Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Thorhalla** Szomb. 14 Dec. 2013, 19:14

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid tökéletesen kihallotta Tubrok hangjából, hogy a férfi roppant mód elbízta magát azzal kapcsolatban, hogy három fontos területet fog megkapni a zónában. A nőnek esze ágában sem volt mindezt megadni neki. Birodalmiként nem tehette meg, és már kezdte ő maga kényelmetlenül érezni magát a huzavona miatt. Nem küldöttként persze, hanem magánszemélyként. Roppant nehéz helyzetbe került, ha nem akarja, hogy a Rocksolid elbukjon, akkor valahol engednie kell, de nem tehette meg annyira, hogy azzal egy politikai, vagy éppen karrier-öngyilkosságba fusson bele. Pedig nagyon arra állt a helyzet, egyelőre, főleg, ha így makacskodnak. Titkon azt kívánta, hogy bárcsak ne a Rocksolid lenne az, akikkel tárgyal, mert akkor már régen faképnél hagyta volna őket, hogy nem fárasztja magát, a kellő információk úgyis megvannak, a többi már a Zsarnok és Maniac dolga, hogy mit ad át a két figyelmével kitüntetett birodalomnak, nagyhatalomnak.
< - A történelem során nem ez lenne az első ilyen félbevágott város és annak ellenére, hogy úgy látszik, hogy nem lenne működőképes, az tud lenni – mondta határozottan Tubrok szavaira. – Ha nem lenne működőképes, akkor nem is hoztam volna fel opciónak. >
Tudta, hogy itt a mostani történelemben nem volt ilyen, még szerencse, hogy nem csak az elmúlt 1000 évből voltak emlékei és tudása, hanem régebbről is. Már éppen válaszolt volna arra, hogy mit ajánlj fel, amikor Nava ismét közbevágott. Ekkor már, ahogyan a fiatal férfi kimondta, hogy nem veszi figyelembe rideg tekintettel nézett a másik felé. Nava amatőr volt ehhez az asztalhoz, ezt az első nap már teljesen tudomására hozta a vacsoránál, az előbbit pedig, személyes dolgokkal vagdalózott és sértésnek vette mindezt.
< - Figyelembe veszem a jelenlétét és szavait fiatalúr – mondta ridegen, ahogyan Nava-ra nézett és bele a férfi szemeibe. – Csupán nem volt szükséges a provokációjára felelnem, tekintve, hogy önnek nem a tárgyalással és annak menetével vannak gondjai, hanem személyemmel. Mindezt már az első estén, a vacsora alatt tudtomra hozta, mikor megemlítettem a Rocksolid gyengeségeit és erényeit. Attól a ponttól kezdve ellenséges velem és nem lát szívesen. Mindezt már csak tetézte, hogy a közvetlenebb volt a viselkedésem és a fivére, a nagyúr beleegyezett a tárgyalásokba. Ön jelenleg nem mint hadvezér, vagy ezredes van jelen a tárgyalásokon, ha így lenne már a mai nap során is, és korábban is, tegnap itt lett volna. Ebből következik, hogy mint Lord Tubrok örököse van jelen. A feladatom a hadvezérekkel és a fivérével való tárgyalás, nem önnel. Amennyiben továbbra is a személyemmel van gondja fiatalúr ez így is fog maradni, a jelenlevő urak mind távol tartják személyes érzéseiket a tárgyalóasztaltól, miként én is. Megkérném, hogy a magánéletét az ajtókon kívül tartsa, ha pedig a személyes gondjairól akar velem beszélni és tisztázni őket, vagy éppen mindenfélének elhordani, a tárgyalások után megteheti, meghallgatom, és nem küldöm el önt a fivérére való tekintettel, mert nem óhajtom megsérteni Lord Tubrok-ot és a vendégszeretetét. >
Mindvégig Nava szemeibe nézett, nem volt benne kihívás, vagy provokáció, végit teljesen ridegen beszélt és tárgyilagosan, távolságtartóan. Noha szavaiban volt jó néhány félreértelmezhető fordulat, amit úgy lehetett értelmezni, ahogyan valaki akarta nem provokálta ezeken felül a fiatal férfit. Biztos volt benne, hogy Diederik-nek is le fog esni jó pár dolog az előző után, ahogyan Nava is már csak amiatt is, hogy boszorkánynak tartotta őt pontosan arra fog gondolni, amire Ingrid akarta, hogy gondoljon. Várt néhány pillanatot, nem hagyta, hogy a fiatalabb Ragal megszólalhasson. Látta Tubrok kérdő tekintetét is, amivel a fivére felé fordult. Pedig Tubrok is tudta, hogy Nava Ingridet nem szívleli és azért voltak a szavai, nem pedig egyéb indokból.
< - Biztos vagyok benne, hogy meg akarják tartani, én is így tennék, de önnel ellentétben ők az életüket és a Rocksolid megmaradását választják a felesleges öngyilkosság és a birodalom elvesztése helyett – mondta olyan ridegen és olyan hangsúlyban, mint ahogyan tegnap a fegyverszünet létrejöttét is tette. >
A hangjában nem volt fenyegetés, nem akarta tovább ijesztgetni a vezetőket, bár sejtette, hogy emiatt a hangulat ismét megfagy idebent a teremben. Csupán tényeket közölt és az eddig látottak alapján pontosan ez történt, hogy a vezetők élni akartak és nem pedig feladni azt, sem pedig pusztulásba dönteni ezt az egész helyet, hogy eltöröljék őket a föld színéről. És Ingrid sem akarta megtenni. Nem emelte ki, nem utalt rá a szavaival sem Nava-nak, sem senki másnak, hogy a vezetők csak neki köszönhetik az életüket, ahogyan köszönetet sem várt el mindezért, hogy így tett, pedig nem kellett volna megtennie. Szerencsésnek vélte, hogy Tubrok volt az idősebbik és nem Nava. A Rocksolid érdekében mindenképpen, lehet, hogy a fiatalabb Ragal is remek harcos volt, de ettől függetlenül túlságosan is forrófejű volt Nava ahhoz, hogy komolyan lehessen venni, vagy bármibe érdemlegesen beleszólhasson. Ez lehetett az oka annak is, hogy nem volt itt korábban a tárgyalásokon. Néhány pillanatig még fenntartotta a szemkontaktust a fiatalabb testvérrel, majd ismét Tubrokra nézett.
< - Természetesen van nagyúr – mondta, mintha az előbbi meg sem történt volna. – Révén az elejétől kezdve úgy fogalmaztam, hogyha bölcsen választja meg a három területet. Az ajánlatom a nagyvárosért, a katonai központ a déli páros pont megbontásával. >
Ez volt a leglogikusabb, noha jócskán gyengébb volt, mint a város, ennek ellenére megvolt a haszna. Ha meglátja, meghallja, hogy valaki tiltakozna, vagy ellenkezne, akkor folytatja.
< - Önmagában lehet, hogy jelentéktelennek tűnik ez a központ, de figyelembe véve a mellette levő két másikkal, mikre önök tartanak igényt, már is nem jelentéktelen. A hármastól keletre levő város és nagyváros ezáltal teljesen el vannak minden hadi utánpótlástól vágva és önök is teljesen képesek lefedni a két pont felügyeletét és szemmeltartását. Mindazonáltal így még a délebbi részek felügyelet és figyelemmel kísérése is sokkalta könnyebb lesz önöknek és az egységeiket is több helyen, biztosabban tudják tárolni. A két oldalról érkező nyomás, a három pont, illetve Korth nyomásfölénye biztossá teszi azt is, hogy ez a két város ne próbálkozzon semmivel a Rocksolid ellen. És a másik fontos pont a gazdasági és társadalmi indexek is pozitívban maradhatnak mindkét fél számára. >

by **Bishop** Vas. 15 Dec. 2013, 00:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ragal ugyanolyan hideg tekintettel és mimikával néz Ingridre a válasz után, amit már elég hosszú ideje sikerül mindenféle változás nélkül fenntartania.
< - Én sem utasítottam volna el az ajánlatát, ha nem lenne ellenkező véleményem a kérdésről. - zárja ezzel le a kérdést a maga részéről >
Nava, amikor Ingrid felé fordul felveszi a szemkontaktust a nővel. A férfi először akkor hökken meg, mikor Ingrid fiatal úrnak szólítja, a felháborodás látszik a szemein, de hamar túl teszi magát rajta és megállja, hogy félbeszakítsa Ingridet. Amikor válaszol, Nava hangjában már érezni is lehet, hogy egyáltalán nincs ínyére Ingrid jelenléte, sem az amit a szemébe mondott.
< - Nem azért nem voltam eddig jelen, mert nem értek a politikához, vagy a hadvezetéshez, ami kötelességem is. - mondja hangjában minimális lekezelő éllel - Személyes okom volt rá, amit már említett. De igen, én vagyok az örökös is. A személyes problémáimról pedig én döntök, nem fog kiküldeni a teremből, ha már ide küldtek. Nem félek magától, amíg csak fenyegetőzik. >
Tovább már nem akar menni, ezért nem folytatja, neki már ennyi is elég. Reakcióiban enyhe dac is felfedezhető. A kissé kellemetlen rész felett a többi vezető kellő közönyösséggel tovább siklik, de azért még figyelik, hogy hogyan folytatódhat tovább a párbeszéd Miller és a fiatalabb testvér között. Tubrok már alaposan ismerheti az öccsét, mivel a reakció utána kérdő tekintet eltűnik az arcáról, nyilván már megkapta a saját válaszát a fel nem tett kérdésre. Mivel nem történik ténylegesen semmi olyan, ami megzavarná a tárgyalás menetét Tubrok végighallgatja az új ajánlatot majd bólint. Ezután a törzsfő kikéri még a többi embere véleményét is a helyzetről, majd csak a rövid egyeztetés után válaszol.
< - Ez már megfelel egy közös elképzelésnek, majdnem minden tekintetben. Így elfogadom ezt a felállást. De a változtatás lehetőségét még tartsuk fenn a tárgyalások végéig. - itt egy kis szünetet tart - Ezután rá akar térni a legnagyobb különbséget és jelentő jelentő részre Lady Ingrid? >
Teszi fel végül Tubrok a kérdést és a hangjában érezhető, hogy ha igenlő a válasz, akkor azt is várja, hogy Miller mondjon erről a fontos kérdésről valamit.

by **Thorhalla** Vas. 15 Dec. 2013, 09:46

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Látta Nava szemein, hogy megdöbbent, hogy minek szólította Ingrid. Nem akarta őt uramnak, vagy nagyúrnak szólítani, annyira nem tisztelte, talán pont a viselkedése miatt, amit a fiatalúr tökéletes lefedett, hogy micsoda is volt ő. Látta, hogy félbe akarja szakítani, de végül nehezen ugyan, de megtette. Kisgyerekként volt ilyen ugyanilyen Ingrid, amikor még nem volt képes uralni az érzéseit és az apja rideg vonásai sem igen jelentkeztek, csak az anyjától örökölt lobbanékonysága. Mire nagykorú lett már kezdtek jelentkezni a tanítások miatt és a mentalitás miatt is az apja jellemvonása rajta, de a génkezelés volt az, amivel mindez könnyedén ki tudott teljesedni és azóta nem igen voltak efféle érzelmi kilengései, általában tudta őket uralni. Néhány extrémebb esettől eltekintve, amik mind hatalmas stressz mellett voltak, mint az Ezüst háborúk, az anyja és a húga eltűnése, majd néhány dolog, amit a Milíciánál tennie kellett. Utána a házasságkötés, amikor megtudta az apja akaratát, a terhesség alatt a hormonok miatt beálló viselkedésváltozás, ami igazából még természetes is volt, meg most itt az utóbbi pár napban több dolog is. Lerontis kezdte, a tegnap esti beszélgetés Cal-el, a kiborulása fent a völgyben, majd ma a katonái, ha ez az egész nem lett volna személyes, akkor sokkalta könnyebb lett volna. És a stressz sem lett volna ekkora, máskor még nem volt ilyen tárgyalásokon, ott el tudta magát különíteni ettől, de Skandinávia és a Rocksolid túl személyes volt neki. De most már Nava a hangjában sem próbálta elrejteni, hogy mit is érez valójában.
Nem mutatta ki, hogy Ingrid is ért ehhez, sőt valószínűleg jobb harcos és hadvezér volt már a génkezelés előtt is, mint Nava valaha is lesz. A politikai érzéket pedig inkább még gondolati úton sem vetette fel, mert láthatóan egyáltalán nem értett hozzá Nava, ahhoz túlságosan is az érzelmeire hagyatkozik, mintsem reálisan és racionálisan nézné az adott helyzeteket. Tudta, hogy az előző szavaival csak még több pontot adott Nava-nak, hogy gyűlölje őt, ami igazából meglepően érdekes volt, hogy amiatt, hogy a fivérének felkeltette a figyelmét ekkora reakcióval jár. Néhányszor látott effélét, de ott mindig az a helyzet állt fent, hogy mindkét testvérpárt érdekelte a harmadik fél és vonzódtak hozzá, így amelyiket a harmadik fél nem választotta gyakran ahelyett, hogy versengésbe kezdett volna a testvérével inkább próbálta a harmadik felet elüldözni és gyűlölettel fordulni felé. Ingrid tudta, hogy most ez nem állt fent, bár igencsak érdekes lett volna, ha emiatt történik minden, és persze némileg egyszerűbb is.
< - Nem akartam kiküldeni, ezt pusztán Lord Tubrok tehetné meg – felelte továbbra is ridegen. – Csupán arra kértem, ami az adott körülmények között optimális és érthető, hogy a gyermekded viselkedését tartsa távol az asztaltól és viselkedjen a rangjának megfelelően. Meg kell, hogy állapítsam, téved. Nem fenyegettem, ha az megtörténik tudni fog róla, csupán tanácsot adtam, ahogyan most is. Nem akarja, hogy az ellensége legyek, uram. >
A tekintete is erről árulkodott, amit kimondott, noha az uramnál egy minimális gúnyos él is megjelent egy pillanatra a hangjában. Az uram jelzőt közel sem mondta annyira tisztelettel, mint a fiatalurat. Lassanként kezdte úgy érezni magát, mintha gyereket nevelne és annak magyarázná a helyes viselkedési normákat. Még Greg-nek sem kellett ennyire szigorúan, mert már, ahogyan járni kezdett megértette, hogy milyen körökbe született bele és roppant méltóságteljesen viselte mindezt, hihetetlen éretten. Ha még fel is lépne valahogyan Nava ellen, amit nem akart a fiatalabb Ragal-nak esélye sem lenne vele szemben, ezzel tökéletesen tisztában volt. Nem csak a HPI-s adottságok miatt, de ha emberként állnának is egymással szemben, akkor sem lett volna másképp, ezzel Ingrid tökéletesen tisztában volt. Szerencsére volt saját maga is ténylegesen ember és tudta, hogy mikre volt képes úgy, így volt összehasonlítási alapja más emberekkel. Még ha ők már mások és némileg többek is voltak, mint annak idején ő maga, a különleges örökségét nem számolva, hogy amiatt volt olyan, amilyen.
Csöndben várakozott, amíg a Tubrok és a többiek egyeztettek arról, amit javasolt. Némileg megkönnyebbült, hogy mindezt már elfogadták, a változtatás jogára való kérdésre bólintott. Tegnap az Ismeretlen Birodalommal szemben is belement ebbe, most sem érezte, hogy másképpen kellene döntenie, bár igazából nem is nagyon számított arra, hogy lenne valamilyen érdemleges változás mindezzel. És ezzel egyetemben felmerült az utolsó kérdés is, az utolsó pont, amiről még nem egyeztettek. Nax. Ingridnek röviden, egy szóval megvolt rá a válasza, ami az volt, hogy NEM! Arról, hogy meggyőzze a Rocksolid vezetőit még hosszasabb vita kellett volna, mint a mai nap tárgyalása, így mivel már csak ennyi maradt a teljes megbeszélésből és az egység lejártáig még volt jó néhány nap, úgy vélte, hogy akkor napolhatják a tárgyalást.
< - Nem nagyúr – mondta még mindig ridegen. – Javaslom Nax kérdését halasszuk a holnapi napra. Így is többször kellően forrtak az indulatok a mai nap során. Nax pedig olyan pont, hogy mindez tovább folytatódna és mindenki érdekében jobb lenne, ha mindenki tiszta fejjel tudna gondolkodni a tárgyalások folytatásán. Ha önnek, és az uraknak is megfelel mindez. >
A hangjából éreztette egyébként, ha a Rocksolid szeretné, akkor ő még tovább folytatja a mai napon a tárgyalásokat, de igazából nekik ad szusszanásnyi időt mindezzel, hogy a nap hátralevő részében hagyja őket, hogy összeszedjék magukat.

by **Bishop** Vas. 15 Dec. 2013, 14:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A válasz közben Navában gyűlő feszültség egyre fokozódik. Nem egyértelmű, hogy a kimondott szavak vagy inkább maga a válasz tartalma zavarja jobban, de a gyermekded és végén a szinte gúnyos uram szónál látszik rajta, hogy Ingrid megfelelő pontokat talált, ahol könnyen hathat rá. Végül a férfi mégis ura marad saját magának és némileg halkabban csikar ki magából egy választ Ingrid utolsó mondatára.
< - Azt bizonyára senki nem akarja... >
Ezzel már Nava is teljesen nyíltnak veszi a kettejük közötti ellenséges viszonyt. Ha Miller figyeli a többiek reakcióját is, talán az tűnhet fel leginkább, hogy Diederiken nem látszik ilyen fajta ellenszenv, ő bizonyára valószínűleg más oldalról közelíti meg a kérdést. Tubrok is tudomásul veszi, hogy a testvére azt teszi, amire számított tőle, megvárja, amíg Nava visszafogja magát, majd csak azután, válaszol, most is hivatalos hangnemben.
< - Ebben egyetértünk, természetesen támogatom a javaslatát. Mivel mára nincs más pont, ezért a tárgyalást felfüggesztem. >
Miután ezt kijelenteni, még az egyik technikus szépen kilép a futó programokból és modulokból, a térképek - kivéve azt amelyiket Ingrid vetít ki - mind bezáródnak és az ajtók kinyílnak. Az ezredesek és tábornokok magukhoz veszik a hozott felszerelések, majd rangjuk által meghatározott sorrendben elkezdenek kivonulni, a végtelenek is fémesen csattanó léptekkel kísérik őket. Tubrok megvárja, amíg a terem lassan kiürül és Ingrid is indulni készül, vagy látja, hogy a nő meg akarja várni, hogy ő legyen az utolsó, mint tegnap. Ekkor szól még hozzá, úgy, hogy a többi vezető is halhassa még.
< - Szeretnék önnel négyszemközt is beszélni, Lady Ingrid. >
Sem hangja, sem a mozdulatai vagy a tekintete nem árulja el, hogy ezzel most mi is a célja. Megvárja Ingrid válaszát, majd ha az pozitív akkor jelzi, hogy kint, az előtérbe, amin át Ingrid is a terembe érkezett megfelelőbb lenne. A törzsfő megvárja, hogy Ingrid induljon előbb, majd ő maga is utána megy, de egyelőre még nem tesz semmit amíg nincsenek egyedül.

