Kolumbia

Egyelőre a két idióta, vagyis négy semmit sem tesz, így már alapból is előttem vannak, tehát amíg velük vannak elfoglalva próbálok Johnny-hoz eljutni a legészrevétlenebbül. Igazán remek érzés, hogy a Föld öt legostobább és legnagyobb idiótájával vagyok körülvéve. Ian szavaira, úgy elégetném annak a jegesnek a képét, hogy nem igaz, de roppant sajnálatos módon ezt ebben a testben nem tudtam megtenni, mert ugyebár egy nyomorult undorító ember. A sértegetés pedig nekem jobban megy, mint nekik. Sokkalta jobban, abban nekem van tapasztalatom.
- Add oda mindkét „tőrödet” – suttogtam Johnny-nak ha odaértem, hogy csak ő hallja – Ha eldobtam és talált, ridegen közöld velük, hogy ez csak figyelmeztetés volt és legközelebb a fejükbe hajítod, ha nem távoznak.
Ha megkapom a kezembe a tőrt, akkor megnézem, hogy miként tudnám egyszerre mindkét idiótát, mind Rusty-t, mind Ian-t megdobni, lehetőleg úgy, hogy a kézfejüket hajítsam át a pengékkel, azt szúrja át a fegyver. reméltem, hogy az őrszemek és Tylerék kellően elvonják a figyelmét ennek a kettőnek ahhoz, hogy engem ne figyeljen senki. Hogyan ez megtörténik, hogy nem rám és Johnny-ra figyelnek, hanem másfelé, akkor fogok támadni. Eddigre valószínűleg megvolt a két célzás is egy időben, hogy mikor és hogyan kell dobnom. Kicsit kilépek ekkor Johnny mellé és úgy hajítom el a fegyvereket, majd lépek vissza, mint tényleg ő hajított volna. Ha más nem is, de legalább Tylerék vegyék be ezt, a másik kettőnek, ha engem kezdenek gyanúsítani úgysem fognak hinni.
Ha ezenfelül az esetleges támadásom miatt megtámadnak minket, akkor próbálok kitérni, félreugrani azok elől.

Tchh...szóval Walter vagy Emma is megjelenhet bármelyik percben. Egyre jobb és jobb lesz- Ezzel a kettővel még elbírnánk, főleg, hogy az Őrök már nemsokára kitörnek a jégből.
-Kösz, de ha nem bánod ezt tőled nem veszem dicséretnek....-
Vágok vissza majd, amilyen gyorsan csak tudom, mindkét kezemet felemelve támadok, az egyikkel megpróbálom szétoszlatni az ezredest fogva tartó árnyékot. A másikkal Ian fejét célzom meg egy lökéshullámmal. Majd ha jut időm rá, akkor elteleportálom Cash-t mielőtt Rustin feltudná kapni azt.
Ha ki kell térnem a támadások elől, akkor a teleportálás csak utána jön. Előbb az ezredest próbálom meg kiszabadítani. Nem biztos, hogy a fénysugár megszünteti az árnyékburkot, de talán meggyengíti annyira, hogy ki Rhodes ki tudjon törni belőle. Ha ez sem jön be akkor, addig le kell kötni Rustin-t, így remélhetőleg nem tud annyira koncentrálni az ezredes fogva tartására is és a védekezésre vagy a támadásra. Ééés remélhetőleg ezt annyi idő alatt, hogy Walter már ne érjen itt minket.

