Kolumbia

-Ezt nektek....-
Vigyorgok a katonákra, persze ez sem túl pozitív, mert ezzel sem haladunk előre, de legalább le tudom vezetni a frusztrációmat. Öröm nézni ahogy Cash meg a bérgyilkos nője révetegen állnak és lesnek ki a fejükből, hála Emmának. Én meg elszórakozok a katonákkal, míg a három Őr végre berepül a képbe és máris megszórják őket némi lézershow keretében. Hullanak is, mint a legyek.
Minket meg Rhodes kap fel, a szemem sarkából látom, ahogy Elektra lenn próbál meg fedezékbe vonulni, mint egy amatőr, úgy mozog ennél még én is jobban csinálom.
-Ez most komoly?!-
Az Őrt úgy veri szét, mint egy halom rozsdás vasat. Nagyon remek.
-Mondja ezredes, hogy a másik kettőnek van valami hatásos fegyvere Cash ellen....-
Tehetetlenül nézem a dolgot, legfeljebb leadhatok pár lövést, persze inkább nem mert csak magunkra vonnám a figyelmét. Ne merek cselekedni, és nem is nagyon tudok, legfeljebb annyit, hogy ha ránk támadna akkor mindig az Őrök közelébe teleportálom.

Zavartan bólintottam Emma-nak, hogy csak pár perc, valóságban egy pillanat sem. Elfogadtam a kezét, hogy felsegítsen, majd mire sikerült volna „felfognom”, hogy mi történik a megjátszott lassúsággal az ájulás után már itt voltak a vasak és mi a levegőben. Belül kitörő örömmel és gyönyörűséggel néztem, ahogyan a katonák halálra égnek szépen lassan, nagy fájdalmak közepette, ez volt az igazi káosz, ahogyan én szerettem. Az egyetlen dolog, ami miatt köszönetet mondhattam az apámnak, hogy tőle örököltem. Ez. A káosz és halál imádata. Sokáig próbáltam elnyomni és tagadni, de mostanra beláttam, hogy felesleges és az egész gyönyörű! És még mindig mi maradtunk alul, mert Cash győzelemre állt. Komolyan, ha meglettek volna a képességeim, akkor már régen vége lett volna, de ugyebár ebben a testben semmi olyat nem tehettem, ami arra utalna, hogy én vagyok. Így szenvedjenek csak a többiek. És Emma tovább játssza az ostoba szajhát, mint akinek semmi esze nincs.
- Az őrszemek nem továbbítók és átjátszók– mondtam lassan. – Ezek mutánsképességet blokkolnak, nem erősítik azok hatását, ha így lenne, ki kéne őket dobni…
Most komolyan mit várt, nem majd mikrofont és hozzá erősített hangfalakat hozunk csak az ő kedvéért. Egoistább, mint hittem, vagy pedig tényleg csak ennyire buta. Inkább a buta, nem törtem magam kellően ahhoz, hogy elüldözzem. És kivetülés, kivetülés hátán, bravó! Az öngyilkosság legjobb módszere, túlhasználni a képességeket, újra! Hát soha sem tanul egyik barom sem ezekből? Úgy tűnt nem…
- Ne merítse ki magát ügynök, szerintem átlát a próbálkozásain… - javasoltam a lehető legkedvesebben, még mindig kissé ízesen beszélve az „ájulástól”.

Bárkit, egy Hulkot kivéve, nem hiszem el, hogy Stark nem épített páncélt Hulkok ellen, vagy nem tervezett efféle dolgot, de láthatóan nem így történt. Ha visszajutottam a testembe teszek róla, hogy mindez eszébe jusson. És mit gondoltam egyik sem volt túl sikeresem. Sem a hangok, se egyéb. Johnny felbukkanásával mit sem törődtem, inkább a kérdésre koncentráltam, amit Rhodie feltett. A kérdések után a homlokomat fogtam meg egy pillanatra, majd a halántékaimat masszíroztam meg, mintha gyorsítani akarnám a gondolkodásomat, és a kábultásgot eltűnteteni.
- Lenyugtatni? – kérdeztem, még mindig kissé lassan beszéltem, de már reálisan jobban, mintha tényleg kezdenék magamhoz térni. – Gázzal, vagy hasonlóval, telepata, de az nincs itt. Esetleg, ha nem akarunk finomkodni uram… kellene olyan jó lövész, mint „Hawkguy” és „Hawkgirl”, avagy Miller a Különítményből… kilőni a szemét. Esetleg egy mesterlövész, de olyanunk nincs. Esetleg ön uram ezt megtudná tenni. A szemének csak nincs védelme, lágy szövet és mögötte üresség a koponyáig. De ehhez tiszta cél kell és nem hadonászás azok az izék ellen…
Nem mondhatom ki, hogy kivetülés, mert elvileg nem tudom, hogy így hívja őket. Így ez elég volt. reméltem, hogy ért ebből és nem próbálkozik egyik idióta sem a képességeik használatával, ahelyett, hogy gondolkodnának. Hihetetlen, hogy ezt nem volt képes Miller egyáltalán beléjük verni az évek alatt, hogy képesség csak akkor, ha muszáj, más különben beleájul az ember és belehal, ha éppen túlfeszítette a határait. Ezért is voltam én a legjobb a csapatban.
- Elektra magára vonhatná a figyelmet, úgyis Cash embere, nem igaz? Őt csak nem támadja meg és addig önnek tiszta célpontja lenne. Jobb tervem nincs uram.