by **Thorhalla** Vas. 15 Dec. 2013, 15:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid látta, hogy mikor is voltak azok pontok, amikor Nava önérzetébe taposott páros lábbal. De legalább újabb fontos dolgokat tudott meg a másikkal szemben. A reakciókból kiderült Ingrid számára tökéletesen, hogy nem csak ő maga volt az egyetlen, aki túlságosan komolytalannak és gyerekesnek tartotta a fiatal férfit, hanem mások is így lehettek, valószínűleg magasabb körökből. Soha sem volt kellemes másodszülöttnek lenni, főleg nem egy ilyen helyen, ahol az elsőszülött vitt mindent, a második pedig semmit sem, csak örökké a testvére árnyékában kell, hogy éljen és mindig a másikhoz hasonlítják. Illetve annak kegyéből juthat valamerre, vagy a szülőkéből, de itt nem voltak szülők. De nem mindenki lehet tökéletes hadvezér, vagy politikus és kevesen vannak olyanok, akik arra méltók, hogy tényleg vezetők legyenek és jó vezetők legyenek. Nava a fivérével ellentétben messze nem volt ilyen. Valószínűnek tartotta, ha a fiú nem Ragalnak születik, egy teljesen átlagos harcos lett volna belőle és soha sem tudott volna a létezéséről. Már csak remélni tudta, hogy hataloméhsége nincs a fiatalabb testvérnek, mert akkor az messze azt takarná, hogy belső gyengesége is van a Rocksolidnak, mert ha nem is most, de évek múlva Nava képes lehet elárulni Tubrokot. Ez sem először fordulna elő a történelem során. Csak magában sóhajtott fel, amikor a férfi kimondta a szavakat a másik fél részéről kitört a háború. Nem hitte volna, hogy ennyire így fog reagálni, ez a féltékenység. A férfi szavaira már nem reagált semmit sem, inkább a többi vezetőre pillantott, amikor ez a harc kitört, hogy miként reagálnak. Annak azért örült, hogy Diederik arcán nem látta ugyanazt, amit Naváén. Annak ellenére, hogy nem az a férfi sem szívlelte különösebben Ingridet, ugyanúgy Tubrok miatt képes volt elvonatkoztatni. Igaz ő már idősebb volt és így bizonyára könnyebben is ment neki.
Mindezek után nézett csak Tubrokra, aki hozzá hasonlóan belement abba, hogy fejezzék be a tárgyalásokat a mai napra. Ahogyan előző nap most sem mozdult, csak megvárta, amíg az ezredesek és tábornokok, illetve Nava is távozik a helységből. Most még, amíg bent voltak a saját kivetítését sem szüntette meg, csak katonásan állt és várt megadva a tiszteletet nekik mindezzel, hogy nem elsőként fordult sarkon és távozott, amit ma is megtehetett volna. Volt egy olyan érzése, hogy a többség nagyon boldog volt, hogy távozhatott és a nap hátralevő részében nem kell Ingrid közelében lenniük. Igazat megvallva a mai nap után ő maga sem csodálkozott volna azon, ha mind így gondolkodik, még azon sem, ha Tubrok is. Mikor még a többi vezető is bent volt akkor szólalt meg a férfi, Ingrid némileg meglepődve pillantott rá. Tudta, hogy mit beszéltek meg és, hogy az részben hivatalos lesz, de a mai nap után tényleg nem hibáztatta volna a férfit, ha inkább elfelejti azt a megbeszélt randevút. Még így is eléggé esélyes volt számára, hogy ezt mondja majd neki, hogy inkább hagyják az egészet.
< - Természetesen nagyúr! – mondta. >
A mozdulatra, amivel a másik jelezte, hogy odakint csak halványan bólintott. Amint a végtelenek és a „tiszti tanács” is távozott Ingrid ekkor lépett oda a holografikus kijelzőhöz majd mentette le és kapcsolta ki a saját terveit is. Még ezt is, annak ellenére, hogy valószínűleg már csak ketten voltak precízen tette, ahogyan a rangjához méltón elvárják cselekedett. Amint ez megvolt a zsebébe csúsztatta az eszközt, majd a kezeit ösztönösen vitte a háta mögé, hogy ott fogja őket össze és így indult előre, ahogyan odaérkezett az ajtóhoz és ha az kinyílt előtte, akkor ott a saját katonáira nézett, akik valószínűleg még ott várakoztak. A tartása és mozdulatai is még mindig merevek voltak, ahogyan odabent is, most nem váltott át kevésbé távolságtartóra, mint előző nap.
- Odakint várjanak! – adta ki szóban a parancsot az embereinek és a fejével is kifelé bökött, amerről érkeztek.
Egyelőre nem mozdult meg ezek után, megvárta, amíg az emberei távoznak. A tekintetével követte őket és amint már tényleg nem volt senki más itt az előcsarnokban csak Tubrok és ő, akkor fordult meg a férfi felé és gyorsan mérte fel alulról felfelé, mígnem végül a szemeibe nézett. Még mindig mereven tette és ridegen, nem engedte, hogy lelehessen olvasni róla semmit. Nem akarta, hogy a férfi lássa a kétkedést, a vívódást és azt, hogy igazából kivételesen jelenleg neki nincs fogalma arról, hogy Ragal mit is akar tőle. Révén annyi lehetőség és eshetőség volt kezdve azzal, hogy magához húzza és megcsókolja, aztán ott volt még, hogy ugyanilyen rideg marad és megmondja, hogy a fenyegetés és a mai viselkedés miatt többé fel sem fogja keresni.
< - Miben állhatok a szolgálatára nagyúr? – kérdezte továbbra is ridegen és távolságtartóan, teljesen hivatalos hangnemben. >

by **Bishop** Vas. 15 Dec. 2013, 22:58

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Az osztagosok odakint várnak parancs szerint az egyik fal mellett négyes csapatokban. Amikor Ingrid és mögötte a törzsfő belép a terem két sorba rendeződnek és kihúzzák magukat, egy tökéletes alakzatot felvéve, egymástól azonos távolságokra, milliméterre pontosan. A parancs után az osztag vezetője Miller felé fordul.
- Igenis asszonyom. - válaszolja a páncél által kihangosítva a verbális parancsra. Ezután a katonák oldalra fordulnak majd kivonulnak a teremből.
Amikor már csak ketten vannak Tubrok is hasonlóan ridegen és távolságtartóan méri fel Ingridet. Figyeli a nő reakcióját, hogy mit is gondol, mit akarhat neki mondani a törzsfő, de Miller nem adja jelét a bizonytalanságának. A kérdés után látszik rajta, hogy valószínűleg hamarosan válaszolni fog, mégis megvárja azt az időt amikor már kényelmetlennek érezhető ezt Ingrid. Ekkor, ahogy arra részben Ingrid is számított Tubrok átkarolja őt és egy lágy csókot lehel az ajkaira. Most nem olyan szenvedélyes és mohó mint legutóbb, azt érezteti főleg Ingriddel, hogy már várta, hogy kettesben legyenek és csak ez járt a fejében. A csók után Ragal elengedi őt és hátrébb lép egy lépéssel. Most már teljesen közvetlen és személyes az eddigi hidegsége helyett. Néhány másodpercig elmosolyodik azon, hogy ezúttal ő játszhatott kicsit a nővel és nem fordítva.
< - Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen. - vallja be őszintén - Ha akarod már most indulhatunk, ahogy megbeszéltük. Tegnap éjszaka már mindent előkészítettem. >
Megvárja a választ és ha az pozitív akkor elindul az egyik oldalsó ajtón keresztül, egy nagy ablakokkal ellátott folyosón. Ahogy halad nem kezdeményez beszélgetést, de reagál, ha Ingrid mond neki valamit. Ha Miller követi akkor pár perc kényelmes séta után egy antigravitációs lifthez érnek. Ezen leérkezve, amikor az ajtó kinyílik akkor egy hangár vonalai rajzolódnak ki. Az egyik részen egy közepes méretű siklójármű lebeg, ezüstös fényű, lapos repülő, külsőre nem katonai. Tubrok int, hogy szálljanak be, majd elindul a jármű felé.
< - Mit szeretnél először látni? >
A férfi viselkedése alapján most teljesen elvonatkoztat a tárgyalásokon történtektől, nem befolyásolja az, hogy mi történt a mai nap folyamán eddig. Elsőre sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik most, mint legutóbb Ingrid közelében.

by **Thorhalla** Hétf. 16 Dec. 2013, 10:39

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Hasonló „választ” kapott a nézésére, mint amivel ő maga is végigmérte a férfit, ő is rideg volt és távolságtartó. A ténylegesen hangosan kimondott kérdése egyelőre megválaszolatlan maradt, noha látta a férfin, hogy megfogja kapni hamarosan arra is a feleletet. Ki tudja, hogy mennyi idő telt el így, amíg így a hivatalos formák között figyelték egymást, de még mindig nem történt semmi sem. Külsőre nem látszott semmi meg a nőn, hogy türelmetlen lenne, vagy pedig kellemetlenné kezdett volna válni az egész. A legjobb kérdés az volt, hogy ki játszik kivel. Mind a ketten a másik gondolatait próbálták kifürkészni, ami így teljesen mozdulatlanul elég nehéz lehetett, révén a hasonlóság miatt is megannyi gondolat játszódhatott le a másik fejében is.
< - Nagyúr? – kérdezte Ingrid. >
Csupán ennyi volt a jele annak, hogy most már tényleg kezdett kissé kényelmetlen és kellemetlen lenni ez a néma csöndben egymást nézik helyzet. Úgy tűnt Ingrid számára, hogy ez volt valóban a töréspont, mert Tubrok végre közellépett hozzá és átkarolta. Már pusztán a férfi mozdulatára és arra, hogy a kezét megérezte hevesebben kezdett verni a szíve. Viszonozta a csókot és belesimult a másik karjaiba miközben kissé lábujjhegyre állt, hogy a férfinak ne kelljen olyan nagyon lehajolnia hozzá. Az öleléstől és a hozzásimulástól Tubrok érezhette, hogy a tárgyalásnál levő feszült hangulat nem csak a levegőben volt jelen Ingrid részéről, hanem fizikálisan is, az egész teste merev volt és szinte görcsösek az izmai, mintha állandóan ugrásra készen lenne valami miatt. Ahogyan a férfi, ő maga is ugyanazt éreztette a férfival, hogy vágyott erre, valóban így volt, már-már hiányolta a férfi csókjait és az érintését. Mikor a végén meglátta a férfi mosolyát már ő is eltudta magát engedni és a merevségből gyengédség lett. Elmosolyodott Tubrok szavain.
< - Legalább háromszor akartalak megcsókolni a tárgyalás alatt – ismerte be ő is. – Én is vártam, hogy vége legyen, és veled lehessek. >
Próbálta elnyomni a rossz kedvét, ami a tárgyalás miatt volt, hogy milyen módszerekhez kellett folyamodnia, hogy meg kellett őket fenyegetnie. Pillanatról pillanatra, amit Tubrokkal töltött a birodalom érdeke és a személyes érdeke egyre távolodott. Egyre nehezebbe áldozta volna fel a Rocksolidot, egyébként is a származása miatt, de a férfi miatt is. A kérdésre egyelőre nem felelt, hogy indulhatnak is, ezúttal ő lépett oda Tubrokhoz és ha a férfi nem húzódott el, akkor most ő csókolta meg. A csókot egészen hosszúra tervezte, már az első pillanattól kezdve szenvedélyesen, a csók közben átkarolja Tubrok nyakát és újra hozzásimul a másikhoz úgy éreztetve, hogy jelenleg csak ketten vannak a világon és kettejükön kívül semmi más nem fontos és csak ők számítanak. Ezen csók közben végre sikerült némileg ellazulnia, de még mindig túlságosan feszült volt, noha kívülről nem látszott, mert el tudta rejteni, de a teste még árulkodott erről. Végül most ő lesz az, aki elhúzódott.
< - Most már indulhatunk – felelte mosolyogva. – Látom, nem vesztegetted az idődet. >
Követte a férfit, amikor elindult egy oldalsó kijáraton egy másik folyosó felé, remélte, hogy senki sem jön utánuk végül erre, mert igencsak jó szóbeszédnek adhatna alapot, ha erre építene valaki, hogy merre is tűntek el. Amikor erre indultak, akkor még gyorsan kiadta a parancsot a saját embereinek gondolati úton.
~ Térjenek vissza a szállásra a lehető legkisebb feltűnés mellett. ~
Egyelőre nem igazán akarta, hogy feltűnjön másnak, hogy a katonái nélküle tértek vissza, mert akkor teljesen biztos volt, hogy idejekorán a vezetők fülébe jut, hogy a négyszemközti beszélgetés után nem ment vissza és kellemetlenségek születhetnek belőle, főleg úgy, hogy ez csak egy randevú volt és nem készültek alatta semmi olyanra, amit nehezményezni lehetne a tárgyalások alatt. Az már más kérdés volt, hogy pusztán a csókokat és azt, ami készült kialakulni közöttük is igencsak sokan nehezményezték. Amint belépett a folyosóra felzárkózott Tubrok mellé, körbenézett, ha úgy látta, hogy senki sem fogja meglátni őket, akkor ha a férfi nem tiltakozott megfogta a kezét, hogy kéz a kézben tudjanak a folyosón végigsétálni a végcéljukig. Most Ingrid sem szólalt meg, csak kiélvezte a helyzetet, kellett ez a néhány perc neki, hogy teljesen rendbe tudja tenni magában a dolgokat és a lelki dolgait is próbálja egyenesbe hozni. Addig is inkább a beszéd helyett az ablakokon nézett ki, hogy felmérje, hogy merre is lehetnek. A séta után megérkeztek a lifthez, majd azon keresztül le egy hangárba. Az intésre elindult ő maga is a jármű felé.
< - Direkt nem néztem utána a fővárosnak, hogy mik a látványosságai, hogy minden meglepetés lehessen – mosolyodott el. – Kezdhetnénk valami olyasmivel, aminél nem vádolhatnak meg azzal, hogy kémkedni vagyok itt. >
Egy kicsit felnevetett a végén jelezve, hogy mindezt egyáltalán nem gondolta komolyan. Mostanra már a rossz érzést tényleg sikerült elnyomnia magában, noha a minimális feszültség még ott volt benne. Most a korábbiaktól ellentétesen ő volt az, aki kevésbé tűnt kiegyensúlyozottnak és most a látottak alapján neki volt mindezt nehezebb elrejtenie, szinte biztosra vette, hogy Tubroknak is fel fog tűnni, ahogyan előző nap este neki is feltűnt a férfinél ugyanez.
< - A művészetekhez hogy viszonyulsz? – kérdezte hirtelen. – Kicsit füllentettem és jócskán távolabb mentem futás közben, mint amit bevallottam… két hegyvonulattal odébb jártam a fővároshoz képest és nem csak az első hegynél. Találtam fent a hegyen egy völgyet, egy meseszép helyet, benne két forrással, egy hideg és egy forró vizessel, remekül lehetett ott fürdőzni – mondta incselkedő hangnemben, csak azért, hogy kizökkentse a férfit a kiegyensúlyozottságból. – A látvány és a táj mesés volt onnan, festői egészen pontosan. Nekiláttam lefesteni reggel, amit ott láttam, az első vázlatokat este megmutathatom, ha érdekelnek, hogy lásd én miként látom a Rocksolidot. >

by **Bishop** Hétf. 16 Dec. 2013, 14:01

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok sokkal figyelmesebb és finomabb mozdulatokkal, öleléssel és meleg tekintettel adja Ingrid tudtára, hogy nagyra értékeli a nő gesztusait, azt, hogy kéz a kézben haladnak és az előtte lévő második csókot is. A folyosó ablakain keresztül a kék ég és a város fém épületeiről erős ezüstös fényben visszacsillanó napfény látszik csak igazán, de Ingrid ebből is megállapíthatja, hogy valószínűleg az ő rezidenciájától keletre haladra, viszont más ismerete nagyon nincs, hogy ez az irány merre is vezethet. Eközben Ingrid még a katonáitól is megkapja a választ a mentális csatornán, a parancsot megértették és teljesítik azt. Mivel a folyosón Milelr nem töri meg a csendet ezért Ragal is kivár egészen addig amíg már a felvonóban vannak.
< - Valóban. - válaszolja még az idővel kapcsolatos megjegyzésre - Tegnap éjszaka már egyáltalán nem tudtam aludni. Nem akartam álmatlanul forgolódni, ezért inkább csináltam mást. A többi miatt - itt megáll egy kicsit és megvárja, amíg Ingrid ránéz - nem kell aggódnod. Már elmondtam Diederiknek, hogy az előző két alkalomkor miért voltam nálad valójában. >
Egyelőre nem részletezi a dolgot, ha Ingrid nem kérdez rá, csak kíváncsian várja a reakciót. Lent a hangárban a férfi elmosolyodik.
< - Azzal már elkéstél. Már mindenki elkönyvelt kémnek, azután, hogy tegnap este hol jártál... - mondja úgy, hogy egy szavát sem gondolja komolyan. >
Séta közben lassan közel érnek a géphez, ami egy aknába ereszkedik le, olyan mélységre, hogy a beszállása teljesen kényelmes legyen. Ragal előre engedi Ingridet, majd beül mellé a járműbe. Bent az ívelt belső térben az ablakok egy speciális kivetítési eljárással mintha kiszélesednének, olyan felületeket is látszólag átlátszóvá téve amelyek kívülről visszaverik a fényt. Így egészen széles a látó spektrum. Természetesen ez jelentősen elmarad a HPI-s megszokott technikától, ahol az anyag fizikálisan válna egyik oldalról tökéletesen átlátszóvá, ahelyett, hogy virtuális képet alkotna a belső felületén, de ez még így is fejlettnek mondható. Beszállás után Tubrok mintha gondolkodna egy kicsit azon, mit akar mondani, de azért gyorsan felel, miután kezét Ingrid combjára teszi.
< - Akkor lesz lehetőségem, hogy meglepjelek valamivel. - mondja miközben az egyik panelen beállítja a robotpilótát, van kézi vezérlés is a gépen, de az most ki van kapcsolva, valószínűleg azért mert így kényelmesebb most mindkettejüknek - Sejtettem, hogy tovább mentél, de nem hittem, hogy annyival. Tudom melyik az a hely, egy csomó történet van az ottani forrásokról, bár azok már messzebb esnek innen. A művészetet értékelem, ha van benne szépség, de nem szoktam sokat foglalkozni vele, általában más érdekel. Ettől még kíváncsi vagyok a munkádra. >
A jármű belül úgy van kialakítva, hogy az ülések képesek egymástól függetlenül is változtatni a helyzetüket és a helyüket is, innen bentről látszik, hogy valószínűleg valamilyen diplomata gép lehet, pont ezért luxusnak mondható extrákkal is fel van szerelve. Pár perc után végül a gép kiemelkedik a felszín alóli szentekről és elindul a magasabb, acélos toronyépületek között, a nem túl zsúfolt légifolyosókon. Egyelőre még csak a város összképe látszik igazán.
< - Jól áll az egyenruha, legalábbis, ha nem olyan szigorú hozzá a tekinteted. >
Jegyzi meg Ragal az egyik pillanatban teljesen spontán, láthatóan őt is meglepi, hogy az általános megfontoltságán és végiggondolt szavai helyett most ilyen váratlanul mondta ki amit gondol.