A pengékre pillantottam, amikor odanyújtotta őket. Gyönyörűek, még nekem is le kellett ismernem, és szerencsére az a négy még mindig lefoglalta egymást, így nem láthatták meg, ahogyan eldobtam a fegyvereket és találtak! Még szép, hogy találtak, a legjobb mesterem volt ilyen téren, Clint. Míg Emma csak hajigálja azokat az hülye és otromba késeket szinte semmilyen sikerre. Mert kitérnek előle, rosszul ér oda és a hasonlók. Nem is tudom, hogy miért erőlködik? Úgy örültem volna, ha lelép a picsogásával együtt korábban. Hiszen itt is használhatatlanok. Most épp azok voltak, hogy elvonják a figyelmet, de ha odaérünk Walterhez, akkor marad a lehetőség, hogy tényleg megöletem mindkettőt Johnnyval, Mephisto had örüljön nekik is. Ügyes! A támadásaik is nagyobb kárt okoznak, mint eredményt, ah tényleg Tyler már ölt meg Londonban két személyt is, igaz mi mást is várok attól, akik nem gondolkodnak, csak ész nélkül használják a képességeiket? Legalább az van nekik, ha már más erénnyel nem rendelkeznek. És végre megérkezett az, amit vártam, bár jobb örültem volna, ha a saját testemben vagyok, hogy védekezhessek ellene és felmérhessem, hogy mennyire erős, de még így is itt volt a lehetőség. Nem engedhettem, hogy a fejembe nézzen, így egyelőre pánikot varázsolok az arcomra.
- Mi... mi ez, mi történik? – kérdezem. – Nem tudok mozogni!
Közben pedig már a jól ismert módon nekilátok a mentális védelmemet erősíteni, még egy ember is tudja akaraterőből, igaz közel sem olyan hatásos védelem és a küzdés ez ellen az erő ellen, mintha a pszionikus erőm birtokában lennék, de akkor is, egy próbát megért. Minél később tudja meg, hogy ki vagyok és miért vagyok itt, annál jobb.

Rohadt életbe, Elektra már megint aktivizálja magát, bár nem értem én ezt a nőt. Teljesen össze van zavarodva most meg habozás nélkül rátámad erre a kettőre.
Sikerül kiszabadítanom az ezredest de nem sokáig. Rustin most már személyesen akarja megölni, míg Ian össze-vissza lövöldözi a fagyasztó sugarait, hála Emmának.
Az Őrök is kiszabadulnak lassan végre, gyorsan elteleportálom Cash-t, lehetőleg egy olyan helyre, ahol elég nehezen találják majd meg....
Picsába és Emma máris itt van, aminek köszönhetően nem tudok mozogni. Hú de jó, egy kicsit beparáztam meg kell hagyni. A Különítményes nagy ágyúk nélkül nem hiszem, hogy ki tudnánk innen törni, nem hogy elmenekülni. De legalább ő sem tud minket bántani.
-Öröm megint újra látni Emma, hogy smint van manapság Walter? Mi a fenének kell nektek Cash amúgy?-
Kérdezem csevegő hangenemben, miközben cikáznak a gondolataim, hogy mi a fenét tudnánk tenni. Nem hiszem, hogy a képességeinket tudnánk használni....

