Re: Dr. Bryant Strongholl (Dr. White) lakása

by **Imamu Theodore Devine** Vas. 23 Aug. 2015, 21:12

Szerencsére nem kell olyan sokat várakoznom ahhoz, hogy a lakás tulajdonosa ajtót nyisson. A testőreim első dolga az, hogy végigmérjék mind őt, mind pedig a lakás azon részét amit innen az ajtóból látni tudnak.
- Üdvözlöm Dr. Strongholl. A nevem Dr. Imamu Theodore Devine, az AIM Birodalom Egészségügyi Minisztere vagyok. Az ön utódja. Remélem nem zavartam meg semmiben, és elnézését kérem, hogy bejelentés nélkül jelentem meg az ajtajában. - köszöntem, mutatkoztam be és kértem elnézést a bejelentett találkozó létrehozása miatt. persze a kezelőorvosával beszéltem idejövetele előtt, de illet volna Strongoll urat is értesíteni az érkezésemről. Nem jellemző rám, hogy ilyesmiket elfelejtek, de azt hiszem ez még egy-két napig megbocsájtható, míg teljesen hozzászokok az új munkakörömhöz és kötelességeimhez.

by **Ammon Einarson** Hétf. 24 Aug. 2015, 02:00

Az első ami fogadja az érkezőket a legszembetűnőbb én lehettem. Miután melegítő nadrágba mezítláb és egy ujjatlan pólóban voltam. Nem számítottam látogatókra, de ha így is lett volna sem hiszem, hogy kiöltöztem volna különösebben. Kinyitom az ajtót teljesen így két oldalra mellettem belátni a lakásba. A szobában jobbra a kanapé van ami előtt egy dohányzó asztal amin kávé és kontrollel, tévé a falon, alatta konzol és pár játék. Balra rálátni a konyhapultra amin kinn van egy vizes pohár mellette pedig gyógyszeres doboz, mögötte meg a konyha.
Kicsit jobban megnézem az arcát a beszélőnek, Imamu, Theodore, Devine... És tényleg. Olvastam is újságban, még fotó is volt róla.
-Ah, szép napot. Ömm Dr. Imamu. - köszöntöm enyhe kérdéssel is, hogy jól szólítottam-e. Lehet, hogy a Theodore-t preferálja. Végül kis szünettel fojtattam - Nem zavar igazán. Esetleg, gond van?
Kérdezem meg a férfit de az ajtóból nem állok el még. Egy kicsit vissza is húzom az ajtót, így már csak rám és a tévé felé lehet belátni.

by **Imamu Theodore Devine** Hétf. 24 Aug. 2015, 18:56

Mr. Matthews elég rendesen felmérte mind a férfit, mind pedig a szobát. Azért külön biccentett köszönésképpen, mikor a doktor kinyitotta az ajtót jobban, hogy végigvizsgálhassa azt. Ms. McCoy leginkább a férfi viselkedését és beszédmódját figyelte, meg úgy a beszélgetést.
- Semmi gond nincs. - a nevemet illető kérdésre csak egy bólintással jeleztem, hogy nyugodtan hívhat így, hisz egyelőre közvetlenebb síkra nem igen vezettük a beszélgetést. Remélhetőleg idővel elérjük azt a szintet a kollégával. - Mindössze meg szerettem volna ismerni az elődömet, és érdekelt, hogy milyen állapotban is van. Én őszintén hiszek a rehabilitáció lehetőségében, és reménykedem, hogy akár a közeljövőben már munkatársamként üdvözölhetem önt. - mondhatni ilyen szempontból valóban kicsit túl optimistának mondható voltam, de én valóban hittem abban, hogy az eltévedt bárányokat vissza lehet terelni a nyájba és ismét értékes és teljes mértékű része lehet a társadalomnak, mintha a bűntettek, vagy betegségek meg sem történtek volna.

