Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Thorhalla** Vas. 27 Okt. 2013, 19:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan közeledet Ragal már akkor végigmérte őt jó alaposan, azzal mit sem törődve, hogy esetleg a férfi méltóságát sértené meg vele. Lassanként kezdte megérteni, hogy az apja miért pont egy skandináv nőbe szeretetett bele és az anyja is miért a régi skandináv felmenőket szúrta ki az apjában. Noha Tubrok nem volt messze olyan tökéletes, mint amilyenek a HPI-ben a férfik, de pontosan ez tette Ingrid számára azzá, illetve a férfi származása. Egy vezető, izgalmas és veszélyes játszma volt ez, tekintve, hogy nagyon, de nagyon sokan elleneznék mindazt, amire készül és még a barátai sem valószínű, hogy támogatnák, vagy jó szemmel néznék mindezt. Amikor a férfi végigmérte Ingridet elég sok mindent leolvashatott róla, először is a lábfejei némileg sárosak voltak, mintha kint járt volna lábbeli nélkül a szabadban, a rövid combközépig érő némileg áttetsző hálóingen és egy fehérneműn kívül nem volt más a nőn, és ennek hála sokkal több minden volt rajta látható. Többek közt, amit a ruha alatt csak sejtetni lehetett a mozgásából és a merev tartásból. A teste nem csak azért volt már-már tökéletes, mert génkezelést kapott, hanem látszottak rajta az izmok, nem túl sok, hanem csak annyi, ami még éppen tökéletessé teszik a testet és nem elcsúnyítják. Ebből következhetett, hogy rendszeresen edz és nem hanyagolja el magát ilyen téren sem. A mozdulatain most még inkább előjött és látszott – valószínűleg egy sima átlagos ember ki sem szúrta volna, de azért Ragal harcos volt és neki ez szinte biztosan feltűnt –, hogy a mozdulataiban ott van berögzülten az a mozgás, ami egy képzett katonától, harcostól megszokott. Nem csak annyi, amit a HPI-ről rebesgetnek, hogy feltöltenek az ember agyába mindent, nem, ezek begyakorolt, ösztönös mozdulatok voltak, ami hosszú, nagyon hosszú katonai képzést, több fajtát sejttetek. A női bájak mögött egy képzett katona, gyilkos volt, akinek, ha akarná bármelyik mozdulatában ott lenne a halál.
Egyébként láthatta, hogy a nőt nem zavarta a tekintet, hogy miként mérte végig őt, mert Ingrid is hasonlóképpen tett, amikor a férfi levette a kabátot. A nő csak elmosolyodott, amikor a férfi visszatért a kétértelmű megjegyzésekre, tetszett neki ez a játék, nagyjából úgysem szóban kommunikáltak egymással, a testbeszéd ebben az esetben sokkalta kifejezőbb és sokatmondóbb volt. Ahogyan belenézett ekkor Ingrid szemébe megláthatta azt, hogy milyen is a nő valójában, odalent a vacsoránál még némileg behódoló személyben mutatta magát, hogy érezze a férfi, hogy ő a domináns és az erősebb, de most nem ez volt. Ingrid azzal a kihívó tekintettel fogadta Ragal-ét, amivel a férfi az övét fogadta odalent, a szemeiből is ugyanaz a határozottság, eltökéltség és erő sugárzott, mint a mozdulataiból, a legkisebből is. Nem leplezte, hogy ez a valódi természete és ez ő, itt volt az ideje, hogy a férfi meglássa ki és micsoda ő valójában. Tyr szavai után nem lett volna értelme a behódoltságot játszani, mert akkor az egész elvesztette volna az értelmét, ha Tubrok egyszerűen beskatulyázza őt a többi átlagos személynek, mert ő minden volt csak éppen nem átlagos. A kérdésre a hogy tetszik a hely elmosolyodott, újra végigmérte a férfit és továbbra is kacér mosollyal válaszolt.
< - Minden várakozáson felüli – felelte hasonlóan kétértelmű hangsúlyban, ahogyan a férfi is játszott vele. >
Néhány pillanatot még kivárt, majd folytatta.
< - Nemrég jártam kint egyet és megcsodáltam a helyet – egy röpke pillanatra kislányos mosollyal pillantott a sáros lábaira. – Az északi fény mesés. Roppantul eltérő itt minden a HPI-től, de éppen ebben van a varázsa, hogy újdonság. Gyönyörűek az épületek, a szállás kiváló és a társaság is első osztályú – mosolyodott el ismét kacéran és néhány pillanatra az alsó ajkába is beleharapott. – Azt hiszem, hogy bármennyi időt képes lennék itt tölteni. Remélem a Bölcs semmi rosszat nem mondott rólam, ami ezt megakadályozná. >
Kicsit távolabb lépett az ajtótól, ahol eddig állt a szoba belseje felé, a mozdulatai most is csábítóak és provokatívak, amiket külön kiemelt az, hogy mennyire alulöltözött volt, ami láthatóan őt nem igazán zavarta, hiszen nem mutatott meg semmi lényegest magából, mindent a férfi képzeletére bízott. Láthatóan, a mozdulataiból kivehető volt, hogy roppantul élvezi a helyzetet, és azt, hogy most már teljesen egyenrangúként bánik a férfival.
< - Megkínálhatlak valamivel? – kérdezte, ismét abban a kétértelmű hangsúlyban és ugyanúgy folytatta. – És neked mi a véleményed a Birodalomról és a küldöttségről? >

by **Bishop** Vas. 27 Okt. 2013, 22:50

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ahogy Ingrid végigméri a férfit, látja a testén, hogy nagyon edzett és arányos a magasságával és vállainak szélességével a testrészeinek az aránya, sokkal inkább erős mint nagydarab, hasonló mint az anyja történetében leírt harcosok. De ez a felépítés nem olyan, mint a birodalmiaknál, ez nem magától alakult ki, hanem hosszú évek és a nagy terhelés miatt lett ennyire kidolgozott. Több nem igazán látszik mert a férfi hosszú ruházatot visel, nem olyat mint legutóbb, hanem sokkal kevésbé elegánsat, de még olyat ami kellően jelzi a rangját. A férfi jóval több mint egy fejjel magasabb Ingridnél ezért kicsit hátrébb lép és így figyeli, hogy ne kelljen úgy lenéznie rá, mintha felé magasodna. Amit lát a nőn az láthatóan meglepő számára, hogy a nő is képzett katona, sőt annál több, de ez felkelti az érdeklődését és kíváncsivá teszi, szeret a tűzzel játszani. Ezután rögtön elmosolyodik Ingrid kicsit saras lábán.
< - Nem, éppen ellenkezőleg, csak jókat mondott... Ne aggódj, ha a tárgyalások jól sikerülnek, akkor bármennyi időt tölthetsz itt. De az északi fények varázsa előbb-utóbb elveszik, gyerekként nagyon mást jelentettek nekem, mint most, a szépségük mindig megmarad, csak másra emlékeztetik az embert. >
Mondja néhány másodpercre elgondolkozva valamin, majd újra a nőt figyeli, ahogy az beljebb sétál az ajtótól. A kérdésre nem válaszol csak megnézi, hogy hol van a pult, ahol kiszolgálhatja magát, ahogy oda sétál hátulról elmegy Ingrid mellet és mintha véletlen lenne egy nagyon rövid ideig hozzáér Ingridhez, megérintve a ruhán keresztül őt oldalával, karjával. Úgy tesz mintha észre se vette volna ezt. Ha van a pulton sörhöz hasonló ital akkor tölt magának.
< - Kiszolgálom magam, köszönöm, te kérsz valamit? -néz vissza Millerre- A Birodalmadról nem tudom még mit gondoljak, de a küldöttség kellemes csalódás volt már elsőre. >

~Karakter: Anthony Calm / Eno ; Helyszín: Drox~

Elena csodálkozva néz Enora, mintha valamit nem értene, vagy nem akarná megérteni.
- Olaj? Mezők? Mármint szerves olaj? Vagy szintetikus tartályokról van szó? Mégis mennyi lehet a Földön? De ez most nem lényeg.
Csalódottan hallgatja, hogy sajnos nincs információ. Biztos kíváncsi lenne az egésznek a részleteire is, de ő is tudja, hogy most a menekülés fontosabb. Miközben hallgatja az információkat Anthony-tól megvakarja a tarkóját és gondolkodni kezdd a lehetséges megoldásokon. Mivel mindketten nagyon jók matematikából és magas intelligenciával rendelkeznek elvileg nem lenne nagy feladat megoldani nekik egy ilyen problémát. De ez nem egy nehéz képlet vagy egy elméleti probléma, itt konkrét tények és következmények vannak. Eközben érkezik még egy válasz, ami meglehetősen szkeptikus az üzenet hitelességével kapcsolatban. Végül a feszült helyzetet Elena töri meg.
- Rendben, figyelj, mondd a terved, nem baj ha nem bombabiztos, valahogy megoldjuk. Aki tudunk tájékoztatunk és kivisszük, akit lehet. Utána... meglátjuk.
Ha Calm elmondja a tervet, akkor figyelmesen végighallgatja, de ha Eno bizonytalan akkor ő is ötletelni kezd, hogy mit tehetnének.
- Mi lenne ha majd megpróbálnánk a légikikötőkben fuvart találni? Itt rengeteg a kereskedő és úgy tudom az illegális üzlet is, ha van elég pénzünk kivihetnek minket kérdés nélkül. Nem hiszem, hogy a hatóságoknak lenne erejük az alvilág felett. Mit gondolsz mennyi időnk van addig, hogy rájöjjenek, hogy tudjuk?

~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype alacsony ívről repül be a területre, aminek hatására a lépegetők egyike észreveszi, majd tájékoztatja a többit is, a gépek ezért a kiborg felé fordulnak, de nem tüzelnek azonnal, amíg a levegőben van és úgy mozog, hogy a lövedékek a másik lépegetőt is eltalálhatják. Ezt kihasználva tud megérkezni a Feltámadott az egyik páncélozott személyszállító mögé közvetlenül, azt pajzsnak használja és így továbbra sem nyitnak rá tüzet a harci gépek. Prototype a hidraulikus erőit veti be, megfelelő karmokkal megragadja a járművet és több tíz tonnás erejével könnyen felemeli. A talaj burkolata megroppan alatta, valamilyen elavult szénszármazék, nem bír el ekkora terhelést, olyan kis felületen mint a kiborg lába. A következő pillanatban minden érzékelője riaszt, és a vizuális kép is gyorsan megváltozik, a rendszer pillanatok alatt ismeri fel a hibát és jelzi ki. Ahogy Prototype maga fölé emelte a járművet, annak súlypontja egyszerűen elrántotta őt, miközben a kezében tartott gép megpördült a levegőben. Hiába volt bőven elég ereje ahhoz, hogy mozgathassa a gépet, a saját tömege és súlya túl kevés, hogy volt ahhoz, hogy megtartsa őt abban a helyzetben. Jelenleg a jármű fejjel lefelé áll a betonon, Prototype a hasán kapaszkodva tartja még mindig, fejjel lefelé, a lábai egy ideig automatikus mozgásba kezdenek, hogy talajt találjanak, így kapálózik is.
Eközben a másik egység, aki szabad kezet kapott felugrik az egyik lépegető vállára, ahova az nem tud tüzelni és golyószóró ágyukkal, nagy tűzgyorsaságű fegyverekkel tüzel rá fentről, eddig hatástalanul. A közelség láthatóan előnytelen a nagy pusztító járműveknek, mivel távolodni kezdenek, és csak messzebbről próbálják lelőni a társuk vállán lévő kiborgot.

