Tank008

Név: Simon Tamás
Egyéb név: Tank008
Faj: mutáns, zseni
Nem: férfi
Jellem: semleges
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 1988.05.20
Kor: 31
Család: -
Foglalkozás: Katona
Testmagassága: 200 cm
Testsúlya: 90 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe:Fekete
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Haj forma jellegzetes oldat rövid fönt egy vonalban hosszú
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges


Képességei: Láthatatlanság: Teljes felszerelésben lehetetlen jelen állapotban teljesen láthatatlanná válni(amennyiben meghaladja a teljes felszerelés a jelenlegi 10 kilogrammos limitet) - Magamat (3-4 kör) elejéig tudom teljesen láthatatlanná tenni ha mozdulatlan vagyok ruhástól 10kg-os felszerelés mellett. Ha lenti képen látható mesterlövész pózba pihenek.
- Ha a felszerelést eldobom és majdnem, hogy csak pólóba max. egy coltal futok a kezembe teljes erőbedobással teljesen csak maximum 1-2 körig tudok láthatatlanná válni teljesen.
- Tárgyakat csak érintéssel tudok álcázni, láthatatlanná tenni, távolról jelenleg nem.
- Másik embert és magamat teljesen nem vagyok jelenleg képes láthatatlanná tenni maximum rövidebb időre álcázni tehát csak nehezebben kiszúrhatóvá tenni ( mozdulatlanul 3-4 kör álcázás nem teljes láthatatlanság mellett) . De természetesen ez a szám csökken a mozgás sebességétől függően
- Az idő mértékét nagyban befolyásolja a méret
- Mindezek redukálódnak egyesen arányosan a karakter energia készletével tehát nagyban befolyásolja a fáradság, illetve a koncentráció mértéke az adott helyzetben.
- A képesség használata mértékétől függően sokat ki vesz jelen állapotban magamból. De természetesen a fáradság amelyet a képesség használat okoz idővel csökken amennyiben sikerül fejleszteni és az idő mértéke is növekedik.
- Ha teljesen lemerítem magam egy jó 3-4 kör masszív teljes láthatatlanságot követően a következő percekben harcban gyengébb hatásfokkal vagyok képes részt venni és idő igényes az ismételt álcázás bekapcsolása jó pár órát is igénybe vehet természetesen függ a kipihenés állapotától, mértékétől, minőségétől. Az alvás nem alapvető szükséglet az álcázás töltődéséhez de az éberség nagyban befolyásolja azt.

Szakértelmei: Gyilkolás, fegyver specialista

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Megjegyzések: Egyhuzamban 6 óráig írtam kb. (2013,03,01-2)
Meghívott: Laura Slyenre










Életrajz:

Elő történet

Hol is kezdjem a nevem Simon Tamás legalábbis ezt a nevet adták nekem a szüleim. Gyermekkorom nem telt átlagosan legalábbis én úgy gondoltam. Amerikába születtem egy New-Yorkban egy szép házban laktam nem éltem sem szegényként sem gazdagként. Egy egyszerű panellakásban laktunk a szüleimmel. Anyukám üzletasszony volt, aki bár keveset volt otthon, de még is mindent megtett családjáért, hogy ellássa azt. Ő leginkább egy multinacionális cég menedzsere volt, jól keresett ezzel akarta biztosítani családja bevételét. Pedig talán jobb lett volna, ha inkább egy kevésbé jól kereső munkát vállat volna és több időt töltött volna a családjával. Azt, hogy miért is? Azt had meséljem el kicsit hosszabban.
Gyermekkorom úgy telt, hogy szüleim keveset foglalkoztak velem anya a multi cégénél dolgozz úgy, hogy szinte magamtól kellet már óvodába is járnom szüleim folyton késtek amikor értem kellet jönni. Azaz szüleim alatt anyát értem hisz apa katona volt állandóan ahogy anya mondta épp egy harcot vívott a hazáért. Ezt gyermekként úgy éltem meg mintha mindennél fontosabb volna számára a haza. Apa keveset volt otthon és amikor haza ért azt az örömöt nem lehetett szavakkal leírni mindig csak átöleltem és percekig meg sem szólaltam csak öleltem tudván, hogy ezzel ő is érzi, hogy nincsenek szavak ahhoz az érzéshez amit akkor érzek amikor haza jön. Amikor általános iskolába kellett volna mennem akkor már nagy hatással volt rám apukám hisz katona volt én is az akartam lenni addigra sikerült megértenem mit jelent a haza védelme ami apámnak mindennél fontosabb volt csak a családnál nem. Apám tipikusan azaz ember volt aki hangsúlyt fektette a rang listára az életbe és azt is rangsorolta a család az első utána csak az ország. Az életét képes lett volna feláldozni a családja bármelyik tagjáért vagy akár az országért is de utóbbiért csak akkor ha tudja, hogy a családját biztonságba tudhatja és így is tett, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mikor Elkezdetem az általános iskolát és apa először haza tért azóta, még csak alig voltam elsős épp, hogy elkezdtem az általános iskolát de mégis bevezetett a fegyverek világába. Miért vezetett bele a fegyverek világába? Nos többek között mert az általános iskola ahova jártam az katona kéz alatt volt hisz már akkor is tetszett az amit apa csinált és én is katona akartam lenni mint a fater. Ehhez kizárólag idő volt szükség míg hozzá szoktam, hogy szüleim keveset vannak velem se testvér se nővér se húg csak én. Barátok? Igazi? Számomra kiskoromba nem létezett. Katonaként sikerült egyedül igaz társakra, barátokra találnom. De ismételten ne szaladjunk ennyire se előre.
Tehát egy katonai iskolába kezdtem járni épp, hogy elkezdtem az első fél évet még osztályzatok sem léteztek igazán de apukám be vitt a fegyverek brutális és kegyetlen világába amit eléggé élveztem. Elsőként amikor még csak 6 éves voltam apukám elvitt életem első Grizzly vadászatára. Ketten mentünk összesen ami nem ébresztett bennem félelmet hisz a vadászat kezdete azzal kezdődött, hogy apa megtanított lőni és több száz töltényt hozott magával, hogy megtanuljak lőni. Először csak konzerv dobozokra lőttem aztán ahogy lement az első vadonban töltött sátras éjszaka és apa megkínált már 6 éves koromba az első pohár sörömmel, hogy jobban aludjak holnapra lettek üres üvegek hála apa sör szomjának már üres üvegekre is lőttem elsőnek csak apa kedvenc fegyverével egy colt 1911-el amelyet a nagyapától kapott. Már a nagyapa is katona volt és a világháború alatt is már katonaként szolgát részt vett és túlélte az 1944. június 6. – 1944. augusztus 25.