A kertvárosi lakónegyedek utcái, házai

Egy hatalmas kiterjedésű lakónegyed a megye belsejében. Itt-ott megszakítják a házak sorát a mezők, erdők, rétek, tavak vagy más természeti képződmények. Kertes házak, emeletes házak, ikerházak... Van itt minden, és mivel folyamatosan érkeznek a menekültek az ország más területeiről, így az Új Parlament elrendelte az állandó építkezéseket. Mindig újabb és újabb házakat húznak fel, sokszor az új lakók igényei (és persze pénztárcája) szerint.



Az eredeti topic

Adam a Mexikói út után idejött. Így már figyeli egy ideje a tábornokot. A hétköznapokon végig Jerseyben dolgozik Aztán hétvégeken mint a becsületes emberek templomba járt. Adam nem kockáztatta meg azt, hogy a templom megfosztja erejétől ezért nem ment még be. Figyelte a tábornokot végig. A gyerekeit is figyelte és azt is, hogy mikor hova és hány testőrrel megy. A férfi feleségét nem látta még egyszer sem. A férfi állandóan fegyvert visel. Adam beszerzett egy kést és eldöntötte, hogy a templomban a legkönnyebb elkapni a férfit. Eddig mindig máshol aludt most viszont a templom közelében vett ki panziót, és a kocsijában aludt. A panzióba tette a ruhákat amikbe át fog öltözni. Nem a hétköznapokon használt alakjában megy a templomba ezt is eldöntötte már. Az akciót úgy tervezte meg ahogy más egy bevásárlást. A férfi ma a templomba megy megnézi, hogy bent tud-e alakot váltani. Ha igen akkor el tudja kapni a tábornokot. Így hát az autóját a panziótól nem messze leparkolta. Soha nem ment vele oda, hogy ne legyen feltűnő. A férfi felvette egy öregebb kopaszodó néger férfi formáját még hátát is meggörbítette picit így indult gyalog a templomba.

Adam immár átöltözve lép ki az utcára. Mosolyogva sétál az autóhoz és elindul vele. Egyenesen New Yorkba indult. Közben elkezdett a terven a dolgozni. A célpontja egy X-men. Tudja, hogy hol lakik. Menet közben a kocsiban vált alakot. Ismét fehér magas férfivé változik. Betartja a sebességhatárt nem keresi a feltűnést. New Yorkba érve elindul pokol konyhájára. Pár sarok után leszedi az autóról a jelzőkészüléket. Aztán a legközelebbi garázsba viszi a gépkocsit. Eladja a kocsit alkatrésznek és elteszi a pénzt. Elindul, hogy beszerezzen egy fegyvert. Egy kést vesz magának. Egyenlőre másra nincs szüksége. Aztán elindult, hogy megkeresse a férfit. Az x-men minden bizonnyal a kúriában van. Meg tudnia milyen az épület védelme és követnie kell a férfit. Ahhoz, hogy megismerkedhessen vele.

Előzmény: Polihisztor Műhely és Hajnal Művészterem

Chris végül megáll egy kisebb kertes ház előtt. Sárga színű, mindössze egy emelettel, ránézésre tényleg nem megállapítható, hogy egy dúsgazdag uzsorás otthona. és Kirára néz. Az udvaron álló szürke Honda sem igazán hivalkodó, egy jobb középkategóriás modell. A kerten kívül, nem messze a terepjárótól parkol a két behajtó kocsija is.
- Itt vagyunk. - mondja a férfi. - Minden megvan?
Ha Kira igennel válaszol, nagy levegőt vesz és kiszáll a kocsiból, ha nem, megvárja, hogy elkészüljön. Ezután a kapuhoz lép, és becsönget. Nagyjából egy perc telik el, mire kilép a házból egy ismerős arc. Az alacsonyabb, raszta hajú fegyveres az. Először döbbenten néz a párosra, és a keze megrándul a dereka felé, de végül nem kapja elő a fegyvert. Egy pillanatig sem tűnik őszintének a szívélyes mosoly, amit az arcára erőltet, és ennek megfelelő hangon szólal meg:
- Nocsak, micsoda öröm titeket látni! Mi szél hozott erre? Csak nem sikerült pénzt szereznetek? Vagy valami ostobaságra készültök?
Még nem nyitja ki a kaput, hanem vár a válaszra. A kerítés egyszerű fém rudakból áll, így gond nélkül tudnak rajta keresztül beszélni.
Chris válaszol elsőként:
- Beszélni akarunk senor Alvarez-zel.
- Azt értem, de miért kell ehhez a hölgy?- feleli erre a fickó, és kérdően néz Kirára.