by **Thorhalla** Hétf. 16 Dec. 2013, 15:08

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Örült a válaszoknak, amiket Tubroktól kapott azokra, amiket tett, a második csókra és a kéz a kézben való sétára. A folyosón kinézett, nem tudta, hogy merre lehetnek csak a nap volt, amivel be tudta lőni, hogy merre lehetnek. Annyira nem ismerte még a fővárost, hogy tudjon bármi mást is a helyzetről. Egyelőre csak a tárgyalót tudta, illetve a saját lakrészét és az ott elterülő nemesi, előkelő negyedet és ennek a kettőnek az elhelyezkedési viszonyát. Természetesen, mint eddig is, amit látott, azt most is megjegyezte, hogy később majd, ha több mindent tud a városról, akkor könnyedén elhelyezhesse, hogy hol vannak. Legalább már tudta, hogy nem csak neki volt kellemetlen éjszakája, hanem másnak is és mind a ketten szívesebben töltötték volna azt a másik karjaiban, de erre még várni kellett ki tudja, hogy mennyit. Mikor Tubrok elhallgatott, akkor szinte azonnal felkapta a fejét és a férfira nézett. Hát persze, hogy elmondta, ez teljesen logikus volt és egybevágott azzal, amit tapasztalt a mai napon Diederik-től. Emiatt nem lepődött meg, inkább csak fejben dorgálta meg saját magát, hogy erre az eshetőségre nem gondolt. Ezek szerint Diederik kereshette valamelyik este, vagy talán mindkettőben és mivel nem találta otthon ezért kérdezhetett rá, mert egyébként kinézte Tubrok-ból, hogy tényleg csak akkor mondta volna meg, amikor már nem volt itt Ingrid.
< - Akkor ezért volt pozitívabb a megítélése felém a tekintetében és mozdulataiban, amikor azt mondtam, hogy nem akartam a lakosokat zavarba hozni a futással és elmondtam a holttest hollétét – felelte. – Nem tudtam, hogy mitől lehet, arra nem adott utalást, de így már érthető. Ahogyan nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de neki és másoknak igen, hogy odabent nem csak a tárgyalásról szólt a szemkontaktusunk, hanem jócskán másról is. >
Többet pedig úgy tűnt, hogy nem akart a férfi mondani, Ingrid pedig nem akarta ennyiben hagyni.
< - Nem kell félned, nem aggódom, emiatt nem – válaszolta, egy pillanatra érezni lehetett, hogy más miatt teszi. – Mit mondtál neki? És persze miért ilyen hamar? Meg mernék rá esküdni, hogy nehezére esett elhinni, hogy még nem történt semmi közöttünk, téged ismerve… elmondtad, hogy kétszer hajtottalak el? >
A hangjában itt érezni lehetett viszont, hogy kissé türelmetlen és roppant kíváncsi, olyan mint egy gyerek, aki tudja, hogy ajándékot kap, de csak azért sem mondják meg neki, hogy mi is az és próbálják elérni nála, hogy türelmes legyen. Tényleg érdekelte, hogy mit is mondhatott a férfi Diederiknek, révén mind a ketten tudták, hogyha kiderül, hogy mit tesznek, abból botrány lesz és pont hogy az ezredes volt az egyik, aki nem igen örült annak, hogy Tubrok közeledett Ingrid felé, a fordítottat nem tudhatták, mivel könnyedén ki lehetett nézni a szituációból, hogy a nő csak játszik a férfival és ki akarja használni a tárgyalások érdekében.
< - Akkor legközelebb, ha ilyen előfordul, jobban kell vigyáznom – folytatta ugyanabban a hangsúlyban, tettetett megbántottsággal. – De így legalább nincs oka annak, hogy ne mutass meg olyat, amit nem kéne látnom. >
Mosolyodott el a végén és beszállt a járműbe, hogy ott foglaljon majd helyet. Gyorsan végignézett a gépeken, persze számára mindez eléggé fejletlennek minősült a HPI után, de mivel elég sokat látott már a világon tudta, hogy a Birodalmon kívül ez igencsak fejlett technológia volt, ami a siklóban volt. De ez is tökéletesen megfelelt az igényeinek és nem volt gond azzal, hogy nem fizikailag válik a sikló oldala olyanná, amilyennek kellene lennie, hanem csak virtuális kivetülés lesz mindez. Ingridet mindez egyáltalán nem zavarta, hogy ilyen a megoldás. Szerencsére ehhez is könnyedén tudott alkalmazkodni, így nem zavarta, hogy nem az otthoni körülményeket kapta, hanem másokat. Illetve úgyis leginkább a társaság miatt voltak itt, hogy tényleg zavartalanul kettesben lehessenek, a város megmutatása már csak egy extra plusz volt egy kellemes napon. Elmosolyodott a meglepetésen ígéretén és gyengéden simított végig a férfi kézfején, amelyiket a combjára tett, majd viszonzásképpen a saját kezét a férfi combjára helyezte lágyan.
< - Szeretem a meglepetéseket – mondta már-már dorombolva. >
Már rájött, hogy ezen a ponton sikerült meglepnie a férfit, már alapból, hogy merre járt, de ő még tovább gondolta, noha nem ennyire. Kicsit furcsa volt, hogy a számára teljesen normális és megszokott dolgok másoknak ennyire furcsán. Túlságosan is régen volt a Milíciánál, hogy a normál halandó emberi értékrendhez kelljen szoknia és ahhoz viszonyulni. Most itt volt a lehetőség, hogy ehhez alkalmazkodjon újra, bármilyen más esetben talán bánta is volna, de Tubrok miatt egyáltalán nem, így kellemes lesz mindez.
< - Azaz igazság, hogy csak elindultam arrafelé, amerre valószínűleg nem lesz semmi és nem futok bele senkibe, hogy ne kelljen magyarázkodnom. Addig mentem, amíg nem kellett megállnom pihenni, mert megéreztem a távolságot – felelte. – A képzésem miatt jócskán tovább és jobban bírom a megterhelést, mint a többi nem flotta tag. De azt hiszem, hogy mindez már nem fog meglepni téged. >
Történetek? Ez is érdekesen hangzott, mindig minden ilyesmire igencsak fogékony volt és szerette az efféléket, az anyja volt a „hibás” mindebben, aki az ilyesmiket gyűjtötte és érdekelt volt az effélékben. Ami a művészeteket illette és azt, hogy Tubrokot más érdekelte, nem tudott nem meglepődni. Annak örült, hogy ettől függetlenül megnézi majd a művet, amivel talán vissza tudja adni, szavak és magyarázat nélkül is, hogy miért fontos neki a Rocksolid, a kép talán beszédesebb lesz, mint egyelőre ő maga ebben a témában.
< - Milyen történetek? – kíváncsi volt erre, majd némileg szurkálódó tekintetet öltött, hogy provokálja a férfit. – A férfiakat mindig más érdekli. >
A hangsúlyából kiderült, hogy pontosan arra érti, amit minden férfi mindig szeme előtt tart, és amit tudta, hogy Tubrok is akar. „Kinézett” az ablakon, amikor már a levegőben voltak, hogy a városra is rálásson és felmérhesse azt innen a levegőből most nappal is, mert utoljára és először is csak este, sötétben látta már. Néhány pillanatig gyönyörködött a helyben a férfi szavaira pedig elmosolyodott.
< - Muszáj szigorúnak lennem, ha nem tenném, rombolnám a Birodalomról felállított hiedelmeket – incselkedett egy kicsit. >
Nem tudta elkerülni a figyelmét, hogy a bókra, ami kibukott a férfiból még ő maga is meglepődött, hogy ezt kimondta. Egy újabb apró győzelem a saját maga javára, ő maga már tudta, hogy mi volt ez, hogy az a csata, amit kiszabott a férfinak kezd eldőlni Ingrid javára. Ennek pedig roppantul örült, a másik kezével, amit nem Tubrok combján pihentetett, felnyúlt a férfi arcához és végigsimított rajta, ha pedig eddig nem nézett rá a férfi, akkor az arcát maga felé fordította, hogy könnyebben a szemébe nézhessen.
< - Téged pedig különösen jóképűvé tesz, amikor zavart, vagy meglepődött vagy – mondta mosolyogva. – Ösztönösen, vagy szándékosan veszed át az érzéseimet időnként? – kérdezte lágyan érdeklődve. >

by **Bishop** Hétf. 16 Dec. 2013, 21:30

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miután Ingrid további kérdéseket tesz fel, Tubrok jobban kifejti a Diederikkel kapcsolatos dolgokat.
< - Igen elmondtam neki azt is, minden fontosabb dolgot nagyvonalakban. Azért tettem, mert megbízok benne, és hogy láthassa, hogy nem manipulálsz. Szerintem így sokkal jobb volt, mintha magától jött volna rá, ami csak órák kérdése lett volna. Túlságosan félreérthető ez a szituáció mások számára. Így már ő is pozitívan viszonyul a dolgokhoz és nem fogja ez a tény befolyásolni. A többi vezető hihet amit akar. >
Ezt még mindenképpen a beszállás előtt mondja el Tubrok. Ezután már repülés közben Ragal Ingrid egy-egy szurkálódó és piszkáló megjegyzésére vagy egy megjátszott pillantással reagál, tovább víve ezzel a játékot, vagy csak elmosolyodik.
< - Az jó ha szereted. - válaszolja a meglepetésekre utalva - Mert készültem párral. >
Ennél a résznél az ujjait Ingridnek a férfi combján lévő kezébe fűzi, majd a nő felé hajol és ismét megcsókolja. Miután eltávolodik a kezét még nem veszi el csak finoman szorítja Ingridét.
< - A történetekre visszatérve, van néhány kósza mese eltévedt emberekről vagy kint rekedt utazókról, akik találtak már ahhoz hasonló forrásokat. Legtöbbször az mentette meg őket a fagyhaláltól, fel tudták a forró vízzel tölteni a termokészleteiket. És persze az ilyesmikhez mindig kitalálnak még valamit, hogy izgalmasabb legyen. De ha a legendák érdekelnek, akkor mutatok valamit ami egy idős a Rocksoliddal. >
Eközben a gép lassan áthalad a város régi részei felett, majd már az egészen lakott külső részeket is elhagyja és egy kis kitérővel az egyik közeli hegy oldalához repül. Innen még bőven látszik a város, nincs igazán nagy távolság, csak itt már ténylegesen talaj és kőzet van, a hegy kerül, nem pedig jégpáncél, mint amire a város épült. Ahogy a gép befordul akkor pillanthat meg Ingrid egy régi erőd, vagy valamilyen katonai támaszponthoz hasonló épületet. Félig kőből, félig fémből van, egy ideje már biztosan nincs használatban, mégis viszonylag jó állapotban van. Valószínűleg védelmi pont lehetett, mert innen jó rálátás nyílik a fővárosra.
Fagyos Sötétség Kora - Page 11 4qo3

Ragal kíváncsian fordul Miller felé, várva, hogy a nő, hogy reagál a felbukkanó épület látványára. Majd csak ezután, némileg komolyabb tekintettel és hangon válaszol a nő utolsó kérdésére.
< - Egyáltalán nem tudatos, csak néha úgy érzem magam, mint te. Tegnap volt először, és nagyon összezavart, alig tudom leplezni is. Van ötleted, hogy miért lehet? >
Látszik a férfin, hogy tényleg kíváncsi arra, hogy Ingrid mit gondol erről, főleg, hogy már neki is feltűnt. A válasz után ismét egy kevésbé komoly témára vált.
< - Ma, ahogy láttam bebiztosítottad a gonosz boszorka titulusod jó pár személynél... - mondja direkt megnyomva a boszorka szót. >

