Un Nefer Ramirez

by **Bishop** Szomb. 17 Május 2014, 13:23

Név: Un Nefer Ramirez
Egyéb név(i): Kardfog, Ramirez
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: semleges, kicsit jó felé hajló, jellemzően toleráns, de van vadállatias énje is
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: Rákuniverzum alternatív jövője, Trapezohedron, 2025. november 2.
Kor: 25 év
Család:
- apa: Andrew Ramirez
- anya: Szehmet
- keresztapa: Zen Aian Khalil császár
Foglalkozás: volt énekes és zenész, volt gárdista, harcos, önjelölt hős
Testmagassága: 185 cm
Testsúlya: 90 kg
Szeme színe: vörös
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: testén lévő egybefüggő tetoválások, megjelenés-ruházat
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: a Rákuniverzumban természetesnek számító testi elváltozások jelen vannak, azon kívül teljesen egészséges, jó kondícióban van

Előtörténet:
Un Nefer akkor fogant meg, amikor Andrew az anyjánál volt a Rákuniverzumban „fogságban” két hétig. Az egyik reggeli szeretkezéskor elfelejtettek védekezni és meg is történt a baleset. Ez azonban csak később derült ki és Szehmet úgy döntött legvégül, hogy nem dobja el a gyerekét. Kilenc hónappal később született természetes módon, minden gond nélkül, de kicsit késve. Egyiptomi nevet kapott, amely egyben a halálra is utal, ehhez az anyja ragaszkodott, ugyanakkor megkapta az apai vezetéknevet is mellé. Kisbaba korában már a császár, Aian fogadta keresztfiának, mivel neki soha nem volt gyereke. Legelső napjaiban nem került a Trapezohedronon kívül, a templomban lett kialakítva neki megfelelő hely. Amikor nagyobb lett pár héttel, hónappal már megfelelő védelem mellett ki is vitték a szabad levegőre. Életének ezen időszaka ugyanúgy telt, mint bármilyen csecsemőnek, mindenről gondoskodtak neki, és odafigyeltek minden mozdulatára. Sok inger érte a kezdeti időszakban, ami később jó hatással volt az intelligenciájának fejlődésében. Háromtól hat-hét éves koráig már elkezdte felfedezni a világot, és ekkor találkozott a ténnyel, hogy nincs mindenkinek mindig ideje rá. Az anyjának fontos dolgai voltak uralkodóként, azt meg megszokta már, hogy apa csak másnak van, neki nincs. Barátkozott más nemesek vele egy idős gyerekeivel, de sokszor egyedül is el kellett magát foglalnia, amit meg is tanult. Különféle játékokkal, érdekes tevékenységekkel mindig lekötötte magát, amíg valaki nem ért rá vele foglalkozni. Annak ellenére, hogy szeret társaságban lenni, ennek hatása ma is érződik és ha szükséges egy sarokban néhány egyszerű tárggyal is órákig el tudja magát foglalni. A gondtalan gyermekévei közben számára észrevétlenül de teljesen integrálódott a Rákuniverzumba és megtanulta azokat az alapvető tényeket a világról, amelyek gyökeresen eltérnek a többi világétól. Itt nincs halál, az élet örök és könnyen egy végtelen szenvedéssé válhat. A teljes Föld és az űr uralkodója is Aian, aki a keresztapja és neki ezért természetes, hogy nem is olyan elérhetetlen, megfoghatatlan személy. A vörös szemek, testi kinövések, eltorzult emberek sem voltak soha idegenek számára, ez teljesen átlagos és elfogadott részéről. Amikor már nagyobb lett, tíz éves múlt, néhányszor járt kint a börtönnél, az oszlopoknál és figyelte az ott szenvedő, megkínzott, kiontott belű személyeket. Nem ijedt meg egy pillanatra sem, a kíváncsiság hajtotta, hogy hozzányúljon egyhez, de nem járt egyszer sem sikerrel akkor. Mindig csak próbálkozott. Azt várta, hogy ezért kap majd valamilyen büntetést, mert ott volt ahol nem kellett volna neki, de ez nem történt meg. Hagyták neki, hogy barátkozzon a Rákuniverzum kegyetlenségével