az Úr színe előtt? Nem mersz egyenesen támadni? Akkor sem fogom hagyni, hogy a társad, Miller ügynök itt ma bárkit is megöljön, HALLOTTAD, FÉREG???

Közben egy pillanatra felnézek… Mi folyik itt?

- Egy… farkas?!


#43 2009-08-04 20:32:49
Thorhalla
Valaki rávetődött, ezt érezte, az elméjével küzdött, érezte, hogy a szája mosolyra húzódik, ahogyan Shadow-ra nézett. Majd pedig a következő pillanatban már nem külső szemlélője volt a dolgoknak, hanem érezte mindenét, hogy saját maga az. A mosoly egy pillanat alatt hervadt le az arcáról, a pisztolyára nézett, amit többször el is sütött, nem ő maga volt, mellette mindenhol ügynökök, akikkel az előbb még farkasszemet nézett. Nem értette, hogy egyszerűen mi történt vele, mert ő ilyet soha sem tett volna, a nő mellette landolt a földön, ahogyan elengedte. Majd pedig változott át farkassá egyből, a francba! Sejtette, hogy most az a különös erő az alakváltó nőt kaphatta el, de hogy kitől van mitől származott fogalma sem volt. Kelt volna fel, hogy valamit tegyen, hogy megállítsa Shadow-t, egy lövést hallott a távolban, nem az itteni ügynökök lőttek rá. A következő pillanatban valamit megérzett, hogy végigsúrolja a homlokát, felüvöltött a fájdalomtól és visszarogyott a földre. A kezét a vérző fejére szorította, de még így is látta, hogy Shadow sikeresen ráugrott a polgármesterre és megharapta a kezét.
A szeme sarkából még látta Stephanie-t is, korábban is hallotta a hangját, ahogyan a nevét sikoltotta. Valamit tennie kellett, ha itt marad a kezében a pisztollyal lelövik, mert a polgármesterre támadt, de ha nem tesz semmit, akkor Shadow fogja megölni, de ha lelövi a nőt, még akkor is minden bizonnyal rákennék azt, amit nem is önszántából tett. Bár elsődlegesen a polgármester és Stephanie élete volt most a legfontosabb számára, igaz most még nem mozdult, mert a feje irdatlanul sajogott és égett a fájdalom hatására. Most még erőt gyűjt, aztán ha lesz elég ereje, akkor nemsokára felkel és ledönti az alakváltót a polgármesterről.

Felsikoltottam, amikor a nő Jon-on landolt, de úgy tűnt, hogy most már nem fog tudni lőni, az ügynökök pedig mit tétlenkedtek? Egyszerűen nem értettem, majd pedig láttam, hogy Jon arcáról lehervadt a mosoly és ugyanolyan arcot vágott, mint mindig szokott. Ismét sikoltottam, amikor a fejéhez kapott és visszazuhant a földre. Láttam a keze között kicsöpögni a vért, akkor a lövés mégis eltalálta? Könyörgöm, csak ne legyen semmilyen komolyabb baja. A nő, aki az előbb még rajta volt farkassá válva vetette magát a polgármesterre. Végigrohantam a pódium előtt és azon a részen másztam fel, ahol Jon is feküdt. Távolról hallottam a korábban kiabáló újbóli üvöltését, de most nem foglalkoztam vele. Felmásztam és egyből odakúsztam Jonhoz és megpróbáltam kissé odébb húzni, amit lássunk be az én súlyommal nem túl egyszerű mutatvány. Úgy tűnt, hogy most már nem próbálta megölni a polgármestert, ahogyan korábban az a férfi sem, akit kiszúrt. Azonban a nő igen. Mutánsok támadása? Számomra úgy tűnt, hogy egyszerre egyetlen embert, vagy mutánst képes az uralma alatt tartani, és most akkor ez nem az én párom volt már. Elvettem Jon kezét a sebről, magánál volt, és ahogyan láttam nem volt túl mély az csak a szélei égtek meg egy kicsit és a vér ömlött a homlokából. Riadtan néztem rá, ahogyan a sebet vizsgáltam.
- Ne aggódj, kiviszlek innen – mondtam halkan.
Újra a farkasra és az ügynökökre néztem, reméltem, hogy csinálnak valamit mielőtt megöli az a nő a polgármestert és őket is… ha velünk nem foglalkoznak, akkor megpróbálom Jon-t egy kicsit odébb húzni, hogy legalább tűzvonalban ne legyen ebben az állapotban.


#44 2009-08-05 09:27:24
Tyler
~Tch... ezt elnéztem ő is a polgármestert próbálja megmenteni....mindenesetre elég fura módszereket használ....és elég flúgos is...~

Visszahúzza a csápokat mielőtt, a fickó eltalálná azokat és a színpad felé indul, de előtte még Rorschach háta mögött megformál egy újabb csápot és meglöki vele hátulról egy kicsit. Ösztönzőleg hogy induljon a színpad felé. Lehetőleg nem fog megint lövöldözni a tömegben.
Mire a színpad közelébe ér, kisebb kavarodás van rajta. Egy farkas közelít a polgármester és testőrei felé. A színpad előtt a felszínre jön, és áthelyezi magát a színpadba. A terve az hogy, a színpad anyagát felhasználva ketrecbe zárja a farkast. Elégnek kell lennie ahhoz hogy megállítsa a bestiát.


#45 2009-08-05 14:31:53
Morsus
Rorschachot elengedik és kicsit meglökik, hogy induljon.
A farkas hatalmas erejével eldobja a polgármestert Miller és Steph felé majd ahogy a színpad kezdné betakarni elkezd zsugorodni és lassan eltűnik.
Az ügynökök pedig Millerékre fogják a fegyvereiket és üvöltve szólítják fel őket megadásra.

/Bocsi nem nagyon volt miről írnom/



#46 2009-08-05 14:36:40
Walter
Most meg…? A csápok eltűnnek, és mintha valaki hátulról lökdösne…

- Ki van ott?! Ki merészeli?!

Hrrr… Fenébe, erre most nincs időm! Egyszerre csak egy istentelen mocsadékkal tudok foglalkozni. A polgármester… nem halhat meg, még nem, így nem. Csakis az Úr ítélkezhet minden ember felett, ezek a terroristák semmiképp.

De honnan került oda az a farkas? Túlságosan intelligensen viselkedik egyszerű állathoz képest… A polgármestert odalöki Miller ügynök felé, majd…

- Eltűnik?! Hát ez… már több a soknál! Miféle démoni játékba kerültem bele, Uram?

A polgármester és Miller ügynök felé indulok. Úgy látom, elég nagy bajban vannak így is, fegyvert fognak rájuk… Ostobaság lenne ilyen túlerővel szemben bármit is tennem, inkább a színpadot közelítem meg, és keresni kezdem a farkast…


#47 2009-08-05 20:02:01
Thorhalla
Csak felnézett a párjára és megrázta a fejét, tudta, ha most elmennek innen, akkor még nagyobb bajba kerülnek azon felül, amiben most is voltak már. Ismerte a törvényeket és igazából már azért is hálát adhatott az égnek, hogy még nem lőtte le senki sem. Ő lehet, hogy ne tétovázott volna, ha az ügynökök helyében lett volna. Lehetséges, hogy jobban járt tényleg, hogy nem saját maga ellen kellett fegyvert ragadnia. A feje még mindig sajogott, a tenyere véres volt a saját vérével, remélte, hogy senki másé nincs rajta, mert az azt jelentené, hogy más is megsérült, noha arra már nem emlékezett. A farkasra pillantott, aki megragadta a polgármestert és feléjük dobta. Miller a lányra vetette magát, hogy legalább őt megvédje attól, ha esetleg a férfi nekik zuhan. Oldalra pillantva még látta, hogy Shadow eltűnik, már megint alakváltás… a francba! Ekkor értek oda az ügynökök is, akik üvöltöztek velük. Azt nem értette, hogy Stephanie miért lett belekeverve, hiszen ő jött ide, hogy figyelmeztesse őket.
- Add meg magad – nézett a lányra. – Nem lesz semmi baj.
Szerencsére már nem volt nála a fegyvere sem, látta a pódiumon, de legalább az nem lesz, hogy azért lövik le, mert most fegyver akadna a kezébe. Feltérdelt és összekulcsolta a kezét a tarkója mögött és az ügynökökre pillantott teljesen rezzenéstelen arccal. Nem lehetett szép látvány, hogy az arca véres, mert valaki megpróbálta fejbe lőni. Igazság szerint, ha nem őt akarták volna letartóztatni, akkor már elzavarta volna ezt a rakás szerencsétlen ügynököt, mert most sem azzal voltak elfoglalva, hogy a polgármestert mentsék. De nem tartozott a hatáskörébe és jelenleg még gyanúsított is volt a látottak alapján. Így inkább nem szólalt meg újra, hanem csak várta, hogy megbilincseljék végre és a rendőrségen, vagy az FBI-nál tisztázhassa ezt a kellemetlen félreértést és nekiláthassanak megkeresni azt, aki tényleg meg akarta ölni a polgármestert.