by **Thorhalla** Vas. 27 Okt. 2013, 23:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Sajnos annyira nem volt Ingrid jártas az anatómiában, csak annyira, amennyi a katona léthez és ehhez hasonlókhoz szükséges volt, de még így is megtudta állapítani, hogy a harcos létnek köszönhette a férfi az alkatát. Ahogyan az általában az anyja meséiben is volt, meg amilyennek Tyr-t is látta, hogy milyen volt régen. Egyébként nem zavarta, hogy a férfi magasabb volt nála, hozzá volt szokva, hogy gyakorta magasabbak az emberek nála, mert nem volt túl magasnak mondható. Igaz az anyját magasan túlszárnyalta, aki skandináv létére is roppant alacsony volt. Ingrid ebben is tökéletes volt, pont a szülők magasságának átlaga volt az ő magassága. Ezenfelül az apja UP2-esként még magasabb volt, mint emberként, így nála is mindig felfele kellett néznie. Feltűnt neki, hogy Ragalnak tetszett az, amit látott a tekintetében és a mozgásában, hogy több, mint, amit odalent mutatott. Mindez nem kevés elégedettséggel töltötte el, látta, hogy hozzá hasonlóan a férfi is szeret a tűzzel játszani, minél több a kérdőjel és a megmagyarázhatatlan pont, amire nincs válasz, csak kérdés, annál érdekesebb a másik személy. És jelenleg úgy tűnt, hogy mind a kettejüknél pontosan ez a tény áll középpontban. Ez előtt a nap előtt nem gondolta volna, hogy pont itt a Rocksolid területén talál egy ilyen férfit és főleg nem ilyen pozícióban.
< - A tárgyalásokról, se politikáról ma este ne beszéljünk – kérte. – Lesz elég időnk az asztal mellett mindenki más jelenlétében ezt tenni. Ami a fényeket illeti, remélem ittlétem miatt kellemes emlékek is csatlakoznak hozzájuk és újra varázslatosak lehetnek, maradhatnak. >
Ismét ugyanaz a kétértelműség, mint korábban is. Nem fordult meg és nem nézett a háta mögé, amikor Ragal ott haladt el, bármilyen más esetben megtette volna, hacsak nem valamelyik felettese, vagy éppen az apósa van a háta mögött, de most nem tette meg. Egyelőre nem amiatt, mert biztonságban érezte magát, noha biztos volt benne, hogy a férfi nem lenne képes neki ártani, egy esetleges támadás esetén sem, most nem ez volt az ok. Az egyetlen egy az volt, hogy Ragal ebből is kiérezze Ingrid magabiztosságát és erejét, tekintve, hogy a nő is tudta, hogy a legtöbben végig figyelték volna a másikat. Nagyon picit borzongott meg kellemesen, amikor a férfi hozzáért, csak annyira, hogy a férfi is érezhesse, hogy milyen reakciót váltott ki belőle. Utána mosolyogva figyelte, ahogyan az italokhoz ment. A kérdésre picit oldalra biccentette a fejét és nagyon picit a vállát is megvonta.
< - Rád bízom magam – nézett sokat mondóan a férfira az újabb kétértelmű mondat után. – Nem vagyok járatos a helyi italkülönlegességekben. A HPI-ben, mint valószínűleg tudod, tiltott az alkohol, idejét nem tudom már, hogy mikor voltam utoljára a Pride, vagy a Vex területén, ahol utoljára ilyet fogyasztottam, mint ma a vacsora előtt. >
Megvárta, amíg a férfi visszafordul az italok felé és akkor indult előre, a gyakorlatát és képzéseit kihasználva úgy próbált haladni át a szobán, hogy a padlón levő fa és deszka ne nyikorduljon meg, mint ahogyan tette, amikor az egyik embere kísérte fel a férfit. Próbált gyors is lenni, hogy még az előtt megérkezzen Ragal mellé, mielőtt az még visszanézhetne rá. Úgy hozta tudomására a megérkezését, hogy meglehetősen közel állt meg mellette, hogy a keze, karja „véletlenül” hozzáérjen a másikéhoz, csak annyira, mint az előbb. Arra roppantul ügyelt, hogy csak ez az érintés legyen az, ami felhívja a figyelmet és ne más, közben pedig érdeklődve az italokat fürkészi és nem mutatja jelét egy pillanatra sem annak, hogy feltűnt neki a fizikai kontaktus.
< - Neked lehet, annak jelét is adtad igen hamar, de úgy tűnt, hogy a fivéred inkább véremet ontotta volna a szavaimért – felpillantott Ragal-ra. – Vagy nyelvemet vágta volna ki érte. >
A szemeiből s a nyugodt mozdulatból láthatta a férfi, hogy nem zavarta Ingridet, hogy felfele kellett néznie, ahogyan a férfi magassága sem. Megszokott mozdulat volt tőle, hogy így tett. Ha megkapja az italát, amit kért, akkor úgy nyúl érte, hogy amikor átveszi a poharat, vagy kupát, amiben megkapja azt csak úgy tudja elvenni, hogy mindenképp megérinti Ragal kezét, ujjait is. Ekkor ismét felpillant, de immáron jelét adja annak, hogy mindez szándékos volt, a szemeiben megcsillan valami, azzal az átható női tekintettel nézett a férfira, amivel a nők bármilyen férfit képesek voltak levenni a lábukról, magabiztos tekintet, de mégis ott volt benne azaz elemi bíztatás, amire csak egy nő volt képes. Ha átvette az italt és koccintásra emelte már, akkor szólalt meg ismét.
< - A leendő gyümölcsöző kapcsolatokra – mondta ismét a már megszokott kétértelmű hangsúlyban, majd ugyanígy folytatta. – és a leendő szép emlékekre. >

by **Bishop** Hétf. 28 Okt. 2013, 01:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

A törzsfő bólintott a nő kérdésére, mikor az még szembe állt vele.
< - Nem akartam beszélni róla, csak megemlítettem. >
Majd már az asztalnál megnézi a különböző edényeket, mivel nem talál olyat amilyet szeretne, a falba épített gépből vesz ki egy fém tárolót és önt két kupába az italból. Az ital enyhén szénsavas, barnás, vöröses, több fajta növény magjából erjesztett és főzött, nem túl erős, de finom. Miközben önt nem is figyel, csak teljesen úgy mintha már régebb óta ismernék egymást Ingriddel.
< - Akkor azt iszod, amit én, nem szeretek találgatni, egyszerűbb a megérzésre hallgatni. Igen hallottam róla, nehéz lehet nem emberi mércével élni emberként. Sokáig érdekelt milyen lehet, de most van aki meséljen róla. >
A szavai félig megint más jelentést fednek, ahogy eddig, különösen az utolsó mondatnál. Eközben Ingrid képességeinek és elsősorban az Árnyékhadseregnél tanult technikákkal gond nélkül a férfi mellé tud kerülni észrevétlenül, akár arra is képes lenne, hogy rövid időn belül teljesen 'eltűnjön' a kivilágított helyiségben, ha szükség lenne rá. Ragalt váratlanul éri az érintés, ő is egy pillanatra érezteti, hogy kellemes számára ez, majd Miller felé fordul, arcán látszik, hogy tetszik neki ez a kis játék. A törzsfő nem nyújtja át rögtön az italt, hanem még mind a két kupába tölt, hogy egyenlő legyen bennük.
< - A fivérem nem szokta leplezni a gyorsan változó érzéseit. Sokáig voltunk sebezhetőek amiatt amit mondtál, már nem vagyunk, mert majdnem mindenünket elvesztettük már egyszer. Szerintem megérted, miért háborodott fel. >
Ezután az italt úgy nyújtja át, hogy Ingrid a szándéka ellenére is csak úgy tudná elvenni azt, hogy ujjaival hozzáér a férfiéhoz. Észreveszi a nő kis jeleit, és az ő mozgásán is érződik, hogy Ingrid elkezdett kiváltani kettejük között valamilyen fezsültséget. A koccintás után némileg halkabban szól.
< - Csak lassan, nem kell sietni. Így meg van a varázsa. >
Mutat az italra, de már egyáltalán nem arra érti.
< - Akartam kérdezni rólad, mert nagyon rejtélyes nő vagy. De jobb ha te mondod el magadról, azt amit szeretnél. Ha megkérhetlek. >

by **Thorhalla** Hétf. 28 Okt. 2013, 08:45

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid az italra pillantott, amit a férfi a kupába kezdett tölteni, tetszett a nőnek, hogy a férfi is pontosan ugyanúgy tett, mint ő. Alapvetően két olyan helyről származnak, akik nem igazán bíznának egymásban, és mégis mind a ketten pedig úgy tesznek, mintha teljes bizalommal viseltetnének egymás iránt. Pedig ha mások lettek volna a parancsok, akkor a nőnek lehetséges, hogy most ezen a ponton, itt a helységben végeznie kellett volna Ragallal, amint meglett volna a lehetősége. Örült annak, hogy nem efféle parancsot kapott a Zsarnoktól, igaz, ha túlságosan szigorúan vette volna a parancsot, akkor most nem játszana itt a férfival. De mivel ez nem tartozik bele a tárgyalásokba, főleg, hogy már késő este van, így nyugodtan bármiféle bűntudat nélkül megtette. Ha pedig mégis számon kérik rajta a későbbiekben, akkor tud azzal érvelni, hogy így vette rá a férfit az együttműködésre és arra, hogy a legoptimálisabban jöjjön ki a tárgyalás és nem pedig önös szórakozásból és feleslegesen tette és nem azért, mert tényleg érdekelte Ragal.
< - Mindez egy társadalmi értékrend, aki ebbe születik bele és nem ismer mást, annak könnyű megszoknia – felelte. >
Volt valami a hangjában, de ezt most nem az a fajta kétértelműség volt, amivel játszottak egymással, hanem teljesen más, jócskán mélyebb utalás volt benne és nem könnyítette meg a férfi dolgát abban, hogy az rájöhessen, hogy ezzel magára gondol-e a nő, vagy csak úgy említette. Annak ellenére, hogy kétértelmű volt, amit a férfi mondott ő még hozzá szándékozott tenni az előzőekhez néhány szót, amivel Tubrok ráérezhet, hogy a nő a Rocksolid népét szerencsésebbnek tartja, mint amiben ő maga él.
< - Engem úgy neveltek, ami kissé szokatlan a HPI-n belül, hogy a család fontos, ezek után számomra furcsa, hogy nem így viszonyulnak ehhez a társadalomban többek. Viszont talán pont ezért érzem át azt, hogy milyen alapokon is nyugszik a Rocksolid erőssége. Minden túl tökéletes, emiatt időnként túl sterilnek is hat, de egyben biztonságos is. Gyakorta kissé unalmas, ezért is van, hogy a HPI lakosai megannyi dolgot próbálnak ki életükben mire megtalálják, hogy mi köti őket le a legjobban. >
Bólintott arra, hogy mit mondott a férfi a fivérét illetően, természetesen megértette. Ingrid tekintete nem változott, továbbra is úgy, bíztatóan nézett Ragal-ra, amikor a férfi is szándékosan úgy nyújtotta át a kupát, hogy a nő véletlenül se tudja máshogy átvenni, mintsem megérinti. Láthatóan pontosan ugyanúgy gondolták mindezt és végre megérezte azt a feszültséget is, meglátta a férfin, amit már várt azóta, hogy belépett a helységbe. Lenyűgözte Ragal fegyelme és türelme, kevés férfi lett volna képes eddig ellenállni neki, főleg, hogy olyan alulöltözött volt, mint amilyen. A HPI-ben sem volt ilyen, de ott még a hosszú élettel magyarázhatta volna, de ez a férfi? Ő lényegében százszor fiatalabb volt, mint saját maga és jó eséllyel még egyszer annyi ideje van hátra, mint ahány éves most és mégis lassanként halad, pedig mennyi megerősítést kapott. Mindezek miatt talán még jobban tetszett neki a férfi, hogy az egészből kiderült nem csupán a szex része érdekli, hanem tényleg érdeklődött iránta. Igazat megvallva Ingrid nem is tudta, hogy találkozott-e valaha ilyen személlyel, aki tényleg ilyen lett volna. Cal-t nem számolta ebbe a sorba, mert vele más volt a kapcsolata. A férfi szavaira még mindig mosolygott és átvette végül az italt tőle.
Lassanként kortyolt bele az italba, egyelőre csak kis apró kortyot vett a szájába és azt ízlelgette. Nem találta erősnek, a szervezete miatt pedig úgysem lesz rá hatással, de ízletes volt.
< - Remek választás lett – mondta elégedetten. >
A halkabb mondat lett volna, ahol a nők többsége zavartan süti le a tekintetét, vagy pedig elpirul. De Ingrid egyáltalán nem így tett, mindeddig is fenntartotta a szemkontaktust és egy hosszabb pillantással jelezte, hogy határozottan kedvére van mindaz, amit a férfi mondott. Ragal szavaira lágyan, érzékien kacagott fel, felszabadultan, mint aki remekül élvezi a kialakult helyzeten. Sokatmondóan pillantott a férfira.
< - Kicsit sajnálom, hogy nem kutattál utánam – felelte a már megszokott kacér mosollyal, de már kicsit halkabban, meghittebb hangon, ahogyan a férfi is tette. – Talán még érdekesebbnek találtál volna, ha mindenhol falakba ütközöl és semmit sem tudsz meg rólam, mert minden adat titkosítva van. Csak annyit sikerült volna kiderítened, amit a politikai ellenfeleim gondolnak rólam. >
Szavaiból kiérződött, hogy valóban így lehet és nem túloz vele és ez számára így még érdekesebbé és izgalmasabbá tette a játékot és örült annak, hogy a férfi érdeklődik, sőt nyíltan, tisztán, hogy tőle kérdez rá az efféle dolgokra és nem pedig a háta mögött informálódik. A mozdualtaival, rezzenéseivel éreztette, hogy mindez igencsak tetszik neki és örült ennek.
< - Hova lenne így a varázsom, ha mindent első nap mondanék el? – kérdezte a megszokott hangsúlyban. – Te mondtad, ha minden jól megy, sokat lehetek itt, bőven lesz időnk arra, hogy megismerj és kiismerj. A varázs pedig hosszú, hosszú időre megmaradhat – az utolsó szavakat már pedig csak halkan lehelte. >
Az első utalások voltak, amiket kimondott és megtett arra, hogy nem csupán a tárgyalások miatt ment bele a játékba, hanem tényleg érdeklődik a férfi iránt és nem csak egy rövidke, egyéjszakás kalandnak fogja fel mindezt, ami most elkezdődött közöttük. Mégis szándékozott megosztani a férfival valamennyit magáról, nem sokat, csak jellemvonásokat és azokból is azokat szándékozott, amik megannyira hasonlítanak a férfira, hogy az csak még inkább kíváncsi legyen rá.
< - De adhatok néhány támpontot. A család roppant fontos számomra. Veszedelmesnek tartanak az ellenfeleim, makacsnak, konoknak, szókimondónak, amivel néha megbotránkoztatom őket, és persze mindig elérem és megkapom, amit akarok, még ha azért mindenkivel szembe is kell mennem. Nem sokan vannak, akik nemet mondanának nekem – felelte ismét a kétértelmű hangsúlyban. – És te? Rólad mit érdemes tudni, te is legalább olyan rejtélyes vagy számomra, mint én neked. >