by **Thorhalla** Kedd 17 Dec. 2013, 09:32

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid bólintott még a beszállás előtt a válaszra, így tényleg elég logikus volt, hogy megtette, nem kellett volna az, hogy emiatt gondjaik legyenek, hogy Diederik mit is gondol valójában. Igaz abban még mindig nem lehetett teljesen biztos, hogy nem hiszi azt az öreg, hogy Ingrid manipulálja Tubrokot, hiszen valószínűleg megtudná úgy tenni, hogy mindez senkinek sem tűnik fel, még szerencse, hogy nem akart ehhez folyamodni. Igen, abban nem kételkedett, hogy a mai tárgyaláson már feltűnt volna neki, ahogyan másoknak is. Túlságosan félreérthető? Nem vélte annak, pontosan azt látják bele, amit bele kellett kivéve azzal a résszel, hogy lefeküdtek egymással, mert ez az egy pont nem történt meg, meg a manipulálás persze, de az, hogy van köztük valami, abban egyik másik vezető sem tévedett, akinek feltűnt. Ő maga csak a beszállás után válaszolt már a szavakra. Nem is inkább arra reakció volt, csak egy aranyos mese még a Zuhanás előttről.
< - Régen a Zuhanás előtt volt egy szokás, még úgy húsz-ötven évvel előtte, amikor egy pár elkezdett randevúzni, a férfinak el kellett menni a lány szüleihez, hogy biztosítsa őket, hogy a szándékai tisztességesek és az apától engedélyt kérjen arra, hogy találkozhasson a hölggyel. Ez a mi esetünkben érdekes lenne, de ha gondolod elmehetek Diederikhez, hogy én kérjem az ő engedélyét ezzel is bizonyítva, hogy tényleg nincsenek hátsó és tisztességtelen szándékaim, maximum olyanok, amiket te is akarsz, és amikbe beleegyezel. >
A meglepetéses részen a férfi válaszára elmosolyodott, majd viszonozta a csókot, amikor Tubrok odahajolt hozzá és megcsókolta. Örült annak is, hogy megszorította a férfi a kezét és ott is hozzáért. Még bőven úgy voltak egymással Ingrid részéről, hogy minden egyes érintés új és varázslatos, éppen ezért is ragadott meg minden egyes lehetőséget, hogy a férfihoz érhessen, legyen az akár csak egy simogatás, vagy az, hogy a bőréhez ér, bármiféle hátsó szándék nélkül. A csók után, amennyire a székek engedték kicsit hozzádőlt a férfi oldalához és ő maga is gyengéden szorította meg a kezét, ahogyan Tubrok is tette az övével. Figyelmesen hallgatta a történetet, amit mesél a másik, majd a végén lágyan nevetett fel.
< - Akkor azt hiszem, hogy az én történetem nem lenne jó kiindulási alap egy legendának, hogy a birodalom küldötte is ott volt, ruhák nélkül úszott mind a hideg vizes, mind a melegvizes forrásban, majd onnan kikászálódva meztelenül meditált egy órát a hóban és élvezte a Rocksolid éjszakáját. Kellemes érzés, amikor a rád fagyott víz jégként lepereg akkor, amikor megmozdulsz a meditáció végén. Rontana a legendák hitelességén. >
Felpillantott a férfira, szándékosan nem úgy mondta, hogy zavarba hozza a tűrőképessége határaival, hanem a hangjában érződött, hogy a többi részlet volt a fontos. Figyelte a férfi reakcióját, hagyva, hogy az elképzelje az úszást és az utána levő meditációt. Amilyen hangnemben és éllel mondta úgyis az volt a lényeg, hogy Tubroknak ez legyen a legfontosabb és, hogy őt provokálja, és próbálja újra kizökkenteni a nyugalmából, kiegyensúlyozottságból, amit eddig meglepően jól bírt még. Eközben végigrepültek a város felett, amit Ingrid továbbra is figyelt, hogy megismerje a helyet, hogy lássa, hogy mi merre van, feltérképezze azt, közben persze igyekezett az épületekre is figyelni, szakmai szemmel, majd ahogyan kiértek a belvárosból a külső részekre és elértek egy közeli hegyhez egy pillanatra még a lélegzete is elállt. Ha eddig neki volt dőlve Tubroknak, akkor most elhúzódott kissé a férfitól és előre dőlt, hogy jobban láthasson és jobban szemügyre vehesse azt, ami odakint van. A szemeiben és tekintetében furcsa láng gyúlt fel, szinte gyermeki öröm és csodálat, ahogyan az épületre nézett. Le sem tudta volna tagadni, hogy mennyire tetszett neki a látvány. Az egész, akár ha nem épült volna fémből néhány rész, akkor azt is mondhatta volna, hogy ez nem egyidős a Rocksoliddal, hanem sokkal, de sokkal régebbi. Azok a hollófigurák is ezt sejttették, maga a csarnok felépítése is.
< - Gyönyörű! – mondta. >
Még mindig úgy, hogy nem vette le a tekintetét az épületről. Furcsa érzés kerítette hatalmába, hogy oda akart menni és megvizsgálni mindent, alaposan töviről hegyire. Vajon az anyja is ugyanígy érzett a történelmi dolgokkal, ahogyan ő ebben a pillanatban? Noha ez nem volt olyan régi, legalább is neki, de mégis csodálatos és szép, mind történelmi, mind pedig építészeti nézőponttal. Egy picit zavartan pillantott a kérdés után Tubrok-ra, túlságosan is lekötötte az, amit odakint látott. Tehát ösztönösen tette és nem direkt, ráadásul mindez még zavarba is hozta. Ezt roppant aranyosnak találta, noha tudta, hogy igazából közel sem az, már ő is megtapasztalta annak idején mindezt és élete során többször is, noha csak nagyon kevés személynél ennyire erősen és azok is mind a családja tagjai voltak. És nem pedig egy teljesen idegen személy, Tubrokig persze. A kérdésre bólintott, hogy tudja a választ erre. Meglepő volt számára, hogy a férfi eddig nem is tudta, hogy minderre ennyire fogékony lenne, pedig amennyire látta még használta is a múltban, hogy megnyerje az embereit vele.
< - Empátia a neve – felelte Ingrid. – Nem emberfeletti képesség, csak annyit tesz, hogy fogékonyabb vagy mások érzelemvilágára. Könnyebben és gyorsabban vagy képes meg és kiismerni őket, meglátod, megérzed az apró rezdüléseiket is és tudod, hogy mit akarnak, hogyan érd el, amit akarsz. Legtöbbször nem is tudatosan, észre sem veszed, téged is ez tesz karizmatikus vezetővé. Én is rendelkezem vele, már egészen pici korom óta tudok a létezéséről és ki is szoktam használni tudatosan. Ezért volt olyan könnyű az embereidet is kiismerni, a fivérednek pont ott bevinni a legfájdalmasabb „ütéseket”, ahol ezek vannak és jellemképet kialakítani róla. De előtted még soha sem találkoztam senkivel életem során, aki ennyire fogékony lett volna rám. Apa és anya között volt ez… én irányukba, amíg apának voltak érzéséi, miután több nem, már anya felé csak. Cal képes még erre, de ő csak azért, mert megtanulta, kicsivel több, mint száz év alatt, hogy ennyire kiismert. Meg persze Greg felé is vannak ilyen erősségeim. >
Néhány pillanatra elhallgatott, hogy Tubrok felfoghassa, amit mondott és magában némileg helyre tehesse azt.
< - És nekem sem volt még olyan személy, akivel lényegében ennyire tökéletes összhangom lett volna az első pillanattól kezdve, mint veled. Alig két napja ismerjük egymást és úgy olvasunk egymásban és a másik rezdüléseiben, mintha mindig is ismertük volna egymást, majdnem egy évezrede. Lényegében már most sem kellene beszélnünk és anélkül is tudnánk tökéletesen kommunikálni, mozgásokkal, apró és finom mozdulatokkal. Tudom, hogy furcsán és talán klisészerűen hangzik, de… ez nekem is furcsa, de egyben igen jól eső érzés is, és… nem állt szándékomban összezavarni téged. Eddig úgy tűnt számomra, hogy a félelemre, amikor ezt érzem az vetül rád át a legjobban. >
A kevésbé komoly témára ugrás volt az, ami Ingridnek nem ez volt, nem kevésbé komoly, hanem sokkalta inkább. Ösztönösen lett egy kicsit távolságtartóbb, fel sem tűnt neki, hogy kissé távolabb húzódott a férfitól, úgy mozdult, hogy annak a keze lecsússzon a combjáról és még egy kicsit mereven ki is húzta magát a székben. Némileg még közvetlen maradt, de távolságtartó is egyben, most pontosan olyan volt, mint amilyen a barátaival is szokott lenni, amilyen élete legnagyobb részében, ez is természetes volt számára, de tényleg csak keveseknek a jelenlétében szokta és tudta elengedni magát. A feszültség és a rossz érzés hatására, amit a férfi önkéntelenül is kiváltott belőle a boszorka és így a tárgyalást említve újra előjött ez neki.
< - Roppantul sajnálom, ami a tárgyaláson történt – ismerte be. – Én éreztem rosszul magam, hogy meg kellett titeket fenyegetnem, ami pedig az embereim viselkedésére vonatkozik – nyelt egyet. – az elfogadhatatlan volt. Ti nem hallottátok, én igen, ahogyan a páncélok készenléti üzemmódba kapcsoltak. Nem sűrűn veszítem el úgy a kontrollt, mint ott, de nem várhattam meg, amíg lemészárolnak titeket. Amit tegnap mondtál, hogy felkészültél arra, ha a tárgyalások nem sikerülnek. Nem, nem tudsz felkészülni. Engem… - elakadt a hangja. – Két paranccsal küldtek ide Tubrok. Az egyik, hogy vegyelek rá titeket a tárgyalásra, vagy együttműködésre és próbáljak optimális határokat felállítani. Ha ez nem sikerül húzzam az időt és jöjjek rá arra, hogy miként lehet titeket meggyengíteni. Te is tudod, hogy amikor kimondtam a fenyegetést már tudtam ezt, ezért léptek az embereim, hogy annak a parancsnak eleget tegyenek. >
Itt már érezte, hogy a szívverése ismét felgyorsul, de most nem a Tubrok közelsége miatt, hanem ismét a félelem miatt.
< - Ha nem rólatok, ha nem a Rocksolidról lett volna szó, ott helyben fordultam volna meg és sétáltam volna ki a teremből, hogy az embereim tegyék, amit tenni kell. Úgy láttalak titeket és úgy viselkedtem a fenyegetéskor, ahogyan apa tenné és jelentéktelen semminek tűntetek. Tudom, hogy hasonlítok hozzá a merevségem miatt, de még soha sem éreztem úgy, nem láttam a dolgokat úgy, ahogyan ő, eddig. Ebből már értheted, hogy miért is nem szegülök ellen neki. Úgy kellett néznem a helyzetet, ahogyan soha sem előtte, nem csak hadvezérként, hogy miként verhetem szét a Rocksolid haderejét és védelmét, amit két percet megtettem, hanem, hogy kiket kell likvidálnom a végleges megsemmisítéshez, egy orvgyilkosként is, és valószínűleg nekem is kellene végrehajtanom a parancsot, ha megkapnám. Hogy elmondom, hogy tudd mire kell készülnötök és mivel néztek szembe valójában valószínűleg a saját karrieremmel, az életemmel és a fiaméval is játszom és azzal, hogy Cal és apa se emlékezzen egyikünk létezésére sem többé. De átkozottul nehéz, hogy a személyes érdekeim ütköznek a Birodalom érdekével. Azért kellett… azért fenyegettelek meg titeket, hogy lássátok, hogy mit akarok elkerülni, hogy ne jussunk soha oda, ennél jobban nem tudok mit tenni, hogy megóvjalak titeket, a Birodalom nem engedi. >
A hangjában ekkorra már volt némi kétségbeesés is a félelmen kívül, nem hitte volna még ő maga sem, hogy ennyire kifakad, hogy ennyire erősek lesznek azok az érzések, amik ehhez a földhöz kötik, de mégis.
< - Már ezért is megvádolhatnának árulással, hogy elmondtam, milyen szerencse, hogy kellően magas rangon vagyok ahhoz, hogy alig pár személy kérhesse le Maniac-től az adataimat és gondolataimat – nevetett fel keserűen. – Nem akarom, hogy a Rocksolidnak baja essék… és ti makacsul próbáltok az ellen tenni, hogy sikerrel járjak. És akkor még ott van az is, hogy tegnap este nyomatékosítva az egészet, hogy jól haladok és… a Flotta állást ajánlott egy olyan pozícióra amiben kifejezetten rám van szükségük. Abban a bizonyos legmagasabb első körben, ahova mindig is próbáltam bejutni. >
Ezt már korábban is mondta igaz és akkor is komolyan gondolta, de akkor ez az egész közel sem hangzott annyira őszintének, mint ebben a pillanatban. Noha Ingrid arcára nem kerültek fel az érzelmek a hangjában és a szemeiben ott volt a féltés, az aggódás, a kétségbeesés és a félelem azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a vége a tárgyalásoknak és akkor még mindig el sem mondta, hogy következmények nélkül csak az egység végéig tárgyalhatnak. A teste ismét teljesen megfeszült a szavak alatt. Némileg megkönnyebbült, hogy elmondhatta, legalább a férfi tudja, hogy nem azért fenyegette meg őket, mert élvezte, hanem megvoltak a saját okai, és azok is a Rocksolid érdekét szolgálták. Sejtette, hogy ezen szavai most már igencsak komoly és súlyos kérdéseket fognak vonni maga után, révén ezek többek voltak, mint egy sima rajongás a Rocksolid felé. Egy olyan személy nem kockáztat mindent és másokat ezért. Végül megrázta a fejét, hogy az egészet lerázhassa magáról, majd a következő szavai 180 fokos fordulatot vettek az előzőek után.
< - Leszállhatunk körbenézni? – kérdezte reménykedve. >

by **Bishop** Szer. 18 Dec. 2013, 23:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok a felvetésre nemlegesen megrázza a fejét, bár nem gondolja, hogy Ingrid komolyan beszélt volna.
< - Apám helyett apám volt egy ideig, de ettől még biztosíthatlak, hogy nincs szükség ilyesmire. - válaszol végül hangosan is - Érdekes volt a világ a Zuhanás előtt, leginkább talán az emberiség nem láthatta, hogy milyen lesz a jövő. Nekem már természetes, hogy vannak dolgok, amik soha többé nem fognak változni... >
Nem mondja ki Ragal, de érezni a hangjában, hogy az egész Birodalomra, Zsarnok uralmára és a világ mostani felosztására gondol. Ingrid ha belegondol valóban láthatja, hogy annak ellenére, hogy a Földön történő események mindig nagyon mozgalmasak, a globális kép összességében nem sokat változott az elmúlt évszázadok során. Valahogy, valamiért mindig dinamikus állandóság maradt fenn. A járműben lévő ülések szinte bármilyen irányban és szögben mozgathatók egy nagyon egyszerű érintéssel működő matt fekete panelen, így akár egymáshoz való távolságuk is csökkenthető, ezért amikor Ingrid Tubroknak akar dőlni kényelmesen megteheti. A történet végén Ragal sejtelmesen elmosolyodik.
< - Szerintem ez lenne a korszakokkal később is mesélt legenda. A férfiakat úgyis más érdekli. - utal ezzel Miller előbbi megjegyzésére. >
Mivel Ingrid figyeli a férfi reakcióit itt már észreveheti, hogy valószínűleg a közelség miatt az eddigi nyugalma kezd némileg szertefoszlani, ahogy a nő társaságában van. Ez csak tovább fokozódik a férfiben, amikor látja, hogy az épület látványával mennyire sikerül lenyűgöznie Ingridet. Nem zavarja meg, hagyja, hogy gyönyörködhessen a látványban. Ha Ingrid akarja akkor a fókuszát és a látótávját is megváltoztathatja a látószerveinek, hogy ráközelíthessen az épületre. Egy ideig még Ragal is nézi az épületet.
< - Gondoltam én is empátiára - folytatja végül a beszélgetést - de ilyen erősen még nem tapasztaltam. Nem szoktam tudatosan használni, mint te, ezért érezhetem főleg a félelmet benned. Az elég erős érzelem, a többihez képest. De örülök, hogy ennyire megértjük egymást, más dolgokban is. >
Ennél a résznél már ő is tejesen komoly és őszinte, gond nélkül megérti azt, amit Miller mond neki, nem csak a tartalmát, hanem a mélységét is, de arra egyelőre szóban még nem reagál. Az egész helyzet Ingrid és Tubrok között akkor változik meg, amikor Ingrid eltávolodik és elárulja azokat a dolgokat, amik a mai tárgyalások hátterében voltak. Ragalon látszik, ahogy egyre jobban megdöbbenti az, amit hall, ahogy a szemében Ingridről formát kép megváltozik némileg. Természetesen egy részére már felkészült, de a nagy része teljesen váratlanul éri. Nem szakítja félbe Ingridet, végighallgatja és azután is néhány másodpercig csak némán figyeli a nő minden rezdülését, látszik rajta, hogy elsőre nem tud mit mondani erre.
< - Már legalább azt tudom, hogy ennek ellenére megbízhatok benned... Nem könnyű belegondolni, hogy más lemészárolta volna ott a népem teljes vezetőségét... Egyszerűen eltörölve minket, mert nem lennék hajlandó kényükre kiszolgálni őket. >
Itt megáll, bár még akarna mondani valamit, de hirtelen máson kezd el gondolkodni.
< - Te is meg tudnád tenni minden gond nélkül, ezt mondtad. Miért olyan fontos neked a Rocksolid, hogy kockáztatsz miatta? - kérdezi miközben Ragal egyenesen Ingrid szemeibe néz, hangja komoly és hidegebb mint eddig - Mert tőlem teljesen függetlenül is megtennéd, ezt látom. >
Érezni a mozdulataiban és a hangjában, hogy valamilyen kézzel fogható választ vár a nőtől. Teljesen megérti és felfogja, hogy a tárgyaláson történteknek milyen súlya van, mind az ő és a Rocksolid létére, mint Miller lelki világára, de ezt még megpróbálja átgondolni, hogy tisztább képet kapjon.
A feltett kérdésre pont ezért nem is felel egy ideig, csak utasítást ad a gépnek, hogy szálljon le a kijelölt pontra. Ezután Ragal egészen a leszálásig még várja Ingrid válaszát és gondolkodik tovább a hallottakon, de nem szólal meg. Miután a leszállás minden gond nélkül megtörténik, a gép ajtajai kinyílnak és Ingrid kiléphet az erőd lépcsősorai előtt elterülő, több mint száz méteres üres térre. Ha megteszi Tubrok is követi.
< - Sokat beszéltél már apádról - szólal meg végül - hogy milyen ő. De még nem mondtad, hogy ki ő valójában. >
Mondja kijelentésként, de valójában egy kérdésnek szánja, amire nem vár konkrét választ, csak szeretne valamivel tisztább képet kapni.

