Re: Fagyos Sötétség Kora

by **Thorhalla** Vas. 22 Dec. 2013, 18:38

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Hasonló okokból gondoltam én is ezt – bólintott egyetértően. >
Régen lehet, hogy nem sikerült volna egy hegyet szétbombázni, vagy addig ostromolni, hogy mindez megtörténjen, de ahogyan a hadiipar fejlődött és már modern fegyverek kerültek előtérbe, főleg azok után, hogy a Zuhanás után az emberiség talpra állt már tényleg nekilátott új és modern technológiát felfedezni és újra alkotni. Persze itt nem feltétlen a modern HPI-s technológiára gondol, ami messze felülmúl mindenben mindent, hanem a különböző országokéra, birodalmakéra. Meglepődött, amikor a képességét próbálgatta, sokkalta könnyebben ment, mint szerette volna, és a hatás is teljesen más volt. Eddig csak az apjánál volt olyan, hogy nem az UP2-t látta ott, hanem ténylegesen az apját, de máshol mindig egyszerre látta a múltat és a jelent. De most csak a múltat.
< - Hű! – szaladt ki a száján önkéntelenül. >
A hely teljesen máshogyan nézett ki, úgy, ahogyan az anyja vázlatain, rajzain és a nagyon régi történelemkönyvekben a viking templomok, ahol áldozásokat is mutattak be korábban. A motívumokat a falakon is látta, ugyanazok, vagy hasonlóak, mint most. Csodálattal és őszinte meglepettséggel nézett végig az épületen, majd a környéken, ahogyan olyannak látta, mint még soha sem. A fákat és az erdőt is meseszépnek látta, hónak nyoma nem igen volt, jégnek meg főleg nem. Határozottan azelőtt volt a látomása, mielőtt a Zsarnok elvitte volna a bolygót jócskán távolabb az eredeti pályájáról. Emberek, ahogyan erre jönnek, amiket korábban látott soha semmi sem volt ennyire intenzív és valós, csak azaz egy, ahol a Zuhanást látta a meditáció közben. De az más volt, ott sok minden elmosódott, szürreális volt, de ez itt most? Most, mintha a valóság lett volna. Beleszagolt a levegőbe, nem azt a hideget érezte, ami valójában körülötte volt, hanem az itteni levegőt, az erdő illatát, amilyet talán csak a Central Parkban érzett korábban, amikor még ott sétáltatta a babakocsiban az anyja, majd ott tanult járni és a New Yorkból való elmenekülésükig gyakran jártak oda. Egy pillanatra felmerült benne, hogy vajon, ha kinyúlna, akkor megtudná érinteni a fákat és érezné úgy, amilyen régen volt? Az arcát beletartotta a szélbe, hagyva, hogy ez a melegebb szél simogassa végig, kiélvezte minden egyes pillanatát ennek az egésznek, annyira lenyűgözte és csodálatosnak találta ezt az egész élményt.
A következő pillanatban egy pillanatra megszédült és megtántorodott, ahogyan újra ott találta magát a jelenben. Tubrok tekintete azt árulta el, hogy minden, amíg azt látta, amit nem egy pillanat volt, hanem ténylegesen annyi, mint amennyit megélt, azaz lehet, hogy percek. A távolba nézett, de most csak jeget és fagyot látott ott, illetve a módosított templomot, ami manapság már rom volt, előtte meg katonai támaszpont.
< - Ez egy templom volt nagyon régen – mondta végül. – Legelső funkciójában. >
Jó kérdés volt, hogy mennyire máshogy alakulhatott volna úgy minden. Ilyesmi témákban úgy tudta, hogy voltak könyvek a Zuhanás előtt, fantasztikus könyvek. A mi lett volna, ha kérdés mindig is rengeteg alternatívát nyújtott. Már az is jó kérdés volt, ha a vikingek felfedezése, hogy ők jártak először Amerikában is kiderül, akkor a gyarmatosítás mennyivel korábban végbement volna a kontinensen. Lehet, hogy minden teljesen máshogy alakult volna és nem lett volna Zsarnok, sem pedig most a Birodalom. Valószínűleg az emberiség már kiirtotta volna magát, mitől a Zsarnok mentette meg őket, igencsak drasztikus módon ugyan, de megtette.
< - Én is szeretek az efféle dolgokon töprengeni – ismerte be. – Valószínűleg nagyon máshogy, egyvalamiben nem változott soha sem a történelem. Mindig a háborúk adják a legjobb módot és okot arra, hogy a technológia fejlődjön. Ez már évezredekkel ezelőtt is így volt és szerintem mindig így marad. A történelem máshogy alakulása… az egyik kedvenc hobbim, hogy újra játszom a világ háborúit, azokat, amik a Zuhanás óta történtek, mindkét fél oldaláról. Örömmel elmondok mindent, amire kíváncsi vagy és megtanítom ezeket neked, ha szeretnéd. >
Ebből most már sejthette Tubrok is, hogy miért is volt olyan könnyű megfejtenie a Rocksolid taktikáját és miért tudta a hadvezéreket is olyan könnyedén lemosni a tárgyalóasztalról. Felnevetett arra, hogy részben azért is hívta el a férfi Tyr-t aznap este, mert már akkor látni akarta, pedig akkor még csak alig néhány szót váltottak, és aznap a férfinak még csak egyetlen gondolata volt. De még előtte ott volt Lerontis is, amelyik találkozást inkább elfelejtette volna. Felnevetett mindkét dolgon, hogy miatta volt az egyik, illetve az anyján való megállapításon. Igen, ez sokkalta inkább az anyja volt, noha tudta, hogy apja is remekül megtudja, megtudta győzni az embereket arról, amit akart.
< - Köszönöm – mondta hálásan. – Akkor szerintem majd élnék a lehetőséggel a későbbiekben. Jól gondolod, anyámtól örököltem. Ha nem túl zavaró, vagy kellemetlen a kérdés… hogy lehet, hogy ennyire mások vagytok Nava-val? >
Érdeklődött, a hangjából és tekintetéből kiderült, ha túl kellemetlen lenne a válasz, akkor nem muszáj felelnie rá, nem szeretné az éppen újra jól alakuló hangulatot ezzel elrontani. A szobroknál picit csalódott, hogy itt nem jött rá semmire, ennél pontosabb minták kellenének és még egy program, vagy eszköz, hogy restaurálni tudja őket. Ahhoz pedig saját maga nem értett, úgy tudta, hogy az külön foglalkozás volt, egy dolog kiásni valamit, más dolog helyrehozni és újra olyan képet adni neki, mint amilyen eredetileg lehetett. Most nem próbálta meg a képességét latba vetni, hogy meglássa milyen lehetett itt, talán majd kifelé. A kérdés után felpillantott Tubrok-ra. Nem is tudta a férfi, hogy mennyire ráhibázott a sokkal öregebb résznél, tudta, hogy Tyr-nek is nehéz volt hazudnia magáról, hogy másnak adja ki magát, mint aki valójában.
< - Csak azért voltam kíváncsi, mert nem adott pontos választ, hogy mikor volt itt anyám, nem firtattam a kérdést, de reméltem, hogy a válaszoddal be tudom tájolni az időpontot – felelte. >
Ebben lényegében egyetlen szó hazugság sem volt, tényleg nem mondta Tyr és Ingrid tényleg nem kérdezett rá erre akkor pontosan. De volt egy olyan érzése, hogy nem ebben az évszázadban és még az is lehet, hogy nem is az előzőben. Azt legalább már tudta, hogy mennyire nem árult el Tyr magáról semmit sem, hogy milyen öreg is valójában. Évszázadok óta élt a Földön már, azon nem csodálkozott, hogy ez így van és azon sem, hogy most élete végén itt volt a Rocksolidban. Hasonló helyzetben ő maga is, de rá nem jelentett veszélyt az, hogy ezt elmondta Tubroknak, míg Tyr nagyon sokáig okkal hihette, hogy igen. Sőt ott volt még az is, hogy a Birodalom tudta, hogy jó eséllyel itt él a Rocksolid területén, de már nem keresték szerencsére. Ahogyan haladtak feljebb Ingrid is meglátta a hegybe vezető kaput, megtorpant, amikor megérezte, hogy Tubrok megszorított a kezét, felpillantott és még egy pillanatra elmosolyodott a csók előtt. Szenvedélyesen viszonozta azt és a férfihoz simult, felnézett a szemeibe, mikor a másik belenézett az övébe.
< - Már most rettenetesen szenvedsz, pedig hol van még az este – állapította meg Ingrid incselkedve. >
Mindezek után ő csókolta meg a férfit, mohón, a csók közben gyengéden alig-alig érintve simogatta meg Tubrok tarkóját tovább ingerelve őt, amikor megérezte, hogy a férfit kirázta a hideg és libabőrős lett ettől, akkor húzódott el és újra megfogva a kezét egy gonosz mosollyal indulna el a kapu irányába. Gyengéden húzza csak magával Tubrokot, de ha a férfi visszahúzza és nem engedi el magától, akkor ezúttal nem tiltakozik ellene, hanem hagyja, hogy ott tartsa őt a másik.

by **King Raten Chromixen** Vas. 22 Dec. 2013, 22:28

- Szóval mint a páncél. Tetszik. – vigyorogtam, és az anyag tényleg elkezdte felvenni a kezem formáját, lassan végigkúszott rajta, mint egy gyengéd szerető, lágyan simogatva.
- Huh… – szaladt ki a számom, hiszen – valamiért- a szex jutott eszembe, ahogy lassan elterjedt az alkaromon. Olyan volt, mint a legjobb szerető – egyszerre forró, és közben mégis hideg, távolságtartó, de közben rátapadt a karomra… Ha nő lett volna, feleségül veszem, és két hétig zárkózok be vele egy motelszobába, az biztos.
- Ezt az izét megtarthatom, ha végeztünk? – fordulok a többiek felé a testemmel. A szememet nem tudom levenni a fura anyagról, és először fel sem tűnik, de lassan tudatosul bennem, hogy vigyorgok. Imádom, ahogy a kezemen kering, folyamatosan megtartva alakját, de mégis örökös mozgásban. Kísérletképp az ég felé tartom a kezem, hogy lássam, végigfolyik a karomon, vagy megtartja a mostani állapotát, és nem terjed tovább az alkaromnál. Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki megkapta a világ legjobb játékát, és most alig várja, hogy kivihesse a homokozóba, ahol megmutathatja a többieknek. A menőzéshez viszont még tudnia kell, hogy mire is képes vele.
- Van hozzá valamiféle kézikönyv? – kérdezem, miközben összpontosítok, és megpróbálom megváltoztatni az akaratommal az alakját. Kezdetnek megpróbálok egy hengert kiemelni belőle – mintha csak egy puska lenne a karom, és épp a célzó távcsövet formálnám meg.
- És egy pontos leírás is jó lenne, hogy mi mindenre képes. – mondom még. Nem szoktam hozzá, hogy egy-egy eszközömről nincsenek mindenre kiterjedő információim. Szeretek minél többet tudni arról, amit használok. Időközben, ha sikerül a távcső, akkor engedem, hogy visszanyerve eredeti alakját, majd megnyújtva azt egy pengét formálok. Ha sikerül amit akarok, akkor érzem, ahogy megszilárdul az anyag, és másik kezemmel hozzáérve ellenőrzöm az élét. Remélhetőleg megvágom vele az ujjam – különben hasztalan.

by **Bishop** Hétf. 23 Dec. 2013, 02:01

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

Mivel Ralf nem reagál közvetlenül Dunn kérdéseire az őrmester egy szúrós pillantást vet felé, de utána már nem is foglalkozik ezzel. Lassan a háttérből Őrület sétál elő, aki vigyorogva figyeli Shaw gyerekes lelkesedését. A magasba emelve az anyag nem változtatja a pozícióját, nem folyik lejjebb ugyanúgy Ralf alkarján áramlik tovább.
- A "kézikönyv" benne van, ez egy mesterséges élőlény, pontosabban az egyik darabja, ugyanúgy van tudata és memóriája, mint magának, ha tudni akar valamit, kérdezze meg tőle. Válaszolni fog... ha válaszra érdemesnek tartja a kérdést.
Válaszolja a Lovas, hangjában különös, baljóslatú él hallatszik. Eközben Shaw akaratával könnyen képes formázni az anyagot, a henger szerű rész ténylegesen is kiemelkedik a karjából. Őrület felkarjából lassan egy csáp nyúlik ki, amin szemlélteti is azt amit elmond.
- Képes változtatni a sűrűségét, szilárdságát, viszkozitását, térfogatát, alakját, hőmérsékletét, molekuláris méretét és energiaszintjét. Kapcsolatba tud lépni minden élőlénnyel vagy géppel, rácsatlakozva annak fizikai testére. Szinte elpusztíthatatlan, kozmikus szintű erőknek is ellenáll. Bármit meg tehet vele, amit a képességei engednek, de cserébe a szimbionta is használja a testét. Általában különleges képességgel is felruházza a hordozót, ha az méltó rá. Az, hoyg megtarthatja, csak a hűségétől és az eredményeitől függ.
A penge megalkotása sem jelent problémát, de ezzel Ralf nem tudja elvágni a saját ujját, mivel az anyag, ahol hozzáérne elhúzódik és nem okoz neki sérülést. Pár másodperc múlva ismét Dunn szól, ezúttal türelmetlenebbül.
- Ha nem tévedek, ezen kívül szüksége lenne még másra is a felkészüléshez. Itt rendelkezésre áll majdnem minden.
A terem fényei eközben lassú elhalványuló majd megerősödő vibrálásba kezdenek.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok látja és tudja, hogy Ingrid egy ideig nem azt látja amit ő és a templommal kapcsolatos megállapítása is biztos információ, amit most szerzett. Ennek ellenére nem kérdez erre rá csak tudatosul benne a dolog, és jelzi, hogy megértette, valószínűleg a tárgyalás alatt már látott Maniac-os megoldást gondolja magyarázatként, ami teljesen kézenfekvő is. A férfi csak az utána következőkre reagál hangosan is.
< - Ezért kellenek a hódító államok, hogy folyamatosak legyenek a háborúk és fejlődjön az emberiség. Erre már régen rájöttem. Először, mikor feltettem magamnak a kérdést, a világháború kitörésekor, hogy kinek éri meg ez a látszólag ok nélküli játszma, jöttem rá, hogy a teljes emberiségnek. Ez akadályozza meg, hogy túlnépesedjünk és tartja folyamatos fejlődésben a technológiánkat, itt a Földön. Így van Ingrid? - néz ekkor a nő szemeibe, hogy lássa valóban rátapintott-e az igazságra - Szívesen látnám újra a nagy háborúkat, örülök a lehetőségnek. >
Hangjában érezni, hogy tudja, hogy hozzá hasonló "halandóknak" nincs lehetőségre ilyenre, ezért tényleg hálás lenne a nőnek, ha megmutatná neki mindezt. Ingrid maga is ismer jó pár a Birodalomban ismert és népszerű hasonló történelmi feltételezésekre alapuló művet, a leghíresebb ezek közül egy Drox és Vex uralta világot mutat be egy női testvérpáros szemszögéből. Amikor Ingrid felnevet kétszer is Ragal néhány pillanatig gyönyörködik benne, most hogy végre a nő másik oldalát is láthatja. A Navával kapcsolatos kérdés láthatólag egyáltalán nem zavarja.
< - Mindig egymás ellentétei voltunk - kezd bele - egyikünk se volt jó testvér, hosszú ideig, marakodtunk a legapróbb dolgokon is, főleg fiatalként. Ha nekem tetszett valami, ő utálta és fordítva. Csak azután, hogy egymás oldalán harcoltunk találtuk meg a hasonlóságokat egymásban. Ez már teljesen természetes nálunk, ő tiszteletben tartja az én értékrendem és én is az övét, kölcsönösen. Talán anyánk miatt van ez így, engem kevésbé szeretett, ezért volt köztünk mindig egy kis távolság, de Nava közel állt hozzá. >
Ennél nem fejti ki jobban, de ha Ingrid tovább kérdez ezzel kapcsolatban, akkor megteszi. A beszélgetést félbeszakító csók alatt már igen közel érnek a kapuhoz. Tubrok egész testén érezni a feszültséget, valóban már csak Ingrid jár a fejében, főleg, hogy ennyire közel vannak. Már az első érintéseknél végigfut a testén egy kis bizsergés, hagyja, hogy Ingrid játsszon vele, élvezi minden percét, mint tegnap este. Végül vesz egy mély levegőt és hagyja, hogy finoman magával húzza.
< - Csak a saját bűbájodnak köszönheted, ha nem bírom ki addig. - válaszolja hasonló hangon, mint amit Ingrid megütött. >
A kapuhoz érve Tubrok oldalra megy, letakarítja a havat a külső konzolra, majd a kezét felé tartva aktiválja azt és beüti a megfelelő kódokat. Az odafagyott jég lassan megrepedezik, ahogy a több méter vastag, acél, két szárnyas ajtó kinyílik. Bent egy folyosó szerű hosszú teremben kapcsolódnak fel a fények. Teljesen átlagos fém folyosó, a falak találkozásánál beugró résszel, ahonnan a fény és a hő áramlik ki a térbe. Tubrok egy lépéssel előrébb engedi Ingridet.
< - Belülről csak egy átlagos erőd, de van egy különlegessége, amit meg szeretnék mutatni. >

by **King Raten Chromixen** Hétf. 23 Dec. 2013, 03:00

- Király cucc. – figyeltem, még mindig feltartva a kezem, majd leengedtem azt.
~ Van neved?~ - gondoltam, és a „mesterséges élőlényt” néztem. Nem érkezett semmi válasz, még csak bizsergést sem éreztem a koponyám mélyén, pedig arra számítottam legalább.
- Mit ért a kapcsolat alatt? Például ha „rácsatlakoztatom” ezt az izét Dunnra– ujjaimat behajlítva jelzem az idézőjelet, archaikus módon – - akkor megtudhatom, hogy gyerekkorában verte egy iszákos apuka? – mosolygok az őrmestert nézve. Szegény fickó, lassan le kéne szállnom róla.
- És mit ért azon, hogy használja a testem? – nézek Őrületre, közben a különleges képességen gondolkodom. Mi lehetne különlegesebb magában a… minek is nevezte? Szimbiontában? Mielőtt jobban elgondolkodhatnék, Dunn szólal meg türelmetlenül, én pedig vigyorogva fordulok felé.
- Nos, ma már megleptek párszor. Remélem ismét sikerülni fog. – mondom még a fordulás közben, és várom, hogy mi kerül a szemem elé. Aligha hiszem, hogy valóban náluk lenne „majdnem minden” amit szívesen felhasználnék.