Emma szavaira elfintorodtam, milyen meglepő, igazából nem is tudom, hogy az a vörös ganéj miként gondolta, hogy menni fog. Ha a saját testemet, a saját erőimmel visszakapom, akkor még ment is volna, de így?
- Legalább nem kell tovább játszanom ezt az ostoba színjátékot – feleltem megvetően. – Nem drága Emma nem nézek fel rád, soha sem tettem és szerintem más sem. Sőt mindketten ostoba barmok vagytok! Képességhasználat, képességhasználat, képességhasználat! Nektek az agyatok helyén is képesség van! És már a hányinger kerülgetett attól, amit el kellett játszanom, bár be kell vallani Oscar díjas alakítás volt. De a kifordultatok magatokból részt még mindig fenntartom. És már rég hallottak lennétek, ha nem vagyok itt és mentem meg a hátsótokat az ötletemmel. Ah de drágám, mindent megteszel, hogy hozzám válj hasonlóvá, valld csak be, nemcsak nem zavart, hogy mindenki meghalt, de élvezted az égő hús illatát és a halálsikolyokat, igazam van kicsi Emma? Ami Tobit illeti, hívhatod úgy másik Emma.
És lám végre megérkezett a kedves rokon is.
- Soha sem gondoltam volna, hogy egy egyszerű dobás lesz az, ami elárulná valódi kilétemet. Már sajnálom kedves rokon, hogy nem homlokra céloztam. Úgy sokkalta mulatságosabb lett volna az egész – jegyeztem meg unottan. – Nem, valóban nem sajnálom, az utóbbi két nap is szenvedés volt vele…
Elfintorodtam, amikor mondta, hogy a múltbeliek lebuktak.
- Szóval a hajasbaba és a dínó került a múltba. Nem csodálom, hogy elbaltázták az egészet. Szóval, ha én most itt még el is bukok – húztam gúnyos mosolyra a számat. – Pontosan tudod, hogy ki az, akivel a jövőben találkozol majd. Sok sikert a legújabb rokonunkhoz Jonathan-hez. Ah igen Emma elsírhatod magad, Miller hallott… ami azt illeti örülhettek is, mert én is. ahogyan a többiek is, Andrew újra, Tobi, három újonc és rajtuk kívül Clint és Steve is.
Teljesen könnyed csevegő hangnemben beszéltem, mintha nem éreztem volna semmilyen gyászt sem. Talán így volt, csak megkönnyebbülést, révén Clint is megkapta, amit szeretett volna, bár nagyon hiányozna, ha véletlenül mégis életben maradnék és ő nem. Elgondolkodtam Walter szavain, láthatóan, ha már tudtam, akkor kissé odébb biccentettem a fejemet és csípőre tettem a kezemet.
- Nézzük sorba kedves rokon. Én megmondtam három napja, hogy Chang magát járatja le az akcióval. A Különítmény legjobbjaival lejáratni a SHIELD-et, én mondtam, hogy felsül. Azt hiszem még fogadtam is Tony-val és Clintnek is említettem. Amikor a bomba felrobbant, én nyertem. Egy null nekem! Meghaltam, szívem leghőbb vágya, kettő null nekem! Clint is megkapta amit akart, három null ide! Mephisto a csodálóm és tehetségesnek tart, négy null ide. Az egyetlen, ami gond, hogy nem kedves nagynénékhez kerülök. Négy egy ide. Tudod garantálni, hogy visszakapom a testem, ami éppen több tucat darabra van szakadva és „kedves” társainkkal összevegyülve a robbanásnak hála, a képességeimmel együtt? Vissza tudod-e adni a szeretőmet, illetve elérni, hogy Valhalla-ba jussak? És persze megszabadítasz a tehetségtelen és elviselhetetlen selejttől? – utaltam a kettősre. – Ah, nem, nem fogod megölni őket, és a többit sem teljesíteni. A kígyó próbálja bűnbe csalni a másik kígyót. Drágám, a családom tagja vagy, akikben alapból nem igen bízok, cselszövő, akárcsak én, hazudsz és kihasználsz mindent, és mindenkit magad körül, mint én. Túlságosan hasonlítunk egymáshoz ahhoz, hogy valaha is egy oldalon álljunk. Ilyen mentalitású félistenből kettő nem fér meg egy csárdában. Tao-t talán tudod irányítani, engem soha sem tudnál. Én nem egy farok csóválgató kutya vagyok, hanem a káosz, engem nem ural senki!
Néhány pillanatra ránéztem teljesen komolyan.
- Van olyasmi, amit fel tudsz ajánlani nekem, hogy érdekeljen az ajánlatod? – kérdeztem. – Révén már rájöhettél az, hogy a tény, hogy élek-e vagy halok, nem túlságosan érdekes mozgatórugó, vagy motiváció számomra.

