Madison Square Garden

Rövid ideig tartó helyzet tisztázás után elindultunk lefele a hatalmas toronyházban, persze lifttel. Kis információ morzsák közben elhangzanak. Kétezer méterrel vagyunk a tengerszint felett ( bár nem tudom, hogy ez most a jelenlegi tenger, vagy az akkori?)
Mikor kiléptünk az ajtón, lenn valahol a mélyben két dolog történt. Mindkettő eléggé megrázó volt a maga módján. Különösen ismerős környéken léptünk ki az épületből, és ez az minden bizonnyal mellbevágó élmény lehetett, ugyanis teljesen összegörnyedtem. Éles fájdalom hasított a bal oldalamba, egy pillanatig levegőt sem kaptam (vagy akármi is ez itt lenn a szmog által uralt területen), majd továbbra is sajgó bordáimmal kicsit bicegve követtem a többieket a biztonságosnak mondott helyre, miközben azon gondolkodtam mi a retkes franc üthetett belém. Szó szerint. Talán az itteni levegő ennyire ártalmas a szervezetemnek? Nem hiszem, hogy ez a baj. Összehúzom szemöldökeimet (maszk miatt nem látszik, de mindegy) és gyanakodva tekintek körül. Valami itt nem stimmel.

- El kell ismernem, ebben igazad van. - Jegyzem meg a történelem könyves hozzászólására.
- Nos az élet... Hát igazából kinek milyen, van akinek könnyű, van akinek nem, de mindenki abból él amiből tud, akár tisztességes dolog, akár nem. Ha jól forgatja az ember a lapjait akkor könnyen magasra is juthat, bár gondolom ez most sincsen másképp, nem hiszem hogy az a körülbelül 500 év olyan sokat jelentene, kivéve persze technológia terén. - Fejezem be végül. - S a megadott hely felé veszem az irányt, és ha lehet én vagyok az első aki belép az ajtón.

Körbe nézek még egyszer, felismerem ezt a helyet, a jó öreg New York.
~ Hát akkor ezért volt New New York fent. ~ Bár igaz először azt hittem hogy egy telljesen más helyen vagyunk, de végül is ez is érthető.
- A szmog... Milyen szinten változtatta meg a földet? Azon kívül hogy magasabbra kellett költözni, és feltételezem hogy minden életképes város ugyan ezt csinálja. - Kérdem érdeklődően, igazából ölni kéne, neki kéne menni talán ennek a nőnek, az egyetlen ami visszatart hogy tudom, Sarah úgysem engedné.

- Nézd Steven! Itthon vagyunk. - Mosolygok ahogy véglegesen realizálom hogy hol is vagyunk.
- Kicsit lepusztult, és mocskos, de végül is szerintem hozzá vagyunk szokva az ilyesmihez, nemde? - Vigyorgok, majd Jeffhez fordulok, akinek úgy tűnik valami komoly problémája van.
- Jól vagy csuklyás? - Nézek rá kérdően, majd a nőre tekintek.
- Ez a levegő hatása az emberekre? Mert ha igen akkor értem hogy miért költöztek magasabbra, én se szeretnék arra kellni hogy fáj a mellkasom. - Mosolygok, s besétálok az ajtón.

A többiek szépen sorban eltűnnek, ami eléggé meglep.
- Ez valami furcsa teleport? - Kérdezem elképedve, mert még el is hiszem amit kérdeztem. Nem sokkal később én is érzek egy hasító fájdalmat a fejemben, s valahogy már nem tűnik olyan reálisnak ez a világ, sőt, mintha csak egy díszlet lenne. A következő kép az, hogy ugyan abban a sikátorban állok, ahol ezelőtt, és olyan egy csomó esemény kiesik, mint amikor valaki totál részeg csak ez nem annyira vészes mert nem önön hiba. Meglepetten nézek szét, majd megpillantom a nőt a sikátor végén.

Mindenki eltünedezik, még Fox is, ami elég furcsa, és kicsit ilyesztő, már csak ketten maradtunk.
~ Vajon melyikü... ~ - AU. - Nyögöm ki elég hangosan ahogy kapom a sallert, s magamhoz térek a valóságban. Kicsit felcseszi az agyamat a dolog, hogy ez mindvégig csak egy ilyen... Valami volt, nem vagyok benne biztos hogy mi.