by **Bishop** Hétf. 23 Dec. 2013, 03:55

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

Ahogy Ralf kimondja az alkoholista apára vonatkozókat és a gondolat a fejében is átsiklik, megérez valamit. Nem konkrét mentális kapcsolat ez, mivel nem gondolatok, megfogalmazott szavak formájában zajlik, sokkal inkább képekben és passzív tudásban nyilvánul meg tudat alatt. Shaw azt érzi, hogy ez egy teljesen értelmetlen megszólalás volt és jobban teszi, ha nem ismétli ezt meg, ezt a karján lévő mesterséges anyag táplálja belé. Leginkább az egész egy mentális pofonra hasonlít, amihez hasonlót eddig még nem tapasztalt. Dunn egyébként rezzenéstelen, semleges arccal néz rá továbbra is. Őrület beteges humorának csak részben tetszik ez a kis megszólalás.
- Pontosan úgy működik, mint egy élőlény a testében, egy új szerv. Mulatságos. Van kapcsolata az idegrendszerével, keringésével, szöveteivel. Létrehoz anyag és energiaáramlást kettejük között, használja a teste forrásait a saját működéséhez. Nincs benne szerves anyag, de felhasznál szerves vegyületeket is, különböző célokra.
Ralf alapvető ismereteinek hála, ismeri az ilyen biológiai folyamatok pontos menetét, atomi szinten is, így nem nehéz elképzelnie, hogy mi is történhet valójában. Az egyetlen ami feltűnhet neki, hogy nem szerves dolog, azaz nem élőlény valószínűleg nem lenne képes ilyenre, ez most mégis valamilyen fajta folyékony fémből van. A szimbionta, mivel nincs használatban, felbontja a penge alakot és újra Shaw kezéhez simul. Dunn végül katonás hangon szólal meg.
- Egy listát várunk magától. Állítsa össze a felszerelését optimális módon, van idő, amivel gazdálkodhat.
- De hisz még mindig nem mondta, hogy vállalja-e... - csattan fel Őrület erősen megjátszott meghökkenéssel.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Dec. 2013, 10:09

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Megállt és belenézett Tubrok szemeibe, amikor a férfi elmondja egy korábbi következtetését azzal kapcsolatban, amire jutott a Hódító államokkal, fejlődésekkel és ehhez hasonlókkal. Ingrid szemében elégedettséget látott és bólintott is, hogy tökéletesen beletalált az elképzelésével a valóságba. Ő sem mondhatta volna szebben azt, amit Ragal jelenleg.
< - Pontosan így, tökéletesen megláttad a lényegét – mondta ki. – Ebből már láthatod azt is, hogy miért jelentene gondot Birodalomnak és a világnak is az, hogyha teljesen beszorítanátok a két hódító birodalmat. >
Tudta, hogy a megerősítés után a férfi erre már úgyis magától rájött, de azért ő maga még kimondta hangosan.
< - Egyébként, maradjon kettőnk között – halkította le a hangját. – Imádom, hogy így megtudtátok szorongatni Uvant, szívesen megnéztem volna az arcát a megalázó vereségnél, amikor rájött, hogy kikapott. >
Az Ismeretlen Birodalommal szemben nem voltak ekkora ellenérzései, a vallási birodalmak mindig mások voltak, de egy olyan csürhe, mint a Pride? Bőven megérdemelte azt, amit kapott. Nem rejtette most véka alá, hogy igazából megveti Uvan Strupz-ot, ennek ellenére mégis képes volt teljes odaadással és beleéléssel megvédeni a Pride-t és azoknak a területét a Rocksoliddal szemben, amit viszont az otthonának tart. Hálás volt a sok tanításnak és önuralomnak, hogy mindezt megtudta tenni könnyedén. A könyvekre és adatokra pedig elmosolyodott, kiérezte Tubrok hangjából a hálát arra, hogy megmutatja neki azokat, amik voltak.
< - Akkor estére igyekszem neked minél több ilyet összegyűjteni, hogy elolvashasd őket – ígérte meg a férfinak. – Aztán egy későbbi alkalommal még a programomat is megmutathatom majd. Igaz abban nem sok információ van, csak szimulálva a különböző régi ütközetek számszerűen pontos adatokkal mindkét fél részéről, bármiféle háttéranyag nélkül. Ezen a programon fejlesztettem és tanultam meg a hadvezetést és váltam stratégává gyakorlati alkalmazásban. >
Mivel az apja és anyja is fogadott fel hozzá magántanárt, de az csak az alapokat tanította meg neki, mivel nem volt a Flotta tagja, így élesben soha sem próbálhatta ki nagyon sokáig ezeket az erényeit és tapasztalatait, de az, hogy megtervezte magának és megírta a programot végre élesben is megtehette ezt és vált nagyon jóvá ezen a téren. Már eddig is remekül tudta kamatoztatni mindezt a tárgyalóasztaloknál, de remélte, titkon nagyon, hogyha egyszer végre beléphet a Flottába, akkor szó szerint gyakorlatban is tudja majd rendesen alkalmazni ezeket a tudásokat és nem csak egy-egy kisebb csapat vezetésével, ahogyan eddig tette élete során, civilként. Elgondolkodott, hogy milyen efféle olvasmányok vannak, egy rögtön az eszébe is jutott, a többit saját magának is ki kell majd keresnie és lementenie egy adathordozóra, hogy azt adhassa majd oda Tubroknak.
< - Egy máris eszembe jutott, az egyik leghíresebb és talán legkedveltebb a HPI-ben a Drox és Vex világát mutatja be egy testvérpár szemszögéből. A többi így konkrétan jelenleg nem jut eszembe, folyamatosan tanultam és jegyeztem meg őket az idő elteltével, így én tényekre támaszkodtam, mintsem könyvekre és ferdítésekre. Majd összeírom, kigyűjtöm azt is, amikre én emlékszem. >
Szerencséje volt és Tubrok felelt a kérdésére, hogy miért is olyan Nava amilyen. Ez eléggé sokat megmagyarázott, hogy azért is volt vele ellenséges a fiatalabb Ragal, mert ez kettejük közt természetes volt. Ebből máris nagyon sok minden derült ki számára, hogy igazából lehetséges, hogy Nava soha sem fogja megkedvelni, a legkevésbé sem, próbálkozhat ezzel bármennyire is majd a későbbiekben. De legalább már tudta, hogy felesleges is lesz ezzel próbálkoznia és maradjon inkább teljesen semleges vele, mert azzal még energiát sem pazarol feleslegesen. De amit a végén mondott Tubrok azzal nehezen tudott megbarátkozni.
< - Megvan az előnye azért – nevetett fel. – Legalább nem fog előfordulni, hogy ő is megkedveljen és testvérharc alakuljon ki a szívemért – mindezek után kissé megborzongott. – Nem tudnám elképzelni azt, hogyha több gyermekem lenne különbséget tegyek köztük és az egyiket jobban szeressem, mint a másikat. >
Mindezt teljes meggyőződéssel mondta, hogy számára ezt tényleg nehéz volt elképzelni. Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta. A felállás egyébként határozottan emlékeztette Vic és Cal kapcsolatára is, de ott a HPI-ben azért eléggé más volt a helyzet, hatalmas különbségek voltak a gyerekek között, nem pedig csak egy év, vagy még annyi sem.
< - Tudom, hogy van egy olyan mondás, hogy egy szülőnek mindig van kedvence a gyermekei közül, és azt a legkönnyebb szeretnie, aki nem rá hasonlít. Mert magunkat mindig nehezebb, mint másokat. Nálatok is ez volt a helyzet, te hasonlítottál jobban anyátokra? – érdeklődött. >
A hangja közel sem volt tolakodó, továbbra is olyan, ha Tubrok válaszolni szeretett volna, akkor megteszi, ha nem, akkor nem firtatja jelenleg. Erről jutott eszébe, hogy vajon milyen lett volna a kapcsolata Gunnhild-del, ha a húga is ott nő fel velük. Tudta, hogy maguknál az az eshetőség nem állhatott volna fent, hogy melyikük hasonlít jobban a szülőkre, mert mind a ketten tökéletesen olyanok voltak, mint ők. Tudta, hogy mindez egy olyan kérdés, amire tényleg soha sem fog választ kapni érthető okokból. A csóknál érezte azt, amit érezni is akart, hogy most már tényleg roppant nehéz volt a férfinak visszafognia magát és mennyire feszült a helyzetben. Örült neki, hogy sikerült mindezt kiváltania belőle és roppant elégedett volt önmagával. Tubrok megadóan vele tartott és nem húzta végig, a férfi szavaira hátrapillantott egy mosollyal.
< - Ez a büntetésed, ezzel vezekelsz – mondta kacéran. – Te magad ajánlottad önmagad számára a legfájdalmasabb büntetést a kémkedés lebukásáért. >
Utalt vissza az előző este elhangzott ítéletre. A most már tényleg rövidke séta után megállt az ajtóban és hagyta, hogy Tubrok kinyissa az ajtót, és beláthasson az erődbe. A melegebb levegőt hirtelen érezte meg, ahogyan mindez megtörtént. Hogy az elektronika még mindig működött itt abból látta, hogy nem is kellene annyira helyreállítani ezt a helyet, mert még mindig igencsak működőképes volt. Amikor előreengedte a férfi, akkor belépett a folyosóra, majd néhány lépést megtett és hátrafordult a másik szavai után. Ahogyan végigmérte nem lehetett eldönteni a tekintetéről, hogy mit is akar tenni valójában, egyszerűen továbbmenni és hagyni, hogy megmutassa a férfi, amit szeretne, vagy pedig megcsókolni a másikat. Most szándékosan nem hagyta, hogy a férfi olvasson benne.
< - Az már nem tette különlegessé, hogy itt vagyunk? – kérdezte továbbra is abban a hangsúlyban, mint eddig. >

by **Bishop** Hétf. 23 Dec. 2013, 21:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok ezúttal önérzetesen és saját eredményeire büszkén mosolyodik el, amikor megtudja, hogy tulajdonképpen Ingrid végig az ő oldalán állt a háborúval kapcsolatban.
< - Beszorítani, az még csak egy eredmény. Rátapintottál a tárgyaláson, személyes okok is közre játszottak abban, hogy közölünk mindenki harcolt a Pride területein. Már meg kellett szorongatni a Pride vezetőségét, de nem léptem volna a szájukba, ahogy te fogalmaztál. Van egy nagyon erős rossz megérzésem, ha eljutnék a Pride kapuihoz, akkor bevetnék a titkos fegyvereiket is. Annyira nem vagyok elbizakodott, hogy elhiggyem, hogy a teljes hadereje egy sereg képzetlen klántag. >
A programmal és más anyagokkal kapcsolatban a férfi bólint, majd tekintete lassan, de nem túl tolakodóan végigsiklik Ingriden.
< - Rendben, de nem fontos már ma estére. Nem hiszem, hogy olvasással akarnám tölteni az időt... - úgy mondja, hogy hangjával, tekintetével és mozdulataival ne csak a kettejük közti hangot üsse meg, hanem utaljon Ingrid természetes szépségére is - Ami a könyvet illeti, szeretek válogatni, az a két állam nem érdekel, de biztos van más, ami tetszeni fog. Még nem olvastam HPI-s könyvet. >
Amikor látja Ingriden, hogy nem kell felelnie a kérdésre, Ragal most először hangosan is felnevet, de csak néhány másodpercig, majd csak egy széles vigyor marad meg az arcán. A kéken csillogó szemeiben látszik, hogy tényleg szórakoztatja az amit Ingrid mondott neki.
< - Testvérharc? Soha egy nő se nyerte el a tetszését azok közül akiket én megkedveltem. Nem tudom mit gondolsz, de biztosan nem féltékenységből viselkedik veled így. Anyánkra mind a ketten hasonlítottunk, mintha a két oldala lettünk volna, nem ez volt az ok, amiért őt jobban szerette. Én idősebbként menni akartam a saját fejem után, Nava inkább okosan kivárt. Mostanra ez már teljesen megfordult, de kezdetben ő volt a higgadtabb kettőnk közül. >
Érezhető, hogy azokat a sebeket, amiket Ingrid korábban látott, Ragal tökéletesen tudja kezelni. Szívesen beszél neki a családjáról, meséli el a régi történeteket, attól függetlenül, hogy ez milyen emlékeket idéz fel benne, az idők során már megtanulta ezt kezelni. Kettejük játéka alatt már Ingrid is érzi, hogy benne is növekszik kissé a feszültség, amikor közelebb kerül a férfihoz, de önuralma miatt ez számára nem jelentős. Az erőddel kapcsolatban Millernek eszébe juthat, hogy a folyosó standard felépítése egyezik azzal, amit a fejlett területeken szoktak használni. Tehát valószínűleg a Rocksolid a mostani Pride területéről hozott magával olyan technológiát, amivel úgy építették meg ezt az erődöt, hogy bár elavult, még mindig tökéletesen működőképes. Ahogy a két személy besétál a folyosóra, az ajtó automatikusan csukódik körülöttük, a légnyomás, hőmérséklet és páratartalom automatikusan néhány másodperc alatt beállítódik optimális szintre. A padló magától módosul és enyhén lejteni kezd, hasonlóan a HPI-ben megszokotthoz, bár ez ahhoz képest kőkori megoldásnak tűnhet. Az utolsó megjegyzésre Tubrok közelebb lép Ingridhez, annyira, hogy szinte súrolják egymást, mégsem ér hozzá, vagy húzza magához, csak az összekulcsolt kezeiket emeli kicsit feljebb a férfi, nagyjából mellkasuk magasságába.
< - Akkor nem is értem, hogy miért akarod látni a várost, ha minden helyet különlegessé tudunk tenni. - jegyzi meg szurkálódva. >
Egyelőre még mindig nem mozdul, próbálgatja, hogy meddig fogja ezt az egészet kibírni, vagy, hogy Ingrid meddig bírja vele szemben.
< - Csak egy szavadba kerül, ha nem akarod látni. Szeretném, ha elégedett lennél a mai nappal és úgy történne minden, ahogy neked jó. >
Végül már igen kétértelmű hangot üt meg az utolsó mondatnál.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Dec. 2013, 22:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingridet kicsit meglepte Tubrok felismerése, azt hitte, hogy már régen leesett a férfinak az, hogy ő tulajdonképpen végig a Rocksolid érdekét nézte a tárgyalásokon és próbált a lehető legjobban kedvezni nekik, amennyire mindezt megtehette. Még ki is mondta hangosan, de úgy tűnt, hogy ez az Strupz-os megjegyzés sokkalta hihetőbb volt, mint amiket mondott korábban. Bólintott, hogy megérti teljesen azt, hogy miért tettek így, illetve arra a rossz érzéssel kapcsolatban is. A Rocksolid mélyen be tudott volna még nyomulni a Pride tényleges kapuiba, ha akart volna könnyedén a következő néhány napban, de ő maga sem bolygatta volna fel ennyire a méhkast. Korábban igen, amikor nem volt ennyire megfontolt és a Milíciánál időzött, de manapság már nem tette volna.
< - Picit sajnáltam, hogy nem jutottam el első este addig, hogy személyesen beszéljek Uvannal és az Ismeretlen Birodalom vezetőivel – mondta kissé ábrándozva, ha látja, hogy Tubrok értetlenkedik egy kicsit, akkor folytatja. – A Zsarnok maga szakította meg a kapcsolatfelvételemet velük és ő egyezett bele, hogy elfogadja az ajánlatotokat és adott tulajdonképpen szabad kezet, hogy a két hódító állam azt teszi, amit mondok. >
Most ő mosolyodott el azon, hogy a férfi miként reagált arra, hogy már este megkapja a könyveket tőle. Nem mozdult, csak nagyon aprón, hagyta, hogy a másik végignézzen rajta, az apró mozdulataival elárulta, hogy nem bánta volna az adott helyzetben, ha Tubrok úgy néz rajta végig, mintha ott helyben fel akarná falni, de a bóknak, amit kapott így is roppantul örült Kicsit közelebb hajolt a férfihoz és úgy suttogta a választ, hogy a forró lehelete minden egyes szó után Tubrok bőrét simogassa.
< - Nem is hagynám, hogy olvasással töltsd – suttogta, majd miután visszahúzódott rendes távolságba, akkor normális hangon folytatta. – Majd adok néhány olyan könyvet is, amit anya írt. Van olyan is, ami a Zuhanás előttről van és Skandináviával foglalkozik. Kényelmi szempontból lefordíttassam Maniac-el őket a ti nyelvetekre, vagy maradhat közös nyelven? >
A hangjából érződött, hogy tényleg csak a kényelmi szempontok miatt kérdezte ezt, hogy Tubrok is a lehető legkényelmesebben olvashassa azokat. Először aggódott, hogy picit megbánthatja a testvérharcos mondattal a férfit, de mint kiderült pontosan az ellenkezőjét érte el. Nagyon tetszett neki, ahogyan a másik felnevetett, szinte beleveszett a csillogó kék szemekbe, mint a tárgyalás elején, amikor belenézett azokba. Jó kérdés volt, hogy mit is gondolt Ingrid azon, hogy miért nem kedveli őt Nava, elég sok eshetőség volt.
< - Nem igazán a féltékenységre gondoltam oknak – mondta. – Az én esetemben talán az, hogy félt téged tőlem. Eléggé támadónak vehette, hogy mennyire hamar fájó ponton ütöttem a klánok helyzetével még a vacsorán. Ott volt az első negatív pontom nála, attól kezdve meg, hogy nyíltan mutattad, hogy érdeklődsz felém csak tetézte. Tarthat attól, hogy ki akarlak használni és okkal csábítottalak el. Ezenfelül, nem hiszem, hogy hozzá van szokva, hogy egy nő nagyobb hatalmat képvisel olyan területeken, ami nálatok egy férfi dolga. És ezt is sértésnek vehette, hogy miként képzelte a Birodalom, aztán nem is beszélve, hogy milyen módon értem el, amit akartam, a fenyegetés irányotokba. Megalázónak vehette, úgy vélem egy férfitól jobban fogadta volna mindezt. Nem is beszélve még ott volt vele a szópárbajunk miután csatlakozott a tárgyaláshoz. Láttam rajta, hogy a fiatalúr igencsak szíven ütötte, ahogyan a gúnyos uram megjegyzés is, mintha tisztában lenne azzal, hogy soha sem érhete a nyomodba és nem csak én vagyok az egyelten, aki nem veszi őt komolyan. Mások is így viszonyulhatnak felé, hogy, remélem nem sértelek meg, de hisztis gyerekként viselkedik. Azalatt a néhány mondat alatt ennyit tudtam leszűrni belőle és ennyire tudtam kiismerni. >
Valószínűleg nem volt túl sok és pár helyen bizonyára tévedett is, de ez volt az első benyomása, így ezt fejtette ki. Azon elmosolyodott, hogy próbálta Tubrokot elképzelni forrófejűnek és Nava-t higgadtnak, pontosan az ellentétének a két testvért.
< - Nehéz téged olyannak elképzelni – mondta. – Egy időszakomban én is pont olyan voltam egyébként, mint most a fivéred, vagy amilyen te voltál régen. >
Azok a kegyelten Milíciában töltött évek, amikre nem szívesen emlékezett. Azt tudta, hogy az anyja is volt olyan egy időben, hogy nem volt képes és nem is akarta az érzéseit elfojtani, de mivel az még a Zuhanás előtt volt néhány év alatt úgymond kinőtte és lett kiegyensúlyozott. Ingridnél mindez azt takarta, hogy még jobban olyan lett, mint az apja és az ő higgadtsága került előtérbe az érzelmeinél. Most már, hogy ennyi idő eltelt itt a férfi közvetlen közelében ő is érezte azt az izgatottságot, amit Tubrok közelsége váltott ki belőle, egyelőre még képes volt könnyedén kontrollálni mindezt és elnyomni magában annyira, hogy ne legyen zavaró. Mivel látta, hogy a másiknak mindezt nehéz megtennie hagyta, hogy rajta is meglátszódjon, csak azért, hogy tovább ingerelje a másikat ezzel is és megerősítést kapjon, hogy igen rá is olyan hatással van a másik közelsége, mint Tubrokra Ingridé. Miután az ajtó becsukódott mögöttük, akkor nézett néhány pillanatra jobban szét, amíg a hőmérséklet és a belső klíma optimálisan beállította magát a normális emberi értékekhez. Rájött, hogy mindez már újabb itt, mint hitte, a Pride régies vonásait ismerte fel a folyosókon, akkor a Rocksolid újította fel, vagy építette ezt ide a megérkezés után, hogy elfoglalták a templom romjait.
Ahogyan a férfi odalépett hozzá, hagyta és nem próbálta elfojtani, hogy a szívverése most neki gyorsult fel és a pupillája némileg kitágult a másik közelségére. Most ugyanolyan közel voltak egymáshoz, mint az első este, lepillantott a kezeikre, majd újra fel Tubrok szemébe. Gyengéden szorította meg Ragal kezét és az ujjaival simított végig a férfi kézfején, végül lábujjhegyre állt és egészen közel hajolt a férfihoz, hogy az ajkaival szinte súrolja az övét.
< - A nők mindig rejtélyesek – suttogta megjátszott komolysággal. – A férfiak az elmúlt évezred alatt sem fejtették meg a gondolkodásunkat, ahogyan előtte sem. Így meg se próbáld megérteni. >
Ugyanúgy szurkálódott továbbra is, az apró mozdulataival pedig csak bíztatta a másikat. Időnként szándékosan hozzáért az ajkaival a férfiéhoz, apró leheletfinom csókokkal provokálva Ragalt, saját magát még képes volt visszafogni, de ő is ugyanúgy tesztelte a másikat, mint az őt. Végül megpördült, nem túl gyorsan, abban az irányban, hogy ne törjön ki se az ő keze, se a Tubroké, amelyikkel egymás kezét fogták és a végén a keze maga előtt kössön ki és a férfi így félig átölelje őt hátulról. A fordulás közben szándékosan mozdult úgy, hogy végig nekidörgölőzzön a férfinak teljes testével, a végén pedig a válla felett nézett hátra a férfi szemeibe.
< - Természetesen szeretném látni – felelte, majd a folytatást szinte dorombolva mondta. – Eddig minden tökéletes. >

