Dr. Bryant Strongholl (Dr. White) lakása

A lakás az első emeleten van. A folyosó végén helyezkedik el.
Az első szoba, a nappali ahova belép az érkező a bejárati ajtón át egy nagy ablak van ami a lakóházak közötti parkra néz rá. Jobbra a helységben egy TV van, előtte egy fehér fa dohányzó asztallal a friss napilapokkal rajta és egy üzenetrögzítős telefon. Egy két személyes kanapé néz szembe a tv-vel és az asztal két oldalán is van egy-egy fotel elhelyezve fehér műbőr színben, hogy passzoljon az asztalhoz és a tv állványhoz. Balra a helységben van az amerikai konyha. A hosszúnak nem mondható, két méter hosszú pult választja le a szobától. A pult és a fal között fekete-fehér kockás járólap van lerakva, ellenben a hely többi részében ahol parketta van. A falnál van a hűtőszekrény, tűzhely és egy mosogatógép. Ezek mellett még van egy pult, fél méter hosszú aminél a falon mágnessel vannak felrögzítve kések illetve egy vágódeszka van még a pulton.
Az ajtótól rögtön balra végigmenve van egy ajtó ami a fürdőbe vezet. Ott egy mosógép az egyik sarokban a csap mellett ami felett pedig egy tükör van. A túloldalt van a wc és egy zuhany kabin.
Ahogy a bejárati ajtót bejövünk vele szemben is van egy ajtó a túlsó falon. Ez vezet a hálóba ahol francia ágy van, két oldalt éjjeli szekrénnyel. Az ággyal szembeni falnál pedig jobb szélen egy két ajtós szekrény aminek az alján van két fiók. A szekrényben vannak szépen felsorakoztatva a fehér öltönyök és nyakkendők. Az alsó fiókban pedig az egyéb ruhadarabok. Innen nyílik még oldalra egy terasz, üveg ajtó és egy ablak amin oldalra kilátni az épületek közötti utcára. A teraszra kilépve viszont ki lehet látni onnan előre és még magasan sincsen révén az első emelet miatt, alig 2-3 méter magasság.

//előzmény: Hyrrokkin-birtok //

Szótlan maradok, nem tudom, hogy jól hallottam-e azt amit mondott. Tapasztalatból tudja?! Igazából, nem. NEM, nem is vagyok kíváncsi már. Az zavar a legjobban, hogy tudom, hogy igazat mond, vagyis, hogy nem hazudik a tapasztalat dologgal és emiatt még jobban MI A F*sz az amit mondott. Nem igazán mondanám magamat beszédes típusnak de ezzel belém lett fojtva minden gondolatot azzal az egy szimpla szóval.
Az egyszerű nem választ vártam igazából, mondhatni költői volt a kérdés, hogy meggondolhatom-e magamat. Heh nem sok választásom van igazából. És az tényleg igaz, hogy így aztán senki se gondolna rám. Emlékeket is kapok. Nem lesz egyszerű ez. Szem előtt kell tartanom igen, hogy telepata. Emlékszek rá tisztán, még beszéltem is vele telepatikusan. Nem sétagalopp átverni egy telepatát, nem lankadhat egy pillanatra sem majd a figyelmem. Ez vagy azonosulok ezzel teljesen vagy elbukok. Az pedig nem opció, eh, nem tetszik... Vajon mennyire fogom tudni megtartani magamat úgy, hogy adnom kell ezt a fazont. Nem lesz könnyű, de ha az lenne nem lenne értéke se. Az utolsó rúnákat nézem ahogy rajzolja a levegőbe. A vendégeskedésnek vége lesz ahogy befejezi én meg becsöppenek az életbe mint Bryant Strongholl.

S a teleportálás végbe is megy. Én pedig megjelenek a lakásban a bejárati ajtó a hátam mögött van és teljes belátásom van a fő szobára. Csendben beljebb megyek a szobában miközben leveszem a kalapot a fejemről. Megállok, magam elé tartom a kalapot nézve azt majd a karomat. Elvigyorodok. Ez sokkal érdekesebb lesz mint adni a jó gyereket, hogy ne lincseljenek meg. Ha ezt elszúrom akkor halott vagyok. Nincs semmi ami támogatna csak a férfi alak fizikai ereje, semmi más. Nincsenek szárnyak, nincsen regeneráció vagy második esély. Nincs füstté válás és gyilkos vírusok se állnak a rendelkezésemre. A natúr forma, ember. Már már rosszul vagyok magamtól. Egy éve még erőm teljesen uraltam, megtehettem volna azt amit akartam de visszakoztam tőle s most minden elveszett azokból.
Vissza teszem a fejemre a kalapot és körbe járom a lakást megnézve mindent, hogy hol van. Miután körbe jártam a lakást leveszem a zakómat és ráterítem a kanapéra, leülök rá és leteszem a kalapomat is magam mellé. Bekapcsolom a tv-t és a hírekre állítom. Kényelmesen elhelyezkedem és a kapott emlékeken kezdek el merengeni, emlékezni rájuk. Előtérbe hozni azokat. Meglazítom a nyakkendőm és becsukom a szememet. Halványan elmosolyodok még.
- Kezdődjék a hülyítése a népnek.
Majd pár pillanatra rá el is alszom ültő helyemben, hangosan horkolva.

