New York (Föld)

Such pár lépéssel közelebb megy a térképhez, hogy jobban megvizsgálhassa a megjelenő pontokat és a zónákat. Nagyjából minden úgy helyezkedik el, ahogy várta, csak két olyan gép van, ami látszólag túl elhagyatott helyen épült, de az sem lehet véletlen. Zaphire után ő is módosít a térképen, megpróbál ráközelíteni az Észak-Amerikai részekre, jobban szemügyre véve az ottani területeket. Ha ezzel megvan, akkor újra globális méretűre nagyítja a térképet. A hallottak alapján nem lesz könnyű visszajutni a saját világába, ha úgy alakul a helyzet, talán elsőre megfelelőbb lenne maradni egy bizonyos ideig. Egy biccentéssel jelzi, hogy mindent ért. A felvetésre azt a reakciót kapja, amit vár, de majd csak később fog választ kapni.
- Minden információ hasznos lehet, csak tudni kell kihasználni. Legalább már alapszinten ismerem ezt a világot, ami létfontosságú. A zónákról viszont nem tudok semmit, azt mondtad az ókori birodalmak szerint lettek felosztva. Ez mit jelent pontosan. Illetve - kezével a megfelelő részekre mutat a térképen - - India, Japán és Kína miért nem tartozik közvetlenül egy zónához sem?
Ezúttal nincs elképzelése a lehetséges válaszra és így tényleges kíváncsisággal várja a választ Zaphiretől. Ha ezt megkapja, akkor a hallottak felvetnek benne még egy fontos kérdést, amit már sokkal előbb fel kellett volna tennie.
- Ebben a világban milyen nagyobb szervezetek léteznek, amik nem köthetők Aian-hoz? Létezik a SHIELD, AIM, X-MEN, Bosszú Angyalai, Magneto, Apokalipszis vagy bárki, akinek nagyobb hatalma van?

Such szemei előtt szinte kirajzolódik a világ helyzete és felépítése. Az egész valóban különösnek és némileg kifordultnak tűnik, főleg az itteni emberiség miatt, de minden logikus. A nagyobb szervezetek is léteznek, ahogy a meghatározó személyek is, ez általában jellemző az alternatív világokra, mint ahogy az ő világa is csak egy alternatíva.
- Mond. - válaszolja röviden az orosz maffia módszereire. Asgard várost is megtalálja a térképen, ami magyarázza a grönlandi szerkezetet, talán még érdekes is lehet az istenek és a Föld kapcsolata, ha nem csak egy-két Asgardi van jelen. Walker az AIM vezetője, tehát igen magas rangú személy, Millert is látta már, amikor a folyosókon haladtak, ő a Gárda vezetője, így lassan összeáll a kép. Nem olyan rossz a helyzete, ha személyesen az AIM vezetője foglalkozott vele, legalábbis nem csak egy átlagos szétszedendő kísérleti alany lesz. Még két nyitott kérdés maradt Suchban.
- Azt még meg tudod mondani, hogy miért az ókori birodalmak szerint osztották így fel a világot? Volt rá valamilyen ok, valakinek az utasítására, vagy magától alakult így ki a világkép. Valamint, itt milyen nézeteket követ Apokalipszis?
Ha Zaphire már nem használja a térképet, akkor gyorsan pár másodperc alatt megpróbálja kiismerni a kezelőfelületet, majd kilépni a térképből és hálózati elérést keresni. Azzal könnyebb lesz tájékozódni, ha eddig eljut, elsőnek rákeres az AIM szervezetére, általános információkért, már eddig is eleget kérdezett, és ez így könnyebb.