Jon-ra pillantottam, nem értettem, hogy miért rázta meg a fejét. De itt nem maradhattunk, itt ölték méterekkel mellettünk a polgármestert és a filmek állása szerint annak kellett következnie, hogy lelőnek minket, vagy valami hasonlónak. Amit pedig nem nagyon szerettem volna. a farkas még mindig a polgármestert bántotta, majd pedig felénk dobta, Jon már ugrott is és vetődött rám, amitől a földre kerültem. Ránéztem, nem tetszett nekem továbbra sem a fejsérülése. Hihetetlen itt vagyok egy ilyen helyzetben és az érdekel a legjobban, hogy mi van a fejével a sérülés miatt, nem pedig, hogy bármelyik percben megölhetnek engem is. Nem hittem volna, hogy Thorhalla miatt ennyire megváltozhatom, máskor lehet, hogy jobban féltem volna, de most ha nagyon-nagy veszélybe kerülnék, akkor ő még úgyis kimenthet, ha elmondom a verset, de nem akartam. Itt akkor mészárlást rendezne, ha elszabadulna. Oldalra néztem az ügynökökre, akik fegyvert fogtak ránk, összerezzentem, azt hiszem, hogy az előbbi megállapításom ellenére mégiscsak félek. Láttam, hogy a maszkos alak is közeledni kezdett errefelé, ő volt, aki korábban meg akarta Jon-t ölni. A páromra néztem, amikor megszólalt.
- R… rendben – hebegtem.
Figyeltem, hogy mit csinál, így én is felkeltem a földről miközben azok még mindig üvöltöztek velünk, mintha valami bűnt követtünk volna el. Vagyis én semmit sem. Én felálltam és felemeltem a kezeimet, ahogyan a filmekben is szokták jelezve, hogy megadtam magamat. Kellene hívnom az ügyvédemet, hogy kimentsen? Ismertem a jogaimat, de ha ügyvédért kiáltok, akkor az azt jelentette, hogy bűnös vagyok, de semmit sem csináltam. Így inkább csak álltam reszkető lábakkal és vártam, hogy megbilincseljenek, miközben csak ekkor tűnt fel, hogy a farkas is eltűnt… ahelyett, hogy a munkájukat végzik ártatlanokat akarnak bevenni rendőrségre. Istenem… csak éljük túl ezt valahogyan…


#48 2009-08-05 22:12:35
Shadow
Egy mosoly ennyit kaptam és már nem voltam ura magamnak. Alakot váltottam, s a polgármesterre támadtam, mint egy farkas. Bárki is irányított élvezte a dolgot nagyon is. De én egyre jobban nem. Millert tuti lecsukják, s ezek után, a legjobb esetben engem is. Ha valahogy megszabadulok, akkor menekülhetek is, de fölösleges. Nyomkövető van a testemben, így nem tudok elbújni, vagy sokáig menekülni. Ráadásul az alakváltással együtt leesett az övtáskm is benne a mobilommal, személyimmel és a sajtó kátyával. Sajnos ezekkel se tudom bizonyítani, hogy élek, hiszen a személyim egy kitalált adatokkal ellátott vacak, míg a mobilomban hiába vannak ott a számok, s jelentkezek be, azonnal letagadnak, ha esetleg válaszolnak. Sajnos ez a szabály él, akárhol is dolgozok. Ha elkapnak, akkor senki se jön megmenteni. Hagynak megdögleni, vagy kilőnek, mint valami veszett vadat.
Az egész nem akar véget érni, s csak nézhetem, hogy mit is teszek. Nagyon jó. Főleg, hogy Millertől nem fogom elvárni, hogy kimagyarázzon engem is. Úgy se tudna, főleg, hogy nem egy politikust öltem már meg parancsra. Ha azokat is most a nyakamba varják, akkor eltűntetnek úgy, hogy senki se talál még a maradványaimra se.
Végre elengedem a polgármestert, azonban ekkor egy újabb alakváltás következik. Hiába akarok tiltakozni ellene, képtelen vagyok rá, s tudom, hogy mi lesz a következménye a túl kicsi alaknak: Ájulás rövid időn belül, azaz innen már nem jutok ki máshogy, mint láncra verve, ha egyáltalán itt magamhoz térek. És utána is csak attól függ, hogy élek szabadon tovább, vagy fogságba esek, vagy agyonvernek, esetleg lelőnek, míg eszméletlen vagyok, hogy ki talál meg.


#49 2009-08-06 21:53:30
Morsus
Az apró rovarként repülő Shadow megérzi, hogy lassan kezdi eszméletét veszteni a gyors átalakulásoktól így Antony Jögermundra pillant és a következő pillanatban Shadow szabad, de fáradt a tovább átalakuláshoz.
Antony telepatikus ereje miatt látja a fiú arcát közeledni és még tud az apjának telepatikusan mondani valamit mielőtt a tudat a fejébe szál. Láthatja a megszállója arcát.
http://media.comicvine.com/uploads/3/31566/744382-jericho_1_super.jpg
A következő pillanatban a körülötte lévők egyszerre húzzák össze magukat és nyögnek fel. A két tudat harca rövidtávú mivel valamitől a megszálló erősebb, mint telepata ellenfele. Kezét kinyújtva, mint bábjátékoskezd el parancoslni a pódiumon lévő ügynököknek, akik fegyvert rántanak a polgármesterre, Millerre, Stephre, Rorschachra és Shadowra.
- Ezt a mutánsokért!
Üvöltik egyszerre majd tüzelni kezdenek.


#50 2009-08-06 22:22:44
Walter
Semmit sem értek, de most nincs idő elméleteket gyártani. Hol az a nyomorult farkas?

- ARRGHH!!! HOL VAN???

Hm… Különös erőket érzek, megmagyarázhatatlan… de valamiért muszáj összehúznom magam, és érzem, hogy felnyögök. Mi ez…?

- Miféle sötét mágia…?

Egy üvöltést hallok… A mutánsokért? Milyen mutánsokért? És… fegyvert rántanak? RÁM?! Isten szolgájára?

Nincs időm… Amint tüzelnének, hasra vetem magam, és megpróbálok a tömegbe vegyülve visszalőni az ügynökökre.

#51 2009-08-07 11:06:01
Tyler
~Mi a fene folyik itt?~

Kérdezi magától. Képtelen elkapni a farkast, mivel az eltűnik mire betudná zárni. A következő pillanatban pedig az ügynökök a színpadon állók felé fordulnak és tüzelni készülnek. Megdöbben hisz eddig úgy látta azok az emberek segíteni akartak a polgármesternek. Muszáj cselekednie ha nem akarja hogy ezek halomba lőjenek mindent és mindenkit akik az útjukba kerülnek. Ismét a színpadot használja, és megpróbálja még időben bezárni őket úgy ahogy a bestiával tervezte az előbb. Talán képes lesz időben megtenni, anélkül hogy bárki megsérülne...


#52 2009-08-07 11:32:13
Thorhalla
Egyelőre még mindig nem léptek oda hozzánk, a polgármester itt feküdt mellettünk, de mi már régen megadtuk magunkat. Azonban ekkor még történt is valami, azok furcsán csöndben maradtak. Már vártam, hogy esetlegesen rendőrségi brutalitást, ami miatt olyan sok hírt és botrányt lehetett még mindig hallani. A tömegbe pillantottam, amikor az egyik páros körül többen felnyögtek és összegörnyedtek. Az volt az a férfi, akinél éreztem, hogy ő maga is Asgardi. Legalább is a magasabbik esetében így volt. Most kezdtem érezni, hogy gond lesz, mert az ügynökök teljesen máshogyan néztek ránk, mint korábban. Döbbenten néztem az ügynökökre, amikor üvöltözni kezdtek, ugye ezt most nem gondolták komolyan? Mégis mi folyik itt? Telepata? Nyeltem egy hatalmasat, ahogyan felemelték rám és a többiekre a fegyverüket. Nem voltam mutáns, de ellenes sem, az más kérdés, hogy Thorhalla minden ellenes, ami nem Asgardi, egészen pontosan ott is, aki nem Loki párti, de az ő volt, nekem semmilyen bajom nem volt senkivel. Senki ellen sem tettem semmit soha sem. Jon-ra pillantottam a szemem sarkából. Majd pedig amikor megláttam az arcán, hogy mit akar fordultam és ugrottam le a pódiumról, ha lenn ütöm meg magam az még mindig kevéssé fog fájni, mintha lelőnének. Ahogyan elrugaszkodtam már hallottam a lövéseket, uram könyörgöm, csak éljem túl ezt a mai napot, csak éljem túl és ő is.

Miller érezte, hogy valami nagyon nagy baj készül ebből. Az ügynökök még mindig nem léptek oda hozzá, hogy megbilincseljék, vagy pedig megnézzék az iratait, amik a farzsebében vannak. A tömeg egy pillanatra csöndesebb lett, valami nagyon nem tetszett neki. még mindig nem vitték el a polgármestert sem, a fenébe ezeket a srácokat senki sem képezte ki?! Komolyan kezdett ideges lenni miattuk, legalább a munkájukat végeznék ahelyett, hogy hősök akarnak lenni, mert az, aki meg akarta ölni a polgármestert biztosan itt volt még a közelben és nem fogja ennyire könnyen feladni az egészet. Stephanie-ra pillantotta, aki a tömeget pásztázta néhány pillanatra. Megdermedt, amikor meghallotta az ügynökök hangját újra, ez azonban nem az volt, hogy adják meg magukat, hanem, amit ő maga is tett nem sokkal korábban. De most mindenkit egyszerre. Oldalra pillantott a lányra, majd pedig az már indult is, ahogyan az ügynökök emelték a fegyverüket. Számára nem volt érdekes, ha megsérül, de a polgármester nem halhatott meg. Felugrott és igyekezett megragadni a polgármestert is, majd pedig vele fedezékbe, vagy akár le a pódiumról ugrani, hogy olyan helyre kerüljenek, ahol legalább nem tudják őket meglőni. És valahogyan vissza kellene szereznie a fegyverét is, ami meg ott volt az ügynökök lába alatt…


#53 2009-08-07 17:58:10
Shadow
Visszakapom az irányítást, mielőtt teljesen késő lenne, bár nem tudom, hogy még meddig is bírom. Azonban, most nincs vesztegetni való időm, hiszen eredeti alakomban vagyok, s képtelen vagyok átváltozni egyenlőre. S mire tehetnék bármit is újabb kiáltás, de nem arra kapom a fejem, hanem a színpad felé, s a civileket kezdem félre lökdösni, s amennyire csak tudom ide-oda ugrálva indulok meg a színpad felé, hogy Millert, csaját és a polgármestert elrángassam onnan. Vagy legalábbis Millert mindenhogyan, hiszen ő kell az életben maradásomhoz, de ő nem megy a csaja nélkül, meg amilyen meló mániás a polgármester nélkül se. Amennyiben sikerül elérnem a színpadot, akkor bevetődök mellé, s ott várok, hogy a lövöldözéknek elfogyjon a lőszere. Ha addig nem kapok túl súlyos lőtt sebet, akkor nem állok meg a színpad előtti részig. Eme fedezékemből pillantok fel a színpadra és ha tudok, akkor segítek Millernek. Amennyiben valaki meghiusítja eme terveimet, akkor próbálok fedezéket keresni, hogy legalább súlyos sérülést ne szerezzek.
Ha a színpad előtt földre kényszerít golyó, akkor próbálok valami közeli fedezéket találni. Ha más nyom a földre, akkor nem teszek semmi hülyeséget. Az életem nem érdekel, de azért el se dobom olyan könnyen.