by **Ammon Einarson** Kedd 25 Aug. 2015, 16:37

Az, hogy bárki is meglátogat már magában is elég váratlan volt de, hogy a jólétem felől akart tudni arra meglepődök, kikerekedett szemeimen látszik is. Még reméli is, hogy dolgozhat velem majdan a jövőben. Nem is tudok elsőre mit válaszolni erre. Nem hittem volna, hogy bárki is akar majd együtt dolgozni velem, vagy akár alkalmazni. Már-már felkészültem, hogy profi gamer életmódra kell váltanom a felspórolt pénzem ölelésében.
Ő meg meg akar ismerni, már mint a dokit. Láthatóan vacilálok, a testőrökre nézek, gondolom fegyver is van náluk. Nem szívesen engednék be ennyi embert a lakásba, főleg nem olyanokat akiknél még pisztoly is lehet. Köszönöm de elég élményem volt velük.
- Ha csak beszélgetni akar...De ők maradjanak kinn.
Most is mint eddig nem kimérten hanem lassan beszéltem. A testőrökre tett utalásom közben feléjük néztem. Aztán vissza a doktorra, válaszára várva. Ha neki rendben van, hogy nem lepik el a lakást csak ő jön be akkor ellépek az ajtóból közben jobban kinyitva azt, hogy a dr be tudjon jönni.

by **Imamu Theodore Devine** Kedd 25 Aug. 2015, 23:17

Szórakoztat az, hogy láthatom a szavaim milyen reakciót váltanak ki a férfiből. Biztosan nem számított arra, hogy valaki felbukkan az ajtajában és arról beszél neki, hogy szeretne vele dolgozni együtt. A helyében én is ugyan így tennék, az már más kérdés, hogy ő hozzám hasonlóan cselekedne-e a helyemben.
- Természetesen. - még azelőtt sikerült a kezemet felemelnem, hogy Ms. McCoy megszólalhatott volna, és egy kedves mosollyal jeleztem számára, hogy nincs gond. - Ezt a kérését teljesíthetem. A testőreim, majd itt várnak az ajtónál. - egyszerre magyaráztam a doktornak, és utasítottam a testőreimet. A nő arcán látszott, hogy van néhány keresetlen szava a döntésemmel kapcsolatban, viszont a társa csak egy néma biccentéssel jelezte, hogy megértette, majd összekulcsolt karokkal nekidőlt a legközelebbi falnak.
- Ha jól láttam megleptem korábban. - kezdtem bele egy témába miután az úr beengedett és becsukta az ajtót. - Feltételezem nem számított arra, hogy bárki is emberként bánna önnel. Engem viszont nagyon is érdekel az ön személye, a tudása és az, hogy a jövőben majd tényleg együtt dolgozhassam önnel. Mi a véleménye? Lát benne rációt? - nyugodtan álltam meg és néztem körbe a lakásban. Érződött a lakáson, hogy legénylakás. Mondhatni sok év házasság után, már észreveszi az ember, hogy hol van jele női kéz behatásának.

by **Ammon Einarson** Szer. 26 Aug. 2015, 15:17

Eleget tesz a kérésemnek, nem aggályoskodik rajta, hogy kint maradjanak a testőrei az ajtóban. Bár nincs is sok indoka arra, hogy aggódjon, vagy bármelyik testőrének. Mégis csak az ajtóban lesznek, fegyverrel.
Miután bejött Dr. Imamu becsuktam az ajtót mögötte, az egyik testőr már karba tett kézzel a folyosó falának dőlve volt, még láttam miközben becsuktam az ajtót de utána már vissza fordultam a dr felé. Nagyban nézelődik a lakásban ahogy békésen beszélni kezd.
Nagyon is fején találja a szöget azzal, hogy nem számítottam arra, hogy bárki is meglátogat egy társalgásra, főleg az új miniszter. Bár nem vagyok a híve az ismerkedésnek, sosem árt ha közelebbről is megnézheti magának valaki az utódját. Ki tudja, ha ennyire érdeklem még dolgozni is vissza tudnék kerülni.
- Nem sokat. - válaszolok közben besétálok a konyhapult mögé. - Amíg a gyógyszer ennyi, kétlem, hogy akármilyen kutatást tudnék csinálni. Vagy bármit időre..
Elfordulok a minisztertől és leveszek egy bögrét a szárítóról, másik kézzel pedig a kávés kannát fogom meg. Megfordulok velük és leteszem a konyha pultra.
- Ha kér - mutatok a kávéra rá. - nyugodtan.
Ezzel pedig vissza is megyek a tévé előtti kanapéra és bele zuttyanok. Előtte a dohányzó asztal van a két szélen meg van egy-egy fotel is szóval bőven van helye a miniszternek is leülnie akárhol ha majd akar.
- Nem tudok én sokat. Nem többet mint bárki aki kikerül egy doktorival. Ha még vissza is mehetnék dolgozni sem tudom elképzelni magamat az utcára menve. Vagy mindig ott elsétálva.