-ig tartó Normandiai partraszállást és Németország közepéig előre vonult a századával. Minután vissza tért Amerikába a nagyapa halála utána hagyta rá a coltot apukámra. Az első közös vadászatunkon apával ezt a coltot adta kezembe és miután megmutatta, hogyan kell tölteni célozni egy fél óra alatt egész bele is jöttem ledobott mellém egy táskát és elment kicsit hátradőlni egy közeli fára és csak nézett. Miután előttem az üvegekre, konzervekre az utolsó tárat mielőtt szóltam volna apának, hogy kifogyott a tár kinyitottam a táskát amely kizárólag kettő dolgot tartalmazott egy colt leírást és miután kiemeltem azt láttam, hogy a táska tele volt tölténnyel. Gyors felismerés alapján láttam, hogy a töltények coltba valók hát miután egy ideig elkezdtem nézegetni a leírás képeit hisz olvasni még nem igen tudtam csak pár szót kivenni belőle estenként láttam ,hogy apa idő közben bealudt. Elkezdtem magamnak felállítani a maradék üres konzerv dobozt és sörös üveget plusz egy két kipótló fadarabot is elhelyeztem távolabbra. Apa arra kelt fel, hogy egy új tár behelyezésével ügyködtem a fegyverben és miután kis szenvedés után sikerült is kibiztosítani a fegyvert el is lőttem vele az első töltényt természetesen nem talált de nem jártam tőle túl messze másodjára még közelebb jártam a céltól harmadjára már csak egy csattanást és üveg szilánk csapódásokat lehetett hallani. Sikerült az első célpontomat egyedül kilőnöm ez elég nagy önbizalmat adott, hogy folytassam arról nem is beszélve, hogy amikor mosolyogva apára tekintettem láttam a büszkeséget a szemében. Visszamenőleg bele gondolva eléggé nem tartottam apámat normálisnak amiért egy 6 éves gyereknek egy fegyver működését tanítja meg nem az olvasást de hát ez van. Függőjévé váltam a fegyvereknek már akkor amikor az első lövést leadtam apám fegyverével és onnantól mindörökké megfogadtam, hogy én életem végéig fegyverrel fogok járni. Apró ígéret volt ez de fura mód betartottam.
A töltények vissza rúgása egy 6 éves gyereknek elég kemények voltak így a fájdalmat csak az öröm kompenzálta a hétvégével amit apával töltöttem. Mivel lett ez Grizzly vadászat ? Második éjjel amit a csillagok alatt töltöttünk leszámítva a sátrat egy Grizzly medve ólálkodott a sátor körül apa az ágak egyre hangosabb csörömpölésére hamar felébredt és azonnal felkeltett engem. Majd kirángatott a sátorból amire én csak a sötéttől való félelem miatt nem kezdtem hangos sírásba. De csak arra emlékszem, hogy apa lábához bújtam odakint miként ő a „dupla csövű mamut” ölőjét töltötte. Ekkor találkoztam életem első Grizzlyjével amelyet egy ijesztő két lábra állas után apa a földbe is tiport fegyverével. Félelem nélkül a trófeájaként tudta a medvét amikor a szemébe néztem apának láttam elégedettségét amely erőt adott. Másnap arra keltem, hogy apa „kifordította” a medvét és bundája a földön hevert körmei elhagyták az állat testét és vére földre folyt ekkor végképp szinte belém fagyott a vér. Apa ekkor odajött hozzám megveregette a vállat és azt mondta:
- Irány haza fiam de ne feledd a következő alkalommal tiéd a medve.
Majd egy nyakláncot nyomott a kezembe amely a medve karmait tartalmaztam magába vicces de amikor megszorítottam a medve véres karmait elmúlt a nagy félelem. Haza térésünk után apa vissza tért a hadseregbe és egy jó évig nem láttam. A katonai életre vágytam minden áron a tanáraimat felőlem tisztelet övezte és jól tanultam bármit kértek is a tanáraim katonaként követtem emiatt a srácok között nem is voltam valami népszerű amolyan tanár kedvenceként tartottak számon. De engem nem érdekelt csak a célom tartottam szemelőt +én egy kiváló katona leszek egy nap!+.
Teltek múlta az évek apát nagyon keveset láttam és vadászni is egy ideje nem jártunk anya még mindig csak a munkával volt elfoglalva amikor már ötödikes voltam tehát 10 éves apa ismét vadászni vitt. Apa ezúttal a sziklás hegységbe vitt ismét medvére vadászni, hogy először hova vitt az rejtély sosem kérdeztem tőle. A helyzet a megszokott volt legalább 1-2 medve megölése. Miután oda értünk a sziklás hegységekbe apa ismét a coltot-tette elém az egyik sziklára a szokásos táskát ledobva. Majd árnyékba vonult miután megnevezett egy nagyon messzi célpontot amelyet ő maga helyezett el egy kis teli sörös üveg volt legalább egy jó 1 km-re. Elmagyarázása szerint két nagyobb szikla között kellett volna lennie először azt hittem, hogy csak ugrat de komoly arccal árnyékba vonult és nézett engem. Igazából nem is láttam a célpontot