#54 2009-08-07 19:58:10
Taikuri
A helyzet kezd egyre rosszabbra fordulni. Hiába próbálom a megszállót megtalálni, ha egyáltalán sikerül azonnal kicsúszik a markomból. Abban sem vagyok biztos, hogy ha szemtől szembe csapnánk össze, akkor lenne-e esélyem, hiszen úgy látszik, nálam messze gyakoroltabban használja képességeit. Éppen felkészülök hogy a farkassá változott nőre fókuszáljam az erőm amikor egy csak egy arcot látok felém suhanni. Szinte időm sincsen cselekedni csupán közelben álló apámat tudom elérni gondolataimmal. Remélem hogy tud tenni valamit bár alig hiszem hiszen ő csak egy szimpla ember. Bár ki tudja, lehet hogy kitalál majd valamit most nem bízhatok senki másba. Fel kell, készülnöm az összecsapásra nem hagyhatom, hogy erőmet a többiek ellen fordítsák. Ki tudja hogy mi történne ha egyszerre több embert is irányítani tudna már ha nem képes rá alapból is.
~ Apa segíts!~
Üvöltöm telepatikusan majd következő pillanatban már a testemért küzdök egy idegen tudattal. Nem tart sokáig hamarosan maga ál gyűr, én pedig csak távolról figyelhetem már az eseményeket. Persze nem adom, ha legyőzni nem tudom, azért igyekszem megnehezíteni dolgát amennyire csak lehetséges.

A helyzet kezd egyre rosszabbra fordulni. Távolról szemlélve az eseményeket úgy tűnik, mint ha fiam vagy egy másik hasonló erejű mutáns műve lenne az egész. Hiszen maguktól látszólag tisztességes emberek nem fordulnak ki egyik pillanatról a másikra pláne nem ennyire. Éppen ezen tanakodom, amikor egyszer csak a fiam hangja szólal meg a fejemben egy képet is látok egy felé suhanó férci arcát. Tudom, hogy cselekedni kell, de ebbe a formába, alig ha tehetek bármit is. Behúzódom egy kapu aljba, majd amikor úgy látom hogy nem néz oda senki a fiolából előveszem az alvadt vér darabbot és a bőrömhöz érintem. Reménykedem, hogy másik énem majd kitalálja, hogyan mentheti meg a fiamat aztán pedig én elrendezem a dolgokat, ahogyan szoktuk. Ébredés. A tudatom fokozatosan előre tőr az emberi elme mélyéről és ezzel együtt a test is változni kezd. Az alapból szinte tökéletesre edzett férfi test megfeszül, megnyúlik, az izmok pedig brutális méretűvé dagadnak. A gondosan összefogott hosszú szőkés barna haj kibomlik, majd sötétebb szint ölt végül pedig bozontos hullámokban omlik a hátamra. Az öltözékemben nyoma sincsen már hanyag eleganciának a drága márkás ruhát átadták helyüket az egyszerű asgardi bőröknek. Érzem, ahogyan elektromosság hullámzani kezd körülöttem a hátamon egy kardforma alakzattá áll össze végül pedig szépen lassan egy fekete rúnadíszes hüvelyű óriási fegyveré válik. Eric Jögermund vagyok és még sem bár én ő vagyok a földön eltöltött élete csupán homályos képek sorozata a fejemben. Tudom, hogy mit akar, és hogy mit kell tennem meg kell mentem gyenge ember kölyköt ehhez pedig bármilyen undorító, de egyes embereket meg is kell védelmeznem. Végig rohanok az utcán és kirontok, a sugárútra ahol már nagyban zajlik az ütközet. A golyókról tapasztalatból tudom, hogy rám is veszélyesek, de most meg kell osztanom a harcolók figyelmét és minél előbb kihozni Antony-t onnan. A fiúnak oldalt a testőröknek háttal lehetek, így futtában kitörök egy lámba oszlopot és nemes egyszerűséggel a legközelebb álló testőr felé hajítom. Amennyiben viszonozzák ezt, szívességet akkor oldalra fordulok és megpróbálok fedezék mögé gurulni. A tervem hogy lefoglalom őket még a ványadt emberi söpredék összeszedi magát és nem tudja, őket elintézni utána pedig szépen leütöm a fiút és odább állok. Harc közben én is érzem a másik asgardi jelenlétét, ami mosolyt csal az arcomra. Lehet, hogy igazi ellenfél vagy méltó harcos társ is akad majd e napon.


#55 2009-08-07 21:56:45
Morsus
Az őrök tüzét Tyler ketrece és egy villanyoszlop becsapódása zavarja meg így a négy embernek a sérült polgármester körül van esélye távolodni. Mindenki szétugrik és az óriás a fiára támad, aki rámosolyog az ütés pillanatában.
- Erős.
Nyögi a fiú majd hatalmas ütést kap és az egyik standnak repül. Az óriást már más uralja. A kardját megpergetve az óriás mindenkit félre lök és a polgármester és Miller felé rohan.
- Eleget játszottunk! - üvölti újra azon az ismerős hangon - Pusztulj mutánsok gyilkosa!
Ezzel ugorva készül lecsapnia pódiumon lévőkre.

Antony szabad, de az ütéstől kificamodott a karja és a feje fáj így csak egy tudatot tud elérni egyszerre és azt is nehezen.


#56 2009-08-07 22:01:45
Walter
Sikerült… Nem kaptam találatot, hála neked, Uram.

Azonnal felkelek a földről, és elemzem az új helyzetet. Már meg sem lepődök azon, hogy ezúttal valamiféle óriás rohan a polgármester és Miller ügynök felé…

- Fenébe is… Nem értem már, ki kinek az oldalán van ebben a szánalmas bohózatban, de VELEM és ISTEN HARAGJÁVAL nem lehet szórakozni!

Célba veszem az óriás térdkalácsait, és egy-egy golyót próbálok beléjük lőni…


#57 2009-08-07 22:32:56
Shadow
Amint elérem a színpadot, s látom, hogy nem vagyok nagyon szemelőtt, azaz nem nagyon figyel rám senki akkor felugrok rá, s felkapm az övtáskám, majd meglátok egy pisztolyt is. Futva kapom fel az övtáskám, s a pisztolyt, mikor meglátom az óriást. Egy biztos, hogy ott nem maradhatok, azaz rohanni kezdek, s amint Miller a szemem elé kerül oda kiáltok neki.
- Kapja el! - ezzel oda dobom neki a pisztolyt, majd a elkapom a polgármestert, s segítek odébb cipelni a lehető leggyorsabban.
- Nyugodjon meg, Black ügynök különleges erők, kivisszük innen, ha már az alul képzett kollégák képtelenek voltak rá. - mondom a polgármesternek, majd Millerre nézek.
- Egy Mutáns a tettes az biztos, de mutáns ellenesek állhatnak mögötte. Túl nyiltan csinálja. - hadarom a tippemet. - Bárkit irányít, aki érintkezik valahogy a korábbi irányítottal. De ahogy látom a képességét is képes használni, ha mutáns az akit megszáll. De vajon honnét jött ez a túlméretezett izomagy? - teszem fel a kérdés, de miközben a szám jár, a polgármester próbálom Millernek segítve életben tartani és biztonságba helyezni.


#58 2009-08-08 11:12:28
Thorhalla
Miller nem volt boldog a dolgok alakulásától, noha sikerült a polgármestert megmentenie egyelőre. A káosz tovább folytatódott, mert dolgok dőltek a pódiumra, látta, hogy Stephanie is végre biztonságban van, és nem érhették el a lövések, majd pedig igyekezett úgy helyezkedni, hogy minél jobban fedezhesse a polgármestert. Pusztakézzel nem a legjobb szórakozás volt embert védeni főleg úgy, hogy sérült is volt és a szembenálló felek pedig pisztollyal lőttek rá. Oldalra nézett, amikor Shadow kiáltott felé és dobott neki valamit. A pisztolya volt, egyből lőtt a közeledő óriás felé, majd lőtt volna még egyet, de csak egy kattanást kapott jelezvén, hogy a fegyver kifogyott. Szóval ilyen sokat lőtt volna összesen, nem mintha számítana. Visszatette a fegyverét gyorsan a helyére, majd pedig megragadta a polgármestert és igyekezett az egyik közelben levő épület felé vinni, miközben a nő is megérkezett és be nem állt a szája.
- Ahelyett, hogy beszél és elméleteket gyárt inkább foglalja le – mondta a férfi. – Az elmélet gyártás nem a maga dolga! A polgármestert meg bízz rám Ms. Shadow!
Az óriás közben megérkezett, igazán jó kérdés volt hogy honnan is érkezett, nem tudta rá a választ, de nem is érdekelte. Megint hallotta azt a hangot, amelyiken ő is beszélt, meg mindenki más, talán a hang alapján lehetne azonosítani az elkövetőt, most már teljesen biztos volt abban, hogy egy telepata volt az illető, de most ez sem számított, csak az, hogy a lehető leghamarabb valami biztonságos helyre vigye a polgármestert. Mit meg nem adott volna, ha ismerte volna a vészforgatókönyvet.