- Mmmm...
Nagyot nyújtózkodok és kicsit kábán nézek körbe a szobában majd a tv-re nézek. Csak a zaj jön át belőle. Felülök és letörlöm a szám széléről a nyálamat. Rég nem aludtam ilyen jót! Előre nyúl a távirányítóért és kapcsolgatni kezdek miközben felkelek a kanapéról és elindulok a fürdő felé miközben még mindig nyomogatom az irányítót. Viszont pár lépés után merül fel a probléma, hogy ez nem az én megszokott házam. Amennyire megszokottak voltak azok. A lényeg, hogy ez most nem a metropoliszi szobám így a berendezések is máshol vannak.
Lendületesen megyek neki a fotelnek, ráesve a karfára. Beverve útközben újdonságomat a karfa végébe hangosan ordítva fel zuhanok végül a földre ahol két kézzel kapok az érintett területre és lassan összegubózok a parkettán feküdve felvéve egy magzatpózt.
Nehézkesen feltérdelek a földön, egy kézzel megtámaszkodom a karfán és felkelek míg a másik kezem még mindig az érintet területen van.
- Azt... a rohadt élet. Mi a fa... heh....
Egy "b*zdmeg kifejezés kiül az arcomra majd hirtelen elkapom a kezemet pánikolva lentről. Ch-entek egyet hangosan miközben a mellkasomba kezdem törölni a kezemet majd egyre lassabban míg meg nem torpan a kezem. Most hogy már jobban felébredtem emlékszem vissza végre, hogy mi van. Zseniális vagyok, összeraktam nagy nehezen végül is.
- Isten verése ebbe a testbe...
Húzom ki magamat lassan és most már teljesen felébredve sétálok tovább a fürdő felé. Kicsit megütögetem a fejemet út közben és nyitom ki a fürdő ajtót.
- Hülye.. Emlékezzél, hogy mi van. Ehhh, nehezebb lesz ehhez hozzá szokni mint gondoltam.
Becsukom magam mögött az ajtót miután bementem és megállok a csap előtt. Rátámaszkodom a csapra és a tükörbe nézek.
~ Az hogy más köszön rám a tükörből még megbirkóznék de még a hangommal se vagyok megbarátkozva. Nem hogy a testemmel. ~
Tiszta erőmből kezdem el szorítani a csap peremét miközben dühösen vicsorogni kezdek és a tükörről a tekintetem a csapra vándorol át. Jobb kezemmel hirtelen engedem el a csap szélét és szorítom ökölbe miközben hátra húzom majd onnan egyenesen a tükör közepébe ütök ami darabokra törik az ütéstől. Pár apróbb darab a csapba hullik az öklömön pedig a vérem csurog végig lassan.
- És még egy nyomorult ember is vagyok.
Lassan elemelem a kezemet és még pár tükör darab lehullik kis csörgéssel ahogy érkezik a csapban. Pár vércsepp is lepottyan a csapba mellé. Kinyújtom az ujjaimat majd a másik kezemmel kinyitom a csapot és a víz alá teszem a kezemet, hogy lemossam róla a vért. Alig vágta meg az öklöm, csak pár vágás van rajta de egy ideig csak nézem, talán reménykedve, hogy valami történni fog majd csak sóhajtva egyet kinyitom a szekrényt aminek hála még pár üvegdarab kiesik a foglalatból. Kiveszek egy szprét amivel lefújom a kezemet, hogy lefertőtlenítsem majd hanyagul rárakok a vágásokra ragtapaszt aztán vissza csukom a szekrény ajtót és a törött tükördarabokba nézem még magamat egy kicsit.
Jobbra majd balra fordítom a fejemet el majd elismerően biccentek magamnak.
~Végül is nem is olyan rossz.. Ah, de nem ezért jöttem.~
Megfordulok a wc felé és pár határozott lépés után megállok előtte. Megvakarom a tarkómat majd vállat vonok.
~ Kit érdekel, végül is ez az én testem most már. Ja..~
Még egy rövid ideig azért csak állok előtte majd elvégzem amiért még elindultam. Mert be kell látnom két opcióm van és a másikat nem játszanám el. A zuhanyzó felé veszem az irányomat ez után és megejtek egy tusolást is.
Kilépve a fülkéből törölközőt ragadok és megtörlöm a hajamat először. Lehúzom a fejemről a törölközőt és lenézek miközben magam mögött áthúzom a törölközőt.
- Nem is rossz.
Jegyzem meg félhangosan majd teljesen a derekam köré tekerem a törölközőt és kisétálok a fürdőből. Vissza ülök a TV elé és a rajzfilmet bámulom amin megakadt a csatorna váltogatás mikor elestem. Felteszem a lábamat az asztalra és körbe nézek megint. A távirányító a kanapén landolt, még kéztávolságban is van ha el akarnék kapcsolni de most egyelőre nem akarok. Még van egy kis időm még mielőtt el kéne indulnom szóval csak élvezem a nyugis tv nézést addig.