by **King Raten Chromixen** Kedd 24 Dec. 2013, 01:09

Még szinte ki se mondtam a célzást Dunn apjára, épphogy csak elmosolyodtam, amikor egy – számomra nem ismert - érzés csap meg. Mintha amit mondtam, butaság lett volna, teljesen felesleges, és értelmetlen. Egy kicsit meglepődök a dolgon, de aztán leesik a dolog – a szimbionta.
- Ennek az izének nincs humorérzéke. – fordulok a többiek felé, és lóbálom a karom, hogy biztosan értsék miről beszélek.
- A következő update-tel nem lehetne adni neki? Fekete humor, akasztófa humor, faviccek, akármi. – magyarázom, hogy mégis mire gondolok. Felkészülök a lény reagálására, tulajdonképpen csak bosszantani akarom a tudatát. Velem aztán senki ember fia ne csipkelődjön, még akkor se, ha a mamám kéthetes zselépudingjának és egy processzornak a keveréke.
- Egyre jobban tetszik ez az izé amúgy. Lehet, hogy el is nevezem… mondjuk… hmm… – látványosan gondolkodom, az ajkammal csücsörítve és cuppogva, miközben összehúzott szememen keresztül bámulok magam elé. Gondolkodom, hogy a fejemet is vakargatni kezdem, de azt már soknak érezném – de mégis meg akarom mutatni a szimbiontának, hogy én parancsolok. Szóval ő csak ne próbáljon engem megfenyíteni.
- Béla? Nem… mi van, ha nő? Valami unisex név kellene… Chris? Chris, ez jól hangzik. Vagy inkább Cass? Sam! Megvan, Samnek fogom hívni. – kisfiúsan sugárzó tekintettel nézek rá, mint egy kisállatra, amit most kaptam.
- Ugyan már Őrület, felesleges ez a színjáték. Nekem szükségem van magukra, egy bizonyos felszerelésem megjavítása miatt. Maguknak kapóra jön a segítségem – sosem volt kérdés, hogy elvállalom-e a munkát. Inkább koncentráljunk a küldetésre. Szükségem lesz… lássuk csak… egy puskára, és egy pisztolyra mindenképp. A pisztoly lehetőleg halk legyen, vagy valami tömegpusztító – mindkettővel tudok dolgozni. A puska nagy hatótávolságú. Emellett szükségem lesz kötélre, két liter folyadékra, és minimális élelemre – ha valamilyen súlyosabb sebesülést kellene regenerálnom. Mint tudjuk, nem kerül a baj. Valami, amivel kapcsolatot tarthatok Önökkel – ha valami félresikerülne. Páncélzat terén mit tudnak felmutatni? – kérdezem az őrmestert.

by **Bishop** Kedd 24 Dec. 2013, 04:01

~Karakter: Ralf Shaw ; Helyszín: Az Új Ellenállás titkos bázisa~

Ralf, ahogy tovább feszegeti a szimbionta humorérzékével kapcsolatos képességeket tovább erősödik benne a tudatalatti érzés, hogy annak amit mond nincs semmilyen konkrét tartalma. Dunn még mindig tartja a rezzenéstelen maszkját, de az alatt valószínűleg már lemondhatott Shawról, Őrület inkább kíváncsian figyeli, hogy mit is akar ezzel az egésszel a férfi elérni. A folyékony fém felszerelés érezhetően kapcsolatban van Őrület azonos technológiával működő páncéljával, valószínűleg valamilyen szinten kommunikálnak is egymással, a mozgásuk alapján. Végül amikor Ralf kimondja a Sam nevet, az addigi gyengébb érzés erőssé változik, mint egy ütés. Hirtelen a férfi hülyének érzi magát, nem csak azt amit mond, hanem saját maga előtt is mintha teljesen vállalhatatlan lenne. Az egész tényleg olyan, mint amit korábban a Lovas mondott, a szimbionta megváltoztatja őt magát. Ezután Őrület Shaw válaszára a tőle szokásos hirtelen felvett széles és furcsa vigyorral bólint, majd Dunn válaszol.
- A fegyverzet és a felszerelés minden gond nélkül beszerezhető, már most rendelkezésre áll. Páncél terén milyen felelne meg magának. Könnyű, közepes, nehéz? Milyen profillal.
Ha Ralf pontosan leírja, hogy mit szeretne, akkor végül két verziót is kap választásként. Az első a Sivary Ősi-Marsi technológiájával készült könnyű páncélzat. Ez egyelőre még nagyrészt ismeretlen megoldásokat használ, Shawnak sincsenek róla konkrét információi, eddig még nem hallott erről a technológiáról. A páncél képes a méretéhez és súlyához képest nagy védelmet nyújtani, hangtalan mozgással és különféle stabilizátorokkal és szervokkal precíz mozgást biztosítani, az alapvető tárolási, ellátási funkciókon felül. A második az Új Ellenállás ruházata és felszerelése, ami részben lopott Árny- és Fagyhadseregnél használt technológián alapszik. Főleg szövet és az ahhoz tartozó kiegészítők. Ez a páncél hangtalan mozgást, átmeneti álcázást, szkennereket és alapvető védelmet biztosít, előnye, hogy valóban könnyű. Ezen kívül mind a két felszereléshez tartozik néhány nanodrone és jetpack is.

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok meglepetten néz Ingrid az elhangzottak után, néhány másodpercig még nem biztos magában, de miután végiggondolja a dolgokat, reagál.
< - Személyesen beszéltél Zsarnokkal, vagy csak személyesen adott engedélyt kaptál, hogy bármilyen kérdésben te dönthess? >
Mind a két esetben felfogja a ténynek a súlyát. A férfi számára valószínűleg, ahogy a legtöbb teljesen átlagos ember számára is a Birodalom és Zsarnok alakja a legfelsőbb határt képviseli, minden téren, a legtöbbeken talán azonnal a jéghideg félelem is keresztül futott volna, de Tubrokon ez nem látszik. Leginkább az lepi meg, hogy Ingrid mennyire magas körökben mozog, annak ellenére, hogy még mindig nincs a legfelsőbb szinten. Amikor Ingrid lábujjhegyre áll és még közelebb kerül a férfihoz, látszik a törzsfőn, hogy már alig tudja tartani magát, figyeli Ingrid legapróbb mozdulatát is, de végül a szavak valamennyire mégis leterelik a figyelmét.
< - Nem kell lefordíttatnod, veszítene az értékéből az eredetihez képest. Jól beszélem a nyelvedet. - leginkább az ragadja meg, hogy majd Ingrid anyjának írását olvashatja, Navával kapcsolatban finoman megrázza a fejét - Ez részben mind igaz, amit most elmondtál. De ne egyszerűsítsd le és becsüld alá a testvérem, több van benne mint amit mutat. Sok mindent nem tesz meg, vagy nem úgy tesz meg, ahogy képes lenne rá, de ez az ő döntése. >
Ezután Ragal még mélyebben néz Ingrid szemébe, hogy ismét egészen a lelkéig lásson és ő is engedi, hogy Ingrid megtehesse ezt.
< - Mindenkinek van egy olyan időszaka, ami később az egész életére hatással van, mert megváltoztatja. Én sem tudnálak olyannak elképzelni. >
Kettőjük közelsége, Ingrid provokációjával együtt végül már eléri a hatását. Amikor Miller csak éppen, hogy hozzáér sajátjával Tubrok ajkához, a férfi teljes hévvel csókolja meg őt, akaratosan és szenvedélyesen, nem hagyva, hogy elhúzódjon tőle. Minden apró mozdulatán érezni, hogy ezúttal ő zárta ki teljesen a tudatát és cselekszik a vágyai szerint. Ennek ellenére, az egyik pillanatban, amikor elhúzódnak egymástól Ingrid kivitelezheti a megtervezett mozdulatsort. Amikor hátra néz, láthatja Ragal arcán a gyors változás utáni kellemes meglepettséget, de az utolsó mondatot már nincs ideje elmondani. Tubrok azonnal cselekszik, a már teljesen hozzá simuló Ingridet még közelebb húzza, majd ismét megcsókolja, ezúttal rövidebb ideig. Lassan simít végig a nő hasán és mellén, lentről felfelé miközben a nyakán halad végig, néhol egy-egy csók után gyengén ráharapva a bőrre. Eközben, ha Ingrid hagyja, akkor finoman az egyik falnak taszítja, hogy részben még könnyebb dolga legyen. A Flottás egyenruha azonban igen sokat elvesz az érintésekből, az anyaga nem ilyenre lett tervezve, így nem is viszonyul úgy Ingrid testéhez, mint más öltözékek. Végül hosszú percek múlva, Tubrok mégis kissé távolabb húzódik, akkor is ha erre Ingrid nem ad okot.
< - Így tényleg nem fogom kibírni estéig. - mondja két gyors lélegzetvétel között, de továbbra sem engedi el Ingridet. >