by **Imamu Theodore Devine** Pént. 28 Aug. 2015, 19:04

Örültem annak, hogy az általam elképzelt jövőkép megmozgatott az úrban valamit, sajnos, talán a gyógyszerek hatására, vagy csak alapból ilyen beállítottságú, pesszimistán állt a dologhoz. Pedig a lehetőség nem volt elzárva előle egyáltalán, sőt, nagyon is sok lehetőség volt.
- Úgy vélem, hogy a mai világban rengeteg lehetőség van arra, hogy relatíve hamar ismét teljes erővel dolgozhasson, úgy, mint a gyógyszerezés előtt. Ami az addig való időt illeti, vannak olyan kutatások amit ebben a lassított állapotában is nyugodtan el tud végezni. Gondolom, már csak tapasztalat okán is, tisztában van azzal, hogy vannak olyan kutatások amiket bizonyos másik kutatások miatt háttérbe kell szorítani, félre tenni akár évekre, még akkor is, ha fontosak. Ezeknek nincs, úgymond, határideje, ezeket nyugodtan lehet hosszasan kutatgatni, hisz amíg "beteg" addig senki sem kérdőjelezi majd meg, hogy miért azokkal a kutatásokkal foglalkozik és nem másokkal. - osztottam meg a nézőpontomat a férfival. Valóban voltak más lehetőségek is a gyógyszerezésen kívül, sőt, ezeknek a lehetőségeknek lehet, hogy segít is a gyógyszerezés, hogy gyorsabb lefolyású legyen. nem kizárt, hogy találhatunk egy jól képzett és vállalkozó szellemű telepatát akár, aki hajlandó rendet tenni a férfi fejében, vagy akár a közeljövőben feltalálhatnak egy olyan szerkezetet ami segíthet ezen az eseten. Addig is hasznos tagja lehet egy speciális kutatócsoportnak. A kávé felajánlását egy mosollyal fogadom el, de nem járulok a konyhapulthoz, ma már ittam kávét, az elegendő.
- Ne haragudjon meg, de szerintem rosszul gondolja. Biztos vagyok benne, hogy a jelenleg folyó kutatásokról és állapotokról többet tudna mondani bárkinek, mint én magam. És mint korábban is mondtam, szükség van speciális kutatócsoportra, akik olyasmiket kutathatnak amire a többi kutató nem fordíthat időt szabályozások és felsőbb parancsok, utasítások okán. Viszont az emberiségnek nagy szüksége lehet ezekre, nagy szüksége lehet önre és az ön által birtokolt tudásra. - foglaltam helyet az egyik fotelbe és a táskámat a lábam mellé helyeztem le. Ez a különleges kutatócsoport, ami most a férfi hatására és eddigi ambicióim melléktermékeként létrejött a fejemben, valóban nagy lépéseket érhet el, mind humanitárius cselekedetek terén, mint az egészségügy fejlődése terén. Ehhez pedig nincs másra szükség, csak megfelelő emberekre és támogatásra.
- Ami pedig az utcán való járást illeti, az legyen a legkisebb gondja. Könnyedén elintézhető, hogy egy autó várja minden nap, szinte az ajtajánál parkolva, vagy megkérve a technikusokat akár az is elintézhető szerintem, a megfelelő idő és energia ráfordításával, hogy úgy tudjon a laborban "lenni", hogy a lakását el sem kell hagynia. A technológia sokat fejlődött az elmúlt években. - és cseppet sem hazudtam. Nem kizárt, hogy nem ő az egyetlen akit úgymond, a társadalom nem fogad vissza rögvest és tagja lesz egy ilyen kutató csoportnak. A céljaim között van, hogy olyan emberek kerüljenek össze, akik nem elsősorban az általuk birtokolt nagy mértékű tudás miatt ismertek az utcán, de megfelelő odafigyeléssel ez könnyedén megváltozhat és a javukra válva.