-Diktafon a csizmám szárában, elindítva, szerintem minden megvan.
Válaszoltam Chrisnek, majd kiszálltunk az autóból és a kerítéshez sétáltunk. A kertes ház, teljesen átlagosnak tűnt, nem látszott rajta, hogy egy uzsorás lakna benne.
Az udvaron az alacsonyabb néger, már várt minket láttam rajta, hogy ideges lett a jelenlétemtől. Szerencsére nem vette elő fegyverét, mert nem örültem volna neki, ha már alkalmaznom kell, mikor még a hangbizonyíték sincs meg. Kicsit energiazabáló az a pajzs.
Chris és a néger beszélgetésbe elegyedtek és persze rögtön arról faggattak minket, hogy én mit is keresek ott.
- Chris nekem is tartozik, ezért nem téveszthetem szem elől. ha eltűnik vagy kinyírják akkor nem kapom meg a pénzem és mint tudjuk, halottan nem lehet pénzt behajtani.
Mondtam a négernek komoly arccal, majd Chrisre néztem kissé enyhül tekintettel, hogy láthassa az előbbit nem mondtam komolyan.

A néger ugyan vonakodva, de végül kinyitotta a kaput így beléphettünk. Persze nem felejtett el figyelmeztetni, hogy figyelni fog.
~ Jobb lesz, ha meghúzom magam.
Bekísért minket az épületbe, ahol a másik néger átvizsgált minket. Persze nem volt nálunk fegyver, de a néger persze alaposan "megvizsgált" bizonyos helyeken, de válaszként csak egy szúrós pillantást kapott.
~ Vajon ha beverek egyet, akkor is így fogsz mosolyogni?
Az átvizsgálás után bevezettek minket egy irodába, ahol az uzsorás már várt minket. Nekem szegezett egy kérdést, melyre határozottan, de hozzá hasonlóan, érzelemmentes arccal válaszoltam.
- Én azért vagyok itt, hogy Chris ügyét végre lerendezzék. Mert nekem is tartozik és ezt addig nem hajthatom be rajta, míg máshol tartozása van, bár jó lenne tudni, ez mégis milyen mértékű pénzösszeg. Bár Chris azt is mesélte, hogy már a kölcsöne sokszorosát fizette vissza önnek. Mondja, mit vagy mennyit akar még ettől az Ausszitól? Vagy feltett szándéka, hogy mint uzsorása, élete végéig rajta akar élősködni?
Válaszoltam neki őszintén. A beszédemmel persze nem siettem, kellemes tempóban tettem fel a kérdéseimet. Elvégre a rendőrautók szirénázását, csak azután szerettem volna hallani miután megkaptam a választ a kérdéseimre és egyben a hangi bizonyítékot is.

Mikor a latin férfi beszélni kezdett, mondandója közben többször is meglepődtem, de ezt csak csekély mértékben hagytam megmutatkozni az arcomon.
~ Én mint uzsorás? Jó vicc.
- Azt hiszem félreértett, én nem utazom ugyanabban, mint ön. Ahogy fogalmazott, nem ilyen nyers pénzügyekből élek. Van egy teljesen legális munkám és azzal én elégedett is vagyok. Ami a kölcsönöket illeti, én nem számolok fel kamatot, csak, ha valaki túllépi a három hónap haladékot amit kap, de csak akkor is 10%-ot. Csak annyit szoktam kérni, mint a normál áruházakban. Ön mennyi kamatot szokott felszámolni a hitelezettjeinek?
- Valami konkrétumot? Pont én? Magának tartoznak elsődlegesen. Magának kell tudnia, mennyi kölcsön miatt, mennyivel tartoznak magának. De ha gondolja tárgyalhat Chrissel is. Engem nem zavar.
Válaszoltam neki.
~ Remélem Chris több infót tud, kihúzni belőle, mint én. Vagy ha jönnek a zsaruk, nem lesz elég bizonyítékunk. Bár halvány utalást tett az uzsorás dologra, de félek ez nem lesz elég a rendfenntartóknak.