Such meglepődik azon, amikor Zaphire elkezdi jobban kifejteni a dolgokat, a mond kifejezést válasznak szánta, a kérdésre, hogy mond-e ez neki valamit, de túl félreérthető volt, hiba. Most már nem szakítja félbe a lányt, még ha tudja is, hogy mit fog mondani. Végighallgatja türelmesen majd bólint. A másik két kérdésre is pontos választ kap. Pár másodpercig az eddig hallottakat rendezi a tudatában és megjegyez mindent, amit eddig hallott, ezek mind fontos információk és még kelleni fognak, alapszinten biztosan.
- Nézzük csak... - mondja a keresés előtt, általában teljesen feleslegesnek tartja az ilyen jelentéktelen megszólalásokat, de most a lány miatt szükséges, hogy minimálisan tartsa a társalgás menetét. A keresés eredménnyel jár, bár amikor megjelenik a cég név, Such arca pár másodpercre ismét hideggé és érzelemmentessé válik, majd újra visszaveszi az eddigi maszkot. Lassan kifújja a levegőt, Walkerről nincs új információ, ezeket már ő is tudta. Such kicsit hátrébb lép a géptől, majd Zaphire-re néz.
- Van esetleg még valami ötleted, hogy mi lehet fontos? Kezdek fáradt lenni. - természetesen ez mind hazugság, a délutáni alvás, a látomás ellenére pihentető volt és még akar kérdezni, de most kíváncsi, hogy Zaphire merre akar elindulni.

Such már egészen kiismerte nem csak a világot, hanem Zaphire-t is, legalábbis azt a részét, amit eddig látott belőle. A lány néha többet nyújt olyan területeken ahol eddig Slade nem várt tőle semmit, máskor pedig mintha kegyetlenül túlbecsülte volna őt. Talán még kivételesen megbízható is lenne, ha nem a túlzott naivsága és ártatlansága tenné megbízhatatlanná, bárki aki kicsit is belelát könnyen kijátszhatja, így vigyázni kell vele. Ez magyarázhatja azt is, hogy a képességei ellenére, miért nem sikerült egy szerető segítségével kilépnie magasabb pozícióba. Sajnos a tervezés is meg is szakad, most már nem akarja tovább folytatni az egészet, azzal ellent mondana magának.
- Rendben, akkor hozok neked egy takarót. - válaszolja a kérésre, majd visszamegy a szobába és a sajátján kívül keres egy másikat, amit visszavisz a nappaliba - Reggel jön majd vissza Walker a piramisba, előbb-utóbb biztosan keresni fog majd.
Még megvárja a reakciót, majd tovább áll és miután elrendezi a legfontosabb esti dolgait, visszamegy a hálószobába. Ott végigfekszik az ágyon és újra végiggondolja az eseményeket, gondolkozik, nem fáradt, de megvárja, amíg elalszik.

//Rendben, úgy írtam a posztot is.//

A szárnyas Zaphire válaszából megtudta, hogy Pók nem mostanában kap olyankülsőt, ami jó álca lenne. Ez érdekelte igazán, nem a bébiisten, ahogy az előbb is mondta. Arra pedig nem látott reményt, hogy egy ilyen agymosott hívő segítsen a társának megszabadulni a világ egyik urától. A továbbiak még több kérdést indítottak be Szeráf agyában és próbált ezekből összerakni valamit.
Such rövid úton elintézte a dolgot és megint máshová kerültek. Szeráf először bemérte a távolságot a meglepett evilágiak és az ő kis csapatuk között. Ha közel voltak, akkor nem mondott semmit, csak Such-ra és Zaphire-re nézett, várva, hogy csinálják, amit lehet, hogy ne keltsenek még nagyobb gyanút, mint eddig. Ha viszont úgy látta, hogy a helyi előkelők elég messze vannak és nem fogják hallani, akkor így szólt Such-hoz:
- Kezdem unni, hogy te döntöd el, hova ugrálunk. Egyáltalán miért akartál te erre a világra jönni? És most mit akarsz? Mert mi csak haza akarunk menni. Az a bizonyos Dr. Zield Jones ki akart minket vesézni, hogy vizsgálgasson. Ha az volt a legjobb hely, akkor itt mit csinálunk? Hallgatlak.
Szeráf tényleg így tett. Ha bárhonnan lecsapott volna rájuk valami vagy valaki, akkor igyekezett fedezéket keresni magának. Nem volt meggyőződve arról, hogy Such nem csak a saját bőrét menti. Lyron elől nyilván el akart menekülni, mert ő sem élte volna túl. Most viszont eljátszhatja, hogy ő lojális maradt és újra leszállítja a foglyokat. Ha így tesz, akkor lángolni fog, gondolta magában Szeráf. Jobbat ő sem tudott, így kénytelen volt maradni, akármennyire bosszantotta a helyzet. Figyelte Such arcát és testbeszédét, hogy akaratán kívül elárulnak-e valamit. Igazi fapofának, kőarcnak ismerte, akinek az érzelem valami luxuscikkféle volt és az érdekei jobban számítottak, úgyhogy nem sokat várt ettől, de mégis figyelt.