by **Ammon Einarson** Szomb. 29 Aug. 2015, 21:44

Magamhoz veszem a saját bögrémet az asztalról és kortyolok bele egyet miközben magam elé bámulok és hallgatom a minisztert. Jó pontot hoz fel. Persze, hogy vannak olyan fejlesztések amiket elnapoltak vagy leállítottak mert fontosabb dolgokkal kellett foglalkozni. Én voltam az aki általában ezeket a leállításokat megtette ezért nem sok újdonságot tudott mondani nekem ezzel. Talán nem is olyan rossz ötlet az ilyen projectekkel való foglalkozás. Kár, hogy cseppet sem tud érdekelni egyik se amelyeket leállítottam vagy még előttem tették meg.
- Igaza lehet. Ha olyan dolgokkal foglalkoznék amelyek senkit sem érdekelnek talán nem lenne belőle nagy zűr. Még akkor se ha azt itthon tenném.
Adtam neki egy egyszerű választ. Remélem ezen fog tudni rágódni egy kicsit. Eléggé ahhoz, hogy ne keljen nagyon belemélyednünk ebbe a témába. Remélem, hogy nem azért keresett fel, hogy a szar melókat megcsináljam nekik amik csak porosodnak. A végén még megint rendeznék egy mascarade et... Heh. De jobb ha nem merengek el. Azon kívül, hogy a fazon az új miniszter nem sokat tudok róla. Még azt sem, hogy mutáns vagy ember vagy bármi a kettő között.
A felvetése, hogy többet tudok mint mások mivel bele voltam folyva a kutatásokba csak megrázom a fejemet.
- Bármilyen tudás is legyen az amivel hozzá járultam az vagy le van írva a jegyzeteimben amik a volt irodámban voltak, vagy elfelejtettem. Az igazat megvallva alig emlékszek a kutatásaimra.
A technológiát kezdi el emlegetni, hogy még ki se kellene jönnöm igazából a házamból és úgy fel tudnák szerelni a lakást elektronikai cuccokkal. Mintha ott lennék de mégsem. Kiráz a hideg a gondolattól. Nem tehetek róla, hiába bármi ellene a gyógyszerek arra is hatnak, hogy nem tudok bármire csak szimpla fapofát vágni. És ahogy elnéztem tetszett neki az is, hogy láthatta a meglepett arcomat is. Lecsapom a bögrémet az asztalra végül.
- Nem kell semmi kütyü! - csattanok fel a miniszter felé, majd észbe kapok és lesújtom a másik irányba a tekintetemet. - Úgy értem, hogy nem vagyok alkalmas még arra, hogy dolgozzak. ... Sajnálom, hogy felhorkantam.