A rajzfilm még bőven megy. Még lehet a részből úgy tíz perc de én már megszáradtam közben. Felnézek az órára és némileg elkeseredve látom, hogy itt az ideje elkezdeni összekészülődni mert indulnom kell nemsokára. Fel is kelek a kanapéból de hagyom, hogy mennyen még a tv. Jó lesz háttérzajnak addig is. Most minden különleges baleset elszenvedése nélkül sétálok át a hálóba. Az ajtót nyitva hagyom miután bementem a szobába és a szekrény elé lépek.
~ Na, mi legyen a mai viselet.. Öltönyös nagyon ez a fazon de remélem van valami egyszerű is. Tisztára úgy érzem magam mint aki esküvőre megy ebben a göncben. Ki is nyitom a szekrényt és a szemem végighalad balról jobbra a kínálaton.
~EZ HIHHETETLEN. Csak és kizárólag ilyenből van legalább hat pár..~
Na mindegy. Nincs választék nincs vacilálás. Istenem, tudják egyáltalán az emberek, hogy a fehér már már a bolygók vonzását meghazuttolóan vonzza magához a koszt?!
Nem mintha lenne mit tenni ellene, ezt kell felvennem mert nincs más. Érdekes kihívás lesz tisztán tartani az öltönyt. Kiveszek egyet végül és az ágyra leteszem. Kiveszek egy nyakkendőt is a többi mellől. Az alsó fiókokból is kiveszek pár dolgot, alsógatyát, zoknit és egy pár kesztyűt is. Kéznél jön most ez, hogy megragasztgattam a kezemet.
Ledobom ezeket is a ruha mellé, ez után dobom le a törölközőt a földre és elkezdek felöltözni. Alsó, zokni. Nadrág és ing. A nyakkendőt a nyakamba teszem s közben átsétálok a fürdőbe. Megállok a törött tükör előtt és elgondolkozok.
~ Életembe nem kötöttem még nyakkendőt meg.~
Hümmögök egy sort majd pár könnyed mozdulattal megkötöm azt. Büszkén mosolygok magamra a tükörbe és vissza indulok a hálóba az ott hagyott zakóért.
~ Éljenek az emlékek!~
Átérve vissza felkapom az ágyról a zakót, a fogasát otthagyva az ágy végén. Felveszem miközben az előszobába vissza lépek és dudorászom a rajzfilm végzenéjét boldogan, felkapom a kulcsokat és a mobilt amit zsebre is teszek. Bele bújok a cipőmbe és a főajtó felé megindulok.
Az ajtóban viszont megtorpanok miután már megfogtam a kilincset.
~Mmmm, valami nem jó...~ vissza fordulok a szobába. ~Valamit elfelejtettem... De mit?~
Ránézek a TV-re ami még megy de csak a reklám.
- Nem a tv....- a tekintetem tovább vándorol közben a konyhára - Nem megy se a sütő és a hűtő ajtó is csukva...
Végig nézek a szobán. A két ajtó tárva nyitva, a fürdőben a levetett ruha és a betört tükör darabjaiból pár a földön.. A hálóban a még kicsit vizes törölköző az ajtótól pár lépésre hever a földön.
~ A szobák rendben vannak... De akkor mi lehet.~
Elkezdem az államat dörzsölgetni és oda vissza sétálni lassan az előszobában, a szoba egyik végétől a másikig.
~ A melltartót hiányolnám?... Nem, nem azt hanem valami mást...~
Elkezdem az arcom oldalát dörzsölgetni majd a fejem tetejét vakargatni.
- Ah, hát persze! A kalapom! Merre lehet?
Nézek körbe de nem találom, körbe járom a szobát, az asztalra nézek majd alá. A fotelekben sincs majd a kanapéra nézek és ott pihen a másik zakón.
- Megvagy te kis szökevény!
Kinyúlok érte és felkapom a kanapéról. Felteszem a fejemre már már gyermeki mosollyal kísérve. Becsukott szemmel mosolygok csak de még fogom a fejemre tett kalapot.
Chiccentek egy hangosat és eltorzul az arcom a düh től. Le rántom a fejemről a kalapot és a földhöz csapom.
- Mi a szart művelek?! Ez csak egy cseszett kalap, mégis kit izgat!
Tör ki belőlem és idegesen szuszogva nézem a már földön heverő kalapot. Leeresztem a még előre kinyújtott kezemet és a másikkal megfogom az arcomat.
~ Ez röhejes. Egy pillanatra totál elvesztettem magamat. Tudom én, hogy úgy kell viselkednem majd ahogy ez a fazon és az emlékeit kell előtérbe tartanom úgymond, hogy Jones ne jöjjön rá. Ha csak egy foszlányt elkap rájöhet a turpisságra de itthon...~
Mindkét kezemmel beletúrok a hajamba és hátra fésülöm, így beigazítva azt majd lehajolok a kalapért és egy kicsit leporolom.
~ Olyan mintha össze lennék zárva egy idiótával. Tisztára skizónak érzem magamat..~
Hangosan felsóhajtok és felteszem a fejemre a kalapot vissza.
~ Nem hagyhatom magamat. Ezek csak kamu emlékek, nem gyűrhetnek le.... Nézzük inkább a jó oldalát. Nem perverz legalább.~
Az ajtó felé vissza fordulok és kinyitom a bejárati ajtót.
~ Munkában Dr. Bryant, itthon Sakura. ~ Kilépek az ajtón és behúzom magam után. Elforgatom a kulcsot és a lépcsők felé elindulok könnyed séta tempóban.
~ Mégse lesz ez olyan egyszerű mint elsőre hittem.~

Még egy ideig ültem az irodában és az adatokat olvasgattam gondolkozva azon, hogy vajon hol kezdjek is majd bele holnap a munkába. Talán egy vagy két órácska is elreppent mire elindultam onnan haza.

Fáradtan és álmosan értem haza végre. Az ajtót nyitom és komótos léptekkel megyek be a házba becsukva magam után az ajtót. A kalapot és a zakót felakasztom a fogasra és pár lépés megtétele után fejjel előre érkezem a kanapéra elhasalva rajta. Matatni kezdek a kanapén majd az asztal felé nyúlok. Jobbra balra csúszik a kezem mígnem nem sikerül megtalálnom a keresett távirányítót. Benyomom a tv-t és a híreket hallgatom miközben ülésbe tornászom magamat. Kilazítom a nyakkendőt és kigombolom a felső két gombját is az ingemnek.
Még ledobom a kesztyűimet. A kezeimet kezdem el megint bámulni. Csak egy kis heg maradt meg a kézfejemen attól, hogy bevertem egyet a tükörnek. Alig észrevehető kis vágás. De azért megmarad a kis emléknyi nyom. Na mindegy. Kiveszem a nyakamból a nyakkendőt és ledobom az asztalra miközben felkelek a kanapéról. A tv-nek adok egy kis hangot és a konyhába megyek át. Ami inkább csak a pult mögé lépés. Kiveszek egy poharat a szekrényből meg egy gyümölcs levet a hűtőből. Kiöntök egy pohárral és elteszem a dobozt majd a pohárral vissza ülök a tv elé. Nézem még egy ideig a híeket meg kapcsolgatok a csatornák között míg megiszom a gyümölcs levet.
Miután ezzel megvoltam a fürdőbe veszem az irányomat és egy jó kis tusolást követően még megmosom a fogamat és utána a hálóba veszem az irányomat. Az ágyon elnyúlok de nem tudok elaludni rögtön. Fáradtnak fáradt vagyok, már későre is jár de az agyam még zakatol.
~Az első lépés megvolt. Ezt akarta elérni szóval most csak dolgoznom kell nekik.~
Fordulok egyet az ágyon az oldalamra.
~Na mindegy majd szól ha kell valami különleges neki..~
És el is alszom ez után pár perccel.