El sem hiszem, de sikerült kikerülnöm a lövedékeket, megúsztam, egyelőre nem lőttek le. Ez annyira hihetetlenül hatott, hogy amint leértem a földre a pódium mellett meg sem mertem mozdulni, nehogy valaki most találjon el. Valami repült a pódiumnak, amitől felsikítottam, majd pedig megláttam egy villanást az utcán. És végül egy bőven két méter felett levő férfit is. Istenem, ez még Skurge-nél is magasabb volt! Pedig nála magasabb lényt nem sűrűn láttam, hacsak nem ténylegesen óriás volt az illető, márpedig ő is csak félig volt az. Akkor, akkor ez egy óriás lenne? Nem voltam benne biztos, még Thorhalla sem lett volna, de a külső jegyek alapján nem volt jégóriás, sem pedig tűzóriás, akkor maradna a vihar, hacsak nem teljesen isteni alakba született, mint maga Loki. Egy biztos volt, hogy szerintem nem Thor embere, talán még ismerősnek is mondtam volna, de nem voltam benne biztos, lehet, hogy Thorhalla felismerte volna, de eszem ágában sem volt átváltozni ebben a káoszban. Egyelőre még nem éreztem magamat és őt akkora veszélyben, hogy ezt megtegyem.
Láttam, hogy Ms. Black megérkezett Jon és a polgármester mellé és beszéltek valamiről, de még mindig lapultam és nem mertem megmoccanni sem. Hallottam a szavaikat, Shadow? Nem azt mondta, hogy Black? És a kérdés, hogy honnan jött ez az alak, ostobák, egyikőtök sem fogja tudni a választ, hogy Asgardról jött, én pedig nem fogom magam lebuktatni azzal, hogy megmondom, hogy honnan. Egyelőre még mindkettőnk élete miatt sem tettem meg, hogy átváltozom, de a jelenlétemet meg kellett, hogy érezze már korábban. Sőt, még a nálam a Skymningen sem volt nálam, hiszen Thor azt is elvette. Vagyis nem tőlem, hanem tőle. Éreztem az érzéseit hatalmas erővel így, hogy ez a monstrum itt volt a közelben. Nem tudtam, hogy mi rémít meg jobban, hogy éreztem az érzéseit, bármikor lelőhetnek, vagy pedig ez az óriás csaphat szét darabokra bármelyik pillanatban. Most már a félelem miatt nem tudtam mozdulni a fedezékemből. Próbáltam a lehető legkisebbre húzni magam, hogy senki se vegyen észre. Segítsen valaki kijutni innen könyörgöm!


#59 2009-08-08 11:39:01
Tyler
Sikerül bezárnia a megvadult testőröket, így ahogy érzékeli senki nem sérült meg komolyabban. De máris újabb támadó lép színre, egy dühöngő óriás személyében.

~Képes megszállni bárkit. Hogy a fenébe tudnánk leállítani? Ha elkapjuk az éppen megszállt személyt csak tovább ugrik egy másikba...~

Nincs több ideje gondolkodni, kicsit durvább eszközök folyamodik mint eddig. Az őröket fogva tartó ketrec visszaolvad a színpadba, ezzel egyidejűleg 3 erős csáp emelkedik fel, és lódul neki az óriásnak hogy lecsapjon rá, és ártalmatlanná tegye. Ha kell az eszméletlenségbe taszítsa vagy elökje a színpadtól a dühöngő izomagyat.


#60 2009-08-08 13:35:04
Morsus
Az óriás ütése elől Shadow és Miller rántja el a város vezetőjét miközben az asgardit csápok ütik meg és a lábába hátulról golyókat lőnek.
- Neeem!
Üvölti kínlódva az óriás.
- A mutánsok árulójának meg kell halnia!
Mondja és könnyezve próbál megindulni a térdelésből a két fbi-os után.

Steph vállát egy kéz fogja meg és fenézve egy rendőrt lát meg.
- Nyugodjon meg kivisszük innen!
Mondja a rendőr és a lány láthatja, hogy lassan a teret elárasztják a kék ruhások.


#61 2009-08-08 14:29:04
Walter
Talált, de csak isteni szerencsének köszönhetem, hogy a polgármester megmenekült. És Miller ügynök is…

- Ha ennek vége, komolyan el kell beszélgetnem majd Millerrel.

Az óriás a mutánsok árulójáról beszél, tehát tud valamit. Amíg nem kérdezem ki és nem látok tisztábban, nem ölhetem meg… de Istenre esküszöm, megkínzom, amennyire csak lehetséges!

Újratöltök, és ismét golyókat eresztek az óriásba, ezúttal pontosan a könyökeit próbálom eltalálni. Igen fájdalmas pont, ha találnak a golyók. Közben odakiáltok neki.

- MONDJ EL MINDENT, ÉS GYORS HALÁLOD LESZ, ÍGÉREM! KI VAGY TE? KINEK DOLGOZOL?

De sietnem kell… közelednek a korrupt rendőrök.


#62 2009-08-08 17:24:03
Thorhalla
Láttam, hogy Jon megúszta még mindig az esetet. Ennek határtalanul örültem, mert nem akartam, hogy baja essen. Az óriás tovább üvöltött, nem volt mágiahasználó, vagyis mentálmágia híján nem tud védekezni az elmére ható varázslatok, vagy képességek ellen. Valami nem stimmelt, elfordítottam a tekintetemet, amikor eltalálták az óriást a lövések. Vajon cselekednem kellett volna valamit? Nem tudtam, igazából, ha tisztában lettem volna azzal hogy ez Thorhalla szövetségese, akkor lehet, hogy beavatkoztam volna a csatába, de így nem mertem. Főleg, hogy ki tudja, hogy mit tenne, ha átadnám az irányítást neki. abban szinte biztos voltam, hogy mészárszéket csapna és nem állna le, amíg minden halandót meg nem ölt, mit pedig nem tudtam volna elviselni, ha megtenné. Bár, eddig még soha sem ölt halandót, vagyis embert, de ki tudja, ha lehetősége lenne rá, akkor megtenné-e. Ugrottam egy hatalmasat és felsikoltottam, amikor valaki megérintette a vállamat, felnéztem egy rendőr volt. levegő után kapkodtam annyira megrémültem, az óriást valaki megpróbálta közben szóra bírni, mi lesz, ha meghal, mert nem segítettem? Vagyis segítene neki egyáltalán? Kivisznek? Körbenéztem, lassan mindenhol megjelentek a rendőrök, ennek nagyon nem lesz jó vége. Ha valamelyik felett átveszik az irányítást, akkor azok fogják lelőni a polgármestert.
- Van itt valaki, aki átveszi az emberek felett az irányítást – hadartam rémülten. – Ne engedjenek fegyverest a polgármester közelébe, mert meg fogják ölni. Könyörgöm biztos úr hinnie kell nekem! Két FBI ügynök próbálja védeni jelenleg is…

A behemót eldőlt, így Miller némileg fellélegezhetett, hiszen nem érte el őket az óriás. Lövéseket is hallott, majd pedig az ismerős kiabálást, ahogyan a maszkos figura már megint faggatni kezdett valakit. Mutánsok árulója? Akkor ezek szerint a polgármester is mutáns lett volna? Nem tudta erre a kérdésére a választ, csak ahogyan az óriás eldőlt üvöltve azonnal megragadta a polgármester kezét és tovább húzta egy biztonságos helyre. Shadow még mindig nem válaszolt neki, így igazán nem volt túl sok hasznára jelenleg a nő. Pedig igazán mozoghatott volna tenni bármit is, hiszen ő még csak sérült sem volt. A fején a seb legalább már nem vérzett, vagyis nem érezte egy ideje, hogy tovább vérzett volna, így most már csak a fájdalom zavarta.
- Nyugodjon meg uram minden a lehető legnagyobb rendben lesz – mondta. – Nem hagyom, hogy baja essen!
Körbepillantott, rendőrök. Ennek most nagyon nem örült, ha még mindig itt volt az a valaki, akkor nem lett volna szabad a közelükbe menni, de ilyen esetben a protokoll szerint pedig oda kellett volna. megint körbenézett, majd pedig próbált valamilyen fedezéket, kapualjat, esetleg egy jól védhető pontot valamelyik kocsi mögött keresni, ahol meghúzhatták volna magukat egyelőre, amíg el nem ül ez a hatalmas felfordulás és biztosak lesznek abban, hogy a rendőrök felett nem próbálja meg átvenni valaki az irányítást.


#63 2009-08-09 11:53:20
Morsus
Az óriás dühösen nézett Millerre amikor az a sebétől sokkolt vezetőt próbálta messzebb vinni. Az óriás túl messze volt már így csak idegesen üvöltőt egyet és Miller úgy érezte mintha valami meglökné, de nem volt semmi baja. A polgármester ekkor ájult el és az asgardi felszabadult.
Stephet viszik ki a helyszínről egy mentőautóhoz. A rendőr alig figyel rá.
- Nyugodjon meg minden rendben lesz mondja az orvosnak ha fáj valamije!
Majd ezen rohant vissza és lassan Antony, Miller, Shadow, Tyler, Rorschach és Eric körbe lett zárva. Rajtuk kívül már csak pár sérült és zavarodott civil volt ott még.