Miközben a latin beszélt, a fejemben pörögtek az agykerekek, hogy mit is kellene mondanom ahhoz, hogy végre kicsalogassam belőle azokat a mondatokat, amit hallani szeretnék.
Továbbra is póker arccal néztem a férfit, nem hagytam, hogy az idegesség és a bizonytalanság átszűrődjön a maszkomon. Néha oldalra lestem, hogy lássam Chris mit is reagál. látom ő is próbálja maszkkal takarni az érzelmeit, de sajnos az izzadtságcseppek felfedték az álcáját.
~ A jelek szerint Chris olyan lesz, mint egy szobor. Csöndben marad és mindent rám hagy. Valamit ki kell találnom, méghozzá gyorsan, mert ha sokáig húzom az időt, a végén még fel fog tűnni neki. De egyre jobban félreérti a dolgokat, ha elmondom mit értett félre, azzal veszélybe sodorhatom a műhelyemet, ami az otthonom is. Ezt pedig semmiképpen sem tehetem meg. De mit mondjak? Megvan.
Szűrődött át egy enyhe mosoly a maszkomon, majd mikor a férfi befejezte a mondandóját válaszoltam.
-Ilyen hamar untatnám, sajnálom. És ha zavaros lenne a történet akkor elmondom az egészet, hogy ne csak a szilánkokból próbálja összerakni a tényállást. Röviden fogok fogalmazni és elárulom, hogy nekem miért is érdekem, hogy itt legyek.. Először is, nemjótékonysági szervezet vagyok, hanem egy szerelő. Aki megbütykölte ennek az ausszinak a kocsiját, de nem akartam befogni mosogató szolgálatra a munkámért cserébe. Ez volt az egyik indok, hogy előbb rendezze le ezt a tartozását, mielőtt az enyémet törlesztené.
- És a másik ok amiért el kellet jönnöm, mivel a két "bájos" néger barátja lövöldözéssel verte fel a szomszédságot. Majd a munkahelyemre akart bemenni, hogy megkeressék Christ, pedig ő ott sem volt. Aztán pedig félreértették a szándékaimat és megfenyegettek. Ez a másik oka annak, hogy eljöttem. Ha valakit megfenyegetnek, akkor azt nem szabad fél vállról venni. Mellesleg, ha rögtön ezzel kezdtem volna, akkor a barátai be sem engedtek volna. Elvégre senki sem olyan ostoba, hogy beengedjen egy embert a főnökéhez, ha tudja, hogy róla fog panaszkodni.
- Gondoltam ezt meg is lehet beszélni civilizált emberek módjára, nehogy a végén még félreértések miatti viszály, vagy netán lövöldözés törjön ki.
Mikor a mondadóm végére értem. Kaján mosollyal az arcomon figyeltem a jelenlévők reakcióját. Közben pedig készen álltam, minden eshetőségre, még arra is, hogy a négernek a mondataim miatt esetleg eszébe jutna lepuffantani.