bárhogy próbáltam nézni a két szikla között elkezdtem vaktában lövöldözni abba az irányba amelybe apa beállított. Majd a hét töltény ellövése után a táskát kinyitottam amely egy ezúttal is töltényeket tartalmazott a coltba de valami másba is. A legtetején egy m82-es 50-es kaliberű mesterlövész tartalmazott. Igen a táska elég nagy volt nagyobb mint egy átlagos sport táska tehát elfért benne vele együtt a méretes töltényekkel amik kitöltötték. Miközben azzal szenvedtem, hogy a fegyvert egyáltalán kiemeljem felnéztem és apa már ki is emelte helyettem egy zászló kíséretével a fegyvert kitámasztotta egy masszív sziklához majd előre sétált és ott hagyott engem a fegyverrel amely bőven nagyobb volt mint én akkor legalábbis emlékeim szerint. Egy jó 100 métert sétált kitűzte a zászlót majd vissza sétált. Első szavaira még ma is emlékszem:
- A zászló akkor van jó helyen ha minél közelebb van a célponthoz a zászlóval a szélirányt kitudjuk számolni ha nem is teljesen pontosan de egy profinak épp elég ezúttal messze vara célponttól a zászló tehát csak gyenge viszonyítási pontként szolgál de jobb mint a semmi.
Mint későbbiekben kiderült apa mesterlövész volt a hadseregben és nem igen szabadott volna ezt a fegyvert kihozni pihenő esetén, igen komoly megrovást kapott volna érte. De apa vágya az volt az egyik legerősebb legjobb katonát faragja belőlem mielőtt még igazi kiképzők kezébe kerülök. Mindent megakart tanítani nekem amit csak tudott amilyen hamar csak lehetett. Bele kezdett a fegyver működösének magyarázatába és egy jó hosszú órán át be se fejezte azt. Majd miután én is bele kukucskálhattam a távcsövébe és kicsikét állítgattam apa elmondása alapján egyszer csak megláttam a teli sörös üveget. Hát igen kitámasztás ide-oda az első lövés elég erős vissza lökést biztosított, hogy elvegye a kedvemet de apa erőltetése adott némi önbizalmat a második lövéshez hiába az öt töltény a tárba meg a zászló a célpont közelébe se jártam első alkalmakkor. Sőt még a tár cserénél is akadt némi gondom de sebaj folytattam addig amíg el nem találtam ez egy be esteledésig is bele tartott még este apa a Nigh-Visionnal is megismertetett azaz más néven az éjjel látóval. Egy alvással töltött éjszaka után reggel felkelve egy jó teljes tár félre lövése után a második tár harmadik tölténye már talált. Nem volt hozzá fogható ahhoz a siker élményhez hiába nem éreztem a vállamat. Hiába akart az már szinte magától leesni kezemet alig bírtam mozdítani miután ez apának is feltűnt kis pihenőt adott az nap és elmentünk kihelyezni egy két „csapdát”. Egy másik táskát cipelt magával apa amely nagyobb volt egy fokkal mint egy sport táska de engem se hagyott ki a buliból óvatosan oda nyújtott nekem is egy kisebb sporttáskát óvta intve attól, hogy ellek. Gondoltam magamba biztos van benne valami törékeny. Elindultunk a rengetegbe jó pár kilométert sétálva szerencsére a kemény katonai-as tesi órák miatt jól bírtam a nehéz sétákat de a súly nem volt mindennapi már nagyon kíváncsi voltam mit tartalmaz a táska… Apa egyszer csak megállt és óvatosan letette a táskáját, mielőtt elkezdtem volna letenni az enyémet apa elvette tőlem és letette azt a lehető legóvatosabban. Majd kinyitotta az övét én meg az enyémet amely igen érdekes kis „játékokat” tartalmazott. A táskába nem volt más mint egy jó adag akna taposó aknától clay-mora mozgás érzékelős aknáig. Szerencsére az össze akna csaj kamu volt mindössze csak „játékok” bár én ezt akkor nem tudtam mindenben csak a halálos fegyvert láttam és ezt is akarta velem apa elhitetni. 10 évesen nem esett le, hogy ilyen felszereléshez nem juthatott egy egyszerű katona. Elég életűek voltak de nem is kellett volna azoknak lenniük, hisz ezelőtt nem is láttam semmiféle robbanószert csak képen. Fémből voltak mindből csak a robbanószer hiányzott. Apa megtanított elásni őket élesíteni őket abban a tudatban, hogy valóban élesítettem őket csak jó pár év múlva jöttem rá, hogy azok nem éles bombák voltak. A vadászat egy pár napos lövöldözés után és akna pakolgatás „hatástalanítás után” véget is ért. Utólag bele gondolva apa csak onnan értett ennyi dologhoz, hogy az ő nagyapja és kitanította ezekre persze másfajta régebbi típusú fegyverzettel, hogy a nagyapa ezeket hol tanulta ki a szimpla katonaként az rejtély volt számomra és az is fog maradni életem végéig.