Mindenki eltűn, mindenki, és kicsit magányosnak érzem magam emiatt, bár Janel és Foxal még mindig összeköttetésben vagyok, látom a világot a szemeiken keresztül, de valahogy nem egyezik az ő képük, meg az enyém. Kicsit összezavar a dolog, de elég gyorsan realizálom hogy kb mi a helyzet, s már várom a nyakast amely engem is felkelt. Nem is kell sokat várni, már felkészültem a fájdalomra, s az ütésre magamhoz is térek. Kicsit Rossz szájízzel nézek a nőre a sikátor végén, alap esetben nem tudnám hogy ő volt, de az " upsz " elszólása mindent megmagyaráz, és nekem nem tetszett a trükkje, ha tényleg a jövőbe vitt volna minket, akkor kezet is ráznék vele, de így...
- Jane! Fox! Utána! - A mondandóm kezdetén már jómagam is futásnak eredek, egyenesen a nő felé, s egy csúszással próbálom kirúgni a lábát. Ha ez esetleg nem sikerülne, és esetlegesen futásnak ered, ami valószínű, akkor Jane és Fox próbálják meg elkapni, sprintelve, és persze gáncsolva, mint mindig.

Követtem a nőt a liftbe, majd csendesen figyeltem az eseményeket. Nem igazán lepet meg a – 40. szint, mivel elégé sok sci-fi szólt arról, hogy az új város a régi fölé épült. Amikor viszont megláttam a régi sikátort, amibe azelőtt voltunk hogy átkerültünk a másik helyre, kicsit furcsálltam a helyzetet. Azt mondta a nő, hogy a tengerszint felett 2000 m-rel voltunk, pedig kb. csak 40 szintet jöttünk lefele, és vajon miért és hogyan kerültünk oda fentre, miért nem ide lent tértünk magunkhoz. De még mielőtt bármi gyanút foghattam volna Jeff eltűnt mellőlünk. Ez már egyértelmű jele volt annak, hogy valami nincs rendben. Nem volt kizárva a teleportáció, de kételkedtem benne, elvégre semmi jele nem volt, és még az embertelenek is, akik sokkal fejlettebbek voltak nálunk, azok is úgy teleportáltak, hogy annak fényhatása volt. Aztán Max is eltűnt, végül én is egy ütést éreztem a tarkómon. Reflexszerűen aktiváltam is a páncélzatomat, de semmi további hirtelen mozdulatot nem tettem. A fejem elégé hasogatott, ami miatt a tarkómnak támasztottam a kezem, de túl sokat ez sem segített. Végül körbenéztem, hogy felmérjem a helyzetet. Ahogy megláttam a nagydarab punkot, úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy a páncélt felhúzni nem is volt rossz ötlet, de miután megláttam a lába előtt a másik 3-t, kezdtem kételkedni abban, hogy egy ellenféllel állnék szemben. Ezután meghallottam a lányt a másik oldalról. Ugyan az volt aki a jövőben is volt. Sarah és az ikrei már rohantak is hogy elkapják, én viszont inkább maradtam és a nagy punk fel é fordultam, aztán lekapcsoltam a páncélzatot. Nem akartam, hogy ellenségesnek tartson, jelen helyzetben ő van előnyben.
- Igen. Remélem nincs ezzel probléma. – Válaszoltam a punknak tisztességes hangnemben.
~ A franba hogy nincs itt Sam, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha segítene. Talán az előző trükk se hatott volna rá teljesen, vagy észrevett volna valamit, amit én nem.~