by **Thorhalla** Csüt. 19 Dec. 2013, 08:03

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Csak elmosolyodott Tubrok szavain, hogy nem kell elmennie Diederikhez, amiatt, amit felhozott, noha Ingrid maga sem gondolta komolyan, így tenne. Csak egy érdekes kis darabka volt, ami a régi világból az eszébe jutott. Szeretett ezeken gondolkodni, hiába élt lényegében csak a Zuhanás után még mindig szerette a régi világ történéseit és szokásait. Bólintott, hogy igen most van, ami mindig állandó és az a Zsarnok és a Birodalom. Annak ellenére, hogy a Birodalmak lényegében nagyon régóta állandóak voltak és ugyanaz volt a nevük azoknak, amik a térképen voltak. Csak a helyzetük és kiterjedésük volt változó. Ő maga továbbra is úgy vélte, hogy mindkét világnak megvoltak a maga szépségei és hátrányai. A Zuhanás előttinek és a mostaninak is. A legendás válaszon ő maga is elmosolyodott.
< - Akkor ha úgy érzed, hogy méltó vagyok arra, hogy legendákban szerepeljek, továbbadhatod, amit meséltem – nevetett fel lágyan. – Legalább lenne egy olyan is, amiben nem boszorkaként szerepelek. >
Örült annak, amikor felfedezte a másikban, hogy az kezdi elveszteni a türelmét és ismét izgatottabb lesz ugyanúgy, mint az előző két este folyamán, ugyanezt érezte, amikor őt magát az épület nyűgözte le. Valóban, hogy jobban lássa azt és jobban megvizsgálhassa közelebb zoomolta az épületet, hogy így is végignézhessen rajta. Csak akkor fordult vissza Tubrok felé, amikor a férfi megszólalt. Azzal egyet kellett értenie, hogy a félelem valóban elég erős érzelem volt és a tényleges félelem az igencsak ritkán szokott Ingridben jelentkezni, így még őt magát is meglepte, hogy itt ennyire gyakran jelentkezett. Arra csak mosolygott, hogy ő maga is örült, hogy így megértik egymást.
< - Én is örülök neki – suttogta meghitten. >
Azonban, ahogyan ő maga is sejtette és érezte az elején, hogy a jó és kellemes hangulat nem maradhat fent túl sokáig, amikor elkezdte mondani, hogy mi is történt látta, hogy a férfi már máshogyan néz rá. Nem úgy, mint előtte és volt egy olyan érzése, hogy minden jócskán negatív irányba ment el. Fájt neki és kellemetlen volt egy kicsit, hogy így gondolja Tubrok. A döbbenetet pedig ő maga is érezte szinte a bőrén a másik részéről, tőle talán Ingrid ezt vette át a legjobban eddig, talán ő maga is pont azért ezt, mert a másik nagyon kevésszer érezte ugyanezt. Abban ő maga is biztos volt, hogy Tubrok jó néhány részletét sejtette ennek az egésznek, de egy részét biztosan nem. Ahogyan végzett a férfi még nem szólalt meg, aggodalmat láthatott Ingridben, féltést, némi félelmet, fájdalmat és bánatot. Még Ingrid sem volt abban teljesen biztos, hogy mit is érez valójában, vagy mit kellene ehhez az egészhez. Meglepte őt is, hogy a férfinak nehéz volt ezt elhinnie, pedig ismerte a Birodalmat, tudta, hogy azok feltételeket szabnak, amiket igencsak ajánlatos megtartani és megfogadni, illetve elfogadni és betartani.
< - Ismered a Birodalmat… - mondta még Ingrid. – Mit szeretnél még mondani? >
Látta a másikon, hogy még lett volna valami, amit itt mondott volna, de nem tette meg. A férfi szemébe nézett, még mindig távolságtartóan, és ugyanezt látta a másikéban. Hidegséget némileg, nem tudta hibáztatni azért, hogy így tett ebben a pillanatban, mégis rossz érzéssel és fájdalommal töltötte el. Mindez teljesen idegen volt számára, még soha sem érzett így korábban és nem igen tudta mindezt hova tenni. Egy kicsit még össze is zavarta a megannyi komplex érzem ilyen szinten való vegyülése. De úgy tűnt, hogy a férfi félreértette, hogy mit is akart mondani, vagy mit mondott valójában. Megrázta a fejét egy nagyon kicsit, ami inkább csak ingatásnak tűnt ilyen közelségből.
< - Én azt mondtam, hogy nem lenne esélyetek ellenem. Azt egy szóval sem, hogy könnyedén tudnám viselni ezt lelkiekben, sem azt, hogy érzések nélkül menne. Nem tudnám könnyedén, nehéz lenne, átkozottul nehéz – a hangjában érezhető volt, hogy minden egyes szava igaz és nem csak azért mondja, hogy Ragal-t meggyőzze, vagy megnyugtassa. – Téged és miattad lenne a legnehezebb, mert… >
Zavartan kapta el a tekintetét a férfiról, amikor rájött, hogy azt is elkezdte kimondani, amit csak gondolt. Általában ő is megfontoltan beszélt, egy ennyire spontán valami pedig soha sem szaladt még ki a száján, csak amikor az apjával kiabált és üvöltözött az anyja eltűnése után, vagy pedig a házasság felvetésekor. Igaz, akkor megfontoltan és meggondoltan küldte el az apját is melegebb éghajlatra és a pokolba. De itt majdnem kimondta, hogy, mert azt hiszi, hogy kezd beleszeretni. Ez elvonta a figyelmét arról is, hogy Tubrok választ várt tőle arra, hogy miért olyan fontos neki a Rocksolid. Teljesen kislányos zavarban volt, a megannyi képzését képes volt egyetlen férfi szétzúzni, elérni, hogy a hidegvérét elveszítse és zavarodottan nézzen máshova, amikor bárkivel bármeddig képes volt szemkontaktust fenntartani. Kellett neki néhány pillanat, majdnem egy perc, hogy összeszedje magát és újra beletudjon nézni Tubrok szemeibe, most neki is komoly volt a tekintete, pontosan olyan, mint tegnap este, mikor válaszút elé állította.
< - Tényleg tudni szeretnéd, tudni akarod, hogy ki vagyok valójában? – kérdezte. >
A hangja is ugyanolyan komoly, annak ellenére, hogy egy egyszerű kérdés volt, Ingrid számára ugyanolyan komoly volt, mint azaz esti, mintha ez is egy hasonló próba lett volna ahhoz, hogy Tubrok megkaphassa őt. Nagyon-nagyon remélte és minden porcikájával remélte, hogy igenlő választ kap erre a kérdésre és a férfi tényleg kíváncsi rá. Ha a válasz nemleges, akkor csak egy kis részletet mond el, nem mindent. De egyelőre nem felelt, megvárta a választ és figyelte a férfi minden kis rezdülését, majd utána csak akkor kezdett el válaszolni, ha már kiértek és kint voltak a szabadban.
< - Mert Skandinávia az otthonom, manapság ugyan Rocksolid a neve, de ez nem változtat semmin – mondta. – Mindig is fontos volt nekem ez a hely, főleg a megalapulása óta, mert már élnek itt emberek, de az első este, amikor odakint voltam és olyan maró honvágy fogott el e hely iránt a sarki-fényt bámulva, amit még soha sem éreztem. Abban a pillanatban tudtam, hogy tényleg hazaértem. Anya itt született, igaz jelenleg a régi Norvégia területén vagyunk, ő keletebbre született, az egykori Svédország területén, Stockholmban, apa pedig apa gyökerei szintén századokkal korábban Skandinávia, egészen pontosan Svédország északabban levő egy tengerparti területére nyúlnak vissza egy viking törzsig. Ezért olyan fontos nekem ez a hely, ez az örökségem, a gyökereim. Ezért ismerem a szokásaitok, az eredeti szokásokat, ismerem a vikingek világképét, építészetét, az isteneket, a mitológiát, mindent. Ezért olyan könnyű alkalmazkodnom hozzátok és megértenem a szokásaitokat. Ezért tudom, hogy hol hibázott Tiren, hogy az isteneitek nevét nem tudta pontosan. Ez vagyok én… egy közületek. Amikor azt mondtad, hogy istennő vagyok… nem is tudod, hogy részben mennyire ráhibáztál, a nevem, az Ingrid, ó-északi viking név, rettenetesen ősi név, szép istennő a jelentése. Ha jobban ránéznék arra a szoborra ott és megvizsgálnám, megtudnám mondani, hogy az Huginn, vagy Muninn akar lenni Odin melyik hollója. Olyan nagy bűn lenne, hogy meg akarom védeni az otthonomat, amit ugyanúgy, sőt talán jobban annak érzek, mint a HPI-t? >
Néhány pillanatra elhallgatott. Ironikus volt, az apja skandináv nőt választott élete párjának, az anyja is a skandináv ősöket szúrta ki az apjában. Ezek után csodálkozott valaki, hogyha ő maga is, nem is szándékosan, de így jár?
< - Nélküled is megtenném, igen, de – néhány pillanatig tétovázott. – te nagyon-nagyon megkönnyíted ezt a döntést. Azt a kérdést nem tetted fel, hogy miért mondtam el mindezt neked a tárgyalással kapcsolatban…. Ha nem tettem volna, soha többé nem lettem volna képes a szemedbe nézni, mert úgy éreztem volna, hogy átvertelek. És ennek nincs köze ahhoz, hogy innen származom. >
A hangjából érződött, hogy teljesen komolyan gondolta mindezt és annak is szánta. Ha a férfi korábban igent mondott arra, hogy kíváncsi arra, hogy ki is ő valójában, akkor most folytatja azt, amit elkezdett.
< - A többinél, ha meggyűlölsz és megundorodsz tőlem nem fogok csodálkozni – felelte. >
A hangjában volt egy kis félelem, hogy félt attól, hogy bekövetkezik, amit ki is mondott.
< - Azt már tudod, hogy Ingrid Miller-ként születtem a Bukás előtt egy évvel, életem jelentős részét az Anyahajón töltöttem. Mondtam, hogy jellemzően akkor voltam távol, amikor tanultam és képeztek, de nem utaltam arra, hogy ezek kik voltak és miket tanultam. Kiképzett az Árnyhadsereg és a Fagyhadsereg, illetve a Flotta alapkiképzését csináltam végig fizikailag és nem feltöltés révén. Életem legsötétebb korszakában anyáék eltűnése után hét és fél évtizedet töltöttem a Milícia kötelékében. >
A hangjában itt neki is undor volt és önkéntelenül is összerezzent. Tubroknak nem volt nehéz rájönnie valószínűleg, hogy ez volt a rész, amit előző nap mondott, hogy volt a képzésének egy olyan része, amit megbánt, hogy megtörtént. A hangja is pontosan erre utalt, hogy erre a tényre egyáltalán nem büszke és még sajnálja is.
< - Lehet, hogy ettől rossz embernek gondolsz, azóta sem vagyok képes minden részletét megbékíteni a lelkiismeretemnek és szégyellem, hogy ennyi időt voltam ott és azt, hogy miket tettem még úgy is, hogy roppant sokat tanultam tőlük. Mindezeken felül minden más képzést saját magam végeztem, vagy még fiatal koromban magántanárok. Ha belépnék a Flottába az egyik legjobban és legszélesebb körűen képzett tagjuk lennék úgyis, hogy semmilyen tudást nem kellene feltölteniük. Azt tudod, hogy politikus is vagyok, stratéga és diplomata, illetve művész. Nagyvonalakban ez vagyok én… ami a családot illeti. >
Itt egy pillanatra ismét elhallgatott, hagyva, hogy a férfi felfoghassa, feldolgozhassa, amit hallott. Egyvalamit nem engedett meg neki ekkor, azt hagyta, hogy közbekérdezzen, ha volt neki ilyen. Azonban, ha azt akarná, hogy ennyi elég volt és ne mondjon többet, akkor azt a kérést, mozdulatot, tekintetet teljesen figyelmen kívül szándékozott hagyni. Ha már belekezdett, akkor bizony végig fogja mondani mindezt.
< - Remekül értesz ahhoz, hogy miként kell a tűzzel játszani. Anya, Stephanie Miller a Zuhanás előtt eredeti foglalkozásában történész volt és írónő, ezenfelül a kormánynak dolgozott kódfejtőként a remek nyelvérzéke miatt. Apa katona volt, veled lehetett egy idős, kicsit talán fiatalabb a Zuhanáskor, a világ húsz legjobb katonájának egyike. Ő is eltűnt a Zuhanás előtti időkben, mint olyan sokan mások is, ez mentette meg az életünket, mert anya és Olaf a komornyikunk úgy döntöttek, hogy nem maradnak a városban. Hetekkel később történt a Zuhanás. Hogy mennyire magas körökből származom… a férjem és fiam apja, Cal… a Birodalom második emberének Adam Osborn admirálisnak a fia. Hivathatnám magam Lady Osbornnak is, de nem teszem. Ebből már biztosan sejtheted és tudhatod, hogy kicsoda, vagyis nektek talán micsoda apa valójában… egykor a világ egyik legjobb katonája közel tízmilliárd ember közül, aki jelenleg a Birodalomban a hatalmi ranglétra harmadik helyén áll tizenkilenc másik társával együtt. Egykor Jonathan Miller-ként ismerték, manapság a Nagyúr a megnevezése, vagy amit talán még többen ismernek… U7. >
Nehezen jöttek a szavak neki, a végén pedig elfordult Tubroktól, nem tudott tovább a szemébe nézni, nem akarta látni a gyűlöletet és az undort, ami most már ott lehet. Saját magát ölelte körbe a kezeivel, soha sem érezte magát ennyire kiszolgáltatva, sem pedig egyedül. Azt hitte, nem nem is tudta, hogy mit hitt. Örült volna nagyon, ha mindezek az információk nem változtatnak semmin sem. De félt, hogy nem így lesz, és a félelmet teljesen elnyomni sem tudtam magában. Örült volna, ha a férfi odalép hozzá, átöleli és megcsókolja, hogy éreztesse, hogy még mindig érdekli őt Ingrid, hogy azok nem változtattak semmit sem, amit elmondott. De hosszú élete miatt nem tudta magát efféle hiú ábrándba ringatni. Magáról tudta, hogy mindez nem érdekelte volna, és hiába volt Tubrok olyan hasonló hozzá, ebben nem tudta, hogy miként fog a másik vélekedni vele kapcsolatban. Ismét ugyanabba a helyzetbe került, hogy az öleléstől a csókon keresztül az is lehetséges, hogy most menjenek inkább vissza és a hivatalos tárgyalásokon felül Tubrok látni sem akarja őt.

//Remélem nem gond, hogy ennyire előreszaladtam, csak úgy jött Embarassed

//

by **Bishop** Pént. 20 Dec. 2013, 20:25

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Még mielőtt a beszélgetés kellemetlenebb irányba fordul Ragal egy kedves mosollyal válaszol Ingridnek arra, hogy nem csak boszorkányként akar majd feltűnni az említett legendákban. Mikor Ingrid utána kérdez mit is akart a férfi mondani, készségesen felel.
< - Csak nem könnyű látni, hogy van egy ennyire hideg és kegyetlen oldalad, nem csak az amit mutatsz, hanem ami vagy is. De nem akarlak megsérteni ezzel. - érezni hangjában, hogy mind a két mondat esetében teljesen őszinte. >
Ezután amikor Ingrid elkapja a tekintetét, akkor Ragal is némileg zavarba jön, a befejezetlen mondat lehetséges végétől, bár ő sokkal kevésbé mint a nő. Nyilván neki is ez az első ilyen szituáció amiben nem tudja, hogy mit kellene mondania, lévén itt nem úgy állnak egymás előtt mint bármikor máskor, bárki más előtt.
< - Igen értem... - csak ennyit felel, majd hagyja, hogy Ingrid legyőzze a zavarát. >
A kellemetlen de egyben kellemes helyzet is akkor fordul sokkal komolyabbra, amikor Miller felteszi a kérdést Tubroknak. A férfi néhány másodpercen át csak némán néz Ingrid szemébe, majd válaszol.
< - Igen, hallani akarom, hogy ki is vagy valójában. >
Eddig Ragal ugyan igen lassú tempóban de haladt a már kihalt komplexum felé és valószínűleg Ingrid is megtett már mellette pár lépést, de amikor Ingrid részletezi kezdi a dolgokat megáll és teljes figyelemmel a nő felé fordul. Ahogy egyre több és több minden zúdul rá Tubrokról leolvashatóak az egymással keveredő, ambivalens érzések, ahogy felfogja az említett dolgok tartalmát. Először, amikor még csak a Miller család gyökerei kerülnek szóba sokkal inkább a meglepettség és valamilyen szinten kíváncsiság látható Ragal reakcióiban és öröm is, főleg mikor a nő megemlíti, hogy nem tudott volna Tubrok szemeibe nézni, ha ezt nem mondja el neki. Ez az egész lassan kezd a visszájára átcsapni, ahogy a sötétebb dolgok kerülnek szóba. Az Ingrid által várt gyűlölet és undor helyett főleg csalódottság és kiábrándultság lesz úrrá Ragalon. Szeretné, ha egy része, amit hall egyszerűen nem lenne igaz, vagy nem ilyen formában. Ennek ellenére végül szembe néz az egésszel. Miután Ingrid ki mondja ki is az apja valójában, Tubrok néhány másodpercig csak mereven néz rá, légzése és szívverése nem felgyorsul, hanem lelassul. Talán maga sem tudja, hogy így elsőre mit gondoljon vagy érezzen, annyi minden keveredik benne. Egyszer sem szólal meg, magában vívódik, ez látszik rajta. Végül a törzsfő átkarolja Ingridet és magához öleli, de most közel sem úgy, ahogy eddig, nem hajol le hozzá és nem is néz a szemeibe vagy rá. Csak átöleli, hogy ne érezze olyan egyedül magát a kimondott szavak után. Ha Miller nem tesz semmit, akkor jó pár percig csak így állnak mozdulatlanul, miközben a jeges szél fúj keresztül rajtuk. Ingrid számára ez a pillanat nagyon hosszúnak és hidegnek tűnik, bár nem fizikálisan. Ezt az szakítja meg, amikor végül Ragal nagyon kicsit megmozdul, ahogy Ingridre néz és minimálisan közelebb húzza.
< - Meg akarod még nézni az erődöt vagy a várost? >
A kérdés ellenére érezni hangjában, hogy ő most nem szívesen tenné ezt meg. De ami már most biztos és pozitív lehet Ingrid számára, hogy Ragal nem képes utálni őt, csak csalódott és lehet most sok volt ez neki. Annak ellenére, hogy egy harcos és uralkodó olyan dolgok kerültek szóba, közvetlenül Ingridről amelyek a legtöbb földi ember felett elképzelhetetlenül magasan állnak.
< - Köszön, hogy elmondtad. Én... - itt megakad egy pillanatra - miért érdekellek valójában, ha ennyivel hatalmasabb vagy nálam? Tényleg olyan, mintha egy istennő ereszkedne le egy halandóhoz... >
Miután befejezi elgondolkodva néz fel a távolba, mert nem tudhatja, hogy még mit mondhatna erre.

by **Thorhalla** Pént. 20 Dec. 2013, 21:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Nem sértette meg a férfi ezzel, de amíg a rideg oldal a legtöbb katonánál megszokott volt, főleg az ennyire hosszú élet mellett, addig ez Tubroknak sejtette Ingrid, hogy meglehetősen nehéz volt. Neki már ez volt a természetes, de a férfi nagyon fiatal volt hozzá képest és annyira más felfogással és szemlélettel. Ingrid hiába származott innen a nagyon hosszú élet igencsak megváltoztatta egy átlagos emberhez képest. És ez olyasmi lesz, amit valószínűleg soha sem fognak tudni tökéletesen áthidalni. Hallotta a férfi hangjában az őszinteséget és tudta, hogy igazat mondott. Bólintott lassan a szavaira, majd ő maga is megszólalt.
< - Nem sértesz meg – felelte. – Nem csak neked nem könnyű, van, hogy én sem vagyok képes belenézni a tükörbe. Még úgyis, hogy ez nagyon sokaknál megszokott a HPI-ben. A hosszú élet kiöl az emberből valamit… >
Pontosan ezért is alkotott, amikor tudott, hogy megőrizze a kreativitását és ne veszítse el az emberségét, hogy ugyanolyan maradhasson, mint régen volt. Bár már ez is láthatóan igencsak nagy különbség volt. Ő is haladt a komplexum felé, csak akkor torpant meg, amikor Tubrok is megállt, hogy a szemeibe nézzen, hogy akarja hallani, hogy kicsoda ő. Amennyire most látta nem volt meg a férfiban az a tétovázás, mint az előző este, ennek örült, de annak, ami a folytatás lesz már tudta, hogy katasztrofális következmények lehetnek. Annak örült, hogy Tubrok örült és kíváncsi volt, amikor arról beszélt, hogy ide valósi és a gyökerei ide vezetnek. Ettől még őt is kellemes melegség töltötte el, hogy mindezt ilyen jól fogadta, ahogyan azt is, hogy nem akart neki hazudni és nem akarta becsapni őt. De azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy ez volt az egésznek a könnyebbik része és a nehezebb, a komolyabb dolgok, hogy hol tanult, kik képezték és miket tett korábban. A képzések még egy dolog, az Árnyék és Fagyhadsereg, a Milícia lehetett a legnehezebb ebből, főleg az ott töltött hosszú idő. Ahogyan az is, hogy ki is a családja. Az előbbi kellemes érzések, amik a férfinél is ott voltak Tubrokéval együtt szálltak el és vette át a helyét a fájdalom, ahogyan látta, hogy a másik miként is reagált azokra a szavakra, amit mondott.
Amit várt az a jobbik eset volt, hogyha dühöt és undort látott volna a másikban még azt is jobban lett volna képes fogadni és elviselni, mintsem a csalódottságot és kiábrándultságot. Ez sokkal fájdalmasabb volt neki, mint a másik eshetőség. Annak ellenére, hogy ezt látta és érezte a másikban nem hagyta abba, amit elkezdett. Ha már belekezdett, akkor végigmondta az egészet, bármilyen nehéz volt az egész. Meglepődött, amikor végül az egész végén Tubrok odalépett hozzá és átölelte, elengedte saját magát és átölelte a férfit, a fejét és arcát a férfi mellkasába fúrta, de most ebben nem volt semmilyen hátsó szándék, nem akarta elcsábítani, vagy feltüzelni, egyszerűen csak biztonságban akarta érezni magát. Most mégsem érezte azt a melegséget, mint korábban, az egész ugyanolyan hidegnek és ridegnek tűnt, mint életben máskor is egy ölelés. Nem szakította meg a csöndet, nem akarta még rosszabbá tenni az egészet, hagyta, hogy Tubrok vívódjon. Akkor nézett fel, amikor a férfi kissé közelebb húzta és feltette a kérdést. Ő maga ugyan még mindig roppant kíváncsi lett volna a helyre és a történetekre, amik ezekhez kapcsolódnak, de nem akarta megsérteni és megbántani a férfit azzal, hogy most ellent mond neki, pedig pontosan ezt kellett volna tennie. De most erre képtelen volt, nem akarta még jobban elrontani a helyzetet és még távolabb lökni magától Tubrokot..
< - Ha nem szeretnél tovább a közelemben lenni és szeretnél visszamenni inkább megértem és elfogadom – felelte bánatosan. – Én szeretném még ezt a mai napot együtt tölteni veled, de az lesz, amit te szeretnél, nem akarom rád kényszeríteni magamat. >
Elmondta az egészet, hogy kicsoda és micsoda, azt hitte, hogy mindettől könnyebb lesz az egész, de nem lett, csak rosszabb. Olyan fájdalmat érzett a lelkében, amit még soha sem korábban, mint tegnap fent a völgyben. Mennyivel könnyebb lett volna, ha egyedül lehetett volna és kisírhatta volna magát. Nem tudja, hogy miért gondolta, hogy elfogadja majd a férfi, okkal nem mondta el az egész soha sem még a barátainak sem, csak Cal tudta róla. Még a HPI-sek sem fogadták volna el. Mégis mit várt egy sima embertől? Talán túl sokat, mert azt hitte, hogy ebben is olyan lehet, mint saját maga. De még azt sem tudta, hogy saját maga miként fogadta volna egy másik személytől, ha az mondja el neki mindezt. Volt egy olyan mondás, amit tudott és ismert, hogy ez az érzés általában fáj, átkozottul. Most már érezte, hogy tényleg így van, pedig még csak kezdett beleszeretni és nem volt fülig szerelmes. És mégis már most egyszerre olyan örömöt okozott a férfi közelsége, amit soha sem érzett előtte és olyan fájdalmat is. Egyszerre a kettő. Tétován nyúlt ki Tubrok arca felé, de félúton észbe kapott és inkább visszahúzta a kezét, nem akarta, hogy ezzel megzavarja őt. Félt, fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie, hogyan kellene tennie. Több, mint ezer éves volt és még nem volt soha sem ilyen helyzetben, a korábbi tapasztalatai és értékrendje most mit sem ért, nem segítették, csak hátrébb vetették mindenben.
< - Nem vagyok hatalmasabb, nem akarom, hogy így gondold – mondta. – Nem akarom, hogy ez, hogy ki vagyok közénk álljon. Amit tegnap mondtam, hogy miért az akkor is igaz volt. Melletted igazán élőnek érzem magam, soha sem éreztem magam ennek egy évezrede már és nem éreztem olyat még, amit most. Veled, melletted minden olyan könnyűnek tűnik, annyira más vagy, mint a HPI-sek, a nézeteid, a gondolkodásmódod. Természetes vagy, egyszerűen… élsz, nem vagy olyan, mint a Birodalomban mások, akik tökéletesek és egy tökéletes gépezet részei. Tökéletes vagy, de máshogy, melletted tényleg élőnek érzem magam és… veled minden pillanat különleges. Soha sem ismertem olyan személyt, mint te… >
Minden szava teljesen őszinte volt és teljesen komolyan gondolta őket. Néhány pillanatra elhallgatott és ekkor érezte meg, hogy forróság pereg végig az arcán. Még saját maga is megdöbbent, hogy ez az egész, az, amit érzett még fizikai formában is jelentkezett nála, hogy néhány könnycsepp pergett végig az arcán. Ez az egész még jobban összezavarta, nem hitte volna, hogy ez megfog történni. Ha a kiképzői látnák, akkor azok fakadnának sírva, hogy ennyit ért a sok évtizedes képzése, hogy egy lényegében halandó mellett a szinte mindig teljesen nyugodt és rideg személy úgy viselkedik, mint régen az emberek, nem racionálisan és nem katonaként gondolkodva, hanem, mint egy érző lény.
< - Mindezek felül mert képes vagy belőlem olyan érzéseket kihozni, amiknek létezéséről már szinte el is felejtkeztem, vagy amit még soha sem éreztem hosszú éltem során. Van egy rideg oldalam igen, de az a felem a Birodalomé, akivé tettek, neveltek, de nem csak az vagyok, katona vagyok, de nem mészáros, vannak érzéseim és lelkiismeretem, nem vagyok gép. Így lehet, hogy az vagyok, aki, minden negatívumommal és erényemmel, és olyan idős, amennyi, de fogalmam sincs, hogy mit is kéne a közeledben tennem és mi lenne a helyes, vagy mi nem – felelte. – Ez az érzés mindig ennyire fáj? >