A vadászatból vissza térve amihez bár néha egy-egy medve szélét láttuk semmi köze nem volt ezúttal a medvékhez 1 hét kimaradás után ismét folytattam tanulmányaimat és neki kezdtem lassacskán a hatodik osztály elvégzéséhez. Mielőtt apa megint eltűnt volna beburkolózva katonai karrierébe előtte elvitt egy olyan helyre amelyet katona társai, barátai működtettek amolyan lőtér volt New-york utcáitól jó messze 1 órás útra kocsival és busszal is meg volt egy jó 2 óra. Itt annak ellenére, hogy alig múltam 10 lőhettem gond nélkül apa ott hagyott egy csekély összeget náluk és persze mivel apa barátai voltak, bajtársai gondomat viselték rendesen. Miután apa megmutatta nekem ezt a helyet minden hétvégén órákat töltöttem ott és lövés tudásomat fejlesztettem. Apa vissza tért karrierjéhez de előtte orromra kötötte, hogy én kirándulni járok hétvégente egy táborba legalábbis ezt mondjam anyának a többit ő elintézi a nyakláncomról pedig anyának annyit mondott, hogy vette és én is csak ennyit tudjak róla. Persze a nyakláncos sztorit az első „vadászat” után már a lelkemre kötötte és anya mindig annyit tudott, hogy túrázni járunk apával. Anya szeretett eléggé ahhoz ,hogy a lehető legtávolabb próbáljon tartani a veszélytől de ő is tudta, hogy katonaságtól nem tarthat vissza. De azért biztos ami biztos apával eltitkoltuk a kis kiruccanásaikat. A heti lövészetet beiktatva mindenféle fegyverrel ismerkedtem meg éveken át folytattam ezt és bőszen csináltam az iskolát is mellett. Volt egy két szimpla vadászatom apával a 14 életévemet betöltve és a 18-at is. A 18 életévemet betöltve amolyan egyéni felmérőt tartott nekem apa a sajátos eddigi tanításai alapján. Ez mesterlövészetet tartalmazott , akna elhelyezést , és persze közel harcot mindent amit egy katonának tudni kell. Megvolt az érettségi ha nem is Szin ötösre de egész jól sikerült apa vizsgájával együtt így már készen álltam ahhoz, hogy beálljak a seregbe. így hát el is költöztem otthonról egyenesen a laktanyára. Könnyen vettem a sereg által elém fektetett akadályokat hála apám képzésinek miután a második évben fegyvert is kaptunk a kezünkbe végképp kitűntem a tömegből meghozta az eredményét a sok éves lövészet. Szinte azonnal profinak éreztem magam tehetségem a feljebb valóimnak is gyorsan feltűnt és miután már a lehető leghamarabb leakartam szegezni ,hogy én mesterlövész karriert szeretnék befutni ebbe ők is támogattak. Az első 3 év amolyan felhőtlen álomként telt számomra hisz gyakorlatilag minden tökéletesen ment egészen egy bizonyos napig. Betöltöttem a 21 élet évemet innentől szabad az út +irány „mesterlövészkedni„+. Apával elmentünk egy igazi felnőtté avatásra a szülinapomat követő hétvégén. Anya nagyon büszke volt rám de sajnos nem volt rám csak egyre kevesebb ideje és nekem is rá a multiban dolgozott sok év meghozta a gyümölcsét feljebb és feljebb jutott a rang létrán mint én és apa a katonaságban. Elérte azt a szintet amikor már csak munka semmi más. Egy kis idő telt el és nem igen jöttek jól ki apával a távolság miatt megviselte őket több mint 20 év házasság. így elváltak és anya szinte új életet kezdve kiírta apát de még engem is nagyrészt az életéből. Innentől kezdve csak a katonaság és apa számított nekem az életben. Vissza térve arra bizonyos napra anyával utoljára a szülinapomon beszéltünk de akkor is csak telefonon felköszöntött majd tovább is állt. Az ezt követő hétvége volt az én saját 9.11-em apával ezúttal Dél-Amerikába utaztunk az Amazonas mellé kicsit fátylat tenni a múlta anyára és minden másra, kicsit felejteni. Persze apa hozta a fegyvertárát amelyet mint kiderül nem a katonaság által birtokolt hanem némi fekete piacon való ismeretességből szerezte az m82-est de erre részletesebben sosem tértünk ki bár talán jobb is volt.