by **Thorhalla** Kedd 24 Dec. 2013, 10:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Azért ott még nem tartott, hogy személyesen beszéljen a Zsarnokkal, azt a kiváltságot egyelőre Cal kapta meg kettejük közül, de majd idővel talán ő maga is elérheti, ha Lerontis is tartja magát az ígérethez és néhány szóval támogatja majd az előléptetését azok után, hogy itt sikerrel járt. Erről eszébe jutott, hogy este előtt még beszélnie kell az apjával is amiatt, hogy eldöntötte a Flottát és már nem tudja megakadályozni mindebben. Az egy roppant érdekes beszélgetés lesz, amitől lássuk be, hogy egy picit tartott is. Nem attól, hogy mi volt az apja, hanem attól, hogy mit is fog lépni, hogy meg akarja-e akadályozni mindazt, amit ő maga eltervezett.
< - Személyesen nem beszéltem vele, az a legfelsőbb kör szerencséseinek kiváltsága – mondta. – De ő volt a komvonal másik végén akkor és Manaic adta át a parancsait. >
Ennyire közeli élménye még úgysem volt korábban a Zsarnokkal, már ezt is hatalmas megtiszteltetésnek érezte, hogy ennyire vette a fáradtságot a Birodalom vezetője, hogy így tegyen, még ha nem is szó szerint adta ki azokat a parancsokat közvetlenül neki, csak Maniac-en keresztül kapta meg azokat. Ő maga valóban szerencséseknek érezte őket, nem tudta, hogy más hogy volt ezzel a kérdéssel, de saját maga roppant kíváncsi volt a Zsarnokra, hogy milyen lehet, hogyan nézhet ki, és minden más ehhez hasonló kérdés foglalkoztatta igazából azóta, hogy tudott a férfi létezéséről. Osbornt ismerte nagyon régen, így már csak a Zsarnok maradt olyan ikonikus alak, aki a Birodalomnál ilyen volt és Ingrid még nem látta egyetlen egyszer sem. Annak örült, hogy a férfi nem ijedt meg ettől, igaz azért is mondta, mert korábban sem látta a félelmet ettől, plusz az első este nem is átalkodott szidni a Zsarnokot Tubrok, így nem tartott ettől. Ami viszont továbbra is meglepte, hogy újra és újra képes meglepni a férfit azzal, hogy mennyire magas körökből való, pedig megmondta már azt is, hogy kinek a lánya, illetve kinek a felesége. Igaz ezek csak rangok és származások, az, hogy miket ért el ezek mellett az egy teljesen külön dolognak számítottak. A férfira mosolygott, a válaszokért, amiket a testével felelt a szavaira.
< - Akkor meghagyom úgy, ahogyan vannak – mosolygott. – Majd igyekszem modern birodalmit keresni és nem régieseket, amikor még a nyelv nem alakult ki olyanra, mint most. Azok között, aki nem élt akkoriban sokat nehéznek találna. >
Számára nem volt gond vele, hiszen végigélte a történelmet, ahogyan az angol nyelvből kifejlődött a ma is használt nyelv és megannyi változáson ment keresztül. Melegséggel töltötte el, ahogyan látta és érzékelte, hogy a férfinek külön tetszett az a tény, hogy az anyja könyveit is említette. Ilyenkor jól jön, hogy az anyja történész volt és ilyesmikkel foglalkozott. Ami Nava-t illette saját maga is gyengéden megrázta a fejét, nem állt szándékában egyiket sem megtenni, se nem akarta leegyszerűsíteni a másikat, és előre sem akart ítélkezni felette. Noha nem vette komolyan azért sejtette, hogy a két testvér kiáll egymás egymásért mindenben, így semmi esetre sem becsülhette le, ha akarta volna, akkor sem. Szerencsére ez a helyzet fent sem állt.
< - Nem szoktam senkit lebecsülni és leegyszerűsíteni sem – mondta. – Ez az első benyomásom volt a fivéredről, amit mondtam. Valószínű, ha jobban megismerem majd idővel, akkor más lesz a véleményem róla. >
Mikor a férfi még jobban a szemébe nézett, akkor engedte, hogy az a lelke mélyéig lásson, ahogyan Tubrok is engedte magánál. Itt egy olyan személyt láthatott, aki nem racionálisan gondolkodott, hanem a haragjának és dühének élt, hagyta, hogy az vezesse és az irányítsa őt. Látszott, hogy szégyelli, hogy miket tett, de az is, hogy az emberségét és lelkiismeretét még azokban az időkben sem vesztette el, hogy megbánt mindent, amit tett, de tudja, hogy mindez örökké fogja őt kísérteni és nem fogja tudni maga mögött hagyni. Hiába tett bármit is, nem lett szörnyeteg, de mostanra tényleg megváltozott és az lett, aki most, akit már Tubrok is ismer. A hosszú élet miatt neki mindezek az időtartamok lényegesen hosszabbak voltak, mint egy sima ember számára, valószínűleg minden legalább százszor tovább tartott neki, mint egy sima embernek, ha abból indul ki, hogy nagyjából most érezte magát olyan idősnek, mint Tubrok és százszor volt idősebb a férfinél.
Ahogyan az ajkaival a férfiéhoz ért, az már itt nem bírta tovább, Ingrid is hasonlóan hevesen és szenvedélyesen csókolta viszont Ragalt, ahogyan az őt, kiélvezve minden egyes pillanatot, amit így tölthetnek el. Szívverésről szívverésre, csókról csókra volt egyre nehezebb Ingrid számára is az, hogy ellenálljon a másiknak, de nem is akart elhúzódni tőle. Amikor végül mégis megtörtént, akkor fordult meg, ahogyan a férfi még így is megcsókolta belefojtva a szót, Ingridnek némileg kicsit kijjebb kellett tekernie magát, hogy ne törje ki a nyakát és kényelmesebb legyen számára az, hogy így is tudja a csókot folytatni. Mindezt csak annyira tette, hogy neki is kényelmes legyen a másik félnek is, de még mindig a lehető legjobban hozzá tudjon simulni a hátával a másikhoz. Elégedetten hunyta le a szemeit, ahogyan a csók után Tubrok kényeztetni kezdte, örömmel vette a simogatást és a csókokat, minden egyes gyengéd harapás után kéjes sóhaj szakadt ki belőle, a kezével kinyúlt a férfi felé és átölelte a nyakát, hogy némileg megkapaszkodjon benne. A fejét és nyakát úgy tartotta, hogy a másik még jobban hozzáférjen. Hagyta, hogy a falhoz tolja Tubrok és már régebbről jól begyakorolt mozdulattal támasztotta meg magát a falnál, hogy a férfi jobban és kényelmesebben férjen hozzá. Szerencsére nem ez volt az első ilyen esete egy férfival és a fallal, így nem pillanatok alatt tudott olyan pozíciót felvenni, hogy az mindkettejüknek kényelmes legyen. A ruha ellenére is érezte a másik kezének forróságát. A szabad kezével, amivel nem támasztotta magát a falnál igyekezett hátranyúlni Tubrok háta felé és ott végigsimítani rajta, le egészen a férfi fenekéig.
< - Én még ellen tudok állni – lehelte és adta fel az úgymond kihívást, neki is nehezen ment a szavak kiejtése. – Így még tudlak gyötörni egy ideig, mert ez így jó nekem. >
Lihegte tökéletesen ugyanabban a hangsúlyban, ahogyan a férfi is tette percekkel ezelőtt. Hiába nem engedte el a férfi, hasonló módon fordult meg, mint az előbb, csak ezúttal úgy, hogy most szembekerüljön a másikkal. A hátát a falnak vetette és magával húzta Tubrokot azon a rövid távon és ezúttal most ő csókolta meg szenvedélyesen és hosszasan a másikat.
< - Mi is az a különlegesség, amit mutatni szeretnél? – kérdezte a csókok közben. >
Hosszú percek múlva hagyja csak abba, elhúzódni most nem tud, mivel a falnál van, de ahogyan ránézett Tubrokra, a tekintetével sugallta, hogy most már kész arra, hogy menjenek az épület belseje felé, hogy megnézzék, amiért ide jöttek. Volt egy olyan érzése, hogy a férfinak lesz most már mindez sokkalta nehezebb.

by **Bishop** Kedd 24 Dec. 2013, 17:13

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok sötétebb oldala egészen régen gyökerezhet, hatalomra jutása idején és uralkodásának korai éveiben tombolhatott benne a legjobban a haragja és gyűlölete, amit ellenségei iránt érzett. Sarkokba volt szorítva, muszáj volt leszámolnia azokkal, akik szembeszegültek vele, és ezt személyesen tette meg, vagy mindenesetre végignézte az egészet, ez látszik a szemeiben. Mivel a Rocksolidban átlagosak a háborúk és harcok során a kegyetlen módszerek, így ez nem hagyott benne olyan nagy nyomot, ha újra meg kellene tennie valószínűleg megtenné a törzse és a családja miatt, de már nagy eséllyel sokkal kevésbé véresebb módon.
A falnál Ingrid gond nélkül el tud úgy helyezkedni, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, főleg teste rugalmassága miatt, nem esik nehezére úgy hátrafordulnia, vagy beállnia, hogy Tubrok szabadon hozzáférhessen még több részéhez, amit meg is tesz a kéjes hangokat hallva. Ahogy Ragal megérzi a hátán lejjebb csúszó érintést kicsit erősebben bele harap a nő nyakába, éreztetve a benne csapongó vágyat. Végül csak akkor szakad meg az egész, amikor Ingrid megszólal, ekkor Tubrok kicsit hátrébb húzódik, majd csípőjét is Ingridéhez nyomja és hozzá dörzsöli magát. Így próbálja meg kizökkenti Millert. Ezzel egy időben a gerince vonalán is végigsimít, ingerelve a nőt. A helyzet pillanatok alatt változik meg, amikor Ingrid ismét megfordul, mivel érzi, hogy a férfi nem akarja elengedni, a speciális közelharci mozdulatsorokat most hatékonyan tudja alkalmazni alternatív felhasználásra is. Tubrok csak annyit érzékel ebből, hogy megint más pozícióban vannak és most már szemből csókolja meg a nőt, akit finoman a falhoz tart.
< - Gonosz boszorka vagy. - mondja végül erősen vádló hangon - De az én gonosz boszorkám. >
Olyan mintha a kérdést meg se hallotta volna, csak néhány másodperc múlva löki kicsit távolabb magát a fal segítségével és válaszol.
< - Van itt egy nagyon régi trón, úgy van megépítve, mint a külső részek, kifaragva, madármotívumokkal és vésésekkel. >
Ha most már valóban Ingrid is elindul, akkor egy hosszabb, tíz perces haladás után, lépcsőkön, folyosókon és nagyobb termeken áthaladva érkeznek meg egy lépcsőzetes hosszú kő csarnokba. A terem már ténylegesen is a sziklába van vájva, és a fém részek csak borítások, a falakba vannak világítótestek, azok adnak kellő mennyiségű fényt, megvilágítva a falba süllyesztett fém kapszulákat. Ezen kívül a terem teljesen üres, csak a túlsó végén van egy magaslaton a sziklából kivájt trón, ami pontosan olyan, mint aminek Tubrok leírta. Ha Ingrid nem tesz semmit, akkor szó nélkül indul meg az irányába.

by **Thorhalla** Kedd 24 Dec. 2013, 18:34

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid nem rémült meg attól, amit Tubrok szemeiben látott, hogy miket is követett el és miket tett annak idején. Sőt talán teljesen semlegesnek tűntek az érzései ezzel, ezt sokkal könnyebb volt megemészteni, mint azt, amit Ingrid tett. Ahhoz képest olyan kis semmiségnek tűnt, mint amit a Milícia követelt meg tőle. A férfi helyében ő maga is pontosan így tett volna, ma is pontosan így tenne, noha lehet, hogy nem kegyetlenül, de könnyű szerrel likvidálna mindenkit, aki az ő, vagy a szerettei, a családja életére törne. A szemében megértés csillant, hogy nem ítéli el és emiatt nem semmit sem változott az, hogy miként tekint rá. Sőt talán az, hogy mindezt így felmeri vállalni az még igencsak pozitívabb színben tüntette fel a férfit a saját szemeiben. És ő maga akkor sem ítélte volna el, ha a későbbiekben is ugyanolyan véresen tenné, mint akkor. Saját magát köpte volna arcon, ha ezekből bármit is felrótt volna Tubroknak, hiszen az ő múltja sem volt éppen a legtisztább.
Ahogyan a férfi reagált az érintésére és kissé erősebben harapott a nyakába, Ingrid megérezte a kellemes görcsöt a gyomrában és akaratlanul is kéjtől és vágytól fűtötten nyögött fel jelezve mindazt, hogy mennyire tetszett neki mindaz, amit Tubrok csinált. Válaszként belemarkolt a férfi fenekébe jelezve, hogy ő is pontosan ugyanolyan állapotban van ezekben a pillanatokban, mint a férfi és közelebb húzta őt így magához még inkább. Néhány pillanatra megérezhette a férfi, hogy amikor nekidörgölőzött Ingridnek, akkor a nő néhány szívdobbanásnyi időre teljesen átadta magát az érzésnek és a helyzetnek és ugyanúgy elvesztette másodpercekre a kontrollt, mint tegnap előző este, amikor végül is sikerült visszarántani magát a józanságba, de most ezt nem akarta megtenni, mindez érezhető volt a mozdulataiból és a zihálásából. Ahogyan Tubrok végigsimított a gerincénél, akkor ösztönösen is homorítani kezdte a hátát és csak a fejét szegte hátra, hogy felkínálja az ajkait a férfinak, hogy az újra megtudja őt csókolni. De végül is az egészből a megfordulás következett. Soha sem hitte volna, hogy a speciális képzésének mozdulatait ilyen helyzetben fogja használni, de tökéletesen ismerte a mondást, hogy a szerelem művészetét a háborúéhoz szokták hasonlítani és ha ezt vette alapul, akkor bármiféle gond nélkül használta ezt.
Az erősen vádló hangot ebben a helyzetben nem tudta komolyan venni, lágyan nevetett fel és játékosan túrt bele a férfi hajába.
< - Azt hiszem, hogy tökéletesen kiismertél – válaszolta még mindig kissé levegő után kapkodva. – Annyira a tied, mint te az enyém – lehelte.>
A hangja ugyanolyan játékos volt és kissé komolytalan, mint amilyennek az egész helyzet volt, csak az utolsó mondata volt kissé komolyabb, hogy ezt nem csak játékból mondta, hanem komolyan gondolta. Most már bármilyen nehéz is volt, de hagyta, hogy Tubrok hátrébb húzódjon tőle. Ingrid szemei kitágultak, ahogyan meghallotta, hogy mi is az, amit mutatni akartak neki. Az izgatottság újra elöntötte igencsak erősen, de ennek most nem volt köze Tubrok jelenlétének. A szemei is csillogni kezdtek, ugyanúgy, mint amikor az épületet meglátta még a siklóból. A férfi már ennyiből rájöhetett, hogy mindez igencsak lenyűgözte őt, már a hallottak alapján. Most már emiatt tényleg mehetnéke lett a nőnek, legalább volt egy oka, hogy elterelje a gondolatait amiatt, amit Tubrok érintése és csókjai ígértek.
< - Látni akarom – mondta sürgetően. >
Mintha nem ő lett volna az, aki eddig az időt húzta. Elindult előrefelé és végül bevárta Tubrokot, hogy az oldalán haladhasson. Hosszú séta következett, minden erejére szüksége volt ezekben a pillanatokban, hogy ne folytassa azt, amit közvetlenül a bejáratnál elkezdtek. A termeken, folyosókon és csarnokokban, amíg haladtak addig is igyekezett mindent a lehető legjobban felmérni és megjegyezni a dolgokat, hogy később is az emlékeiben maradhasson az egész. Végül pedig csak megérkeztek oda, ahova tartottak eredetileg. Ámulva lépett be a terembe, csarnokba, már ennyiből tetszett neki az, amit látott. Végignézett a kőcsarnokon, a falakon látta az utólag – legalább is biztosra vette, hogy utólag kerültek oda – odatett „lámpákat”. A falak után a plafon és a padló következett és ahogyan az egész végére ért, akkor nézett a trónra. Pont olyan volt, mint aminek leírta a férfi. Mivel már ez csodálatosan lenyűgözte igazából szó nélkül indult el felé, hogy megnézze azt. Hacsak Tubrok nem állítja meg, akkor egészen a trónszékig meg, hogy megnézze közvetlen közelről a mintákat, megérinthesse és ha esetleg látott rajra régi rúnákat, bármit amit felismert.
< - Gyönyörű – mondta valóban lenyűgözve. >
Olyan volt ebből a szempontból, mintha egy nagyra nőtt gyerek lenne, aki megkapta élete egyik nagy álmát és vágyát hosszú idő után. Először a saját ismereteit próbálta felhasználni ahhoz, hogy ezeket és a motívumokat felismerje és azonosítsa, esetleg ha vannak rúnák, akkor elolvassa. Amire számított, hogy rajta, vagy a közelében rajta lehet, hogy kinek a trónszéke, kinek a fia, miket ért el, ahogyan általában ez előszokott fordulni, főleg, ha ez itt tényleg viking lelet volt. Ha ilyesmit nem talált, vagy ha igen, akkor is ismét a képességét igyekezett tudatosan használni, hogy azzal mit is lát és mire jut az egésszel kapcsolatban.

by **Bishop** Kedd 24 Dec. 2013, 21:43

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Igen - súgja válaszként Tubrok. >
Nem csak megnyugtatáskép mondja, komolyan is gondolja, amit Ingrid kimondott, hogy most már nem csak az övé lesz Ingrid de ez fordítva is igaz. Ragalnak még teljesen új ez a helyzet, hogy nem csak mindent el akar venni egy nőtől, hanem adni is akar cserébe, de láthatólag nagyon élvezi az egészet, hogy nem csak testi vágyai vannak. Ingrid szinte gyerekes lelkesedésén elmosolyodik, majd int a nőnek.
< - Ha sietsz nyugodtan menj előre. Tudod merre kell menni. >
Kis éllel a hangjában mondja, mintha Ingrid tényleg tudná merre kell menni és előre akarná küldni, mert ő nem akar sietni, de azért rögtön felzárkózik mellé és utána tartja a tempót. Belülről a bázis nem igazán érdekes egy kiürített, üres, több száz évvel ezelőtti technológiával és stílusjegyekkel épített komplexum, magán viseli a Pride elődjének néhány jegyét. Nincs igazán semmi érdekes vagy nem kiszámítható. Csak a legutolsó terem az, amin látszik, hogy régebbi jegyeket hordoz magán. Ingrid meg tudja állapítani, hogy ezek nem eredeti viking rúnák, minták és szobrok csak hasonlóak, de nagyon jó másolatok. Az adatok dátumokat és leírásokat tartalmaznak, leginkább a Rocksolid klán itteni tagjairól, vezetőiről, a trón első tulajdonosa egy Kant nevű hadúr, a név nem meglepő ma is gyakori a Pirde-ban. Kantnak már érkezéskor megtetszettek az itteni romok és utasítást adott, hogy építsék meg ugyanúgy az erődöt csak nagyobban. Több igazán nem derül ki, mert a vésetek nagy része már kellően elkopott, vagy Ingrid nem ismeri a jeleket, mert félig középkori félig ismeretlen keverékek. Ha a képességét használja Ingrid akkor csak kívülről látja magát és a hegyet is, ahogy a teljesen sötét hegy gyomrában van, tehát a vikingek idejében itt még semmi nem volt a terem helyén. Amikor Ingrid jobban megvizsgálta a trónt, akkor érezheti, hogy Tubrok elengedi a kezét, majd egy könnyed mozdulattal beleül a trónba és kényelmesen elhelyezkedik.
< - Látom érdekesnek találja a Rocksolid ősi emlékeit Lady Ingrid. - mondja hangjában a tőle nem megszokott módon minden utalás nélküli játékkal, majd elmosolyodik - Ismerem ennek a helynek a történetét kívülről, mit szeretnél tudni? >

