Kolumbia

- Maga nem oszthat nekünk parancsokat ügynök – feleltem. – Az ezredes parancsát követem, azaz maradjunk itt, és önnek is ezt kellene tennie!
De hát mit is beszélek egy komplett idiótának, aki látványosabban próbálja megöletni magát, mint Clint és én, pedig nálunk orvos diagnosztizálta az öngyilkos hajlamot ez az ostoba barom pedig csak felvágni akar és mérhetetlen kisebbségi komplexusban szenved. Miután azaz idióta mitugrász kirohant mit sem törődve Rhodie parancsával Emma-ra néztem a mesterien megjátszott értetlenséggel és döbbenettel.
- Maguknál „felsőbb körökben” nem rúgnak ki senkit parancsmegtagadásért és nem cibálják előtte hadbíróságra? – kérdeztem.
A felsőbb körök alatt egyértelműen a Különítményre gondoltam. Ha most itt lettek volna a többiek Miller szerintem hazazavarja Tyler-t. Ő és a folyamatos parancsmegtartási normái. Bleh! Vagy legalább álljak úgy hozzá, hogy a családból egyvalaki így tesz?
- Sajnálom hölgyem, a parancsunk nem ez – mondtam kelletlenül. – Nem sodorhatja mindenki állását és szabadságát veszélybe egy gyerek* miatt…
Nos igen a hadbíróság, általában imádnak börtönre ítélni bárkit is. és ezt a felsülést, milyen édi! Komolyan mit csinált ez az eligazításon? Aludt, hogy azt hiszi, hogy Kovacs embere? Akkor nem kivinni kéne innen, kimenekíteni, hanem letartóztatni. Továbbra sem értem, hogy Stark miért… ah de! Végre valaki nem kérdőjelezi meg zsenialitását, vagy ha igen is csak vicc lehet, mert a srác értelmi szintje egy uborkájával vetekszik. És Rhodie legalább tartja magát a tervhez, nagy piros pont neked drágám. És megjött a régen várt dolog is, úgy tűnt, hogy valaki, valakik megérkeztek. Nagyon reméltem, hogy Kovacs emberei és később ő is feltűnik.
- Ezredes, mik a parancsai? – kérdeztem.
És hiába mond a két „sztárunk” bármit is, nem fog érdekelni, a hierarchiát már csak a „játék” kedvéért is tartsuk be.

*Még mindig 21 év a nagykorúság NY-ban, és Tyler csak 18

Cash az ökleit ropogtatja nekem, ahogy beszélek Walterről, gőze sincs miről beszélek. Ez ennyire hülye vagy tényleg nem nem hallott még róluk. Eléggé dühös ahhoz, hogy ilyenben ne hazudjon. 
Megtorpanok Rhodes szavaira. Okééé, akkor meg állok és várok arra, hogy visszatudjak vonulni.
A családjával zsarolja, ezt elmondhatta volna, akkor nem rohantam volna be érte. Erről ennyit. Meg arról is, hogy nem vagyok már annyira forró fejű.
Ekkor hallom meg a rádióban az ügynököt. Tch...Emmának igaza volt, hallottam ahogy a rádióba szólt. Rhodes ezredesre nézzek, vagyis a páncéljára. Nem igazán hagynám itt ha nem muszáj, de ha ez a parancs...egy napra már elég parancsot szegtem már meg...

Maga elé motyogva valamit áll fel Rhodes, nem teljesen értem.
-Értettem!-
Válaszolok, majd feszülten figyelem tovább, de egyenlőre nem mozdulok. Nem szeretném péppé morzsoltatni magam. Rhodes pedig bepipulva Cashnek támad. Amit mond nem is hülyeség, mert ki nem hallott még Walterről, az internetet csak ismeri az ég szerelmére.
-Mr. Cash lehet vannak emberei, lehet hogy jobbak a mienknél, de valószínűleg ép most végeznek velük sorban az összessel. Magát akarják és rajtunk kívül nem sokan tudnák megvédeni. Szóval ha élni akar, ha valaha akarja látni még a fiát - mert ha nem működik majd együtt Walterrel, annak rossz vége lehet - jöjjön velünk. Kérem...-
Megkockáztatom a családja emlegetését, s nem zsarolásból, de ha Küklopsz ennyire akar tőle valamit, még a családját is célba veheti. Közben kinézek egy nagyobb sziklát, amire ki tudom teleportálni innen Hulkot, ha szükséges.