-Igen, bárkit....-
Morgom az orrom alá, ahogy Cashről is csak a ruhát pörköli le a lézer, és még dühösebben püföli őket.
-Ötletnek jó...csak elég közel kell jutnia ehhez a baromhoz.....-
Válaszolok Fontaine ügynöknek, miközben Hulkot lesem, és jár az agyam mit tehetnénk. Elviekben elég jó mesterlövész vagyok, felszerelésem ugyan nincs hozzá...
-Megbocsájtást?! Miután megölte az embereinket....-
Kiálltok a nőre dühösen, ahogy megjelenik mellettünk és kezdek hajlani afféle, hogy használjuk csalinak....hátha Cash kilapítaná.
-Esetleg mikor nem számít rá, kicserélhettem kettejüket, Elektrát, Önre ezredes és tiszta célpontja lenne...és a lövés után lenne elég időnk, míg felgyógyul, arra hogy biztonságos helyre vigyük, ahonnan nem tud kitörni....-

Persze, hogy nem vagy egyikünk sem, mi utánozhatatlanok és pótolhatatlanok vagyunk Clintttel. És jelen pillanatban mind a ketten halottak! Bár ironikus, hogy mindketten megkapjuk ezzel, amire vártunk, csak én éppen a rossz túlvilággal. Azt had ne én találjam már ki, hogy miként jutunk oda a baromhoz olyan közel, hogy ezt végre lehessen hajtani. én épp még kába vagyok az „ájulásom” után, örüljetek, hogy ennyit elmondtam és nem hagytam, hogy mind itt vesszetek. A gond az, hogy akkor én is itt veszek és Valhalla soha sem lesz elérhető számomra. Örüljetek, hogy legalább ennyiben egyezik jelenleg az érdekünk. És most még én nem is lőhettem, mert akkor lebuktatom magam, hogy innen egy pisztollyal kilövöm a szemét, pedig menne, még így is, úgy, hogy nem vonjuk el a figyelmét, de az enyhe túlzás lenne már. De megvolt legalább összetették, hogy Johnny-t pakoljuk ki neki, Cash-nek, hogy majd kicserélve őt és Rhodie-t közvetlen közelről lőjük szembe az alakot. Lassan, még mindig kissé zavartan, de már valamivel éberebben öntöttem le magamat a kulaccsal, a fejemet, hogy felébredjek. Majd figyeltem kótyagosan, hogy kihajítják Elektra bőrében őt a felettese felé, és még úgy is tűnt, hogy sikerült is magára vonnia a figyelmét. Most már csak a két balféken múlt és Rhodie-n persze, hogy mennyire sikerül, amit kell. Ha nem, akkor futhatunk az életünkért.

Még jó, hogy az ezredesnek sem tetszik, hogy lemészárolta az embereinket ez a nő. Csak sikerül összehoznunk egy tervet, Elektra pedig szépen repül.
-Ha sikerül leteríteni Cash-t, bénítsd meg Elektrát...-
Szólók Emmának, miközben várom a pillanatot, a teleportálásra. Még nem....most, ahogy megfordul és az Őrök püfölése helyett a nőre koncentrál, azonnal kicserélem kettejüket. Az időzítésnek jónak kell lennie, és Cash sem ismeri a képességemet, így még a meglepetés ereje is velünk van. Feszülten várom a lövést, ami remélhetőleg sikerülni fog....
Ha nem, nos nem tudom mit tehetnék a visszavonuláson kívül, ezen felül felkészülök, hogy ha kell el teleportáljam Rhodes ezredest ha veszélybe kerülne. 
Így is sokat időztünk itt, és túl sokan haltak meg emiatt a barom miatt. Remélem megér elkapni, és okozunk Walternek elég kárt...elég kárt ahhoz, hogy ennyi ember meghaljon érte...miket beszélek, semmi nem ér meg ennyit...
A szemem nem veszem le a jelenetről, nehogy lekéssem, ha mentő akcióra kerül a sor.