is. Óvodába és alsóiskolába ugyan nem járt, nevelői és tanítói is voltak ehelyett, mégis rendszeresen találkozott más kisgyerekkel, összegyűltek játszani, ismerkedni. Ramirez nem sokra emlékszik ebből az időszakból, kellemesnek és szépnek találja, de igazán semmi nem történt, ami külön megmaradt volna benne. A változások akkor kezdődtek, amikor serdülni kezdett. A teste nagy változásokon ment át, az addigi normál testalkata megváltozott, magas lett és természetes módon kezdett izmosodni. Ekkor még nem tudta, de a képessége részben már aktiválódott és ez váltotta ki az erősebb folyamatot. Az elsők között tanulta meg, hogy az anyjával nem érdemes vitatkozni, visszaszólni neki, a lázadó éveiben. Természetesen kamaszkorában mindennel és mindenkivel baja volt, ha nem is túl nagy, a kisebb hibákon is könnyen fennakadt. A rá „kényszerített” feladatok ezen csak rontottak. De rengeteg mindent adott neki ez az időszak. Ekkor kezdett el feszültség levezetésként intenzíven edzeni, napról napra, bármilyen segítőszer nélkül. A nehezen megszerzett tudás, ismeretek kiszélesítették a látókörét, növelték a toleranciáját, ami a Rákuniverzumban kifejezetten ritka tulajdonság. Miután a rendszeres edzésekkel elérte azt a testalkatot és izomzatot amit akart már csak szinten tartotta magát. A megtakarított időt pedig további elfoglaltságokra fordította, szintén kifejezve saját ellenállását. Régi bandák számait kezdte hallgatni, Iron Maiden, Black Sabbath, Metallica, és kedvet kapott a zenéléshez. Az apjának soha ki nem használt erős zenei érzéke megmutatkozott rajta is. Dobolni kezdett, majd miután azt megtanult, áttért gitárra, basszusra elsősorban, de a többivel is tanult. Abban viszonylag jónak számított már fiatalon. De itt nem állt meg, a kezdeti visszakozás után kipróbálta magát vokálban is. És kiderült, hogy jó, tényleg jó. Nem csak a szolgálók és alattvalók próbáltak hízelegni, de egy egészen komoly kritikus is jónak találta a hangzását. Magas, bariton hangjával remekül el tud énekelni, majdnem mindent, ami neki megfelelő, de főként rockot, hard rockot és metált. Szerzésbe ekkor még nem kezdett, csak más számokat tanult be, komoly, saját céljai még nem voltak ezzel. Szórakozásból még zongorán is megtanult játszani. Tanulás közben ismerkedett meg későbbi legjobb barátjával, Brian Hanerrel, aki később a Sinister becenevet kapta tőle. Nagyjából minden téren egyetértettek és a világnézetük is hasonló volt. A kissé hangosabb és csendesebb jellem pedig remekül kiegészítette egymást. Nefer ekkor fiatalként már felfedezte a származásából adódó előnyöket is. A lehető legmodernebb és legjobb termékekkel kezdte magát körülvenni, a legtöbb téren. Vetetett magának egy luxus kategóriás repülő sportkocsit is, amit megtanult vezetni és egy időben a sarokra se volt hajlandó gyalog elmenni. Ezen a korszakon is túlesett de a vezetési tapasztalatai megmaradtak, ráadásul nagy sebesség mellett is egészen biztonságosan veszi az akadályokat még évekkel később is. Ebben az időben már a felesleges lázadás is eltűnt belőle és helyét a tisztelet vette át az anyjával szemben. Átgondolta a saját helyzetét és kisebb csodának vélte, hogy az anyja megtartotta őt. Mivel nem talált rá igazán okot, hogy miért tette. Az eddigi elnyomott érzésre is rátalált, hogy mennyire hiányzott neki egy apa kicsiként, csak akkor még ezt nem érzékelte. Neki kellett pótolni, amit arról a szülői oldalról nem kapott meg. Mégis, ezért soha nem tudta a szüleit hibáztatni, szó szerint egy világ volt köztük és mint kiderült, Andrew nem is tudott róla, hogy lenne egy fia, esélytelen volt az egész. Az első tetoválását