Ha nem lennék beparázva leesett állal bámulnék az ügynökre aki nem más, mint Stephanie. Mi a jó isten folyik itt és Tobi....
Hát persze, hogy nem stimmelt velük valami, jó hogy mikor ezekben a testekben vannak. Szaporán pislogva hallgatom mind a kettőt. 
Mennyire nem hiányzott Steph picsogása, meg öntömjénezése. Legszívesebben öklömmel meglátogatnám az arcát, ahogy Emmával beszél. 
Jon és a többiek hallottak, mi a jó fene folyik itt? Nem hiszem, hisz Steph is itt van, igaz kicsit másképp de még él, akkor Jonék is itt életben lehetnek. Benne lehetnek a kulimászban, az egyszer biztos ahogy mi is.
Amúgy meg mi a fenét akar velem beszélni Walter, én meg Emma voltam az egyetlen akivel semmi dolga nem lehet. Nem vagyunk asgardiak, még csak erősek sem vagy olyan önteltek, mint ezek ketten. Úgy döntöttem jobb ha csendben maradok és kivárom mi a fene lesz ennek a vége....vagy a mi végünk. Emma viszont kiakad erősen...ezen sem csodálkozok.
-Bocs, hogy megszakítom a családi csevejt meg a méreg áradatot ami Steph szájából folyik folyamatosan mióta megszületett, de az ezredest elengedhetnéd, úgy sem jelent veszélyt, ráadásul félek hogy Rustin így is elég kárt tett már benne.-
Hoppá mégis csak beleszóltam a dologba, remélem Rhodes nem szenvedett maradandó sérülést.

Frost kiakadásán csak felkacagok. Hogy miként merek ilyen hangnemet megütni.
- Úgy drágám, hogy nekem van saját akaratom, és nem tekintek istenként Walterre – feleltem.
Nocsak, nocsak Tyler a higgadtabb, meglepő és Emma megint csak sikoltozik és kiabál, és ezzel megint tökéletesen nekem ad igazat. Komolyan ennyire ostoba és vak lenne, hogy nem látja, vagy még mindig csak tagadja. Én is addig voltam rémes, amíg tagadtam, de miután beismertem sokkalta könnyebb lett minden.
- Én elégedett vagyok az életemmel, csak nem érdekel, hogy élek-e, vagy halok. Ahogyan Clintet sem. Ha nem tűnt volna fel drágám, pontosan olyan vagy – mosolyodtam el Emma kiabálása után. – Te is lenézel mindenkit, csak te azért, mert olyan gyenge vagy. Gyűlölöd őket, mert sajnálnak és szánnak és mert nem tartanak semmire, és nem kellesz senkinek. A legjobb lépésed az lett volna, ha elmész nyolc hónapja, de nem. Te továbbra is csak ráerőlteted magad mindenre és mindenkire a jelenlétedére. És a mocsárban csak egyre és egyre mélyebbre süllyedsz. Tyler még menthető, neki még némi esze is van, de te? Komolyan senkinek sem kellesz… kitettek ide és Tylert az igazi feladat helyett téged felügyelni küldtek. Még Jon is a munkát és a hazát választotta helyetted, mert az a fontosabb neki. A szegfű, az a kedvenc virága, azt vihetsz a temetésére.* Csak ismerd be, utána annyival könnyebb minden.
Felsóhajtottam.
- Halott, a gond az, hogy mindannyiunknak sikerrel kell járnia, hogy életben legyünk. Azaz mivel Tobi itt kihullott nekem is. Szóval bármilyen szomorú most ti igent mondotok „kedves” rokonomnak, vagy pedig nekem segítetek azért, hogy a barátaitok is életben legyetek. Pokoli választás, nem igaz? De ismerlek titeket, engem jobban utáltok, Walter van két embered, ha már én úgyis nemet mondtam.
Kovacs szavaira elfintorodtam.
- Elsőként a gyűlölködés kiirtását a sajátjaid között kellene megoldanod és magadban, mert még bennetek és ott van és nem megváltani az emberséget – jegyeztem meg megvetően. – Nem tudsz ígérni semmit nekem, hogy miért álljak be a zombijaid közé. Nem kell nekem a nagynénénk ahhoz, hogy megoldjam ezt. És igen, mindenki elhullik. Te is elfogsz. Ha nem is most, nem is tíz-húsz év múlva, de elfogsz, és bízom benne, hogy bármelyik alvilágban is leszek kacagva fogom nézni, ahogyan minden, de minden széthullik körülötted.
Amennyire tudtam a két idióta felé pillantottam.
- Ami úgy néz ki, hogy Mephisto oldalán lesz, révén most teszem meg azt, hogy megszegem a szerződést. Clintért… és ez azt jelenti, hogy esélyt kapnak a többiek is arra, hogy éljenek, ha úgy döntötök, hogy segítetek – a hangom most teljesen komoly volt. – Kovacs és Frost már úgyis tudják, hiszen a múltban ott volt Redbow és a hajasbaba. Mephisto háromfelé küldött minket, múlt, jelen és jövő. Megállítani Kovacsot. Vagy megkell ölnöm, vagy megszerezni a lelkének egy részét, azzal, hogy megérintem. Ennyi, ha segítetek a többieknek esélye lesz visszatérni, nélkülem. Ti triplán nyertek, én hulla maradok, a többiek élnek és megszabadultok Kovacstól… rajtatok áll, főleg rajtad Tyler.