Amazonas.:

Megérkeztünk az Amazonas mellé repülővel mentünk természetesen nem egy szimpla utas szállítóval hanem egy fapadosabb magán géppel. Majd némi séta és bevetettük magunkat a dzsungel közepébe. Terep felmérés, felszerelés ellenőrzés, és egy sátor verés egy fa tetején vadállatok ellen mind meg is volt. Mint utólag kiderült nem volt véletlen, hogy apa pont a dzsungelt választotta táborhelyül pihenőnek. Megakarta tanítani nekem az álcázás mester fokát azt kérte, hogy bújjak el a dzsungelbe akárhol bármilyen álcát felhasználva és ő megtalál. Ezen én csak nevettem mondtam is neki ,hogy adjon pár percet és már is eltűnök a szeme elöl. Ezt is tettem majd egy jó 100 métert futottam a tábortól majd megálltam bebújtam egy bokorba és letépkedtem róla a szép méretes leveleket majd elkezdtem azokat magamra aggatni, hogy egy igazi álcát hozzak létre. Majd miután ez megvolt körül tekintettem apa sehol nem volt így futottam még egy jó 200 métert átsétáltam egy kis patakon természetesen egy jó 30 métert az árral szemben a patakon mentem felfele lábnyomok eltüntetésének céljából. A tábortól már elég messze voltam és a folyamatos hátratekintés biztosította, hogy senki és semmi nem követett majd lekúsztam egy bokor alá és meghúzódtam jót kacagtam magamba +21 évesen bújócskázom apával ?!+
Kicsit viccnek is tartottam hisz úgy se talál meg ebbe a rengetegbe örülök ha vissza találok majd a kis táborunkhoz. Mielőtt még kitűztem volna magamba a határidő mértékét, hogy mennyi időt adok apának, hogy megtaláljon vagy előbukjak... Nem telt el alig egy pár másodperc ezután a gondolat menet után miután valami a lábamnál fogva kirántott a bokorból és a hátamra fordított. Abba a pillanatban a késemhez nyúltam elővettem azt a nadrágszáramból amint a hátrahúzás megkezdődött. A hátamra dobás utána azonnal készültem a szúrásra csak egy gond volt nem volt mit megszúrni mintha a semmi rántott volna ki a jól beálcázott bokorból. A lábamra akartam ismét pattanni de mielőtt megpróbálkozhattam volna erős nyomást éreztem a mellkasomon mintha csak mellbe rúgtak volna. Azonnal vissza csapódtam azt a pár centit is a földre amit sikerült feltápászkodnom ezalatt a pár másodperc alatt. A kést a kezemből egy jó erős szorítással kicsavarta ez a valami a kezemből majd ismét nyomást éreztem. Csak ezúttal a hasamon illetve a késem ami a támadóm kezébe került egyik pillanatba ott volt másikba már azt sem láttam. Ezt követően azt vettem észre, hogy mozdulni se tudok mintha valaki rám tehénkedett volna és hátra szegezte volna a fejemet valami. Majd elkezdett valamiféle álcázásból egy ember forma feltűnni aki éppen a mellkasomon és a gyomromon térdelt a késemet a nyakamhoz szorítva mosolygót. Jobban szemügyre véve az illetőt maga tehetetlenül fetrengve a földön a következő szavak hagyták el a számat:
-Apa ?! Ezt meg, hogy a halálba csináltad?!
Miután a kést elemelte a torkomról és felsegített a földről válaszolt is a kérdésemre. Ekkor jöttem rá , hogy apa nem igazán annyira ember mint egy szimpla katona hanem egy „mutáns” de ha ő az akkor valószínűleg én is. Egy hetet töltöttünk összesen a dzsungelbe és mindezt az időt csak is az álcázás elsajátítására fordítottuk. Mint apától megtudtam képes vagyok jó esélyekkel én is erre csak nehezebb előhívni ezt a képességet annál, hogy csak simán rágondoljak eleinte úgy gondoltam ez az én fekete napom 9.11-em innentől nem élhetek normális életet…Apa meséje alapján kiderült, hogy a nagy apa is rendelkezett ezzel a képességgel és apát is itt 21 évesen tanította meg rá. Véleménye szerint én is birtoklom ezt a tudást hisz eddig generációk óta tökéletesen öröklődött. El is kezdtünk e képesség elsajátítását az első nap apa megmutatta mire lehetek ezzel a képességel képes ha megtanulom rendesen kezelni. Önmagát álcázta majd utána engem ezt követően tárgyak hadát majd egy egész fát is. Rámutatott arra képességre is, hogy nem kell feltétlenül az egész tárgyat eltüntetni a szemek elöl hanem elég csak akár egy részét is lásd eltüntette a fa közepét és átlehetett rajta látni. Ez jó taktikának minősült ha átakarunk lőne egy fát vagy falat és látjuk mögötte az ellenfelet csak persze gyorsan kell lenni hisz az ellenség is lát az átlátszó tárgyon keresztül. Az első nap végén nem sikerült sok kézzel fogható eredményt elérni inkább csak a koncentrációt tanultam ki. Másodnap hosszas gyakorolás után először egy kulacsot próbáltam álcázni majd nap végére miután feladta a kulacsot egy kis kavicsot már sikerült apró volt bár számomra ezúttal nem a méret számított hanem maga az, hogy ez a képesség bennem is jelen volt. Harmadnap töltényeket álcáztam ez is csak úgy ment ha a töltényt a kezembe szorítottam és erősen próbáltam rágondolni, hogy igazán eltűnhetne a szemem elöl. Sikerült egy tár (7 töltény ) álcázását véghez vinnem de nap végére nagyon kifáradtam a sok koncentrációba és természetesen ezek a töltények rövid idő alatt ismét láthatóak voltak amint a koncentráció kicsit is megszakadt vagy nagyon kimerültem volna. Negyedik nap a testem bizonyos részeit sikerült már eltüntetnem elég furán is néztem ki fej nélkül a víz tükröződésében. Ötödik nap végre sikerült magamat és a ruhám darabjaimat részlegesen álcázni de állandóan fel-fel bukkant valamely testrészem és ez is csak ideig sikerült.A hét végeztével kis meditálás és beletörődés után sikerült egy jó pár nap után előhívni az álcázási képességemet először csak egy kulacsot majd a sátrat majd magamat is sikerült „láthatatlanná tenni”. Apa elégedett volt ezt azzal bizonyította, hogy a Colt1911-est oda ajándékozta nekem amit még az ő apjától kapott aki azelőtt meghalt mielőtt még én megszülettem volna. A haza út szintén repülővel történt vissza térve New-yorkba már 3 éve csak a laktanyán laktam így én oda tértem vissza illetve apa is a saját egységébe. Nem nagyon érdekeltek mindet az olyan dolgok, mint a pénz csak mindig legyen élet az asztalon és töltény a tárban. Miután vissza tértem első dolgom volt letenni a mesterlövész képzést amelyet nehezebb akadály nélkül le is lettem. Az amazonaszi kaland után minden nap végén az erőmet a képességem fejlesztésével töltöttem. Nem változtatott a harci stílusomon az új képességem de jó volt tudni, hogy ha kell akkor ez is van.