by **Thorhalla** Kedd 24 Dec. 2013, 22:59

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Mosoly jelent meg Ingrid arcán, ahogyan a férfi is egyetértett a szavaival, főleg, hogy kiérződött a hangjából, hogy komolyan is gondolta. Nem csak a férfinak volt mindez új, de Ingridnek is ennyire komolyan. Noha voltak kapcsolatai, hosszabb ideig tartók is, de ott ugyanezek a szavak annyira súlytalannak hatottak a mostaniakkal ellentétben. Ott mind a ketten érezték, hogy az nem végleges, csak egy ideig, amíg élvezik egymás társaságát, de itt jelenleg? Tubroknál minden annyira volt és nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért. Hacsak nem az… ami eszébe jutott ekkor, az a tanulmány a nagy Ő személyéről. Amit most érzett, az valami olyasmi volt, hogyha még léteztek volna istenek, akkor azt mondja, hogy az ő kezük lehetett a dologban, de Tyr profilja egészen más volt, hogy beleilljen ebbe az elképzelésébe. Ahogyan Tubrok is elmosolyodott és intett neki, hogy menjen nyugodtan ő már ugrott is szinte és indult volna, majd néhány lépés után állt meg és csípőre tett kézzel fordult vissza a férfi felé rosszalló tekintettel. Csupán néhány pillanatig tartott mindez, mert nem volt képes arra, hogy Ragal-ra haragudjon, így örömmel vette, hogy a férfi felvette az ő tempóját, noha nem rohant, csak kellemes sétatempót vett fel ő is.
A sima bázis maga nem volt érdekes, csak azt látta és kapta, amit várt a Pride elődjének stílusjegyei alapján. Ezek miatt is roppantul örült, amikor végre valahára beértek a terembe. Ahogyan végignézett a rúnákon és a leírásokon néhány dolgot megtudott szinte azonnal. Nem középkori viking rúnák voltak, vagyis nem teljesen, megvolt a Rocksolidi szövetség első vezérének a neve, Kant. A név nem lepte meg, az teljesen ismerős volt, mind a mai napig közkedvelt név a Pride-n belül. Kicsit meglepte, hogy négyszáz év alatt nem változott mindez, igaz a korábbi Zuhanás előtti történelemben is volt megannyi olyan nevek, amik ugyanennyi idő után is fent maradtak. Amennyire még tudta gyorsan átfutotta az információkat, további nevek, dátumok, amik stimmeltek arra, hogy mikor is alapult a Rocksolid. Sajnos többet nem tudott kivenni, csak azt, hogy a hadúrnak megtetszett a hely és azért lett újraépítve és akkor lett ez a hely is létrehozva, vagyis felépítve. A képességével semmit sem ért el ezúttal, csak a hegyet látta, akkor a barlang is a Rocksolid felépítése után került ide Kant tervei révén. A többi minden kifakult és eltűnt a falakról az évek során és a középkori és más jelek annyira idegenek voltak, hogy nem tudta őket elolvasni.
Mikor a trónt figyelte érezte meg, hogy Tubrok elengedi a kezét és ekkor realizálta azt is, hogy nincs egyedül és nem úgy érkezett ide, hanem a férfi hozta. Kissé elszégyellte magát, hogy annak ellenére, hogy itt volt vele az elmúlt percekben teljesen kizárta a létezését, amíg a helyet vizsgálta, pedig ha nincs Tubrok, akkor ő maga sem lehetne itt és nem láthatná mindezt. Néhány pillanatra, ahogyan a trón mellől végignézett a termen elképzelte, hogy milyen lehetett ez az egész hely úgy, hogy tele van emberekkel és él az egész hely és nem úgy, hogy csak ketten vannak itt összesen. Ekkor nézett oldalra és látta meg a megszólaló férfit, aki már roppant kényelmesen ült bele a trónszékbe. Ingrid csak a fejét csóválta meg a szavaira.
< - Látom roppant kényelmesnek találja önön elődeinek trónszékét Lord Tubrok – felelte kissé csípősen. – Vagy tán még mindig ez a tényleges trónterme nagyúr? >
Közelebb lépett a trónszékhez, néhány pillanatra még megfordult a kérdés után, hogy a válaszhoz leüljön-e a szék karfájára és onnan hallgassa végig a férfit, de végül nem tette meg, valahogy nem érezte volna túl méltónak, hogy megtegye mindezt.
< - Szabad? – pillantott a férfi combjára, majd fel Tubrokra jelezve, hogy engedi-e a férfi, hogy az ölébe üljön. >
Ha engedi, akkor egy könnyed mozdulattal ráül a férfi egyik combjára a lábait pedig átvetette rajta, kissé nekidőlt a férfi oldalának, az egyik kezével átölelte a másikat pedig a mellkasára tette és a fejét Tubrok vállára hajtotta. Mégis a közelében legyen, érezhesse őt, de mégis képes legyen arra, hogy figyeljen is. Ezúttal nem provokálta a férfit, tényleg csak a közelsége miatt tett úgy, ahogyan és így legalább ő is kényelmesen lehet és nem kell álldogálnia. Igaz az sem zavarta volna, de a férfi közelsége annál a variációnál megannyiszor jobb volt és kellemesebb. A kérdés pedig igazából teljesen felesleges volt, volt egy olyan érzése, hogy a másik is tudta, hogy úgyis mindenre kíváncsi lesz és mindent tudni és hallani akar erről a helyről. Elég sok mindent tudott, de az efféle kisebb titkokat, alapítási történeteket, belső legendákat, történelmi dolgokat nem.
< - Mit szeretnék? – kérdezett vissza. – Természetesen mindent. Az elejét még eltudtam olvasni, hogy Kant, az első uralkodó építtette, mert tetszett neki a hely. Neveket láttam dátumokkal, a vezetőket és uralkodókat, de ennyi idő távlatából nagyon nehezen olvashatók. Nem bánom, ha mesedélutánt tartasz. >
A hangjából érződött, hogy tényleg örömmel venné a történetet azt pedig különösen kellemesnek találja, hogy csak ők ketten vannak itt és más nincs, így még a hangulat is igencsak meghitt, főleg ha tényleg engedte a férfi, amit szeretett volna és ott ülhetett az ölében, lényegében a karjaiban lehetett.

ha a leülés nem világos, íme szemléltetve:

by **Bishop** Szer. 25 Dec. 2013, 02:49

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubroknak még tetszik is, hogy Ingrid szigorúan pillant rá néhány másodpercig, ezzel látja, hogy elérte a hatást, amit akart. Bent a trónteremben ezt csak tovább fokozza, hogy Ingrid is belemegy a játékba.
< - Úgy képzeli, ha ez lenne a tróntermem ilyen üres és kihalt lenne? Még megsért. - válaszolja ugyanolyan hangnemben. >
Ingrid kérdésére Ragal bólint, majd hagyja, hogy a nő kényelmesen elhelyezkedhessen rajta. A megfelelő oldalon lévő kezével átkarolja Ingrid derekát, de ezúttal ő sem provokálóan, csak annyira, hogy még ott érezhesse a jelenlétét és még elégedettebb lehessen az egész helyzettel, ami már így is feltűnően tetszik neki. A kérésre bólint, majd néhány másodpercig összeszedi a gondolatait és történetet mesélő hangon kezd bele végül.
< - Igen, Kant volt az első hadúr ezen a vidéken, de nem volt klánvezér. Akkor a Rocksolid még egységes volt, a nagysága ellenére, így voltak Kantnál erősebb vezetők is, szétszóródva a területeken, de ő volt a leghíresebb. Valóban ő találta ezt a helyet és építette ilyenné, állítólag őrülten kutatott mindent ami Zuhanás előtti lehetett. Szinte szerelmes volt ebbe a helybe. - itt egy kicsit megáll, majd Ingridre pillant - Kantnak volt három fia, három különböző asszonytól, akiket kegyetlenül nevelt és képzett ki, ez tény. Erről vannak konkrét adatok is, hogy hogyan kínozta őket és vetette alá próbáknak, minél erősebbé nevelve őket. Ez sikerült is, mind a három gyerek túlélte Kant próbáit és ez lett az apjuk veszte. Miután mind a hárman hatalmat tudtak szerezni maguknak, az összegyűjtött erejükkel a három fivér szétverte az apjuk seregét és elfoglalta a területeit. De ez nem volt elég nekik, mindent el akartak felejteni, ezért el akarták törölni Kant emlékét is. Minden egyes feljegyzést és adatot előkerestek és elpusztítottak, hogy soha senki ne tudjon apjukról semmit. Igazán ez lehetett fontos nekik, hogy senki ne emlékezzen rá, úgy mint a nagy hadúrra, aki meghódította ezt a helyet, kicserélték más vezérekre az alakját. Éveken át dolgoztak ezen, ami az ő vesztük lett. Mind a hármójukkal a Milícia emberei végezték, miután keresztezték egymást útját. A három féltestvérnek saját magát kellett fellógatnia, hogy ne legyen részük fájdalmasabb halálban, kint a lépcsőknél, ahol jöttünk. Csak egy elvarratlan szál maradt a történetben, Kantot megölték, de a teste nem került elő. Évtizedekkel később, amikor ezt a lezárt termet ki tudták nyitni, találták meg. Itt ült a trónján, körülötte a fegyvereivel és néhány szolgálójával. Az én ősöm, egy Ragal találta meg, pontosabban az emberei, de az ő parancsára. Mesés történet, de a legszebb, hogy igaz. >
Ahogy befejezi a történetet várja Ingrid reakcióját, arra számít, hogy sikerül kellő módon lekötnie Ingridet és a nőnek különösen tetszeni fog a történet. Kicsit elmozdul a trónon, hogy kényelmesebb pozíciót vegyen fel. Végül még mielőtt óvatosan belecsókol Ingrid fülébe.
< - Akarsz még hallani a helyről? Ismerem néhány csata történetét. De... te már akkor is léteztél, neked ez nem történelem. Talán csak ennyi a különbség kettőnk között. >
Hangjában érezni, hogy ez a tény már közel sem zavarja annyira, mint legutóbb, jól tudja milyen idős is Ingrid valójában és az mit jelent. Ha látja, hogy Ingridnek ez mégis kellemetlen akkor pár másodpercre máshová viszi tekintetét a teremben.
< - Volt egy katonám, aki részletesen tájékoztatott ennek a helynek a történetéről. Akkor én is hasonlóan kíváncsi voltam mint te. - ekkor Ingrid derekán pihenő kezét feljebb emeli és mint tegnap este ujjaival játszani kezd a nő két rövidebb vörös fürtjével - Majd később is bújhatnál így hozzám, ha Navát akarod dühíteni. - mosolyodik el végül. >

by **Thorhalla** Szer. 25 Dec. 2013, 09:55

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Tubrok válaszára Ingrid is örömmel belement a játékba, kissé ridegen mérte végig a férfit és utána a tróntermet, majd láthatóan elgondolkodott, hogy mit is feleljen, igaz ez nem tartott túl sokáig. Talán néhány másodperc volt, hogy mérlegelje a dolgokat.
< - Ha megsértem, hát megsértem – felelte ő is ugyanúgy. – Ez is csak alátámasztja a tényt, hogy az igazság fáj. Mit eddig láttam önből, rideg és távolságtartó, a tárgyalások alatt ugyanígy viselkedett. Így igen, határozottan kinézem ezt önből. Noha úgy tudom, hogy nagy nőcsábász hírében is áll, a lengén öltözött táncosnők hiányoznak a teremből. Vagy tán azért távolította el őket most nagyúr, hogy engem próbáljon lenyűgözni? >
Ő maga is roppantul élvezte azt és nagyon tetszett neki, hogy Tubrok is átölelte őt, így úgy mozdult, hogy a férfi a lehető legnagyobb testfelületével tudjon hozzáérni és saját maga is így tehessen a másikkal. Ahogyan elhelyezkedett szándékosan úgy ült, hogy a könnyű súlya ellenére se okozzon kényelmetlenséget a másiknak, hogy valahol úgy ülne rá, hogy nyomja őt, vagy elzsibbadjon tőle. A testsúlyát úgy próbálta elhelyezni és eloszlatni, hogy emiatt még könnyebbnek lehessen őt érezni, mint amilyen valójában. Ahogyan a férfi mesélni kezdett Ignrid gyengéden végigsimított a mellkasán, ezt sem provokálóan csak annyira, hogy még jobban érezze magát Tubrok és mindez neki is jól esett, hogy ismét megérintheti a másikat. Természetesen figyelmesen hallgatta mindazt, amit a férfi mesélt neki, már az eleje roppantul tetszett neki, főleg azzal, hogy Kant mit is kutatott, a Zuhanás előtti dolgokat, illetve, hogy mennyire odavolt azért a helyért, ami itt volt. Ez az egykori elődöt máris igencsak kedvelte.
< - Jó ízlése volt, azt hiszem, hogy igazán kedveltem volna – szándékosan gonoszul megnyomva az igazán szót direkt kétértelműen fogalmazva, mintha féltékennyé akarta volna tenni a férfit. >
Roppant kíváncsi volt, hogy erre az egészre miként fog reagálni Tubrok. Volt egy olyan érzése, hogy a másik ezt az érzését még nem is ismerte és valószínűleg soha sem érezte, így ezért is volt érdekes számára, hogy erre hogyan is fog lépni és mit tesz. Így emiatt Ragal legkisebb rezdülésére is nagyon figyelt, nehogy bármit is eltévesszen, vagy valamiről lemaradjon. A kemény nevelésen igazából nem lepődött meg, végül is biztosítania kellett, hogy méltó örökösei és utódai legyenek, akik nem fogják elherdálni az örökségét, mint régen a történelemben is nem egyszer fordult elő, hogy hatalmas virágzó birodalmak omlottak össze, mert az örökös tehetségtelen uralkodó volt. Úgy vélte Ingrid, hogy a férfi többet tudott a Zuhanás előtti időkről, mint tudnia illett volna. Ez a módszer is roppant ismerős volt neki, hogy így tesz valaki, és ki akarják törölni a létezését is.
< - Ez nagyon emlékeztet az ókori-Egyiptomban élt első fáraónőre, Hatsepsu Maatkaré-re több helyen, egyszer ha kíváncsi vagy mesélhetek erről. Ő a Zuhanás előtt úgy 1022 évvel élt – szólt közbe egyszer megakasztva a férfi meséjét. >
Kérdőn pillantott fel, hogy ez lett a veszte a három férfinak. Ahogyan Tubrok kimondta a Milíciát Ingrid némileg érezhetően rezzent össze, bár talán inkább csak kellemetlen borzongás volt, ahogyan kirázta a hideg ettől. Nem tudott csodálkozni, hogy inkább önön kezükkel vetettek véget az életüknek még úgyis, hogy ez volt a legdicstelenebb halál egykor a vikingek szemében és aki így halt meg soha sem léphetett be Valhalla kapujában. Féltek a Milíciától és attól, hogy az a bűnszervezet mit is tehet velük. Nem tudta egyiket sem hibáztatni ezért, egy sima embernek, de még egy Birodalominak is ijesztő lehetett a Milícia. Számára, noha nem félt tőlük még jobban az lehetett volna, révén ő maga nem csak a meséket hallotta róluk, hanem pontosan ismerte a módszereiket és tudta, hogy mire képesek azért, amit akarnak és mit is tudnak tenni másokkal. Ingrid végig figyelt a történetnél és láthatóan roppantul lenyűgözte az egész, főleg ott érte el Tubrok ezt a hatást nála, amikor kimondta, hogy az egész igaz volt. Addig csak legendának hitte, de így? Még inkább lenyűgözőnek találta mindezt, ezt pedig látszott az arcán és a szemein is, hogy így történt. A férfinak tehát nem kellett csalódnia, tényleg pontosan azt a hatást érte el a nőnél, amit szeretett volna.
< - Ő tudta, hogy miként kell a halált méltósággal viselni és elfogadni a fiaival ellentétben – mondta elismerően. – És végül a fiai csak elbuktak és nem lettek méltók apjuk nevére. >
Volt egy olyan érzése, hogy az öreg elvárta volna, hogy azok is úgy viseltessenek saját bukásukkal szemben, ahogyan ő nézett szembe a saját végzetével.
< - Hogy lehet, hogy nem jutottak be ennyi időn át ide a terembe? – kérdezte. >
Ha itt nem keresték, mert túl triviális lett volna és inkább hagyták, hogy a babonák uralkodjanak felettük, akkor megérhető volt, hogy miért is nem tették. Pedig annyira kézenfekvő volt és egy karnyújtásnyira. Amikor a férfi mozdult, hogy kényelmesebben helyezkedjen el, akkor Ingrid is így tett és alkalmazkodott a mozdulathoz, hogy ő se legyen kényelmetlenség a férfi számra. A csókon lágyan nevetett fel és oldalra fordulva egy puszit nyomott Tubrok arcára és egy mosoly kíséretében gyengéden megsimogatta azt. Most nem jött zavarba ettől és csak nagyon pici kellemetlenséget érzett a koruk közti különbségre, de nem mutatta a legkisebb jelét sem ennek.
< - Remélem is, hogy csak ennyi a különbség – felelte. – Attól, hogy éltem már, csak külső szemlélőként figyeltem a háborúkat és abból is főleg a nagyokat csak. Így érdekelnek azok is, főleg, mert nem a saját nézőpontomon át ismerhetem meg őket, hanem másokén. És úgy mindig új nézőpontban világítják meg a dolgokat. Volt annak idején egy mondás, a történelmet mindig a győztesek írják, de gyakorta érdekesebbek a történetek a vesztesek szemszögéből. Lényegében ez is pont ilyen. Így igen, szeretném hallani azokat is. >
Most is érződött, hogy nem csak azért mondja, hogy ezt a kellemes helyzetet tovább húzza, hanem tényleg kíváncsi volt ezekre is, hogy a Rocksolid szemszögéből milyenek voltak azok a háborúk. Ezek mindig új távlatokat nyitottak és más értékelési rendszert. Megrázta a fejét, nem kellene most is hadvezérként gondolkodnia, hanem csak simán Ingridként, vagy úgy történészként, mint az anyja tette. Elmosolyodott a javaslaton, tetszett neki, hogy máskor is tegyenek úgy, mint most.
< - Csak akkor, ha Nava-t akarom dühíteni? – kérdezte kissé szurkálódva. – Csak úgy minden ok nélkül nem is szeretnéd? >
Még megvárta a férfi válaszát, majd utána folytatta.
< - Szerintem ez mindenkit dühítene, nem csak őt – felelte. – Nem nézem ki belőled, hogy bármelyik korábbi szeretődet így tartottad volna főleg nem az uralkodói trónodon. Azt sem hiszem, hogy egyenlőséget mutatattál volna feléjük azzal, hogy magad mellé, közelébe engeded őket mások szeme láttára, itt a trón mellett állásra gondolok, vagy, hogy ott hozzád bújva. Rád az illene, hogy lenge öltözetben a trónod előtt ülnek a lábadhoz bújva lesve minden kívánságodat. Ha ezt mások előtt is megtesszük, hogy teljesen egyenlőként kezelsz a néped előtt magaddal az nem csak Nava felháborodását válthatja ki, hanem sokakét – maga felé fordította a férfi arcát és a homlokához érintette a sajátját, hogy még közelebb legyen hozzá, ám ezúttal nem csókolta meg. – Miért érzem úgy, hogy már csak a puszta tényét is élvezed ennek, ha belegondolsz, hogy tényleg így lesz? – kérdezte mosolyogva. >