*Tyler: Emma is tudja, hogy tényleg az Jon kedvence. (csak kiegészítés)

Rohadj meg Walter! Remélem ezt a gondolatomat te is hallod Emma drága.
-Perlekedés? Ugyan ez nem perlekedés, Walter. Ha Stephanie tehetné bele állítana egy-egy nyílvesszőt mindenki hátába....egyes személyekbe esetleg kettőt is.-
Mondom ki a nyilvánvalót. Mephisto, maga a Sátán. Még hogy én segítsek ezeknek. Ki van zárva. Legalábbis ez az első gondolatom, de ha a többiek is úgy jártak, mint itt Steph.....
-Kösz meg vagyok ezzel az egy képességemmel is...-
Morgom, majd szinte kétségbeesetten kezdek el gondolkodni, de az arcomon nem látszik semmi, legfeljebb annyi, hogy erősen elgondolkodok az ajánlaton amit Walter az imént említett.. Nem sok választásunk van. Vagy segítünk Walternek és Steph meghal, mivel megszegte az egyességet a Sátánnal, és a többiek megmenekülhetnek, vagy mindenki ki purcan. Mivel Walter tud erről az egészről. Te jó isten, Steph, ha még segítenénk is neked, mégis hogy tervezted a dolgot? Le vagyunk bénítva, nem hogy megérinteni nem tudod Waltert még a közelébe sem tudunk jutni. Persze ha feloldaná az időzárat Emma, tudnánk mozogni, de mivel megszegte az egyességet, lehet hogy Mephisto is azonnal lecsap Stephaniera és bebuktuk az egészet. Ha fel is oldja azonnal cselekednünk kellene, míg a többiek fel nem eszmélnek. Húzós és ha nem sikerül ugyan ott vagyunk, csak az áldozatok száma emelkedett.
-....bár ha jobban meggondolom, azért nélküled Lokit sem tudtuk volna legyűrni. Nem látom be miért ne tudnál a Sátánnal is szembe szállni...-
Etesük kicsit az egóját, közben amennyire tudok szétnézek felmérem a terepet. Ki kihez áll közel, milyen tereptárgy van a közelben amit tudnék teleportálni, mihez van közel Walter, hogy a közelébe tudjam juttatni Stephet mikor nem számít rá. Mert hiszek neki, és inkább neki segítek, mint Walternek.
-Rendben segítek neked, de engedd el az ezredest és tudni akarom, hogy mit akarsz kezdeni majd Cash-el is. De nehogy azt hidd, hogy máris csatlakozom a kis szektádhoz, az együttműködésünk erre az alkalomra, ellenségre szól. Ellenséged ellensége a barátod...legalábbis egy ideig.-
Teszem hozzá a végét, nehogy gyanús legyen neki hogy ilyen rögtön beleegyeztem a dologba. Stephnek nem merek jelezni, nehogy lebukjak. Igaz Steph azért annál jobban ismer, hogy tudja nem szoktam senkit sem dicsérgetni ennyire főleg nem Waltert. Lehet hogy Walter számít valami ilyesmire és akkor kakukk lesz nekünk. De ha meg sem próbáljuk....
Csak legyen rá egy rövid kis alkalom és máris teleportálom Stephet Walterhez....vagy majd amit a helyzet hoz.