Irak, A Vérszomj.:

2010et írtunk 22éves koromba jelentkeztem Irakba szolgálni, mint rendfenntartó, és persze mint mesterlövész. Első hónapok eseménytelenül teltek. Aztán teltek múltak a hetek és egy rutin akció során amely úgy kezdődött mint a többi veszélyesebb városba mentünk rendet fenntartani hisz fegyveres tálibokat, látta arra felé egy jó kilométer messze kiraktak engem és társamat a város előtt. Mi voltunk a mesterlövész osztag ki felmászik a hegyre és biztosítja a terepet, hogy nem e látunk ellenséges mozgolódást a városban. Miután jelentünk a csapatnak, hogy nem látunk ellenséges mozgolódást a Hammerek bevonultak és mielőtt elkezdett volna szétválni a conwoly első elemét egy vállról indítható RPG telibe kapta. Társammal alig kaptunk észbe amikor a robbanást láttunk távolról azonnal keresni kezdtük a célpontot akit hála a jól látható rakéta füst csíknak könnyen megtaláltunk az első lövész leadása fölé ment de nem is a találat volt a cél hanem a távolság kimérése. A második töltény az elsőnek köszönhetően le is vitte ellenfelünk egész vállát. Szinte kitépte a helyéről és fordult egyet saját tengelye körül célpontunk. Szívem szinte megállt bele gondoltam ezt biztosan nem élte túl barátunk. Láttam szeme előtt az arcát mielőtt elesett volna és láttam miként vált történelemmé az illető. Egyetlen rövid lelki vigaszom az volt, hogy tudtam ezzel a társaimat bosszultam illetve védtem. A távcsőből kidugva a fejemet csak arra eszméltünk fel, hogy heves lövöldözés tört ki a városban. Gondolkozás nélkül álltunk rá a következő célpontokra, a töltényhüvelyek egész kis serege gyűlt fel fél óra alatt mellettem, tárat-tárra cseréltem az m82-esben. Majd miután a lövéshangok abba maradtak és nem láttam ellenfelet a város elcsendesült csak az utolsó kis füst felleget láttam felszállni izzó fegyverem végéből. A töltényhüvelyeket megszámolva ha csak a fele ölt akkor már legalább 16 embert öltem meg. De biztos voltam benne,hogy a töltények 80-90% talált.
A következő hetekben ismét sor került hasonló ütközetekre egyszer közelharcot kellett vívnunk egy 15 fős tálib csapattal amikor haza felé tartva megtámadták a conwolyt. A colt jól állta a sarat és elég hatékonyan magabiztosan állíthattam, hogy abból a 15ből legalább 2-3-mat én öltem meg. Napot-napra követve a társaimat láttam megsérülni, meghalni az ellenségek hulláinak számát már figyelembe se vettem egyszerűen már csak mindennapos volt egy gyilkolás.
2011-ben az Iraki háború véget ért. Az öbölháborúból haza térve igazi katonának éreztem magam megvédtem a bajtársaimat akit tudtam megöltem aki megkellet megcsináltunk mindent ami a feladat volt, nyertünk.
- Ennyi ebből áll egy katona élete? Senkinek sem vallottam be de a végére a mesterlövészkezdés már nem volt az igazi nem egy igazi célpontra lőhettem éles terepen szerencsére ez a vér szomj idővel csillapodott és vissza zökkentem a régi kerékvágásba.
23-30 Bohém Életmód.:
Hadnagy rangon tértem haza és egy jó 7évig csak gyakoroltam minden nap a célba lövést napi rendszeres edzés reggelente futás. Bent állomásoztam a bázison illetve hétvégénként a sárga földig ittuk magunkat katona társaimmal esetleg egy két csetepaté 1-1 bárban. Hajtottuk a csajokat sorra elvünk szerint nem volt ronda lány csak kevés sör. A hétvége nem volt igazi ha nem egy jó hideg sör és pizzával kezdődött és egy jó szivarral fejeződött be.
Rémálmok szerencsémre nem gyötörtek, mint némely bajtársamat. Ez csak azt jelezte, hogy talán csak hozzá szoktam igazi hidegvérű gyilkoló gépnek születtem , neveltek.
25 éves Koromba ( 2013 ) hírt kaptam anyám haláláról, ami nem rázott annyira meg mint vártam 1 hét masszív piálás kiverte a fejembe és túl tettem magam rajta.
2017(29 évesen) Apa életét vesztette egy Oroszországban folyt akció során körülmények ismeretlenek . Hetekig tartó masszív józanság hiány napi 10-12 doboz sör + némi víz.

A Bosszú - The Revenge (Oroszország – Chernobyl)