Türelmesen és póker arccal hallgattam az uzsorás szavait, majd mikor a négerek beszámolójától beszélt egy pillanatra félbeszakítottam.
- Na itt sántít a történet. Láthatták megérkezni Christ a műhelyhez, de abba a lábát nem tette be. Ugyanis az autófeljárón szereltem a terepjáróját. Ő pedig ott volt a közelben. nem engedek be senkit se a műhelybe, ha én meg vagyok bent. Ha így lenne, már rég szétlopkodták volna az egészet.
Hallgattam tovább a szavait, és ezúttal úgy döntöttem végighallgatom és csak azután szólok, bele, mert ha nem így tennék akkor túl hosszúra nyúlna ez a beszélgetés és a rendőröknek lassan be kell futniuk.
Így csak a mondandója befejeztével válaszoltam.
- Először is. A lövöldözés után rögtönígy hívták Christ idézem: "- Gyere elő, Chris, tudjuk, hogy itt vagy! Ne keverj bajba másokat is!"
- Na ebből a mondatból, azt le lehet szűrni, hogy valaki gázban van, de azt nem ,hogy épp üzleti ügyben jöttek a négerek. inkább úgy hangzott, mintha ki a akarták volna nyírni. És mint mondtam halott vevő nem fizet. És mellesleg én léptem fel fenyegetően. Bántottam őket fizikálisan, vagy szóval? NEM. Sőt még meg se fenyegettem őket, hogy zsarut hívok, pedig az lett volna a legjobb döntés. Mi fenyegető dolog van őszintén a fényben? Még csak nem is volt vakító.
- Szóval mi történt? ezek a miket elmondtam, majd pedig az, hogy a barátai megfenyegettek, hogy ezt még megbánom, majd elhúztak onnan én pedig eljöttem, hogy lerendezzem ezt az ügyet.
- Chris problémájának megoldására, pedig lenne egy ajánlatom, ha elárulja Chris pontosan mennyivel tartozik önnek mostanra, akkor megfontolhatom, hogy kifizettem helyette a tartozást egy összegben, hogy a későbbiekben, semmi dolgunk ne legyen egymással. A tőkém elég nagy, így emiatt nem kell aggódnia.
~ Remélem nekem se.
- Chris is jól járna. Úgy hallottam a szavaiból, hogy ért a gépekhez, kapna nálam állást és ledolgozhatná a tartozását, amit én nem kamatoztatnék. Szerintem ezzel az ajánlattal mindenki jól járna.
Ritkán lehet rendes szerelő munkaerőt találni, ebben a korban, ahol már mindent eldobnak inkább, minthogy megjavítsák azt ami elromlott.

A férfi rezzenéstelen arccal hallgatja Kirát egészen addig, amíg el nem ér az ajánlathoz. Annál viszont egyértelműen a megdöbbenés és a hirtelen felébredő érdeklődés kifejezése jelenik meg az arcán. Chris elképedése még feltűnőbb, mivel ő meg sem próbálja álcázni vagy mérsékelni. Álla leesik, és néhány pillanatig így mered döbbenten a lányra. Ezután becsukja a száját, és úgy bámul tovább. Az uzsorás mögött álló fekete férfi arca viszont kifejezéstelen marad, míg a másik kettő reakcióját Kira nem látja, mivel mögötte állnak.
- Valóban? -kérdezi. - Nem tudom megérteni, hogy miért tenne ilyet, de mindenképpen figyelemreméltó az ajánlata. Az egyetlen probléma az, hogy kétlem, hogy ki tudná fizetni. Mehet akármilyen jól az üzlete, nem biztos, hogy megéri önnek ilyen hosszú távra kölcsönadni nagyjából tizenötezer dollárt. Van egyáltalán ennyi fölös pénze? Meglepődnék.
Fürkésző tekintettel néz a lány szemébe, és várja a választ.


//Nem tudom, vannak-e kétségeid efelől, de én döntöm el, hogy mikor érnek ki a rendőrök.//