Egyik pillanatról a másikra eltűnik minden a szemem elől, és visszarepültem az időben 500 évet. Vagy nem. Pontosan ott álltam ahol az előbb, vagy mikor üldöztük a punkokat. Akik itt hevernek lábaink előtt, egy nagy punkkal. vagy talán elegáns úriemberrel. Kezdek gyanakodni, hogy vagy nagyon erősen fejbevágtak, vagy valakinek nagyon nincs ízlése. Egy kérdést szegez nekünk, amiről nekem halvány négerfing fogalmam sincs, de szerencsére Steven válaszol helyettem is. Nem tetszett az ÚriPunk hangneme, de sajnos filózni nem tudtam mert valami elterelte a figyelmem. Vagy inkább valaki, vagy pontosabban valaki akinek hamarost bezúzom a fejét...
Az a nőci, akiről az imént még egészen másféle elképzeléseim voltak, megszólal a sikátor végéből. A kiscsaj utána küldi a szolgáit, vagy miket, és én is rohanni kezdek feléjük. Fájó fejem nem okoz olyan nagy akadályt, és már bordáim sem sajognak annyira, hogy ne tudjam kihasználni a testi erőmet a futásra. Közben meg azon gondolkodok, hogy mi a retkes jó büdös élet van már? Ha ez a pics@ itt megzavarta a fejemet, nem túl sok jóra számíthat, ha pedig az időben utazgat, szóljon előbb mert lekeverek neki egyet. Mindegy is. Ha elkapom, akkor jó erősen megfogom, ne tudjon menekülni, ha meg nem, akkor tovább üldözöm. Steven talán pedig megoldja, hogy az ÚriPunk ne zavarjon minket nagyon...

Nos, gyorsabb mint hittem, talán mert kicsit kómázunk még a dologtól, de végül is Jeff utólérte és megfogta. Felzárkózunk amilyen gyorsan csak lehet, kíváncsi vagyok pár dologra.
- Hívj csak, mind meghal, mind az összes. - Vigyorodok el kicsit őrülten, és abszolult komolyan is gondolom amit mondok, na persze nem azért, úgysem fog rendőrt hívni.
- Ne feledd fehérke - mondom Jeffnek - ő nem célpont, nem öljük meg, oks? Csak néhány dologra lennék kíváncsi. - Fejezem be a mondandómat.

Miután beérjük őket és Sarah befejezte a mondani valóját, kis hezitálás után felteszem az első kérdést.
- Szóval... Lilian Owens.. Már ha tényleg így hívnak... Mi volt ez az előbb? És miért segítessz a punkoknak? - Kicsit vádló hangsúlyal sikeredett feltenni a kérdéseket, nem az volt a cél de sebaj. Ölbe teszem a karjaim és reménykedek benne hogy normális választ ad, és nem kell máshogy kihúzni belőle az információt.

Miután Fox befejezte, én következek.
- Meddig akartad ezt játszani? Merthogy gondolom örökké úgysem tudtad volna fent tartani azt az állapotot. - Legalább is gondolom én.
- És méghogy nem vagy ostoba. - Mosolyodok el. - Jobban tetted volna ha a legelején elfutottál volna. -

Egy kicsit nehezemre eset megszólalni miután hátba veregetett a nagyobbik Punk. Elég erős ökle van, nem csoda hogy mind a három punkot leverte. Mindazonáltal próbáltam nem jelét adni annak, hogy majdnem kinyomta belőlem a szuszt.
- Nem tudom, hogy ki ő. Nem szerepelt a célpontok között, de őket segítette. Erős telepata lehet. Elhitette velünk, hogy valahogy a jövőbe kerültünk. Lehet csak egy járó kelő, aki kivételesen hős akart lenni azáltal, hogy megmenti őket, de persze akár a társuk is lehet. Mindenesetre nem célpont, így remélem a többiek nem próbálják majd megölni, de azért nem árt óvatosnak lenni vele. Ha már itt tartunk..- Bökök ekkor a punkokra. – Ők azért még egyben vannak igaz? Nehéz lenne kiszedni belőlük a pénzt, ha amnéziát vagy egyéb agykárosodásban szenvednének. – Bár a többiek úgy néz ki sikeresen elkapták a lányt én inkább biztonságos távolságba maradtam tőle. Nem akartam, hogy megint a hatása alá kerüljek, bár nem tudhattam, hogy mekkora a hatóköre. Mindenesetre mostantól tudtam, hogy hogyan tudnék felébredni, legalább is volt rá ötletem.