by **Bishop** Pént. 20 Dec. 2013, 23:11

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid mostanra teljesen összezavarodik, talán a legkülönösebb számára, hogy ahelyett, hogy egy-két érzés lenne benne nagyon erősen, legalább egy tucat mosódik össze és alkot benne egy kavargó örvényt. Egyik pillanatban még mintha messzebb érezné magát Tubroktól, másik pillanatban ennek az ellenkezője, mintha nagyon közel lenne a férfihoz. Más esetben gond nélkül olvashatna Ragalban, főleg mivel ennyire nyitottak most, de ha Ingrid most ezt próbálja csak még jobban belekeveredik az egészbe. Ezen kívül, mintha a testében is érezne valami hasonlót. Ahogy elmondja legőszintébb érzéseit azt viszont látja a férfi szemében, hogy megérti Ingrid helyzetét, hogy mást akar. Amikor Miller arcán végigfutnak a könnyek Tubrok egy keserű félmosollyal letörli azt a pár cseppet, mielőtt megfagynának.
< - A legtöbbször igen, de eddig én sem éreztem hasonlót, hogy bántana. - talán itt láthatja meg Ingrid Ragal szemében először, hogy a férfit már sokkal jobban érdekli, hogy mit érez Ingrid és nem akarja, hogy ennyire fájjon neki - Nem kell gondolkoznod, hogy mit tegyél... >
Végül félbe hagyja a mondatot és a jármű felé néz.
< - Menjünk vissza, hogy megnyugodhass. Ha akarod, máskor is megmutathatom a várost. Csak most, én sem tudom, hogy mit gondoljak. >
A szavakból Ingrid már tudhatja, hogy a helyzet koránt sem olyan rossz, mint amire gondolhatott először a férfi reakciója alapján. Néhány másodperc múlva ha Ingrid belegyezik akkor elindul vissza a siklóhoz, ami szinte ott van a közelükbe. Ragal most is előre engedi Millert, majd beül mellé. Egyelőre így elég kényelmetlen a helyzet, Tubrok oldalra nézve mereng el valamin.

by **Thorhalla** Szomb. 21 Dec. 2013, 00:02

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
És végül elérkezett a kérdése után arra a pontra, hogy teljesen elvesztette a kontrollt az érzései felett. Talán egyszer egy rövidke ideig volt ilyen, hogy ennyire nem uralta azokat, de akkor az teljesen más volt, akkor a hormonháztartása borult fel teljes mértékben, amikor Greggel volt várandós. Az más volt mint ez, hiába próbálta megfejteni és kigobozni az érzéseit nem sikerült. Megannyi érzés rohanta le egyszerre, hogy szinte azt érezte, hogy megfullad bennük, nem tudta őket hova tenni, egyszerre ráadásul mindegyik mást diktált. Az egyik hol a racionális gondolkodását hozta elő a pesszimista szemléletet, hogy mindent elrontott és többé semmi esélye sincs a férfinál, aztán előjött az, hogy mégis, talán most nyerte el a szívét végül. Lehunyta a szemét egy pillanatra és próbálta az érzéseit különválogatni, megnyugtatni magát, de ebben a pillanatban egyáltalán nem sikerült neki. Mikor a férfira nézett, hogy vajon ő mit gondolhat, akkor sem sikerült benne olvasnia ezúttal. Csak a saját érzései reflektálódtak vissza önönmagára, hogy újra teljesen kizökkentsék és ne tudjon meg semmit. A gyomra is görcsbe rándult, nem a kellemes görcs, amit a férfi közelsége váltott ki, sokkalta inkább olyan, mint amikor a stressz miatt alakul mindez ki. Teljesen össze volt zavarodva az egész helyzettől. Úgy viselkedett mint egy gyerek ebben a helyzetben.
Kissé összerezzent, amikor Tubrok az arcához ért és letörölte a könnyeit, most nem kérdezett vissza arra az eddig szóra, mint előző este, a férfi szemei elárulták, hogy jelenleg azaz eddig tényleg azt jelentette. Most már tudta, hogy Tubrok sem volt még hasonló helyzetben, igaz abból kiindulva, hogy ő csak tíz éves volt, még annyira nem is volt meglepő Ingrid számára. Amit látott a másik szemében az örömmel és némileg megkönnyebbüléssel töltött el, úgy tűnt számára, hogy most már tényleg érdekli Tubrokot ő maga is, úgy, ahogyan azt szerette volna. Csak azt sajnálta, hogy ennek így kellett kialakulnia, hogy ennyire fájdalmas módon. Látta, hogy nem akarta Ragal, hogy fájjon neki, amit tudott erről, hogy kellemes fájdalom is lehet, édes és fájdalmas egyszerre, de most nem ilyen volt. Végtelenül megkönnyebbült, amikor ugyanazokat a szavakat hallotta, amiket előző este is, hogy most nem tudja, hogy mit gondoljon. Tegnap este után reggelre túltette magát Ragal azokon, amiket hallott és akkor ebből kiindulva Ingrid joggal reménykedhetett azon, hogy most is így lesz. Nagyon szerette volna, ha így lett volna, csak azt sajnálta, hogy valószínűleg vége lesz a mai napnak és még lehet, hogy az estét is teljesen egyedül kell töltenie, mert valószínű, hogy csak másnapra tudja magában helyretenni ezt az egészet Tubrok.
< - Már jobban vagyok – próbálta megnyugtatni a férfit, majd bólintott a szavaira. – Igen szeretném megnézni. >
Egy pillanatra megakadt a beszédben az utolsó mondat miatt.
< - Hát akkor te se gondolkodj – mondta teljesen őszintén. >
Ahogyan Tubrok kimondta korábban, hogy ne gondolkozzon azon, hogy mit tenne valójában érezte meg magában, hogy valami elpattant benne. Ettől a néhány szótól, egyszerű félbehagyott mondattól. Még felpillantott Tubrok-ra, mikor a férfi elfordult, majd a teste szinte önállósította magát és a gondolataitól, érzései hadától külön cselekedett. Mire Ingrid egyáltalán felfoghatta, hogy mit is csinál, már kinyúlt Tubrok arca felé és még próbálta a szavai előtt, vagy közben maga felé fordítani azt, és teljesen ösztönösen csókolta meg a férfit. Nem gondolkodott, csak ösztönösen cselekedett, hallgatva az ősi és elemi érzésekre, amik benne tomboltak. Ezúttal ő nem akarta hagyni, hogy a másik elhúzódjon, a csók közben a keze, amivel Tubrok arcát maga felé fordította a férfi tarkójára csúszott, hogyha távolodni akarna, akkor így tudja megakadályozni benne, a másik kezét pedig a férfi hátáig vitte annak derekáról és ott is kissé megszorította és magához húzta. A csók sokkal elemibb, szenvedélyesebb és vágyakozóbb volt, mint az eddigiek, érezni lehetett a mozdulatból, a hevességből, hogy a nő „megfogadta” a férfi tanácsát és nem gondolkodott, ez teljesen belülről fakadt, annak ellenére, hogy mit mondott, mi történt az elmúlt pillanatokban nem fogta vissza magát. Csak tette, amit két egymás iránt vonzódó személy kémiája diktált neki. Ha a férfi viszonozta a csókját, akkor a korábbi rossz kedvét is sikerült ezzel elüldöznie némileg és megnyugodnia, vagyis az idegességét és rossz érzését az izgalom vette át és az az érzés újra, hogy Tubrok is itt van. Újabb megannyi érzés a korábbiak mellett.
Mikor elhúzódik a férfitól, nagyon hosszú percek után, ha csókjai viszonzásra találtak, akkor már sikerült valamelyest a kiegyensúlyozottságát is visszanyerni és most hagyja, hogy Tubrok mit is reagál erre. Egyelőre arra nem mondott semmit, hogy induljanak visszafelé, csak figyelte a férfit, hogy az mit is tesz, a legkisebb rezdülést is, miközben saját magában is küzd az ellen, hogy ne csókolja meg újra a másikat és ne ezzel vonja el a figyelmét arról, hogy most kezdjen hosszasan gondolkodni a korábban hallottakon. Pedig szerette volna meggyőzni arról, hogy azok, amiket elmondott nem változtatnak semmin, ő ugyanaz az Ingrid, aki megtetszett neki a legelején.

by **Sarah** Szomb. 21 Dec. 2013, 00:11

Elpusztítom az ellenfelemet és egyben néhai társamat, a rendszerek feletti hatalom átvétele túlzottan bonyolult és kockázatos lett volna, így az olvasztást választom, aminek eredményét tekintve tökéletesnek tűnik, noha a közelségnek megfizetem az árát egy újabb fertőzés képében. Az idegen anyagot megpróbálom megsütni a saját energiámmal, valószínűleg nem annak a felhasználására van létrehozva, legalább is a logika így diktálja, azonban az összeolvadt gépezetből oly gépezet tűnik elő folyékony fém formájában, melynek létezése a fizika törvényei alapján nem lenne lehetséges, azonban amit látok mégsem ezt mondja. Többször is megerősítem az ellenőrzések eredményét, hogy biztosan nem csak valamiféle torzulás az amit látok, de nem, az adatok minden esetben ugyan azok. Menet közben ha sikerült megsütni a betolakodó részecskéket a saját nanitjaimat állítom rá az anyagra, hogy azon próbáljanak élősködni, talán a magam hasznára tudom fordítani az ismeretlen technológiát, amennyiben pedig kezd elharapózni, egyszerűen kitépem magamból a fertőzött részt, ha a szerveket nem károsító helyen van az, tekintve hogy a burkolat külsejétől terjedhet, s hogy maga az anyag valószínűleg nem reproduktív, különösebb károkat talán nem okozhat, de ha nem tudom kezelni s a magam hasznára használni, akkor kénytelen leszek erőszakosan kitépni a fertőzött részeket magamból s a regeneratív rendszerekre bízni a károsodás létrehozását. Miközben a rendszerek a próbákat végzik az idegen anyagon, én magam az ellenséges objektumot igyekszem szemmel tartani, majd pedig kicsit távolabbról egy, az előzőhöz hasonló támadást indítani ellene, noha a folyadékszerű állaga miatt nem valószínű, hogy esetében működik, de közel nem mehetek, túlzottan kockázatos a jelentősebb fertőzés veszélye, lassan pedig lekérem az adatokat az alárendeltemtől, hogy miként halad a maga dolgával.

by **Bishop** Szomb. 21 Dec. 2013, 04:16

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Ingrid szinte önkénytelenül húzza magához és csókolja meg Ragalt, akit ez most teljesen váratlanul ér, gyakorlatilag aközben, hogy még beszél, de az egészet érezhetően nem bánja. Válaszként a kezdeti meglepetés után a törzsfő úgy húzza magához Ingridet és viszonozza a csókot, mint második este, az első alkalomkor, szintén ösztönös módon. Ez a lépés igen pozitívnak bizonyul mivel sok kettős érzést valóban orvosolni tud és nem csak Millernél, hanem Ragal esetében is. Most nem kellenek szavak ahhoz, hogy megértsék egymást, mindkettejüknek világos, hogy közöttük még mindig ugyanazok az erők vannak, még akkor is ha annyi minden másnak tűnik. Most csak úgy állnak egymás előtt mint férfi és nő, minden mást figyelmen kívül hagyva. Az egész igen hosszú percekig tart, amikor Ingrid végül elhúzódik. Ekkor Tubrok a nő szemeibe néz, hogy újra láthassa Ingrid igazi lényét, ha ez sikerül neki akkor szinte suttogva szólal meg.
< - Így már sokkal könnyebb. Csak engedj közel magadhoz. >
Az utolsó mondat nagyon őszinte, főleg a folyamatos szemkontaktus miatt, Tubrok valószínűleg már nem azért mondja, hogy ezzel nyerjen a kettőjük közti játékban, háborúban, hanem teljesen komolyan gondolja, hogy tegnaphoz képest már készen áll arra, amihez időt kért. Ingrid érzi, hogy Tubrok szívverése nagyon felgyorsul, ahogy a reakciót várja, majd néhány pillanattal később most a férfi csókolja meg őt. Úgy teszi mintha ez lenne az utolsó alakalma rá, vagy éppen az első és ezért próbálja a lehető legjobban kiélvezni. Miután ennek is vége akkor már Ingrid sem egészen biztos benne, hogy mennyi ideig állnak ott szinte egy helyben, amikor Tubrok fájdalmas mozdulatokkal engedi el Ingridet végül. Ezután megáll a nő előtt, majd mélyen a szemeibe néz.
< - Mond, hogy mit akarsz, hogy legyen és úgy lesz... >
Tesz egy ígéretet. Hangjában, mozdulataiban látszik, hogy nagyon szeretné, ha sikerülne túljutniuk a mostani kellemetlen szakaszon, és ezért most hajlandó a saját maga részéről félretenni dolgokat. Ezúttal nem indul el, megvárja a nő válaszát és aszerint cselekszik. Most, tisztább fejjel Ingrid már azt is láthatja, hogy a férfi valószínűleg nagyrészt nem benne csalódott, hanem abban, amit először ettől az egésztől várt és hitte, hogy alakulni fog minden, most ezen próbál meg változtatni.

~Karakter: Prototype; Helyszín: Ausztrália, fejletlen területek~

Prototype lefuttat több ellenőrzést is a vele szemben álló mesterséges organizmusra, amiről minden alkalommal megállapítja, hogy a működése a feltételekhez képest nem értelmezhető. Egyszerűen olyan, mintha valamilyen lehetetlen dolgot vizsgálna meg újra és újra. A saját rendszereiben az energia és a hőmérséklet, de ha megpróbálja akkor a nyomás növelése sem segít, a benne lévő folyadék változatlanul halad egyre beljebb és beljebb, függetlenül attól, hogy milyen forróságú, nem változtat sem molekuláris szerkezetet, sem energiaszintet. Le kell választania a fertőzött részeket és újakat növesztenie helyette, ami kis időbe telik. Ezek alapján már könnyen ki tudja számítani a Feltámadott, hogy valószínűleg a tervezett támadása sem fog sikerrel járni. Ez be is igazolódik, a forró nukleáris energiával működő fegyver nem tesz kárt a humanoid alakot felvévő folyékony fémben, hiába drasztikus mértékű a hőmérséklet növelése, a célpontban nem keletkezik károsodás. Egyik pillanatban Prototype ellenfele mély rezgő hangot ad ki magából, mintha verbális kommunikáció lenne, majd olyan nagy sebbeséggel, amivel a kiborggal is tartani tudja a lépést támad a zöld nyalábon keresztül. Kéz szerű amorf részével behatol a kiborgot alkotó nanobotok közötti térbe és azt kitöltve szakítja le a fegyvert konkrétan Prototype fél karjával együtt. Egyelőre az ismeretlen gép vagy organizmus nem tesz mást, nincs elég ideje. A lekért adatok eközben nem érkeznek meg, helyette három igen nagy erejű lövés tesz kárt a kiborg hátában, az automatikus védelmi rendszere a beérkező, saját típusú fegyver lövedékének energiáját elnyeli, nagy részét, de még így is a csapás berezonáltatja a külső burkolatot. Saját társa lőtte hátba a Feltámadottat, az érzékelők adatai szerint, már az az egység is fertőzött, így jelenleg Prototype két tűz közé van szorítva. A számítóegységek nem képesek ezt feldolgozni, csak a szerves részek, de olyan érzése támad, mintha valamilyen nagyobb erő játszana szerepet az egészben.

