Re: A kertvárosi lakónegyedek utcái, házai

by **Sandman** Szer. 16 Okt. 2013, 09:37

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Tőled nem kellenek a dicsérő szavak és a pletykáidat is hagyd meg másnak. Az idő itt rohan, mert míg oktalan csacsogsz, fölösleges köröket futsz, addig emberek, skrullok, angyalok, démonok és állatok betűket vetnek papírra, adattáblára, kőbe. Ezeket mind el kell olvasni és megvizsgálni. Nem hagyhatok időt az ostoba, elhúzódó locsogásnak, mert akkor lemaradhatok olyan tudás morzsáról, amely hasznos lehet másnak. Azaz egyben nekem is. - adta elő hosszúra nyúlt monológját, miközben fel s alá járkált. Ahogy Auaritia megvizsgálta a helyet tökéletesen tisztának találhatta. Még csak egy pókháló sem csillant meg a gyertyák táncoló fényében. - Arra azonban remélem emlékszel, hogy a segítségem nincs ingyen. Az ár mindig egyenértékű a szolgáltatással...néha kicsit magasabb. Mit tudsz felajánlani nekem s mi lenne az amiben esdekelsz a jóindulatomért?

by **Auaritia** Szer. 16 Okt. 2013, 18:22

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Hmm....mily nagy szavak, egy ilyen ennivaló kis démontól.

Próbáltam a kisfiú fejét megsimogatni majd arcára egy kéjjes puszit nyomni.Ha engedi a fülébe suttogom ,ha nem és ellök akkor úgy folytatom. Hagomat csábítóvá teszem. Volt még régen egy Kéjdémon ,akit ismertem, ő tanította meg ,hogy kell fruskát játszani:

- Máshogyan is fizethetek neked. Mennyi éve is már ,hogy itt robotolsz? Egy kisfiú testébe zárva. Pedig mindketten tudjuk ,hogy a csúf kinézeted alatt egy izmoktól duzzadó, semmiben hiányt nem szenvedő démon állat van ,aki alig várja ,hogy kitörjön.

Kezeimet végigsimítom a melleimen, és vágyakozva nézek a kisfiúra.

- Én segíthetek felidézni az emlékeket. Amikor még százasával erőszakoltad a démonnők és nők ezreit. Lazíts egy kicsit...azok a kőtáblák még ott lesznek...

Most lejjebb téved a kezem, a mellkasára és ha engedi még lejjebb. Ha ellökött magától még az elején ,akkor újra közelítek hozzá és vállait masszírozom.

by **Sandman** Csüt. 24 Okt. 2013, 23:05

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A gyermeki arcon csillogó szemek elkerekednek. Ártatlan pofikája bájos pírba borul, ahogy a démonnő csókot lehel rája. Sokáig nem mozdul. Csak leszegi a tekintetét, ahogy a karcsú kezek testén járnak, majd elmosolyodik. Ebben az arckifejezésben, ami valójában torz grimasz már, semmi gyermeki vagy ártatlan nincs. Felemeli tekintetét a nőre. Szemfehérje olyan, mint a hó szikrázó napsütésben, hibátlan és már-már világít. Írisze azonban teljesen eltorzult. Mintha izzó parázs került volna a szembogarába s körülötte láva.
- Folytasd csak...ezaz, így tovább...mintha nem gondolnál bele, hogy épp ezzel a testtel használlak ki...démoni céda! Mondd mit akarsz, de ne hagyd abba amit csinálsz. Nem fizetség ez, csak a könyvtárjegyed ára! - a mondat végén mintha a könyvek felől halk kacaj csendülne fel.

// Nem kellenek a megjegyzések Razz

//

by **Auaritia** Pént. 25 Okt. 2013, 13:54

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A démon haggyja magát és kezeim ide oda mászkálnak, ekkor döbbenek rá ,hogy egy kisfiú csupán. Talán sikerű előcsalnom belőle a démont...Gonoltam ,hogy a varázsom kicsit megtöri a kedélyeket. Az arca bepirúl és a szeme barátságossá válik...legalábbis számomra. A kisfiú megszólal:

- Folytasd csak...ezaz, így tovább...mintha nem gondolnál bele, hogy épp ezzel a testtel használlak ki...démoni céda! Mondd mit akarsz, de ne hagyd abba amit csinálsz. Nem fizetség ez, csak a könyvtárjegyed ára!
S ahogy a mondat elhangzott a könyvek felől mintha kacagást hallottam volna. Folytattam volna még, ám ez nem ad rá okot. Szeretem tudni ,hogy kik vannak a környezetemben.