#64 2009-08-09 12:41:18
Thorhalla
Még hátrapillantott, és látta, hogy az óriás még mindig utána csapna, ennek így nem lesz jó vége, ha az fel fog tudni kelni akkor abból nagy gondok lesznek. Dühösen nézett a szörnyeteg rá, talán most elintézhetné, ha egy golyót repítene a fejébe, de nem akarta megtenni, mert esetleg újra átveszik felette az irányítást, ha megtölti a fegyverét úgy, hogy a polgármester itt van vele. Így vitte volna tovább a polgármestert, a lény mögöttük felordított, majd pedig úgy érezte, mintha megütötték volna. Mint korábban is, azonban most saját magának az ura maradt. A polgármester után kapott, amikor az elvesztette az eszméletét és óvatosan tette le a földre. Ismét körbenézett, már nem látta Stephanie-t ezen a helyen, akkor jó eséllyel kivitték már. A férfi, akit kísért pedig kidőlt, igazából azt hitte volna, hogy nem fogja eddig bírni idegekkel. És azt sem, hogy életben sikerül tartani, óriási szerencséjük volt.
- Orvost a polgármesterhez! – kiáltott a rendőrökre.

A rendőr nagyon nem akart rám figyelni, csak kivitt egy mentőhöz. Hallotta egyáltalán, amit mondtam? Asgardra, mintha egy falnak beszélnék, nem, még az is jobban meghallgatna, vagyis nem beszélne vissza olyan ostobaságokat, mint ez itt mellettem. Érdekelte volna, ha azt mondom, hogy fél perc múlva atombombát robbantanak a tér kellős közepén? Szerintem még az sem. Miért hiszik, hogyha valaki egy ilyen helyen van, akkor nem tud a sokktól normálisan beszélni? Mert jelen pillanatban ez történt, hogy a rendőr teljesen ostobának nézett, aki képtelen volt bármire is… vettem egy mély levegőt és próbáltam a remegésemet elfojtani, beismerem, hogy megijedtem, nem kicsit, nagyon, de akkor is, még a párom odabenn volt, akinek segítség kellett volna, hiszen őt meg is lőtték. Itt nem én voltam az, akinek orvosra volt szüksége, hanem azoknak, akik odabenn voltak.
- Én jól vagyok, kérem higgyen nekem! – próbáltam kérlelni.
De már teljesen mindegy volt, mert el is indult visszafelé. Vettem egy mély levegőt, majd pedig a mentősökre pillantottam.
- Nincsen semmi bajom – mondtam. – Tényleg, csak egy kis ijedtség, nem kell rám pazarolni az idejüket….


#65 2009-08-09 14:26:37
Walter
Nos, olybá tűnik, az óriás kidőlt. Isteni közbeavatkozás? Ha így van, hálás vagyok, Uram.

Elteszem a fegyverem, zsebre rakom a kezem, majd immár nyugodtabban figyelem tovább az eseményeket. Tiszta fejjel kell átlátnom a dolgokat.

Vannak sebesültek, a polgármester jól van, és itt van Miller ügynök… Láthatóan mással van elfoglalva, de én azért odalépek mögé.

- Miller ügynök. Úgy vélem, beszélnünk kellene. A polgármester túléli, ne vele foglalkozzon. Még nem jött el az ideje, hogy meghaljon. Érdekesnek tartom, hogy mindig egy ilyen káosz közepén futunk össze…

Közben körbezárnak minket, de engem egyelőre csakis Miller reakciója érdekel. Ha valaki közelíteni próbálna felém, arra lesújt majd az Úr haragja…


#66 2009-08-09 21:21:17
Shadow
Hát Miller nem épp úgy fogadja a segítségemet és az észreveételeimet, mint kéne de ezt most felírom a nem épp rózsás helyzet rovására. Egy ideig még vele maradok, majd lemaradok, s az óriást figyelem, de annak láthatóan gondja támad, egy...
- Jajj... - nyögöm halkan, mikor meglátom a maszkos fazont, s eltakarom egyik kezemmel az arcomat, majd pedig miután ő is Millerhez ment én is követtem, s megszólaltam.
- Jah majd nem ártana. Addig is nyugi Szent ember, nem akarok bajt, s bár nyakig vagyunk benne. De jobb lenne, ha az a pisztoly most a tokban pihenne. - Nézek Rorschachra, majd Millerre. - Bajban vagyunk, mert kitudja, hogy most hol van az aki irányítgatott minket. Bármelyik rendőr lehet az, s a nyomorultnak hála képtelen vagyok alakot váltani. Nagyon nem örülök, hogy az igazi külsőmben lát mindenki. - körbe pillantok, majd a polgármestert vizsgálgatom.
- Csoda, hogy megúszta, de ha valaki ennyi időt és erőt beleőlt, hogy megölje, akkor nem adja fel ilyen könnyen. Minden bizonnyal nem gyors munkát akart végezni, mert akkor tető, vagy ablak lett volna, ahonnét leszedi, s mire feleszmélnek, hogy mi történt, már rég sehol sincs. - Millerre nézek.
- Valaki a mutánsok ellen van, s nagyon jól csinálja. - mondom még csendesen, majd leülök, s a rendőröket nézem, majd hangosan megszólalok.
- Kéne egy doki a Polgármesternek. - nyugodtan ülök egy kicsit, majd hozzáteszem. - Meg egy kabát se jönne rosszul... nem szeretem, hogy ennyien bámulhatnak. - húzom félre a számat.


#67 2009-08-10 08:16:11
Tyler
Az óriást sikeresen megfutamítják és senki nem akarja megint megtámadni a polgármestert, aki időközben el kábult ha jól látta. Megérkezett a rendőrség is, itt az ideje hogy lelépjen. Nincs kedve ezeknek a kérdéseire válaszolgatni. Ráadásul úgy is kitudják deríteni egy perc alatt hogy mutáns és kirúgott katona. Nincs semmi kedve eljátszani a bűnbak szerepét, a veszély elhárult, nincs miért maradnia tovább.
Visszahúzza a csápokat, és még mindig az erejét használva, próbál egy félreeső sikátorban visszatérni a felszínre.
Hogy elvegyülhessen a tömegben, már amennyi ember maradt a környéken, és visszamehessen a lakásába.
Átfut a fején a gondolat; a merénylő helyében a polgármestert szállta volna meg. Többre ment volna vele.
Na de nnyi kaland elég volt neki egy hétre....a többit oldja meg a rendőrség. Már ha képes rá...


#68 2009-08-10 14:59:04
Morsus
Kaland zárul!

A rendőrök fegyvert emelnek Millerre, Shadowra, Rorschachra és az óriásra. Közben ketten elviszik a polgármestert.
- Kezeket fel! Maguk le vannak tartoztatva terrorizmusért!
Üvölti a rendőrök.

Tylert egy rendőr fogja meg és Steph mellé ülteti egy mentő autóba ahol orvosok kezdik el vizsgálni őket.
- Nyugodjon meg asszonyom. Attól még, hogy ön nem érez sérülést nem jelenti, hogy nem károsodott. Kérem ne ficánkoljon.
Morogja a doki, miközben kocsiba rakják az asgardi fiát, hogy a mentő elvigye.


#69 2009-08-10 15:24:54
Thorhalla
Feladom, komolyan mondom, hogy ennyire nem lehetnek a mai rendőrök és orvosok szörnyűek. Megadóan sóhajtottam fel és ültem vissza, majd pedig hagytam, hogy az orvosok megvizsgáljanak. Úgysem fognak semmilyen gondot sem találni, mert nem volt semmilyen bajom sem.
- Ugye megmondtam, hogy nincs semmi? – kérdeztem. – A páromat viszont fej belőtték odabenn ahol most a rendőrök vannak. Egy FBI ügynök, Jonathan Miller, ha meggyőződtek, hogy velem nincs semmi gond, kérem inkább őt lássák el…
Felhúztam a lábaimat és átöleltem őket, reméltem, hogy hisznek nekem és nem találnak semmit, mert semmilyen bajom sem volt, viszont Jon-ért nagyon aggódtam, nem tudtam, hogy mennyire lehet súlyos az a lövés, ami súrolta a fejét.

Pillantokkal később meghallotta Rorschach hangját maga mögül. Kitörölte a vért a szeméből és hideg tekintettel nézett hátra a férfira. Megnézte a polgármester pulzusát, még mindig erősen vert, így csak sokkot kaphatott. Időközben még Shadow is közelebb jött. Körbenézett ismét, de nem látta sehol sem Stephanie-t. remélte, hogy a lánnyal minden a legnagyobb rendben van ebben a percben és ő nem esik olyan szorult helyzetbe, mint amiben ő is van.
- Jelenleg csupán a betegszabadságomat töltöttem a barátnőmmel – mondta. – Lehet, hogy hiba volt nem letartóztatni magukat a Seals központjában. Mégis mit akar? Ms. Shadow, mi lenne, ha maga meg csöndben maradna? A legjobb tudomásom szerint nem tartozik a maszkos úriemberre semmi ebben az ügyben. Mint korábban is mondtam nem csodálkozom, hogy el akarják tenni az útból véglegesen.
Megcsóválta a fejét, amikor a rendőrök odaértek hozzájuk, ketten máris vitték a polgármestert a többiek pedig emelték a fegyvereiket fel. És még őket tartóztatják le, hát már csak ez hiányzott, de legalább majd a rendőrségen bizonyítani tudja, hogy nem tett semmit, hanem valami telepata volt ezen a helyen. Felemelte a kezét és megint összekulcsolta a tarkója felett. Kezdte unni ezt az egészet, már megint mindenki olyan feladattal foglalkozik, ami jelentéktelen ebben a helyzetben.


#70 2009-08-10 16:22:10
Tyler
Sikerül feltűnés nélkül, egy sikátorban felszínre bukkannia. Lelépnie már nem annyira, egy zsaru karon fogja és egy mentőautóhoz kíséri. Mintha sérült lenne, pedig semmi baja sincs. Most ülhet itt és várhatja mikor engedik el.
Ellógni meg nem tanácsos, ennyi zsaruval körül véve. Megáll a mentő mellet és várja a lehetőséget a meglógásra.
A kocsiban egy nőt vizsgálnak, úgy tűnik rá is ráakaszkodtak az orvosok ahelyett hogy az igazi sérültekkel törődnének. Nem hajlandó leülni, mivel nincs is semmi baja.