Igen, pontosan tudtam, hogy pont ilyen és mennyire utáltam, ha még én is képes vagyok nyugton ülni és időnként betartani a parancsot, akinek a káosz istene az apja, akkor egy ilyen kis mitugrász is legyen már az. Genetikai zseni? Most milyen jól jött volna a hajasbaba, ő bizonyára tudott volna az alakról mondani valamit, hogy ki ez és mit lehet tudni róla. Leonard? Csaknem… nem, az a liba túl fiatal és amennyire kiderült a férje McKenzie, ez pedig nem. hjaj, az előbb még megtámadná, most pedig már játssza a győzködő kisangyalt? Mennyire undorító és lassan a hányinger kerülget attól, ahogyan viselkedik. Mintha egy személyben akarna a teljes különítmény lenni. nem is értem, hogy miért ne Emma mellé vágta Danvers tartalékosnak. Tekintve, hogy nálam is labilisabb, pedig nekem aztán papírom van arról, hogy istenkomplexusban és megalomániában szenvedek. Heh. Már éppen indultam volna a parancs szerint, amikor egy kongást hallottam és a hang felé néztem.
~ Hjaj Johnny ~ gondoltam. ~ Már megint… ~
Kellemetlen lesz, amikor pillanatokkal később felkel, mintha mi sem történt volna. Vagyis ezúttal szerintem akkor, amikor, amikor kihúztam a fejéből azt a ninja tőrt. Nem rémlett, hogy Kovacsék közül bárki ilyesmit használt volna, hacsak nem Tao tanult ilyesmit az ősei emlékére. Ha nem, akkor valamelyik másik drogbáró is lehet elterelésként. Nem akartam megvárni, hogy engem is eltaláljanak, így igyekeztem azonnal az egyik fa mögé behúzódni, ami teljesen el tudott takarni. Onnan igyekszem körbenézni és lehetőleg hallgatózni, hogy kik támadhattak meg minket és hol lehetnek még az ellenség tagjai. Ha úgy hallom/látom meg, hogy felém is repül a fedezék ellenére további fegyver, vagy rám lőnek, akkor próbálok kitérni és még jobban fedezékbe húzódni. És akarom az íjamat, most azonnal!

A kinti beszélgetéssel nem törődök, inkább azt a valakit keresem továbbra is, aki megölte Johnny-t, újra. hamarosan egy hangos Elektra üvöltést hallani a hulktól és végre valahára megpillanthattam ellenfelünket. Ha a saját testemben lennék annyira talán nem is lenne nagy kihívás, de ebben? Ez egy undorító ember volt csak. Amikor már úgyis kompromittálva lett a rejtekhelyünk még mindig fegyverrel a kézben a nőre szegezve léptem elő és a rádió parancsra szólaltam meg.
- Még megvagyok uram, de Fontaine vége. És igen a Pierce ügynök halott.
Majd csak ha parancsba kaptam Rhodie-tól, hogy letegyem a fegyvert, vagy a nő teszi el azokat a fegyvereket, akkor fogok csak visszább kapcsolni. Azt nem tettem hozzá, hogy megint, mert Boon lelőtte nem sokkal korábban, de csak húzzuk ki a fejéből azt a fegyvert és mindjárt rendben lesz. Révén Mephisto még nem kezdett el a fejemben semmit sem szólni, hogy teljesen egyedül maradtam és buktam minden segítséget és révén Johnny barátunk úgyis halott már egy ideje.
- Visszamenjünk a birtokhoz körbenézni uram? – tettem fel a kérdést.
Szóval egyelőre patthelyzet, hogy miként haladunk tovább az meg úgyis Rhodie parancsától fog függeni.

-Uhh...-
Nyögök fel, mikor az a barom barátian - ha fogalmazhatok így - megpaskolja a vállam. Szerencsére legalább a vállam épségben marad és talpon is maradok, nagy nehezen. Megengedi, hogy elszeleljünk, milyen csodálatosan nagy lelkű egy ember. Nyelek egyet és fintorogva hallgatom, ahogy elordítja magát. Ezzel valószínűleg el is intézi, hogy Emmáékat ne támadják tovább. Legalábbis merem remélni.  Mereven és kérdően bámulom Rhodes ezredest, mert ugyebár nem sok esélyünk van ez ellen az állat ellen. Pedig legszívesebben bucira verném a fejét, ha bírnám, míg le nem száll a magas lóról.
Pierce ügynök is halott, és ki tudja maradt-e életben valaki a kúriánál is. Ennél rosszabbul nem is sülhetet volna el ez az egész. A kérdés csak az, hogy Rhodes ezredes mit tervez....visszavonulunk avagy?