nagykorúsága alkalmából varratta magára. A jobb felkarján, bicepszén egy nagy méretű, árnyékolt, színes Apokalipszis Lovasa, vörös köpennyel és jelképes fegyverekkel. Ezt teljes egészében magának szánta. A később védjeggyé vált napszemüveg, fekete kendő és fordított fekete sapka kombinációt ezután kezdte hordani. Mintegy „beöltözve” a szükséges eseményekre. Ez az új stílusa és megjelenése remekül kifejezte az elmúlóban lévő lázadó korszakának végét. Sok más mellett a képessége is ezen időszak alatt, a tizennyolcadik születésnapja után közvetlenül jelentkezett. Önmagában érzett valamilyen ösztönös, elemi hívást, aminek engedett. Kezdettől fogva biztos volt, hogy ő is mutáns, de addig a pontig nem volt nyoma. A két macska pedig mint kiderült egy igencsak nagy macskát hozott össze. Ramirez képes alakváltással, egy feline alakot felvenni. Két méternél is magasabb, nagytestű tigrisre emlékeztető állatias mutáns, fekete bundával és hosszú egyenes kardfogakkal. Gyenge regeneráció is társul ehhez, amely azért alakult ki, hogy a viszonylag könnyen letörhető fogait vissza tudja növeszteni, de ez az erő a teljes testére is kihat. Az állati alakjában rendelkezik minden hasonló mutációval rendelkező megnövekedett testi értékeivel, sokkal erősebb, gyorsabb, kitartóbb, jobbak az érzékei, az egész teste, felépítése fejlettebb. A Kardfog nevet a képessége miatt aggatták rá, amit ő maga is szívesen használ. Egyszerűbb és kifejezőbb mint a hosszú neve. A következő egy éve mindenfajta jelentős esemény nélkül telt el, az addigi életét folytatta, szórakozott, edzett, gyakorolt, a lehető leggondtalanabbul élt. Fokozatosan urává vált a képességének, magára tetette majdnem az összes meglévő tetoválását. Ezek a teljes mellkasán, hasán és karjain összefüggő, egymásba érő mintázatot alkotnak. Mindegyiknek van valamilyen célja, üzenete és sok köztük az egyiptomi jel is. Ez az ő saját története. Ezenkívül, ami iránt érdeklődött azt elsajátította időközben. A látszat ellenére egyáltalán nem vált műveletlenné, ellenkezőleg, a régi kultúrák, vallás és irodalom terén igen művelt és tanult is felsőoktatásban, még ha nem is fejezte be tanulmányait. De történt egy esemény ami kivált hatással volt rá. Addig még a Trapezohedronban szenvedő foglyokon kívül másnak nem ártott. Sinisterrel ment haza egy közös ivászat után, amikor az egyik utcán egy furcsa alak belékötött. Egy nagyon magas, de vékony, hosszú kezekkel és lábakkal rendelkező férfi, láthatóan igen sok kinövéssel és csáppal az arcán. Majdnem teljesen érthetetlenül kezdett Ramirezzel ordibálni és lökdösni őt, igen keményen. Nem kellett több Nefernek, kiadta a benne lévő frusztráltságot. Kegyetlenül megverte és örök életére megnyomorította a szerencsétlent. Már az első ütéssel kiütötte, amikor az emberi alakban is jelentős izomtömegeit használta. De utána sem állt le, kegyetlen agressziót alkalmazott. A férfit évekkel később sem tudták rendbe hozni. Az arca szilánkosra tört és visszafordult, majdnem minden, az orra, szája, szemei vissza vannak fordulva a koponya felé. Így képtelen rendesen lélegezni, vagy inni, enni. Ezeken kívül a teljes teste többszörösen meg van csavarva, a gerince több csigolyánál szilánkosra törve és annál fogva megcsavarva. Az összes belső szerve károsodott és nincs is olyan pontja ahol nem érez fájdalmat az idegsérülések miatt. A testet Ramirez visszavitte a lakrészéhez és csak ott dobta le, kiadva az őröknek, hogy csináljanak vele valamit. Okosan másnap elkerülték a társaságát, senki nem zavarta. Ismét összeszedte a gondolatait és elérkezettnek látta az alkalmat, hogy kezdjen valamit az életével.