Elindulunk együtt végül a piramisok felé, amikor újabb teleportálás következik, és előtte a megszokott fényjelenség. Ahogy végigmérem a terepet meglepetésemre egy újabb piramist látok, de ez már sokkal modernebb. Nem tudom eldönteni, hogy hol lehetünk, ezért kérdően tekintek a többiek felé. Miközben ismét támpontokat keresek, egyben figyelek más személyekre és a lehetséges veszélyforrásokra is. Egyelőre még nem indulok el, mert szeretném tudni, hogy mi a közös elképzelés terv. Tudom, hogy nem bízhatok bennük, nekem itt mindenki az ellenségem, ezért fel kell készülnöm mindenre.
~ Kivárok, hogy valóban vissza tudunk-e jutni a saját világunkban, ha nem akkor kénytelen leszek szétválni tőlük. Sokkal biztosabb és kifizetődőbb is, egyelőre nem tudok mást tenni, mint kivárni és megpróbálni lehetőségeket találni. Örökre nem maradhatok itt.
Magam előtt összefűzöm a karjaim és egy nyugodtabb pozíciót veszek fel. Ettől függetlenül figyelem a környezetem és a körülöttem lévőket, folyamatosan ugrásra készen állok, hogyha valami mégis rosszul alakulna, akkor időben sikerüljön majd kitérnem, vagy el tudjak esetleg menekülni. Bár most ennek esélye kisebb.

Such a teleportálás után egyelőre eltünteti a teleportkarperecet, most egy ideig nem lesz rá szükség ha minden jól megy. Végignéz a többieket és felméri a helyzetét. Már itt vannak a piramis közelében, már csak a többieket kell meggyőznie a tervéről, hogy minden jól menjen. Szeráfra néz a mutáns szavai után, teljesen nyugodtan és hidegen, ahogy szokta. Még megvárja, hogy mindenki rá figyeljen, majd válaszol.
- Nekem a túlélés a célom, nem tudom, te mit akarsz Szeráf. A többi gép ami képes a realitások között kaput nyitni valóban megközelíthetetlen. Apokalipszis, Asgardiak, a sztálini módszerekkel működő orosz maffia, az ázsiai császárságok uralkodói, ezek a személyek birtokolják a gépeket és mindegyikük Aiant szolgálja. Soha nem jutnátok ki. A legegyszerűbb, ha visszamegyünk, de máshogy. Csak azt kell elérni, hogy ne kezeljenek titeket rabként, vagy csak részben tekintsenek annak. Azután, ha az itteni gép elérhető, már lehetséges a hazajutás. A kellő kapcsolatok már megvannak, már csak az érvek és biztosítékok hiányoznak.
Such a végén egy kérdő tekintettel néz Szeráfra, kíváncsi, hogy a volt társa mit gondol erről, mennyire tartja megvalósíthatónak. Ezután a többiek reakcióját is figyeli, hátha feltűnik neki valami. Egyelőre minden ötletet nagy odafigyeléssel hallgat meg és elemez ki, de meg van a saját koncepciósa is, ha nincs elég információ.

//Elnézést kérek, azért mert nem írtam egy ideig.//

//Van néhány percetek, amíg az őrség megérkezik hozzátok, így azalatt nyugodtan szabadkörözzetek párat, hogy eldönthessétek, hogy ki mit tesz, mert ha vki megszökne, vagy ehhez hasonló, annak most lesz erre kis ideje. Aztán ha szóltok, hogy végeztetek, folytatom a mesélést. Zaphire meg úgyis Such-ot támogatja, de ha van a lányhoz kérdés, akkor írok vele, hogy válaszol.//