//Elnézést a reagok minősége miatt.//

by **Thorhalla** Szomb. 21 Dec. 2013, 10:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Örült, hogy a férfi is viszonozta a csókját és nem próbált meg elhúzódni tőle, amikor ezt megérezte már nem szorította őt olyan erősen, hogy ne tudjon szökni a férfi. Sokkalta inkább beleveszett a csókokba és csak arra figyelt, annak a jelentőségére, semmi másra. Most csak az létezett és semmi más, a gondjaik sem voltak hirtelen jelentősek, csak az, hogy ők ketten ott vannak és mit tesznek. Ahogyan Tubrok belenézett a szemeibe, hogy lássa milyen is Ingrid valójában, a kérés miatt engedte. Valószínűleg úgy, ami most következett talán csak az apja, az anyja és Cal ismerték. Illetve volt egy olyan érzése, hogy Tyr is sokkalta többet tud róla, mint amennyit elárult valójában. A férfi láthatta a furcsa kettősséget a nőben, ami talán teljesen különlegessé tette. Egyszerre volt ott benne jelen a könyörtelen, rideg és merev katona, aki teljesíti a parancsokat, de nem csak ennyi volt ez a rész sem. Ennél sokkalta veszélyesebb volt, nem a képzései miatt, hanem a másik oknál fogva, hogy Ingrid roppant okos volt és ha parancsot kapott sem rohant a falnak fejjel, hanem gondolkodott és megfontoltan cselekedett, csak úgy, mint Tubrok. Ahogyan ott volt benne ugyanaz a vonás is, ami a férfiban is, hogyha kell nem fél bemocskolni a kezét a célja érdekében. De emellett ott volt hasonlóan erősen a másik fele is, amivel ő maga is találkozott, azaz Ingrid, akit látni akart és látott az első pillanattól kezdve. Akinek vannak érzései, aki nem olyan, mint a Birodalmiak, hanem teljesen emberi értékrenddel rendelkezik, emberi érzésekkel, aki nem olyan, mint egy gép, hanem csak egy ember, akiből nagyban hiányzik a HPI-s értékrend, mert élni akar. Azokból, amit Ingrid elmondott magának, hogy milyen a barátaival a férfi sejthette, hogy általában megtalálja a nő a két énje közötti tökéletes összhangot és olyan lehet általában, erre utalt is korábban. Hogy általában rideg és merevebb az emberekkel és csak kevesek mellett képes úgy viselkedni, olyan felszabadultan, mint Tubrok oldalán.
Ez az oldala, amit Tubrok is látott nagyon is Ingrid volt, nem volt benne egy csöppnyi megjátszás sem. Ragal láthatta a nő tekintetében, hogy nem kell tőle félnie, egyáltalán nem, nem lenne neki képes akarattal ártani, és talán… talán még, ha így halad a dolog kettejük között még parancsot is képes lenne szegni. Ahogyan Tyr-nél is elmulasztotta a kötelességét, hogy jelentse, de erről a férfi mit sem tudhatott. Ezeket láthatta a férfi Ingrid tekintetében és arcán, ahogyan a szemébe nézett, valószínűleg ezt nem tette még meg korábban, hogy így engedje meg valakinek, hogy lássa őt. Szinte biztos, hogy még senkit sem érzett méltónak rá, és Tubrok érezhette még azt is, hogy Ingrid nem tartja magát többnek nála, lehet, hogy ott vannak a nevei, rangjai, származása, de ettől függetlenül ő nem tartotta magát többnek, hanem csak annyit akart, hogy egyenlő legyen a férfival. A szemekből még látszott, hogy megannyi szörnyűséget megélt és látott már, aminek egy részével nagyon nehezen tudott megbarátkozni, mindezek is formálták a jellemét, a hosszú élet tette részben rideggé a szüleitől való örökségen felül.
Ahogyan, amíg ő ezt mutatta a férfinak ő is végig Tubrok szemébe nézett, hasonlót keresett, mint amit ő mutatott meg neki, illetve a reakciókat, hogy miként fogadja mindazt, hogy mi is a nő valójában. Hogy közel sem olyan szörnyeteg, vagy rossz ember, mint aminek a képzése leírja, sőt talán a tökéletes ellentéte, hogy képes volt az emberségét megőrizni mindezek ellenére
< - Te is engedj magadhoz közel – kérte suttogta. – Engedd, hogy olyannak lássalak, mint te az engem az előbb. >
Hallotta Tubrok hangjában és látta a szemeiben azt, amire vágyott már, végre képes volt dönteni és magában elhelyezni a dolgokat. Halvány mosoly jelent meg az arcán, majd szélesebb lett és újra öröm jelent meg rajta, ahogyan megérezte a férfi szívének heves kalapálását. Már épp meg szeretett volna szólalni, amikor ezúttal Tubrok csókolta meg őt, Ingrid érezte, hogy a férfi miként tette ezt és hasonlóan „felelt” számára. Olyan hevesen és szenvedélyesen tette mindezt, mintha az élete függött volna tőle, vagy mintha ő is attól tartana, hogy ez lehet az utolsó és minden egyes pillanatát örökké a lelkébe és emlékeibe kell vésnie, nehogy valaha is elfelejthesse mindezt. Teljesen belefeledkezett abba, hogy mit is tesznek és nem is tudta, hogy mennyi idő telhetett el, jelenleg nem is érdekelte különösebben, jól érezte magát a férfi társaságában és ez volt az egyetlen, ami jelenleg számított semmi több. Neki is nehéz volt, amikor a férfi végül elengedte, de amikor Tubrok a szemeibe nézett, most állta a tekintetét és nem nézett félre. A mozdulatok árulkodóak voltak, örült neki, hogy szeretné félretenni az egészet és nem hagyni, hogy az elhangzottak befolyásolják azt, amit kettejük között történik. Látta, hogy a férfi másban csalódott nem a nőben. Ingridbe ekkor csapott a felismerés, hogy eredetileg Tubrok ugyanúgy csak játszani akart, mint ő és nem belészeretni, amit végül csak nem sikerült megtennie.
< - Én még mindig szeretném ezt a napot veled eltölteni – felelte egy óvatos, kissé félénk kislányos tekintettel. – Azzal és úgy, ahogyan eltervezted. >
Nagyon remélte, hogy a férfi nem fogja ezt bánni. Még megvárta a reakcióját és esetleges válaszát erre, majd még egyszer végigsimított a férfi arcán.
< - Szeretném, ha most, vagy később megtennél valamit, ha van valami, ami zavar, vagy nem értesz velem kapcsolatban kérdezz rá, hogy elmondhassam. Nem szeretném, hogy félreértések legyenek ebből, mert csak néhány mondatban foglaltam össze, hogy ki vagyok, rendben? – kérdezte komolyan. >
A válasz után közelebb hajolt a férfihoz.
< - Amit tegnap mondtam, vedd semmisnek – suttogta vágytól fűtött hangon. – Az ággyal kapcsolatos részt. Ha este ismét eljössz hozzám… légy kipihent, mert az egész éjszakát nálam töltöd. >
A hangja és a tekintete tökéletesen illett az ígérethez, amit most ígért meg a férfinak. Végül lágyan csókolta meg a férfit és végtelenül lassan, hogy az előző szavak után a türelmetlenségét fokozza. Tudta, hogy Tubrok erre várt az első este óta, hogy ezt megkapja, de most még hol volt az este és ki kellett addig várnia. Bízott benne, hogy ez az ígéret kellően lefoglalja a férfit ahhoz, hogy ne a többi dolgon járjon az esze. Végül egy mosollyal az arcán húzódott el és az épületre, illetve a környékre figyelt.
< - Hogy is volt a folytatás azon túl, hogy ez a hely egy idős a Rocksoliddal? – kérdezte érdeklődve és most már sikerült majdnem teljesen ugyanazt a felhőtlen hangnemet megütnie, mint mielőtt a kényes téma felmerült volna. >

by **Bishop** Szomb. 21 Dec. 2013, 20:23

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok figyeli Ingrid lelkének legapróbb rezdülését is és nagyon sok mindent lát abból, amit a nő meg akar neki mutatni. Néhány másodpercig megfeledkezik magáról, a tekintetén látszik, hogy nagyon hálás Ingridnek, hogy hagyta, így olvasni benne, sok kérdésére választ kaphatott. A kérés után, a csók közben is részben, de főleg utána ahogy hátrébb siklik kicsit és közelről néz a nőre tárulkozik ki teljesen ő is. Tubrok legőszintébb valója hasonlít Ingridhez, de egyben teljesen más is. A korábban történtek, a családjának az elvesztése, és utána, az hogy gyakorlatilag pillanatok alatt kellett felnőnie és saját talpára állni változtatták meg és tették olyan határozottá és erőssé, amilyen most is. Félelmet nem ismerő harcos, aki nem tart semmitől, volt már többször is élet és halál határán, ezt Ingrid tapasztalatának hála könnyen felismerheti. Ugyanakkor igazságos és erős kezű uralkodó is, aki tiszteli a saját maga által elfogadott értékeket és személyeket is, de csak azokat akik erre méltóak a szemében. Megtesz kegyetlen dolgokat is, a céljai érdekében, mint például a mostani háború és az alatta történt dolgok, de ez nem jelenti, hogy gátlástalan, sőt. Amit még felfedezhet Ingrid mert nagyon feltűnő, hogy amit Tubrok korábban mondott, hogy eddig nem tudott saját magával törődni, az élete miatt, teljesen igaz. Van egy érzékeny része is, igen sok sebbel és fájdalommal, ahogy a legtöbb embert elvesztette maga körül, vagy nem került hozzájuk soha elég közel, valószínűleg nem is foglalkozott hosszú ideig a lelki problémáival, elnyomta azokat, vagy túl gyorsan zárta le magában. Ingriddel ellentétben nála egy személy sem volt, aki ezt láthatta benne. És a mostani helyzetben már különösen vágyik Ingridre, de nagyon félti is, a nőt is és magát is, tudja hogyha ez több annál, mint amire először vágyott, akkor soha nem fogja tudni elengedni Millert. Ebből semmit nem leplez. Végül ezt magában felismerve, pár másodpercre elkapja a tekintetét.
< - Úgy érzem, szavak nélkül is mindent megértettél. - mondja halkan, ahogy ismét Ingridre tekint. >
Ragal izgatottan figyeli Ingrid reakcióját, hogy amit lát az hasonlít-e az elképzeléseire vele kapcsolatban.
< - Rendben, akkor így lesz. - mondja a randevúval kapcsolatban - Tartottam tőle, hogy már nem akarod, mert egy pillanatra én is így gondoltam. >
Hangjában érezni, hogy már meggondolta magát és csak egy pillanatnyi döntés lehetett. Az utána következőre már csak bólint, hogy mindenképpen kérdezni fog, ha valamit nem ért, de valószínűleg egyelőre már az is elég, amit az előbb látott. Végül Ingrid ígérete után Tubrok pupillái kissé kitágulnak, ahogy a légzése is enyhén felgyorsul. A csók alatt már érezhető, hogy legszívesebben már most megtenné, de azt se bánja, hogy Ingrid még "kínozza", ami csak még tovább fokozza a vágyakozását. Úgy fogja magához a nőt, hogy érezze, hogy az övé, és most már tényleg az övé és nem is akarja még pár percig, hogy Ingrid elhúzódjon. Amikor mégis megteszi, akkor sem tudja levenni a szemét a nőről.
< - Nincs ha, mindenképpen az enyém leszel, már megígérted. - suttogja Ingrid fülébe. >
Az épület felé fordul Ingrid még mindig ugyanolyannak látja, három lépcsőzetesen egymásra épülő külső rész, erős falakkal, védelmi állásokkal, épületek maradványaival, majd a hegy belsejében folytatódik tovább az erőd, egy földalatti létesítményhez csatlakozva, ami a bázis tényleges központja, a külső részek csak a védelmet és nagyobb területet szolgálták.
< - A többi már nem olyan érdekes vagy legendás. - folytatja tovább a történetet Tubrok - Miután az egész Rocksolid klán partra szállt meghódították a nyugati partvidéket, ez volt a legerősebb támaszpontjuk, még ma is hasznos lehetne, ha újraépülne, de nincs rá szükség. Miután megszerezték a partvidéket további hódításba kezdtek, az akkor itt élő népeket leigázták, kifosztották és nagy részüket megölték. Akkor még a Rocksolid nem volt különb mint a Pride, de ezt te is tudod. Ezeken a lépcsőkön végezték ki az idehozott foglyokat és erőszakolták meg a nőket, akiket utána elosztottak egymás között. Nincs túl sok vidám történet a Rocksolid múltjában, de gondoltam érdekel téged, maga az épület. >

by **Thorhalla** Szomb. 21 Dec. 2013, 21:49

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Még soha sem tett saját maga sem ilyet, Cal-nek lassanként a kicsivel több, mint egy évszázad alatt kellett kiismernie őt és nem pedig ilyen gyorsan egyszerre mutatott meg mindent valakinek. Az aggódás elmúlt, ahogyan látta Tubrokon, hogy hálás ezért és most nem volt ennek semmilyen negatív hátránya, hogy ezt tette. Utána pedig még választ is kapott a kérésére és a férfi is hasonlóképpen tett, mint ahogyan ő. Neki talán könnyebb is volt olvasni a férfiban, mint annak benne, hála a nagyon hosszú élettapasztalatának és annak, hogy könnyedén ismerte ki az embereket. Már a csók sokat elárult, de az tényleges dolgok utána érkeztek és következtek, ahogyan a férfi kissé hátrébb húzódott. Olyan sok meglepetés nem érte, nagyon sok minden olyan volt, pontosan olyan, mint amit már tudott és amikre számított, de volt olyan is, amit nem várt. Továbbra is azon a véleményen volt, hogy nagyon-nagyon hasonlóak, de azért voltak különbségek is közöttük, néhány helyen elég nagyok, de azokon a pontokon meg egymást egyenlítették és egészítették ki. Ingridet legjobban az a rész lepte meg, hogy mennyire érzékeny is a férfi, hogy ennyire nem tudta túltenni magát a régi sebeken a családot illetően. Igaz erre számítania kellett volna, hiszen a klánok és a család végtelenül fontos volt, ezt még saját maga is tudta, mert ez a rész nekik is a viking ősöktől eredt. Az, hogy miként lett olyan személy, amilyen azt már tudta eddig is, a döntésekből és az államszerkezetből a keménykezű uralkodót is ismerte és látta a tárgyalásokon, meg éreztette a férfi is vele. A sérüléseket, a súlyos sérüléseket is tudta, látta is a férfi mellkasán őket, de most a szemeiben is, hogy tényleg így volt. Itt egy pillanatra kellemetlen rossz érzés fogta el Ingridet, ahogyan realizálta, hogy mennyire törékeny Tubrok hozzá képest, mellette mindig elfelejtette, hogy csak „sima” ember és nem regenerál olyan könnyedén, mint ő maga. És saját magával ellentétben őt könnyedén megtudja ölni egy-egy találat és nem fog feltámadni belőle.
A lelki részt, hogy mennyi mindent nyomott el, annak ellenére, hogy lényegében ezt várta Ingrid mégis kicsit meglepte a dolog. Tudta, hogy milyen ez, nagyon-nagyon sokáig ő maga is így tett, sokkalta tovább, mint a férfi. pontosan tudta, hogy milyen hatásai vannak ennek és azt, hogy ideiglenesen jobb mint kiadni, de hosszú távon semmiképp. Saját magának is vesztett még másokat, mind a négy nagyszülője meghalt a Zuhanáskor, aztán Olaf-ról sem tudott nagyon-nagyon régóta semmit sem, hogy hol lehet, vagy mi lehet vele. Amíg nem ismerte meg Cal-t és lettek barátok, addig ugyanúgy egyedül volt és magányos volt, pontosan úgy, mint Tubrok most. Így már értette, hogy miért félt, miért féltette magát és Ingridet is. Annak ellenére, hogy mennyire erős volt és erősnek mutatkozott félt egy csalódástól és attól, hogy megint el kell vesztenie valakit. Most, hogy ezt látta benne ezek voltak a legerősebb érzések a férfi felől, nagyon lágyan mosolyodott el, ahogyan a férfi elkapta a tekintetét. Finoman simított végig az arcán, ami egyszerre volt nyugtató és mégis végtelenül gyengéd. Ahogyan a férfi kimondta a szavakat ő maga bólintott neki.
Újra belenézett a férfi szemeibe és ott a férfi csak a megerősítést láthatta, hogy a nő is pontosan azt akarja, mint ő. Az ő szemében is ott volt, hogy ő sem lenne képes elengedni a férfit. A soha többé kettejüknél mást jelentett ugyan időben, míg ez Tubroknál a saját halálát jelentené, láthatta Ingrid szemeiben, hogy a nő valószínűleg soha sem érezné így más iránt, hogy képes lenne évezredekig ugyanígy viszonyulni hozzá. Nem csak rövidtávon gondolta és szerette volna ugyanazt, mint Tubrok, hanem benne az ő távlatában is a soha többé az soha többét jelentett, ami nagyon-nagyon hosszú idő volt.
< - Igen, és köszönöm. Én sem tudnálak, főleg, hogy több mint ezer évet vártam rád – suttogta, hogy nyomatékosítsa, amit amúgy is láttatni engedett. >
Nem mutatta jelét annak, hogy szívesen mondta volna vigaszként, hogy nem kell őt félteni, sem megvédeni, ő tudott magára vigyázni. De ez férfiközpontú társadalom volt, Tubrok úgy nőtt fel valószínűleg, hogy a nőket ő oltalmazza, így nem szeretett volna az önérzetébe tiporni ezzel, hogy elutasítsa ezt a kedves gesztust. Arra, hogy nem akarta csak a fejét csóválta meg nagyon gyengéden, benne nem merült fel, csak annyi, hogyha a férfi nem akarja, akkor nem erőlteti rá magát és elfogadja a döntést. Örült neki, hogy most ettől kezdve a férfi kérdezni fog, bár nem számított arra, hogy ez hamar bekövetkezzen, révén még azt is meg kellett emésztenie, amit hallott, és azokból főleg az, hogy kicsoda Jon Miller, a leendő „após” lehet a legnehezebb rész. Mosolyogva figyelte, ahogyan Tubroknál elérte az ígéretével azt a hatást, amit várt, a pupilla kitágulása és a gyorsabb légzés már a jele volt ennek. A csóknál már érezte, sokkal jobban a vágyakozást és a türelmetlenséget, mint az előző este. Ahogyan Ragal átölelte és magához szorította őt Ingrid is átölelte őt és a lehető legjobban simult hozzá, hogy ő maga is azt érezhesse, amit a férfi és ugyanazt éreztesse vele. Hogy nem csak ő lett Tubroké, de Tubrok is az övé. Az ölelésnek hála nem is próbált jó ideig elhúzódni a férfitől, újabb hosszú perceket töltöttek el így ölelkezve.
A férfi suttogására lágyan nevetett fel, már tényleg jó kedvűen.
< - De türelmetlen tudsz lenni Lord Tubrok – mondta kedvesen. >
Most már mindezek után tényleg az épületet kezdte figyelni és a lehető legapróbb részleteket is megnézte, megjegyezte. A saját építész tudásával is felmérte, hogy milyen stílusjegyek vannak meg az épületekben és próbálta a saját ismeretével összevetni, hogy milyen kultúrákból vehették át ezeket, egészen pontosan milyen időszakbeli jegyek. Azt látta, hogy mindenképpen viking jegyek is vannak benne, így az volt a jó kérdés, hogy milyen kori. Hogy ez annak idején a Zuhanás előtt is ott volt-e és csak felújították, vagy ténylegesen utána építették. A belső részek mindenképpen újak és modernek ebben biztos volt, olyat nem igen építettek a vikingek, ami föld alatti lett volna.
< - Furcsa, hogy pont az ellentétes irányban mentek a dolgok, mint régen, a vikingeknél – mosolyodott el. – Ők innen keletről jöttek és hódítottak nyugat felé. A többi vonás pedig meglehetősen hasonlít a régi középkorban élt viking szokásokra. Minden népnek vannak sötét történetei. Az nem elég vidám, hogy itt vagytok, és a kultúrátok virágzik? – kérdezte. >
Még mindig az épületet figyelte és így tette fel a kérdést.
< - Jól gondoltad, érdekelnek az épületek, lenyűgöző ez a hely, de a történetek is, az nem számít, hogy nem mesés, vagy legendás. A száraz történelmi dolgok is érdekelnek, már csak azért is, mert te meséled őket – pillantott a férfira ekkor. – Találtatok régi romokat, épületeket a vikingektől? Ha igen maradtak még meg efféle leletek? >