Drágám, tényleg ennyire ostobának nézel, vagy te vagy annyira agyalágyult szőke, akinek minden kezd az agyára menni, hogy minden egyes mondatomat meg kell erősíteni a rádióban, főleg, hogy egyszer már el is mondtad és én arra helyeseltem? Szerintem már Rhodie is kezdi azt hinni, hogy buta vagy és teljesen felesőlegesen hozott el. Maximum azért, hogy az idegeire menj.
- Azonnal uram!
Mondtam arra, amikor odahívott minket is. A szemem sarkából Elektrára néztem, amikor kihúzta Johnny fejéből a fegyverét. Ebből még bajok lesznek, nagyon-nagyon hamar. Kételkedtem benne, hogy a faszinak volt olyan regenerációs ereje, mint Logan-nek annak idején és akkor pedig kellemetlen lesz, mire Rhodie ideér, ennek pedig begyógyul a feje. Az Elektra nevű nő után indultam, révén ő ment arra, amerre a mieink is voltak. Reméltem, hogy Emma is jön, aztán Johnny felszívódik mire Rhodie megérkezik. Nem volt kedvem ahhoz, hogy most álljon neki kérdéseket feltenni, mert amennyire nem tud katonai szerepet játszani a Szellemlovas le fogunk bukni és mindannyian halottak leszünk. Ez a része nem zavart, az annál inkább, hogy nem Valhalla-ba fogok kerülni, hanem ahhoz az idegesítő vöröskéhez!

Ez egyre remekebb, Rhodes-nak csak bólintok egyet, mikor elrepül. Persze ha elakar menni, csak kotnyeleskedni tudnák vele, vagy feltartani egy darabig. Cash unottan rám pillant, még mindig jobb, mint ha dühösen. Volt már dolgom egy dühös Hulkkal, egyszer elég is volt. Most komolyan, miért nem tudták ideküldeni Thor-t? Ő legalább egy csoportban játszik ezzel, de mi?
Nem fog ebből semmi jó kisülni, főleg hogy az ezredes meg mindent egyedül akar csinálni.
Ideérnek lassan Emmáék is, míg Cahs-re, pillantok.
Körbe nézve kinézek pár sziklát, kidőlt fát, ami súlyban megfelelő neki, így ha szökni akarna feltudom tartóztatni azzal, hogy ide-oda teleportálom. A nővel meg foglalkozzanak majd a többiek.
Közben erősen fülelek, hátha hallok valamit a rádióban, vagy netán Rhodes ezredes helyzetjelentését esetleg.

Amíg haladtunk többször megjátszott aggódó tekintettel néztem hátra a test felé. Csak ne kelljen fel, csak ne, legalább annyi esze legyen annak a baromnak, hogy hátramarad. Amíg haladtunk feltűnt, hogy a nő az előbbi magabiztossága után most mintha nem találná a helyét. Ahogyan a férfi bemutatkozott hagytam, hogy kezet csókoljon, micsoda perverz egy alak, a saját testemben és a saját személyiségemmel mennyire hamar az ügy végére tudnék járni és elérni, amit akarok.
- Valentina de Fontaine ügynök – mutatkoztam be még mindig remegő hangon. – Uram, kaphatnék egy takarót… nagyon hideg van itt. De igen uram, jelenleg Rhodes ezredes a felettesem.
Tudom, hogy a trópusokon voltunk és hőség volt, de a sokknál fázni szoktak az emberek és így a takaró kérése remek volt. A nő vagyok kijelentésnél már tudtam. Ó az átokba! Mégis meglepve fordultam arra és remegve, a kezeimmel végigdörzsöltem a kezeimet, mintha tényleg fáznék. És még Mephisto hangját is meghallotta, ahogyan nevetett. Igen, remekül szórakozol azon, hogy Johnny-ból egy bérgyilkosnő lett. Jellemző. És még rám is néz, az istenit, nem vagyok jelenleg telepata, se semmi ilyen, hogy tippeket adjak. Így a segélykérésen sem tudtam segíteni. És végül a show, megérkezett öt-hat férfi, fegyverrel ránk. A ma esti sokknak hála a test pedig nem bírja, ez fájni fog. Hagytam, hogy a lábaim ne tartsanak meg és a földre zuhanjak csukott szemmel, mintha tényleg megártott volna a mai nap és ebbe ájultam el.