A másnap reggel is eljön hamar. Nem vagyok egy túlalvó típus. Bőven van időm mindenre amit el akarok intézni reggel indulás előtt. Ki is kászálódom az ágyból és alsógatyámban el is indulok a fürdő felé. Folyékonyan megy minden, rutinosan járom körbe a reggeli "rituálémat" a fürdőben. Már egészen hozzá szoktam a dolgokhoz ez alatt a pár hónap alatt. De persze nem mindenhez még. Törölközővel körbetekerve a derekamat slattyogok ki még némileg vizes fejjel a konyhába és állok neki ott reggelit csinálni. Oda dobom a serpenyőt, kis olaj pár tojást bele ütök majd elmegyek a ruháimért a hálóba. Visszafele jövet a kanapé háttámlájára leteszem és vissza megyek ügyködni a reggelimmel.
Pár perc alatt készen is vagyok vele, tányérra rakom, veszek mellé egy szelet kenyeret, bekapcsolom a tv-t és bepuszilom a pultnál ülve a reggelimet. A tv-n persze mese megy most is mint minden reggel. Talán ez az egyik olyan szokása a fazonnak amit a legkönnyebben viselek el. Annyira nem is rossz mondjuk. Normális reggeli és egy kis rajzfilm reggelente. Öröm az ürömben heh.
Befejezem a reggelit és szépen felöltözök ahogy minden reggel eddig is. A kalap a fejemre a végszó a beléptető kártyám a zsebembe tevése és mindent miután lekapcsoltam a házban lépek ki zárom magam után be az ajtót és elindulok a munkába az új helyre.

Már eléggé késő van mire haza érek vissza. Jó ötlet volt elmenni abba a kis pub-ba, jót beszélgettem a formával.
A bejárat iajtót egy kézzel nyitom, ügyeskedem ki a zárat majd csukom be magam mögött mivel a másik kezembe egy kissé termetesebb papír szatyrot fogok. Hamarabb is haza értem volna de kellett pár dolog így be vásároltam.
Az ajtót kulcsra zárom vissza, a kalapomat felakasztom a bevásárló zacskót pedig leteszem a konyha pultra.
Nyújtózom egy nagyot és otthonira veszem az öltözetemet. Cipő meg zokni le. Gatyát is a fotel karfájára leteszem szépen, hogy ne gyűrődjön. Végkifejletben, lényegében az "otthonos" öltözet nem más mint az alsó gatyában mászkálás.
Vissza lépek a konyha pultra és elkezdem kipakolni a zacskó tartalmát. Pár dolgok a hűtőbe pakolok mint például a tejet meg felvágottat, de vettem kávét is amit a szekrénybe teszek el. Ami már nem annyira megszokott, legalább is nem volt az ennek a férfinak az életében csak most jön egy csomag cigi, gyújtó és egy üveg bor társaságában. Ezeket a dohányzó asztalhoz viszem, a tv-nél majd kidobom a papír zacskót és leülök nézni a tévét.
Most, talán kivételesen nem a rajzfilmek mennek hanem a hír csatornák között váltogatok miközben rágyújtok egy szálra és kényelmesen elhelyezkedem a kanapén.
Igazából csak bámulom a tévét, bambulok rá és a cigi is csak lóg a számban ahogy ég.
Annyira kellemetlen, hogy zavar némileg a füstje de e mellett meg már hiányzott egy rohadt szál! Végül szívok egy slukkot, aprót köhintek is utána. Elnyúlok a borért és fel is kelek az asztaltól a konyhába vissza sétálás miatt. Csak két dolgot felejtettem el. Bornyitót meg a hamu tálat is. De nem baj, nincsen semmi baj, miért is lenne, ezek nem valmi megoldhatatlan dolgok.  Egy kis kávés bögrét fogok meg elsőnek és veszem elő amibe bele is hamuzok egyet majd az ajtóhoz sétáok és a kilincs segítségével egyszerűen beütöm a dugót az üvegbe.
Probléma megoldva! Vissza is ülök a tévé elé, leteszem az asztalra a kis bögrét és iszom egy pár kortyot a borból.
~ Kíváncsi vagyok, hogy vajon meddig kell majd ezt csinálnom...~
Sóhajtok egy nagyon majd szívok még egyet a cigibe és a számba hagyom azt. A füstöt is így fújom ki. Kicsit köhögni kezdek. El is nyomom a cigit. Elfelejtettem, hogy ez a fazon nem dohányos. Kellemetlen... Végül egy pár kortyot még iszok, ráteszek a tévére egy kis hangerőt és elmegyek megfürdeni. Áztatom magamat a kádban. Csak ülök benne elnyúlva, a karommal kitámaszkodva a szélén tartom fenn magam ahogyan a fejemet is hátra döntöm a kád szélére és csak ülök a vízben.
~ Lehet... lehet, hogy nem így kellett volna döntenem?~
- NEM!, és nem. - magyarázok magamnak - Inkább életem végéig szenvedek ezzel a testtel minthogy az....