Szeráf figyelt, de Such ugyanolyan kimért volt, mint mindig. Nem igazán lehetett rájönni, hogy igaz-e, amit mond. A szárnyas inkább a lányt kezdte figyelni, mert az ő reakciói természetesebbek voltak. Rajta látott már félelmet, félénkséget, bizonytalanságot és talán most is észrevesz valamit. Másban nem igazán bízhatott ebben az univerzumban. Talán még Vízióban, de neki se híre, se hamva nem volt és úgy tűnt, vakvágány lenne most az ellenállókat keresni.
Such érvelése tiszta és egyenes volt. A szárnyas is figyelte a terepet, a tetőt, az épület melletti részeket és a jelenlévőket, hogy ha baj van, tudjon menekülni. Közben a valóságformázónak is válaszolt:
- Szóval kapcsolatok vannak. Két egyenruha is van. A szemünkkel kellene valamit kezdeni. Tudsz olyan vörös kontaktlencsét alkotni, ami a megtévesztésig hasonlít az itteniek szeméhez? Akkor addig megvagyunk, hogy nem leszünk gyanúsak elsőre.
Gondolkodott, hogy követni kellene-e Such tervét vagy tud jobbat, de egyelőre nem tudott. Ötletei voltak, de csak Zaphire és Such tudhatta, mennyire megvalósíthatóak. Biztos, ami biztos, felvetette ezeket:
- Ha elkezdenek minket keresni, mennyi időnk lehet? És kiknek van bejárásuk a géphez? Őrjárat, karbantartók, takarítók, stb...
Ezek egyelőre csak kérdések voltak, de talán közelebb vihették őket a megoldáshoz. Szeráf várta, hogy Ramirez előáll-e valamivel és Pók... A tudósnak biztos lehettek jó meglátásai, de a némasága nagy akadály, gondolta a szárnyas. Még ezt is feldobta Such-nak a fejável Pók felé intve:
- Neki nincs valamid? Legalább egy papír meg egy ceruza?

Összefont karokkal figyelem a környezetet, egyelőre nem látok semmilyen mozgást, de nem tetszik a helyzet. Valamiért egyre gyanúsabb az egész, de ez a többieken nem látszik. Egyelőre még kivárok, de még jobban a lehetséges veszélyforrásokra koncentrálok, hogy még időben észrevehessem ha ez csak egy csapda, amibe belesétáltam.
~ Kivárni értelmetlen lenne, ki kell jelölni egy célt és elindulni arra. Út közben ugyanúgy megoldható minden hátráltató tényező kiküszöbölése. Csak nincs merre menni, ezek szerint egyik géppel sem lehet úgy hazajutni, hogy annak ne legyen túl nagy ára, ha egyáltalán lehetséges. Talán a legegyszerűbb lenne visszamenni a templomba.
Ha akármilyen gyanús jelet észreveszek, csapdát, érkező ellenséget, esetleg egy támadásra, csapásra utaló jelet, akkor nem habozok. Felgyorsítva egyszerűen megpróbálok kellő és biztonságos távolságba rohanni. Futás közben egy kis ívet is felveszek, hogy ne legyek olyan kiszámítható még gyors mozgás mellett sem. A többieket most gondolkodás nélkül ott hagyom ha kell, csak megpróbálok távolabb kerülni, amennyiben szükség van erre.

Such végighallgatja Szeráfot, közben kezdenek összeállni benne a dolgok. A mutáns nem mond túl sok újat, de az ötletei határozottan használhatónak tűnnek, bár lehet nem értette meg Sladet teljesen. Koncentrálni kezd és egy fehér papírlapot, valamint hozzá egy fekete tollat próbál teremteni képességével. Ha ez megvan átnyújtja Póknak.
- Egyelőre ennyi, több tárgyat egyszerre fölösleges lenne fenntartanom, a lencsékre később lesz szükség, álcázáshoz most nem. A realitásutazásra képes gépek nagy részét csak Aian magas rangban lévő emberei használhatják. Például Szehmet, vagy az Asgardiak lehetnek ilyenek. De ők is csak akkor, ha feladatuk van. Frontálisan nem fog sikerülni az, hogy elérjük az egyik gépet, időre van szükség. Türelem Szeráf. Mindjárt kitalálunk valamit Zaphire-al.
Ezután ismét koncentrálni kezd, most lehunyja a szemét is és kifújja a levegőt. Most egy lézerpisztolyt akar a kezébe teremteni, egy teljesen működőképest, fegyverként. Addig próbálja, amíg nem sikerül, még ha ez most több energiát is vesz igénybe. Ezután újra Szeráf felé fordul.
- Ha szükség van rá, akkor neked is teremtek egyet. Benned bízok, innen. Ez a hely más, mint ahol legutóbb jártunk.
Egyelőre vár a válaszra és nem különösebben zavartatja magát Such. Zaphire-re néz, hogy a lány is hozzá-e akar tenni valamit az eddigiekhez.