by **Imamu Theodore Devine** Szer. 02 Szept. 2015, 21:42

Örültem, hogy termékeny talajra találtak a szavaim a férfinél. Legalább azt megtudtam, hogy szándékában áll újra dolgozni, és nem olyan állapotban van, hogy a világon semmi sem érdekli, és csupán a túlélési ösztön miatt van még mindig életben. Úgy vélem, hogy azok az igazi beteg emberek és nem azok akik gyógyszereket szednek, vagy kezelésekre járnak és az életükért küzdenek a nap huszonnégy órájában.
- Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. - bólogatok mosolyogva. Bármennyire is meglepődök rajta sokszor, nekem is vannak egoista megmozdulásaim, ez is ilyen, hogy örülök annak, ha igazam van. De ezért mégsem vagyok felelősségre vonható, hisz olyan ember nincs a Földön aki hasonlóképp nem érezne időről-időre.
- Idővel biztosan visszarázódik. - nyugtattam meg, arról nem is beszélve, hogy minden jegyzetét megtartottam, hisz sohasem lehet tudni, hogy mikor válik létfontosságúvá egy olyan dokumentum, még ha nem is tűnik "nagy dolognak".
- Nem tesz semmit. Őszintén szólva, én kérek elnézést, hisz egyből a mély vízbe ugrasztottam. - habár az izmaim megfeszültek, védekezésre készen, amikor az érzelmek magasra csaptak, végül sikerült hamar megnyugodnom magamnak is. Ez számomra is megfelelő teszt, hisz biztos, hogy nem minden személy akit felkeresek majd, fog teljesen nyugodt és logikus lenni. Erre is fel kell készülnöm.
- Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, ha teljesen előröl kezdjük az egészet és sokkalta nyugodtabb témakörre térünk át. Úgy vélem, hogy a jövőben való közös munkához amúgy is elengedhetetlen, hogy megismerjük egymást. Remélem ez nincs ellenére. - óvatosan fogalmaztam, hisz nem akartam ismét abba a hibába esni, hogy belelovalom magam a témába és rögvest a közepétől kezdem el a dolgokat.

by **Ammon Einarson** Vas. 06 Szept. 2015, 19:01

Támogatni próbál a szavaival a miniszter. Többé kevésbé sikeresen is de a közeljövőben persze nincs szándékomban még komolyan vagy komolytalan munkába állni. Vagy bármit végezni amit munkának lehetne akár csúfolni. De emellett nem volt teljesen leplezetlen a reakciója a kis kitörésemre. Nem csodálom, biztos ismeri a történetemet, hogy hogyan kerültem diliházba és hasonlók szóval jobban meglepett volna ha fapofával ülte volna végig a kis csapkodásomat. Jobban meglep, hogy egyik testőre se rontott be a kis bögrecsapkodásra. Végeredményben még ő kért elnézést, hogy ennyire tolja a munkát és ilyenek. Visszakozása egyszerű beszélgetésre kellemesebb téma lehet. De ennek ellenére a gyógyszereim miatt túl tompa vagyok, hogy csak úgy bele tudjak szaladni az egyszerű csevegésbe. "iszom szavait" a könnyed, lassú társalgás eszményében. Az még most nekem is menni fog.
- Nincs, nincs. Tényleg sajnálom az iménti kirohanásomat. Kissé nehézkes a szociálása önmagamnak a gyógyszerek hatása alatt, és hát nem régen engedtek ki az intézetből is.
~Ott meg aztán körbe voltam véve hülyékkel rendesen. Meg pár elmebajos ápolttal is..~ Merengek el magamban majd a bögrémre nézek. Kissé kilögyböltem a kávémat a csapkodással. Benyúlok a zsebembe és előveszek egy papírzsepikendőt és felitatom vele meg megtörölöm a bögre alját is. Amint végeztem meg vele összegyűröm a markomban és az asztal mellett lévő kis szemetes vödörbe bele dobom. Az egész műveletem alatt mintha "kiléptem" volna kissé a testemből, teljesen megfelejtkeztem, hogy Imamu is itt van. Aztán vissza leteszem a bögrémet az asztalra és hátra dőlök a kanapén.
- És mit szeretne tudni rólam? Gondolom van ami inkább érdekli, mintsem az általános iskolai sporteredményeim.
Hiába a lassú beszédnek a szarkazmus a szavaimban érezhetőek.