Szabad nap. Remek alkalom ez arra, hogy az ember össze szedje a dolgait. Még délelőtt van, úgy 9 óra felé kászálódok ki az ágyból és kezdek neki a reggeli rutinnak. Zuhany, fogmosás, öltözés és reggelizés.
Miközben eszem a reggelimet az újságot olvasgatom. Lassan kortyolgatom a kávémat és  a híreket meg a reklámokat olvasgatom. Lassú a reggeli, jó negyed óráig örlődök rajta mígnem végzek mindennel. Az újságot ledobom az asztalra a bögrét pedig a mosogatóba teszem be.
Ma elég más az öltözetem, kivételesen nem úgy öltöztem fel mint általában. Még csak egy kék farmer van rajtam és úgy lépek vissza a fürdőbe, felhúzok egy gumi kesztyűt és fogok meg egy hajfestékes sprayt. Imádom ezeket a bulifestékeket. A hajam alkalmas rá, hogy teljesen átfegyje a világos szőke hajszínt és a minősége miatt meg a festék két mosás után nyomtalanul el is tűnt. Mindig jól bevált. El is kezdem befújni a hajamat a tükör előtt. Szép és alapos munkát kell végezni, hogy ne legyen benne folt. Váltogatom a sprayket három szín között majd miután megvoltam vele a ruhás szekrényből egy dobozt szedtem elő. Vörös színű műhaj volt benne amivel el is kezdtem dolgozni. Jó párszor csináltam már ilyent szóval könnyedén megoldottam a dolgot és a fejem hátsó részére feltűzögettem középen. Teljesen bele olvad, mintha csak a sajátom lenne. A hajammal így még meg is vagyok, középen végig vörösre fújva, a hátsó részen hosszabbítva, a két oldalt pedig kékre fújva van. A hajamat a tetejétől előre felé előre fésülöm ki a többi meg marad kócosan. Bedobom a szpréket a zacskóba amiben voltak majd felveszek egy pólót is majd egy pulcsit. Szóval felöltözök teljesen és végére úgy nézek ki mint egy punk. Kendő a nyakban még plusba ahogy a karomon is van pár "kiegészítő" mint csukló szorító például. Még beteszek egy szines kontaktlencsét amitől kékes zöld lesz a szemem színe.
Hát, nincs minden jóm meg ami volt még annó szóval ezzel kell beérnem. Messziről ez bárkit meg tud téveszteni szerencsére de ha ismerős néz az arcomra, hát az fele-fele, hogy fel ismer-e majd.
Bevágom a szpréket zacskóstúl egy fél oldalas sporttáskába és felkapom a vállamra majd el is indulok otthonról.
Kifele menet még körbe nézek, hogy ne lássák meg ahogy kijövök a lakásból és miután ez simán ment a lakást bezárva hagyom magára és én pedig elhagyom az épületet.

Haza is érek, egyben és kellemesen kisétálva magamat az új legjobb barátommal együtt a táskácskám tartalmával. Miután már beléptem a lakásba az ajtót be is zártam magam mögött rögvest kulccsal. A táskát bevittem a háló szobába és ott le tettem az ágy mellé, most még egyelőre ott hagyom és a fürdőbe megyek át. A hajamból kiszedem a pótlást, a festéket kimosom belőle alaposan, több körös hajmosással majd le is fürdök, fogat mosok. Bedobok egy rágót és miközben azon csámcsogok, törölközővel körbe tekerve állok neki mászkálni a lakásban. Egyszerű a manőverem. Amiket viseltem cuccokat egy kukás zsákba aprítom bele. Még a táskát is miután a tartalmát kivettem belőle ami egy fém burkú, számkódos zárral ellátott akta táska volt. Egyelőre csak leteszem az ágyamra az a táskát aztán meg a többi szemetet is össze szedem, ha már van mit levinni csak egy kört megyek.
Azért felkapok egy melegítő gatyát és egy trikót és úgy viszem ki a szemetet.
Miután ezzel is megvoltam. a lakásban ülök le, az ágyra és nyitom fel az akta táskát. Mindegyik ép és hiányozni se hiányzik egy sem. Hát, kemény menet lesz így tovább foglalkozni ezzel, de, talán így nagyobb a motiváció a sikerre.
Óvatosan kiveszem az egyik fiolát és nézem egy kicsit majd elmosolyodok. Vissza helyezem a szivacsos belsejű táskába és lezárom a tetejét. 
~Még jó, hogy pár tiszta mintám is van. Talán tudok kezdeni így valamit a kis "problémámmal".~
A táskát is elteszem. Beteszem a szekrény aljába majd bezárom a szekrényt, átsétálok a nappaliba ahol belövöm a tévét. A hűtőből kiveszek egy üveg sört majd elfekszek a kanapén és a sport csatornán bámulom a focit miközben iszogatok.
~ Hosszú nap volt a mai.~

