Chelsea utcái

A városrész utcái.

Az eredeti topic

Hely: Victor's Cafe mögötti sikátor.

Albert nyakát behúzva állt a kávézó hátsó ajtaja mellett. Jobbról zöldellett mellette a bejárat elfedését szolgáló fa lap. Balról pedig papír és fa dobozok rohadnak a nedves időben. Nem fázott, a hideg ellenére sem. Szélálló, téli sportokhoz fejlesztett dzsekije és a Taclite Pro nadrágja alá vett "aláöltözet" megvédte a fel-fel támadó széltől. ~ December ~ jegyzi meg magának rosszallóan, majd kiveszi a zsebéből kezeit. Jobbjával felhúzza, bal kabátjának ujját és a paracord karkötője után előkerülő órájára pillant...

Tisztelt Edward Johnson,

Ez úton szeretném meghívni önt egy kv-ra. Az ön számára jövedelmező, számomra hasznos megbeszélés lenne. Kérem jelenjen meg a Chelsea, 9. utcai, Victor's Cafe hátsó bejáratánál, délután kettőkor.

Wilkins - hagyta ezt az üzenetet Albert az Ezüstvirág nevű lebujban.

...Albert örömmel konstatálta, hogy még nem jött el a kijelölt óra. Viszont már csak percek voltak vissza. Azokból is alig néhány. Pedig odabent minden elő volt készítve. A gazdasági bejáraton keresztül az iroda és raktárhelyiségként szolgáló szobából egyenesen egy lesötétített boxba fognak menni, amint Adam megérkezik. Addig Albert nem is fog hozzá szólni. Az asztalukon már gőzölögni fog egy-egy csésze eszpresszó. ~ Remélem nem fog késni. ~ fut át agyán a gondolat, miközben kezeit visszacsúsztatja a biztonságot adó zsebeibe. Kissé előre hajol és elnéz jobbra, majd balra. A lágyan szállingózó havat figyelte, ahogy táplálja azt a fehér tengert, amivé festette ezt a kis utcát.

Adam időben érkezik körülnéz. Felméri a terepet és esetleges csapdára figyel. Keresi gyanús embereket. Reméli a dolog nem egy szövetségi vagy rendőrségi csapda mert annak nem örülne. Meglátja Albertet de vár kicsit mielőtt odamenne hozzá. Mos kétkezű rövifhajú fehér férfiként van jelen.
- Jó napot Mr. Wilkins. Csak ön után. - köszön a férfinek nyugodt hangon, mintha tudná, hogy hova mennek. Adam hangja ismerős lehet a férfi számára. A magassága nagyjából az eredeti még az arc karakterikája is stimmel csak a bőrszín és kezek száma nem. Adam körbepillant, hogy megtudja nem figyeli-e őket valaki. Minden csendes Albert elindul befelé és bekíséri Adam-et a hátsó szobába ami lesötétített, és hangszigetelt. A férfi láthatja, hogy adam körülnéz a szobában. Aztán megvárja míg Albert leül és vele szemben foglal helyet. Kezet nyújt neki mielőtt leülnek. Várja, hogy a férfi elkezdje.

Albert csak felvonja a szemöldökét. Vajszínű pamutsapkája alatt még a kopasz homlokát is ráncolja. Kétszer is végigméri az őt megszólító férfit. Rövid ideig nem tudja eldönteni, hogy biztosan felismerte-e a hangot. Végül csak bólint és a zöld ajtó felé fordul. Adam addig nyugodtan nézelődhet. A hóban sok lábnyomot láthat. Ellenben ha jobban megfigyeli a hó vastagságát, akkor észreveheti a vékony réteget, ami azt feltételezi, hogy vagy egy órája nem járt erre senki. A tetők üresnek látszanak. Nem tűnik csapdának.
Albert lenyomja a kilincset és kifelé nyitja az ajtót.
- Húzza majd be maga után. - Veti oda röviden az őt remélhetőleg követő férfinek. A raktáron átsétálnak s miután átjutnak egy fehér ajtón, Albert beül az első boxba, ami láthatóan el van szeparálva a többitől. Az asztalon két hófehér csészében fekete, "tintaszerű" folyadék gőzöl. Az asztal közepén kis kancsóban tej, egy tégelyben cukor. A csészék mellett mokkáskanál fekszik a fehér papírszalvétán.
- Száz százalék Arabica kávé. Kilencven fok fölötti víz préselődik keresztül a tökéletes őrleményen, közel tíz bár nyomással. Fél deci. Tökéletes aroma. - kezd bele egy látszólag oda illő, valójában cseppet sem releváns beszélgetésbe. - Ilyet nem ihattunk a La Fay kastélyban. - Az utolsó kijelentés után Albert teste az asztal alatt megfeszül. Csapdára készül és támadást tervez amennyiben a vele szemben ülő férfi nem korrigálja a helyet. Ugyanis akkor nem a négy karú...~ Három karú. ~ pontosít magában gyorsan Albert. Tehát akkor nem az Avalonban megismert férfi ül vele szemben, ha nem tudja kinek a kastélyában vendégeskedtek négy napot.