// Nem ezzel akartam írni, de a delete gombot már elvették:) //

Such tovább magyarázza a dolgokat és kiderül, hogy Szeráf elképzelése egy kicsit téves. Nem szivároghatnak be gyanútlanul, mivel csak egy-egy személy van kijelölve a gépek látogatására és kizárólag céllal. Ideje lenne már annak a "valaminek", amit e világ ismerői, azaz Such és Zaphire akarnak kitalálni. Ők tudják, mi hogy van, Szeráf csak dobálja az ötleteit, hátha van köztük használható. A türelemre intés nem sokat használt a szárnyasnak. Eleve nem volt egy beletörődő típus és az ilyen megjegyzések csak bosszantották. Most mégis igyekezett tudatosítani magában, hogy a forrófejűség jelen esetben egyet jelentene az örök szenvedéssel. A pisztolyra bólintott, hogy jó volna neki is egy. A tűzgyújtás és a repülés itt nem minden, sőt nem sokat ér.
A lány végre segítőkésznek bizonyult, talán belátta, hogy ezek itt vele szemben ártalmatlanok és nem Aian ellen dolgoznak, hanem csak mentenék a bőrüket. Az a kristály lehetett, amivel Aian elindult a többi univerzum meghódítására. Logikus, hogy ha van rá mód, akkor ők is ehhez nyúljanak.
- Akkor ha be tudod programozni, menjünk is innen Moszkvába!
Pók feltett néhány kérdést, amik tudós szemmel íródtak. Az őrök mentalitása és a fogadtatás módja, a felszerelés, őrségváltás ideje valóban fontos kérdés volt. Ahogy az is, hogy a multiverzum közepéről hogyan vezet az út tovább és hogy Zaphire honnan tudja ezt a titkos információt. Lett volna egyszerűbb módja is, hogy kézre adja őket, így a szárnyas nem látott ebben csapdát. Inkább valami korábbi tapasztalatot sejtett. Amíg teleportáltak, erre rá is kérdezett:
- Talán maga is egy másik realitásból jött és járt a középpontban?
Ha így van, akkor még borzasztóbb volt belegondolni, hogy milyen agymosás mehet itt. Szeráf nem akarta megvárni, amíg belőle is egy aianista vörösszemű, torz lény lesz. Ha Such-nak nem sikerül a teleportálás, akkor viszont a szárnyas igyekszik gyorsan eltűnni a nagyon csendben valószínűleg ugyanerre készülő Ramirezzel együtt.

Figyelek, de az őrség egyelőre még nem érkezik meg. Jó helyen állunk, vagy még nem érzékeltek, vagy több idő, amíg eljutnak ide, ezzel mindenképp időt nyerünk. Sajnos nem ismerem a világot, de nem is akarok különösebben részt venni a tervezésben, ez legyen a többiek dolga. Nem szabad bíznom bennük, ezt tudatosítom magamban, ha a helyzet úgy alakul, akkor egyszerűen ott kell hagynom őket.
~ Moszkva, a régi kommunista módszerek által kormányozva. Egy hiba elég és ugyanolyan könnyen elkaphatnak. Az egyenruha nem fog megvédeni, az erőmet kell majd használnom. Nem olyan egyszerű megszerezni azokat a kristályokat, mint ahogy gondolják.
Elgondolkozom rajta, hogy felgyorsítva elfussak a sivatag irányába, de az nem oldana meg semmit. Egyelőre a csapattal maradok és megpróbálok eljutni Moszkvában a kristályokhoz. Ha nem sikerül, akkor még ugyanúgy lesz lehetőségem menekülésre. Továbbra is minden irányba figyelek, nehogy meglepetés szerű támadás érjen, ezúttal a társaim is szemmel tartom. Ha nem történik semmi, összefont karral várom a teleportálást, azután azonnal felmérem a terepet, legalábbis megpróbálom, mint minden alkalommal.