by **Bishop** Hétf. 28 Okt. 2013, 15:57

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ingriden nagy valószínűséggel soha nem fogják számon kérni, akármit is tesz ésszerű keretek között itt, mivel szabad kezet kapott a tárgyalások lefolytatásában. Ragal már nem fűz semmit ahhoz, amit Ingrid mondott a HPI-ről, csak egy biccentéssel jelezi, hogy érti, hogy mit akar mondani a nő. Lehet, hogy még kérdezne erről, de most nem tartja olyan fontosnak ezt a témát. Miután iszik a kupából, leteszi azt asztalra. A folyamatos szemkontaktus nagy hatással van Ragalra, egészen elveszik Ingrid tekintetében, és amikor Ingrid felkacag már leplezetlenül gyönyörködik a nő szépségében.
< - De engem nem érdekel, hogy más mit gondol rólad. -mondja már egészen bizalmas hangon- És nem kértem, hogy mindent mondj, el csak annyit, amennyit te akarsz. Örülök, hogy azt akarod, hogy sokáig megmaradjon a varázs. >
Mondja, és látszik rajta, hogy most ő is belegondolt abba, hogy ez lehet több annál, mint amit elsőre akar, vagy akart, de még ezt nem döntötte el magában. Ingridnek már sikerül eddigre kellőképpen összezavarnia a férfit, arra viszont még így is figyel, hogy Miller mit mond magáról. Nem csak figyelmességből teszi, hanem tényleg érdekli az, amit Ingrid mondd magáról. A visszakérdezésre magabiztos hangon válaszol.
< - Én nem mérem magam az ellenfeleim szemével, csak a szövetségeseimmel, és azok tudják, hogy ha megparancsolok valamit az úgy lesz. Általában nincs senki aki szembeszegülne velem ebben. Kimondom amit gondolok és betartom a szavam. Ezek a legfontosabbak. >
Mondja szándékosan úgy, hogy Ingrid szempontjai szerint halad. Majd tesz egy lépést a nő felé, olyan kezel áll meg hozzá, hogy szinte hozzáér, máskor ilyen közelség kényelmetlen lenne, de most ennek pont az ellenkezője érvényes. Most ő próbálgatja Ingrid türelmét ilyen téren.
< - És mindig megkapom én is amit akarok. >

by **Darren Cain** Hétf. 28 Okt. 2013, 16:41

Ismét teljes siker. A terv maradéktalanul bevált és az alsó férgek véres és mocskos masszává válnak. Lehetne szebb is, de ez is megfelel. Viszont pár pillanat múlva olyan dolog történik amire a Vezír nem számított. Nem számíthatott. Ilyen nagyon ritkán történt meg vele. Az egyik lövedék eltalálja. Ekkor olyan érzés lesz úrrá rajta, amit régen nem érzett. Fájdalom. Ahogy a becsapódás helyére pillant, látja, hogy egy nagyobb darab hiányzik a külső páncélból. Hihetetlen. Egy pillanatra eltűnik a fájdalom is és helyét a megdöbbenés veszi át. A Hármak által ráruházott páncélt egy semmire kellő patkányokból álló banda át tudta ütni? Lehetetlen! Ám mégis igaz. Baku érzi, hogy nagyobb kárt okozott ez a lövedék mint elsőre hitte, de harc közben nem lehet megállni. Ha gyengeséget mutatsz, már vesztettél. Így hát tovább nyomul, már a bosszútól hajtva is.
Ekkor jelennek meg a fémdarabok. Pontosan négy, repeszgránát. A repeszek nevetségesek, semmi problémát nem okoznak. Ám a lökéshullám méterekre taszítja vissza Bakut. A Vezír is tudja, hogy így nem lesz jó. Taktikát vállt. Ha a repülő rendszere még jól működik, akkor megpróbál elég alacsonyra kerülni, hogy a puska holterébe legyen. A kiszögellést talán szét tudja robbantani. Megpróbál minél gyorsabban odaérni, még akkor is ha tropa a gravitációs rendszer. Háton fekve közelíti meg az épületet. Közben a maradék energiáját megpróbálja felhasználni arra, hogy a golyók örvényét követve védje ki azt, mivel látta, hogy a nagy területű pajzs már nem elég vastag. Ha a kiszögellés alá kerül, akkor a megmaradt energiáját felhasználva próbálja leszakítani az épületről.

by **Thorhalla** Hétf. 28 Okt. 2013, 16:44

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hasonlóképp volt ő maga is, mint a férfi, próbált józan maradni és úgy gondolkodni, de már igazából ebben a helyzetben felesleges volt titkolni, hogy tetszik neki a másik. Főleg, hogy nem is a külsejével vette le a lábáról, hanem a személyiségével. Ha tökéletes külsejű és vonzó férfit akart volna, akkor maradt volna a megszokott HPI-s felhozatalnál. De ez itt nagyon más helyzet volt. Még mindig mosolyogott, amikor a férfi is sokkalta bizalmasabb hangot ütött meg és nem arra a rövid jellemrajzra volt kíváncsi, ahogyan mások látják őt. Igazából mit is mondhatott volna, amit szíve szerint elmesélt volna, azt nem tehette meg anélkül, hogy Ragal-t ne sodorja veszélybe. Még csak azt sem tehette meg, hogy rendszeresen szembeszáll egy UP2-vel és üvöltözött eggyel.
< - A kettő hasonló, amit én gondolok magamról és amit ők rólam. A legtöbb gondolatuk tőlem származik. Minden vágyam az volt, katona lehessek a Flottában, de nem engedtek belépni, mert többre vagyok hivatott a családom szerint. Makacsnak tartom magam, időnként ridegnek, túlságosan gyakran elemzem katonai szempontból a szituációkat. Győzni akarok és soha sem veszteni – szinte suttogva beszélt, az utolsó mondatnál pedig ugyanúgy a kétértelmű hangsúlyt megütve. – Bármit megteszek azért, hogy elérjem, amit akarok és tényleg bárkivel szembemegyek azért, hogy az igazamat bizonyítsam és meglegyen, amit akarok. Legyen az egy átlagos köztisztviselő, a Flotta embere, vagy akár egy UP2. >
A hangjából éreztette, hogy nem túlzott ezzel és kivehető volt belőle, hogy nem csak utalás és nagyzolás volt, amit mondott, hanem még az UP2 része is igaz volt. Egy pillanatra még felmerült Ingirdben, hogy a férfi mit tenne, ha megtudná, hogy Ingrid apja, az egykori Jonathan Miller elitkatona manapság U7 néven ismert, és, hogy milyen körökből is származik az a nő, akire szemet vetett. Lehet, hogy a tűzzel való játszás vágya még erősebb lenne. Mikor Ragal letette a kupát ő maga is így tett. Figyelmesen hallgatta azt, hogy mit mesél a másik magáról. Ő is hasonlóképp rejtélyesen felelt, mint Ingrid maga. Ő pedig nem igen bízott a saját szövetségeseiben, mert érdekből bármikor elárulhatják valakinek, aki többet ajánlj, vagy jobb pozícióba változik. Nem akarta belevágni a Ragal szavába, hogy a szövetségeseknél az ellenségek jobban megítélik az embert. Legalább is ő maga így vélekedett ezen ügyben.
Nem mozdult, amikor Ragal közelebb lépett, még mindig fenntartotta a szemkontaktust és hagyta, hogy a szemein meglátszódjon, hogy a pupillája picit kitágult, ahogyan a szíve is hevesebben kezdett verni a másik közelségére. A torka hirtelen száradt ki, ahogyan az ajkai is, amit ekkor nedvesített meg egy kicsit. Emlékezett Tyr szavaira, hogy mit mondott, pontosan ez volt az a pont, hogy bármennyire is akarta volna, hogy ma történjen itt valami nem lehetett. Ha Ragal ma megkapja őt, akkor ez ennyi volt és az, amit a férfi szemében látott, hogy több is lehetne egyet pillanat alatt tűnne el onnan. Hatalmas harcosként és jóképű férfiként bárkit és bármit megkaphatott, Ingrid azonban tudta, hogy ő más, érte küzdeni kell, főleg ebben a helyzetben. Talán annyira különleges nőként még nem is érezte magát, mint most. Mások megkapták a testét, de a szívét még igazából senki. A HPI-ban még nem volt olyan személy, akinél úgy érzett volna már az első alkalommal, mint most, már tudta, hogy nem fogja ő sem könnyen adni magát. Tubrok-nak meg kellett küzdenie érte, amíg nem teszi, addig csak úgy tesz, hogy a férfi ezt megtegye. Hogy az egész még édesebb legyen, és hosszabb ideig tartson, ahhoz muszáj volt ezt tennie. Kicsit lábujjhegyre emelkedett és közelebb hajolt a férfihoz, egészen addig hajolt közel, hogy szinte súrolja az ajkaival a másikét, azonban ha Ragal meg akarná csókolni, akkor ő hátrébb húzódott, nem a testével, csak a fejével és az ajkaival. E közben is végig fenntartotta a szemkontakust és figyelte a másik minden rezzenését és mozdulatát.
< - De nem ma este – suttogta úgy, hogy a forró lehelete szinte perzselje a férfi bőrét. – Ez nem az a nap, amikor minden, és mindenki a tied lehet. >
A hangjában nem is leplezte azt, hogy valójában mit akarna, ha igaz volt, amit Tyr mondott, akkor máris sikerült jobban feltüzelnie a férfit, hiszen az valószínűleg egy ilyen helyzetben nem volt még arra példa, hogy valaki elküldje őt és megtagadja azt, aminek következnie kellene. De meg kellett tennie.
< - Hiszen a világ nem olyan, hogy mindent megkapjunk, amit akarunk – suttogta ezt is. >
Hangja már-már lágy volt és simogató, Ragal próbálta tesztelni, de szerencsére megvolt még a józan esze és gondolatai, hogy mindezt a kis „háborút” a visszájára fordítsa és tényleg szembe menjen a férfival. A tesztelt személyből tesztelő lesz és ő próbálta a végsőkig feszíteni a húrt, hogy lássa, hogy Ragal miként reagál erre és hogyan viseli azt, hogy más is azt a játékot űzi, amit ő maga is mindig szokott és nyíltan mond ellent neki és tagadja meg azt tőle, ami a vére és rangja szerint járna neki.

by **Bishop** Hétf. 28 Okt. 2013, 19:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Mikor Ingrid kicsit felemelkedik és arcát a férfiéhoz emeli, Ragal mindkét karjával óvatosan átkarolja a nőt a derekánál és finoman magához húzza, az ő forró lehelete is hasonló hatást vált ki Ingridből, mint fordítva. Valóban jól gondolta Ingrid, most feszítette túl azt a bizonyos húrt a férfiben és tovább már nem bírja, megcsókolná a nőt, de akkor Ingrid ismét távolabb húzódik. Tubrok arcán az őszinte meglepettség tükröződik a szavak hallatán. Lehet rajta látni, hogy még tényleg nem találkozott korábban ilyen helyzettel soha, valószínűleg korábban szinte csettintésre lett övé az összes nő, akit valaha is akart. Még egy pillanatra zavarba is jön ettől, elsőre nem tudja, hogy mit jelent ez az egész, de igen gyorsan rájön, ami után kajánul elmosolyodik.
< - Még nem volt korábban egy nő sem, aki így játszott volna velem. Pedig te is akarod, érzem, mégis elutasítasz most. >
Mondja, miközben egy pár centivel ő is megemeli tekintetét, de nem ereszti el Ingridet, ugyanúgy tartja karjaiban, hogy egymáshoz simuljanak. Egyáltalán nem követelően, megértette, mint mondott neki Miller az előbb, csak már nem akarja elengedni.
< - Ha nem kapom meg, megharcolok érte. -jelenti ki büszkén- Még ha egy ilyen istennővel is kell kiállnom. >
Mondja végül kedvesen és sokat sejtetően.
< - Áruld el legalább, hogy milyen csatákra számítsak. >

~Karakter: Baku Albani ; Helyszín: Pride, külső régiók~

A sérülés nem okozott akkora kárt a belső rendszerekben, hogy az nagy mértékben befolyásolná a Vezír belső működését, sokkal inkább a fájdalom az, ami miatt nehezére esik a mozgás. Még éppen időben mozdul és emiatt a közvetlen közelről tüzelő ágyú nem tud benne nagyobb kárt okozni. Hirtelen kerül a fegyveresek holtterébe, akik már nem képesek az épület alá tüzelni és mivel a mögötte lévőket már korábban kiiktatta, ezért hátba se támadják. Gond nélkül érkezik meg az épület kiszögellése alá. Az ágyú és a hozzá tartozó rész egy az épületből kinyúló, fém gerendák alkotta váz, amire főként vastag rácsos lapokból lett felépítve egy teljes panel. Elsőre nem reagál az energiakifejtésre, mivel túl masszív a szerkezete, de ha Baku nem közvetlenül a tartógerendákat támadja, hanem a paneleket, amik azokra lettek építve, a szerkezet megadja magát. Az egész rész az üvöltő emberekkel zuhan alá, és mivel Senef Vezír közvetlenül alatta van, ezért az egész rázúdul. Letépni még letudta a darabot, de megtartani már sokkal nehezebb lenne és nincs is rá ereje. Utolsó amire tisztán emlékszik, hogy a háta a földnek csapódik és az arcába vágódik egy nagyobb törmelékdarab.
Lassan ébred fel, alig kap levegőt és reflex szerűen köhögni kezd, a lába beszorult valahova, de nem látja pontosan, mert körülötte mindenhol csak az út felszakadt burkolata, a lezúdult eldeformálódott fém elemek és a hullák vannak. A feje és különösen az arca sajog, szédül, a látása homályos. A távolban valamilyen mozgást lát. Ekkor veszi észre, hogy már éjszaka van, az égen valamilyen jármű cikázik és reflektorral világítja meg a romok egy-egy részét.