by **Bishop** Szer. 25 Dec. 2013, 15:10

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Mielőtt Ingrid Tubrok ölébe ülne, még folytatják a játékukat, amibe láthatólag Ragal kissé bele is feledkezek, mert szórakoztatja az egész helyzet.
< - Csak annyira voltam rideg, mint ön egész végig. Érkezése napján láthatta, hogy milyen közvetlen is tudok lenni, de ez, amint látom nem nyerte el a tetszését. - megáll egy pillanatra majd végigméri Ingridet - Nem úgy képzeli, ha le akarnám nyűgözni, akkor az összes nőmet ide hívatnám, hogy megmutassam hány teljesíti minden kívánságom? De tudom, hogy ilyen csekélységek nem érdeklik Lady Ingrid, csak a tárgyalások, és saját rangja. Engem is gonosz módon rávett a tárgyalásokra, pillanatnyi kedvességével, ami el is tűnt mostanra. >
Ingrid tud úgy helyezkedni, hogy egyáltalán ne nyomja Tubrokot egy ponton se, bár a férfi nyilván elég szívós ahhoz, hogy az még hosszú idő múlva se zavarja, és valószínűleg nem is hozná szóba. Miután Ingrid kimondja, hogy kedvelné Kantot, Tubrokon látszik, hogy nem érti ez most miért hangzott el, Ingrid tekintetében keresi a választ a fel nem tett kérdésére, hogy an nő miért is mondta ezt neki, pontosabban miért így. De nem mutatja féltékenység jelét, Ragalnak elég az, hogy Kant már évszázadok óta halott, és most Ingrid az ő karjaiban ül az elődje helyett. Az ókori Egyiptomról elhangzottak után kissé összeráncolja a homlokát.
< - Sajnos nem ismerem a Zuhanás előtti világot, úgy mint te, nekem ez nem mond sokat. Eddig úgy tudtam, hogy az ottani romok is egy régebbi marsi civilizáció részei voltak, csak minden elpusztult. Majd elmondhatod az igazságot. >
Amikor Ingriden végigfut a borzongás a Milícia hallatán, aktiválódik a képessége. Most egyszerre látja a múltat és a jelent, egyszerre olyan fényes a terem mint most, és egyben sötét is, csak hátulról beáramló fény és kézilámpák világítják meg. Hirtelen látja a trónon egyszerre Tubrokat és benne/mellette egy csontvázat, szürke rászáradt ruháival és megkövült csontjaival, ahogy néhány helyen, ahol Ragal nem takarja olyan mintha kilógna a férfiból. A kő trón egyszerre olyan tiszta mint most és évszázados por is áll rajta. Ha hátranéz, akkor látja, hogy az ajtó nem rég nyílt ki és néhány katona ellenőrzi a földön fekvő, szinten mumifikálódott tetemeket. Pár másodperc az egész, majd mint múlt este a másik, Maniac-ot megjelenítő vízió, szertefoszlik. Ezután hallja hangosan kimondva Tubroktól is amit az előbb látott.
< - Ezt a termet nem tudták eltüntetni a fiai, ezért elzárták az apjukkal együtt. Később az ide vezető folyosót is beépítették, ezért nem találta meg senki. >
Ezután a kérésre bólint, majd pár másodperc után, amíg összeszedi a gondolatait folytatja.
< - Az egyik legnagyobb csata ami itt zajlott, az meglepő módon a Drox és a Rocksolid közötti háború idején történt. Ez még az első évszázadban volt, hétszáz körül. Amikor a Rocksolid a környező területeket kizsákmányolta, nem teljesen tiszta okokból a Drox is ki akart sajátítani itt egy igen nagy részt, valamilyen gazdasági oka lehetett. A Drox előre küldte a zsoldos seregét, akik mellé még minden akkori államtól bérelt embereket. Az észak-keleti oldalról támadtak, ahol most a város van. Nem fogom szépíteni, először a szervezett haderő szétverte a mi seregünket, az első két napon rengetegen meghaltak a mi oldalunkon. Utána érkezett meg északról az erősítés, főleg Végtelen egységek, azok és jó hadvezérek segítségével sikerült kiszorítani az idegeneket. Pontosan 711-ben volt ez, és már akkor is a mostani Drox tanácstagok voltak a vezetők, a mi oldalunkon Trigen törzsfő nyerte meg a csatát. Rendkívül nagy pusztításokkal járt, még ma is vannak nyomai a hegyen. >
Ingrid ezt hallva maga elé képzelheti, ahogy a tenger felől vonulnak a Drox elit zsoldosai kék-szürke páncélzatukban, tömött sorokban, mellettük, közöttük a különböző más népek katonáival és harci egységeivel, szemben velük pedig az acél színűen áramló Végtelen had, ahogy egymást kezdik el lőni és szakítják szét ezzel a környezetet is, még mielőtt közelharcra kerülhetne egyáltalán a sor. Eközben a levegőben a vadászgépek és csatahajók lövik szét egymást pillanatok leforgása alatt. Az arcra kapott csókot és a simítást Ragal egy Ingridéhez hasonló mosollyal hálálja meg, a provokáció nélküli gyengédség is elnyeri a tetszését. Kicsit közelebb fogja magához Millert, hogy az arcuk még közelebb legyen egymáshoz, de most nem csókolja meg.
< - De szeretném, hogy ok nélkül is megtedd, amikor akarod, de az pont attól szép, hogy nem tudom mikor teszed meg. >
Az ezután következőket már komolyabban hallgatja végig és úgy is reagál, hogy éreztesse, már gondolkodott a helyzeten.
< - Ha tudni akarod, nagyon közel jársz az igazsághoz, de soha nem engedném a szeretőim a trónom közelébe. Az ágyam előtt heverve szoktak várni. - ezt úgy mondja, hogy látszik, nem akar ezzel hatást gyakorolni Ingridre - Egy dologra kellenek, arra is vannak, nem kell más szemében ezzel nagyobbnak látszanom. Tudom, hogy amit most csinálunk, mások szemében nagyon sok mindennek ellent mond, de itt mindenki tiszteletben tartja a döntésem. Ha visszajössz a tárgyalások után és látják, hogy teljesen egyenlőként kezellek téged, néhány fő kivételével, elfogadják ezt. Diederik is elhitte, hogy nem akarsz csak kihasználni, függetlenül attól, hogy ez az egész a tárgyalást is befolyásolhatja. Ő már látta, hogy más nőre nem gondolok úgy mint rád. >
Az utolsó szavaknál valamivel megnő a testhője, ahogy megfogja Ingrid mellkasán lévő kezét, ez érezhető is.
< - Kint a folyosón te is ezt akartad mondani, csak másként? >

by **Thorhalla** Szer. 25 Dec. 2013, 17:04

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
< - Már pusztán a rangja miatt teljesítenék, amit mond, így ezzel nem győzne meg – felelte még utoljára ugyanabban a hangsúlyban. – Elfelejti, hogy én a Gonosz Birodalom, még gonoszabb küldötte vagyok. >
A végén már felnevetett és ekkor tényleg leült Tubrok ölébe. Élvezte ezeket az apró kis játékokat egymás között. Picit csalódott, hogy a férfi nem igen „vette a lapot” Kanttal kapcsolatban, így amikor a másik őt figyelte, hogy választ kapjon, csak megcsóválta a fejét jelezve, hogy nem fontos mindez és nem számít. Az viszont mindezt elfeledtette, hogy Ragalt érdekelte az egyiptomi történet, hogy majd Ingrid elmesélje neki. Annak idején teljesen feleslegesnek érezte ezeket a tudásokat, dolgokat, amiket az anyja belevert a fejébe, hogy egyszer még a hasznát is veheti. Most, ebben a helyzetben igencsak hálás volt neki, hogy mégis megtette és igencsak jó hasznát veheti ennek. Végre találkozott egy olyan személlyel, akinek nyugodtan beszélhet ezekről a dolgokról, roppant kellemes társaság és hallgatóság, és még érdekli is azt, amit mond és tényleg kíváncsi ezekre a dolgokra. Itt Tubrok nem kerülhetett bajba, ha ezekről a dolgokról tudott és senkinek sem ártott vele. Ez manapság már tényleges történelem volt csak, a legtöbb dologról pedig feljegyzések, sem pedig kézzel fogható fizikai leletek sem voltak. most már csak azt sajnálta, hogy az anyja jócskán többet tudott ezekről a dolgokról, mint ő. De azért remélte, hogy így is képes lesz majd a tudásával Tubrok tudásszomját kielégíteni.
< - Annak is volt köze hozzá igen, de egy másik alkalommal majd én mesélek – felelte. >
A hangsúlyából kiérződött, hogy mindezt úgy mondta, hogy ez egy remek alkalom egy újabb randevúhoz valamikor, amikor éppen mind a ketten ráérnek majd. Ami a Milíciát illette a képessége ismét aktiválódott, ezúttal már tudta, hogy az történt és most feltűnt neki, hogy ugyanúgy, mint az előző két napban akkor tette mindezt, amikor már úgy érezte, hogy teljesen biztonságban van és elengedte magát. Mintha a saját teste nem akarta volna azt, hogy teljesen olyan legyen és úgy engedje el magát, mint az anyja szokta, hanem sokkalta hasonlóbb legyen az apjához, azaz álljon vissza a tökéletes egyensúly a két jellem között. És ekkor látta meg a dolgokat ugyanúgy, mint előző este is. Ezúttal ez nem volt olyan ijesztő és rémisztő, mint a Zuhanás, és utána a Maniac-es látomás, de ettől függetlenül egy kicsit most is megfeszült, de tényleges reakció csak a szemeiben látszott, ahogyan a meglepettségtől kitágult. Először a testet látta, félig kilógva Tubrokból, a hatalmas port ott és egyben a mostani állapotot, az ajtó felé kapta a fejét, ahogyan a világosság mellett a fényeket látta meg a sötétségben. Ez most olyan látomás volt, mint szokott lenni, egyszerre a jelen és a múlt egymás mellett és nem csak a múlt, mint amikor először használta tudatosan a képességét, vagy mint amikor az apjára néz. Ahogyan azokra a pontokra nézett, ahol a katonák megjelentek, illetve előtte a trónszéken, ahogyan „átnézett” Ragalon eléggé biztosra vette, hogy a férfi kiszúrta azt, hogy lát valamit, ugyanúgy, ahogyan fent mielőtt elindultak a templom belsejébe. Amikor meghallotta, hogy miért is, majdnem rávágta, hogy már tudja, már látta, hogy mi történt. Úgy, ahogyan tényleg és nem pedig csak elképzelni azt, amit a férfi mondott neki.
< - Meglep, hogy nem próbálták felrobbantani és beomlasztani, ha tényleg mindent el akartak tüntetni utána – mondta. >
Ekkora már nem érződött rajta az, amit az előbb látott, ez közel sem volt annyira kiborító számára, mint az előzőek. Ez csak a megszokott, ami máskor is előfordult már vele nem is egyszer. Csak most már tudta, hogy ez nem a nagy képzelőerejének szüleménye, hanem valami teljesen másnak, amit valószínűleg a csíkokkal együtt kapott a génkezelést követően. Figyelmesen hallgatta végig, hogy mi is volt a másik harc, amelyiket Tubrok nekilátott elmesélni neki. Emlékezett, hogy melyik volt ez a küzdelem, de ő maga leginkább csak a végső számadatokat figyelte akkor, ahogyan a két haderő felállását, de semmi többet. Már emlékezett, hogy miért volt különös ez a csata, a Drox támadott, márpedig ők Afrika területén helyezkedtek el főleg, mégis itt voltak. Annyira nem voltak jelentősek a Rocksolid területei, vagyis ekkor már nem, hogy fontosak legyenek, főleg nem itt a főváros környékén. Legalább is nem igen jött rá akkor, hogy mit akartak, azóta pedig nem is gondolt arra a harcra. Hála annak, hogy Tubrok milyen jól tudott mesélni, Ingrid könnyedén maga elé tudta képzelni az egész mészárszéket, ami lezajlott az első két napon, utána pedig azt, amit a Végtelenek csaptak a támadó sereg oldalán. A gondolataiból és a harc elképzeléséből az rázta ki, hogy Tubrok megmozdult és közelebb húzta őt magához. Nem tiltakozott, amikor ez megtörtént, így még közelebb lehetett hozzá.
< - Akkor számíthatsz rá, hogy még fogok élni ezzel a kellemes lehetőséggel – suttogta. >
A komolyabb hangnemnél is figyelt, teljesen biztos volt benne, hogy nagyon közel járt a valósághoz, eléggé a fejében élt a középkori, illetve a mostani világban is élő hadurak és uralkodók élete, akik megannyi szebbnél szebb szeretővel vették magukat körbe és élvezték az életet, amikor megtehették. Tubrok láthatta, hogy Ingridet egy cseppet sem zavarja az, amit mondott, hogy valóban az lett a hatása, amit a férfi is akart, lényegében semmi. A szeretőkre és az, hogy hol várják őt eszébe jutott valami, amit nagyon régen olvasott, de a fejében maradt, ezt a részt még kihagyta Greg-nek a meséből, mert még a fiú túl fiatal volt ezekhez a részekhez.
< - Pont úgy teszel, mint az istenek – mosolyodott el. – Anyának van egy hosszabb regénye a skandináv istenekről, abban írja, hogy sok orgiát tartottak és Thor-t, illetve az egyik fiát Einar-t ábrázolta úgy, hogy a szeretőik így várták őket az ágyuknál, hogy legalább egy fél tucattal szórakozzanak egy éjszaka alatt. Végül azonban ők is egy-egy asszonynál kötöttek ki és a szívük az övék volt, Thor Sif-nél, míg Einar Thorhalla-nál. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, akkor azt hinném, hogy a leszármazottjuk vagy. >
Végül ezek után kissé komolyabbra vette ő is a hangsúlyát.
< - Nem csak nálatok lesz ebből kisebb botrány – mondta. – A Birodalomban sem fogják majd jó páran könnyedén lenyelni. De azt tudom, hogy engem a családom támogatni fog benne és még az apósom sem fogja zavartatni magát emiatt, nem fogja érdekelni. Akit meg zavarna, azok nem érdekelnek, nem adhatják parancsba, hogy mit tegyek a magánéletemben és mit nem – folytatta ugyanolyan határozottsággal, ahogyan a férfi is tette. – Ha azt akartam volna, hogy befolyása legyen az egésznek a tárgyalásra és kihasználjalak csak, már az első este megkapsz és az ágyban tekerem el a fejedet játszi könnyedséggel. Hosszabb távon lehet, hogy rám untál volna, de arra a pár napra tökéletesen a befolyásom alá kerültél volna, amíg ez szükséges lett volna. Utána pedig nem jelentett volna semmit sem, mert távoztam volna és nem láttál volna többé. De ebből ugyebár semmi sem történt meg és minden máshogyan alakult. >
Teljesen komolyan mondta, hogy ez így lesz a HPI-ben és történt volna a másik esetben. Az utolsó mondatot pedig már szinte csak suttogta. Megérezte a férfi kezén, hogy már sokkal forróbb az érintése és ettől az a saját szívverése is felgyorsult, érezte, hogy kiszáradt a torka is, ahogyan az ajkai is, azokat gyorsan nedvesítette meg. Most ő hajolt oda Tubrokhoz átívelve azt a néhány centit, ami most elválasztotta őket és csókolta meg a férfit, a csók közben pedig még máshogy is helyezkedett. Hogy kényelmesebb legyen mindkettejüknek ez a helyzet úgy mozdult, hogy lovagló ülésben helyezkedjen rá a férfihoz, a két lába a férfi két combja mellé kerüljön kívülről és így sokkalta közelebb húzódhasson hozzá és simulhasson neki a csók alatt. Majd egy kicsit hátrébb húzódott és bólintott a nem sokkal korábban feltett kérdésre.
< - Igen ezt akartam – lehelte. >