-Nem sérültem meg. Mindvégig biztonságban voltam, törődjenek azzal aki igazán megsérült.-

Azzal rágyújt egy cigarettára és komótosan füstöléshez lát.
A színpad körüli csoportosulást figyeli, hátha kiderül még valami. Úgy tűnik letartóztatták az egész bagázst, amit nem is csodál. Csinos kis kavarodást okozott a megszálló mutáns, biztos kell egy hónap mire kibogozzák a fánk zabálók ki melyik oldalon állt. Nem lenne a helyükben.


#71 2009-08-10 16:28:51
Walter
A betegszabadságát. Hogyne. Az egyetlen, ami hiba volt, hogy nem küldtem az Úr színe elé ezt a kétarcú mocskot a legutóbb.

- Hogy én mit akarok, Miller ügynök? Az igazságot, mint mindig. De úgy látom, jelen körülmények nem alkalmasak egy behatóbb nyomozásra a részemről.

Amikor a korrupt rendőrség megérkezik, tudom, mit kell tennem. A polgármester most biztonságban van, és túl sokan vannak itt, hogy nyugodtan tudjak dolgozni.

- Uraim, most távoznom kell… de ennek még nincs vége, amíg meg nem tudom az igazságot. Miller ügynök… ne hagyja el a várost.

Ezzel feltartott kézzel megközelítem az egyik rendőrt, majd amikor megpróbál hozzám érni, egy jól irányzott rúgással próbálom meg semlegesíteni, és a háta mögé kerülni, hogy a fegyvert a fejéhez tartva némi előnyre tegyek szert, és a férfit a kezeim között tartva, hátrálva, végül meglóghassak.


#72 2009-08-10 21:13:10
Shadow
Millerre pillatnok.
- Sajnálatos módon ő is velünk ül a szarban uram, s ha szabad megjegyeznem, mind ketten szabin vagyunk és ezen nem változtat az a tény, hogy ilyen ügybe keveredtünk, főleg mint fő gyanusítottak, sőt még ront is rajta. - Morgok – Ha egyszer tényleg meg akarnak ölni úgy sincs hova futnom, ezt maga tudja itt a legjobban. - Hangom csendes, hogy csak a közvetlen környezetem hallja. Majd a maszkos akcióját nézem, s végig mérem a rendőröket.
- Bocsánat, hogy a dolgomat végeztem és védtem a Polgármestert, nem úgy, mint azok akiknek dolga lett volna. - jegyzem meg csendesen morogva, majd teljes nyugalommal emelem fel a kezeimet, s térdelek fel, hogy aztán tartkóra tegyem a kezeimet. Nincs értelme ilyen látványos akciónak, hiszen nincs hova bújnom a világon. Ráadásul ha menekülni akarok, akkor később is lehet lesz rá esélyem. Lehúnyom a szemeimet, s úgy várom, hogy újra a fém szorítását érezzem a kezeimen. Nem új az érzés, de nem is olyan amire szívesen vágytam újra.


#73 2009-08-10 23:08:09
Taikuri
Távolról a saját testembe zárt fogolyként figyelem az eseményeket. A fájdalmat és kínt, amit megszállóm miatt kell elszenvednem. Iszonyatosan érzem magam teljesen kiszolgáltatottnak és gyengének még sem tehetek semmit. Alig tudom felfogni mi, folyik körülöttem, de úgy gondolom, hogy ha elhagyja a testemet a gaz bitorló és még élek igen komoly fájdalmaim lesznek. Az emberi fegyverek ellen nem sokat ér a szívós bőröm és nem is igazán tudom még azokat a komolyabb sebeket regenerálni. Egyelőre azonban minden marad régiben. Érzem a távolból, hogy a testemet bitorló nagyon dühös és látom a szememmel-szemünkkel, hogy a polgármesterre támad. Ekkor megállunk, kezdetben nem fogom fel miért aztán én is észlelem a csápokat, amelyek földből ránk tekerednek meghiúsítva ezzel a telepata férfi tervét. Kaján örömmel veszem ezt tudomásul és azt sem zavar különösebben, hogy földre kerülök. Hangokat hallok és egyszer csak éles fájdalom hasít a testembe és a lábaimba. Az a nyomorult szörnyeteg elhagyta a testemet így hírtelen átkerül az irányítás az én kezembe. Hiába szívós és kemény a bőröm kivédi az egyszerű késszúrást ám a golyók feltépik a bőrt és bele fúródnak a lábam legsebezhetőbb részében. Hangosan üvöltök, miközben megpróbálok felállni. Kaptam már keményebb sérülést is, de ez nem változtat azon, hogy golyók vannak térdemben, ha nem is túl mélyen. A gyógyító képességem alig enyhíti a fájdalmat és szinte semmit nem tud kezdeni előbb ki, kéne szednem a golyókat. Ennek ellenére erősnek kell lennem és el kell menekülnöm nem szabad hagynom, hogy elkapjanak. Azt még elviselem, hogy ha egy mutáns erősebbnek bizonyul nálam, de azt már, alig ha holmi hallandó senkiháziak fenyegetnek engem. Nagy kínnal megpróbálok felállni aztán a kardomat előre lendítve, támadok. Villámcsapást lövök a rendőrök közé nagyjából Rosarchal egy időben majd megpróbálok a lehető leggyorsabban a házak felé próbálok hátrálni. Ha valaki megpróbál megállítani, akkor félre, ütöm. Ha pedig rendőrök ismét lőni próbálnak, akkor én is visszalövök, rájuk egy villámot bár csak legvégső esetben nem akarom a kard értékes varázserejét túl sókat pazarolni. Amennyiben sikerül házak közé hátrálnom akkor egy betöröl egy ház ajtót és a mögé húzódva vissza alakulok emberré. Remélhetőleg nem fognak a támadóval azonosítani így lesz lehetőségem kimagyarázni magamat. Bár lehetséges, hogy túl erő és sérüléseim megakadályoznak abba, hogy idáig eljussak.

Hangtalanul próbálok küzdeni az ellenfelem tudata ellen, de végül is nem érek el semmilyen eredményt. Igaz időm sincsen küzdeni, mert az egyik pillanatban váratlanul brutális erejű ütés ér. Érzem, hogy az egész testemben szinte a robban a fájdalom, ami még szinte elviselhetetlené válik, amikor egyszer csak valami nagyon keménynek ütközök. Ezt már nem bírom elviselni és azonnal elájulok. Egy pillanatra még meg látom a hatalmas óriást, akinek tudat mintája feltűnően ismerős, de erre, alig ha fogok későbbiekben emlékezni. Mikor legközelebb felébredek, már egy mentőbe vagyok. A fejem fáj és a karom is vagy eltört, vagy kiugrott a helyéről. A szédülésem és a fáj fájásom pedig agyrázkódásra utal. Egyenlőre alig működik telepatikus erőm, de komolyabb bajom látszólag nincs. Nem törődök semmivel csak próbálok pihenni és várom hogy korházba ellássanak.


#74 2009-08-11 16:14:44
Morsus
Shadowt és Millert lebilincselik miközben a papírokat ellenőrzik. Rorschach a fegyverét használva kimenekül, de az óriás átrohanása után többen tüzelnek rá. Megannyi lövést kap mire már átjön a kordonon. Millert és Shadowt elviszik a rendőrök a kapitányságba.

Antonyt kórházba viszik, ahol egy kis ellenőrzés után másnap szabadon engedik.
Stephet az orvos elengedné, de ekkor az egyik rendőr megfogja és bilincset rak rá miközben elkezdi mondania szövegeket és egy kocsiba rakja és elindul vele a kapitányságra.


#75 2009-08-11 16:29:35
Walter
Kérlek, Uram, ne hagyj el…

Rorschach… ÁRRRR, NAGYON FÁJ!!!

HALLGASS!!! Nincs fájdalom… Ez is egy próba, amelyet Isten rakott elénk! Erősnek kell lennünk! Menekülés közben több helyen is meglőttek, a lábamon, a karomon, a testemen, de… úgy tűnik… nincs köztük halálos sérülés…

Walter… Ezt most kivédtük Isten erejével… Menj. Kórházi… ellátás kell…

Igen, igen, máris…

Egy sikátorban leveszem a kabátot, a kalapot, az arcot, a fegyveremet elhajítom, majd bicegve megindulok taxit keresni…

El kell jutnom egy kórházba… aztán Rorschach… befejezi majd… ezt a zavaros ügyet…


#76 2009-08-11 16:35:37
Tyler
~Azt hiszem ezt megúsztam. Itt az ideje hogy a távozás mezejére lépjek...~

Eltapossa a csikket a földön, és elindul hogy hazatérjen. Közben még észleli hogy a mentőben ülő nőt karon ragadja egy zsaru és megbilincseli. Erre kicsit megszaporázza a lépteit és beolvad a bámészkodók tömegébe. Most hogy a zsaruk kijöttek és az egész támadás lezajlott úgy is vannak elegen.
Ha nem akadályozza semmi akkor szép, komótosan visszasétál a lakásába és durmol egyet erre a kis kalandra.


#77 2009-08-11 16:49:02
Thorhalla
Úgy tűnt, hogy végre az orvos észhez tér és végre mennek majd oda, hogy azzal foglalkozzanak, aki tényleg sérült. Indultam volna visszafelé, hogy megnézzem mi van Einar-ral… te jó ég, ez már súlyos, ha Jon-ra Einar-ként gondolok… reméltem, hogy nem lőtte le senki, noha lövéseket nem hallottam onnan. Nem jutottam el néhány lépésnél tovább, mert egy rendőr lépett oda hozzám és bilincselt meg. Tessék?! Értetlenül pislogtam a rendőrre miközben megbilincselt és betuszkolt az autóba, majd elindult velem a rendőrkapitányság felé. Ezt most miért? Tényleg nem értettem…

Teljesen nyugodtan viselte, hogy megbilincselik, elveszik a fegyverét és az igazolványait is megnézik. Nem ellenkezett, tudta, hogy így fog járni ezek után, már csak arra várt, hogy a rendőrségen végre tisztázhassa magát. Tudta, hogy saját maga nem követett el semmilyen büntetett és ártatlan volt az ügyben, remélhetőleg a felettesei és a rendőrök is így fogják vélni és lesz bizonyíték az áratlanságára. Végül őt is egy autóhoz vitték Shadow-val együtt, akit persze ettől a pillanattól kezdve nem is ismert és türelmesen tűrte, hogy őt is bevigyék a kapitányságra.