by **Thorhalla** Hétf. 28 Okt. 2013, 20:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hagyta, hogy Ragal átölelje és az ellen sem tiltakozott, mikor a férfi magához húzta. Ő maga a férfi nyaka köré fonta a karjait és a forró leheletre némileg megborzongott kellemesen. Néhány pillanatra diadalittas tekintet suhant át az arcán, amikor rájött, hogy mikor érte el a férfi tűréspontját. A férfiaknál mindez általában kiszámítható volt és már évezredekkel korábban rájött erre a nő, így nem volt nehéz most sem bevetni. Ennek hála pontosan felismerte azt, amikor a férfi megcsókolta volna őt és megtudta tenni, amit eltervezett. A meglepett tekintetre szíve szerint felnevetett volna, erre még ő maga sem számított, de nem akarta megbántani, vagy megsérteni. Aranyosnak találta a helyzetet, ahogyan a férfinak lassanként leesett, hogy mire ment ki a játék, amit Ingrid űzött. Nem volt nehéz kitalálni, hogy amit a nő gondolt valóban úgy volt, tényleg nem volt ehhez hozzászokva. Valószínűleg tényleg nem volt még senki, aki ilyesfajta pimaszságot meg mert volna engedni vele szemben. Nemesnek született, akiből egyszer törzsfő lett, érthető, hogy bárkit megkaphatott. A kaján mosolyra Ingrid egy pimasszal felelt, hogy igen, ő bizony mindezt megmerte engedni magának. Nem tagadhatta, amit a férfi is érzett, tényleg akarta minden porcikájával, de nem. Még volt akaratereje, hogy nemet mondjon.
< - Megteszem, mert megtehetem. Van egy régi mondás, miszerint, ha valamit nagyon akarsz, de nem kaphatod meg egyből, minél később lesz a tied, annál édesebb a győzelem – válaszolta suttogva, csak így tudta a legjobban a hangja remegését elfojtani. >
Ahogyan Ragal kimondta, hogy megharcol érte Ingrid már tudta, hogy győzött, hatalmas köszönettel és hálával tartozott ettől a ponttól kezdve Tyr-nek, ha ő nincs és nem segíti ki őt, akkor valószínűleg ez a győzelem sem jöhetett volna létre. Csak egy sokatmondó, elégedett pillantást kapott erre a férfi, hogy Ingrid igencsak elégedett volt a válasszal, amit hallott. A kérdés most őt lepte meg, de nem engedte, hogy mindez meglátszódjon rajta. Milyen csaták, az igazat megvallva fogalma sem volt erről, az elmúlt közel háromezer ötszáz évben nem volt efféle tapasztalta. Maximum az apját tudná megkérdezni, hogy mivel is vette le az anyját a lábáról és mi kellet, hogy valószínűleg még mindig ragaszkodjanak egymáshoz, ha nem is találkoztak ennyi időn át akkor is. Tudta, hogy miket kellett a lovagi mesékben megtennie a férfiaknak, hogy megnyerjék a kinézett hölgy szívét, de ő maga soha sem tartotta magát ezeknek a hercegnőknek, amiket az anyja mesélt. Ő katona volt, harcos, maximum ilyen téren tudna bármit kérni és mondani. Végül pedig leesett neki az egyik első, érdekesnek találta, hogy az a nagyon régi több ezer éves mondás, hogy a szerelem is háború mennyire igaz lett főleg Tubrok szavai után. Végül lágyan felnevetett.
< - Egy hadvezér soha sem kap ötleteket az ellenfél parancsnokától, hogy miként lehetne őt legyőzni, vagy meghódítani – válaszolta ismét játékosan. – De kezdetnek… >
Picit elgondolkodott és ezen időre beleharapott az alsó ajkába, mintha olyasmi kérdésről lenne szó, aminek élet-halál a tárgya.
< - Megpróbálhatsz holnap legyőzni a tárgyaláson, legalább olyan nehéz és konok ellenfél vagyok a tárgyalóasztalnál is, mint most tapasztalod. Egy egész heted lesz összesen, hogy ott győzelmet arass. Mindezek felül… >
Ismét az a sokat mondó mosoly, mivel Ragal sem engedte el őt, ő is még mindig átkarolva tartotta a férfi nyakát és játékosan beletúrt a férfi hajába és végigsimított a tarkóján, alig-alig érintve a bőrt, szinte csak felette elhúzva az ujjait várva, hogy a férfi megborzongjon és libabőrös legyen ettől. A mozdulataiban nem volt semmilyen ellenségesség, csak az a fajta provokáció, ami percek óta megvolt közöttük, végül ha a férfi nem húzódott el egy puszit kapott az arcára, utána újra visszahúzta a fejét, hogy Ragal szemeibe nézhessen.
< - Remek hadvezér vagy, biztosra veszem, hogy ezen a különleges hadszíntéren is feltalálod magad még ha korábban nem is kellett ilyen csatát és harcot megvívnod. És annyit garantálhatok, hogy minden egyes pillanatát élvezni fogod, talán jobban is, mint valaha bármit, főleg, hogy tudod, hogy mi… ki vár rád, ha győzöl – fejezte be kacéran a mondatot. >

by **Darren Cain** Hétf. 28 Okt. 2013, 21:02

Szerencsére a Hármak jól összerakták a Vezírük belső rendszereit. A lövés bár sok fájdalmat okozott, mégse okozott komoly működési hibákat. Bakunak sikerült a golyókat kikerülve a kiszögellés alá érkezni. Először a fém tartógerendákat vette célba, de gyorsan rájött, hogy azok túl vastagok a lecsökkent energia szintjéhez. Ám bárki is építette ezt, tudása nem volt fogható a Város építőiéhez. Csak pár panel volt a gerendákra rakva. Nevetséges. Baku ezekre irányította az energiáját amik meg is adták magukat. Az emberek esni kezdtek lefelé és a Vezír szinte diadal ittasan kacagott fel.
Vagyis kacagott volna. De egy nagyon amatőr hibát követett el. Ezért a Városban az újoncokat komolyan megbüntették volna. Az ilyen hibát egyik igazi katonának sem lenne szabad elkövetnie. A hirtelen haragja miatt nem gondolt bele a tettei következményébe. Magára döntötte a kiszögellést mintha egy kezdő idióta lenne. Megpróbálta kikerülni a lezuhanó vasszerkezetet, de már késő volt. Hátával a földre zuhant és az arcába kapott egy törmelék darabot.
Szerencsére fölébredt. Így meghalni több lenne mint szégyenletes. Lassan tértek vissza az érzékszervei. Érezni kezdi, hogy beszorult a lába. Alig kap levegőt, köhög. Körülnéz. Először csak a feltépett burkolatot látja. Ahogy tisztul a látása, úgy válik világossá, az hogy nem kevés idő telt el. Már sötét van. És ráadásul megtalálták. Reflektorral világítanak le egy repülő járműről. A vezír nem tudja mire számíthat, ezért csak megpróbálja kihúzni a lábát a törmelék alól. Ha nem tudja kézzel, akkor megpróbálja az energiával, de óvatosan.

by **King Raten Chromixen** Hétf. 28 Okt. 2013, 22:44

– Shaw Ezredes, nem is hangzik rosszul. Tetszik a csengése. – mondtam elgondolkodva, visszautalva az előző témára.
- Tehát úgy gondolja, hogy egyedül meg tudom oldani? Ez vagy hízelgő, vagy a feladat k-rva könnyű. Akárhogy is, remélem tényleg így van ahogy mondja. – néztem a férfira, és közben továbbra is járkáltam a teremben. Izgalommal töltött el egy katonai akció gondolata – ha valaki már jó ideje abból él, hogy lepukkant állomásokon pakol, vagy épp őrködik, akkor hajlamos elunni magát, és a világot egyszínűnek, szürkének látni. Ez a fajta letargia már nálam is kezdett jelentkezni, de amióta meghaltam, egyre inkább kezdtem feloldódni, és a régi önmagam lenni. Az agyam pörgött, a testem megfeszült – minden porcikám várta, hogy kezdhessünk végre. Az se érdekelt, hogy mi lesz a vége, fel se fogtam a kockázatot – csinálni akartam, most, mint egy kanos kamasz a barátnője ágyánál. Perverz hasonlat, de valami elfajzott perverziónak köszönhetően teljesen így éreztem magam – majdhogynem erekci… izé, szóval izgatott voltam.
- Nem lenne egyszerűbb, ha belémtáplálnák a nyelvet? Akkor érteném is, hogy mit jelentenek ezek a k-rva jelek, nem pedig találgatnom kéne. Meg a megjegyzésük is egyszerűbb lenne. – kérdeztem a férfit, és kérdően néztem Dunnra is. Nem értettem, hogy miért nem lehet egyszerűen, hagyományosan csinálni.
- Ha túl nagy? Nem ugyan ekkora lesz? – ráncoltam a homlokom. Egyre lehangolóbb volt ez a küldetés, mintha ők is csak találgatnának, hogy mit találok ott. Valamiért hiányoltam a profizmust a feladat leírásából, mintha ők se tudnák pontosan, hogy mit kell tennem, mintha olyasmit próbálnának elmagyarázni, amit ők sem értenek. Közben elkaptam a felém hajított valamit, és azt nézve, mintha hozzá beszélnék, folytattam.
- Tömegpusztító fegyver? És milyen tömeget pusztítana vele, ha szabad kérdeznem? – dőltem neki a falnak. Frusztrált, hogy nem tudok rágyújtani, ezért a kezemben kezdtem dobálni a tárgyat. Feldobtam, és elkaptam, csak a jobb kezem használva. Feldobtam, és hagytam hogy visszaessen a kezembe. Feldobtam, és hagytam, hogy visszaessen a kezembe. Reméltem, hogy nem törékeny. Feldobtam, és elkaptam. Egész jól elvoltam vele.

by **Bishop** Hétf. 28 Okt. 2013, 23:43

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

A felvetett kérdésre, hogy miért nem egy egyszerű feltöltéssel kapja meg Ralf a tudást Dunn reagál először.
- Sajnos ez csak a HPI-ben és a Flottánál bevett technológia, mi nem rendelkezünk ilyennel. Ráadásul az Ősi-Marsi számrendszereket normál gondolkodású ember nem foghatja fel, teljesen sajátos logikát és kialakult agyfolyamatokat igényel, amikkel bizonyára nem rendelkezik.
A válaszban benne volt az is, hogy kellemetlen csalódás volt mind a két férfi számára, hogy Shaw ezt nem tudta, és ugyanilyen hangnemben válaszol Őrület is a mérettel kapcsolatos kérdésre.
- Ha figyelt volna, látja, hogy egy több méteres panelből szedtem ki a magot. Felőlem azt is elhozhatja, biztosan nagyon vicces látvány lesz, ahogy megpróbálja elrejteni valahol.
Mondja majd őrült kacagásba kezd, eközben ha Ralf figyel látja, hogy a lovas bal kezében egy gömb alakú tárgy, egy gránát vagy bomba jelenik meg, amit hozzávág a használhatatlanná vált adattárolótól. A detonáció hatására egyszerűen pillanatok alatt elporlad a tárgy, de a környezet más része nem sérül. Nagyon furcsa számára ez a robbanás, ilyet még nem látott korábban, odakint sem a galaktikus küldetéseken. A nevetést hirtelen hagyja abba a Lovas, mintha egy pillanatra elvesztette volna az eszméletét, majd ugyanabban a másodpercben felébredt volna megint.
- Bármilyen tömeget, aki a Sivary útjában áll...
A tárgy, amit Shaw dobál viszonylag könnyű, de azért érezni, hogy van benne anyag és nagyon fejlett és precíz eszköz. Az anyaga a látszat ellenére tapintásra nem fém, nem is hideg, hanem valamilyen speciális kerámiának tűnik. Dunn türelmetlenül figyeli Ralf-ot, hogy végül mit reagál az elhangzottakra.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ahogy egymást átkarolva állnak ketten, Ingrid érzi Ragal szívének gyors ütemes dobogását is, nem csak a sajátját, valamint, hogy a férfi teste némileg jobban melegíti mint korábban. Valószínűleg mind a ketten ugyanazt érzik, de már a férfi is érezhetően fizikai jeleit adja ennek, nem csak Ingrid.
< - Igen ez a mondás nálunk is él, csak jóval egyszerűbb formában. A tiltott gyümölcs a legédesebb és igazad van ebben. >
Ezután játékos mosollyal hallgatja végig, ahogy Ingrid először kioktatja, majd önmagának ellentmondva mégis ad a törzsfőnek támpontokat. Az érintésre valóban végigfut rajta valamilyen kellemes borzongás. Ekkor kezének ujjait óvatosan Ingrid fenekére helyezi, nem fog rá egyáltalán, csak ott tartja, hogy érezze a nő idomait, így próbálva viszonozni a kellemes de alig érezhető érintést.
< - De te is ugyan annyira akarod, hogy győzzek, mint én. Különben nem beszélnél így az egészről. Tudtad már előre, hogy így lesz. >
Tubrok átható meleg tekintettel néz a nő szemeibe, majd ismét egy kicsit közelebb hajol, egészen az ajkaihoz, de most a testbeszédeivel, apró mozdulataival, ahogy eddig Ingrid is tette, jelzi, hogy ezúttal nem menne tovább.