by **Bishop** Szer. 25 Dec. 2013, 21:00

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok bólint az ötletre, hogy majd máskor szívesen mesél neki Ingrid és ezzel el is fogadta a ki nem mondott ajánlatot, egy újabb közösen eltöltött alkalomra. Ezután amikor Ingrid a terem berobbantását hozza szóba Ragal körbe tekint a termen és gyorsan végigméri azt, majd újra Ingridre néz. Egy sejtelmes és elégedett mosoly jelenik meg az arcán.
< - Megpróbálták berobbantani, de ezt a termet nem lehet még belülről sem elpusztítani, ahhoz az egész erődöt szét kell szedni, ami majdnem lehetetlen. Nem becsülöm sokra a klánokat, de a katonai komplexumok építésében mesteriek, már ha rendesen megépítik amit terveztek. Kant is régi Rocksolidos terveket használt ehhez a helyhez, ez még nem a mostani technológiánkkal készült, hanem amit magukkal hoztak az első hódítok. És látod, még most is működik. Csak úgy tudták eltüntetni, hogy lezárták és mindenhonnan kitörölték, hogy itt van még egy terem, a hegybe vájva. >
Nem a konkrétan elmondottakból, hanem a hangsúlyból érezheti Ingrid, hogy Tubrok valószínűleg ért is az ilyesmihez, tisztában van a mérnöki tudás alapjaival mindenképp, de lehet még jobban is tanult a témában. Ragal ismét észreveszi Ingrid szemén a változást, és hogy néhány másodpercig mintha a nő teljesen máshol járna, foglalkoztatja a dolog, de egyelőre még kivár a kérdéssel, csak végignéz magán és Ingriden, hogy volt-e ennek különösebb oka, de mivel igazán nem tapasztal semmit, annyiban hagyja az egészet.
< - Helyes. - mondja válaszként Ingrid ígéretére, hogy élni fog a lehetőséggel, majd szájon csókolja Ingridet közvetlen közelről, de csak egész rövid ideig, hogy lássa erre hogyan reagál a nő. >
Tubrok szélesen elmosolyodik mikor Ingrid az istenekhez hasonlítja őt, látszik a reakcióján, hogy nagyon tetszik neki a hasonlat. Pár másodpercig maga elé képzeli a képet, az őt váró ágyasaival, bár most ez annyira nem ragadja meg a fantáziáját, mint a neki bújó Ingrid. Egy pillanatra lesüti a tekintetét és kiveri a fejéből az egészet, mialatt végigsimít Ingrid oldalán. Határozottsága helyett most ismét egy kicsit zavartnak tűnik.
< - Lehet mégis a leszármazottjuk vagyok. Sif-ről és Thorhalla-ról mit mondanak azok a történetek? Hogy tudták elcsábítani a két istent? Bájitallal és varázslattal? - kérdezi végül szurkálódva. >
A komoly résznél továbbra is teljes odafigyelést fordít és megpróbálja magát beleképzelni is Ingrid helyébe, hogy megértse a helyzetét. Szemeiben látszik, hogy tényleg érti Ingrid minden egyes szavát, és számol azzal amit a nő mond, hogy ez még neki is kellemetlen lehet nem csak magának. Ez még nem zavarja, de amikor Ingrid szóba hozza a másik lehetőséget, akkor Ragal nem leplezi, hogy kellemetlen számára abba belegondolnia, a mai dolgok után. Önkénytelenül is minimálisan félre húzza a száját erre.
< - Hagytam is volna magam a kedvedért. - vallja be őszintén - De csak amíg el nem mész... utána rosszabbul is alakulhatott volna az egész. Szerencsére nem így lett. >
Valószínűleg a férfi testében is hasonló folyamatok zajlanak le, mint Ingridében, de ezt a nő nem érzékeli már, pedig Tubrok légzésszáma és pulzusa is megnő és néhány másodpercig elveszik a nő tekintetében. Ezúttal ő nem mozdul, megvárja amíg Miller csókolja meg őt és csak viszonozza azt. Két kezével átkarolja Ingrid derekát, majd azt egy nagyon kicsit lejjebb nyomja, hogy ne csak a combjaik érjenek egymáshoz, hanem Ingrid teljesen rá is üljön a testére.
< - Ezt örömmel hallom. - mondja ő is finoman - Várj csak... >
Ezzel most Tubrok csókolja meg Ingridet, teljes hévvel, nagyon akaratosan. Kezét kissé lejjebb csúsztatja, majd megragadja Ingrid fenekét. Ezután magához húzza őt, majd egy mozdulattal felemelkedik a trónról csók közben és álló helyzetben, alulról magához emelve Ingridet folytatja tovább, hogy a nő ne tudjon elhúzódni tőle. Hosszú percek telnek el, amikor lassan megfordul, majd az elhúzódó csók közben óvatosan a trónba ülteti a nőt. Csak ekkor húzódik el, a karfákon megtámasztva magát, annyira, hogy még érezni lehessen minden rezdülését.
< - Mindig felül akarsz lenni? - kérdezi kicsit szemtelenül. >

by **Thorhalla** Csüt. 26 Dec. 2013, 08:22

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid örült, hogy a férfi máris elfogadta a következő randevú lehetőséget kettejük között. Az remek kérdés volt, hogy mikor is lesz majd rá lehetőség, de abban biztos volt, hogyha mind a ketten nagyon akarják, akkor úgyis sikerül majd mindezt összehozni. Figyelte Tubrok minden egyes szavát, amikor a helyről, hogy még mindig működik és bombabiztos a hely, hogy mennyire nehéz lehet megsemmisíteni. És még mindig működik, erről eszébe jutott egy mondás, amit a szüleitől hallott, főleg az anyjától, hogy olyan ez, mint a régi jó szovjet termékek, azok is valószínűleg örökké fognak működni. Igazat megvallva fogalma sem volt soha sem, hogy mindet mit is jelent valójában, mert amikor már megszületett semmi ilyesmi nem létezett, de a mondás azért megmaradt benne. Igaz valószínűleg jó ezer éve el is felejtette és csak most jutott az eszébe ezzel a mondással, de mindezt nem is bánta, legalább egy jót tudott magában mosolyogni ezen az emléken. Ahogyan beszélt erről a férfi Ingrid rájött, hogy ő is ért ehhez valamennyire, legalább is minimális mérnöki ismeretei voltak, az, hogy ezek mekkorák lehettek és miket fedtek le még nem tudta, de most már úgyis volt ideje ahhoz, hogy kiderítse.
< - Kezd egy olyan érzésem lenni, hogy ez a hely egy következő Zuhanást is kibírna – mondta. >
Érezni lehetett a hangján, hogy mindezt csak kicsit viccesnek szánja és közel sem komolyan. A többi részre pedig bólintott, hogy érti, hogy mire is gondolt a férfi. Az volt az igazság, hogy azokat az építészeti dolgokat, amiket a Pride elődje használt katonai dolgok terén annyira nem ismerte, nem tanulmányozta, sokkal inkább a Zuhanás előtti kultúrák terén tájékozódott, illetve a manapság álló birodalmak építészetét, de ott sem igazán a katonaikat. Azt egyedül a Rocksolid esetében tette meg, révén minden érdekelte, ami a Rocksolidhoz volt köthető. A helyes szóra ő is elmosolyodott, már éppen viszonozta volna a kapott csókot, amikor Tubrok el is húzódott tőle. Egy pillanatig szemrehányó tekintetet kapott, hogy megmerte ezt engedni magának, hogy elhúzódik. Ha ezt várta a férfi erre, akkor nem kellett csalódnia, de most Ingrid csak azért sem, dacból sem ment utána, hogy ismét megcsókolja. Látta, hogy a férfinak mennyire tetszett az összehasonlítás, valószínűleg nem sokan hasonlították még az istenekhez, Tyr egészen biztosan nem, és ő sokkal jobban ismerte a két, vagyis a négy érintetett, mint amennyire Ingrid tehette a kitalált történetekből. Ekkor pedig még mennyire nem is tudta, hogy ezzel a gondolattal mekkorát tévedett. Lehunyta a szemét néhány pillanatra, amíg Tubrok végigsimított az oldalán.
< - Sif-et nem tudom – mondta kissé elgondolkodva. – De a másikat igen, a makacs, önfejű természetével, a lobbanékonyságával és szenvedélyességével. Mintha kettőnket látnám – mosolygott a férfira. >
Azt mindig is tudta, hogy az anyjában is megvoltak ezek és gyakorta képzelte úgy, hogy picit Mary Sue-zott a történetben Thorhalla alakjával, hiszen ő a lányánál is jobban szeretett volna abban a korban élni, amikor a vikingek éltek. Bár ez a gondolata megváltozott akkor, amikor Tyr két estével ezelőtt mondta, hogy élt a történetben levő két isten, csak máshogy. Most azonban nem vitte tovább a gondolatot, mert Tubrok közelsége sokkal jobban lekötötte, mintsem ilyesmire gondoljon. Ahogyan elvetette mindezt ugrott be a fejébe az, hogy mindezzel kapcsolatban, hogy megígérte a férfinak, hogy lefordítja a Rocksolidot a régi itt élt vikingek nyelvére. És ha már most úgyis a régen élt istenekről és istennőkről beszélnek, akkor egy ilyen ősi téma is remekül beleillett a témába. Mivel a Rocksolid két szóból állt össze, így biztosra vette, hogy két részből állt, az első fele a Rock, a szikla, vagy kő. Ez még könnyen ment, amin magában el is mosolyodott, Halla. Mennyire tipikus volt az előző után. A Solid pedig tömör, szilárd, vagy épp tartós, erre nem kifejezetten találta meg a szót, amit keresett, de az beugrott neki, hogy Thor volt az, akit ezekkel a jelzőkkel illettek azon felül, hogy a neve ténylegesen a vihart jelentette. És ez így egyben… a felismerés egyszerre csapott belé.
< - Az istenekre! – nyögött fel meglepetten. – Emlékszel tegnap, hogy ígértem, hogy lefordítanám neked ősi skandináv névre a Rocksolidot… - felnevetett. – Ez most vagy teljesen véletlen, vagy az anyám volt. Nem, kizárt, hogy véletlen legyen! Thorhalla… ezt jelenti. Ez a Rocksolid, legalább is tág fordításban. >
Látta, hogy Tubrokot ké este el nyelmetlenül érintette egy kicsit, hogy tényleg belement volna abba, hogy Ingrid aznap csábítsa, és nem is tudta, hogy mennyire közel volt ahhoz, hogy mindez megtörténjen. Szerencséje, hogy Tyr ott volt és mondott néhány szót az érdekében ahhoz, hogy ne ez történjen meg, hanem az egész történet teljesen más fordulatot vegyen. Örült, hogy rákérdezett, lehet, hogy nem is tudta volna meg, hogy mit veszít, ha nem teszi meg, vagy csak az egésznek a legvégén, amikor már túlságosan is késő lett volna. A férfi szavai után megsimogatta annak arcát.
< - Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad emiatt – kérte. – Inkább örülj neki, hogy most itt vagyunk, egyébként pedig tudom, hogy mennyire ellenállhatatlan tudok lenni. >
Amikor a csók közben Tubrok átkarolta és lehúzta magára Ingrid nem tiltakozott, hanem ráült a másikra, így legalább még nagyobb felületen érezhette a másik testének forróságát. Kérdőn pillantott a férfira, ahogyan kimondta a várjon szót. Éppen ezért lepte meg, hogy máris megcsókolta újra a másik. Hasonló szenvedéllyel és hévvel viszonozta a csókot, ahogyan kapta őket, mikor megérezte, hogy a másik felkelt neki esze ágában sem volt elhúzódni, helyette azonnal átfonta Tubrok derekát a saját lábaival, hogy így is még közelebb tudjon húzódni hozzá és könnyebben tudjon nekisimulni. Illetve a megtartása is sokkalta könnyebbé váljon így. A karjaival is ölelte a férfit és azzal is még inkább magához húzta őt, hogy kívülről úgy tűnhessen, ha látná őket valaki, mintha egy személlyé forrtak volna össze. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el, amikor megérezte, hogy a háta és feneke a trónszékre érkezett. A kérdés után felpillantott, minden erejére szüksége volt, hogy ne nevessen fel, hanem ki tudja mondani a következőket.
< - Én? – kérdezett vissza ártatlanul. – Tegnap te rántottál magadra. >
Ezzel, ahogyan még mindig a lábaival átfonva tartotta a férfit visszarántotta magára őt, csak óvatosan, nehogy megsérüljön a másik, a kezeinek kitámasztásai miatt. A karjaival is átölelte újra Tubrokot a nyakánál és teljesen hozzásimult. A szenvedélyes és követelőző csókok között az ágyékát nekitolta a másikénak és hozzádörgölőzött, amíg a csók fojt az egyik lábával elkezdte ruhán kívül a férfi combját simogatni, míg az egyik kezével próbált benyúlni a férfi ruhái alá, hogy az ujjbegyeivel végigszántsa Ragal hátát a lapockáitól egészen a fenekéig, a fenékhez való leérést is a ruhák alatt próbálta kivitelezni. Az egészet addig folytatta, amíg meg nem érezte a férfi vágyát, hogy már keményen nyomódik neki a ruhákon keresztül. Ha ez megtörtént, akkor hagyta abba a csókot bármennyire is nehezére esett és egy gonoszkás mosollyal nézett közvetlen közelről Tubrok szemeibe.
< - Itt és most, azonnal? – kérdezte most ő szemtelenül. – Vagy pedig vagy annyira türelmes, hogy kibírd, amíg találunk egy kényelmesebb felületet? >

by **Bishop** Csüt. 26 Dec. 2013, 14:31

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

< - Talán még az azutánit is. - nevet fel a kijelentésre Tubrok - Játszik a végzettel. >
Ragal kissé gonoszul, de elégedetten mosolyodik el, amikor látja, hogy Ingrid zokon veszi, hogy elhúzódott. Néhány másodpercig még elgondolkozik, hogy folytass-e, amit elkezdett, de végül nem teszi, csak hagyja Ingridet dacosnak lenni. Az istennek és istennőkkel kapcsolatos dolgok még mindig az előzőhöz hasonló elégedettséget váltanak ki belőle.
< - Te már így is istennő vagy a szememben. De az Ingrid sokkal szebb név mint a Thorhalla. - válaszolja kedvesen, majd amikor Ingrid felkiált nagyon picit hátrébb húzódik meglepettséggel a szemében - Úgy látszik az istenek keze sokáig elér, ez nem lehet véletlen. De ha nem haragszol nem keresztelném át a birodalmam. >
Ahogy Ingrid végigsimít a férfi arcán, látszik rajta, hogy a kellemetlen érzés lassan elmúlik, de csak akkor szűnik meg teljesen, amikor Ingrid viszonozza a csókjait, ezzel teljesen elfeledtettve vele az egészet. Álló helyzetben, ahogy Ingrid még közelebb fogja magát, érzi Tubrok testének minden apró részét, ahol csak hozzáért szinte a legkisebb izmának is a húzódását, feszülését és ez kölcsönös a másik is érzi Ingrid testének minden mozdulását. Végül amikor elhúzódnak Ragal tekintetén is látszik, hogy valószínűleg már ő is teljesen elvesztette az időérzékét.
< - Már akkor is félig rajtam voltál. - súgja még a nő fülébe. >
Ingrid könnyen meg tudja tenni amit akar, de ezúttal Tubrok csak a csókjával tudja viszonozni az egészet, mivel két karjával neki igen mélyre hajolva kell tartania magát. Amikor a nő végig karmolja a hátát alig hallhatóan felnyög a csók közben, majd még beljebb tolja a nyelvét egy ideig sajátja alá nyomva Ingridét, majd körülfonva azt. Igen rövid időn belül Ingrid megérezheti Tubrok férfiasságát, és pont ekkor húzódik el. Ragal még finoman utána kap, de végül meghallgatja mit is akar Ingrid mondani. Néhány másodpercig elmereng maga előtt, majd egy nyelés után megadóan pillant Ingridre.
< - Nem akarnám, hogy kényelmetlen legyen. Főleg az első alkalom. >
Tubrok néhány másodpercig még élvezi a nő közelségét, majd karjaival kitolja magát és kissé megigazítja a ruháját. Ezután kezét nyújtja, és ha Ingrid akarja akkor szükségtelenül ugyan, de lágyan felsegíti a trónról. Ezután picit még magához fogja és a szemeibe néz.
< - Ha akarod visszamehetünk az én csarnokomba, most teljesen üres, kettesben lennénk. - ajánlja fel - Vagy még megkínoznál? >
Az utolsó mondat után kissé elmosolyodik, de a kék szemei mintha egy pillanatra megremegnének. Most nagyon érezni minden másodpercben ahogy a válaszra vár, hogy izgul és valószínűleg a gyomra is valamivel összébb húzódik. Olyan mintha először tenne ajánlatot nőnek ilyesmire, holott már lehet meg sem tudja számolni ez hányadik alkalom, de ez akkor is más számára. Akármit is válaszol Ingrid, ha a nő engedi, akkor átkarolja és úgy indul el vele a terem kijárata felé, majd onnan vezeti tovább a nőt egy másik folyosón.