A nő szavaira meglepetten nézek.
- Igazi jó szamaritánus. - Mosolygok rá kedvesen, majd megbököm Jeff vállait.
- Engedd el, megérdemli hogy sértetlenül távozhasson. - Erre el is vigyorodok, mióta állok én hozzá így az emberekhez? Nos nem tudom, de valamiért nem lenne szívem bántani egy ennyire ártatlan lelket. Végül ide jön a nagy alak is.
- Hali. - Köszönök neki gyerekesen integetve, de ő inkább parancsol, majd elhajtja a lányt, azt hiszem én kicsit finomabb vagyok.

Ez a lány tényleg elég ostoba, így nyiltan kiadni minden infót.
- Igen persze... SHIELD...- Mondom hitetlenül, nem hiszek neki de ez végül is nem számít. Sarah azt akarja hogy had távozzon szabadon, és hát ki vagyok én hogy azt mondjam hogy " nem mert én még meg akarom ölni "? Valószínűleg szét rúgná a sejhajom.

A lány köp, úgymond, végül is megvan amit akartunk, és ezután pedig had menjen. Utánna kiáltanám hogy " Fuss kislány fuss! " de nem tudom hány éves, és ha idősebb hülyén venné ki magát a dolog, nameg persze minek erőltessem a hangszálaimat. Túl kényelmes vagyok ahoz hogy ok nélkül orditozzak.

Az események közben elengedem a lányt, majd kérdőn nézek Sarahra, hogy mit bökdös engem. Miközben elteszem a pénzt, nézem a loholó lányt hátulról, és azon gondolkozok mit tegyek. Mostmár van egy kevés pénzem, talán vehetnék valami kaját, mert, hogy megmondjam a tutit, rohadt éhes vagyok.
Belegondolok, hogy nem igazán ettem rendesen az elmúlt napokban, csak mindenféle szemetet, és ráadásul ez a fincsa süti is csak illúzió volt... Viszont meglehetősen furcsa lennék így egy étteremben, vagy boltban, így későbbre halasztom a táplálkozást. Igyekszem lepattani a helyről, elindulok egy véletlenszerű sikátorba, úgy is ismerem a környéket nagyjából, nagy meglepetés nem érhet. Maximum találok néhány elverni való fekát, akik ilyen késő este is zaklatják a népet...

Ijedten, nem... meglepetten fordulok meg, hiszen az igazi nevemen szólítottak, amit még senkinek sem mondtam el. Odanézek, s egy furcsa, lilaszín nő állt ott, de csak én és Sarah veszünk róla tudomást láthatólag. Miután a hölgy igazolást vár a részemről, bólintok, majd megszólalok:
-Igen én lennék az...
Ezután állást ajánl, ma már ez a második... hamarosan ügynököt kell keressek magamnak... Viccet félretéve, elösszőr nem igazán érdekel, de aztán közli, hogy túl sokan vagyunk az állásra, s ez felkelti bennem a versenyszellemet. A nevezett istenségről hallottam már, úgy ahogy, de nem igazán érdekelt a téma. Amikor a sok pénz szóba jön, már eldöntöttem magamban a kérdést, hisz anyagilag erősen megkérdőjelezhető helyzetben vagyok. Gyorsan kimondom a választ, de közben szemem sarkából figyelem Saraht, hogy mit mond. Át se fut a fejemen, hogy ki ez a nő, és honnan tud ennyi mindent hirtelenjében, s mire eszembe jutna feltenni a kérdéseket, már ki is bököm a választ:
-Természetesen elfogadom...
Mindegy, mostmár kimondtam, nem vonom vissza, majd utána kérdezek. Mindig is ez volt a filozófiám, előbb üss, jelen esetben válaszolj, aztán kérdezz... majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Furcsállva nézek a nőre aki a semmiből tűnik fel és tudja a nevem, és úgy tűnik a furcsa fickóét is. Rá nézek a csuklyásra, majd integetve elmosolyodok.
- Szia Jeff. - Ezt ma már egyszer eljátszottam, de azt Maxel, ez pedig már valahogy nem olyan hangulatos.
- Ön nyert. - Mutatok a nőre egy kaján vigyorral, leigazolván hogy igen, én vagyok az egyetlen és eredeti, a csak magam által lemásolható Sarah Storm személyesen. Végül is munkát ajánl, bár nekem már van egy... Vagyis konkrétabban inkább vállalkozásom, ami azért lássuk be... Nem azt mondom hogy jól keres.. De nem is rosszul és amióta megvan nekem Hawai az élet. Kicsit emiatt elfilózok a válaszon, vajon megéri nekem másodállást vállalni?
~ Hát persze hogy meg! ~
- Rendben, elfogadom. - Jelentem ki örömmel telt hangal.