//Folytatás: Bronx – Rendőrkapitányság//


#78 2009-08-11 23:03:00
Shadow
Re: Times Square

Bilincs kerül a kezeimre, s semmit se teszek ellene, csak engedelmeskedek a törvénynek, mely alá nem tartozok, s mely szerint nem létezek. Olyan furcsa ez a világ, s olyan vicces valahol ez a helyzet, hiszen, ha az ő hivatalos ügyeiket nézzük, akkor most engem le se tartóztattak. Azaz ha megszökök akkor se lesz semmi, hivatalosan. Azonban van egy másik oldala is ennek, hogy könnyű eltűntetni, s senki se fog mellém állni. Egyedül vagyok teljesen. Millerre pillantok, s tudom, hogy eme esetben mostantól ő sohase ismert, s csak itt látott elősször. Mivel semmim sincs, hogy bizonyítsam az ellenkezőjét, így neki hinni fognak, de nekem nem. Hagyom, hogy berakjanak egy rendőrautóba, s kihasználom az időt, hogy pihenhetek. Egy hangot se adok ki közben. Minek is tenném? Elég lesz akkor ha kérdeznek.

Jonah, Gail, Kate, Jerome, Serena, Jarod, Jasmine, Hood, Xavier
A béke miatt Xavier úgy döntött a diákok megérdemelnek egy kis szórakozást és elvitte a csapatot a moziba. Méghozzá a város egyik legnagyobb 3d-s imax mozijába, mert Jonah lelkes szavaira mindenki így-vagy-úgy beleegyezett. Most a várakozóban a csapatra hagyta Xavier, hogy eldöntsék mit néznek. Hoodot szinte ásóval kellett kiszedni a szobájából még mindig a köszönés a legtöbb, amit a többiek elértek nála. A srác azonnal kihátrál a tömegből és pár lépésről figyeli inkább a posztereket.

//Előzmény: A birtok//

Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet az a mozi, végül csak azért mondtam igent, hogy Jonah békén hagyjon és ne nyaggasson azzal, hogy jöjjünk ide. A macskákkal szívesebben töltöttem volna az időmet, vagy Salemben a telepen, ahol dolgoztam. Túlságosan nagynak éreztem a korkülönbséget, ami elválasztott a fiataloktól, főleg annak fényében, hogy mit is éltem meg már. Végignéztem magunkon, igencsak furcsa csapatot alkottunk, két punk egy helyen, Hood-dal a hajunk színe miatt könnyedén testvéreknek nézhettek volna minket, ez nem tűnt el neki abból az időből, amit együtt töltött apámmal. Hiába próbáltam vele bármit is beszélni soha sem szólalt meg, semmit sem.
Ahogyan Hood is én is kissé távolabb álltam a többiektől, hogy a posztereket nézzem, nem mellé léptem, hanem távolabb tőle, nem szerettem volna, ha úgy érzi, hogy utána megyek. A plakátokat figyeltem, megnézni, hogy milyen filmek is vannak most a moziban. Vígjátékhoz nem igen volt kedvem, sem akcióhoz, így én valamilyen kosztümös filmet, vagy drámát próbáltam a mostani kínálatból kinézni, hogy azok között milyen lehetőségek voltak éppen.

Jarod

A professzor mellett álldogálok, láthatón rossz kedvűen, de nem izgat túlzottan, ahogy a mozi sem. Jast figyelem, aki akörül az ősz hajú nő körül sündörög. Régebben úgy kellett lekiabálni anyáéknak, mivel néha már-már túl rövid ruhákat vett fel. Most viszont mindenhol lóg, kapucni a fején, mélyen a szemébe húzva. Mikor lesz újra a régi, talán soha.
-Professzor, tényleg jó ötlet volt ez a mozi? Én...félek, hogy esetleg megtámadnak minket, vagy egyáltalán nem is engednek be minket a moziba....-
Persze azt nem teszem hozzá, hogy jobban örültem volna, ha Jasmine egy ideig még a birtokon marad...velem együtt. Így is sok mindenen ment már keresztül, csoda hogy ennél jobban nem roppant össze. Igaz a mozi hírére mintha megint a régi nyüzsgős, nagyszájú húgom lett volna. Talán mégis jót tesz neki, csak túl sokat aggódok.
-Sajnálom, de semmi horror vagy sci-fi...vígjáték vagy animáicós, fiatalabbak is vannak velünk....-
Szólok oda a többieknek, és talán most először hallanak ennyi szót egyszerre, de nem fogom engedni, hogy Jas horrort nézzen, így is túl gyakran vannak még mindig rémálmai.

Jasmine

Az ősz lány mellé lépek, eközben látom, hogy Jarod a proffal beszélget és engem néz. Gondolom azt ecseteli, hogy inkább a suliban kellett volna maradnom. De ezt a mozit nem hagyom ki, eleget kuksoltam már az iskolában. Miközben próbálok nem kilógni a ruháim alól, megszólítom a lányt, aki a posztereket nézegeti.
-Szia, te vagy Sele...Serena igaz? Tetszik a hajad, tudod régebben nekem is fura hajam volt, legalábbis mások szerint. Volt benne mindenfajta szín...hát most fekete lett...-
Rápillantok a kék kezemre és a fura ujjaimra, majd gyorsan zsebre dugom. Még mindig nem tudom megszokni, hogy ilyen fura kék színű ízé lettem, leggyakrabban látni sem akarom magam...
-Te mit szeretnél megnézni? Tudod régebben szerettem a rajzfilmeket, a fantasztikus filmeket, még a horrort is megnézem szívesen....tudom, tudom nem nekem való....most meg Jarod nem engedné hogy olyat nézzek...így is gyakran rém álmaim vannak...nekem végül is mindegy, csak örülök, hogy nem a suliban ülök....-
És így tovább mondom a lánynak aki elég szomorúnak néz ki, közben a plakátokat nézem, majd elhallgatok ahogy meglátom az arcom visszatükröződni. Ha lehet még jobban az arcomra húzom a kapucnit és most már csendesen álldogálok, hagyva szóhoz jutni Serenát is.

Jonah végül csak kiharcolt egy kiruccanást a városba, és végül a mozis megoldás lett a nyerő. Igaz, ami igaz, tényleg ránk fér egy kis csapatépítés, mert ha így maradnak a dolgok, akkor éles helyzetben nem tudunk majd rendesen együttműködni. Gyakorlatilag a csapat fele nem is beszél a többiekkel. Bár nem tudom, hogy egy mozi ezen mit változtathatna, de első lépének talán jó lesz, na meg remélem, hogy a prof tudja, hogy mit csinál. Amikor megérkezünk a mozihoz, furcsa érzés fog el. Körülnézek, és látom, hogy a járókelők közül sokan csodálkozva néznek felénk. Nyilván láttak minket a tévében. Ehhez még nagyon nem szoktam hozzá, hogy felismernek az emberek, és nyilván sokan félnek is tőlünk. Van egy rossz előérzetem ezzel az egésszel kapcsolatban, de próbálom elhessegetni. A jó oldalát kéne néznem inkább, például nyilván csomó lány odavan értem, hiszen valamiféle szuperhős vagyok, még ha nem is én teljesítettem a legjobban az őrszemek ellen. legalábbis remélem, hogy így van...
Jonah a tőle várható módon rögtön kézbe is veszi az irányítást, bár kissé meglepődöm, hogy meg sem próbálja egyedül eldönteni, hogy mi legyen. Gyorsan végiggondolom, a lehetőséget, aztán döntök.
- Valami akcióra szavazok, esetleg sci-fi.

Jarod kérdésére Xavier elmosolyodik.
- Itt az ideje, hogy ne csak az összezártság kényszere tartson titeket össze. Kellenek az ilyen közös programok. nem bujkálhatok örökre az iskolában.
Mondja a professzor és figyeli a szavazást majd Hoodra pillant.
- Mister Waver?
Hodd megrezzent a megszólítástól.
- Bármit... szívesen... megnézek.
Mondja nehezen a fiú.
- Úgy fest a tudományos fikció lett a legnépszerűbb - jelenti be Charles. - Lássuk. Ez pont most fog kezdődni. Idegen lények és az emberek kényszerű szövetségéről szól. Pont találó.
Mondja akaratlanul is kicsit elmosolyodva.
- Mindenki kapott pénzt, menjetek és vegyetek magatoknak ételt és italt én veszek addig jegyeket. Ms. Davidson, lenne olyan kedves és venne nekem egy üveg narancslevet? Köszönöm.
Ezzel megindult jegyeket venni.