~Karakter: Baku Albani ; Helyszín: Pride, külső régiók~

Albaninak sikerül kiszabadítania a beszorult lábát, igaz percekbe telik és nagyon fájdalmas számára az egész, két nagyobb egymásra csúszott lapp közé volt beékelődve az alsó lábszára és még meg is csavarodott. A csontja hála a kiborgizálásnak nem tört el, de a rajta és benne lévő szerves részek mind elcsavarodtak, deformálódtak, sérültek. Amint ezt megteszi az érzékei a fájdalomtól időközben kiélesednek és már tisztán látja magát, arra könnyen választ kaphat, ha végignéz magán, hogy még miért nem vették észre, nyakig be van temetve a törmelék alá. A közelben gyalogosok járkálnak és szedik össze a holttesteket, mások az utcákat figyelik és a romokat nézik át. A sikló reflektorai nem pont a Vezírre irányulnak, hanem keresve, ellenőrizve mozognak a területen. Azt már ő is érzi, hogy javításra szorul, a Pride fejletlen fegyverivel is képes volt benne kárt tenni. Egyelőre nem vették észre és a környékén sincs senki, de ha figyel, kkor könnyen észreveheti, hogy a fegyveresek módszeresen fésülik át a terepet, és jobban felszereltebbek, mint akikkel eddig találkozott. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy megtalálják a Vezírt.

by **Thorhalla** Kedd 29 Okt. 2013, 08:35

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hamarosan végre megérezte ugyanazt a hatást a férfinél Ingrid, amit saját magán is tapasztalt, a vékony ruhán át nem volt nehéz érezni azt, hogy a másiknak a korábbiaktól ellenben mennyivel forróbb lett a bőre és az arca is valószínűleg kipirult, mindez pedig nem a kinti hidegnek volt köszönhető, hanem a helyzetnek, amiben most voltak. Néhány pillanatra lehunyta a szemét, hogy csak Ragal szívverését figyelje, amit most már határozottan érzett, hogy az is felgyorsult. Mikor a férfi megszólalt, ő maga akkor nyitotta ki a szemét és mosolyogva figyelte a másikat. Bólintott a szavaira, ez a fajta megfogalmazás is remekül leírta a helyzetet és valóban egyszerűbb volt annál, amit ő maga mondott.
< - Minden küldött ehhez hasonló kitüntetett figyelmet kap, vagy csak én vagyok a kivételezett? – kérdezte kacéran, noha a férfi láthatta a szemeiben, hogy tisztában van vele a nő, hogy ő kivétel és ő kap csak ilyen és ekkora figyelmet a Ragaltól. >
Csupán pillanatok teltek el, megérezte a másik borzongását és a libabőröket is a tarkón, amikor véletlenül hozzáért a másikhoz. Egy újabb apró győzelem, mikor a férfi lejjebb vitte a kezét a derekáról Ingrid nagyon picit mozdult meg, mintha csak annyi lett volna, hogy kényelmesebben helyezkedett volna el Ragal karjaiban, de a mozdulatokat úgy tette meg közben, hogy a férfi pillanatokra sokkal jobban hozzáért, mint azt valószínűleg tervezte.
Arra, hogy tudta-e, hogy így lesz csak egy sokat mondó mosoly jelent meg az ajkain. Az egyik kezét lejjebb vitte a férfi hátán, egészen a felsője végéig és alatta nyúlt be, hogy végigsimíthasson a férfi csupasz hátán a gerince vonalánál. Ha megtudja tenni, ezúttal nem csak pillanatokra hozzáérve a férfihoz, lassan haladt lentről felfelé, éreztetve, hogy van ideje, az érintés pedig egyszerre volt határozott, magabiztos, mégis gyengéd és szenvedélyes, amivel részben Ingrid azt mutatta a férfinak továbbra is, hogy lehet, hogy Ragal az irányításhoz van szokva, de ez most nem a férfié, hanem saját magáé. Hogy pedig szerette volna hagyni, akarta-e hagyni, hogy a férfi győzzön? A másik tudta a választ már erre és hangot is adott neki. De az, hogy mindez megtörténjen még Ingridnek is nehéz volt, nem tudta, hogy meddig lesz képes erre a játékra és mikor hagyja megtörténni, amire mind a ketten vágytak.
< - Lehet, hogy akarom, de ez nem jelenti azt, hogy hagyni is fogom – lehelte. – Már csak a természetem sem hagyja, hogy így tegyek és hagyjalak győzni, ha senkinél sem tettem eddig, a te dolgod sem lesz megkönnyítve. És az asztalnál holnap nem az én személyes vágyaim lesznek előtérben, ahogyan nem is a tieid. Hanem a Birodalom és a Rocksolid érdeke. Igen, volt egy ilyen érzésem, hogy így lesz igen – mosolygott sokatmondóan. >
Beszéd közben időnként „teljesen véletlenül” az ajkai többször hozzáértek Ragaléhoz, röpke mozdulataival, testbeszédével annak ellenére, hogy a férfi megállt és jelezte, hogy a közelség ellenére nem tesz semmit ő maga folyamatosan bíztatta és tüzelte őt, ahogyan a férfi hátának simogatásával is. De ha a férfi megint próbálkozna a csókkal elhúzódik, csak abban az esetben hagyná mindezt és akkor is csak roppant rövid ideig, ha a férfi elunná a játékot és nem engedné, hogy a nő elhúzódjon tőle. De végül is, bármelyik történik meg a felső alatt levő kezét végül is előre hozta és a mutatóujját helyezte Ragal ajkaira.
< - A legjobb az lenne, ha lassan indulnál – suttogta, bár a hangja az ellenkezőjéről árulkodott. – Szívesen venném, ha maradnál, de ha ez így megy tovább valamelyikünk elrontja a játékot és neked még a holnapi nap előtt aludnod is kell velem ellentétben. >
Nem akarta megtörni a varázst és nem akarta, hogy csak ennyi legyen, ez az egyetlen egy éjszaka. Így kénytelen volt arra, hogy elküldje a másikat. Ma még egyébként sem történt semmi, csak rájöttek, hogy mit is akarnak egymástól, ez még nem fogja a holnapi napot befolyásolni, nem mintha ha egymási lennének az változtatott volna Ingrid részéről bármin is, hogy mennyire lesz engedékeny, csak ott volt a fejében, ott csengett a fülében, amit Tyr mondott, ha megadja a másiknak, amit akar, egy lesz mindenki közül. Ezzel a ma esti játékkal biztosítja, hogy nem lesz ez.
< - De… megengedem, hogy holnap este is felkeress – határozottan látszott és hallatszott, hogy direkt használta a megengedi szót, mintha nem is egy ország vezetőjével beszélne, hanem egy teljesen átlagos férfival. >

by **Bishop** Kedd 29 Okt. 2013, 12:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Mikor Ingrid úgy mozdul, hogy ne csak egy érintés legyen a törzsfő mozdulata, a férfi ösztönösen rámarkol az idomokra. Ahogy Ingrid végigsimít a hátán egy pillanatra megdermed, ahogy megint végigfut rajta ugyanaz a kellemes érzés mint előbb, majd viszonzásként lágyan masszírozni kezdi Ingridet. Kifújja a levegőt és néhány másodpercig csak élvezi a helyzetet, majd pimasz mosoly jelenik meg az arcán.
< - Hát... tudod, az előző követ nem volt ennyire követelőző. Bár lehet, hogy végül féltékeny lesz rád, mert konkurencia vagy, nem is tudom... >
Végig úgy beszél, hogy Ingrid érezze, hogy egy percig se gondolja komolyan csak szurkálódni akar a játék kedvéért. A társalgás közben Ingrid minél jobban feszegeti a határokat, mind szóban mind testileg már Tubrok is annál jobban áll ellen. Közvetlen közelről, ahogy ajkaik összeérnek se csókolja meg a nőt, hacsak Miller nem tesz így. De ez már érezhetően számára is komoly akaraterőt követel, és ahogy Ingrid az ujját Tubrok szájára teszi, a szemében felvillan valamilyen elemi tűz, ahogy lassan teljesen megfeledkezik mindenről és csak kettejüket érzékeli. Mégis ellenáll a kísértésnek, az utóbbi pár percben megtanulta élvezni és kiélvezni ezt az egész játékot kettejük között. Végül már egyáltalán nincs ellenére, hogy Ingrid vezesse, sőt felcsigázza ez az új helyzet.
< - Elmegyek, de meg fogod bánni, hogy végül nem rontottam el a játékot. -mondja úgy, hogy valójában saját magára érti- Ha megengeded, eljövök holnap is, még ha ilyen gonosz is vagy velem. Egyszer úgyis visszakapod majd, csak idő kérdése. >
Ezzel lassan elengedi Ingridet, majd lassan hátrébb húzódik, szokatlan és kellemetlen számára ez az érzés, de megteszi. Búcsúzásként ha Ingrid engedi Ragal finoman végigsimít az arcán, majd egy szó nélkül magához veszi a kabátját és távozik. Így Ingrid ismét egyedül marad.

by **Thorhalla** Kedd 29 Okt. 2013, 13:37

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Egy remegő sóhaj szakadt ki Ingridből, amikor a férfi erősebben markolta meg a szavaira pedig felnevetett. Egyre jobban tetszett neki a játék, ahogyan a férfi is próbált ellenállni neki, hogy nem csókolta meg, hanem minden erejével küzd azért, hogy ellen tudjon állni. Ingrid bőrét eddigre szinte perzselte a férfi érintése, ahol Tubrok hozzáért, annyira nem volt vastag az a hálóing, hogy ne így legyen. A nő pedig megérezte azt a pontot, amikor a férfi már nem is próbált ellenállni neki, hanem elfogadta, hogy most Ingrid irányít és ő szabja a feltételeket. Látta azt a szemében, amit férfinál a hosszú évezredek alatt soha sem, azt a tüzet, azt a pontot, amikor végérvényesen ő győzött. De szerencsére mind a kettejüknek volt elég akaratereje ahhoz, hogy befejezzék a játékot most. Ahogyan Ragal elengedte őt Ingrid is elengedte és kissé hátrébb húzódott.
< - Nem is kétlem – kacsintott a férfira. – Majd ha eljön az ideje, kárpótollak az elszenvedett kínokért – felelte csábosan. – Csak légy türelemmel addig, és várni foglak holnap este. >
Nem lépett el és engedte, hogy a férfi megsimogassa az arcát, az érintésre lehunyta a szemét és nagyon picit beledörgölte az arcát a kézbe, majd mosolyogva nézett a Tubrok szemébe. Mikor a férfi elindult, akkor utána fordult, de nem szólalt meg ő sem. A hangja elárulta volna, és ha nem lett volna a sok száz éves katonai kiképzése, amiben a türelmet is tanulta, akkor lehet, hogy visszarántotta volna a férfit és megcsókolja, elrontva mindent. Így csak figyelte, ahogyan távozik és nem állította meg. Pillanatokkal később pedig már egyedül volt. Kicsit megrázta a fejét és a gyakorlott, ismert módon próbálta a szapora légzését és pulzusát megnyugtatni. A teste remegett a vágytól, eddig a pontig nem is volt a tudatában annak, hogy, hogy kis híján elvesztette a kontrollt az ösztönei miatt. Ez elméje végig tiszta maradt és képes volt nemet mondani, de a teste valószínűleg nem sokáig engedelmeskedett volna a tudatának ebben. Az asztalhoz lépett és a letett kupájából kiitta a benne levő alkoholos italt. Amilyen irányba fordult az este erre egyáltalán nem számított, az megvolt a megérkezéskor benne, ha szükséges lesz, akkor ilyen módszerekhez is folyamodik, de az, hogy a férfi ugyanazt a hatást váltja ki belőle, mint amit ő belőle ez olyasmi volt, amire nem volt felkészülve. Nem mintha nem tetszett volna neki ez az eshetőség. Már kezdte érteni, hogy miért őt küldték ide, valószínűleg kiválasztották a legjobb személyt, aki mély benyomást tud tenni Ragal-ra, csak éppen valószínűleg sem a Birodalom, sem ő nem számolt vele, készült fel rá, hogy ez visszafelé is elsülhet, vagyis mindkét irányba.
Vett egy mély levegőt mire sikerült megnyugodnia, tiszta fejjel kellett gondolkodnia, így először a jó két órás szokásos edzését és gyakorlatait végezte el, ez alatt úgyis csak a feladatokra gondolt, amiket végzett, már amikor nem többfelé koncentrált és kúszott be Ragal az elméjébe. Amint ezzel végzett zuhanyzó felé vette újra az irányt, mivel a lábai úgyis sárosak voltak, az edzés miatt és egyébként is és magát is le kellett hűtenie, higgasztania a leghidegebb vizet engedte meg a zuhanyból, nem meleget, hideget és úgy tusolt újra. Addig maradt a hideg folyamatos víz alatt, amíg a gondolatait nem sikerült újra visszaterelnie a gondolatait az országhatárokra és arra, amiért érkezett valójában. Mindez nem épp a legkönnyebb feladat volt, hiszen az előbbi játék, kacérkodás képei, a férfi érintésének emléke és az illata még mindig ott zsongott a fejében. Mikor végzett, akkor felöltözött és visszatért a feladatához, hogy még egyszer átnézze őket, és mindent véglegesítsen, hogy mivel is fog holnap szembeszállni Ragallal. Mint ígérte nem fogja hagyni magát, nem csak azért, hogy lenyűgözze a férfit, hanem azért is, mert a Birodalom érdekét ez szolgálta és számára ez volt a legfontosabb jelenleg. Ezért volt itt igazából, az, ami lehet abból a játékból pedig csak egy extra plusz dolog, aminek még olyan előnye is lesz, hogy több időt tölthet itt a Rocksolidban.
Remélte, hogy majd a reggel közeledtével megkapja az adatokat és a koordinátákat, hogy hány órára és hova kell majd menni a tárgyalásokat illetően. Ha mindezeket megkapja, akkor az iratait holografikus formában veszi magához, amin szerepelt, hogy mi volt a Zsarnok parancsa, illetve a kérdéses pontok és az általa tervezett határok is és azokkal, illetve az emberei harmadával fog elindulni a célállomásra. Az emberei azért harmadban, mert reggel változtat az őrségen, harmada a csapatnak pihen, a második harmad kíséri őt, a harmadik pedig a helyet védi és őrzi.