- Mi volt ez? Nem vagyunk egyedűl?

S kezeim leereszkednek a tüzes testről. S fűrkészően nézek végig a teremben. Lehet ez egy könyvtár, de általában nem szokott itt más lenni. Elindulok oda ahonnan a hangot hallani véltem. S szemeimmel pásztázom a sorokat és hallgatozom.

- Nem mondod ,hogy mások is járnak erre a helyre rajtam kivűl? Hahó, ipiapacs hol vagy?

S utolsó szavaimat üvöltésre hangolom. Lehet rosszúl hallottam, de azért nem árt az óvatosság.

by **Sandman** Kedd 29 Okt. 2013, 14:09

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A démon arca ismét kisimultabbnak tűnt, ahogy szemeibe visszatért a gyermeki ártatlanság fénye. Mosolya is lággyá vált, valójában aranyossá s így pontosan beillett volna egy iskolás csoportba. Tettei azonban hangyányit utaltak valódi természetére. Ellökte magától a nőt, de ereje úgy hatott, mint ahogy kinézett. Gyermekinek. Aztán vidáman szökdelve az egyik polchoz lépkedett és levett egy könyvet. Diadalittas kifejezéssel az arcán, magasba emelte a bársonykötéses darabot.
- Látom műveletlen vagy művészeteim terén cafka! Nos minden egyes könyv tartalmazza az író lelkének egy apró darabja. Én pedig elő tudom hozni. Így sokkal értékesebbek ezek a művek, még akkor is ha ebből a csenevész kis világból valók. - belelapoz a könyvbe, amiből halk suttogás hallatszik, majd becsukja és visszahelyezi a polcra. - Nos korábbi kérdéseim még állnak. Tehát?

by **Auaritia** Hétf. 04 Nov. 2013, 09:10

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Hmm....ez a kisgyermek külső gyilkolásra késztet....ha nem démon lenne már rég széttéptem volna. Utálom a gyermekeket , de azt is tudom ,hogy ez a démon ha nincs rajta ez a csúf bőr, milyen szexis. Hisz láttam már korábban....és hát elállt a szavam. Kor ide vagy oda semelyikünk sem öregszik úgy.....Mikor egy könyvhöz lép és kinyitja suttogás hallatszik belőle. De érdekes. Mindig elfelejtem ,hogy milyen dolgokra képes. Csak azt nem értem amikor múltkor itt jártam, ez miért nem tűnt fel....Nekem szegez egy kérdést:

-Nos korábbi kérdéseim még állnak. Tehát?

Olyan rég volt már ,hogy egy démonnal háltam. Ohh...az az erő..az az állatiaság..ha másért nem legalább egy jó ****-ben részt veszek.:

- Hát....

Hangom újra csábítóvá válik....nem zavar ,hogy a könyvek sokasága nevet rajtam. Így még izgalmasabb. Végigsimítok magamon. A kezem a mellemre téved....s lassan elkezdem levetni ruháim. Pucéran, mint egy kisbaba állok a kisfiú előtt. Ledőlök a kőre, érzem ,hogy hideg és kemény...:

- Nos....én készen állok

S közben saját testemet simogatom ,hogy kívánatosabb legyek...