Úgy tűnt, hogy a többiek végül meg is szavazták, hogy mit szeretnének megnézni, Hood és én szerintem még mindig nem illettünk ide a többiek közé a korbeli különbségek miatt, inkább Sakurával kellett volna otthon maradnunk, mintsem idejönni. A többiek nélkülünk is boldogultak volna, talán jobban is, mint még két másik felnőtt jelenlétében. A kislányra néztem, amikor odalépett hozzám, nem tudtam máshogyan gondolni rá, mintsem így.
- Köszönöm – feleltem egy halvány mosollyal. – Egy baleset miatt őszültem meg ilyen fiatalon.
Igaz tudtam már, hogy nem, mert az apámtól örököltem, de számomra valószínűleg az marad mindig majd tényként, hogy a baleset miatt, mert akkor történt mindez, az orvosok is ezt mondták, hogy a sokk miatt történt. Valószínűleg azért, mert Magneto-nak is hajlama volt rá, és családi örökség volt a korai őszülés. Meglepetten pislogtam rá, hogy mondja, hogy a bátyja nem engedi az esetlegesen ijesztő és akciódús mozit.
- Kétlem, hogy a többiek hallgatnának rá – próbáltam megnyugtatni. – Sőt Mr. Wright-ot ismerve…
Nem folytattam, őt mindenki ismerte és valószínűleg lassan verekedés is lehet ebből. A nevem hallatára a professzora néztem.
- Természetesen professzor – mondtam.
Ezzel még a többiekre pillantok, ha jönnek, akkor velük megyek magamnak egy ásványvizet venni, Xavier professzornak pedig egy narancslevet, ha még nem jönnek, akkor egyedül teszem, és miután megkaptam ezeket ki is fizetem őket.

Úgy néz ki, sci-fi lesz, valami idegenekről akik együtt kell éljenek emberekkel. Akár még jó is lehet. Jonah szokás szerint bunkó, szinte egyáltalán nem is lep meg a beszólása Jarodnak. Eddig panaszkodott, hogy mindenki elbújik a szobájába, és nem ismerkedik senkivel, most meg amikor végre mindenki eljött, ő bomlasztja a társaságot. Volt alkalmam rájönni, hogy messze nem annyira rémes alak, mint amilyennek időnként mutatja magát, de néha még mindig kedvem lenne megütni. Na mindegy, ezen most nem érdemes felhúzni magam.
Mielőtt beállnék én is a sorba, odaszólok Jarodnak, lehetőleg úgy, hogy Jonah ne feltétlenül hallja:
- Ha nem veszed fel a kesztyűt, nem fog elismerni. Ne vedd túl komolyan és szólj vissza ha beléd köt!
Ezután én is beállok a többiek mögé. Amikor sorra kerülök, egy közepes popcornt és kólát kérek. Mióta vissza kellett költöznünk Bronxba nem voltam moziban, szóval elég izgatott vagyok, és ezt az érzést tovább fokozza a mozis kaja megvétele.

Jarod

Fancsali ábrázattal bólintok a professzornak. Talán tényleg nem kellene, meg nem is tehetjük meg azt, hogy állandó jelleggel az iskolában ülünk. Azt is pontosan tudom, hogy túlságosan is rátelepedtem Jas-re. Talán jót fog tenni neki a kis szórakozás, igaz nekem nincs nagy kedvem a mozizáshoz. 
-Tényleg? Nem tudom mit hallottál mit csináltam a szobában, de szerintem az agyadra ment a rózsaszín hajfestéked mert erősen hallucinálsz...-
Vágok vissza, de többet nem is foglalkozok vele, majd be állok a sorba, látom hogy Jas is előadta a saját véleményét bár azt nem hallom hogy pontosan mit is mond. 
-Kösz az infót, bár nem igazán akarom, hogy elismerjen egy ilyen alak...öhm te vagy Jerome ugye?-
Sorra kerülök és veszek magamnak egy kólát, enni semmit sem, nem vagyok éhes jelenleg. Jas még mindig Serena mögött lohol, remélem nem idegesíti fel nagyon.

Jasmine

Szóval mindenkinek ilyen a haja a családjában. Érdekes de nagyon furcsán, szomorúnak tűnik. Elkapom a testvérem pillantását, úgy hogy inkább elhallgatok. Nem azért mert szót fogadok Jarodnak, csak mert tudom mikor vagyok sok. Láthatólag nincs nagyon beszédes kedvében. 
-Jonah....-
Bosszúsan nézek a fiúra, aki kiosztja Jarodot, de meglepetten nézek rá. Nem jellemző rá, hogy visszaszól bárkinek is. Így kicsit ledöbbenve le is maradok a többiektől, mikor azok újra beállnak a sorba, immár egy adag kukoricával, Jonah felé sodródok.
-Tudod én sírtam a szüleim után, és nem hiszem hogy lenne ebben bármi szégyellni való. Ők a családom és hiányoznak. Annak ellenére, hogy mit gondolnak rólam, most hogy ilyen lettem. Szóval mielőtt jártatod a szád, esetleg végig is gondolhatnád mielőtt megszólalsz már ha ezzel a rózsaszín borzalommal a fejeden képes vagy némi agymunkára...-
Osztom ki majd faképnél hagyom és újra Serena mellett álldogálok. 
-Szóval nem akartam az előbb tolakodni...szóval bocs ha csak úgy letámadtalak...-

A csapat bevásárol majd beülnek a filmre. Majdnem húsz perc előzetes után egy két órás film indul meg. Gyönyörű effektekkel, két faj közös háborúját egy bolygóért. Kezdve a királyságok harcától le az emberek szenvedéséig, amit átélnek a csata miatt. Gyönyörű színésznővel, aki a film végére csak piszkos arcú lesz és valamiért beleszeret a főhősbe. Mivel ők ketten az teljes emberiség ezen a bolygón, amit elfoglaltak az eredeti uralkodóik. Néha a sztori ugrál és a fordulatok nem teljesen értelmesek, de elfogadható.

A film végén már a credit megy végig és a lámpák felkapcsolnak.

Felsóhajtottam, amikor végül mégsem lett nyugodt semmi sem itt, mert még Jonah is közbeszólt és most ekkor már tudtam, hogy vége van. Én direkt nem kerestem a társaságát és tudtam, hogy jellemzően csak azokat viseli el, akikhez ő megy oda. Azt pedig különösen élvezi, ha kiprovokálhatja azt, amit most is sikerült.
- Ne menj – szóltam Jasmine után.
De nem sikerült megállítani és ő is beszólt neki. Felsóhajtotta, ennek így nagyon nem lesz jó vége, már csak több okból sem. Mindennek volt nevezhető Mr. Wright, csak éppen butának nem, szándékosan tette azt is, amit most. Mikor visszajött akkor bólintottam a lánynak.
- Nem kellett volna – feleltem. – Csak adjátok alá a lovat, jobb ráhagyni ilyenkor, akkor befejezi, ha látja, hogy senki sem vevő rá. De ti csak szórakoztattátok, nem fog leállni…
Csak jobban belelendül majd, de ezt nem mondtam már ki hangosan. A vásárlás után elvettem a teámat és a popcornt, majd azzal ültem be a moziba, régen néztem bármilyen filmet és nekem tetszett, amit megnéztünk, noha a végén még én is klisésnek éreztem, hogy a szerelmi szálat belevitték a filmbe, de nem bántam, időnként javíthatatlanul romantikus tudtam lenni. Egyelőre nem keltem fel, megvártam, amíg más is megteszik, hogy indulhassunk, ha ez megtörtént, akkor én is felálltam és elindultam kifelé a többiekkel, még mindig szótlanul és néhány pillanatig Charlie-ra, Hood-ra pillantottam. Bántott, hogy ilyen, miattam lett részben és szerettem volna, ha tudtam volna vele beszélni arról, amit vele, vagy érte tettem.

Jasmine

Döbbenten nézek Serenára, nem akarom elhinni, hogy ez a rózsaszín majom tényleg így viselkedik mindenkivel.
-És ezt mindenki hagyja? Hogy így beszéljen másokkal?-
Kérdezem hitetlenkedve tőle, majd lehuppanok a helyemre és némán, de idegesen nézem a filmet. Egyáltalán nem érdekel a film. Mégis ez a majom, hogy jön ahhoz, hogy így bánjon, ilyen megalázóan másokkal?! Idegesen rágcsálom a kukoricámat, majd gyorsan elrejtem a kezeimet, ahogy látom, hogy egyik néző hosszasan bámulja. Aminek eredménye képen magamra borítom a kukorica maradékát. Legszívesebben elsüllyednék, a lehető legkisebbre húzóm magam, és ahogy vége filmnek felpattanok, és mintha mi sem történt volna. Még arról a bunkóról is elfelejtkezek, a többiek után sietek ki a teremből. A film annyira nem volt rossz, bár a történet nem igazán állt össze.

Jarod

Befelé indulunk a moziba, és csak ennek köszönhető, hogy nem vágom pofán ezt a szemetet. Nem akarok jelenetet, és nem akarom, hogy elfajuljon a dolog, annyira, hogy elveszítsem a kontrollt a képességem fölött. Így is érzem, hogy a düh miatt amit érzek a bőröm alatt az izmok tekeregnek, mint mikor először változtam át. Veszek egy mély lélegzetet és megpróbálok megnyugodni. Senkinek nem használ, ha itt fogok átváltozni, csak zűrzavart keltene a dolog. A film valami borzalom, így az első húsz perc után oda sem figyelek rá. A zavaros gondolataim kötnek le. Mit fogunk csinálni most Jas-el. Ha a professzor nem talál ránk már ki tudja hol lennénk. De végtelenségig sem maradhatunk majd az iskolába és a húgomra is vigyáznom kell. 
Ez a program sem segített kikapcsolódni az biztos, de legalább nem csak az iskolában ültünk. Remélem legalább Jas élvezte a filmet, ha már én nem bírtam figyelni rá.

Hood csendesen segíti Xaviert le a mozi lépcső melletti mozgássérült lépcsőn miközben a fiatalok már kicsit előrébb jutottak. Kint már utolérik őket. Xavier hallva a megjegyzéséket elmosolyodik.
- Örülök, hogy a kirándulás elérte a hatását.
Hood mindig mindig szótlan és csak bámul maga elé elkerülve a többiek tekintetét, de végig Xavier széke mögött marad.
- Lassan beesteledik ideje lesz visszatérnünk. Ha még van bármi, amit szeretnének most szóljanak.
Figyelmezteti őket Charles.