Albert a vele szemben ülő arcát fürkészi és lesi minden mozdulatát. Bár a hangját talán felismerte, nem bízik meg benne annyira, hogy egyből a tárgyra térjen.

Adam nyugodtan megy a férfi után. Behúzza maga mögött az ajtót. Régen nem ment be rajta senki. Legalább egy órája a hóból ítélve. Adam-et ez nem lepi. meg követi a férfit az elkülönített boxba és hallgatja amit mond. A kávéról eső szavakat figyeli. Talán egy kód? Aztán a férfi Le Fay kastélyt említ. Ott ő nem járt legjobb tudomása szerint Arthúrnál vendégeskedtek és LeFay-t kell megölniük.
- Ha jól emlékszem Le Fay kastélyában nem voltunk. Talán örülnünk is kéne ennek. - feleli a férfi nyugodtan miközben leveszi a kabátját. Albert láthatja, hogy a pulóvernek négy ujja van alatta. A férfi bőre is sötétedni kezd. A kezei is kisarjadnak az oldalából és belesiklanak az ujjakba.

Albert izmai elengednek. Már nem készül arra, hogy Adamre borítsa az asztalt. Már látja, hogy ő Adam. A meglepő átváltozásra csak bólint, miközben leveszi fejéről a sapkáját. Gyors mozdulattal a kabátzsebébe csúsztatja, majd a dzsekije cipzárjáért nyúl. Gyors mozdulattal szabadul meg tőle. Kezd melege lenni. Ennek oka látszik is. Egy sötét színű polár pulóvert visel. Hosszú időt tölthetett vagy tervezett tölteni a hidegben, ha ennyire felkészült.
Most már nem gyanakvó a tekintete. Arca megenyhül és el is mosolyodik.
- Ügyes trükk... - biccent elismerően, majd jobbjával a csészéjéért nyúl. - Elnézést a biztonsági kérdésért. Nem tudtam, hogy képes alakot váltani. De még hasznunkra válhat. Térjünk is a tárgyra. - Kicsit közelebb húzza magához a kávéját, de fel sem emeli az asztalról. - Vállalna egy néhány-napos életmentést...idegen országból, egy titkosszolgálat védelme alól kéne elhozni egy személyt. Behatárolt időkeret, az indulás legkésőbb egy hét múlva. A személy tartózkodási helye négy napig ismert. A csapat, amit ön hoz maximum négy főből állhat. A bérezés napi ezer dollár. A sikerdíj tízezer. Mit szól hozzá?

Adam a férfire néz. Az elismerő szavakra csak elmosolyodik.
- Én is csak nemrég tudom. - feleli mosolyogva. Végighallgatja a küldetést. Elgondolkodik egy pillanatra egy ilyen akció komoly szervezést igényel. Négy fő elég lehet ha jó emberek.
- Pontosabb infók kellenek. Pár alaprajz sem ártana. Meg információk arról hova kell menni. Mennyi idő van az akcióra. Milyen felszerelésünk lesz. Vagy mit kell nekem intézni az embereken kívül. Mit kell tudni arról a személyről akit kimentünk. Ami pedig a legfontosabb ki a megbízó. Ki a megbízó. Mert ha bármi köze van a dolognak a kormányhoz akkor itt befejeződik a megbeszélés, és örülj, hogy élve távozol. - fejezi be férfi társalgási hangnemben.