Majdnem felnevettem, de végül ez csak köhögés lett szerencsére. Milyen aranyos, hogy egy ezredes jelenlétében Tyler kezd parancsokat osztogatni. Komolyan mondom kezdem azt hinni, hogy az én istenkomplexusom, de még Kovacsé sincs sehol ehhez az idiótához képest. Mit hisz, hogy ő a megváltó, vagy ő az ezredes, aki parancsokat osztogathat ezen a helyen? Én mindig tudom legalább, hogy ki adja ezeket, más kérdés az, hogy egyáltalán nem érdekel. De ez?! Hihetetlen. Előre néztem és hamarosan meghallottam a lövés hangját, majd az üvöltést és a nagydarab Hulk el is dőlt. Ahogyan érkezett a parancs elindultam előre, kissé még szédölögve, mintha részeg lennék, de végül csak odaértem. A kissé összemenő alakra néztem és még engem is sikerült meglepnie, hogy egy öregember volt. És akkor most jöhet a következő színjáték. Legalább ennek a libának legyenek érzései, ha már láthatóan a máskor emberi életekért sipákoló Tyler és Emma magára sem vette, hogy legalább egy tucat embert megöltek itt, akik a SHIELD-et szolgálták.
- U… uram… szeretném kivenni a mai nap hátra levő részét – mondtam síráshoz közeli állapotban. – A társam öngyilkos lett… a másikat megölték, ahogyan a többieket is… mindet ismertem. Nekem… nekem ez sok volt mára.
És ez egy normális reakció volt az akció után, de nem pedig az, amit mások előadtak. Az, hogy engem nem érdekelnek azok a nyomorultak egy dolog, de én utálom az embereket és szeretem nézni a halált. De ők ketten? Mikor lettek olyanok, mint én? Lehet, hogy többet kellene foglalkoznom a társaim lelkivilágával legalább ránézésre, mint tettem az elmúlt hónapokban.

Örömmel hallom, ahogy Cash felordít. Egy Hulknak is árt néha napján ha csöppet szemen lövik. Ráadásul el is lett kábítva. Egy kicsit fellélegeztem végre. Ártalmatlanítva lett és vége a veszélynek.
Sokkal jobban is mehetett volna, szinte az összes emberünk meghalt.
Megyek a többiek után, Fontaine ügynök meg szédelegve, láthatóan rossz bőrben, kéri ki a hátra lévő napot. Egyetértenék, de van még mit csinálni.
-Uram, el kell vinnünk az emberek testét....túl sokan haltak meg emiatt a barom miatt...és azt a nőt is le kéne tartóztatni, amíg el nem menekül. Felelnie kell azért amit tett...-
A nő csak zavartan kódorog körülöttünk, nem tűnik veszélyesnek mégis mindenkit megölt a Kúriánál. Legszívesebben már rátámadtam volna, de nem ez volt a feladat, és már a halott katonákon sem tudunk segíteni.

-Nem magának kellene felelősséget vállalnia hanem nekik....-
A dühös nem megfelelő kifejezés arra amit érzek, mikor a nő, enyhén szólva is hülyeséget beszél. 
-Segített?! Segített?! Miután megölte azokat a katonákat a háznál, majd Pierce ügynököt is?! Maga teljesen elmebeteg? Jobb lesz ha mindent eldalol amit tud Cashről mielőtt úgy járna mint ő....-
Teljesen kiakadtam, de ez a nő tényleg nem százas. Bizalomról fecserészik, miközben gyilkos. Különben is nem érünk erre rá, még Walter emberei mindig beállíthatnak. Nem valószínű de az esély fenn áll.
-Jobb ha beszél még pedig minél gyorsabban....-
Szűröm a fogaim közt a szavakat, nehezen tartva vissza magam, nem sok kell hogy megüssem. Tuti nem jönnék ki jól a dologból, de megérné. Le csillapodnék az egyszer biztos.