by **Sandman** Kedd 05 Nov. 2013, 00:28

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Thecarius szemei a nő tetteire kissé elkerekednek, majd mandula vágásúvá válnak ismét, mintegy mosolyogva a fejleményeken. - Ha így, hát játsszuk így! - dörmögi aktuális testétől merőben eltérő, mély, túlvilági hangon. Közben bőre átvált lassan rózsaszínbe, valamint gesztenyebarna szemei, egészségtele sárgába váltanak át. Teste nőni kezd minden irányba, ahogy a kidülledő, lüktető erek, hatalmas izom tömegeket kezdenek táplálni. Állkapcsa is megváltozik, fogai agyarakká nőnek, arca megnyúlik. Hosszú nyelvével körbenyalja vicsorgó, nyitott mosolyát, miközben látszik: minden gyermeki ruha szertefoszlott róla. Teste egyértelmű jelét adja, hogy tetszik neki a földre kuporodó nő látványa. [+18 Link]Miután befejeződött testének metamorfózisa a démon elérte a majdnem három méteres testmagasságot. Pofája mosolyra húzódik, fogai villannak, hosszú nyelvével már majdnem a saját homlokát csapkodja. Aztán kevesebb mint egy szempillantás alatt, valószínűleg teleportáció segítségével, de Thecarius felkapta Auaritiát és hátát a legközelebbi könyvespolcnak taszította, miközben saját testét is használva satuba fogta a nőt. Néhány nehezebb kódex, amelyeket kevésbé precízen helyezett vissza a démon, a fejükre hullt, de szinte meg sem érezte egyikük sem. Aztán Thecarius mély torokhangú morgás kíséretében, démoni létét meghazudtoló, könnyed nyelvmozdulatokkal ízlelte meg a nő vállát, majd kecses nyakát. Aztán fojtott, már-már lihegő hangon a fülébe suttogott.
- Szeretnéd, ugye? Mindennél jobban akarod, hogy beléd hatoljak?! De ezt az örömöt nem adom meg! - szinte még be sem fejezte a mondatot, már csattant is az állkapcsa Auaritia lágyan ívelt vállán. Agyarai mélyre hatoltak, majd jobb lábával hátrább lépett, ezzel utat hagyva magának s egy erős nyak, illetve fejmozdulattal, szájával hajította el a nőt. Pofájának szorítását csak az utolsó pillanatban enyhítette így a sebek mellett, egy nagyobb darabot is kiharapott belőle.

Auaritia messze repült, neki a hideg kőfalnak. Onnan a padlóra csúszott....
- Azt kérdeztem... - kezdett bele a fizikálisan mindenképpen erősebb és gyorsabb démon - , hogy mit tudsz felajánlani és mi az amit meg szeretnél tőlem tudni? - a démon most szembe fordul a nővel s bár tartja a távolságot és agyarai között démoni vér csörgedezik végig a testén, az tisztán látszik, hogy vágyát még nem mulasztotta.

by **Auaritia** Csüt. 14 Nov. 2013, 20:23

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A kisfiú szépen lassan változott át, megnőtt s levedlette gusztustalan bőrét. És előttem állt egy csodálatos, kifejlett felnőtt példány. Talán könnyeim is kicsordulnának, oly régóta nem láttam ily valójában egy démont sem. Az ösztöneimnek nem tudok parancsolni, ez a látvány csak még jobban felkorbácsolja vágyaimat. Egy szempillantás alatt a könyvespolchoz vág....oohh igen, teljesen lefogja a testem, ha akarnék sem tudnék megszabadulni erős karjai fogságától. Hosszú hegyes nyelve még jól jöhet később....szinte elalélok a gyönyörtől ,mikor ragadós nyelve a vállamra majd később a nyakamra téved. Nem tudok parancsolni vágyaimnak,ösztönösen nyögök fel...aztán a fülembe suttogja:

-Szeretnéd, ugye? Mindennél jobban akarod, hogy beléd hatoljak?! De ezt az örömöt nem adom meg!

S nyakamra téved szája. Ám egy nedves csók helyett valami mást érzek, a tűhegyes fogai a vállamba markolnak, majd a másodperc törtrésze alatt hajít el, neki a kőfalnak. A vállamból kiharapott egy jókora darabot s most testemből ömlik a vér...

- Azt kérdeztem hogy mit tudsz felajánlani és mi az amit meg szeretnél tőlem tudni?

Hangomat méllyé, démonivá teszem. Szinte ösztönös ,hogy azzá válik. Kacagásban török ki.

- Jajj Thecarius....semmit sem változtál, te állatias démon. És lám a tested is a régi...

Mértem kacér pillantást rá, miközben felverekedtem magamat a padlóról.

- De ha megkérhetlek ezt a színpadias komédiát hagyd meg azoknak ,akiket megijeszt. Kár ,hogy ilyen hamar törted meg a játékot...s vállamra teszem kezem és megpróbálom elszorítani.