by **Imamu Theodore Devine** Szomb. 19 Szept. 2015, 15:03

Szerencsére nem viseltetik irányomban dühvel, vagy váddal, amiért akaratlanul is kiváltottam belőle egy ideges reakciót. nagy kár lenne, hogyha a beszélgetésünk ilyen rövid hangvételű lenne, bár nem igen tudom, hogy bármiféle eredményt innen tova fele elérünk-e. Határozottan több időre lesz szükség amíg szépen lassan vissza tud állni a kerékvágásba a férfi.
- Valóban nem az iskolai eredményei érdekelnek, a mai világban azokat roppant könnyen beszerezheti az ember. Amit így jelenleg meg tudnék pontosan fogni, hogy érdekel, az talán az, hogy miként tölti itthon az idejét. Feltételezem nem könnyű az intézet után, újra itthon lenni. - igyekszem biztonságot és nyugalmat sugárzó hangot használni. Az emberi elme egy érdekes dolog, ami a külső hatásokra érzékenyen válaszol. Minél impulzívabb, vagy erősebb valami, annál vadabb válaszreakciót produkál.
- Természetesen amennyiben önnek is van kérdése velem kapcsolatban, szívesen válaszolok. - ajánlom fel a lehetőséget arra, hogy ez az egész ne úgy tűnjön, mint valami rossz állásinterjú. Különben is a jó kapcsolat kialakítása fontos, és az ember, csak akkor oszt meg magából valamit, ha a másik személyről is megtudhat valamit. Az egyenértékűség itt is jelen van.

by **Ammon Einarson** Kedd 22 Szept. 2015, 14:49

Hogy mit csinálok itthon? Érdekes kérdése van.
- Hát, többnyire videó játékokkal játszom.
Felmutatok a tévére amin most is az megy. Legalább is a pauzált menüje van képernyőn. A némítás rajta van ezért sem volt nagyon szembetűnő eddig. Első ránézésre a játék ami megy valami 6-10 éveseknek szóló platformer lehetett. A sok csillogó pöttyökkel meg színes macikkal és virágocskákkal kiszínezve tényleg valami nagyon gyerekjáték lehetett. Isten igazából csodálkozom magamon, hogy képes vagyok ilyenekkel is játszani. Pár extra tablettának a bedobásával olyan alacsony szintre tudom lehúzni magamat, hogy ténylegesen élvezem is ezt a színvonalú játékot. Kár, hogy többnyire mostanra már kiszállt belőlem az érzés. Mégsem tudok teljesen nyugodt maradni miközben fegyveresek vannak az ajtóban és vendégem is van. Oktalanul is feszült leszek. Ide vagy oda, hogy nem akarnak bántani az érzés megvan attól függetlenül. Vissza a jelenbe viszont. Ha nagyon behallgatok itt még gondot okozna.
- Annyira nem vagyok jó ezekben. Nem elég jók a reflexeim hozzá, most...
Mosolygok egy kicsit mellé miközben felemelem a kezeimet mintha fognám a controllert. Kicsit tartom így a kezemet aztán leeresztem végül. Igazából érdekelne, hogy még is milyen területen dolgozik, mutáns-e vagy ember. Mit tud és ilyenek de sajnos nem tehetek fel ilyen kérdéseket neki. Furcsán jönne ki a "és te mutáns vagy?" megy a "milyen területen doktoráltál" kérdések miután ennyire kiakadtam rá a munkával kapcsolatban.
- Maga szereti ezeket a játékokat?
Teszem kérdésem én is fel neki. Egy részt ha már felajánlotta miért ne. Másrészt meg had zsibbasszam az agyát kicsit.

by **Imamu Theodore Devine** Hétf. 05 Okt. 2015, 20:17

Érdekes választ kaptam a kérdésemre. Persze mikor bejöttem akkor egy gyors pillantást vetettem a most figyelmembe ajánlott készülékre, de semmi következtetést nem vontam le belőle. Most viszont egy kicsit jobban megnéztem. Persze annyira nem igazán jelentett sokat számomra, hisz nem voltam járatos mindezekben. Tudtam számítógépet kezelni, meg más modern kütyüket, de a videojátékokban nem voltam otthon.
- Még csak most ismerkedem velük. Van egy tíz éves fiam, neki pedig az élete részét képezik a videó játékok , szóval az ismeretem nagyjából annyira korlátozódik amennyit ő elmesél nekem róluk. - feleltem halvány mosollyal az arcomon. A kisember valóban szeret mesélni a játékokról, legalábbis akkor amikor épp nincs beléjük merülve teljesen. Olyankor zavarni sem szabad, kivéve ha nem az anyja teszi puszta háztartásbeli szerepéből kiindulva, vagy a kishúga kíváncsiságából kiindulva.
- Mondhatni régimódi vagyok ilyen tekintetben és a kevés szabadidőmet ami van, azt vagy a családtagjaimmal, vagy pedig olvasással töltöm. - vakartam meg a tarkómat, hisz valóban amikor magamban tudtam lenni akkor leginkább olvasással töltöttem az időmet tudásom gyarapításának érdekében, vagy imádkozással és misztikus dolgokkal, de ezt nem nagyon kell hangoztatni.