Amikor meghallottam az összeget a maszkom megtört és a szemeim elkerekedtek.
- Hogy mennyivel? Ennyi pénzt leghamarabb másfél hónap alatt tudnék összeszedni.
Néztem csodálkozva a latin férfira. Majd a tekintetemet Chris felé fordítottam.
- Mennyi pénzt kértél kölcsön Chris? És mióta tartozol? Nem hinném, hogy egy laza 100 dolláros kölcsönről lenne szó, amit pár hete kértél.
Kérdeztem a férfitől, miközben a szememből leolvashatta az elszántságot és azt, hogy várom a válaszát. Mert ha elárulja nekem, akkor megkaptam a választ, ami a hangi bizonyítékot jelenti. Ha válaszolt, mert elvárom tőle, hogy válaszoljon, akkor visszafordítom a tekintetem a latin férfi felé, majd elgondolkodtam egy kicsit.
~ Na ebből hogy másszak ki? Ha felajánlom neki, hogy 6 hét után kifizetem, akkor megintcsak adósságba verném magam, sőt addigra még az adósság is tovább nőne. De ha a rendőrök elviszik úgysincs mit veszteni.
- Hmm, valóban hosszútávú befektetés lenne, de mint mondtam kevés a jó munkaerő. Volna egy kérdésem: ha azt mondanám, hogy hat hét múlva ki tudnám fizetni önnek egyszerre a teljes összeget, akkor nem emelne a tartozáson? Vagy ha igen, akkor mégis mekkora összegre számítsak? mert akkor lehet, csak később tudnék fizetni. És mint tudja, a készpénz és az egy összegű fizetés a legjobb módszer az adósságok rendezésére.
- Ha nem emel túl sokat talán fontolóra veszem.
~ Hú banyek, hol vannak már azok a rendőrök?Már túlságosan ég a talpam alatt a talaj.

Mikor meghallottam Chris válaszát, hát nem lettem a legboldogabb.
~ Hát így, már nem csodálom. De most komolyan meg kell ezt fontolnom. Ha a rendőrök mégsem csuknák le ezt a fazont, akkor vajon megérné -e nekem ez az egész.
A következő havi részletet hallva kicsit megkönnyebbültem, bár ez se kevés pénz, de ezt még könnyű összeszedni.
~ Ha végül nem ítélnek el akkor remélem, hogy Chris tud szerelni, vagy ha nem akkor majd turista körbevezetőként fogom alkalmazni, elvégre sokan fizetnek azért, hogy terepjáróval utazhassanak.
- A következő havi részlet megoldható. De áruljon el nekem valamit, ha a következő havi részlet csak két hét múlva esedékes, akkor miért most látogatták meg Chist a barátai? Sürgetésképpen? Vagy nem fizette az előző havi részletet. Apropó részlet, eddig mennyit fizettél?
Néztem kérdőn az ausztrál férfira, majd ha az válaszolt, visszafordítottam a tekintetem a latin férfi felé.
- A két hét múlva gond nélkül ki tudnám fizetni a 100 dollárt.
Válaszoltam férfinek, miközben igyekeztem, komoly üzletasszony képet vágni.

~ Lehet kicsit túllőttem a célon.
Bizonytalanodtam el kissé, mikor az uzsorás hangja kissé ingerültebbé vált, de ezt próbáltam nem kimutatni.
Ezek után a férfi "berekesztette a tárgyalást", és ezek után a raszta hajú kikísért minket, majd "elbúcsúzott" a maga módján.
Mindezek után beültünk Chris járgányába és elhajtottunk, már épp meg akartam törni a csendet, de ezt végül a férfi megtette helyettem.
- Miért is ne?
- Gondolom szeretsz vezetni, mivel mesélted, mennyire szereted a terepjáród. Azt hittem nincs ellenedre ha európai turistákat kell furikáznod. Nem is hinnéd, mennyit képesek fizetni csakhogy néhány autókülönlegességben ülhessenek nézelődés közben. Tudod, mint a szafarikon, csak ott az állatokat nézik az emberek nem a várost. Meg Európában van is egy ismerősöm, a volt főnököm, biztos segítene a szervezésben.
- De ha nem akarsz, az a te dolgod. Nem foglak eröltetni.
- Megtennéd, hogy a rendőrség felé veszed az irányt? Van itt nálam valami, amit át kéne adnom a rendőröknek.
Ha válaszolt és elindul a megfelelő irányba, akkor előkapom a mobilomat, hogy ismét felhívjam Petert.( Ha nem akkor folytatom a beszélgetést)
"- Huh, már aggódtam. Hogy ment a buli főnök?"
- Nem volt semmi probléma. Megtennéd, hogy felhívod apádat? Megszereztem a bizonyítékot. Épp oda tartok hogy átadjam neki.
"- Máris hívom. Ha valami nem klappolna, akkor visszahívlak."
- Rendben.
És ezzel letettem a telefont és vissza csúsztattam a zsebembe. majd visszafordultam Chris felé.
- És most? A tárgyalások után, ha elítélik az uzsorást, mihez kezdesz majd?