Sarah furán kezd viselkedni, és láthatóan ez a Jeff is... Nem nagyon vágom hogy mi van mert a levegőbe beszélnek.
- Sarah minden rendben? - Nézek rá kérdőn, de nem reagál. Érdeklődve nézek a levegőbe arra amerre ők is, de még mindig sehol senki, pedig az ő szemével is nyomon követem a dolgokat, de így se látok semmi érdekeset, pedig érezni lehet rajta hogy ő komolyan beszél valakivel.

Valami nem stimmel, bár ez a mai napon már nem meglepő, hiszen mik történtek már? Verekedés, munka a semmiből kb, üldözés, egy vízió a jövőbe, vallatás, nyakon vágott valami termetes vadállat... Remek ez a nap...
~ Talán egy újabb altudat? ~ Kicsit elgondolkodtat ez a felvetésem, de igen valószínű hogy arról én is egyből tudomást szereznék.

- A lényeg hogy a kifizetnek bár.. a munkát valójában te végezted el. Mindenestre kösz és viszlát. – Válaszoltam a punknak, miközben elvettem tőle a pénzem, majd közben a lány után néztem. Hallottam mit mondott, elégé hangos volt, miközben menteni próbálta az életét. Úgy nézik ráhibáztam, tényleg csak hősködni akart egy kis pénzért cserébe ám volt valami, ami miatt végül utána eredtem. Biztosra vettem, hogy Sarah is utánam fog eredni, de ha nem akkor is majd rám talál, de most fontosabbnak éreztem az idegen lány után eredni. Mondott valamit egy bizonyos Shield-ről. Nem ismertem, de a szöveg környezetből úgy állapítottam meg, hogy valamiféle hatósági szervezett lehet, még hozzá magas rendű, ha ezzel próbált fenyegetni minket, és a neve alapján egyenlőre biztatónak tűnt. Előbb utóbb úgy is elfog kapni a hatóság, így hát jobb lenne, ha elébe mennék a dolgoknak, pláne ha valaki bevisz oda.
- Állj.. Várj meg!- Kiáltottam utána, majd ugrottam egy hatalmasat, hogy elé kerüljek. Tény hogy a nanitokat gyors futásra nem tudtam túlzottan használni, de hatalmas ugrásokra tudtam végrehajtani velük.
- Nem akarlak bántani Lilian, ha egyáltalán tényleg így hívnak, csak kérdezni pár dolgot. – Szóltam rá miközben felé fordultam és feltartottam a kezemet, hogy lássa, komolyan gondolom. Már az illúzióban se akartam bántani, és amikor kikerültünk belőle, akkor se eredtem azonnal a nyomába, így reméltem, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy elhiggye, tényleg nincs ártó szándékom.

- Csak segítséget szeretnék kérni. – Mondtam Liliannek gyengéd és nyugodt hangon legalábbis próbáltam. Közben oda nyújtottam neki a kezemet hogy felsegítsem.
- Említettél valamiféle Shield-t és hogy ott vannak ismerőseid. Mi féle szervezet ez a bizonyos Shield? – A hangomon halható volt, hogy nem csak viccelek, tényleg gőzöm se volt arról, hogy miféle szervezet lehet és hogy kik ők. Nem mintha ezt titkolni próbáltam volna. A rendőrség az előző világban nem volt túl megértő, de a kormány szervezetek már inkább, bár így is csak szolgaként tartottak ott mindenféle jog nélkül, de legalább nem vadásztak rám. Az utcán lévőkkel egyenlőre nem törődtem, ha feltűnne a rendőrség, akkor gyorsan el tudnék menekülni, még akár a lánnyal együtt is, bár erőszakkal nem akartam magammal vinni.