Such örömmel látja, hogy Zaphire is segít neki, most, hogy szüksége van erre, a lány sokkal kevésbé naiv és megfontoltabb, most hogy szüksége van rá. Végighallgatja Szeráfot, és közben felméri a helyzetet, elsősorban kettejük helyzetét. Ez sok mindenen változtat, bár az alapkoncepció marad, Such terve szerint innen, diszkrétebb módszerekkel is megoldható lenne ugyanaz, de Szeráf kézzel foghatóbb és gyorsabb eredményeket akar. A karját, amin előbb a teleport karperec volt, felemeli és megmutatja egy pillanatig, már nincs rajta a tárgy, így várnia kell, még neki is. A kezében lévő fegyvert azonnal eltünteti a képességével, majd erősen koncentrálni kezd. Behunyja a szemét, lassítja a szívverését, valamikor bent is tartja a koncentráció miatt. Próbál ismét egy az előzővel azonos teleportkarperecet teremteni. Ha kell ezt egészen addig folytatja, amíg nem merül ki túlságosan. Amint sikerül megszereznie a teleportot, beállítja célnak Moszkvát, de nem a belvárost, csak a város környékét vagy a külvárosi részeket, ahol nem veszik őket azonnal észre.
- Várnod kell a fegyverre, egyelőre ez is elég, a képességeket kell majd használnunk. Oroszországot teljes egészében a volt orosz maffia kiemelkedett tagjai vezetik, Sztálinista módszerekkel. Elég egy hiba és sokkal rosszabb helyzetbe kerülhet bárki.
A figyelmeztetés után teljesen szótlanul aktiválja a teleportot, ha addig azt sikerül megteremtenie. Most egészen másképp alakulhat a helyzet, ami Such számára még jó is lehet, ezért kivár. Ha nem sikerül a teleportálás valamilyen ok miatt, akkor azt jelzi, hogy nem fog menni.

Kellemetlen mint mindig, de nem rosszabb egy teleportálásnál, el is múlik mire végiggondolom. Megigazítom a napszemüvegem, mialatt végignézek a piramisokon. Nem értem az AIM, hogy gondolta, hogy beküld a saját pajzsain át, amikor már előttem is megvoltak nekik. Nem vagyok hülye ehhez, elszámolták. Kinyújtom a végtagjaim és tüdőmbe szívom a friss levegőt, tekintetem az égre emelve. Nagyjából minden a helyén van, csak furcsán régi az egész. Félvállra veszem a hátizsákom, elindulok a piramisok felé, de már az első lépésnél megtorpanok.
~ Hát persze, elfelejtettem. Még újnak számítok itt.
Nyugodtan kivárom, hogy ideérjenek a fiúk. Ahogy elnézem őket, ők sem sokat sokat változtak, fognak változni.
- Jól van fiúk, csak ne csináljatok semmi olyat, amit később megbántok.
A parancsnak eleget teszek, ledobom a vállamról a táskám, lehajolok és két kézzel magam elé dobom két métert. Rugdosni a homokban nincs kedvem. Letérdelek, hideg nyugodtsággal összekulcsolom a kezeimet a tarkómnál. Ki kellene bírnom, de a kérdés után az izgatottságtól elmosolyodom.
- Öhm. Un Nefer Ramirez a nevem. 2050-ből jöttem, innen a piramisból. Szehmet úrnő első és egyetlen fia, Aian császár keresztfia. Gárdista is voltam, szóval ismerem a protokollt. Ott a táska, van benne egy adathordozó, amivel tudom magam igazolni.
Komoly, mélyebb hangon beszélek, csak a megfogalmazásom a szokásos. Nem érzem magam fenyegetve, ők nem ismernek de én őket igen. Ha meglepődnek azon amit mondok, és nem szegeznek már nekem fegyvert felállok és leporolom magam. Nem számítottam rá, hogy rögtön térdelnem is kell.