Chris a megfelelő irányba kanyarodik, aztán így szól Kirához:
- Hát nem biztos, hogy jó ötlet. Nem ismerem én annyira a környéket, nem vagyok annyira helyi. Meg aztán nem is tudom, hogy kéne bánnyak a turistákkal. Asszittem a műhelybe' tudnék dolgozni, de ha nem kell, nem baj. Ha tényleg elcsukják, és nem kell kifizesd, akkor nem is tartozom neked se. De az a legkevesebb, hogy ah télleg kell segítség a műhelybe, számíthatsz rám.
Rövid szünet után válaszol az utolsó kérdésre:
- Nem'tom, fura még ez, hogy nem tartozom.
Itt elmosolyodik, és röviden, diszkréten felnevet.
- Mostmár így eccerűbb lesz az élet, talán keresek valami más munkát, és kicsit jobban fogok élni. Lehet elkezdek gyűjteni egy kisebb farmra, bár talán ez túl nagy ötlet, de ki tuggya? Ezek után hiszek a csodákban.
Hálás mosolya árulkodik arról, hogy tényleg így van.

//Még válaszolhatsz, ha akarsz, aztán a kalandnak vége, köszi a játékot. A bizonyítékot gond nélkül leadod, és az uzsorást le is tartóztatják. A következő részt a hétvégén kezdem valószínűleg, már Aaronnal együtt. Valószínűleg a Műhelyben kezdünk majd, ha mégsem, akkor szólok. Addig valós időben telnek a napok, de úgy vesszük, mintha ma történt volna az egész (tehát nincs időugrás). A fizetésed elvileg fölveheted, a talin Nefivel megbeszéltek alapján. Véleményt, kritikát, megjegyzést privátban szívesen veszek. //

Chris befordult a rendőrség felé, és miután megejtettem a telefonhívást, válaszolt is a kérdéseimre. Közben pedig én előhúztam a diktafont a csizmámból és leállítottam azt. Hiszen már nem volt szükség a további mondatok felvételére.
- Bevallom a műhelyben, most épp elég alkalmazott dolgozik. De ha kell lehet, hogy igénybe veszem majd a segítséged.
- Ha szeretnél egy farmot, akkor csak rajtad áll, hogy sikerül -e. jó ötlet a spórolás, szerintem ne verd magad újabb adósságokba, mert nem mindig lesznek emberek, akik segítenek. De ne add fel az álmaidat, hanem harcolj értük!
Biztattam Christ. Bevallom az utolsó mondatom magam is meglepődtem.
~ Ilyen ékesszóló lennék? Nem tudom. De mindenesetre ez a mondat tetszik. "ne add fel az álmaidat, hanem harcolj értük!" Talán azért is tetszik annyira mert én is így tettem? Nem voltam hajlandó elviselni a sorsomat és változtattam azon. Bár Tinát még nem találtam meg, de már tudom, hogy jó kezekben van.
~ De az én célom jelenleg az, hogy lebuktassam a gazembert, majd hazamenjek és vegyek egy jó forró fürdőt.
Annyira elgondolkodtam, hogy szinte észre se vettem, hogy már megérkeztük a rendőrségre. Az épület ajtaja előtt már vártak minket. Peter Apja volt az, akinek át is adtam a bizonyítékot, majd felvette a vallomásunkat. Elég hamar végeztünk és mire végeztünk a papírmunkával, már megkaptuk a hírt, hogy el is fogták az uzsorást.
kiléptünk és és Chrishez fordultam.
- Megtennéd, hogy visszaviszel a műhelyhez? Vagy menjek tömegközlekedéssel és akkor itt elválnak útjaink?
Kérdeztem a férfitől és ha az előbbit ajánlja fel akkor beülök mellé a járműbe és úgy utazom hazáig, de ha utóbbi mellett dönt akkor elköszönök tőle és a legközelebbi busszal utazom haza.