//A maradék reag délutánra estére marad, mert merül a laptopom:) //

Ennyit a hatalmas nagy terveimről, úgy utálom a telepatákat, de úgy. Emma simán kiolvas a fejünkből mindent, persze amúgy sem vagyok hatalmas színész. Azért megpróbáltam a dolgot. Még a női testbe bújt fickó felbosszantja Waltert majd....

Emma össze zavarja Iant, míg Rustinnal nekem kell foglalkoznom, egy pillanatra megszédülök és összezavarodok, mintha történt volna valami a fejemmel. Hirtelen a mozgásuk megváltozik, olajozottan dolgoznak össze, míg én zavarodottan pislogok. Mintha lett volna idejük kitalálni mit tegyenek ellenünk.
Ahogy mozdulnék vagy cselekednék, már el is tűnnek Cash-el együtt.
-Rohadt életbe! Mi folyik itt....-
Az ezredest már Emma megnézi, bár ahogy látom ő is zavarodott, ahogy a másik kettő is. 
-Jól van Fontaine ügynök? Ahogy látom maga is össze van zavarodva....biztos Emma Frost tett valamit velünk...-
Szűrőm a fogaim közt, majd elindulok arrafelé, amerre Rustin elhajított valamit a fák közé, hogy ellenőrizzem, nehogy megint a nyakunkba kapjunk valami kellemetlenséget és ha az akkor megpróbálom minél messzebb teleportálni tőlünk. Aztán megtorpanok, ahogy az ügynök hangját hallom. Sarkon fordulok és mindenkit a lehető legmesszebb teleportálok. Nem tudom miért feltételeztem, hogy Rustin esetleg segít nekünk, és valami olyasmit dobott el ami hasznunkra lehet. Hülye! Az előbb még simán ránk dobott volna még egy atombombát is ha kéznél van. Így a lehető leggyorsabban elteleportálok olyan messzire amilyenre csak lehetőségem van.