Húsz éves korában alapította meg Sinisterrel és egy harmadik, dobos, barátjukkal, James-el az együttest. Felvettek még két gitárost és elkezdtek számokat írni és szerezni. Kezdetben öten lettek volna férfiak a bandában, de az egyik tagot lecserélték Gulyás Csillára. Egy magyar professzionális gitárvirtuózra, aki Ramirez szerint zseniális. Később ő is az egyik legközelebbi barátjává vált. Elsősorban a nő szólói váltak, Sinisterrel vállvetve a legjobb hangzású részekké a számokban. Valamint a férfi rajongóknak is volt valaki, aki után álmodozhattak. Már az első albumukkal befutottak. A zenéjük maga, a számaik elég kemények voltak ahhoz, hogy az acélvonalasak se találják nyálnak, de a nagyközönség is élvezze a ritmusosság miatt. A jól megírt és tartalommal rendelkező szöveg, Ramirez remek hangjával tetőzte mindezt. Itt magát is ki tudta fejezni. A csupán két lassú számuk közül, az egyik ugyan kimondatlanul, de érezhetően az anyjának szól és abban köszöni meg, hogy megszülethetett. De a kemény számok alatt is jól ki tudta magát „üvöltözni” természetesen csak zeneileg korrekt módon. A sok közül az egyik ilyen szám, a második amit teljes egészében ő maga szerzett, Aian dicsőítésére szól. Lényegében a Halál megölését és az uralkodóvá válását mondja el ebben. A többi szám mind közös munka és gyakorlás eredménye. A banda két évig volt együtt, ezalatt négy albumot adtak ki és a búcsúzóalbumot. Ez folyamatos, szinte lehetetlen hajtást, próbákat, felvételeket és koncerteket, turnékat jelentett. A tagok hetente cserélgették a cipőiket, bakancsaikat mert egyszerűen lejárták őket. Gyakran csak leültek valahova és elaludtak a fáradtságtól. De végigcsinálták. Sem Szehmet, sem Aian nem adott nekik hátszelet, elkerülve azt a vádat, hogy ők futatták be őket. Ettől szerencsére elzárkóztak ideje korán. Két év után azonban, a csúcson mindez véget ért. Egy sajnálatos baleset után James örökre nyomorékká vált. Ez nyomot hagyott mindenkiben. Mivel már nem voltak ugyanazok, nem akarták tovább folytatni. Előre bejelentették a felbomlást, és elkészítették hivatalos, utolsó albumukat. Ennek utolsó koncertjén már Kardfog is leköszönt és bejelentette, hogy otthagyja a zenei pályát. Ő és Sinister leléptek és nem tértek vissza, a többiek más helyet találtak maguknak és Csilla alapított egy igen sikeres saját zenekart, ami azóta is működik.
Újabb fél év telt el kényelmes semmittevésben, ami alatt ki tudta élvezni a megmaradt fényt és csillogást. Hosszas gondolkodás után döntött úgy, hogy belép a Gárdába. Ezt elsősorban azért tette, hogy megkomolyodjon, végleg, teljesen, már huszonkét éves korában. Legjobb barátja is nem sokkal később követte őt, de szándékosan más helyekre kérették magukat. Átesett mindenfajta kiképzésen és jó eredménnyel végzett. Megtanult különböző lőfegyvereket használni, lőni azokkal, ez ösztönből jól ment neki, az apja régi énje miatt, de ő maga utálta ezeket a fegyvereket. Önvédelmet és közelharcot, harctéri taktikát, a katonai hierarchiát, harci járműveket vezetni és mindent mást amit az alap képzés biztosított is elsajátított. Elsősorban nála a gyakorlaton volt a hangsúly, az kellett neki, hogy kemények legyenek vele. Jó néhány kiló tiszta izmot is felszedett az edzések alatt, tovább növelve a tömegét ezzel. A kiképzés után hivatalosan is teljes taggá vált és megkezdte a szolgálatát. Ezt korrektül, elhivatottsággal végezte. Azonban két év után ezt is otthagyta és kilépett a Gárdából. Erre egy oka volt, látta, hogy nem igazán tud részt venni a Rákuniverzum háborúiban. Hiába is tette volna amit akar, a harcokban elsősorban a Kree haderő dominált, ami kérdés nélkül jobb és erősebb az emberinél. Az űrben is ők csatáztak és alapvetően a Gárda sem teljesen azt a szerepet töltötte be, amire számított. Csak egy egyszerű egyenruhás „biztonsági őrnek”, „ügynöknek” érezte magát ebben a helyzetben. Természetesen ez nem így volt teljes egészében, de Un Nefer így élte meg. Sinister maradt a szervezetnél és hamarosan valamivel feljebb is került a Gárda ranglétráján. A kilépés után Un Nefer már a saját útját kezdte járni. Hosszabb ideig küldetéseket teljesített, saját