Eltelt már egy kis idő mióta vissza értünk a királyságból és ámbár a vírus meg lett fékezve nem sok siekr élménnyel gazdagodtam a végén. Annál több információval viszont. A vírust ami tombolt a szigeten mintaként, elzárva vissza is hoztunk a laborokba, hogy hosszabban is meg lehessen vizsgálni azt. Persze nem csupán ezzel foglalkoztam. Sőt inkább csak kiadtam feladatnak a kutatóknak miközben én más dolgokkal foglalkoztam és jelentéseiket kérten ha volt előrehaladás akkor naponta, ha nem akkor hetente is elég volt jelezniük, hogy mit sikerült elérniük ez idő alatt.
Viszont most otthon voltam és csak elvoltam nyúlva a kapanép és a kikapcsolt tévét bámultam. A sötét képernyőn tükröződött valamelyest az arcom amit akár hányszor láthatok se fogom megszokni.. Párszor el is gondolkoztam azon, hogy inkább bújkálok bárhol, másik világban vagy dimenzióban vagy csak egy panellakásban csak a saját testemben tehessem meg. Bár tény és való, hogy új kapukat nyit meg a férfi test de akkor is. Nem tudom tisztán előnyeit látni az adott szituációba. Úgyse tudom vissza csinálni. Legalábbis kétlen szóval ezen nem is kéne fárasztanom magamat.
Könnyebb mondani mint csinálni mondjuk...
Feltápászkodok a kanapéról és előre nyúlok a távirányítóért a dohzányzó asztalon. Bekapcsolom a tévét és a hírekre állítom. A távirányítót leteszem vissza az asztalra és a cigis dobozom felé nyúlok el, kihúzok egy szálat csak a dobozból és ugyan azzal a mozdulattal megfogom a gyújtóm is és felkelek a kanapéról. Miközben átsétálok a hűtőhöz rá is gyújtok. Mikor oda érek kinyitom a hűtőt és kiveszek belőle egy már megkezdett üveg bort, kiveszek a szekrényből egy vizes poharat és tele töltöm azt. Az üveget meg vissza teszem ezek után a hűtőbe, a poharamat meg megfogom és vissza sétálok a tévé velé már így. Leülök és a híreket hallgatom miközben iszogatok és cigizem. A tévé zaján kívűl semmit se lehet hallani. Tök csend van és már kezd zavaró lenni, hogy mindig csak ez van.. Legalább a Metropoliszban volt nyüzsgés körülöttem mindig. Ez a semmit tevés.. Mármint persze munka meg minden de egyáltalán nem arra gondolok.
Kinézek az ablakon. Már este felé járunk. Már sötétedik is odakint. Ki kéne mozdulnom itthonról. Már ha másért nem is, de legalább inni valami klubb ban. És nem itthon egyedül a csendben... Talán még valami szórakoztatót is találok a végén ott. Jah...
De nem rögtön egyenlőre. Most csak iszom egy kicsit itthon meg dohányzok és tévézek. Igazi punnyadás.
Pár pohár és úgy 3 órával később végül csak fel kelek a tévé elől és elmegyek lezuhanyozni. A kellemes fürdő után meg törölközőbe csavarva sétálok át a hálóba, hogy nézzek valami ruhát magamnak az esti kiruccanásra. Semmiképp sem fogok felvenni öltönyt most. Vagy inget. Vagy bármi ilyesmit az bizonyos. Most valami nem munkai kell. Szerencsére az utóbbi időben már be tudtam szerezni könnyedén más ruhákat is amik inkább közönségesebbek, és nem csak az elegánsak állnak rendelkezésre. Persze a szekrény annak még mindig megvan. És egy másik szekrényben vannak benne a többi, "szabad idős" ruha. Farmerek, pólók, trikók, Minden féle márkás ruhadarab. Több stílusban is.
Mondhatni pont ez az a szekrény amibe ha belenéznének akkor komoly kérdések merülnének fel. Mármint a farmerek és rövidujjúak, meg hozzájuk a cipők egy dolog. Bár úgy se kerelül sor arra, hogy ebbe bárki is bele nézzen. Ezért is zárhatóak egyébként is a szekrényeim. Már úgy mindegyik. Ha csak egy lenne az akkor az igen csak feltűnő lehetne. Így viszont egyszerűen a biztonság érdekében van minden.
Ez viszont most nem érdekel. Túlgondolom a dolgokat... Neki is állok kiszedni a ruhákat inkább és az ágyra dobálom őket. Farmer, póló meg egy barna bőrdzseki. Az ágyra dobálom őket majd megszárítkozok végre teljesen aztán meg felöltözöm.
Miután elkészültem magamhoz veszek némi kézpénzt, az irataimat, mobil meg lakás kulcsok. A zsebembe mélyesztem még a cigimet is és a gyújtót pedig mellé. Utolsó lépésnek még körbe nézek a házban, hogy nem hagyok-e itt valamit ami kéne meg végig csekkolom, hogy eltettem-e mindent a zsebeimbe. Aztán mikor ezzel is megvoltam akkor kilépek a házból és bezárom magam mögött azt, és elhagyom az épületet is.

Előzmények : AIMVILLE parkok //

Nyugodtan sétálok a járdán haza felé. Már elhagytam a parkot egy ideje de még mindig az eszemben van. De nem zaklat a gondolata. Még haza felé meg is álltam az éjjel nappalinál mert eszembe jutott, hogy elfogyott egy két dolog. Cukor, kávéból is kellett mert elfogyott otthon. És ha már megálltam venni pár dolgot akkor már körbe is néztem hátha van valami még ami eszembe jut. Az újságoknál meg is állok egy kicsit még és ott végig nézem, hogy milyen aktuális újságok vannak épp. Aztán végül csak össze szedek párat azok közül is. TV újság, pár fajta hír magazin meg egy két egyéb kiadás mint orvosi témát mint szabadidős témát befogós.
Végül a boltból kijövök két szatyorral, tele minden félével. Újság, fűszer, ital meg cigaretta. Miután kijöttem persze rá is gyújtok és úgy sétálok tovább, komótosan hazafelé.
Már jócskán az estében vagyunk, talán már át is fordultunk a másnapba mert elhagytuk az éjfélt. Fáradt is vagyok már, álmos. Szerintem jól is fogok aludni, remélhetőleg legalább is.
Ahogy elérek a lakásokhoz felvezető lépcsőházig ott a kukák egyikébe bele dobom a csikket amit még tartogattam magamnál hiába szívtam már el az út alatt a bolttól. Ezután pedig szépen megindulok felfelé az elsőre. Az emeleten pedig végig a folyosó végére, az utolsó ajtóhoz. Az ajtóhoz érve leteszem a földre a két szatyrot és neki állok keresgélni a zsebeimben a lakás kulcs után bőszen. Remélem, hogy nem hagytam el. Sőt az biztos, hogy nem hagytam el, csak azt nem tudom, hogy már megint melyik zsebembe tettem el...

Miután tegnap este még megtaláltam a lakás kulcsomat, beeresztettem magamat a lakásba. Elpakoltam a vásárolt holmit a ruhákat meg többed magával bevágtam a mosó gépbe. Nem igazán szakítottam meg már mással az esétt és némi merengést követően az estéről el is aludtam már az ágyamban. Nem sokat forgolódtam miután lecsuktam a szememet alvásra, azonnal elszenderültem álomföldre és másnap reggelig meg sem moccantam.

Reggel úgy keltem mint szoktam, se korábban se később, pont az ébresztőre, hogy le is kapcsolhassam azt. Elemtem zuhanyozni miután bedobtam pár kenyeret a piritóba és odatettem a kávét főni is. A zuhany után belőttem még a fürdőben a hajamat és egy fogmosást is megejtettem. Kifele menet még ledobtam a törölközőmet a fürdőben és vissza sétáltam a hálóba ahol a nagyszekrényem van a munkahelyi ruháimhoz. Ki vettem az egyiket és nekiláttam felöltözni ami nem tartott sokáig se. Sose tart, nincs benne már semmi macera sem, hogy sokáig tarthasson. Miután kész lettem a felöltözéssel ki is mentem az előszobámba. Nemsokára indulnom kell majd. De még pont elég ahhoz, hogy megigyak egy kellemes kávét és megegyem a pirítóst mielőtt még Lawrence vagy  Ryan feljönne szólni, hogy indulni kéne.