Rendben ez így kezdett katasztrofális lenni a helyzet, amit nem hagyhattam. Bár megvalljuk imádtam volna, ha Mephisto valamelyik ostoba baromba teszi bele azok után, hogy megölték Elektrát. De nem lennék Loki lánya, ha nem tudnám megoldani ezt a helyzetet. Még szerencse, hogy mindkettő ennyire irreálisan viselkedik és nem úgy, ahogyan az évek során megszokhattuk tőlük. Így sokkal, de sokkal könnyebb dolgom lesz abban, hogy az egész helyzetet a javamra fordítsam.
- Ez így kész elmebaj! – kiáltottam fel pánik szerűen. – Azt sem tudjuk ki ez a nő… miként kéne viselkednie. Nem védeni akarom, de messze nem ő az egyetlen, aki furcsán viselkedik ma este…
Hadarva beszéltem kapkodva kicsit, ami tökéletesen illett
- A társam főbe lövi magát, és White ügynök, illetve Jackson ügynök is kifordult magából. Mi mind felnézünk a különítmény tagjaira, én is… úgy tudtam, hogy White ügynök a csapat lelkisimerte, egy végtelenül kedves lány, aki rosszul van a harc gondolatától is, aki rosszul lesz a haláltól, ehelyett már Lyesmith szintű érzéketlen nő van itt most velünk. Jackson ügynök pedig úgy kezdett itt parancsolgatni felülírva az ön parancsait halálba küldve másokat ostobán, mintha az ön helyében lenne és nem ön lenne a parancsnok uram, hanem ő. Ők ketten nem vádaskodnak és nem nézik érzéketlenül azt, ha megölnek valakit az orruk előtt ilyen kegyetlenséggel. Még ha az ellenség is az, a legjobb tudomásom szerint. Mi folyik itt ma este? Kik maguk egyáltalán?! Uram, mondja azt, hogy ön szerint sincs mi itt minden rendben!
Könyörgően néztem az ezredesre, hogy csináljon már valamit és adjon nekem igazat.

Kettő nulla nekem, először is Rhodie velem ért egyet, milyen könnyű őt manipulálni és legalább úgy tehetem ezt, hogy nem tudják, hogy én én vagyok és nem egyből azzal jönnek, hogy megint csak ezt teszem. Lehet, hogy örültem volna egy alakváltásnak képességnek, hogy ezt meg tudjam tenni. Igaz Rogers, Tony és a többiek is mindig a hatásom alá kerülnek, így igazán profi voltam benne. A második pont nekem, hogy végre elkerült a figyelem Elektráról egy időre és nem várta el a választ a két kisgyerek nevetséges hisztije után Rhodie a nőtől. Azonban a mondatot sem tudta befejezni, mert valami körbevette. Végre valahára megérkezett az, amit akartam. A füstöt is felismertem, ahogyan a jeget is. Ian és Rusty. Amennyire idióta ez a kettő, még harcba is bocsátkozik velük, én pedig úgy feltettem volna a kérdést, hogy hol hagyták a pórázt vezető Kovacs-ot, vagy már annyira nagymenőnek tartja magát, hogy le sem alacsonyodik közénk? Oh, várjunk csak úgy, hogy úgy tudom, csak Emma és Tyler van itt, én magam sem tenném meg. Így nem meglepő, pedig nekem ő kellett volna. egyelőre nem szólaltam meg, azzal túlságosan is felfedném magamat, de ha úgy alakul a helyzet kénytelen leszek hátrébb húzódni, hogy ne legyek két ostoba társam látóterében és Johnny helyett dobálgatni a tőreit. Csak nem lehet nehezebb pontosan eltalálni vele a célt, mint mozgásban egy nyílvesszővel és akkor még hihetnék azt is, hogy Elektra magához tért és legalább a gyanú így még kevésbé terelődne rá. Bár szerintem korábbi ex-társak nagyobb prioritást élveznek most. Ha támadnak próbálok kitérni előlük, de egyelőre én nem teszek semmit sem, hiszen ezaz este már kellően kimerített és összeomlás szélén áll szegény kicsi de Fontaine ügynök.

Érdeklődve pillantok az ügynökre, aki teljesen kiakad. Ráadásul minket gyanúsít meg azzal, hogy furcsán viselkedünk. Nem reagálok rá, az emberek változnak, és senkit nem küldök a halálba. Az egy dolog, hogy nem hagytam volna ezt a nőt lelépni. A másik pedig az, hogy ha Emma észrevett valamit azon a nőn, akkor úgyis van. Szerintem én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy Emma mennyit dolgozott azon, hogy keményebb legyen. Erről ennyit.
-Uram...-
Jég és árnyék. Francba ezeknek is most kellett megjelenniük. Csak hárman vagyunk, ketten, leszámítva az összeroppant Fontaine ügynököt. Ezek ketten meg fel vannak turbózva. El kellene hoznunk a csíkot amíg lehet. Viszont, két ekkora Őrt lefagyasztva tartani, plusz az ezredes-t fogva tartani nem semmi erőkifejtést kell hozzá.
-Ian, még mindig annyira ki nem állhatlak, mint régen. Mi a fenét akar Walter ettől a fickótól? Úgy látszik nem lehet túl fontos ha a csatlósait küldi csak....-
Válaszolok nekik, felkészülve a harcra. Ha nekünk ugranak, a karperecemmel a még Ghost ellen belerakott fénysugárral megpróbálom eloszlatni az ezredest szorító árnyékot kezdetnek, ha lesz rá elég időm.