Albert felcsúszó szemöldökét és ráncolódó homlokát most nem fedi el a sapkája. Még a jótékony, konspirálókat elfedő homály sem képes elrejteni Albert csodálkozását. Majd bőre kisimul, szemhéjai lecsukódnak és sóhajt egy aprót, de észrevehetőt. Kezét elveszi a csészétől s most mindkét karja párhuzamosan az asztalra csusszan. Kissé előre hajol s mélyen Adam szemébe néz.
- Akkor még egyszer elmondom. Egy célszemély van. A tartózkodási helye Moszkva, Oroszország. A célszemélyt az FSB, az Orosz titkosszolgálat védi. Egy hét múlva, négy napig lesz csak ismert helyszínen. A napi díj a négy napra, ezer dollár. A sikerdíj tízezer. A taktika kidolgozása rád hárul. A helyszín pontos rajzát én hozom. A kidolgozott terv bizonyos részeinek kivitelezése, mint a bejutás és kijutás is az én reszortom. A felszerelés szabadon választott. A Szovjetunió óta Oroszországban bőség van illegális tárgyakból. Az embereket te hozod. Egyelőre ennyit kell tudnod ahhoz, hogy eldöntsd. Érdekel-e az ajánlat vagy nem.
A mondókája végeztével sem húzódik vissza. Így, előre dőlve, szélesen elmosolyodva várja a vele szemben ülő válaszát.

Adam csak figyel. Végighallgatja a férfit majd kortyol a kávéból. Továbbra is a férfit nézi és hallgatja amit mond. Aztán elgondolkodik a magabiztosságán.
"Ha ennyire magabiztos tutira nem kormányügynök aki tudja, hogy ki vagyok. Ha tudná nem lenne ennyire biztos magában. Akkor tudná, hogy megölöm egy fogpiszkálóval akkor is ha ő védekezik. A magabiztosság arra utal, hogy nem tudja ki vagyok vagy nem érdekli. Ezért úgy gondolom nem a kormánynak dolgozik."
- OKé mondjuk, hogy tiszta vagy. Te hozod a terveket. Én viszek minden mást. Ha be akarsz vinni több embert ruszkiba akkor javaslom, hogy koporsóban utazzanak. A többi felszerelést Te adod. Az, hogy én mennyit fizetek nem a te a dolgod. Szóval ennyi. Meg egyeztünk? - kérdi a férfi nyugodt hangnemben.

Albert arca visszarendeződött, természetes állapotába miközben lassan hátradőlt. Néhány másodpercig gondolkodón az Adam feletti falat bámulja, gondolkodón. Aztán bólint egyet s megenged magának egy félmosolyt. Aztán kinyúl a baljával s magához veszi a kabátját. Kicsúszik a box bőr ülőgarnitúrájának szélére, majd kiteszi a lábait. Lassan feláll s miközben egyik karját a másik után a kabátba dugja Adam felé fordul.
- Veled kötök üzletet, neked fizetek. Egy hét múlva el kell indulni. Emiatt sürgős lenne a dolog. A csapatot szedd össze, a felszerelést nagyjából találd ki. Ha ez megvan, akkor amennyire fedve csak lehet gyertek Jeseybe. Cape May kikötő, háromszázötvenhét. Ez a raktár száma, ahol a pontos adatok lesznek a helyszínről. Addigra megtervezem a koporsós dolgot. Legkésőbb egy hét múlva már gépen kell lennetek.
A mondat végére felhúzza a kabátja cipzárját is. Azzal elfordul s már indulna is, de visszafordul még egy szóra.
- Nem szeretem, ha fenyegetnek. Viszont javaslom, hogy idd meg az én kávémat is, mivel abban van annak a csak néhány óra múlva ható méregnek az ellenszere, amit a tiédbe csempésztek. És légyszíves hátul távozz.
Albert most már végleg hátat fordít Adamnek és határozott léptekkel elhagyja a kávézót. Miután kilép, egyenesen a rá várakozó taxihoz sétál s beszáll. Elhajtat a legközelebbi metrómegálló felé, ahol kiszáll és a földalattiban tűnik el azok elől, akik esetleg követnék.