by **Bishop** Kedd 29 Okt. 2013, 14:36

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ingridnek kicsit nehezebb feladat teljesen kitisztítania az elméjét, mint ahogy elsőre gondolta, az első zuhany után viszonylag könnyebb de az edzés alatt már többször villannak fel benne a képek, mint hitte volna, ráadásul egyre erősebben. A második hideg zuhanyzás, mivel sokáig tart, a teste teljesen megszokja a hőmérsékletet és ezért már nincs hatása, kivéve ha koncentrál rá, hogy érezze a hőmérséklet különbséget. Végül képes újra teljesen csak a feladatra koncentrálni. A hálóruháján jobb érzékszerveinek hála még mindig érzi a törzsfő illatát, ezért valószínűleg lecseréli, amikor ismét a térképekkel kezd foglalkozni. Csak most, másodjára vesz észre egy igen jelentősnek mondható pontot a Pride esetében, az Ingrid által meghúzott határ keresztez négy egymással párhuzamosan haladó szállítóutat. Ez azért lehet probléma, mert mind a négy út közvetlenül és nyíl egyenesen a Pride városrendszereinek kiterjedt, hatalmas és jelenleg szinte üres agglomeráció-rendszerébe vezet bele, ahonnan már csak egy lépés maga a főváros is. Ha a Rocksolid kezében van az út fele, akkor onnan könnyen indíthat majd később még egy támadást, és ezt Uvan Strupz biztos nem fogja hagyni. A határokat előnyös lenne egyszerűen eltolni és az út mellett elvezetni, vagy feladni egy várost a háromból, de az ismét a Rocksolid területének csökkenéséhez vezetne. Az Ismeretlen Birodalomnál is hasonló a helyzet, de ott főleg a légi útvonalakat keresztezi az eddigi határ, hol az egyik, hol a másik része mennének át a repülők, ami a jelenlegi helyzetben lehetetlenség lenne, nyilván itt is igazítani kell majd a még virtuális vonalat.
Ezzel viszonylag gyorsan végez nő, hajnalban még bőven van ideje bármire, amit szeretne, nem muszáj aludnia, a szervezete akár több tíz napig tolerálja az alváshiányt, de ha megszokásból vagy esetleges unalomból meditálni, vagy pihenni kezd akkor különös dolgok történnek Ingriddel. Általában ha alszik sosem lát álmot, de ő már tudja, hogy nála a képessége miatt lehetnek kivételek, lassan egy sötét helyen találja magát és olyan érzés fogja el, mint régebben mikor a Sivaryt látta álmában. A régi világban van, látja az anyját és az apját, saját magát is, ahogy az anyja karjaiban ringatja, az ablakon át kellemesen meleg nap süt be, kint minden nagyon réginek, ősinek látszik, az utcán éppen egy postás áll meg és kézbesít valamit a szomszédnak, aztán hirtelen a világ mintha kékben úszna és egyre hidegebb lesz. Már felülről látja New York-ot, egyáltalán nem hasonlít még HPI-re, mégis egy nagyon magas tornyon, Manhattanben ott áll a felirat. Még magasabbról látja a várost, amire lassan valamilyen furcsa zöld és kék sűrű köd borul. Hátborzongató csönd lesz úrrá emiatt körülötte. Az Atlanti-Óceán felől egy fémes kar és kéz nyúl a város felé, lassan záródnak össze az ujjai, mintha meg akarná ragadni a várost. Ingrid még soha nem látta korábban, még képen se, a tervrajzokon se, de most tudja, hogy amit lát az a Kéz, ami lassan nyúl keresztül a ködön, miközben az óceán egyre nyugtalanabbul hullámzik. A következő képen már lent van a városban, ott áll, saját mostani testében, körülötte rengeteg ember, valamilyen téren lehet. Az emberek némán, megdermedve és nagyon furcsállva nézik az égen hullámzó kékes-zöldes misztikus felhőt, aminek színei olyanok mint az esti sarki fénynek. Miller látja, hogy a felhőből lassan kinyúlnak a Kéz ujjai, amik valójában csatahajók, nagyon kezdetlegesek, de hasonlítanak a Flotta hajóira. Egyre közelebb és közelebb érnek, de az emberek nem látják őket, senki nem látja, csak Ingrid, hogy mi történik. Ahogy oldalra néz az egyik sarok árnyékából egy alak, egy lidérc formálódik. Lassan, nagyon lassan szinte szellemként kezd közeledni az árnyakból álló alak a nő felé, eközben minden árnyékból ilyen lidérc lesz, akik lassan minden az utcán lévő és az eget bámuló ember mögé kerülnek. Senki nem látja őket sem, csak Ingrid. Fokozatosan ismétlődő ritmust hall ekkor Miller a fejében, mint egy visszaszámlálás egyre jobban erősödő hangja, a szívverése is a ritmussal gyorsul fel. Egy pillanatra meglátja Ragalt is, de ő nem tartozik ide, el is tűnik a tömegből, ezután egy másik férfi tűnik fel Ingridnek. Ő is némán és mozdulatlanul áll a tömegben de nem az eget figyeli, ő az embereket vizsgálja, hogy hogyan reagálnak minderre, a következő pillanatban oldalra fordul Ingrid felé, de már nem látszik az arca, csak egy sötét köpeny lebben meg mögötte. Hirtelen Ingrid az egyik számítógép csipogására ébred.
Megjött az üzenet, hogy mikor és hova kell majd mennie. Van még ideje felkészülni a tárgyalásra, mielőtt embereinek kíséretében átvonul a megadott helyre. Nem ugyanabba a csarnokba kell mennie, mint tegnap, hanem egy másik, egy katonai központ belsejében lévő tárgyalóba. A környezet más teljesen más itt, hasonlóbb ahhoz, amit Ingrid az Anyahajón megszokhatott, ahogy végigsétál a folyosókon. Végül egy kör alakú tárgyalóterembe érkezik meg, az asztal körül már rendes egyenruhában vannak a katonai vezetők és a kiemelt helyen Tubrok is. Állva várják a terembe most belépő Ingridet.

by **Thorhalla** Kedd 29 Okt. 2013, 15:51

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Koncentrált arra, hogy megérezze a különbséget, akarta a hideg vizet érezni, hogy az, hogy fázzon elvonja a figyelmét az egészről. Végül is megérte az, hogy visszatérjen a térképekhez, mert meglátta a hibákat, amiket korábban nem sikerült és ennek megfelelően korrigálhatta azokat. A Pride esetében voltak a nagyobb gondok, így itt kétféle lehetőséget is észrevett. Az eredeti rajzok túlságosan nyíltak lennének a Pride számára és túl nagy előnyhöz juttatnák a Rocksolidot velük szemben. Így ennek köszönhetően a lehető legoptimálisabban próbálta az utakat kivágni belőle, hogy mégis megmaradjon a terület a Rocksolid számára bizonyos keretek között, de az utak és kereskedelem felügyelete és autonomitása megmaradjon a Pride kezén. Az utak fele már túlságosan is sok lett volna, így úgy próbálta a határt felállítani. A másik lehetőséget is felvázolta, amikor az egyik városról le kellene mondania a Rocksolidnak, és itt is a legoptimálisabban tervezte meg a határokat, hogy ugyan elveszítsék a terület feletti kormányzást és befolyást, de igyekezte kompenzálni valamilyen bányával, vagy nyersanyagban fontosabb, dúsabb területtel, ami miatt nem éreznék veszteségnek ezt. Esetleg valamilyen katonai bázis felügyeletével, hogy szemmel tudják tartani a Pride-t.
Az Ismeretlen Birodalom esetében a légiutak és a légifolyosók voltak, amiket elsőre nem vett számításba, de most már sikerült ezeket kiszúrnia, így itt is tudott korrigálni. A nagyon a hegy háta mögé tolt határt, a legvégsőt, amit ő maga vet fel az optimális határon túl megtartott és még bejelölte rajta a légiforgalom útját. Itt megkötésnek írta fel, hogy az Ismeretlen Birodalom meddig engedheti a légiflottáját, vadászgépeket. Ha volt olyan hely, ahol minimális időveszteséggel el lehetett kerülni az érintett veszélyes határt a megszokott kereskedelmi útvonalat módosította, hogy ezt a helyet el tudják kerülni, ha nem, akkor ezt is felveszi úgy, hogy ez itt marad és el kell fogadni a birodalmak közötti kereskedelmek céljából.
Mivel túl sok ideje volt reggelig a megszokott meditáció mellett döntött, hogy azzal fog élni, mégsem alvás, de kellően felfrissíti és még teljes nyugalmi állapotba is tud kerülni és a feje is teljes üres lesz azoktól a gondolatoktól, amiknek nem kellene ott lennie. Újra álmodott, nagyon ritkán elő szokott fordulni, most már az okát is tudta, hogy valószínűleg a képességének köszönhette mindezt. Egy ismerős érzés fogta el, amikor az álom elkezdődött, amikor a Sivaryt látta, akkor érezte ezt utoljára. Egy ismerős lakást látott, a nap sütött odakint, Manhattan, az ablakból a Central Parkot látta, ahogyan elterült, odabent az anyját és az apját, fiatalok, és magát gyermekként, kicsi gyermekként, nyugtalanul, nyűgösen. Ennyi elég volt, hogy tudja, hogy a múltat látja, nem volt olyan pici, 2019-2020 lehetett. Nem sokkal a Zuhanás előtt. Mire ezt realizálta már kint volt, látta Manhattant úgy, ahogyan egészen pici gyermekkora óta soha sem. Mintha repült volna, azaz érzés, a nyomasztó, ami miatt gyermekként nyűgös volt most is ott volt, érezte a saját bőrén, nyugtalanná tette ez az egész. Köd, majd egy hatalmas kéz nyúlt a város felé. Nem látta a Zuhanást gyermekként, már New Yorkon kívül voltak, de valahogyan hasonlónak képzelte el mindig is. A Kéz, az a Kéz volt az amit látott. Nem lett volna szabad tudnia még csak terveket, képeket sem látott erről az ereklyéről, a képzeletében pedig máshogyan képzelte. Tudta, hogy álmot csak úgy láthat és abban csak olyan dolgok vannak, amiket látott. De ez más volt akkor, nem csak egy álom. A flotta szabvány hajókat megismerte, még ha olyan kezdetlegesek is voltak, akkor is. Az emberek az utcán voltak, ismét ő is ott volt, nem látták a hajókat, de Ingrid igen, ahogyan a Kéz ezekké a hajókká vált. Tudta, hogy mi fog következni, de mégsem félt, már nem. Az embereket érezte, de ezek nem a sajátjai voltak, nem az ő érzései, ő elfogadta mindezt. A Zuhanás megtörtént, nem tudni mi célból, hogy miért kellett a Zsarnoknak, majd remélte egyszer megérti mindezt és rájön. Csak sajnálatot és szánalmat érzett az emberek iránt.
De nem ez volt a legfurcsább, ahogyan oldalra kapta a fejét egy árnyat látott, az árnyékból kiválni, majd még több, ahogyan az emberek felé mentek. Fogalma sem volt, hogy ezek mik, vagy kik és miért történt, próbált úgy mozdulni, ha képes volt, hogy ezek ne érjenek hozzá, hogy ne kerülhessen egy sem a háta mögé. Feltűnt neki, hogy nem látták őket, nem nézett az égre többé csak idegesen kapta körbe a fejét a fejében hallható ritmusra, mintha valami visszaszámlált volna, az érzés és minden egyre nyomasztóbb és fullasztó lett számára, pont mint gyermekként. A hangra gyorsult a szívverése is, ahogyan idegesség és a fullasztó érzés lett úrrá rajta. Meglepve vette észre Ragal-t, de hogyan kinyúlt volna felé eltűnt, nem az ő ideje volt. Egy másik férfit látott, aki ugyanúgy az embereket nézte és vizsgálta, mint ő maga. Az alak felé fordult, már nem látta az arcot, de a tettei ismerősek voltak, hogy az embereket figyelte és nem mást.
- Lerontis! – próbált utána kiáltani.
A következő pillanatban riadt fel, az izmai elgémberedtek, pedig nem volt szokása, a szíve még mindig vadul vert, mint tegnap este is és a levegőt is sűrűn kapkodta, megkapta a helyszínt és az időpontot, amikor az órára nézett. A fejében próbált kutakodni, hogy azok az árnyak megegyeztek-e azzal, amit az Árnyékhadseregnél tanult, hogy ők lehettek-e azok, de ebben kételkedett, úgy érezte, hogy ez valami más volt. Mindezek után már nem igen készült, csak a most már hivatalos tárgyalásokhoz ő maga is az egyenruháját vette fel, míg tegnap vörös-sárga ruhában volt, most a sötétzöld flottáéhoz hasonlatost vette fel. A sötétebb színek talán csak jobban kiemelték a bőre színét, az arcán a vörös csíkokét és a haja színét. A régi időkben a Zuhanás előtt ezekből valószínűleg bárki kiszúrta volna a skandináv származását, most nem volt benne ilyen biztos. Magához vette a szükséges holokiveítőjét és azokat az anyagokat, amivel dolgozott az éjjel és azzal indult el. Az ismerősebb külsejű folyosókon át haladva megérkeztek a tárgyalóba. Ingrid merev tartással és némileg szigorú arckifejezéssel lépett be a helységbe. A kezeit most is a háta mögött tartotta és lassan indult el a tárgyalópartnerei felé. A tegnap esti testjátékból most semmit sem mutatott, csak a merevséget, magabiztosságot és az erőt sugározta. Mintha egy teljesen másik személy lett volna, mint akivel vacsoráztak. Ahogyan végigpillantott a férfiakon a szíve egy pillanatra hevesebben vert Tubrok láttán, de nem mutatta ennek a jelét. Néhány méternyire állt meg az asztaltól és hajolt meg a törzsfő felé egy kicsit, a többieknek csak biccentett. Ebben most nem volt semmilyen titkos utalás, vagy efféle.
< - Nagyúr, uraim! – köszönt. >
A hangja is rideg, színtelen, messze nem az a vágytól túlfűtött, vagy kedves, amit Ragal tegnap halhatott. Ingrid lassanként biztosra vette, hogy a férfi rájön, hogy mire is értette a nő, hogy nem fogja könnyen adni magát a tárgyalásokon. A tegnap esti vacsorával ellentétben a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy flörtölni próbálna, vagy annak, hogy mi történt utána. A merev tartásával és tekintetével valószínűleg a jelzések nélküli egyenruhájában is sokkalta inkább tisztnek nézett ki, mint a flotta több személye. Most tényleg az apja lánya volt, hiszen ő volt ennyire merev és távolságtartó általában.
< - Tegnap estétől számítva egy egységnyi időnk van, hogy egyezségre jussunk – a hangja is színtelen és rideg volt. – Az érintett felek elfogadták Lord Ragal feltételeit, most már csupán csak a határokról és a felügyelet maradó területekről kell egyeztetnünk. >
A törzsfőre nézett, de a nő tekintetéből semmit sem lehetett kiolvasni, nem hagyta, mindent elrejtett a képzeletbeli maszk mögé, még a szeme sem mutatta a legkisebb kedvességet, vagy lágyságot, csak a szigort és keménységet a magabiztosságon felül. Ezzel Ingrid el is ért a játék közben ígért pontra. Hiába tetszett neki a férfi, nem fogja hagyni győzni, ha rajta múlik. Ingrid pedig tudta, hogy a kettejük közti "háború" elkezdődött ezzel a perccel.

