Ausztrália

2048. április 13. hétfő – Sydney, Ausztrália
Részvevő: Pokolkutya

A keresési eredmény egyszerűen zseniális. Végre megvan, végre valahára megvan az a szemét angyal. Még jó, hogy láttam az arcát, mert ŐNagysága megmutatta nekem, úgy ám. A fickó nem az eredeti nevén ismert, bár én sem, szóval van bennünk közös pont. Elanmilo, aki a Mennyek kapuja nevű kocsmában szokott lébecolni napközben. Csodás, mindjárt felfordul a gyomrom. Mennyek kapuja, mi? Hát az biztos, hogy ha én odamegyek, akkor az a hely a Pokol kapujává fog válni, úgy bizony. Már csak oda kell mennem és aztán végre széttéphetem.
Rögtön lekérem ennek a helynek a pontos címét, majd elindulok a leendő Pokol kapujába, ahol remélhetőleg megtalálom azt az angyalt és akkor végre megehetem. De vajon, hogy öljem meg? ŐFényessége nem adott erre konkrét parancsot, csak annyit, hogy meg kell halnia, ezért meg is fog. De hogyan? Rontsak rá lesből? Figyeljem ki, aztán álmában harapjam át a torkát? Esetleg beszéljek vele és megadjam neki a fair küzdelem jogát? Akárhogy is, ki fogom tépni a szívét, azt megeszem, majd letépem a fejét, lezabálom róla a húst és azt átadom ŐKegyelmességének, hogy bizonyítsam hűségemet.
Amint elérek oda, belépek és körbenézek. Ha meglátom, akkor rögtön szaglászni kezdek, hogy megérezzem a szagát, mert akkor már számára nincs menekvés. Ha viszont nem látom meg, akkor odamegyek a pulthoz és információt kérek.
- Egy Elanmilo nevű barátomat keresem. Tudja, nagy szárnya van meg olyan letépni való feje. - mondom békésen.

2048. április 13. hétfő – Sydney, Ausztrália
Részvevő: Pokolkutya

A pontos hely megszerzése és a dögunalmas utazás után elérek a kívánt helyre és be is lépek rajta. Bent kissé meglepődöm a hely felszereltségén, mert a csórónegyedben egy ilyen lebuj? Őszintén szólva undorodom tőle, én valami romkocsmára számítottam, nem pedig egy futurisztikus bárra. A legnagyobb gond mégis az, hogy fogalmam sincs, hogy merre lehet az angyalka, mert a füst, a rengeteg ember és az álangyalok eléggé megnehezítik a dolgomat. Rögtön a bárpulthoz megyek, ahol egy olyan ember áll, aki szinte könyörög azért, hogy a fejét vizenyősre verjék. A kérdésem feltétele után pár idegőrlő másodperc után válaszol, de a válasz cseppet sem tetszik, de a szar is jobb a semminél.
- A talán is megteszi. - mondom, majd kicsit oldalra billentem a fejemet - Hol van?- teszem fel a kérdést, közben pedig szimatolok, hátha érzek valami angyalszerűt.

2048. április 13. hétfő – Sydney, Ausztrália
Részvevő: Pokolkutya

A pultos válasza nagy csalódás. Nagyon, nagyon, nagyon nagy csalódás. Tudja, tudom, hogy tudja, de nem árulja el nekem. Ha végeztem az angyallal, esküszöm, széttépem őt, úgy ám. Nyavalyás ember, mégis mit képzel magáról? A képembe dörgöli, hogy tudja, de nem mondja el. Próbálj vele alkudozni, te barom. Nem fogja ingyen elárulni. Csendül fel az idegesítő hang a fejemben, ami eddig igazat mondott, szóval nem árt újból megpróbálni, még mielőtt vérontásba kezdenék.
- Értem én. - mondom mosolyogva - Akkor megkérdezem úgy, hogy mivel tudnám felfrissíteni a memóriádat? - majd közelebb hajolok - Mitől válna az a "talán" "biztosan"-ná? - kérdezem, majd meghallgatom az ajánlatát. Valahogy úgy érzem, hogy pénzt fog kérni, amiből nekem sajnos nincsen túl sok, sajnos nincs egy kicsit sem. Azonban fel tudok ajánlani más szolgálatokat is. Bizony ám.

2048. április 13. hétfő – Sydney, Ausztrália
Részvevő: Pokolkutya


Nincs válasz. Nincs válasz és ez nyugtalanító. Az viszont már tényleg felviszi bennem a pumpát, hogy amikor közelebb hajolok a fickóhoz, valaki hátrahúz és rám szól. A mögöttem álló kétajtós szekrény az, akit az angyal után ki fogok nyírni, az biztos. Most azonban engedelmes jószágnak kell legyek, szóval csak elmosolyodom és megrázom a fejemet.
- Nyugi, nyugi, nem tervezek semmilyen balhét csapni. - [/i válaszolom. Egyenlőre nem is tervezek balhézni, csak ha megvan az angyal.
A mellettem lévő fickó ekkor kioktat, hogy hogyan is tegyem fel a kérdéseimet, ezért felé fordulok. Mégis honnan a tökömből húzzak elő húsz dollárt? Egy nyamvadt centem sincsen, nem hogy húsz dollárom. De talán neki van.
- [i]Értem. - mondom neki halkan, hogy csak ő hallja - A helyzet az, hogy nincs húsz dollárom, viszont az információ kellene nekem. Te egy olyan embernek tűnsz, akinek biztosan van pénze, nem? Biztosan meg tudunk egyezni. - majd közelebb hajolok és egy kicsit oldalra döntöm a fejemet - Biztos van valami, amit akarsz, vagy valaki akit nem akarsz látni többé.