- Drágám, nem a SHIELD hazugsága mérgezett meg – szóltam még vissza Frost-nak. – Felajánlottam azt, hogy csatlakozom hozzátok, nem sokkal a feltámadásom után. Wyoming-ban, ugye Walter? Nem fogadta el az ajánlatomat. Most, persze, amikor szükség lenne rám, akkor hirtelen kellek, amikor önként tettem volna nem. Nem a SHIELD eszméit követem, a sajátomat. Akkor kellett volna az ajánlatomat elfogadnia, amikor én ajánlottam fel. Nem fogok alamizsnából csatlakozni.
Annál sokkalta nagyobb volt a büszkeségem, minthogy ezt megengedjem magamnak. Tyler rémesen hazudott, kizárt volt, hogy átakar állni, és igen ezt még Frost sem vette be tőle. Én is átláttam a hazugságon, gyakorolnia kellett volna. Ajkaimon mosoly jelent meg, amikor kiderült, hogy egyikőjük sincs esze ágában megtennie.
- Ezt szeretem a káoszban, kiszámíthatatlan – feleltem gúnyosan. – Walter, eddig sem érdekelt, hogy mi van velem, csak addig, amíg kellettem a közvetlen céljaidhoz. Ne hazudj, átlátok rajtad.
Johnny-nak pedig igaza volt, mindkettő pontosan ugyanolyan volt és tudom, hogy jól döntöttem, hogy nem fogadtam el. Nem leszek olyan, aki ezt megteszi, amikor kell. A következő pillanatban pedig láttam, hogy már ott vannak készen, és egy teleportálás és mind eltűntek. A francba!
- Mi… hogyan? – kérdeztem a szerepemnek megfelelően kellően zavartan, illetve egyébként is. – Ez… ezt hogyan tették?
Telepataként volt egy igazán remek tippem, hogy mit is művelt Frost, hogy miként zavart össze minket, nem volt nehéz megtennie, de mindez túl gyors volt. Az átokba!
- Hasra! Az egyik eldobott valamit! – kiáltottam fel.
Miért is kiáltottam fel? Nem tudom, az biztos, hogy nem a két idiótát mentettem, inkább Blaze-t, mert felé még volt kívánságom. És ekkor még Mephisto hangját is hallottam a fejemben.
~ Fogalmam sincs, neked kellene tudnod, főleg, hogy Kovacs-nak van telepatája is! Hogyan szedték azok össze ilyen gyorsan magukat?! ~ kérdeztem Mephisto-t dühösen. ~ Frost képes némileg asztrálsíkot összehozni, nem teljesen… lefagyasztja az időt, vagy mit tesz. Egyébként nem tudom, nem is láttuk, ahogyan Kovacs-ot sem, már ha ő itt volt. ~

Az ember mire gondol, hogy egy bomba, de nem, valaki odamegy megnézni, ha nem tudnám, hogy ott volt a katonai kiképzésen azt mondanám, hogy először van terepen. Igaz most még pont jól jött, de szívesen megnéztem volna, ahogyan a levegőbe repül az ostobasága miatt. Rhodie is magához tért, mi pedig már kissé odébb voltunk hála a teleportálásnak. A parancs után az őrszemek azonnal tüzet is nyitottak és visszatudták azt a masszát tartani, emlékszem, hogy pont egyszer egy ilyen elől rántottam el Clintet, amikor rájöttem, hogy mit is érzek iránta, de még Bruce-al voltam együtt.
- A lőfegyver is hatásos ellene? – kérdeztem zavartan.
Amennyiben valaki megerősíti mindezt a szerep miatt, akkor a fegyveremmel én is tüzet nyitok, ha a nemet kapom, akkor nem teszem. Hamarosan úgyis eléri a nagyságát, aztán utána összeomlik, ahogyan tette a korábbi alkalmakkor is. De addig is a mesteri alakításban figyelem, nehogy felénk jöjjön, arcomon némi félelemmel, ha mégis túljut az őrszemeken, akkor igyekszem futni majd.
~ Ha megkérdezted volna megtudtam volna mondani, hogy így történt ~ feleltem Mephisto-nak. ~ Hiszen mi tudtunk róla egy ideje. Időzárat? Ezt már megtette korábban is, meg kell majd tanulnom, ha egyszer visszajutok az élők sorában és visszakapom a testemet! Remek! ~ vicsorodtam el. ~ Ezek szerint két amatőrt küldtél a múltba és Miller a jövőben van. Mivel ha ő lenne a múltban nem bukott volna le, hanem megcsinálja a feladatot. Ha tudja, akkor ebből következik, hogy mi is elbuktunk, vagyis én, és ezek után a jövőbeliek is. Nem gondolod, hogy módosítanod kellene a szabályokon? Nem a mi érdekünkben, a sajátodéban, ha még mindig akarod Kovacs-ot… mert ha tudja és Frost itt van, tudja, hogy én itt vagyok, meg Blaze és soha sem fog megjelenni nekünk. Gondolnod kellett volna a mentális védelmünkre. Telepataként tudok néhány tippet is adni. ~