by **Thorhalla** Csüt. 26 Dec. 2013, 18:33

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Ingrid elmosolyodott azon, amit a férfi mondott, amikor egy istennőhöz hasonlította. Mivel tanulta az illemet, ezért utasította a testét, hogy nagyon halványan elpiruljon a bókra egy rövid ideig, hogy ezáltal is még érezhetőbb legyen a másik számára, hogy mennyire elnyerte a férfi bókja a tetszését. Természetes esetben nem jött volna zavarba ettől, de most ügyelt az efféle apró részletekre és tudta, hogy általában egy férfinak mennyit jelent az, amikor ilyesmit sikerül elérnie. Szerette volna, ha Tubrok is teljesen jól érzi magát vele, így ezért volt meglepően figyelmes és ezért törekedett erre ennyire.
< - Köszönöm – felelte hálásan. – Talán elviselem, hogy nem nevezed át – folytatta megjátszott komoly hangon. – De akkor ki kell engesztelned valamivel, hogy a törékeny lelkem kibírja ezt a csalódást. >
Természetesen érezni lehetett a hangján, hogy mindez is csak amolyan játék kettejük között és egy pillanatra sem gondolja az első részt, ami a kiengesztelést illette, azt már nem lehetett eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy azt is hasonlóan, mint az előtte levőket. Azzal egyet kellett értenie a férfival, hogy ez már így tényleg több mint véletlen volt, egyetlen egy jó kérdés maradt csak ebből hátra, amit majd Tyr-től kell megkérdeznie, hogy ez kinek is volt köszönhető, Tyr-nek magának, vagy pedig az anyjáé? Ha Tyr-é, akkor tényleg az istenek keze átkozottul messzire ért, ha az anyja, akkor pedig roppant boldog lesz, hogy a családjának is volt köze ahhoz, hogy a Rocksolid az Rocksolid lett és valamilyen szinten még ha így kissé máshogyan is, de a családi örökségből valamit magában hordoz. Örült, hogy a kedves érintésére és a kérésére lassanként az a keserű érzés elmúlt Tubrok arcáról, nem szerette volna, ha a férfi amiatt érzi rosszul magát, amilyen. Ami pedig igazából nem volt más, mint egy átlagos férfi, aki szeret nőkkel szórakozni. Akkor lett volna baj, ha nem ilyen lenne, így emiatt nem érezte Ingrid, hogy ez indokolt lett volna, noha nem tudta, hogy éppen mi játszódhatott le Ragal fejében ennél a pillanatnál.
Ahogyan Tubrokkal ölelkeztek és csókolóztak, végre olyan közel volt hozzá, hogy minden egyes izom mozdulatát érezte, amikre most különösen odafigyelt és élvezte, hogy mindegyiket érezheti és már ezekből pontosan tudta még csukott szemmel is, hogy a másik miként mozdul és milyen izma rezdült meg. Noha korábban is mindig figyelmes szerető volt és mindig figyelt a másik fél minden egyes apró rezdülésére, de mintha ennyire még soha senkit sem érzett volna egynek magával.
< - Szeretem, ha az én kezemben van az irányítás – suttogta. >
Szándékosan úgy mondta, hogy érződjön, hogy nem csak a jelenlegi helyzetre áll fent ez és nem csak a párkapcsolatokra, hanem minden másra is. Igaz ezt már látta a férfi és ki is derülhetett a számára, de attól ezt most még felemlegette, mert igazán ideillett a helyzetbe. Arról már csak a tekintete és a csillogó szemei árulkodtak válaszként, hogy majdnem visszavágott vele, hogy a félig rajta levést is Tubrok ajánlotta fel neki, amikor direkt úgy ült, hogy Ingrid nekidőljön a kanapén. Ahogyan ismét megcsókolta és ezúttal már ő maga volt alul, hallotta amikor Ragal felnyögött a karmolásokra és hagyta, hogy a másik vegye át az irányítást a csóknál, ami így sokkalta jobban elmélyült, mint Ingrid eredetileg szánta, de egy csöppet sem bánta ezt ebben a pillanatban. Elégedettséget érzett magában, hogy máris ennyivel kitudta a váltani a szükséges reakciókat a másikból és az külön csak tetőzte mindezt, hogy Tubrok nem akarta abbahagyni, amit elkezdtek, most ő engedett meg egy újabb gonosz mosolyt, ahogyan a másik utána kapott, hogy nem akarta engedni, hogy befejezze. Visszafizette azt a nem sokkal korábbi dolgot. A nyelés is szinte látható volt, ahogyan az elmerengés. Nem csodálkozott volna, ha a férfi azt mondja, hogy itt helyben, a legtöbb személy, akivel dolga volt eddigi életében ezt tette volna vele ilyen helyzetben. Őt magát pedig igazából általában nem is zavarta volna, volt már kényelmetlenebb helyzetben is szeretkezése, de ez most más volt, itt tökéletességet szeretett volna.
< - A kényelmetlenség miatt téged féltelek csak, én elviselném itt is minden gond nélkül – suttogta. – Tudok úgy mozogni, hogy ne legyen az. >
A képzése során hozzászokott ahhoz, hogy a kényelem hatalmas luxus és a spártai körülmények is ideálisak neki. És ilyenkor hálát adott a kemény képzésnek is, ami a hajlékonyságát eredményezte. Mikor Tubrok felkelt ő még maradt néhány pillanatig, hogy így nézzen végig a férfin, ahogyan megigazítja magát. Kissé meglepődött a lovagiasságon, amikor a kezét nyújtotta felé, ehhez nem igen volt hozzászokva, az egyenjogúság igencsak kiölte ezt a férfiakból, a katonaságnál meg főleg, hogy nem tesznek a nőkben különbséget. Hálás tekintettel helyezte bele a kezét Tubrokéba és hagyta, hogy a férfi felsegítse, majd ő maga is átölelte a másikat, amikor az is őt. Mosolyogva nézett bele a kék szempárba és a gyomra ismét görcsberándult az ajánlatba. A szíve is hevesebben kezdett verni, főleg, ahogyan észrevette és érzékelte, hogy a férfi miként reagált, hogy kissé zavarban volt ettől az egésztől. Igazából ő maga is, mert ilyen helyzetben nem nagyon volt még része soha sem hosszú élete során. A torka és szája ismét kiszáradt és az ő gyomra is összébb rándult.
< - Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani – mondta kissé rekedten a suttogás közben. – És nem is vagyok rá képes, nagyszerű ötlet. >
Ekkor, ha a férfi engedte, akkor lejjebb húzta a fejét, hogy könnyebben csókolhassa meg és megtette ezt, hosszasan és szenvedélyesen, míg végül valószínűleg ismét percek múlva húzódott el csak. Ami a megkínzás részt illette azon Ingrid elgondolkodott, majd egy gonosz mosollyal válaszolt, hogy így próbálja meg a saját zavarát leplezze, amit nem igen tudott, így Tubrok is láthatta ugyanazt a kellemes zavart a nőben, mint ami benne is volt.
< - Ami a kínzást illeti, az attól függ – kezdte, majd néhány pillanatot kivárt. – Gyere rá, hogy miként tudsz kihámozni az egyenruhámból, elég akkor választ adnod, ha hozzád értünk. A válasz függvényében derül ki, hogy mennyire kínozlak meg. Annyi segítséget kapsz, hogy letépni nem fogod tudni rólam, bármennyire is próbálkoznál vele. >
Természetesen Ingrid engedte, hogy Tubrok átkarolja és ő maga is így tett, amikor elindultak. Mivel másfele mentek, mint amerről jöttek, így hagyta, hogy a férfi vezesse ő maga pedig kellemesen hozzásimult Ragal oldalához azon az oldalon, ahol magához ölelve tartotta.

by **Bishop** Csüt. 26 Dec. 2013, 22:20

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~

Tubrok valóban örül annak, hogy látja Ingridet mos először elpirulni a közelében. Ezután ő is megengedi magának, hogy kicsit még jobban kimutassa a gyengédebb oldalát, amit valószínűleg ő maga sem ismer igazán.
< - Örömmel kárpótollak bármiért, de azt mondtad, hogy te is tartozol nekem ezzel a legutóbbiért. Lehetne kölcsönös. >
Ezt most nem úgy mondta mint Ingrid, hanem teljesen komolyan, de közvetlenül és őszintén. Ezután vált csak át a kettőjük közötti hangnemben.
< - Akkor most majd kénytelen leszel megszokni, hogy én is szeretem a kezemben tartani a folyamatokat. És én sem fogok változni, ahogy te sem... - ismét egy csókkal zárja a mondatot, de most hagyja, hogy az olyan hosszúra nyúljon, amennyire Ingrid szeretné. >
Amikor Ingrid kimondja, hogy neki végülis itt is jó lett volna, addigra már Tubrok felállt, erre ismét kicsit zavarba jön és nem is felel semmit, talán nem is tudja, hogy mit kellene. Leginkább az látszik rajta, hogy megtenné itt, annyira ellenállhatatlan számára Ingrid, de szeretné azt is, hogy sok idő és hely álljon rendelkezésre, valószínű nem akarja elsietni, de egyiket se akarja kimondani. Ez a zavar még tovább fokozódik, amíg Ragal a válaszra vár, de amikor meghhalja Ingrid hangját, már az első szó után tudja, hogy mi a válasz. A csók közben hálásan húzza magához két karjával Ingridet, és lejjebb is hajol kissé, hogy a nőnek még könnyebb dolga legyen vele. Az elé állított próba most egyáltalán nem zavarja, kicsit elmosolyodik ő is, majd végigsimít Ingrid nyakán bal oldalán és a bal vállán.
< - Hallottam már hasonlóról, csak férfiaknál, nanotechnológia, vagy rosszabb. De megtalálom a nyitját. >
Ezek után már egészen felszabadultan haladhatnak végig a folyosókon, legalábbis Tubrokon érezni, hogy ez az egész örömet okoz neki, nem csak a testi vágyai miatt. Más útvonalon mennek és itt nagy méretű szabad, átlátszó felületek, ablakok nyílnak az erődből, betekintést engedve a tájba, innen mélyen be lehet látni a hegységek közé, a völgyek és gerincek rengetegébe. Nagyjából tíz-tizenöt perc amíg ezen az íves részen végighaladnak és így körképszerű a kilátás. Egy felvonó panel használata után ismét felérnek a kapuhoz, ahonnan Tubrok tovább vezeti Ingridet a géphez. Ha a nőnek nincs kifogása ellene akkor Ragal el is indul és az út során kétszer is, egyszer finomabban, másodszorra szenvedélyesebben le is támadja a nőt.
< - Csak estére készültem volna bármivel is nálam, úgyhogy ne lepődj meg ha kihalt lesz a hely. >

by **Thorhalla** Csüt. 26 Dec. 2013, 23:41

~ Karakter: Ingrid Stephanie Miller; Helyszín: Rocksolid ~
Némileg hasonló választ kapott, mint várt, amikor elpirult. Azt könnyedén kiolvasta a férfiból, hogy örült ennek az apró gesztusnak és jelnek, hogy megtette Ingrid. A válaszon és feleleten elmosolyodott, de ez most egy komoly mosoly volt tőle is és nem az a játékos, ami eddig. Végül bólintott az ajánlatra, hiszen már ez is roppant kellemes elfoglaltságot ígért.
< - Legyen kölcsönös – mondta ő is teljesen komolyan. >
A következő választ tudta, hogy mit is fog mondani a férfi, ebben tökéletesen egyformák voltak, hogy mind a ketten irányítani szerettek és a saját kezükben tartani a dolgokat, így ebben nem volt egy cseppnyi meglepetés sem számára. Látszott rajta, hogy pontosan ezt a választ várta a másiktól és csak mosolygott rá továbbra is. A csókot szenvedélyesen viszonozta és meglehetősen hosszúra nyújtotta el, minden egyes pillanatát a lehető legjobban kiélvezve és úgy csókolta a másikat, mintha azokkal akart volna jóllakni, vagy éppen a szomját csillapítani. Végül kissé lihegve húzódott el és akkor szólalt meg ismét.
< - Azt mondják, hogy szerelemben és háborúban nincs szabály és a kettő meglehetősen hasonlít egymásra. Nagy „csatákat” fogunk még mi vívni azért az említett irányításért – suttogta igézően. >
Úgy, hogy szavaival megannyi örömöt és vágyat sugallt a férfinak. Ingrid ugyan nem mutatta, mivel nem akarta még jobban zavarba hozni Tubrokot, de remekül szórakozott azon, hogy mennyire zavarba jön a férfi. Ennyi idősen még őt is zavarba lehetett hozni, nagyon könnyedén, de neki szerencsére volt ideje és lehetősége arra, hogy kinője mindezt és már ő tudott másokkal játszani és nem más vele. Sejtette, hogy Tubrok eddig mindig játszott a nőkkel és a tapasztalatai miatt már ez könnyen ment neki és egy átlagos földi halandó nem is tudta volna zavarba hozni, de ugyebár Ingrid messze nem tartozott ebbe a kategóriába. Már pusztán az élete hosszúsága miatt sem, de amiatt sem, hogy jó száznegyven-százötven évig pontosan ugyanazt az életvitelt folytatta, mint Tubrok, ez még igencsak hozzá tette magát ahhoz, hogy ne lehessen zavarba hozni. Majdnem felnevetett a férfi kínján, hogy nem tudta, hogy mit is tegyen, hogy most igent mondjon az ajánlatra, vagy pedig menjenek tovább és tényleg keressenek egy kellemesebb helyet. Látta a további zavart is, ami még inkább sokkal aranyosabbnak tűntette fel a szemében Tubrokot, olyan volt most éppen, mint egy kiskamasz, tényleg mint aki élete első nőjével készülne együtt lenni és nem pedig egy olyan férfi, mint ami valójában volt. Néhány pillanatra eltöprengett Ingrid, hogy vajon volt-e már a férfi ilyen helyzetben, volt-e már zavarban nő közelében. Maximum az első alkalmát tudta volna ebbe a helyzetbe sorolni, többet nem gondolt volna bele, ahhoz más volt a férfi mentalitása és jelleme. A válaszának végül Tubrok roppantul örült.
< - Végül is a Rocksolid egyik legérdekesebb és legegzotikusabb épületébe hívtál meg – nevetet fel. >
Mi másnak nevezhette volna az uralkodói „palotát”, ahol maga Tubrok lakik? Igazat megvallva különösen jól esett Ingridnek, hogy nem a vendégcsarnokban szeretett volna először együtt lenni vele, hanem saját magánál. Lehet, hogy másnak nem jelentett volna olyan sokat, de a nőnek igen, hogy máris így fel meri vállalni a tárgyalások alatt, hogy oda mennek és nem pedig titokban Ingridnél. Ahol a katonák úgysem fognak erről beszélni senkinek, míg ott lehet, hogy kettesben lesznek lényegében oda könnyebben állíthat be bárki, bármikor. A csók közben éreztette is a férfival, hogy roppant hálás neki azért a meghívásért és figyelmességért, hogy ezt ajánlotta fel lehetőségnek. Amikor a próba említésére Tubrok a nyakához és vállához ért a bal oldalon nem tudta eldönteni, hogy csalódott legyen-e vagy örüljön, hogy pontosan tudta, hogy hol is kell leszedni a ruhát róla. Csalódott egy kicsit, hogy a férfi máris el akarta rontani a játékát, de örült is egyszerre, hogy nem lehet rajta olyan könnyedén kifogni. Persze Tubrok csalt, csak nem gondolta volna, hogy öltözködési szokásokról is értesült a HPI részéről, amikor találkozott a Birodalomból származó emberekkel. Ebből a két érzésből ami benne kavargott erre egyiknek sem mutatta jelét, hogy melyiket is gondolja, csak a szemöldökét vonta fel a szavakra.
< - Vagy rosszabb? – kérdezett vissza gyanakodva. >
Ahogyan haladtak végig a folyosón Ingrid is hasonlóképpen érzett, mint a férfi, és ezt egyáltalán nem rejtette el, nagyon örült, hogy végül is így alakult a mai nap és nem lett vége akkor, amikor elmondta azt, ami nyomasztotta, hogy kicsoda. Hogy végre elmondhatta valakinek, még akkor is, ha ott azt a férfi akkor rosszul is fogadta egy kicsit, de ennek most már nyoma sem volt szerencsére. Ő is felszabadult volt, jól érezte magát és boldog volt leginkább amiatt, amit a férfi felől érzett, hogy ő is jól érzi magát. Mikor kiértek az üvegfalú folyosóra Ingrid oldalra nézett, hogy megcsodálhassa a meseszép látványt, ami odakint fogadta. A tekintetével, amivel a férfira nézett, illetve a mozdulataival köszönte meg ezt a szép élményt, most nem szólalt meg, hogy úgy tegye meg, úgy érezte, hogy nem szükséges, mert a többi is kellően árulkodó volt. Mikor már felértek elindult a férfi oldalán és mindkét letámadást örömmel vette és hasonlóan viszonozta a Tubrok csókjait és érintéseit, ahogyan azokat kapta. Nem mélyült bele jobban, mert ha megtette volna tudja, hogy lényegében soha sem érik el a siklót, ahova tartanak.
< - Estére – elgondolkozott. – Még elég sok időnk van addig… Magamat ismerve és ha rajtam múlik, az első menet még mindig tartani fog – nézett kacéran a férfira. – A többi már csak azon múlik, hogy mennyire jó az álló- és teljesítőképességed. >
Sejtette, hogy ezen a férfi néhány pillanatra le fog fagyni, ha az eddigiekre is zavarba jött, akkor erre is. Ő maga nem indult meg, csak ment tovább, még akkor is, ha ezzel ki kellett bújnia a férfi öleléséből. Ha ez megtörtént, akkor jó néhány méterrel később áll csak meg és onnan néz hátra még mindig kacér mosollyal.
< - Nem is jössz? – kérdezte provokálva. >
Ezzel még egyszer hátranézett a válla felett Tubrok felé, majd indult tovább a siklóig, most már nem tervezte, hogy megáll, amíg oda nem ér, ha pedig megérkezik még ott megvárja a férfit és csak akkor száll be, ha már ott van Ragal is.

by Ajánlott tartalom