- Érdekes, hogy pont te nem tudod mit akarok. Pontosan azt amivel ha visszanyerném a régi erőm az ilyen támadásokat meg sem mernéd próbálni. Hisz ismered a sztorikámat......a legtöbben ismerik...rajtam röhögött az egész Pokol. Nyilván később nem találták olyan viccesnek a dolgot, tekintve ,hogy azzal a kardal végeztek velük. Don a halála után egy angyalra bízta a kardot, és az valahol elrejtette....nekem valami támpont kéne...
Nos cserébe nem tudom mit adhatnék....mondjad inkább meg te.

Beszédem közben közelebb mentem a démonhoz, aki körül a levegő is szinte lángolt. Ha engedi közelebb megyek és lenyalom a vért az arcáról,fogáról nyelvéről....

-És most ha lennél olyan kedves, tett rendbe a vállam...

Nézek a démonra, és bár nem látszik rajtam ,de ha nem segít meghalok ,mert elvérzem...

by **Sandman** Szer. 20 Nov. 2013, 00:22

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Az embertelenné alakult démon nyelvéről csöpögött a nyál, amit csak néha nyelt vissza a hosszú húskötegről. Teste azonban már néhány másodperce nem mozdul. Levegőt sem vesz a pislogást is mellőzi. Aztán a hússzobor lenéz ágyékára, majd vissza Auaritiára. Már-már kínosan lassú mozdulatokkal indul meg újra a nő felé. Aztán baljával benyúl egy polc alá s onnan pókhálót szakít le s mikor eléri Auaritiát, a vállára hinti. Az persze úgy hull a nő sérült testére, mintha soha nem gyűrték volna össze karmos ujjak. Auaritia kellemes meleget érezhetett a sérült vállán, miközben Thecarius megfordult és elindult egy távoli, könyvek súlya alatt roskadozó dolgozóasztal felé. Közben démoni külseje lassan átalakul. Auaritia sebe gyógyulásnak indul.
- Némber, némber. Olyat kérsz tőlem, ami mindannyiunk fölé emel téged. Ezt szinte el is felejtheted. Főleg, hogy azt sem tudod, mit ajánlasz fel az információért. - asztalát elérve matatni kezd rajta vadul. Oda sem nézve néhány könyvet távoli polcsorok, szűk réseibe repít. Aztán felemel, egy bársony borítású füzetecskét. Szemléli egy darabig. -De talán lenne itt valami...

by **Auaritia** Csüt. 21 Nov. 2013, 08:11

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A démon megkegyelmez nekem, valamit elővesz a polc alól és a vállamra hinti. Érdekes érzés, mintha valami meleg dolgot tartanának a vállamhoz. S érzem ,hogy már kezd gyógyulni. Sajnos az aktust nem folytatjuk ,habár látszólag én még mindig tüzes hévvel állok előtte, de ő valahogy inkább a munkára koncentrál....megszállott....
Odacammog egy asztalhoz és hozzám fordul:

- Némber, némber. Olyat kérsz tőlem, ami mindannyiunk fölé emel téged. Ezt szinte el is felejtheted. Főleg, hogy azt sem tudod, mit ajánlasz fel az információért.

Aztán egy könyvecske akad meg a kezében, egy bársony borítású. Érdekes ,de miközben matatott a könyvek között én valahogy már kiszúrtam azt a könyvet.:

-De talán lenne itt valami...

-Legyen bármi is az ára. Nem érdekel , többet már úgysem veszíthetek. Tudom mit kérek tőled, de azt is tudod , hogy én sohasem feledkezem meg a segítőimről.