by **Bishop** Vas. 22 Dec. 2013, 02:15

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Miközben Ingrid az épületet méri végig, Tubrok lassan elindul a beljebb eső részek felé, ha látja, hogy a nő nem követi akkor pár lépéssel odébb megvárja. Szakszerű elemzéssel látja Ingrid, hogy ez eredetileg is egy már megépült, de igen romos állapotban lévő hely lehetett, amit gyakorlatilag az alapjaitól kezdve újra terveztek és építettek, az akkor használatos technikákkal és technológiákkal. Valószínűleg az egésznek a kiépített földalatti rendszeren kívül is van egy mélyen a hegyben fekvő, vastag és erős fém alapja, a külső viszont nagyrészt különböző kőzet, sok helyen kipótolva fém panelekkel, egy összefüggő résszé építve. Néhány boltív és a díszek szobrok egy része Zuhanás előtti, középkori építészet, de nem eredeti, csupán másolat vagy utánzat, más részek az általános, területtől független stílus elemeit hordozzák, egyszerűen a praktikusság és a védelmi célok miatt, végül ami még logikusan kisebb, főleg a kiépített út melletti részek a régi Észak-Amerikában élő klánok építészetének néhány vonását mutatja, nem véletlenül, kezdetben nyilván saját igényeik szerint rendezték be a közvetlen környezetet. Valójában az egész hely olyan mint egy pár száz éves katonai erőd, valahol az Ismeretlen Birodalomban vagy a Pride-ban, csak néhány egyedi megoldást, vonást is tartalmaz, de a felépítése, alapja ugyanaz.
< - És még sokáig virágozni is fog, az elmúlt időkben megerősödött annyira a Rocksolid, hogy ne tudja senki kénye-kedve szerint elfoglalni vagy elpusztítani. Lehetett volna sokkal rosszabb is, ha nincs vége a belső háborúknak. - mondja Ragal a hangjában büszkeséggel, de nem saját eredményire, hanem a népére, birodalmára értve, de egyben tart is attól, hogy még egyszer összeomolhat a törzsi rendszer - Ami azt illeti, nem vagyunk vikingek, olyanok vagyunk mint ők, de mások. Ők nem küldtek géphadseregeket maguk helyett harcba, hogy háborúkat vívjanak, máshogy látták a világot is. >
Amikor Ingrid hátra néz láthatja Tubrokot elmosolyodni a megjegyzésre. Az alapján, ahogy eddig a férfi mesélt, már érezhető, hogy ezek a dolgok őt is érdeklik, szívesen foglalkozik ezzel, nem csak Ingrid miatt.
< - Neked szívesen mesélek bármiről... Vannak még leletek, régi épületek, kisebb városok is, igen sok. A Zuhanáskor az akkori világ pusztult el, így amikor ide érkeztek az őseink, már nem találtak romokat, de az azelőtti korokból fennmaradt épületek, tárgyak jó állapotban maradtak. Sok sírhely is előkerült. A Hüllök foglalkoztak azzal először, hogy feltárják és magukba olvasszák a megtalált civilizáció darabjait. Mivel ez megerősítette az államukat, katonailag, társadalmilag és gazdaságilag is az addigi rendszer szervezetlensége helyett, lassan a többi törzs is átvette a példájukat. Eddig azt hittem Tirennel erről beszéltetek. >
Az utolsó mondata csak egy megállapítás, de nincs benne semmilyen hátsó szándék. Ha Ingrid végül elindul, akkor eddigre felérnek egy második szintre, a széles és hosszú kőből vésett lépcsősoron mennek fel, majd egy szűkebb részhez érkeznek. Itt két oldalt falak vannak és a falak mellett valaha raktározásra vagy elszállásolásra szolgáló előre gyártott, kompakt épületek. Néhol egy-egy ember alakot szolgáló szobor emelkedik ki a fém talajból, leginkább harcosokat ábrázolnak, de van egy madár alak is, sajnos már széttöredeztek, ezért nem részletesek, de a nagyobb vonalaik még megvannak. Tubrok érdeklódve fordul Ingrid felé.
< - De te többet tudsz róluk, jobban ismered még az isteneiket is, akiket mi is tisztelünk. Eszedbe jut valami erről a helyről? >

by **Thorhalla** Vas. 22 Dec. 2013, 10:35

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ahogyan Tubrok elindult befelé az épületbe Ingrid is ezt tette és közben folytatta tovább azt, hogy felmérje a helyet, de nem szándékozott lemaradni a másiktól. Csodálattal nézett végig rajta, ténylegesen tetszett neki ez a rom és nagyban lenyűgözte őt. örült annak, hogy találkozott olyan tárgyakkal, motívumokkal is, amik meglehetősen ősinek voltak mondhatóak, a Zuhanás előtt készültek, igaz messze nem az eredetiek voltak azok, csak replikák, bár ránézés alapján úgy vélte, hogy volt, ami az. Mindez pedig csak még inkább lenyűgözővé tette az egész helyett. Ennyi idő távlatából mindezen meg tudott lepődni és magában dicsérte meg azt, aki mindezt tette, hogy erre képes volt. Más helyen a Pride elődjének nyomait vélte felfedezni az építészetben, a régi törzsekét. Ezeket úgy vélte, hogy utólag építhették oda a Rocksolid elődei már.
< - Jól gondolom, hogy van egy külön fém alapzata az egész erődnek a földalatti bunkerrendszeren felül? – fordult érdeklődve Tubrok felé. >
A helyről már tudta, hogy tényleg annak készült, aminek a férfi is mondta, hogy egy katonai bázis volt. Ingridnek pedig támadt egy hirtelen ötlete, gyorsan körbenézett a helyen, kellően régi és öreg volt, azonban most eddig csak úgy látta, ahogyan most kinézett. Mivel pár nappal ezelőttig mit sem tudott a képességéről, hogy a látomásai, víziói azok képességek lennének, így most remek alkalomnak tűnt, hogy megpróbálja tudatosan használni mindazt. Igazából fogalma sem volt, hogy miként működhet ez, vagy mit kellene tennie, hogy ez bekapcsoljon, vagy nem is tudta, hogy minek kellene neveznie az egész folyamatot. Koncentrálni kezdett, hogy előhozza magában ugyanazt a vágyat, érzést és kívánságot, ami miatt az apját szinte mindig emberként látta. Az ott abban az esetben már természetes volt és ösztönös nem pedig olyan, mint amivel most próbálkozott. Szerette volna úgy látni a helyet, amilyen régen volt, ez volt azaz érzés és gondolat, amire összpontosított és koncentrált, hogy meglássa lesz-e eredménye, vagy pedig kiderüljön, hogy nem így működik a képessége és még mindig csak akkor „kapcsol be”, amikor az magának akarja. Néhány percig próbálkozik csak ezzel, majd ahogyan Tubrok megszólalt fordult a férfi felé.
Kicsit meglepte, hogy a férfiba ekkora szerénység is szorult, hogy nem a saját érdemei azok, amikre büszke és amiket kiemel, hanem a teljes birodalmat hozza elő maga helyett. Pedig tény, hogy nagyban miatta lettek vége a belső háborúknak, mert addigra győzte le az ellenségeit és került a trónra, ahogyan a Rocksolid megerősödése is az ő érdeme volt, hogy a megfelelő embereket tette a megfelelő pozícióba és így voltak képesek arra, hogy elérjék közösen mindazt, amit elértek és már a történelem lapjairól is ismert.
< - Én is bízom benne, hogy sokáig fennmarad – válaszolta őszintén. – Ami pedig a robotokat illeti… >
Önkéntelenül is felnevetett az elképzelésen. Megpróbálta a történelmi ismereteibe belefűzni és elképzelni, hogy a frankok, a britonok, az indiánok és a keresztény Európa érintett régiói milyen képet vágtak volna azon, hogyha a vikingek hatalmas robotokkal érkeztek volna meg fosztogatni és hódítani azokra a területre, ahova megtették ezt a történelem folyamán. Vagy pedig az anyja történeteiben, hogy az istenek honában ez micsoda felháborodást váltott volna ki, pedig mintha az anyja utalta volna olyasmire, hogy valamilyen fikcióban az isteneket sci-fi elemekkel ábrázolták. Azt már sajnos nem tudta volna megmondani, hogy mire értette ezt a nő, vagy mivel kapcsolatban, de ez az egész akkor is mókás volt.
< - Elnézést, csak elképzeltem a középkort a Végtelenekkel – mosolygott. – Akkoriban semmi ilyesmiről nem volt tudomása az embereknek. Nem volt elektromosság, melegvíz, normális fűtés, a házakat főleg fából építették, a hajókat is. A vikingek annak ellenére, hogy milyen rettegett harcosok voltak és örömmel mentek hadba és haltak meg a csatamezőn, hogy Valhalla-ba jussanak Odin csarnokaiba, amikor nem voltak portyák szinte mindannyian földművesek, vadászok és halászok voltak. Akkoriban mindössze tizenkét-tizennégy éves korukig éltek az emberek, mindenki más roppant idősnek számított és még magasságbeli különbségek is voltak a ma élőkkel szemben, igazából még akkor is jelentős volt ez már, amikor én születtem. Nem tudom, hogy miket mesélt Tiren, így nyugodtan szólj rám, ha valamit már elmondott ő is. >
Látta elmosolyodni a férfit és a válaszának első mondatára ő is egy mosollyal jutalmazta a másikat. Figyelmesen hallgatta végig, hogy Tubrok miről is mesélt és miket mondott. Ismét meglepte, hogy mennyi minden maradt fent azokból az időkből, hogy mennyivel több mindent találtak meg a helyiek az évszázadok során, mint a Zuhanás előtti időben a tudósok, akik pedig kifejezetten kerestek efféle dolgokat. Egy pillanatra zavartan nézett a férfira, amikor Tyr-t is szóba hozta, hogy úgy hitte, hogy erről beszéltek. Előbb vagy utóbb, ha az egész éjszaka a rendelkezésükre állt volna, akkor lehet, hogy elértek volna erre a részre is a beszélgetésben, de így akkor ott erre nem volt lehetőség. Legalább már kezdett egy kép összeállni benne, hogy miként is kezdték átvenni a viking szokásokat és ahogyan alakult ki minden itt, hogy lettek azok, akik.
< - Ami azt illeti, eddig nem jutottunk el Tiren-nel, túl hamar kéretted vissza őt – mondta. – Másról beszéltünk, személyesebb dolgokról. Anyáról, ismeri őt és ahogyan engem meglátott már tudta, hogy ki vagyok. Mondta, hogy itt volt a Rocksolidban egy ideig. Be kell vallanom, hogy titkon reméltem egy kicsit, hogy ő volt az, aki rávette a régi vezetőket, hogy kezdjenek kutakodni a viking kultúra után. Ez annyira rá vallana. >
Eközben persze Ingrid végig haladt Tubrok mellett és ha a férfi engedte, akkor ismét megfogta a kezét és az ujjait a férfi ujjai közé fűzte, hogy még közelebbinek érezze őt magához. Odafent, ahogyan felértek régies kőből kivájt lépcsőkön végre megpillanthatta azt ami idefent van. Úgy tűnt neki, mintha már előre megépített hely lett volna, amit később helyezetek el itt, lehetségesnek találta azt is, hogy nem itt épültek fel ezek. Végignézett a szobrokon, amik itt voltak, harcosok és állatszobrok, madarak. Sajnálta, hogy szét voltak töredezve, amennyiben erre képes volt, hogy a formák és minták alapján, amik megvoltak előtte a fejében összeillessze azokat, hogy komplett képet kapjon, mintha egy restaurátor programot használ volna, akkor igyekezett ezt megtenni, hogy egy teljes összképet kapjon arról, hogy mik is lehettek azok, amik előtte vannak.
< - Anya fontosnak tartotta, hogy ezekkel tisztában legyek én is – mondta. – Ez a hely itt fent raktárnak, vagy szállásnak tűnik. Bár a szobrok miatt inkább szállásnak. Odalent láttam egy-két nagyon régi vonást, motívumot, szobrot, amik eredetiek voltak és nem csak másolatok. A művészeti értékük felbecsülhetetlen, a régi világ tudósai bármit megadtak volna egy-egy ilyen leletért. Ez a hely továbbra is mesés – válaszolta lelkesen. – Ami Tiren-t illeti, nagyon öregnek tűnt számomra, mióta szolgálja a Rocksolidot? >

by **Bishop** Vas. 22 Dec. 2013, 16:52

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

A kérdés után Tubrok helyeslően bólint egyet.
< - Igen, jól gondolod. Utólag soha nem vizsgálták meg, de kell lennie egy fém alapnak, különben nem bírta volna ki az erőd a légi csapásokat és bombázásokat, ha szétesik alatta a hegy. Ez már akkor is szabvány volt. >
Ezután Ingrid életében először használja akaratával a képességét. Rendkívül könnyen megy, nem okoz számára nagyobb nehézséget mint egy-egy végtagját tudatosan és pontosan mozgatni, vagy a szervezetének különböző utasításokat adni, az egész idegi úton működik. Először olyan mintha kissé minden lelassulna, majd oldalról a perifériás látásával fényességet érzékel és a következő pillanatban már egy egészen más látvány tárul a szeme elé. Az egész hely kisebbnek tűnik, valójában talán negyedakkora mint a jelenben, a kő pillérek, ívek és szobrok sokkal kisebbek, az épületek nagy része fából készült és egy templom szerű magasabb épület, szintén fából helyezkedik el vele szemben. Az ismeretei alapján ez egy vallási központ, áldozóhely lehet. Ingrid látja, hogy helyes volt a feltételezése, egyes kőmotívumok pont ugyanolyanok vagy nagyon hasonlóak mint amiket eddig látott itt. A táj zölddel, nem csak egy-egy fenyő szerű fa van, hanem egy egész erdő helyezkedik el a hegy körül, ami melegebb éghajlatra utal. Lát néhány embert távolabb vonulni, éppen a templom felé mennek. Ezt nem csak látja, de érzi a levegő mozgását, a hőmérsékletet, az erdő illatait, mintha tényleg ott lenne. Az egész talán csak néhány percig tart, majd a kép magától eltűnik. Az idő valószínűleg ugyanúgy halad tovább, amíg a képességét használja, mert Tubrok várakozóan pillant felé, és utána abba az irányba néz, amerre Ingrid tette az előbb, de szól semmit.
< - Ezek nagy részét már eddig is tudtam, de én nem ismerem úgy, mint te. Nem gondoltam, hogy szórakoztatónak fogod találni. - érezni hangjában, hogy örül annak, hogy Ingridet ennyire felszabadultnak látja - Én most arra gondolok, hogy mennyire máshogy alakulhatott volna a történelem. >
A magasságkülönbséggel kapcsolatban Ingrid tudja, hogy az emberi méret fokozatos lassú növekedése a Zuhanás óta nem állt meg, sőt a HPI-sek átlagmagassága valamivel nagyobb mint a földi embereké, akik már így is sokkal magasabbak, mint a középkoriak lehettek. Tubrok, aki Ingridhez képest magasnak és külsőre sokkal erősebbnek látszik csak pár centivel nagyobb Cal-nál, aki teljesen átlagosnak számít ilyen téren a Birodalomban. Ezen felül az UP2-s egységek, ahogy az apja is, standard két méteres magassággal és a páncélzattal kiemelkednek az emberek közül, ráadásul, bár Ingrid még soha nem láthatta, de tudja, hogy Zsarnok még az UP2-knél is jóval magasabb, és így már szinte kolosszusnak tűnhetne egy akkori viking számára. A leletekkel kapcsolatos tényekre is tud válasz találni Ingrid. Ahogy részben Ragal is mondta, a Zuhanáskor főleg az akkori világ pusztult el és mivel korábban már teljesen jelentéktelenné, lakatlanná vált területeken épségben megmaradtak a régi korok romjai, ezért azokat találták meg először, mivel a huszadik, huszonegyedik század világából nem maradt szó szerint semmi, csak az amit utána a Birodalom épített fel, készített elő az emberiségnek, ugyanazokon a helyeken.
< - Beszélhetsz még vele, bármikor, ha akarsz, csak akkor este sem tudtam már kivárni, hogy láthassalak. - válaszol kissé szabadkozva Tubrok Tirennel kapcsolatban, majd elmosolyodik a következőkre - Ha anyádtól örökölted a meggyőzőképességed, akkor talán így is volt. >
Végül kéz a kézben érnek fel a második részre, ahol Ingrid nem tudja teljesen pontosan magában összeilleszteni a szobrok darabjait, nem tud meg többet, mint amit elsőre látott. Sajnos ezek nem pont olyanok, mint amiket korábban látott vagy tudomása volt róluk és a károsodások miatt az egyes részek hiánya sem egyértelmű. Valamilyen mintára lenne szükség a művelet elvégzéséhez, vagy egy minimum HPI-s szinten lévő hordozható gépre. Ragal láthatóan örül Ingrid örömének és lelkesedésének, és tovább vezeti feljebb, ahonnan már egy nagyobb kapu is látszik, ami a hegy belsejébe vezet, de még messze van. A kérdésen elgondolkozik a törzsfő majd néhány másodperc múlva válaszol..
< - Amióta az eszemet tudom ő az itteni törzsek bölcse, már akkor is öreg volt, amikor én fiatal. Valójában nem foglalkoztam sokat ezzel, tisztelem ezért elhiszem neki, amit mond magáról, még ha tudom is, hogy sokkal öregebbnek kell lennie és nem az akinek mondja magát. De miért fontos ez? >
Bármilyen választ is ad Ingrid, Tubrok elfogadja azt és bólint. Néhány másodperccel később kicsit jobban megszorítja a nő kezét és felé hajol, majd megcsókolja őt, minden különösebb ok nélkül.
< - Jó érzés csak így megtenni. - mondja Ingrid szemeibe nézve. >

by Ajánlott tartalom