Épp ettem a pirítósomat és kávémat szürcsölgettem már a konyhapultnál ahonnan néztem a tévét is mikor az ajtón lévő kopogás töri meg a lakás hétköznapi zaját. Elsőre csak elnézek az ajtó felé értetlenül, hogy mi lehet már most, még nincs késő ahhoz, hogy el induljak ahhoz, hogy máris zargassanak. De hamar is jön rá a válasz, hogy ki is az és mit akar mikoron bekiabál egy erőteljes hang, hogy rendőrség. Egy pillanatra kimarad egy ütés a szívemnek de hamar rendezem a soraimat. Megragadom a távirányítómat a konyhapulton ahol álltam és lenémítom a tv-t majd megindulok az ajtóhoz.
A zárakat nyitom majd kinyitom az ajtót a rendőröknek félig és úgy már félig üdén nézek az ajtóban állóra. Felöltözve már fel vagyok. A szokásos fehér öltöny nadrágban és ingben. A kesztű még a konyha asztalon figyel ahogyan a nyagkendő is.
- Jóreggel, miben segíthetek ilyen kora reggel?
Kérdezem meg a köszönést követően az ajtóban állóktól miközben kicsit fürkészem, hogy kik is ők arcra is meg egyébre.

// a White inkább egy bece/gúnynév az öltözködése miatt. Maradjunk a Strongholl-nál, most hogy így említed. Mégis csak rendőrök xd //

Miután kinyitom az ajtót a már tiszta kép arcot is kap a nyomozó és két rendőr társaságában állnak az ajtóm előtt. Miközben bemutatkozik a hadnagy felmutatja a jelvényét is igazolásában, hogy tényleg az akinek állítja magát. Megnézem a jelvényét ami igazinak tűnik de hát miután nem sokszor nézegetem én ezeket és bár van fogalmam róla, hogy hogyan is festenek ezek akkor is nem NY-i rendőrökről hanem már a birodalom rendőreiről van szó szóval /feltételezem/ van külömbség a kettő között.
Azt mondja, hogy a NY-iak szerint közöm van valamiféle gyilkossági ügyhöz amin felvonom a szemöldökömet első hallásra. Felém nyújtott kezét végül elfogadom és kezed fogok vele de ahogyan fojtatja mondandóját össze ráncolom a homlokomat és mogorván nézek a hadnagyra , hogy szeretné ha vele mennék az örsre tisztázni az ügyet.
- Már megbocsásson - kezdek bele - De miféle rossz vicc akar ez lenni?
Kérdezek vissza felháborodva és miután már kellően átrágtam magam fejben a szavain szólalok meg megint, szinte rögtön az előző kérdésemet követve.
- És mégis miféle kósza gondolat által volt vezérelve, hogy a New York-i rendőrség Találgatása alapján ilyen nevetséges vádakkal áll elém kora reggel első dolga ként?
Kinyitottam közben az ajtót már teljesen, de nem indultam meg kifelé hiába állt alrébb, hogy tudjak. Nincs is jobb annál mint amikor a rendőrséggel nyitod a napodat. Remek, pont ez kellett nekem most, mintha nem lenne elég bajom már így is.

Nem vagyok elragadtatva a szituációból. Se kedvem sincsen a rendőrségre menni és az elternatív megoldások egyikét sem lenne előnyös most így eljátszani a pozícióm miatt.
Fáradt sóhaj, orr dörzsölgetés és tisztán látható nyűgösség árad a hadnagyból és ez most a többi mellett még roppant mód jobban nem tetszik a dolog. Nagyon jó, hogy ő egyáltalán nem örül annak, hogy kikellett jönnie kora reggel ide de legalább próbálhatná némileg visszafogni magát. Ahogy én is vissza fogom magam arról, hogy az arcába csapjam az ajtót, vagy szimplán felhívjam a két testőrömet, hogy kísérjék vissza a rendőr urakat a kocsiukhoz. Ez a fránya határ vonal a lehet is meg nem is között. Most bosszant csak igazán.
- Ha csupán pár óra akkor ön tart velem - közlöm vele válasz képpen - Nincs nekem annyi szabad időm, hogy üres köröket rójjak a városban kocsikázva az örsre és onnan vissza.
Hátrébb lépek majd a mondatom végén lassan megfordulok félig és a konyhapultom felé elkezdek besétálni.
- Jöjjön be és kérdezzen amíg készülődök...
Megállok a beszédben egy pillanatra. Legszívesebben addig rugdosnám ezeknek a seggét amíg nem hallani a jajjogásukat az örsön és vissza. Dee~ most nem lehet szóval némiképp meghiggadva az első "rendőr az ajtóban" sokk után. Megnyomom mutató ujjammal a homlokomat majd némileg már kisimultabb ráncokkal nézek vissza a hadnagyra.
- Kér egy kávét esetleg?
Kérdezem meg tőle már nyugodtan, vissza a kellemes reggeli higgadtságomra már. Meg van hibbanva ha azt hiszi, hogy akár egy pillanatra is beteszem a lábamat bármilyen kopószerv épületébe vagy annak tíz méteres körzetébe megyek bármiféle rosz szándék nélkül. Heh.