Közben én is az asztalhoz megyek. Közelebb hajolok a démonhoz és a fülébe súgom:

- Acti labores iucundi

by **Sandman** Kedd 26 Nov. 2013, 01:26

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Emberibb alakjában Thecarius még mindig méretfölénnyel rendelkezett a nővel szemben. Ellenben ahogy az asztal fölött kétrét görnyedve tekintett a könyvek és papírosok kupacába, a démon könnyen elérhette fülét az ajkaival. A férfi erre csak elmosolyodott.
- Ugyan, mikor volt utoljára, hogy megdolgoztál bármiért is. - mosolya lassan ragadozó vigyorba vált. Megfordul és szabad kezének mutató ujját végigfuttatja a nő testén nyakától, köldökéig. Ott leír egy apró kört, majd vállat von és kissé eltaszítja Auaritiat. Nem esik el, nem érez komoly fájdalmat. Csak eltaszította magától. Most ép.
- Van egy mód arra, hogy megtudd hol a kardod. Próbákat kell kiállnod. Nagyon nehéz és kínzó próbákat. Olyan dolgokat kell megtenned, amikről sosem hitted volna, hogy képes vagy rá. Vagy egyszer szükséged lesz a megtételükhöz szükséges erőre. Amit még így is kifejleszthetsz. Készen állsz rá? Elég eltökélt vagy?

by **Auaritia** Pént. 29 Nov. 2013, 09:05

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Az alvilági lény kezét végigfuttatja a testemen. Kéjes érzés fog el, s minél lejjebb megy annál jobban érzem ezt. Ám a következő másodpercben eltaszít magától egy erőteljes mozdulattól...Szép...Úgy látszik van akarat ereje. De azért jobban örültem volna most egy menetnek, de hát ő tudja. Mikor ellök közelebb kerültem a ruhámhoz. Ha senki nem akadályoz benne. Felhúzom a ruhámat és felöltözködök. Közben érkezik egy kérdés hozzám:

- Van egy mód arra, hogy megtudd hol a kardod. Próbákat kell kiállnod. Nagyon nehéz és kínzó próbákat. Olyan dolgokat kell megtenned, amikről sosem hitted volna, hogy képes vagy rá. Vagy egyszer szükséged lesz a megtételükhöz szükséges erőre. Amit még így is kifejleszthetsz. Készen állsz rá? Elég eltökélt vagy?

Egy percig sem gondolkodtam:

-Én eltökélt?....Ugyan ez több annál. Amióta elkerült tőlem az a nyavalyás kard és persze az erőcském vele együtt , minden perben és órában azon gondolkozom ,hogyan szerezhetném vissza. Ez több mint eltökélt...
És már akkor készen álltam rá ,amikor létrejöttem. Nem számít mennyi kín és szenvedés vár, VISSZA AKAROM KAPNI....

Odamegyek démontársamhoz. És kezemet a vállára teszem.:

- Öreg barátom, te is tudod ,hogy egy démon bármeddig képes elmenni a cél érdekében...

by **Sandman** Vas. 01 Dec. 2013, 01:07

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Thecarius ellenkezést nem tűrően magához húzza Auaritiat. Úgy öleli át, hogy még véletlenül se tudjon erővel vagy kicsúszással menekülni karjaiból. Lágyan a fülébe nyal, majd nagyon halkan suttogni kezd.
- Akkor térj vissza az emberek közé. - Miközben beszél elmosódik a könyvtár és pörögni kezd a világ, mintha az egészet leengednék egy lefolyón. A két démon azonban egy helyben áll, meg sem mozdulnak. - És tegyél valami önzetlent. Őszintén jót. Ez lesz a feladatod. Nem lesz könnyű, figyelni foglak. - van a hangjában valami kéjes kielégültség. Mint amikor a gyerekek nem csak bemehetnek az édességboltba, de annyit ehetnek, amennyit csak akarnak. - Én fogom eldönteni, mikor jutottál túl a próbán. Vicces lesz. Ne keress én figyelni foglak. - Azzal Auaritia éles fájdalmat érez a bal tenyerében, miközben zuhanni kezd. Mikor egyet pislant, újra a New Jersey-i ház bejáratában áll, ahol korábban belépett a másik démon birodalmába. Bal tenyerében pedig egy tetoválás jelent meg. Egy egyenlő szárú háromszög, benne egy nyitott szem. Alatta pedig egy nyitott könyv. A tetoválást nem lehet eltüntetni, csak eltakarni kesztyűvel.

//Köszönöm a játékot. Még egy záró posztot írhatsz ide és nézz körül, indul-e kaland a közeljövőben amin részt vehetsz és megpróbálhatsz megfelelni a próbának. A játékaidat folyamatosan figyelni fogom és esetleg véletlenszerűen meglátogathat Thecarius.//

by Ajánlott tartalom