by **Bishop** Kedd 29 Okt. 2013, 20:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid visszagondol az álmára és az egyik lidérc mozgása nagyon ismerős számára. Ahogy a sarkon kiforduló sötét alak speciális mozdulatokkal lépés közben lejjebb helyezi a teste súlypontját, majd kihajolás szerű mozdulattal fordul és közben mintha a fegyveréért nyúlna. Miller is ismerte ezt a klasszikus mozdulatsort, ahogy az Árnyékhadsereg minden tagja is, így lehet úgy kifordulni, hogy mindenképpen előnyös helyzetből támadhasson még akkor is ha észreveszik, vagy már tudják, hogy ott van, egyfajta reaktív technika. Ráadásul teljesen halk és ha megfelelő a kivitelezés, észrevétlen is.
A teremben, ahogy Ingrid egyre közelebb ér az őt váró személyekhez látja rajtuk, hogy azok is hasonlóan katonás és szigorú tekintettel, teljesen fegyelmezetten és rezzenéstelenül állnak. Nem mind ugyanazok a személyek, akik tegnap a vacsoránál ott voltak, ezek már mind csak és kizárólag magas katonai rangú vezetők, hadvezérek. Ragal is teljesen hideg és magabiztos, nem is rezdül, de ez most más, mint amikor először ilyennek látta. Ez nem az a fölényes magabiztossága, amit először láthatott rajta, hanem rendíthetetlen, az állam nevét is adó sziklaszilárd akarat, aminek olyan ősi gyökerei lehetnek, mint a félsziget jeges hegységeinek. A vezérek és a törzsfő is enyhe főhajtással köszönti a nőt. Eközben Ingrid testőrei protokoll szerint sorakoznak fel az ívelt fal mentén és mozdulatlanul, mellkasukhoz emelt fegyverrel megállnak, szembe a teremben lévő Végtelen egységekkel.
< - Akkor jobb, ha minél előbb elkezdjük a tárgyalásokat. Feltételezem már készült ön által tervezett területfelosztással. >
Tubrok hangja is távolságtartó és katonás, teljesen úgy viselkedik, mintha nem is történt volna semmi kettejük között. Úgy tűnik az a bizonyos háború tényleg elkezdődött és a férfi is komolyan veszi. Az egyik gomb lenyomásával a kör alakú asztal közepénél és végig a falon is kivetül egy lézeres világtérkép, egyelőre nincs rajta semmi jelölve.

by **Thorhalla** Kedd 29 Okt. 2013, 21:11

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan haladt még az álmon gondolkodva összetette azt a képet, amit látott. Tényleg jól gondolta, mostanra beugrott neki, hogy ő maga is ismeri a mozdulatot, amit ott látott. Érdekesnek találta, hogy minek is látta őket. Tudta, hogy volt szerepe az Árnyaknak és a Fagynak is a Zuhanásban, de a tényleges szerepről és, hogy ki mit hajtott ott végre azt nem tudta. Csak az utalásokat, amiket halhatott a képzése és az ott töltött évtizedek alatt. De mindez most igazából nem is számított, majd esetleg talán nyomokat keres, hogy összekösse azzal a régi álommal, amit látott. De most a tárgyalás volt az elsődleges és a legfontosabb. Ha ezen túl van, majd utána a többi kérdésre is lesz ideje. A köszöntés után végigmérte diszkréten, hogy kik is vannak még itt és a fejében levő letöltött tudásból előbányászta, hogy megtudja állapítani, hogy mit is tud róluk a Birodalmi adatbázis. Ragalról már valószínűleg jócskán többet tudott meg, mint amennyit ezekből megtudna róla, így nála nem is tett kísérletet minderre.
Örömmel nyugtázta magában, hogy Ragal is tényleg úgy viselkedik, ahogyan az elvárható volt és Ingridet is olyan hódításnak tekinti, mint minden mást az életében, ami nem lett csettintésre az övé. Ezt sikerült kiolvasnia a férfiból, ahogyan ránézett, de a tekintete, vagy a vonásai egy szívdobbanásnyi időre sem lágyult meg és annak sem mutatta a jelét, hogy mit is gondolna erről. Most nem azt látta benne, amit tegnap a vacsora folyamán, vagy utána a szálláson, hanem sziklaszilárdságot, érdekes egy egyezkedés lesz, ezt már most érezte. Mindkét fél makacs és önfejű és egyik sem fog lemondani arról, amit ő maga akar. A válaszra csak nagyon aprót biccentett.
< - Természetesen felvázoltam az opciókat és elkészítettem a térképeket – mondta. >
Tudta, hogy Tubrok úgyis tud a tervekről, az első vázlatot, verziót úgy fél percig még láthatta is a szobában az előző este folyamán, bár már akkor feltűnt Ingirdnek, hogy akkor nem szentelt ennek nagyobb figyelmet, bár eléggé esélyes, hogy néhány pillanat alatt felmérte az egészet és utóbb is emlékezett rá és már abból is készült. Maximum a merészen távoli határokat láthatta, amiket a nő felrajzolt, de azok egy része amúgy is módosult azóta. Tudta, hogy melyik lesz a könnyebbik lehetőség és egyszerűbb harc, az az Ismeretlen Birodalom területe volt, így ezzel szándékozott kezdeni, a Pride jöhet utána.
< - Az egyezség alapján a tárgyalások befejezése után a Rocksolid követelései alapján az Ismeretlen Birodalom megfogja támadni a Spear-t és a Pride az Egyesült Köztársaságokat – kezdte ezzel tárgyilagosan, hogyha veszik az itt elhangzottakat, akkor meglegyen ez is, hogy elfogadták mindezt a Birodalom részéről. >
Érdekes módon úgy érkezett ide, hogy lényegében a Birodalmon keresztül két vesztes országot képvisel és mégis olyan merész és vakmerő követeléseket állított össze, mintha ő lenne itt a győztes fél képviseletéből. Ahogyan megjelent a világtérkép a saját holografikus kivetítőjét is letette és csatlakozatta ahhoz, amit Ragal aktivált. Elsőként valóban az érintett részt szándékozott kivetíteni és kinagyítani a térképen. Volt az egész tárgyalásnak varázsa, nem csak a háború Tubrokkal, hanem az, hogy ekkora hatalmat kapott a kezébe, lényegében a döntései és a jelenléte egy újabb világháborúhoz fognak vezetni és ez legalább olyan izgalmas volt számára, mint a másik fele az egésznek.
< - Az Ismeretlen Birodalommal vitatott területek lesznek az elsők – nem felvetésnek szánta a hangja erről árulkodott, hanem tényt közölt, nem igen hagy ebbe beleszólást. >
Úgy számolt vele, hogy ma el sem fognak jutni a Pride területekre, elég lesz ezen az egyen túljutni, főleg, ha egyik fél sem akar majd engedi a saját terveiből. Kivetítette a megfelelő részt a hegyláncot, ami a természetes határt jelenthette, hiszen a Rocksolid most bőven bent volt a másik oldalon és onnan kell kiszorítani.
< - Ezen a ponton érintkezik a két birodalom egymással, egy természetes átjáró és hely. Jelenleg a Rocksolid területe átér a hegyvonulaton és behatol az Ismeretlen Birodalom területére. Az általam és így a Birodalom által is javasolt országhatár pedig a következő lenne – mondta tárgyilagosan és a képre mutatott. >
Azon most jött be a képe a felrajzolt szemtelenül hátul levő, a hegy túloldalára visszaszorult határvonalat ábrázolta. Egyelőre nem fűzött hozzá megjegyzést, csak végül a kezeit újra összefonta a háta mögött és fagyos tekintettel nézett a Rocksolid vezetőire, hogy miként is fognak reagálni erre. A maga részéről megmondta Tubroknak, hogy szereti megbotránkoztatni a politikai ellenfeleit a húzásaival, ez is egy efféle volt, így roppantul érdekelte a reakciójuk, noha ennek egy pillanatra sem mutatta a jelét.

by **Sarah** Kedd 29 Okt. 2013, 22:21

A páncélos jármű mögé kerülök, s könnyedén emelem meg azt, azonban váratlan problémák adódnak, a rendszerek riasztanak, majd pedig furcsa módon változni kezd a kép, s mire képes lennék reagálni addigra egy meglehetősen ismerős tájképet szemlélek, csupán csak fejjel lefelé. Kell néhány másodperc, amíg a rendszerekből kiszűröm a hibát és annak az okát, amint viszont ez megvan megszüntetem a keresési parancsot amely a lábakat mozgatja, s visszaveszem azok felett az irányítást, majd pedig egy könnyed mozdulattal lököm el magam az immáron hátán lévő szállítóeszköztől s landolok a lábaimon a földön. A probléma ami most adódott könnyedén kiküszöbölhető, igaz számomra kissé rejtélyes, hogy miért szálltam le mindehhez a földre, valószínűleg ez okozta végül a terv alapvető kudarcát, mindenesetre is újra megragadom a járművet, ezúttal a végénél s jelzek az alárendeltemnek, hogy legyen készenlétben a valószínűleg felé is repülő objektumra, hogy időben reagálhasson rá, mert lényegében figyelemelterelésként szolgál most inkább, legalább is a szemeimben. Húzni kezdem a földön a páncélost, nem magam után, nem megyek sehova, egyszerűen magam körül, fordulok vele kettő, maximum három alkalommal, majd pedig a lehető legpontosabban dobom el a szerkezetet teljes erőmből a célpont, vagy célpontok felé, amik ha egy sorban állnak valószínű, hogy mindet belesodorja legalább a legközelebbi épület falába. Amennyiben ez sikeres és rendelkezésre áll még két ilyen személyszállító, azokat magamhoz veszem mint fegyvert és ügyeletes páncélt, mind két kezembe egyet, ám nem emelem fel azokat a földről, megindulok velük a továbbra is ismeretlen ellenségek felé, mind a kettőt húzva magam után az oldalán, a lábaimat is átalakítom olyanra, amely alkalmas a földben való alaposabb megkapaszkodásra. Egyenlőre nem teszek velük semmit, csupán ha szükséges mind a kettőt magam elé rántom mint egy pajzsot, s lényegében csak azért kell kettő, hogy ne történhessen meg az előző és meglegyen az egyensúly a megfelelő mértékű ellensúllyal mindkét oldalon.

by **Bishop** Kedd 29 Okt. 2013, 23:42

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

A Rocksolid sorából néhány vezető, elsősorban a Ragaltól jobbra lévők bólintanak a nőnek, amikor az közli, hogy már elkészítette a terveket és a másik államok is elfogadták a feltételeket. Amennyire Ingrid tudja a mentett információk alapján, főleg olyan tábornokokról van szó, akik ott voltak majdnem végig a frontokon és fokozatosan tolták előre a vonalakat, amíg a bal oldalon nagyobb rangú vezetők állnak, akik a globális lépésekről is döntöttek, természetesen nem egyedül mert a hadjáratok folyamán Ragal is igen nagy szerepet vállalt. Gyakorlatilag így mindenki aki a teremben van, pontosan tudja, hogy mi a mostani felállás a háború közben, akár konkrétan egy-egy viszonylag kisebb területen is. Amikor Ingrid kijelenti, hogy az Ismeretlen Birodalom lesz az első a térkép azonnal oda vált, nem ellenkeznek, lévén ők kérték meg Millert, hogy vázolja fel a saját tervét. A jóval fejlettebb Birodalmi holografikus kivetítő sokkal szebb képet ad és rávetítő a már kész képre az Ingrid által tervezett határokat. Lassan néznek végig a határvonalon a hadvezérek, kétszer is egymás után, majd néhányuk meglepetten néz a másikra, mintha nem értenék, hogy ez most mi, még ha valójában tudják is. Nem vált ki nagyon intenzív reakciót belőlük a látott térkép, inkább a meglepettség az, ami dominál, nem hitték, hogy Ingrid egyáltalán belegondol abba, hogy így húzza meg a határokat. Egyedül Tubrok arcán nem látszik meglepettség, tehát jól gondolta Ingrid, megjegyezte a térképet és már felkészült.
< - Igen, ez a javasolt határ, de nekünk is van egy sajátunk. >
Mondja nyugodtan a törzsfő, majd int az egyik emberének, aki néhány gömb lenyomásával a Rocksolid sötétkék színével felrajzoltatja a géppel a másik határvonalat. Ez már a hegységen vezet végig és magában foglal néhány fontos légitámaszpontot és erődítményt.
< - Úgy vélem, nagy a különbség az elképzeléseink között. >

Fagyos Sötétség Kora - Page 5 T6yt

// Elnézést a felületes munkáért, már fáradt voltam. A térkép csak a fontosabb és nagyobb pontokat ábrázolja.
Világoskék határ: Ingrid határa
Sötétkék határ: Jelenlegi határ
Piros határ: Rocksolid által szabott határ
Zöld határ: Optimális határ
V: Város
NV: Nagyváros
L: Légikikötő/Légitámaszpont
K: Katonai központ
NK: Jelentősebb katonai központ
F: Erőd
M: Bánya
R: Nagy hatótávolságú légvédelmi érzékelők //

~Karakter: Prototype ; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype elengedi a járművet és talppal a földre érkezik, ekkor az egyik lépegető célba veszi őt, majd tüzel is. A robbanás ereje még a kiborgot is eltaszítja a járművel együtt, de szerencsére nagyobb kárt nem okoz a rendszerekben, mivel a célpont nem közvetlenül a Feltámadott teste volt, hanem előtte a talaj, hogy a jármű ne sérüljön de a repeszek kárt okozzanak a célpontban. Prototype teste több helyen is felszakad, de csak a külső burkolat sérül, a nanitok pedig azonnal megkezdik a javítóműveleteket. A következő másodpercekben a kiborg minden rendszere újra üzemel és ha az eredeti terv szerint folytatja tovább, akkor az új felállással könnyen kivitelezheti a tervet. Megragadja a járművet de ezúttal csak maga körül kezdi el pörgetni, a fém páncélzat hangos csikorgással és szikrázással tesz meg három teljes kört, amikor az előzetes számítások szerint Prototype elengedi. A nagy lendülettel eldobott jármű nekicsapódik az egyik lépegető hasának, teljesen összezúzva az ott elhelyezkedő pilótafülkét. Viszont további károkat nem okoz, mivel a nagy erő és a beérkezési szög miatt egyszerűen kilő és több száz méter magasba repül, majd elkezd visszaesni, az előzetes pályaszámítások szerint jóval távolabb a helyszíntől. A kiiktatott gép válláról éppen időben ugrik le a másik Feltámadott, majd az egyik közeli szállítójárműre ugrik, hogy ne tüzelhessenek közvetlenül rá. Eközben Prototype megragad még két a közelben lévő pajzsként használható csapatszállítót és lassan de biztosan kezd menetelni. Négy lépegető fogja körül, hogy a kisebb sebességét használva támadhassanak rá, de egyelőre a civilek miatt nem lőnek. Az egyik a kiborggal szemből közeledik, egészen addig amíg már csak egy lépés távolságba ér, majd az egyik lábával úgy lép, hogy a két 'pajzs' közti Prototype-ot taposhassa el.