- Rendben. Viszlát. Én ott leszek. - szól a férfi után. Gondolkodik hogy mi mindenre lesz szükségük. Talán elég lesz még pár ember. Újak kellenek talán kicsit zöldek is lesznek de nem baj. Csak jussanak át. Az akció oroszlánrészét úgy is mag a rendezi.
Adam még ül pár percig a boxban amíg a változás visszafele is lezajlik a kávékat megissza a méregtől nem fél. Nem azért mert démon hanem azért mert a férfinek nem érdeke a méreg. Amint teste visszaveszi az elöbbi alakját kilép a boxból, majd amerre jött távozik is. Elindul a konyhára. Kerülőutat használ és elgondolkodik azon, hogy mennyibe fog kerülni az akció. A férfinek minden bizonnyal van pénze. Ő nagyjából negyven ropira saccolja úgy, hogy a vámosokat nem kell lefizetni. Ha kell akkor még több. Elindul a konyha felé.

A zötyögő metróutazás után megtaláltam az első potenciális programozót. Egy hatalmas irodaépületről van szó úgy néz ki, és ez a bejutást kissé megnehezíti. Az utcán rengeteg ember sétál, amik engem különösebben nem érdekelnek, rögtön a z épület felé veszem az irányt. Beérve meglepődöm a hely fejlettségén, minden nagyon fényűző és modern. A modern része jó, de sose értem meg az emberek folyamatos fényűzését. A sok dísz és pompa csak lassítja a dolgokat és hamis látszatot kelt, ami megtéveszti az embereket. Én azonban átlátok a szitán és tudom, hogy ez is csak egy egyszerű építmény, semmi több. Egy szimpla építmény, ami látszólag nagyon is védve van. Rövid felmérés után megkapom a szükséges adatokat.

*Biztonsági kapuk-belépéshez engedély kell, és gondolom fegyvert se vihetek be
*Recepciós pult-ott tudok érdeklődni a célpontom hollétéről, de gondolom fel fogják tenni a kérdést "Van időpontja/az úr várja e-magát? Persze megpróbálhatnám feltörni az adatbázisukat, és aztán hamis adatokat tudok megadni, de szerintem erős védelme van, nem tudnám feltörni.

Egy próbát azért megér. Odalépek a pulthoz, majd mondom teljesen érzelemmentes hangon.
- Üdvözletem. Egy bizonyos Lucas Feris-t keresek.

A nő szerencsére válaszol és nem akadékoskodik, ami jó jel. Közben pedig az a mosolygás dolgot csinálja, amivel az emberek a jókedvüket vagy a kedvességüket fejezik ki. Számomra értelmetlen ez a mozdulat, mert a mosoly nem javítja ki a hibákat és nem programozza újra a rendszeremet. Az embereknél viszont fontos dolog ez, hogy a lelki feszültségeket oldják vele, vagy mi. A nő megkérdezi, hogy ez a Feris dolgozó vagy lakos. Erre a kérdésre sajnos nem tudom a választ és a telefonkönyvben sem szolgáltak semmi használhatóval.
- Sajnos nem tudom, hogy itt dolgozik vagy itt él. - válaszolom, majd a másodperc tört része alatt kitalálok egy kamusztorit - Tudja, nekem csupán azt mondták, hogy itt találhatom meg Mr. Ferist, de azt nem közölték, hogy itt él vagy csak itt dolgozik. Nem tudna ennek utánanézni, ha kérhetem? - igen, ez egy elég jó kamusztori - Üzleti okokból. - teszem hozzá, ha megkérdezi, hogy mit is akarok Feristől. Az embereket olyan könnyű átverni, egyszerűen túl ostobák.

A "Sarah Connor" projekt

A nő szerencsémre nem problémázik, hanem rövid szünet után, amíg eljut az agyáig a mondanivalóm, elkezd pötyögni valamit a gépébe, majd rövidesen válaszol.
- Igen, hagynék neki üzenetet. - válaszolom - Az üzenetem a következő: "M.I.O, FutureGenetics, HYDRA. A Metróállomáson kövesd a tüzet. ,, Ezt adja neki át. - mondom, de még valami hiányzik, valami hiányzik. - Köszönöm. - mondom, majd elindulok a metróállomás felé és útközben veszek egy öngyújtót. Ezek után a metróállomásra beérve nekidőlök egy oszlopnak, majd időnként meggyújtom a gyújtót, majd kis idő múlva eloltom. Ha valóban ő az, akit keresek, akkor érteni fogja az üzenetet és megjelenik. Ha nem, akkor csak fél napot kellett várnom a semmiért, de valamit valamiért, ahogy az emberek szokták mondani.