Nem jött utánam amikor elmentem a cipőmért aminek azért örülök, nem liheg a nyakamba. Meg is várta amíg felveszem a cipőmet és csak utána szólalt meg megint. Vissza ismételi a pontosság kedvéért azokat amiket mondtam majd megkérdezi, hogy van-e valami bizonyítékom is esetleg a dolgokra. Elgondolkozok egy kicsit, hogy mégis mit tudnék nekik adni de az ő ötlete miszerint a bizonylatom is jó lenne erre a célra. Hiszen azon is van dátum, hogy mikor történt a vásárlás. Ez még jól is hangzik, nem látok problémát és fel is kelek a fotel karfájáról és a konyharészhez sétálok el. A tegnapi vásárlásomból a két szatyor még mindig ott van csak lerakva a pult mögött és még benne van a bizonylat is. Nem foglalkoztam még vele, este akartam majd elrakosgatni a dolgokat.
Közben nem jó irányba megy tovább az ötletelés, legalábbis számomra, hogy biztos van biztonsági kamerálya is a boltnak és azon meg idő is és akkor az nagyon jó lenne. Persze a hadnagynak is tetszik az ötlet.. Nekem már kevésbé de amíg háttal vagyok nekik addig rosszalhatom a dolgot, mert úgy se látják az arcomat. Lenyúlok az egyik szatyorért amiben az újságok meg a cukor és a kávé van és felteszem az asztalra majd elkezdem keresni benne a számlát.
- Nem szükséges a bolti kamera. - válaszolok a hadnagynak nyugodtan miközben megtaláltam a szatyorban a számlát - Megvan még a számla a vásárlásból.
Mondom majd ki is veszem a számlát már közben a szatyorból. Közelebb lépek a rendőrhöz és oda nyújtom neki a számlát amin a dátum is ott van az alján ami alátámasztja nekem azt, hogy tegnap este éjfél előtt pár perccel voltam ott.
Ha elvette a számlát akkor vissza fordultam a konyhapult felé és elnyúltam a kávémért. Megfogtam és megittam még ami volt benne, az üres bögrét pedig letettem vissza a pultra. Elvettem a kesztyűimet utána meg a pultról és felveszem őket. Rá nézek az órámra majd vissza a hadnagyra.
- Ha megbocsájtanak nekem indulnom kell most már. Ha van még kérdése akkor velem tarthat a kocsimban.
Közben meg kinyílik az ajtó egy gyors koppantást követően és megjelenik az egyik testőröm ott mint egy végszó képpen némileg. Én pedig elindulok az ajtó mellett álló fogas felé ahol az öltöny kabátom lóg és a kalapom. Leveszem a kabátot és felveszem majd a kalapot is a kezembe vettem és vissza fordultam még és vissza mentem a dohányzó asztalhoz ahol a lakás kulcsom pihent.

- Nyugodtan.
Felelem a nyomozónak, hogy maradhat náluk a számlám. A kis lezajló beszélgetésüket érdeklődve figyelem. Némileg érdekes. Nem akarom hagyni, hogy véletlenül valami rosz következtetést levonjanak így hangosan gondolkozva. De szerencsére semmi olyan nem mondanak amire hirtelen javítani kéne őket mielőtt még valaki félreértené a dolgot. Bár, ebben nem sok minden félreértendő van, hiszen a legközelebb ikis boltba ugrottam le ami nyitva is volt. Egyértelműen.
- Rendben van. - Mondom a hadnagynak arra, hogy velem tart. Végül is én vetettem fel. - Máris mehetünk.
Felkapok még pár dolgot, pénztárca, telefon, kulcsok majd utána elindulok ki a lakásból.
A testőr aki feljött és akinek a Hadnagy bemutatkozott csak biccentve köszönt vissza annak. Érthetően tette csupán ezt.
Miután kimentem a lakásból és ki jött a hadnagy is akkor becsukom még az ajtót és bezárom. A kulcsaimat a zsebembe mélyesztem majd figyelmem ismét a hadnagyra irányul aki egy fényképet vett elő idő közben. Egy nevet mond, nem zeng egyáltalán ismerősen.
- Nem ismerős a név. - válaszolok elsőre majd a mutatott igazolvány képre nézek. Megfogom a képet ha oda adja a hadnagy és úgy megnézem egy kicsit jobban is azt.
- Nem, sajnálom. Nem ismerős a hölgy. Ki lenne ő?
Kérdezek vissza a hadnagytól hiába tudom a választ már előre.
Közben a testőr jön utánunk nem sokkal lemaradva tőlünk, légzés teret hagyva.

Megint itthon lehetek. Egy kis ideje már kiengedtek az intézetből haza. Persze komoly megszabásokkal. Találkozókkal, gyógyszer szedésével és folytonos ellenőrzésekkel megtarkítva. De nem aggasztanak a dolgok. Nem minden fog végig tartani. Persze a gyógyszerek szedését "életem végéig" szabták rám, börtönbe is zárhattak volna az intézet és gyógyszeres kezelések helyett. Persze ennek is megvannak a hátrányai is. Az, hogy dolgozni fogok-e majd tudni még a jövő zenéje, de ha nem is az sem jelentene sok problémát mert van elég. A miniszteri pozíció egyik előnye volt, hogy hülyére voltam fizetve.
Az utcára persze nem igazán merészkedtem ki. Jól ismert arc volt az enyém főképp a gyilkosság és skizofréniás ellátást követően még inkább ha az lehetséges volt. Ezért inkább minden dolgomat azt on-line rendelésekkel intéztem el. Így töltöttem fel a hűtőm is és szereztem be egy konzolt is magamnak. Sosem hittem volna, hogy valaha is fogok játszani egy ilyennel de amikor már unja az ember a tv műsorok ismétlését pár nap után és nincsen mit igazán tennie akkor rá tud kapni rendesen. A csengő is egy ilyen időtöltés közepette szólalt meg. Lepauzálom a játékomat és még beleiszom a kávémba mielőtt felkelnék a kanapéról.
Ma elvileg nem kellene találkoznom senkivel sem. Tegnap volt és majd holnap lesz így nem igazán tudom elképzelni, hogy mégis ki látogathat meg ilyenkor. De ki fog derülni amint kinyitom az ajtót majd.
Át is sétálok a kanapétól az ajtóhoz és kinyitom azt félig közben a falnak támaszkodok. Az ajtóban álló hármason végig nézek. Egyértelmű, hogy kettő belőle testőr lesz a két szélen, az enyémek is így néztek ki így egyből a középen állóra vetül a tekintetem.
- Segíthetek?
Kérdezem meg, lassan. A gyógyszer már csak ilyen amivel tömve vagyok.