2018 Információ jutott a birtokomba, amely szerint van lehetőség egy katonai „Assassin” küldetésre kimenni Oroszországba és likvidálni egy személyt, aki felelősségre vonható apám halála miatt. A célszemély egy árú lebonyolításba fog kerülni Chernobylban (régi atomreaktor katasztrófa színhelyén). A küldetés: Pozíciót felvenni a találkozó hely közelében azonosítani a célszemélyt majd likvidálni.
A küldetésen ketten vettünk részt mert nem akartunk nagy feltűnést kelteni. Elsőként Németországa repültünk majd onnan autó értük el a Chernobyl határát. Az ellenséges vonalakon átjutva csendben pozíciót vettünk a találkozási helyre jól látható emeletes ház felső szintéjén. A társam a már jól ismert Iraki mesterlövészbajtársam volt aki ezúttal a távolságot számolta illetve a szélirány számításba segédkezett hisz egy ilyen akcióba nincs első lövés a távolság kiméréséhez. Egy nappal a találka előtt az m82 es fegyver betöltve, kitámasztva várta acélszemélyt biztos ami biztos a romos panel lépcsőházába elhelyeztünk egy clay-more-t (mozgás érzékelős aknát) és köteleket erősítettünk az oldalsó ablakok alá ha esetleg sürgősen kéne menekülni jól fog az még jönni. Amíg a társam a találkozó pontot pásztázta jeleztem neki, hogy teszek egy dupla nullás kitérőt. De csak a lépcsőházba mentem ellenőrizni a clay-more-t és álcázni azt rég nem használtam a képességet nem volt rá szerencsére szükség reméljük most se lesz. Miután a Clay láthatatlan volt már csak annyit kellett tennem, hogy visszamentem a társam mellé lekúsztam mellé és mozdulatlanul vártunk.
A célszemély időben érkezett az árú átvételéhez egy utolsó pillantást vetettünk a képre amely őt ábrázolta ( a kopasz fickót nem lehetett összetéveszteni ) nevére sem emlékszem már valami zakhaev volt talán. A célpont nem kimondottan volt közel és nem hinném, hogy lenne kettő dobásunk tehát nem akartuk elszúrni. A távolban lévő zászlókat figyeltük a szélirány figyelőnek és amint azok egyesen a célszemélyünkre váltottak irányt. Azonnal csak annyit lehetett hallani” Click ” és már útnak is engedtünk egy jó 10 cm eres töltényt. Nem a feje volt a célpont hanem a mellkasa. Elég halálos az oda is plusz az nagyobb célpont is volt. A célpont éppen lépett egy fél lépést pont a lövés pillanatában így oldat állt nekünk mikor a töltény odaért. A skuló behatolt a bal vállán át a szív pit varján majd át a tüdő jobb kamráján és ki annak a falán. A célpont Azonnal életét vesztette mi pedig a fegyvert gyorsan felkapva a kötél felé tartottunk. De sajnos a célszemélyünk tele volt testőrökkel így amikor a kötélen gyorsan leereszkedtünk egyszer csak kiesebb osztagokat láttunk közeledni magunk felé és igen gyorsan tűzharcba keveredtünk. Itt nem akkor a szerencsénk a bal vállamat eltalálták szerencsére csak súrolta a lövés de nehezített a célzásban ezt a jobb kezemre támaszkodva a colt1911 el viszonoztam a tüzet némi menekülés utána és egy két csepp vért követve úgy éreztem eljött az idő. Egy pillanatra amikor azt hittem lesz 1-2 perc nyugtunk egy kocsi mögötti zugban az ellenségtől éppen fel akartam ajánlani társamnak egy álcázódási lehetőséget de mielőtt egyáltalán megtudtam volna szólalni egy kis vissza tükröződést láttam meg a társam háta mögötti panel ablakán.
- Mesterlövész !!!
Majd csak annyit láttam ,hogy társam a karomba hull minek után tarkóján éri a lövés. Jobban bele gondolva az álcázás nem sikerült volt maximum csak rövid ideig és maximum ha megálltunk volna ott és nem mozdultunk volna de akkor is csak percekre. Gyászoltam volna de nem volt rá idő el akartam tűnni a világ szeme elöl. De az álcázás nehézkesen indult egy m82-essel a vállamon+ ott kellett volna hagyni fent a tetőn csak lassítót minket+. Meg is lett e kis hibáknak a következménye társam ott fetrengett előttem a kocsi túl oldalán pedig egy lövész figyelt engem, hogy mikor jutok ki. ledobtam a teljes felszerzést a vállamról és a társam mellé csúsztattam mindent kivétel a coltot a pólómat és a nadrágomat. Csak idő kérdése lett volna mikor jönnek oka az ellenségek de szerencsére ennyi súlytól megszabadulva sikerült az álcást aktiválnom chernobyl határáig futottam, amikor ismét láthatóvá váltam de akkor már a bozótok között sikerült kicsusszannom és onnan prypjaton keresztül egészen egy orosz reptérig vergődtem el magam. Egy dolgot tehettem társamért miután a kezembe hullott véres fejével az egyenruháján lévő gránát pöcköket kihúztam így temetvén méltón társamat könnyek helyett. Utána futásra eredtem és vissza sem néztem egyedül a gránát robbanását hallottam és ekkor hullott könnyem de csak alig pár csepp. Örültem, hogy egyáltalán sikerült fent tartani a határig az álcást mint koncentrálással mint az energia tartalékaim teljes felhasználásával.

Név: Tank008
Lakás/Létesítmény: Laktanya
NJK:-
Foglalkozás: Katona
Munkahely: Katonaság
Pénz: 22.020$
Bevétel/hét: 500$
Eszközök:mobil telefon, laptop
Felszerelés/fegyverek:
-Katonai Kés 30$
-Colt1911 (2000$)
-Barrett M95 (4pont ért) 50-es kaliber/5 töltény egy tárban / 1800 méteres hatótávolság / 11kg.
-*Többszörösen ellenálló speciális öltözék (bírja a magas hőmérsékletet, fagyot, véd az elektromosáramtól, golyóálló, saválló) 5000$
-Füst gránát 1db 250$
-Vakító gránát 2db 200$/db (400$)
- Kézi robbanó gránát 300$
Vállalat:-
Szövetség:-
Törzshely, ahol megtalálható:-
Ismertebb szövetséges:-
Ismertebb ellenség: -

Felhasznált kreditek:4
- Feltalálás.: Átalakított (Ebben a korban elsőnek kifejlesztett) Barrett M95, 50-es kaliber/5 töltény egy tárban / 2000 méteres hatótávolság / 8kg. Képes robbanó töltényeket is kilőni. (4pont)
Fennmaradó kreditek:0

Tank kaland során elhunyt

Őszinte részvétem xd