A "Sarah Connor" projekt

Az üzenetem megadása után a nő hevesen begépeli azt, majd közli, hogy eljuttatja Mr. Ferrishez. A feladat első része kész, persze csak akkor, ha ez tényleg az a Ferris, de az üzenetből csak az általam keresett személy ért meg bármit is. MIO, ami a projektem neve, FutureGenetics, a cég ahol készültem és a HYDRA, aminek/akinek el akartak adni. HYDRA, csak annyit tudok róla, hogy elégedetlenek voltak, tehát biztosan egy társaság lehet, valamint van pénzük és a legfontosabb, hogy fegyvernek akartak volna használni, de sajnos másképp alakultak a dolgok. Legalább is nekik sajnos.
A célhelyre elérve és a gyújtót beszerezve csak várok és kattogtatom a tűzszerszámot és csak várok és várok. Körülbelül egy óra múlva, pontosabban 1óra 3perc és 19másodperc múlva megjelenik egy magas, öltönyös fickó, aki az üzenetben meghagyott kódszavakból kettőt elmond, majd belém karol és az autójához kísér. Ennél jobb nem is lehetne, az érintkezés következtében átküldök a testébe egy tucatnyi nanorobotot, amik ha bejutnak a testébe, akkor a parancsomra akár meg is tudják ölni, de ez csak vészhelyzet esetére. Amint bejutottak, az arcom izmai egy furcsa mozdulatot tesznek és elmosolyodok egy kicsit. Amint a kocsiba bejutunk, közlöm vele a szándékomat.
- Fejlődnöm kell, és ebben maga tud nekem segíteni. - majd megvárom a reakcióját és folytatom - Ez az "üzlet", ahogy az emberek szokták mondani, mindkettőnknek hasznos lehet. - teszem hozzá, közben viszont figyelem a reakcióit.

A "Sarah Connor" projekt

Arról, hogy a nanorobotok bejutottak-e, még nem tudok biztosat, de mivel nem kaptam semmilyen hibaüzenetet, ezért már biztosan bejutottak, csak még pozícióba jutnak. Akkor már egy fegyverem van a ruhámban elrejtett pisztolyon kívül, bár remélem nem kell használnom. Nem azért, mert annyira szeretem az embereket és nem akarok ölni, hanem mert egyszerűen el akarom kerülni a felesleges öldöklést. Az ember is egy fontos erőforrás, legyen bármennyire szánalmas is.
A kocsihoz elérve a fickó rögtön betuszkol a hátsó ülésre, és még mielőtt meg tudnák szólalni, egy olyan dolog történik ami csak erősíti bennem az emberek tökéletlenségéről szóló érveket és növeli az emberutálatomat. Hátulról rögtön egy zsákot húznak a fejembe, majd egy tompa tárgyal elkezdik ütni az oldalamat, ami határozottan nem kellemes. A fájdalom "fájdalmasságát" nem érzékelem, de nagyon zavaró tud lenni és belerondít a dolgokba. A következő helyzetet egy fél másodperc alatt felmérem. Ferris nyilván nem akar segíteni, hanem nagy eséllyel:
A: vissza akar juttatni a céghez/a HYDRA-hoz -
B: A nanorobotokat önös célokra akarja használni, esetenként szétszedni engem
C: Felmerült egy harmadik fél, aki eleget fizetne a nanorobotokért
D: Csupán ki akar iktatni.
A szívéhez juttatott nanorobotokkal könnyedén ki tudnám őt iktatni, ezzel talán még esélyt is szereznék a meneküléshez, de rajta kívül nem ismerek mást, aki képes a nanorobotokat programozni >>> Ferris nem halhat meg, még a programozás előtt. A jelen helyzetemben azonban nem tudom vele közölni, hogy az élete a kezemben van, szóval csak a későbbiekben tudom ezzel megzsarolni. Azt viszont tudnom kell, hogy vajon mit akarhat tőlem, ezért nem állok ellen, hanem megadóan nem mozdulok és várok. Ha viszont tovább tartana az ütlegelés, akkor viszont a pisztolyomat elővéve megpróbálom lelőni a támadómat. Máskülönben az ütlegelés végeztével a nanorobotokat a sérült részek helyreállítására utasítom.
Az emberek ezt a helyzetet tudtommal a "Bazdmeg" szóval tudnák jellemezni, vagy a "Szar van a palacsintában" kifejezést használnák.
Az emberek ezért viszont megfizetnek.

//Kalandod ITT folytatódik.//