A másik kettő ide ér, és az az Elektra nevezetű nő is. A homlokom ráncolva nézem a nőt, aki zavartan ide-oda pillantgat. Rhodes persze még mindig nem jelentkezett....Cash meg rágerjed Emmáékra, bár szerintem az élő fát is meghágná ha kangörcse van....
-Na nem mondja, azt hittem maga egy bokor....-
Morgom félhangosan, meghökkenten, mikor a nő kifakad, hát ez egyre bizarrabb lesz.
-Mindig ilyen....-
Kérdezem Cash-t a nőt kémlelve, aki láthatóan azt sem tudja hogy szólítsa a főnökét.
Remek, ezek meg körbe vettek minket, szorítom a fegyverem, de nem mozdulok, csak akkor mikor az ügynök elájul. Remek, jöhet még valami még ma...persze biztos lesz rosszabb is.
-Remélem nem maga csinált vele valamit....-
Bár ahogy elnézem Elektrát, jelenleg azt sem tudja mi van a lába közt. Alig észrevehetően biccentek Emmának, jelezve hogy ne lankadjon a figyelme. Mivel körbe vettek minket, próbálok közelebb lépni Emmáékhoz.
-Mit tervez Mr. Cash, ha Rhodes ezredes nem jelentkezik?-
Kérdezem tőle, szemmel tartva az embereit, remélve hogy az ezredes visszaér....épségben.

Csak magamban mosolyogtam, ahogyan hallgattam a párbeszédeket, hogy mi is zajlott körülöttem. Mint mindig a legjobb pillanatban tudtam a mesteri mutatványaimat végrehajtani, így igazán megérdemelnék már lassan egy színészi díjat magamnak. A csattanást hallottam, de egyelőre nem nyitottam ki a szemem csak a hangokra nyöszörögni kezdtem, mint, aki most kezd ébredezni. Hallottam, hogy Rhodie jött vissza és a B tervet emlegeti. Miféle átokverte B tervről van szó? Most kezdtem kinyitni a szemem csak, bágyadt tekintetet varázsolva az arcomra és még nagyobb zavarodottságot, lassúságot, ami megszokott volt az ájulás esetében.
- Mi… mi történt? – kérdeztem elhúzva, ízesen, mint aki tényleg ájult volt. – Hol… hol vagyok?
Óvatosan és lassan néztem körbe, majd pislogtam néhányat Emma-ra. Megpróbáltam felülni, de a fejemhez kapva egy nyögéssel estem vissza, mintha a fejem is fájna.
- A fejem…
Ezek után lassabban próbáltam ugyanezt a kezeimre támaszkodva, nagyon lassan, majd zavartan néztem körbe a környéken. Rhodie valóban visszajött, ahogyan hallottam.
- Mennyi ideig voltam kiütve? – kérdeztem lassan.
Ha Emma-tól megkapom a kulacsot a vízzel, akkor a kezeimbe öntök belőle és leöblítem az arcomat, majd belekortyolok, ügyelve arra, hogy mindent kellően lassan csináljak úgy, mint egy tényleg elájult ember esetében lenne.

Emmáék az ájult ügynökkel foglalkoznak én meg egyre feszültebben hallgatom a párbeszédet. Rohadék, szemét, ha nem lennének túl erőben és Rhodes ezredes visszaért volna, neki ugranék. Persze, hogy ez a nő támadta meg őket. S valószínűleg az összes ügynök hallott....
Amit az ezredes meg is erősít miután pofán verte Casht.
-Semmi komolya csak elájult....-
Válaszolok majd közelebb lépek Emmáékhoz. Remek, szóval bevetik az Őröket. Csak fel kell tartanunk ezeket míg ideérnek. Ez is elég húzós lesz az egyszer biztos....
Nincs időm kivinni az ügynököt, így ha Cash támad, Emma remélhetőleg foglalkozik vele, én meg a katonákat foglalom le, elég lesz ha támadnak, elkezdem teleportálgatni őket, ha lehet egymás útjába, persze Elektrával együtt. Remélhetőleg ez elég lesz arra, hogy nyerjünk egy kis időt, míg az Őrök ideérnek.