by **Ammon Einarson** Szomb. 24 Okt. 2015, 14:29

- Oh, van egy fia? - Merengek el. Fiú gyerek mi? Nem soká már három lesz. - Irigylem magát, én minden időmet a munkával töltöttem mindig is. Talán ezért büntet az ég ilyen ostoba betegséggel. Hehe...
Nevetek fel a végén elgyengülően majd egy kis sóhajt engedek ki. Megiszom a maradék kávémat a bögrémből és az így már üres bögrét leteszem az asztalra. Persze jól el lehet lenni ezekkel a játékokkal, ha már mást nem tudok kezdeni magammal. Kimenni az utcára nem akarok, dolgozni meg menni nem tudok. Aztán meg nem is igazán kell aggódnom semmi után sem csak azon, hogy folyamatosan le vagyok ellenőrizve így még azt se kockáztathatom meg, hogy nem szedem be a gyógszereket.
- Bár most már teljesen jól vagyok. Mindig végig gondolom a napomat, hogy nincsen semmi üres járatom úgy mond. A gyógyszert kissé soknak tartom amit kapok munkához, de ez nem az én asztalom eldönteni.
És ha nem is szedetnék velem akkor meg folyton felügyelnének úgy is. Az meg csak fárasztóbb lenne mint, hát mint amit most csinálok.

by **Ammon Einarson** Vas. 13 Dec. 2015, 23:03

//bocsi, hogy lezárom. Kezdődik kaland nemsokára amibe beakarok huppanni//

Még egy ideig beszélgettünk Imamu-val különböző dolgokról majd elbúcsúzok a férfitól. Későre járt már. Miután elment a férfi az ajtót bezártam mögötte. Kulcsot is ráfordítottam majd vissza sétálva az asztalhoz magamhoz vettem a távirányítót és visszaadtam rá a hangot majd elindítottam a videót is. Technikailag nem az én játékom volt képen hanem csak egy felvétel valakiéről. Nincs az az isten aki rávesz, hogy valami ilyen szintű dedós játékkal én nekiálljak játszani. Nincs annyi szedatívum se a világon...

Elidőzgetek a lakásban még. Elpakolom a bögrémet a mosogatóba. Közben elgondolkozok az elmúlt már több mint két évben. A nőnek a gyilkosságával eléggé megnyomorítottam a helyzetemet magamnak. De ebbe a testbe zárva kétlem, hogy sokáig fogom még bírni cérnával. De ha meg vissza is változtat most Thorhalla biztos nem fog a földön hagyni se és egyébként sem működne túl sokáig hiszen ott vannak az angyalok is és a többi bőrkabát is és még ki tudja ki aki vadászik rám. És még Apokalipszis is ott van még, ha eddig se lett volna elég aki holtan vagy börtönben akar tudni. Merengek miközben elmosom a bögrét majd ronggyal a kezemben kisétálok a konyha pult mögül miközben megszólítom Thorhallát. A nevét mondom ki mint egy próbálkozást először, ha ez nem működne akkor a fejemben felüvöltve, hogy felvonjam a figyelmét magamra. Ha csak váltogatni tudnék már a testem és e között sokkal jobban érezném magamat. És ki tudja, talán már az erőim is vissza térnek vele, vissza tértek csak mivel ebbe a testbe vagyok nem működik.

by Ajánlott tartalom