by **Thorhalla** Szer. 30 Okt. 2013, 08:11

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Az adatok megvoltak, így most már tudta pontosan arcról is, hogy kik voltak ott. Ő maga nem egyszer győzte le őket a szimulációkban, amire a Pride és az Ismeretlen Birodalom képtelen volt, emiatt is valamilyen szinten előnyben lehetett velük szemben. Most, hogy ilyen személyekkel találkozott örült annak a ténynek, hogy évszázadok óta végigjátszotta a Föld nagyobb és kisebb ütközeteit hadvezérként, hogy az ellenfelet Maniac szimulálta neki abból, amit az ellenséges haderőről és hadvezérekről lehetett tudni. Az a magának összeállított program nagyon sokat segített mindenben. Megvolt mindenki, aki érintett a jelenlegi állapotokban és jobban más nem is tudná átlátni a helyzetet. Ingrid már tudta, igaz az elejétől kezdve tisztában volt, hogy nem volt nem lesz ez az egész könnyű és máris sokkalta nagyobb erőlelépése volt, mint arra egyáltalán számított. Látta a többiek tekintetét, ahogyan meglepődtek ezen, hogy hova meri felhúzni ezeket, egyedül Tubrok nem volt meglepve, tehát nem elég, hogy háborúznak, de a férfi még „csalt” és kémkedett is, mert megjegyezte valóban azokat a határokat, amiket Ingrid felrajzolt. Még szerencse, hogy a Pride esetében a nő tartogathatott meglepetéseket a férfinak és nem fordítva. Ezen gondolatok sem jelentek meg az arcán, csak ugyanaz a maszk volt látható, ami eddig is. Ez tényleg akkor nyert bizonyosságot, amikor meglátta a következő térképet, helyileg nagyjából tényleg ott volt, ahol az optimálisnak lennie kellett, de bele volt véve néhány olyan erődítmény és bázis, amit Ingridnek azonban nem volt esze ágában átengedni. Csak végignézett az új határon, de nem mutatott ki semmilyen érzelmet, hogy miként is fogadta mindezt, a legkisebb rezdülése sem árulkodott a gondolatairól, a lehető legjobb módon titkolta és rejtette el azokat, akárcsak Tubrok.
< - Az önök által felvázolt határok egyszerűen elfogadatlanok – monda tárgyilagosan. – Ez a határvonal nagyban sérti az érintett terület szuverenitását. >
Gyorsan végignézett a térképen és kereste azokat a pontokat, amik túlságosan közel voltak lakott területekhez, és ha azt a Rocksolid birtokolná, akkor fenyegetés lenne magára az Ismeretlen Birodalomra, mert bármikor egy röpke gyors offenzívával megtámadhatnák azt. A korábbi gyakorlataihoz nyúlt, amikor a Rocksolid háborúit játszotta végig, hogy abból próbálja meghatározni, hogy melyik hadvezér fejéből pattanhatott mindez ki, kinek a taktikai érzékét és stílusát követve lehetnek ezek a pontok veszélyesek. Ha megvannak az adatok és a támaszpontok, akkor szólal meg újra azokra rámutatva.
< - Önök kivonulást említettek, ezek a megjelölt pontok pedig túlságosan is közel helyezkednek el néhány nagyobb város agglomerációjához. A helyiek mindezt további háborús cselekedetnek vélhetik és nagyon hamar egy újabb hidegháborús helyzethez vezethetne. Ami annak a fényében, hogy az Ismeretlen Birodalom a Spear-rel háborúzik hamarosan, maguk számára igencsak megkönnyíthetne egy gyors offenzívát több ponton is, amivel hatalmas veszteségeket tudnának okozni az érintett régiókban, de még az országnak is. Ezt a kockázatot pedig a sem a Birodalom, sem pedig az Ismeretlen Birodalom nem fogadhatja el. >
A stílusában benne volt ez a minimális szintű provokáció, mindez nem Ragal-nak szólt, hanem alapból is pontosan így gondolta. A hangja, határozottsága elárulhatta a feleknek, hogy nem csupán felületesen – feltöltés alapján – ismeri a háborúkat és a taktikákat, hanem sok-sok év tapasztalata és gyakorlata mondatta ezt nővel, annak köszönhetően tudta ennyire gyorsan átlátni és kiismerni a Rocksolid terveit. Tudta, hogy a fegyverszünetet valószínűleg nem szegnék meg a helyiek, de tökéletesen ismerte a Skandináv történelmet és a vikingeket ahhoz, hogy ne lehessen ebben teljesen biztos. És a Rocksolid érdekében is persze, hogy egy ilyenből ne legyen megtorlás. A tervek és képek minden bizonnyal ezt ábrázolták ehhez. És akkor még a kereskedelmi útvonalak is voltak, ezek voltak a következő pontok. Most az ezeken az útvonalakon volt a másik fontos pont.
< - Ami ezeket a további pontokat illeti több fontos kereskedelmi út és légi kereskedelmi útvonalon fekszenek. Mindezek birtoklásával az adott régió kereskedelmét és a távolabbi külkereskedelmet lenne képes a Rocksolid bojkottálni. A környéken levő települések legtöbbje nem teljesen önellátó és szükségük van más forrásból beszerzett nyersanyagokra, élelmiszerekre. Amennyiben ezek a területek a Rocksolid felügyelete alá esnének felmerülhetne a gyanú, amennyiben valami késik, vagy éppen nem érkezik meg, hogy azt önök sikkasztották el és tették rá a kezüket, ami úgyszintén elfogadhatatlan. Ahogyan annak a ténye is, hogy több légicsatorna nagy kárt szenvedne emiatt és azok, akikkel az Ismeretlen Birodalom kereskedne lehetséges, hogy visszalépnének ettől, ami az egész hódító állam kárára mehet gazdaságilag és társadalmilag is. >
Az összes létező pontra igyekezett rámutatni, most is rideg és tárgyilagos hangon, majd az ő határvonala mentén levő néhány kevésbé fontos támaszpontra és bázisra mutatott.
< - Ezek a pontok sincsenek semmivel kedvezőtlenebb helyen és eléggé fontosak ahhoz, hogy önöknek megfeleljen, cserébe az Ismeretlen Birodalom sem érezné magát tovább kényszerű helyzetben, sem pedig kellemetlenül az önök közelsége miatt. >

// Remélem a leírtakból egész jól következtettem és nem írtam nagy baromságokat. //

by **Darren Cain** Szer. 30 Okt. 2013, 10:40

Percekbe telt, de végre szabadon volt a Vezír lába. Most, hogy kicsit szabadabban volt a teste, végig tudott nézni rajta. Szörnyű volta látvány. Bár a csontja nem tört el (hála a Hármak magasabb rendű technológiájának bizonyosan), de az egész testén kívül és belül is csavarodások és deformálódások voltak. Sürgősen javításra volt szüksége. Baku még mindig nehezen fogta fel, hogy tudtak ilyen nagy kárt okozni benne a férgek alsórendű fegyverei. Szinte lehetetlen volt. És mégis megtörtént.
Ám nem volt itt az idő a csodálkozásra. A fájdalom megélesítette a Vezír szemét és a többi érzékszervét is. Körülnézett és látta, hogy viszonylag jól el van temetve, de így is megtudja mondani, hogy mi történik odakint. Az előző patkányok barátai jöttek és keresnek tűlelők után. Ha megtalálják Bakut, akkor ott a vége a Vezír egészen az eddig dicső életének. El kell valahogy tűnnie a környékről. A lábára nézve nem gondolta, hogy rá tudna állni és sétálni. Azért megpróbálta mozgatni. Másodszorra a gravitáció hajtóművet ellenőrizte le. Megpróbált egy kicsit felemelkedni. A végső próba az energia generátor volt. Ha feltöltött, akkor nem volt nehéz elmenekülni. Ha viszont nem működik, vagy még mindig kevés energiája van, akkor elég nehéz lesz. Ezután megpróbálja kifigyelni a lámpa mozgását és a katonák keresési tervét. Ha már látja meddig tart a katonának átkutatni az egyes helyeket és minden más is a tudomására jutott, akkor az információ birtokában megtervezheti a szökést. Lehetőleg gyorsan.

by **Bishop** Szer. 30 Okt. 2013, 11:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller ; Helyszín: Rocksolid ~

Arra már számítottak, hogy Ingridnek nem fog tetszeni a Rocksolid által meghúzott határvonal, de az arcokon látszik, hogy erősnek találják a teljesen elfogadhatatlan jelzőt. De ennek egyelőre nem adnak hangot. Ez megadja a kezdő lökést ahhoz, hogy a későbbi provokáció, amit Miller a hangjával érzékeltet és egyértelmű érvekkel támaszt alá, elérje a kívánt hatást. Néhány vezető, főleg azok, akik valószínűleg igen nagy áldozatok árán, és kemény munkával küzdötték magukat előre az Ismeretlen Birodalom, közismerten nagyon erős védelmi vonalain, részletesen áttanulmányozzák az Ingrid által felvázolt helyzetet. Egyelőre nem lehet róluk leolvasni, hogy miben és mennyire értenek egyet vagy mennek szembe az elhangzott ötletekkel. Végül az egyik idősebb férfi, akit Ingrid már ismer a korábbi szimulációkból, átgondolt és előrelátó hadvezér, több tartaléktervvel is rendelkezik általában szól hangosan.
< - Részben egyetértek önnel, Lady Ingrid, de ne felejtse el, amit mond az visszafelé is igaz. Ha csak az ön által most kijelölt pontokat tartja meg a Rocksolid, akkor azok a területek mindig fenyegetés alatt lesznek. Ott van a közelükbe a többi, erősebb központ, az Ismeretlen Birodalom, ha megfelelő erőt tud mozgatni majd, nagyon könnyen kiszoríthatna minket a peremterületekről, amennyiben nincs meg a megfelelő támogatásunk. Ezt be kell látnia. >
Végig komoly és logikus stílusban beszél, ami láthatólag másoknak is elnyeri a tetszését.
< - Egyetértek Diederik vezérrel, az a néhány támaszpont nem elég, ráadásul nekünk is szükségünk van a légi vonalak egy részére. Különben mi is kénytelenek leszünk később válaszlépésekre. >
Most egy fiatalabb, lendületesebb de kisebb rangú tábornok, Elofon egészítette ki az előbbit, vele korábban Miller még nem találkozott. És ezek után még kis gondolkodás után Ragal is hozzátesz egy megjegyzést.
< - Ne felejtse el, hogy egy győztes helyzetből vonulok vissza. Az ellenség helyzete számomra nem olyan mérvadó. >

~Karakter: Baku Albani ; Helyszín: Pride, külső régiók~

Baku rendszerellenőrzésbe kezd, először csak a lábát próbálja mozgatni, ami meglepően könnyen sikerül, gond nélkül tudja mozgatni, de minden megtett milliméter is fájdalommal jár a számára. Ezután beindítja az gravitációs generátort, annak működése is kisebb kilengéseken kívül zökkenő mentes, a közelben lévő kis törmelék és kavicsdarabok a levegőbe emelkednek, amikor a mező feláll, majd lezuhannak és ezután a Vezír érzi, hogy lebeg a romok között, már nincs beszorulva. A Bestia által kapott energiamanipuláló beültetés is működik, de az ereje egyelőre kevés, az önmagát generáló folyamatok még lassúak, most nem tudna olyan mértékű és nagyságú tárgyakat létrehozni Baku, mint a harc során, de valószínű, hogy elég lesz még.
Ezután Senef Vezír az ellenség mozgását és technikáját vizsgálja meg, a gyalogosok esetében nagyon könnyű rájönnie, hogy az a módszerük, hogy nincs módszerük. Teljesen véletlenszerűen haladnak, néha-néha egy-egy érdekesebbnek vagy gyanúsabbnak látszó részt megvizsgálnak a romok között, arrébb görgetik az elemek egy részét, majd ha nem találnak semmit, haladnak tovább. A mozgásuk sem túl rendezett, mindenki a saját belátása szerint halad a megfelelőnek vélt útvonalon. A repülő mozgása és a reflektor irány teljesen más, először módszeresnek tűnik, aztán véletlenszerűnek, majd ismét megtervezettnek. Percek kellenek ahhoz, hogy Albani rájöjjön a sikló technikájára.
Fagyos Sötétség Kora - Page 5 CNCTW_Venom_Concept_Art_2

Fagyos Sötétség Kora - Page 5 CNCTW_Venom_Concept_Art_2

A fényszórók nyolcas alakban haladnak, úgy, hogy középen mindig keresztezzék egymást egy pontban, majd onnan négy irányba haladnak tovább, négy egymásra fekvő nyolcast kirajzolva. Két ilyen átvizsgálás után, a jármű arrébb lebeg és egy másik szögből is megismétli ezt. Minden egyes alkalommal lefedve az átkutatott rész legnagyobb részét, de amit mégsem vesz észre elsőre, azt a másik szögből ellenőrzi. Csak idő kérdése, hogy a Vezírt is elérje majd a fény.

by Ajánlott tartalom