//Én is köszönöm a játékot. kérlek majd jelezd pm-ben, hogy hova írjak legközelebb.//

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


Ez a repülés, tudom megszokhattam volna már ,de mindig elcsodálkozom rajta mennyire szeretem. Ahogyan felemelkedsz a földről szinte korlátlan hatalmúnak érzi magát a démon. Mire Jersey-be érkeztem kicsit kimerültem. Egy víztartály mellett szálltam le.Hogy egy kicsit erőt gyűjtsek leültem a földre és kifújtam magam.
Miközben a földön ültem ,azon gondolkoztam éppen itt van már az ideje annak ,hogy végre megtanuljak vezetni.Felálltam és leporoltam magam...
Egy vörös téglás épület előtt álltam. Pont ide készültem, hála Lucifernek itt vagyok...Az épület ódon falai komoran néztek rám.
Nincs más hátra bemegyek, de jobb lesz óvatosnak lenni, mert ki tudja mi lehet itt...
Megkeresem az ajtót és megpróbálok bemenni...

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*



Megnyitottam a kilincset, rézből volt , persze mi másból is lehetne, az ilyen típusú házak mindig ezt a kilincsformációt használják. Óvatosan elfordítottam balra. Először könnyedén ment, de aztán a fene essen bele valahogy megakadt. Egy kis rátehénkedés után megadta magát és kinyílt, persze mivel szinte leestem a kilincsről majdnem előrebuktam. Az ajtó kinyílt, nagyon sötét volt odabenn ,de a beszűrődő fény engedélyezett egy kis látást a a ház belsejébe. Hát ez nem ilyen volt ,amikor utoljára itt jártam, állapítottam meg. A fafolyosó végén egy ajtót véltem felfedezni. Trükkös ez a démon , mindig is szeretett csapdát állítani az emberszemek számára, biztos lesz itt valami trükk . Óvatosan becsuktam az ajtót mely eztán már magától záródott. Egyet pislantottam és a következő pillanatban már a szép kis faburkolat eltűnt és helyette egy kőfolyosó termett előttem.
Nem csalódtam benne, még mindig ért ezekhez a káprázatokhoz. Szinte arcul csap úgy érzem a házban a démoni tevékenységet, de vajon ő lakat még itt? Egy ajtón keresztül laza füttyöt hallottam. Kinyitottam, az ajtó beesett és elterült előttem a hatalmas könyvtár ,melyet nem sokszor volt alkalmam látni ,de amikor láttam mindig ámulatba ejtett. Nagy végeláthatatlan könyvespolcok és gótikus tető. Tovább mentem , most már egy kicsit magabiztosabban ,mert tudtam valószínű ő van itt. A fütyörészés egy könyvkupac mögül jött, egy szőke hajú kék szemű kisgyerek lépett oda hozzám:

- Rég láttalak vénasszony! Jöttödnek mondjuk nem örülök annyira, de ha már itt vagy, állj elő azzal, miért kerestél fel!

- Thecarius , ne hízelegj!!! Ahogy látom a te módszereid semmit sem változtak az elmúlt évek alatt, ugyanaz az a kisfiús mosoly,ugyanazok az álcák, ugyanaz a szag. Jó látni öreg...
Úgy hallottam megverekedtél egy angyallal, bár ki tudja, mi igaz abból amit az ördögnyelvek beszélnek...
Nos ha már így a közepébe vágtál , segítség kéne...

Miközben a mondandómat mondtam járkáltam és lehúztam ujjam egy könyvön az egyik könyvkupac tetején, hogy megállapítsam poros volt-e.