- Értem. – Válaszoltam a lánynak miután elmondta, hogy miről is van szó.
~Venom. Úgy tűnik hogy a vér mégsem válik vízzé. Mindenesetre ő talán tudja, hogy mi is történt, ha egyáltalán még megismer. Jelenleg ő az egyetlen aki segíthet rajtam. Bár ha nem ismer fel, van rá esély, hogy meg fog ölni. Elvégre ez a bizonyos „Bosszú angyalai” nem valami bíztató elnevezés egy csapatnak, pláne ha egy kormányszervezetnek dolgoznak.
- Nem tudom mi történt, de minden.. megváltozott. Szóval a SHIELD ezt a bizonyos „Bosszú angyalai” fedőnevű csapatot használja a nem kívánatos személyek kiiktatására? Ahonnét jöttem ott ismertem egy Jonathan Miller-t aki a katonaságnak dolgozott egy elit csapatban. Azt mondtad vannak kapcsolataid a SHIELD-ben. Tudnál segíteni nekem, hogy találkozzak Miller ezredessel? – Egy kicsit zavart voltam, mert nem értettem, hogy mi is történt.
~Ha ez az a Miller akit én is ismerek, akkor velem együtt kellett volna idejutnia. Vagy lehet, hogy én csak pár évvel később jöttem át? Vagy talán ez nem is az a Miller, akit én ismerek?
- Mindenekelőtt tudnál egy képet mutatni erről a bizonyos ezredesről?

Egy kicsit túl sok információt mondott el nagyon rövid idő alatt a lány, és így Sam nélkül eltartott egy ideig mire értelmeztem is azt amit mondott. Túlságosan hozzászoktam már ahhoz, hogy mindent azonnal megértek. Kezdtem kételkedni benne, hogy ez ugyan az a Miller lenne akit én ismerek, elvégre az akit én ismertem cseppet sem mondható jóságosnak. Na persze a csapatunkban azt hiszem az egyik legjózanabb tag volt, de ha tekintettbe vesszük, hogy miféle őrültek voltak ott akkor ez nem tűnik túl nagy bóknak. Mindenesetre továbbra is ő tűnt a legjobb lehetőségnek, aki segíthet rajtam. De ilyen igazságtudattal ha emlékezni fog rám, akkor vajon mit fog tenni? Majd kiderül,,, ha odáig eljuttok.
- Gorgon..- Ízlelgettem a nevét mikor Lilian megemlítette és jól az agyamba véstem. Ahogy körbe írta és amit a pasas mondott a raktárban, az alapján ő lehetett az ellenfelem az Attilanon. Őt is meg kell majd találnom, akár emlékszik akár nem a mi befejezetlen csatánkra és pontot kell tennem az ügyre. Lilan nevetve vázolta fel azt, amit épp terveztem és nem igazán értettem ez miért olyan nevetséges. Elvégre ha a jófiúk közé tartoznak, akkor mi lehet a probléma ezzel.
- Igen valahogy úgy tervezem. Ha segíteni nem is akarsz benne, legalább megmondanád, hogy merre találom meg a legközelebbi SHIELD létesítményt?

- Értem. Köszönöm. – Mondtam a lánynak. Persze egy kicsivel több infónak is örültem volna, de remélhetőleg ez a New York hasonlít még a régire, így eltudok majd jutni Chelsea-be. Ott már biztos nem lesz olyan nehéz eljutni a Shieldnek az egyik épületébe. Az már más kérdés hogy onnét hogyan tovább.
- Természetesen elmehetsz. Köszönöm az infót. – Mondtam Liliannek miközben hátat fordítottam neki, hogy körbe tudjak nézni hol is vagyok jelenleg. – Ha megfogadsz egy tanácsot, legközelebb előbb nézd meg, hogy kinek vagy kiknek akarsz segíteni és csak utána döntsd el, hogy megéri-e segíteni. Viszlát. – Ezután gyalog elindultam Chelsea felé. Bár volt nálam pénz taxira vagy akár háztetőkön ugrálva is hamar odaérhettem volna, de úgy gondolta jobb lesz inkább szép lassan nyugodt tempóban elsétálni oda, addig is szemügyre véve a változásokat.

//Foyltatás Chelsea>Shield negyed/Ellenőrzőkapu//