maga vagy más magas körűek utasításaira. Bejárta egyedül majdnem a teljes Földet és az idegen galaxisokban is megfordult, valamint jó néhány alternatív világban is járt. Elsősorban magát kereste az utazások és küldetések alatt. Sok helyzettel, személlyel, konfliktussal találkozott és szépen lassan meglelte magát. Egy esetben megvádolták azzal is, hogy vámpír és ki akarták vallatni Dracula terveiről. Elég nehezen tudta magát kimagyarázni, mert a szemfogai mutációja miatt emberi alakban is valamivel hosszabbak, az Ősöregek révén a szemei vörösek és a testén több Deathbat tetoválás is van. Fél nap fogság után azonban, amint felkelt a nap hagyták neki, hogy kifeküdjön, mindenfajta ruha vagy tárgy nélkül a napra és így igazolta magát. Viszont nem volt mindig ilyen szerencsés. Szerzett sebeket, volt amikor elbukott és olyan is, hogy a saját világába kellett visszajönnie, hogy elkerülje a halált. Ez kellett neki, hogy ne menjen minden rendben, ez segített. Amikor csak tudta elkerülte a mutáns képességének használatát és emberként próbált megoldást találni. Meglátogatta az apját is, annak világában és a férfinak tőle kellett megtudnia a létezéséről és, hogy egyáltalán van egy fia. Ez egy meglehetősen kettős találkozás volt, rendkívül kellemes az egymásra találás miatt és kellemetlen, a hosszú eltelt idő miatt. De sok minden elrendeződött akkor. Nem tudta azt sem nem észrevenni, hogy az apja mennyire szereti őt. Egy év után visszatért a Trapezodhedronba és a sarkára állt. Eldöntötte, hogy vissza akar és vissza is fog menni az időben. Egészen arra a pontra, amikor még meg sem született. Ezt már nem útkeresésből döntötte el és előtte egy komoly belső vita előzte meg. Látta a világ, mindkettő, a sajátja és a Végtelen Háború, koránt sem bíztató helyzetét és úgy döntött, visszamegy arra az időre, hogy tudjon segíteni, változtatni a történéseken. Meglepetésére semmi nem állt az útjába. Előre kiválasztotta a napot, amikor visszamegy az időben és felkészült rá, mind testileg, mind lelkileg. Végül magára öltötte a szokásos menetfelszerelését, az elmaradhatatlan kiegészítőket és egy fekete hátizsákba pakolt legfontosabb dolgokat, ételt, italt, fegyvert, könnyen hordozható technológiát. Megállt a kapu előtt, már előtte mindenkitől elbúcsúzott, már csak ettől az időtől kellett. És hirtelen átlépett a kapun.

Képesség:
Feline mutáns. Alakváltással képes egy macskaember kinézetet felvenni. Ebben egy jó két méter magas, izmos tigris, fekete bundával és hosszú, egyenes kardfogakkal. Minden tulajdonsággal rendelkezik, amivel más állatias mutánsok. Több tonnás erő (10), gyors reflexek, ösztönök, fejlett érzékszervek, karmok és fogak csontok töréséhez, kis ellenállás. A kardfogai erősebbek, azzal keményebb anyagokat is képes tépni.
Ezen kívül kis mértékű regenerációval is rendelkezik, ami a fogai miatt alakult ki:

Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően.

Szakképzettség:
Kapott alapvető katonai kiképzést a Gárdánál. Tud katonai felszerelést és fegyverzetet használni, jó lövő, gyakorlott közelharcos. Harctéri taktikában is jártas és alapszinten a katonai járműveket is tudja vezetni, használni a rajtuk lévő fegyverzetet. És az egyéb kiképzéssel járó tudást is megszerezte. Civil járműveket is gond nélkül tud vezetni, amit korábban tanult még.
Zenész és énekes. Billentyűs hangszeren, elsősorban zongorán, szintetizátoron átlagosan, de gyakorlottan játszik. Dobon nem kiemelkedően, de érezhetően jól játszik. Gitárokon már egészen jó, tehetséges, viszont nem ebben a legjobb. Az éneke nemzetközi szintű, ha kell, bármit ami a hangjának megfelelő el tud tisztán énekelni, rendkívül élvezetesen. Feline alakjában is képes, de csak a legmélyebb hangokon énekelni.

Felszerelés:
Saját magánál tartott hátizsákban magával hozott a jövőből néhány felszerelést. Ételt, italt, egy kést, egy energiapisztolyt, némi pénzt, saját maga azonosítására szolgáló adatokat, valamint egy karkötőt, amit képes holokivetítős tabletként használni, és hozzáférni az azon tárolt adatokhoz. Ezek elsősorban a múltra és a jövőre vonatkozó dolgok.

Kinézet:
Un Nefer Ramirez Hqdefault